Külső területek - Füves puszta
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 136 (2701. - 2720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2949-2968
2720. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-04-22 16:55:19
Üzenet elküldve: 2020-04-22 16:55:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Myr hajnala//
* Sikerült meglepniük a csordát. A megriadt állatok között teljes a fejetlenség. Végül aztán csak összeszedik magukat meglódulnak előre. pont abba az irányba, amelyikbe menniük kell. A vezérhím jól kitűnik a csordából. ~ Nem semmi! Jó nagy darab egy valami az. Nem szívesen kerülnék az útjába. ~ Bármely épeszű élőlény valószínűleg ezen az állásponton lehet. Eddig minden a terv szerint halad. Ha így marad, akkor estére remek sültett tudhatnak majd magukénak.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Myr hajnala//
* Sikerült meglepniük a csordát. A megriadt állatok között teljes a fejetlenség. Végül aztán csak összeszedik magukat meglódulnak előre. pont abba az irányba, amelyikbe menniük kell. A vezérhím jól kitűnik a csordából. ~ Nem semmi! Jó nagy darab egy valami az. Nem szívesen kerülnék az útjába. ~ Bármely épeszű élőlény valószínűleg ezen az állásponton lehet. Eddig minden a terv szerint halad. Ha így marad, akkor estére remek sültett tudhatnak majd magukénak.*
2719. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-04-20 23:27:49
Üzenet elküldve: 2020-04-20 23:27:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Myr hajnala//
*Strat szegény rohan, ahogy csak gyengécskébb szervezete és futáshoz nem szokott tüdeje engedi, de azért az adrenalin dolgozik benne, és a tenni akarás, így ha csak rajta múlik, igyekszik tenni a magáét. Látja, hogy meglódul a csorda, s hogy Bathrakék, és mindenki teszi a dolgát, a tervük beválni látszik, legalábbis eddig a pontig, s csak a puszta szellemei tudhatják, hogy tovább hogyan is lesz? Szakadoznak le állatok a csordáról, ezt még ő is tudja, hogy jó jel, de igyekszik Bathrak kérésének eleget tenni.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Myr hajnala//
*Strat szegény rohan, ahogy csak gyengécskébb szervezete és futáshoz nem szokott tüdeje engedi, de azért az adrenalin dolgozik benne, és a tenni akarás, így ha csak rajta múlik, igyekszik tenni a magáét. Látja, hogy meglódul a csorda, s hogy Bathrakék, és mindenki teszi a dolgát, a tervük beválni látszik, legalábbis eddig a pontig, s csak a puszta szellemei tudhatják, hogy tovább hogyan is lesz? Szakadoznak le állatok a csordáról, ezt még ő is tudja, hogy jó jel, de igyekszik Bathrak kérésének eleget tenni.*
2718. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-04-19 01:41:31
Üzenet elküldve: 2020-04-19 01:41:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Myr hajnala//
*A maihhinek gyönyörű állatok. Nem véletlen vannak megbecsülve a törzsek által. Vlendor jelére a csapatuk elindul és az eredmény eleinte zavar a csordában majd ők is menekülni kezdenek. Egyelőre minden jól halad. A nomád hajtja a lovát és hatalmasakat csap fél kézzel ara a fémlemezre miközben torkaszakadtából üvölt amit néha úgy cifráz mint a kutyák szokták a vonyításukat.*
-Hauuuu! Hau, hau, hauuuu!
*Amúgy tartja a formációt és igyekszik az állatokat a csapda irányába terelni. Kölyköket és terhes nőstényeket nem kell félteni. Rég volt már ilyenben része és a jókedvér nem is tervezi elrejteni. Ami persze nem párosul figyelmetlenséggel. Egy vadászatot mindig komolyan kell venni.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Myr hajnala//
*A maihhinek gyönyörű állatok. Nem véletlen vannak megbecsülve a törzsek által. Vlendor jelére a csapatuk elindul és az eredmény eleinte zavar a csordában majd ők is menekülni kezdenek. Egyelőre minden jól halad. A nomád hajtja a lovát és hatalmasakat csap fél kézzel ara a fémlemezre miközben torkaszakadtából üvölt amit néha úgy cifráz mint a kutyák szokták a vonyításukat.*
-Hauuuu! Hau, hau, hauuuu!
*Amúgy tartja a formációt és igyekszik az állatokat a csapda irányába terelni. Kölyköket és terhes nőstényeket nem kell félteni. Rég volt már ilyenben része és a jókedvér nem is tervezi elrejteni. Ami persze nem párosul figyelmetlenséggel. Egy vadászatot mindig komolyan kell venni.*
2717. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-04-17 22:58:02
Üzenet elküldve: 2020-04-17 22:58:02
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Myr hajnala//
*A csorda már ugyan lassan, de mozgolódik, éles hangok hallatszódnak innen-onnan, igaz még ritkán. Olykor prüszkölés, s, ha kitekintenek a perem felett, láthatják, hogy néhány vaskosabb maihhin hempereg a kiszáradt mederben, mintha így tisztálkodnának. Lassan a csorda többi része is megébred, s a mozgolódás máris érződik mellkasuk alatt, amint hasalnak, a lovak nyugtalankodni kezdenek. Bathrak éles pillantást vált a társaival, majd a többiekre nézve bólint, s a lovakhoz lépnek. mielőtt Vlendor, Strat és a lány megkezdené feladatát. Hangos zajt nem csapott egyikük sem, láthatóan nem figyeltek fel rájuk, így a meglepetés nem fog elmaradni.
