//Mesélő #4 és Lisast Naida részére//
*Las békésen sétál, miközben Lisastot hallgatja. Majd végigsimítja állát, és azt mondja:*
- Nem hiszem, hogy a vezér annyira megdöbbenne, mint Rila. Mert hát a vezér csak annyit fog tudni, hogy mi valami szörnyűséggel küzdöttünk, amíg Rila elmenekült. Rila viszont úgy fogja tudni, hogy megszöktünk, és vissza sem jövünk soha, tehát szerintem ő jobban meg lesz lepve.
*Ahogy haladnak az úton, lassanként a távolban már kivehető a barlang-palota. " A fene se gondolta volna, hogy ez a Yag ilyen messze lakik a palotától." Az ember egy gazdagabb nemesről azt hihetné, hogy minél közelebb akar lenni a palotához, hogy könnyedén átjárhasson, beszélhessen a vezérrel, meg egyáltalán hogy gazdagabb közegben legyen. "Ezeken az úri piperkőcökön nem lehet kiigazodni." Majd észreveszi a hiúzt, ahogy örömében ugrál:*
- Jó hogy végre ő is fellelkesült, még a végén rontotta volna a csapatszellemet *ismét elmosolyodik, miközben ezt mondja, majd eszébe jut, hogy már elég régóta nem járt odafönt. Vajon még mindig ugyanúgy néz ki minden? "Ha jól számolom, csak pár napja vagyok itt, szóval olyan sorsdöntő változások nem következhettek be." Azzal nyújtózkodik egyet, a felszín gondolata őt is eléggé fellelkesíti.*
- Akkor hát ha kikerekedett a tervünk, azt javaslom próbáljuk nem elrontani, és remélhetőleg sikerrel járunk. És mindenekelőtt keressük meg Rilát, és közöljük vele, hogy belemegyünk az szökési tervébe.