Külső területek - Füves puszta
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 131 (2601. - 2620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2949-2968
2620. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-16 16:14:02
Üzenet elküldve: 2020-01-16 16:14:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
*A nap már valóban lehanyatlóban van a horizonton, azért, hogy az éjszaka felvehesse csillagköves ruháját. Graril is figyeli a lassan megjelenő csillagképeket. Ő is úgy látja, bár erről nem egyeztetett a nővel, hogy a Hydra jobb feje elég ahhoz, hogy megmutassa merre kell haladniuk. Ennyi vándorlási tapasztalata a férfinek is van. Közben Arja kényelmesen elhelyezkedett, és fogyasztott is egy kis vacsorát. Graril is követte a példáját, majd hagyja, hogy a lány álomra hajtsa a fejét. Előtte azonban még kihúzza a kardját, és úgy őrködik az éjszakában. A szokásos pusztai zajokat hallja, s mivel nem ismeri annak rejtelmeit megfeszített figyelemmel őrködik.*
*A nap már valóban lehanyatlóban van a horizonton, azért, hogy az éjszaka felvehesse csillagköves ruháját. Graril is figyeli a lassan megjelenő csillagképeket. Ő is úgy látja, bár erről nem egyeztetett a nővel, hogy a Hydra jobb feje elég ahhoz, hogy megmutassa merre kell haladniuk. Ennyi vándorlási tapasztalata a férfinek is van. Közben Arja kényelmesen elhelyezkedett, és fogyasztott is egy kis vacsorát. Graril is követte a példáját, majd hagyja, hogy a lány álomra hajtsa a fejét. Előtte azonban még kihúzza a kardját, és úgy őrködik az éjszakában. A szokásos pusztai zajokat hallja, s mivel nem ismeri annak rejtelmeit megfeszített figyelemmel őrködik.*
2619. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-16 14:58:55
Üzenet elküldve: 2020-01-16 14:58:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
*Arja egy ideig próbálkozik a csörtető valami becserkészésével, de arra a következtetésre kell jusson, hogy a lény vagy egy tudós észjárású, makacs gnómocska, aki tartja magát a régi tételhez, amely szerint a párhuzamosok csak és kizárólag a végtelenben találkozhatnak, és ahogy Arja megpróbál közelíteni, úgy ő is igazít a saját irányán, így aztán semmivel de semmivel sem jutnak előbbre, legalább is Arja feltett szándékait tekintve, sőt, talán inkább távolodnak egymástól, vagy egy csökönyös pusztai négylábú, ami szintúgy ódzkodik bármiféle találkozás felemelő pillanataitól, és ennek elkerülése érdekében sajnos meg is tesz mindent, ami csak tőle telik.
Így a lány egy idő után feladja, víznek amúgy sincs semmi nyoma, hamarosan pedig már amúgy is az útjukba kerülő első táborhely köti le a figyelmét.
A figyelmes vizsgálódás nem sok megkérdőjelezhetetlen bizonyosságot hoz, a táborhelyt úgy látszik, többen is használhatták, de hogy az egy előttük járó lovascsapat, vagy csupán egyetlen lovas, aki megpihent ezen a helyen, ahol mások is megtették már ugyanezt, azt a lány nem tudja minden kétséget kizáróan megállapítani, pedig többször is körbejár mindent. Mindenesetre találnak egy elveszített patkót, és a patkó nem látszik olyan nagyon réginek, tehát az előttük lévők nem gyalogjárók. ~A patkója elveszítésének meg senki nem örül.~
Azok a táborhelyek, amelyeket még ezután találnak, nem árulnak el semmivel sem többet, de a távolban megpillantott, felszálló füst legalább az irányt megadja nekik, és Graril is azon a véleményen van, hogy nézzék meg őket maguknak. Ahogy kezd besötétedni, és itt-ott a csillagok is megjelennek a Vizek havának éjszakai égboltján, Arja még igyekszik még időben megállapítani az irányt: a Hydra jobb feje, ott messze fenn Lanawin égboltján pontos útjelző lehet, és ha sikerül tartaniuk ezt az irányt, nem veszíthetik el a nyomot.
Arja igyekszik is Keira hátán, és elő áll a tervvel, hogy cserkésszék be a tábort, meglesve, kik, vagy ki az, aki előttük jár.
De a sötétség mellé sajnálatos módon idővel halvány, fehéres köd is társul, így a csillagok vándorokat segítő, útjelző fénye elérhetetlenné válik számukra.
Így kis sóhaj kíséretében, de Arja hallgat a józan eszére, na meg Grarilra, és kénytelen-kelletlen másnap reggelre halasztja a füstcsík forrásának kiderítését.*
- Rendben. *válaszolja hát anélkül, hogy arckifejezésével is kimutatná csalódottságát, de hát nincs mit tenni, valóban jobban teszik, ha most inkább megpihennek, értelmetlen dolog ebben a ködben bóklászniuk, nem beszélve arról, hogy még a lovakhoz is vissza kellene találni.
Arja csendben kipányvázza hát Keirát egy bokor takarásába, bízva abban, hogy elég majszolnivalót talál magának, és maga is bevackolja magát annak tövébe, szorosan magára tekerve a takaróját, ügyelve, hogy a bokor és a ló kettőse adjon némi védelmet számára a hideg ellen.
A pokrócba bugyolálva aztán előszedi Mik úti elemózsiáját, és csendben enni kezd.
Ha végez, megkérdezi a férfitől:*
- Felkeltesz majd? Akkor átveszem tőled az őrséget. *mondja, azzal iszik még a kulacsból, és elfészkelődve, ha a férfi nem mond még valamit, megpróbál minél hamarabb elaludni, ami tekintve a reggel óta tartó kemény lovaglást és kutakodást a pusztában, igencsak gyors sikerrel zárul.*
*Arja egy ideig próbálkozik a csörtető valami becserkészésével, de arra a következtetésre kell jusson, hogy a lény vagy egy tudós észjárású, makacs gnómocska, aki tartja magát a régi tételhez, amely szerint a párhuzamosok csak és kizárólag a végtelenben találkozhatnak, és ahogy Arja megpróbál közelíteni, úgy ő is igazít a saját irányán, így aztán semmivel de semmivel sem jutnak előbbre, legalább is Arja feltett szándékait tekintve, sőt, talán inkább távolodnak egymástól, vagy egy csökönyös pusztai négylábú, ami szintúgy ódzkodik bármiféle találkozás felemelő pillanataitól, és ennek elkerülése érdekében sajnos meg is tesz mindent, ami csak tőle telik.
Így a lány egy idő után feladja, víznek amúgy sincs semmi nyoma, hamarosan pedig már amúgy is az útjukba kerülő első táborhely köti le a figyelmét.
A figyelmes vizsgálódás nem sok megkérdőjelezhetetlen bizonyosságot hoz, a táborhelyt úgy látszik, többen is használhatták, de hogy az egy előttük járó lovascsapat, vagy csupán egyetlen lovas, aki megpihent ezen a helyen, ahol mások is megtették már ugyanezt, azt a lány nem tudja minden kétséget kizáróan megállapítani, pedig többször is körbejár mindent. Mindenesetre találnak egy elveszített patkót, és a patkó nem látszik olyan nagyon réginek, tehát az előttük lévők nem gyalogjárók. ~A patkója elveszítésének meg senki nem örül.~
Azok a táborhelyek, amelyeket még ezután találnak, nem árulnak el semmivel sem többet, de a távolban megpillantott, felszálló füst legalább az irányt megadja nekik, és Graril is azon a véleményen van, hogy nézzék meg őket maguknak. Ahogy kezd besötétedni, és itt-ott a csillagok is megjelennek a Vizek havának éjszakai égboltján, Arja még igyekszik még időben megállapítani az irányt: a Hydra jobb feje, ott messze fenn Lanawin égboltján pontos útjelző lehet, és ha sikerül tartaniuk ezt az irányt, nem veszíthetik el a nyomot.
Arja igyekszik is Keira hátán, és elő áll a tervvel, hogy cserkésszék be a tábort, meglesve, kik, vagy ki az, aki előttük jár.
De a sötétség mellé sajnálatos módon idővel halvány, fehéres köd is társul, így a csillagok vándorokat segítő, útjelző fénye elérhetetlenné válik számukra.
Így kis sóhaj kíséretében, de Arja hallgat a józan eszére, na meg Grarilra, és kénytelen-kelletlen másnap reggelre halasztja a füstcsík forrásának kiderítését.*
- Rendben. *válaszolja hát anélkül, hogy arckifejezésével is kimutatná csalódottságát, de hát nincs mit tenni, valóban jobban teszik, ha most inkább megpihennek, értelmetlen dolog ebben a ködben bóklászniuk, nem beszélve arról, hogy még a lovakhoz is vissza kellene találni.
