Külső területek - Füves puszta
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 111 (2201. - 2220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Waldran Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11356_1544563224_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2949-2968
2220. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-10-27 09:28:03
Üzenet elküldve: 2018-10-27 09:28:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Mágustorony felé tartó csoport//
*A szántások hosszú sávjai lassan a távolba vesznek ahogyan a kompánia egyre mélyebbre hatol a füves pusztában. Rövid időn belül a sűrű, helyenként méteres magasságokba emelkedő növényzet veszi át az uralmat az egész környéken. Az elf a táj éber kémlelése közben saját gondolataiba merül, csak Waldran, rövid megállót jelző szavaira emeli a tekintetét újra a társaságra. Enyhe, de határozott mozdulattal meghúzza a kantárt és megállásra készteti lovát a csoport végén. Amíg a többiek ügyes-bajos dolgaikat rendezik, Syv homlokához emeli kezét leárnyékolva szemeit a nap sugarai elől és a körülöttük elterülő pusztát kezdi kémlelni. Erősen kell hunyorítania és jó messzire fókuszálnia, hogy megtalálja az első olyan pontot a horizonton, ami eltér az őket körülvevő sztyepptengertől. Kezét szemei felől leengedve a nyereg oldalához nyúl és bőrtáskájából néhány falat rágcsálni valót vesz elő. Gyorsan szájába dobálva elmajszolja majd pár korty vízzel leöblíti az elemózsiát. Mire a többiek végeznek ő is készen áll a tovább indulásra. Lovát enyhe sarkalással buzdítja lépésre a sor végén, továbbra is az utazók hátát biztosítva.*
*A szántások hosszú sávjai lassan a távolba vesznek ahogyan a kompánia egyre mélyebbre hatol a füves pusztában. Rövid időn belül a sűrű, helyenként méteres magasságokba emelkedő növényzet veszi át az uralmat az egész környéken. Az elf a táj éber kémlelése közben saját gondolataiba merül, csak Waldran, rövid megállót jelző szavaira emeli a tekintetét újra a társaságra. Enyhe, de határozott mozdulattal meghúzza a kantárt és megállásra készteti lovát a csoport végén. Amíg a többiek ügyes-bajos dolgaikat rendezik, Syv homlokához emeli kezét leárnyékolva szemeit a nap sugarai elől és a körülöttük elterülő pusztát kezdi kémlelni. Erősen kell hunyorítania és jó messzire fókuszálnia, hogy megtalálja az első olyan pontot a horizonton, ami eltér az őket körülvevő sztyepptengertől. Kezét szemei felől leengedve a nyereg oldalához nyúl és bőrtáskájából néhány falat rágcsálni valót vesz elő. Gyorsan szájába dobálva elmajszolja majd pár korty vízzel leöblíti az elemózsiát. Mire a többiek végeznek ő is készen áll a tovább indulásra. Lovát enyhe sarkalással buzdítja lépésre a sor végén, továbbra is az utazók hátát biztosítva.*
2219. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-10-27 08:29:04
Üzenet elküldve: 2018-10-27 08:29:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
A Mágustorony felé tartó csoport//
*Aenae mindvégig pontosan tudta, hogy Nai kicsoda. Hogy ez fordítva nincs így, annak számos oka lehet. Az egyik például az, hogy Aenae családja sosem vásárolt magának kutyabőrt - bár több generációval ezelőtt megtehették volna -, így mindig is egy másik kaszthoz tartoztak. Persze ennek ellenére Effyvel mégis kebelbarátnők, de ez bizonyára atyáik üzleti kapcsolata miatt alakult így. A másik magyarázatban jóval kevesebb a rosszindulat: Nai idősebb nála, így nyilván a barátnői is hasonló korú lányok közül kerültek ki.*
- Ó, nem úgy gondoltam, hogy meg akarna ölni. Csak, hogy nem akar látni. Szóval igazad van, pozitívan fogom fel inkább.
*Mosolyog, béna és átlátszó mosoly ez, hiszen nem áll túl pozitívan a dologhoz, bár általában semmihez nem áll pozitívan.
Nirs és békafej beszélgetését nemigen figyeli, csak akkor próbálja felvenni a fonalat, mikor Nai is beleszól.*
- Mintha az olyan egyszerű lenne.
*Mármint megtanulni lovagolni. Neki hónapjai mentek rá és éppen csak megüti az "elfogadható" szintet. Waldran ekkor úgy dönt, hogy megállítja a kis csapatot és pisilésre szólítja fel őket. Aenae pedig kapva-kap az alkalmon és lováról leszállva hamarosan beguggol egy nem túl távoli bokor mögé. Olyan bokrot választ, ami eltakarja hófehér sejhaját. Dolga végeztével újra nyeregbe száll, tőle aztán mehetnek, számára ez ismerős terep.*
*Aenae mindvégig pontosan tudta, hogy Nai kicsoda. Hogy ez fordítva nincs így, annak számos oka lehet. Az egyik például az, hogy Aenae családja sosem vásárolt magának kutyabőrt - bár több generációval ezelőtt megtehették volna -, így mindig is egy másik kaszthoz tartoztak. Persze ennek ellenére Effyvel mégis kebelbarátnők, de ez bizonyára atyáik üzleti kapcsolata miatt alakult így. A másik magyarázatban jóval kevesebb a rosszindulat: Nai idősebb nála, így nyilván a barátnői is hasonló korú lányok közül kerültek ki.*
- Ó, nem úgy gondoltam, hogy meg akarna ölni. Csak, hogy nem akar látni. Szóval igazad van, pozitívan fogom fel inkább.
*Mosolyog, béna és átlátszó mosoly ez, hiszen nem áll túl pozitívan a dologhoz, bár általában semmihez nem áll pozitívan.
Nirs és békafej beszélgetését nemigen figyeli, csak akkor próbálja felvenni a fonalat, mikor Nai is beleszól.*
- Mintha az olyan egyszerű lenne.
*Mármint megtanulni lovagolni. Neki hónapjai mentek rá és éppen csak megüti az "elfogadható" szintet. Waldran ekkor úgy dönt, hogy megállítja a kis csapatot és pisilésre szólítja fel őket. Aenae pedig kapva-kap az alkalmon és lováról leszállva hamarosan beguggol egy nem túl távoli bokor mögé. Olyan bokrot választ, ami eltakarja hófehér sejhaját. Dolga végeztével újra nyeregbe száll, tőle aztán mehetnek, számára ez ismerős terep.*
2218. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-10-26 23:59:57
Üzenet elküldve: 2018-10-26 23:59:57
ÚJ
![>Waldran Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11356_1544563224_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//A Mágustorony felé tartó csoport//
* A férfi továbbra is szótlanul, de éberen vezeti a csapatot, és bár hallja a többiek beszélgetését, nem figyel oda, és így fel se fogja, hogy miről van szó. Nem is nagyon érdekli, úgyhogy nem is bánja a dolgot. Csak érjenek mielőbb a mágustoronyhoz. Ahogy a pusztán vágnak át, egyszer csak megáll, és hátrafordul a csapathoz.*
- Nagyjából félúton vagyunk, úgyhogy ha valaki könnyíteni akar magán, a kevésbé képzetteknek mondom hogy ez a hugyálást és hasonlókat foglalja magába, akkor most megteheti, az ingoványosban már nem szeretnék megállni. Ez vonatkozik egyéb nyűgökre is, ha valakinek elintézni valója van, most megteheti. * Ahogy ezt mondja, a kulacsát is előveszi, hogy megnedvesítse a torkát. Ha senkinek sincs ilyen igénye, akkor indulnak is tovább, ha valakinek mégis van, akkor természetesen megvárják, hogy elvégezze a dolgát. Mindezek után visszavezeti a lovát a csapat elejére, és mehetnek is tovább. *
* A férfi továbbra is szótlanul, de éberen vezeti a csapatot, és bár hallja a többiek beszélgetését, nem figyel oda, és így fel se fogja, hogy miről van szó. Nem is nagyon érdekli, úgyhogy nem is bánja a dolgot. Csak érjenek mielőbb a mágustoronyhoz. Ahogy a pusztán vágnak át, egyszer csak megáll, és hátrafordul a csapathoz.*
