Külső területek - Füves puszta
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 119 (2361. - 2380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2949-2968
2380. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-03-10 16:43:21
Üzenet elküldve: 2019-03-10 16:43:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csörte//
- Úgy lesz. Ebben az a jó, ha akarom fékezhetetlen vadállat vagyok, ha akarom, akkor meg nem. Persze vannak áthallások, többet jár a pofám és extra hülyeségeket beszélek, de ez még talán elviselhető. *Vonja meg a vállát, miközben állát vakargatva gondolkodik. Kicsit arrébb sétál, hogy egyik fele árnyékban legyen, a másikra meg a nap süssön Ujját végighúzza homlokától mellkasáig fentről lefelé, mintegy kettéválasztva magát.*
- Látod. Ez vagyok. Persze van, hogy több az árny és kevesebb a fény. Van, hogy fordítva. Van, hogy a sötétben állok, van, hogy fényben. *Ismét vállát vonja.* Egyensúly, vagy sem, ez a helyzet. *Legyint egyet, majd letép egy hosszabb fűszálat és azt kezdi morzsolgatni ujjával.* Hát, majd vigyázom. *Jelenti ki egyszerűen.* Mást úgysem tudok csinálni. *Kuncog fel.*
- És veled mi a helyzet? Hová tűntél el oly hosszú időre és mi az, hogy találkoztál Satival? Megjelent neked, vagy mi? *Kérdezi érdeklődve.* Miért nem kerestél bennünket? *Megkérdezi, mi oly régen nyomja már a begyét. A rossz hangulatának olykor ez is betudható volt. Egyszerűen hiányzott neki az elf és a filozofikus elmélkedése. Más nem kereste, Pycta pedig annak ellenére is, amiket cselekedett. Ismét letép egy fűszálat, de nem zavarában, csak kicsit átmozgatja a tagjait, s ha már így eszébe jutott nyújt is egyet. Lábait maga mögött csípőjéhez húzza, majd néhány karkörzést végez.*
- Egy kissé berozsdásodtam. *Sóhajt fel.* Jót tesz a mozgás. *Mosolyodik az elfre nézve.* Lassan visszaindulunk? *Kérdezi.*
//Csörte//
- Úgy lesz. Ebben az a jó, ha akarom fékezhetetlen vadállat vagyok, ha akarom, akkor meg nem. Persze vannak áthallások, többet jár a pofám és extra hülyeségeket beszélek, de ez még talán elviselhető. *Vonja meg a vállát, miközben állát vakargatva gondolkodik. Kicsit arrébb sétál, hogy egyik fele árnyékban legyen, a másikra meg a nap süssön Ujját végighúzza homlokától mellkasáig fentről lefelé, mintegy kettéválasztva magát.*
- Látod. Ez vagyok. Persze van, hogy több az árny és kevesebb a fény. Van, hogy fordítva. Van, hogy a sötétben állok, van, hogy fényben. *Ismét vállát vonja.* Egyensúly, vagy sem, ez a helyzet. *Legyint egyet, majd letép egy hosszabb fűszálat és azt kezdi morzsolgatni ujjával.* Hát, majd vigyázom. *Jelenti ki egyszerűen.* Mást úgysem tudok csinálni. *Kuncog fel.*
- És veled mi a helyzet? Hová tűntél el oly hosszú időre és mi az, hogy találkoztál Satival? Megjelent neked, vagy mi? *Kérdezi érdeklődve.* Miért nem kerestél bennünket? *Megkérdezi, mi oly régen nyomja már a begyét. A rossz hangulatának olykor ez is betudható volt. Egyszerűen hiányzott neki az elf és a filozofikus elmélkedése. Más nem kereste, Pycta pedig annak ellenére is, amiket cselekedett. Ismét letép egy fűszálat, de nem zavarában, csak kicsit átmozgatja a tagjait, s ha már így eszébe jutott nyújt is egyet. Lábait maga mögött csípőjéhez húzza, majd néhány karkörzést végez.*
- Egy kissé berozsdásodtam. *Sóhajt fel.* Jót tesz a mozgás. *Mosolyodik az elfre nézve.* Lassan visszaindulunk? *Kérdezi.*
2379. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-03-09 20:15:20
Üzenet elküldve: 2019-03-09 20:15:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Városfejlesztési osztály//
*Seut kicsit nehezen tudja elengedni a múltbéli sérelmeit, amit Dromel teljesen megért és kicsit meg is sajnálja fajtársát miatta. Ennek persze jelét nem adja, mert nem szereti érzéseinek jelét adni, szívesebben fordul inkább magába. Az kifejezetten jólesik neki, hogy az okosnak mondható és csinos gnóm leány egyetért vele. Szélesen vigyorog, illetve peckesen ki is húzza magát. Csak nem olyan hülye, mint gondolta volna magáról. Persze ezt gyorsan le is töri munkaadója, mire arca megint elkomorodik és kelletlenül kiköp oldalra, remélhetőleg senkit sem találva el.
Időközben az öreg gnóm bácsi távozik is, Dromel pedig csak némán biccent felé és meglepetten pislog a félfülűre, aki láthatóan nagyon szenvedélyes, mert megint felkapja a vizet. Magában megállapítja, hogy biztosan a családja miatt ilyen, de még mindig jó szándék vezérli, így igazából nem is zavarja főleg mert talán ő a jelenlévők közül a legbosszantóbb. Dehát Dromel már csak Dromel marad.
A katonák azért egy pillanatra elöntik kényelmetlen érzéssel és kedve támadna felkötni a nyúlcipőt, de nem történik semmi. Állkapcsa azért idegesen jár.
Részéről lezárta a fehér köpenyessel való beszélgetést és amíg Seut újabb kérdéseket tesz fel, addig ő a gnóm lánykához fordul. Úgy tűnik az erdei elf és az okoska együtt akarnak őrködni, mivel ő harmadikként haszontalan lenne és ezt Seut is bölcsen megállapította, ezért jobbára nincs egyéb dolga, mint Cilanneyt segíteni.*
- Azé elkísérnélek, jó? Aztán a sátron kívül maradok, hátha kell segítség.
*Megrántja vállait. Ha más nem, legfeljebb a foga másik felét is kiverik egy csinos nő miatt, nem lenne semmi új a nap alatt.*
*Seut kicsit nehezen tudja elengedni a múltbéli sérelmeit, amit Dromel teljesen megért és kicsit meg is sajnálja fajtársát miatta. Ennek persze jelét nem adja, mert nem szereti érzéseinek jelét adni, szívesebben fordul inkább magába. Az kifejezetten jólesik neki, hogy az okosnak mondható és csinos gnóm leány egyetért vele. Szélesen vigyorog, illetve peckesen ki is húzza magát. Csak nem olyan hülye, mint gondolta volna magáról. Persze ezt gyorsan le is töri munkaadója, mire arca megint elkomorodik és kelletlenül kiköp oldalra, remélhetőleg senkit sem találva el.
Időközben az öreg gnóm bácsi távozik is, Dromel pedig csak némán biccent felé és meglepetten pislog a félfülűre, aki láthatóan nagyon szenvedélyes, mert megint felkapja a vizet. Magában megállapítja, hogy biztosan a családja miatt ilyen, de még mindig jó szándék vezérli, így igazából nem is zavarja főleg mert talán ő a jelenlévők közül a legbosszantóbb. Dehát Dromel már csak Dromel marad.
A katonák azért egy pillanatra elöntik kényelmetlen érzéssel és kedve támadna felkötni a nyúlcipőt, de nem történik semmi. Állkapcsa azért idegesen jár.
Részéről lezárta a fehér köpenyessel való beszélgetést és amíg Seut újabb kérdéseket tesz fel, addig ő a gnóm lánykához fordul. Úgy tűnik az erdei elf és az okoska együtt akarnak őrködni, mivel ő harmadikként haszontalan lenne és ezt Seut is bölcsen megállapította, ezért jobbára nincs egyéb dolga, mint Cilanneyt segíteni.*
- Azé elkísérnélek, jó? Aztán a sátron kívül maradok, hátha kell segítség.
*Megrántja vállait. Ha más nem, legfeljebb a foga másik felét is kiverik egy csinos nő miatt, nem lenne semmi új a nap alatt.*
2378. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-03-09 11:08:57
Üzenet elküldve: 2019-03-09 11:08:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csörte//
*A felfordulás és Umon személyének összekötésére a csuhátlan csuhás felnevet halkan. Nem kineveti a férfit és eseményekkel teli múltját, inkább az esküre vonatkozó szóhasználat mulattatja. A másik szerzetes még mindig képes meglepni ezzel az új személyiséggel, mely talán korábbi két szélsőséges személyiségének a keveréke. Csak azt nem tudja még pontosan, hogy ez az elegy egy időzített, robbanékony keverék vagy egy harmonikus és optimális mixtúra. Később ez is biztosan ki fog derülni.
A felkelés kirobbantásának kezdetére csak bólint. Maga is részese volt a dolognak, vagyis saját bőrén tapasztalhatta a lázongások hatását, amikor a Pegazusba vették be magukat és ott várták meg, míg csendesedik a vihar. Szerencsére nem kellett harcolniuk senkivel, így vér nem tapad a kezükhöz.
Umon elismerése sem nem sérti, se nem tölti el elégedettséggel. Soha senki sem vonhatta kérdőre őt a hitével kapcsolatban. Bár már sokat enyhült saját elveihez kötött értékrendszere, soha semmilyen körülmények között nem ingott meg benne a hit. Mindig is az Erdő Szívét tartotta patrónusának és hitének alapjának, még akkor is, amikor kiderült, hogy a Fákban Lakó és a Fény egylényegű.*
- Úgy legyen. *Kihallatszik a hangjából, hogy ő nem ennyire biztos benne, mint Umon. Ő már gondolta ezt egyszer, remélte, hogy Umon képes lesz legyőzni a démonait, hogy Átok nem fog újra megjelenni, aztán egy napon felhasította Aenae bőrét és menekülőre fogta. Ott kis híján megölte őt, nem biztos benne, hogy egy újabb alkalommal is ilyen gyenge lenne. Bár talán ez nem is gyengeség.*
- Ha érdekel a véleményem, akkor nem a fennmaradás a lényeg, hanem az egyensúly. *Felemeli két karját, kezeivel mérleget formál és amikor az egyiket lefelé mozgatja, a másikat ugyanakkor felfelé, végül megáll középen.*
- Ha valahol felragyog a fény, a sötétség is erősödik, s ahol elhatalmasodik a sötétség, a fénynek kell felelnie. Az a legjobb, ha egyensúlyban vannak és nekem ezt kell elősegítenem. Ha nem fenyeget a sötétség, akkor nem indulok el sötétségoltárokat elpusztítani. Ám mindez Sa'Terethről nem mondható el. Ő mohó és telhetetlen, a sötétségnek adna mindent. *Magyarázza hitének meglátásait. Persze ezek csak az ő elvei.*
- Ha a fény szolgái kedvtelésből ölnek, megszűnnek a fény katonáinak lenni, ezáltal a sötétséget erősítik és megbontják az egyensúlyt. *Logikusnak tűnik a gondolatmenete, legalábbis számára.*
- Vegyünk téged. *Mutat a másik szerzetesre.*
- Ha túlcsordul benned a fény, akkor Átok mozgolódni kezd és mint olyan, általában túllő a célon. Ám ekkor a benned élő jó, máris erősödik, hogy gátat szabjon neki. Benned is az egyensúly a lényeg, erre kell vigyáznod. Legalábbis szerintem. *Mosolyodik el végül a komoly téma fejtegetése után és kérdőn néz Umonra, hogy milyen hatással volt rá, hogy ezúttal őt magát vette górcső alá.*
//Csörte//
*A felfordulás és Umon személyének összekötésére a csuhátlan csuhás felnevet halkan. Nem kineveti a férfit és eseményekkel teli múltját, inkább az esküre vonatkozó szóhasználat mulattatja. A másik szerzetes még mindig képes meglepni ezzel az új személyiséggel, mely talán korábbi két szélsőséges személyiségének a keveréke. Csak azt nem tudja még pontosan, hogy ez az elegy egy időzített, robbanékony keverék vagy egy harmonikus és optimális mixtúra. Később ez is biztosan ki fog derülni.
