//Las Hagger és Lisast Naida részére//
*Rila továbbra sem fűz megjegyzést foglyai beszélgetéséhez. Arca arról árulkodik, hogy elmerült gondolataiban, és csak a sokéves megszokás viszi a megfelelő irányba. A figyelmes szemlélőnek az is feltűnhet, hogy tekintete nyugtalan, s inkább tépelődik, mint elmélkedik - bár Las már hozzászokhatott ehhez az arckifejezéshez az elmúlt pár napban.
Szobája ajtajához érve betessékeli Last és Lisastot, gyorsan körülnéz a folyosón, majd ő maga is belép, és kulcsra zárja maga mögött az ajtót.*
Ha tudjátok tartani a szátokat, pár napon belül szabadok lehettek *mondja nagyon halkan. Leül az egyik székre, aztán pár másodperc múlva mégis felpattan, és elkezd fel-alá járkálni a szobában. Most, hogy még egy ágy bekerült az asztal, a székek, a könyvespolcok és Las ágya mellé, nem sok helye van így tenni. Kis szünet után folytatja.*
Keram... a vőlegényem, ez egy hosszú történet... *vet egy oldalpillantást Lisastra* szóval, Keram arra készül, hogy holnap elhagyja a várost. Ne mondjátok senkinek, nekem sem szabadna tudnom róla. Holnapután, amikor már mindenki tudni fogja, így nyilván hozzám is eljuthat a hír, fogom magam, és utánamegyek. Veletek együtt, mégiscsak a foglyaim vagytok, az a dolgotok, hogy segítsetek. Senkinek nem fogok szólni, mert akkor lehet, hogy apám elküldene velem valakit, azt pedig nem akarom. Út közben majd találunk alkalmat arra, hogy szerencsétlen módon elhalálozzatok valami ocsmány barlangi dög foga, karmai, mérge által, aki aztán fel is fal benneteket, úgy, hogy nyomotok sem marad. Ehhez, még egyszer mondom, az kell, hogy egy árva szót se szóljatok senkinek a tervről. Ha bárki is tudomást szerez róla, mindhárman halottak vagyunk. Megértettétek?
*Hangja kissé nyers, vörös szemeiben azonban még mindig ott az aggodalom, így a hangnem valószínűleg csak arra való, hogy gyengeségét leplezze.*