Külső területek - Füves puszta
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 132 (2621. - 2640. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2949-2968
2640. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-30 07:41:44
Üzenet elküldve: 2020-01-30 07:41:44
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
*A köd egyre csak sűrűsödik, lassan az orruk hegyéig sem látnak az utazók és ha ez nem lenne elég, hát a nehéz a pára a csontjukig hatol, így hamar fázni kezdenek, továbbá van valami a nyirkosságtól terhes levegő a tüdejüket is ingerli.
Ebben a miliőben vészjósló hatást kelt a semmiből hozzájuk érő, hívogató énekszó. Ami akkor hallgat el, mikor Arja rákezd a maga dalára. Viszont nem az történik, amit a nő várna, ugyanis a kellemes bariton tulajdonosa nem jelenik meg mellettük. Viszont nem kell különösebben hegyezzék a fülüket ahhoz, hogy meghallják a körülöttük cirkuláló lény, vagy lényeg hangját. A léptek kimérten zizegnek a fűtengerben, a csendben hallani a morgást és a fogcsikorgatást, nyávogásszerű hangokat, amivel a valószínűleg macskaszerű lények kommunikálnak. Aztán újra felcsendül a kellemes bariton, csak maga az ének zavarba ejtő: két utazóról szól a dal, akiket nagymacskák üldöznek a ködben... Kicsit olyan, mintha a dal narrálná a történteket. A következő strófa egy énekmondóról szó, aki menedéket nyújt az üldözötteknek...*
*A köd egyre csak sűrűsödik, lassan az orruk hegyéig sem látnak az utazók és ha ez nem lenne elég, hát a nehéz a pára a csontjukig hatol, így hamar fázni kezdenek, továbbá van valami a nyirkosságtól terhes levegő a tüdejüket is ingerli.
Ebben a miliőben vészjósló hatást kelt a semmiből hozzájuk érő, hívogató énekszó. Ami akkor hallgat el, mikor Arja rákezd a maga dalára. Viszont nem az történik, amit a nő várna, ugyanis a kellemes bariton tulajdonosa nem jelenik meg mellettük. Viszont nem kell különösebben hegyezzék a fülüket ahhoz, hogy meghallják a körülöttük cirkuláló lény, vagy lényeg hangját. A léptek kimérten zizegnek a fűtengerben, a csendben hallani a morgást és a fogcsikorgatást, nyávogásszerű hangokat, amivel a valószínűleg macskaszerű lények kommunikálnak. Aztán újra felcsendül a kellemes bariton, csak maga az ének zavarba ejtő: két utazóról szól a dal, akiket nagymacskák üldöznek a ködben... Kicsit olyan, mintha a dal narrálná a történteket. A következő strófa egy énekmondóról szó, aki menedéket nyújt az üldözötteknek...*
2639. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-28 23:47:18
Üzenet elküldve: 2020-01-28 23:47:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
*Vlendor igyekszik összerakni magában, hogy mégis mi történik. Hogy a helyzet furcsa, azt belátja. Ilyenkor támadni értelmetlen. Eldobja, ami a kezében van és a tündérre néz, aki pedig meglöki őt. Ez egyre zavarosabb. Ekkor érkezik a megoldás egy derékig érő veszedelmes bestia képében, aki a kis tündérre veti magát. Szégyen, hogy a nomád nem vette észre, de cserébe különösen gyorsan reagál a helyzetre. Egy egész pillanat azért kell, hogy eldöntse mit tegyen hisz ez mindenképp kockázatos lesz, de aztán eldönti. Úgy helyezkedik, hogy a lány támadhasson a tündéren lévő állatra ő pedig figyeli a környezetüket.*
~Falka taktika. Ha nem figyelünk ránk vetik magukat hátulról. Szép lesz.~
-Ne harapjon meg! Enyém a másik.
*Sziszegi gyorsan és figyel. Ha pedig bárhonnan látja, hogy mozdul valami és támadna feléjük akkor nem habozik. Egyből lecsap a csatabárdjával. Tudja jól, hogy ez nem egy magányos vadász. Legalább két-három Djh'Ibou jár együtt.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
*Vlendor igyekszik összerakni magában, hogy mégis mi történik. Hogy a helyzet furcsa, azt belátja. Ilyenkor támadni értelmetlen. Eldobja, ami a kezében van és a tündérre néz, aki pedig meglöki őt. Ez egyre zavarosabb. Ekkor érkezik a megoldás egy derékig érő veszedelmes bestia képében, aki a kis tündérre veti magát. Szégyen, hogy a nomád nem vette észre, de cserébe különösen gyorsan reagál a helyzetre. Egy egész pillanat azért kell, hogy eldöntse mit tegyen hisz ez mindenképp kockázatos lesz, de aztán eldönti. Úgy helyezkedik, hogy a lány támadhasson a tündéren lévő állatra ő pedig figyeli a környezetüket.*
~Falka taktika. Ha nem figyelünk ránk vetik magukat hátulról. Szép lesz.~
-Ne harapjon meg! Enyém a másik.
*Sziszegi gyorsan és figyel. Ha pedig bárhonnan látja, hogy mozdul valami és támadna feléjük akkor nem habozik. Egyből lecsap a csatabárdjával. Tudja jól, hogy ez nem egy magányos vadász. Legalább két-három Djh'Ibou jár együtt.*
2638. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-28 19:38:09
Üzenet elküldve: 2020-01-28 19:38:09
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
*Vlendor várhatóan reagál, hisz, ha valaki felé kivont fegyverrel sietve közelednek, az sok jót nem jelenthet. Azonban abban a pillanatban, ahogy a kezében eddig tartott, összeszedett ágakat a földre ejti, s azok halk zörrenéssel érik el azt, azonnal ugatás szerű, morgással vegyített hangot hallhat maga mögül. Vlendor egy a pusztával, s egy azok lényeivel is, azonnal felismeri a Djh'Ibou igen jellegzetes hangját, s tudhatja veszélyességét, esetleg gyenge pontjait is. Ezzel egyidőben pillant a máe forduló tündérre.
Strat reakciója szintén ösztönös, bár tény, ha kiderül, mi okozta Nixomia cselekedetét, bizonyára eszébe jut majd az átkozódás, mi elhagyta száját. Majd rögtön azt követően eszébe juthat egy sokkal cifrább is. Sikerül hátrapillantania, de a sötétben nem csupán villogó szempárt lát, hanem maga mögött felugató körülbelül derék magas, szőrös lényt, akinek nem csak szempárja, hanem szempárjai vannak, s azt tartja immár ugrásra készen a pároson. Körülbelül ennyire jut idő, Vlendor elejtett tárgyai az állat eddigi lopakodó mozdulatait megzavarták, s csupán egyetlen apró lökésre van idő, Vlendor felé, majd a nagymacska elrugaszkodik és Stratra veti magát karmaival, rögtön felsértve nyakánál, s elborítva a tündért. A sebesülés nem mély, de fájdalmas, így Strat hangosan kiált fel, nincs ehhez szokva. Esélye nincs egyedül megmozdulni, a Djh'Ibou maga alá temeti, s egyelőre mellkasán támaszkodik meg kimeresztett karmaival, a férfi arcába ugatva, morogva. Mielőtt Nixomia odaérkezik, még Vlendornak van ideje cselekedni, kit a lány és a tündér segítsége miatt egyelőre nem ér támadás, de azt követően Nixomia is rögvest odaér, a mögötte immár sebesen meginduló Bathrakkal. Bár egyikük sem figyeli, de a távolban a csorda egyelőre nyugodt, az éjszaka hangjaihoz hozzá vannak szokva. Vlendor és Nixomia mozdulatait követően Strat is magához tér, így bár mellkasán a súly, nyakában a maró fájdalom, de kitart és cselekedhet, ha akar.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
*Vlendor várhatóan reagál, hisz, ha valaki felé kivont fegyverrel sietve közelednek, az sok jót nem jelenthet. Azonban abban a pillanatban, ahogy a kezében eddig tartott, összeszedett ágakat a földre ejti, s azok halk zörrenéssel érik el azt, azonnal ugatás szerű, morgással vegyített hangot hallhat maga mögül. Vlendor egy a pusztával, s egy azok lényeivel is, azonnal felismeri a Djh'Ibou igen jellegzetes hangját, s tudhatja veszélyességét, esetleg gyenge pontjait is. Ezzel egyidőben pillant a máe forduló tündérre.