- Nagyjából félúton vagyunk, úgyhogy ha valaki könnyíteni akar magán, a kevésbé képzetteknek mondom hogy ez a hugyálást és hasonlókat foglalja magába, akkor most megteheti, az ingoványosban már nem szeretnék megállni. Ez vonatkozik egyéb nyűgökre is, ha valakinek elintézni valója van, most megteheti. * Ahogy ezt mondja, a kulacsát is előveszi, hogy megnedvesítse a torkát. Ha senkinek sincs ilyen igénye, akkor indulnak is tovább, ha valakinek mégis van, akkor természetesen megvárják, hogy elvégezze a dolgát. Mindezek után visszavezeti a lovát a csapat elejére, és mehetnek is tovább. *
2217. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-10-26 19:17:49
Üzenet elküldve: 2018-10-26 19:17:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A puszta törékeny nyugalma//
*Nagyot csapkod a térdére vagy négyszer, csak úgy potyog ki a szájából a falat a harsogó röhögésre.*
- Nullum, az biza! Vicces elf vagy te, Pycta barátom! *Röhög tovább felszabadultan, aztán egy rövidke pillanattal később hirtelen elkomolyodva néz Pyctára:*
- Az a nullum, az egy naaagy és erős állat ugye? Nem valami piszlicsáré kis portaposó, ugye? *Mert fennáll a gyanú, hogy valami döngicsélő kis piszokhoz hasonlították, ez esetben azonban annyira már nem is vicces a történet. Azonban kószán elhessegeti a gondolatot, az biztos, hogy a törzsfő egy merő gusztustalanság volt hozzá képest.*
- Akkor nem erős állat? *Kérdezi szemöldökét felhúzva, mikor már kiderül, hogy csupán valóban tréfa volt. Az már eszébe sem jut, hogy harsogva röhögött rajta az imént. Elgondolkodva tekint körbe, s elnézi a végtelen hullámzó rónát, s a hajladozó fűtengert.*
- Az. Nyugodt valóban. Nekem kissé unalmas. *Vonja meg a vállát.* Valójában a hegyvidékhez vagyok szokva, azt szeretem, ott napokig tudok én is egy helyben ülni. Akkor is, ha esik és akkor is ha fúj. Ott semmi és senki nem számít, csak a szél és a hó. *Halkan felgöcög, mert mulatságosnak tartja a gondolatot, hogy bár hűvös van, korántsem annyira, mint ott. ~ De régen is volt már. ~ Mélázik el. Aztán ismét Pyctára figyel.*
- Azt hiszem akkor én is meti... medi... metidálni szoktam. *Bólogat nagy bölcsen, ez már roppant megerőltette elméjét. Aztán jön a kérdés, mely még magyarázatra vár.*
- Hát ti, elfek... *Kezdi el.* Fák, lombok, bokrok, zöld meg minden, természet. Ti nem csak amolyan növényevők vagytok? Mert itt vagyok én, az én fajtám meg ordenáré módon zabál, fél disznókat, meg marha fejet. Legalábbis a szere... sztene... szeretopítiák, vagy mi, azok azt mondják. Bár találkozhatnék velük, biztos jól nyakon vágnám őket, háh! *Suhint a levegőbe öklével.*
- Na, ez a lombzabáló, ez is amolyan szere... piti... mindegy hagyjuk, nehéz szó. *Legyint végül rá. Aztán elgondolkodva figyeli Pyctát és az irbiszt.*
- Jó páros vagytok ti ketten. *Sóhajt fel.* Bárcsak nekem is lenne már... azért is bandukolok... kicsit elég volt a társaságból. *Rátör az őszinteségi roham.* Ezek a nők... *Sóhajt mélyen, az előtte lévő fűtenger a széllel szemben kezd imbolyogni, miközben szomorúan szusszant.* Csak a baj van velük. *Mondja, aztán egy hatalmas szomorú harapással eltünteti a kezében lévő darabot, hogy aztán vigyorogva, zöld növényes fogsorral nézzen Pyctára.*
//A puszta törékeny nyugalma//
*Nagyot csapkod a térdére vagy négyszer, csak úgy potyog ki a szájából a falat a harsogó röhögésre.*
- Nullum, az biza! Vicces elf vagy te, Pycta barátom! *Röhög tovább felszabadultan, aztán egy rövidke pillanattal később hirtelen elkomolyodva néz Pyctára:*
- Az a nullum, az egy naaagy és erős állat ugye? Nem valami piszlicsáré kis portaposó, ugye? *Mert fennáll a gyanú, hogy valami döngicsélő kis piszokhoz hasonlították, ez esetben azonban annyira már nem is vicces a történet. Azonban kószán elhessegeti a gondolatot, az biztos, hogy a törzsfő egy merő gusztustalanság volt hozzá képest.*
- Akkor nem erős állat? *Kérdezi szemöldökét felhúzva, mikor már kiderül, hogy csupán valóban tréfa volt. Az már eszébe sem jut, hogy harsogva röhögött rajta az imént. Elgondolkodva tekint körbe, s elnézi a végtelen hullámzó rónát, s a hajladozó fűtengert.*
- Az. Nyugodt valóban. Nekem kissé unalmas. *Vonja meg a vállát.* Valójában a hegyvidékhez vagyok szokva, azt szeretem, ott napokig tudok én is egy helyben ülni. Akkor is, ha esik és akkor is ha fúj. Ott semmi és senki nem számít, csak a szél és a hó. *Halkan felgöcög, mert mulatságosnak tartja a gondolatot, hogy bár hűvös van, korántsem annyira, mint ott. ~ De régen is volt már. ~ Mélázik el. Aztán ismét Pyctára figyel.*
- Azt hiszem akkor én is meti... medi... metidálni szoktam. *Bólogat nagy bölcsen, ez már roppant megerőltette elméjét. Aztán jön a kérdés, mely még magyarázatra vár.*
- Hát ti, elfek... *Kezdi el.* Fák, lombok, bokrok, zöld meg minden, természet. Ti nem csak amolyan növényevők vagytok? Mert itt vagyok én, az én fajtám meg ordenáré módon zabál, fél disznókat, meg marha fejet. Legalábbis a szere... sztene... szeretopítiák, vagy mi, azok azt mondják. Bár találkozhatnék velük, biztos jól nyakon vágnám őket, háh! *Suhint a levegőbe öklével.*
- Na, ez a lombzabáló, ez is amolyan szere... piti... mindegy hagyjuk, nehéz szó. *Legyint végül rá. Aztán elgondolkodva figyeli Pyctát és az irbiszt.*
- Jó páros vagytok ti ketten. *Sóhajt fel.* Bárcsak nekem is lenne már... azért is bandukolok... kicsit elég volt a társaságból. *Rátör az őszinteségi roham.* Ezek a nők... *Sóhajt mélyen, az előtte lévő fűtenger a széllel szemben kezd imbolyogni, miközben szomorúan szusszant.* Csak a baj van velük. *Mondja, aztán egy hatalmas szomorú harapással eltünteti a kezében lévő darabot, hogy aztán vigyorogva, zöld növényes fogsorral nézzen Pyctára.*
2216. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-10-26 15:43:28
Üzenet elküldve: 2018-10-26 15:43:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A puszta törékeny nyugalma//
*Egy darabig derűs nyugalommal figyeli Zaxdort, s amikor megszólal, láthatóan barátságos fogadtatásra talál. Örül, hogy nem játszott tovább az óriás türelmével, az óriások nem a legtürelmesebb fajok közé tartoznak.
A varacskos disznóra hajazó törzsfő említése szélesebb mosolyt csal az arcára, s valahogy nem tudja megállni, hogy fűzzön valamit a megjegyzéshez és Zaxdor és a disznóként csámcsogó törzsfő közötti különbség mércéjéhez.*
- Te hozzá képest egy nullum vagy. *Jelenti ki mélynek szánt meggyőződéssel és láthatóan tréfaként, hisz miben hasonlíthatna Zaxdor Erdőmélye mókusforma állatához?*
- Bocsáss meg, csak tréfáltam. *Mondja gyorsan kissé meghajolva ültében.*
- Élvezzük a nyugalmat. *Int a békésen hajladozó fűtenger felé, mintha az óriás megjelenése és a rágcsálásnak beállított földrengésnek is beillő falatozása semmit sem csorbítana az említett nyugalmon.*
- Köszönöm. *Hajol meg újra, hisz örül, annak, hogy az óriás nem akarja kéretlen tanácsokkal ellátni az alvást illetően.*
- Nem aludtam, meditáltam. *Válaszolja rendíthetetlen nyugalommal és halovány mosollyal, bár sejti, hogy a meditáció említése fel fog vetni bizonyos kérdéseket Zaxdorban.*
- Örülök, hogy finomnak tartod. *Pillant a fás növényre, de aztán enyhén félrefordított fejjel néz az előtte ülő óriásra.*
- A "magamfajták"? *Kérdez rá. Bár tudja, hogy az elfeket a köznép előszeretettel nevezi lombzabálónak vagy fűrágónak, mégis ez egy olyan általánosítás, amit nem szeretne szó nélkül hagyni.*
//A puszta törékeny nyugalma//
*Egy darabig derűs nyugalommal figyeli Zaxdort, s amikor megszólal, láthatóan barátságos fogadtatásra talál. Örül, hogy nem játszott tovább az óriás türelmével, az óriások nem a legtürelmesebb fajok közé tartoznak.