A felkelés kirobbantásának kezdetére csak bólint. Maga is részese volt a dolognak, vagyis saját bőrén tapasztalhatta a lázongások hatását, amikor a Pegazusba vették be magukat és ott várták meg, míg csendesedik a vihar. Szerencsére nem kellett harcolniuk senkivel, így vér nem tapad a kezükhöz.
Umon elismerése sem nem sérti, se nem tölti el elégedettséggel. Soha senki sem vonhatta kérdőre őt a hitével kapcsolatban. Bár már sokat enyhült saját elveihez kötött értékrendszere, soha semmilyen körülmények között nem ingott meg benne a hit. Mindig is az Erdő Szívét tartotta patrónusának és hitének alapjának, még akkor is, amikor kiderült, hogy a Fákban Lakó és a Fény egylényegű.*
- Úgy legyen. *Kihallatszik a hangjából, hogy ő nem ennyire biztos benne, mint Umon. Ő már gondolta ezt egyszer, remélte, hogy Umon képes lesz legyőzni a démonait, hogy Átok nem fog újra megjelenni, aztán egy napon felhasította Aenae bőrét és menekülőre fogta. Ott kis híján megölte őt, nem biztos benne, hogy egy újabb alkalommal is ilyen gyenge lenne. Bár talán ez nem is gyengeség.*
- Ha érdekel a véleményem, akkor nem a fennmaradás a lényeg, hanem az egyensúly. *Felemeli két karját, kezeivel mérleget formál és amikor az egyiket lefelé mozgatja, a másikat ugyanakkor felfelé, végül megáll középen.*
- Ha valahol felragyog a fény, a sötétség is erősödik, s ahol elhatalmasodik a sötétség, a fénynek kell felelnie. Az a legjobb, ha egyensúlyban vannak és nekem ezt kell elősegítenem. Ha nem fenyeget a sötétség, akkor nem indulok el sötétségoltárokat elpusztítani. Ám mindez Sa'Terethről nem mondható el. Ő mohó és telhetetlen, a sötétségnek adna mindent. *Magyarázza hitének meglátásait. Persze ezek csak az ő elvei.*
- Ha a fény szolgái kedvtelésből ölnek, megszűnnek a fény katonáinak lenni, ezáltal a sötétséget erősítik és megbontják az egyensúlyt. *Logikusnak tűnik a gondolatmenete, legalábbis számára.*
- Vegyünk téged. *Mutat a másik szerzetesre.*
- Ha túlcsordul benned a fény, akkor Átok mozgolódni kezd és mint olyan, általában túllő a célon. Ám ekkor a benned élő jó, máris erősödik, hogy gátat szabjon neki. Benned is az egyensúly a lényeg, erre kell vigyáznod. Legalábbis szerintem. *Mosolyodik el végül a komoly téma fejtegetése után és kérdőn néz Umonra, hogy milyen hatással volt rá, hogy ezúttal őt magát vette górcső alá.*
2377. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-03-09 03:13:46
Üzenet elküldve: 2019-03-09 03:13:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Városfejlesztési osztály//
*Tisztában van azzal, hogy most egy rossz és meggondolatlan lépést tett.*
~Nem kéne magam alatt ásni a földet, vagy éhen halok.~
*Csípős dohányfüstöt pöfékel ki a száján át, mint egy izzó kémény. A belső hangulatát nem is tükrözhetné jobban, hiszen ő is csak puffog magában, de érzi magában a távozó haragot és próbálja megzabolázni érzelmeit. Nyugodt hangon szól társához.*
- Bár te vagy az akinek az agytekervényeire szükség lesz Ilidrion, viszont ha érzel magadban némi biztosságot abban, hogy a másnapot ébren kibírd, akkor gyere velem a barakkba és megnézzük kíváncsiak-e ránk.
~ Remélem legalább a csapatban egyben marad. Nincs ezer szemünk. Valakinek kell figyelni rájuk.~
- Dromel légy szíves figyelj erre a finom hölgyre. Én pedig a másik agyas társunkra és légy szíves ne avatkozz közbe ha nem muszáj. Hadd dolgozzon nyugodtan azzal a kis izgő-mozgó tündérrel.
*Finom mosolyt enged a Cilanney felé.*
- Szeretnék elnézést kérni. Általában nem vagyok ilyen, csak mint említettem a friss sebek...
*Nyomtalanul eltűnik a nemrég látott mosoly.*
-Hagyjuk is inkább...
*Merengés közben észrevehető, hogy a fejben máshol jár.*
~Mindig csak az az éjszaka jár a fejemben. Megtörtént, elmúlt, nem változik semmi. Fölösleges ez a sok rágódás.~
-Este, mint a tudományban jártas és kifejezetten kedvelőnek tűnsz, velünk tarthatsz egy kis csillaglesre. Azt mondták ma szép lesz az égbolt. Persze ha csak kedved tartja.
-Elnézést még annyira feltartanám az urat, hogy megkérdezzem merre lesz a barakk és az étkezést, hogyan oldjuk meg és mégis kit keresünk az esti őrség ügyében?
*Próbálja a legalázatosabb hangnemében feltenni a kérdés a gúnyt teljesen mellőzve.*
*Tisztában van azzal, hogy most egy rossz és meggondolatlan lépést tett.*
~Nem kéne magam alatt ásni a földet, vagy éhen halok.~
*Csípős dohányfüstöt pöfékel ki a száján át, mint egy izzó kémény. A belső hangulatát nem is tükrözhetné jobban, hiszen ő is csak puffog magában, de érzi magában a távozó haragot és próbálja megzabolázni érzelmeit. Nyugodt hangon szól társához.*
- Bár te vagy az akinek az agytekervényeire szükség lesz Ilidrion, viszont ha érzel magadban némi biztosságot abban, hogy a másnapot ébren kibírd, akkor gyere velem a barakkba és megnézzük kíváncsiak-e ránk.
~ Remélem legalább a csapatban egyben marad. Nincs ezer szemünk. Valakinek kell figyelni rájuk.~
- Dromel légy szíves figyelj erre a finom hölgyre. Én pedig a másik agyas társunkra és légy szíves ne avatkozz közbe ha nem muszáj. Hadd dolgozzon nyugodtan azzal a kis izgő-mozgó tündérrel.
*Finom mosolyt enged a Cilanney felé.*
- Szeretnék elnézést kérni. Általában nem vagyok ilyen, csak mint említettem a friss sebek...
*Nyomtalanul eltűnik a nemrég látott mosoly.*
-Hagyjuk is inkább...
*Merengés közben észrevehető, hogy a fejben máshol jár.*
~Mindig csak az az éjszaka jár a fejemben. Megtörtént, elmúlt, nem változik semmi. Fölösleges ez a sok rágódás.~
-Este, mint a tudományban jártas és kifejezetten kedvelőnek tűnsz, velünk tarthatsz egy kis csillaglesre. Azt mondták ma szép lesz az égbolt. Persze ha csak kedved tartja.
-Elnézést még annyira feltartanám az urat, hogy megkérdezzem merre lesz a barakk és az étkezést, hogyan oldjuk meg és mégis kit keresünk az esti őrség ügyében?
*Próbálja a legalázatosabb hangnemében feltenni a kérdés a gúnyt teljesen mellőzve.*
2376. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-03-07 08:04:47
Üzenet elküldve: 2019-03-07 08:04:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csörte//
*Az elfhez hasonlóan karba fonja a kezét, mintegy a közösen töprengők kölcsönös szimpátiája szerint, ahogyan leutánozzák egymás mozgását. Arcára már a szokásosnak mondható vigyor ül ki, mert Pycta tökéletesen írta le, Umon eddigi életének ténykedését és legfontosabb "állomásait".*
- Hát... felfordulást azt tudok okozni én is bőséggel... de eskü nem direkt, csak valahogy mindig így jön ki. *Nevet fel, aztán csak legyint.* Jó, persze én azért felkelést nem robbantottam ki meg ilyenek. *Erre világosan emlékszik, hiszen a városban járt a kezdetek kezdetekor, s lám mi lett a vége, szerencsére akkor teljesen mással volt elfoglalva, különben lehet ő is a szegények sorsára jutott volna. Azért megfordul a fejében, hogy ez, nem feltétlenül Teysusnak köszönhető, de tekintettel arra, hogy a gyújtópont és végkimenetel titka titok marad egyelőre, nem is firtatja a dolgokat, hiszen erre az elf sem tudna pontosan, vagy úgy egyáltalán válaszolni.*
- Becsüllek is érte! *Nem kerül i el figyelmét a vállrándítás, amire megint csak kedve lenne egy jó nagyot vigyorogni, hiába... az elf sem tud mindig csak karót nyelt elf maradni, ezt persze egyáltalán nem bánja. A beszélgetés további folyománya, bár arcára sötétséget rajzol, különösebben nem hatja meg, csak, mint lehetséges végkimenetelt vázolta fel, nem is gondolkodott el ennek jelentőségén. Pycta azonban a gondolatmenetet továbbviszi, ami immár jelentősen elgondolkodtatja. Korábban bizonyára rávágta volna, hogy ölje meg. Azonban jelenleg ez az opció, tekintve magabiztosságát és tartását, amivel hiszi, hogy le tudja győzni az efféle késztetéseket elméjében, sokkal inkább alternatív megoldásra szavazna.*
- Nem fog ilyen előfordulni. *Kerüli meg a kérdést, s hagy helyben egy korábbi választ. Megigazgatja magán fegyvereit, majd folytatja.* Hiszem, hogy nem létezik egyetlen felfogása bizonyos dolgoknak. A sötétség logikája a fennmaradás szempontjából feddhetetlen, s valójában az élet körforgására utal. Eeyr fénytanai, kissé elrugaszkodnak a valóságtól, de egymás megsegítését és megértését tűzi ki célul. Érdekes fordulat, hogy a sötétség köztudott szolgáit viszont üldözik és itt nekem egy kissé ellentmondás tűnik fel. Még mindig Teysus egyensúlya, ami a legértelmesebb. *Húzza el a száját.* Bár ő nem foglal állást, lavírozik, ha kell hazudozik. Az sem szimpatikus. Ha már ismerek valakit, legyen egyenes. *Vonja meg a vállát, majd immár szótlan arrébb rúg egy követ.*
//Csörte//
*Az elfhez hasonlóan karba fonja a kezét, mintegy a közösen töprengők kölcsönös szimpátiája szerint, ahogyan leutánozzák egymás mozgását. Arcára már a szokásosnak mondható vigyor ül ki, mert Pycta tökéletesen írta le, Umon eddigi életének ténykedését és legfontosabb "állomásait".*
- Hát... felfordulást azt tudok okozni én is bőséggel... de eskü nem direkt, csak valahogy mindig így jön ki. *Nevet fel, aztán csak legyint.* Jó, persze én azért felkelést nem robbantottam ki meg ilyenek. *Erre világosan emlékszik, hiszen a városban járt a kezdetek kezdetekor, s lám mi lett a vége, szerencsére akkor teljesen mással volt elfoglalva, különben lehet ő is a szegények sorsára jutott volna. Azért megfordul a fejében, hogy ez, nem feltétlenül Teysusnak köszönhető, de tekintettel arra, hogy a gyújtópont és végkimenetel titka titok marad egyelőre, nem is firtatja a dolgokat, hiszen erre az elf sem tudna pontosan, vagy úgy egyáltalán válaszolni.*
- Becsüllek is érte! *Nem kerül i el figyelmét a vállrándítás, amire megint csak kedve lenne egy jó nagyot vigyorogni, hiába... az elf sem tud mindig csak karót nyelt elf maradni, ezt persze egyáltalán nem bánja. A beszélgetés további folyománya, bár arcára sötétséget rajzol, különösebben nem hatja meg, csak, mint lehetséges végkimenetelt vázolta fel, nem is gondolkodott el ennek jelentőségén. Pycta azonban a gondolatmenetet továbbviszi, ami immár jelentősen elgondolkodtatja. Korábban bizonyára rávágta volna, hogy ölje meg. Azonban jelenleg ez az opció, tekintve magabiztosságát és tartását, amivel hiszi, hogy le tudja győzni az efféle késztetéseket elméjében, sokkal inkább alternatív megoldásra szavazna.*
- Nem fog ilyen előfordulni. *Kerüli meg a kérdést, s hagy helyben egy korábbi választ. Megigazgatja magán fegyvereit, majd folytatja.* Hiszem, hogy nem létezik egyetlen felfogása bizonyos dolgoknak. A sötétség logikája a fennmaradás szempontjából feddhetetlen, s valójában az élet körforgására utal. Eeyr fénytanai, kissé elrugaszkodnak a valóságtól, de egymás megsegítését és megértését tűzi ki célul. Érdekes fordulat, hogy a sötétség köztudott szolgáit viszont üldözik és itt nekem egy kissé ellentmondás tűnik fel. Még mindig Teysus egyensúlya, ami a legértelmesebb. *Húzza el a száját.* Bár ő nem foglal állást, lavírozik, ha kell hazudozik. Az sem szimpatikus. Ha már ismerek valakit, legyen egyenes. *Vonja meg a vállát, majd immár szótlan arrébb rúg egy követ.*
2375. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-03-06 17:30:29
Üzenet elküldve: 2019-03-06 17:30:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Thargok, thargok//
- Hirtelen. *Ismétli meg a szót eltűnődő hangon, de a szája sarkában mosoly árnyéka bujkál. Nem neheztel már Umonra, akkor sem neheztelt igazán, amikor az eset megtörtént. Végeredményben semmi komoly probléma nem történt.*
- Nem-nem. *Szélesedik ki a mosolya. Az biztos, hogy Throggot egy életre megtanulta, hogy az erdőben egy óriásnak osonva megközelítenie egy csapatnyi elfet nem a legbiztonságosabb dolog.
