Külső területek - Füves puszta
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 112 (2221. - 2240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2949-2968
2240. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-11-07 20:49:33
Üzenet elküldve: 2018-11-07 20:49:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A puszta törékeny nyugalma//
*Ahhoz képest, hogy csak át akart gázolni ezen a füves pusztaságon, hogy némi bölcseletet folytasson egész jól leragadt. Ami nem baj, mert legalább eltereli a figyelmét. Épp ezért nem is bánja, hogy Pycta köti az ebet a karóhoz, egyrészt mert a határozottságát már ismeri annyira, hogy tudja, nem fogja meggyőzni, másrészt pedig az elf is pontosan tudja hol az a határ, amikor a győzködés már talán feleslegessé válik.*
- Örülök, hogy így gondolod. *Mosolyodik el szélesen, s ismét előveszi a kis szobrocskát, hogy aprólékosan szemügyre vegye, mintha ezzel még ki tudná javítani a helyütt bődületes aránytalanságokat. ~ Talán Krestvirnek így is tetszeni fog. ~ Vonja meg láthatatlanul kissé vállát, talán csak gondolatban. Közben Pycta már ismét Aenaere tér át, gyanítja, hogy fontosabb neki a lány, mint ahogyan valójában beállítja.*
- Hát nézd. Arthenior lángol. Nem tudni meddig tart a felkelés. A kúriai csatából a thargok harc nélkül kullogtak el. Rádaásul Leandana, Kagan felesége meghalt. Gondolod, hogy ezt bárki szó nélkül hagyja majd? Bizonyos vagyok benne, hogy fog még vér folyni, persze Aenaenek még el kell fogadtatnia magát a thargoknál. Szerinted ez mivel fog járni? *Nem ma jött kezdte, jól ismeri a beavatásokat, a barbár törzsek szokásait és azt is, mivel lehet elsősorban bizonyítani.*
- Akkor még szerencséje lesz, ha csak a személyiségét veszíti el egy kicsit. *Vonja meg a vállát.* Amúgy jól van, kedves nagyon. Olyan, mintha a lányom lenne. *Maga is meglepődik, hogy ezt hangosan kimondta. Valójában tánc közben sokat gondolkodott azon, hogy Aenae önmagában egy kedves teremtés, csak nagyon elveszett. Valószínűleg Vadvédben sem találta meg önmagát.*
- De ne hallgass rám, nem mindig látom jól a dolgokat. *Göcög fel kissé, Pycta hirtelen támadt izgága mozgolódásából mit sem észre véve.*
- Worenth? *Kérdezi.* Nem ismerem, de jópofa teremtmény. *Néz mosolyogva az irbiszre, persze esz ágában sincs megsimogatni, tudja nagyon jól, hogy micsoda lemondással járhat egy ekkora teremtmény féken tartása. Esze ágában sincs próbálkozni.*
//A puszta törékeny nyugalma//
*Ahhoz képest, hogy csak át akart gázolni ezen a füves pusztaságon, hogy némi bölcseletet folytasson egész jól leragadt. Ami nem baj, mert legalább eltereli a figyelmét. Épp ezért nem is bánja, hogy Pycta köti az ebet a karóhoz, egyrészt mert a határozottságát már ismeri annyira, hogy tudja, nem fogja meggyőzni, másrészt pedig az elf is pontosan tudja hol az a határ, amikor a győzködés már talán feleslegessé válik.*
- Örülök, hogy így gondolod. *Mosolyodik el szélesen, s ismét előveszi a kis szobrocskát, hogy aprólékosan szemügyre vegye, mintha ezzel még ki tudná javítani a helyütt bődületes aránytalanságokat. ~ Talán Krestvirnek így is tetszeni fog. ~ Vonja meg láthatatlanul kissé vállát, talán csak gondolatban. Közben Pycta már ismét Aenaere tér át, gyanítja, hogy fontosabb neki a lány, mint ahogyan valójában beállítja.*
- Hát nézd. Arthenior lángol. Nem tudni meddig tart a felkelés. A kúriai csatából a thargok harc nélkül kullogtak el. Rádaásul Leandana, Kagan felesége meghalt. Gondolod, hogy ezt bárki szó nélkül hagyja majd? Bizonyos vagyok benne, hogy fog még vér folyni, persze Aenaenek még el kell fogadtatnia magát a thargoknál. Szerinted ez mivel fog járni? *Nem ma jött kezdte, jól ismeri a beavatásokat, a barbár törzsek szokásait és azt is, mivel lehet elsősorban bizonyítani.*
- Akkor még szerencséje lesz, ha csak a személyiségét veszíti el egy kicsit. *Vonja meg a vállát.* Amúgy jól van, kedves nagyon. Olyan, mintha a lányom lenne. *Maga is meglepődik, hogy ezt hangosan kimondta. Valójában tánc közben sokat gondolkodott azon, hogy Aenae önmagában egy kedves teremtés, csak nagyon elveszett. Valószínűleg Vadvédben sem találta meg önmagát.*
- De ne hallgass rám, nem mindig látom jól a dolgokat. *Göcög fel kissé, Pycta hirtelen támadt izgága mozgolódásából mit sem észre véve.*
- Worenth? *Kérdezi.* Nem ismerem, de jópofa teremtmény. *Néz mosolyogva az irbiszre, persze esz ágában sincs megsimogatni, tudja nagyon jól, hogy micsoda lemondással járhat egy ekkora teremtmény féken tartása. Esze ágában sincs próbálkozni.*
2239. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-11-07 10:54:38
Üzenet elküldve: 2018-11-07 10:54:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
*Végre túljutott az ingoványon és van ideje felszusszanni. Itt egy kicsit megpihen. Leül a fűbe, a lándzsáját maga mellé veszi és elmajszolja a kis uzsonnáját. Egy kis szalonna, sajttal és már száraz kenyérrel. Tökéletes csak az vele a baj, hogy sokat kell inni rá. Arsenor kulacsa meg ki is ürül. Vagyis ideje tovább menni. Feltápászkodik, lesöpri magát és megy tovább. Ha lenne egy jó társaság akkor jó lenne ide eljönni és kirakni néhány csapdát. Biztos hemzsegnek itt a nyulak. Talán majd a mostani küldetés alkalmával szerez néhány jó cimborát.*
2238. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-11-05 11:04:45
Üzenet elküldve: 2018-11-05 11:04:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A puszta törékeny nyugalma//
*A csuhás már csak ilyen. Szeretne segíteni, talán még egy kicsit túlságosan is, de aztán rájön, hogy nem törhet pálcát mások felett, el kell fogadnia mindenkit olyannak, amilyen, míg azok az Erdő Szívét, őt vagy szeretteit nem veszélyeztetik. Így néma bólintással jelzi, hogy befejezte a hegyi beszédet és az érvelést, Zaxdor úgy cselekszik majd, ahogy ő jónak látja.*
- Véleményem szerint nincs szebb annál az ajándéknál, amelyet saját kezűleg készít valaki a másiknak. *Mondja barátságos mosollyal és ez nem csak puszta kedvesség a részéről. A vagyont nem tartja sokra, ennél fogva az azon vásárolt ajándékokat sem. Személytelennek és üresnek gondolja őket, amelyek nem képviselnek valódi értéket, bármennyiért is vásárolja azokat bárki.
Bár lehet, hogy Zaxdor nem úgy értette, ahogy mondta, szavai nyomán megkeményednek a csuhás vonásai, ahogy hallgatja, amit az óriás mond.*
- Azt mondod, hogy káosz és sötétség les Aenae-re? *Kérdi hideg hangon. Valahogy nem hiszi, de Zaxdor így fejezte ki magát. Ültében most először látszik mozogni, ahogy türelmetlen igazít tartásán. A folytatással nem is igazán törődik.
Az irbisszel kapcsolatos kérdésnél nem szeretne udvariatlan lenni, így válaszol.*
- Elég régóta. Egy Worenth nevű mágusnál volt azelőtt, de megvettem tőle és visszamentünk Erdőmélyére. Egy ilyen fenséges ragadozó nem élhet háziállatként. Az irbiszek Erdőmélye királyai, szemükkel maga a Fákban Lakó néz ránk. *Mondja halkan, ahogy lombzöld tekintete Xauzurt figyeli, majd várva az Anae-vel kapcsolatos válaszra, türelmesen, bár erőltetett türelemmel tekint fel az óriásra.*
//A puszta törékeny nyugalma//
*A csuhás már csak ilyen. Szeretne segíteni, talán még egy kicsit túlságosan is, de aztán rájön, hogy nem törhet pálcát mások felett, el kell fogadnia mindenkit olyannak, amilyen, míg azok az Erdő Szívét, őt vagy szeretteit nem veszélyeztetik. Így néma bólintással jelzi, hogy befejezte a hegyi beszédet és az érvelést, Zaxdor úgy cselekszik majd, ahogy ő jónak látja.*
- Véleményem szerint nincs szebb annál az ajándéknál, amelyet saját kezűleg készít valaki a másiknak. *Mondja barátságos mosollyal és ez nem csak puszta kedvesség a részéről. A vagyont nem tartja sokra, ennél fogva az azon vásárolt ajándékokat sem. Személytelennek és üresnek gondolja őket, amelyek nem képviselnek valódi értéket, bármennyiért is vásárolja azokat bárki.
Bár lehet, hogy Zaxdor nem úgy értette, ahogy mondta, szavai nyomán megkeményednek a csuhás vonásai, ahogy hallgatja, amit az óriás mond.*
- Azt mondod, hogy káosz és sötétség les Aenae-re? *Kérdi hideg hangon. Valahogy nem hiszi, de Zaxdor így fejezte ki magát. Ültében most először látszik mozogni, ahogy türelmetlen igazít tartásán. A folytatással nem is igazán törődik.