A varacskos disznóra hajazó törzsfő említése szélesebb mosolyt csal az arcára, s valahogy nem tudja megállni, hogy fűzzön valamit a megjegyzéshez és Zaxdor és a disznóként csámcsogó törzsfő közötti különbség mércéjéhez.*
- Te hozzá képest egy nullum vagy. *Jelenti ki mélynek szánt meggyőződéssel és láthatóan tréfaként, hisz miben hasonlíthatna Zaxdor Erdőmélye mókusforma állatához?*
- Bocsáss meg, csak tréfáltam. *Mondja gyorsan kissé meghajolva ültében.*
- Élvezzük a nyugalmat. *Int a békésen hajladozó fűtenger felé, mintha az óriás megjelenése és a rágcsálásnak beállított földrengésnek is beillő falatozása semmit sem csorbítana az említett nyugalmon.*
- Köszönöm. *Hajol meg újra, hisz örül, annak, hogy az óriás nem akarja kéretlen tanácsokkal ellátni az alvást illetően.*
- Nem aludtam, meditáltam. *Válaszolja rendíthetetlen nyugalommal és halovány mosollyal, bár sejti, hogy a meditáció említése fel fog vetni bizonyos kérdéseket Zaxdorban.*
- Örülök, hogy finomnak tartod. *Pillant a fás növényre, de aztán enyhén félrefordított fejjel néz az előtte ülő óriásra.*
- A "magamfajták"? *Kérdez rá. Bár tudja, hogy az elfeket a köznép előszeretettel nevezi lombzabálónak vagy fűrágónak, mégis ez egy olyan általánosítás, amit nem szeretne szó nélkül hagyni.*
2215. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-10-25 20:58:41
Üzenet elküldve: 2018-10-25 20:58:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A puszta törékeny nyugalma//
*Békésen kérődzik, igen jámbor fajta, ha a fűcsomó, amit betöm elfogy, veszi a következőt.*
- Átkozottul finom, vesszek meg, a fene gondolta volna, pedig általában a véres hurkát jobban szeretem! *Jelenti ki, s valóban elégedett tekintettel eszik, miközben azért néha lopva Pyctára és az irbiszre is figyel. Megkínálni nem kínálja meg, majd, ha felébredt. Jut is, marad is, annyi van belőle, mint a tenger. Immár nem zavarja meg az elf nyugalmát, feltéve persze, ha a fákat kitépő vihar ropogásával egyenértékű rágcsálást nem nevezzük zavarásnak. Azonban nem kell sokáig egyedül étkeznie, mert az elf megébred, amit Zax örömmel nyugtáz.*
- Ugyeeee? Még jó, hogy én megfelelő neveltetést kaptam. Hallottad volna a törzsfőt! Na az, úgy evett, mint egy varacskos disznó. Höh! *Szórakozottan rágcsál tovább. Aztán persze nem bírja megállni szó nélkül.*
- Te mondd csak? Mit kóricáltok itt a füves pusztán? *Kérdezi felhúzott szemöldökkel, az persze eszébe sem jut, hogy ő is erre járt egymagában.* Meg, miért ülve alszol? Fekve sokkal kényelmesebb. Bár te tudod, én a világért sem szólnék bele. *Vonja meg a vállát, aztán a félig megrágott vastagabb fűfélére pillant:*
- Kérsz egy harapást? Gondolom a magadfajták hasonlókat esznek. Te, hogy ez milyen finom! *Kiált fel, aztán Pycta felé nyújtja a darabot.*
//A puszta törékeny nyugalma//
*Békésen kérődzik, igen jámbor fajta, ha a fűcsomó, amit betöm elfogy, veszi a következőt.*
- Átkozottul finom, vesszek meg, a fene gondolta volna, pedig általában a véres hurkát jobban szeretem! *Jelenti ki, s valóban elégedett tekintettel eszik, miközben azért néha lopva Pyctára és az irbiszre is figyel. Megkínálni nem kínálja meg, majd, ha felébredt. Jut is, marad is, annyi van belőle, mint a tenger. Immár nem zavarja meg az elf nyugalmát, feltéve persze, ha a fákat kitépő vihar ropogásával egyenértékű rágcsálást nem nevezzük zavarásnak. Azonban nem kell sokáig egyedül étkeznie, mert az elf megébred, amit Zax örömmel nyugtáz.*
- Ugyeeee? Még jó, hogy én megfelelő neveltetést kaptam. Hallottad volna a törzsfőt! Na az, úgy evett, mint egy varacskos disznó. Höh! *Szórakozottan rágcsál tovább. Aztán persze nem bírja megállni szó nélkül.*
- Te mondd csak? Mit kóricáltok itt a füves pusztán? *Kérdezi felhúzott szemöldökkel, az persze eszébe sem jut, hogy ő is erre járt egymagában.* Meg, miért ülve alszol? Fekve sokkal kényelmesebb. Bár te tudod, én a világért sem szólnék bele. *Vonja meg a vállát, aztán a félig megrágott vastagabb fűfélére pillant:*
- Kérsz egy harapást? Gondolom a magadfajták hasonlókat esznek. Te, hogy ez milyen finom! *Kiált fel, aztán Pycta felé nyújtja a darabot.*
2214. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-10-25 17:12:34
Üzenet elküldve: 2018-10-25 17:12:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A puszta törékeny nyugalma//
*Nem szép dolog, amit művel, ezzel tökéletesen tisztában van, de kíváncsi, mit tesz a harsány óriás, ha egy vele ellentétes pólust tapasztal az elf részéről. Legbelül mosolyog ugyan, de ebből semmit sem hagy kiülni vonásaira. Az arca nyugodt és kissé merev, még csak hunyt szemhéja alatt a tekintete sem mozdul. Elég nehéz feladat volna ez, ha nem uralkodna teste fölött olyan akarattal, amellyel éppen teszi. Most nyugodt és békés, az egyensúly töretlen benne, bár múlt és a közeli jövő történései némileg hullámot vetnek nyugalma víztükrén. De nem volna az, aki, ha ezeket az apró hullámokat nem tudná türelemmel és lelki erővel ellensúlyozni.
Csak hallásával érzékeli az óriást, de így sem esik nehezére feltérképezni a mozgását. A szavai nyomán feltörő nevetést könnyedén fogja vissza, bár belül jót mosolyog a horkolását érintő kérdéskörön. Xauzur egy idő után már nem morog, hisz látja, hogy Zaxdor nem lép közelebb, nem tesz támadó mozdulatot, de sárgás ragadozótekintete követi az elf körül ólálkodót.
Tovább fokozza derűjét az a tény, hogy az óriás mennyire türelmetlen, mintha képtelen volna elfogadni, hogy nem csak azon része létezik az útnak, amelyen előre vagy bármilyen irányba halad. Pedig olykor jót tesz a halandó sorsának, ha megáll és távolabbról szemléli saját életét, mintha kívülálló volna. Olyan válaszokra derülhet fény, amelyre nem is gondolt volna, ha belülről próbál megoldást keresni az életét érintő problémákra.
Hallja a körülötte felzizzenő füvet, amikor az óriás körbejárja, a felszerelésének súrlódás, ahogy előre hajol és mozog, aztán pedig a döndülést, amikor leül vele szemben. Ő maga ugyanolyan mozdulatlan, mint eddig, arcizma sem rendül, légzése egyenletes és halk.
Az újabb reccsenés tudatja vele, hogy Zaxdornak nem csak a türelme véges, de az étvágya is végtelen, legalábbis nem bírja ki, hogy ne rágcsáljon valamit, amikor tétlenségre van kárhoztatva.