A próbálkozás említésére egyetértően biccent. Ez az első lépés. Nem kérheti Umontól, hogy gyökeresen változzon meg azonnal, amúgy sem arról van szó, hogy ne lehetne együtt élni az átkozott szerzetessel. Megváltozott, ez igaz. Még neki is meg kell ismernie az új Umont, ez is igaz. De épp az előbb papolt az alkalmazkodásról és ilyesmiről, álszent volna, ha éppen ő nem gyakorolná, amiről korábban beszélt.*
- Ennek örülök. *Mosolyog a bakon ülő férfire, amikor az biztosítja felőle, hogy nem értett félre semmit. Örül azért, hogy egyáltalán nem kell figyelnie minden szavára Umon mellett. Régóta ismeri és bár megváltozott, mégis van benne a régi Umonból, aki előtt már nem kell titkolóznia semmiről.
Aenae dolgába úgy tűnik, gyorsan dűlőre jutnak, a férfi önmagától említi a Vaskorsót, ami a csuhátlan csuhásnak is eszébe jutott, mint megfelelő hely arra, hogy a férfi ne találkozzon a topázszemű lánnyal.
A saját kocsma felemlítésére felé fordul. Érdeklődve hallgatja az ötletet, hogy Umon kocsmát nyitna az Artheniorhoz közeli erdőben. Az első gondolata az, hogy szót emel az erdőben létesítendő vendégváróhely lehetősége ellen, de aztán ráeszmél, hogy ez az erdő, bár ugyanolyan kedves az Erdő Szívének, mégsem Erdőmélye része. Ennél fogva nem lehetnek ilyen kikötései. Ráadásul a táborban készülhetnek olyan dolgok, amiket akár ott el is adhatnának.*
- Nem rossz ötlet. *Mondja mosolyogva.*
- De nem is sejtettem, hogy ilyen... *Keresnie kell a megfelelő szót.* világi dolgok is foglalkoztatnak. *Mondja ki gondolatát. Azt hitte, Umont nem érdeklik ilyen polgári dolgok, mint egy kocsma vezetése, bár Erdőmélyén még kapott tőle három lepárlót pálinkafőzési készségei kifejlesztésére. Lehet, azóta beért a gondolat.
Lassan a füves puszta is elmarad mellettük és rákanyarodhatnak az erdőszéli tisztásra, ahol már a szekér is jobban haladhat majd. A csuhátlan csuhás úgy gondolja, késő délutánra elérhetik a Tharg birtokokat, ha tudják tartani ezt a tempót.*
- Hirtelen. *Ismétli meg a szót eltűnődő hangon, de a szája sarkában mosoly árnyéka bujkál. Nem neheztel már Umonra, akkor sem neheztelt igazán, amikor az eset megtörtént. Végeredményben semmi komoly probléma nem történt.*
- Nem-nem. *Szélesedik ki a mosolya. Az biztos, hogy Throggot egy életre megtanulta, hogy az erdőben egy óriásnak osonva megközelítenie egy csapatnyi elfet nem a legbiztonságosabb dolog.
A próbálkozás említésére egyetértően biccent. Ez az első lépés. Nem kérheti Umontól, hogy gyökeresen változzon meg azonnal, amúgy sem arról van szó, hogy ne lehetne együtt élni az átkozott szerzetessel. Megváltozott, ez igaz. Még neki is meg kell ismernie az új Umont, ez is igaz. De épp az előbb papolt az alkalmazkodásról és ilyesmiről, álszent volna, ha éppen ő nem gyakorolná, amiről korábban beszélt.*
- Ennek örülök. *Mosolyog a bakon ülő férfire, amikor az biztosítja felőle, hogy nem értett félre semmit. Örül azért, hogy egyáltalán nem kell figyelnie minden szavára Umon mellett. Régóta ismeri és bár megváltozott, mégis van benne a régi Umonból, aki előtt már nem kell titkolóznia semmiről.
Aenae dolgába úgy tűnik, gyorsan dűlőre jutnak, a férfi önmagától említi a Vaskorsót, ami a csuhátlan csuhásnak is eszébe jutott, mint megfelelő hely arra, hogy a férfi ne találkozzon a topázszemű lánnyal.
A saját kocsma felemlítésére felé fordul. Érdeklődve hallgatja az ötletet, hogy Umon kocsmát nyitna az Artheniorhoz közeli erdőben. Az első gondolata az, hogy szót emel az erdőben létesítendő vendégváróhely lehetősége ellen, de aztán ráeszmél, hogy ez az erdő, bár ugyanolyan kedves az Erdő Szívének, mégsem Erdőmélye része. Ennél fogva nem lehetnek ilyen kikötései. Ráadásul a táborban készülhetnek olyan dolgok, amiket akár ott el is adhatnának.*
- Nem rossz ötlet. *Mondja mosolyogva.*
- De nem is sejtettem, hogy ilyen... *Keresnie kell a megfelelő szót.* világi dolgok is foglalkoztatnak. *Mondja ki gondolatát. Azt hitte, Umont nem érdeklik ilyen polgári dolgok, mint egy kocsma vezetése, bár Erdőmélyén még kapott tőle három lepárlót pálinkafőzési készségei kifejlesztésére. Lehet, azóta beért a gondolat.
Lassan a füves puszta is elmarad mellettük és rákanyarodhatnak az erdőszéli tisztásra, ahol már a szekér is jobban haladhat majd. A csuhátlan csuhás úgy gondolja, késő délutánra elérhetik a Tharg birtokokat, ha tudják tartani ezt a tempót.*
2374. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-03-06 17:02:45
Üzenet elküldve: 2019-03-06 17:02:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csörte//
*Umon elismerni látszik csekélyke győzelmét, ám ahogy máskor sem, ezúttal sem a győzelem volt a lényeg, ha kihívták egymást egy kis gyakorlóharcra. Az átkozott szerzetes földerviteli kísérletei meglepték, de az nem derült ki, hogy hogyan állná a sarat a talajon az erdőmélyi elf. Talán ott Umon kerekedett volna felül és most teljesen más fényben beszélnének a végkimenetelről.
A másik szerzetes túlságosan is színpadias kirohanására a csuhátlan csuhás csak összefonja karjait mellkasa előtt és enyhén félrefordított fejjel kezdi fürkészni az ijedtet játszó Umont. A nevetés felharsanása sem lepi már meg, talán megtanulta már megkülönböztetni a nevetés és nevetés közötti különbséget.
Umon hitének ecsetelésekor komoly arccal hallgatja a fejtegetést, gondolkodik a szavak jelentésén, bár igazságtartalmukat nem kérdőjelezi meg. Ha azt gondolta, hogy az átkozott szerzetes Sa'Terethet választotta, akkor most már másképpen látja. Azok, amelyeket Umon emleget, inkább tetszenek Teysus hitének, mint a sötétség tételeinek.
Ezt támasztják alá a következő szavak is, amelyekben a férfi az említett istenről beszél.*
- Teysus legutóbb nagy felfordulást csinált, a tetteinek következményei messzire elértek, még mindig nyögi a város. *Gondolkodik hangosan, maga elé meredve a letaposott fűre. Személyesen élte meg a kezdetekkor Teysus végletességét, amiért nem gondol jó szívvel az istenre.*
- Mióta tudom, hogy az Erdő Szíve Eeyr, nekem nincs szükségem más tudásra. Én egy életre elköteleztem magam a Fény és a Fákban Lakó mellett. *Vonja meg vállát végül. Mostanában túl sokat csinálja, talán eltanulta Aenaetől, aki valódi profi volt benne.
A beszélgetés végül komor fordulatot vesz, Umon azt kezdi fejtegetni, mi történik akkor, ha netalán Sa'Tereth őt felhasználva jelenik meg.*
- Felesleges olyan eseményektől tartani, amelyek még nem történtek meg. *Mondja bölcsen, de inkább közhelynek érzi.*
- Mit szeretnél, mit tegyek? *Kérdi. Biztos benne, hogy Umon már ezt a lehetőséget is lejátszotta magában. Kíváncsi, ő milyen végeredményre jutott.*
//Csörte//
*Umon elismerni látszik csekélyke győzelmét, ám ahogy máskor sem, ezúttal sem a győzelem volt a lényeg, ha kihívták egymást egy kis gyakorlóharcra. Az átkozott szerzetes földerviteli kísérletei meglepték, de az nem derült ki, hogy hogyan állná a sarat a talajon az erdőmélyi elf. Talán ott Umon kerekedett volna felül és most teljesen más fényben beszélnének a végkimenetelről.
A másik szerzetes túlságosan is színpadias kirohanására a csuhátlan csuhás csak összefonja karjait mellkasa előtt és enyhén félrefordított fejjel kezdi fürkészni az ijedtet játszó Umont. A nevetés felharsanása sem lepi már meg, talán megtanulta már megkülönböztetni a nevetés és nevetés közötti különbséget.
Umon hitének ecsetelésekor komoly arccal hallgatja a fejtegetést, gondolkodik a szavak jelentésén, bár igazságtartalmukat nem kérdőjelezi meg. Ha azt gondolta, hogy az átkozott szerzetes Sa'Terethet választotta, akkor most már másképpen látja. Azok, amelyeket Umon emleget, inkább tetszenek Teysus hitének, mint a sötétség tételeinek.
Ezt támasztják alá a következő szavak is, amelyekben a férfi az említett istenről beszél.*
- Teysus legutóbb nagy felfordulást csinált, a tetteinek következményei messzire elértek, még mindig nyögi a város. *Gondolkodik hangosan, maga elé meredve a letaposott fűre. Személyesen élte meg a kezdetekkor Teysus végletességét, amiért nem gondol jó szívvel az istenre.*
- Mióta tudom, hogy az Erdő Szíve Eeyr, nekem nincs szükségem más tudásra. Én egy életre elköteleztem magam a Fény és a Fákban Lakó mellett. *Vonja meg vállát végül. Mostanában túl sokat csinálja, talán eltanulta Aenaetől, aki valódi profi volt benne.