Amint az első üvöltések felharsannak, elemi erővel csap fel a változás a csordában. A vezérbika nem reagál kellő sebességgel, így a fiatalabb hímek, nőstények hamar összekeverednek, s a csorda eddig kialakított körkörös rendje összezavarodik. Bathrak hujjogatva indul meg lovával az egyik oldalon, a másik kettő a másikon, s hangzavart keltve, igyekeznek egy darabbak tartani a lassan meglóduló óriásokat. Mély hangú bődülés hangzik fel, a vezérhím megébred, s máris utasításokat osztogat. Innen nem látszik jól, de lóról ülve már kiválóan, a hatalmas teremtmény, mi még társai fölé is fölé magasodik, izmos, s meglepően értelmes tekintettel próbálja felmérni, honnan jön a hirtelen veszély. Meglátja a csapatot, mely már a meder oldalán zúdul lefelé, eszeveszett tempóban. Ismét mély üvöltés, s a csorda végül megindul, egyenesen arra, amely irányból nem látnak veszélyt, s a kialakított rendnek köszönhetően, a vadászó csapat által elkészített csapdák irányába. Eddig jól halad a dolog, bár a csorda ijedt és rémült. A fiatalabbak még mindig kissé kuszák, s akad, mely kicsit le is marad. Az anyáknak a legnehezebb, őket kicsinyeik is feltartják, kik még nem ismerik ilyenkor mi a teendő.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Myr hajnala//
*A csorda már ugyan lassan, de mozgolódik, éles hangok hallatszódnak innen-onnan, igaz még ritkán. Olykor prüszkölés, s, ha kitekintenek a perem felett, láthatják, hogy néhány vaskosabb maihhin hempereg a kiszáradt mederben, mintha így tisztálkodnának. Lassan a csorda többi része is megébred, s a mozgolódás máris érződik mellkasuk alatt, amint hasalnak, a lovak nyugtalankodni kezdenek. Bathrak éles pillantást vált a társaival, majd a többiekre nézve bólint, s a lovakhoz lépnek. mielőtt Vlendor, Strat és a lány megkezdené feladatát. Hangos zajt nem csapott egyikük sem, láthatóan nem figyeltek fel rájuk, így a meglepetés nem fog elmaradni.
Amint az első üvöltések felharsannak, elemi erővel csap fel a változás a csordában. A vezérbika nem reagál kellő sebességgel, így a fiatalabb hímek, nőstények hamar összekeverednek, s a csorda eddig kialakított körkörös rendje összezavarodik. Bathrak hujjogatva indul meg lovával az egyik oldalon, a másik kettő a másikon, s hangzavart keltve, igyekeznek egy darabbak tartani a lassan meglóduló óriásokat. Mély hangú bődülés hangzik fel, a vezérhím megébred, s máris utasításokat osztogat. Innen nem látszik jól, de lóról ülve már kiválóan, a hatalmas teremtmény, mi még társai fölé is fölé magasodik, izmos, s meglepően értelmes tekintettel próbálja felmérni, honnan jön a hirtelen veszély. Meglátja a csapatot, mely már a meder oldalán zúdul lefelé, eszeveszett tempóban. Ismét mély üvöltés, s a csorda végül megindul, egyenesen arra, amely irányból nem látnak veszélyt, s a kialakított rendnek köszönhetően, a vadászó csapat által elkészített csapdák irányába. Eddig jól halad a dolog, bár a csorda ijedt és rémült. A fiatalabbak még mindig kissé kuszák, s akad, mely kicsit le is marad. Az anyáknak a legnehezebb, őket kicsinyeik is feltartják, kik még nem ismerik ilyenkor mi a teendő.*
2716. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-04-16 09:56:07
Üzenet elküldve: 2020-04-16 09:56:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Irány a Kikötő//
*Sokadik meglepetés éri most Rhule felől. ~Aggódik értem?~ Eddig nem igazán mutatott a fiú ilyesmit. Ha fájt valamije verekedés után leginkább elengedte a füle mellett, vagy éppen bunkó pillanataiban még hozzá is szólt. Nem igazán bántotta meg ezekkel Rhule, mert nem akarta, hogy bárki féltse vagy vigyázzon rá. Saját bőrén akart tapasztalni, és megpróbálni megállni a saját lábán. Rhule sokat segített neki ebben, és ezért hálás, még ha nem is olyan jól mutatja ki. Hiába egyikükbe se szorult túl sok gyengéd érzelem. Na, jó talán azt a zsoldos csapatos csatlakozási szándékát nem bánja, hogy nem a saját bőrén tapasztalta meg. Erre most is kirázza a hideg.
