Külső területek - Füves puszta
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 127 (2521. - 2540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2949-2968
2540. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-11-02 12:41:51
Üzenet elküldve: 2019-11-02 12:41:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos este//
*A többiek is elfogadják, hogy csak egy állattal kell beérniük. Időközben Vlendor-ban volt kialakulóban egy terv, hogy a tülkükből milyen jó szarvsisak lehetne, de mindegy. Amúgy se úgy barbár ő már. Csak a régi büszkeség. Nixomia és a másik társaság beszélgetését érdeklődve hallgatja. A lány is megpróbálkozik beszélni velük, ami mindenképp jó dolog. Utólag már kár, hogy nem tudták, de mint kiderül annak a fának a kérgéből iható víz jön. Ezt Vlendor megjegyzi magának. Az is jó, hogy meghalni nem fog a lány csak fura dolgokat lát. Vagy látott. A nomád reméli, hogy már vége. A témát egy jó hangulatú ivászat űzi el amit aztán a tanácskozás követ. A tündér szavaira Vlendor csak néz. A mutogatás amúgy tényleg kell neki mert amúgy nem értené mit akar a kis fickó. Az ötlet viszont nem rossz. Bathrak egyből kerít is pár ásót és az egyiket kézbe is veszi ahogy egy jó vezetőnek tennie kell. Vlendor is felvesz egyet és végignéz a tündéren és a lányon.*
-Melyiktek jönne ásni? Döntsétek el!
*Nem azért mondta ezt mert olyan diplomatikus lenne hanem mert mégiscsak férfi munkáról van szó és egy férfi és egy nő áll előtte. A tündér eddig értelmesnek tűnt, aki elfogadta a helyzetét a csapatban, de jobb biztosra menni. Vlendor azért reméli, hogy a lány megy ásni mert ő tud is. Azt, azért nem hiszi, hogy gond lenne ebből. Mikor félrehívják a lovakat ellenőrizni kicsit felvonja a szemöldökét, de megy.*
~Rég nem hívtak már a lovakat felkészíteni. Talán az ital hozta meg a kedvét.~
*Bizony ő másra várt. Talán nem a legjobb pillanat, de férfiként nem hátrált volna meg. De másról van szó. Komolyan hallgatja amit mond neki a lány. Tényleg sokat kell még tapasztalnia az életben. Rosszul látja a dolgokat. Vlendor lassan megrázza a fejét.*
-Valószínűleg törzsi szimbólum lehet. Egy testvére lehetett. Akkor pedig most szólj mert ha elhallgatod az rossz vért szül.
*Ezt nem tanácsként mondta hanem mint vezetőnek választott alak parancsolta a lánynak. A holtak tisztelete és a törzs mindenek felett való. Bathrak nem rossz ember.*
-Remélem elföldelted a maradványokat. A kard őket illeti.
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos este//
*A többiek is elfogadják, hogy csak egy állattal kell beérniük. Időközben Vlendor-ban volt kialakulóban egy terv, hogy a tülkükből milyen jó szarvsisak lehetne, de mindegy. Amúgy se úgy barbár ő már. Csak a régi büszkeség. Nixomia és a másik társaság beszélgetését érdeklődve hallgatja. A lány is megpróbálkozik beszélni velük, ami mindenképp jó dolog. Utólag már kár, hogy nem tudták, de mint kiderül annak a fának a kérgéből iható víz jön. Ezt Vlendor megjegyzi magának. Az is jó, hogy meghalni nem fog a lány csak fura dolgokat lát. Vagy látott. A nomád reméli, hogy már vége. A témát egy jó hangulatú ivászat űzi el amit aztán a tanácskozás követ. A tündér szavaira Vlendor csak néz. A mutogatás amúgy tényleg kell neki mert amúgy nem értené mit akar a kis fickó. Az ötlet viszont nem rossz. Bathrak egyből kerít is pár ásót és az egyiket kézbe is veszi ahogy egy jó vezetőnek tennie kell. Vlendor is felvesz egyet és végignéz a tündéren és a lányon.*
-Melyiktek jönne ásni? Döntsétek el!
*Nem azért mondta ezt mert olyan diplomatikus lenne hanem mert mégiscsak férfi munkáról van szó és egy férfi és egy nő áll előtte. A tündér eddig értelmesnek tűnt, aki elfogadta a helyzetét a csapatban, de jobb biztosra menni. Vlendor azért reméli, hogy a lány megy ásni mert ő tud is. Azt, azért nem hiszi, hogy gond lenne ebből. Mikor félrehívják a lovakat ellenőrizni kicsit felvonja a szemöldökét, de megy.*
~Rég nem hívtak már a lovakat felkészíteni. Talán az ital hozta meg a kedvét.~
*Bizony ő másra várt. Talán nem a legjobb pillanat, de férfiként nem hátrált volna meg. De másról van szó. Komolyan hallgatja amit mond neki a lány. Tényleg sokat kell még tapasztalnia az életben. Rosszul látja a dolgokat. Vlendor lassan megrázza a fejét.*
-Valószínűleg törzsi szimbólum lehet. Egy testvére lehetett. Akkor pedig most szólj mert ha elhallgatod az rossz vért szül.
*Ezt nem tanácsként mondta hanem mint vezetőnek választott alak parancsolta a lánynak. A holtak tisztelete és a törzs mindenek felett való. Bathrak nem rossz ember.*
-Remélem elföldelted a maradványokat. A kard őket illeti.
2539. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-11-01 12:26:35
Üzenet elküldve: 2019-11-01 12:26:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Elveszve a fűtengerben//
*Szürke pár szimat után látszólag elfogadja a gnóm fiút. Visszaül a lábára és csóválja a farkát, ami jót jelent. ~Milyen hamar barátkozik! a kutya nem véletlen a kétlábúak legjobb barátja.~ Vigyorogva követi Cil magyarázatát, hogy Szürke gyengéi a nyuszik.*
- Szegény Szürkének ez a vidék igazi kísértés. Szerencse, hogy nem történt nagyobb bajod. *A kutyus jólesően bújik a simogató kéz alá, láthatóan jól esik neki a szeretet. A gazdáját elnézve egy kicsit zavarban van. Ganer közvetlen természete többször okozott kellemetlenséget vagy félreértést. Tudja jól, hogy ezen dolgoznia kell még. Abba is hagyja a lány bogarászását, mert ez számára már túl közvetlen lehet egy teljesen idegen személytől. Cil örvend a találkozásnak, de a mondata végén még várna valamire. Ganer szándékosan nem mondja a vezetéknevét mert, akkor esélyt adhatna a lebukására, Cil családjának ismeretére. Nem tudja, hogy a lány bátyja mennyit mesélt róla, ha egyáltalán említést tett, ezt nem tudhatja. A bemutatkozás, kézfogás után felállással próbálkoznak. A gnóm lány feljajdul a próbálkozásra, de Ganer nem hagyja visszaesni. Finoman, de mégis biztos erővel tartja, mivel a bokája el is törhetett, amit ilyenkor egyáltalán nem szabad terhelni. A lány a nyakába kapaszkodik, hogy ne kelljen terhelnie a fájós bokáját. Ganer nem feltételez semmilyen szimulációt, ezért természetesen kezeli a helyzetet, legjobb tudása szerint. a közelség számára is hirtelen jött, de a szituáció miatt most nem ezen kezd el gondolkodni, hanem, hogy miként tudna segíteni Cil-nek. Az okuláré mögül csillogó éjszín szemek villannak ki, amik képesek arra, hogy egy pillanatra zavarba hozzák. Ezen gyorsan átlendül, hiszen csak egy pillanatig tart, mert már a lova segítségére terelődik a figyelem. A lehetőséget a kisasszony elfogadja, így Ganer óvatosan az ölébe veszi a hölgyet, már ah az engedi, és közös erővel felülteti lova hátára. A nyeregben Cil könnyedén meg tud kapaszkodni és segíthet magát feljuttatni. Ha sikerül a művelet, akkor előhúz egy kendőt a lovon lévő utazótáskából. Cil sebesült lábát jó alaposan beköti vele, lehetőleg úgy, hogy ne sokat tudjon mozogni a sérült rész, valamennyire stabilizálja. A nyuszis útra visszanézve elmosolyodik.*
- Szürke biztos örülne, ha arra mennénk, de most nem kedvezünk neki. *Együtt érzően kacsint a barátságos kutyusra. Igyekezett Cil kérdését megelőzni a feljutásban, jobb, ha ezen nem gondolkodik a gnóm fia vagy lánya. Ha nem sikerült a felülés, akkor addig próbálkozik amíg nem jön össze. Ganer nem mondható gyengének, mint ahogy a gnómok általában szívósak és erősek. Amennyiben sikerült a kisasszonyt feljuttatni ő könnyen felpattan a felszerszámozott állatra. Látszik rajta, hogy gyakorlott lovas.*
- Keresünk valami biztonságos helyet a közelben, ahol a sérülésedet el is tudják látni. *Most a férfi számára ez az elsődleges fontosságú lépés.*
- Nemrég érkeztem a városba. Van valami, amit jó ha tudok róla vagy a környékről? *Kellemes és laza csevejt próbál elindítani, úgy, hogy a lány mögött ül, hiszen így tud rá figyelni és tartani, nehogy valami oknál fogva leessen a lóról.*
- Jól ülsz, indulhatunk? *A biztonság kedvéért megkérdezi és ha a válasz igenlő akkor lassú léptékben elindítja Éjtépőt.*
*Szürke pár szimat után látszólag elfogadja a gnóm fiút. Visszaül a lábára és csóválja a farkát, ami jót jelent. ~Milyen hamar barátkozik! a kutya nem véletlen a kétlábúak legjobb barátja.~ Vigyorogva követi Cil magyarázatát, hogy Szürke gyengéi a nyuszik.*
- Szegény Szürkének ez a vidék igazi kísértés. Szerencse, hogy nem történt nagyobb bajod. *A kutyus jólesően bújik a simogató kéz alá, láthatóan jól esik neki a szeretet. A gazdáját elnézve egy kicsit zavarban van. Ganer közvetlen természete többször okozott kellemetlenséget vagy félreértést. Tudja jól, hogy ezen dolgoznia kell még. Abba is hagyja a lány bogarászását, mert ez számára már túl közvetlen lehet egy teljesen idegen személytől. Cil örvend a találkozásnak, de a mondata végén még várna valamire. Ganer szándékosan nem mondja a vezetéknevét mert, akkor esélyt adhatna a lebukására, Cil családjának ismeretére. Nem tudja, hogy a lány bátyja mennyit mesélt róla, ha egyáltalán említést tett, ezt nem tudhatja. A bemutatkozás, kézfogás után felállással próbálkoznak. A gnóm lány feljajdul a próbálkozásra, de Ganer nem hagyja visszaesni. Finoman, de mégis biztos erővel tartja, mivel a bokája el is törhetett, amit ilyenkor egyáltalán nem szabad terhelni. A lány a nyakába kapaszkodik, hogy ne kelljen terhelnie a fájós bokáját. Ganer nem feltételez semmilyen szimulációt, ezért természetesen kezeli a helyzetet, legjobb tudása szerint. a közelség számára is hirtelen jött, de a szituáció miatt most nem ezen kezd el gondolkodni, hanem, hogy miként tudna segíteni Cil-nek. Az okuláré mögül csillogó éjszín szemek villannak ki, amik képesek arra, hogy egy pillanatra zavarba hozzák. Ezen gyorsan átlendül, hiszen csak egy pillanatig tart, mert már a lova segítségére terelődik a figyelem. A lehetőséget a kisasszony elfogadja, így Ganer óvatosan az ölébe veszi a hölgyet, már ah az engedi, és közös erővel felülteti lova hátára. A nyeregben Cil könnyedén meg tud kapaszkodni és segíthet magát feljuttatni. Ha sikerül a művelet, akkor előhúz egy kendőt a lovon lévő utazótáskából. Cil sebesült lábát jó alaposan beköti vele, lehetőleg úgy, hogy ne sokat tudjon mozogni a sérült rész, valamennyire stabilizálja. A nyuszis útra visszanézve elmosolyodik.*
- Szürke biztos örülne, ha arra mennénk, de most nem kedvezünk neki. *Együtt érzően kacsint a barátságos kutyusra. Igyekezett Cil kérdését megelőzni a feljutásban, jobb, ha ezen nem gondolkodik a gnóm fia vagy lánya. Ha nem sikerült a felülés, akkor addig próbálkozik amíg nem jön össze. Ganer nem mondható gyengének, mint ahogy a gnómok általában szívósak és erősek. Amennyiben sikerült a kisasszonyt feljuttatni ő könnyen felpattan a felszerszámozott állatra. Látszik rajta, hogy gyakorlott lovas.*
- Keresünk valami biztonságos helyet a közelben, ahol a sérülésedet el is tudják látni. *Most a férfi számára ez az elsődleges fontosságú lépés.*
- Nemrég érkeztem a városba. Van valami, amit jó ha tudok róla vagy a környékről? *Kellemes és laza csevejt próbál elindítani, úgy, hogy a lány mögött ül, hiszen így tud rá figyelni és tartani, nehogy valami oknál fogva leessen a lóról.*
- Jól ülsz, indulhatunk? *A biztonság kedvéért megkérdezi és ha a válasz igenlő akkor lassú léptékben elindítja Éjtépőt.*
2538. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-10-31 15:58:29
Üzenet elküldve: 2019-10-31 15:58:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Elveszve a fűtengerben//
*Szürke sűrű apró szimatolással vesz illatmintát a gnóm fiú kezéről, s megnyugodva ül vissza két hátsó lábára, de azért farka sűrű csóválásával söpri maga mögött a fűtengert. Tetszik neki Ganer illata, de nem tolakszik.*
- Jól képzett állat, noha a nyuszik a gyengéi. Szeret velük játszani, csak ők nem szeretnek vele *tárja az ügy problematikáját Ganer felé a gnóm lány.