Strat reakciója szintén ösztönös, bár tény, ha kiderül, mi okozta Nixomia cselekedetét, bizonyára eszébe jut majd az átkozódás, mi elhagyta száját. Majd rögtön azt követően eszébe juthat egy sokkal cifrább is. Sikerül hátrapillantania, de a sötétben nem csupán villogó szempárt lát, hanem maga mögött felugató körülbelül derék magas, szőrös lényt, akinek nem csak szempárja, hanem szempárjai vannak, s azt tartja immár ugrásra készen a pároson. Körülbelül ennyire jut idő, Vlendor elejtett tárgyai az állat eddigi lopakodó mozdulatait megzavarták, s csupán egyetlen apró lökésre van idő, Vlendor felé, majd a nagymacska elrugaszkodik és Stratra veti magát karmaival, rögtön felsértve nyakánál, s elborítva a tündért. A sebesülés nem mély, de fájdalmas, így Strat hangosan kiált fel, nincs ehhez szokva. Esélye nincs egyedül megmozdulni, a Djh'Ibou maga alá temeti, s egyelőre mellkasán támaszkodik meg kimeresztett karmaival, a férfi arcába ugatva, morogva. Mielőtt Nixomia odaérkezik, még Vlendornak van ideje cselekedni, kit a lány és a tündér segítsége miatt egyelőre nem ér támadás, de azt követően Nixomia is rögvest odaér, a mögötte immár sebesen meginduló Bathrakkal. Bár egyikük sem figyeli, de a távolban a csorda egyelőre nyugodt, az éjszaka hangjaihoz hozzá vannak szokva. Vlendor és Nixomia mozdulatait követően Strat is magához tér, így bár mellkasán a súly, nyakában a maró fájdalom, de kitart és cselekedhet, ha akar.*
2637. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-26 20:17:06
Üzenet elküldve: 2020-01-26 20:17:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
* Nixomia felfegyverezve rohan a páros felé. Természetesen Vlendor úgy cselekedik, ahogy az várható volt. Fegyvert ránt és készen áll a harcra. Valószínűleg Nixomia is így tenne a helyében. Strat már valamivel bölcsebb, mert szétnéz és ezzel valószínűleg rájön mindenre. Talán a tündér erőfeszítése elég lesz arra, hogy a barbárt meggyőzze az igazi veszély hol létéről. Ha ez nem sikerülne, akkor a lovagnőnek muszáj lesz védenie magát Vlendorral szemben. Remélhetőleg erre nem kerül sor. Ha erre nem kerül sor és nyílik rá lehetőség, hogy lendületből lecsapjon a fenevadra, akkor azt meg is teszi. Ellenkező esetben mikor beéri őket védekező állást vesz fel és felkészül a támadásra. ~ Egy nagy ragadozó elejtése sokkal nagyobb dicsőséget jelentene, mint egy növényevő állat levadászása.~ Fut át a gondolat a fejében. Akármit is hoz ez az este még az felejthetetlen élmény lesz.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
* Nixomia felfegyverezve rohan a páros felé. Természetesen Vlendor úgy cselekedik, ahogy az várható volt. Fegyvert ránt és készen áll a harcra. Valószínűleg Nixomia is így tenne a helyében. Strat már valamivel bölcsebb, mert szétnéz és ezzel valószínűleg rájön mindenre. Talán a tündér erőfeszítése elég lesz arra, hogy a barbárt meggyőzze az igazi veszély hol létéről. Ha ez nem sikerülne, akkor a lovagnőnek muszáj lesz védenie magát Vlendorral szemben. Remélhetőleg erre nem kerül sor. Ha erre nem kerül sor és nyílik rá lehetőség, hogy lendületből lecsapjon a fenevadra, akkor azt meg is teszi. Ellenkező esetben mikor beéri őket védekező állást vesz fel és felkészül a támadásra. ~ Egy nagy ragadozó elejtése sokkal nagyobb dicsőséget jelentene, mint egy növényevő állat levadászása.~ Fut át a gondolat a fejében. Akármit is hoz ez az este még az felejthetetlen élmény lesz.*
2636. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-26 19:15:44
Üzenet elküldve: 2020-01-26 19:15:44
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Strat fáradhatatlanul halad célja felé, mely szemlátomást már nincs messze, hisz jól lehet, az utolsó kanyart teszik meg éppen. Vagyis tennék, ha nem leselkedne rá szörnyű veszély, melyről még fogalma sincs, csupán némám próbál úszni az éjszaka sötét tengerében. Ekkor látja meg Nixomiát, amint fegyvert rántva, némán rohan feléjük, ahogy csak tud. ~Mi van? Ez hülye baszdmeg.~ Látja azt is, amint Vlendor leteszi a keze ügyében lévő dolgokat, majd fegyvert ránt, mint egy ösztönszerű reakcióként a lány viselkedésére.Startnak ennél kicsit több esze van, bár ez talán nem is a megfelelőbb szó, inkább csak rigolyásabb. Vannak beidegződései, néhány fura szokás, ami alighanem mindenkinek van, csak az övéi kicsit... furcsábbak. Kicsit paranoiás, mióta levágták a szárnyait, és mások által talán túlzottan óvatos bizonyos dolgokban. Ha látja, hogy valaki fegyverrel rohan felé, az első dolga lenne egyébként is, hogy maga mögé nézzen, hogy biztos ő-e a célpont, nehogy úgy járjon, mint mikor az embernek integet valaki, ő visszainteget, majd rohadt kínos másodpercek árán jön rá, hogy a mögötte álló alaknak szólt a köszöntés. ~Azt de utálom baszki.~ Így most sem tesz másképp, oldalra sandít, már amennyire láthat a sötétben, ha szerencséje van, láthatja a villanó szempárt, ha nem, az árnyékot a sajátjáéhoz képest mindenképpen. Meg is ijed, egy pillanatra megrezzen, de tudja, nem, érzi, hogy most érkezett az élete egy olyan válaszúthoz, melyet remélt, hogy sosem kell átélnie. Magát mentse, vagy társát is, de ezzel veszélybe sodorva saját magát is. Most nagyon okosnak kell lennie, ó, de még mennyire. Ha nagy zajt csap, oda a vadászat, ha nem tesz valamit, akkor Vlendor a lányra támad, vagy a szörnyeteg, legyen az bármi is, elfogyasztja kettejüket vacsorára. ~Ahj faszom. Ha meghalunk, nem kell többet vadászni sem.~ Mikor Vlendor ránéz, Strat igyekszik nagyon gyorsan cselekedni, mert nem tudja, hogy mennyi idejük lehet hátra, ezért amilyen erősen csak tudja a nomád vállába üt, meglöki azt két kezével, amennyire csak tudja, hogy forduljon el a teste, és láthassa, hogy kire, vagy inkább mire kéne szegeznie a fegyverét.*
-Vlendor Vigyázz!
