Külső területek - Füves puszta
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 114 (2261. - 2280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Waldran Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11356_1544563224_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2949-2968
2280. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-12-29 00:27:39
Üzenet elküldve: 2018-12-29 00:27:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Amit a Füves pusztáról tudni érdemes - Első rész//
*Hónapok teltek el, mióta a félelf elhagyta a biztonságot jelentő, emberek által sűrűn lakott területeket.
A hófehér, porcelánszín bőrét nem csak az út kosza, de a nap fáradhatatlan sugarai is barnára festették, mely immáron nem üt el lényegesen rasztássá piszkolódott hajától.
Ugyan korábban nem volt róla tudomása, most azonban már biztos benne, hogy a fekete és egyéb sötét színű anyagok nagyszerűen fogják a port és remekül kiszívódnak a nap ragyogó fénye alatt. Ez azonban nem zavarja az ifjút, mert így még jobban beleolvad a gyanúsan egyszínű pusztaságba.
A korábban emlegetett minx odút az elmúlt hatokban egészen kényelmes főhadiszállássá alakította ki, ami Arthenior közvetlen közelében nem is lett volna nagy szám, ám itt a világ háta mögött pár lépéssel igenis nagy jelentőséggel bír.
Most neki veti a hátát egy buckának, és a lemenő nap fényében körmölni kezd. Betűi, csak úgy, mint az írásjegyeket vető ujjai hihetetlen kecsességről és kifinomultságról tesznek tanúbizonyságot.
"Amit a Füves puszta kígyóiról tudni érdemes
Az alattomos jószágok, melyek sok rémtörténet alapját képezik, nem csak a mesékben szörnyű lények. Méreteiket tekintve pár ujjnyitól huszonöt, harminc láb hosszúságúra is megnőhetnek. Színeik pompázatosak és aligha behatárolhatóak egy szűk színskálára. Alapjaiban igaz, hogy a feketék inkább az éj sötétjében, a világosak meg a nap minden szakában aktívak.
Táplálkozásukról elmondható, hogy mindenfélét megesznek, ami csak eléjük kerül. Az kijelenthető, hogy nem csak húsevők. Tojásokat, bogyókat épp úgy megesznek, mint bármilyen bundás lényt, akiket le tudnak teríteni a mérgükkel vagy méretükkel. Egymást sem kímélik. A kannibalizmus teljesen általános jelenség a kígyók között.
Érdekes tény, hogy nem minden kígyó harapása halálos. Némelyek megfojtják az áldozataikat, mások a farkuk végén található tuskóval, vagy lándzsaszerű szurkával ölik meg őket.
Lakhelyül általában árnyékos terepet választanak. Sokan közülük kifejezetten fészket raknak maguknak, ahová rendszeresen visszajárnak, és nem csak a tojásaiknak építik ki azokat. Mások azonban a fák köré csavarják pikkelyes törzsüket, vagy kiirtott ürgék földi lyukába rejtőznek. A legveszélyesebbek azonban szemtelenül kifekszenek a napra, hogy a hasukat süttessék. Nekik nincs semmi félnivalójuk. Aligha merne bárki is beléjük kötni."
Ahogy felkerül az i betűre a kissé jobbra eső pont, Nerkon arcán komisz mosoly tűnik fel.*
~Legalábbis majdnem senki.~
*A félelf sohasem volt kegyetlen, és semmi örömét nem leli abban, hogyha bántania kell egy másik lényt. A kényszer viszont nagy úr, egy kígyó harapásának lehetősége pedig kifejezetten nagy veszélynek számít a környéken.
A kezdeti szerencsétlenkedés helyét szépen lassan elkezdte felváltani a tudatos védekezés.
Ismét megmártja a pennáját a sötét tintában, mielőtt újra nekikezdene a körmölésnek.
"A kígyók elleni legjobb védekezés kétségtelenül az, ha az utazó a saját lába, vagy épp a lova lába alá néz. A vadászó kígyónál csak a mérges, azaz a felmérgesített kígyó veszélyesebb. Míg a vadászó kígyón látszik, hogy mire fog támadni, egy fűben lapulónak, ha rálépnek a farkára, akár többeket is megsebezhet.
Amennyiben azonban mégis úgy döntenénk, hogy megfognánk a bestéket, arra több lehetőségünk is van: Ha van nálunk kosár, dobjunk bele egy döglött ürgét vagy pockot, majd ha odakúszik érte, csapjuk a fejére a kosarat, majd a kést is. Ha kosarunk nincs, akkor sem kell kétségbe esni. A méreg remek a kígyók ellen, csupán a kígyóméregre immunisak. Szintén megoldás lehet, hogy két, vagy ha ügyesebb a befogó, egy bottal megfogja a kígyót, majd zsákba helyezi, vagy lefejezi utána őt. Amennyiben jó a célzóképességünk, lándzsával is leszúrhatjuk őket. Halóval és bunkósbottal is hatásos eredményeket érhetünk el. Aki kígyóbűvölésre adná a fejét... nos egy próbát megér, csak utána ne lepődjön meg nagyon, ha egy orral kevesebbel tér haza. Már ha hazaér."
A nap már az utolsókat rúgja, a papírost pedig már nem világítja be oly szépen a narancsszín fénysugár, mint mikor elkezdte írni gondosan vezetett sorait. Ezt a fejezetet viszont mindenképpen be akarja fejezni így gyorsítja valamelyest gömbölyded betűinek formálását.
"Amennyiben sikeresen elkaptuk vagy elpusztítottuk az adott kígyót, számtalan lehetőség van az állat felhasználására. Amennyiben a bűvölés sikeres volt, megvédhetjük vele a féltve őrzött kincseinket, vagy megmérgezhetjük régi ellenfeleinket. A kígyóvér és kígyóméreg rengeteg bájital alapja lehet, így a piacon busás áron értékesíthetjük. Némi tehetséggel pompás marás elleni ellenszert is készíthetünk. A kígyóbőrből remek kiegészítőket, öveket és csizmákat készíthetünk, s adhatunk ajándékba, míg a húsából remek étkek származhatnak. Fontos tudni, hogy a húst hirtelen kell kisütni, különben rágóssá válik, és egyben ehetetlenné is. Egy kevés froa olajjal és őrölt kemene maggal egészen kiváló eredményt produkálhatunk. Ami pedig a legfontosabb, kedves írást szerető olvasóim, a fekete karvalykígyók bőrében található színanyagokból nagyszerű és felettébb drága tintát készíthetünk."
Az ifjú lecsapja maga mellé a tollat, amellyel eddig a sorait vetette papírra, és meglötyköli a fiolát, amiben a kígyótinta várja további sorsát.*
-Van még dolgunk, nem igaz? *Motyogja az orra alatt, aztán gondosan elpakolja az írókészletét és nekilát egy újabb csapda összeállításának, mielőtt ismét elnyelné őt az éj sötétsége.*
*Hónapok teltek el, mióta a félelf elhagyta a biztonságot jelentő, emberek által sűrűn lakott területeket.
A hófehér, porcelánszín bőrét nem csak az út kosza, de a nap fáradhatatlan sugarai is barnára festették, mely immáron nem üt el lényegesen rasztássá piszkolódott hajától.
Ugyan korábban nem volt róla tudomása, most azonban már biztos benne, hogy a fekete és egyéb sötét színű anyagok nagyszerűen fogják a port és remekül kiszívódnak a nap ragyogó fénye alatt. Ez azonban nem zavarja az ifjút, mert így még jobban beleolvad a gyanúsan egyszínű pusztaságba.
A korábban emlegetett minx odút az elmúlt hatokban egészen kényelmes főhadiszállássá alakította ki, ami Arthenior közvetlen közelében nem is lett volna nagy szám, ám itt a világ háta mögött pár lépéssel igenis nagy jelentőséggel bír.
Most neki veti a hátát egy buckának, és a lemenő nap fényében körmölni kezd. Betűi, csak úgy, mint az írásjegyeket vető ujjai hihetetlen kecsességről és kifinomultságról tesznek tanúbizonyságot.
"Amit a Füves puszta kígyóiról tudni érdemes
Az alattomos jószágok, melyek sok rémtörténet alapját képezik, nem csak a mesékben szörnyű lények. Méreteiket tekintve pár ujjnyitól huszonöt, harminc láb hosszúságúra is megnőhetnek. Színeik pompázatosak és aligha behatárolhatóak egy szűk színskálára. Alapjaiban igaz, hogy a feketék inkább az éj sötétjében, a világosak meg a nap minden szakában aktívak.
Táplálkozásukról elmondható, hogy mindenfélét megesznek, ami csak eléjük kerül. Az kijelenthető, hogy nem csak húsevők. Tojásokat, bogyókat épp úgy megesznek, mint bármilyen bundás lényt, akiket le tudnak teríteni a mérgükkel vagy méretükkel. Egymást sem kímélik. A kannibalizmus teljesen általános jelenség a kígyók között.
Érdekes tény, hogy nem minden kígyó harapása halálos. Némelyek megfojtják az áldozataikat, mások a farkuk végén található tuskóval, vagy lándzsaszerű szurkával ölik meg őket.
Lakhelyül általában árnyékos terepet választanak. Sokan közülük kifejezetten fészket raknak maguknak, ahová rendszeresen visszajárnak, és nem csak a tojásaiknak építik ki azokat. Mások azonban a fák köré csavarják pikkelyes törzsüket, vagy kiirtott ürgék földi lyukába rejtőznek. A legveszélyesebbek azonban szemtelenül kifekszenek a napra, hogy a hasukat süttessék. Nekik nincs semmi félnivalójuk. Aligha merne bárki is beléjük kötni."