A kutya az érintéstől nem húzódik el, a fejét ért simítás alá bújik nagy busa fejével.
Mal szokta így körberendezni Cilanneyt, mint ahogyan az idegen teszi vele, így ez kicsit feszélyezi, ezt érezheti is. Csak míg Mal fésűt tartó kezei közül kisétál, orrán okuláréval, kezében könyvvel, a haja pedig ugyan olyan szénaboglya, mint korábban, addig ezt most nem tudja megtenni.*
- Én is örvendek Ganer... *a mondat végén felviszi a hangsúlyt, mint aki nem tudja befejezni, mivel hogy nem is tudja. Feltételezi a második, esetleg harmadik nevet. A felé nyújtott kezet amúgy megrázza, de nem engedi el. Megpróbál fölállni, de sajnos ez nem lesz ilyen egyszerű.*
- Jaj *jajdul s szisszen fel, majd huppanna a földre, ha Ganer nem tartaná meg. Viszont megtartja, így kénytelen felé dőlni, másik ezével a lovagias gnóm nyakába csimpaszkodni, s túlontúl közel húzódni, hogy még kevésbé terhelje a fájós bokáját. Ezzel amúgy szépen le is leplezi gyenge álcáját, arról, hogy nem is fáj semmije. Amúgy ezt is képes úgy előadni, mintha minden a legnagyobb rendben volna, hiszen általános és mindennapos, hogy kificamítja a bokáját. Talán így is van.
A túl nagy közelséget persze próbálná orvosolni, csak ez nem olyan egyszerű, így hát marad az okuláré mögül éjszín szemeivel való zavart sűrű pillogás.
A ló felajánlására szerencsére elterelődik a figyelem róla, s bizalmatlanul méri fel a lovat, de egy ugyan ilyen pillantást kap Szürke is. *
- Nos, azt hiszem *kezd bele megfontolva a két lehetőséget.*
- Azt hiszem, elfogadom a ló hátat, Szürke amúgy is követ bárhová *cincogja teljes meggyőződéssel.*
- Csak ne arra menjünk *fordítja fejét abba az irányba, ahonnan éppen érkezett, és ahol az a sok furcsaság történt. Nem szereti a furcsaságokat. Azok kiszámíthatatlanok. *
- És hogy fogok felszállni? *Szürkére még csak csak, de egy lóra?*
*Szürke sűrű apró szimatolással vesz illatmintát a gnóm fiú kezéről, s megnyugodva ül vissza két hátsó lábára, de azért farka sűrű csóválásával söpri maga mögött a fűtengert. Tetszik neki Ganer illata, de nem tolakszik.*
- Jól képzett állat, noha a nyuszik a gyengéi. Szeret velük játszani, csak ők nem szeretnek vele *tárja az ügy problematikáját Ganer felé a gnóm lány.
A kutya az érintéstől nem húzódik el, a fejét ért simítás alá bújik nagy busa fejével.
Mal szokta így körberendezni Cilanneyt, mint ahogyan az idegen teszi vele, így ez kicsit feszélyezi, ezt érezheti is. Csak míg Mal fésűt tartó kezei közül kisétál, orrán okuláréval, kezében könyvvel, a haja pedig ugyan olyan szénaboglya, mint korábban, addig ezt most nem tudja megtenni.*
- Én is örvendek Ganer... *a mondat végén felviszi a hangsúlyt, mint aki nem tudja befejezni, mivel hogy nem is tudja. Feltételezi a második, esetleg harmadik nevet. A felé nyújtott kezet amúgy megrázza, de nem engedi el. Megpróbál fölállni, de sajnos ez nem lesz ilyen egyszerű.*
- Jaj *jajdul s szisszen fel, majd huppanna a földre, ha Ganer nem tartaná meg. Viszont megtartja, így kénytelen felé dőlni, másik ezével a lovagias gnóm nyakába csimpaszkodni, s túlontúl közel húzódni, hogy még kevésbé terhelje a fájós bokáját. Ezzel amúgy szépen le is leplezi gyenge álcáját, arról, hogy nem is fáj semmije. Amúgy ezt is képes úgy előadni, mintha minden a legnagyobb rendben volna, hiszen általános és mindennapos, hogy kificamítja a bokáját. Talán így is van.
A túl nagy közelséget persze próbálná orvosolni, csak ez nem olyan egyszerű, így hát marad az okuláré mögül éjszín szemeivel való zavart sűrű pillogás.
A ló felajánlására szerencsére elterelődik a figyelem róla, s bizalmatlanul méri fel a lovat, de egy ugyan ilyen pillantást kap Szürke is. *
- Nos, azt hiszem *kezd bele megfontolva a két lehetőséget.*
- Azt hiszem, elfogadom a ló hátat, Szürke amúgy is követ bárhová *cincogja teljes meggyőződéssel.*
- Csak ne arra menjünk *fordítja fejét abba az irányba, ahonnan éppen érkezett, és ahol az a sok furcsaság történt. Nem szereti a furcsaságokat. Azok kiszámíthatatlanok. *
- És hogy fogok felszállni? *Szürkére még csak csak, de egy lóra?*
2537. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-10-31 13:01:25
Üzenet elküldve: 2019-10-31 13:01:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A puszta szélén halad; miközben a nap lassan nyugovóra tér. Hogy őszinte legyen önmagával, kifejezetten ideges most. Két napja csak kutyagol, ráadásként a városból is eltüntették. Hogy pontos legyen, nem eltüntették, hanem eltüntettették, méghozzá önmagával. Hát, az már biztos, hogy a városi teremtések nem tettek rá valami jó benyomást, ezúton sem. Mivel nem igazán szeretné valamilyen szörnyeteg éjjeli vacsorájaként végezni, egyenesen kioson a puszta szélére. Ha csak halványan is, de a távolban pár fénycsóva dereng. Megnézi őket magának.*
2536. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-10-27 16:51:10
Üzenet elküldve: 2019-10-27 16:51:10
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos este//
*Az estét megelőzően, majd a lobogó tűz mellett mindenki hozzáteszi a maga ötletét a vadászathoz. Bár most találkoztak, mégis könnyedén megértik egymást, nem számít az idegen nyelv, a más hagyomány, a fő, a vadászat kalandja, a kölcsönös tisztelet a természet iránt, s így, hogy Vlendor és a többiek is megértik, miért pusztán két maihhin elejtése a lehetőség, nem is keverednek összetűzésbe, sőt, sokkal inkább elégedett mosolyokkal gazdagodhatnak. A tábortűz pattogó hangja kellemes aláfestést szolgáltat, a butykos rendre körbejár, s az ugyan kissé erős ital kellemesen átmelegít mindenkit, de mégsem bódít el senkit. Bathrak próbálkozásait immár a visszaérkező másik kettő is átveszi, s több kevesebb sikerrel tudják magukénak a világi nyelv rejtelmeit. Nixomia és a gyümölcs általi kérdéseit végtére Ishru, aki megválaszolja.*
- Vísz... *Mondja próbálkozva, majd kezével a szájárhoz emeli öklét és ivást imitál.* Akat... *Bólint.* Mare. Ma-re. *Ismétli meg saját nyelvén. A porban áthúzott figurára csak rázza a fejét.*
- Né fellrom. *Nem halál. Csak halántékát és szemét mutatja, mintha lefesteni próbálná Nixomia vízióit.*
- Tuűz... *Ismétli Bathrak, Vlendor után, majd, hogy az est leszállt, s apró csillagok tarkítják a sötétlő égbolt teljes terjedelmét, a csapat szedelőzködni kezd. Bathrak a tündér szavaira koncentrál, de nem teljesen érti azokat először. Miután megvilágosodik, egyik társának int, aki két ásóval és egy lapáttal tér vissza. Nem nagyok, pusztán épp karnyi méretűek.*
- Fer, akotlash fell, fer, do csaphda, no'thar. *Biccent. Tulajdonképpen megismétli, amit a tündér mondott.*
- Tu do? *kérdezi a többiekre nézve. Saját magára mutat, majd megragadja az egyik ásót.* Tu do? *Kérdezi ismét, majd a másik két szerszámra mutat.*
- Éa tu fell? *Tárja szét a kezét, s mutat a táborhelyekre, mielőtt még Nixomia elhívná a barbárt az állatokhoz.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos este//
*Az estét megelőzően, majd a lobogó tűz mellett mindenki hozzáteszi a maga ötletét a vadászathoz. Bár most találkoztak, mégis könnyedén megértik egymást, nem számít az idegen nyelv, a más hagyomány, a fő, a vadászat kalandja, a kölcsönös tisztelet a természet iránt, s így, hogy Vlendor és a többiek is megértik, miért pusztán két maihhin elejtése a lehetőség, nem is keverednek összetűzésbe, sőt, sokkal inkább elégedett mosolyokkal gazdagodhatnak. A tábortűz pattogó hangja kellemes aláfestést szolgáltat, a butykos rendre körbejár, s az ugyan kissé erős ital kellemesen átmelegít mindenkit, de mégsem bódít el senkit. Bathrak próbálkozásait immár a visszaérkező másik kettő is átveszi, s több kevesebb sikerrel tudják magukénak a világi nyelv rejtelmeit. Nixomia és a gyümölcs általi kérdéseit végtére Ishru, aki megválaszolja.*
- Vísz... *Mondja próbálkozva, majd kezével a szájárhoz emeli öklét és ivást imitál.* Akat... *Bólint.* Mare. Ma-re. *Ismétli meg saját nyelvén. A porban áthúzott figurára csak rázza a fejét.*
- Né fellrom. *Nem halál. Csak halántékát és szemét mutatja, mintha lefesteni próbálná Nixomia vízióit.*
- Tuűz... *Ismétli Bathrak, Vlendor után, majd, hogy az est leszállt, s apró csillagok tarkítják a sötétlő égbolt teljes terjedelmét, a csapat szedelőzködni kezd. Bathrak a tündér szavaira koncentrál, de nem teljesen érti azokat először. Miután megvilágosodik, egyik társának int, aki két ásóval és egy lapáttal tér vissza. Nem nagyok, pusztán épp karnyi méretűek.*
- Fer, akotlash fell, fer, do csaphda, no'thar. *Biccent. Tulajdonképpen megismétli, amit a tündér mondott.*
- Tu do? *kérdezi a többiekre nézve. Saját magára mutat, majd megragadja az egyik ásót.* Tu do? *Kérdezi ismét, majd a másik két szerszámra mutat.*
- Éa tu fell? *Tárja szét a kezét, s mutat a táborhelyekre, mielőtt még Nixomia elhívná a barbárt az állatokhoz.*
2535. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-10-24 19:56:38
Üzenet elküldve: 2019-10-24 19:56:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Elveszve a fűtengerben//
*Kicsit úgy érzi az elején, hogy mosolyogva kívülről szemléli az eseményeket, de ez csupán addig tartott amíg oda nem lépett a gnóm lányhoz. Pedig nagyon aranyos pillanat volt, amint a kutyusa sajnálkozva képen nyalta a gazdiját. A közeledésére a kutyus morrant egyet, de mivel nem hirtelenkedett és talán empatikus részét is érezhette a hátas, így nem kap támadást tőle. A köszöntés igen szívet melengető számára. Azgad'rhelion népük megmentője, újjáteremtője és a valaha volt talán legnagyobb tudós. Ez egy nagyon biztató kezdetű ismerkedés, még ha a körülmények igen szokatlanok is. Megtudja a kutyus nevét is, Szürke. Hálás és szerető társ ez nyomban látszik rajta. Az, hogy megtéved egy nyuszival sajnos előfordulhat. Kezét óvatosan és lassan odanyújtja Szürke felé, hogy szagmintát vehessen róla és megbarátkozhasson vele valamelyest.*
- Szürke te egy nagyon huncut kutyus vagy, de ugyanakkor úgy látom a gazdidat is nagyon szereted. *Mosolyogva mondja mindezt a szituációra, és ha Szürke hagyja, akkor óvatosan végig simít a bundáján. A balesetet szenvedett lány úgy látszik egy kicsit soknak érzi a gondoskodást, ezért Ganer nem is bogarászik tovább a hajában fűcsomók után kutatva. A bemutatkozásra egy pillanatra megfagy. A név egyáltalán nem ismeretlen számára. Wegtoreni jó barátja is egy Dharlarann, s Cilanney-ról is sokat hallott már a bátyjától. ~Milyen kicsi a világ.~ Belegondolva valóban az, de most valamiért most még nem fedi fel, hogy a család, vagy legalább is a bátyának jó barátja. A feléje nyújtott kezet finoman megrázza bemutatkozásként és ezzel együtt megpróbálja a földön heverő lányt felsegíteni.*
- Cilanney Dharlarann nagyon örvendek a találkozásnak. *Színpadiasan meghajlik a hölgy előtt. Bízik benne, hogy Cilanney bokája nem ficamodott ki, de ha mégis gond lenne a lábra állással, akkor készen áll, hogy megtartsa a lányt, nem engedve visszaesni a földre.*
- Sajnos nem vagyok gyógyító, de talán a közelben van egy település, ahol tudnának segíteni. *A sebesülés súlyosságát, nem tudja még, de kész elvinni a gnóm lányt oda, ahol segítséget kaphat. A bátyjával való ismeretséget pedig meghagyja majd egy későbbi alkalomra.*