*Sziszegi a fogai között, majd ha még van elég ideje, ő maga is fegyvert ránt, s igyekszik szembe fordulni a sötétségben bujkáló teremtménnyel. Abban pedig csak őszintén bizakodni tud, hogy Nixomia mégsem az ő életükre tör egy ilyen tökéletes helyzetben.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Strat fáradhatatlanul halad célja felé, mely szemlátomást már nincs messze, hisz jól lehet, az utolsó kanyart teszik meg éppen. Vagyis tennék, ha nem leselkedne rá szörnyű veszély, melyről még fogalma sincs, csupán némám próbál úszni az éjszaka sötét tengerében. Ekkor látja meg Nixomiát, amint fegyvert rántva, némán rohan feléjük, ahogy csak tud. ~Mi van? Ez hülye baszdmeg.~ Látja azt is, amint Vlendor leteszi a keze ügyében lévő dolgokat, majd fegyvert ránt, mint egy ösztönszerű reakcióként a lány viselkedésére.Startnak ennél kicsit több esze van, bár ez talán nem is a megfelelőbb szó, inkább csak rigolyásabb. Vannak beidegződései, néhány fura szokás, ami alighanem mindenkinek van, csak az övéi kicsit... furcsábbak. Kicsit paranoiás, mióta levágták a szárnyait, és mások által talán túlzottan óvatos bizonyos dolgokban. Ha látja, hogy valaki fegyverrel rohan felé, az első dolga lenne egyébként is, hogy maga mögé nézzen, hogy biztos ő-e a célpont, nehogy úgy járjon, mint mikor az embernek integet valaki, ő visszainteget, majd rohadt kínos másodpercek árán jön rá, hogy a mögötte álló alaknak szólt a köszöntés. ~Azt de utálom baszki.~ Így most sem tesz másképp, oldalra sandít, már amennyire láthat a sötétben, ha szerencséje van, láthatja a villanó szempárt, ha nem, az árnyékot a sajátjáéhoz képest mindenképpen. Meg is ijed, egy pillanatra megrezzen, de tudja, nem, érzi, hogy most érkezett az élete egy olyan válaszúthoz, melyet remélt, hogy sosem kell átélnie. Magát mentse, vagy társát is, de ezzel veszélybe sodorva saját magát is. Most nagyon okosnak kell lennie, ó, de még mennyire. Ha nagy zajt csap, oda a vadászat, ha nem tesz valamit, akkor Vlendor a lányra támad, vagy a szörnyeteg, legyen az bármi is, elfogyasztja kettejüket vacsorára. ~Ahj faszom. Ha meghalunk, nem kell többet vadászni sem.~ Mikor Vlendor ránéz, Strat igyekszik nagyon gyorsan cselekedni, mert nem tudja, hogy mennyi idejük lehet hátra, ezért amilyen erősen csak tudja a nomád vállába üt, meglöki azt két kezével, amennyire csak tudja, hogy forduljon el a teste, és láthassa, hogy kire, vagy inkább mire kéne szegeznie a fegyverét.*
-Vlendor Vigyázz!
*Sziszegi a fogai között, majd ha még van elég ideje, ő maga is fegyvert ránt, s igyekszik szembe fordulni a sötétségben bujkáló teremtménnyel. Abban pedig csak őszintén bizakodni tud, hogy Nixomia mégsem az ő életükre tör egy ilyen tökéletes helyzetben.*
2635. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-26 12:03:59
Üzenet elküldve: 2020-01-26 12:03:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
*Kérdésére természetesen nem válaszolnak az égitestek, de nem is szokásuk. A Vlendor-féle egyszerű harcosoknak mindenesetre igen ritkán szoktak. A sámánoknak azért szoktak válaszolni, de az más. Egykedvűen halad hát mikor a nő fegyvert ránt és megindul felé. A nomád ezen meglepődik, de nem habozik. Ledobja a kezében lévő dolgokat és fegyvert ránt. Mivel egy sokat megélt tapasztalt fickó így az agya nem borul el és furcsállja a dolgot. Leginkább azért mert most támadt rá. Nem lehet, azt mondani, hogy jobban kifáradt volna a lánynál vagy, hogy ez előnyösebb helyzet lenne mint máskor. Valami kellett ami kiváltotta a dolgot. Ez vagy Bathrak vagy a tündér. Néz a mellette lévőre akinek ha van egy kis esze már beállt mögé. A tőrével a buzogány ellen nem volna sok esélye.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
*Kérdésére természetesen nem válaszolnak az égitestek, de nem is szokásuk. A Vlendor-féle egyszerű harcosoknak mindenesetre igen ritkán szoktak. A sámánoknak azért szoktak válaszolni, de az más. Egykedvűen halad hát mikor a nő fegyvert ránt és megindul felé. A nomád ezen meglepődik, de nem habozik. Ledobja a kezében lévő dolgokat és fegyvert ránt. Mivel egy sokat megélt tapasztalt fickó így az agya nem borul el és furcsállja a dolgot. Leginkább azért mert most támadt rá. Nem lehet, azt mondani, hogy jobban kifáradt volna a lánynál vagy, hogy ez előnyösebb helyzet lenne mint máskor. Valami kellett ami kiváltotta a dolgot. Ez vagy Bathrak vagy a tündér. Néz a mellette lévőre akinek ha van egy kis esze már beállt mögé. A tőrével a buzogány ellen nem volna sok esélye.*
2634. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-25 10:20:35
Üzenet elküldve: 2020-01-25 10:20:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
*A mágikus hang tovább csábítaná a férfit, ha Arja nem kapna eszéhez és valamelyest legyűri a delejes varázslat hangját. Ettől a férfi is észhez tér, és a táskájában matatva egy adag kenyérbélből kis golyókat gyúr, hogy azzal tömje be a fülét. Árának is készít és átadja ezt a kezdetleges "füldugót".*
- Ütné ki a ragya az összes varázshasználót!*-mondja a férfi, bár útitársa nem biztos, hogy hallja, mert a kendő még mindig eltakarja a férfi arcát. Graril csak remélni tudja, hogy Arja éneke a hercegről véget vet annak az őrület ék, amibe éppen benne vannak.*
A hozzászólás írója (Graril Dhassorn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.25 10:20:58
*A mágikus hang tovább csábítaná a férfit, ha Arja nem kapna eszéhez és valamelyest legyűri a delejes varázslat hangját. Ettől a férfi is észhez tér, és a táskájában matatva egy adag kenyérbélből kis golyókat gyúr, hogy azzal tömje be a fülét. Árának is készít és átadja ezt a kezdetleges "füldugót".*
- Ütné ki a ragya az összes varázshasználót!*-mondja a férfi, bár útitársa nem biztos, hogy hallja, mert a kendő még mindig eltakarja a férfi arcát. Graril csak remélni tudja, hogy Arja éneke a hercegről véget vet annak az őrület ék, amibe éppen benne vannak.*
A hozzászólás írója (Graril Dhassorn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.25 10:20:58
2633. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-23 19:19:02
Üzenet elküldve: 2020-01-23 19:19:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
- Nem jó... nem szabad! *mormolja Arja, és minden erejével próbál ellenállni a vágynak, megállva.*
- Túlságosan csábítóan szól, nem hallod??! *rázza meg a fejét, valahogy megpróbálva lerázni magáról a delejes hang hatását, kihasználva egy pillanatnyi szünetet az énekben.*
- Nem! *tapasztja most már a fülére a kezét erőszakkal.*
- Nem lehet messze! Halljuk őt! Jöjjön ő ide! *toppant.*
- Talán lát is bennünket, akárki legyen is az! Nem hagyhatjuk itt ezt a helyet! Itt legalább tűz van! *tagolja hangosan Grarilnak, és elindul Keirához, a fülére tapasztva még mindig a kezeit. ~Mi a csuda ez az egész?~*
- Maradj mellettem! *kéri a férfit.
Aztán eszébe jut valami. Ha ők hallják azt, aki énekel a ködben, neki is hallania kell őket!! Igen! Ez az! Dönt.
Felkapaszkodik Keira hátára, és onnan kezd neki. Nem tudja, miért énekel a hercegről, lehet hogy bolondnak tartják majd, de hát nem mindegy, itt a pusztában?? Csak befelé figyel, és megpróbálja túlénekelni a köd mélyéből felszálló hangot üde, csengő énekhangján.*
- Büszke volt a herceg, és erős mint a nap,
kevés halandó volt nála a földön boldogabb.
*Kezdi az éneket, oly hangosan, amennyire csak tudja, mégis igyekezve szívhez szólóan énekelni.*
- Földig hajoltak előtte, bármerre ment,
kis híján meghódította a végtelent.
Félték s tisztelték!
*énekli ki magasan, s áll meg egy pillanatra, majd énekel tovább.*
- Ő csak vadászott és bálokba járt.
- De nem ismert szeretetet. Csak egyet ismert: a halált.
- Átok fogott rajta, olyané, aki szívből szeretett.
*Óvatosan, lassan leengedi a füléről a kezét, nem mondva el folytatva az utolsó sorokat, csak fülelve: hallja-e még az éneket.*
- Nem jó... nem szabad! *mormolja Arja, és minden erejével próbál ellenállni a vágynak, megállva.*
- Túlságosan csábítóan szól, nem hallod??! *rázza meg a fejét, valahogy megpróbálva lerázni magáról a delejes hang hatását, kihasználva egy pillanatnyi szünetet az énekben.*
- Nem! *tapasztja most már a fülére a kezét erőszakkal.*
- Nem lehet messze! Halljuk őt! Jöjjön ő ide! *toppant.*
- Talán lát is bennünket, akárki legyen is az! Nem hagyhatjuk itt ezt a helyet! Itt legalább tűz van! *tagolja hangosan Grarilnak, és elindul Keirához, a fülére tapasztva még mindig a kezeit. ~Mi a csuda ez az egész?~*
- Maradj mellettem! *kéri a férfit.
