*A Zöldsárkány fogadóban igazán jószívű társakra lelt, de úgy hozta a sors, hogy különváltak útjaik, bár Aravae bízik benne, hogy még látni fogja a csendes Rendallt, a szintén csak szűkszavú Opheliát s a komikust, Roddot, aki leginkább került közel a hölgy szívéhez.
Elfogadván utóbbi jószívűségét, megpihent a nekik ajánlott szobában, hogy másnap útra kéljen, s ennek nem csak fáradtsága adott indokot, hanem a szóbeszédek, melyek óvatosságra intik az utazókat. Neki is kényelmesebb, ha nem éjnek évadján kel útnak, s nappal útitársakat is könnyedebben lel a fél-elf lánya...
Így tehát, másnap útnak is indul. A fogadónál nem igen lel embereire, azonban a sátrak környékén már népesebb az összejövetel, s egy készülődésben lévő kereskedő család formájában találja meg mikéntjét a visszaútnak a Levegő városába, Artheniorba. Ugyanis nem egyéb cél vezérli, mint hogy újfent felvegye a magán nyomozás terhes fonalát, és kiderítse, kiféle, miféle küldhette a családjának címzett, sürgető levelet.
Ahogy lassan elindulnak, a nőt holmi ismerős érzés ragadja el, hiszen idefelé is éppen egy szénakazal szolgált nyughelyéül, melyet most sem vet meg. Pihenne is, elvégre a Csonttemetőben történtek még mindig éreztetik magukat Aravae hogylétén, de a Főtér nyüzsgő mivolta nem épp engedi, hogy elszunnyadjon a hátralévő úton. Inkább figyeli a soron következő portékákat, a rámenős eladók különböző fortélyait, s a mindenhol jelen lévő szegénységet, kiknek gyermekein mégis csak öröm s boldogság látható sanyarú helyzetük ellenére.*