//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos este//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Strat bár nem járatos a pusztai hagyományokban, sem a szokádaikban, de úgy véli, hogy a vándorévei alatt ráragadt tudás némileg univerzális, sok helyen igaz úgynevezett törvények uralkodnak. Az egyik ilyen, hogy talán a vér a legerősebb kötelék, melyet jó esetben sem arany, sem hatalom nem írhat felül. Persze aokazor eltévednek az emberek az úton, de az igaz emberek ismérve a vér tisztelete. Talán ezért is vágja meg magát, nyomatékosítva a szavait. Szerencsére azok hárman értik, hogy mit szándékoz kifejezni, s nagy, megkönnyebbőlt sóhajtással veszi el a rongyot, melyet feloínálnak neki.*
-Köszönöm...
*Mondja halkan, majd rátekeri a sebére. Ahogy hallja a már ismerős szavakat, komolyan, és tiszteletteljesen ismétli el azokat, talán már sokkal jobban kiejtve, mknt korábban*
-Bonio fellache'!
*Bár jelentését maga sem tudja még, csak sejtheti, mindenesetre belekortyol a butykosba. A testvér dolgot jól sejti, azonban nem akarja tovább firtatni a dolgot, úgy béli, hogy talán njncs itt az ideje, talán sosem lesz, de ez a jövő zenéje. Bathrak szavai pedig világosak a számára. Nixomiára vonatkozóan pedig némileg kettős érzéssel ejti ki a szavakat a száján.*
-Fsél, né tán. Hat ember, nem öt.
*Meghajol, köszönetét kijelentve, majd pár lépést a nő felé tesz, hogy szólhasson hozzá.*
-Nixomia.
*Kezdi, halkan, de erőteljesen, magabiztosan zeng a hangja. Talán fiatal, de sokat látott már, és nagyon karizmatikus, így általában könnyen meggyőz, vagy megfélemlít másokat. Nem mintha ez lenne a terve, de mégis.*
-Te egyszerűen csak buta vagy, mint a föld. Csak egy tipikus nő. Felhúzod itt az orrod, meg hisztizel, de mi végre? Ne tegyél úgy bazdmeg, mintha bárkinek is szívességet tennél azzal, hogy itt vagy! Te akartál jönni, a zsákmány reményében, ahhoz pedig jelentősen hozzájárul, hogy jó viszonyban legyünk velük. Jobb vadászok, jobb harcosok, mint mi. Ők itt élnék, mi jöttünk az ő házukba. Ne hidd, hogy bárki marasztalni fog, mint egy durcás gyereket. Ha menni akarsz, akkor haladj, ha meg kell a zsákmány, és maradnál, akkor meg tanulj egy kis tiszteletet. Ha nem megy, az se érdekel, csak fogd be a pofád, nyeld le a békát és vágj jó képet a dolofhoz, esetlef kérj bocsánatot. Két szó, nem halsz bele, magadban meg azt gondolsz, amit akarsz.
*Szeme szinte szikrákat szór, és talán furcsa lehet így látni a kis tündért, hisz eddig nem ezt az oldalát mutatta a többieknek. Szavai világosak, s komolyan is gondolja. Reméli, hogy karizmája elég, hogy valamiféle belátásra bírja a másikat.*