- Mit szólnál ha a lovamon utaznál és Szürke követne minket? *Ez csak egy opció amit felkínál lehetőségként, mert szegény Szürke hátán most lehet nem lenne a legkényelmesebb az utazás.*
*Kicsit úgy érzi az elején, hogy mosolyogva kívülről szemléli az eseményeket, de ez csupán addig tartott amíg oda nem lépett a gnóm lányhoz. Pedig nagyon aranyos pillanat volt, amint a kutyusa sajnálkozva képen nyalta a gazdiját. A közeledésére a kutyus morrant egyet, de mivel nem hirtelenkedett és talán empatikus részét is érezhette a hátas, így nem kap támadást tőle. A köszöntés igen szívet melengető számára. Azgad'rhelion népük megmentője, újjáteremtője és a valaha volt talán legnagyobb tudós. Ez egy nagyon biztató kezdetű ismerkedés, még ha a körülmények igen szokatlanok is. Megtudja a kutyus nevét is, Szürke. Hálás és szerető társ ez nyomban látszik rajta. Az, hogy megtéved egy nyuszival sajnos előfordulhat. Kezét óvatosan és lassan odanyújtja Szürke felé, hogy szagmintát vehessen róla és megbarátkozhasson vele valamelyest.*
- Szürke te egy nagyon huncut kutyus vagy, de ugyanakkor úgy látom a gazdidat is nagyon szereted. *Mosolyogva mondja mindezt a szituációra, és ha Szürke hagyja, akkor óvatosan végig simít a bundáján. A balesetet szenvedett lány úgy látszik egy kicsit soknak érzi a gondoskodást, ezért Ganer nem is bogarászik tovább a hajában fűcsomók után kutatva. A bemutatkozásra egy pillanatra megfagy. A név egyáltalán nem ismeretlen számára. Wegtoreni jó barátja is egy Dharlarann, s Cilanney-ról is sokat hallott már a bátyjától. ~Milyen kicsi a világ.~ Belegondolva valóban az, de most valamiért most még nem fedi fel, hogy a család, vagy legalább is a bátyának jó barátja. A feléje nyújtott kezet finoman megrázza bemutatkozásként és ezzel együtt megpróbálja a földön heverő lányt felsegíteni.*
- Cilanney Dharlarann nagyon örvendek a találkozásnak. *Színpadiasan meghajlik a hölgy előtt. Bízik benne, hogy Cilanney bokája nem ficamodott ki, de ha mégis gond lenne a lábra állással, akkor készen áll, hogy megtartsa a lányt, nem engedve visszaesni a földre.*
- Sajnos nem vagyok gyógyító, de talán a közelben van egy település, ahol tudnának segíteni. *A sebesülés súlyosságát, nem tudja még, de kész elvinni a gnóm lányt oda, ahol segítséget kaphat. A bátyjával való ismeretséget pedig meghagyja majd egy későbbi alkalomra.*
- Mit szólnál ha a lovamon utaznál és Szürke követne minket? *Ez csak egy opció amit felkínál lehetőségként, mert szegény Szürke hátán most lehet nem lenne a legkényelmesebb az utazás.*
2534. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-10-24 15:35:18
Üzenet elküldve: 2019-10-24 15:35:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A csorda szelleme //
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos délután//
* Egykedvűen hallgatja a vadászatról folyó megbeszélést. A tervezést ráhagyja az okosokra. Ő amúgy se ért nagyon az ilyesmihez. A gyümölcs hatása viszont annál érdekesebbnek bizonyul. Arról, hogy némi problémát okoz a fejébe már rájött. Ezt Bathrak meg is erősíti. Eközben valami érdekeset vesz észre a másik csuklóján. Az a furcsa jel van rajta pont, mint a talált kardon. Egyelőre inkább nem adja jelét, hogy bármi is kizökkentené. Folytatja a gyümölcsről folyó diskurálást. A fa rajzot nem teljesen érti, de megpróbálkozik valamivel. Elővesz egy kést és a porban lévő fa törzsét megvágja vele. Aztán összeilleszti a két kezét és úgy tesz, mintha inna.*
– Víz jön belőle? Víz.* Ismétli a szót meg. Aztán van még valami amire kíváncsi. Rajzol egy pálcika emberkét a homokba, majd evést imitál és aztán áthúzza az ember rajzát. Reméli nem halálos a gyümölcs, mert akkor sokat veszített számára az értékéből. A hallucináció az még elmegy, mert van aki fizet, hogy ilyenben legyen része.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos este//
* A gyümölcsöt kitárgyalva a jelen kezd el magában gondolkodni. Nem hagyja nyugodni a dolog. Úgy dönt, hogy Vlendorral ezt meg kéne beszélnie. Feláll és a barbárhoz megy.*
– Segítenél a lovaknál? Készítsük fel őket az éjszakára!* Reméli vele tart a férfi. A lovakhoz érve azt teszi amit mondott, de ha a másik is ott van elkezd neki halkan beszélni.*
– Emlékszel, mikor visszajöttem hozzátok mondtam, hogy találtam egy csontvázat? Volt nála egy kard rajta és a markolatán egy furcsa jel. Egy butykost megragadó ökölbe szorított kéz. Ma láttam ezt a jelet Bathrak csuklóján. Szívesen rákérdeznék nála, de ki tudja, mit váltana ki belőle. A vadász zsákmány az első. Ha azt letudtuk, akkor majd rákérdezek. Viszont ha tényleg van köze hozzá, akkor valószínűleg érti a nyelvünket is. Szóval azért nem árt némi óvatosság.* Részéről ennyit. Ha van kérdés, még válaszol, aztán vissza megy a már égő tűzhöz. A körbejáró italból ő is iszik egyet. Harap néhány falatott, aztán várja, hogy határozzanak a vadászat felől.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos délután//
* Egykedvűen hallgatja a vadászatról folyó megbeszélést. A tervezést ráhagyja az okosokra. Ő amúgy se ért nagyon az ilyesmihez. A gyümölcs hatása viszont annál érdekesebbnek bizonyul. Arról, hogy némi problémát okoz a fejébe már rájött. Ezt Bathrak meg is erősíti. Eközben valami érdekeset vesz észre a másik csuklóján. Az a furcsa jel van rajta pont, mint a talált kardon. Egyelőre inkább nem adja jelét, hogy bármi is kizökkentené. Folytatja a gyümölcsről folyó diskurálást. A fa rajzot nem teljesen érti, de megpróbálkozik valamivel. Elővesz egy kést és a porban lévő fa törzsét megvágja vele. Aztán összeilleszti a két kezét és úgy tesz, mintha inna.*
– Víz jön belőle? Víz.* Ismétli a szót meg. Aztán van még valami amire kíváncsi. Rajzol egy pálcika emberkét a homokba, majd evést imitál és aztán áthúzza az ember rajzát. Reméli nem halálos a gyümölcs, mert akkor sokat veszített számára az értékéből. A hallucináció az még elmegy, mert van aki fizet, hogy ilyenben legyen része.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos este//
* A gyümölcsöt kitárgyalva a jelen kezd el magában gondolkodni. Nem hagyja nyugodni a dolog. Úgy dönt, hogy Vlendorral ezt meg kéne beszélnie. Feláll és a barbárhoz megy.*
– Segítenél a lovaknál? Készítsük fel őket az éjszakára!* Reméli vele tart a férfi. A lovakhoz érve azt teszi amit mondott, de ha a másik is ott van elkezd neki halkan beszélni.*
– Emlékszel, mikor visszajöttem hozzátok mondtam, hogy találtam egy csontvázat? Volt nála egy kard rajta és a markolatán egy furcsa jel. Egy butykost megragadó ökölbe szorított kéz. Ma láttam ezt a jelet Bathrak csuklóján. Szívesen rákérdeznék nála, de ki tudja, mit váltana ki belőle. A vadász zsákmány az első. Ha azt letudtuk, akkor majd rákérdezek. Viszont ha tényleg van köze hozzá, akkor valószínűleg érti a nyelvünket is. Szóval azért nem árt némi óvatosság.* Részéről ennyit. Ha van kérdés, még válaszol, aztán vissza megy a már égő tűzhöz. A körbejáró italból ő is iszik egyet. Harap néhány falatott, aztán várja, hogy határozzanak a vadászat felől.*
2533. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-10-24 14:47:48
Üzenet elküldve: 2019-10-24 14:47:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
//A csorda szelleme //
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos naplemente//
*Örömmel látja, hogy egész összeszokik a kis társaság, már amennyire a rövid idő, és a nyelvi, és egyéb különbséget engedik ezt. Hamar a csapdaállításra esik a szó, aminek kicsit örül is Strat, mert nagyon szeretné, ha sikerülne ez a vadászat, és egy kicsit sem veszi komolytalanul a dolgokat. Ezért is figyel ennyire, ezért is próbálja még a nyelvet is megfejteni, amennyire képes rá. Míg a többiek mutogatnak, és beszélnek, ő csak bólogat, és a kavicsokat lesi, meg persze Bathrakot, és Vlendort.*
-Egyet értek.
*Fűzi hozzá kurtán.*
-Jobb lenne este ásni, mert igaz, hogy kell erő a vadászathoz, de hatan vagyunk. Hamar megássuk, vagy felváltva akár. És így mindenkinek lesz ereje, meg a csapda is kész lesz, mire felkel a nap. Szerintem így van a legtöbb értelme.
*Fejti még ki, bár még elgondolkozik, hogy ezt hogy is kérdezze meg Bathraktól, de igyekszik a korábban tanultakat bevetni, hátha sikerül megértetnie. De ez eltart egy darabig, így ezzel vár. Még megsimogatja a kutyus fejét.*
-Persze értem, csak kérdeztem.
*Utal itt a maihhinekre, és a számukra.*
-Akkor ebből a gyümölcsből nem nagyon kellene enni.
*Nevet egy kicsit fel, ahogy mondja. Vlendor dicsérő szavaira csak meghajol színpadiasan, ahogy azt egy jó előadónak illik.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos este//
*A lobogó tűz, a hangosan elroppanó apró faágak adta lágy dallam zengi át a levegőt, mely igazán szívmelengető. Régi emlékeket idéz elő Stratban, ahogy ott ülnek, kacarásznak, beszélgetnek, és iszogatnak. Ő is elfogadja az italt, ha megkínálják, és furcsa, de egyben kellemes szájízzel mosolyog, miután megkóstolta. Most már úgy gondolja, hogy ideje megpróbálnia beszélni Bathrakkal, hisz mégiscsak ő a vezetőjük. Megvárja, míg Vlendor elmondja, amit szeretne, majd utána teszi hozzá a sajátját.*
-No'thar csapda. Akat.
*És bólogat hozzá, a korábbiakra is visszautalva ezzel. Feláll, hogy nagyobb figyelmet kapjon.*
-Fsél csapda? *És mutatja kezével, hogy ásnak, kezén pedig hat ujját, amint befejezte.*
-Vagy pedig. Öm. Fer *Itt horkol, és mutatja, hogy nagyon jóízűen alszik.* ea fer csapda?
*Arra próbál utalni, hogy hárman ássanak, és hárman pihenjenek, vagy inkább egyszerre mind a hatan kezdjenek neki ásni. Persze az is előfordulhat, hogy ő úgy gondolja, hogy talán nappal kellene, de ez hamarosan kiderül. Mindenesetre ha ezt sikerül megbeszélniük, úgy ő előveszi a hangszerét, ha teheti, és ujjai lágyan futnak végig a húrokon. Csak egy lassú, kellemes, mély dallamot játszik, ami valószínűleg nem fogja zavarni a csordát, de a kis csapatnak talán nyújthat némi kikapcsolódást a nagy vadászat előtt. Elszellemül a muzsikában, szeme sorban cikázik végig mindenkin, ahogy játszik, oda sem kell néznie, hogy gyönyörű hangokat adjon ki a hangszer a keze alatt, mintha csak maga is egy éneklő nő lenne, nem pedig egy eszköz.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos naplemente//
*Örömmel látja, hogy egész összeszokik a kis társaság, már amennyire a rövid idő, és a nyelvi, és egyéb különbséget engedik ezt. Hamar a csapdaállításra esik a szó, aminek kicsit örül is Strat, mert nagyon szeretné, ha sikerülne ez a vadászat, és egy kicsit sem veszi komolytalanul a dolgokat. Ezért is figyel ennyire, ezért is próbálja még a nyelvet is megfejteni, amennyire képes rá. Míg a többiek mutogatnak, és beszélnek, ő csak bólogat, és a kavicsokat lesi, meg persze Bathrakot, és Vlendort.*
-Egyet értek.
*Fűzi hozzá kurtán.*
-Jobb lenne este ásni, mert igaz, hogy kell erő a vadászathoz, de hatan vagyunk. Hamar megássuk, vagy felváltva akár. És így mindenkinek lesz ereje, meg a csapda is kész lesz, mire felkel a nap. Szerintem így van a legtöbb értelme.