Ahogy felkerül az i betűre a kissé jobbra eső pont, Nerkon arcán komisz mosoly tűnik fel.*
~Legalábbis majdnem senki.~
*A félelf sohasem volt kegyetlen, és semmi örömét nem leli abban, hogyha bántania kell egy másik lényt. A kényszer viszont nagy úr, egy kígyó harapásának lehetősége pedig kifejezetten nagy veszélynek számít a környéken.
A kezdeti szerencsétlenkedés helyét szépen lassan elkezdte felváltani a tudatos védekezés.
Ismét megmártja a pennáját a sötét tintában, mielőtt újra nekikezdene a körmölésnek.
"A kígyók elleni legjobb védekezés kétségtelenül az, ha az utazó a saját lába, vagy épp a lova lába alá néz. A vadászó kígyónál csak a mérges, azaz a felmérgesített kígyó veszélyesebb. Míg a vadászó kígyón látszik, hogy mire fog támadni, egy fűben lapulónak, ha rálépnek a farkára, akár többeket is megsebezhet.
Amennyiben azonban mégis úgy döntenénk, hogy megfognánk a bestéket, arra több lehetőségünk is van: Ha van nálunk kosár, dobjunk bele egy döglött ürgét vagy pockot, majd ha odakúszik érte, csapjuk a fejére a kosarat, majd a kést is. Ha kosarunk nincs, akkor sem kell kétségbe esni. A méreg remek a kígyók ellen, csupán a kígyóméregre immunisak. Szintén megoldás lehet, hogy két, vagy ha ügyesebb a befogó, egy bottal megfogja a kígyót, majd zsákba helyezi, vagy lefejezi utána őt. Amennyiben jó a célzóképességünk, lándzsával is leszúrhatjuk őket. Halóval és bunkósbottal is hatásos eredményeket érhetünk el. Aki kígyóbűvölésre adná a fejét... nos egy próbát megér, csak utána ne lepődjön meg nagyon, ha egy orral kevesebbel tér haza. Már ha hazaér."
A nap már az utolsókat rúgja, a papírost pedig már nem világítja be oly szépen a narancsszín fénysugár, mint mikor elkezdte írni gondosan vezetett sorait. Ezt a fejezetet viszont mindenképpen be akarja fejezni így gyorsítja valamelyest gömbölyded betűinek formálását.
"Amennyiben sikeresen elkaptuk vagy elpusztítottuk az adott kígyót, számtalan lehetőség van az állat felhasználására. Amennyiben a bűvölés sikeres volt, megvédhetjük vele a féltve őrzött kincseinket, vagy megmérgezhetjük régi ellenfeleinket. A kígyóvér és kígyóméreg rengeteg bájital alapja lehet, így a piacon busás áron értékesíthetjük. Némi tehetséggel pompás marás elleni ellenszert is készíthetünk. A kígyóbőrből remek kiegészítőket, öveket és csizmákat készíthetünk, s adhatunk ajándékba, míg a húsából remek étkek származhatnak. Fontos tudni, hogy a húst hirtelen kell kisütni, különben rágóssá válik, és egyben ehetetlenné is. Egy kevés froa olajjal és őrölt kemene maggal egészen kiváló eredményt produkálhatunk. Ami pedig a legfontosabb, kedves írást szerető olvasóim, a fekete karvalykígyók bőrében található színanyagokból nagyszerű és felettébb drága tintát készíthetünk."
Az ifjú lecsapja maga mellé a tollat, amellyel eddig a sorait vetette papírra, és meglötyköli a fiolát, amiben a kígyótinta várja további sorsát.*
-Van még dolgunk, nem igaz? *Motyogja az orra alatt, aztán gondosan elpakolja az írókészletét és nekilát egy újabb csapda összeállításának, mielőtt ismét elnyelné őt az éj sötétsége.*
2279. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-12-28 23:15:23
Üzenet elküldve: 2018-12-28 23:15:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Évszakok vándorlása//
*A nap felkelt, az éjszaka pedig alászállt újra és újra, mióta úgy döntött, hogy a nagy városon kívül, mégsem a haramiák által felosztott területeken próbál szerencsét.
A kezdeti lelkesedése hamar lohadni látszott az első napokban, mikor először vesztette el tájékozódási képességét a zöldellő fűrengetegben, majd amikor véletlenül majdnem egy viperafészekbe ügetett bele éjszín lovával.
Ám a hős dalnok gyermekének szívében az akarat -vagy talán a dac? - gyökeret vetett és végül nem adta fel a próbálkozást.
A csillagok segítségével visszatalált a mocsaras vidék közelébe, ahol fel tudta tölteni kimerülőfélben lévő készleteit mindenféle undorító, nyálkás kinézetű, de ehető és iható dologgal.
Másodjára már okosabban indult el felfedezni a Puszta rejtelmeit.
Kezdetben nem kószált messzire az ingoványtól, ellenben gondosan odafigyelt minden egyes lépésre, buckára és döccenőre, süllyedőkre, hepékre és hupákra, miközben fejben folyamatosan jegyezte őket, sajátos térképet rajzolva.
Mikor már egy sok kilométeres szakaszt ismert fejből, beljebb is merészkedett az embermagas fűben.
Kutatásának második célja az volt, hogy felmérje milyen étkezési és vízszerzési lehetőséget vannak a környéken.
Azt elég hamar be kellett látnia, hogy a nyílt víz nem csak a haramiákat, hanem a szörnyetegeket is vonzza, így elkezdte az eszébe vésni, hogy melyik lény milyen hangokat ad ki magából. A fülei ugyan nem olyan jók, mint a fajtiszta elfeknek, mégis nagyságrendekkel könnyebben ismeri fel a különböző hangokat, mint az egyszerű emberek.
Ez utóbbiakat, épp úgy, mint a rossz ízű, avagy életveszélyes szörnyeket, messziről kerüli.
Sok éjt és nappalt szánt rá, hogy megismerje a helyiek járőrözési és rajtaütési szokásait. Nem egyszer csak a jószerencséjének, avagy utolsó aranytallérjainak köszönhette, hogy barnás tincsei, és lovának farka nem valamely harcos lándzsáját díszítik, bőre pedig nem valami elfajzott alak kulacsának lett kiképezve.
Annak is sokat köszönhet, hogy sosem marad sokáig egy helyben, és akkor is csapdák továbbá zajongók veszik körül szálláshelyét.
Most, a perzselő homok havának végén, csak úgy, mint már oly sok éjen, beássa magát egy nemrég elejtett minx család odúrendszerébe, amit épp csak annyira tágít ki, hogy Szenesnek is legyen elég helye lekushadni a földre az alagút bejáratánál, hiszen többnyire összebújva vészelik át az egyre hűvösödő éjszakákat.
Ez utóbbit sosem köti ki. A hátas általában szabadon bóklászhat, míg gazdája vissza nem hívja őt három rövid füttyentéssel.*
*A nap felkelt, az éjszaka pedig alászállt újra és újra, mióta úgy döntött, hogy a nagy városon kívül, mégsem a haramiák által felosztott területeken próbál szerencsét.
A kezdeti lelkesedése hamar lohadni látszott az első napokban, mikor először vesztette el tájékozódási képességét a zöldellő fűrengetegben, majd amikor véletlenül majdnem egy viperafészekbe ügetett bele éjszín lovával.
Ám a hős dalnok gyermekének szívében az akarat -vagy talán a dac? - gyökeret vetett és végül nem adta fel a próbálkozást.
A csillagok segítségével visszatalált a mocsaras vidék közelébe, ahol fel tudta tölteni kimerülőfélben lévő készleteit mindenféle undorító, nyálkás kinézetű, de ehető és iható dologgal.
Másodjára már okosabban indult el felfedezni a Puszta rejtelmeit.
Kezdetben nem kószált messzire az ingoványtól, ellenben gondosan odafigyelt minden egyes lépésre, buckára és döccenőre, süllyedőkre, hepékre és hupákra, miközben fejben folyamatosan jegyezte őket, sajátos térképet rajzolva.
Mikor már egy sok kilométeres szakaszt ismert fejből, beljebb is merészkedett az embermagas fűben.
Kutatásának második célja az volt, hogy felmérje milyen étkezési és vízszerzési lehetőséget vannak a környéken.
Azt elég hamar be kellett látnia, hogy a nyílt víz nem csak a haramiákat, hanem a szörnyetegeket is vonzza, így elkezdte az eszébe vésni, hogy melyik lény milyen hangokat ad ki magából. A fülei ugyan nem olyan jók, mint a fajtiszta elfeknek, mégis nagyságrendekkel könnyebben ismeri fel a különböző hangokat, mint az egyszerű emberek.
Ez utóbbiakat, épp úgy, mint a rossz ízű, avagy életveszélyes szörnyeket, messziről kerüli.
Sok éjt és nappalt szánt rá, hogy megismerje a helyiek járőrözési és rajtaütési szokásait. Nem egyszer csak a jószerencséjének, avagy utolsó aranytallérjainak köszönhette, hogy barnás tincsei, és lovának farka nem valamely harcos lándzsáját díszítik, bőre pedig nem valami elfajzott alak kulacsának lett kiképezve.