A beszélgetés végül komor fordulatot vesz, Umon azt kezdi fejtegetni, mi történik akkor, ha netalán Sa'Tereth őt felhasználva jelenik meg.*
- Felesleges olyan eseményektől tartani, amelyek még nem történtek meg. *Mondja bölcsen, de inkább közhelynek érzi.*
- Mit szeretnél, mit tegyek? *Kérdi. Biztos benne, hogy Umon már ezt a lehetőséget is lejátszotta magában. Kíváncsi, ő milyen végeredményre jutott.*
2373. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-03-06 15:18:40
Üzenet elküldve: 2019-03-06 15:18:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Thargok, thargok//
*Valóban. A szokásaihoz képest most meglepően jó kedve van, s borvirágos jókedvében még az ingovány bűze és a szekérrel kerülgetni való buckák sem akadályozzák. Nem látja Pycta tekintetét, a tájat, s az utat fürkészi figyelmesen, nem szeretné, ha bármi probléma adódna útközben, ketten azt nehézkesen oldanák meg.*
- Jól van, na... lehet kissé... izé... hirtelen voltam. *Nevet fel legyintve, bár arcán végigfutó rángás alapján azért ő is végiggondolta azóta tettét. Igen. Nem szabad leskelődni, főleg nem egy állig felfegyverzett társaság után. De Throggot arca, miután a tőr a lábába állt, még mindig ott lebeg szeme előtt és nem okoz túlságosan jó érzéseket. Mélán elfintorodik, s elhessegeti magától e romantikus érzelmeket.* Majd legközelebb nem leskelődik. *Csattan fel a hangja, s közben megvonja a vállát. Nem engedheti magának, hogy a régi nyálas gondolatok eltereljék egyenes és önző útjáról. Persze a következő megjegyzés már megint csak vigyort csal az arcára. Kedveli ezt az új Pyctát. Bár tudja, hogy humornak álcázott mondatai között, azért némi igazság is lakozik bőséggel, a kedvező tálalás nem rontja el kedvét, sőt, mi több, sokkal inkább helyrehozza eddigi depresszív hangulatát.*
- Nézd. Megpróbálom, jó? Csak sokáig voltam egyedül. *Vonja meg a vállát.* Akkor is, mikor valójában sokan voltak körülöttem. Hogy kissé átvettem a rosszabbik felemből nem feltétlenül járt csak rosszal. *Magyarázza.* Alkalmam nyílt egy kis határozottsághoz, bár tény, hogy ez olykor túlmegy egy-két határon. *Vigyorog, s itt egyértelműen a lábba állított tőrre gondol. Az ingovány laza szerkezetű talaját, hamarost váltja fel a szél kedvenc játszóteréül szolgáló pusztaság. A fű magas és néhol lándzsának, máshol puha ágyikónak tűnik, persze esze ágában sincs belefeküdni a kígyóbölcsőbe.*
- Megígérem Pycta! *Fordul oda oldalvást az elf felé, ki mellette a nyeregben poroszkál Éjviharon.* Visszafogom magam és nem... nem értettem félre. A te egyenességed soha sem. *Biccent helybenhagyólag, majd ő is elmosolyodik, mert eszébe ötlik, amint az imént Pycta állát vakarva imitált töprengést. Hiába. Az elf sem képes kizárni magából a világi szokásokat, s a humort, ami azt illeti ez nagyon is rendjén van. Sokkal szimpatikusabb és "emberibb" tőle. Néha-néha odasandít, s mosolyog, bár azt sem gondolta, hogy arca erre valaha ismét képes lesz. Kagaenae felemlegetése neki sem okoz kevesebb fájdalmat, bár vélhetően az elfnek itt többről is van szó, mint pusztán fájdalom, hisz talán feszültséget vél felfedezni hangjában. Arca kifejezéstelen, de Pyctára néz, miközben az válaszol. Talán meglepő lehet, de teketóriázás nélkül vágja rá a választ.*
- A Vaskorsó állítólag nagyon jó hely. *Mondja elmélázva, aztán a végén kacsintva az elfre.* Azt hiszem, nekem ott tökéletes lesz, legalább felmérem a terepet. *Bólint mosolyogva, aztán ismét előre néz. Tudja, hogy nem kell hozzá magyarázatot fűznie, ha Pycta is így gondolja, ahogy egyébként saját maga is, akkor Kagaenae marad a múlt homályában, nem fogja megkísérteni a sorsot azzal, hogy maga megy szembe vele. A pusztán könnyebb a haladás, persze olykor a kerekek közés csavarodik egy-egy fűcsomó, de Híjas erős ló, bírja a strapát.*
- Tudod... azon gondolkodtam, hogy az a tanya tökéletes lenne kocsmának itt a peremvidéken. Nem lenne sok vendégem, valószínűleg csupán átutazók, de helyileg pont Amon és Arthenior között helyezkedik el. A vándorok bizonyára nem bánnák, ha egy kedves ligetben, szőlőfürtök alatt tudnák leöblíteni egy pohár borral torkukat. *Továbbra is a tájat fürkészi, mert a távolban már a szántók képe tetszeleg. Jó társaságban gyorsan telik az idő, mondják, hát még, ha kocsmaépítésről és szeszről van szó.*
*Valóban. A szokásaihoz képest most meglepően jó kedve van, s borvirágos jókedvében még az ingovány bűze és a szekérrel kerülgetni való buckák sem akadályozzák. Nem látja Pycta tekintetét, a tájat, s az utat fürkészi figyelmesen, nem szeretné, ha bármi probléma adódna útközben, ketten azt nehézkesen oldanák meg.*
- Jól van, na... lehet kissé... izé... hirtelen voltam. *Nevet fel legyintve, bár arcán végigfutó rángás alapján azért ő is végiggondolta azóta tettét. Igen. Nem szabad leskelődni, főleg nem egy állig felfegyverzett társaság után. De Throggot arca, miután a tőr a lábába állt, még mindig ott lebeg szeme előtt és nem okoz túlságosan jó érzéseket. Mélán elfintorodik, s elhessegeti magától e romantikus érzelmeket.* Majd legközelebb nem leskelődik. *Csattan fel a hangja, s közben megvonja a vállát. Nem engedheti magának, hogy a régi nyálas gondolatok eltereljék egyenes és önző útjáról. Persze a következő megjegyzés már megint csak vigyort csal az arcára. Kedveli ezt az új Pyctát. Bár tudja, hogy humornak álcázott mondatai között, azért némi igazság is lakozik bőséggel, a kedvező tálalás nem rontja el kedvét, sőt, mi több, sokkal inkább helyrehozza eddigi depresszív hangulatát.*
- Nézd. Megpróbálom, jó? Csak sokáig voltam egyedül. *Vonja meg a vállát.* Akkor is, mikor valójában sokan voltak körülöttem. Hogy kissé átvettem a rosszabbik felemből nem feltétlenül járt csak rosszal. *Magyarázza.* Alkalmam nyílt egy kis határozottsághoz, bár tény, hogy ez olykor túlmegy egy-két határon. *Vigyorog, s itt egyértelműen a lábba állított tőrre gondol. Az ingovány laza szerkezetű talaját, hamarost váltja fel a szél kedvenc játszóteréül szolgáló pusztaság. A fű magas és néhol lándzsának, máshol puha ágyikónak tűnik, persze esze ágában sincs belefeküdni a kígyóbölcsőbe.*
- Megígérem Pycta! *Fordul oda oldalvást az elf felé, ki mellette a nyeregben poroszkál Éjviharon.* Visszafogom magam és nem... nem értettem félre. A te egyenességed soha sem. *Biccent helybenhagyólag, majd ő is elmosolyodik, mert eszébe ötlik, amint az imént Pycta állát vakarva imitált töprengést. Hiába. Az elf sem képes kizárni magából a világi szokásokat, s a humort, ami azt illeti ez nagyon is rendjén van. Sokkal szimpatikusabb és "emberibb" tőle. Néha-néha odasandít, s mosolyog, bár azt sem gondolta, hogy arca erre valaha ismét képes lesz. Kagaenae felemlegetése neki sem okoz kevesebb fájdalmat, bár vélhetően az elfnek itt többről is van szó, mint pusztán fájdalom, hisz talán feszültséget vél felfedezni hangjában. Arca kifejezéstelen, de Pyctára néz, miközben az válaszol. Talán meglepő lehet, de teketóriázás nélkül vágja rá a választ.*
- A Vaskorsó állítólag nagyon jó hely. *Mondja elmélázva, aztán a végén kacsintva az elfre.* Azt hiszem, nekem ott tökéletes lesz, legalább felmérem a terepet. *Bólint mosolyogva, aztán ismét előre néz. Tudja, hogy nem kell hozzá magyarázatot fűznie, ha Pycta is így gondolja, ahogy egyébként saját maga is, akkor Kagaenae marad a múlt homályában, nem fogja megkísérteni a sorsot azzal, hogy maga megy szembe vele. A pusztán könnyebb a haladás, persze olykor a kerekek közés csavarodik egy-egy fűcsomó, de Híjas erős ló, bírja a strapát.*
- Tudod... azon gondolkodtam, hogy az a tanya tökéletes lenne kocsmának itt a peremvidéken. Nem lenne sok vendégem, valószínűleg csupán átutazók, de helyileg pont Amon és Arthenior között helyezkedik el. A vándorok bizonyára nem bánnák, ha egy kedves ligetben, szőlőfürtök alatt tudnák leöblíteni egy pohár borral torkukat. *Továbbra is a tájat fürkészi, mert a távolban már a szántók képe tetszeleg. Jó társaságban gyorsan telik az idő, mondják, hát még, ha kocsmaépítésről és szeszről van szó.*
2372. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-03-06 06:08:21
Üzenet elküldve: 2019-03-06 06:08:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Városfejlesztési osztály//
*Az idős gnóm hamar leadja a munkát, még fel sem vették igazán. Nem látszik csalódottnak egyik elf és a munkaadó gnóm sem hogy a büszke koros feltaláló inkább megy, Cilanney azért int neki búcsúzóul.*
- Vigyázz magadra Aherber bácsi.
*Számára az öreg stílusa közel sem olyan idegen, vagy bosszantó, mint másoknak. Cilanney családja tele van hasonló nagybácsikkal, és nagynénikkel. Kedvességgel pedig a legtöbb leszerelhető, főleg, hogy amúgy nem is veszi bosszantónak. Aztán a feladatra koncentrál, a kérdésekre, és a válaszokra. Szemei csak kerekednek, amikor az elf kifakad, de meg tudja érteni. Amúgy is szörnyű lehetett átélni. Meg is borzong.
Ahogy az építésvezető elmondja, hogy van olyan, aki a másolásért felel, és vele még tudnak beszélni, Cilanney szemével keresi meg a tündért, és határoz.*
- Beszélnék, ezzel a Mush'lo Ungho-val. *bólogat a többiek felé, hátha nekik is megfelel ez a felállás. Úgy tűnik ugyanis, hogy a két erdei inkább őrködne, s csak a városiról nem tudja Cilanney hogy mit vállalna el. Neki ez voltaképpen nem is fontos, de abban szinte biztos, hogy ő személy szerint első benyomásra, több információt tud kicsikarni, mint az elf. A tündérről legalábbis így hiszi. És bízik benne, hogy őt sem ragadja el a tervek iránti hév és rajongás, mert ez a veszély azért fennáll.*
- Én, akkor, ha nem bánjátok, meg is érdeklődöm. Talán jobb volna, ha csak egyedül mennék. Hátha ijedős. *Feltételezését, hogy ijedős lehet a tündér csak egy tétova magyarázattal toldja meg, ami inkább abból adódik, hogy amúgy tudálékos, de most az ügyre próbál koncentrálni, így hát a szája jár, de nem olyan határozott, mint általában a meggyőződésit illetően.*
- Mert hogy aprónép *mint ahogyan ő is* és talán jobb, ha másik formabeli kérdezősködik, nem pedig ilyen hosszúnépség. *és itt jelentőségteljesen végigméri az elfek közül a legmagasabbikat, aztán ujjacskájával a másik kettőre is rámutat, le föl ingatva azt. Nem bántásnak, csupán közvetlen levont következtetésnek szánja. Száraz logika. Ha óriás, vagy ork lenne a megkérdezendő személy, esetleg elf, ő sem biztos hogy oda merne menni. Azt az elfekre hagyná. Talán komolyan se vennék. *
- Akkor ennyi? Nincs több mondandója a számunkra? *szegezi még a kérdést a fehér köpenyesnek.