*Fejti még ki, bár még elgondolkozik, hogy ezt hogy is kérdezze meg Bathraktól, de igyekszik a korábban tanultakat bevetni, hátha sikerül megértetnie. De ez eltart egy darabig, így ezzel vár. Még megsimogatja a kutyus fejét.*
-Persze értem, csak kérdeztem.
*Utal itt a maihhinekre, és a számukra.*
-Akkor ebből a gyümölcsből nem nagyon kellene enni.
*Nevet egy kicsit fel, ahogy mondja. Vlendor dicsérő szavaira csak meghajol színpadiasan, ahogy azt egy jó előadónak illik.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos este//
*A lobogó tűz, a hangosan elroppanó apró faágak adta lágy dallam zengi át a levegőt, mely igazán szívmelengető. Régi emlékeket idéz elő Stratban, ahogy ott ülnek, kacarásznak, beszélgetnek, és iszogatnak. Ő is elfogadja az italt, ha megkínálják, és furcsa, de egyben kellemes szájízzel mosolyog, miután megkóstolta. Most már úgy gondolja, hogy ideje megpróbálnia beszélni Bathrakkal, hisz mégiscsak ő a vezetőjük. Megvárja, míg Vlendor elmondja, amit szeretne, majd utána teszi hozzá a sajátját.*
-No'thar csapda. Akat.
*És bólogat hozzá, a korábbiakra is visszautalva ezzel. Feláll, hogy nagyobb figyelmet kapjon.*
-Fsél csapda? *És mutatja kezével, hogy ásnak, kezén pedig hat ujját, amint befejezte.*
-Vagy pedig. Öm. Fer *Itt horkol, és mutatja, hogy nagyon jóízűen alszik.* ea fer csapda?
*Arra próbál utalni, hogy hárman ássanak, és hárman pihenjenek, vagy inkább egyszerre mind a hatan kezdjenek neki ásni. Persze az is előfordulhat, hogy ő úgy gondolja, hogy talán nappal kellene, de ez hamarosan kiderül. Mindenesetre ha ezt sikerül megbeszélniük, úgy ő előveszi a hangszerét, ha teheti, és ujjai lágyan futnak végig a húrokon. Csak egy lassú, kellemes, mély dallamot játszik, ami valószínűleg nem fogja zavarni a csordát, de a kis csapatnak talán nyújthat némi kikapcsolódást a nagy vadászat előtt. Elszellemül a muzsikában, szeme sorban cikázik végig mindenkin, ahogy játszik, oda sem kell néznie, hogy gyönyörű hangokat adjon ki a hangszer a keze alatt, mintha csak maga is egy éneklő nő lenne, nem pedig egy eszköz.*
2532. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-10-23 19:43:37
Üzenet elküldve: 2019-10-23 19:43:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A csorda szelleme //
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos naplemente//
*Elég körülményes úgy tervezgeti, hogy nem értik a nyelvet, de úgy tűnik, hogy Bathrak érti mit szeretne a nomád. A kérdésen viszont el kell gondolkoznia. Nappal jobban látnának és pihentebbek lennének viszont az üldözésre kevesebb erejük maradna. Arról nem is beszélve, hogy lehet a csorda is elindulna mielőtt befejeznék a csapdát. Este viszont kevésbé látnának, kevesebb idejük maradna pihenni, fáradtabbak lennének az ásáshoz.Viszont a csorda biztos nem hagyhatná ott őket. Némi gondolkodás után végül döntésre jut. Eltakarja a szemét és úgy mondja.*
-No'thar.
*Persze meghallgatná a másikat ha a nappalt preferálja, hogy milyen indokokat vet fel. Ez egy fontos döntés és a másik is vezetője a saját csapatának. A tündér kézzel lábbal mutogatásán ő is jót mosolyog. Majd figyelmesen hallgatja Bathrak-ot. Összevont szemöldöggel néz és értőn egy mosollyal az arcán bólint.*
-Akat. Tot maihhin.
*Mutatja a kettőt és bólint. Ezek után a társaihoz fordul.*
-Egy állattal is beérjük. Jól mondja. A felesleges vadászat árt a pusztának és csak magára haragítja a szellemeket.
*Egyszerű igazságok ezek amit az itt élőknek elhisz hisz jobban ismerik ezt a vidéket. Ha, azt mondják kettőnél több túl sok, akkor elfogadja. A tündér magyarázatára elismerően biccent.*
-Nem semmi.
*Tényleg tiszteli ezt az észt. A másik három szavait nagyjából érti, de a tündért nem. Tényleg olyan mintha más nyelven beszélne. Persze a kiejtése nem teljesen olyan, de nem semmi. A kutya hívásakor is értelmes ötlettel áll elő ami Bathrak-nak is tetszik és Vlendor is helyeslőn bólogat. Egy jó terelőkutyának hasznát vehetik. Főleg ha ekkora. Bathrak tenyérütögetését nem érti. Talán valami jelzés a többiek számára. Nixomia a fura gyümölcsét veszi elő, hogy megmutassa neki. A reakció pedig az ő sejtését igazolja. Mármint ő így veszi a halántékra való mutatást.*
-Ezek szerint tényleg azért láttál olyat ami nem is volt.
*Állapítja meg magában. Nem hangzik a hangjából semmi tényleg csak egy száraz tényként közölte. Nincs szüksége önigazolásra vagy hogy kijelentsék, hogy neki volt igaza. Örül, hogy nagyobb baj nem lett belőle. Mármint reméli.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos este//
*Beszélgetésük közben lemegy a nap. A lemenő nap ismét gyönyörű fényeket varázsol a tájra. A hozott ágaknak és a kovakőnek hála hamarosan helyre kis tábortűz is kezd ropogni amit körbeülhetnek. A jó hangulat pedig rájuk is átragad. A nyelvet pedig ha nem is beszélik tökéletesen, de pont erről tudnak beszélni. Érdekes helyzet, de Vlendor is mosolyogva javítja ki őket.*
-Tűz. Meleg tűz.
*Még egy butykos is előkerül amit körbeadnak. Hasonlót ivott már Vlendor, de nagyon régen. Nyelvével csettintve elismerőn biccent. Az otthon íze. A tábortűz. A távolban maihhin csorda hangja. Egészen elérzékenyül egy pillanatra még ha nem is látszik rajta. Talán annyiból, hogy kicsit elbambul a távolba nézve. Majd Bathrak jelzésére ismét figyelni kezd.*
-No'thar, csapda. Alinnis, maihhin, puff puff.
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos naplemente//
*Elég körülményes úgy tervezgeti, hogy nem értik a nyelvet, de úgy tűnik, hogy Bathrak érti mit szeretne a nomád. A kérdésen viszont el kell gondolkoznia. Nappal jobban látnának és pihentebbek lennének viszont az üldözésre kevesebb erejük maradna. Arról nem is beszélve, hogy lehet a csorda is elindulna mielőtt befejeznék a csapdát. Este viszont kevésbé látnának, kevesebb idejük maradna pihenni, fáradtabbak lennének az ásáshoz.Viszont a csorda biztos nem hagyhatná ott őket. Némi gondolkodás után végül döntésre jut. Eltakarja a szemét és úgy mondja.*
-No'thar.
*Persze meghallgatná a másikat ha a nappalt preferálja, hogy milyen indokokat vet fel. Ez egy fontos döntés és a másik is vezetője a saját csapatának. A tündér kézzel lábbal mutogatásán ő is jót mosolyog. Majd figyelmesen hallgatja Bathrak-ot. Összevont szemöldöggel néz és értőn egy mosollyal az arcán bólint.*
-Akat. Tot maihhin.
*Mutatja a kettőt és bólint. Ezek után a társaihoz fordul.*
-Egy állattal is beérjük. Jól mondja. A felesleges vadászat árt a pusztának és csak magára haragítja a szellemeket.
*Egyszerű igazságok ezek amit az itt élőknek elhisz hisz jobban ismerik ezt a vidéket. Ha, azt mondják kettőnél több túl sok, akkor elfogadja. A tündér magyarázatára elismerően biccent.*
-Nem semmi.
*Tényleg tiszteli ezt az észt. A másik három szavait nagyjából érti, de a tündért nem. Tényleg olyan mintha más nyelven beszélne. Persze a kiejtése nem teljesen olyan, de nem semmi. A kutya hívásakor is értelmes ötlettel áll elő ami Bathrak-nak is tetszik és Vlendor is helyeslőn bólogat. Egy jó terelőkutyának hasznát vehetik. Főleg ha ekkora. Bathrak tenyérütögetését nem érti. Talán valami jelzés a többiek számára. Nixomia a fura gyümölcsét veszi elő, hogy megmutassa neki. A reakció pedig az ő sejtését igazolja. Mármint ő így veszi a halántékra való mutatást.*
-Ezek szerint tényleg azért láttál olyat ami nem is volt.
*Állapítja meg magában. Nem hangzik a hangjából semmi tényleg csak egy száraz tényként közölte. Nincs szüksége önigazolásra vagy hogy kijelentsék, hogy neki volt igaza. Örül, hogy nagyobb baj nem lett belőle. Mármint reméli.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos este//
*Beszélgetésük közben lemegy a nap. A lemenő nap ismét gyönyörű fényeket varázsol a tájra. A hozott ágaknak és a kovakőnek hála hamarosan helyre kis tábortűz is kezd ropogni amit körbeülhetnek. A jó hangulat pedig rájuk is átragad. A nyelvet pedig ha nem is beszélik tökéletesen, de pont erről tudnak beszélni. Érdekes helyzet, de Vlendor is mosolyogva javítja ki őket.*
-Tűz. Meleg tűz.
*Még egy butykos is előkerül amit körbeadnak. Hasonlót ivott már Vlendor, de nagyon régen. Nyelvével csettintve elismerőn biccent. Az otthon íze. A tábortűz. A távolban maihhin csorda hangja. Egészen elérzékenyül egy pillanatra még ha nem is látszik rajta. Talán annyiból, hogy kicsit elbambul a távolba nézve. Majd Bathrak jelzésére ismét figyelni kezd.*
-No'thar, csapda. Alinnis, maihhin, puff puff.
2531. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-10-22 11:41:41
Üzenet elküldve: 2019-10-22 11:41:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Elveszve a fűtengerben//
*Bosszúsan kifújtat arcából egy előre bukó fűszálas tincset, s épp a litániába kezdene Szürkének, hogy nem elegendő, hogy így kitolt vele. Még arcon is nyalja, hogy abba ragadjon a por ezután. A litánia kezdő akkordját, mely egy gnóm lányhoz mérve nagy levegővétel volna, belerekeszti az érkező magas lovas alak. Felfelé pislog hatalmas sötétkék szemeivel maszatos arcával. Szürke morran egyet, de mivel hirtelen mozdulat nem jellemzi az érkezőt, így az eb csak közelebb húzódik Cilanney-hoz. Amúgy is bűnbánatos szegény.*
- Azgad' hozott Ganer ~Vagyis remélem~ *köszönti úgy mintha minden nap itt fogadna vendégeket.*
- Szürke *itt bosszúsan a kutyára néz, de a bűnbánó szemektől azonnal megenyhül. Hiába, nem tud rá sokáig haragudni.*
- Szóval Szürke fogócskázni akart egy nyúllal, *sóhajtja* csak elfelejtette, hogy a hátán vagyok. *Kelletlen újra a hátas eb felé sandít, majd meglepett pislogással konstatálja, hogy Ganer a hajából kezdi szedegetni a bogáncsot, fűszálakat. Nem is tudja hirtelen rászóljon-e hogy hagyja abba, vagy engedje neki. Többször neki is kezd, de a váratlan gondoskodás a puszta közepén egy vadidegentől, ajkaira forrasztja a hárítást.*
- Köszönöm *pislog fölfelé, félrebillent okuláréja mögül, melyet azonnal meg is igazít.*
- A nevem Cilanney Dharlarann *kezét nyújtja, mint egy kézcsókra, de csupán azt igyekszik leplezni, hogy nem tud fölállni. Hátha egy kis időt nyer és magától is lábra tud majd állni.*
- I-igen. Persze, hogy fel tudok állni *teljes meggyőződése ez, mely talán elsőre hihetően is hangozhat, így ülve. Az előbb ugyan nem sikerült, de még ha bele is bukik, azért egy próbát még tenne egyedül, vagy majdnem egyedül, ez majd kiderül.*
*Bosszúsan kifújtat arcából egy előre bukó fűszálas tincset, s épp a litániába kezdene Szürkének, hogy nem elegendő, hogy így kitolt vele. Még arcon is nyalja, hogy abba ragadjon a por ezután. A litánia kezdő akkordját, mely egy gnóm lányhoz mérve nagy levegővétel volna, belerekeszti az érkező magas lovas alak. Felfelé pislog hatalmas sötétkék szemeivel maszatos arcával. Szürke morran egyet, de mivel hirtelen mozdulat nem jellemzi az érkezőt, így az eb csak közelebb húzódik Cilanney-hoz. Amúgy is bűnbánatos szegény.*
- Azgad' hozott Ganer ~Vagyis remélem~ *köszönti úgy mintha minden nap itt fogadna vendégeket.*
- Szürke *itt bosszúsan a kutyára néz, de a bűnbánó szemektől azonnal megenyhül. Hiába, nem tud rá sokáig haragudni.*
- Szóval Szürke fogócskázni akart egy nyúllal, *sóhajtja* csak elfelejtette, hogy a hátán vagyok. *Kelletlen újra a hátas eb felé sandít, majd meglepett pislogással konstatálja, hogy Ganer a hajából kezdi szedegetni a bogáncsot, fűszálakat. Nem is tudja hirtelen rászóljon-e hogy hagyja abba, vagy engedje neki. Többször neki is kezd, de a váratlan gondoskodás a puszta közepén egy vadidegentől, ajkaira forrasztja a hárítást.*
- Köszönöm *pislog fölfelé, félrebillent okuláréja mögül, melyet azonnal meg is igazít.*
- A nevem Cilanney Dharlarann *kezét nyújtja, mint egy kézcsókra, de csupán azt igyekszik leplezni, hogy nem tud fölállni. Hátha egy kis időt nyer és magától is lábra tud majd állni.*
- I-igen. Persze, hogy fel tudok állni *teljes meggyőződése ez, mely talán elsőre hihetően is hangozhat, így ülve. Az előbb ugyan nem sikerült, de még ha bele is bukik, azért egy próbát még tenne egyedül, vagy majdnem egyedül, ez majd kiderül.*
2530. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-10-20 15:56:54
Üzenet elküldve: 2019-10-20 15:56:54
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A csorda szelleme //
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos naplemente//
*Bathrak figyelmesen elhallgat, amint Vlendor ujjal jelez neki. Maga is odatérdel a férfi elé, hogy a porba rajzolt jeleket értelmezni tudja. Egy darabig összevont szemöldökkel tüzetesen szemügyre veszi a rajzokat, majd egy idő után bólogatni kezd.*
- Akat, Vlendor. Dosz. Tsab...da. Tsap... csap...da. Maihhino puff-puff... Akat, Vlendor. *Megértette, majd a napra tekint, s a távolba réved. Talán azon gondolkodik, hogy mikor ássák meg a gödröt, s ezt Vlendor értésére is adja, széttárt kézzel. A napra mutat közben, majd lefelé ívelő pályát rajzol, mintha alábukna a horizont alá.*
- No'thar? *Eltakarja a szemét.* Alinnis? *Majd a napra mutatva egy felemelkedő pályát rajzol az gboltra, mintha csak azt próbálná megkérdezni, hogy éjszaka, vagy holnap reggel ássanak? A további utalásokat megérti és látszólag egyet is ért velük. Aludniuk kell, hogy hajnalban erejük teljében, világosban tudjanak vadászni, ezt maga is így csinálná.
