Külső területek - Füves puszta
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 135 (2681. - 2700. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2949-2968
2700. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-03-26 17:45:17
Üzenet elküldve: 2020-03-26 17:45:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
*További kérdések nem érkeznek, a kovács nem méltatja válaszra sem, csak visszafordul a munkájához.
Arja így nyugodtan tudja végezni a konyhában a dolgát, amíg az ork a műhelyben foglalatoskodik a tőrrel, amin dolgozik épp.
Arja meg is bámulja a finom kidolgozású tőrt, az ornamentikával díszített rajzolatot, amit mintha nem is egy hatalmas kéz vésett volna, olyan aprólékos, olyan míves. Merthogy nem is ork mancsa. Azért hát. A lány megdöbben, ahogy tudatosodik benne a dolog, hogy a tőrt emberi kéz tartja. Aztán felnéz. Az, hogy egy férfi hangja válaszol neki, a lánynak nem is tűnik fel, mert a férfi maga ott van előtte, teljes életnagyságban. Először Arjának nincs is hangja. Csak áll döbbenten. A férfi nem fiatal, de nem is öregember, egészen jóvágású is lehetne, de a ráncok és a barázdák, a borosta mintha egy finom pókhálót vonnának az arcvonások valahai fiatalságára. És a szemekben ugyanaz a tekintet, ami a lányt már korábban is megérintette.*
- Én *nem is tudja, mit akar mondani, hogy ő nem tudta, vagy hogy tudta ám, hogy sejtette, vagy hogy sajnálja, nem is tudja, mit akar mondani, aztán végül csak annyit mond, lesütve a szemeit, megilletődve:*
- Jó. Értem. Odakint. *Még áll egy darabig.*
- Már terítek is. *Azzal sarkon fordul, és hamarjában letakarítja az asztalt, és addig kutakodik, amíg nem talál két lapos fa tányért, meg két-két kést villát, sőt még egy vekni kenyeret is felhajt, mellé egy nagy kenyérvágó kést helyezve az asztalra, ha teheti, és felleli mindezt.
Egy lapítóra aztán odapakolja a nagy tepsit, bele egy nagy kést, villát a szedéshez, mellé a krumplistálat egy nagy szedőkanállal. ~Innivaló!~ jut még eszébe, meg a borosüvegek, amit a földön látott az ajtó mögött. Gyorsan feltesz még két fakupát az asztalra, meg egy bedugaszolt üveget, aztán úgy véli, készen is van. ~Lehet, hogy nem is akar velem enni. Csak egyedül.~ rebben még meg a szeme, de hát most már mindegy, ha így lesz, ha szemtelenségnek véli az ork, vagyis hát a férfi, vagyis hát a kovács, gondolja egy kicsit megzavarodva, akkor legfeljebb nem ül le, csak kitálal neki, és kész. De valahogy úgy gondolja, nem így lesz.*
- Jó étvágyat! Megterítettem. *megy ki aztán, most már egészen megbátorodva, sőt igazán kíváncsian. Nem is gondolta volna, hogy így alakulnak a dolgok.
Ha esetleg leülnek az asztalhoz mind a ketten, azért újra visszatér egy kicsit a félénksége, de mégis megkockáztatja a kérdést.*
- Te vagy a herceg, ugye? Akiről a mese szól. *néz rá szomorú, kutató pillantással, ha eljutnak idáig, és nehezen állja meg, hogy könnybe ne lábadjon a szeme. Sajnálja őt. Pedig, no, hiszen csak egy idegen. És kegyetlen is lehetett, nagyon, fiatal korában. De mégis... nagyon magányos lehet.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.26 17:52:03
*További kérdések nem érkeznek, a kovács nem méltatja válaszra sem, csak visszafordul a munkájához.
Arja így nyugodtan tudja végezni a konyhában a dolgát, amíg az ork a műhelyben foglalatoskodik a tőrrel, amin dolgozik épp.
Arja meg is bámulja a finom kidolgozású tőrt, az ornamentikával díszített rajzolatot, amit mintha nem is egy hatalmas kéz vésett volna, olyan aprólékos, olyan míves. Merthogy nem is ork mancsa. Azért hát. A lány megdöbben, ahogy tudatosodik benne a dolog, hogy a tőrt emberi kéz tartja. Aztán felnéz. Az, hogy egy férfi hangja válaszol neki, a lánynak nem is tűnik fel, mert a férfi maga ott van előtte, teljes életnagyságban. Először Arjának nincs is hangja. Csak áll döbbenten. A férfi nem fiatal, de nem is öregember, egészen jóvágású is lehetne, de a ráncok és a barázdák, a borosta mintha egy finom pókhálót vonnának az arcvonások valahai fiatalságára. És a szemekben ugyanaz a tekintet, ami a lányt már korábban is megérintette.*
- Én *nem is tudja, mit akar mondani, hogy ő nem tudta, vagy hogy tudta ám, hogy sejtette, vagy hogy sajnálja, nem is tudja, mit akar mondani, aztán végül csak annyit mond, lesütve a szemeit, megilletődve:*
- Jó. Értem. Odakint. *Még áll egy darabig.*
- Már terítek is. *Azzal sarkon fordul, és hamarjában letakarítja az asztalt, és addig kutakodik, amíg nem talál két lapos fa tányért, meg két-két kést villát, sőt még egy vekni kenyeret is felhajt, mellé egy nagy kenyérvágó kést helyezve az asztalra, ha teheti, és felleli mindezt.
Egy lapítóra aztán odapakolja a nagy tepsit, bele egy nagy kést, villát a szedéshez, mellé a krumplistálat egy nagy szedőkanállal. ~Innivaló!~ jut még eszébe, meg a borosüvegek, amit a földön látott az ajtó mögött. Gyorsan feltesz még két fakupát az asztalra, meg egy bedugaszolt üveget, aztán úgy véli, készen is van. ~Lehet, hogy nem is akar velem enni. Csak egyedül.~ rebben még meg a szeme, de hát most már mindegy, ha így lesz, ha szemtelenségnek véli az ork, vagyis hát a férfi, vagyis hát a kovács, gondolja egy kicsit megzavarodva, akkor legfeljebb nem ül le, csak kitálal neki, és kész. De valahogy úgy gondolja, nem így lesz.*
- Jó étvágyat! Megterítettem. *megy ki aztán, most már egészen megbátorodva, sőt igazán kíváncsian. Nem is gondolta volna, hogy így alakulnak a dolgok.
Ha esetleg leülnek az asztalhoz mind a ketten, azért újra visszatér egy kicsit a félénksége, de mégis megkockáztatja a kérdést.*
- Te vagy a herceg, ugye? Akiről a mese szól. *néz rá szomorú, kutató pillantással, ha eljutnak idáig, és nehezen állja meg, hogy könnybe ne lábadjon a szeme. Sajnálja őt. Pedig, no, hiszen csak egy idegen. És kegyetlen is lehetett, nagyon, fiatal korában. De mégis... nagyon magányos lehet.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.26 17:52:03
2699. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-03-26 12:02:50
Üzenet elküldve: 2020-03-26 12:02:50
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
*Az ork csak bólint Arja szavaira, egyéb válaszra nem méltatja, újabb kérdéseket sem tesz fel. A munkára koncentrál. A tőr immáron elnyerte a végleges formáját, egy vödör vízben hűti le. Mikor lehűlt, akkor egy orkkézben aprónak tetsző vésővel áll neki a pengét kidíszíteni. Valamennyi a falra kihelyezett fegyveren hasonló ornamentika van, csak valamelyik egészen suta, míg mások már igazán profik, az ork kovács saját útja, amit bejárt.
Órákon, de akár napokon át is képes elfoglalatoskodni ezzel, valószínűleg most sem lenne ez másként, de az illatok miatt nem tud úgy koncentrálni, mint szeretne. Emiatt bosszús is lesz kicsit, de azért nem esik neki Arja torkának, mert a jó illatok finom falatokat ígérnek. Aztán a munkában már nemcsak az illatok, hanem maga Arja is megzavarja.*
- Odakint.
