//Városfejlesztési osztály//
*Cilanney nem hallott még Aherber bácsiról, de ez nem akadályozza abban, hogy úgy mosolyogjon, mint ha pontosan tudná, kiről van szó. S mivel szavakkal nem fejezi ki, így hát nem is hazudik, ellenben nem sérti meg a bácsit. Úgy hiszi a mindentudó és szemcsillanós mosoly, éppen elég, hogy megalapozza a barátságot, és ne szakadékot mélyítsen. Illetve szigorúan véve, most már tudja, hogy ő az a bizonyos. Probléma egy szál se.
Az elfekkel is jól szót ért, úgy tűnik.*
- Értem *veszi tudomásul Dromelről, hogy a városból jött, de nem lepi meg, a ruházata alapján is így tippelt volna. Elkerekedő, majd szúróssá váló pillantással konstatálja, hogy külön aranyosnak találja a méreteit. A másik elf pedig nem is tudja, hogy micsoda ő. *
- Gnóm vagyok és magasabb is az átlagnál. Nem vagyok pici *jegyzi meg hangjában enyhe kioktatással. Fajtársai közt egy picit magasabbnak mondható, de nem Dromel az első, aki kislánynak nézi. Példának okáért volt az a furcsa félkezű doki a könyvtárban is. Félrebillenti fejét, ahogy a felé nyúló kézre pillant. Egy erdei elftől szokatlan a gesztus, így gyanakodva bár, de kezét lassan nyújtja Seut kinyújtott keze felé. Lyessal gesztusai egyértelműek, lévén városi nemes, ellenben ~Micsoda illemtudó erdei…~ *
- Üdvözöllek erdőmélyi Seut *köszönti külön is, a jól csengő bemutatkozást, majd Ilidrion felé fordul.*
- Üdvözöllek Ilidrion *Dromelt is köszöntötte volna, de ő nem mutatkozott be felé, így nincs miből kiindulnia. Mire tovább fűzné az erdeiek felé, és tálalhatná a Lyessal által keresett lány leírását, a munkaosztó fehér köpenyes belefojtja a szót. Illetve Más irányba tereli. Mielőtt válaszolna a noszogatásra, a többiekre pillant, de olybá tűnik, rá várnak, így bele is kezd.*
- Én csak kíváncsi voltam a pletykák, vajon igazat szólnak-e. Ezért jöttem Szürkével *Félresandít a szürke hátas eb felé, aki ez idő alatt leheveredett egy szomszédos fa tövébe, majd folytatja.*
- Azt rebesgetik a városban, hogy itt valami nagy építés folyik, hát eljöttem megnézni, hátha tudok segíteni. A szerkezetekhez jobban értek, mint a nyomozáshoz, bár az is igaz, hogy sosem próbáltam. *Valószínűleg, ha egy rejtélyt tárnának a gnóm lány elé, nem visszakozna. Még az is lehet, hogy a furcsa kis agytekervények össze tudnák rakni a kirakóst, már ha vannak darabok, amiket össze lehet illeszteni.* De szeretem az apró részleteket összeilleszteni, s ha a nyomozóknál elkél a segítség, hát, megpróbálkozhatok azzal is. Ahol nagyobb a szükség.
*Mondandója végeztével kihúzza magát, ezzel jelezve, hogy a részéről, minden tálalásra került, és büszkén vállalja bármely feladatot. Félre is áll, hogy a társai is tálalhassák jöttük okát.*