A megfigyelést megtette, s nem szeretné viselkedésével kivívni az óriás ellenszenvét, nem érdemli meg a tiszta szívű harcos, így szinte észrevétlen nyitja ki szemét, talán az óriásnak fel sem tűnik, hogy immáron csendben szemléli az előtte rágcsáló harcost.*
- Rohadtul. *Szólal meg halkan, ajkára halovány mosoly kúszik, ahogy megtöri a csendet körülöttük derűs hangon.*
//A puszta törékeny nyugalma//
*Nem szép dolog, amit művel, ezzel tökéletesen tisztában van, de kíváncsi, mit tesz a harsány óriás, ha egy vele ellentétes pólust tapasztal az elf részéről. Legbelül mosolyog ugyan, de ebből semmit sem hagy kiülni vonásaira. Az arca nyugodt és kissé merev, még csak hunyt szemhéja alatt a tekintete sem mozdul. Elég nehéz feladat volna ez, ha nem uralkodna teste fölött olyan akarattal, amellyel éppen teszi. Most nyugodt és békés, az egyensúly töretlen benne, bár múlt és a közeli jövő történései némileg hullámot vetnek nyugalma víztükrén. De nem volna az, aki, ha ezeket az apró hullámokat nem tudná türelemmel és lelki erővel ellensúlyozni.
Csak hallásával érzékeli az óriást, de így sem esik nehezére feltérképezni a mozgását. A szavai nyomán feltörő nevetést könnyedén fogja vissza, bár belül jót mosolyog a horkolását érintő kérdéskörön. Xauzur egy idő után már nem morog, hisz látja, hogy Zaxdor nem lép közelebb, nem tesz támadó mozdulatot, de sárgás ragadozótekintete követi az elf körül ólálkodót.
Tovább fokozza derűjét az a tény, hogy az óriás mennyire türelmetlen, mintha képtelen volna elfogadni, hogy nem csak azon része létezik az útnak, amelyen előre vagy bármilyen irányba halad. Pedig olykor jót tesz a halandó sorsának, ha megáll és távolabbról szemléli saját életét, mintha kívülálló volna. Olyan válaszokra derülhet fény, amelyre nem is gondolt volna, ha belülről próbál megoldást keresni az életét érintő problémákra.
Hallja a körülötte felzizzenő füvet, amikor az óriás körbejárja, a felszerelésének súrlódás, ahogy előre hajol és mozog, aztán pedig a döndülést, amikor leül vele szemben. Ő maga ugyanolyan mozdulatlan, mint eddig, arcizma sem rendül, légzése egyenletes és halk.
Az újabb reccsenés tudatja vele, hogy Zaxdornak nem csak a türelme véges, de az étvágya is végtelen, legalábbis nem bírja ki, hogy ne rágcsáljon valamit, amikor tétlenségre van kárhoztatva.
A megfigyelést megtette, s nem szeretné viselkedésével kivívni az óriás ellenszenvét, nem érdemli meg a tiszta szívű harcos, így szinte észrevétlen nyitja ki szemét, talán az óriásnak fel sem tűnik, hogy immáron csendben szemléli az előtte rágcsáló harcost.*
- Rohadtul. *Szólal meg halkan, ajkára halovány mosoly kúszik, ahogy megtöri a csendet körülöttük derűs hangon.*
2213. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-10-25 15:52:52
Üzenet elküldve: 2018-10-25 15:52:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A puszta törékeny nyugalma//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Egy darabig még mormogva csámcsog, jár az állkapcsa, mint a motolla, miközben az elfet és az irbiszt figyeli tűnődő szemekkel. Egy tapodtat nem mozdul, nem okos, ellenben nem is hülye. Amíg az irbisz így morog, addig biztos nem lép közelebb. Néhány perc múlva kezdi viszont elunni a várakozást, s szórakozottan nyújtózkodik, s kezd néhány erős törzshajlításba.*
- Áááááh... bakker. Órákig caflattam ebben a szarban! *Jegyzi meg, majd lopva Pyctára tekint vajon erre reagál e.*
- Hát ez bealudt. *Jegyzi meg hangosan, majd fél szemmel a még mindig turbékoló irbiszre tekint. Lassan megcsóválja a fejét, s egy fél kört ír le a társaság körül a távolságot tartva. Amint Pycta elé érkezik, úgy jó néhány óriáslábnyira tőle, szóval elég messze, aprót hajol, hogy megpróbálja megnézni a szemei csukva vannak-e.*
- Nem... nem horkol. *Állapítja meg rendkívül okosan.* Akkor csak te voltál kiskomám.* Néz az irbiszre göcögve.* Én meg már azt hittem a gazdád horpaszt itt. *Még mindig nem kap választ, ezért immár sarkait húzza a derekához kézzel, egy kicsit nyújtja lábait.*
- Ááááááh... Órákig caflattam... Jah, ezt már mondtam. *Tör fel belőle a nevetés, majd tarkóját vakarja meg, szórakozottan végig az ülő Pyctát figyelve. Ismét behajol, s tekintetével megpróbálja lekövetni azt az irányt, amerre az elf réveteg tekintettel néz, vagy legalábbis amerre csukott pillái irányulnak, feje arra is fordul.*
- Mit skubizol? *Kérdezi, ő is elnézve a messzeségbe.* Tán a fűszálakat számlálod? Én már megszámoltam. *Bólogat még mindig az irányba tekintve.* Az összesen annyi miiiint... kurva sok. *Ismét felröhög saját igen fejlett humorán, aztán megint csak szórakozottan néz Pyctára és az irbiszre. Majd elunván a várakozást csak úgy távol, ahol eddig volt, lezuttyan a fűbe, Arthenior városa alatti föld, vélhetően egy kissé megremeg:*
- Csak leülök, basszki! Há' nem? Há' de. Aztán majd szólj, ha végeztél az ábrándozással, addig számolom én is a füvet. *Helyesel magának, aztán körülbelül néhány másodpercig nyugodtan üldögél. Az a néhány másodperc villámgyorsan eltelik, aztán Pycta ismét egy nagy reccsenést hallhat, majd öblös rágcsálást. Zaxdor megint talált magának valami édes fűfélét.*
- Hmmmpf... szólj... mmm... ha... mmmfps... zavar! *Löki oda tele szájjal.* Egyesek rohadtul tudnak ám csámcsogni. *Rázza meg a fejét, el sem tud képzelni ettől nagyobb tiszteletlenséget.*
//A puszta törékeny nyugalma//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Egy darabig még mormogva csámcsog, jár az állkapcsa, mint a motolla, miközben az elfet és az irbiszt figyeli tűnődő szemekkel. Egy tapodtat nem mozdul, nem okos, ellenben nem is hülye. Amíg az irbisz így morog, addig biztos nem lép közelebb. Néhány perc múlva kezdi viszont elunni a várakozást, s szórakozottan nyújtózkodik, s kezd néhány erős törzshajlításba.*
- Áááááh... bakker. Órákig caflattam ebben a szarban! *Jegyzi meg, majd lopva Pyctára tekint vajon erre reagál e.*
- Hát ez bealudt. *Jegyzi meg hangosan, majd fél szemmel a még mindig turbékoló irbiszre tekint. Lassan megcsóválja a fejét, s egy fél kört ír le a társaság körül a távolságot tartva. Amint Pycta elé érkezik, úgy jó néhány óriáslábnyira tőle, szóval elég messze, aprót hajol, hogy megpróbálja megnézni a szemei csukva vannak-e.*
- Nem... nem horkol. *Állapítja meg rendkívül okosan.* Akkor csak te voltál kiskomám.* Néz az irbiszre göcögve.* Én meg már azt hittem a gazdád horpaszt itt. *Még mindig nem kap választ, ezért immár sarkait húzza a derekához kézzel, egy kicsit nyújtja lábait.*
- Ááááááh... Órákig caflattam... Jah, ezt már mondtam. *Tör fel belőle a nevetés, majd tarkóját vakarja meg, szórakozottan végig az ülő Pyctát figyelve. Ismét behajol, s tekintetével megpróbálja lekövetni azt az irányt, amerre az elf réveteg tekintettel néz, vagy legalábbis amerre csukott pillái irányulnak, feje arra is fordul.*
- Mit skubizol? *Kérdezi, ő is elnézve a messzeségbe.* Tán a fűszálakat számlálod? Én már megszámoltam. *Bólogat még mindig az irányba tekintve.* Az összesen annyi miiiint... kurva sok. *Ismét felröhög saját igen fejlett humorán, aztán megint csak szórakozottan néz Pyctára és az irbiszre. Majd elunván a várakozást csak úgy távol, ahol eddig volt, lezuttyan a fűbe, Arthenior városa alatti föld, vélhetően egy kissé megremeg:*
- Csak leülök, basszki! Há' nem? Há' de. Aztán majd szólj, ha végeztél az ábrándozással, addig számolom én is a füvet. *Helyesel magának, aztán körülbelül néhány másodpercig nyugodtan üldögél. Az a néhány másodperc villámgyorsan eltelik, aztán Pycta ismét egy nagy reccsenést hallhat, majd öblös rágcsálást. Zaxdor megint talált magának valami édes fűfélét.*
- Hmmmpf... szólj... mmm... ha... mmmfps... zavar! *Löki oda tele szájjal.* Egyesek rohadtul tudnak ám csámcsogni. *Rázza meg a fejét, el sem tud képzelni ettől nagyobb tiszteletlenséget.*
2212. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-10-25 15:10:22
Üzenet elküldve: 2018-10-25 15:10:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A puszta törékeny nyugalma//
*Elf érzékek sem kellenek hozzá, hogy egy olyan dolgot, mint egy óriás meghalljon bárki, aki csak csendben ül és a világmindenségről elmélkedik a puszta fűtengerében. Csak a hegyes fülek mozdulnak meg alig láthatóan, amikor az első hangok elérnek a csuháshoz. Xauzur felkapja a fejét, előbb csak fülel, hegyes macskafülei minden irányba megfordulnak, hogy végül megállapodjanak abba az irányba, amerről az óriás érkezik. Az elf azonban nem mozdul, ugyanolyan egyenes tartással, kezeit combjain nyugtatva ül, mintha valami szobor volna. Élő mivoltáról csak a csuha durva vásznába belekapó szél tanúskodik, amely táncra kér néhány elszabadult kósza ezüstös tincset is.