*A hangja ezúttal nem az ork hangja, hanem egy egészen másik. Ő maga éppen úgy meghökken ettől, mint amennyire Arja maga is meghökkenhet. Lenéz a saját kezeire, amik immáron nem egy ork kezei. Arja előtt immáron nem egy ork áll, hanem egy férfi. Megtermett, de mégis arányos alkatú, a korát nehéz lenne megállapítani. Vállig érő haja egérszürke, arcát többnapos borosta. Valamikor egészen jóképű lehetett, bár most sincs oka a panaszra, noha arcát ráncok barázdálják és szeme alatt is sötét karikák éktelenkednek.*
*Az ork csak bólint Arja szavaira, egyéb válaszra nem méltatja, újabb kérdéseket sem tesz fel. A munkára koncentrál. A tőr immáron elnyerte a végleges formáját, egy vödör vízben hűti le. Mikor lehűlt, akkor egy orkkézben aprónak tetsző vésővel áll neki a pengét kidíszíteni. Valamennyi a falra kihelyezett fegyveren hasonló ornamentika van, csak valamelyik egészen suta, míg mások már igazán profik, az ork kovács saját útja, amit bejárt.
Órákon, de akár napokon át is képes elfoglalatoskodni ezzel, valószínűleg most sem lenne ez másként, de az illatok miatt nem tud úgy koncentrálni, mint szeretne. Emiatt bosszús is lesz kicsit, de azért nem esik neki Arja torkának, mert a jó illatok finom falatokat ígérnek. Aztán a munkában már nemcsak az illatok, hanem maga Arja is megzavarja.*
- Odakint.
*A hangja ezúttal nem az ork hangja, hanem egy egészen másik. Ő maga éppen úgy meghökken ettől, mint amennyire Arja maga is meghökkenhet. Lenéz a saját kezeire, amik immáron nem egy ork kezei. Arja előtt immáron nem egy ork áll, hanem egy férfi. Megtermett, de mégis arányos alkatú, a korát nehéz lenne megállapítani. Vállig érő haja egérszürke, arcát többnapos borosta. Valamikor egészen jóképű lehetett, bár most sincs oka a panaszra, noha arcát ráncok barázdálják és szeme alatt is sötét karikák éktelenkednek.*
2698. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-03-26 10:30:06
Üzenet elküldve: 2020-03-26 10:30:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
- Hogy hány éves? *tűnődik el Arja a kérdésen, megpróbálva visszaemlékezni az asszony arcára, meg az egész viselkedésére. Először azt gondolta, egy már öregedő, megviselt parasztasszony, de aztán, aztán annyi minden történt, és az megváltoztatta a véleményét.*
- Azt hiszem *kezdi óvatosan* - valójában nem olyan idős nő. De nagyon... nagyon megviseltnek látszott. Meg keménynek, és céltudatosnak is.
- Olyannak, aki bármit megtesz azért a kislányért. *mondja kicsit félénken, nem akarva ostobaságot beszélni.
~Vajon?~ lebeg az agya hátsó zugában a gondolat, de nem akar megrendítő találgatásokba bocsátkozni!
Az ork fáradt-szomorú, egy pillanatig egészen emberi tekintete azonban nagyon elgondolkodtatja. ~Vajon?~ próbál előrenyomakodni a sejtés, de Arja gyorsan eltereli a figyelmét inkább, és elindul az ork által mutatott irányba, hogy aztán egészen bele feledkezzen a látványba, és elkezdjen körbejárni a hamar fellelt, pompásan felszerelt konyhában.*
- Ó, ez igazán pompás! Csodás konyha! *néz körül, majd gyorsan kutatásra is indul, ha tud.
~Valami húsfélét kellene kerítsek, azzal biztosan sikert aratnék nála.~ vélekedik, és nagyon megörül, ha kutakodása sikerrel jár, és tényleg talál néhány megkopasztott madarat egy jéggel teli faládában. ~Megtöltöm.~ gondolja örvendezve, és neki is lát, összeszedve mindent, ami kellhet a sikerhez: egy kövér madarat, háromnak a máját, krumplit, száraz kenyeret, zsírt, ha teheti. Gyönyörű hagymákat meg répákat is talál! Tojást is próbál felkutatni, végignézi a kannákat tejért, és ha sikerrel jár, egy kis tálkában beáztatja a kenyeret. Só után is kajtat, végigemelgetve a fatartók tetejét, és körbeszimatolja a fűszereket is: egészen egzotikusnak tűnők is vannak közöttük, meg csípősek. Összeválogat kakukkfűt, borsikafüvet, rozmaringot, sőt úgy tűnik még szerencsedióra is lel, pedig az nagyon drága dolog.
Elkészíti a májas tölteléket abból, amit összevadászott, jó szaftosra, megfűszerezi, és a megtöltött, sóval bedörzsölt madarat egy nagy tepsiben bepakolja a központi helyen álló nagy, felfűtött kemencébe.
Aztán krumplit hámoz, és odateszi azt is főni a vaslapon egy fazékban. Azt akarja majd fűszerezni a szerencsedióval.
Az egész műveletben azért egy kicsit el is fárad, mert nagyon igyekszik, hátha már éhes a kovács. Dehát a csirkének idő kell.
Amikor megfő a krumpli, akkor a maradék tejjel meg a szerencsedióval megtöri, ízesíti, aztán megnézi a csirkét is. Már kezd jó illata lenni!
Ha úgy látja, hogy kész, megsült, biztosan, a combjánál is omlós, akkor kiszedi a tepsit, és félrerakja.
Aztán kióvakodik, vissza a kovácsműhelybe.*
- Készen vagyok! Hol terítsek? *kérdezi, igyekezve nagyon, nagyon kedvében járni az orknak.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.26 11:54:47
- Hogy hány éves? *tűnődik el Arja a kérdésen, megpróbálva visszaemlékezni az asszony arcára, meg az egész viselkedésére. Először azt gondolta, egy már öregedő, megviselt parasztasszony, de aztán, aztán annyi minden történt, és az megváltoztatta a véleményét.*
- Azt hiszem *kezdi óvatosan* - valójában nem olyan idős nő. De nagyon... nagyon megviseltnek látszott. Meg keménynek, és céltudatosnak is.
- Olyannak, aki bármit megtesz azért a kislányért. *mondja kicsit félénken, nem akarva ostobaságot beszélni.
~Vajon?~ lebeg az agya hátsó zugában a gondolat, de nem akar megrendítő találgatásokba bocsátkozni!
Az ork fáradt-szomorú, egy pillanatig egészen emberi tekintete azonban nagyon elgondolkodtatja. ~Vajon?~ próbál előrenyomakodni a sejtés, de Arja gyorsan eltereli a figyelmét inkább, és elindul az ork által mutatott irányba, hogy aztán egészen bele feledkezzen a látványba, és elkezdjen körbejárni a hamar fellelt, pompásan felszerelt konyhában.*
- Ó, ez igazán pompás! Csodás konyha! *néz körül, majd gyorsan kutatásra is indul, ha tud.
~Valami húsfélét kellene kerítsek, azzal biztosan sikert aratnék nála.~ vélekedik, és nagyon megörül, ha kutakodása sikerrel jár, és tényleg talál néhány megkopasztott madarat egy jéggel teli faládában. ~Megtöltöm.~ gondolja örvendezve, és neki is lát, összeszedve mindent, ami kellhet a sikerhez: egy kövér madarat, háromnak a máját, krumplit, száraz kenyeret, zsírt, ha teheti. Gyönyörű hagymákat meg répákat is talál! Tojást is próbál felkutatni, végignézi a kannákat tejért, és ha sikerrel jár, egy kis tálkában beáztatja a kenyeret. Só után is kajtat, végigemelgetve a fatartók tetejét, és körbeszimatolja a fűszereket is: egészen egzotikusnak tűnők is vannak közöttük, meg csípősek. Összeválogat kakukkfűt, borsikafüvet, rozmaringot, sőt úgy tűnik még szerencsedióra is lel, pedig az nagyon drága dolog.
Elkészíti a májas tölteléket abból, amit összevadászott, jó szaftosra, megfűszerezi, és a megtöltött, sóval bedörzsölt madarat egy nagy tepsiben bepakolja a központi helyen álló nagy, felfűtött kemencébe.