Aztán eszébe jut valami. Ha ők hallják azt, aki énekel a ködben, neki is hallania kell őket!! Igen! Ez az! Dönt.
Felkapaszkodik Keira hátára, és onnan kezd neki. Nem tudja, miért énekel a hercegről, lehet hogy bolondnak tartják majd, de hát nem mindegy, itt a pusztában?? Csak befelé figyel, és megpróbálja túlénekelni a köd mélyéből felszálló hangot üde, csengő énekhangján.*
- Büszke volt a herceg, és erős mint a nap,
kevés halandó volt nála a földön boldogabb.
*Kezdi az éneket, oly hangosan, amennyire csak tudja, mégis igyekezve szívhez szólóan énekelni.*
- Földig hajoltak előtte, bármerre ment,
kis híján meghódította a végtelent.
Félték s tisztelték!
*énekli ki magasan, s áll meg egy pillanatra, majd énekel tovább.*
- Ő csak vadászott és bálokba járt.
- De nem ismert szeretetet. Csak egyet ismert: a halált.
- Átok fogott rajta, olyané, aki szívből szeretett.
*Óvatosan, lassan leengedi a füléről a kezét, nem mondva el folytatva az utolsó sorokat, csak fülelve: hallja-e még az éneket.*
2632. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-23 14:37:28
Üzenet elküldve: 2020-01-23 14:37:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
*Ami a táborhelyből megmaradt jól mutatja azt, hogy az éjszaka folyamán valaki itt valóban eltöltött egy éjszakát. A férfi kissé nyugtalan, hogy már egy ideje úton vannak, de folyton csak zsákutcába futnak. Nem akarja elcsüggeszteni az útitársát, de neki egyelőre elege lett a kalandokból. Túl hosszú ideje vannak már távol az otthonuktól. Gondolja, hogy ezt talán meg is kéne Arjával osztani, de mielőtt szólna ő is meghallja a hangot.*
- Igen, hallom. Menjünk utána!*-nem érti önmagát sem, de mintha a hang vonzaná magához. Sejti, hogy varázslat áll a háttérben, de nem tud ellene tenni.*
*Ami a táborhelyből megmaradt jól mutatja azt, hogy az éjszaka folyamán valaki itt valóban eltöltött egy éjszakát. A férfi kissé nyugtalan, hogy már egy ideje úton vannak, de folyton csak zsákutcába futnak. Nem akarja elcsüggeszteni az útitársát, de neki egyelőre elege lett a kalandokból. Túl hosszú ideje vannak már távol az otthonuktól. Gondolja, hogy ezt talán meg is kéne Arjával osztani, de mielőtt szólna ő is meghallja a hangot.*
- Igen, hallom. Menjünk utána!*-nem érti önmagát sem, de mintha a hang vonzaná magához. Sejti, hogy varázslat áll a háttérben, de nem tud ellene tenni.*
2631. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-23 12:40:58
Üzenet elküldve: 2020-01-23 12:40:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
*Arja megáll, ahogy kibontakozik előtte a látvány. Aztán lecsusszan Keira hátáról, az elázott útileplét a gőzölgő lótestre borítja, ahogy lepányvázza, és örülve hogy végre már nem lóháton zötykölődik, Keirával huzakodva, hogy menjenek már, közelebb sétál a tűz helyhez.*
- Kész csoda, hogy rábukkantunk ebben a ködben. *sóhajtja morgósan Grarilnak, ahogy alaposabban szemügyre veszi az otthagyott táborhelyet, ha ő is megállítja a lovát. Nincs jó kedve, végre elállt valamennyire az eső, de helyette az egész tájra vizes-tapadós, fehér köd telepszik, igazán alig látni.
Körbejárja a helyet, amit láthatóan már ott hagyott az, aki utoljára időzött itt.
Kis ügyeskedéssel megpróbál életet lehelni a tűzbe, hátha átmelegedhetnek mellette egy kicsit.*
- A lovak nagyon idegesek. *pillant az állatok felé.* - Ez az egész... mindjárt megfulladok, szinte azt érzem! *mondja ki, amit érez.
És akkor valami énekszó üti meg a fülét. Mintha maga a fehér köd énekelne. ~de persze a köd nem tud énekelni. Valaki énekel... Férfi méghozzá.~ gondolja.
Furcsán érzi magát, mint hogyha az egész út azért lett volna, hogy meghallhassa ezt az énekszót, olyannyira eluralja az egész lelkét, azt érzi, és hogy közelebb kell mennie, minél jobban kell hallania, egészen, egészen közel.
~De ki az aki nekiáll énekelni ebben a ködben, a puszta, a semmi közepén??~ döbben rá, hogy van ebben az egészben valami nagyon furcsa, valami nagyon-nagyon furcsa.*
- Hív minket. *suttogja álomittas hangon, aztán hangosabban is, Grarilra nézve.*
- Hív bennünket! Te is hallod? Mennünk kell! Hozzá... *mondja, és tétován elindul a hang irányába, arra, amerről jön a láthatatlan énekszó, a köd mélyéről.
~Delejes varázslat. Senki nem énekel a pusztai ködben magában. Ez... nem jó.~ gondolja valahol mindezzel párhuzamosan, és hogy nem kellene teljesen elvesznie a hang varázserejében, de a hívás olyannyira csábító!
~Minden jó lesz! Csak hadd hallgassam... csak egy kicsivel közelebbről!~ uralja el a vágy szinte teljesen, ahogy lassan elindul a csodálatos hangú énekes felé.*
*Arja megáll, ahogy kibontakozik előtte a látvány. Aztán lecsusszan Keira hátáról, az elázott útileplét a gőzölgő lótestre borítja, ahogy lepányvázza, és örülve hogy végre már nem lóháton zötykölődik, Keirával huzakodva, hogy menjenek már, közelebb sétál a tűz helyhez.*
- Kész csoda, hogy rábukkantunk ebben a ködben. *sóhajtja morgósan Grarilnak, ahogy alaposabban szemügyre veszi az otthagyott táborhelyet, ha ő is megállítja a lovát. Nincs jó kedve, végre elállt valamennyire az eső, de helyette az egész tájra vizes-tapadós, fehér köd telepszik, igazán alig látni.
Körbejárja a helyet, amit láthatóan már ott hagyott az, aki utoljára időzött itt.
Kis ügyeskedéssel megpróbál életet lehelni a tűzbe, hátha átmelegedhetnek mellette egy kicsit.*
- A lovak nagyon idegesek. *pillant az állatok felé.* - Ez az egész... mindjárt megfulladok, szinte azt érzem! *mondja ki, amit érez.
És akkor valami énekszó üti meg a fülét. Mintha maga a fehér köd énekelne. ~de persze a köd nem tud énekelni. Valaki énekel... Férfi méghozzá.~ gondolja.
Furcsán érzi magát, mint hogyha az egész út azért lett volna, hogy meghallhassa ezt az énekszót, olyannyira eluralja az egész lelkét, azt érzi, és hogy közelebb kell mennie, minél jobban kell hallania, egészen, egészen közel.
~De ki az aki nekiáll énekelni ebben a ködben, a puszta, a semmi közepén??~ döbben rá, hogy van ebben az egészben valami nagyon furcsa, valami nagyon-nagyon furcsa.*
- Hív minket. *suttogja álomittas hangon, aztán hangosabban is, Grarilra nézve.*
- Hív bennünket! Te is hallod? Mennünk kell! Hozzá... *mondja, és tétován elindul a hang irányába, arra, amerről jön a láthatatlan énekszó, a köd mélyéről.
~Delejes varázslat. Senki nem énekel a pusztai ködben magában. Ez... nem jó.~ gondolja valahol mindezzel párhuzamosan, és hogy nem kellene teljesen elvesznie a hang varázserejében, de a hívás olyannyira csábító!
