//Lousadel Rammesh//
//egy nap a pusztában//
*Mikor Fire bíztatja az öreg kalandort, hogy meséljen, az kihúzza magát és ugyanolyan hangnemben kezdi el mesélni a történetét. A rablás résznél Fire szeme megcsillan, ez az ő terepe, így érdeklődve, hallgat. Mikor az öreg azt mondja, hogy társai pont úgy viselkedtek, mint ők, s pontosan meg is mondja, mit csináltak, Fire elmosolyodik, arcán a bandita félmosoly lett úrrá. Majd a történet kezd érdekes lenni. A szét válásos részhez érve, Fire lesüti a szemét.*
~Annál ostobább ötlet nincs is, mint hogy szét válnak. Ha már szét válnak, ott elcsúszott minden.~
*Jegyzi meg magában, s tapasztalatból tudja, hogy az ostobaság. A történet szüntelen folyik tovább, a nő arca egyre kíváncsibb. A csöpögő vér és a sikítás nem rémiszti meg. Ahogy a hullák sem, viszont mikor a férfi azt mondja, hogy az öreg nő eredar volt, szemében a gyilkos tűz lobban meg, s erősebben szorítja a nyársat. Látott már eredart "dolgozni", persze távolról, s meg kell hagyni kegyetlen egy féreg a fajtájuk. Kezdte azt hinni, hogy az öregember súlyos sebet, kapot és azután tudott csak elmenekülni. De nem így történt, kicsit meg is lepődött, tudja mire képes a gyűlölet, de azt nem tudta, hogy egy embert is életben tud tartani. A történet végén kicsit megremeg, olyan dolog történt vele, ami eddig sosem. Kirázta a hideg. Majd,mikor az öreg befejezte, próbál valamiféle mosolyt eröltetni arcára.*
~Rajta Fire bandita vagy, nevess a képébe.~
*Régen hagyta utoljára előkerülni, ilyen sokszor a bandita mosolyt. Most viszont megint, mint a történet elején kiült az arcára.*
-Azért én nem szándékozok így végezni. A rablás pedig egy idő után nem kifizetődő munka. Saját tapasztalatból tudom. El birom képzelni, mennyire rossz lehetett, egyszer, még régebben az én családom egy részét is megölte egy, ilyen cafka.
*Lesüti a szemét, persze nem a vér szerinti családjára gondolt, hanem a banditákra, akik már szinte tényleg a családja voltak, de ezt senki sem tudja, talán csak Lou sejti, hogy nem az igazira gondolt. De a banditák halála, így is megrázta, s nagy szerencséje volt, hogy a csapat egy részével el tudott menekülni. Kicsit elmereng a bandita éveken, a nehéz fogásokon, az ínséges időkön, s közben keze szüntelenül szúrja a húst a nyársra. Elfogyott mindet feltűzték. Persze Firet semmien történet nem tántoríthatja el attól, amit szeretne, de most ez olyan közelintek hatott, s sok emléket idézett fel benne. Szeretné még hallgatni a férfi történeteit, de akárhogy próbálkozik ajkai nem nyílnak válaszra, szívesen oda simulna Lou-hoz, hogy megnyugodjon, de a kezein kívül, amik a nyársat forgatják egy testrésze mozdul. Pont, mint reggel megfagyott, teljes testében, csak most szája helyet kezei mozognak. Tehát csak némán hallgat, egy két kósza pillantást vetve a mellette ülő férfira.*