//Második szál//
//A puszta törékeny nyugalma//
*A határok feszegetése, legalábbis az efféle morális határoké, nem a csuhás profilja. Ő inkább a saját határait igyekszik kitolni, miközben egyre közelebb kerül a lelki és testi tökéletességhez.
Ám Zaxdor esetében nem kíván semmiféle határt elérni vagy átlépni, csak elmondani a véleményét és az óriásra bízza, hogy abból mennyit érez majd magáénak.
Aenae személyének érintése viszont némileg kizökkenti az egyensúlyából, de igyekszik úgy tenni, mintha mi sem történt volna, bár ez eléggé nehezére esik. Egyik fájó pontja a múltjának a lány és a kapcsolata vele, s az is, ahogyan elváltak. Valójában nem is tudja, hogy mi van most közöttük. Neki még mindig sokat jelent a topázszemű, szereti is, ez nem változott benne, s nem is gondolja, hogy változni fog. De attól tart, hogy talán Aenae nem így gondolja. Persze igyekszik nem gondolni erre, hisz világéletében kerülte a találgatást. Hiszi, hogy idővel minden kérdésére választ kap, s ez nyugalommal tölti el, mint mindig.*
- Azt biztosan nem gondolom, hogy ez az "elfogadtatás" káoszt és sötétséget jelent. *Válaszol nyugodtan. Egészen másra gondolt, amikor Zaxdor előadta meglátásait.*
- Bár bizonyosan nehéz lesz beilleszkednie, de Aenae remek lány, erős és kitartó, nem hiszem, hogy gondja lenne. *Az is igaz, hogy a topázszemű makacs és sértődékeny, de képes felülemelkedni mindezen és tanulni, ez pedig előbb-utóbb meghozza gyümölcsét.
A személyiség-elvesztésre csak haloványan elmosolyodik. Aenae sosem fogja elveszíteni önmagát, mindig makacs és önfejű lesz, de szerethető és kedves, ez biztosan nem fog változni abban a környezetben sem.*
- Tudom, mire gondolsz. *Persze nem arra, hogy a csuhás is lányaként gondol rá, neki a szerelme, az első és felejthetetlen, de tudja, miről beszél Zaxdor. Aenae egy valódi tünemény, ha éppen nem ragadtatja valami őrültségre magát.
Először a csuhás azt hiszi, hogy az óriás Worenth-et tartja "jópofa teremtménynek", de aztán rájön, hogy az irbiszre gondol inkább.*
- Jópofának ritkán hívnak egy erdei irbiszt, de igazat adok neked. *Mosolyodik el, ahogy a mellette alvó vagy annak látszó fenevad oldalára teszi a kezét, Xauzur meg sem mozdul, csak a fülét mozgatja meg kicsit.*
- Neki Erdőmélyén van a helye és ez így van jól. Mindennek és mindenkinek meg van a maga helye a világunkban. *Néz fel az óriásra, de most nem mosolyog, láthatóan komolyan gondolja ezt a tézist.*