Kérdésére érkező válasz tereli el erről a figyelmét. ~Nem volt boldog gyerekkorod akkor?~ Nem meri hangosan kimondani, most egészen jó hangulata van a fiúnak, nem akarja ezt elrontani.*
- Hát te nem a fivéred vagy, az egyszer biztos. *jegyzi meg. Az eddigi elmondások alapján Rhule nagyon különbözhet a testvérétől. ~Ilyen tapasztalatom sajnos nincsen.~
A legjobb barátjára tett visszakérdezésre értetlen néz Rhule-ra.*
- Nem igazán voltam jó gyerek, miután barátságot kötöttünk. *kezdi elmesélni, milyen is volt a legjobb barátja.*
- Egyszer készítettünk bűzbombát, tehén, lótrágyából és vadkan ürülékből és megdobáltuk vele a templomot, még a papok is kaptak belőle. Nagyon nagy balhé lett belőle. Így amikor apám megtudta, hogy vele barátkozom, ez az eset után elérte, hogy az egész családja elköltözzön Wegtorenbe.* itt Rhule-ra néz.*
- És igen hiányzik. Nagyjából nyolc éve. *teszi hozzá, mikor is történhetett ez. Azután kezdődött a sanyarú aranykalitkás sorsa. Rákényszerítették, hogy lányokkal barátkozzon és ruhát is fel kellett vennie. Na, ezt mondjuk nem hajlandó Rhule-nak elmesélni. Szokott ruhát hordani, de az nem a lányosabb fajta. Sőt inkább ilyen harcosabb alkatú nők kedvelt viselete, és azzal együtt eléggé jól lehet küzdeni is. Vagy bárkinek megköszönni, ha dicsérni vagy megszólni meri az alakját. Na, azt a részletet valahogy lehagyta Rhule tegnap, hogy az a fiút volt a legjobb barátja. Vagy neki a fejbe verése után nem esett ez le. Akármelyik is, így tényleg szerencsétlen a témaválasztás.*
- Óh, sajnálom. *csak ennyit mond, nem tudja, mit mondhatna még rá, vagy egyáltalán kéne erre bármit is ezen kívül. ~Nem jó hogy ennyire nem vagyok jó a vigasztalásban vagy miben. ~ Rájön, talán Rhule nem is vár el ilyesmit tőle.*
- Nem hiszem, hogy nekem jobb témáim lennének. *jegyzi meg, ráébred talán nem is a gyerekkori legjobb barátjára hasonlít Rhule, hanem ketten hasonlóak nagyon is. Lassan léptet Rhule mellett, figyeli a tájat, majd a fákat a meszességben.*
- Akkor már nincsen messze? *kérdezi. Az utolsó kérdésre viszont nem dönthet jól.*
- Én szerintem inkább legyen úgy, ahogy neked jobb. Ha szeretnéd, melletted leszek, ám ha nem akkor elfoglalom magam valahogy. *tudja ez Rhule-nak nehezebb lesz, így inkább jobb, ha ő dönti el ezt. Mondjuk, szeretne mellette lenni, de tényleg a fiú döntsön erről.*
A hozzászólás írója (Elrainieth Meiratalah) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.16 11:12:45
*Sokadik meglepetés éri most Rhule felől. ~Aggódik értem?~ Eddig nem igazán mutatott a fiú ilyesmit. Ha fájt valamije verekedés után leginkább elengedte a füle mellett, vagy éppen bunkó pillanataiban még hozzá is szólt. Nem igazán bántotta meg ezekkel Rhule, mert nem akarta, hogy bárki féltse vagy vigyázzon rá. Saját bőrén akart tapasztalni, és megpróbálni megállni a saját lábán. Rhule sokat segített neki ebben, és ezért hálás, még ha nem is olyan jól mutatja ki. Hiába egyikükbe se szorult túl sok gyengéd érzelem. Na, jó talán azt a zsoldos csapatos csatlakozási szándékát nem bánja, hogy nem a saját bőrén tapasztalta meg. Erre most is kirázza a hideg.