Annak is sokat köszönhet, hogy sosem marad sokáig egy helyben, és akkor is csapdák továbbá zajongók veszik körül szálláshelyét.
Most, a perzselő homok havának végén, csak úgy, mint már oly sok éjen, beássa magát egy nemrég elejtett minx család odúrendszerébe, amit épp csak annyira tágít ki, hogy Szenesnek is legyen elég helye lekushadni a földre az alagút bejáratánál, hiszen többnyire összebújva vészelik át az egyre hűvösödő éjszakákat.
Ez utóbbit sosem köti ki. A hátas általában szabadon bóklászhat, míg gazdája vissza nem hívja őt három rövid füttyentéssel.*
2278. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-12-26 17:07:25
Üzenet elküldve: 2018-12-26 17:07:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
*Észrevétlenül válik az ingovány szép zöldellő fűvé, Aztán eszébe jut Learonnak, hogy tanult egy mágiát, amit már akkor kinézett magának, amikor csak amolyan szárnypróbálgató volt. Még jóval azelőtt, hogy Worenth mester megtanította neki a föld ág alapjait. Learon egyébként emlékszik, hogy idefelé jövet látott egy leégett részt a fűben, talán egy rosszul eloltott tábor lehetett valamikor. Most viszont kopárság. Körötte szépen magasra nővő fű, itt viszont alig egy ujjnyi van néhol. Van, ahol nincs is egyáltalán. Aztán bele is kezd a varázslásba, és ha sikerül neki, akkor nemsokára már itt is éppen olyan szép lesz a fű, mint a többi részen. Ez talán az egyik legjobb varázslat egy pásztornak. Nem kell túl sokat sétáltatnia a jószágait hiszen, ha varázsol, akkor a fű újra olyan lesz, mint régebben volt, mielőtt az állatok lelegelték. ha nem sikerül, akkor sem szomorkodik, hanem csak betudja annak, hogy most tanulta, és egyébként az egyik legnehezebb varázslat, ami ezen az ágon van.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására a következő néhány másodpercre a növényzet szapora burjánzása lesz úrrá harminc lépés körzetben.
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására a következő néhány másodpercre a növényzet szapora burjánzása lesz úrrá harminc lépés körzetben.
2277. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-12-20 13:37:52
Üzenet elküldve: 2018-12-20 13:37:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A magányosok útja//
*A szántóföldek után puszta, a maga hatalmas fűtengerével, már jócskán unja a látványt. Mostanában elég sűrűn fordult meg itt, s az útja sietős volt. Most is az, de nem a cél miatt, hanem amiatt, hogy végre maga mögött tudja ezt a fagyos tájat, hol mindenhol elakad lovának lába. Szerencsére a fagy lenyomta azt a rengeteg növényt, így nagyjából átláthatóak a távolságok, a messziben elterülő ingovány bűzét ide érzi. ~ Talán Valea sírjára is szedek virágot. ~ Kuncog fel magában, majd csalódottan veszi tudomásul, hogy az nem ebben az évszakban lesz. ~ Mindegy. ~ Annyira nem csigázza fel a gondolat, csak egy szerencsétlen, magatehetetlen nő volt, megfelelő önbizalom és elhivatottság nélkül. Szemtelensége megfelelő büntetésre talált, erre megint eltölti az elégedettség. Hivatalosan persze csak külön utakra tért, elhagyta a csapatot, nem kell mindenkinek mindent tudni, így ez Umon fekete kis titka marad. Hamarosan kiér innen, s vészes közelségben lesz Lyzhez, Denzackhoz és Ishalához, így oda kell figyelnie, milyen képet vág, ha meglátja őket.*
- Legyek szomorú? *Biggyeszti le száját és azonnal elkapja a röhögés. Az nem lesz jó. ~ Maradok inkább olyan, amilyen, azt megszokták már, a stigmákra meg kitalálok valamit, valamin fenségeset. ~ Ezt elég hamar el is döntötte, de nem baj, mert az ingoványban szüksége lesz minden koncentrációjára.*
*A szántóföldek után puszta, a maga hatalmas fűtengerével, már jócskán unja a látványt. Mostanában elég sűrűn fordult meg itt, s az útja sietős volt. Most is az, de nem a cél miatt, hanem amiatt, hogy végre maga mögött tudja ezt a fagyos tájat, hol mindenhol elakad lovának lába. Szerencsére a fagy lenyomta azt a rengeteg növényt, így nagyjából átláthatóak a távolságok, a messziben elterülő ingovány bűzét ide érzi. ~ Talán Valea sírjára is szedek virágot. ~ Kuncog fel magában, majd csalódottan veszi tudomásul, hogy az nem ebben az évszakban lesz. ~ Mindegy. ~ Annyira nem csigázza fel a gondolat, csak egy szerencsétlen, magatehetetlen nő volt, megfelelő önbizalom és elhivatottság nélkül. Szemtelensége megfelelő büntetésre talált, erre megint eltölti az elégedettség. Hivatalosan persze csak külön utakra tért, elhagyta a csapatot, nem kell mindenkinek mindent tudni, így ez Umon fekete kis titka marad. Hamarosan kiér innen, s vészes közelségben lesz Lyzhez, Denzackhoz és Ishalához, így oda kell figyelnie, milyen képet vág, ha meglátja őket.*
- Legyek szomorú? *Biggyeszti le száját és azonnal elkapja a röhögés. Az nem lesz jó. ~ Maradok inkább olyan, amilyen, azt megszokták már, a stigmákra meg kitalálok valamit, valamin fenségeset. ~ Ezt elég hamar el is döntötte, de nem baj, mert az ingoványban szüksége lesz minden koncentrációjára.*
2276. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-12-17 19:39:36
Üzenet elküldve: 2018-12-17 19:39:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Kiméra úgy robban ki a mocsárból és veti bele magát a füves pusztaságba, mintha csak ide lenne teremtve. Mi tagadás nem egyszer nyargalt itt zabolátlanul együtt ló és lovasa. Nox 25. születésnapjára kapta a remek hátast, Ursa nénikéjétől.
A téli kopár, puha havas tájon kifeküdve fekszik a kornyad fűtenger, így a gyors keresztülhaladást ez sem akadályozza. Noximya sajnálja, hogy nem előbb indult el, havazás közben csodaszép lett volna végigvágtatni ezen a tájon. Sokszor álmodott havazásról, ami az örömteli dolgok előjele az álmok világában. Az álomfejtés is a lány érdeklődési repertoárját színesíti. Továbbá a fehérségben előbb veheti észre a váratlan útonállókat is. Kiméra elnyújtott vágtaugrásokkal sebesen szeli ketté a tájat. A három patadobbanás, és a ló páragőzös fújtatása vérpezsdítő muzsika Noxi füleinek.*
- Jól van kincsem… akkor uccu neki!
*Buzdítja lovát, és enged a szárakon. Kiméra neki is lódul.*
A téli kopár, puha havas tájon kifeküdve fekszik a kornyad fűtenger, így a gyors keresztülhaladást ez sem akadályozza. Noximya sajnálja, hogy nem előbb indult el, havazás közben csodaszép lett volna végigvágtatni ezen a tájon. Sokszor álmodott havazásról, ami az örömteli dolgok előjele az álmok világában. Az álomfejtés is a lány érdeklődési repertoárját színesíti. Továbbá a fehérségben előbb veheti észre a váratlan útonállókat is. Kiméra elnyújtott vágtaugrásokkal sebesen szeli ketté a tájat. A három patadobbanás, és a ló páragőzös fújtatása vérpezsdítő muzsika Noxi füleinek.*
- Jól van kincsem… akkor uccu neki!