Arja csendben kipányvázza hát Keirát egy bokor takarásába, bízva abban, hogy elég majszolnivalót talál magának, és maga is bevackolja magát annak tövébe, szorosan magára tekerve a takaróját, ügyelve, hogy a bokor és a ló kettőse adjon némi védelmet számára a hideg ellen.
A pokrócba bugyolálva aztán előszedi Mik úti elemózsiáját, és csendben enni kezd.
Ha végez, megkérdezi a férfitől:*
- Felkeltesz majd? Akkor átveszem tőled az őrséget. *mondja, azzal iszik még a kulacsból, és elfészkelődve, ha a férfi nem mond még valamit, megpróbál minél hamarabb elaludni, ami tekintve a reggel óta tartó kemény lovaglást és kutakodást a pusztában, igencsak gyors sikerrel zárul.*
2618. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-15 13:21:02
Üzenet elküldve: 2020-01-15 13:21:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
*Grarilnak megvannak a kételyei az osonással kapcsolatban, de elfogadja Arja érvelését. Viszont egyelőre a férfi nem indulna el.*
- Lehet várnunk kéne reggelig.*-mondja a férfi, amikor hirtelen megpillantja az elhagyott lópatkót.*
- Ha lovas is van közöttük e nélkül lassabban fog haladni a ló. Ha reggel elmegyünk, akkor visszaadhatjuk a tulajdonosának, és a jó tettek is megvan a jutalma.*-kacsint egyet a férfi, és el is mosolyodik, bár a kendő miatt, ami az arca előtt van, semmi nem látszik. Újra csak Arjára hagyja a választást, hiszen Graril csak egy testőr.*
*Grarilnak megvannak a kételyei az osonással kapcsolatban, de elfogadja Arja érvelését. Viszont egyelőre a férfi nem indulna el.*
- Lehet várnunk kéne reggelig.*-mondja a férfi, amikor hirtelen megpillantja az elhagyott lópatkót.*
- Ha lovas is van közöttük e nélkül lassabban fog haladni a ló. Ha reggel elmegyünk, akkor visszaadhatjuk a tulajdonosának, és a jó tettek is megvan a jutalma.*-kacsint egyet a férfi, és el is mosolyodik, bár a kendő miatt, ami az arca előtt van, semmi nem látszik. Újra csak Arjára hagyja a választást, hiszen Graril csak egy testőr.*
2617. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-15 09:30:10
Üzenet elküldve: 2020-01-15 09:30:10
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
*Arja, ha hosszasan követi a velük szinte párhuzamos nyomot, akkor órákat vesztegethet el, ugyanis a közöttük lévő távolság nem csökken, viszont alig észrevehetően nő. Ha esetleg letérnek a saját útjukról, hogy arra merőlegesen haladva keresztezzék a másik csapást, akkor a sok elhullajtott szőrcsomóból arra következtethetnek, hogy állatok jártak előttük. Arra semmi nem utal, hogy ezen négylábúak hátán utazott-e bármiféle kétlábú. Arjáék találhatnak néhány karmos lábnyomot is, ezen lábnyomok mindegyike hat ujjban végződik... Vajon érdemes követni a csapást? Vagy tévútra viszi őket? Esetleg ragadozók karmai közé? Megannyi kínzó kérdés...
A táborhelyeken nehéz megállapítani bármit is az ott táborozókról. Találni ugyan csizmanyomokat, de nehéz megmondani, hogy azok egy időben kerültek-e oda, vagy különböző táborozóktól származnak-e? Egy elhagyott patkóból az egyértelművé válik, hogy legalább egy lovassal van dolguk. Ez a lovas meg vélhetően ideges lesz az elhagyott patkó miatt.
Az utazók észreveszik a felszálló füstöt, viszont a leszálló éjszakával és köddel is számolniuk kellene, mert ilyen körülmények között, egy fűtengeren nagyon könnyű elvéteni a céljukat, elég csak egy picit eltérni az optimális iránytól.*
*Arja, ha hosszasan követi a velük szinte párhuzamos nyomot, akkor órákat vesztegethet el, ugyanis a közöttük lévő távolság nem csökken, viszont alig észrevehetően nő. Ha esetleg letérnek a saját útjukról, hogy arra merőlegesen haladva keresztezzék a másik csapást, akkor a sok elhullajtott szőrcsomóból arra következtethetnek, hogy állatok jártak előttük. Arra semmi nem utal, hogy ezen négylábúak hátán utazott-e bármiféle kétlábú. Arjáék találhatnak néhány karmos lábnyomot is, ezen lábnyomok mindegyike hat ujjban végződik... Vajon érdemes követni a csapást? Vagy tévútra viszi őket? Esetleg ragadozók karmai közé? Megannyi kínzó kérdés...
A táborhelyeken nehéz megállapítani bármit is az ott táborozókról. Találni ugyan csizmanyomokat, de nehéz megmondani, hogy azok egy időben kerültek-e oda, vagy különböző táborozóktól származnak-e? Egy elhagyott patkóból az egyértelművé válik, hogy legalább egy lovassal van dolguk. Ez a lovas meg vélhetően ideges lesz az elhagyott patkó miatt.
Az utazók észreveszik a felszálló füstöt, viszont a leszálló éjszakával és köddel is számolniuk kellene, mert ilyen körülmények között, egy fűtengeren nagyon könnyű elvéteni a céljukat, elég csak egy picit eltérni az optimális iránytól.*
2616. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-14 13:54:48
Üzenet elküldve: 2020-01-14 13:54:48
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
*A csapat nagyon jól halad, bár a fáradtság azért itt-ott már észlelhető. Egy-két elvétett mozdulat, néhány hangosabb nyögés, mikor egy adag homokos föld, a gondos lapátolás ellenére a gödörbe visszagurul. Az utolsó néhány mozzanathoz már bele is kell állni, s kézzel feladogatni, ez nagyon körülményes. Hatalmas állatok elejtését szeretnék, ráadásul egyszerre kettőét, így ugyan nem kell, hogy a maihhinok teljes testükkel eltűnjenek, de legalábbis harc -és mozgásképtelenné kell tenni őket. Vlendor, Strat és Nixomia úgy döntenek, a lomb, ágak és levelek hasznosak lehetnek, így újabb feladat hárul rájuk, mely megint csak erejüket veszi ki. A hátramaradt lány csendes társra talál, lehet csak azért, mert nincs közös nyelv, vagy csupán mert látható, hogy maga is csendre vágyik. Mikor Bathrakra néz, találkozik tekintetével, s egy sóhajt kap válaszul, mielőtt elfordul. A sóhaj, semmiféleképpen lenéző, vagy elítélő... csak egy éjszakai égbolt alatti, lágy, kimerült sóhaj. Vlendorék jó néhányat fordulnak, s az első alkalmakkor nem is tapasztalnak semmi problémát, a bozótos, bár nincs közel, az ágak és a lombozat nem nehéz, kiszárította már a korábbi forró pusztai szél. A holdak már lemenőben, mikor tán az utolsót fordulják. Persze az ásás jóval több időbe került, de tény, hogy pihenőjük rövidnek bizonyulhat, feltéve, ha korán akarnak támadni.
Érdekes egy játék a sors... mindig akkor akar játszani, mikor másnak kedve nincs, vagy fáradt hozzá, s mindig azokkal, kik kevésbé számítanak rá. Bathrak időközben int a lánynak, s felhívja magár a figyelmet, a terelősáncnak kell nekiállni, a rendelkezésre álló alapanyagokból. Elég egy összetákolt valami, hisz a látvány elegendő. A munka közben, Vlendorék már visszafelé tartanak. Kezükben egy köteg ág és, amit találtak. Elérkeztünk a sorshoz... mi, mit ád az ég, most szeretné hatalmát fitogtatni. Mert lassú, jóformán tipegő, halk közeledő léptük ugyan nem ver fel senkit, de tán a bozótosban, hogy gyűjtögetni voltak, ott ébresztették fel az alvó állatot, mi utánuk indul, meglapulva, kúszva, néma csendben, karmait a homokba mélyesztve, pár lépéssel lemaradva. Csak szeme villan néhányszor a páros háta mögött, ez az éjszakában feltűnő lehet, s egészen véletlenül... ezt csupán Nixomia veszi észre, akár periférikus látásából fekve, akár sáncépítés közben.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
*A csapat nagyon jól halad, bár a fáradtság azért itt-ott már észlelhető. Egy-két elvétett mozdulat, néhány hangosabb nyögés, mikor egy adag homokos föld, a gondos lapátolás ellenére a gödörbe visszagurul. Az utolsó néhány mozzanathoz már bele is kell állni, s kézzel feladogatni, ez nagyon körülményes. Hatalmas állatok elejtését szeretnék, ráadásul egyszerre kettőét, így ugyan nem kell, hogy a maihhinok teljes testükkel eltűnjenek, de legalábbis harc -és mozgásképtelenné kell tenni őket. Vlendor, Strat és Nixomia úgy döntenek, a lomb, ágak és levelek hasznosak lehetnek, így újabb feladat hárul rájuk, mely megint csak erejüket veszi ki. A hátramaradt lány csendes társra talál, lehet csak azért, mert nincs közös nyelv, vagy csupán mert látható, hogy maga is csendre vágyik. Mikor Bathrakra néz, találkozik tekintetével, s egy sóhajt kap válaszul, mielőtt elfordul. A sóhaj, semmiféleképpen lenéző, vagy elítélő... csak egy éjszakai égbolt alatti, lágy, kimerült sóhaj. Vlendorék jó néhányat fordulnak, s az első alkalmakkor nem is tapasztalnak semmi problémát, a bozótos, bár nincs közel, az ágak és a lombozat nem nehéz, kiszárította már a korábbi forró pusztai szél. A holdak már lemenőben, mikor tán az utolsót fordulják. Persze az ásás jóval több időbe került, de tény, hogy pihenőjük rövidnek bizonyulhat, feltéve, ha korán akarnak támadni.