~Minden jó lesz! Csak hadd hallgassam... csak egy kicsivel közelebbről!~ uralja el a vágy szinte teljesen, ahogy lassan elindul a csodálatos hangú énekes felé.*
2630. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-22 08:05:59
Üzenet elküldve: 2020-01-22 08:05:59
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
*A szitáló eső erőteljesen rányomja a bélyegét az utazók és hátasaik hangulatára is. Az állatok rendszeresen megmakacsolják magukat akár nagyobb fűcsomók előtt is, úgyhogy nem tudnak az elvárt tempóban haladni.
Kora délutánra a csapadék ugyan mérséklődik, de a helyére köhögtető, tejfehér köd kúszik. Ilyen körülmények között a két utazónak óriási szerencséje az, hogy megtalálják az immáron üres táborhelyet. A tűz nemrég alhatott ki, ha kicsit jobban megvizsgálják a helyet, akkor világossá válik, hogy a táborhely előző esti lakója az esőre bízta tábortüze kioltását és a hideg csapadék ezt többé kevésbé meg is tette mostanra. Érezni a nedves, égett fa szúrós bűzét és még valamennyi meleget is adnak a lassan kihunyó zsarátnokok.
A lovak idegessége mostanra tapintható, szinte rá lehet feküdni a feszültségükre. A tejfehér, köd mintha egyre sűrűbbé válna, szinte rátelepszik az utazókra. Valahonnan a ködből énekszó hallatszik. Egy férfi baritonja. Normál körülmények között bárki kellemesnek mondaná a hangot, de így, ebben a fojtogató ködben van benne valami hátborzongató. Ráadásul mind Arja, mind Graril szinte leküzdhetetlen vágyat érez, hogy a hang irányába induljon. Hogy ez jó ötlet-e? Az még a jövő zenéje...*
*A szitáló eső erőteljesen rányomja a bélyegét az utazók és hátasaik hangulatára is. Az állatok rendszeresen megmakacsolják magukat akár nagyobb fűcsomók előtt is, úgyhogy nem tudnak az elvárt tempóban haladni.
Kora délutánra a csapadék ugyan mérséklődik, de a helyére köhögtető, tejfehér köd kúszik. Ilyen körülmények között a két utazónak óriási szerencséje az, hogy megtalálják az immáron üres táborhelyet. A tűz nemrég alhatott ki, ha kicsit jobban megvizsgálják a helyet, akkor világossá válik, hogy a táborhely előző esti lakója az esőre bízta tábortüze kioltását és a hideg csapadék ezt többé kevésbé meg is tette mostanra. Érezni a nedves, égett fa szúrós bűzét és még valamennyi meleget is adnak a lassan kihunyó zsarátnokok.
A lovak idegessége mostanra tapintható, szinte rá lehet feküdni a feszültségükre. A tejfehér, köd mintha egyre sűrűbbé válna, szinte rátelepszik az utazókra. Valahonnan a ködből énekszó hallatszik. Egy férfi baritonja. Normál körülmények között bárki kellemesnek mondaná a hangot, de így, ebben a fojtogató ködben van benne valami hátborzongató. Ráadásul mind Arja, mind Graril szinte leküzdhetetlen vágyat érez, hogy a hang irányába induljon. Hogy ez jó ötlet-e? Az még a jövő zenéje...*
2629. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-20 20:11:17
Üzenet elküldve: 2020-01-20 20:11:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
*Graril sem örül az esőnek, de ha már így alakult a dolog, akkor ebben a helyzetben kell megállnia a helyét. Ő maga is kényszeríti a lovát a haladásra ebben az időben. Bizony a férfira is ráférne valami forró ital, de nem egykönnyen fog kapni ezen a helyen. Az kicsit jobban bosszantaná ha nyomot vesztenének, és nem találkoznának senkivel.*
- Az eső most nekünk hasznos. Bár nem tudunk úgy haladni, ahogyan szeretnénk, de a másik még annyira sem. Patkó nélkül egy ló igencsak le tud lassulni, szóval ha ügyesek vagyunk, és jól tudjuk az irányt még beérhetjük!*-bizakodik a férfi.*
*Graril sem örül az esőnek, de ha már így alakult a dolog, akkor ebben a helyzetben kell megállnia a helyét. Ő maga is kényszeríti a lovát a haladásra ebben az időben. Bizony a férfira is ráférne valami forró ital, de nem egykönnyen fog kapni ezen a helyen. Az kicsit jobban bosszantaná ha nyomot vesztenének, és nem találkoznának senkivel.*
- Az eső most nekünk hasznos. Bár nem tudunk úgy haladni, ahogyan szeretnénk, de a másik még annyira sem. Patkó nélkül egy ló igencsak le tud lassulni, szóval ha ügyesek vagyunk, és jól tudjuk az irányt még beérhetjük!*-bizakodik a férfi.*
2628. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-20 19:00:44
Üzenet elküldve: 2020-01-20 19:00:44
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
*Ha a holdak beszélni tudnának, vagy legalábbis jelezni, most bizonyára sápatag arccal, elkerekített szájjal és tágra nyílt tekintettel sikoltanának Vlendornak, ki békésen mereng látványukban, a holnapi vadászatot tervezve. Persze a holdak változatlanok, méltóságteljesen csüngnek az égbolton, mint két, félig megsárgult éretlen barack. Strat fejében, vélhetően hasonló gondolatok kergetik egymást, alaposan megdolgoztak bérükért, a gödrök rejtve, s az utolsó nyaláb cserjét, már fél lábon is odacipelik... persze reméljük ez nem szó szerint így történik meg. Mert a fekete árny, egyre csak közeledik, hangtalan és csendesen, még nem tudni, melyiküket szemelte ki magának.
Nixomia és Bathrak, mindeközben lassan végeznek a sánccal. Valóban nem lett túl takaros, de a terelés célzatának tökéletesen megfelel. Vlendoréktól nézve, közepes nagyságú dombok lehetnek, már innen látják, hogy a lányék is elvégezték a rájuk kiszabott munkát, a rohanó csordát kellőképpen megzavarhatja. Bathrak, egészen addig, míg Nixomia, néhány szót présel ki meglepetten száján, hátratett kézzel bámulja a dűnéket, s talán már ő is a másnapra gondol. Hátrahőkölve pillant a lányra, nem is sejtve mi okozza ezt a váratlan fordulatot, majd nem kis további meglepetéssel veszi észre, hogy amaz eldobva mindent, buzogányával elrohan csapattársai felé.*
- Nixomia! *Fogai között spriccel ki a levegő, úgy suttog utána szinte hangtalan, azonban a lány nem hallja meg, így utánaered.
Vlendor és Srat már elég közel jár ahhoz, hogy ezt észrevegye. Feltűnhet nekik, hogy Nixomia csendesen, de felfegyverkezve érkezik, mögötte a meglepett képpel, immár saját kardját szorongató nomáddal. Más is történik, s Vlendor eddigi szerencsés csillagzata mot nem ragyog rá. Függetlenül barbár voltának, valamiért nem veszi észre a hirtelen eléjük, lábuk között átnyúló árnyékot, tán azért, mert a feléjük rohanókat nézi. A lény lassan, de biztosan hátsóját magasra tolva, ugrásra készül, támadásra készen.
Strat, valamiért szerencsésebb. Szeme sarkából pillantja meg, a kecsesen, lassan növekvő egyelőre alaktalan feketeséget, miről láthatja, nem saját teste veti a földre, hisz azon túl keletkezik, sejtheti, hogy valami zajlik mögöttük, így ekképp cselekedhet. Persze rajta áll, hogy mit, s, hogy elég gyors-e hozzá.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
*Ha a holdak beszélni tudnának, vagy legalábbis jelezni, most bizonyára sápatag arccal, elkerekített szájjal és tágra nyílt tekintettel sikoltanának Vlendornak, ki békésen mereng látványukban, a holnapi vadászatot tervezve. Persze a holdak változatlanok, méltóságteljesen csüngnek az égbolton, mint két, félig megsárgult éretlen barack. Strat fejében, vélhetően hasonló gondolatok kergetik egymást, alaposan megdolgoztak bérükért, a gödrök rejtve, s az utolsó nyaláb cserjét, már fél lábon is odacipelik... persze reméljük ez nem szó szerint így történik meg. Mert a fekete árny, egyre csak közeledik, hangtalan és csendesen, még nem tudni, melyiküket szemelte ki magának.