Aztán krumplit hámoz, és odateszi azt is főni a vaslapon egy fazékban. Azt akarja majd fűszerezni a szerencsedióval.
Az egész műveletben azért egy kicsit el is fárad, mert nagyon igyekszik, hátha már éhes a kovács. Dehát a csirkének idő kell.
Amikor megfő a krumpli, akkor a maradék tejjel meg a szerencsedióval megtöri, ízesíti, aztán megnézi a csirkét is. Már kezd jó illata lenni!
Ha úgy látja, hogy kész, megsült, biztosan, a combjánál is omlós, akkor kiszedi a tepsit, és félrerakja.
Aztán kióvakodik, vissza a kovácsműhelybe.*
- Készen vagyok! Hol terítsek? *kérdezi, igyekezve nagyon, nagyon kedvében járni az orknak.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.26 11:54:47
2697. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-03-26 08:09:54
Üzenet elküldve: 2020-03-26 08:09:54
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
//Arja//
*Az ork egyre jobban szűkülő pupillákkal hallgatja a lányt.*
- És nő hány éves?
*Tesz fel egy újabb kérdést, míg kalapácsa nyelére támaszkodik, aminek fejét meg az üllőre támasztja. A tekintetében van valami, ami nagyon emberivé teszi. Egy megtört, sokat szenvedett ember pillantása ez, akiben láthatóan megindít valamit Arja meséje a kislányról és a nőről. Elgondolkodva hümment, de nem osztja meg Arjával, hogy miért is teszi ezt.*
- Arra.
*Mutat arra, ahonnét Arja jött.*
- Balra.
*A központi, trónteremnek tűnő, oszlopos helyiségből valóban több másik is nyílik. Hálók, hatalmas könyvtár, raktárak és a konyha is. Amiben Arja mindent megtalálhat, de hát a macska állítólag varázsló, így nem csoda ha ritka fűszerek éppúgy fellelhetők, mint a sima krumpli. Minden hozzávaló gyönyörű, Arja nem fog rohadt hagymát, vagy szottyos répát találni.*
//Arja//
*Az ork egyre jobban szűkülő pupillákkal hallgatja a lányt.*
- És nő hány éves?
*Tesz fel egy újabb kérdést, míg kalapácsa nyelére támaszkodik, aminek fejét meg az üllőre támasztja. A tekintetében van valami, ami nagyon emberivé teszi. Egy megtört, sokat szenvedett ember pillantása ez, akiben láthatóan megindít valamit Arja meséje a kislányról és a nőről. Elgondolkodva hümment, de nem osztja meg Arjával, hogy miért is teszi ezt.*
- Arra.
*Mutat arra, ahonnét Arja jött.*
- Balra.
*A központi, trónteremnek tűnő, oszlopos helyiségből valóban több másik is nyílik. Hálók, hatalmas könyvtár, raktárak és a konyha is. Amiben Arja mindent megtalálhat, de hát a macska állítólag varázsló, így nem csoda ha ritka fűszerek éppúgy fellelhetők, mint a sima krumpli. Minden hozzávaló gyönyörű, Arja nem fog rohadt hagymát, vagy szottyos répát találni.*
2696. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-03-22 13:23:02
Üzenet elküldve: 2020-03-22 13:23:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
* Amíg Vlendor elmegy kutyázni, addig Nixomia rendezi a Djh'ibou-ja sorsát. Ha nem lenne eszméletlen a nagymacska, akkor nem biztos, hogy ilyen könnyen ment volna a dolog. Az ital teszi a hatását mire korábbi ellenfele újra talpra áll. Jól sejtette a lány, hogy nem fog velük tovább hadakozni. Eltűnik az éjszakába, mintha itt sem lett volna. Most már ideje, hogy segítsen a többieknek. Megfordulva tapasztalja, hogy azok őt nézik. Nem úgy tűnnek, hogy neheztelnének rá tettéért. Na, de most nincs ideje ilyesmin töprengenie. Segít Vlendornak megnyúzni a két tetemet. Mielőtt visszaindulnának egy májat meg egy kis húst is magához vesz. Kíváncsi milyen íze van ezeknek a vadaknak. Visszafele cipeli, amit rábíznak.Ha visszaértek, akkor ha nincs más elmegy aludni. Reméli, majd felkeltik, ha eljön az idő a vadászatra.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
* Amíg Vlendor elmegy kutyázni, addig Nixomia rendezi a Djh'ibou-ja sorsát. Ha nem lenne eszméletlen a nagymacska, akkor nem biztos, hogy ilyen könnyen ment volna a dolog. Az ital teszi a hatását mire korábbi ellenfele újra talpra áll. Jól sejtette a lány, hogy nem fog velük tovább hadakozni. Eltűnik az éjszakába, mintha itt sem lett volna. Most már ideje, hogy segítsen a többieknek. Megfordulva tapasztalja, hogy azok őt nézik. Nem úgy tűnnek, hogy neheztelnének rá tettéért. Na, de most nincs ideje ilyesmin töprengenie. Segít Vlendornak megnyúzni a két tetemet. Mielőtt visszaindulnának egy májat meg egy kis húst is magához vesz. Kíváncsi milyen íze van ezeknek a vadaknak. Visszafele cipeli, amit rábíznak.Ha visszaértek, akkor ha nincs más elmegy aludni. Reméli, majd felkeltik, ha eljön az idő a vadászatra.*
2695. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-03-22 06:49:51
Üzenet elküldve: 2020-03-22 06:49:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
*Strat mit sem sejt a körülötte zajló eseményekből. sőt. ha érdekelné sem tud most mit tenni, a kábulat rabságában tengődik, míg az istenek úgy nem tartják jónak, hogy felébredhessen. A többiekre bízza magát, s reméli, hogy, hamarosan pihenhet egy kicsit, hogy aztán valamelyest újult erővel, a nap első, életet adó sugaraira kelvén elejthessenek pár vadat, ha már ilyen sokat készültek rá, és ily régóta hajszolják a kitűzött célt. Persze szó mi szó, egy bundának, melyen Vlendor gondolkozik, nagyon is örülne a kis tündér.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
*Strat mit sem sejt a körülötte zajló eseményekből. sőt. ha érdekelné sem tud most mit tenni, a kábulat rabságában tengődik, míg az istenek úgy nem tartják jónak, hogy felébredhessen. A többiekre bízza magát, s reméli, hogy, hamarosan pihenhet egy kicsit, hogy aztán valamelyest újult erővel, a nap első, életet adó sugaraira kelvén elejthessenek pár vadat, ha már ilyen sokat készültek rá, és ily régóta hajszolják a kitűzött célt. Persze szó mi szó, egy bundának, melyen Vlendor gondolkozik, nagyon is örülne a kis tündér.*
2694. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-03-21 10:48:21
Üzenet elküldve: 2020-03-21 10:48:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
*Az ork hallgat, pontosabban hallgat és a munkájára koncentrál, a lánynak háttal, Arja nem is biztos abban, hogy hallotta amit mondott, vagy figyelt rá. A feltett kérdésre is visszafojtott lélegzettel várja a választ, és már azt gondolja, túl messzire ment a kérdezősködésben, de nem.
De először a kislányról akar hallani a kovács.*
- Hát... *igyekszik felidézni a kislánnyal és az asszonnyal való találkozást.*
- Nagyon bátor és különös kislány. Úgy forgatta a testőröm kardját, mint egy igazi vívó. Pedig egészen kicsi lány. Hét-nyolcéves ha lehetett. Sosem láttam még ilyet ezelőtt.
- A mesét pedig úgy mondta, mint a vízfolyás. Mint aki ezerszer is hallotta. *válaszol a kérésre.*
- Cirmi?? *bukik ki belőle aztán a csodálkozás, amikor választ kap a kérdésére. ~Ez egy nagyon, nagyon különös hely.~ gondolja, de azért lassan kezd megnyugodni.