Kérdésére érkező válasz tereli el erről a figyelmét. ~Nem volt boldog gyerekkorod akkor?~ Nem meri hangosan kimondani, most egészen jó hangulata van a fiúnak, nem akarja ezt elrontani.*
- Hát te nem a fivéred vagy, az egyszer biztos. *jegyzi meg. Az eddigi elmondások alapján Rhule nagyon különbözhet a testvérétől. ~Ilyen tapasztalatom sajnos nincsen.~
A legjobb barátjára tett visszakérdezésre értetlen néz Rhule-ra.*
- Nem igazán voltam jó gyerek, miután barátságot kötöttünk. *kezdi elmesélni, milyen is volt a legjobb barátja.*
- Egyszer készítettünk bűzbombát, tehén, lótrágyából és vadkan ürülékből és megdobáltuk vele a templomot, még a papok is kaptak belőle. Nagyon nagy balhé lett belőle. Így amikor apám megtudta, hogy vele barátkozom, ez az eset után elérte, hogy az egész családja elköltözzön Wegtorenbe.* itt Rhule-ra néz.*
- És igen hiányzik. Nagyjából nyolc éve. *teszi hozzá, mikor is történhetett ez. Azután kezdődött a sanyarú aranykalitkás sorsa. Rákényszerítették, hogy lányokkal barátkozzon és ruhát is fel kellett vennie. Na, ezt mondjuk nem hajlandó Rhule-nak elmesélni. Szokott ruhát hordani, de az nem a lányosabb fajta. Sőt inkább ilyen harcosabb alkatú nők kedvelt viselete, és azzal együtt eléggé jól lehet küzdeni is. Vagy bárkinek megköszönni, ha dicsérni vagy megszólni meri az alakját. Na, azt a részletet valahogy lehagyta Rhule tegnap, hogy az a fiút volt a legjobb barátja. Vagy neki a fejbe verése után nem esett ez le. Akármelyik is, így tényleg szerencsétlen a témaválasztás.*
- Óh, sajnálom. *csak ennyit mond, nem tudja, mit mondhatna még rá, vagy egyáltalán kéne erre bármit is ezen kívül. ~Nem jó hogy ennyire nem vagyok jó a vigasztalásban vagy miben. ~ Rájön, talán Rhule nem is vár el ilyesmit tőle.*
- Nem hiszem, hogy nekem jobb témáim lennének. *jegyzi meg, ráébred talán nem is a gyerekkori legjobb barátjára hasonlít Rhule, hanem ketten hasonlóak nagyon is. Lassan léptet Rhule mellett, figyeli a tájat, majd a fákat a meszességben.*
- Akkor már nincsen messze? *kérdezi. Az utolsó kérdésre viszont nem dönthet jól.*
- Én szerintem inkább legyen úgy, ahogy neked jobb. Ha szeretnéd, melletted leszek, ám ha nem akkor elfoglalom magam valahogy. *tudja ez Rhule-nak nehezebb lesz, így inkább jobb, ha ő dönti el ezt. Mondjuk, szeretne mellette lenni, de tényleg a fiú döntsön erről.*
A hozzászólás írója (Elrainieth Meiratalah) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.16 11:12:45
2715. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-04-15 14:12:26
Üzenet elküldve: 2020-04-15 14:12:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Irány a Kikötő//
- Igen, igazad van.* ért egyet a lánnyal, arra vonatkozóan, hogy nem kellett volna vágtázniuk egy lehetséges agyrázkódással. Bármennyire is kérleli a másik nem tudja nem korholni magát figyelmetlenségéért. Bízik benne, hogy Meirának igaza lesz és valóban elmúlik, mire elérik a kikötő területét. Útjukat így hát óvatosabb tempóban folytatják, már csak azért is meg a megváltozó körülmények erre kényszerítik őket.*
- Talán. Voltak jobb és rosszabb napok.* feleli. Hogy boldog lett volna? Talán a múltban azt hitte, de így felnőtt fejjel visszatekintve már másképp látja. Nem kellett éheznie, nem fázott és mindent megkapott, amit csak akart, míg azt ki lehetett fejezni anyagiakban. Hogy ez jelentené e a boldog gyerekkort? Aligha.*
- Egykor fontos volt. Fogadni mernék, hogy Byrion oda-vissza feltudta volna sorolni a nevüket, mikor apám még élt.* vigyorodik el, fivére oktondi képét maga elé képzelve.* Ma már nem számít, nekem pedig talán sohasem számított.* vall színt.*
* Lassan maguk mögött hagyják az ingoványt, mire Rhule neki szegezi kérdését a lánynak. A válasz felborzolja kedélyeit. ~ Még, hogy rám hasonlít? Pff~ Hiúságát bántja az összehasonlítás, de a Meira szemében megjelenő szomorú fény elnémítja a fiút.*
- Így hiányzik neked?* próbálja kipuhatolni a másik rosszkedvének okát, majd korábbi kérdése visszaszáll rá.*
- Volt egy jó barátom, de róla már meséltem neked.* keményednek meg vonásai felelevenít korábbi beszélgetésüket a fogadóban a fiúról, akit részben Rhule hibája miatt akasztottak fel. Csendben léptet tovább lovával egy ideig.*
- Legközelebb azt hiszem jobb, ha Te választasz témát.* mosolyog sután a lányra. Közben elérik a gázlót. A víz tiszta, sodrásában időnként ezüstös pikkelyek villannak meg, majd tűnnek el. Záport kicsit ösztökélni kell az átkelésre.*
- A fákon túl már ott a tenger.* várja meg a lányt a tóparton, hogy aztán együtt vessék bele magukat a fák rengetegébe.*