*Buzdítja lovát, és enged a szárakon. Kiméra neki is lódul.*
2275. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-12-17 15:38:23
Üzenet elküldve: 2018-12-17 15:38:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A halott Lea parancsa//
*A kis csapat végén Syv is tartja a rendületlen iramot. Elég sürgető lehet az álomhadjárat mely a Mágustoronynál töltött éjszaka során érte utol tharg társait. Pihenésről egyelőre szó sem eshet, ennek pedig az elf örül. Mihamarabb visszaérnek a Vashegyre annál hamarabb derül fény az okra, mely Waldran komfortzónáját is képes volt megingatni. Néhány nyakra irányuló paskolással buzdítja tovább lovát, miközben mintha szél fújná őket, ölik a távolságot.*
*A kis csapat végén Syv is tartja a rendületlen iramot. Elég sürgető lehet az álomhadjárat mely a Mágustoronynál töltött éjszaka során érte utol tharg társait. Pihenésről egyelőre szó sem eshet, ennek pedig az elf örül. Mihamarabb visszaérnek a Vashegyre annál hamarabb derül fény az okra, mely Waldran komfortzónáját is képes volt megingatni. Néhány nyakra irányuló paskolással buzdítja tovább lovát, miközben mintha szél fújná őket, ölik a távolságot.*
2274. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-12-16 15:20:59
Üzenet elküldve: 2018-12-16 15:20:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A magányosok útja//
- Á, a puszta, füves puszta. *Mintha különösebben érdekelné. Bár azért körbefuttatja tekintetét a tájon, de csak azért, hogy ne kerülje el figyelmét semmi veszélyre utaló. Kócos kiválóan vágtat, még mindig sötét van, ha így halad, akkor mire felkel a nap, elér a kikötőbe, bár még jó néhány órát meg kell tennie addig. Frissnek, kipihentnek érzi magát, mintha egész éjjel aludt volna, pedig nincs így. Ettől függetlenül nem érez fáradtságot, ahogyan semmi mást sem. Csak halad tovább előre, hogy céljához érjen, melyet eddig elfojtott magában.*
- Tudod, miközben benned életem elnyomva, sokat gondolkodtam azon, vajon érsz-e valamit egyáltalán nélkülem. *Kócos ismét felkapja fejét a beszédre.* Vagy csupán üres porhüvely lennél, ami csak úgy kínlódik magában? Nem tudom, de jobb így, hidd el nekem. *Bólogat sötéten, miközben a hűvös szél arcába kap, s megjelennek az első hópelyhek.*
- Látod. Havazik. *Nyugtázza, majd megpaskolja a ló nyakát.* Nyugi Kócos, téged nem váglak fel, csak ha nagyon muszáj. *Röhögése megint hallik a széllel, távolra talán nem viszi, fejét hátrahajtja, s a magányos lovas egyedül vágtat a pusztában, ahogyan mindig is érezte magát. Az éjszaka csendjébe csak nevetése vág utat, valamint némi zizegés, amint a ló patája a füvet éri.*
- Á, a puszta, füves puszta. *Mintha különösebben érdekelné. Bár azért körbefuttatja tekintetét a tájon, de csak azért, hogy ne kerülje el figyelmét semmi veszélyre utaló. Kócos kiválóan vágtat, még mindig sötét van, ha így halad, akkor mire felkel a nap, elér a kikötőbe, bár még jó néhány órát meg kell tennie addig. Frissnek, kipihentnek érzi magát, mintha egész éjjel aludt volna, pedig nincs így. Ettől függetlenül nem érez fáradtságot, ahogyan semmi mást sem. Csak halad tovább előre, hogy céljához érjen, melyet eddig elfojtott magában.*
- Tudod, miközben benned életem elnyomva, sokat gondolkodtam azon, vajon érsz-e valamit egyáltalán nélkülem. *Kócos ismét felkapja fejét a beszédre.* Vagy csupán üres porhüvely lennél, ami csak úgy kínlódik magában? Nem tudom, de jobb így, hidd el nekem. *Bólogat sötéten, miközben a hűvös szél arcába kap, s megjelennek az első hópelyhek.*
- Látod. Havazik. *Nyugtázza, majd megpaskolja a ló nyakát.* Nyugi Kócos, téged nem váglak fel, csak ha nagyon muszáj. *Röhögése megint hallik a széllel, távolra talán nem viszi, fejét hátrahajtja, s a magányos lovas egyedül vágtat a pusztában, ahogyan mindig is érezte magát. Az éjszaka csendjébe csak nevetése vág utat, valamint némi zizegés, amint a ló patája a füvet éri.*
2273. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-12-15 10:36:44
Üzenet elküldve: 2018-12-15 10:36:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Úton a Toronyba//
*Még a végeláthatatlannak tűnő termőföldek is átvágnak szépen füves pusztaságba ahogy halad a pásztor. Emlékszik, hogy milyen gyakran járt ide amikor még nem volt rendes, körülhatárolt földje neki. Itt találkozott Ziával is annak idején, aki elvette tőle azt a jó növénykeveréket amit Khrosastól kapott.* ~Jaj de kár azért! Most már dohányom sincsen, nemhogy jó füveim! Szedni kell majd és szárítani, ha itt a jó idő! Vagy megelégedni az ördögvigyorral amit a piacon kapni! Azt annyira nem szeretem, de a semminél jobb az is!~ *Ezekkel a gondolatokkal merül bele a fűtengerbe. Kicsit sajnálja azért, hogy a nagy mágus nem tudott egy rendes kövesutat varázsolni a tornyáig, de hát ez legyen a legnagyobb gondja az embernek, aki tanulni megy!* ~Ennyi pénzért mondjuk igazán megerőltethetné magát! Az összes járványt és szegénységet fel lehetne számolni abból a pénzből, ami neki van!~
*Még a végeláthatatlannak tűnő termőföldek is átvágnak szépen füves pusztaságba ahogy halad a pásztor. Emlékszik, hogy milyen gyakran járt ide amikor még nem volt rendes, körülhatárolt földje neki. Itt találkozott Ziával is annak idején, aki elvette tőle azt a jó növénykeveréket amit Khrosastól kapott.* ~Jaj de kár azért! Most már dohányom sincsen, nemhogy jó füveim! Szedni kell majd és szárítani, ha itt a jó idő! Vagy megelégedni az ördögvigyorral amit a piacon kapni! Azt annyira nem szeretem, de a semminél jobb az is!~ *Ezekkel a gondolatokkal merül bele a fűtengerbe. Kicsit sajnálja azért, hogy a nagy mágus nem tudott egy rendes kövesutat varázsolni a tornyáig, de hát ez legyen a legnagyobb gondja az embernek, aki tanulni megy!* ~Ennyi pénzért mondjuk igazán megerőltethetné magát! Az összes járványt és szegénységet fel lehetne számolni abból a pénzből, ami neki van!~
2272. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-12-13 21:56:53
Üzenet elküldve: 2018-12-13 21:56:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A halott Lea parancsa//
- Óh. Anyám néha a szellemeket emlegette. Ők mindent látnak, mindent tudnak, ha rosszat teszel rossz sorssal vernek, meg ilyenek.
*Elgondolkodik ezen, nem sokszor hangzottak el ilyenek otthon, vallásos nevelést nemigen kapott.*
- Aha. Szóval azt gondolod, hogy valami történt? De mi?
*Ostoba kérdés, ha Waldran tudná, hogy mi, akkor nem kellene lóhalálában hazamenniük, ráadásul neki szúr már az oldala a szokatlan tempótól, meg eleve fájt minden tagja, úgyhogy cseppet sem érzi magát jól. Nirs megállna, igazából a lány is, de nem szól egy szót sem, nem akarja, hogy nyavalygással vádolják, pedig eléggé pisilnie kell már.*
- Óh. Anyám néha a szellemeket emlegette. Ők mindent látnak, mindent tudnak, ha rosszat teszel rossz sorssal vernek, meg ilyenek.
*Elgondolkodik ezen, nem sokszor hangzottak el ilyenek otthon, vallásos nevelést nemigen kapott.*
- Aha. Szóval azt gondolod, hogy valami történt? De mi?
*Ostoba kérdés, ha Waldran tudná, hogy mi, akkor nem kellene lóhalálában hazamenniük, ráadásul neki szúr már az oldala a szokatlan tempótól, meg eleve fájt minden tagja, úgyhogy cseppet sem érzi magát jól. Nirs megállna, igazából a lány is, de nem szól egy szót sem, nem akarja, hogy nyavalygással vádolják, pedig eléggé pisilnie kell már.*
2271. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-12-13 21:49:32
Üzenet elküldve: 2018-12-13 21:49:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A halott Lea parancsa//
*Szép lassan Nirs is megismerkedhet a délre szakadt thargok egy prominens személyiségével. Igazán kár, hogy az illető már halott. Bár, ha jobban belegondol, talán nem is sajnálja ezt annyira. Az efféle némberek, a javasasszonyok vagy boszorkák nem azok a népek, akikkel az emberfia szívesen találkozna. Igaz ugyan, hogy az álmában látott nőnek nem voltak bibircsókjai, nem volt csúf és öreg, de mit lehet tudni? Az ilyenektől kitelik, hogy egy óvatlan pillanatban, merő rosszindulatú szórakozásból gyíkká változtassa. És akkor aztán várhatja amíg elmúlik. Waldra tovább mesél erről a nőről, és bár Nirs semmi logikát nem lát az okfejtésében, nem teszi szóvá. Hiszen miért kéne egyszerre igaznak lennie valaminek a színének és a fonákjának is? De ennél is érdekesebb, hogy a férfi szavaiból kiderül, hogy ő is ezzel a nővel álmodott. Ez pedig valóban sok lenne már véletlennek.*
- Nem állunk meg egy kicsit?
*Nem maga miatt nyavalyog, Aenae-nek szeretne egy szusszanásnyi időt. Persze ezt Waldran aligha tudhatja.*
*Szép lassan Nirs is megismerkedhet a délre szakadt thargok egy prominens személyiségével. Igazán kár, hogy az illető már halott. Bár, ha jobban belegondol, talán nem is sajnálja ezt annyira. Az efféle némberek, a javasasszonyok vagy boszorkák nem azok a népek, akikkel az emberfia szívesen találkozna. Igaz ugyan, hogy az álmában látott nőnek nem voltak bibircsókjai, nem volt csúf és öreg, de mit lehet tudni? Az ilyenektől kitelik, hogy egy óvatlan pillanatban, merő rosszindulatú szórakozásból gyíkká változtassa. És akkor aztán várhatja amíg elmúlik. Waldra tovább mesél erről a nőről, és bár Nirs semmi logikát nem lát az okfejtésében, nem teszi szóvá. Hiszen miért kéne egyszerre igaznak lennie valaminek a színének és a fonákjának is? De ennél is érdekesebb, hogy a férfi szavaiból kiderül, hogy ő is ezzel a nővel álmodott. Ez pedig valóban sok lenne már véletlennek.*
- Nem állunk meg egy kicsit?