Persze Stratnak adott reakciók sem maradnak el. Immár közösen nevetnek a szárnypróbálgatásokon, amiket a férfi nem is csinál rosszul, mert a pusztai mindent megért abból, s csak bólogatnak.*
- Tot, akat. Rek, maihhino? *Összeráncolja a szemöldökét.* Wi rek? *Tárja szét a kezét.* Maihhino... boooo... *Formáz egy hatalmas állatot a kezével, s még mindig szemöldökét ráncolja, ugyan miért kellene négy állatot elejteni hatuknak, amikor ilyen óriásiak. Belemarkol a homokba, majd felnyújtja tenyerét és lassan kifolyatja a homokot a kezéből, míg el nem fogy, s üres tenyerét mutatja fel.*
- Maihhino... hus tot... fer van... fruk? Fruk, maihhino vide umm.*Előremutat, ezt nem teljesen lehet érteni, de mintha az időt mutatná. A számolás végén csak ökölbe szorított keze marad, számok nélkül, mintha nullát mutatna.*
- Né, né... *Csóválja fejét.* akotlash tot! *Zárja rövidre határozottan. Háromnak csupán egy jár, így hatnak kettő. A hatalmas érkező hátas jószág ismét nagy örömet vált ki, s miközben a másik kettő távozik, Bathrak ismét a kavicsos tervet nézi.A kutyára mutat, majd ujjaival a csordát jelképező jelek felé szalad, mintha terelné őket, mutatja, hogy érti mire gondolt Strat.*
- Akat. *Belegyezését adja, majd térdére nehezkedve felegyensedik és a távolba révedve ütögeti össze tenyerét. Érdeklődve pillant a Nixomia által felmutatott gyümölcsre, amit csak egy pillanatra vizsgál meg, majd hüledezeve kapja maga elé tenyerét.*
- nixomia, né du... rakata... *Halántékához emeli kezét, s megkocogtatja az egyik ujjával, mintha elmebajra akarna utalni. Időközben, ha Nixomia figyel, csuklójáról lecsúszik a kaftánujja, s egy stilizált, hollófeketével karcolt jel tűnik fel, mely egy butykost megragadó, ökölbe szorított kezet ábrázol.*
- Rakata, akotlash... ömm... *Elgondolkodik, s egy fát rajzol a porba, majd a törzsénél bontja meg a rajzot, s egy szelíd vízsugarat próbál odafesteni ujjával. A Nixomia kezében mutatott gyümölcsre mutat, majd kezével elhajítást imitál.*
- Né du... Nixomia... né du. *Rázza a fejét.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos este//
*Időközben lemegy a nap, s csodásan megfesti a tájat. Elcsendesedik a környék, a másik két pusztai is visszatér, kezükben rengeteg fával, melyet az ideiglenesen kijelölt táborhely mellé tesznek. Bizonyára a társaság még bőséggel mutogat és beszél, igyekeznek megérteni egymást, ami valójában nem is olyan nehéz, mindenki egyre több szót és összefüggést felismer. Ebben persze Strat hathatós közreműködése is közrejátszik, mert a tündér irtózatos tudásszomjjal veti bele magát a társalgásba. Persze ezek mellett Vlendor és Nixomia szerényebb próbálkozásai sem maradnak el. Előkerül a kovakő, s mikor az első csillagok felütik fejüket, a sötét égbolton, maguk is tanyát verve, immár apró lángnyelvek nyaldosva kapnak a felhalmozott szárazfába. A sötétben csupán olykor hangzik fel némi prüszkölés, vagy hangos kaffogás, a maihhinek kiválóan érzik magukat, s eszük ágában sincs tovább állni, tán így a vadászoknak a holnapi nap szerencsés lehet. Persze még el kell dönteni a csapda megásásának idejét is. Azonban jelenleg az idő a pihenésé. Bathrak, Ishru és Vrath kedélyesen társalognak olykor, s egymáson nevetve próbálgatják a hallott szavakat leutánozni.*
- Túúsz... meleg túúsz... *Mutat a lobogó lángokra Ishru, mire a többiek megint csak kedélyes nevetésben törnek ki.*
- Ááá, Ishru, né du... thűűűsz... thűűűsz... *Javítja ki Bathrak iszonyatosan koncentrálva, kissé jobban. Egy idő múlva előkerül a butykos is, ami körbejárhat, ha a társaság él vele és megkóstolja, egy nagyon erős itókát érezhetnek nyelvük hegyén, ami vélhetően erjesztett tejszerű ital, fűszerekkel megbolondítva. Miután ittak, s egy kis elemózsiát is elfogyasztottak, Bathrak szólal fel, csendet kérve.*
- Csaphda... No'thar? Ejjszakha? Alinnis? Nap? *Kérdezi a többiektől.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos naplemente//
*Bathrak figyelmesen elhallgat, amint Vlendor ujjal jelez neki. Maga is odatérdel a férfi elé, hogy a porba rajzolt jeleket értelmezni tudja. Egy darabig összevont szemöldökkel tüzetesen szemügyre veszi a rajzokat, majd egy idő után bólogatni kezd.*
- Akat, Vlendor. Dosz. Tsab...da. Tsap... csap...da. Maihhino puff-puff... Akat, Vlendor. *Megértette, majd a napra tekint, s a távolba réved. Talán azon gondolkodik, hogy mikor ássák meg a gödröt, s ezt Vlendor értésére is adja, széttárt kézzel. A napra mutat közben, majd lefelé ívelő pályát rajzol, mintha alábukna a horizont alá.*
- No'thar? *Eltakarja a szemét.* Alinnis? *Majd a napra mutatva egy felemelkedő pályát rajzol az gboltra, mintha csak azt próbálná megkérdezni, hogy éjszaka, vagy holnap reggel ássanak? A további utalásokat megérti és látszólag egyet is ért velük. Aludniuk kell, hogy hajnalban erejük teljében, világosban tudjanak vadászni, ezt maga is így csinálná.
Persze Stratnak adott reakciók sem maradnak el. Immár közösen nevetnek a szárnypróbálgatásokon, amiket a férfi nem is csinál rosszul, mert a pusztai mindent megért abból, s csak bólogatnak.*
- Tot, akat. Rek, maihhino? *Összeráncolja a szemöldökét.* Wi rek? *Tárja szét a kezét.* Maihhino... boooo... *Formáz egy hatalmas állatot a kezével, s még mindig szemöldökét ráncolja, ugyan miért kellene négy állatot elejteni hatuknak, amikor ilyen óriásiak. Belemarkol a homokba, majd felnyújtja tenyerét és lassan kifolyatja a homokot a kezéből, míg el nem fogy, s üres tenyerét mutatja fel.*
- Maihhino... hus tot... fer van... fruk? Fruk, maihhino vide umm.*Előremutat, ezt nem teljesen lehet érteni, de mintha az időt mutatná. A számolás végén csak ökölbe szorított keze marad, számok nélkül, mintha nullát mutatna.*
- Né, né... *Csóválja fejét.* akotlash tot! *Zárja rövidre határozottan. Háromnak csupán egy jár, így hatnak kettő. A hatalmas érkező hátas jószág ismét nagy örömet vált ki, s miközben a másik kettő távozik, Bathrak ismét a kavicsos tervet nézi.A kutyára mutat, majd ujjaival a csordát jelképező jelek felé szalad, mintha terelné őket, mutatja, hogy érti mire gondolt Strat.*
- Akat. *Belegyezését adja, majd térdére nehezkedve felegyensedik és a távolba révedve ütögeti össze tenyerét. Érdeklődve pillant a Nixomia által felmutatott gyümölcsre, amit csak egy pillanatra vizsgál meg, majd hüledezeve kapja maga elé tenyerét.*
- nixomia, né du... rakata... *Halántékához emeli kezét, s megkocogtatja az egyik ujjával, mintha elmebajra akarna utalni. Időközben, ha Nixomia figyel, csuklójáról lecsúszik a kaftánujja, s egy stilizált, hollófeketével karcolt jel tűnik fel, mely egy butykost megragadó, ökölbe szorított kezet ábrázol.*
- Rakata, akotlash... ömm... *Elgondolkodik, s egy fát rajzol a porba, majd a törzsénél bontja meg a rajzot, s egy szelíd vízsugarat próbál odafesteni ujjával. A Nixomia kezében mutatott gyümölcsre mutat, majd kezével elhajítást imitál.*
- Né du... Nixomia... né du. *Rázza a fejét.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos este//
*Időközben lemegy a nap, s csodásan megfesti a tájat. Elcsendesedik a környék, a másik két pusztai is visszatér, kezükben rengeteg fával, melyet az ideiglenesen kijelölt táborhely mellé tesznek. Bizonyára a társaság még bőséggel mutogat és beszél, igyekeznek megérteni egymást, ami valójában nem is olyan nehéz, mindenki egyre több szót és összefüggést felismer. Ebben persze Strat hathatós közreműködése is közrejátszik, mert a tündér irtózatos tudásszomjjal veti bele magát a társalgásba. Persze ezek mellett Vlendor és Nixomia szerényebb próbálkozásai sem maradnak el. Előkerül a kovakő, s mikor az első csillagok felütik fejüket, a sötét égbolton, maguk is tanyát verve, immár apró lángnyelvek nyaldosva kapnak a felhalmozott szárazfába. A sötétben csupán olykor hangzik fel némi prüszkölés, vagy hangos kaffogás, a maihhinek kiválóan érzik magukat, s eszük ágában sincs tovább állni, tán így a vadászoknak a holnapi nap szerencsés lehet. Persze még el kell dönteni a csapda megásásának idejét is. Azonban jelenleg az idő a pihenésé. Bathrak, Ishru és Vrath kedélyesen társalognak olykor, s egymáson nevetve próbálgatják a hallott szavakat leutánozni.*
- Túúsz... meleg túúsz... *Mutat a lobogó lángokra Ishru, mire a többiek megint csak kedélyes nevetésben törnek ki.*
- Ááá, Ishru, né du... thűűűsz... thűűűsz... *Javítja ki Bathrak iszonyatosan koncentrálva, kissé jobban. Egy idő múlva előkerül a butykos is, ami körbejárhat, ha a társaság él vele és megkóstolja, egy nagyon erős itókát érezhetnek nyelvük hegyén, ami vélhetően erjesztett tejszerű ital, fűszerekkel megbolondítva. Miután ittak, s egy kis elemózsiát is elfogyasztottak, Bathrak szólal fel, csendet kérve.*
- Csaphda... No'thar? Ejjszakha? Alinnis? Nap? *Kérdezi a többiektől.*
2529. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-10-19 07:52:46
Üzenet elküldve: 2019-10-19 07:52:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Elveszve a fűtengerben//
*Éjtépő nyugodt hangulatban és tempóban szeli át a fűrengeteget. Ganer kíváncsian nézelődik mindkét oldalra, néha még hátra is, hogy fog e látni szörnyet. Nem fél csak kíváncsi a históriára, amit sokan beszélnek erről a területről. Azt se mondhatná, hogy jól halad az úton mert itt nincsenek utak, ösvényen csak, amit talál a gnóm fia magának. Egyszer csak Éjtépő lassítani kezd és a fejét rázva jelzi, hogy van előttük valami. A fűben is valami mozgolódásra figyel fel, de a magas fűállás miatt nem látja mi az, de a fű mozgásából ítélve gyors lehet. Finoman leszáll a telivérről és egyik kezében a kantárt fogja a másikban pedig kardját húzza ki mert ki tudja mi lehet az. Valami állatra, esetleg a szörnyek egyikére tud gondolni. A mozgó valami hirtelen megtorpan, majd valami Tompa puffanás hall. Elindul a puffanás irányába. Először egy élénk vörös színt pillant meg, aztán az is látszik már, hogy ez egy megtépázott hajköltemény. Még közelebb érve egy szép gnóm leányba botlik, bár szegénnyé valami csúnya dolog történhetett. Ekkor már kardjára nincs szükség így helyébe csúsztatja. Egészen közel megy a gnóm-kutyus páros hoz.*
- Ne haragudj kisasszony, egyszerű átutazó vagyok és hallottalak. Először nem tudtam ki lehetsz, de már látom, hogy pont jókor érkeztem. A nevem Ganer. Jól vagy, vagytok? *Idegenek, de őt ez nem zavarja. Akárkik is segítségre szorulnak, amit egy fajtásért bármikor megtenne.*