Az irbisszel kapcsolatos kérdésnél nem szeretne udvariatlan lenni, így válaszol.*
- Elég régóta. Egy Worenth nevű mágusnál volt azelőtt, de megvettem tőle és visszamentünk Erdőmélyére. Egy ilyen fenséges ragadozó nem élhet háziállatként. Az irbiszek Erdőmélye királyai, szemükkel maga a Fákban Lakó néz ránk. *Mondja halkan, ahogy lombzöld tekintete Xauzurt figyeli, majd várva az Anae-vel kapcsolatos válaszra, türelmesen, bár erőltetett türelemmel tekint fel az óriásra.*
2237. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-11-04 20:13:49
Üzenet elküldve: 2018-11-04 20:13:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A puszta törékeny nyugalma//
*Egy darabig még kuncog magában, míg végül megnyugszik, szórakozottan vakarja meg tarkóját, szerencsére nem hűvös az idő, így tűzről még nem kell gondoskodniuk, bár, ha a beszélgetés elhúzódik, még az is lehet, hogy lassan fát kell gyűjteniük. Pycta köti az ebet a karóhoz, legyinteni támad kedve, de nem akarja megsérteni az elfet, hiszen tudja, hogy csak jót akar. Enyhén elmosolyodik a dicséretre, valóban megküzdött azzal a szoborral. Bár a törzsénél őrködés közben gyakran csapta el ezzel az időt, valójában nincs tehetsége hozzá, legalábbis úgy gondolja. Azonban osztja azt a nézetet, hogy a saját kezűleg készített ajándéknál nincs bensőségesebb. Ezért szánta el magát.*
- Köszönöm, ez jól esik. *Dörmögi zavarban, majd elteszi a kis szobrot, hogy biztonságos helyre kerüljön. Csak remélni tudja, hogy lesz lehetősége az átadásra is. Érdeklődve hallgatja Pycta történetét Aenaeről, s gondolatban már Nirssel hasonlítja össze. Az elfnek van múltja, érezhető kisugárzása, ereje, célja és küldetése. Nirs még fiatal, fiatalabb, mint az elf, mégis ember. Ezt a dilemmát nem Zaxdor fogja megoldani, de Pyctát is el tudja képzelni a lány párjaként. ~ Nem azt a teszetosza szoknyapecért. ~ Fintorodik el egy pillanatra, persze azt nem engedi, hogy ez kiüljön az arcára.*
- Hát... *Kezdi lassan.* Ha az én asszonyomra a káosz és a sötétség lesne, biztos nem foglalkoznék azzal, hogy mi volt régen, futnék utána. *Vonja meg a vállát, persze nem akar célozgatni, jóllehet úgy tűnhet.*
- Nyilván ezeket te tudod, én nem tudhatom mi történt közöttetek, egyáltalán mi volt, ami elromlott. Csak így gondolom. *Mondja ki egyszerűen.*
- Az az irbisz... mióta van veled? *Kérdezi az állat felé bökve.* Látszik, hogy jól megvagytok. *Kuncog fel.*
//A puszta törékeny nyugalma//
*Egy darabig még kuncog magában, míg végül megnyugszik, szórakozottan vakarja meg tarkóját, szerencsére nem hűvös az idő, így tűzről még nem kell gondoskodniuk, bár, ha a beszélgetés elhúzódik, még az is lehet, hogy lassan fát kell gyűjteniük. Pycta köti az ebet a karóhoz, legyinteni támad kedve, de nem akarja megsérteni az elfet, hiszen tudja, hogy csak jót akar. Enyhén elmosolyodik a dicséretre, valóban megküzdött azzal a szoborral. Bár a törzsénél őrködés közben gyakran csapta el ezzel az időt, valójában nincs tehetsége hozzá, legalábbis úgy gondolja. Azonban osztja azt a nézetet, hogy a saját kezűleg készített ajándéknál nincs bensőségesebb. Ezért szánta el magát.*
- Köszönöm, ez jól esik. *Dörmögi zavarban, majd elteszi a kis szobrot, hogy biztonságos helyre kerüljön. Csak remélni tudja, hogy lesz lehetősége az átadásra is. Érdeklődve hallgatja Pycta történetét Aenaeről, s gondolatban már Nirssel hasonlítja össze. Az elfnek van múltja, érezhető kisugárzása, ereje, célja és küldetése. Nirs még fiatal, fiatalabb, mint az elf, mégis ember. Ezt a dilemmát nem Zaxdor fogja megoldani, de Pyctát is el tudja képzelni a lány párjaként. ~ Nem azt a teszetosza szoknyapecért. ~ Fintorodik el egy pillanatra, persze azt nem engedi, hogy ez kiüljön az arcára.*
- Hát... *Kezdi lassan.* Ha az én asszonyomra a káosz és a sötétség lesne, biztos nem foglalkoznék azzal, hogy mi volt régen, futnék utána. *Vonja meg a vállát, persze nem akar célozgatni, jóllehet úgy tűnhet.*
- Nyilván ezeket te tudod, én nem tudhatom mi történt közöttetek, egyáltalán mi volt, ami elromlott. Csak így gondolom. *Mondja ki egyszerűen.*
- Az az irbisz... mióta van veled? *Kérdezi az állat felé bökve.* Látszik, hogy jól megvagytok. *Kuncog fel.*
2236. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-11-03 17:02:41
Üzenet elküldve: 2018-11-03 17:02:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A puszta törékeny nyugalma//
*Szinte biztos benne, hogy minden intés ellenére Zaxdor meg fogja lépni azt, amit eltervezett és most már felesleges minden szó. Még a végén tényleg azt fogja hinni, hogy a csuhás útjába akar állni boldogságának. Ám az utolsó érvet mégsem tudja szó nélkül hagyni.*
- De legalább tudnád, hogy mire számíts, ha mégis személyesen keresed fel. *Mutat rá, hogy bár a futárt valóban könnyű elutasítani egy kézlegyintéssel, legalább kiderülve valami a próbálkozásból. De ez volt az utolsó érve a nem személyes találkozó ellen, így most már csak csendesen hallgatja a beszélő óriást.
Átveszi a faragott szobrocskát, úgy tartja, minta a legdrágább kincs volna, s valahol érzi, hogy Zaxdornak ez a szerény kis ajándék is, melyet a saját kezével készített, sokat jelent.*
- Nagyon szép, és személyes. *Mondja, ahogy szemügyre veszi a botos figurát. Ő maga sosem kedvelte az aranyon vásárolt ajándékokat, sosem volt neki elég pénze, hogy ilyesmit vásároljon, és persze nem is volt kinek. Aenae-vel pedig nem voltak annyit együtt, hogy ajándékot adhasson neki. Pedig szeretett volna egy szép kristályt vagy különleges követ adni neki, mondjuk egy szép, gallyakból font foglalatban, egy fejdíszt vagy olyasmit. De erre már nemigen lesz lehetősége, halk sóhajjal engedi el a dolgot.
Krestvir pimasz mosolyának említésére, mely a mágusmester egy különös ismertetőjele, haloványan elmosolyodik, Zaxdor tényleg eléggé beleesett abba az emberlányba.*
- Menni akart, azzal, ha visszatartom, csak rontottam volna a helyzeten. *Válaszolja, ahogy még mindig a kis szobrocskát nézi. Visszaemlékszik a napra, amikor Aenae visszatért a dolgaiért az erődbe és ott összefutottak. Neheztelt rá, mert szó nélkül elment és azt sem mondta meg, merre és kihez. Akkoriban voltak a lázadások a városban, ő pedig egyszerűen csak elment. A csuhás számon kérte érte, s amikor megtudta, újra el akar menni, vitázni kezdtek. Aztán pedig az elf robogott ki az erődből és hagyta hátra a topázszeműt. Azóta nem is látta.*
- Nem hiszem, hogy bármin is segítene, ha bármennyi férfit is elvernék, pedig hidd el, értek hozzá. *Mosolyog szomorúan az óriásra. Aenae nem ezt akarná. Valójában nem is tudja, mit akarna Kagan lánya.*
- Attól tartok erre nem sok esély van. *Válaszol a javaslatra, hogy menjen Amonra. Bizonyos, hogy Aenae nem látná szívesen.*
- Nem a büszkeségemről van szó, barátom. Nem mondta ki egyikünk sem, de úgy érzem, már nem volna ugyanaz, mint régen. Az idők változnak, káosz és sötétség les ránk és nekem azt hiszem, hamarosan dolgom akad. *Maga sem tudja, hogy honnan gondol ilyeneket, nem szeret jövendölésekbe bocsátkozni, de valahogy így érzi. Egyszerűen csak érzi.*
//A puszta törékeny nyugalma//
*Szinte biztos benne, hogy minden intés ellenére Zaxdor meg fogja lépni azt, amit eltervezett és most már felesleges minden szó. Még a végén tényleg azt fogja hinni, hogy a csuhás útjába akar állni boldogságának. Ám az utolsó érvet mégsem tudja szó nélkül hagyni.*
- De legalább tudnád, hogy mire számíts, ha mégis személyesen keresed fel. *Mutat rá, hogy bár a futárt valóban könnyű elutasítani egy kézlegyintéssel, legalább kiderülve valami a próbálkozásból. De ez volt az utolsó érve a nem személyes találkozó ellen, így most már csak csendesen hallgatja a beszélő óriást.
Átveszi a faragott szobrocskát, úgy tartja, minta a legdrágább kincs volna, s valahol érzi, hogy Zaxdornak ez a szerény kis ajándék is, melyet a saját kezével készített, sokat jelent.*
- Nagyon szép, és személyes. *Mondja, ahogy szemügyre veszi a botos figurát. Ő maga sosem kedvelte az aranyon vásárolt ajándékokat, sosem volt neki elég pénze, hogy ilyesmit vásároljon, és persze nem is volt kinek. Aenae-vel pedig nem voltak annyit együtt, hogy ajándékot adhasson neki. Pedig szeretett volna egy szép kristályt vagy különleges követ adni neki, mondjuk egy szép, gallyakból font foglalatban, egy fejdíszt vagy olyasmit. De erre már nemigen lesz lehetősége, halk sóhajjal engedi el a dolgot.
Krestvir pimasz mosolyának említésére, mely a mágusmester egy különös ismertetőjele, haloványan elmosolyodik, Zaxdor tényleg eléggé beleesett abba az emberlányba.*
- Menni akart, azzal, ha visszatartom, csak rontottam volna a helyzeten. *Válaszolja, ahogy még mindig a kis szobrocskát nézi. Visszaemlékszik a napra, amikor Aenae visszatért a dolgaiért az erődbe és ott összefutottak. Neheztelt rá, mert szó nélkül elment és azt sem mondta meg, merre és kihez. Akkoriban voltak a lázadások a városban, ő pedig egyszerűen csak elment. A csuhás számon kérte érte, s amikor megtudta, újra el akar menni, vitázni kezdtek. Aztán pedig az elf robogott ki az erődből és hagyta hátra a topázszeműt. Azóta nem is látta.*
- Nem hiszem, hogy bármin is segítene, ha bármennyi férfit is elvernék, pedig hidd el, értek hozzá. *Mosolyog szomorúan az óriásra. Aenae nem ezt akarná. Valójában nem is tudja, mit akarna Kagan lánya.*
- Attól tartok erre nem sok esély van. *Válaszol a javaslatra, hogy menjen Amonra. Bizonyos, hogy Aenae nem látná szívesen.*
- Nem a büszkeségemről van szó, barátom. Nem mondta ki egyikünk sem, de úgy érzem, már nem volna ugyanaz, mint régen. Az idők változnak, káosz és sötétség les ránk és nekem azt hiszem, hamarosan dolgom akad. *Maga sem tudja, hogy honnan gondol ilyeneket, nem szeret jövendölésekbe bocsátkozni, de valahogy így érzi. Egyszerűen csak érzi.*
2235. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-11-02 20:33:02
Üzenet elküldve: 2018-11-02 20:33:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A puszta törékeny nyugalma//
- Így van. *Hagyja rá Zaxdor is, amit már eldöntött, az tulajdonképpen akárhogyan is nézzük, el van döntve, ettől persze tisztelettel fogadja az elf véleményét, eddig még nem kellett benne csalódnia. A következő mondatokra azonban a fejét csóválja.*
- Utoljára Amonon találkoztunk. Nem menekült, csendben váltunk el. Aztán maradt az üresség és homály. *Megvonja a vállát.* És az nem jó. *Jelenti ki kategorikusan.*
- De nem veszem rossz néven, hogy segíteni próbálsz és érvelsz, az sosem rossz. *Göcög fel mélyen, karba font kézzel, miközben a lágyan hullámzó fűtengert figyeli tekintete.*
- Levelet, futárt könnyű elutasítani egy kézlegyintéssel. Engem és a szavaimat nem tud azonnal. Ajándékot készítettem számára. Nézd. *Kutat zsebében, s az Ispotálynál kifaragott kőszobrocskát veszi elő. Pycta láthat egy apró figurát, akinek bot van a kezében. Ismét vállat von, miközben átadja a szobrot.*
- Nem tudok jól faragni. *Biggyeszti le száját, mert valójában a kis apróság neki nem tetszik, úgy érzi Krestvir ettől méltóbbat érdemel.* Ez... khm... ő lenne igazából, de a pimasz mosolyt nem tudtam ráfaragni, letört volna a feje. *Ha Pycta átveszi a tárgyat, hogy megszemlélje ismét a fűtenger felé fordul.*
- És arra nem gondoltál, hogy elébe menj a dolgoknak? Nem érzed úgy, hogy így szabad utat adtál neki? A lányok nem szeretnek maguk futni a dolgok után, egy kis küzdelmet azért szeretnek látni olykor. *Nevet fel.* Mint az én volt asszonyom. *Kissé szomorúbbra vált a hangja, de azért mosolyog.* Hány férfit el kellett vernem, mire szóba állt velem?! *Mereng csendesen.* Megkérte az árát, de leütöttem mindet, ezzel a kézzel. *Emeli meg ökölbe szorított vaskos kezét.* Ez már a múlt. *Pycta szomorú mosolyát nyílt tekintettel és megértőn fogadja, azonban nem kívánja Aenae jelenét kiteregetni, azzal saját magát cáfolná meg.*
- Nos, ezt leginkább úgy tudnád kideríteni, ha egyszer velem jönnél tharg földre. *Megvonja a vállát.* Talán ő jobban tudna válaszolni a kérdéseidre. Nekem az a véleményem olykor nem baj, ha az elf, vagy óriás sutba dobja a büszkeségét. Nézz rám! *Nevet fel.* Belém egy csepp sem szorult, ha Krestvirről van szó. Tiszta bolond vagyok. *Göcög tovább.*
//A puszta törékeny nyugalma//