*Nem maga miatt nyavalyog, Aenae-nek szeretne egy szusszanásnyi időt. Persze ezt Waldran aligha tudhatja.*
2270. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-12-13 21:39:23
Üzenet elküldve: 2018-12-13 21:39:23
ÚJ
![>Waldran Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11356_1544563224_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//A halott Lea parancsa//
- Hát mert ő volt a kapocs az ősök szellemeihez... * Gondolkodik el Waldran, hogy hogyan is magyarázza ezt el. * Ő tudott beszélni velük. Ezért is érzem olyan furának ezt az álmot... * Nyalogatja a foghíját, ami elég veszélyes így a lovon, mert könnyen elharaphatja a saját nyelvét, de ez nem történik meg szerencsére. *
- És ezért is sietünk haza. * Válaszol Nirsnek. * Mert ha éltében beszélni tudott a szellemekkel, akkor logikus, hogy holtában meg az élőkkel tud, nem? Aztán ha valami annyira fontos, hogy mindhármunknak szól, és el se magyarázza... hát az csak valami rossz lehet. Reggel óta a hideg ráz ettől az egésztől. Tudni akarom, hogy valóban baj van, vagy csak furcsa véletlen. De nem hiszem a véletlenekben. * Magyarázza a többieknek, miközben már a pusztán kelnek keresztül. Waldran emlékszik, hogy legutóbb itt engedélyezett a csapatnak egy pisiszünetet. Hát most nem fognak megállni. *
- Hát mert ő volt a kapocs az ősök szellemeihez... * Gondolkodik el Waldran, hogy hogyan is magyarázza ezt el. * Ő tudott beszélni velük. Ezért is érzem olyan furának ezt az álmot... * Nyalogatja a foghíját, ami elég veszélyes így a lovon, mert könnyen elharaphatja a saját nyelvét, de ez nem történik meg szerencsére. *
- És ezért is sietünk haza. * Válaszol Nirsnek. * Mert ha éltében beszélni tudott a szellemekkel, akkor logikus, hogy holtában meg az élőkkel tud, nem? Aztán ha valami annyira fontos, hogy mindhármunknak szól, és el se magyarázza... hát az csak valami rossz lehet. Reggel óta a hideg ráz ettől az egésztől. Tudni akarom, hogy valóban baj van, vagy csak furcsa véletlen. De nem hiszem a véletlenekben. * Magyarázza a többieknek, miközben már a pusztán kelnek keresztül. Waldran emlékszik, hogy legutóbb itt engedélyezett a csapatnak egy pisiszünetet. Hát most nem fognak megállni. *
2269. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-12-08 19:43:14
Üzenet elküldve: 2018-12-08 19:43:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
// Hazafelé //
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Az emlékeken tovább lendülve jöhet a töprengés. Például arról a vízipipa dologról, amiről Intath mesélt, vagy a barbár táncosruháról. Utóbbitól persze elkanyarodnak gondolatai már vizekre és sorra elkezdi venni a számára ismert fajok milyenségét. A törpék általában szőrösebbek, ezért feltehetően ez mindenhol így van. A tündérek esetében, mivel ők eleve gyakran gyerekméretűek, ezért egy fejletlen szervezetnek megfelelőre becsüli, az óriások esetében éppen ellenkezőleg. Ahol picit elakad, azok a sötételfek. Tapasztalatai szerint a fakóvérűeké sem egyezik meg azzal az árnyalattal, amilyen egyébként testük többi részén lenni. Na most a sötételfeknek szürkés, sötét bőre van. Mi sötétebb a sötétszürkénél? A még sötétebb szürke, vagy talán a fekete? Ez elkezdi furdalni kíváncsiságát, és elhatározza magában, hogy új célja lesz majd ezt kideríteni. Latlie persze várhat.*
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Az emlékeken tovább lendülve jöhet a töprengés. Például arról a vízipipa dologról, amiről Intath mesélt, vagy a barbár táncosruháról. Utóbbitól persze elkanyarodnak gondolatai már vizekre és sorra elkezdi venni a számára ismert fajok milyenségét. A törpék általában szőrösebbek, ezért feltehetően ez mindenhol így van. A tündérek esetében, mivel ők eleve gyakran gyerekméretűek, ezért egy fejletlen szervezetnek megfelelőre becsüli, az óriások esetében éppen ellenkezőleg. Ahol picit elakad, azok a sötételfek. Tapasztalatai szerint a fakóvérűeké sem egyezik meg azzal az árnyalattal, amilyen egyébként testük többi részén lenni. Na most a sötételfeknek szürkés, sötét bőre van. Mi sötétebb a sötétszürkénél? A még sötétebb szürke, vagy talán a fekete? Ez elkezdi furdalni kíváncsiságát, és elhatározza magában, hogy új célja lesz majd ezt kideríteni. Latlie persze várhat.*
2268. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-12-02 13:17:59
Üzenet elküldve: 2018-12-02 13:17:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Vándorlás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Frandr már napok óta vándorol a pusztán, de pár állaton kívül, amiket fegyverzete miatt nem tudott elejteni, nem találkozott élettel. Élelemtartaléka még pár napig tarthat, de a vízzel óvatosan kell gazdálkodnia.
Nem nagyon tudja, hogy merre megy, ám a nap és a csillagok segítenek neki a tájékozódásban, egyenesen nyugatra igyekszik.
Mikor egy dombra felmászik, látja, hogy távolabb megszakítja valami a pusztát, és, bár ő ekkora szántóföldeket még nem látott, felismeri az aratás utáni búza kinézetét.*
~Tyhű, basszameg, valami nagyon nagy falu lehet a közelben, ha ezeknek ennyi kenyér kell~
*Nem járt még nagyobb városban, bár még korábban járt a falujában egy utazó, aki állítása szerint nagy, kőből készült házakkal teli, zsúfolt faluból jött felderíteni, hogy mi van a ,,civilizált világtól keletre".
Akkor a falvat nem nagyon érdekelte, mi van nyugatra, ennél közelebbi problémáik is akadtak, de most Frandr megpróbál minél többre emlékezni arról, amit mondott az utazó, hátha segíthet.
Közben folyamatosan halad a búzamező felé, azzal az elhatározással, hogy ha odaér, ebédszünetet tart, hiszen delelőre hág a nap.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Frandr már napok óta vándorol a pusztán, de pár állaton kívül, amiket fegyverzete miatt nem tudott elejteni, nem találkozott élettel. Élelemtartaléka még pár napig tarthat, de a vízzel óvatosan kell gazdálkodnia.
Nem nagyon tudja, hogy merre megy, ám a nap és a csillagok segítenek neki a tájékozódásban, egyenesen nyugatra igyekszik.
Mikor egy dombra felmászik, látja, hogy távolabb megszakítja valami a pusztát, és, bár ő ekkora szántóföldeket még nem látott, felismeri az aratás utáni búza kinézetét.*
~Tyhű, basszameg, valami nagyon nagy falu lehet a közelben, ha ezeknek ennyi kenyér kell~
*Nem járt még nagyobb városban, bár még korábban járt a falujában egy utazó, aki állítása szerint nagy, kőből készült házakkal teli, zsúfolt faluból jött felderíteni, hogy mi van a ,,civilizált világtól keletre".
Akkor a falvat nem nagyon érdekelte, mi van nyugatra, ennél közelebbi problémáik is akadtak, de most Frandr megpróbál minél többre emlékezni arról, amit mondott az utazó, hátha segíthet.
Közben folyamatosan halad a búzamező felé, azzal az elhatározással, hogy ha odaér, ebédszünetet tart, hiszen delelőre hág a nap.*
2267. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-11-21 23:04:12
Üzenet elküldve: 2018-11-21 23:04:12
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Papucs és bula//
*Sajnos Kriyonnak nélkülözni kell minden figyelmet, mert a zöldszemű fenevad csak Nairadara figyel, miközben az meséli a gyűrű igaz történetét. Amikor pedig befejezte, arany és gyűrű gazdát cserél. A lány úgy tartja kezében a főnixes gyűrűt, mintha mindig is hozzátartozott volna, hogy aztán csillogó szemekkel nézzen fel a félelf nőre.*
- Én köszönöm. *Úgy ejti ki a szavakat, mintha Nairada a legnagyobb titkot osztotta volna meg vele, ami halandót terhelheti és mosolyogva fordul a férfi felé.*
- Menjetek csak és vigyázzatok magatokra, hisz a város környéke tele van gazemberekkel, akik csak a gyanútlan utazókra lesnek. *Mondja kedves hangon, majd egy hanyag csuklómozdulattal int az embereinek, akik azonnal megindulnak a szekerek felé.*
- Az istenek óvjanak benneteket! *Integet a lány, a gyűrű még mindig a kezében van, s az út széléről figyeli a távolodó kettőst, majd szökdécselve visszaindul a szekerekhez, hogy aztán egy újabb bokorerdő elrejtse őt és társait, ahogy az út elfordul.