- Ha a hátas kutyus közelebb engedi a jó szándékú gnómot, akkor közelebb lép a lányhoz. Látom csúnya baleset ért. Segíthetek? Lábra tudsz állni? *Amennyiben elfogadják a segítséget úgy megpróbálja a lányt a bogáncsoktól és más fűféléktől megszabadítani. Ha ez megvan, akkor megpróbálná lábra állítani. A lány fején egy fejlett okulárt pillant meg, amit eddig csak egy helyen látott készíteni, egy jó barátja keze által. Persze nem ez most a legfontosabb, de észrevette ezt az apróságot. Minden segítséget csak akkor tud adni, ha mindketten hagyják a másik oldalon, a hátas kutyus is és a gnóm lány egyaránt. Egyelőre a segítésükkel van elfoglalva, s a jó szándék és közvetlenség érezhető róla. A történetre azért kíváncsi lenne, hogy mi vezetett egy ilyen derekas bukfenchez. Ha kicsit alakul a körülmény, akkor talán egy jót beszélgethetnek, hogyan kerültek a fűrengetegbe és merre is tartanak pontosan.*
*Éjtépő nyugodt hangulatban és tempóban szeli át a fűrengeteget. Ganer kíváncsian nézelődik mindkét oldalra, néha még hátra is, hogy fog e látni szörnyet. Nem fél csak kíváncsi a históriára, amit sokan beszélnek erről a területről. Azt se mondhatná, hogy jól halad az úton mert itt nincsenek utak, ösvényen csak, amit talál a gnóm fia magának. Egyszer csak Éjtépő lassítani kezd és a fejét rázva jelzi, hogy van előttük valami. A fűben is valami mozgolódásra figyel fel, de a magas fűállás miatt nem látja mi az, de a fű mozgásából ítélve gyors lehet. Finoman leszáll a telivérről és egyik kezében a kantárt fogja a másikban pedig kardját húzza ki mert ki tudja mi lehet az. Valami állatra, esetleg a szörnyek egyikére tud gondolni. A mozgó valami hirtelen megtorpan, majd valami Tompa puffanás hall. Elindul a puffanás irányába. Először egy élénk vörös színt pillant meg, aztán az is látszik már, hogy ez egy megtépázott hajköltemény. Még közelebb érve egy szép gnóm leányba botlik, bár szegénnyé valami csúnya dolog történhetett. Ekkor már kardjára nincs szükség így helyébe csúsztatja. Egészen közel megy a gnóm-kutyus páros hoz.*
- Ne haragudj kisasszony, egyszerű átutazó vagyok és hallottalak. Először nem tudtam ki lehetsz, de már látom, hogy pont jókor érkeztem. A nevem Ganer. Jól vagy, vagytok? *Idegenek, de őt ez nem zavarja. Akárkik is segítségre szorulnak, amit egy fajtásért bármikor megtenne.*
- Ha a hátas kutyus közelebb engedi a jó szándékú gnómot, akkor közelebb lép a lányhoz. Látom csúnya baleset ért. Segíthetek? Lábra tudsz állni? *Amennyiben elfogadják a segítséget úgy megpróbálja a lányt a bogáncsoktól és más fűféléktől megszabadítani. Ha ez megvan, akkor megpróbálná lábra állítani. A lány fején egy fejlett okulárt pillant meg, amit eddig csak egy helyen látott készíteni, egy jó barátja keze által. Persze nem ez most a legfontosabb, de észrevette ezt az apróságot. Minden segítséget csak akkor tud adni, ha mindketten hagyják a másik oldalon, a hátas kutyus is és a gnóm lány egyaránt. Egyelőre a segítésükkel van elfoglalva, s a jó szándék és közvetlenség érezhető róla. A történetre azért kíváncsi lenne, hogy mi vezetett egy ilyen derekas bukfenchez. Ha kicsit alakul a körülmény, akkor talán egy jót beszélgethetnek, hogyan kerültek a fűrengetegbe és merre is tartanak pontosan.*
2528. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-10-18 13:24:54
Üzenet elküldve: 2019-10-18 13:24:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Elveszve a fűtengerben//
*Boldogan áll el az önkéntességtől, mikor megérkeznek a hivatásos katonák. Megviselte piciny lelkét ez a kis közjáték. Ő tudós, és gondolkodó, nem pedig nyomozó, és felderítő.
A kitüntetést persze átveszi, de hamarost Szürke hátán is terem, és köpönyegébe burkolózva indul meg a pusztán, vissza a városba Lyessalhoz. Arra nem számít, hogy Szürke meglát egy nagyobb nyulat, és irányt vált, pontosan ellenkezőleg.*
- Szürke! Ne! Nee! * Sikkantásai elvesznek a hosszú szürke bundában.*
- Hagyd a nyulat! Adok jobbat! *De a hátas eb sokkal jobb játéknak találja az üldözést. Cilanney összeszedi minden határozottságát, és a kutyára szól, melynek tónusa közel sem a játékos kérlelésé.*
- Szürke! Állj! *A kis méretű nyergen ránt egyet, mely hatásos, tán túlságosan is. Cilanney a fűben köt ki, szemüvege félrecsúszik, hajából száradó szálak állnak kifelé, s még talán néhány bogáncsot is összeszed. Az egyébként makulátlan ruhájába beletörik a talaj menti még zöldellő fű. Emiatt persze dühösen pattanna fel, ha nem hasítana bokájába a fájdalom. Szisszenve-jajdulva ül vissza a fűtengerbe, éppen csak a vörös fürtök látszanak ki. A Szürke hátas eb viszont összeszedi magát, s felhagyva a játékkal, hamarost vissza is tér a majd felrobbanó Cilanney mellé. Mentené a menthetőt bús hatalmas szemeivel bűnbánón pislog, s az után, hogy megszaglássza a fájós bokát, nedves orrát a gazdája hajába böki, majd érdes nedves nyelvével alaposat húz a gnóm lány arcára.*
*Boldogan áll el az önkéntességtől, mikor megérkeznek a hivatásos katonák. Megviselte piciny lelkét ez a kis közjáték. Ő tudós, és gondolkodó, nem pedig nyomozó, és felderítő.
A kitüntetést persze átveszi, de hamarost Szürke hátán is terem, és köpönyegébe burkolózva indul meg a pusztán, vissza a városba Lyessalhoz. Arra nem számít, hogy Szürke meglát egy nagyobb nyulat, és irányt vált, pontosan ellenkezőleg.*
- Szürke! Ne! Nee! * Sikkantásai elvesznek a hosszú szürke bundában.*
- Hagyd a nyulat! Adok jobbat! *De a hátas eb sokkal jobb játéknak találja az üldözést. Cilanney összeszedi minden határozottságát, és a kutyára szól, melynek tónusa közel sem a játékos kérlelésé.*
- Szürke! Állj! *A kis méretű nyergen ránt egyet, mely hatásos, tán túlságosan is. Cilanney a fűben köt ki, szemüvege félrecsúszik, hajából száradó szálak állnak kifelé, s még talán néhány bogáncsot is összeszed. Az egyébként makulátlan ruhájába beletörik a talaj menti még zöldellő fű. Emiatt persze dühösen pattanna fel, ha nem hasítana bokájába a fájdalom. Szisszenve-jajdulva ül vissza a fűtengerbe, éppen csak a vörös fürtök látszanak ki. A Szürke hátas eb viszont összeszedi magát, s felhagyva a játékkal, hamarost vissza is tér a majd felrobbanó Cilanney mellé. Mentené a menthetőt bús hatalmas szemeivel bűnbánón pislog, s az után, hogy megszaglássza a fájós bokát, nedves orrát a gazdája hajába böki, majd érdes nedves nyelvével alaposat húz a gnóm lány arcára.*
2527. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-10-17 20:23:18
Üzenet elküldve: 2019-10-17 20:23:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
*Gyűlöli a füves pusztát, és sajnos nem tud mondani olyan személyt, aki kedveli, Ha áthaladt rajta, biztos, hogy egy idegei nem megy el a városból. Már csak abból az egyszerű tényből kifolyólag, hogy megint át kellene vágnia itt. Csak akkor látja az utat, ha egy kicsit felrepül, de az fárasztó, és nem csinálhatja sokszor. Falánkot is idegesíti, hogy alig tudják, merre mennek, és ott van az állandó rettegés, hogy mikor tévednek el. Éjszaka bármilyen lény megtámadhatja őket, és a vak szerencsén kívül nem bízhatnak másban. Persze, egy dologban: a varázslatban.*
2526. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-10-17 19:22:58
Üzenet elküldve: 2019-10-17 19:22:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A csorda szelleme //
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos délután//
* Lassan kezdi megérteni a lány, hogy mire gondolnak a páncélok kapcsán. A további hablaty nem is érdekli túlzottan. Valamit a vadászattal kapcsolatban beszélnek. Nixomia feleslegesnek tartja, hogy közbeszóljon bármit is. Majd a két férfi megbeszéli a helyiekkel, hogy mi lesz. Neki meg majd elmondják, hogy mire jutottak. A tábor hely léte már jobban foglalkoztatja. Úgy látszik, hogy nagyjából értették a dolgot. A főnök elküldi a két kísérőjét őket meg hellyel kínálja. Nem is kell noszogatni a lányt. Hamar lerogy ő is a földre.*
– Táborhely igen. Jól lesz.* Bólogat közben, hogy érthetőbb legyen a mondandója. Ezután elkezdi lehámozni magáról a felszerelését. Ha minden jól megy, akkor hamarosan egyszerű vászon nadrágban és ingen lesz. Tény, hogy sokkal kellemesebb a meleg fém nélkül, de így úgy érzi magát, mintha meztelen lenne. Védtelen és kiszolgáltatott egy ismeretlen vidéken. Morcos is emiatt. A buzogányát azért vissza csatolja az oldalára. A felszerelését egy kupacba gyűjti, hogy ne vesszen el. Eszébe jut a táskájában lévő gyümölcs. Elővesz egy darabot, hátha a helyik vadászok jobban ismerik.*
– Hé te, hogy is hívnak. Mindegy is. Ezt ismered?* Mutatja felé a gyümölcsöt. Majd úgy tesz mintha megenné és bólogat hozzá. Aztán újból úgy tesz, mintha megenné, de most a fejét csóválja. Ennél már jobban ő nem tudná elmagyarázni ezt. Talán elég is lesz.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos délután//
* Lassan kezdi megérteni a lány, hogy mire gondolnak a páncélok kapcsán. A további hablaty nem is érdekli túlzottan. Valamit a vadászattal kapcsolatban beszélnek. Nixomia feleslegesnek tartja, hogy közbeszóljon bármit is. Majd a két férfi megbeszéli a helyiekkel, hogy mi lesz. Neki meg majd elmondják, hogy mire jutottak. A tábor hely léte már jobban foglalkoztatja. Úgy látszik, hogy nagyjából értették a dolgot. A főnök elküldi a két kísérőjét őket meg hellyel kínálja. Nem is kell noszogatni a lányt. Hamar lerogy ő is a földre.*
– Táborhely igen. Jól lesz.* Bólogat közben, hogy érthetőbb legyen a mondandója. Ezután elkezdi lehámozni magáról a felszerelését. Ha minden jól megy, akkor hamarosan egyszerű vászon nadrágban és ingen lesz. Tény, hogy sokkal kellemesebb a meleg fém nélkül, de így úgy érzi magát, mintha meztelen lenne. Védtelen és kiszolgáltatott egy ismeretlen vidéken. Morcos is emiatt. A buzogányát azért vissza csatolja az oldalára. A felszerelését egy kupacba gyűjti, hogy ne vesszen el. Eszébe jut a táskájában lévő gyümölcs. Elővesz egy darabot, hátha a helyik vadászok jobban ismerik.*
– Hé te, hogy is hívnak. Mindegy is. Ezt ismered?* Mutatja felé a gyümölcsöt. Majd úgy tesz mintha megenné és bólogat hozzá. Aztán újból úgy tesz, mintha megenné, de most a fejét csóválja. Ennél már jobban ő nem tudná elmagyarázni ezt. Talán elég is lesz.*
2525. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-10-17 12:24:37
Üzenet elküldve: 2019-10-17 12:24:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
//A csorda szelleme //
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos délután//
*Igazán örül neki, hogy nem kell velük hadakozni, és barátságosak velük ezek az emberek.*
-Mrothrato, aramin, és felthrato. Értem!