Érdekes egy játék a sors... mindig akkor akar játszani, mikor másnak kedve nincs, vagy fáradt hozzá, s mindig azokkal, kik kevésbé számítanak rá. Bathrak időközben int a lánynak, s felhívja magár a figyelmet, a terelősáncnak kell nekiállni, a rendelkezésre álló alapanyagokból. Elég egy összetákolt valami, hisz a látvány elegendő. A munka közben, Vlendorék már visszafelé tartanak. Kezükben egy köteg ág és, amit találtak. Elérkeztünk a sorshoz... mi, mit ád az ég, most szeretné hatalmát fitogtatni. Mert lassú, jóformán tipegő, halk közeledő léptük ugyan nem ver fel senkit, de tán a bozótosban, hogy gyűjtögetni voltak, ott ébresztették fel az alvó állatot, mi utánuk indul, meglapulva, kúszva, néma csendben, karmait a homokba mélyesztve, pár lépéssel lemaradva. Csak szeme villan néhányszor a páros háta mögött, ez az éjszakában feltűnő lehet, s egészen véletlenül... ezt csupán Nixomia veszi észre, akár periférikus látásából fekve, akár sáncépítés közben.*
2615. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-14 11:17:13
Üzenet elküldve: 2020-01-14 11:17:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
*A táj, mint egy végtelen, fűvel borított dunyha, ami alatt valaki hortyogva alussza vég nélküli álmát, időnként meg-megemelintve itt-ott a táj felszínét, úgy terül el előttük. Arja csak hosszas nézelődés után veszi észre azt a valamit, ami enyhén ugyan, de megtöri a szabályos egyhangúságot: valami halad a fűben, és most, hogy már tudja, merre figyeljen, mintha annak a valaminek a zaját is idetáncoltatná hozzájuk a szél, bár a lány nem egészen biztos benne, hogy amit hall, valóban az alant, velük szinte párhuzamosan haladó valamitől ered, ami (vagy aki?) távolodni látszik tőlük.
Arja maga is felveszi ugyanazt az irányt, kicsit oldalvást fordítva Keirát, a csörtetővel megegyezően, és figyelve a láthatatlan, fűmagasságú lény reakciójára, újult erővel, felgyorsítva az eddigi tempót, leereszkedik az emelkedőről.
Ha a lény is felgyorsít a tempón, Arja a nyomát követve halad, igyekezve egyre közelebb kerülni hozzá, elijeszteni viszont nem akarja, így hát nem fordul rá derékszögben a csörtető irányára, hanem sajátságos módon vele párhuzamosan, de egyre közelítve hozzá próbál meg haladni, abban bízva, hogy előbb-utóbb csak összeérnek. Az vezérli, hátha kiderít róla valamit: állat, vagy netalán valami kicsiny növésű lanawini halandó az, de találgatni nem akar: hiszen lehet, hogy csak valamilyen állatot sikerül becserkészniük. Azért sem akarja elijeszteni őkelmét, hátha valami víz közelébe vezeti őket. Ha ez sikerülne, hálásan megitathatják végre a lovakat.
Ahogy haladnak, hamarosan egy elhagyatott táborhely nyomaira bukkannak! Arja meg kell állapítsa, hogy akik itt táboroztak, nem tűnnek vérbeli kalandornak: az elhagyatott hely rendetlen, szétdobált italos üvegeket talál, állati ürüléket.
Alaposan megvizsgálja a letaposott környéket: talál-e tűznyomot, és az mennyire hűlt ki, ha igen? Az állati ürülék lótól vagy lovaktól származik-e, vagy esetleg valami más állattól, az is itt volt-e, vagy később jött ide, esetleg ők riasztották el? A lovakat kipányvázták-e, ha lovak voltak itt, és ha igen, hányat. Azok, akik itt táboroztak, a lábnyomokból, fekvőtest nyomokból ítélve vajon hányan lehettek? Vagy csupán egyedül volt az illető? Igyekszik levonni a látottakból a következtetéseket.
A kenyérdarabkából kiindulva, amit megtalál, úgy gondolja, nem járhattak itt olyan régen, máskülönben valami pusztai rágcsáló már rég eltüntette volna azt.
Mindenesetre a letaposott fűben nem talál akkora méretű csizmanyomokat, amik arra utalnának, hogy ne adj Eeyr egy ork táborozott volna itt előttük. Persze igencsak valószínűtlen nyilván, hogy a végeláthatatlan pusztában egyenesen belefutnának az általuk keresett orkba, abba, aki egyébként (Arja szeretné könyörtelenül megszüntetni a hangocskát, ami erről sugdos időnként a fejében, de sajnos nem képes rá sehogy sem), szóval aki egyébként lehet, hogy csupán egy görbe sorsú kislány nagymamájának a fejében és a meséiben létezett. Csak bízni tud abban, hogy nem így van, és hogy furcsa hatodik érzéke, ami eddig is sokszor megsegítette, most sem hagyja majd cserben, és megtalálják a mesebeli herceget, akit keresnek, és aki orkká változott mérhetetlen keserűségében és egy átok nyomán.
Ahogy továbbhaladnak, nem kell sokat menniük, hogy egy újabb táborhelyre találjanak.
A nap viszont egyre közelebb ér a távoli látóhatár aljához. Éppen akkor, amikor Arja ezt a megállapítást teszi, fedezi fel a messzi-messzi füstcsíkot az ég alján, amit úgy tűnik, Graril is észrevesz.*
- Nemsokára sötétedik. *mondja a lány tűnődve, azon gondolkodva, amit kideríthettek az eddig tapasztaltak alapján az előttük járókról. Mert hogy Grarilnak igaza van. A felszálló füst, és az elhagyatott táborhelyek nem hagynak kétséget: valaki jár előttük.*
- Menjünk. *mondja jóváhagyólag.*
- De nem fogunk egyenesen belovagolni a táborukba! Jócskán sötét lesz úgyis, mire a közelükbe érünk.
- Jóval előttük kipányvázzuk a lovakat, és a sötétben óvatosan odaosonunk. És először megnézzük magunknak: kifélék, mifélék.
- Ha nem a kedvünkre valók *pillant a férfire* - visszamegyünk a lovakhoz, és nagy ívben kikerüljük őket, és északnak tartva letáborozunk.
- Ha hasznunkra lehetnek, és egyértelműen nem kell tartanunk tőlük, megnézzük őket jobban magunknak.
*mosolyodik el. Majd bízva abban, hogy Graril hűségesen vele tart a továbbiakban is, elindul, egyenesen előre, a füstcsík irányába.
Ahogy az éjszaka félhomályának előörsei kezdik ellepni a tájat, leszállva a lankákról, és megülve a mélyedésekben, és a pusztai ég aranyló pettyekkel behintett éjsötét baldachinja ráborul a puszta végtelen dunyhájára, a sötétség Arját, és remélhetőleg Grarilt is ott találja a fűben osonva, majd kúszva. Ha sikerül észrevétlenül megközelíteniük a füst és a füstöt adó tűz forrását, ott hasalnak, hogy meglessék a titokzatos táborozókat anélkül, hogy azok tudomást szereznének ott létükről.*
*A táj, mint egy végtelen, fűvel borított dunyha, ami alatt valaki hortyogva alussza vég nélküli álmát, időnként meg-megemelintve itt-ott a táj felszínét, úgy terül el előttük. Arja csak hosszas nézelődés után veszi észre azt a valamit, ami enyhén ugyan, de megtöri a szabályos egyhangúságot: valami halad a fűben, és most, hogy már tudja, merre figyeljen, mintha annak a valaminek a zaját is idetáncoltatná hozzájuk a szél, bár a lány nem egészen biztos benne, hogy amit hall, valóban az alant, velük szinte párhuzamosan haladó valamitől ered, ami (vagy aki?) távolodni látszik tőlük.