Nairada és Kriyon pedig folytathatják útjukat a város felé, vagy amerre kedvük viszi. A félvér nő gazdagabb lett hatszáz arannyal, de szegényebb egy főnixes gyűrűvel, melyet egykori kérőjétől kapott.*
*Sajnos Kriyonnak nélkülözni kell minden figyelmet, mert a zöldszemű fenevad csak Nairadara figyel, miközben az meséli a gyűrű igaz történetét. Amikor pedig befejezte, arany és gyűrű gazdát cserél. A lány úgy tartja kezében a főnixes gyűrűt, mintha mindig is hozzátartozott volna, hogy aztán csillogó szemekkel nézzen fel a félelf nőre.*
- Én köszönöm. *Úgy ejti ki a szavakat, mintha Nairada a legnagyobb titkot osztotta volna meg vele, ami halandót terhelheti és mosolyogva fordul a férfi felé.*
- Menjetek csak és vigyázzatok magatokra, hisz a város környéke tele van gazemberekkel, akik csak a gyanútlan utazókra lesnek. *Mondja kedves hangon, majd egy hanyag csuklómozdulattal int az embereinek, akik azonnal megindulnak a szekerek felé.*
- Az istenek óvjanak benneteket! *Integet a lány, a gyűrű még mindig a kezében van, s az út széléről figyeli a távolodó kettőst, majd szökdécselve visszaindul a szekerekhez, hogy aztán egy újabb bokorerdő elrejtse őt és társait, ahogy az út elfordul.
Nairada és Kriyon pedig folytathatják útjukat a város felé, vagy amerre kedvük viszi. A félvér nő gazdagabb lett hatszáz arannyal, de szegényebb egy főnixes gyűrűvel, melyet egykori kérőjétől kapott.*
2266. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-11-20 21:46:54
Üzenet elküldve: 2018-11-20 21:46:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Papucs és bula//
*A történet után szíve hevesen ver, lélekben már felkészül arra, hogy a nő int egyet, és pillanatok leforgása alatt élő tűpárnává változtatja Nairadát. Magabiztossága ellenére fél, sőt, egyenesen retteg. Nincs ő hozzászokva ahhoz, hogy íjakat szegezzenek felé.
Szerencsére a fejében lévő kép nem válik valósággá. A zöld szemű rábólint a dologra minden további kérdés nélkül, amin Nai meglepődik, nem kicsit. Még mindig éberen figyel, hol a csel. Nem hiszi el, hogy egy történet kellett csak nekik, ezt nem képes felfogni.
Végül aztán megkönnyebbült sóhajjal konstatálja magában, hogy minden bizonnyal ezt az üzletet is sikerült megkötni, ha továbbra is jól megy minden. Átadja a gyűrűt, cserébe pedig egy kis erszényt kap, miben hatszáz arany csörgedezik. Zene füleinek. Ez a legszebb része mindenféle üzletkötésnek.*
- Én köszönöm a lehetőséget!
*Nem kérdezi meg, miért volt e történet olyan fontos neki, pedig furdalja oldalát a kíváncsiság rendesen. Mégsem akar olyan beszélgetésbe elegyedni, minek kimenetele kétes, márpedig egy felfegyverzett csapatnál minden beszélgetés ilyen. Jobb továbbállni, ez pedig megmarad homályba veszve.
Ha Kriyon kérdésére igenlő választ kapnak, Nai kedves mosollyal arcán bólint, és elindulnak újra az Artheniorba vezető úton. Megvárja, míg hallótávolságon kívülre kerülnek, csak azután fordul a mágus felé. Arca ekkora már megenyhült, haragja nagyrészt el is szállt. Hiába, a pénz csörgése a legjobb nyugtatónál is hatásosabb.*
- Kriyon! Ezt rám kellett volna hagynod.
*Hangja szelíd és lágy, inkább intő jellegű mintsem kioktató. Nem szeretné magára haragítani a férfit, még valahogy vissza is kell jutnia Amonra...*
*A történet után szíve hevesen ver, lélekben már felkészül arra, hogy a nő int egyet, és pillanatok leforgása alatt élő tűpárnává változtatja Nairadát. Magabiztossága ellenére fél, sőt, egyenesen retteg. Nincs ő hozzászokva ahhoz, hogy íjakat szegezzenek felé.
Szerencsére a fejében lévő kép nem válik valósággá. A zöld szemű rábólint a dologra minden további kérdés nélkül, amin Nai meglepődik, nem kicsit. Még mindig éberen figyel, hol a csel. Nem hiszi el, hogy egy történet kellett csak nekik, ezt nem képes felfogni.
Végül aztán megkönnyebbült sóhajjal konstatálja magában, hogy minden bizonnyal ezt az üzletet is sikerült megkötni, ha továbbra is jól megy minden. Átadja a gyűrűt, cserébe pedig egy kis erszényt kap, miben hatszáz arany csörgedezik. Zene füleinek. Ez a legszebb része mindenféle üzletkötésnek.*
- Én köszönöm a lehetőséget!
*Nem kérdezi meg, miért volt e történet olyan fontos neki, pedig furdalja oldalát a kíváncsiság rendesen. Mégsem akar olyan beszélgetésbe elegyedni, minek kimenetele kétes, márpedig egy felfegyverzett csapatnál minden beszélgetés ilyen. Jobb továbbállni, ez pedig megmarad homályba veszve.
Ha Kriyon kérdésére igenlő választ kapnak, Nai kedves mosollyal arcán bólint, és elindulnak újra az Artheniorba vezető úton. Megvárja, míg hallótávolságon kívülre kerülnek, csak azután fordul a mágus felé. Arca ekkora már megenyhült, haragja nagyrészt el is szállt. Hiába, a pénz csörgése a legjobb nyugtatónál is hatásosabb.*
- Kriyon! Ezt rám kellett volna hagynod.
*Hangja szelíd és lágy, inkább intő jellegű mintsem kioktató. Nem szeretné magára haragítani a férfit, még valahogy vissza is kell jutnia Amonra...*
2265. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-11-20 12:41:43
Üzenet elküldve: 2018-11-20 12:41:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Papucs és bula//
*Tovább duzzog, és mivel karizmája nagyjából a karizmával áll arányban, így ez még csak nem is aranyos. Összeszorítja a száját és ettől a feje olyan lesz, mint egy frissen megebédeltetett békakirályfinak, a csók előtt. Ezzel persze ő is tisztában van.*
~ Heh. Békakirályfi csók előtt. Mondjuk engem amúgy is le kell pippantani... ~ *amíg a lányok között az egekig csap a smúz, Kriyon rosszkedvűen bámulja a lova nyakát. Csak egy-egy szortyintással adja Nairada tudtára, hogy bizony alaposabban is méltathatta volna a "főnemest", főleg annak levele után.*
- Aaakkor mi mennénk is, hmm? *pillant fel, mikor az üzlet megköttetett. Viszket a tenyere, talpa, segge, menne már, és duzzog is, bár egyre kevésbé. Jó csajokra nehéz sokáig fújni, nem igaz?*
~ Persze a rusnyákat gond nélkül utálhatod. Hehe. ~ *a világ már csak ilyen. Szemét.*
*Tovább duzzog, és mivel karizmája nagyjából a karizmával áll arányban, így ez még csak nem is aranyos. Összeszorítja a száját és ettől a feje olyan lesz, mint egy frissen megebédeltetett békakirályfinak, a csók előtt. Ezzel persze ő is tisztában van.*
~ Heh. Békakirályfi csók előtt. Mondjuk engem amúgy is le kell pippantani... ~ *amíg a lányok között az egekig csap a smúz, Kriyon rosszkedvűen bámulja a lova nyakát. Csak egy-egy szortyintással adja Nairada tudtára, hogy bizony alaposabban is méltathatta volna a "főnemest", főleg annak levele után.*
- Aaakkor mi mennénk is, hmm? *pillant fel, mikor az üzlet megköttetett. Viszket a tenyere, talpa, segge, menne már, és duzzog is, bár egyre kevésbé. Jó csajokra nehéz sokáig fújni, nem igaz?*
~ Persze a rusnyákat gond nélkül utálhatod. Hehe. ~ *a világ már csak ilyen. Szemét.*
2264. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-11-20 00:43:05
Üzenet elküldve: 2018-11-20 00:43:05
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Papucs és bula//
*A zöld szemű fenevad nem hallja a gondolatokat, de látja a szúrós pillantásokat, amelyeket Kriyon küld Nairada felé és úgy tűnik, mintha nagyon tetszene neki, hogy így alakult a kis társalgásuk. Ők csak itt kereket cserélnek az út szélén és két utazó botlik beléjük, akiknek éppen van mit eladni, ő meg szívesen megvenné. De még milyen szívesen. És még egy igaz történetet is hall. A férfi és a nő közti perpatvar pedig már csak a hab a képzeletbeli tortán.
Mivel Kriyon néma marad, így a félvér nőre hárul minden, a fiatal nő pedig sóvár tekintettel néz fel rá, amikor Nairada lehajtja kapucniját.*
- Halljuk hát. *Szorítja kezeit pihegő mellei elé, miután színpadiasan meghajolt az elismerő szavakra.
Mohó tekintettel issza a történet minden szavát, zöld tekintete csak úgy szikrázik a titkokra, melyek talán nem is titkot, de igaznak hat minden részlete és nem tudni, hogy valót állított-e, amikor azt mondta, le tudja leplezni a hazugságot.