Mivel a főzésre vonatkozó kérdés erősen szöget üt a fejében, körbenéz, sőt ha teheti körbesétál: van-e valamilyen további helyiség, ajtó, ami talán egy konyhába vezet. Ha talál bármi ilyesmit, félénken felveti.*
- Megnézem, mit tudok készíteni Neked. Igyekszem hamar elkészülni. *Ha rajta áll, minden nap ízletes ebédet és vacsorát fog készíteni, és nagyon igyekezik majd kivívni az ork kovács elégedettségét. Csak készüljön el az íj, hogy hazavihesse épségben!*
*Az ork hallgat, pontosabban hallgat és a munkájára koncentrál, a lánynak háttal, Arja nem is biztos abban, hogy hallotta amit mondott, vagy figyelt rá. A feltett kérdésre is visszafojtott lélegzettel várja a választ, és már azt gondolja, túl messzire ment a kérdezősködésben, de nem.
De először a kislányról akar hallani a kovács.*
- Hát... *igyekszik felidézni a kislánnyal és az asszonnyal való találkozást.*
- Nagyon bátor és különös kislány. Úgy forgatta a testőröm kardját, mint egy igazi vívó. Pedig egészen kicsi lány. Hét-nyolcéves ha lehetett. Sosem láttam még ilyet ezelőtt.
- A mesét pedig úgy mondta, mint a vízfolyás. Mint aki ezerszer is hallotta. *válaszol a kérésre.*
- Cirmi?? *bukik ki belőle aztán a csodálkozás, amikor választ kap a kérdésére. ~Ez egy nagyon, nagyon különös hely.~ gondolja, de azért lassan kezd megnyugodni.
Mivel a főzésre vonatkozó kérdés erősen szöget üt a fejében, körbenéz, sőt ha teheti körbesétál: van-e valamilyen további helyiség, ajtó, ami talán egy konyhába vezet. Ha talál bármi ilyesmit, félénken felveti.*
- Megnézem, mit tudok készíteni Neked. Igyekszem hamar elkészülni. *Ha rajta áll, minden nap ízletes ebédet és vacsorát fog készíteni, és nagyon igyekezik majd kivívni az ork kovács elégedettségét. Csak készüljön el az íj, hogy hazavihesse épségben!*
2693. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-03-20 09:55:54
Üzenet elküldve: 2020-03-20 09:55:54
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
//Arja//
*Arja tud főzni, a kovács pedig bólintással veszi tudomásul. Visszafordul az üllő felé, a vörösen izzó vasat kezdi kalapálni, hosszú percekig nem szól Arjához, a formálódó vasra koncentrál, ami lassan kezd egy tőrre hasonlítani. A lány szavaira mintha hümmögne olykor, szemei is összeszűkülnek, de ezt Arja aligha láthatja, hiszen neki háttal állva dolgozik.*
- Mesélni kislányról.
*Veti oda egyszer csak, majd visszafordul a tőr felé.*
- Cirmi varázsló.
*Válaszolja a kérdésre. Ő maga csupán egy átkozott ork, mint ahogyan a mese is mondja. Mert a mesének minden szava igaz. Azért bűnhődik mert régen egy igen kegyetlen ember volt. Sok mindent megbánt azóta. Belenyugodott már, hogy így marad, nem tiltakozik ellene és meggyilkolni sem akarja azt, aki véletlenül rátalál és a nőt sem, aki erre kárhoztatta.*
//Graril//
- Fenyegetőzni. Nem túl bölcs dolog fenyegetőzni.
*Mondja a macska, aki ugyan macskának tűnik, de nyilvánvalóan sokkal több annál.*
- És mit gondolsz, igaz lehet a mese? És a nő csakugyan gonosz boszorkány?
//Arja//
*Arja tud főzni, a kovács pedig bólintással veszi tudomásul. Visszafordul az üllő felé, a vörösen izzó vasat kezdi kalapálni, hosszú percekig nem szól Arjához, a formálódó vasra koncentrál, ami lassan kezd egy tőrre hasonlítani. A lány szavaira mintha hümmögne olykor, szemei is összeszűkülnek, de ezt Arja aligha láthatja, hiszen neki háttal állva dolgozik.*
- Mesélni kislányról.
*Veti oda egyszer csak, majd visszafordul a tőr felé.*
- Cirmi varázsló.
*Válaszolja a kérdésre. Ő maga csupán egy átkozott ork, mint ahogyan a mese is mondja. Mert a mesének minden szava igaz. Azért bűnhődik mert régen egy igen kegyetlen ember volt. Sok mindent megbánt azóta. Belenyugodott már, hogy így marad, nem tiltakozik ellene és meggyilkolni sem akarja azt, aki véletlenül rátalál és a nőt sem, aki erre kárhoztatta.*
//Graril//
- Fenyegetőzni. Nem túl bölcs dolog fenyegetőzni.
*Mondja a macska, aki ugyan macskának tűnik, de nyilvánvalóan sokkal több annál.*
- És mit gondolsz, igaz lehet a mese? És a nő csakugyan gonosz boszorkány?
2692. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-03-19 20:12:47
Üzenet elküldve: 2020-03-19 20:12:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem véletlenül szólította is meg az állatot. Ők csak ismerősei egymásnak, de Vlendor nem az állat gazdája. Ha nem vérezne ennyire a másik akkor még óvatosabban közelítette volna meg, de erre most nincs lehetőség. A szükséges elővigyázatosságnak lesz a kellő hatása. A Nagy Harcos engedi, hogy ellássa őt és az italt meg is issza amit felajánl neki. Ez a bizalom megnyugtatja a barbárt, de főleg az békíti meg a szívét mikor látja ahogy az állat sérülése eltűnik. Kézbe fogja a kutyát és visszatér a többiekhez ahol Nixomia ismét a saját feje után megy. Most viszont Vlendor nem néz rá haragosan. Hogy legyőzött ellenségével mit tesz az csak a lány döntése. Ha van idejük akkor ő még legalább megnyúzná a két Djh'ibou-t. Szíve szerint a táborukba vinné őket, hogy rendesen fel legyenek dolgozva, de Legalább a bundájukat lenne jó megmenteni. Aztán mehetnek is felőle a kutyával és a tündérrel a többiekhez. Az is szép séta lesz. Reméli, hogy egy kicsit még fog tudni pihenni vadászat előtt.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem véletlenül szólította is meg az állatot. Ők csak ismerősei egymásnak, de Vlendor nem az állat gazdája. Ha nem vérezne ennyire a másik akkor még óvatosabban közelítette volna meg, de erre most nincs lehetőség. A szükséges elővigyázatosságnak lesz a kellő hatása. A Nagy Harcos engedi, hogy ellássa őt és az italt meg is issza amit felajánl neki. Ez a bizalom megnyugtatja a barbárt, de főleg az békíti meg a szívét mikor látja ahogy az állat sérülése eltűnik. Kézbe fogja a kutyát és visszatér a többiekhez ahol Nixomia ismét a saját feje után megy. Most viszont Vlendor nem néz rá haragosan. Hogy legyőzött ellenségével mit tesz az csak a lány döntése. Ha van idejük akkor ő még legalább megnyúzná a két Djh'ibou-t. Szíve szerint a táborukba vinné őket, hogy rendesen fel legyenek dolgozva, de Legalább a bundájukat lenne jó megmenteni. Aztán mehetnek is felőle a kutyával és a tündérrel a többiekhez. Az is szép séta lesz. Reméli, hogy egy kicsit még fog tudni pihenni vadászat előtt.*
2691. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-03-18 18:24:41
Üzenet elküldve: 2020-03-18 18:24:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
*Arja erősen átöleli Grarilt, de tartja magát. Nem akarja, hogy a férfi lássa a félelmét. Mindkettejüknek jobb így.*
- Te is! *súgja, és nem, nem csuklik el a hangja, csak a tekintete rebben meg egy pillanatra, ahogy a szemével kíséri a férfit, amint az kilép az ajtón a mellé szegődő cirmossal, és ő ott marad egészen egyedül az orkkal.
Aztán lassan visszafordul, először lesütve a szemét, az eshetőségeit, meg a tőre fogását latolgatva, elkészülve a legrosszabbra, ahogy a zöldbőrű összeszűkült pupillákkal kezdi méregetni.