Nixomia és Bathrak, mindeközben lassan végeznek a sánccal. Valóban nem lett túl takaros, de a terelés célzatának tökéletesen megfelel. Vlendoréktól nézve, közepes nagyságú dombok lehetnek, már innen látják, hogy a lányék is elvégezték a rájuk kiszabott munkát, a rohanó csordát kellőképpen megzavarhatja. Bathrak, egészen addig, míg Nixomia, néhány szót présel ki meglepetten száján, hátratett kézzel bámulja a dűnéket, s talán már ő is a másnapra gondol. Hátrahőkölve pillant a lányra, nem is sejtve mi okozza ezt a váratlan fordulatot, majd nem kis további meglepetéssel veszi észre, hogy amaz eldobva mindent, buzogányával elrohan csapattársai felé.*
- Nixomia! *Fogai között spriccel ki a levegő, úgy suttog utána szinte hangtalan, azonban a lány nem hallja meg, így utánaered.
Vlendor és Srat már elég közel jár ahhoz, hogy ezt észrevegye. Feltűnhet nekik, hogy Nixomia csendesen, de felfegyverkezve érkezik, mögötte a meglepett képpel, immár saját kardját szorongató nomáddal. Más is történik, s Vlendor eddigi szerencsés csillagzata mot nem ragyog rá. Függetlenül barbár voltának, valamiért nem veszi észre a hirtelen eléjük, lábuk között átnyúló árnyékot, tán azért, mert a feléjük rohanókat nézi. A lény lassan, de biztosan hátsóját magasra tolva, ugrásra készül, támadásra készen.
Strat, valamiért szerencsésebb. Szeme sarkából pillantja meg, a kecsesen, lassan növekvő egyelőre alaktalan feketeséget, miről láthatja, nem saját teste veti a földre, hisz azon túl keletkezik, sejtheti, hogy valami zajlik mögöttük, így ekképp cselekedhet. Persze rajta áll, hogy mit, s, hogy elég gyors-e hozzá.*
2627. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-20 17:26:56
Üzenet elküldve: 2020-01-20 17:26:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
* Bathrak remek társaságnak bizonyul a csillagnézegetésben. A csillagos égbolt alatt olyan békésnek tűnik az egész puszta. Pedig ez csak a látszat, semmi több. Közben a másik kettő is fordul egy párat, így a lány és a nomád újfent nekilát dolgozni, mivel a terelősánc nem építi fel magát. Hát azt meg kell hagyni, hogy nem egy művészi alkotást készítenek, de azért talán ez is megfelel majd a célnak. Éppen nagyban dolgozik, mikor egy apró villanást lát meg a szeme sarkából. Egyből odafordítja a fejét, hogy jobban megnézze mi az. Úgy tűnik két társa érkezik visszafelé a beszerző útjukról. Ekkor megint megpillantja azt ami felkeltette a figyelmét. Az agya kezdi összekapcsolni a dolgokat és rájön, hogy valami követi a párost. Már pedig egy ragadozón kívül mi más tenne ilyet.*
- Mi a ...* Jön ki száján nem túl hangosan ez a pár szó, de közben már dobja is el azt ami a kezébe van és a buzogányáért nyúl. Mit tehetne egy ilyen helyzetben? Kiabálni nem fog és nem azért mert tönkre tenné a vadászatot. Jobban tart attól, hogy a csorda megriadna és őket taposná el. Így hát ütésre emelt buzogánnyal kezd el futni a másik kettő felé. Talán ez nem ver nagy zajt, amire a csorda megriadna. Az egyetlen baj most csak az, hogy társai nem tudhatják, hogy miért rohan feléjük kivont fegyverrel. A legutóbbi összezördülésükből joggal gondolhatják, hogy rájuk támad a lány. Nixomia mégiscsak egy lovag lenne, szóval nem vetne rá jó fényt ha hagyná meghalni a két társát. Ami meg még ennél is lényegesebb, hogy ha mégis meghalnak, akkor egyedül kell haza mennie, ami nem egy életbiztosítás. Most igazán hiányzik neki a páncélja, mert mégis csak adott neki egy biztonság érzetet. Számít a hátramaradt nomádra is, aki már valószínűleg rájött, hogy mi történik. Talán már ő is rohan utána. Egy biztos a lovagnő felkészült rá, hogy ha úgy adódik félre lökje útjából a két férfit és lecsapjon a fenevadra. A többit meg ráér később is átgondolni.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
* Bathrak remek társaságnak bizonyul a csillagnézegetésben. A csillagos égbolt alatt olyan békésnek tűnik az egész puszta. Pedig ez csak a látszat, semmi több. Közben a másik kettő is fordul egy párat, így a lány és a nomád újfent nekilát dolgozni, mivel a terelősánc nem építi fel magát. Hát azt meg kell hagyni, hogy nem egy művészi alkotást készítenek, de azért talán ez is megfelel majd a célnak. Éppen nagyban dolgozik, mikor egy apró villanást lát meg a szeme sarkából. Egyből odafordítja a fejét, hogy jobban megnézze mi az. Úgy tűnik két társa érkezik visszafelé a beszerző útjukról. Ekkor megint megpillantja azt ami felkeltette a figyelmét. Az agya kezdi összekapcsolni a dolgokat és rájön, hogy valami követi a párost. Már pedig egy ragadozón kívül mi más tenne ilyet.*
- Mi a ...* Jön ki száján nem túl hangosan ez a pár szó, de közben már dobja is el azt ami a kezébe van és a buzogányáért nyúl. Mit tehetne egy ilyen helyzetben? Kiabálni nem fog és nem azért mert tönkre tenné a vadászatot. Jobban tart attól, hogy a csorda megriadna és őket taposná el. Így hát ütésre emelt buzogánnyal kezd el futni a másik kettő felé. Talán ez nem ver nagy zajt, amire a csorda megriadna. Az egyetlen baj most csak az, hogy társai nem tudhatják, hogy miért rohan feléjük kivont fegyverrel. A legutóbbi összezördülésükből joggal gondolhatják, hogy rájuk támad a lány. Nixomia mégiscsak egy lovag lenne, szóval nem vetne rá jó fényt ha hagyná meghalni a két társát. Ami meg még ennél is lényegesebb, hogy ha mégis meghalnak, akkor egyedül kell haza mennie, ami nem egy életbiztosítás. Most igazán hiányzik neki a páncélja, mert mégis csak adott neki egy biztonság érzetet. Számít a hátramaradt nomádra is, aki már valószínűleg rájött, hogy mi történik. Talán már ő is rohan utána. Egy biztos a lovagnő felkészült rá, hogy ha úgy adódik félre lökje útjából a két férfit és lecsapjon a fenevadra. A többit meg ráér később is átgondolni.*
2626. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-20 11:00:23
Üzenet elküldve: 2020-01-20 11:00:23
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
*Ha csak sejtené, hogy miféle veszély leselkedik rá biztosan nem lenne ilyen nyugodt és izgatott, legalábbis nem ebben a formában. Mit sem sejtve viszi talán az utolsó leveleket, ágakat a csapda felé. Úgy látszik hogy életük, illetve a terv sikeressége is Nixomia kezében van, micsoda irónia, hogy éppen ő az egyetlen, akinek most nagyon okosnak kell lennie, persze ha egyáltalán akar bármit is tenni, s nem hagyja Vlendort és Stratot valami vad vacsorájának. Mindenesetre egy hangos kiáltás biztosan felkeltené a csordát is.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
*Ha csak sejtené, hogy miféle veszély leselkedik rá biztosan nem lenne ilyen nyugodt és izgatott, legalábbis nem ebben a formában. Mit sem sejtve viszi talán az utolsó leveleket, ágakat a csapda felé. Úgy látszik hogy életük, illetve a terv sikeressége is Nixomia kezében van, micsoda irónia, hogy éppen ő az egyetlen, akinek most nagyon okosnak kell lennie, persze ha egyáltalán akar bármit is tenni, s nem hagyja Vlendort és Stratot valami vad vacsorájának. Mindenesetre egy hangos kiáltás biztosan felkeltené a csordát is.*
2625. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-20 10:16:45
Üzenet elküldve: 2020-01-20 10:16:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
*Indulniuk kell, minél előbb, még akkor is, ha a táj és az időjárás igazán nem mondható barátságosnak. Arja már kezdi bánni, hogy mégsem raktak legalább reggel egy kis tüzet, talán sikerül volna, mert a forró ital talán öntött volna beléjük egy kis erőt és lelkesedést. Mert a hideg, ködös éjszakát hideg, esős reggel váltja fel, és a tegnapi tűz nyomát is hiába kémleli, már sehol sem látja.