Hunyt szemmel ízleli a történetet, bár láthatóan a készítése körüli körítés nem igazán érdekli. Úgy tűnik, nem a valódi ára érdekelte, hanem valóban a történet.*
- Rendben. *Nyitja ki villanó zöld tekintetét széles mosollyal.*
- Hatszáz? *Ízlelgeti az árat, még a nyelvét is kidugja, mint valami kígyó, majd nevetve szólal meg.*
- Egye fene, nekem megér ennyit és egy történetet. *Fonja össze karjait dekoratív mellkasa előtt és hátraint a férfiak felé. Az egyikük, nem az íjászok közül az egyik, elindul a szekér végéhez és ott elszöszmötöl pár pillanatig. Kriyon és Nairada előbb nyikorgást hallhat, majd aranyak csilingelését, majd a fickó megjelenik újra egy szütyőnyi érmével, amit átad a zöldszemű fiatal nőnek.*
- Kérem a gyűrűt és itt a hatszáz aranyad. *Nyújtja Nairada Cray'ra felé a 600 aranyat tartalmazó szütyőt.
S ha megtörtént a csere, akkor átveszi a gyűrűt. Ha minden jól megy és a félvér nő sem akadékoskodik, békésen megtörténik mindez.*
- Köszönöm a gyűrűt. *Mosolyog fel Nairadara.*
- És a történetet is. *A mosolya kiszélesedik és elégedettség tükröződik zöld szemeiben.*
*A zöld szemű fenevad nem hallja a gondolatokat, de látja a szúrós pillantásokat, amelyeket Kriyon küld Nairada felé és úgy tűnik, mintha nagyon tetszene neki, hogy így alakult a kis társalgásuk. Ők csak itt kereket cserélnek az út szélén és két utazó botlik beléjük, akiknek éppen van mit eladni, ő meg szívesen megvenné. De még milyen szívesen. És még egy igaz történetet is hall. A férfi és a nő közti perpatvar pedig már csak a hab a képzeletbeli tortán.
Mivel Kriyon néma marad, így a félvér nőre hárul minden, a fiatal nő pedig sóvár tekintettel néz fel rá, amikor Nairada lehajtja kapucniját.*
- Halljuk hát. *Szorítja kezeit pihegő mellei elé, miután színpadiasan meghajolt az elismerő szavakra.
Mohó tekintettel issza a történet minden szavát, zöld tekintete csak úgy szikrázik a titkokra, melyek talán nem is titkot, de igaznak hat minden részlete és nem tudni, hogy valót állított-e, amikor azt mondta, le tudja leplezni a hazugságot.
Hunyt szemmel ízleli a történetet, bár láthatóan a készítése körüli körítés nem igazán érdekli. Úgy tűnik, nem a valódi ára érdekelte, hanem valóban a történet.*
- Rendben. *Nyitja ki villanó zöld tekintetét széles mosollyal.*
- Hatszáz? *Ízlelgeti az árat, még a nyelvét is kidugja, mint valami kígyó, majd nevetve szólal meg.*
- Egye fene, nekem megér ennyit és egy történetet. *Fonja össze karjait dekoratív mellkasa előtt és hátraint a férfiak felé. Az egyikük, nem az íjászok közül az egyik, elindul a szekér végéhez és ott elszöszmötöl pár pillanatig. Kriyon és Nairada előbb nyikorgást hallhat, majd aranyak csilingelését, majd a fickó megjelenik újra egy szütyőnyi érmével, amit átad a zöldszemű fiatal nőnek.*
- Kérem a gyűrűt és itt a hatszáz aranyad. *Nyújtja Nairada Cray'ra felé a 600 aranyat tartalmazó szütyőt.
S ha megtörtént a csere, akkor átveszi a gyűrűt. Ha minden jól megy és a félvér nő sem akadékoskodik, békésen megtörténik mindez.*- Köszönöm a gyűrűt. *Mosolyog fel Nairadara.*
- És a történetet is. *A mosolya kiszélesedik és elégedettség tükröződik zöld szemeiben.*
2263. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-11-19 20:27:00
Üzenet elküldve: 2018-11-19 20:27:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Papucs és bula//
*Már mondaná is a gyűrűért kért túlzottan busás árat - mert hát honnan tudná egy útszéli kis ringyó, mennyit ér? - de a zöld szemű ezt követi mondata és a lőni kész íjászok látványa Naiba fojtják a szavakat. Ujjai megfeszülnek a kantáron, hosszú pillanatokig még levegőt is elfelejt venni. Ennek ellenére arca rezzenéstelen, tekintete rideg, úgy pillant végig a két íjászon és az előrébb lépő martalócokon.
Dühe egyre nagyobb Kriyon felé, magában úgy véli, ez most az ő kis mutatványa miatt van. Nyilván egyszerűbb az egyébként is szerencsétlen mágust hibáztatni ezért is, mint hogy bevallja magának, hogy most ő hibázott. Á, nem!
Tekintetét ismét a nőre szegezi.*
- Minden elismerésem! Valamit tényleg tudsz. Jól érezted, nem ez volt a teljesen története az ékszernek.
*Arcára erőltet egy meggyőző mosolyt, majd hátrahajtja fejéről kapucniját. Ezzel a gesztussal is azt akarja sugallni, hogy nincs mit rejtegetnie.*
- Abban igazat mondtam, hogy tényleg a vőlegényemtől kaptam. Artheniori főnemes... Volt. Nem tudom, él-e még. Érdekházasságot kötöttem vele. Az ő családja csokoládégyártással foglalkozott, az enyémnek szőlőföldjei voltak, apám pedig bortermelő. Azt hiszem, nem kell magyaráznom, miért lett volna előnyös ez mindkettőnknek. *Tekintetét gyorsan végigfuttatja a társaságon, aztán folytatja.* Az is igaz, hogy végül nem vett el, ám a dolog jóval komplikáltabb, mint ahogy az előbb mondtam. A lázadás alatt elrabolták a húgát, azt hiszem, meg is halt. Kaptam tőle egy levelet, amiben engem okolt mindezért, sőt, szerinte én ölettem meg szerencsétlen lányt. Hozzáteszem, semmi közöm nem volt hozzá. És innentől a történet ugyanaz. Nem vett el, a gyűrű nálam maradt, és szeretnék tőle megválni. Én tűzbe akartam vetni, de a társam mondta, ne tegyem. *Kriyon felé bök, majd egy kedves mosolyt is küld a férfi felé, mintha tényleg a legidillibb lenne az egész helyzet.*
- Ha arra vagy kíváncsi, hogy a készítését illetően mi az igazság... Nem tudom. A vőlegényem azt mondta, amit én az imént. Ha engem kérdezel, szerintem csak szép kerítés az egész. Kétlem, hogy bármilyen mágus ereje lenne benne. Ugyanolyan ékszer, mint bármelyik másik.
*Ez így most már kerek és teljesen igaz is. Csak annyit hagyott ki belőle, hogy ő maga is nemes, de nem gondolja, hogy ez hazugságnak bizonyulna. Csak "elfelejtette"... Nem érti egyébként, miért volt ez fontos a nőnek, de mindegy is, csak vegye meg. Vagy ne, az sem baj, csak akkor intsenek egymásnak búcsút, és kész. Ezek után már nem merné azt az árat mondani, amit eredetileg szeretett volna.*
- A férfi hatszáz aranyért vette. *Legalábbis neki ezt mondták.* Te mennyit adnál?
*Már mondaná is a gyűrűért kért túlzottan busás árat - mert hát honnan tudná egy útszéli kis ringyó, mennyit ér? - de a zöld szemű ezt követi mondata és a lőni kész íjászok látványa Naiba fojtják a szavakat. Ujjai megfeszülnek a kantáron, hosszú pillanatokig még levegőt is elfelejt venni. Ennek ellenére arca rezzenéstelen, tekintete rideg, úgy pillant végig a két íjászon és az előrébb lépő martalócokon.
Dühe egyre nagyobb Kriyon felé, magában úgy véli, ez most az ő kis mutatványa miatt van. Nyilván egyszerűbb az egyébként is szerencsétlen mágust hibáztatni ezért is, mint hogy bevallja magának, hogy most ő hibázott. Á, nem!
Tekintetét ismét a nőre szegezi.*
- Minden elismerésem! Valamit tényleg tudsz. Jól érezted, nem ez volt a teljesen története az ékszernek.
*Arcára erőltet egy meggyőző mosolyt, majd hátrahajtja fejéről kapucniját. Ezzel a gesztussal is azt akarja sugallni, hogy nincs mit rejtegetnie.*
- Abban igazat mondtam, hogy tényleg a vőlegényemtől kaptam. Artheniori főnemes... Volt. Nem tudom, él-e még. Érdekházasságot kötöttem vele. Az ő családja csokoládégyártással foglalkozott, az enyémnek szőlőföldjei voltak, apám pedig bortermelő. Azt hiszem, nem kell magyaráznom, miért lett volna előnyös ez mindkettőnknek. *Tekintetét gyorsan végigfuttatja a társaságon, aztán folytatja.* Az is igaz, hogy végül nem vett el, ám a dolog jóval komplikáltabb, mint ahogy az előbb mondtam. A lázadás alatt elrabolták a húgát, azt hiszem, meg is halt. Kaptam tőle egy levelet, amiben engem okolt mindezért, sőt, szerinte én ölettem meg szerencsétlen lányt. Hozzáteszem, semmi közöm nem volt hozzá. És innentől a történet ugyanaz. Nem vett el, a gyűrű nálam maradt, és szeretnék tőle megválni. Én tűzbe akartam vetni, de a társam mondta, ne tegyem. *Kriyon felé bök, majd egy kedves mosolyt is küld a férfi felé, mintha tényleg a legidillibb lenne az egész helyzet.*
- Ha arra vagy kíváncsi, hogy a készítését illetően mi az igazság... Nem tudom. A vőlegényem azt mondta, amit én az imént. Ha engem kérdezel, szerintem csak szép kerítés az egész. Kétlem, hogy bármilyen mágus ereje lenne benne. Ugyanolyan ékszer, mint bármelyik másik.