- Szeretnél ott lenni, amikor találkozom a sógornőmmel, vagy kihagynád a kínos részeket és addig magad ütnéd el az időt?* érdeklődik Meira tervei felől.*
- Igen, igazad van.* ért egyet a lánnyal, arra vonatkozóan, hogy nem kellett volna vágtázniuk egy lehetséges agyrázkódással. Bármennyire is kérleli a másik nem tudja nem korholni magát figyelmetlenségéért. Bízik benne, hogy Meirának igaza lesz és valóban elmúlik, mire elérik a kikötő területét. Útjukat így hát óvatosabb tempóban folytatják, már csak azért is meg a megváltozó körülmények erre kényszerítik őket.*
- Talán. Voltak jobb és rosszabb napok.* feleli. Hogy boldog lett volna? Talán a múltban azt hitte, de így felnőtt fejjel visszatekintve már másképp látja. Nem kellett éheznie, nem fázott és mindent megkapott, amit csak akart, míg azt ki lehetett fejezni anyagiakban. Hogy ez jelentené e a boldog gyerekkort? Aligha.*
- Egykor fontos volt. Fogadni mernék, hogy Byrion oda-vissza feltudta volna sorolni a nevüket, mikor apám még élt.* vigyorodik el, fivére oktondi képét maga elé képzelve.* Ma már nem számít, nekem pedig talán sohasem számított.* vall színt.*
* Lassan maguk mögött hagyják az ingoványt, mire Rhule neki szegezi kérdését a lánynak. A válasz felborzolja kedélyeit. ~ Még, hogy rám hasonlít? Pff~ Hiúságát bántja az összehasonlítás, de a Meira szemében megjelenő szomorú fény elnémítja a fiút.*
- Így hiányzik neked?* próbálja kipuhatolni a másik rosszkedvének okát, majd korábbi kérdése visszaszáll rá.*
- Volt egy jó barátom, de róla már meséltem neked.* keményednek meg vonásai felelevenít korábbi beszélgetésüket a fogadóban a fiúról, akit részben Rhule hibája miatt akasztottak fel. Csendben léptet tovább lovával egy ideig.*
- Legközelebb azt hiszem jobb, ha Te választasz témát.* mosolyog sután a lányra. Közben elérik a gázlót. A víz tiszta, sodrásában időnként ezüstös pikkelyek villannak meg, majd tűnnek el. Záport kicsit ösztökélni kell az átkelésre.*
- A fákon túl már ott a tenger.* várja meg a lányt a tóparton, hogy aztán együtt vessék bele magukat a fák rengetegébe.*
- Szeretnél ott lenni, amikor találkozom a sógornőmmel, vagy kihagynád a kínos részeket és addig magad ütnéd el az időt?* érdeklődik Meira tervei felől.*
2714. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-04-11 20:07:37
Üzenet elküldve: 2020-04-11 20:07:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Myr hajnala//
* A korai készülődés után végül Bathrak kiadja az indulási parancsot. Kutya nélkül kicsit nehezebb lesz a dolguk, de valahogy csak megoldják majd. Újra átveszik a tervet, amit még előző nap beszéltek meg. Kapnak még egy botot meg egy páncéldarabot is. Nixomia sejti, hogy mire fel. Az utasításra is csak bólint, hogy tudomásul vette. Amúgy sem emelt volna fegyvert az említett jószágokra. Az eligazítás lassan véget ér és végül el is indulnak vadászni. Kerülne egy szépet, hogy a vadak mögé érjenek. Aztán Vlendor jelzésére nekilódulnak. Nixomia vadul püfölni kezdi azt a fém darabot, na meg kiáltozik is jó hangosan. Ma este szeretné már majd megkóstolni enne az állatnak a húsát is.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Myr hajnala//
* A korai készülődés után végül Bathrak kiadja az indulási parancsot. Kutya nélkül kicsit nehezebb lesz a dolguk, de valahogy csak megoldják majd. Újra átveszik a tervet, amit még előző nap beszéltek meg. Kapnak még egy botot meg egy páncéldarabot is. Nixomia sejti, hogy mire fel. Az utasításra is csak bólint, hogy tudomásul vette. Amúgy sem emelt volna fegyvert az említett jószágokra. Az eligazítás lassan véget ér és végül el is indulnak vadászni. Kerülne egy szépet, hogy a vadak mögé érjenek. Aztán Vlendor jelzésére nekilódulnak. Nixomia vadul püfölni kezdi azt a fém darabot, na meg kiáltozik is jó hangosan. Ma este szeretné már majd megkóstolni enne az állatnak a húsát is.*
2713. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-04-08 15:44:58
Üzenet elküldve: 2020-04-08 15:44:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Myr hajnala//
*Bár tudja jól, hogy Nixomia is ott volt a bajban, mégis valahogy közelebbinek érezte a barbár jelenlétét, meg aztán szó sincs róla, hogy neki nem lenne hálás, inkább csak szimplán nem nagyon kedveli a lányt, szükséges rossznak véli, és természetesen ő is segítene neki szó nélkül, ha arról lenne szó, viszont ha nem muszáj nem szeret jópofizni. Bathrak szavai egyértelműek, Stratot kicsit meg is lepi, hogy ilyen tisztelettel viseltetnek az állatok iránt, de valahol gondolható is, pusztán így testközelből átélni más.*
-Nagy harcos...