Aztán egy kicsit megkönnyebbül a kérdés hallatán, bár a szívében még mindig nem enged fel az éber rettegés.*
- Ha van miből... igen. *mondja halkan, kutatón visszanézve, hogy valóban csak ennyit szeretne az ork kovács: egy finoman elkészített ételt. Nem mondaná ugyan szakácsnőnek magát, de a gnóm szabónál, akinek dolgozott Wegtorenben, ellesett egy s mást a szakácsnétól, az pedig szerencsére hagyta, hogy kérdezősködjön, és tanuljon. Magára meg mindig is ő főzött. Már ha volt miből.*
- Igazából csak elindultunk a pusztában. Ennyit megtudtunk a törpe kovácsoktól. Hogy valahol itt élsz, a puszta mélyén. Meg akartunk találni. *próbál válaszolni aztán a következő kérdésre.*
- De előtte kérdezősködtünk egy tanyán. Egy asszonyba és egy kislányba botlottunk. A kislány végül elmondott egy mesét.
- Aztán követtük a táborhelyeket. Míg végül idekerültünk. *az őrzö nagymacskák ügyét és a köd dolgát nem hozná inkább szóba. Szinte biztos benne, hogy az, aki nekik parancsolt, róluk is tudott. ~És az valóban az ork lenne~?*
- Te... varázsló vagy, ugye? *teszi fel félénken a kérdést, nem tudva, mennyit engedhet meg magának. És ha eddig nem haragította magára a kovácsot, felteszi azt a kérdést is, ami a legjobban izgatja, mióta megpillantotta a nagydarab, szőröshátú hústoronyt.*
- Te énekeltél nekünk... a ködben?? *csuklik el azért most a hangja, ahogy várja a választ.*
*Arja erősen átöleli Grarilt, de tartja magát. Nem akarja, hogy a férfi lássa a félelmét. Mindkettejüknek jobb így.*
- Te is! *súgja, és nem, nem csuklik el a hangja, csak a tekintete rebben meg egy pillanatra, ahogy a szemével kíséri a férfit, amint az kilép az ajtón a mellé szegődő cirmossal, és ő ott marad egészen egyedül az orkkal.
Aztán lassan visszafordul, először lesütve a szemét, az eshetőségeit, meg a tőre fogását latolgatva, elkészülve a legrosszabbra, ahogy a zöldbőrű összeszűkült pupillákkal kezdi méregetni.
Aztán egy kicsit megkönnyebbül a kérdés hallatán, bár a szívében még mindig nem enged fel az éber rettegés.*
- Ha van miből... igen. *mondja halkan, kutatón visszanézve, hogy valóban csak ennyit szeretne az ork kovács: egy finoman elkészített ételt. Nem mondaná ugyan szakácsnőnek magát, de a gnóm szabónál, akinek dolgozott Wegtorenben, ellesett egy s mást a szakácsnétól, az pedig szerencsére hagyta, hogy kérdezősködjön, és tanuljon. Magára meg mindig is ő főzött. Már ha volt miből.*
- Igazából csak elindultunk a pusztában. Ennyit megtudtunk a törpe kovácsoktól. Hogy valahol itt élsz, a puszta mélyén. Meg akartunk találni. *próbál válaszolni aztán a következő kérdésre.*
- De előtte kérdezősködtünk egy tanyán. Egy asszonyba és egy kislányba botlottunk. A kislány végül elmondott egy mesét.
- Aztán követtük a táborhelyeket. Míg végül idekerültünk. *az őrzö nagymacskák ügyét és a köd dolgát nem hozná inkább szóba. Szinte biztos benne, hogy az, aki nekik parancsolt, róluk is tudott. ~És az valóban az ork lenne~?*
- Te... varázsló vagy, ugye? *teszi fel félénken a kérdést, nem tudva, mennyit engedhet meg magának. És ha eddig nem haragította magára a kovácsot, felteszi azt a kérdést is, ami a legjobban izgatja, mióta megpillantotta a nagydarab, szőröshátú hústoronyt.*
- Te énekeltél nekünk... a ködben?? *csuklik el azért most a hangja, ahogy várja a választ.*
2690. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-03-16 19:16:34
Üzenet elküldve: 2020-03-16 19:16:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
//Cirmi//
*Még mielőtt a macska által mondott irányba fordulna hátranyúl érte, hogy maga elé ültesse a nyeregben.*
- Azt hiszem, hogy így kényelmesebb lesz Cirmi úr!*-mosolyodik el a férfi, és arra vezeti a lovát, ahová a macska mondja. Közben szóba kerül az arcán éktelenkedő átokbélyeg.*
- Az orkot kerestük, a Szántóföldeken volt egy tanya, ahol egy kislány, és egy asszonyság lakott. Információt tőlük. Kiderült, hogy a kislány tud egy mesét, ami segíthet minket az utunkban, de nem voltak valami készségesek abban, hogy elmondják. Én bedühödtem, és előrántottam a kardomat, és fenyegetőzni kezdtem. Erre kiderült az asszonyságról, hogy valamiféle boszorkány, mert megbénított. Se mozogni, se beszélni nem tudtam. El akarta venni a kardomat. Arja, kiharcolta, hogy megtarthassam, de csak addig, ameddig el nem jutunk ide. Utána oda kell adnom. Ezért kaptam ezt a heget, hogy el ne felejtsem, milyen ostoba voltam. Ha odaadom nekik a kardomat, akkor eltűnik a heg is.*-mondja a férfi. Közben várja a cirmos válaszát, hogy merre menjen tovább a nagy fűtengerben.*
//Cirmi//
*Még mielőtt a macska által mondott irányba fordulna hátranyúl érte, hogy maga elé ültesse a nyeregben.*
- Azt hiszem, hogy így kényelmesebb lesz Cirmi úr!*-mosolyodik el a férfi, és arra vezeti a lovát, ahová a macska mondja. Közben szóba kerül az arcán éktelenkedő átokbélyeg.*
- Az orkot kerestük, a Szántóföldeken volt egy tanya, ahol egy kislány, és egy asszonyság lakott. Információt tőlük. Kiderült, hogy a kislány tud egy mesét, ami segíthet minket az utunkban, de nem voltak valami készségesek abban, hogy elmondják. Én bedühödtem, és előrántottam a kardomat, és fenyegetőzni kezdtem. Erre kiderült az asszonyságról, hogy valamiféle boszorkány, mert megbénított. Se mozogni, se beszélni nem tudtam. El akarta venni a kardomat. Arja, kiharcolta, hogy megtarthassam, de csak addig, ameddig el nem jutunk ide. Utána oda kell adnom. Ezért kaptam ezt a heget, hogy el ne felejtsem, milyen ostoba voltam. Ha odaadom nekik a kardomat, akkor eltűnik a heg is.*-mondja a férfi. Közben várja a cirmos válaszát, hogy merre menjen tovább a nagy fűtengerben.*
2689. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-03-16 07:48:41
Üzenet elküldve: 2020-03-16 07:48:41
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
//Arja//
- Okos leány.
*Hümmög elismerően az ork, majd biccent a férfinek.*
- Okos férfi.
*Összeszűkült pupillákkal méregeti a lányt, miután a férfi távozott.*
- Leány tud főzni? Macska rossz szakács. Ork is rossz szakács.
*Arja félelmeivel ellentétben az ork nem akarja örök rabságra kárhoztatni, sem fajtalan dolgokra kényszeríteni. Csak enne valami finomat. De a férfit és az arcán a jelet nem akarja látni.*
- Hogy találni rám?
*Kérdezi, bár sejti, ha máshonnan nem, hát a jelből. De az egyértelmű volt kezdettől, hogy okkal jöttek ide és hozzá, szóval nem véletlenül estek ide be.*
//Graril//
- Á elmész. Gondoltam, hogy így lesz.
*Szegődik a cirmos Graril lába mellé, mikor az a távozás hímes mezejére lép.*
- Ugye tudod, hogy nélkülem nem jutsz ki a ködből?
*Teszi fel a költői kérdést, miután felugrott a ló farára.*
- Út közben mesélhetsz a jelről.