*Ez így most már kerek és teljesen igaz is. Csak annyit hagyott ki belőle, hogy ő maga is nemes, de nem gondolja, hogy ez hazugságnak bizonyulna. Csak "elfelejtette"... Nem érti egyébként, miért volt ez fontos a nőnek, de mindegy is, csak vegye meg. Vagy ne, az sem baj, csak akkor intsenek egymásnak búcsút, és kész. Ezek után már nem merné azt az árat mondani, amit eredetileg szeretett volna.*
- A férfi hatszáz aranyért vette. *Legalábbis neki ezt mondták.* Te mennyit adnál?
2262. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-11-19 12:21:22
Üzenet elküldve: 2018-11-19 12:21:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Papucs és bula//
*Az, hogy fel van háborodva, nem is kifejezés.*
- Hogy meh? *kerekedik el a szeme, először Nairada paprikázódásán, aztán meg a zöldszemű válaszain.*
~ Még hogy én? ~ *kezd neki a rendkívül bátor, de még inkább belső felhasználásra szánt monológnak.*
~ Persze! Én vagyok a hirtelen, he? He??? Én mutogatom itt a vagyont érő nemesi fuxot, he? ~ *a feje megfújódik, mint egy békának, de persze hallgat, csak szemrehányó pillantásokat vet Nairadára. Vetne a zöldikére is, csak nem mer.*
~ Ja, csak egyvalaki fitogtatja. ~ *sunyi, lapos pillantást vet körbe, a marconán ácsorgó kardos és íjas fickók irányába.*
~ Ja, én vonultattam fel a helyi martalócok felét két gizda utazóra. Cööööh. ~ *végül legyűri hisztijét, és dörmög valami beleegyezőt.*
- Na, az jó sztori. *vigyorog maga elé rövid csápolás keretében.*
~ Muha. Dögölj meg. ~ *édes bosszút fogad a világ összes íjásza ellen. Nem járja, hogy ilyen prosztó alakok fenyegethetik a világ jövendőbeli legnagyobb tűzmágusát, a nemes és dicső Kriyon con Althabaradot és feleségét, Nai...*
~ Bilibe lóg a kezed, hülye gyerek. Csak az isteni tested és ágybéli teljesítményed kell neki. ~ *fanyalog magában.*
~ Ami alapján az az Ale igen lehangoló egy figura lehetett... brehehe. ~ *közben Nairada nyilván belevág a történetbe.*
A varázsló végigsimít bőrén, melynek hatására az kismértékben keményebbé, ellenállóbbá válik a sebzésekkel szemben (1) a következő három körre.
*Az, hogy fel van háborodva, nem is kifejezés.*
- Hogy meh? *kerekedik el a szeme, először Nairada paprikázódásán, aztán meg a zöldszemű válaszain.*
~ Még hogy én? ~ *kezd neki a rendkívül bátor, de még inkább belső felhasználásra szánt monológnak.*
~ Persze! Én vagyok a hirtelen, he? He??? Én mutogatom itt a vagyont érő nemesi fuxot, he? ~ *a feje megfújódik, mint egy békának, de persze hallgat, csak szemrehányó pillantásokat vet Nairadára. Vetne a zöldikére is, csak nem mer.*
~ Ja, csak egyvalaki fitogtatja. ~ *sunyi, lapos pillantást vet körbe, a marconán ácsorgó kardos és íjas fickók irányába.*
~ Ja, én vonultattam fel a helyi martalócok felét két gizda utazóra. Cööööh. ~ *végül legyűri hisztijét, és dörmög valami beleegyezőt.*
- Na, az jó sztori. *vigyorog maga elé rövid csápolás keretében.*
~ Muha. Dögölj meg. ~ *édes bosszút fogad a világ összes íjásza ellen. Nem járja, hogy ilyen prosztó alakok fenyegethetik a világ jövendőbeli legnagyobb tűzmágusát, a nemes és dicső Kriyon con Althabaradot és feleségét, Nai...*
~ Bilibe lóg a kezed, hülye gyerek. Csak az isteni tested és ágybéli teljesítményed kell neki. ~ *fanyalog magában.*
~ Ami alapján az az Ale igen lehangoló egy figura lehetett... brehehe. ~ *közben Nairada nyilván belevág a történetbe.*
A varázsló végigsimít bőrén, melynek hatására az kismértékben keményebbé, ellenállóbbá válik a sebzésekkel szemben (1) a következő három körre.
2261. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-11-18 23:45:17
Üzenet elküldve: 2018-11-18 23:45:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Papucs és bula//
*Kriyon válaszára csak feljebb szalad a fiatal nő egyik szemöldöke, kihívó mosollyal néz a lovon ülő férfire, aki apró, bár látványos varázslattal él. A barna bőrű lányka nem tudhatja, hogy ez a férfi tudásának plafonja vagy csak amolyan rutinmunka a számára, így nem is ragadtatja el magát semmiféle cselekedetre.*
- Ja-ja-ja. *Visszhangozza mélázva Kriyon minden mondatában előforduló szavát széles mosollyal.*
- Valóban? *Fordítja el fejét oldalra, mint egy kíváncsi kiscica a lány, de a kérdés megválaszolatlan marad, mert Nairada ragadja magához a szót.
A lány szinte boldogan hallgatja és figyeli a félvér nő és a férfi vitáját, mintha élvezné a káoszt, amely kialakult a gyűrű eladása körül. A zárszóra és a bocsánatkérésre pedig csak legyint végül.*
- Ugyan, szeretem az ilyen tüzes férfiakat. *Kacsint Kriyonra, onnan pedig visszafordul Nairada felé.*
- Én csak felhívtam a figyelmetek arra, hogy mostanában nem túl biztonságosak ezek a vidékek. *Int fejével arra ártatlan pillantással, amerre Artheniort sejti.*
- És itt csak egy valaki fitogtatta az erejét. *Ezúttal Kriyon felé biccent, majd halk, színpadias sóhajjal lép túl a kis közjátékon.*
- Mennyit kérsz a gyűrűdért? *Kérdi hirtelen, összeszűkített szemekkel.*
- Megveszem a gyűrűdet, de csak akkor, ha elmondod az igaz történetét. *Villan meg a szeme mohón.*
- De figyelmeztetlek, megérzem, ha hazudsz nekem és akkor kipróbáljuk, hogy sikerül-e a barátodnak fáklyává változtatni, mielőtt a fiaim tűpárnát csinálnak belőle és belőled. *A kívánatos ajkakra vészjósló mosoly ül ki, ahogy megvonja könnyedén szépen ívelt vállait.
Mögötte a két íjász nyilat húz és helyez az idegre, arcuk megfeszül, a többiek csak ellökik magukat a szekér oldalától, de az íjászok láthatóan nem fognak lőni, míg Kriyon vagy Nairada nem tesz olyat, ami okot adna erre.*
*Kriyon válaszára csak feljebb szalad a fiatal nő egyik szemöldöke, kihívó mosollyal néz a lovon ülő férfire, aki apró, bár látványos varázslattal él. A barna bőrű lányka nem tudhatja, hogy ez a férfi tudásának plafonja vagy csak amolyan rutinmunka a számára, így nem is ragadtatja el magát semmiféle cselekedetre.*
- Ja-ja-ja. *Visszhangozza mélázva Kriyon minden mondatában előforduló szavát széles mosollyal.*
- Valóban? *Fordítja el fejét oldalra, mint egy kíváncsi kiscica a lány, de a kérdés megválaszolatlan marad, mert Nairada ragadja magához a szót.
A lány szinte boldogan hallgatja és figyeli a félvér nő és a férfi vitáját, mintha élvezné a káoszt, amely kialakult a gyűrű eladása körül. A zárszóra és a bocsánatkérésre pedig csak legyint végül.*
- Ugyan, szeretem az ilyen tüzes férfiakat. *Kacsint Kriyonra, onnan pedig visszafordul Nairada felé.*
- Én csak felhívtam a figyelmetek arra, hogy mostanában nem túl biztonságosak ezek a vidékek. *Int fejével arra ártatlan pillantással, amerre Artheniort sejti.*
- És itt csak egy valaki fitogtatta az erejét. *Ezúttal Kriyon felé biccent, majd halk, színpadias sóhajjal lép túl a kis közjátékon.*
- Mennyit kérsz a gyűrűdért? *Kérdi hirtelen, összeszűkített szemekkel.*
- Megveszem a gyűrűdet, de csak akkor, ha elmondod az igaz történetét. *Villan meg a szeme mohón.*
- De figyelmeztetlek, megérzem, ha hazudsz nekem és akkor kipróbáljuk, hogy sikerül-e a barátodnak fáklyává változtatni, mielőtt a fiaim tűpárnát csinálnak belőle és belőled. *A kívánatos ajkakra vészjósló mosoly ül ki, ahogy megvonja könnyedén szépen ívelt vállait.
Mögötte a két íjász nyilat húz és helyez az idegre, arcuk megfeszül, a többiek csak ellökik magukat a szekér oldalától, de az íjászok láthatóan nem fognak lőni, míg Kriyon vagy Nairada nem tesz olyat, ami okot adna erre.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2949-2968