*Mondja, és ő is csak mosolyogni tud a helyzeten. Közben sorban mutat a páncélokra csak úgy, mint korábban a pusztai. Úgy látszik, hogy értik, amit próbálnak mondani, valahol mindhármójukat. Eleinte félt, hogy ha barátságosak is, nem tudják majd megérteni egymás szándékait, de szerencsére ez nem történik meg, vagyis nem így történik.*
-Tot maihhino. Két maihhin. Igen. Akat.
*~Azt hiszem ezt jelentheti.~ Bólogat hevesen, és ő is nevetni kezd egy kicsit a furcsa kiejtésen, de legalább annyira lehet nevetséges az ő kiejtésük. Viszont úgy tűnik, hogy nem teljesen sikerült jól átadnia a kérdését, így újra megpróbálja.*
-Murut tot maihhino.
*Mondja tárgyilagosan, majd kezét széttárja, és kérdően néz.*
-Murut fer maihhino? Rek?
*Arra próbál célozni, hogy van-e valami szokásuk erre, hogy csak kettőt ejthetnek el, vagy valami praktikusabb oka lenne, vagy csak nem is gondoltak rá, hogy esetleg többet ejtsenek el. Már persze, ha sikerülne többet levadászni, akkor ez baj-e nekik vajon? Majd Nixomiára és Vlendorra néz.*
-Ez jó ötlet. Jó lenne egy táborhely. Nemsokára lemegy a nap, jól mondod Vlendor. Hátha itt maradnának éjszakára az állatok. Az lenne a legjobb.
*Helyesel, majd Vlendort kisegítvén bólogat, és előveszi az ásóját a kis hátizsákjából, hogy megmutassa, és ásást imitál a levegőben vele.*
-Csapda.
*Mondja ő is, és egy kis helyben futás után mintha beleesne a nem létező gödörbe, majd magára mutat.*
-Maihhino. Csapda.
*Vlendorra néz, hátha így kettejüknek sikerül átadni amit szeretnének. Strat nem sokkal később a sátrát is előveszi, hogy megmutassa Bathraknak.*
-Táborhely.
*És ezzel talán illusztrálhatja is a sátrat, hisz ott van a kezében.*
-Dehogy beszélem a nyelvüket. Most hallom először. Csak kikövetkeztettem, hogy mit jelenthetnek nagyjából a szavak. Sokat segít, hogy úgy mutogatnak, mint mi, és így meg tudom nagyjából érteni.
*Von vállat, majd egy kicsit megrémülve füttyenti el magát. Nem sokkal ezután Astor, a kutyája csak úgy szalad oda hozzájuk. Leguggol, hogy odamehessen hozzá az állat. A nyelve csak úgy lóg, és vigyorog, hogy emberek között lehet. Odasétál Strathoz, és jól megnyalogatja, ő pedig megsimogatja a fejét.*
-Talán ő is segíthet hajtani a maihhin csordát.
*Azzal Bathrakra néz, és egy új követ tesz be Vlendor kis rajzába.*
-Wau-wau maihhino, maihhino ááááá. Akat?
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos délután//
*Igazán örül neki, hogy nem kell velük hadakozni, és barátságosak velük ezek az emberek.*
-Mrothrato, aramin, és felthrato. Értem!
*Mondja, és ő is csak mosolyogni tud a helyzeten. Közben sorban mutat a páncélokra csak úgy, mint korábban a pusztai. Úgy látszik, hogy értik, amit próbálnak mondani, valahol mindhármójukat. Eleinte félt, hogy ha barátságosak is, nem tudják majd megérteni egymás szándékait, de szerencsére ez nem történik meg, vagyis nem így történik.*
-Tot maihhino. Két maihhin. Igen. Akat.
*~Azt hiszem ezt jelentheti.~ Bólogat hevesen, és ő is nevetni kezd egy kicsit a furcsa kiejtésen, de legalább annyira lehet nevetséges az ő kiejtésük. Viszont úgy tűnik, hogy nem teljesen sikerült jól átadnia a kérdését, így újra megpróbálja.*
-Murut tot maihhino.
*Mondja tárgyilagosan, majd kezét széttárja, és kérdően néz.*
-Murut fer maihhino? Rek?
*Arra próbál célozni, hogy van-e valami szokásuk erre, hogy csak kettőt ejthetnek el, vagy valami praktikusabb oka lenne, vagy csak nem is gondoltak rá, hogy esetleg többet ejtsenek el. Már persze, ha sikerülne többet levadászni, akkor ez baj-e nekik vajon? Majd Nixomiára és Vlendorra néz.*
-Ez jó ötlet. Jó lenne egy táborhely. Nemsokára lemegy a nap, jól mondod Vlendor. Hátha itt maradnának éjszakára az állatok. Az lenne a legjobb.
*Helyesel, majd Vlendort kisegítvén bólogat, és előveszi az ásóját a kis hátizsákjából, hogy megmutassa, és ásást imitál a levegőben vele.*
-Csapda.
*Mondja ő is, és egy kis helyben futás után mintha beleesne a nem létező gödörbe, majd magára mutat.*
-Maihhino. Csapda.
*Vlendorra néz, hátha így kettejüknek sikerül átadni amit szeretnének. Strat nem sokkal később a sátrát is előveszi, hogy megmutassa Bathraknak.*
-Táborhely.
*És ezzel talán illusztrálhatja is a sátrat, hisz ott van a kezében.*
-Dehogy beszélem a nyelvüket. Most hallom először. Csak kikövetkeztettem, hogy mit jelenthetnek nagyjából a szavak. Sokat segít, hogy úgy mutogatnak, mint mi, és így meg tudom nagyjából érteni.
*Von vállat, majd egy kicsit megrémülve füttyenti el magát. Nem sokkal ezután Astor, a kutyája csak úgy szalad oda hozzájuk. Leguggol, hogy odamehessen hozzá az állat. A nyelve csak úgy lóg, és vigyorog, hogy emberek között lehet. Odasétál Strathoz, és jól megnyalogatja, ő pedig megsimogatja a fejét.*
-Talán ő is segíthet hajtani a maihhin csordát.
*Azzal Bathrakra néz, és egy új követ tesz be Vlendor kis rajzába.*
-Wau-wau maihhino, maihhino ááááá. Akat?
2524. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-10-16 18:33:41
Üzenet elküldve: 2019-10-16 18:33:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A csorda szelleme //
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos délután//
*A másik csapat egy vidám társaságnak tűnik. Látszik rajtuk, hogy mennyire örülnek annak is, hogy végre megértik egymást. A mutogatás is egyre jobban megy nekik. Nixomia páncéljáról is kiderül mi vele a gond. Sőt némi felvilágosítást is kapnak a páncélok elnevezéséről amit Vlendor összevont szemöldökkel figyelmesen hallgat és bólogat. A téma aztán a zsákmány számára terelődik. Vlendor úgy tűnik jól értette. A röhögés hallatán ő is elmosolyodik majd felmutatja az ujját, hogy fontosat akar mondani. Aztán némi gondolkodás után cipőjével húz egy egyenes vonalat a földön. Rámutat és közli.*
-Föld.
*Kinyújtja a tenyerét és másik kezével csak a mutató és középső ujjával végigsétál rajta. Aztán a kezére mutat és a földre.*
-Föld.
*Egy botot keres, széttördeli és a vonalra teszi.*
-Maihhin.
*Eddig egyszerű. Mostantól lesz bonyolultabb. Kavicsokat vagy hasonlókat keres, leteszi a maihhinok-tól távol és végigmutat magukon.*
-Murut.
*Pár kavicsot a maihhinok elé tesz úgy, hogy ujját a szája elé teszi és pisszeg. Csendben. Majd az egyenes vonal alá húz egy görbe mélyedést. Mintha egy lyuk lenne ott. A kövekre mutat aztán ásó mozdulatokat tesz. Végül a gödörre.*
-Csapda.
*A köveket úgy rendezi, hogy körbe vegyék a maihhinokat és csak a lyuk felé futhassanak és Vrath-ot próbálja idézni.*
-Zzzzzz-zzzzzz. Maihhin. Áááááááá.
*Ezek után a fadarabokat arrébb tolja. párat bele a lyukba a többit tovább és a köveket a lyuk köré állítja és mondja.*
-Puff-puff, maihhin.
*És kérdőn néz Bathrak-ra. Reméli sikerült jól átadnia mi a tervük. Mikor a tündér elkezd beszélni még értetlenebbül néz rá.*
-Te beszéled a nyelvüket?
*Pár szót ő is megértett, de mondatot nem merne mondani. A vezér szavait jobban megérti mint saját társáét. A számolás egyszerű.*
~Most arról van szó, hogy két maihhin-t fogjunk?~
*A páncélok kérdését már megértette. Fémpáncélnak, bőrpáncélnak más a neve. Azért vakargatja a szakállát és figyel. Nixomia próbálkozására és a lány kérdésére jót mosolyog. A többieket Bathrak elküldte. Ha Vlendor-nak tippelnie kéne akkor, azt mondaná, hogy lovakért. A kérdésre ő kezd el mutogatni. A két mutatóujját összeteszi és sátrat formáz.*
-Sátor.
*A lányhoz hasonlóan mutatja ő is az alvást. Majd az égre mutat és kelet felől a napfelkeltét mutatja ahogy jön fel és utána a nyilazást.*
-Puff-puff.
*Felemeli a mutatóujját. Oda mutat ahol áll és a kezét a szeme fölé tartja mintha nézne, de eltakarja.*
-Nem látunk. Este nem látunk.
*Ismét mutatja a napfelkeltét és szétnéz mintha most már látna.*
-Ha fel jön a nap. Látunk.*A szemére mutat.*Maihhin, puff-puff. Kell nap.*Mutatja ismét a napfelkeltét.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos délután//
*A másik csapat egy vidám társaságnak tűnik. Látszik rajtuk, hogy mennyire örülnek annak is, hogy végre megértik egymást. A mutogatás is egyre jobban megy nekik. Nixomia páncéljáról is kiderül mi vele a gond. Sőt némi felvilágosítást is kapnak a páncélok elnevezéséről amit Vlendor összevont szemöldökkel figyelmesen hallgat és bólogat. A téma aztán a zsákmány számára terelődik. Vlendor úgy tűnik jól értette. A röhögés hallatán ő is elmosolyodik majd felmutatja az ujját, hogy fontosat akar mondani. Aztán némi gondolkodás után cipőjével húz egy egyenes vonalat a földön. Rámutat és közli.*
-Föld.
*Kinyújtja a tenyerét és másik kezével csak a mutató és középső ujjával végigsétál rajta. Aztán a kezére mutat és a földre.*
-Föld.
*Egy botot keres, széttördeli és a vonalra teszi.*
-Maihhin.
*Eddig egyszerű. Mostantól lesz bonyolultabb. Kavicsokat vagy hasonlókat keres, leteszi a maihhinok-tól távol és végigmutat magukon.*
-Murut.
*Pár kavicsot a maihhinok elé tesz úgy, hogy ujját a szája elé teszi és pisszeg. Csendben. Majd az egyenes vonal alá húz egy görbe mélyedést. Mintha egy lyuk lenne ott. A kövekre mutat aztán ásó mozdulatokat tesz. Végül a gödörre.*
-Csapda.
*A köveket úgy rendezi, hogy körbe vegyék a maihhinokat és csak a lyuk felé futhassanak és Vrath-ot próbálja idézni.*
-Zzzzzz-zzzzzz. Maihhin. Áááááááá.
*Ezek után a fadarabokat arrébb tolja. párat bele a lyukba a többit tovább és a köveket a lyuk köré állítja és mondja.*
-Puff-puff, maihhin.
*És kérdőn néz Bathrak-ra. Reméli sikerült jól átadnia mi a tervük. Mikor a tündér elkezd beszélni még értetlenebbül néz rá.*
-Te beszéled a nyelvüket?
*Pár szót ő is megértett, de mondatot nem merne mondani. A vezér szavait jobban megérti mint saját társáét. A számolás egyszerű.*
~Most arról van szó, hogy két maihhin-t fogjunk?~
*A páncélok kérdését már megértette. Fémpáncélnak, bőrpáncélnak más a neve. Azért vakargatja a szakállát és figyel. Nixomia próbálkozására és a lány kérdésére jót mosolyog. A többieket Bathrak elküldte. Ha Vlendor-nak tippelnie kéne akkor, azt mondaná, hogy lovakért. A kérdésre ő kezd el mutogatni. A két mutatóujját összeteszi és sátrat formáz.*
-Sátor.
*A lányhoz hasonlóan mutatja ő is az alvást. Majd az égre mutat és kelet felől a napfelkeltét mutatja ahogy jön fel és utána a nyilazást.*
-Puff-puff.
*Felemeli a mutatóujját. Oda mutat ahol áll és a kezét a szeme fölé tartja mintha nézne, de eltakarja.*
-Nem látunk. Este nem látunk.