Ha több kérdés nem merül fel, lassan lép is a tündér irányba, figyelve a másik hármat, hogy mit gondolnak, és aztán el is indul felé.*
*Az idős gnóm hamar leadja a munkát, még fel sem vették igazán. Nem látszik csalódottnak egyik elf és a munkaadó gnóm sem hogy a büszke koros feltaláló inkább megy, Cilanney azért int neki búcsúzóul.*
- Vigyázz magadra Aherber bácsi.
*Számára az öreg stílusa közel sem olyan idegen, vagy bosszantó, mint másoknak. Cilanney családja tele van hasonló nagybácsikkal, és nagynénikkel. Kedvességgel pedig a legtöbb leszerelhető, főleg, hogy amúgy nem is veszi bosszantónak. Aztán a feladatra koncentrál, a kérdésekre, és a válaszokra. Szemei csak kerekednek, amikor az elf kifakad, de meg tudja érteni. Amúgy is szörnyű lehetett átélni. Meg is borzong.
Ahogy az építésvezető elmondja, hogy van olyan, aki a másolásért felel, és vele még tudnak beszélni, Cilanney szemével keresi meg a tündért, és határoz.*
- Beszélnék, ezzel a Mush'lo Ungho-val. *bólogat a többiek felé, hátha nekik is megfelel ez a felállás. Úgy tűnik ugyanis, hogy a két erdei inkább őrködne, s csak a városiról nem tudja Cilanney hogy mit vállalna el. Neki ez voltaképpen nem is fontos, de abban szinte biztos, hogy ő személy szerint első benyomásra, több információt tud kicsikarni, mint az elf. A tündérről legalábbis így hiszi. És bízik benne, hogy őt sem ragadja el a tervek iránti hév és rajongás, mert ez a veszély azért fennáll.*
- Én, akkor, ha nem bánjátok, meg is érdeklődöm. Talán jobb volna, ha csak egyedül mennék. Hátha ijedős. *Feltételezését, hogy ijedős lehet a tündér csak egy tétova magyarázattal toldja meg, ami inkább abból adódik, hogy amúgy tudálékos, de most az ügyre próbál koncentrálni, így hát a szája jár, de nem olyan határozott, mint általában a meggyőződésit illetően.*
- Mert hogy aprónép *mint ahogyan ő is* és talán jobb, ha másik formabeli kérdezősködik, nem pedig ilyen hosszúnépség. *és itt jelentőségteljesen végigméri az elfek közül a legmagasabbikat, aztán ujjacskájával a másik kettőre is rámutat, le föl ingatva azt. Nem bántásnak, csupán közvetlen levont következtetésnek szánja. Száraz logika. Ha óriás, vagy ork lenne a megkérdezendő személy, esetleg elf, ő sem biztos hogy oda merne menni. Azt az elfekre hagyná. Talán komolyan se vennék. *
- Akkor ennyi? Nincs több mondandója a számunkra? *szegezi még a kérdést a fehér köpenyesnek.
Ha több kérdés nem merül fel, lassan lép is a tündér irányba, figyelve a másik hármat, hogy mit gondolnak, és aztán el is indul felé.*
2371. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-03-05 19:34:46
Üzenet elküldve: 2019-03-05 19:34:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csörte//
- Jogos, jogos! *Tartja fel nyitott tenyerét védekezésképpen, nem is gondolta igazán komolyan, tisztában van az elf képességeivel, csupán csak annak örül, hogy megközelítette kissé azokat. Azonban inkább elkerekedik a szeme, majd szája is "ó"-t formázva nyikkan fel, tenyerét a szája elé kapva.*
- Pyc... Pycta... hogy beszélsz?! *Háborodik fel látszólag, még két tétova lépést is tesz hátrafelé, aztán rá egy pár pillanattal később nevetésben tör ki, közben igyekszik bocsánatkérően legyintgetni. Nem. Pycta szavait nagyon komolyan is veszi, s még, ha úgy is tűnik, egyáltalán nem neveti ki az elfet. Vannak már olyan viszonyban, s Pycta ismeri is annyira a volt szerzetest, hogy talán nem is sértődik meg ezen. Az elf elég önérzetes fajta, bár Umonnak meggyőződése, hogy mellette azért némiképp kikupált már karót nyelt meggyőződéséből.*
- Ó, én hiszek, én hiszek! *Emeli fel kezét komolyan és hirtelen.* Hiszek benned, *Mutat az elfre.* Hiszek magamban és hiszek abban, mi körbevesz. Hiszek annak sérülékenységében, s hiszem, hogy elpusztít, ha nem megfelelően bánsz vele. Hiszek a természet törvényeiben, s abban, hogy a város okkal pusztult el ennyire. *Bólogat, majd megvonja a vállát.* Hiszek a sötétben és hiszek a fényben, mert valójában mindnyájunkban ott lakozik mindkettő. *Megvakarja tarkóját, s kissé felnevet.*
- Ebben én kicsit különleges eset vagyok... hehehehe... megválasztom épp melyikre van szükségem, s nem kötelezem el magam egyik mellett sem, szerinted van ilyen egyáltalán? *Néz zavartan az elfre, mert teológiai vitákba régen bonyolódott már.*
- Találkoztál az öreg sötétséggel? *Kerekedik el tekintete.* Tudod, az egyik felemet szerintem gyakran kísértette. Kígyó, vagy vasvillás, szarvas dög... sokféle képben létezik. Néha az jut eszembe, hogy valójában Eeyr árnyéka. *Néz fel hideg tekintettel.* Hogy Teysus valójában Eeyr jobb és bal keze, Eeyr pedig maga az ember. De mindig belezavarodom. *Nevet fel kényszeredetten, de arcán látszik, hogy komolyan érdekelt a téma iránt. Hogy ez a múltban ért sérelmei miatt, vagy egyéb okból, nem lehet tudni.*
- És... és mi lesz, ha bennem jelenik meg? Vajon... akkor is gondolkodás nélkül cselekszel? *Kérdezi csendesen, laposan feltekintve az elfre.* Mert, ugye tudod, hogy ez is előfordulhat? *Döntés ide, vagy döntés oda, nem lehet tudni, hogy Umon bizonytalansága meddig fog tartani, mert jelenleg ő sem tudja. Azt sem gondolja, hogy bármelyik oldal létezik, vagy, ha igen, az egyik rosszabb, mint a másik. A sztereotípiák gyakran hamarabb ítélnek, mint maga az ember, ezt már megtanulta, elsősorban saját magán.*
//Csörte//
- Jogos, jogos! *Tartja fel nyitott tenyerét védekezésképpen, nem is gondolta igazán komolyan, tisztában van az elf képességeivel, csupán csak annak örül, hogy megközelítette kissé azokat. Azonban inkább elkerekedik a szeme, majd szája is "ó"-t formázva nyikkan fel, tenyerét a szája elé kapva.*
- Pyc... Pycta... hogy beszélsz?! *Háborodik fel látszólag, még két tétova lépést is tesz hátrafelé, aztán rá egy pár pillanattal később nevetésben tör ki, közben igyekszik bocsánatkérően legyintgetni. Nem. Pycta szavait nagyon komolyan is veszi, s még, ha úgy is tűnik, egyáltalán nem neveti ki az elfet. Vannak már olyan viszonyban, s Pycta ismeri is annyira a volt szerzetest, hogy talán nem is sértődik meg ezen. Az elf elég önérzetes fajta, bár Umonnak meggyőződése, hogy mellette azért némiképp kikupált már karót nyelt meggyőződéséből.*
- Ó, én hiszek, én hiszek! *Emeli fel kezét komolyan és hirtelen.* Hiszek benned, *Mutat az elfre.* Hiszek magamban és hiszek abban, mi körbevesz. Hiszek annak sérülékenységében, s hiszem, hogy elpusztít, ha nem megfelelően bánsz vele. Hiszek a természet törvényeiben, s abban, hogy a város okkal pusztult el ennyire. *Bólogat, majd megvonja a vállát.* Hiszek a sötétben és hiszek a fényben, mert valójában mindnyájunkban ott lakozik mindkettő. *Megvakarja tarkóját, s kissé felnevet.*
- Ebben én kicsit különleges eset vagyok... hehehehe... megválasztom épp melyikre van szükségem, s nem kötelezem el magam egyik mellett sem, szerinted van ilyen egyáltalán? *Néz zavartan az elfre, mert teológiai vitákba régen bonyolódott már.*
- Találkoztál az öreg sötétséggel? *Kerekedik el tekintete.* Tudod, az egyik felemet szerintem gyakran kísértette. Kígyó, vagy vasvillás, szarvas dög... sokféle képben létezik. Néha az jut eszembe, hogy valójában Eeyr árnyéka. *Néz fel hideg tekintettel.* Hogy Teysus valójában Eeyr jobb és bal keze, Eeyr pedig maga az ember. De mindig belezavarodom. *Nevet fel kényszeredetten, de arcán látszik, hogy komolyan érdekelt a téma iránt. Hogy ez a múltban ért sérelmei miatt, vagy egyéb okból, nem lehet tudni.*
- És... és mi lesz, ha bennem jelenik meg? Vajon... akkor is gondolkodás nélkül cselekszel? *Kérdezi csendesen, laposan feltekintve az elfre.* Mert, ugye tudod, hogy ez is előfordulhat? *Döntés ide, vagy döntés oda, nem lehet tudni, hogy Umon bizonytalansága meddig fog tartani, mert jelenleg ő sem tudja. Azt sem gondolja, hogy bármelyik oldal létezik, vagy, ha igen, az egyik rosszabb, mint a másik. A sztereotípiák gyakran hamarabb ítélnek, mint maga az ember, ezt már megtanulta, elsősorban saját magán.*
2370. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-03-05 11:22:13
Üzenet elküldve: 2019-03-05 11:22:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csörte//
*Enyhén megcsóválja a fejét, mert bár Umon elismeri a találatot, de egy apró tréfát azért odaszúr. Felhúzott bal szemöldökkel néz a vigyorgó szerzetesre.*
- Neked még ennyit sem sikerült elérned. *Mutat rá visszavágva, de maga is szélesen mosolyog, hisz nem gondolja komolyan. Az az egyetlen találat semmit sem döntött volna el egy éles harcban.*
- A változás nem egyenlő a halállal. *Mutat rá együtt érezvén az átkozott szerzetessel.*
- Ne beszélj ostobaságokat. *Bár mosolyog, kénytelen ilyen udvariatlan kifejezéssel élni, mert amit Umon beszél, azt valóban képtelenségnek tartja.*
- Ne veszítsd el a hited, bármilyen nagy is a sötétség és a némaság. *Kezd bele a saját meglátásainak megmagyarázásába.*
- Nem érdemes hit nélkül élni, én csak ennyit mondhatok. *Vonja meg a vállát. Ahogy máskor sem, most sem kezd teológiai fejtegetésbe. Amióta tudja, hogy az Erdő Szíve maga a Fény, másképp látja ugyan a dolgokat és saját magát a nagy egészben, de azt már biztosan tudja, hogy az élet végén nem a sötétség várja. Megváltoztatni ugyan nem tudja Umon érzéseit, gondolatait és elveit, de nem is célja ez, ő csak a saját meglátásait tárja a férfi elé.