- Így van. *Hagyja rá Zaxdor is, amit már eldöntött, az tulajdonképpen akárhogyan is nézzük, el van döntve, ettől persze tisztelettel fogadja az elf véleményét, eddig még nem kellett benne csalódnia. A következő mondatokra azonban a fejét csóválja.*
- Utoljára Amonon találkoztunk. Nem menekült, csendben váltunk el. Aztán maradt az üresség és homály. *Megvonja a vállát.* És az nem jó. *Jelenti ki kategorikusan.*
- De nem veszem rossz néven, hogy segíteni próbálsz és érvelsz, az sosem rossz. *Göcög fel mélyen, karba font kézzel, miközben a lágyan hullámzó fűtengert figyeli tekintete.*
- Levelet, futárt könnyű elutasítani egy kézlegyintéssel. Engem és a szavaimat nem tud azonnal. Ajándékot készítettem számára. Nézd. *Kutat zsebében, s az Ispotálynál kifaragott kőszobrocskát veszi elő. Pycta láthat egy apró figurát, akinek bot van a kezében. Ismét vállat von, miközben átadja a szobrot.*
- Nem tudok jól faragni. *Biggyeszti le száját, mert valójában a kis apróság neki nem tetszik, úgy érzi Krestvir ettől méltóbbat érdemel.* Ez... khm... ő lenne igazából, de a pimasz mosolyt nem tudtam ráfaragni, letört volna a feje. *Ha Pycta átveszi a tárgyat, hogy megszemlélje ismét a fűtenger felé fordul.*
- És arra nem gondoltál, hogy elébe menj a dolgoknak? Nem érzed úgy, hogy így szabad utat adtál neki? A lányok nem szeretnek maguk futni a dolgok után, egy kis küzdelmet azért szeretnek látni olykor. *Nevet fel.* Mint az én volt asszonyom. *Kissé szomorúbbra vált a hangja, de azért mosolyog.* Hány férfit el kellett vernem, mire szóba állt velem?! *Mereng csendesen.* Megkérte az árát, de leütöttem mindet, ezzel a kézzel. *Emeli meg ökölbe szorított vaskos kezét.* Ez már a múlt. *Pycta szomorú mosolyát nyílt tekintettel és megértőn fogadja, azonban nem kívánja Aenae jelenét kiteregetni, azzal saját magát cáfolná meg.*
- Nos, ezt leginkább úgy tudnád kideríteni, ha egyszer velem jönnél tharg földre. *Megvonja a vállát.* Talán ő jobban tudna válaszolni a kérdéseidre. Nekem az a véleményem olykor nem baj, ha az elf, vagy óriás sutba dobja a büszkeségét. Nézz rám! *Nevet fel.* Belém egy csepp sem szorult, ha Krestvirről van szó. Tiszta bolond vagyok. *Göcög tovább.*
2234. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-11-02 18:12:04
Üzenet elküldve: 2018-11-02 18:12:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A puszta törékeny nyugalma//
*A kijelentésre csak a fejét csóválja, lám, nem tudja szép szóval megakadályozni abban, hogy megcselekedje, amit a fejébe vett. Továbbra sem tartja jó ötletnek csak úgy beállítani, de közben megérti az óriás érveit a gyors cselekvés mellett. Bár nem hinné, hogy Krestvir elfelejtené őt, főleg azok után, amit tett, de tart tőle, hogy a türelmetlenség ezúttal nem szül jó dolgokat.*
- Megértem és elmondtam a véleményem. Nem török pálcát feletted, Zaxdor. A tetteidért magadnak kell felelned. *Hajol meg ültében az óriás előtt. Ennél többet nem tehet, hisz Zaxdor is éppen csak egy hajszállal lépte át azt a láthatatlan határt, amelyet a csuhás nem szeretne és lám, mi lett a vége.*
- Tökéletesen értelek. *Mondja, majd végighallgatja azokat a szavakat, amelyeket az óriás a tettek mellett sorakoztat fel. Be kell vallania, hogy legbelül kicsit irigyli őt. Ő elfogadta, hogy Aenae elment, sőt, ő maga hagyta hátra, remélve, hogy majd az idő begyógyítja a sebeket és ők majd újra egymásra találnak. De csak az Erdő Szíve tudja, hogy valóban így lesz-e. Ám van egy meglátása az elhangzottakkal kapcsolatban.*
- Megbocsáss, barátom, nem szeretném, ha azt hinnéd, hogy én nem szeretném a boldogságod, de egyet kérdeznem kell. *Szólal meg csendesen, kissé visszafogottan, mert amit kérdezni kíván, nem biztos, hogy tetszeni fog az óriásnak.*
- Azt mondtad, menekültél és már nem szeretném, de ha úgy vesszük, most Krestvir menekült el előled. Tényleg jó ötlet utána menni? *Zárja le a kérdéssel és kérdőn néz Zaxdorra.*
- A személyes találkozónál vannak kevésbé közvetlen lehetőségek. Küldj levelet, futárt, talán egy szép ajándékot, amellyel ki tudod fejezni az érzéseid. Igazából, én sem vagyok túl jártas. *Mosolyodik el erőtlenül, zavartan. Tényleg tréfás, hogy éppen ő próbál tanácsokat osztani.
A kérdésre beleszorul a szó és így inkább becsukja ajkait. Maga elé néz, mintha a szavakat keresné, pedig jól tudja már őket.*
- Igen. *Mondja szomorú hangon.*
- Menni akart, hát elengedtem. Nem hiszem, hogy bárkit is vissza lehetne tartani láncokkal, ha egyszer menni akar. Vitáztunk. *Bukik ki belőle a szó, fájdalommal tépve fel a behegedt sebeket lelkén.*
- Talán egyszer majd felkeresem és megbeszélhetjük. Feltéve, hogy nem találta már meg valaki oldalán a szerelmet. *Néz fel az óriás szemeibe szomorú mosollyal. Mert ha igen, akkor neki már semmi keresnivalója nála. Örülnie kell, hogy megismerhette és annak, hogy a Fákban Lakó adott nekik pár boldog hónapot.*
//A puszta törékeny nyugalma//
*A kijelentésre csak a fejét csóválja, lám, nem tudja szép szóval megakadályozni abban, hogy megcselekedje, amit a fejébe vett. Továbbra sem tartja jó ötletnek csak úgy beállítani, de közben megérti az óriás érveit a gyors cselekvés mellett. Bár nem hinné, hogy Krestvir elfelejtené őt, főleg azok után, amit tett, de tart tőle, hogy a türelmetlenség ezúttal nem szül jó dolgokat.*
- Megértem és elmondtam a véleményem. Nem török pálcát feletted, Zaxdor. A tetteidért magadnak kell felelned. *Hajol meg ültében az óriás előtt. Ennél többet nem tehet, hisz Zaxdor is éppen csak egy hajszállal lépte át azt a láthatatlan határt, amelyet a csuhás nem szeretne és lám, mi lett a vége.*
- Tökéletesen értelek. *Mondja, majd végighallgatja azokat a szavakat, amelyeket az óriás a tettek mellett sorakoztat fel. Be kell vallania, hogy legbelül kicsit irigyli őt. Ő elfogadta, hogy Aenae elment, sőt, ő maga hagyta hátra, remélve, hogy majd az idő begyógyítja a sebeket és ők majd újra egymásra találnak. De csak az Erdő Szíve tudja, hogy valóban így lesz-e. Ám van egy meglátása az elhangzottakkal kapcsolatban.*
- Megbocsáss, barátom, nem szeretném, ha azt hinnéd, hogy én nem szeretném a boldogságod, de egyet kérdeznem kell. *Szólal meg csendesen, kissé visszafogottan, mert amit kérdezni kíván, nem biztos, hogy tetszeni fog az óriásnak.*
- Azt mondtad, menekültél és már nem szeretném, de ha úgy vesszük, most Krestvir menekült el előled. Tényleg jó ötlet utána menni? *Zárja le a kérdéssel és kérdőn néz Zaxdorra.*
- A személyes találkozónál vannak kevésbé közvetlen lehetőségek. Küldj levelet, futárt, talán egy szép ajándékot, amellyel ki tudod fejezni az érzéseid. Igazából, én sem vagyok túl jártas. *Mosolyodik el erőtlenül, zavartan. Tényleg tréfás, hogy éppen ő próbál tanácsokat osztani.
A kérdésre beleszorul a szó és így inkább becsukja ajkait. Maga elé néz, mintha a szavakat keresné, pedig jól tudja már őket.*
- Igen. *Mondja szomorú hangon.*
- Menni akart, hát elengedtem. Nem hiszem, hogy bárkit is vissza lehetne tartani láncokkal, ha egyszer menni akar. Vitáztunk. *Bukik ki belőle a szó, fájdalommal tépve fel a behegedt sebeket lelkén.*
- Talán egyszer majd felkeresem és megbeszélhetjük. Feltéve, hogy nem találta már meg valaki oldalán a szerelmet. *Néz fel az óriás szemeibe szomorú mosollyal. Mert ha igen, akkor neki már semmi keresnivalója nála. Örülnie kell, hogy megismerhette és annak, hogy a Fákban Lakó adott nekik pár boldog hónapot.*
2233. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-11-01 18:37:19
Üzenet elküldve: 2018-11-01 18:37:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A puszta törékeny nyugalma//
- Oda fogok menni. *Néz fel Pyctára komor tekintettel.* Az öreg istenek sem fognak ebben megakadályozni. *Rázza meg fejét, s arcára inkább szomorúság ül ki, mint dac.*
- Úgy érzem meg kell tennem. *Sóhajt fel vállat vonva.* Ha nem csinálom, talán soha nem tudom meg, mi lett volna. A türelmetlenségemen pedig az idő sem fog segíteni. Eltelik egy hat, két hat, szépen lassan elfelejt, azt sem tudja majd, hogy a világon vagyok. Aztán majd buta tekintettel néz rám, hogy mégis mit akarok, hiszen már olyan régen volt. *Elgondolkodva rajzol az ujjával egy tisztább felületre.*
- Tudod, vannak olyan dolgok az életben, amik egyszerűen nem várhatnak. Mostanában csak menekülök minden elől. Menekültem otthonról, menekültem a kúriától, menekültem tharg földről, hogy egyedül lehessek. *Két térdére támaszkodik, s immár dacosan néz fel az elfre.*
- Elég volt. Elég. Nagyon is tudom, mit fogok mondani, nem leszek meggondolatlan. *Persze ez némiképp azért nem fedi a valóságot, de fejben valóban megvan már a keret, amire mondandóját fel fogja fűzni.* Azt sem tudom, hogy valóban van-e valami bennem... iránta. Hát hogyan fogom megtudni, ha mindig csak kerülöm?! *Egyre magabiztosabb, jóllehet győzködéssel korábban sem igazán lehetett megmásítani a véleményét. Zaxdor makacs és konok, általában a saját feje után megy. Nem tud elmenni viszont amellett, hogy miközben róla és Krestvirről beszélnek, Aenae is felmerül, eközben az elf arca varázslatos átalakuláson megy keresztül. Érdeklődve húzza fel szemöldökét, de ezúttal viccet nem akar belőle csinálni, inkább azt gondolja, több lappang itt a háttérben, mint, ami valójában elhangzik.*
- Szóval Erdőmélyén. Hagytad elmenni, cimbora? *Kérdezi komoly arccal, csalás lenne azt állítani, hogy Zaxdor bármilyen szitán is átlát, egyszerűen tippel. Egy férfi gondolhat sokat egy nőről, de ennek a férfinak az arca bizony árulkodik, bármennyire is próbálja, főleg sóhajokkal azt kendőzni.*
//A puszta törékeny nyugalma//
- Oda fogok menni. *Néz fel Pyctára komor tekintettel.* Az öreg istenek sem fognak ebben megakadályozni. *Rázza meg fejét, s arcára inkább szomorúság ül ki, mint dac.*
- Úgy érzem meg kell tennem. *Sóhajt fel vállat vonva.* Ha nem csinálom, talán soha nem tudom meg, mi lett volna. A türelmetlenségemen pedig az idő sem fog segíteni. Eltelik egy hat, két hat, szépen lassan elfelejt, azt sem tudja majd, hogy a világon vagyok. Aztán majd buta tekintettel néz rám, hogy mégis mit akarok, hiszen már olyan régen volt. *Elgondolkodva rajzol az ujjával egy tisztább felületre.*
- Tudod, vannak olyan dolgok az életben, amik egyszerűen nem várhatnak. Mostanában csak menekülök minden elől. Menekültem otthonról, menekültem a kúriától, menekültem tharg földről, hogy egyedül lehessek. *Két térdére támaszkodik, s immár dacosan néz fel az elfre.*
- Elég volt. Elég. Nagyon is tudom, mit fogok mondani, nem leszek meggondolatlan. *Persze ez némiképp azért nem fedi a valóságot, de fejben valóban megvan már a keret, amire mondandóját fel fogja fűzni.* Azt sem tudom, hogy valóban van-e valami bennem... iránta. Hát hogyan fogom megtudni, ha mindig csak kerülöm?! *Egyre magabiztosabb, jóllehet győzködéssel korábban sem igazán lehetett megmásítani a véleményét. Zaxdor makacs és konok, általában a saját feje után megy. Nem tud elmenni viszont amellett, hogy miközben róla és Krestvirről beszélnek, Aenae is felmerül, eközben az elf arca varázslatos átalakuláson megy keresztül. Érdeklődve húzza fel szemöldökét, de ezúttal viccet nem akar belőle csinálni, inkább azt gondolja, több lappang itt a háttérben, mint, ami valójában elhangzik.*
- Szóval Erdőmélyén. Hagytad elmenni, cimbora? *Kérdezi komoly arccal, csalás lenne azt állítani, hogy Zaxdor bármilyen szitán is átlát, egyszerűen tippel. Egy férfi gondolhat sokat egy nőről, de ennek a férfinak az arca bizony árulkodik, bármennyire is próbálja, főleg sóhajokkal azt kendőzni.*
2232. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-11-01 14:14:28
Üzenet elküldve: 2018-11-01 14:14:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A puszta törékeny nyugalma//
*Nem nehéz kitalálni, hogy Zaxdor maga sem hiszi, hogy helyes az, amit tett. Ebből érezni, hogy nem egy olyan katona, aki a parancsért bármire hajlandó, s nem válogat az eszközökben, hogy választott urait kiszolgálja a halál és a kín eszközeivel. Ha tudna arról a gondolatról, hogy az óriás Erdőmélye elzártságának tudja be, hogy a csuhás helyteleníti az ilyesféle korlátozást, akkor vitába szállna Zaxdorral, de ennek hiányában, megelégszik a beleegyező bólintással.