*Hangzik vissza fülében a nomád szava, s megsimogatja az állatot, mielőtt elindul. Magára veszi Bathrak által adott dolgokat, mivel neki nincs hátasa, ő gyalog kényszerül menni, legalább hangoskodni biztosan tud, ha mást nem is. Elkészül, megvárja, míg a csapat szétoszlik, mindenki a helyére ér, s mikor Vlendor jelez, ő is elkezd üvöltözni, mint egy fába szorult féreg, teljes erejéből csapkodni a lemezt, s rohanni, ahogy csak tüdeje, s ki tudja mennyire felépült szervezete engedi.*
-Hejj rá! Hujj rá! Haj Rá!
*Kiáltja, ezzel is feltüzelve mind magukat, mind az állatokat. ~Remélem, hogy sikerülni fog!~ *
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Myr hajnala//
*Bár tudja jól, hogy Nixomia is ott volt a bajban, mégis valahogy közelebbinek érezte a barbár jelenlétét, meg aztán szó sincs róla, hogy neki nem lenne hálás, inkább csak szimplán nem nagyon kedveli a lányt, szükséges rossznak véli, és természetesen ő is segítene neki szó nélkül, ha arról lenne szó, viszont ha nem muszáj nem szeret jópofizni. Bathrak szavai egyértelműek, Stratot kicsit meg is lepi, hogy ilyen tisztelettel viseltetnek az állatok iránt, de valahol gondolható is, pusztán így testközelből átélni más.*
-Nagy harcos...
*Hangzik vissza fülében a nomád szava, s megsimogatja az állatot, mielőtt elindul. Magára veszi Bathrak által adott dolgokat, mivel neki nincs hátasa, ő gyalog kényszerül menni, legalább hangoskodni biztosan tud, ha mást nem is. Elkészül, megvárja, míg a csapat szétoszlik, mindenki a helyére ér, s mikor Vlendor jelez, ő is elkezd üvöltözni, mint egy fába szorult féreg, teljes erejéből csapkodni a lemezt, s rohanni, ahogy csak tüdeje, s ki tudja mennyire felépült szervezete engedi.*
-Hejj rá! Hujj rá! Haj Rá!
*Kiáltja, ezzel is feltüzelve mind magukat, mind az állatokat. ~Remélem, hogy sikerülni fog!~ *
2712. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-04-07 20:40:04
Üzenet elküldve: 2020-04-07 20:40:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
*A vacsora lassan véget ér. Arja picit meglepődik a nyíltan nekiszegezett kérdésen, de csak picit. A kovácsnak igaza van: félhetne. Amikor Graril elment, félt is. A torkában dobogott a szíve. Igazán minden bátorságát össze kellett szednie, hogy ne rohanjon utána, csak az ígérete tartotta vissza őt, és az, hogy ha már idáig eljutottak, hogyan mehetne vissza üres kézzel? Mit mondana a bárónak?
De most, hogy itt ül a szürke hajú, barázdált arcú, megtermett férfival, aki kutató tekintettel, de nyugodtan teszi fel neki a kérdést, már valahogy nem fél. Neki magának eszébe nem jutna, de a kovács és a mostani viselkedése a lelke legmélyén az apját idézi.*
- Nem. *ingatja hát a fejét rövid habozás után.*
- Nem félek. Most nem látom a kegyetlenséget a szemedben. *válaszolja halkan, de érthetően, aztán elfordítja a fejét. Nem állja a herceg tekintetét tovább. Nem szeretné, ha tévedne.
Többet az elátkozott ork herceggel később nem igen beszélnek az alatt az egy hat alatt, amíg Arja ott tartózkodik.
Annál inkább Cirmivel. Arja nem faggatja, de a különös macskamágust, akit a lány nagyon megkedvel az egy hat alatt, amíg az íj elkészül, néha egészen fecsegő kedvében találja, és olyankor sok mindent mesél neki a földalatti műhelyt őrző csíkos nagymacskákról, a napjaikról, sőt időnként még a hercegről is mesél.
Aztán elérkezik a hatodik nap is. Arja minden nap igyekezett Cirmi és a herceg kedvében járni, és finomakat főzni a csudás konyhában, még az utolsó napon is.*
- Talán egyszer visszajövök még Hozzátok, hogy meglátogassalak Benneteket! *mondja válaszul kedvesen elmosolyodva, vigasztalásképpen, amikor a herceg már előre hiányolja a főztjét.*
- Ha nem bánjátok! *teszi még hozzá tapintatosan.
Aztán amikor kézbe kapja a csodaszép íjat, egészen áhítatosan veszi át. Nem köszöni meg, hiszen nem az ő számára készült, de a kovácsmester tudása előtt tisztelegve mélyen meghajol, ahogy átveszi azt, kezében vigyázva tartva a ~Hogy is mondta a kancellár? Kiemelkedő minőségű fegyver! Igazából az!~ sima tapintású, míves jószágot.