A komor folytatásra komolyan néz a másik szerzetesre, talán most először nyílik meg ennyire és ad betekintést érzéseibe.*
- A templom ostromának végén, amikor győztünk, magam is találkoztam Sa'Tereth-tel. *Gondolkodik el, ahogy felidézi a pillanatot, amikor Hanloren oldalán szemben álltak a fehér csuhás alakkal.*
- Akkor azt mondta, még visszatér és nem hagy nekünk nyugtot. Hogy nem győztünk, csak elodáztuk a véget. Csak annyit válaszoltam, hogy én ott leszek és várni fogom az újabb összecsapást. *Néz fel szomorú mosollyal. Most ugyan béke van és látszólag visszanyerte a nyugalmát, de törékenynek érzi mindezt.*
- Én elköteleztem magam a Fákban Lakó és az Fény oldalán. De nem az a fontos, hogy miképp döntesz. Hanem a döntés. Míg nem döntöttél, addig nem tudod meg, hogy jó döntés volt-e. És ha nem érzed jónak, akkor még mindig változtathatsz. *Vonja meg a vállát, bár ez tőle nem megszokott, most mégis helyénvalónak tűnik.*
//Csörte//
*Enyhén megcsóválja a fejét, mert bár Umon elismeri a találatot, de egy apró tréfát azért odaszúr. Felhúzott bal szemöldökkel néz a vigyorgó szerzetesre.*
- Neked még ennyit sem sikerült elérned. *Mutat rá visszavágva, de maga is szélesen mosolyog, hisz nem gondolja komolyan. Az az egyetlen találat semmit sem döntött volna el egy éles harcban.*
- A változás nem egyenlő a halállal. *Mutat rá együtt érezvén az átkozott szerzetessel.*
- Ne beszélj ostobaságokat. *Bár mosolyog, kénytelen ilyen udvariatlan kifejezéssel élni, mert amit Umon beszél, azt valóban képtelenségnek tartja.*
- Ne veszítsd el a hited, bármilyen nagy is a sötétség és a némaság. *Kezd bele a saját meglátásainak megmagyarázásába.*
- Nem érdemes hit nélkül élni, én csak ennyit mondhatok. *Vonja meg a vállát. Ahogy máskor sem, most sem kezd teológiai fejtegetésbe. Amióta tudja, hogy az Erdő Szíve maga a Fény, másképp látja ugyan a dolgokat és saját magát a nagy egészben, de azt már biztosan tudja, hogy az élet végén nem a sötétség várja. Megváltoztatni ugyan nem tudja Umon érzéseit, gondolatait és elveit, de nem is célja ez, ő csak a saját meglátásait tárja a férfi elé.
A komor folytatásra komolyan néz a másik szerzetesre, talán most először nyílik meg ennyire és ad betekintést érzéseibe.*
- A templom ostromának végén, amikor győztünk, magam is találkoztam Sa'Tereth-tel. *Gondolkodik el, ahogy felidézi a pillanatot, amikor Hanloren oldalán szemben álltak a fehér csuhás alakkal.*
- Akkor azt mondta, még visszatér és nem hagy nekünk nyugtot. Hogy nem győztünk, csak elodáztuk a véget. Csak annyit válaszoltam, hogy én ott leszek és várni fogom az újabb összecsapást. *Néz fel szomorú mosollyal. Most ugyan béke van és látszólag visszanyerte a nyugalmát, de törékenynek érzi mindezt.*
- Én elköteleztem magam a Fákban Lakó és az Fény oldalán. De nem az a fontos, hogy miképp döntesz. Hanem a döntés. Míg nem döntöttél, addig nem tudod meg, hogy jó döntés volt-e. És ha nem érzed jónak, akkor még mindig változtathatsz. *Vonja meg a vállát, bár ez tőle nem megszokott, most mégis helyénvalónak tűnik.*
2369. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-03-05 08:55:41
Üzenet elküldve: 2019-03-05 08:55:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Úton Amonra//
-Igen Derin uram! Apám azt mondta, hogy minket is óvnak a Szellemek, hiszen ki más vezethetett volna éppen ide, magához, ha nem az őseink? Vagy az istenek, vagy nem tudom! *Neveti el magát Morael azon, hogy kicsit összezavarodik. El se hiszi, hogy belőle is lehet birtokos és lehet nyája meg minden egyebe.*
-Én azonban inkább harcos akarok lenni! Arra gondoltam, hogy amint elég nagy leszek, beállok a thargok közé, hogy fegyverrel védhessem megmentőimet, a zsoldomat meg hazaadom apámnak és öcsémnek! *Learon elvigyorodik. Talán neki is lesz haszna abból, ha a fiú így tesz, bár még nem látja előre a dolgokat. Prexi is hadakozást akart játszani, de hetente meggondolja magát. Majd kiderül, hogy két három év múlva mit tart meg ebből Morael.*
-Nos, ha elhatározod magad fiam, csak szólj és veszek neked egy kardot! *Közben meglapogatja a lova nyakát, aki mintha egy kicsit megijedt volna egy lábai előtt elsikló kígyótól. Ebből mondjuk csak annyi látszik, hogy a buta Redul picit megborzolta a sörényét, de a jó gazda már ismeri, hogy nála ez mit jelent.*
-De javaslom ezt még gondold át! Addig is erősödj meg és segíts a birtokon, mert, ha jól szolgálsz, kaphatsz tőlem pénzt vagy egy kis darab földet is a tiétek mellé. Neked kell dönteni, és csak azt mondom, hogy számtalan lehetőséged van, és én támogatlak benne! *Ha harcosnak megy, az is jó a Sajt-mesternek, hiszen legalább rajta kívül lesz, aki megvédi a birtokot, de ha marad parasztnak az is jó, hiszen annyival több a munkaerő.*
-Igen Derin uram! Apám azt mondta, hogy minket is óvnak a Szellemek, hiszen ki más vezethetett volna éppen ide, magához, ha nem az őseink? Vagy az istenek, vagy nem tudom! *Neveti el magát Morael azon, hogy kicsit összezavarodik. El se hiszi, hogy belőle is lehet birtokos és lehet nyája meg minden egyebe.*
-Én azonban inkább harcos akarok lenni! Arra gondoltam, hogy amint elég nagy leszek, beállok a thargok közé, hogy fegyverrel védhessem megmentőimet, a zsoldomat meg hazaadom apámnak és öcsémnek! *Learon elvigyorodik. Talán neki is lesz haszna abból, ha a fiú így tesz, bár még nem látja előre a dolgokat. Prexi is hadakozást akart játszani, de hetente meggondolja magát. Majd kiderül, hogy két három év múlva mit tart meg ebből Morael.*
-Nos, ha elhatározod magad fiam, csak szólj és veszek neked egy kardot! *Közben meglapogatja a lova nyakát, aki mintha egy kicsit megijedt volna egy lábai előtt elsikló kígyótól. Ebből mondjuk csak annyi látszik, hogy a buta Redul picit megborzolta a sörényét, de a jó gazda már ismeri, hogy nála ez mit jelent.*
-De javaslom ezt még gondold át! Addig is erősödj meg és segíts a birtokon, mert, ha jól szolgálsz, kaphatsz tőlem pénzt vagy egy kis darab földet is a tiétek mellé. Neked kell dönteni, és csak azt mondom, hogy számtalan lehetőséged van, és én támogatlak benne! *Ha harcosnak megy, az is jó a Sajt-mesternek, hiszen legalább rajta kívül lesz, aki megvédi a birtokot, de ha marad parasztnak az is jó, hiszen annyival több a munkaerő.*
2368. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-03-04 18:04:03
Üzenet elküldve: 2019-03-04 18:04:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
*Szekerük már egészen benne van a magas fűben, és már egyszer meg is álltak enni egy keveset. Fortas asszony csomagolta el még reggel nekik, csak aztán nem vitték el, mert elfelejtették a nagy sietségbe, de Morael szerencsére emlékezett erre most, amikor jöttek és gyorsan felkapta a sajtot és kenyeret, valamint némely zöldséget tartalmazó kis batyukat. Egyébként Learoné és Norenné lett volna, de most a fiú fogja megenni. Az apja majd eszik otthon. Nemsokára úgyis haza kell érnie a férfinak.*
-Sokszor tettem meg ezt az utat, de mintha mindig egy kicsit más lenne! *A fiú ezen nagyon csodálkozik, hiszen ők sosem merészkedtek ki eddig a városból és a szántóföldek környékéről. Ez már vadvidéknek számít, ahol lehetnek olyan szörnyű vadállatok, amik bajt hozhatnak a fejükre.*
-Nekünk édesanyám sose engedte, hogy kijöjjünk ide! *Vallja be Morael de azért ámuldozva nézi az egyébként végtelennek tűnő zöld tengert. A maga egyszerűségében gyönyörű ez a hely.*
-Egyedül nem is szabad idejönni. Veszélyes lehet! *hagyja helyben az asszony szavát, hiszen mégiscsak egy gyermekről van szó, akit hajt a kíváncsiság. Ha egyszer megengedik neki, akkor legközelebb nem lehet majd visszatartani. Learon tudja milyen ez, hiszen ő is volt gyermek, és gyakran merészkedett kecskéivel olyan helyekre, ahova nem lett volna szabad. Persze őt mindig visszatartotta az, hogy ott voltak a jószágok, akikért felelősséggel tartozott.*
-Sokszor tettem meg ezt az utat, de mintha mindig egy kicsit más lenne! *A fiú ezen nagyon csodálkozik, hiszen ők sosem merészkedtek ki eddig a városból és a szántóföldek környékéről. Ez már vadvidéknek számít, ahol lehetnek olyan szörnyű vadállatok, amik bajt hozhatnak a fejükre.*
-Nekünk édesanyám sose engedte, hogy kijöjjünk ide! *Vallja be Morael de azért ámuldozva nézi az egyébként végtelennek tűnő zöld tengert. A maga egyszerűségében gyönyörű ez a hely.*
-Egyedül nem is szabad idejönni. Veszélyes lehet! *hagyja helyben az asszony szavát, hiszen mégiscsak egy gyermekről van szó, akit hajt a kíváncsiság. Ha egyszer megengedik neki, akkor legközelebb nem lehet majd visszatartani. Learon tudja milyen ez, hiszen ő is volt gyermek, és gyakran merészkedett kecskéivel olyan helyekre, ahova nem lett volna szabad. Persze őt mindig visszatartotta az, hogy ott voltak a jószágok, akikért felelősséggel tartozott.*
2367. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-03-03 15:19:23
Üzenet elküldve: 2019-03-03 15:19:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csörte//
- Eh. *Legyint csupán, de határozottan biccent, hogy tudomásul vette.* Ha te azt találatnak nevezed... *Vigyorodik el kacsintva, persze nem gondolja komolyan. Maga is kabátjáért indul, s komótosan bújik bele, magára ölti. Elöl két gombbal húzza össze, lehet be kellene szereznie egy újat, a házi gyártmány, valahogy nem olyan sikkes, mint gondolja. Igaz, ebből a szempontból nem is túlságosan hiú. Feltekint az elfre, mikor az ráerősít a dicséretre, de erre már nem reagál, tudomásul veszi, s némán köszöni meg, jóllehet maga is tisztában van a képességeivel, még ha korábban egy-egy harc során esztelenül is viselkedett ezzel kapcsolatban. Azóta sikerült annyira összeszednie magát, s két énjét egybeforrasztani, hogy ne zavarja a koncentrációban.*
- Pycta. *Húzza ki magát.* Az a helyzet, hogy én már legalább háromszor meghaltam, úgyhogy szerintem ez rám nem érvényes. *Nevet fel ezúttal őszintén.* Persze értem a célzást, de az örök igazság nem lehet maga a sötétség, mert a halállal csupán az jár. Az üresség, a semmi és a némaság. Bár ebből kiindulva, valószínűleg én halott vagyok. *Komorodik el, s arca jéghideggé válik. Fegyverit is felcsatolja, hosszú tőrét oldalára a tokjába löki, szablyáját hátán lévőbe csúsztatja, majd fél szemmel sandít iménti harcostársára.*
- Szürkén, Pycta, szürkén. *Mosolyodik el, szeme változatlan marad.* Stigmákkal jeleztem érzelmeimet, s ezek a semmivé váltak. Immár maradt az érzéketlen arc. *Vonja meg a vállát.* Nem lehet megbízni bennem, olykor valamit egész jól meglátok, olykor pedig csupán a szörnyűséget és a vért. Láttam Sa'Therethet Pycta, ahogyan láttam Eeyrt is. Nem lehet közöttük választani, talán Teysus lenne a nyerő. *Nevet fel öblösen.* Hisz ő az egyensúly, nem igaz? Lavírozik a félisten-politikában. *Nevet tovább mélyen.* Majd elválik Pycta, majd elválik.