Nem rémíti meg a dühösen földhöz vágott fűcsomó, nem tart az óriás erejétől, sem attól, hogy beszélgetésükkel harcot provokálna ki. Csak nem tetszőn csóválja a fejét, jelezve, hogy a városban dúló állapotok felelevenítésével sem helyesli az óriás bánásmódját Krestvirrel. Ez egyszerűen nem fogadható el így.*
- Értem, de ha ő még nincs készen arra, hogy megbocsátson neked, akkor csak nagyobb kárt teszel, mint hasznot. *Mondja, mert úgy érzi, hogy ha Zaxdor egyszerűen csak megjelenik Synmirán, félő, hogy Krestvir nem fogja szívesen látni és csak tovább mélyítik a kettőjük közti szakadékot.*
- A "butaságnak" ehhez semmi köze. *Jegyzi meg, hisz valóban így gondolja. Nem neheztel az óriásra, de úgy tűnik, hogy csak magát szeretné menteni maga előtt, hogy megbocsáthatóvá tegye tetteit. Ám türelmetlenségével csak rontani fog a helyzeten. Ő elmondta a gondolatait a történtekkel kapcsolatban, innen Zaxdoron múlik, hogy mennyit vesz át belőle.*
- Ezt értem, de most mondtad ki, hogy a türelem és a megfontoltság nem az erősséged. Ennek ellenére mégis arra készülsz, hogy türelmetlenül és meggondolatlanul odamész. *Mondja ki, talán kicsit lassabban is fűzve a szavakat, hogy végre leessen az óriásnak, hogy ugyan maga mellett beszél, mégis maga ellen cselekszik.
Amikor aztán Aneae felől hall, megkeményedik az arca. Azt gondolta, hogy lenyugodott annyira, hogy tiszta fejjel át tudja gondolni a dolgokat, ám most mégis úgy érzi, hogy a szíve újra erősen dobogni kezd, a tenyere izzadni és a torka is kiszárad egy csapásra.*
- Értem. *Mondja. Az étel turkálásának megemlítésére haloványan elmosolyodik, a topázszemű sosem evett sokat, az erődben is gyakran csak tologatta az ételt a tányérján.*
- Régebben ő is az erődben élt, Erdőmélyén. *Csak ennyit válaszol, lombzöld tekintete kicsit elréved, ahogy a közös emlékek között válogat, majd egy sóhajjal igyekszik lenyugtatni háborgó lelkét. Nem sejtette, hogy ilyen hatással lesz rá, ha csak hall is Aenae-ről.*
//A puszta törékeny nyugalma//
*Nem nehéz kitalálni, hogy Zaxdor maga sem hiszi, hogy helyes az, amit tett. Ebből érezni, hogy nem egy olyan katona, aki a parancsért bármire hajlandó, s nem válogat az eszközökben, hogy választott urait kiszolgálja a halál és a kín eszközeivel. Ha tudna arról a gondolatról, hogy az óriás Erdőmélye elzártságának tudja be, hogy a csuhás helyteleníti az ilyesféle korlátozást, akkor vitába szállna Zaxdorral, de ennek hiányában, megelégszik a beleegyező bólintással.
Nem rémíti meg a dühösen földhöz vágott fűcsomó, nem tart az óriás erejétől, sem attól, hogy beszélgetésükkel harcot provokálna ki. Csak nem tetszőn csóválja a fejét, jelezve, hogy a városban dúló állapotok felelevenítésével sem helyesli az óriás bánásmódját Krestvirrel. Ez egyszerűen nem fogadható el így.*
- Értem, de ha ő még nincs készen arra, hogy megbocsátson neked, akkor csak nagyobb kárt teszel, mint hasznot. *Mondja, mert úgy érzi, hogy ha Zaxdor egyszerűen csak megjelenik Synmirán, félő, hogy Krestvir nem fogja szívesen látni és csak tovább mélyítik a kettőjük közti szakadékot.*
- A "butaságnak" ehhez semmi köze. *Jegyzi meg, hisz valóban így gondolja. Nem neheztel az óriásra, de úgy tűnik, hogy csak magát szeretné menteni maga előtt, hogy megbocsáthatóvá tegye tetteit. Ám türelmetlenségével csak rontani fog a helyzeten. Ő elmondta a gondolatait a történtekkel kapcsolatban, innen Zaxdoron múlik, hogy mennyit vesz át belőle.*
- Ezt értem, de most mondtad ki, hogy a türelem és a megfontoltság nem az erősséged. Ennek ellenére mégis arra készülsz, hogy türelmetlenül és meggondolatlanul odamész. *Mondja ki, talán kicsit lassabban is fűzve a szavakat, hogy végre leessen az óriásnak, hogy ugyan maga mellett beszél, mégis maga ellen cselekszik.
Amikor aztán Aneae felől hall, megkeményedik az arca. Azt gondolta, hogy lenyugodott annyira, hogy tiszta fejjel át tudja gondolni a dolgokat, ám most mégis úgy érzi, hogy a szíve újra erősen dobogni kezd, a tenyere izzadni és a torka is kiszárad egy csapásra.*
- Értem. *Mondja. Az étel turkálásának megemlítésére haloványan elmosolyodik, a topázszemű sosem evett sokat, az erődben is gyakran csak tologatta az ételt a tányérján.*
- Régebben ő is az erődben élt, Erdőmélyén. *Csak ennyit válaszol, lombzöld tekintete kicsit elréved, ahogy a közös emlékek között válogat, majd egy sóhajjal igyekszik lenyugtatni háborgó lelkét. Nem sejtette, hogy ilyen hatással lesz rá, ha csak hall is Aenae-ről.*
2231. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-10-29 20:55:32
Üzenet elküldve: 2018-10-29 20:55:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A puszta törékeny nyugalma//
*Túlzás lenne kijelenteni, hogy elgondolkodva kezdi rágcsálni a füvet, de tény, hogy elméjében némi feszülés észlelhető. Felkavaró úgy beszélni valamiről, hogy annak helyessége mellett érvel, de valójában ő sem érzi helyesnek. Így pusztán önáltatás az egész. Zaxdor persze ezt a szót nem ismeri, így számára megmarad csak az érzés ezzel kapcsolatosan. A kérdések nem érik váratlanul, persze a válaszhoz idő kell, mert ez az elf igen körmönfontan fogalmaz. Először nem is érti Kagan és az utasításai közötti összefüggést. Hát ha ő fizet, akkor az van, amit ő mondd. Mi ebben a furcsa? Aztán belegondol az elf elzárt helyzetébe, oly távol a világtól, a katonai hadviseléstől, s emellett múltjukban is jócskán különböznek, így inkább csak megértően bólint, jelezvén, hogy válaszol.*
- Neeem, annak nem. Nézd. A egész város forrongott. Krestvir a házakat gyújtogató embereket akarta lecsillapítani. Teljesen egyedül. Ellenkezni akart, nem hagyhattam. Ennyi. *Vonja meg a vállát, sok lehetőséget ő nem tudott volna felvázolni, hisz meggyőzőképessége nem a szavakban rejlik. Aztán egy pillanat után mérgesen vágja oda a füvet a földhöz.*
- Nem ennyi. *Szól durcásan.* Borzasztóan szégyellem és ezért is kell bocsánatot kérnem. *Jegyzi meg halkan sóhajtva. A következő mondatokra már inkább magyarázkodásnak, mintsem érvelésnek hangzik a dolog.*
- Nézd. Hajlamos vagyok kissé hirtelen cselekedni. *Kapja tekintetét bűnbánóan az elf felé.* Nem mindig gondolom át megfelelően... hogy mi lenne a helyes lépés. Elég buta vagyok, tudod? *Kérdezi, mintha ez nem a világ legtermészetesebb dolga lenne.* A hadviseléshez és az irányításhoz értek, de ennyi, itt megállt a tudományom. *Mondja lemondóan. Majd ismét Krestvirről hall, ami egy újabb információ, ráadásul Pycta ráerősít a szigorú szakmai kapcsolatra, amitől kissé megkönnyebbül.*
- Értem. *Jelenti ki. A karavánpihenőről életében nem hallott, ahogyan azt sem tudja elképzelni, miért volna rá szükség, hogy bárki egy pihenőbe menjen, de ezúttal megtartja magának a kérdéseit.*
- Áh. Odamegyek. Nem bírom ki. *Mosolyodik el.* Amint korábban már utaltam rá, a türelem és a megfontoltság nem az erősségem. *Rázza meg a fejét.*
- Ó, Aenaeke? Nagyszerű lány! Egy csomó kérdése volt, amire igyekeztem válaszolni. Én úgy láttam jól van, társaság is körbevette, csak hát nagyon egyedül érezte magát, olyan kis ványadt a sok barbár között. A temetésen találkoztam vele. Csak turkált az ételben... de te honnan ismered?! *Esik le neki hirtelen, hogy Pycta úgy nyilatkozott a lányról, mintha ismerné, vagy legalábbis kötődne hozzá.*
//A puszta törékeny nyugalma//
*Túlzás lenne kijelenteni, hogy elgondolkodva kezdi rágcsálni a füvet, de tény, hogy elméjében némi feszülés észlelhető. Felkavaró úgy beszélni valamiről, hogy annak helyessége mellett érvel, de valójában ő sem érzi helyesnek. Így pusztán önáltatás az egész. Zaxdor persze ezt a szót nem ismeri, így számára megmarad csak az érzés ezzel kapcsolatosan. A kérdések nem érik váratlanul, persze a válaszhoz idő kell, mert ez az elf igen körmönfontan fogalmaz. Először nem is érti Kagan és az utasításai közötti összefüggést. Hát ha ő fizet, akkor az van, amit ő mondd. Mi ebben a furcsa? Aztán belegondol az elf elzárt helyzetébe, oly távol a világtól, a katonai hadviseléstől, s emellett múltjukban is jócskán különböznek, így inkább csak megértően bólint, jelezvén, hogy válaszol.*
- Neeem, annak nem. Nézd. A egész város forrongott. Krestvir a házakat gyújtogató embereket akarta lecsillapítani. Teljesen egyedül. Ellenkezni akart, nem hagyhattam. Ennyi. *Vonja meg a vállát, sok lehetőséget ő nem tudott volna felvázolni, hisz meggyőzőképessége nem a szavakban rejlik. Aztán egy pillanat után mérgesen vágja oda a füvet a földhöz.*
- Nem ennyi. *Szól durcásan.* Borzasztóan szégyellem és ezért is kell bocsánatot kérnem. *Jegyzi meg halkan sóhajtva. A következő mondatokra már inkább magyarázkodásnak, mintsem érvelésnek hangzik a dolog.*
- Nézd. Hajlamos vagyok kissé hirtelen cselekedni. *Kapja tekintetét bűnbánóan az elf felé.* Nem mindig gondolom át megfelelően... hogy mi lenne a helyes lépés. Elég buta vagyok, tudod? *Kérdezi, mintha ez nem a világ legtermészetesebb dolga lenne.* A hadviseléshez és az irányításhoz értek, de ennyi, itt megállt a tudományom. *Mondja lemondóan. Majd ismét Krestvirről hall, ami egy újabb információ, ráadásul Pycta ráerősít a szigorú szakmai kapcsolatra, amitől kissé megkönnyebbül.*
- Értem. *Jelenti ki. A karavánpihenőről életében nem hallott, ahogyan azt sem tudja elképzelni, miért volna rá szükség, hogy bárki egy pihenőbe menjen, de ezúttal megtartja magának a kérdéseit.*