*A táj ugyanolyan, mint jövetelükkor, csak az ork barlangja körül van egy ködmentes folt, aztán ugyanaz a tejszerű, fojtogató miazma.*
- Balra tarts, vagy a mocsárban találod magad.
//Arja//
- Okos leány.
*Hümmög elismerően az ork, majd biccent a férfinek.*
- Okos férfi.
*Összeszűkült pupillákkal méregeti a lányt, miután a férfi távozott.*
- Leány tud főzni? Macska rossz szakács. Ork is rossz szakács.
*Arja félelmeivel ellentétben az ork nem akarja örök rabságra kárhoztatni, sem fajtalan dolgokra kényszeríteni. Csak enne valami finomat. De a férfit és az arcán a jelet nem akarja látni.*
- Hogy találni rám?
*Kérdezi, bár sejti, ha máshonnan nem, hát a jelből. De az egyértelmű volt kezdettől, hogy okkal jöttek ide és hozzá, szóval nem véletlenül estek ide be.*
//Graril//
- Á elmész. Gondoltam, hogy így lesz.
*Szegődik a cirmos Graril lába mellé, mikor az a távozás hímes mezejére lép.*
- Ugye tudod, hogy nélkülem nem jutsz ki a ködből?
*Teszi fel a költői kérdést, miután felugrott a ló farára.*
- Út közben mesélhetsz a jelről.
*A táj ugyanolyan, mint jövetelükkor, csak az ork barlangja körül van egy ködmentes folt, aztán ugyanaz a tejszerű, fojtogató miazma.*
- Balra tarts, vagy a mocsárban találod magad.
2688. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-03-14 18:09:05
Üzenet elküldve: 2020-03-14 18:09:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj - Külön utakon //
*A férfi nem örül annak, amit a hegyomlás méretű ork vele közöl, de nincs mit tennie, enged a feltételnek. Odalép Arjához, és búcsúképpen megöleli őt.*
- Egy hat múlva találkozunk. Vigyázz magadra!*-mondja a férfi, majd elengedi a nőt, és meghajol az ork előtt.*
- Viszont látásra Mester uram!*-köszön el illendőképpen, majd kifelé veszi az útját a műhelyből. Ha Cirmi, még ott van, egy biccentést tesz meg felé, majd indul felfelé a lépcsőn. A lovát eloldozza, és el is indul vissza a Szántóföldek felé.*
~Meg kell találnom a nőt a gyermekkel, csak ők vehetik le rólam ezt a rút heget.~*-gondolja magába, és hátasát szaporább ügetésre biztatja.*
*A férfi nem örül annak, amit a hegyomlás méretű ork vele közöl, de nincs mit tennie, enged a feltételnek. Odalép Arjához, és búcsúképpen megöleli őt.*
- Egy hat múlva találkozunk. Vigyázz magadra!*-mondja a férfi, majd elengedi a nőt, és meghajol az ork előtt.*
- Viszont látásra Mester uram!*-köszön el illendőképpen, majd kifelé veszi az útját a műhelyből. Ha Cirmi, még ott van, egy biccentést tesz meg felé, majd indul felfelé a lépcsőn. A lovát eloldozza, és el is indul vissza a Szántóföldek felé.*
~Meg kell találnom a nőt a gyermekkel, csak ők vehetik le rólam ezt a rút heget.~*-gondolja magába, és hátasát szaporább ügetésre biztatja.*
2687. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-03-14 12:50:48
Üzenet elküldve: 2020-03-14 12:50:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
*A lány szomorúan néz Grarilra. Ha ő lenne a helyében, talán ő sem hagyná itt azt, akinek az őrzését rábízták, úgy véli. Ám akkor is: okosan kell dönteniük! Ha magukra haragítják az orkot, Graril biztosan meghal. ~Hogyan tudna megvédeni vele szemben? Nagyon nagy hatalommal bír!~ és talán ő maga is, Arja is itt marad örökre! És ott az a gonosz heg is, a tanyán élők ajándéka!
Egyetlen esélyük, hogy ha engedelmeskednek neki. Ők akartak ide jönni.*
- Kérlek, most menj! Bízom az ígéretben! *pillant az orkra, ám a szívét összeszorítja a félelem. ~Szót kell értsek vele valahogyan!~ préseli össze a száját. ~Mindenesetre, legalább Graril megmenekül, ha a dolgok igazán rosszul alakulnának.~ biztatja magát, és összeszedve minden bátorságát, nyugodtságot erőltet magára.*
- Minden rendben lesz, meglátod! Most menj! Intézd a kard dolgát, amíg lehet! Én is megteszem, amit tudok! *mosolyog bátorítón, halványan.*
*A lány szomorúan néz Grarilra. Ha ő lenne a helyében, talán ő sem hagyná itt azt, akinek az őrzését rábízták, úgy véli. Ám akkor is: okosan kell dönteniük! Ha magukra haragítják az orkot, Graril biztosan meghal. ~Hogyan tudna megvédeni vele szemben? Nagyon nagy hatalommal bír!~ és talán ő maga is, Arja is itt marad örökre! És ott az a gonosz heg is, a tanyán élők ajándéka!
Egyetlen esélyük, hogy ha engedelmeskednek neki. Ők akartak ide jönni.*
- Kérlek, most menj! Bízom az ígéretben! *pillant az orkra, ám a szívét összeszorítja a félelem. ~Szót kell értsek vele valahogyan!~ préseli össze a száját. ~Mindenesetre, legalább Graril megmenekül, ha a dolgok igazán rosszul alakulnának.~ biztatja magát, és összeszedve minden bátorságát, nyugodtságot erőltet magára.*
- Minden rendben lesz, meglátod! Most menj! Intézd a kard dolgát, amíg lehet! Én is megteszem, amit tudok! *mosolyog bátorítón, halványan.*
2686. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-03-12 10:32:41
Üzenet elküldve: 2020-03-12 10:32:41
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
*Elégedetten morran, hogy a lány rábólint a feltételére, de azt még orkésszel is tudja, hogy a férfivel bajok lesznek.*
- Leány marad. Férfi elmegy.
*Grarillal ellentétben az ork kifejezetten fenyegető: hatalmasra nőtt, kegyetlennek tűnik és egy hatalmas kalapács is van nála, amivel bárki koponyáját be tudná zúzni.*
- Nem akarni látni heges pofád!
*Kicsit mozdul a kalapács a kezében, pupillái akkorára szűkülnek, mint a tű foka.*
- Leány marad, férfi elmegy.
*Ádáz egy dögnek néz ki. A kegyetlenségéről szóló mesék valószínűleg igazak az utolsó szóig.*
- Leány okosabb.
*Elégedetten morran, hogy a lány rábólint a feltételére, de azt még orkésszel is tudja, hogy a férfivel bajok lesznek.*
- Leány marad. Férfi elmegy.
*Grarillal ellentétben az ork kifejezetten fenyegető: hatalmasra nőtt, kegyetlennek tűnik és egy hatalmas kalapács is van nála, amivel bárki koponyáját be tudná zúzni.*
- Nem akarni látni heges pofád!
*Kicsit mozdul a kalapács a kezében, pupillái akkorára szűkülnek, mint a tű foka.*
- Leány marad, férfi elmegy.
*Ádáz egy dögnek néz ki. A kegyetlenségéről szóló mesék valószínűleg igazak az utolsó szóig.*
- Leány okosabb.