//Csörte//
- Eh. *Legyint csupán, de határozottan biccent, hogy tudomásul vette.* Ha te azt találatnak nevezed... *Vigyorodik el kacsintva, persze nem gondolja komolyan. Maga is kabátjáért indul, s komótosan bújik bele, magára ölti. Elöl két gombbal húzza össze, lehet be kellene szereznie egy újat, a házi gyártmány, valahogy nem olyan sikkes, mint gondolja. Igaz, ebből a szempontból nem is túlságosan hiú. Feltekint az elfre, mikor az ráerősít a dicséretre, de erre már nem reagál, tudomásul veszi, s némán köszöni meg, jóllehet maga is tisztában van a képességeivel, még ha korábban egy-egy harc során esztelenül is viselkedett ezzel kapcsolatban. Azóta sikerült annyira összeszednie magát, s két énjét egybeforrasztani, hogy ne zavarja a koncentrációban.*
- Pycta. *Húzza ki magát.* Az a helyzet, hogy én már legalább háromszor meghaltam, úgyhogy szerintem ez rám nem érvényes. *Nevet fel ezúttal őszintén.* Persze értem a célzást, de az örök igazság nem lehet maga a sötétség, mert a halállal csupán az jár. Az üresség, a semmi és a némaság. Bár ebből kiindulva, valószínűleg én halott vagyok. *Komorodik el, s arca jéghideggé válik. Fegyverit is felcsatolja, hosszú tőrét oldalára a tokjába löki, szablyáját hátán lévőbe csúsztatja, majd fél szemmel sandít iménti harcostársára.*
- Szürkén, Pycta, szürkén. *Mosolyodik el, szeme változatlan marad.* Stigmákkal jeleztem érzelmeimet, s ezek a semmivé váltak. Immár maradt az érzéketlen arc. *Vonja meg a vállát.* Nem lehet megbízni bennem, olykor valamit egész jól meglátok, olykor pedig csupán a szörnyűséget és a vért. Láttam Sa'Therethet Pycta, ahogyan láttam Eeyrt is. Nem lehet közöttük választani, talán Teysus lenne a nyerő. *Nevet fel öblösen.* Hisz ő az egyensúly, nem igaz? Lavírozik a félisten-politikában. *Nevet tovább mélyen.* Majd elválik Pycta, majd elválik.
2366. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-03-03 11:35:06
Üzenet elküldve: 2019-03-03 11:35:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csörte//
*Egy szerzetesnek, főleg olyannak, mint ők ketten, eleme a harc. A test tökéletesítésén keresztül igyekeznek elérni egy magasabb szellemi állapotot, melynek valójában csak velejárója az a harcmodor, amely kiemeli őket az egyszerű városi verekedők közül. Bár kívülről elképzelhetetlennek tetszik egy-egy mozdulatuk vagy ugrásuk, mégis egyszerű halandók maguk is.
Umon valóban sokat fejlődött, ahogy a gyakorlóharc végén elismerte. De miért is titkolná, sem féltékenység, sem dac nem születik benne ennek okán. Fizikailag még jobb, mint az átkozott szerzetes, de eljöhet még az az idő, amikor majd ő fog tanulni tőle.*
- Gyakorlatilag én győztem. *Mutat rá mosolyogva a végeredményre. Hisz habár csak az az egyetlen találat született még a harc elején, az az ő oldalára billenti a serpenyőt. Persze nem tartja magát győztesnek.
A csuhátlan csuhás nem támaszkodik a térdére, bármennyire is szeretne. Ehelyett egyenes derékkal áll barátja előtt, karjait összefontja a háta mögött. Az orrán beszívott levegőt pár másodpercig a tüdejében tartja, hogy hosszan fújja ki a száján, s újra pár másodpercig tartsa ki, mielőtt újra levegőt vesz. Ezzel a technikával gyorsan visszatér a normál légzése, szíve lassul bordáinak ketrecében és teste nyugalmi állapotba kerül.*
- Valós képességeid elismerése. *Mondja halovány mosollyal. Nem szokása gúnyolódni vagy dicsérni, de ha valamit elismer, azt sem rejti el.
A komor hangulatba kerülő Umon hangulatának változására látszólag nem reagál semmivel. Valóban megszokta már barátja viselkedését, ami esetleg másoknak furcsa és ijesztő lehet.*
- Vannak bölcsek, akik szerint az élet egy álom, s a halál az álom vége, valójában az ébredés. *Mondja, bár ez csak érintőlegesen kapcsolódik beszélgetésükhöz. Pár lépéssel a letaposott fű szélén letett csuhája felé megy, hogy magára vegye, majd visszatér Umonhoz.*
- És hogyan látod a fényt? *Kérdi halkan, ezúttal sincs szüksége hangos szavakra. Az átkozott szerzetesre hagyja, miként érti a kérdést, azt szeretné hallani, amit ő gondol fényről és sötétségről.*
//Csörte//
*Egy szerzetesnek, főleg olyannak, mint ők ketten, eleme a harc. A test tökéletesítésén keresztül igyekeznek elérni egy magasabb szellemi állapotot, melynek valójában csak velejárója az a harcmodor, amely kiemeli őket az egyszerű városi verekedők közül. Bár kívülről elképzelhetetlennek tetszik egy-egy mozdulatuk vagy ugrásuk, mégis egyszerű halandók maguk is.
Umon valóban sokat fejlődött, ahogy a gyakorlóharc végén elismerte. De miért is titkolná, sem féltékenység, sem dac nem születik benne ennek okán. Fizikailag még jobb, mint az átkozott szerzetes, de eljöhet még az az idő, amikor majd ő fog tanulni tőle.*
- Gyakorlatilag én győztem. *Mutat rá mosolyogva a végeredményre. Hisz habár csak az az egyetlen találat született még a harc elején, az az ő oldalára billenti a serpenyőt. Persze nem tartja magát győztesnek.
A csuhátlan csuhás nem támaszkodik a térdére, bármennyire is szeretne. Ehelyett egyenes derékkal áll barátja előtt, karjait összefontja a háta mögött. Az orrán beszívott levegőt pár másodpercig a tüdejében tartja, hogy hosszan fújja ki a száján, s újra pár másodpercig tartsa ki, mielőtt újra levegőt vesz. Ezzel a technikával gyorsan visszatér a normál légzése, szíve lassul bordáinak ketrecében és teste nyugalmi állapotba kerül.*
- Valós képességeid elismerése. *Mondja halovány mosollyal. Nem szokása gúnyolódni vagy dicsérni, de ha valamit elismer, azt sem rejti el.
A komor hangulatba kerülő Umon hangulatának változására látszólag nem reagál semmivel. Valóban megszokta már barátja viselkedését, ami esetleg másoknak furcsa és ijesztő lehet.*
- Vannak bölcsek, akik szerint az élet egy álom, s a halál az álom vége, valójában az ébredés. *Mondja, bár ez csak érintőlegesen kapcsolódik beszélgetésükhöz. Pár lépéssel a letaposott fű szélén letett csuhája felé megy, hogy magára vegye, majd visszatér Umonhoz.*
- És hogyan látod a fényt? *Kérdi halkan, ezúttal sincs szüksége hangos szavakra. Az átkozott szerzetesre hagyja, miként érti a kérdést, azt szeretné hallani, amit ő gondol fényről és sötétségről.*
2365. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-03-02 20:20:28
Üzenet elküldve: 2019-03-02 20:20:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csörte//
*Megint kifordul, Umon már nehezen tudja elrejteni bosszúságát arcán, bár az az igazság, hogy most van inkább elemében. Élvezi a mozgást, a felhőtlen küzdelmet, melynek valójában tétje nincs, azonban mégis valahol véresen komoly. Most azt érzi bizonyíthat, azt érzi, amit még útjuk előtt megfogalmazott Pyctának talán meg tudta mutatni. Talán az elf is elhiszi, hogy nem semmitérő, bár, talán soha nem is tartotta annak. Elfáradt. Sokkal jobban, mint ahogyan Pycta, s mint ahogyan mutatja. Ennek megfelelően, ahogy az elf szól, szinte abban a pillanatban rogy le a földre, s kapaszkodik meg térdében.*
- Biztos?! Még egy menet? *Vigyorodik el szélesen, mint, akinek ez olyan könnyedén megy, persze aztán csak legyint, alig kap levegőt, de eddig a koncentráció segítette állóképességében. Lassan feltápászkodik a földről, s maga is biccent, bár kezét nem használja, ezt a jelet nem ismeri fel, azt csak feltételezi, hogy a kölcsönös tisztelet jele lehet, ezért meggondolva magát, sután ő is utánozza.*
- Köszönöm, ezt a te szádból különösen jó hallani. *Húzza ki magát büszkén, mielőtt ismét ráereszkedne a mélabús hidegség, mit talán Pycta már megszokott és elfogadott.*
- Nem érzem mindig a sötétség közelségét. *Kezdi hirtelen, csak úgy, mintha mindig is erről beszélgettek volna.* Ezekben a pillanatokban különösen nem. *Rázza meg a fejét.* Aztán, mintha felébrednék... vagy álomba merülnék? Nem tudom. *Vonja meg vállát, valójában most sem lesz ettől sem feszült, sem szomorú, csak, mint tényeket állapítja meg.*
//Csörte//
*Megint kifordul, Umon már nehezen tudja elrejteni bosszúságát arcán, bár az az igazság, hogy most van inkább elemében. Élvezi a mozgást, a felhőtlen küzdelmet, melynek valójában tétje nincs, azonban mégis valahol véresen komoly. Most azt érzi bizonyíthat, azt érzi, amit még útjuk előtt megfogalmazott Pyctának talán meg tudta mutatni. Talán az elf is elhiszi, hogy nem semmitérő, bár, talán soha nem is tartotta annak. Elfáradt. Sokkal jobban, mint ahogyan Pycta, s mint ahogyan mutatja. Ennek megfelelően, ahogy az elf szól, szinte abban a pillanatban rogy le a földre, s kapaszkodik meg térdében.*
- Biztos?! Még egy menet? *Vigyorodik el szélesen, mint, akinek ez olyan könnyedén megy, persze aztán csak legyint, alig kap levegőt, de eddig a koncentráció segítette állóképességében. Lassan feltápászkodik a földről, s maga is biccent, bár kezét nem használja, ezt a jelet nem ismeri fel, azt csak feltételezi, hogy a kölcsönös tisztelet jele lehet, ezért meggondolva magát, sután ő is utánozza.*
- Köszönöm, ezt a te szádból különösen jó hallani. *Húzza ki magát büszkén, mielőtt ismét ráereszkedne a mélabús hidegség, mit talán Pycta már megszokott és elfogadott.*
- Nem érzem mindig a sötétség közelségét. *Kezdi hirtelen, csak úgy, mintha mindig is erről beszélgettek volna.* Ezekben a pillanatokban különösen nem. *Rázza meg a fejét.* Aztán, mintha felébrednék... vagy álomba merülnék? Nem tudom. *Vonja meg vállát, valójában most sem lesz ettől sem feszült, sem szomorú, csak, mint tényeket állapítja meg.*
2364. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-03-02 18:44:58
Üzenet elküldve: 2019-03-02 18:44:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csörte//
*Számított rá, hogy ilyen kiegyenlített küzdelmet fognak folytatni, de Umon technikáját és találékonyságát lenyűgözőnek találja. Nem gondolta, hogy ilyen lelki háborgásban képes lehet ennyire kifinomult és precíz lenni. Tiszteletet érez iránta.