Arja maga is felveszi ugyanazt az irányt, kicsit oldalvást fordítva Keirát, a csörtetővel megegyezően, és figyelve a láthatatlan, fűmagasságú lény reakciójára, újult erővel, felgyorsítva az eddigi tempót, leereszkedik az emelkedőről.
Ha a lény is felgyorsít a tempón, Arja a nyomát követve halad, igyekezve egyre közelebb kerülni hozzá, elijeszteni viszont nem akarja, így hát nem fordul rá derékszögben a csörtető irányára, hanem sajátságos módon vele párhuzamosan, de egyre közelítve hozzá próbál meg haladni, abban bízva, hogy előbb-utóbb csak összeérnek. Az vezérli, hátha kiderít róla valamit: állat, vagy netalán valami kicsiny növésű lanawini halandó az, de találgatni nem akar: hiszen lehet, hogy csak valamilyen állatot sikerül becserkészniük. Azért sem akarja elijeszteni őkelmét, hátha valami víz közelébe vezeti őket. Ha ez sikerülne, hálásan megitathatják végre a lovakat.
Ahogy haladnak, hamarosan egy elhagyatott táborhely nyomaira bukkannak! Arja meg kell állapítsa, hogy akik itt táboroztak, nem tűnnek vérbeli kalandornak: az elhagyatott hely rendetlen, szétdobált italos üvegeket talál, állati ürüléket.
Alaposan megvizsgálja a letaposott környéket: talál-e tűznyomot, és az mennyire hűlt ki, ha igen? Az állati ürülék lótól vagy lovaktól származik-e, vagy esetleg valami más állattól, az is itt volt-e, vagy később jött ide, esetleg ők riasztották el? A lovakat kipányvázták-e, ha lovak voltak itt, és ha igen, hányat. Azok, akik itt táboroztak, a lábnyomokból, fekvőtest nyomokból ítélve vajon hányan lehettek? Vagy csupán egyedül volt az illető? Igyekszik levonni a látottakból a következtetéseket.
A kenyérdarabkából kiindulva, amit megtalál, úgy gondolja, nem járhattak itt olyan régen, máskülönben valami pusztai rágcsáló már rég eltüntette volna azt.
Mindenesetre a letaposott fűben nem talál akkora méretű csizmanyomokat, amik arra utalnának, hogy ne adj Eeyr egy ork táborozott volna itt előttük. Persze igencsak valószínűtlen nyilván, hogy a végeláthatatlan pusztában egyenesen belefutnának az általuk keresett orkba, abba, aki egyébként (Arja szeretné könyörtelenül megszüntetni a hangocskát, ami erről sugdos időnként a fejében, de sajnos nem képes rá sehogy sem), szóval aki egyébként lehet, hogy csupán egy görbe sorsú kislány nagymamájának a fejében és a meséiben létezett. Csak bízni tud abban, hogy nem így van, és hogy furcsa hatodik érzéke, ami eddig is sokszor megsegítette, most sem hagyja majd cserben, és megtalálják a mesebeli herceget, akit keresnek, és aki orkká változott mérhetetlen keserűségében és egy átok nyomán.
Ahogy továbbhaladnak, nem kell sokat menniük, hogy egy újabb táborhelyre találjanak.
A nap viszont egyre közelebb ér a távoli látóhatár aljához. Éppen akkor, amikor Arja ezt a megállapítást teszi, fedezi fel a messzi-messzi füstcsíkot az ég alján, amit úgy tűnik, Graril is észrevesz.*
- Nemsokára sötétedik. *mondja a lány tűnődve, azon gondolkodva, amit kideríthettek az eddig tapasztaltak alapján az előttük járókról. Mert hogy Grarilnak igaza van. A felszálló füst, és az elhagyatott táborhelyek nem hagynak kétséget: valaki jár előttük.*
- Menjünk. *mondja jóváhagyólag.*
- De nem fogunk egyenesen belovagolni a táborukba! Jócskán sötét lesz úgyis, mire a közelükbe érünk.
- Jóval előttük kipányvázzuk a lovakat, és a sötétben óvatosan odaosonunk. És először megnézzük magunknak: kifélék, mifélék.
- Ha nem a kedvünkre valók *pillant a férfire* - visszamegyünk a lovakhoz, és nagy ívben kikerüljük őket, és északnak tartva letáborozunk.
- Ha hasznunkra lehetnek, és egyértelműen nem kell tartanunk tőlük, megnézzük őket jobban magunknak.
*mosolyodik el. Majd bízva abban, hogy Graril hűségesen vele tart a továbbiakban is, elindul, egyenesen előre, a füstcsík irányába.
Ahogy az éjszaka félhomályának előörsei kezdik ellepni a tájat, leszállva a lankákról, és megülve a mélyedésekben, és a pusztai ég aranyló pettyekkel behintett éjsötét baldachinja ráborul a puszta végtelen dunyhájára, a sötétség Arját, és remélhetőleg Grarilt is ott találja a fűben osonva, majd kúszva. Ha sikerül észrevétlenül megközelíteniük a füst és a füstöt adó tűz forrását, ott hasalnak, hogy meglessék a titokzatos táborozókat anélkül, hogy azok tudomást szereznének ott létükről.*
2614. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-13 20:18:48
Üzenet elküldve: 2020-01-13 20:18:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
* A terv megszületett, szóval nincs is más dolog, csak végrehajtani azt. Csak jó lehet, amit kitaláltak, mert a többi nomád is hajlik rá. Szóval most már csak ásni kell. Neki is látnak ennek. Nixomia azért érzi a tagjai fáradságát, mert az öklözés kicsit kimerítette. Ettől függetlenül nem mutatja ezt ki. Sőt gúnyos mosolyra görbül a szája, ahogy a tündérre néz. Talán ez a sötétben már nem szúr szemet a többieknek. ~ Olyan kemény volt, de az ásás az legutóbb is rendesen meggyötörte. Csak a szája jár. Legalább az jól jár, mert csak volt haszna egy kicsit.~ Még mindig neheztel rá, amiért olyan könnyedén becsmérelte a nőket. Mikor végeznek Vlendor le is lép vele. Őt ez nem zavarja, hadd menjenek csak. Bár így azzal marad, aki egy kést szegezett a torkának. Mondjuk jelen helyzetben nem biztos, hogy társai jobban kedvelnék, mint ezek a vademberek. A maradék munka nem okozhat számukra gondot. Ha azzal is végeznek és nincs más, akkor leheveredik a földre és Bathrakot kezdi el nézni. Egy ideig mustrálja és aztán szemei átvándorolnak az égboltra. Eljátszik a gondolattal, hogy mi lenne, ha az a kettő soha többé nem térne vissza. Nem tudja eldönteni, hogy ez neki jó vagy rossz lenne.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
* A terv megszületett, szóval nincs is más dolog, csak végrehajtani azt. Csak jó lehet, amit kitaláltak, mert a többi nomád is hajlik rá. Szóval most már csak ásni kell. Neki is látnak ennek. Nixomia azért érzi a tagjai fáradságát, mert az öklözés kicsit kimerítette. Ettől függetlenül nem mutatja ezt ki. Sőt gúnyos mosolyra görbül a szája, ahogy a tündérre néz. Talán ez a sötétben már nem szúr szemet a többieknek. ~ Olyan kemény volt, de az ásás az legutóbb is rendesen meggyötörte. Csak a szája jár. Legalább az jól jár, mert csak volt haszna egy kicsit.~ Még mindig neheztel rá, amiért olyan könnyedén becsmérelte a nőket. Mikor végeznek Vlendor le is lép vele. Őt ez nem zavarja, hadd menjenek csak. Bár így azzal marad, aki egy kést szegezett a torkának. Mondjuk jelen helyzetben nem biztos, hogy társai jobban kedvelnék, mint ezek a vademberek. A maradék munka nem okozhat számukra gondot. Ha azzal is végeznek és nincs más, akkor leheveredik a földre és Bathrakot kezdi el nézni. Egy ideig mustrálja és aztán szemei átvándorolnak az égboltra. Eljátszik a gondolattal, hogy mi lenne, ha az a kettő soha többé nem térne vissza. Nem tudja eldönteni, hogy ez neki jó vagy rossz lenne.*
2613. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-13 18:22:05
Üzenet elküldve: 2020-01-13 18:22:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
*Strat a maga apró termetével, és szakavatatlan vadásztudásával igyekszik kihozni a legtöbbet magából, hogy ne legyen senki terhére, és tényleg legyen értelme, hogy ott van. Bár talán jobban izzadhat, mint társai, és talán jobban is zihálhat. Bár persze ezt mind nagyon csendben igyekszik megtenni, s sóhajtani is csak nagyon halkan sóhajt. Amint kész az ásás, büszkén érzi magát egy kicsit az elvégzett munka miatt. Bathrak kérdésére ő maga is kérdőn néz Vlendorra, s készségesen követi őt, hogy hozhasson egy kis faágat, meg leveleket. ~Talán tényleg jól jöhet, elbújtatjuk. Ki tudja, hogy mennyi eszük van ezeknek az állatoknak?~ De hűségesen szedi a leveleket, ha talál, meg ágakat, és szépen hurcolja őket a gödörhöz, hogy apró, finom mozdulatokkal elrejthesse, mielőtt felkel a nap.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