2685. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-03-12 08:34:44
Üzenet elküldve: 2020-03-12 08:34:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
*Az ork szavai meghökkent a férfit. A báró azért küldte el őt Arjával, hogy vigyázzon rá. Ezt pedig be is fogja tartani!*
- Mester, engem azzal bízták meg, hogy vigyáztak erre a lányra. Nem hagyható magára!*-jelenti ki nyugodt hangon a férfi. Nem fölényeskedik, nem követel, csupán jelzi, hogy ez neki a küldetése. Ránéz Arjára, és a nő értheti, hogy bizony Graril nem fogja csak úgy feladni az elveit. Reménykedik abban, hogy az ork kovácsnak megesik rajta a szíve, és engedi, hogy itt maradhasson a műhelyben.*
*Az ork szavai meghökkent a férfit. A báró azért küldte el őt Arjával, hogy vigyázzon rá. Ezt pedig be is fogja tartani!*
- Mester, engem azzal bízták meg, hogy vigyáztak erre a lányra. Nem hagyható magára!*-jelenti ki nyugodt hangon a férfi. Nem fölényeskedik, nem követel, csupán jelzi, hogy ez neki a küldetése. Ránéz Arjára, és a nő értheti, hogy bizony Graril nem fogja csak úgy feladni az elveit. Reménykedik abban, hogy az ork kovácsnak megesik rajta a szíve, és engedi, hogy itt maradhasson a műhelyben.*
2684. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-03-11 20:28:25
Üzenet elküldve: 2020-03-11 20:28:25
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Vlendor nem gazdája Strat hátasának, azonban pont elég időt töltött már az ebbel, hogy az ne rögtön karja felé kapjon, mikor közeledik, jóllehet látszik, hogy szenved sebesülésétől. Egy pillanatra megráng, majd a nyugtató hangra lassan szűkölni kezd, s tekintetét Vlendorra függeszti. Miközben az, az italt szájába próbálja tölteni, vaskos, érdes nyelvével érinti kezét, megnyalja azt. A hatás nem látványos, sőt, először a barbár azt gondolhatná, hogy semmi sem történik, mert a kutya feje az erőlködés után visszahanyatlik, aztán mégis történik valami. A sebszélek lassan összehúzódnak, s a vérzés is csillapul, majd lassan eláll. A nyüszítés is abbamarad, immár csak nyugodt légzés figyelhető meg, s az állat lehunyva szemét aludni kezd. A felépülés nem rögtön és nem ma fog megtörténni. Gazdáját talán megmentette ugyan, de a következő hajnali terelés rovására, mert így biztosan nem fog tudni részt venni benne. Az állat alá nyúl, mely nehéz, de a barbárnak nem okoz gondot, a tündér bizonyára megkínlódna vele. Nem áll a lábára, így kézben kell vinnie, azonban ezt sikeresen véghez is viszi, főként, hogy a tündér mellől fölálló Bathrak szótlan segít is neki az utolsó métereken.
Strat az álom és a lázálom határán lebeg, nem tudni mire gondol, az is elképzelhető, hogy semmire. Pihenésre és nyugalomra van szüksége, a méreg hatása nem hosszú, épphogy arra találták ki, hogy míg a nagymacska áldozatát megöli, addig kitartson.
Nixomia kegyességről tesz tanúbizonyságot. Az állat, melyet két esetben is megsebesített még mindig a földön fekszik, szinte öntudatlanul. Ez a lány szerencséje, ugyanis csak ezen múlik hogy karja épen marad, mikor az italt az állat szájába tölti. Itt is hasonló eredménnyel zárul, mint korábban, a nagymacska állapota lassú javulásnak indul, míg végül mélyen morogni kezd. Nixomia hátrébb lép, s a Djh'Ibou, melynek sérülése nem oly súlyos, mint Strat hátasáé, lassan négy lábra áll. Szemei hirtelen villannak meg a sötétben a lány felé, azonban vadnak született, vadabbnak, mint sok más állat, emellett jó stratéga is, ösztönből. Helyzetét gyorsan felmérve iramodik el az ellenkező irányba, s ismét a puszta részévé válik. Bathrak az egész ceremóniát némán és elkerekedett szemekkel nézi végig, miután Strat és kutyája is megmenekült, majd határozottan biccent, szemének és szívének kedves látványt látott, vélhetően óriásit nőtt a lány a szemében. A kalandozóknak immár lehetőségében áll, a két másik elhullott Djh'Ibou-val, azt kezdeni, mit csak szeretnének, emellett Stratot és hátasát is a táborba vihetik, hogy pihenésüket megkezdhessék. Másnap is kell az erő, s bár nem hosszú már az éj, van még lehetőség a pihenésre, feltéve, ha ezek után még tudnak aludni.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Vlendor nem gazdája Strat hátasának, azonban pont elég időt töltött már az ebbel, hogy az ne rögtön karja felé kapjon, mikor közeledik, jóllehet látszik, hogy szenved sebesülésétől. Egy pillanatra megráng, majd a nyugtató hangra lassan szűkölni kezd, s tekintetét Vlendorra függeszti. Miközben az, az italt szájába próbálja tölteni, vaskos, érdes nyelvével érinti kezét, megnyalja azt. A hatás nem látványos, sőt, először a barbár azt gondolhatná, hogy semmi sem történik, mert a kutya feje az erőlködés után visszahanyatlik, aztán mégis történik valami. A sebszélek lassan összehúzódnak, s a vérzés is csillapul, majd lassan eláll. A nyüszítés is abbamarad, immár csak nyugodt légzés figyelhető meg, s az állat lehunyva szemét aludni kezd. A felépülés nem rögtön és nem ma fog megtörténni. Gazdáját talán megmentette ugyan, de a következő hajnali terelés rovására, mert így biztosan nem fog tudni részt venni benne. Az állat alá nyúl, mely nehéz, de a barbárnak nem okoz gondot, a tündér bizonyára megkínlódna vele. Nem áll a lábára, így kézben kell vinnie, azonban ezt sikeresen véghez is viszi, főként, hogy a tündér mellől fölálló Bathrak szótlan segít is neki az utolsó métereken.
Strat az álom és a lázálom határán lebeg, nem tudni mire gondol, az is elképzelhető, hogy semmire. Pihenésre és nyugalomra van szüksége, a méreg hatása nem hosszú, épphogy arra találták ki, hogy míg a nagymacska áldozatát megöli, addig kitartson.
Nixomia kegyességről tesz tanúbizonyságot. Az állat, melyet két esetben is megsebesített még mindig a földön fekszik, szinte öntudatlanul. Ez a lány szerencséje, ugyanis csak ezen múlik hogy karja épen marad, mikor az italt az állat szájába tölti. Itt is hasonló eredménnyel zárul, mint korábban, a nagymacska állapota lassú javulásnak indul, míg végül mélyen morogni kezd. Nixomia hátrébb lép, s a Djh'Ibou, melynek sérülése nem oly súlyos, mint Strat hátasáé, lassan négy lábra áll. Szemei hirtelen villannak meg a sötétben a lány felé, azonban vadnak született, vadabbnak, mint sok más állat, emellett jó stratéga is, ösztönből. Helyzetét gyorsan felmérve iramodik el az ellenkező irányba, s ismét a puszta részévé válik. Bathrak az egész ceremóniát némán és elkerekedett szemekkel nézi végig, miután Strat és kutyája is megmenekült, majd határozottan biccent, szemének és szívének kedves látványt látott, vélhetően óriásit nőtt a lány a szemében. A kalandozóknak immár lehetőségében áll, a két másik elhullott Djh'Ibou-val, azt kezdeni, mit csak szeretnének, emellett Stratot és hátasát is a táborba vihetik, hogy pihenésüket megkezdhessék. Másnap is kell az erő, s bár nem hosszú már az éj, van még lehetőség a pihenésre, feltéve, ha ezek után még tudnak aludni.*
2683. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-03-10 21:43:38
Üzenet elküldve: 2020-03-10 21:43:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