*Ismét mutatja a napfelkeltét és szétnéz mintha most már látna.*
-Ha fel jön a nap. Látunk.*A szemére mutat.*Maihhin, puff-puff. Kell nap.*Mutatja ismét a napfelkeltét.*
2523. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-10-14 18:14:58
Üzenet elküldve: 2019-10-14 18:14:58
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A csorda szelleme //
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos délután//
- Puff-puff maihhino... há-hááá! *Bathrak láthatóan nagyon örül annak, hogy, ha minimálisan is, de egészen jól megértették egymást. Arcán, mintha remény is csillanna, mintha azt gondolná, amit Velndorék, hogy egységben könnyebb lesz.*
- Akat, akat!! *Helyesel a Vlendor által elmutogatottakra, majd még Strat előtt lassan Nixomiához sétál és felé mutat, pontosabban a páncélra.*
- Mrothrato. *Mondja egyértelműen a páncélra mutatva, majd saját kaftánját rángatja meg.* Aramin. *Bólint, s a nem messze álló Strat bőrvértjére is rámutat.*
- Felthrato. *Akárha a különböző vértekről tartana nyelvi bemutatót. Közben persze Vlendor már tovább próbálkozik, amire a társaság feszülten figyel.*
- Akat! *Vigyorodik el bólogatva.* Murut... *Formáz egy kört beleértve mindenkit.* ... murut, tot maihhino. *Kezével kettőt mutat tovább bólogatva, majd egy pillanat múlva próbálkozik.*
- Ket... keét... majihin... *Két társa persze azonnal felröhög, mire lepisszegi őket, s ezúttal már Stratra figyel feszülten, összevont szemöldökkel. Koncentrál, s a férfi ajkának mozgását nézi, bizonyára az akcentus is sokat számít jelen esetben. A koncentrálásból hamarosan derűs kacaj lesz, ami sokkal inkább ismét öröm, mint az esetleges rossz kiejtés miatti gúnyos kacaj.*
- Akat! Rut, *Mondja Vlendorra, Stratra és Nixomiára mutatva.* Mut, *Mondja saját társaságukra, majd egyben hatukra.* Murut. Akat! *Helyeselve bólogat, szemei csillognak az örömtől, nyilván ritkán találkozik idegen nyelvű szerzetekkel.*
- Du. *Bólint, szemöldökét ráncolva, ezt nem biztos, hogy értette.* Van ea van... tot! *Kettőt mutat ujjával, aztán hirtelen öklét emeli fel és sorban nyitogatja ki ujjait.*
- Van... tot... fer... rek... tán... fsél... ami... dot... isz... aákah... *Akárha hirtelen saját nyelvén számolna. Amikor a férfi Nixomia páncéljára mutat csak hevesen, mosolyogva bólogat, lám megértették, hogy nyelvükön az bizony fémpáncélt jelent.*
- Mrothrato ea Felthrato. *Biccent a bőrvért kapcsán. Nyilván a két vértnek ez a különböző neve.* Felthrato du. *Biccent. Strat vértjével semmi gond nincsen.* Vide... bath'r'ites... *Hangoskodik kezével, mintha a páncél produkálná, ez vélhetően az igét és ragját jelentheti, míg a másik szó, a páncél fémmegfelelője. Strat próbálkozása már a másik kettő arcára is mosolyt csal, s annak rendje módja szerint reagálnak is Nixomiára vigyorogva.*
- Akat, Nixomia, akat! Nyammnyamm Nixomia, nyammnyamm... *Nevetnek fel, s látszik megint kevés választja el őket attól, hogy hátbalapogassák a többieket, de a vezér közbeszól, s hallhatóan utasítást ad, mire a kettő azonnal elindul. A vezér odafordul a többiekhez.*
- Kario... *Tartja a föld felé kezét, mintha melegedne.* éa fell. *Két kezét füle alá teszi, ahogy az imént Nixomiától látta, közben letelepszik, s int a vándoroknak, foglaljanak maguk is helyet.*
- Taá... bhor... haely... ? Nixomia... *Kérdő hangsúllyal fordul a nő felé.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos délután//
- Puff-puff maihhino... há-hááá! *Bathrak láthatóan nagyon örül annak, hogy, ha minimálisan is, de egészen jól megértették egymást. Arcán, mintha remény is csillanna, mintha azt gondolná, amit Velndorék, hogy egységben könnyebb lesz.*
- Akat, akat!! *Helyesel a Vlendor által elmutogatottakra, majd még Strat előtt lassan Nixomiához sétál és felé mutat, pontosabban a páncélra.*
- Mrothrato. *Mondja egyértelműen a páncélra mutatva, majd saját kaftánját rángatja meg.* Aramin. *Bólint, s a nem messze álló Strat bőrvértjére is rámutat.*
- Felthrato. *Akárha a különböző vértekről tartana nyelvi bemutatót. Közben persze Vlendor már tovább próbálkozik, amire a társaság feszülten figyel.*
- Akat! *Vigyorodik el bólogatva.* Murut... *Formáz egy kört beleértve mindenkit.* ... murut, tot maihhino. *Kezével kettőt mutat tovább bólogatva, majd egy pillanat múlva próbálkozik.*
- Ket... keét... majihin... *Két társa persze azonnal felröhög, mire lepisszegi őket, s ezúttal már Stratra figyel feszülten, összevont szemöldökkel. Koncentrál, s a férfi ajkának mozgását nézi, bizonyára az akcentus is sokat számít jelen esetben. A koncentrálásból hamarosan derűs kacaj lesz, ami sokkal inkább ismét öröm, mint az esetleges rossz kiejtés miatti gúnyos kacaj.*
- Akat! Rut, *Mondja Vlendorra, Stratra és Nixomiára mutatva.* Mut, *Mondja saját társaságukra, majd egyben hatukra.* Murut. Akat! *Helyeselve bólogat, szemei csillognak az örömtől, nyilván ritkán találkozik idegen nyelvű szerzetekkel.*
- Du. *Bólint, szemöldökét ráncolva, ezt nem biztos, hogy értette.* Van ea van... tot! *Kettőt mutat ujjával, aztán hirtelen öklét emeli fel és sorban nyitogatja ki ujjait.*
- Van... tot... fer... rek... tán... fsél... ami... dot... isz... aákah... *Akárha hirtelen saját nyelvén számolna. Amikor a férfi Nixomia páncéljára mutat csak hevesen, mosolyogva bólogat, lám megértették, hogy nyelvükön az bizony fémpáncélt jelent.*
- Mrothrato ea Felthrato. *Biccent a bőrvért kapcsán. Nyilván a két vértnek ez a különböző neve.* Felthrato du. *Biccent. Strat vértjével semmi gond nincsen.* Vide... bath'r'ites... *Hangoskodik kezével, mintha a páncél produkálná, ez vélhetően az igét és ragját jelentheti, míg a másik szó, a páncél fémmegfelelője. Strat próbálkozása már a másik kettő arcára is mosolyt csal, s annak rendje módja szerint reagálnak is Nixomiára vigyorogva.*
- Akat, Nixomia, akat! Nyammnyamm Nixomia, nyammnyamm... *Nevetnek fel, s látszik megint kevés választja el őket attól, hogy hátbalapogassák a többieket, de a vezér közbeszól, s hallhatóan utasítást ad, mire a kettő azonnal elindul. A vezér odafordul a többiekhez.*
- Kario... *Tartja a föld felé kezét, mintha melegedne.* éa fell. *Két kezét füle alá teszi, ahogy az imént Nixomiától látta, közben letelepszik, s int a vándoroknak, foglaljanak maguk is helyet.*
- Taá... bhor... haely... ? Nixomia... *Kérdő hangsúllyal fordul a nő felé.*
2522. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-10-14 15:52:52
Üzenet elküldve: 2019-10-14 15:52:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
*Lóháton azért sokkal könnyebb a közlekedés, mint gyalogszerrel. A karavánúton hamar végig ér és maga mögött hagyja a szántóföldeket. A füves puszta végtelennek tűnő tengere terül el előtte. A tempót utazó ügetésre váltja, mert itt már jobban kell figyelnie, hogy merre és hogyan kanyarodik. A városiak rémtörténeteket meséltek erről a füves rengetegről. Ezekben nem is kételkedik, de megfogadva a tanácsaikat odafigyelve halad lovával. Azért még így is jó tempóban halad, s ha valami baj történne, akkor jól megkapaszkodna Éjtépőben és vágtában menekülnének el a baj elől. Nem nézelődik feleslegesen, megpróbál tájékozódni azok alapján, amiket tanácsoltak neki. Az elmondottak alapján, ha jól halad, akkor egy ingoványos vidéken kell, hogy találja magát.*
2521. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-10-12 20:39:09
Üzenet elküldve: 2019-10-12 20:39:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A csorda szelleme //
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos délután//
* A bemutatkozás megtörtént és most a vadászat felé terelődik az értekezés. Vagyis ezt véli a lány kivenni a helyiek mutogatásából. Vlendor megpróbál egyezkedni velük és olybá tűnik, hogy lelkesen benne lennének egy közös vadászatban. Start nagyon belelkesül, mert neki áll karattyolni olyan nyelven, ami nagyon hasonlít a nomádokéra. Közben az aki az elején olyan lelkesen röhögni kezdett, most újból neki áll mutogatni és közben azon a fura nyelven beszél hozzá. Nixomia arra következtet, hogy arra akar kilyukadni, hogy biztos meleg nagyon az a vas hacuka. Ebben sajnos igaza van, mert nem kellemes a páncélban főni. Viszont egy masszív védelmet biztosít neki és emiatt talán megéri neki hordania. A nomád tovább mutogat meg még két fát is csapkod. A lánynak világossá válik, hogy mit akar. Valószínűleg a páncél által keltett zaj miatt aggódik, mivel fél, hogy ha a csorda ezt meghallja, akkor egyszerűen legázolják a védtelen vadászokat. Viszont így gyanússá válik, hogy már az elején félre értette a dolgokat és simán túlreagálta a dolgot. ~ Akkor is félreérthető volt. ~ El is szégyelli magát úgy, hogy még az arca is belepirul a szégyenbe. A többiek is közlik vele, hogy mi lehetett az elhangzottaknak az értelme. A tündér közjátékát nevetségesnek tartja. De legalább az próbálkozik szót érteni velük. Nixomia ökölbe szorítja a kezét és a hüvelyk ujjával felfelé mutat, hogy jelezze értette. Aztán folytatja a mutogatást. Először evést imitál és még hangokat is ad ki hozzá, aztán a két kezére hajtja a fejét, mintha aludna. Végezetül a páncélra mutat, mintha le akarná venni.*
– Kell egy táborhely, ahol ehetünk. Nyam-nyam. Meg aludhatunk és ahol le tudom venni a páncélt.* Próbálja meg a tudtukra adni. A biztonság kedvéért a sajátjaihoz is szól, ha azok nem értenék, hogy mit akar.*
– Valaki magyarázza el nekik, mert nekem nem nagyon megy az ilyesmi. Kell egy táborhely!* Ez talán elég lényeges kérés lehet, hogy hamar megértsék azok a furcsa szerzetek.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos délután//
* A bemutatkozás megtörtént és most a vadászat felé terelődik az értekezés. Vagyis ezt véli a lány kivenni a helyiek mutogatásából. Vlendor megpróbál egyezkedni velük és olybá tűnik, hogy lelkesen benne lennének egy közös vadászatban. Start nagyon belelkesül, mert neki áll karattyolni olyan nyelven, ami nagyon hasonlít a nomádokéra. Közben az aki az elején olyan lelkesen röhögni kezdett, most újból neki áll mutogatni és közben azon a fura nyelven beszél hozzá. Nixomia arra következtet, hogy arra akar kilyukadni, hogy biztos meleg nagyon az a vas hacuka. Ebben sajnos igaza van, mert nem kellemes a páncélban főni. Viszont egy masszív védelmet biztosít neki és emiatt talán megéri neki hordania. A nomád tovább mutogat meg még két fát is csapkod. A lánynak világossá válik, hogy mit akar. Valószínűleg a páncél által keltett zaj miatt aggódik, mivel fél, hogy ha a csorda ezt meghallja, akkor egyszerűen legázolják a védtelen vadászokat. Viszont így gyanússá válik, hogy már az elején félre értette a dolgokat és simán túlreagálta a dolgot. ~ Akkor is félreérthető volt. ~ El is szégyelli magát úgy, hogy még az arca is belepirul a szégyenbe. A többiek is közlik vele, hogy mi lehetett az elhangzottaknak az értelme. A tündér közjátékát nevetségesnek tartja. De legalább az próbálkozik szót érteni velük. Nixomia ökölbe szorítja a kezét és a hüvelyk ujjával felfelé mutat, hogy jelezze értette. Aztán folytatja a mutogatást. Először evést imitál és még hangokat is ad ki hozzá, aztán a két kezére hajtja a fejét, mintha aludna. Végezetül a páncélra mutat, mintha le akarná venni.*
– Kell egy táborhely, ahol ehetünk. Nyam-nyam. Meg aludhatunk és ahol le tudom venni a páncélt.* Próbálja meg a tudtukra adni. A biztonság kedvéért a sajátjaihoz is szól, ha azok nem értenék, hogy mit akar.*
– Valaki magyarázza el nekik, mert nekem nem nagyon megy az ilyesmi. Kell egy táborhely!* Ez talán elég lényeges kérés lehet, hogy hamar megértsék azok a furcsa szerzetek.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2949-2968