*Strat a maga apró termetével, és szakavatatlan vadásztudásával igyekszik kihozni a legtöbbet magából, hogy ne legyen senki terhére, és tényleg legyen értelme, hogy ott van. Bár talán jobban izzadhat, mint társai, és talán jobban is zihálhat. Bár persze ezt mind nagyon csendben igyekszik megtenni, s sóhajtani is csak nagyon halkan sóhajt. Amint kész az ásás, büszkén érzi magát egy kicsit az elvégzett munka miatt. Bathrak kérdésére ő maga is kérdőn néz Vlendorra, s készségesen követi őt, hogy hozhasson egy kis faágat, meg leveleket. ~Talán tényleg jól jöhet, elbújtatjuk. Ki tudja, hogy mennyi eszük van ezeknek az állatoknak?~ De hűségesen szedi a leveleket, ha talál, meg ágakat, és szépen hurcolja őket a gödörhöz, hogy apró, finom mozdulatokkal elrejthesse, mielőtt felkel a nap.*
2612. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-13 16:40:13
Üzenet elküldve: 2020-01-13 16:40:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
*A férfit sosem hatotta meg az ájtatoskodás. Szerinte az istenek nem igazán törődnek az emberek sorsával, ügyes-bájos dolgaival. Viszont most egy füstfelhőt lát felszállni. Megpöcögteti a nő vállát.*
- Ahol füst van, ott tűz is. Ahol tűz van, ott ember is van.*-mondja tompa hangon a kendője mögül.*
- Menjünk oda, de vigyázzunk, hogy miről beszélünk.*-jegyzi meg a férfi. Természetesen a döntés újfenn Árja kezében van, ha akár, akkor odamehetnek a táborozókhoz. Graril csak mint néma testőr marad mellette.*
*A férfit sosem hatotta meg az ájtatoskodás. Szerinte az istenek nem igazán törődnek az emberek sorsával, ügyes-bájos dolgaival. Viszont most egy füstfelhőt lát felszállni. Megpöcögteti a nő vállát.*
- Ahol füst van, ott tűz is. Ahol tűz van, ott ember is van.*-mondja tompa hangon a kendője mögül.*
- Menjünk oda, de vigyázzunk, hogy miről beszélünk.*-jegyzi meg a férfi. Természetesen a döntés újfenn Árja kezében van, ha akár, akkor odamehetnek a táborozókhoz. Graril csak mint néma testőr marad mellette.*
2611. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-13 13:07:02
Üzenet elküldve: 2020-01-13 13:07:02
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
*A füves puszta olyan, mint máskor is: amíg a szem ellát, hullámzó fűtenger, amit egy-egy dombocska tör meg. Legalábbis a felületes szemlélő nem veszi észre a táj nüansznyi változásait.
Amott a fű egészen másként hullámzik, nyilvánvalóan áthalad valaki vagy valami, ami nem ér ki a fűből. Majdnem párhuzamosan halad Arjáékkal, kicsit azonban távolodik. Csörtetés hangjait hozza a szél, valami állat lehet, amely mivel távolodik, ezért sejthető, hogy jobban fél a lovasoktól, mint azok tőle.
Ahogy Arjáék haladnak úgy kiérhetnek egy kisebb "tisztásra", ahol kör formában taposta le valami az embermagas füvet. Tábortűz nyomait fedezhetik fel és egyéb olyan dolgokat, amit a rendetlen táborozók hagytak szét: egy száradó kenyércsücsök, pár elhajított italos üveg, állati ürülék. Ork nyomára semmi nem utal. Számtalan ehhez hasonló táborhelyre akadhatnak rá, ezek viszont mind elhagyatottak. Már jócskán lemenőben a nap, mikor a távolban keskeny, az ég felé törő füstcsíkot fedezhetnek fel Arjáék. A fűtenger olyan hatalmas kiterjedésű és annyira egyhangú, hogy megzavarhatja a távolság felmérésében az itt áthaladókat, az azonban biztos, hogy naplemente előtt nem érhetnek oda.*
*A füves puszta olyan, mint máskor is: amíg a szem ellát, hullámzó fűtenger, amit egy-egy dombocska tör meg. Legalábbis a felületes szemlélő nem veszi észre a táj nüansznyi változásait.
Amott a fű egészen másként hullámzik, nyilvánvalóan áthalad valaki vagy valami, ami nem ér ki a fűből. Majdnem párhuzamosan halad Arjáékkal, kicsit azonban távolodik. Csörtetés hangjait hozza a szél, valami állat lehet, amely mivel távolodik, ezért sejthető, hogy jobban fél a lovasoktól, mint azok tőle.
Ahogy Arjáék haladnak úgy kiérhetnek egy kisebb "tisztásra", ahol kör formában taposta le valami az embermagas füvet. Tábortűz nyomait fedezhetik fel és egyéb olyan dolgokat, amit a rendetlen táborozók hagytak szét: egy száradó kenyércsücsök, pár elhajított italos üveg, állati ürülék. Ork nyomára semmi nem utal. Számtalan ehhez hasonló táborhelyre akadhatnak rá, ezek viszont mind elhagyatottak. Már jócskán lemenőben a nap, mikor a távolban keskeny, az ég felé törő füstcsíkot fedezhetnek fel Arjáék. A fűtenger olyan hatalmas kiterjedésű és annyira egyhangú, hogy megzavarhatja a távolság felmérésében az itt áthaladókat, az azonban biztos, hogy naplemente előtt nem érhetnek oda.*
2610. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-12 15:55:39
Üzenet elküldve: 2020-01-12 15:55:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
*A terve ellen senki nem mond semmit. Néma bólintások majd amennyire csak lehet néma munka. A harc és az egész napos utazás azért vett ki erőt a nomádból, de igyekszik úgy végezni a dolgát, hogy ne hozzon szégyent magára. A gödör pedig egyre csak nagyobb lesz. Bathrak néma jelzésére elgondolkozik és szétnéz a társaságon. Hogy mi a teendő az egyértelmű számára. A tündérnek int, hogy tartson vele. A maradék kettőnek ha a gödröt megfelelőnek találja akkor a falat mutatja, hogy addig azt kezdjék el kialakítani amivel odairányítják az állatot. Ezek után némán elindul a Bathrak által mutatott irányba. Ő maga lombokkal álcázásra nem gondolt. Arra tervezett, hogy ezek ha megriasztják őket akkor nem gondolkodnak. Még a meredélybe is egyenesen szalad le egy egész csorda. Ártani viszont tényleg nem árt. Hogy miért a tündér menjen segíteni? Mert a lány ereje jobban ki lehet ott használva a gödörnél. Miért ő megy karókat meg hasonlókat levagdosni? Mert csak neki és Bathrak-nak vannak megfelelő felszerelése. Meg vadásztapasztalata is és ezért van szükség a másikra a csapda kialakításánál. Talán nem szép gondolat, hogy a másik kettő nem tud földből egy falat összehordani, de talán hasznos lesz ott valaki, aki ismeri az állatok viselkedését. Meg nem hagyta volna most a tündért és a lányt egyedül se.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
*A terve ellen senki nem mond semmit. Néma bólintások majd amennyire csak lehet néma munka. A harc és az egész napos utazás azért vett ki erőt a nomádból, de igyekszik úgy végezni a dolgát, hogy ne hozzon szégyent magára. A gödör pedig egyre csak nagyobb lesz. Bathrak néma jelzésére elgondolkozik és szétnéz a társaságon. Hogy mi a teendő az egyértelmű számára. A tündérnek int, hogy tartson vele. A maradék kettőnek ha a gödröt megfelelőnek találja akkor a falat mutatja, hogy addig azt kezdjék el kialakítani amivel odairányítják az állatot. Ezek után némán elindul a Bathrak által mutatott irányba. Ő maga lombokkal álcázásra nem gondolt. Arra tervezett, hogy ezek ha megriasztják őket akkor nem gondolkodnak. Még a meredélybe is egyenesen szalad le egy egész csorda. Ártani viszont tényleg nem árt. Hogy miért a tündér menjen segíteni? Mert a lány ereje jobban ki lehet ott használva a gödörnél. Miért ő megy karókat meg hasonlókat levagdosni? Mert csak neki és Bathrak-nak vannak megfelelő felszerelése. Meg vadásztapasztalata is és ezért van szükség a másikra a csapda kialakításánál. Talán nem szép gondolat, hogy a másik kettő nem tud földből egy falat összehordani, de talán hasznos lesz ott valaki, aki ismeri az állatok viselkedését. Meg nem hagyta volna most a tündért és a lányt egyedül se.*
2609. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-10 22:26:50
Üzenet elküldve: 2020-01-10 22:26:50
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