* Legyőzte a dögöt és elrakta fogat is. Most, hogy ezeket letudta a tündérhez siet, hogy közelebbről ne tudjon mit kezdeni vele. Mert egy magatehetetlen sérülésektől szinte mentes egyénnel mit tudna ő kezdeni. Vlendor meg ez idő alatt besiet a bozótosba, hogy pontot tegyen a másik jószág ügyének a végére. Nyilván az általa nyújtott nemes gesztust nem értékeli annyira, mint a lány. Bár most az egyszer igazat kéne adnia, mert tényleg nincs túl jó bőrben a cicája. De már eldöntötte, hogy megkíméli az állatott. Amit elhatároz ahhoz szeret ám ragaszkodni. Most sem adja meg az örömöt a barbárnak, hogy igaza legyen. Már korábban is gondolt rá, hogy használja az zöld lutyfuszát, de nem akarta elpazarolni. Viszont úgy tűnik, hogy mindenki épségben van a tündéren kívül, szóval csak azért is elfogja használni. Határozottan elindul hát a Djh'Ibou felé. Külső szemlélő azt is hihetné, hogy kivégezni indul. Mellé érve viszont letérdel mellé és előkapja a kis üveget. Óvatosan beletölti a 1 Világoszöld varázsital tartalmát az állatMesélő (Nyíl) szájába és aztán gyorsan elhátrál
. Kíváncsian szemléli, hogy mi fog most következni. Feltehetően ha felépül a jószág elmenekül és aztán cipelhetik vissza a tündért. Vagyis cipelje a bánat, ha már talpra állt a kutya, akkor a lány inkább arra bízná. Mert hát ez lenne a dolga a kutyának. Azért a lány kíváncsi lesz arra, hogy milyen pofát vágnak majd a többiek a macska mentéshez.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
* Legyőzte a dögöt és elrakta fogat is. Most, hogy ezeket letudta a tündérhez siet, hogy közelebbről ne tudjon mit kezdeni vele. Mert egy magatehetetlen sérülésektől szinte mentes egyénnel mit tudna ő kezdeni. Vlendor meg ez idő alatt besiet a bozótosba, hogy pontot tegyen a másik jószág ügyének a végére. Nyilván az általa nyújtott nemes gesztust nem értékeli annyira, mint a lány. Bár most az egyszer igazat kéne adnia, mert tényleg nincs túl jó bőrben a cicája. De már eldöntötte, hogy megkíméli az állatott. Amit elhatároz ahhoz szeret ám ragaszkodni. Most sem adja meg az örömöt a barbárnak, hogy igaza legyen. Már korábban is gondolt rá, hogy használja az zöld lutyfuszát, de nem akarta elpazarolni. Viszont úgy tűnik, hogy mindenki épségben van a tündéren kívül, szóval csak azért is elfogja használni. Határozottan elindul hát a Djh'Ibou felé. Külső szemlélő azt is hihetné, hogy kivégezni indul. Mellé érve viszont letérdel mellé és előkapja a kis üveget. Óvatosan beletölti a 1 Világoszöld varázsital tartalmát az állatMesélő (Nyíl) szájába és aztán gyorsan elhátrál
. Kíváncsian szemléli, hogy mi fog most következni. Feltehetően ha felépül a jószág elmenekül és aztán cipelhetik vissza a tündért. Vagyis cipelje a bánat, ha már talpra állt a kutya, akkor a lány inkább arra bízná. Mert hát ez lenne a dolga a kutyának. Azért a lány kíváncsi lesz arra, hogy milyen pofát vágnak majd a többiek a macska mentéshez.*
2682. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-03-10 20:27:44
Üzenet elküldve: 2020-03-10 20:27:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
*Arya lassan, nagyon lassan, dobogó szívvel bólint. Grarilra pillant, üzenve a szemével, jóváhagyólag, kérőn.*
- Menj! Vidd el a kardot! *mondja a férfinak. Nem szólt neki a félelméről a heg kapcsán, hogy talán véges az idő. Hogy talán jóvátehetetlen dolog történik, ha nem viszi viszi vissza időben azt a nőhöz.*
- Ha nem találnád... akkor menj a Templomba! Hallod? Az artheniori sziklatemplomba! *Hallott már ilyen átokhegekről.*
- A Tavernában találkozunk. Egy hat elteltével várj minden nap. *teszi hozzá még halkan, nemcsak Grarilt, de saját magát is biztatva, reménykedőn. Azt nem mondja, mit tegyen a férfi, ha nem jönne meg. Akkor úgy sincs mit tenni.
~Itt fogom végezni? Egy ork barlangjában?! Egy íj miatt... ~ szorul össze a szíve, de azt is tudja, hogy ha ez a sorsa, ez ellen Graril úgy sem tud semmit tenni, sőt, más sem tudna. Túl mágikus, nagy hatalmú ez a hely, kevesek ők ehhez.
Kifizetni, ha a mesterkovács elengedi innen, még ki tudná az íjat, a báró hagyott nála annyi pénzt.
~De elenged-e vajon? Bántani fog-e? Mit tervez?!~ rebben meg a tekintete, ahogy a nagy darab zöldbőrűre siklik. Fél. Nem tudja a választ, csak azt tudja, hogy ha már idáig eljöttek, ha megtalálták a herceget, és egy hat alatt valóban elkészül a csodálatos fegyver, akkor meg kell várnia!*
- Menj! *bólint hát Graril felé könyörgőn.* - És vigyázz magadra!
*Arya lassan, nagyon lassan, dobogó szívvel bólint. Grarilra pillant, üzenve a szemével, jóváhagyólag, kérőn.*
- Menj! Vidd el a kardot! *mondja a férfinak. Nem szólt neki a félelméről a heg kapcsán, hogy talán véges az idő. Hogy talán jóvátehetetlen dolog történik, ha nem viszi viszi vissza időben azt a nőhöz.*
- Ha nem találnád... akkor menj a Templomba! Hallod? Az artheniori sziklatemplomba! *Hallott már ilyen átokhegekről.*
- A Tavernában találkozunk. Egy hat elteltével várj minden nap. *teszi hozzá még halkan, nemcsak Grarilt, de saját magát is biztatva, reménykedőn. Azt nem mondja, mit tegyen a férfi, ha nem jönne meg. Akkor úgy sincs mit tenni.
~Itt fogom végezni? Egy ork barlangjában?! Egy íj miatt... ~ szorul össze a szíve, de azt is tudja, hogy ha ez a sorsa, ez ellen Graril úgy sem tud semmit tenni, sőt, más sem tudna. Túl mágikus, nagy hatalmú ez a hely, kevesek ők ehhez.
Kifizetni, ha a mesterkovács elengedi innen, még ki tudná az íjat, a báró hagyott nála annyi pénzt.
~De elenged-e vajon? Bántani fog-e? Mit tervez?!~ rebben meg a tekintete, ahogy a nagy darab zöldbőrűre siklik. Fél. Nem tudja a választ, csak azt tudja, hogy ha már idáig eljöttek, ha megtalálták a herceget, és egy hat alatt valóban elkészül a csodálatos fegyver, akkor meg kell várnia!*
- Menj! *bólint hát Graril felé könyörgőn.* - És vigyázz magadra!
2681. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-03-10 09:53:31
Üzenet elküldve: 2020-03-10 09:53:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
*Az ork vörös színű szeme a lányon időzik, aztán pedig a pillantás átfordul a férfire. A vörös pillantás pedig elidőzik a bélyegen, pupillái összeszűkülnek, de nem szól, figyelme ugyanis a lányé.*
- Cőő! Hogy ide?
*Beszédéből nehéz elhinni, hogy valaha talán herceg lehetett. Vállára csapja a kalapácsot, közben újra Grarilra sandít.*
- Ezer.
*Szabja ki az árat, ahogy újra Arjára pillant, közben a fogóval újra a tűzbe teszi a munkadarabot, mert az túlságosan kihűlt míg így csevegtek.*
- Egy hat.
*Fordul újra a páros felé.*
- Lány marad. Férfi elmegy.
*Közli a feltételeit is, immáron újra Graril arcán a jelet fixírozva.*
*Az ork vörös színű szeme a lányon időzik, aztán pedig a pillantás átfordul a férfire. A vörös pillantás pedig elidőzik a bélyegen, pupillái összeszűkülnek, de nem szól, figyelme ugyanis a lányé.*
- Cőő! Hogy ide?
*Beszédéből nehéz elhinni, hogy valaha talán herceg lehetett. Vállára csapja a kalapácsot, közben újra Grarilra sandít.*
- Ezer.
*Szabja ki az árat, ahogy újra Arjára pillant, közben a fogóval újra a tűzbe teszi a munkadarabot, mert az túlságosan kihűlt míg így csevegtek.*
- Egy hat.
*Fordul újra a páros felé.*
- Lány marad. Férfi elmegy.
*Közli a feltételeit is, immáron újra Graril arcán a jelet fixírozva.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2949-2968