//Synmira felé//
* Prexi nem fogja kedvelni a girhes fickót, ez már szinte biztos, viszont a társaság többi tagja nem olyan vészes. Sőt a hölgyek, akik a sziasztokkal való köszönést nem vették zokon sokkal kedvesebben viselkednek. El is képed, amikor a szép ruhás nő közelebb jőve odaad neki egy darabka cukorkát, miközben a vékony paraszt szaván akarja fogni, hogy Prexi nem is szereti a cukorkát. Szerencsére ez nem gátolja a szép hölgyet az édességadásban. Természetesen el is vörösödik, és pillanatnyi zavarában még megköszönni is elfelejti, csak bámul a lányra, amikor az a fejét bizgerálja, majd amikor elkezd visszasétálni a korábban Nairadaként bemutatkozó hölgy, akkor ered meg a fiú nyelve. * - Köszönöm szépen - * közli enyhén lesütött szemmel, mivel hülyének érzi magát, hogy nem volt képes akkor megszólalni, amikor a lány a cukorkát adta. Mindegy, ezen már kár keseregni. Fura, hogy a girhes első látásra utálja, még azzal is megvádolja, hogy megsértődik, ha kap olyasmit, amit nem szeret. Fura egy férfi, és a fiú nem is tudja, hogy miért viselkedik vele ilyen undokul. ~ Talán csak ilyen a természete. Biztos neki is idióta apja volt ~ mereng el kissé, és azon gondolkozik, hogy vajon ő is pont olyan nagy paraszt lesz-e mint ez a Kiron? Ha jól emlékszik Learon valami ilyesmi névvel illette őt.
Az viszont igenis érdekes fejlemény, hogy Nairada is mágus. ~ Össznépi mágus találka? ~ mereng magában és egyre nagyobb érdeklődéssel fordul a társaság tagjai felé.
Megszólalni persze nem mer, vagyis inkább nem akar, mert nem szeretné megzavarni őket a tanulásban. Fene tudja, hogy működik ez.
Érdeklődve bambul, aztán eszébe jut a cukorka, pontosabban a fél cukorka, amit a kezébe nyomtak. Úgy néz egy pillanatra izzadt tenyerére, mintha legalább egy fél kilós aranyrögöt tartana benne, még a homlokát is ráncolni kezdi, aztán fogja magát és bekapja a karamellás édességet. Evett már ilyet, így az íze ismerős, de hogy Nairada külön neki adta, így még finomabb lett. Nem csoda, hát, hogy meg akarja még egyszer köszönni, így tekintetével a lányra mered és vidáman megszólal. *
- Nagyon finom volt, köszönöm - * közli jól hallhatóan, aztán tesz egy fél fordulatot, hogy Learonra nézzen, majd a lába hirtelen megcsúszik, kezével pedig nem bírja magát rendesen megtartani, így egyszer csak eltűnik a szekér melletti füves részben. Tompa puffanással ér földet először a lábaira, de nem számítva az esésre, azok cserbenhagyják és egyszerűen seggre esik. * - Francba - * motyogja csalódottan sajgó fenekét dörzsölve feltápászkodás közben. Sikerült hülyét csinálnia magából. Nagyszerű! *