*Mintha apró kígyó araszolna a földön, vagy sebesült, ki utolsó útját rója, s lába elnehezedvén, csupán kolonc rajta, oly nehezen húzza maga után. Halk surranás, a távolban, hiénák ugatnak fel. Nincs veszély. A holdak olykor felhő mögé bújnak, s a mélyfekete szőttes éjszaka jótékony fátyla borít mindent, csupán néhány csillag pislákol fel. Idilli is lehetne, elképzelhető, hogy néhányuk így is érzi. A fülben doboló vér, a megrengő mellkas, az izgalom, a felelősségtudat, a koncentráció, egyre csak erősödik, ahogyan a hatalmas csorda felé közelednek, mely állatok közül, majd' akár egyetlen is eltaposná egy lépéssel mindegyiküket. De most csak horpasztanak, lassú ki -és belégzésük moraja tölti be a levegőt, barnálló, sűrű szőrbundájuk halmai magasodnak néhol közelben, néhol távolban, míg a csapat aztán megáll. Bathrak csak biccent, érti a jelzést, s a mutatott taktikával látszólag egyetért. Vélhetően még örül is, hárman, egy ekkora csordával szemben vajmi keveset értek volna, így hatan viszont, nagyobb az esély a sikerre. Megegyeztek, s előkerülnek az apró ásók is, mindenkinek egy-egy, illetve Bathrak maga lapátot ragad, s, mit a többiek fellazítanak, igyekszik a lehető legkisebb halmokba pakolni, s szétteríteni. A gödör hamar kész, látszólag egyetlen állat sem rezdül, jóllehet a távolság ezért elég nagy, s a széljárás is kedvező. A kész gödör szélére csúszik, majd belenéz, s kérdőn pillant fel mindhármukra. Az aljára, majd a tetejére mutat, aztán a távolba, hol még némi lombozat látszik, karó, s ágak kellenének, jó sok, míg a gödröt végleges formájára alakítják.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
*Mintha apró kígyó araszolna a földön, vagy sebesült, ki utolsó útját rója, s lába elnehezedvén, csupán kolonc rajta, oly nehezen húzza maga után. Halk surranás, a távolban, hiénák ugatnak fel. Nincs veszély. A holdak olykor felhő mögé bújnak, s a mélyfekete szőttes éjszaka jótékony fátyla borít mindent, csupán néhány csillag pislákol fel. Idilli is lehetne, elképzelhető, hogy néhányuk így is érzi. A fülben doboló vér, a megrengő mellkas, az izgalom, a felelősségtudat, a koncentráció, egyre csak erősödik, ahogyan a hatalmas csorda felé közelednek, mely állatok közül, majd' akár egyetlen is eltaposná egy lépéssel mindegyiküket. De most csak horpasztanak, lassú ki -és belégzésük moraja tölti be a levegőt, barnálló, sűrű szőrbundájuk halmai magasodnak néhol közelben, néhol távolban, míg a csapat aztán megáll. Bathrak csak biccent, érti a jelzést, s a mutatott taktikával látszólag egyetért. Vélhetően még örül is, hárman, egy ekkora csordával szemben vajmi keveset értek volna, így hatan viszont, nagyobb az esély a sikerre. Megegyeztek, s előkerülnek az apró ásók is, mindenkinek egy-egy, illetve Bathrak maga lapátot ragad, s, mit a többiek fellazítanak, igyekszik a lehető legkisebb halmokba pakolni, s szétteríteni. A gödör hamar kész, látszólag egyetlen állat sem rezdül, jóllehet a távolság ezért elég nagy, s a széljárás is kedvező. A kész gödör szélére csúszik, majd belenéz, s kérdőn pillant fel mindhármukra. Az aljára, majd a tetejére mutat, aztán a távolba, hol még némi lombozat látszik, karó, s ágak kellenének, jó sok, míg a gödröt végleges formájára alakítják.*
2608. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-10 15:24:26
Üzenet elküldve: 2020-01-10 15:24:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
* Csúsznak, másznak a földön, mint a rossz kölykök. Annyi különbséggel, hogy ezt csöndben teszik. A lányt túlzottan nem érdekli a stratégiájuk.~ Majd az okosok eldöntik, hogy legyen.~ De úgy tűnik nem is igénylék nagyon a segítségét, mert hamar kiokoskodnak valamit. A lány amúgy se vadászott sokat eddig. Ő maga ha mindenben megegyeztek, akkor nekikezd ásni.*
* Csúsznak, másznak a földön, mint a rossz kölykök. Annyi különbséggel, hogy ezt csöndben teszik. A lányt túlzottan nem érdekli a stratégiájuk.~ Majd az okosok eldöntik, hogy legyen.~ De úgy tűnik nem is igénylék nagyon a segítségét, mert hamar kiokoskodnak valamit. A lány amúgy se vadászott sokat eddig. Ő maga ha mindenben megegyeztek, akkor nekikezd ásni.*
2607. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-10 14:58:02
Üzenet elküldve: 2020-01-10 14:58:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
*Ő maga igyekszik a tőle telhető leghalkabban mozogni, hogy még véletlenül se rontson el semmit. Bár nem egy tipikus úri ficsúr azért ez azért mégis szokatlan és idegen neki. Tetszik a dolog, de idegen, és új. Sokat aggódik rajta, nehogy pont rajta bukjon el az akció. Nagyon szeretné, ha összejönne. Ha csak egy jó kis kaland sülne ki belőle, vagy egy remek dal. ~Egy igazi eposz! A maihhin vadászatról.~ Mi sem kell több egy igazi bárdnak, mint egy remek kaland, melyet aztán megénekelhet. Ez épp elég motiváció nemi. Vlendorra csak figyel, s a maga csekély vadásztudásával teljesen egyetért vele. Ezt egy jó ötletnek tartja, így csak bólogat és helyesel.*
A hozzászólás írója (Hathúros Strat) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.10 15:07:09
*Ő maga igyekszik a tőle telhető leghalkabban mozogni, hogy még véletlenül se rontson el semmit. Bár nem egy tipikus úri ficsúr azért ez azért mégis szokatlan és idegen neki. Tetszik a dolog, de idegen, és új. Sokat aggódik rajta, nehogy pont rajta bukjon el az akció. Nagyon szeretné, ha összejönne. Ha csak egy jó kis kaland sülne ki belőle, vagy egy remek dal. ~Egy igazi eposz! A maihhin vadászatról.~ Mi sem kell több egy igazi bárdnak, mint egy remek kaland, melyet aztán megénekelhet. Ez épp elég motiváció nemi. Vlendorra csak figyel, s a maga csekély vadásztudásával teljesen egyetért vele. Ezt egy jó ötletnek tartja, így csak bólogat és helyesel.*
A hozzászólás írója (Hathúros Strat) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.10 15:07:09
2606. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-10 08:16:12
Üzenet elküldve: 2020-01-10 08:16:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
*Szinte néma csendben haladnak. Még a bőrpáncélok hangját is szinte hallani lehet vagy a lépteket. A többiek is csendesek. Még a lány is pedig Vlendor benne nem bízik és kinézte volna belőle, hogy csak bosszúból tönkreteszi a vadászatot és azzal nem törődik, hogy Bathrak-ék nem csak maguknak vadásznak. Mikor egy magfelelő helyre megérkeznek akkor a kérdő tekintetre Vlendor némán elkezd mutogatni. Az ásója élével húz két vonalat a földön amik nem találkoznak össze csak közelítenek. Közöttük az út vége felé, a leendő gödör helyén a földbe szúrja az ásóját és a földet a húzott vonalra szórja. Aztán nekiáll mutogatni. A lyukra. Aztán a csordára ahogy megkerülik őket. Öt irányba ahonnan hajtják majd őket. Azt, is megpróbálja elmutogatni, hogy előbb az északabbiak kezdik és a szélsők később csatlakoznak be. Aztán sorra veszi az öt irányt és mutatja, hogy egy ember marad. Képzeletbeli íjat feszít, lő, a lábára mutat, a maihhinokra és mutatja, hogy kettő. Aztán az egész csordát mutatja, hogy menekülnek majd, azt a kettőt akik lemaradnak és próbálja, úgy hogy a gödör felé hajtják őket. Ha kell suttogva magyaráz is ha nagy az értetlenség. Mindenesetre ha minden tiszta akkor nekiáll ásni.*
*Szinte néma csendben haladnak. Még a bőrpáncélok hangját is szinte hallani lehet vagy a lépteket. A többiek is csendesek. Még a lány is pedig Vlendor benne nem bízik és kinézte volna belőle, hogy csak bosszúból tönkreteszi a vadászatot és azzal nem törődik, hogy Bathrak-ék nem csak maguknak vadásznak. Mikor egy magfelelő helyre megérkeznek akkor a kérdő tekintetre Vlendor némán elkezd mutogatni. Az ásója élével húz két vonalat a földön amik nem találkoznak össze csak közelítenek. Közöttük az út vége felé, a leendő gödör helyén a földbe szúrja az ásóját és a földet a húzott vonalra szórja. Aztán nekiáll mutogatni. A lyukra. Aztán a csordára ahogy megkerülik őket. Öt irányba ahonnan hajtják majd őket. Azt, is megpróbálja elmutogatni, hogy előbb az északabbiak kezdik és a szélsők később csatlakoznak be. Aztán sorra veszi az öt irányt és mutatja, hogy egy ember marad. Képzeletbeli íjat feszít, lő, a lábára mutat, a maihhinokra és mutatja, hogy kettő. Aztán az egész csordát mutatja, hogy menekülnek majd, azt a kettőt akik lemaradnak és próbálja, úgy hogy a gödör felé hajtják őket. Ha kell suttogva magyaráz is ha nagy az értetlenség. Mindenesetre ha minden tiszta akkor nekiáll ásni.*
2605. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-09 08:48:58
Üzenet elküldve: 2020-01-09 08:48:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
*A füves puszta a második legutáltabb helye. Nem érti, hogy évtizedek óta miért nem kehet kiírta ezt a mocskot. Rengeteg mindent kellene csinálni ebben a világba, hogy jobb hely legyen, és akkor is csak egy kicsit lenne jobban elviselhetőbb. Ezt a szülei persze nem értették meg, ez is lett a vesztük. Részben. Mindegy.