- Áh. Odamegyek. Nem bírom ki. *Mosolyodik el.* Amint korábban már utaltam rá, a türelem és a megfontoltság nem az erősségem. *Rázza meg a fejét.*
- Ó, Aenaeke? Nagyszerű lány! Egy csomó kérdése volt, amire igyekeztem válaszolni. Én úgy láttam jól van, társaság is körbevette, csak hát nagyon egyedül érezte magát, olyan kis ványadt a sok barbár között. A temetésen találkoztam vele. Csak turkált az ételben... de te honnan ismered?! *Esik le neki hirtelen, hogy Pycta úgy nyilatkozott a lányról, mintha ismerné, vagy legalábbis kötődne hozzá.*
2230. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-10-29 19:07:40
Üzenet elküldve: 2018-10-29 19:07:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A puszta törékeny nyugalma//
*Igen, a csuhás nem tud elmenni a gyengébbik nemet fizikálisan bántalmazó férfiak tettei mellett. Persze Krestvir mágus, nem is akármilyen, de mivel az ő ereje megfékezésre talán nem használható, vagy tisztában volt vele, hogy a varázslat csak tovább bőszíti a mágiára amúgy is érzékeny óriást, így nem merte megvédeni azzal magát. Igazából nem lát tisztán a kérdésben, így egyelőre nem is törne pálcát Zaxdor felett, bár a nemtetszése ezúttal kiül az elf szép vonásaira.*
- Az Erdő Szíve lássa lelkem, nem szeretnék belefolyni semmiképpen, de egy pár dolgot megkérdeznék. *Mondja csendesen a csuhás, miután meghallgatta az óriás mentegetőzését a kétszeres leütést illetően.*
- Krestvir nagy hatalmú mágus, aki képes megvédeni magát, feltételezem, hogy Kagan hadúr őt is utasította, hogy ne menjen a városba, s ha mégis a városba akart menni, jó oka volt rá. Kagan nagyúr bármit megtehet, s ha ő parancsba adja, akkor mindenkinek, annak is, akinek nem ő adja a zsoldját, az ő kedve szerint kell cselekednie? Ellenkező esetben megakadályozza? *Érti ő a nagy hatalmak nagy felelősségét, de nem tud könnyedén túllépni azon, hogy valaki ennyire kihatással legyen mások sorsára, azok akarata felett.*
- Valószínűleg az a nő nem a sötételf miatt halt meg, túlzás volna egyetlen mélységi nyakába varrni az egész lázadást. Megvédeni valakit pedig sosem hiba, valószínűleg az a Laor is képes lett volna rá. *Ezek már nem kérdések, csak olyan részletek, amelyre könnyebb nem gondolni, ha a saját igazát akarja valaki megalapozni.
Zaxdort meglepetésként éri, hogy a csuhás elf ismeri Krestvirt, a gyanakvó pillantás nem kerüli el a figyelmét. De nem kezd el magyarázkodni vagy mentegetőzni, nincs szüksége rá, hisz Krestvirrel a kapcsolatuk pusztán "szakmai" jellegű.*
- Mestermágus. *Ismétli meg magát.*
- A karavánpihenő romjainak veszélyével kapcsolatban találkoztunk egyszer. Közel esik az a hely Erdőmélyéhez, így bennünket kért meg, hogy derítsük fel és ha úgy adódik, segítsük küldetésüket. *Ennél többet nem szeretne mondani, egyrészt, mert valószínűleg Zaxdort nem érdekli, másrészt, mert nem szeretne nagyon beleásni a témába, hisz maga sem tud olyan sokat.
Aztán kiderül, hogy az óriás szívének választottja, a rossz tapasztalatok után sem zárkózott el teljesen, bár arra kérte Zaxdort, kerüljék egymást.*
- Nekem sincs sok tapasztalatom a szívügyekben, de úgy tűnik, és nem biztos az sem, hogy jól látom, talán csak időt kellene neki hagynod, hogy átgondolja. Ha a sors úgy akarja, hogy együtt legyetek, akkor sikerülni fog, de ha nem, akkor nincs az a hadúr, aki rávehetné, hogy a párod legyen. *A tanács vége bár szomorú, mégis benne él a remény a jóra.
Amikor Aenae kerül szóba, a csuhás nyugalmának maszkján egy pillanatra repedés fut végig. A szája megfeszül, a szeme megrebben, de uralkodik magán.*
- Igen, Synmirán él, ha jól tudom, a mágustársaság vezetője. De nem biztos, hogy jó ötlet, ha tudta nélkül keresed fel. A türelem olykor kifizetődőbb, mint a kapkodás. *Nem szeretné kimondani, hogy Zaxdor ne menjen oda, reméli, hogy magától is rájön.*
- Aenae... Aenae jól van? *Kockáztat meg egy kérdést erőtlen hangon. Nem mer többet kérdezni, mert fél, hogy túlságosan belelendül és nem lesz majd képes nyugodtan gondolkodni, mint Zaxdor. Olyan könnyedén jött a tanács az óriásnak, most pedig úgy érzi, hogy képtelen tisztán gondolkodni. Legszívesebben most azonnal elindulna Amonra, hogy beszéljen a topázszeművel és tisztázzák a félreértés okát.*
//A puszta törékeny nyugalma//
*Igen, a csuhás nem tud elmenni a gyengébbik nemet fizikálisan bántalmazó férfiak tettei mellett. Persze Krestvir mágus, nem is akármilyen, de mivel az ő ereje megfékezésre talán nem használható, vagy tisztában volt vele, hogy a varázslat csak tovább bőszíti a mágiára amúgy is érzékeny óriást, így nem merte megvédeni azzal magát. Igazából nem lát tisztán a kérdésben, így egyelőre nem is törne pálcát Zaxdor felett, bár a nemtetszése ezúttal kiül az elf szép vonásaira.*
- Az Erdő Szíve lássa lelkem, nem szeretnék belefolyni semmiképpen, de egy pár dolgot megkérdeznék. *Mondja csendesen a csuhás, miután meghallgatta az óriás mentegetőzését a kétszeres leütést illetően.*
- Krestvir nagy hatalmú mágus, aki képes megvédeni magát, feltételezem, hogy Kagan hadúr őt is utasította, hogy ne menjen a városba, s ha mégis a városba akart menni, jó oka volt rá. Kagan nagyúr bármit megtehet, s ha ő parancsba adja, akkor mindenkinek, annak is, akinek nem ő adja a zsoldját, az ő kedve szerint kell cselekednie? Ellenkező esetben megakadályozza? *Érti ő a nagy hatalmak nagy felelősségét, de nem tud könnyedén túllépni azon, hogy valaki ennyire kihatással legyen mások sorsára, azok akarata felett.*
- Valószínűleg az a nő nem a sötételf miatt halt meg, túlzás volna egyetlen mélységi nyakába varrni az egész lázadást. Megvédeni valakit pedig sosem hiba, valószínűleg az a Laor is képes lett volna rá. *Ezek már nem kérdések, csak olyan részletek, amelyre könnyebb nem gondolni, ha a saját igazát akarja valaki megalapozni.
Zaxdort meglepetésként éri, hogy a csuhás elf ismeri Krestvirt, a gyanakvó pillantás nem kerüli el a figyelmét. De nem kezd el magyarázkodni vagy mentegetőzni, nincs szüksége rá, hisz Krestvirrel a kapcsolatuk pusztán "szakmai" jellegű.*
- Mestermágus. *Ismétli meg magát.*
- A karavánpihenő romjainak veszélyével kapcsolatban találkoztunk egyszer. Közel esik az a hely Erdőmélyéhez, így bennünket kért meg, hogy derítsük fel és ha úgy adódik, segítsük küldetésüket. *Ennél többet nem szeretne mondani, egyrészt, mert valószínűleg Zaxdort nem érdekli, másrészt, mert nem szeretne nagyon beleásni a témába, hisz maga sem tud olyan sokat.
Aztán kiderül, hogy az óriás szívének választottja, a rossz tapasztalatok után sem zárkózott el teljesen, bár arra kérte Zaxdort, kerüljék egymást.*
- Nekem sincs sok tapasztalatom a szívügyekben, de úgy tűnik, és nem biztos az sem, hogy jól látom, talán csak időt kellene neki hagynod, hogy átgondolja. Ha a sors úgy akarja, hogy együtt legyetek, akkor sikerülni fog, de ha nem, akkor nincs az a hadúr, aki rávehetné, hogy a párod legyen. *A tanács vége bár szomorú, mégis benne él a remény a jóra.
Amikor Aenae kerül szóba, a csuhás nyugalmának maszkján egy pillanatra repedés fut végig. A szája megfeszül, a szeme megrebben, de uralkodik magán.*
- Igen, Synmirán él, ha jól tudom, a mágustársaság vezetője. De nem biztos, hogy jó ötlet, ha tudta nélkül keresed fel. A türelem olykor kifizetődőbb, mint a kapkodás. *Nem szeretné kimondani, hogy Zaxdor ne menjen oda, reméli, hogy magától is rájön.*
- Aenae... Aenae jól van? *Kockáztat meg egy kérdést erőtlen hangon. Nem mer többet kérdezni, mert fél, hogy túlságosan belelendül és nem lesz majd képes nyugodtan gondolkodni, mint Zaxdor. Olyan könnyedén jött a tanács az óriásnak, most pedig úgy érzi, hogy képtelen tisztán gondolkodni. Legszívesebben most azonnal elindulna Amonra, hogy beszéljen a topázszeművel és tisztázzák a félreértés okát.*
2229. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-10-29 10:37:20
Üzenet elküldve: 2018-10-29 10:37:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A Mágustorony felé tartó csoport//
*Valahol dalol a lelke, amikor hallja, hogy Nairada milyen lotyós húrokat penget. Persze meglehetősen perverz és mocskos kis dalocskát dalol, de imádja érte a nőt.*
~ Még jó, hogy hoztam egy kis szívnivalót! ~ *reménykedik benne, hogy most is lesz majd egy kis éjszakai táborozás, mely során gyakorolhatnak egy kis lovaglást vagy valamit, de a tharg harcos szavai miatt ezt a tervet elengedi. Félúton vannak már, és még meglehetősen délelőtt van.*
- Franc. *Neki nem kell brúzolnia, de a fázós veséjá sárgaszemű lány elmegy egy pössenteni. Ugyan a bokor mögött a sejhhajt nem látni - meg Kriyon jelen állás szerint nem is kíváncsi rá - de aki akar, a lova nyergéből jól beláthat a nem túl távoli bokor mögé. Kriyon viszont nem akar. Leszállni sem, mert akkor nem biztos, hogy hajlandó lesz visszamászni.*
- Szerintem nem kell neki segítség, haver! *vihog a vörös képű Nirsre.*
- Ha a haját akarod fogni, ahhoz előbb itatni kell! *még folytatná, mert van egy csomó idevágó csöcsös-malacos vicce, de elvonják a figyelmét. Vagyis hát Nairada, szokás szerint.*
- Ööö... *ügyetlen mozdulattal markolja meg a kantárt, amíg Nairada nyújtózkodik és haját is feltűzi, amitől még kevésbé lesz kényelmes a nyereg. Meg a kápa. Főleg az.*
- Na. Ott vagyunk már?