Aztán, mire felocsúdik, az ork kovácsmester (mert orkként adja át az elkészült íjat) már el is tűnik a műhelyben.
Arja a zsákja mélyéről előszedi azt a pénzes zacskót, amit a bárótól kapott, hogy ezzel oda tudja adni Cirminek (Mesélő (Májmétely) az 1000 aranyat.
Megszámolta, annyi van benne.*
- Viszlát, Cirmi! Köszönök mindent! De tényleg mindent! *mondja mosolyogva, ahogy végre kiérnek Keirával a fehér, átláthatatlan ködből egy világosabb részre, ahol mindhárman megállnak. Nagyon igyekszik, nehogy könnyek is becsússzanak a nagy búcsúzkodásba. Valahogy elszomorodik attól, hogy lehet, hogy már soha többet nem fog velük találkozni, és soha nem tudja meg, mi lett a herceg, a titokzatos macskamágus, no meg az asszony és a kislány sorsa! ~Vajon Graril épségben elért a Tavernába?~ jut eszébe a férfi, és ezzel a kötelessége is: indulnia kell!
Mire intene, Cirmi egyik pillanatról a másikra köddé válik, ő pedig felkapaszkodik Keira hátára, és megindul nyugatnak, arra, amerre Artheniort és a tanyákat sejti. Csak reménykedik abban, hogy Graril ott várja valahol épségben a Tavernában.*
*A vacsora lassan véget ér. Arja picit meglepődik a nyíltan nekiszegezett kérdésen, de csak picit. A kovácsnak igaza van: félhetne. Amikor Graril elment, félt is. A torkában dobogott a szíve. Igazán minden bátorságát össze kellett szednie, hogy ne rohanjon utána, csak az ígérete tartotta vissza őt, és az, hogy ha már idáig eljutottak, hogyan mehetne vissza üres kézzel? Mit mondana a bárónak?
De most, hogy itt ül a szürke hajú, barázdált arcú, megtermett férfival, aki kutató tekintettel, de nyugodtan teszi fel neki a kérdést, már valahogy nem fél. Neki magának eszébe nem jutna, de a kovács és a mostani viselkedése a lelke legmélyén az apját idézi.*
- Nem. *ingatja hát a fejét rövid habozás után.*
- Nem félek. Most nem látom a kegyetlenséget a szemedben. *válaszolja halkan, de érthetően, aztán elfordítja a fejét. Nem állja a herceg tekintetét tovább. Nem szeretné, ha tévedne.
Többet az elátkozott ork herceggel később nem igen beszélnek az alatt az egy hat alatt, amíg Arja ott tartózkodik.
Annál inkább Cirmivel. Arja nem faggatja, de a különös macskamágust, akit a lány nagyon megkedvel az egy hat alatt, amíg az íj elkészül, néha egészen fecsegő kedvében találja, és olyankor sok mindent mesél neki a földalatti műhelyt őrző csíkos nagymacskákról, a napjaikról, sőt időnként még a hercegről is mesél.
Aztán elérkezik a hatodik nap is. Arja minden nap igyekezett Cirmi és a herceg kedvében járni, és finomakat főzni a csudás konyhában, még az utolsó napon is.*
- Talán egyszer visszajövök még Hozzátok, hogy meglátogassalak Benneteket! *mondja válaszul kedvesen elmosolyodva, vigasztalásképpen, amikor a herceg már előre hiányolja a főztjét.*
- Ha nem bánjátok! *teszi még hozzá tapintatosan.
Aztán amikor kézbe kapja a csodaszép íjat, egészen áhítatosan veszi át. Nem köszöni meg, hiszen nem az ő számára készült, de a kovácsmester tudása előtt tisztelegve mélyen meghajol, ahogy átveszi azt, kezében vigyázva tartva a ~Hogy is mondta a kancellár? Kiemelkedő minőségű fegyver! Igazából az!~ sima tapintású, míves jószágot.
Aztán, mire felocsúdik, az ork kovácsmester (mert orkként adja át az elkészült íjat) már el is tűnik a műhelyben.
Arja a zsákja mélyéről előszedi azt a pénzes zacskót, amit a bárótól kapott, hogy ezzel oda tudja adni Cirminek (Mesélő (Májmétely) az 1000 aranyat.
Megszámolta, annyi van benne.* - Viszlát, Cirmi! Köszönök mindent! De tényleg mindent! *mondja mosolyogva, ahogy végre kiérnek Keirával a fehér, átláthatatlan ködből egy világosabb részre, ahol mindhárman megállnak. Nagyon igyekszik, nehogy könnyek is becsússzanak a nagy búcsúzkodásba. Valahogy elszomorodik attól, hogy lehet, hogy már soha többet nem fog velük találkozni, és soha nem tudja meg, mi lett a herceg, a titokzatos macskamágus, no meg az asszony és a kislány sorsa! ~Vajon Graril épségben elért a Tavernába?~ jut eszébe a férfi, és ezzel a kötelessége is: indulnia kell!