~Soha nem fogom megbánni soha. Nem. Meggátoltak az álmaim elérésében, rámerőltettek mindent... Nem, makacsabb vagyok. Látod, Aleimord? Már félig elérted.~
Már nem tölti el a sikeres mágiatanulás olyan örömmel, mint egykoron lett volna. Már más lett az álma, és meg is halna azért az álomért.*
~Lauren.~
~Soha nem fogom megbánni soha. Nem. Meggátoltak az álmaim elérésében, rámerőltettek mindent... Nem, makacsabb vagyok. Látod, Aleimord? Már félig elérted.~
Már nem tölti el a sikeres mágiatanulás olyan örömmel, mint egykoron lett volna. Már más lett az álma, és meg is halna azért az álomért.*
~Lauren.~
2604. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-09 06:11:36
Üzenet elküldve: 2020-01-09 06:11:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Hazafelé//
*A füves puszta már sokkal inkább neki való hely. Meg nosztalgikus is. Emlékszik, hogy mikor ide érkezett, itt akart termelni. Azóta persze számtalanszor megbánta volna, ha így tesz, hiszen itt is átvonultak az élőholtak és démonok csordái, és itt nem lett volna senki, aki megvédje az állatait és a földjét tőlük, nem úgy, mint otthon Kagan és a barbár seregek.* ~Emlékszem, volt évekkel ezelőtt még a karavánpihenőben pár ember, akikkel zsoldoscsapatot akartunk létrehozni! Abból se lett semmi, de jobban is jártam a thargokkal, mint a zsoldosokkal! Az nem lett volna életbiztosítás, és a terveim sem sikerültek volna úgy, mint ott!~ *Az tény, hogy egy zsoldoscsapat második embereként nem tudott volna több hektárnyi birtokot és nagy nyájat fenttartani, vagy ha igen, hát nem ő dolgozott volna rajta. Talán jobban haladt volna a mágiával és már meglenne neki több ág is maximumon, de az is lehet, hogy már rég egy névtelen sírban heverne valahol karok és lábak nélkül.* ~Mégis csak jobb, hogy így alakult az életem! Nem is alakulhatott volna jobban!~ *Közben érzi, hogy a toronynál elveszett varázsereje lassan visszatöltődik a maximumára, ami egy nagyon jó hír, hiszen ennyire még nem apasztotta ki erőforrásait, és bizsergett is tőle az agya, hogy valami nem jól működik így.* ~Már minden rendben van Learon! Hosszú két nap volt ez, de lassan vége van!~ *nem is vágyik másra, mint, hogy bebújjon a bőrök és szőrmék közé és aludjon egy jót a saját házában végre.*
*A füves puszta már sokkal inkább neki való hely. Meg nosztalgikus is. Emlékszik, hogy mikor ide érkezett, itt akart termelni. Azóta persze számtalanszor megbánta volna, ha így tesz, hiszen itt is átvonultak az élőholtak és démonok csordái, és itt nem lett volna senki, aki megvédje az állatait és a földjét tőlük, nem úgy, mint otthon Kagan és a barbár seregek.* ~Emlékszem, volt évekkel ezelőtt még a karavánpihenőben pár ember, akikkel zsoldoscsapatot akartunk létrehozni! Abból se lett semmi, de jobban is jártam a thargokkal, mint a zsoldosokkal! Az nem lett volna életbiztosítás, és a terveim sem sikerültek volna úgy, mint ott!~ *Az tény, hogy egy zsoldoscsapat második embereként nem tudott volna több hektárnyi birtokot és nagy nyájat fenttartani, vagy ha igen, hát nem ő dolgozott volna rajta. Talán jobban haladt volna a mágiával és már meglenne neki több ág is maximumon, de az is lehet, hogy már rég egy névtelen sírban heverne valahol karok és lábak nélkül.* ~Mégis csak jobb, hogy így alakult az életem! Nem is alakulhatott volna jobban!~ *Közben érzi, hogy a toronynál elveszett varázsereje lassan visszatöltődik a maximumára, ami egy nagyon jó hír, hiszen ennyire még nem apasztotta ki erőforrásait, és bizsergett is tőle az agya, hogy valami nem jól működik így.* ~Már minden rendben van Learon! Hosszú két nap volt ez, de lassan vége van!~ *nem is vágyik másra, mint, hogy bebújjon a bőrök és szőrmék közé és aludjon egy jót a saját házában végre.*
2603. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-03 16:02:01
Üzenet elküldve: 2020-01-03 16:02:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
*Eeyr egyelőre nem jelenik meg semmilyen formájában Arja szemei előtt, hacsak nem vesszük annak a Nap szemet gyönyörködtető, aranyló fénykarikáját, ami felé egyenesen vágtatnak a pusztai fű enyészetnek indult, téli csomói felett.
A hajnali dér már régen eltűnt, de a hideg csípi a lány arcát. Füstöt keres, dombot, fás ligetet, köves mélyedést, ami vízmosás jelenlétéről árulkodhat, a látóhatárt pásztázva, és észre sem veszi, hogy egy-egy reményt keltő lanka miatt egyre gyakrabban el-eltér a keleti iránytól, mígnem már inkább északnak tartanak, és az időnként felhők mögé bújó nap gyenge ereje már jobb felől éri őket. De hiába kaptatnak fel az alacsony emelkedőkön, messzi a szemhatárig újra és újra ugyanaz a látvány fogadja őket: élet nélküli, messzire elnyúló pusztaság.
Arja fáradtan állítja meg a lovát egy újabb domboldal (ha annak lehet nevezni egyáltalán a látóhatárt kitakaró enyhe emelkedőt) megmászása előtt, és Keira hálásan vet véget a már jó ideje tartó vágtának.*
- Előbb-utóbb meg kell itatnunk a lovakat. Nem lovagolhatunk a végtelenségig bele az ismeretlenbe. *mondja a lány fejcsóválva Grarilnak, ha a férfi is visszafogja a lovát mellette.*
- Vagy találnunk kell egy kutat. Vagy egy táborhelyet. Fákat. Ha látnék valamit legalább. Bármi nyomot. De mindenfelé csak ez a kiaszott fűtenger. *sóhajt, gondosan beosztva a kulacsban lévő vizet, épp csak annyit kortyolva, ami elég, és utána jól bedugaszolja a tartalékot.*
- Menjünk! *mondja aztán, hogy makacsul és eltökélten nekivágjanak a következő kaptatónak.
Arja figyelmesen áll meg a kicsiny domb tetején, ahogy felérnek, körbekémlelve-pásztázva végig a látóhatárt, ameddig csak ellátni, márpedig jó messzire ellátni, semmi sem takarja el előlük a kilátást. ~Valamit találnom kell! Bármit, ami nyomra vezethet! Mások is kell hogy éljenek a puszta mélyén! Vagy éppen ő maga... a föld alatti tanyáján! Így hangzott a mese...
Kell valami, vagy valaki, bármi, ami elvezethet bennünket hozzá!~ gondolja makacsul összeszorított szájjal, résnyire összehúzott szemekkel, pontról-pontra, aprólékosan átvizsgálva újra és újra a látóhatárt és az előttük elterülő látványt, nehogy bármi is elkerülje a figyelmét. Akkor sem, ha éppen valaki nagyon is ezt akarná.*
Aktív képesség: Felderítés
*Eeyr egyelőre nem jelenik meg semmilyen formájában Arja szemei előtt, hacsak nem vesszük annak a Nap szemet gyönyörködtető, aranyló fénykarikáját, ami felé egyenesen vágtatnak a pusztai fű enyészetnek indult, téli csomói felett.