*Valahol dalol a lelke, amikor hallja, hogy Nairada milyen lotyós húrokat penget. Persze meglehetősen perverz és mocskos kis dalocskát dalol, de imádja érte a nőt.*
~ Még jó, hogy hoztam egy kis szívnivalót! ~ *reménykedik benne, hogy most is lesz majd egy kis éjszakai táborozás, mely során gyakorolhatnak egy kis lovaglást vagy valamit, de a tharg harcos szavai miatt ezt a tervet elengedi. Félúton vannak már, és még meglehetősen délelőtt van.*
- Franc. *Neki nem kell brúzolnia, de a fázós veséjá sárgaszemű lány elmegy egy pössenteni. Ugyan a bokor mögött a sejhhajt nem látni - meg Kriyon jelen állás szerint nem is kíváncsi rá - de aki akar, a lova nyergéből jól beláthat a nem túl távoli bokor mögé. Kriyon viszont nem akar. Leszállni sem, mert akkor nem biztos, hogy hajlandó lesz visszamászni.*
- Szerintem nem kell neki segítség, haver! *vihog a vörös képű Nirsre.*
- Ha a haját akarod fogni, ahhoz előbb itatni kell! *még folytatná, mert van egy csomó idevágó csöcsös-malacos vicce, de elvonják a figyelmét. Vagyis hát Nairada, szokás szerint.*
- Ööö... *ügyetlen mozdulattal markolja meg a kantárt, amíg Nairada nyújtózkodik és haját is feltűzi, amitől még kevésbé lesz kényelmes a nyereg. Meg a kápa. Főleg az.*
- Na. Ott vagyunk már?
2228. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-10-28 18:59:00
Üzenet elküldve: 2018-10-28 18:59:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A puszta törékeny nyugalma//
*Mihelyst végigmondja, fújtat egy nagyot. ~ Ez a Pycta tud ám koncentrálni. ~ Kissé bele is zavarodik a nagy figyelembe, de aztán lelkesen kivágja magát. Persze ettől búskomor tekintete jottányit sem változik, főleg miután látja, hogy Pycta arcának komorsága egyenes aránylik Zaxdor mondatainak szaporodásával. A végére már ideges és feszült, s az utolsó mondatoknál, mielőtt még az elf megszólalna gyorsan, hadarva kezd magyarázkodásba meglehetősen hangosan:*
- De különben is, a városba akart menni, ami lázongott, én meg azt nem engedhettem, meg ugye Kagan is utasított rá, ő fizeti a zsoldomat, katona volnék, hát mit tehettem volna mást, nem akartam, hogy oda menjen, meghalt volna, hát lecsaptam. A másik alkalommal pedig egy sötételfet akart megvédeni, aki miatt többek között, a kúriai csatában meghalt Leandana a thargok szellentjárója vagy mije. Bizonyára gyomorbántalmai lehettek szegénynek, de végül is ez most mindegy is. Szóval megint elkezdett bizergálni a kezével, táncolt velük, meg minden, tudtam, hogy most jönnek a csillagok, mert a csatában is elsütötte néhányszor, de a sötételf meg Laorra akart támadni, aztán nem engedhettem, hogy varázslustaság szálljon rám, mi lesz, ha segítségre szorulnak, aztán akkor ütöttem le másodszor.
*Mindezt persze egy szuszra, elég sok minden fér egy óriástüdőbe. Miután alaposan kiordította magát nagy magyarázkodásában, akkor figyel fel arra, hogy Pycta egyáltalán nem kérdezte az ütések okát, gyakorlatilag önkéntelenül kezdett magyarázkodásba, ami a meglehetősen nagy lelkiismeret furdalására utalhat.*
- He? *Kérdezi nagyon frappánsan.* Én nem tudom kicsoda, micsoda, de számít ez? Hát ilyen híres a drágám? *Mélázik el.* Hogyhogy ismered?! *Fordul gyanakodva Pycta felé, mert így is elég, hogy óriás, Krestvir meg egy ember, de, hogy még egy elfel is meg kelljen birkóznia, az már azért sok lenne.*
- Hát, csak azt mondta, hogy inkább kerüljük egymást, azt nem mondta, hogy nem lehet köztünk semmi. Gondolod, hogy ez jelent valamit?! *Hajol kissé közelebb, arcán a remény napsugarai tükröződnek.* Igazából csak bocsánatot akarok kérni tőle. Hamarosan indulok Synmirára, de sokat segítene, ha mindent elmondanál róla. Azt is Kagaenae kisasszonytól tudtam meg, hogy hol lakik. *Bólogat bőszen.* A múltkor tánc közben mesélte. Bár igazából csak cipeltem ide-oda, nagyon pici szegény, meg olyan kis elesett volt, gondoltam örülne. *Vonja meg a vállát révetegen. Aztán a változatosság kedvéért ismét egy vaskosabb fűszállal kezd szemezni. Zaxdor beszélőkéjére jó hatással volt Thargia, az új társaságban kinyílt és kibontakozott. Előtte szótlan harcosként rótta az utakat, gyakorlatilag alig fűzött valamihez véleményt. Tharg földön többen megkedvelték, mert a szíve is legalább akkora, mint maga az óriás.*
//A puszta törékeny nyugalma//
*Mihelyst végigmondja, fújtat egy nagyot. ~ Ez a Pycta tud ám koncentrálni. ~ Kissé bele is zavarodik a nagy figyelembe, de aztán lelkesen kivágja magát. Persze ettől búskomor tekintete jottányit sem változik, főleg miután látja, hogy Pycta arcának komorsága egyenes aránylik Zaxdor mondatainak szaporodásával. A végére már ideges és feszült, s az utolsó mondatoknál, mielőtt még az elf megszólalna gyorsan, hadarva kezd magyarázkodásba meglehetősen hangosan:*
- De különben is, a városba akart menni, ami lázongott, én meg azt nem engedhettem, meg ugye Kagan is utasított rá, ő fizeti a zsoldomat, katona volnék, hát mit tehettem volna mást, nem akartam, hogy oda menjen, meghalt volna, hát lecsaptam. A másik alkalommal pedig egy sötételfet akart megvédeni, aki miatt többek között, a kúriai csatában meghalt Leandana a thargok szellentjárója vagy mije. Bizonyára gyomorbántalmai lehettek szegénynek, de végül is ez most mindegy is. Szóval megint elkezdett bizergálni a kezével, táncolt velük, meg minden, tudtam, hogy most jönnek a csillagok, mert a csatában is elsütötte néhányszor, de a sötételf meg Laorra akart támadni, aztán nem engedhettem, hogy varázslustaság szálljon rám, mi lesz, ha segítségre szorulnak, aztán akkor ütöttem le másodszor.
*Mindezt persze egy szuszra, elég sok minden fér egy óriástüdőbe. Miután alaposan kiordította magát nagy magyarázkodásában, akkor figyel fel arra, hogy Pycta egyáltalán nem kérdezte az ütések okát, gyakorlatilag önkéntelenül kezdett magyarázkodásba, ami a meglehetősen nagy lelkiismeret furdalására utalhat.*
- He? *Kérdezi nagyon frappánsan.* Én nem tudom kicsoda, micsoda, de számít ez? Hát ilyen híres a drágám? *Mélázik el.* Hogyhogy ismered?! *Fordul gyanakodva Pycta felé, mert így is elég, hogy óriás, Krestvir meg egy ember, de, hogy még egy elfel is meg kelljen birkóznia, az már azért sok lenne.*
- Hát, csak azt mondta, hogy inkább kerüljük egymást, azt nem mondta, hogy nem lehet köztünk semmi. Gondolod, hogy ez jelent valamit?! *Hajol kissé közelebb, arcán a remény napsugarai tükröződnek.* Igazából csak bocsánatot akarok kérni tőle. Hamarosan indulok Synmirára, de sokat segítene, ha mindent elmondanál róla. Azt is Kagaenae kisasszonytól tudtam meg, hogy hol lakik. *Bólogat bőszen.* A múltkor tánc közben mesélte. Bár igazából csak cipeltem ide-oda, nagyon pici szegény, meg olyan kis elesett volt, gondoltam örülne. *Vonja meg a vállát révetegen. Aztán a változatosság kedvéért ismét egy vaskosabb fűszállal kezd szemezni. Zaxdor beszélőkéjére jó hatással volt Thargia, az új társaságban kinyílt és kibontakozott. Előtte szótlan harcosként rótta az utakat, gyakorlatilag alig fűzött valamihez véleményt. Tharg földön többen megkedvelték, mert a szíve is legalább akkora, mint maga az óriás.*
2227. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-10-28 17:30:34
Üzenet elküldve: 2018-10-28 17:30:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A puszta törékeny nyugalma//
*Szerény mosollyal fogadja, hogy most már nem csak vicces, de okos elf is lett. Nem kenyere a dicsekvés és azt sem szereti, ha dicsérik, így csak haloványan mosolyogva figyeli tovább az óriást.
Tisztában van vele, hogy mit ért Zaxdor "testmozgás" alatt, ő maga tökéletesen megelégedne azzal, ha harcművész ismeretei kizárólag gyakorlásra és a szellemi tökéletesedést segítő metódusra korlátozódna. Nem kívánja és nem is igényli a harcot, a háborút meg végképp nem. Ebben igencsak különböznek az óriástól.
A sült "jóságában" mindketten egyetértenek, de a csuhás érzi, hogy ez a mondat csak egy hosszabb monológ előszele, egy amolyan kis semmiség, amely időt Zaxdor szavai keresésére fordíthat.
Aztán az óriás meg is szólal, a megszólításon csak jót mosolyog nem létező bajsza alatt, aztán komoly arccal figyeli a harcost maga előtt, ahogy ez a hatalmas, izmos férfi elveszti határozottságát egyetlen pillanat alatt.
A "baki" említésére összébb húzódik a szépen ívelt szemöldök, amikor kiderül, hogy erre a bakira kétszer került sor, már nem is mosolyog, s amikor fény derül a baki mibenlétére, már a homlokát is ráncolja. Nem tud elképzelni egy olyan szituációt, amelyben valaki képes lehet megütni egy nőt, akihez úgy vonzódik, mint látszólag Zaxdor a rejtélyes nőhöz. A hókuszpókuszt nem egészen érti, nem párosítja a mágia értelmével. Már éppen szólna, hogy semmi baj nincs azzal, ha egy embert szeret, hisz ő maga is emberlányt szeretett Aenae személyében, bár ez az óriásoknál biztosan másképp lehet a méretkülönbségek miatt, amikor kiderül, hogy ki is a titokzatos nő, aki "kicsit birtokba vette" Zaxdor szívét. Krestvir, a mestermágus.
A csuhás akaraterejének és érzelmei fölötti uralmának hála nem képed el, pedig szívesen tenné. Csak az állán feszül meg egy izom, ahogy megköszörüli torkát.*
- Krestvir, a mestermágus, Synmira vezetője? *Kérdi, bár hangjából ezúttal nem hiányzik a meglepettség zöngéje.
A varázslóval van közös ügyük, közeledik az idő, amikor találkoznia kell vele az erődszéli tisztáson, hogy megbeszéljék küldetésük pontjait. Ám most nem ez a téma, hanem Zaxdor és a mágus kapcsolata, mely úgy tűnik, nem alakul valami fényesen.*
- Hogy érted azt, hogy nem akar többet találkozni veled? *Kérdi óvatosan.*
- Úgy értette, azt szeretné, hogy ne legyen köztetek semmi? *Nincs túl sok tapasztalata a szerelemben, hisz a kapcsolata a topázszeművel sem alakul valami jól. Legutóbb elég parázs hangulatban váltak el. A gondolatra visszhangzik fülében Aenae hangja, ahogy az kiáltja utána, "Az Erdő Szíve áldjon".*
//A puszta törékeny nyugalma//
*Szerény mosollyal fogadja, hogy most már nem csak vicces, de okos elf is lett. Nem kenyere a dicsekvés és azt sem szereti, ha dicsérik, így csak haloványan mosolyogva figyeli tovább az óriást.