Az irbisz halkan morogni kezd, az elf egyik kezét alig mozdítva teszi a nagymacska hátára, hogy megnyugtassa, nincs baj. Ám ettől még Xauzur kevésbé lesz barátságos a hangoskodni kezdő Zaxdor közeledtével.
A lomzabáló cimbora akkor sem mozdul meg, amikor az óriás már egészen közel ér. Hallja a puha földbe fúródó kardok tompa hangját, a nyerítésnek beillő kacajt, ahogy a reccsenést is, ahogy valami elválik a szárától, majd rágcsálás nem túl megnyerő hangja éri el érzékeny füleit. De a csuhás nem mozdul, arca sem rezdül a barátságos szavakra, jobbját az irbisz hátán nyugtatja, aki barátságtalanul villanó tekintettel figyeli az óriást, de semmiféle támadó szándék nem fedezhető fel viselkedésében, s valószínűleg, ha Zaxdor nem lép fel agresszíven vagy támadólag, nem is fog tenni semmit.
A szél hanyagul seper végig a tájon, a magas, méregzöld fű mintha valódi tenger volna követi zöld hullámával a szél útját, egyedüli változót csak a rönköt rágcsáló óriás jelenti.*
//A puszta törékeny nyugalma//
*Elf érzékek sem kellenek hozzá, hogy egy olyan dolgot, mint egy óriás meghalljon bárki, aki csak csendben ül és a világmindenségről elmélkedik a puszta fűtengerében. Csak a hegyes fülek mozdulnak meg alig láthatóan, amikor az első hangok elérnek a csuháshoz. Xauzur felkapja a fejét, előbb csak fülel, hegyes macskafülei minden irányba megfordulnak, hogy végül megállapodjanak abba az irányba, amerről az óriás érkezik. Az elf azonban nem mozdul, ugyanolyan egyenes tartással, kezeit combjain nyugtatva ül, mintha valami szobor volna. Élő mivoltáról csak a csuha durva vásznába belekapó szél tanúskodik, amely táncra kér néhány elszabadult kósza ezüstös tincset is.
Az irbisz halkan morogni kezd, az elf egyik kezét alig mozdítva teszi a nagymacska hátára, hogy megnyugtassa, nincs baj. Ám ettől még Xauzur kevésbé lesz barátságos a hangoskodni kezdő Zaxdor közeledtével.
A lomzabáló cimbora akkor sem mozdul meg, amikor az óriás már egészen közel ér. Hallja a puha földbe fúródó kardok tompa hangját, a nyerítésnek beillő kacajt, ahogy a reccsenést is, ahogy valami elválik a szárától, majd rágcsálás nem túl megnyerő hangja éri el érzékeny füleit. De a csuhás nem mozdul, arca sem rezdül a barátságos szavakra, jobbját az irbisz hátán nyugtatja, aki barátságtalanul villanó tekintettel figyeli az óriást, de semmiféle támadó szándék nem fedezhető fel viselkedésében, s valószínűleg, ha Zaxdor nem lép fel agresszíven vagy támadólag, nem is fog tenni semmit.
A szél hanyagul seper végig a tájon, a magas, méregzöld fű mintha valódi tenger volna követi zöld hullámával a szél útját, egyedüli változót csak a rönköt rágcsáló óriás jelenti.*
2211. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-10-24 16:59:06
Üzenet elküldve: 2018-10-24 16:59:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A puszta nyugalma//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Hogy az a jó kurva élet cseszné szájba a rokkant térdű drágalátos nénikédet! *Már negyedjére akad el a lába egy-egy vaskosabb fűcsomóban, de ezúttal szerencsére nem kell pofával előre tompítania az esést, mert időben visszanyeri az egyensúlyát. Két kardja már régen a kezében, azzal végez kaszáló mozdulatokat, hogy legalább a magasabb fűszálakat eltakarítsa maga elől. Fogalma sincs, hogy mikor és miért keveredett ide, legutóbb még szíve hölgyével beszélgetett, jelenleg meg a füves pusztát rója, mint egy félkegyelmű, minduntalan pofára esve.*
- Az óriásoknak nem magas a fűtengeeeeer! *Torzítja kislányosra a hangját.* Nem, a faszt! *Dühösen rázza meg a fejét ismét, hogy aztán újult erővel induljon neki. Egyáltalán mit keres itt? Tény, hogy az utóbbi időben beszorult kissé Thargiába, így kedve volt kiruccanni, bár csak a Vaserdőig tervezte.*
- Nemhogy inkább fára másztam volna! *Korholja magát epésen, s legszívesebben azonnal visszafordulna, de Zaxdor nem az a típus, aki könnyen feladja. Ami azt illeti a távolban kupac van a földön, egy gyanúsan nyugodt kupac. Zaxdor kezeit szemellenzőnek használva kémlel, de mást nem lát, csak azt a természetellenes kupacot kinőni a földből.*
- Pfej. Remélem hangyaboly! Akkor messzire kerülöm. *De hangyabolynak túlságosan is sok mindent tép rajta a szellő és hangyaboly mellett nem szokott irbisz fetrengeni, hacsak fel nem csapott hangyásznak, de azt kizárt dolognak tartaná. A felismerés villámként csap bele, csak egyetlen egy embert, illetve elfet ismer, aki irbisszel mászkál az oldalán. Csend van, néma csend. A fűszálak között duruzsoló szellőt, s az olykor meg-megzizzenő kabócák hangját nem zavarja meg semmi sem. Az elf és az irbisz békésen meditálhat. Olykor egy-egy fürgébb gyík suhan át a kisebb bokrok tövében, Zaxdor mosolyogva figyeli a párost, miközben közelebb ballag. Az idilli környezetbe, a néma csendbe és a harmonikus pár alkotta tökéletes összhangba már csak egyetlen dolog hiányzik: egy óriás:*
- PYCTA! PYCTAAAAAAA! Hát mi járatban van errefelé a lombzabáló cimborám!? Háháááá! És még a macskádat is elhoztad? Persze mondjuk hová is raktad volna, az ilyesmit nem lehet bejárónőre bízni! *Röhög fel ordas módon, miközben két kardját földbe szúrva, azok nyelére támaszkodva figyeli az eddig békésen szuszogó, meditáló és szunyókáló párost.*
- Szép időnk van, az rohadt élet! *Nyerít fel vaskosan, közben letép egy vastagabb rönköt, azt kezdi rágcsálni.*
//A puszta nyugalma//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Hogy az a jó kurva élet cseszné szájba a rokkant térdű drágalátos nénikédet! *Már negyedjére akad el a lába egy-egy vaskosabb fűcsomóban, de ezúttal szerencsére nem kell pofával előre tompítania az esést, mert időben visszanyeri az egyensúlyát. Két kardja már régen a kezében, azzal végez kaszáló mozdulatokat, hogy legalább a magasabb fűszálakat eltakarítsa maga elől. Fogalma sincs, hogy mikor és miért keveredett ide, legutóbb még szíve hölgyével beszélgetett, jelenleg meg a füves pusztát rója, mint egy félkegyelmű, minduntalan pofára esve.*
- Az óriásoknak nem magas a fűtengeeeeer! *Torzítja kislányosra a hangját.* Nem, a faszt! *Dühösen rázza meg a fejét ismét, hogy aztán újult erővel induljon neki. Egyáltalán mit keres itt? Tény, hogy az utóbbi időben beszorult kissé Thargiába, így kedve volt kiruccanni, bár csak a Vaserdőig tervezte.*
- Nemhogy inkább fára másztam volna! *Korholja magát epésen, s legszívesebben azonnal visszafordulna, de Zaxdor nem az a típus, aki könnyen feladja. Ami azt illeti a távolban kupac van a földön, egy gyanúsan nyugodt kupac. Zaxdor kezeit szemellenzőnek használva kémlel, de mást nem lát, csak azt a természetellenes kupacot kinőni a földből.*