A karjának kiszabadítása után a testtel való támadás sem jár sikerrel, ám az átkozott szerzetes ügyesen helyezkedve lök rajta egyet, de valamiért úgy érzi, hogy ennyivel nem elégszik meg. A háta mögött nincs szeme, a gáncsot vető lábat nem is látja, de kihasználja Umon lökésének lendületét, hátralendíti magát, miközben a lábát felkapja és két kezén átfordulva érkezik talpra, onnan újabb kézen átfordulást csinál hátrafelé, végül felugrik magasan a levegőbe, hogy egy hátra szaltóval érjen talajt a fűben, méterekkel ellenfelétől.*
- Elég. *Mondja halkan és komolyan. Az összecsapás nem nevezhető hosszúnak, talán ha tucatnyi támadás és védekezés történt ezalatt, de jócskán kivettek belőle. Kevés küzdelme tartott ilyen sokáig. Az állóképessége átlagon felüli, de szaporán veszi a levegőt, mellkasa gyorsan emelkedik, süllyed. Pár hosszú lélegzettel igyekszik visszanyerni lélegzetét és lenyugtatni a testét.*
- Sokat fejlődtél, barátom. *Hajtja meg magát derékból Umon előtt, jobb öklét bal nyitott tenyerébe érinti közben maga előtt.*
//Csörte//
*Számított rá, hogy ilyen kiegyenlített küzdelmet fognak folytatni, de Umon technikáját és találékonyságát lenyűgözőnek találja. Nem gondolta, hogy ilyen lelki háborgásban képes lehet ennyire kifinomult és precíz lenni. Tiszteletet érez iránta.
A karjának kiszabadítása után a testtel való támadás sem jár sikerrel, ám az átkozott szerzetes ügyesen helyezkedve lök rajta egyet, de valamiért úgy érzi, hogy ennyivel nem elégszik meg. A háta mögött nincs szeme, a gáncsot vető lábat nem is látja, de kihasználja Umon lökésének lendületét, hátralendíti magát, miközben a lábát felkapja és két kezén átfordulva érkezik talpra, onnan újabb kézen átfordulást csinál hátrafelé, végül felugrik magasan a levegőbe, hogy egy hátra szaltóval érjen talajt a fűben, méterekkel ellenfelétől.*
- Elég. *Mondja halkan és komolyan. Az összecsapás nem nevezhető hosszúnak, talán ha tucatnyi támadás és védekezés történt ezalatt, de jócskán kivettek belőle. Kevés küzdelme tartott ilyen sokáig. Az állóképessége átlagon felüli, de szaporán veszi a levegőt, mellkasa gyorsan emelkedik, süllyed. Pár hosszú lélegzettel igyekszik visszanyerni lélegzetét és lenyugtatni a testét.*
- Sokat fejlődtél, barátom. *Hajtja meg magát derékból Umon előtt, jobb öklét bal nyitott tenyerébe érinti közben maga előtt.*
2363. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-03-02 14:48:23
Üzenet elküldve: 2019-03-02 14:48:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Városfejlesztési osztály//
* A férfi ismét csöndben hallgatja végig a csoportot. Ezúttal úgy tűnik, hogy kevesebb kérdést kap, amit láthatóan haladásnak könyvel el, mert bizony lenne dolga. *
- Hát ez az egész eset, lassú agyú elf barátom. * Mosolyog Dromelre a férfi, aki úgy tűnik, hogy újabb kérdéseket már nem tervez feltenni. A gnóm lányka kérdésein elgondolkodik, majd bólint. *
- Valószínűleg erről a másolásért felelős munkatárs tudna bővebb információval szolgálni, ő felel az emberei munkájáért. Mush'lo Ungho, egy tündér, alighanem arra felé találjátok, a sátrának a környékén. * Int a társaság mögé. Ha arra fordulnak, és nagyon igyekeznek, akkor ki is szúrhatnak egy apró szárnyaival elgondolkodva verdeső férfit, aki nagyon néz egy tervrajzot. *
- Bizonyosan van családja, de honnan tudjam én ezt? Az építkezésért felelek, nem a dolgozók családi hátteréért. Van, aki csak egy napra jön dolgozni, van, aki már régóta itt van. * Csóválja meg a fejét. * De a felettese biztos több részlettel tud szolgálni, vagy a munkatársai.
*Rill'ir kiabálására néhány fegyveres őr közelebb jön, de munkaadójuk intézésre megállnak, és nem cselekednek. Az bizonyára látszódik, hogy nem tetszik nekik, ahogy az elf elengedi indulatait. A férfi nem kommentálja a dolgot, nem látszik rajta a megbánás jele, de nem is akarja tovább provokálni az elfet. *
- Ha este őrszolgálatot tennének, akkor az őrök parancsnokánál jelentkezzenek. * Mondja inkább szűkszavúan. * Ha további kérdéseik lennének, megtalálnak ezen a helyen. És most a viszont látásra. * Jelenti ki, azzal sarkon is fordul, nem törődve az öreg gnómmal, aki láthatóan nem akar tovább részt venni a nyomozásban. *
* A férfi ismét csöndben hallgatja végig a csoportot. Ezúttal úgy tűnik, hogy kevesebb kérdést kap, amit láthatóan haladásnak könyvel el, mert bizony lenne dolga. *
- Hát ez az egész eset, lassú agyú elf barátom. * Mosolyog Dromelre a férfi, aki úgy tűnik, hogy újabb kérdéseket már nem tervez feltenni. A gnóm lányka kérdésein elgondolkodik, majd bólint. *
- Valószínűleg erről a másolásért felelős munkatárs tudna bővebb információval szolgálni, ő felel az emberei munkájáért. Mush'lo Ungho, egy tündér, alighanem arra felé találjátok, a sátrának a környékén. * Int a társaság mögé. Ha arra fordulnak, és nagyon igyekeznek, akkor ki is szúrhatnak egy apró szárnyaival elgondolkodva verdeső férfit, aki nagyon néz egy tervrajzot. *
- Bizonyosan van családja, de honnan tudjam én ezt? Az építkezésért felelek, nem a dolgozók családi hátteréért. Van, aki csak egy napra jön dolgozni, van, aki már régóta itt van. * Csóválja meg a fejét. * De a felettese biztos több részlettel tud szolgálni, vagy a munkatársai.
*Rill'ir kiabálására néhány fegyveres őr közelebb jön, de munkaadójuk intézésre megállnak, és nem cselekednek. Az bizonyára látszódik, hogy nem tetszik nekik, ahogy az elf elengedi indulatait. A férfi nem kommentálja a dolgot, nem látszik rajta a megbánás jele, de nem is akarja tovább provokálni az elfet. *
- Ha este őrszolgálatot tennének, akkor az őrök parancsnokánál jelentkezzenek. * Mondja inkább szűkszavúan. * Ha további kérdéseik lennének, megtalálnak ezen a helyen. És most a viszont látásra. * Jelenti ki, azzal sarkon is fordul, nem törődve az öreg gnómmal, aki láthatóan nem akar tovább részt venni a nyomozásban. *
2362. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-03-01 17:49:17
Üzenet elküldve: 2019-03-01 17:49:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csörte//
*Már meg sem lepődik, rugalmasan hengeredik át Pycta csípőjén, majd tompítva kissé rogyasztva ér földet. A kezet kissé kifelé, majd felcsavarja, épp, hogy csak feszegetve a határt. Nem akar sem rándulást, sem törést, a harc nem arra megy ki. Lába rögtön ezt követően szinte azonnal indul, de már fejét sem csóválja meg, hogy erőteljesen kiegyenlített küzdelmüknek most sem tesz egyikük sem a végére pontot. Lába csupán talpon csattan, kellemetlen zsibogást hagyva lábfejében, eztán pedig a kezében érez apróbb rántást. Elengedi az elf kezét, s egy aprót fordul, hogy a váll és azzal együtt a test is közvetlenül előtte húzzon el. Pycta így előtte van ugyan, de egy kis oldalazással a bal oldalára kerül, ahonnan indíthatja következő támadását. Előrehajol, hogy bal könyöke Pycta mellkasa elé kerülhessen, s hátrafelé taszítsa, miközben bal lábát az elf jobbja mögé helyezi keresztbe. Ha a mozdulat sikeres, egy gánccsal vet véget az eddig véget nem érő tusának, melynek következtében Pycta háttal a földre kerül.*
//Csörte//
*Már meg sem lepődik, rugalmasan hengeredik át Pycta csípőjén, majd tompítva kissé rogyasztva ér földet. A kezet kissé kifelé, majd felcsavarja, épp, hogy csak feszegetve a határt. Nem akar sem rándulást, sem törést, a harc nem arra megy ki. Lába rögtön ezt követően szinte azonnal indul, de már fejét sem csóválja meg, hogy erőteljesen kiegyenlített küzdelmüknek most sem tesz egyikük sem a végére pontot. Lába csupán talpon csattan, kellemetlen zsibogást hagyva lábfejében, eztán pedig a kezében érez apróbb rántást. Elengedi az elf kezét, s egy aprót fordul, hogy a váll és azzal együtt a test is közvetlenül előtte húzzon el. Pycta így előtte van ugyan, de egy kis oldalazással a bal oldalára kerül, ahonnan indíthatja következő támadását. Előrehajol, hogy bal könyöke Pycta mellkasa elé kerülhessen, s hátrafelé taszítsa, miközben bal lábát az elf jobbja mögé helyezi keresztbe. Ha a mozdulat sikeres, egy gánccsal vet véget az eddig véget nem érő tusának, melynek következtében Pycta háttal a földre kerül.*
2361. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-03-01 13:48:26
Üzenet elküldve: 2019-03-01 13:48:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csörte//
*Amikor Umon megragadta a karját, még nem készült meglepetésre. Igyekezett alkalmazkodni a kialakult, új helyzethez, s a lehető legtöbbet kihozni belőle. Ennek folyománya lett a dobás-kísérlet, amely sikerül is és nem is.
Az átkozott szerzetes remekül ismeri fel az erdőmélyi elf tervét és egy ügyes mozdulattal, támaszként használva a csuhátlan csuhás hátát, egy ugrással talpra érkezik mögötte. A fogást még mindig kölcsönösen tartják, így a hosszúéletű válla kellemetlen feszüléssel válaszol a kialakult testhelyzetre. A szavakra most is némán, csak egy halovány mosollyal válaszol.
Érzi, hogy ezúttal az ő karja feszül meg a hajlásiránnyal ellentétes irányban és már lendül is a láb, hogy ezzel szinte felkínált hasfalát-oldalát célozza.
Umon egy akrobatikus védéssel kerülte el a találatot korábban, de a csuhátlan csuhást nem ez motiválja, talppal állja útját a bordái felé tartó rúgásnak, majd befelé húzza a karját, hogy a feszítést csökkentse, ezzel megpróbálva Umont is maga felé rántani és ezzel egyszerre vállal előre indul meg, hogy kurta ütést mérjen vele ellenfele mellkasára.*
//Csörte//
*Amikor Umon megragadta a karját, még nem készült meglepetésre. Igyekezett alkalmazkodni a kialakult, új helyzethez, s a lehető legtöbbet kihozni belőle. Ennek folyománya lett a dobás-kísérlet, amely sikerül is és nem is.
Az átkozott szerzetes remekül ismeri fel az erdőmélyi elf tervét és egy ügyes mozdulattal, támaszként használva a csuhátlan csuhás hátát, egy ugrással talpra érkezik mögötte. A fogást még mindig kölcsönösen tartják, így a hosszúéletű válla kellemetlen feszüléssel válaszol a kialakult testhelyzetre. A szavakra most is némán, csak egy halovány mosollyal válaszol.
Érzi, hogy ezúttal az ő karja feszül meg a hajlásiránnyal ellentétes irányban és már lendül is a láb, hogy ezzel szinte felkínált hasfalát-oldalát célozza.
Umon egy akrobatikus védéssel kerülte el a találatot korábban, de a csuhátlan csuhást nem ez motiválja, talppal állja útját a bordái felé tartó rúgásnak, majd befelé húzza a karját, hogy a feszítést csökkentse, ezzel megpróbálva Umont is maga felé rántani és ezzel egyszerre vállal előre indul meg, hogy kurta ütést mérjen vele ellenfele mellkasára.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2949-2968