Tisztában van vele, hogy mit ért Zaxdor "testmozgás" alatt, ő maga tökéletesen megelégedne azzal, ha harcművész ismeretei kizárólag gyakorlásra és a szellemi tökéletesedést segítő metódusra korlátozódna. Nem kívánja és nem is igényli a harcot, a háborút meg végképp nem. Ebben igencsak különböznek az óriástól.
A sült "jóságában" mindketten egyetértenek, de a csuhás érzi, hogy ez a mondat csak egy hosszabb monológ előszele, egy amolyan kis semmiség, amely időt Zaxdor szavai keresésére fordíthat.
Aztán az óriás meg is szólal, a megszólításon csak jót mosolyog nem létező bajsza alatt, aztán komoly arccal figyeli a harcost maga előtt, ahogy ez a hatalmas, izmos férfi elveszti határozottságát egyetlen pillanat alatt.
A "baki" említésére összébb húzódik a szépen ívelt szemöldök, amikor kiderül, hogy erre a bakira kétszer került sor, már nem is mosolyog, s amikor fény derül a baki mibenlétére, már a homlokát is ráncolja. Nem tud elképzelni egy olyan szituációt, amelyben valaki képes lehet megütni egy nőt, akihez úgy vonzódik, mint látszólag Zaxdor a rejtélyes nőhöz. A hókuszpókuszt nem egészen érti, nem párosítja a mágia értelmével. Már éppen szólna, hogy semmi baj nincs azzal, ha egy embert szeret, hisz ő maga is emberlányt szeretett Aenae személyében, bár ez az óriásoknál biztosan másképp lehet a méretkülönbségek miatt, amikor kiderül, hogy ki is a titokzatos nő, aki "kicsit birtokba vette" Zaxdor szívét. Krestvir, a mestermágus.
A csuhás akaraterejének és érzelmei fölötti uralmának hála nem képed el, pedig szívesen tenné. Csak az állán feszül meg egy izom, ahogy megköszörüli torkát.*
- Krestvir, a mestermágus, Synmira vezetője? *Kérdi, bár hangjából ezúttal nem hiányzik a meglepettség zöngéje.
A varázslóval van közös ügyük, közeledik az idő, amikor találkoznia kell vele az erődszéli tisztáson, hogy megbeszéljék küldetésük pontjait. Ám most nem ez a téma, hanem Zaxdor és a mágus kapcsolata, mely úgy tűnik, nem alakul valami fényesen.*
- Hogy érted azt, hogy nem akar többet találkozni veled? *Kérdi óvatosan.*
- Úgy értette, azt szeretné, hogy ne legyen köztetek semmi? *Nincs túl sok tapasztalata a szerelemben, hisz a kapcsolata a topázszeművel sem alakul valami jól. Legutóbb elég parázs hangulatban váltak el. A gondolatra visszhangzik fülében Aenae hangja, ahogy az kiáltja utána, "Az Erdő Szíve áldjon".*
2226. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-10-28 14:08:01
Üzenet elküldve: 2018-10-28 14:08:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A Mágustorony felé tartó csoport//
*Érdekesen alakul a kis eszmecseréje a félelffel. Nemcsak azt tudta meg, hogy valóban mágus, de az is kiderül, hogy Kriyon mely ágban mélyedt el. És persze az is, hogy a félvér önbizalomnak nincs híján. Amikor Kriyon kacsintgatni kezd, csak egy zavart mosollyal válaszol, hogy hogyne értené. Legfeljebb az nem világos számára, hogy hol akad olyan féleszű és minden bizonnyal világtalan vászoncseléd, aki ezzel a kevéssé megnyerő külsejű figurával összeállna. Erre nem várt választ kap a társaság egyik rendkívül csinos tagjától, aki Kriyonnal olyan egyértelműen kétértelmű csevegésbe kezd a lovaglásról, hogy még Nirs sem értheti félre. Roppant kínosnak érzi a helyzetet, és szeretne valahogy kimaradni belőle. Szerencsére Waldran kis pihenőt vezényel a maga keresetlen módján, Nirs pedig megkönnyebbülve ugrik le a lováról, és indul Aeane után. Félúton döbben rá, hogy a lány milyen célból vonult félre, így lángvörös képpel fordul meg, és tér vissza a csapathoz. Ekkor még nem tudja, hogy később megbosszulhatja magát az, hogy most – lányos zavarában – elmulasztott elintézni bizonyos apró-cseprő dolgokat.*
A hozzászólás írója (Nirs Thargodrym) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.28 14:08:22
*Érdekesen alakul a kis eszmecseréje a félelffel. Nemcsak azt tudta meg, hogy valóban mágus, de az is kiderül, hogy Kriyon mely ágban mélyedt el. És persze az is, hogy a félvér önbizalomnak nincs híján. Amikor Kriyon kacsintgatni kezd, csak egy zavart mosollyal válaszol, hogy hogyne értené. Legfeljebb az nem világos számára, hogy hol akad olyan féleszű és minden bizonnyal világtalan vászoncseléd, aki ezzel a kevéssé megnyerő külsejű figurával összeállna. Erre nem várt választ kap a társaság egyik rendkívül csinos tagjától, aki Kriyonnal olyan egyértelműen kétértelmű csevegésbe kezd a lovaglásról, hogy még Nirs sem értheti félre. Roppant kínosnak érzi a helyzetet, és szeretne valahogy kimaradni belőle. Szerencsére Waldran kis pihenőt vezényel a maga keresetlen módján, Nirs pedig megkönnyebbülve ugrik le a lováról, és indul Aeane után. Félúton döbben rá, hogy a lány milyen célból vonult félre, így lángvörös képpel fordul meg, és tér vissza a csapathoz. Ekkor még nem tudja, hogy később megbosszulhatja magát az, hogy most – lányos zavarában – elmulasztott elintézni bizonyos apró-cseprő dolgokat.*
A hozzászólás írója (Nirs Thargodrym) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.28 14:08:22
2225. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-10-28 09:01:40
Üzenet elküldve: 2018-10-28 09:01:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A puszta törékeny nyugalma//
*Immár nem vesz magához több növényt, úgy látszik, hogy ezzel a kettővel, vagy hárommal eltelt. Inkább térdén nyugtatja kezeit, s úgy figyel az elfre. Sóhajtozik, mint akinek nagy bánat nyomja a szívét, de közben azért hevesen bólogat is.*
- Igazad van, Pycta. *Mondja az "unalmas" kifejtésére.* Okos elf vagy te! *Göcög fel magában.* Persze... azért olykor nem rossz a kis testmozgás. *Itt feltételezhető, hogy milyen testmozgásra gondol, hiszen Zaxdor gyakorlatilag háborúról háborúra járt, ez a lételeme, a nyugalmat kevéssé ismeri. Talán megismerhetné, visszagondolva utolsó kijelentéseire, de ez még egyelőre csak a távoli jövő.*
- A sült az jó! *Bólogat hevesen. Ismét végre egy mondat, amit világosan megért és egyet tud vele érteni. Tűnődve nézi az eget, további kifejtésre e kapcsán nem készül, inkább végiggondolja, hogy Pycta mire is gondolhat. Valóban kissé ellentmondásos mit mond, de valójában mégsem az. Van, hogy akit szeretünk kerüljük, pont amiatt, hogy a csalódás később találjon ránk. Valahol Zaxdor hasonlóképp érezhet, bár azzal sincs tisztában igazából mi az, amit érez. Lassan kezd hozzá, saját magához képest is lassan, mert nem akar butaságot mondani.*
- Nem lopta az el. Csak kicsit birtokba vette. *Göcög magában, de az arca mást mutat.* Öcsééém... *Kezd hozzá, bár ez esetben a megszólítása talán sem években, sem titulusban nem illő, de nem foglalkozik vele.* Sötét haj, sötét szem és mindig az a pimasz mosoly az arcán. *Révedezik még mindig az eget figyelve.*
- De azt mondta, nem akar velem többet találkozni. Tudod, volt egy kis... egy kis baki. Leütöttem. De nem nagyon! *Fűzi hozzá gyorsan, majd szégyenlősen süti le tekintetét.* Igazából kétszer. *Paff. Lehorgasztott fejjel ül tovább, mert ismét kimondva már nem is tűnik olyan egyszerűnek a dolog.*
- De ő kedves volt, még utána is, próbált megérteni. Csak nem igazán szeretem a hókuszpókuszt. *Utal arra, hogy a varázslatok bizony távol állnak tőle, bár a lány kedvéért még azokat is megtanulná, ha nem lenne ilyen buta.*
- Meg hát ember is. Krestvirnek hívják. *Mondja csendesen, s lopva az elfre néz, hogy szemei mennyire kerekednek el a kimondott szavakra, hisz Zaxdor, bár nem egy észlény, azért azzal tisztában van, hogy ember és óriás között vajmi kevés eséllyel alakulhat ki bármi.*
//A puszta törékeny nyugalma//
*Immár nem vesz magához több növényt, úgy látszik, hogy ezzel a kettővel, vagy hárommal eltelt. Inkább térdén nyugtatja kezeit, s úgy figyel az elfre. Sóhajtozik, mint akinek nagy bánat nyomja a szívét, de közben azért hevesen bólogat is.*
- Igazad van, Pycta. *Mondja az "unalmas" kifejtésére.* Okos elf vagy te! *Göcög fel magában.* Persze... azért olykor nem rossz a kis testmozgás. *Itt feltételezhető, hogy milyen testmozgásra gondol, hiszen Zaxdor gyakorlatilag háborúról háborúra járt, ez a lételeme, a nyugalmat kevéssé ismeri. Talán megismerhetné, visszagondolva utolsó kijelentéseire, de ez még egyelőre csak a távoli jövő.*
- A sült az jó! *Bólogat hevesen. Ismét végre egy mondat, amit világosan megért és egyet tud vele érteni. Tűnődve nézi az eget, további kifejtésre e kapcsán nem készül, inkább végiggondolja, hogy Pycta mire is gondolhat. Valóban kissé ellentmondásos mit mond, de valójában mégsem az. Van, hogy akit szeretünk kerüljük, pont amiatt, hogy a csalódás később találjon ránk. Valahol Zaxdor hasonlóképp érezhet, bár azzal sincs tisztában igazából mi az, amit érez. Lassan kezd hozzá, saját magához képest is lassan, mert nem akar butaságot mondani.*
- Nem lopta az el. Csak kicsit birtokba vette. *Göcög magában, de az arca mást mutat.* Öcsééém... *Kezd hozzá, bár ez esetben a megszólítása talán sem években, sem titulusban nem illő, de nem foglalkozik vele.* Sötét haj, sötét szem és mindig az a pimasz mosoly az arcán. *Révedezik még mindig az eget figyelve.*
- De azt mondta, nem akar velem többet találkozni. Tudod, volt egy kis... egy kis baki. Leütöttem. De nem nagyon! *Fűzi hozzá gyorsan, majd szégyenlősen süti le tekintetét.* Igazából kétszer. *Paff. Lehorgasztott fejjel ül tovább, mert ismét kimondva már nem is tűnik olyan egyszerűnek a dolog.*
- De ő kedves volt, még utána is, próbált megérteni. Csak nem igazán szeretem a hókuszpókuszt. *Utal arra, hogy a varázslatok bizony távol állnak tőle, bár a lány kedvéért még azokat is megtanulná, ha nem lenne ilyen buta.*
- Meg hát ember is. Krestvirnek hívják. *Mondja csendesen, s lopva az elfre néz, hogy szemei mennyire kerekednek el a kimondott szavakra, hisz Zaxdor, bár nem egy észlény, azért azzal tisztában van, hogy ember és óriás között vajmi kevés eséllyel alakulhat ki bármi.*
2224. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-10-27 18:43:46
Üzenet elküldve: 2018-10-27 18:43:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
*Megszaporázza lova lépteit, hiszen útja legegyhangúbb részéhez érkezik. A pusztán aligha van bármi, amin legalább tekintetét legeltethetné. A nyugalmas percek viszont alkalmasak arra, hogy felelevenítse tudását, hiszen rég ült már nyeregben, az sem biztos, hogy ez sokáig így marad. De kezdeti bizonytalansága ellenére hamar rátalál ügető hátasa ritmusára, és félelme hamar tovaszáll, hogy egy hatalmasat fog zakózni. Kezdeti fanyalgása ellenére egészen elkezdi élvezni, hogy csak maga van, a menetszél belekap a hajába, és úgy összességében egy nagyon felszabadító, lélektisztító élményben van része, amire már jócskán szüksége van. Egyedül csak abban reménykedik, hogy fáradtságos útja nem lesz hiábavaló és talál valakit, aki él még a csapatból.*
2223. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-10-27 13:06:59
Üzenet elküldve: 2018-10-27 13:06:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Aki nem ismeri eléggé a Füves Pusztát, könnyen rajta veszthet. Ő ugyanakkor vagy egy tucatszor megtette már az utat, azt is mondhatnánk, zsigerből kanyarodik rá a megfelelő csapásra. Még így is hosszú órákba telik, mire a (szerinte) legrövidebb ösvényen keresztülverekszi magát, de ezen már nem lehet segíteni.*
-Arthenior, Arthenior.