- Pfej. Remélem hangyaboly! Akkor messzire kerülöm. *De hangyabolynak túlságosan is sok mindent tép rajta a szellő és hangyaboly mellett nem szokott irbisz fetrengeni, hacsak fel nem csapott hangyásznak, de azt kizárt dolognak tartaná. A felismerés villámként csap bele, csak egyetlen egy embert, illetve elfet ismer, aki irbisszel mászkál az oldalán. Csend van, néma csend. A fűszálak között duruzsoló szellőt, s az olykor meg-megzizzenő kabócák hangját nem zavarja meg semmi sem. Az elf és az irbisz békésen meditálhat. Olykor egy-egy fürgébb gyík suhan át a kisebb bokrok tövében, Zaxdor mosolyogva figyeli a párost, miközben közelebb ballag. Az idilli környezetbe, a néma csendbe és a harmonikus pár alkotta tökéletes összhangba már csak egyetlen dolog hiányzik: egy óriás:*
- PYCTA! PYCTAAAAAAA! Hát mi járatban van errefelé a lombzabáló cimborám!? Háháááá! És még a macskádat is elhoztad? Persze mondjuk hová is raktad volna, az ilyesmit nem lehet bejárónőre bízni! *Röhög fel ordas módon, miközben két kardját földbe szúrva, azok nyelére támaszkodva figyeli az eddig békésen szuszogó, meditáló és szunyókáló párost.*
- Szép időnk van, az rohadt élet! *Nyerít fel vaskosan, közben letép egy vastagabb rönköt, azt kezdi rágcsálni.*
2210. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-10-24 15:35:43
Üzenet elküldve: 2018-10-24 15:35:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A puszta nyugalma//
*Azt mondják, a környezetváltozás jót tesz a halandóknak, legyen az ember vagy elf. A csuhás nem gondolja, hogy az erdő nélkülözése jó hatással volna rá, de nem is azért látogatott el eddig, hogy maga mögött hagyja Erdőmélyét vagy az erődöt, hanem azért, mert azelőtt soha nem járt még a végtelennek tetsző puszta határán.
Az erdőt már jó ideje maga mögött hagyták, társa, Xauzur az irbisz is felélénkülni látszik, ahogy a csaknem derékig érő fűben sétálva fedezik fel a peremvidéket. Gyermeki derűvel ugrál az erdei párduc a magas fűben hol eltűnve, hol megjelenve a sűrű fűszálak között. A csuhás mosolyogva figyeli az állatot és azon töpreng, talán mégiscsak van némi igazság a gondolatban, melynek eredményeképpen útnak indult.
Az erdő bár pótolhatatlan színhelye életének, mégis jóleső érzéssel tölti el a nyugalom, mely ezt a hatalmas pusztaságot burokként védi. A fű unottan hajladozik a szél kénye-kedve szerint, szinte egybefüggő csend üli meg a vidéket, csak a fűszálak zizegése ad halk aláfestőzenét a némaságnak.
Az erdő már egészen eltűnt mögötte, sötét határvonal csak a távolban, körülötte fűtenger, felette a koraőszi égen kúszó, egymást kergető felhők. Tökéletes csend és nyugalom.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve áll meg a sétában, Xauzur is megtorpan, okot keresve szaglászik a szélbe, talán azt keresi, mi okozta a megállást. Miután pedig meggyőződik, hogy semmiféle veszély nem leskelődik rájuk, közelebb baktat a csuháshoz.
Az elf leül a sarkaira, kezeit combjain nyugtatja maga előtt, lombzöld tekintetét lassan hunyja le, miközben légzésére koncentrál. Az irbisz egy pár szívdobbanásnyi ideig figyeli társát, majd egyszer megkerüli a csuhást, majd lefekszik mellé, hátát a lábának vetve, majd nagyon ásítva villantja ki fogait, hogy halkan dorombolva hajtsa lábaira fejét.*
//A puszta nyugalma//
*Azt mondják, a környezetváltozás jót tesz a halandóknak, legyen az ember vagy elf. A csuhás nem gondolja, hogy az erdő nélkülözése jó hatással volna rá, de nem is azért látogatott el eddig, hogy maga mögött hagyja Erdőmélyét vagy az erődöt, hanem azért, mert azelőtt soha nem járt még a végtelennek tetsző puszta határán.
Az erdőt már jó ideje maga mögött hagyták, társa, Xauzur az irbisz is felélénkülni látszik, ahogy a csaknem derékig érő fűben sétálva fedezik fel a peremvidéket. Gyermeki derűvel ugrál az erdei párduc a magas fűben hol eltűnve, hol megjelenve a sűrű fűszálak között. A csuhás mosolyogva figyeli az állatot és azon töpreng, talán mégiscsak van némi igazság a gondolatban, melynek eredményeképpen útnak indult.
Az erdő bár pótolhatatlan színhelye életének, mégis jóleső érzéssel tölti el a nyugalom, mely ezt a hatalmas pusztaságot burokként védi. A fű unottan hajladozik a szél kénye-kedve szerint, szinte egybefüggő csend üli meg a vidéket, csak a fűszálak zizegése ad halk aláfestőzenét a némaságnak.
Az erdő már egészen eltűnt mögötte, sötét határvonal csak a távolban, körülötte fűtenger, felette a koraőszi égen kúszó, egymást kergető felhők. Tökéletes csend és nyugalom.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve áll meg a sétában, Xauzur is megtorpan, okot keresve szaglászik a szélbe, talán azt keresi, mi okozta a megállást. Miután pedig meggyőződik, hogy semmiféle veszély nem leskelődik rájuk, közelebb baktat a csuháshoz.
Az elf leül a sarkaira, kezeit combjain nyugtatja maga előtt, lombzöld tekintetét lassan hunyja le, miközben légzésére koncentrál. Az irbisz egy pár szívdobbanásnyi ideig figyeli társát, majd egyszer megkerüli a csuhást, majd lefekszik mellé, hátát a lábának vetve, majd nagyon ásítva villantja ki fogait, hogy halkan dorombolva hajtsa lábaira fejét.*
2209. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-10-22 20:11:49
Üzenet elküldve: 2018-10-22 20:11:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
*Hiába remélte, hogy hazaér majd sötétedés előtt, mégis a Füves pusztán éri az alkony. Tudja, hogy veszélyes ilyen helyen egyedül lennie Falánkkal, legalábbis mindenki más ezt mondaná neki, csak azért, mert alacsony, és gyengének tűnik. Nellara igazából már nem fél, tudja, hogy a varázsigéi megvédik.
Szed egy keveset a fűből, hogy leteríthesse maga alá, majd még egy keveset, ami közé elbújhat. Elmond egy igét, majd reménykedik benne, hogy az hat is. Ha igen, ha nem, a tündérlány békésen alszik el.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, majd álomba szenderül, melynek hatására kis ezüstös ragyogású fénygömbök jelennek meg a környezetében, amik őrködnek nyugalma felett. A gömbök súlyos sérüléseket is okozhatnak a támadónak (4). A hatás addig tart, míg a varázsló alszik.
Szed egy keveset a fűből, hogy leteríthesse maga alá, majd még egy keveset, ami közé elbújhat. Elmond egy igét, majd reménykedik benne, hogy az hat is. Ha igen, ha nem, a tündérlány békésen alszik el.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, majd álomba szenderül, melynek hatására kis ezüstös ragyogású fénygömbök jelennek meg a környezetében, amik őrködnek nyugalma felett. A gömbök súlyos sérüléseket is okozhatnak a támadónak (4). A hatás addig tart, míg a varázsló alszik.
2208. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-10-16 14:31:28
Üzenet elküldve: 2018-10-16 14:31:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Hazafelé//
- Ennyi ísszel meg egy vedír mísszel ami neked van filú nem kíne, hogy átverjenek.