Így csak arra tud hagyatkozni, hogy amikor letáboroztak, merre is látták utoljára, és igekszik felvenni azt az irányt, ami felé tegnap órákon át lovagoltak a füstöt követve, bízva abban, hogy nem tévesztenek utat, és előbb-utóbb meglátnak valami vagy valakit a közelben.
~Talán nem siet annyira, mint mi.~ gondolja, ahogy a fején lejjebb húzza a magára terített útileplét, némi védelmül a szitáló, hideg eső ellen, bízva abban, hogy rálelnek a reggeli táborhelyén arra, aki tegnap a füstöt gyújtotta, akárki legyen is az az ég alatt.*
- Legalább az eső állna el! *morogja-fohászkodja magában, nem tudva eldönteni, hogy Grarilnak vagy Eeyrnek szánja a mondandóját, miközben az előttük elterülő pusztát kémleli-pásztázza, és Keirát biztatja a haladásra.*
*Indulniuk kell, minél előbb, még akkor is, ha a táj és az időjárás igazán nem mondható barátságosnak. Arja már kezdi bánni, hogy mégsem raktak legalább reggel egy kis tüzet, talán sikerül volna, mert a forró ital talán öntött volna beléjük egy kis erőt és lelkesedést. Mert a hideg, ködös éjszakát hideg, esős reggel váltja fel, és a tegnapi tűz nyomát is hiába kémleli, már sehol sem látja.
Így csak arra tud hagyatkozni, hogy amikor letáboroztak, merre is látták utoljára, és igekszik felvenni azt az irányt, ami felé tegnap órákon át lovagoltak a füstöt követve, bízva abban, hogy nem tévesztenek utat, és előbb-utóbb meglátnak valami vagy valakit a közelben.
~Talán nem siet annyira, mint mi.~ gondolja, ahogy a fején lejjebb húzza a magára terített útileplét, némi védelmül a szitáló, hideg eső ellen, bízva abban, hogy rálelnek a reggeli táborhelyén arra, aki tegnap a füstöt gyújtotta, akárki legyen is az az ég alatt.*
- Legalább az eső állna el! *morogja-fohászkodja magában, nem tudva eldönteni, hogy Grarilnak vagy Eeyrnek szánja a mondandóját, miközben az előttük elterülő pusztát kémleli-pásztázza, és Keirát biztatja a haladásra.*
2624. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-20 08:34:24
Üzenet elküldve: 2020-01-20 08:34:24
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
*Az éjszaka zavartalanul telik, az utazókat nem zavarja meg semmi, illetve semmi különös. Az éjszaka aktív állatokat nemigen érdekli a jelenlétük, így neszeznek egész éjjel, a szél is fütyül. Kifejezetten hideg az éjszaka, reggelre a köd ugyan felszáll, de gyengén szitáló, hideg eső váltja fel a helyét, a felhők miatt pedig az egész táj színtelen, szürke és lehangoló.
A felkészült utazókat persze nyilván nem rettenti vissza egy kis hideg eső, viszont szembesülhetnek azzal a problémával, hogy az előző este a távolban felszálló füst ma reggelre nem látható, szóval ez nem tudja segíteni a tájékozódásukat...*
*Az éjszaka zavartalanul telik, az utazókat nem zavarja meg semmi, illetve semmi különös. Az éjszaka aktív állatokat nemigen érdekli a jelenlétük, így neszeznek egész éjjel, a szél is fütyül. Kifejezetten hideg az éjszaka, reggelre a köd ugyan felszáll, de gyengén szitáló, hideg eső váltja fel a helyét, a felhők miatt pedig az egész táj színtelen, szürke és lehangoló.
A felkészült utazókat persze nyilván nem rettenti vissza egy kis hideg eső, viszont szembesülhetnek azzal a problémával, hogy az előző este a távolban felszálló füst ma reggelre nem látható, szóval ez nem tudja segíteni a tájékozódásukat...*
2623. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-20 00:00:18
Üzenet elküldve: 2020-01-20 00:00:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
*Vlendor döntése most is el lesz fogadva és a tündér szótlanul követi a nomádot. A lány és Bathrak pedig magukra lesznek hagyva. Vlendor igyekszik minél hangtalanabbul dolgozni. Ha kell akkor használja a csatabárdját is. A tündérrel is meg van elégedve. Bár egy uracsnak tűnik akinek csak a szája jár, de igenis meg tudja ragadni a munka végét. Ez is ad egy kis erőt a férfinak pedig már alaposan elfáradt. Párszor fordulnak és még egyszer jó adag gallyat, botot és levelet gyűjtenek, hogy többször ne kelljen. Vlendor igyekszik csendesen haladni vissza a többiek felé. Közben tekintete a holdra vándorol. Vajon az mit üzenhet nekik. Milyen lesz a vadászatuk?*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
*Vlendor döntése most is el lesz fogadva és a tündér szótlanul követi a nomádot. A lány és Bathrak pedig magukra lesznek hagyva. Vlendor igyekszik minél hangtalanabbul dolgozni. Ha kell akkor használja a csatabárdját is. A tündérrel is meg van elégedve. Bár egy uracsnak tűnik akinek csak a szája jár, de igenis meg tudja ragadni a munka végét. Ez is ad egy kis erőt a férfinak pedig már alaposan elfáradt. Párszor fordulnak és még egyszer jó adag gallyat, botot és levelet gyűjtenek, hogy többször ne kelljen. Vlendor igyekszik csendesen haladni vissza a többiek felé. Közben tekintete a holdra vándorol. Vajon az mit üzenhet nekik. Milyen lesz a vadászatuk?*
2622. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-17 16:37:45
Üzenet elküldve: 2020-01-17 16:37:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
*A férfi mindig is jól bírta az éjszakázást. Valamelyest hozzá is volt szokva, hiszen az öregember aki felnevelte ki is képzete becsülettel. Egész éjjel a csillagokat nézett és gondolkodott.*
~ Az a boszorkány elcsúfította az arcomat. Talán Arjának van igaza. Túl heves a természetem és az még bajba sodorhat. Csak találnánk meg azt a kovácsot. Elvisszük az íjat aztán egy ideig abbamaradnak a kalandozások.~*-gondolja magában a férfi, ám ekkor észleli, hogy Arja felriadt az álmából. Különös jelentőséget nem tulajdonít neki.*
~Nincs szívem átadni neki az őrséget. Nem lenne jó, ha baja esne.~*-fut át az agyán a kósza gondolat, de már a nő ott is terem és egy puszit nyom a férfi arcára. Graril elmosolyodik a kendő alatt, mert jólesik neki a lány törődése, viszont pont a heges arcát sikerült megpuszilnia, ami, mivel friss még egy kicsit fáj neki. Mindenesetre nem veszi rossz néven a dolgot. Engedelmeskedik, és lefekszik aludni. Pár óra múlva ő is felkel, és a Mik által készített csomagból reggelizik. Miután befejezte az evést újra elhelyezi arcán a kendőt, hiszen az evés végett le kellett vennie, de most vissza is kötötte. *
-Indulhatunk!*-jelenti ki szándékát, és a hátasa mellé lép, ami szintén kipihenten és jóllakottan néz ki.*
*A férfi mindig is jól bírta az éjszakázást. Valamelyest hozzá is volt szokva, hiszen az öregember aki felnevelte ki is képzete becsülettel. Egész éjjel a csillagokat nézett és gondolkodott.*
~ Az a boszorkány elcsúfította az arcomat. Talán Arjának van igaza. Túl heves a természetem és az még bajba sodorhat. Csak találnánk meg azt a kovácsot. Elvisszük az íjat aztán egy ideig abbamaradnak a kalandozások.~*-gondolja magában a férfi, ám ekkor észleli, hogy Arja felriadt az álmából. Különös jelentőséget nem tulajdonít neki.*
~Nincs szívem átadni neki az őrséget. Nem lenne jó, ha baja esne.~*-fut át az agyán a kósza gondolat, de már a nő ott is terem és egy puszit nyom a férfi arcára. Graril elmosolyodik a kendő alatt, mert jólesik neki a lány törődése, viszont pont a heges arcát sikerült megpuszilnia, ami, mivel friss még egy kicsit fáj neki. Mindenesetre nem veszi rossz néven a dolgot. Engedelmeskedik, és lefekszik aludni. Pár óra múlva ő is felkel, és a Mik által készített csomagból reggelizik. Miután befejezte az evést újra elhelyezi arcán a kendőt, hiszen az evés végett le kellett vennie, de most vissza is kötötte. *
-Indulhatunk!*-jelenti ki szándékát, és a hátasa mellé lép, ami szintén kipihenten és jóllakottan néz ki.*
2621. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-01-17 12:00:33
Üzenet elküldve: 2020-01-17 12:00:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
*A lány hirtelen riad fel, nem is tudja, hogy hol van néhány pillanatig, sötét van, nagyon fekete sötét, és hideg, nagyon is hideg. Arja megpróbál összébb kucorodni, és ez a kis mozdulat kitakarja előle a bokor sötét tömegét, és ahogy a szeme hozzászokik az éjszakához, lassan már ki tudja venni Keira körvonalait is, és erről beúszik neki, hogy hol is van és miért. Felkönyököl, a férfit kutatja szemével, de nem látja sehol. Négy-öt órát aludhatott, úgy véli, mindenesetre jóval frissebbnek érzi magát, mint az este. Nem nagyon akaródzik neki felkelni, pontosabban nagyon nem akaródzik neki, de nem hagyhatja egész éjjel őrködni Grarilt, ezzel tisztában van. ~Neki is szüksége van az erejére holnapra. És az sem lehet, hogy mindketten elaludjunk.~ gondolja, élve a gyanúperrel, hogy a kardja egyedüli mindenhatóságában néha oly ostobán bízó férfi talán elaludt az őrségben, azért nem látja.