*Dúdolja szórakozottan, de nem csak ő, hanem gondolatai is messze járnak a várostól. A nagymester körül forog tekervényes gondolatisága, no meg a papíroson, mit azóta sem fejtett meg.*
~Elliro'il trekh kirmin.~
*Vajon mit jelenthet?*
-Arthenior, Arthenior.
*Dúdolja szórakozottan, de nem csak ő, hanem gondolatai is messze járnak a várostól. A nagymester körül forog tekervényes gondolatisága, no meg a papíroson, mit azóta sem fejtett meg.*
~Elliro'il trekh kirmin.~
*Vajon mit jelenthet?*
2222. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-10-27 12:38:33
Üzenet elküldve: 2018-10-27 12:38:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A puszta törékeny nyugalma//
*Derűs nyugalommal figyeli a hahotázó óriást, biztosan tudva már, hogy Zaxdor nem tudja, miféle állat is az a nullum. Nem a bolondját szeretné járatni a harcossal, csak kicsit felnagyítani a közte és a varacskos disznóhoz hasonlított törzsfő közötti különbséget. Pedig ám Zaxdor sem egy virágos hímzés. Viccesnek nem mondaná magát, sokszor vádolták már túlzott komolysággal, de lám, ha úgy adódik, szívesen tréfálkozik másokkal.
Aztán persze az óriás mégis átlát a szitán, kezd derengeni neki, hogy a nullum bizony nem egy medvetermetű- és erejű lény, mint azt elsőre gondolja, de a csuhás elf nem szeretné elrontani a jókedvét, ezért csak csendesen mosolyog rá válasz helyett.
Amikor Zaxdor unalmasként definiálja a fűtengert és a pusztát, a csuhás végignéz újra az elé táruló látványon. Unalmasnak semmiképp nem nevezné a vidéket, mindenben képes valami szépet, valami megragadót találni.*
- Lehet, hogy a békés unalmas, de én többre értékelem az unalmasat, mint az ellenkezőjét. *Megérti, hogy egy harcosnak a béke nem feltétlen jelent jót, de nem gondolja, hogy az óriás élne-halna az öldöklő csatáért. Csak a bolond vágyja a háborút.*
- Ki ehhez, ki ahhoz. Nekem az erdő az otthonom, neked a hegyvidék és van, aki a pusztát hívja otthonának. *Válaszol csendesen. Bár hiányoznak neki a fák, de ez a vidék is elég izgalmas és szép. Meg tudja érteni, ha valaki itt él.*
- Én így szoktam meditálni. Olyankor igyekszem kiüríteni az elmém, megtalálni a belső békém, az egyensúlyt, amely áthatja a világunkat. *Magyarázza halkan saját tapasztalatait. Hiszen sokféleképpen lehet meditálni, nem csak úgy, ahogy azt az elf teszi és tette nemrég.*
- De te sem gondolod komolyan, hogy az elfek csak lombokat és leveleket esznek, ahogy azt is biztosan tudod, hogy az óriások sem csak fél disznókat és marhákat "zabálnak"? *Kérdi derűsen.*
- Én is szeretem a jó sültet, bár biztosan kevesebbet eszem belőle, mint egy óriás. És az előbb te is szívesen ettél az édes gyökerekből. A sztereotípia pedig olyan általánosító vélemény, amelyek olykor felszínesen azonosítanak egy dolgot, jelen esetben egy-egy fajt. *Nem okítóan beszél, társalkodó hangnemet üt meg, nem szeretné, ha Zaxdor úgy érezné, tanítani akarja.
Az irbiszre tett megjegyzéskor Xauzurra néz, barátságosan megsimítja az oldalát, amire a nagymacska elhemperedik az oldalára és halkan dorombolva hunyja le a szemét.*
- Várj, nem értem. *Szól közbe.*
- Társat szeretnél, de azt mondod, azért bandukolsz, mert elég volt a társaságból? *Ezek ellentétes fogalmak, így némi magyarázatra szorulnak az elf számára, hogy tisztán lásson.*
- Xauzur nem olyan, mint egy női társ. *Jegyzi meg féloldalas mosollyal.*
- "Csak a baj". *Visszhangozza. A gondolat kizökkenti és eszébe juttatja Aenae-t. Azt sem tudja, merre jár és mit csinál, egészséges-e. Egy kis időre csend is telepszik rájuk, mindketten máshol járnak, aztán az elf megtöri a hallgatást.*
- Miféle nő lopta el a vadkan-zabáló óriás szívét? *Kérdi tréfálkozó hangnemben, hátha a beszélgetéssel el tudja terelni figyelmét megsajduló szívéről és a topázszemű hiányáról.*
//A puszta törékeny nyugalma//
*Derűs nyugalommal figyeli a hahotázó óriást, biztosan tudva már, hogy Zaxdor nem tudja, miféle állat is az a nullum. Nem a bolondját szeretné járatni a harcossal, csak kicsit felnagyítani a közte és a varacskos disznóhoz hasonlított törzsfő közötti különbséget. Pedig ám Zaxdor sem egy virágos hímzés. Viccesnek nem mondaná magát, sokszor vádolták már túlzott komolysággal, de lám, ha úgy adódik, szívesen tréfálkozik másokkal.
Aztán persze az óriás mégis átlát a szitán, kezd derengeni neki, hogy a nullum bizony nem egy medvetermetű- és erejű lény, mint azt elsőre gondolja, de a csuhás elf nem szeretné elrontani a jókedvét, ezért csak csendesen mosolyog rá válasz helyett.
Amikor Zaxdor unalmasként definiálja a fűtengert és a pusztát, a csuhás végignéz újra az elé táruló látványon. Unalmasnak semmiképp nem nevezné a vidéket, mindenben képes valami szépet, valami megragadót találni.*
- Lehet, hogy a békés unalmas, de én többre értékelem az unalmasat, mint az ellenkezőjét. *Megérti, hogy egy harcosnak a béke nem feltétlen jelent jót, de nem gondolja, hogy az óriás élne-halna az öldöklő csatáért. Csak a bolond vágyja a háborút.*
- Ki ehhez, ki ahhoz. Nekem az erdő az otthonom, neked a hegyvidék és van, aki a pusztát hívja otthonának. *Válaszol csendesen. Bár hiányoznak neki a fák, de ez a vidék is elég izgalmas és szép. Meg tudja érteni, ha valaki itt él.*
- Én így szoktam meditálni. Olyankor igyekszem kiüríteni az elmém, megtalálni a belső békém, az egyensúlyt, amely áthatja a világunkat. *Magyarázza halkan saját tapasztalatait. Hiszen sokféleképpen lehet meditálni, nem csak úgy, ahogy azt az elf teszi és tette nemrég.*
- De te sem gondolod komolyan, hogy az elfek csak lombokat és leveleket esznek, ahogy azt is biztosan tudod, hogy az óriások sem csak fél disznókat és marhákat "zabálnak"? *Kérdi derűsen.*
- Én is szeretem a jó sültet, bár biztosan kevesebbet eszem belőle, mint egy óriás. És az előbb te is szívesen ettél az édes gyökerekből. A sztereotípia pedig olyan általánosító vélemény, amelyek olykor felszínesen azonosítanak egy dolgot, jelen esetben egy-egy fajt. *Nem okítóan beszél, társalkodó hangnemet üt meg, nem szeretné, ha Zaxdor úgy érezné, tanítani akarja.
Az irbiszre tett megjegyzéskor Xauzurra néz, barátságosan megsimítja az oldalát, amire a nagymacska elhemperedik az oldalára és halkan dorombolva hunyja le a szemét.*
- Várj, nem értem. *Szól közbe.*
- Társat szeretnél, de azt mondod, azért bandukolsz, mert elég volt a társaságból? *Ezek ellentétes fogalmak, így némi magyarázatra szorulnak az elf számára, hogy tisztán lásson.*
- Xauzur nem olyan, mint egy női társ. *Jegyzi meg féloldalas mosollyal.*
- "Csak a baj". *Visszhangozza. A gondolat kizökkenti és eszébe juttatja Aenae-t. Azt sem tudja, merre jár és mit csinál, egészséges-e. Egy kis időre csend is telepszik rájuk, mindketten máshol járnak, aztán az elf megtöri a hallgatást.*
- Miféle nő lopta el a vadkan-zabáló óriás szívét? *Kérdi tréfálkozó hangnemben, hátha a beszélgetéssel el tudja terelni figyelmét megsajduló szívéről és a topázszemű hiányáról.*
2221. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-10-27 11:40:36
Üzenet elküldve: 2018-10-27 11:40:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//A Mágustorony felé tartó csoport//
- Nyilvánvalóan a legjobbtól!
*Nem nehéz leolvasni Kriyon arcáról, mire gondol, ráadásul Nai arcán és hasonló kacér mosoly jelenik meg, egy dolog jár a fejükben. A kis közjáték után ismét előre fordul a nyeregben. Aenae megjegyzésére csak megrántja a vállát visszafojtva halk nevetését.*
~Hát, az attól függ, milyen lovaglásra gondolsz Drága~
- Nem, tényleg nem az.
*Végül ráhagyja a lányra, nyilván nem fogja részletezni a dolgot.
Ekkor szól Waldran, hogy egy kis pihenőt tartanak. Amíg Aenae elmegy egy szimpatikus bokrot keresni, addig azért Nai is leszáll a lóról, hogy kicsit megnyújtóztassa végtagjait.*
- Fogd meg, kérlek! *nyomja Kriyon kezébe a kantárt. Ha megteszi neki a mágus, akkor ő gyorsan egy hajtűvel laza kontyba felfogja a haját, úgy kényelmesebb lovagolni.
Mire a topáz szemű visszatér, addigra Nai ismét a nyeregben van indulásra készen.*
- Nyilvánvalóan a legjobbtól!
*Nem nehéz leolvasni Kriyon arcáról, mire gondol, ráadásul Nai arcán és hasonló kacér mosoly jelenik meg, egy dolog jár a fejükben. A kis közjáték után ismét előre fordul a nyeregben. Aenae megjegyzésére csak megrántja a vállát visszafojtva halk nevetését.*
~Hát, az attól függ, milyen lovaglásra gondolsz Drága~
- Nem, tényleg nem az.
*Végül ráhagyja a lányra, nyilván nem fogja részletezni a dolgot.
Ekkor szól Waldran, hogy egy kis pihenőt tartanak. Amíg Aenae elmegy egy szimpatikus bokrot keresni, addig azért Nai is leszáll a lóról, hogy kicsit megnyújtóztassa végtagjait.*
- Fogd meg, kérlek! *nyomja Kriyon kezébe a kantárt. Ha megteszi neki a mágus, akkor ő gyorsan egy hajtűvel laza kontyba felfogja a haját, úgy kényelmesebb lovagolni.
Mire a topáz szemű visszatér, addigra Nai ismét a nyeregben van indulásra készen.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2949-2968