*Okos kölök, nagyon is, nem víletlen fektetett bele a kitaníttatásába. Titkon az öreg hasznot is remíl belűle ha Mogrim befutott mágus lesz.*
- Hogy ne lenník jó erőbe te filú, hát a fődtúrásho köll az erő. Szívósnak köll lenni, nyápícoknak nem való.
*Büszkílkedik egy sort, hogy igen jó erűben van öreg koráho kípest.*
- Mán száz elmútam, azóta nem számolom mer mindig csak kevesebb lesz, oszt egyszer csak víge.
*Ki a fenít írdekli mán, hogy pontosan mennyi. Elíg azt tudni, hogy kevesebb van mán hátra mint eddig vót.*
- Dehogy tanúlok én fijjam, öreg vagyok mán hozzá, nem forog mán úgy az eszem mint a tijjéd.
*A hiányozna, hogy ott görbűjön meg a könyvek felett. Inkább szántana puszta kízzel vagy száz hektárt mint azt a fránya mágiát tanúja.*
- Ennyi ísszel meg egy vedír mísszel ami neked van filú nem kíne, hogy átverjenek.
*Okos kölök, nagyon is, nem víletlen fektetett bele a kitaníttatásába. Titkon az öreg hasznot is remíl belűle ha Mogrim befutott mágus lesz.*
- Hogy ne lenník jó erőbe te filú, hát a fődtúrásho köll az erő. Szívósnak köll lenni, nyápícoknak nem való.
*Büszkílkedik egy sort, hogy igen jó erűben van öreg koráho kípest.*
- Mán száz elmútam, azóta nem számolom mer mindig csak kevesebb lesz, oszt egyszer csak víge.
*Ki a fenít írdekli mán, hogy pontosan mennyi. Elíg azt tudni, hogy kevesebb van mán hátra mint eddig vót.*
- Dehogy tanúlok én fijjam, öreg vagyok mán hozzá, nem forog mán úgy az eszem mint a tijjéd.
*A hiányozna, hogy ott görbűjön meg a könyvek felett. Inkább szántana puszta kízzel vagy száz hektárt mint azt a fránya mágiát tanúja.*
2207. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-10-16 10:06:00
Üzenet elküldve: 2018-10-16 10:06:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Hazafelé//
*Arraele úr láthatóan jó formában van. Bizonyára hamar elintézte az intézni valót és még pihenésre is jutott ideje. Ennek nagyon örül, mert a kedve ilyenkor sokkal jobb szokott lenni, mint általában. Még egy apró dicséretet is kap, aminek szintén örül. Nem olyan nagy dolog volt elintézni, de azért jól esik neki, ha értékelik a sikeresen elvégzett munkáját.*
- Megnyugodtam, hogy nem vertek át. *Ezt meg is osztja az idős tündérrel mert eléggé furdalta volna a dolog, ha tényleg hiányos összeggel érkezik meg az idős tündérhez. Arraele úr bátran meséli, hogy mindent elrendezett, amit gondolt.*
- Nagyon jó erőben van Arraele úr, bárcsak én tudnék így intézkedni idős koromban! *Reméli, hogy ezzel nem sérti meg a tündért, inkább elismerésnek szántja, hogy idős kora ellenére még mindent elintéz és elrendez amit a fejébe vesz.*
- Megkérdezhetem, hogy hány éves? *Hölgyektől nem illik ilyet kérdezni, de talán az idős tündérrel vannak olyan viszonyban, hogy megkérdezze. Olyan neki mintha az apja lenne, néha úgy is érzi, hogy a tündér atyáskodik felette, de ezt egyáltalán nem veszi rossz néven. Ezután kap még egy tanácsot vagy inkább erélyes kérést, hogy a kapott összegeket szigorúan tanulásra fordítsa.*
- Úgy lesz Arraele úr, a szavamat adtam. *Mosolyogva válaszol az idős tündérnek és újra megígéri neki, amit már korábban mondott. Mind egy szálig tanulásra fogja használni kapott összeget.*
- Nem fogok szégyent hozni magára. *Ezt határozottan, de barátságosan jelenti ki. Semmi szín alatt el nem tudja képzelni, hogy szégyent hozzon az idős tündérre, elszórva butaságokra a pénzét.*
- Arraele úr nem szeretne elementáris tudományt tanulni? *Az jut eszébe, hogy ha a tündér szeretne taníthatna neki ezt azt, hátha hasznára lenne a földművelésben vagy az élete más területén. Bár lehet a kérdést rosszul tette fel, mert arra gondol, hogy ő tanítaná Arraele urat, de ehhez egyáltalán tudnia kell, hogy érdekelné e a tündért ezek a dolgok. Időközben már a füves pusztákat róják és haladnak az ingoványos felé.*
*Arraele úr láthatóan jó formában van. Bizonyára hamar elintézte az intézni valót és még pihenésre is jutott ideje. Ennek nagyon örül, mert a kedve ilyenkor sokkal jobb szokott lenni, mint általában. Még egy apró dicséretet is kap, aminek szintén örül. Nem olyan nagy dolog volt elintézni, de azért jól esik neki, ha értékelik a sikeresen elvégzett munkáját.*
- Megnyugodtam, hogy nem vertek át. *Ezt meg is osztja az idős tündérrel mert eléggé furdalta volna a dolog, ha tényleg hiányos összeggel érkezik meg az idős tündérhez. Arraele úr bátran meséli, hogy mindent elrendezett, amit gondolt.*
- Nagyon jó erőben van Arraele úr, bárcsak én tudnék így intézkedni idős koromban! *Reméli, hogy ezzel nem sérti meg a tündért, inkább elismerésnek szántja, hogy idős kora ellenére még mindent elintéz és elrendez amit a fejébe vesz.*
- Megkérdezhetem, hogy hány éves? *Hölgyektől nem illik ilyet kérdezni, de talán az idős tündérrel vannak olyan viszonyban, hogy megkérdezze. Olyan neki mintha az apja lenne, néha úgy is érzi, hogy a tündér atyáskodik felette, de ezt egyáltalán nem veszi rossz néven. Ezután kap még egy tanácsot vagy inkább erélyes kérést, hogy a kapott összegeket szigorúan tanulásra fordítsa.*
- Úgy lesz Arraele úr, a szavamat adtam. *Mosolyogva válaszol az idős tündérnek és újra megígéri neki, amit már korábban mondott. Mind egy szálig tanulásra fogja használni kapott összeget.*
- Nem fogok szégyent hozni magára. *Ezt határozottan, de barátságosan jelenti ki. Semmi szín alatt el nem tudja képzelni, hogy szégyent hozzon az idős tündérre, elszórva butaságokra a pénzét.*
- Arraele úr nem szeretne elementáris tudományt tanulni? *Az jut eszébe, hogy ha a tündér szeretne taníthatna neki ezt azt, hátha hasznára lenne a földművelésben vagy az élete más területén. Bár lehet a kérdést rosszul tette fel, mert arra gondol, hogy ő tanítaná Arraele urat, de ehhez egyáltalán tudnia kell, hogy érdekelné e a tündért ezek a dolgok. Időközben már a füves pusztákat róják és haladnak az ingoványos felé.*
2206. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-10-11 12:40:15
Üzenet elküldve: 2018-10-11 12:40:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Útra kelve//
*Arraele úr nem nagyon válaszol a kérdéseire, valamin nagyon eltöprenghetett. Mogrim nem is nagyon faggatja az idős tündért, mert láthatóan nagyon feldúlt állapotban van. Furcsa tekintettel hallgatja, hogy valami sötétség növekszik, meg, hogy erre fel kell készülni. Eeyr-t is belehozza a dolgokba, akit Mogrim nem fogad el istenségnek, csupán egy erős entitásnak. A korábbi elementaristákra térve bólint hátra az idős tündér felé.*
- Igen Arraele úr, az elementarista, tudomány alapú erőket tanulmányozom. A többi istenséget sajnos nem tudom elfogadni, bár tény, hogy Eeyr nem tűnik gonosznak. *Az más kérdés, hogy magában jobbnak látná, ha egyik sem létezne a háromból, de ezzel nem szeretné megsérteni az idős tündért.*
- Valami konkrét dolgot tud esetleg Arraele úr? *Szeretné tudni, hogy Arraele úr mire feltételezi ezt a váratlan és gyors készülődést.*
*Arraele úr nem nagyon válaszol a kérdéseire, valamin nagyon eltöprenghetett. Mogrim nem is nagyon faggatja az idős tündért, mert láthatóan nagyon feldúlt állapotban van. Furcsa tekintettel hallgatja, hogy valami sötétség növekszik, meg, hogy erre fel kell készülni. Eeyr-t is belehozza a dolgokba, akit Mogrim nem fogad el istenségnek, csupán egy erős entitásnak. A korábbi elementaristákra térve bólint hátra az idős tündér felé.*
- Igen Arraele úr, az elementarista, tudomány alapú erőket tanulmányozom. A többi istenséget sajnos nem tudom elfogadni, bár tény, hogy Eeyr nem tűnik gonosznak. *Az más kérdés, hogy magában jobbnak látná, ha egyik sem létezne a háromból, de ezzel nem szeretné megsérteni az idős tündért.*
- Valami konkrét dolgot tud esetleg Arraele úr? *Szeretné tudni, hogy Arraele úr mire feltételezi ezt a váratlan és gyors készülődést.*
2205. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-10-11 09:31:30
Üzenet elküldve: 2018-10-11 09:31:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Útra kelve//
*Az öreg szokatlanú csendbe van. Az álmán gondókodik. Mán csak az ingovány vígin eszmíl fel, hogy na mi van he.*
- A setötsíg növekszik fijjam. Föl kell kíszülni rá. Eeyr ereje kevís lesz egyedűl. Köllenek a korábbi túdósmágusok. Te is ezt tanúlod fijjam nem he?