A hajnali dér már régen eltűnt, de a hideg csípi a lány arcát. Füstöt keres, dombot, fás ligetet, köves mélyedést, ami vízmosás jelenlétéről árulkodhat, a látóhatárt pásztázva, és észre sem veszi, hogy egy-egy reményt keltő lanka miatt egyre gyakrabban el-eltér a keleti iránytól, mígnem már inkább északnak tartanak, és az időnként felhők mögé bújó nap gyenge ereje már jobb felől éri őket. De hiába kaptatnak fel az alacsony emelkedőkön, messzi a szemhatárig újra és újra ugyanaz a látvány fogadja őket: élet nélküli, messzire elnyúló pusztaság.
Arja fáradtan állítja meg a lovát egy újabb domboldal (ha annak lehet nevezni egyáltalán a látóhatárt kitakaró enyhe emelkedőt) megmászása előtt, és Keira hálásan vet véget a már jó ideje tartó vágtának.*
- Előbb-utóbb meg kell itatnunk a lovakat. Nem lovagolhatunk a végtelenségig bele az ismeretlenbe. *mondja a lány fejcsóválva Grarilnak, ha a férfi is visszafogja a lovát mellette.*
- Vagy találnunk kell egy kutat. Vagy egy táborhelyet. Fákat. Ha látnék valamit legalább. Bármi nyomot. De mindenfelé csak ez a kiaszott fűtenger. *sóhajt, gondosan beosztva a kulacsban lévő vizet, épp csak annyit kortyolva, ami elég, és utána jól bedugaszolja a tartalékot.*
- Menjünk! *mondja aztán, hogy makacsul és eltökélten nekivágjanak a következő kaptatónak.
Arja figyelmesen áll meg a kicsiny domb tetején, ahogy felérnek, körbekémlelve-pásztázva végig a látóhatárt, ameddig csak ellátni, márpedig jó messzire ellátni, semmi sem takarja el előlük a kilátást. ~Valamit találnom kell! Bármit, ami nyomra vezethet! Mások is kell hogy éljenek a puszta mélyén! Vagy éppen ő maga... a föld alatti tanyáján! Így hangzott a mese...
Kell valami, vagy valaki, bármi, ami elvezethet bennünket hozzá!~ gondolja makacsul összeszorított szájjal, résnyire összehúzott szemekkel, pontról-pontra, aprólékosan átvizsgálva újra és újra a látóhatárt és az előttük elterülő látványt, nehogy bármi is elkerülje a figyelmét. Akkor sem, ha éppen valaki nagyon is ezt akarná.*
Aktív képesség: Felderítés
2602. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-03 10:12:09
Üzenet elküldve: 2020-01-03 10:12:09
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
*Ódon feketeség, s a kúszás halk hangja, földhöz, homokhoz, száraz aljnövényzethez súrlódó ruha, egyre szaporább lehelet, olykor lágyan összeütődő ások fémes csilingelése, melyet igyekeznek a lehető legkisebbre venni. Immár mélyen járnak, benn a kiszáradt tómeder, hozzájuk képest déli részében. A csorda előttük, terjedelmes nagysága még innen is szembetűnő. Óriási állatok ezek, egyetlen példány is több embernyi helyet foglal el, hát még egy csorda. Ide hallani, ahogy szuszognak, hortyognak, s olykor halk tülkölés is felhangzik. Körben helyezkednek el, állati módra, vélhetően középütt a gyengébbik példányok. Nagyjából, a csapathoz képest északra, a meder északi csücskében. Természetes árkok és emelkedők képezik a meder alját, némely részein apró csillanás az éjben. Maradvány víz, mely megmutatja a holdak tükrét. Sok ilyen mellett elhaladnak, s megannyi lábnyomot láthatnak, a meder, holtsága ellenére meglepően élő képet mutat. Nincsenek egedül. Mások is járnak ide, jórészt vélhetően szomjukat oltani. Bathrak néhol kérdőn pillant Vlendorra, Nixomiára és Stratra. Hol kezdjenek neki? Mi a terv? Láthatóan egyelőre nem kíván belefolyni, hisz a zsákmányszerzés öröme, ha a tervezéstől kezdve maguk végzik. A pusztaiak önkéntelen csatlakozása csupán egy fénylő szikra, egy stabil pont, egy megfogható segítség. Probléma, hogy a meder nem olyan meredek, s rejtettségét csak a füves pusztaság sík, kiterjedt alapja adja, egyébiránt nyilvánvalóan nem olyan mély, mint egy szakadék, vagy heggyel körbevett völgy. Félő, hogy a csorda gyakorlatilag bármilyen irányba képez távozni, ha megugrik. Még félőbb, hogy akár feléjük is, annak pedig beláthatatlan következményei lehetnek, főként, hogy a tómederben vajmi kevés védelemre szolgáló "bástya" akad. Ideje konkrétan tervezni hát, mert már ott járnak, szinte érezni a teremtmények hőjének kipárolgását.*
*Ódon feketeség, s a kúszás halk hangja, földhöz, homokhoz, száraz aljnövényzethez súrlódó ruha, egyre szaporább lehelet, olykor lágyan összeütődő ások fémes csilingelése, melyet igyekeznek a lehető legkisebbre venni. Immár mélyen járnak, benn a kiszáradt tómeder, hozzájuk képest déli részében. A csorda előttük, terjedelmes nagysága még innen is szembetűnő. Óriási állatok ezek, egyetlen példány is több embernyi helyet foglal el, hát még egy csorda. Ide hallani, ahogy szuszognak, hortyognak, s olykor halk tülkölés is felhangzik. Körben helyezkednek el, állati módra, vélhetően középütt a gyengébbik példányok. Nagyjából, a csapathoz képest északra, a meder északi csücskében. Természetes árkok és emelkedők képezik a meder alját, némely részein apró csillanás az éjben. Maradvány víz, mely megmutatja a holdak tükrét. Sok ilyen mellett elhaladnak, s megannyi lábnyomot láthatnak, a meder, holtsága ellenére meglepően élő képet mutat. Nincsenek egedül. Mások is járnak ide, jórészt vélhetően szomjukat oltani. Bathrak néhol kérdőn pillant Vlendorra, Nixomiára és Stratra. Hol kezdjenek neki? Mi a terv? Láthatóan egyelőre nem kíván belefolyni, hisz a zsákmányszerzés öröme, ha a tervezéstől kezdve maguk végzik. A pusztaiak önkéntelen csatlakozása csupán egy fénylő szikra, egy stabil pont, egy megfogható segítség. Probléma, hogy a meder nem olyan meredek, s rejtettségét csak a füves pusztaság sík, kiterjedt alapja adja, egyébiránt nyilvánvalóan nem olyan mély, mint egy szakadék, vagy heggyel körbevett völgy. Félő, hogy a csorda gyakorlatilag bármilyen irányba képez távozni, ha megugrik. Még félőbb, hogy akár feléjük is, annak pedig beláthatatlan következményei lehetnek, főként, hogy a tómederben vajmi kevés védelemre szolgáló "bástya" akad. Ideje konkrétan tervezni hát, mert már ott járnak, szinte érezni a teremtmények hőjének kipárolgását.*
2601. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-12-27 21:48:07
Üzenet elküldve: 2019-12-27 21:48:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
* Kap némi ellátást a lány és aztán megindul ő is ásni. Ő nem fog beleszólni abba, hogy mit és hogyan ássanak meg. Erre itt vannak a puszta gyermekei, akik biztosan jobban tudják, hogy mi a dörgés. Megbékélt a helyzettel egyelőre. Egyedül a tündérre dühös, amiért a nőket szidalmazta szóban. Most viszont ezt is félre kell tennie. Ugyan olyan óvatosan halad, mint a többi vadász. Ha megegyeznek végre a gödör helyéről, akkor neki is fog a munkának. Kicsit sajognak a csontjai, de annyira nem vészes a dolog. Ezért is akarta így lerendezni a dolgot, hogy ne legyenek tele fegyver által okozott sebbekkel. Az már megnehezítette volna a dolgukat.*
* Kap némi ellátást a lány és aztán megindul ő is ásni. Ő nem fog beleszólni abba, hogy mit és hogyan ássanak meg. Erre itt vannak a puszta gyermekei, akik biztosan jobban tudják, hogy mi a dörgés. Megbékélt a helyzettel egyelőre. Egyedül a tündérre dühös, amiért a nőket szidalmazta szóban. Most viszont ezt is félre kell tennie. Ugyan olyan óvatosan halad, mint a többi vadász. Ha megegyeznek végre a gödör helyéről, akkor neki is fog a munkának. Kicsit sajognak a csontjai, de annyira nem vészes a dolog. Ezért is akarta így lerendezni a dolgot, hogy ne legyenek tele fegyver által okozott sebbekkel. Az már megnehezítette volna a dolgukat.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2949-2968