Így aztán összepréseli a száját, és inkább a hideg, mint az álmosság ellen felvértezve magát akaraterővel, feltérdel, aztán a vállára terítve a pokrócot feláll.
Nem kell sokat lépnie, majdnem beleütközik Grarilba. Nem, nem alszik. Figyel, és őrködik. Kihúzott karddal.
Arja csaknem elmosolyodik, mindenesetre a hála hulláma elönti, és bele sem gondolva, mit csinál, még egyet lép, és ad egy puszit a férfi arcára.*
- Most már menj, és feküdj le. Neked is aludnod kell. Ki tudja... *húzódik aztán vissza a szigorúság álarcával mondott szavak után. Nem fejezi be, de a férfi értheti mit akart mondani. Ki tudja mi vár rájuk holnap.*
- Menj csak... megleszek. Pihentem. Reggel majd keltelek. *tereli még, ha ellenkezni akarna, és csak reméli, hogy a férfi szót fogad neki, és lepihen a hajnalig hátralévő néhány órára.
Ha így esik, egy ideig ül, és bámul, figyelve az éjszakába, néhányszor megpróbál valamit látni odafent az égbolton, de a köd és az éjszaka sötétje szétválaszthatatlan szeretőkként fonódnak össze, így aztán csak a hallására kénytelen hagyatkozni, és hallgatja a pusztai éjszaka neszeit, figyelve, hogy el ne aludjon.
Aztán megunja a hideget, és Keirához ballagva ráveszi a lovat, hogy feküdjön le a kedvéért, ő meg nekiveti a hátát a langyos meleget adó, párálló lótestnek, és úgy őrködik az éjszakában.
Soká pirkad. Időnként kénytelen volt felkelni és járni egyet, különben teljesen elgémberedett volna, és a kísértés is nagyon erős, hogy megpróbáljon tüzet rakni, hogy legalább igyanak valami forró italt reggelre, de úgy dönt, kibírják.
Rendbe szedi magát, amennyire tudja, még mielőtt teljesen kivilágosodik, felébreszti Grarilt, ha az aludt valóban néhány órát, aztán ehetnek néhány falatot, és indulhatnak is.
Meg kell kockáztassák világos nappal a találkozást az előttük járóval, bárki is az. Talán igaza van Grarilnak, és sikerül jóindulatra lelniük a megtalált patkóval nála.
Így aztán Arja felül Keirára, Grarilra pillant, hogy ő is készen áll-e, és igyekezve tartani a tegnapi irányt, szemével kutatva a tegnapi füst bármilyen nyomát, megindul a fűben arrafelé, amerre a titokzatos táborozó fellelhető, készen állva bármilyen fogadtatásra.*
*A lány hirtelen riad fel, nem is tudja, hogy hol van néhány pillanatig, sötét van, nagyon fekete sötét, és hideg, nagyon is hideg. Arja megpróbál összébb kucorodni, és ez a kis mozdulat kitakarja előle a bokor sötét tömegét, és ahogy a szeme hozzászokik az éjszakához, lassan már ki tudja venni Keira körvonalait is, és erről beúszik neki, hogy hol is van és miért. Felkönyököl, a férfit kutatja szemével, de nem látja sehol. Négy-öt órát aludhatott, úgy véli, mindenesetre jóval frissebbnek érzi magát, mint az este. Nem nagyon akaródzik neki felkelni, pontosabban nagyon nem akaródzik neki, de nem hagyhatja egész éjjel őrködni Grarilt, ezzel tisztában van. ~Neki is szüksége van az erejére holnapra. És az sem lehet, hogy mindketten elaludjunk.~ gondolja, élve a gyanúperrel, hogy a kardja egyedüli mindenhatóságában néha oly ostobán bízó férfi talán elaludt az őrségben, azért nem látja.
Így aztán összepréseli a száját, és inkább a hideg, mint az álmosság ellen felvértezve magát akaraterővel, feltérdel, aztán a vállára terítve a pokrócot feláll.
Nem kell sokat lépnie, majdnem beleütközik Grarilba. Nem, nem alszik. Figyel, és őrködik. Kihúzott karddal.
Arja csaknem elmosolyodik, mindenesetre a hála hulláma elönti, és bele sem gondolva, mit csinál, még egyet lép, és ad egy puszit a férfi arcára.*
- Most már menj, és feküdj le. Neked is aludnod kell. Ki tudja... *húzódik aztán vissza a szigorúság álarcával mondott szavak után. Nem fejezi be, de a férfi értheti mit akart mondani. Ki tudja mi vár rájuk holnap.*
- Menj csak... megleszek. Pihentem. Reggel majd keltelek. *tereli még, ha ellenkezni akarna, és csak reméli, hogy a férfi szót fogad neki, és lepihen a hajnalig hátralévő néhány órára.
Ha így esik, egy ideig ül, és bámul, figyelve az éjszakába, néhányszor megpróbál valamit látni odafent az égbolton, de a köd és az éjszaka sötétje szétválaszthatatlan szeretőkként fonódnak össze, így aztán csak a hallására kénytelen hagyatkozni, és hallgatja a pusztai éjszaka neszeit, figyelve, hogy el ne aludjon.
Aztán megunja a hideget, és Keirához ballagva ráveszi a lovat, hogy feküdjön le a kedvéért, ő meg nekiveti a hátát a langyos meleget adó, párálló lótestnek, és úgy őrködik az éjszakában.
Soká pirkad. Időnként kénytelen volt felkelni és járni egyet, különben teljesen elgémberedett volna, és a kísértés is nagyon erős, hogy megpróbáljon tüzet rakni, hogy legalább igyanak valami forró italt reggelre, de úgy dönt, kibírják.
Rendbe szedi magát, amennyire tudja, még mielőtt teljesen kivilágosodik, felébreszti Grarilt, ha az aludt valóban néhány órát, aztán ehetnek néhány falatot, és indulhatnak is.
Meg kell kockáztassák világos nappal a találkozást az előttük járóval, bárki is az. Talán igaza van Grarilnak, és sikerül jóindulatra lelniük a megtalált patkóval nála.
Így aztán Arja felül Keirára, Grarilra pillant, hogy ő is készen áll-e, és igyekezve tartani a tegnapi irányt, szemével kutatva a tegnapi füst bármilyen nyomát, megindul a fűben arrafelé, amerre a titokzatos táborozó fellelhető, készen állva bármilyen fogadtatásra.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2949-2968