*A gnóm filú úgy falja a mágus tudást mint kacsa a nokedlis prézlit. Ösmeri mán jó ideje, megbízik benne. Föl kell kíszíteni a settítség terjedésére. Kevís a fíny, kevés az ellenálló. Nem sokan látják ezt így. Szerencsíre az öreg tündér nem most gyütt a falvídűrűl.*
*Az öreg szokatlanú csendbe van. Az álmán gondókodik. Mán csak az ingovány vígin eszmíl fel, hogy na mi van he.*
- A setötsíg növekszik fijjam. Föl kell kíszülni rá. Eeyr ereje kevís lesz egyedűl. Köllenek a korábbi túdósmágusok. Te is ezt tanúlod fijjam nem he?
*A gnóm filú úgy falja a mágus tudást mint kacsa a nokedlis prézlit. Ösmeri mán jó ideje, megbízik benne. Föl kell kíszíteni a settítség terjedésére. Kevís a fíny, kevés az ellenálló. Nem sokan látják ezt így. Szerencsíre az öreg tündér nem most gyütt a falvídűrűl.*
2204. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-10-04 21:33:17
Üzenet elküldve: 2018-10-04 21:33:17
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Bár egyáltalán nem akart erre jönni, de kénytelen, mert hogy erre lehet kelet felől kerülni. Nem megy a fűnek a közelébe, elég neki ha csak távolról látja. Reméli Gigár se lesz olyan marha hogy megpróbálkozzon azzal amit tervez. Bár ő északabbra metszi majd ugyanezt az utat.
Szorosan összehúzza magán a vihar kabátot, s délnek üget, amilyen gyorsan csak tud. Nem akarja itt tölteni az éjszakát. Ha belehúz nagyon, kicsivel napszállta után már a szántóföldek első falvainál lesz. Ott majd talál valami kis fogadót, ahol eltöltheti az éjszakát. Ha nincs, akkor egy pásztortüzet.*
Szorosan összehúzza magán a vihar kabátot, s délnek üget, amilyen gyorsan csak tud. Nem akarja itt tölteni az éjszakát. Ha belehúz nagyon, kicsivel napszállta után már a szántóföldek első falvainál lesz. Ott majd talál valami kis fogadót, ahol eltöltheti az éjszakát. Ha nincs, akkor egy pásztortüzet.*
2203. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-10-04 14:28:15
Üzenet elküldve: 2018-10-04 14:28:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Unalmas szántóföldi túra, amit most tesz meg. Régen járt már ezen a vidéken, és elképzelhető, hogy el is tévedt. Arthenior városa helyett a füves puszták felé veszi az irányt. Sejti, hogy valami nem stimmel. Az útirányt be is nézi rendesen. Bolyongani kezd a magas fűben és az orra után megy, hogy a lápos területek felé lyukadjon ki. Ha érzi a jellegzetes bűzt akkor bezony jó irányban van.*
~Valami jó kis nóta kéne megint. Uncsi itt császkálni.~
*Elkezd dúdolni egy másik dalt és hangos éneklésben tör ki, tök egyedül és tök jó hangulatban annak ellenére, hogy eltévedt.*
~Valami jó kis nóta kéne megint. Uncsi itt császkálni.~
*Elkezd dúdolni egy másik dalt és hangos éneklésben tör ki, tök egyedül és tök jó hangulatban annak ellenére, hogy eltévedt.*
2202. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-09-26 13:32:59
Üzenet elküldve: 2018-09-26 13:32:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A füves puszta látványa se nem izgatja, se nem untatja. Ahogy figyeli a puszta határát, eszébe ötlik, hogy hiányzik neki az erdő. Megszokta az erődöt, a fákat és a helyet is. És ez most annyira, de annyira szöges ellentéte, hogy most furcsán érzi magát.
Gyalogosan lassan halad, de nem is siet. Amúgy is nehéz a szíve és ez nehézzé teszi a lépteit is. Az oldalán lógó kulacsból iszik egy kortyot és a forrásvíz íze újra eszébe idézi az erdőt. Az erdő az erődöt, az erőd pedig Lyzt. Elgondolkodik, hogy visszamegy. Hogy lenyeli a büszkeségét, mutat egy fityiszt Énmegleonnak, Umonnak és mindenkinek, aki azt hiszi, hogy csak fontoskodni akar és nyalni Lyznek, aztán boldogan él az elf lánnyal. De nem. Nem mehet vissza. Az egyik részeges fickó mondta mindig, amikor gyerek volt: "Ahol egyszer sas voltál, ne menj vissza verébnek!". Ő pedig nem akar veréb lenni. De még csak cinege se.
Unottan tesz az egyik lábát a másik után és a távolt kémleli. Unatkozik. Jó volna már odaérni valahova. Az se baj, ha van bor és pálinka.*
Gyalogosan lassan halad, de nem is siet. Amúgy is nehéz a szíve és ez nehézzé teszi a lépteit is. Az oldalán lógó kulacsból iszik egy kortyot és a forrásvíz íze újra eszébe idézi az erdőt. Az erdő az erődöt, az erőd pedig Lyzt. Elgondolkodik, hogy visszamegy. Hogy lenyeli a büszkeségét, mutat egy fityiszt Énmegleonnak, Umonnak és mindenkinek, aki azt hiszi, hogy csak fontoskodni akar és nyalni Lyznek, aztán boldogan él az elf lánnyal. De nem. Nem mehet vissza. Az egyik részeges fickó mondta mindig, amikor gyerek volt: "Ahol egyszer sas voltál, ne menj vissza verébnek!". Ő pedig nem akar veréb lenni. De még csak cinege se.
Unottan tesz az egyik lábát a másik után és a távolt kémleli. Unatkozik. Jó volna már odaérni valahova. Az se baj, ha van bor és pálinka.*
2201. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-09-25 19:53:54
Üzenet elküldve: 2018-09-25 19:53:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Feladat//
*Hűvös szél támad, amolyan északi fajta. A vándorló felhők rohanva igyekeznek dél felé, sötéten kéklő eget hagyva maguk mögött. Összehúzza a talárt és sietősre fogja lépteit. Nem lenne szerencsés a pusztán éjszakázni, a földeket el kellene érni.
Őszintén reméli, hogy Taitos mester nem fog vonakodni, bár miért tenné? Na nem, mintha túlzottan ismerné a fiatal mágust, ez az egész Lorew ügy is olyan zavaros.
Lépdel tovább gondolataiba mélyedve, szinte reflexből fordulva be a helyes csapáson. Megjárta már jó párszor ezt az utat és még meg is fogja néhányszor, annyi bizonyos. Talán kegözelebb már nem egyedül.*
*Hűvös szél támad, amolyan északi fajta. A vándorló felhők rohanva igyekeznek dél felé, sötéten kéklő eget hagyva maguk mögött. Összehúzza a talárt és sietősre fogja lépteit. Nem lenne szerencsés a pusztán éjszakázni, a földeket el kellene érni.
Őszintén reméli, hogy Taitos mester nem fog vonakodni, bár miért tenné? Na nem, mintha túlzottan ismerné a fiatal mágust, ez az egész Lorew ügy is olyan zavaros.
Lépdel tovább gondolataiba mélyedve, szinte reflexből fordulva be a helyes csapáson. Megjárta már jó párszor ezt az utat és még meg is fogja néhányszor, annyi bizonyos. Talán kegözelebb már nem egyedül.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2949-2968