Mire intene, Cirmi egyik pillanatról a másikra köddé válik, ő pedig felkapaszkodik Keira hátára, és megindul nyugatnak, arra, amerre Artheniort és a tanyákat sejti. Csak reménykedik abban, hogy Graril ott várja valahol épségben a Tavernában.*
2711. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-04-07 20:38:25
Üzenet elküldve: 2020-04-07 20:38:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Myr hajnala//
*Este megnyugtatja a tündért, hogy jól van a kutyája majd lepihen kicsit. A másnap reggel bár fáradt, de igyekszik nem mutatni jelét. A tündér jobban van. Szavaira pedig a nomád egyetértően bólint.*
-Dicső küzdelem jelképe. Társad nagy harcos.
*Tényleg olyan küzdelmet sikerült túlélnie amit általában nem szokott egy kutya. Persze lehet, hogy gyógyital nélkül nem élte volna túl, de hűséges és bátor harcos. A tündér büszke lehet, hogy társának tudhatja. Kérdésére a másik vezér szűkszavúan kijelenti, hogy nem várnak. a nomád bólint. Ő felkészült és ahogy látja a társai is. A terv ismét át lesz beszélve most már kitérve arra is, hogy ki hol helyezkedik el. Vlendor figyelmesen hallgat és nézi a térképet. Ők kezdik a terelést. Bólint. Arra is, hogy se kölyköt, se vemhes ünőt ne hajtsanak a csapdába. Aztán el is indulnak. Ők vezetik Bathrak-ék hátasait is, hogy azok biztosabban felmérhessék a helyzetet. Vlendot megvárja míg esetleg Bathrak-ék a hátasaikkal elfoglalják a megbeszélt helyüket és saját társai is megteszik ugyan ezt majd ha úgy állapítja meg, hogy minden rendben akkor kezeit a szája elé teszi majdnem ökölben és azokba megpróbál egy magas éles üvöltést hallatni. Egy farkas hangját igyekszik utánozni. Megismétli még párszor és nagyokat rácsapva a kapott fémlemezekre lován megindul a csorda felé és torkaszakadtából kurjongat népe nyelvén. Néhol mintha szavak is felismerhetőek lennének.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Myr hajnala//
*Este megnyugtatja a tündért, hogy jól van a kutyája majd lepihen kicsit. A másnap reggel bár fáradt, de igyekszik nem mutatni jelét. A tündér jobban van. Szavaira pedig a nomád egyetértően bólint.*
-Dicső küzdelem jelképe. Társad nagy harcos.
*Tényleg olyan küzdelmet sikerült túlélnie amit általában nem szokott egy kutya. Persze lehet, hogy gyógyital nélkül nem élte volna túl, de hűséges és bátor harcos. A tündér büszke lehet, hogy társának tudhatja. Kérdésére a másik vezér szűkszavúan kijelenti, hogy nem várnak. a nomád bólint. Ő felkészült és ahogy látja a társai is. A terv ismét át lesz beszélve most már kitérve arra is, hogy ki hol helyezkedik el. Vlendor figyelmesen hallgat és nézi a térképet. Ők kezdik a terelést. Bólint. Arra is, hogy se kölyköt, se vemhes ünőt ne hajtsanak a csapdába. Aztán el is indulnak. Ők vezetik Bathrak-ék hátasait is, hogy azok biztosabban felmérhessék a helyzetet. Vlendot megvárja míg esetleg Bathrak-ék a hátasaikkal elfoglalják a megbeszélt helyüket és saját társai is megteszik ugyan ezt majd ha úgy állapítja meg, hogy minden rendben akkor kezeit a szája elé teszi majdnem ökölben és azokba megpróbál egy magas éles üvöltést hallatni. Egy farkas hangját igyekszik utánozni. Megismétli még párszor és nagyokat rácsapva a kapott fémlemezekre lován megindul a csorda felé és torkaszakadtából kurjongat népe nyelvén. Néhol mintha szavak is felismerhetőek lennének.*
2710. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-04-07 14:58:33
Üzenet elküldve: 2020-04-07 14:58:33
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Myr hajnala//
*Messze még a napkelte, s a füves pusztai táj komor és bágyadt, piszkos, inkább még feketébe hajló sárgába borul. A csapat mozgolódik, a bokrokon, s lassan zöldbe váltó fűcsomókon mélyen megül a pára, ködkígyók tekeregnek mindenfelé, de már érezhetően melegebb a nappal. A tűz alig parázslik, Bathrak szótlan piszkálgatja, az sem biztos, hogy aludt egyáltalán valamennyit. Talán őrködött, hogy vigyázza a csatában megfáradt vándorok álmát. Két társa felszerelését igazgatja, könnyít, ahol könnyíteni kell, s szorít, ahol pedig szorítani, esetükben a hangtalanság és az észrevétlenség perdöntő lesz mostanság. Bathrak felpillant, mikor Vlendor is elkészül, s csak biccentve veszi tudomásul, hogy megértette a kérdést, majd válaszol is.*
- Most. *Épp elég időt töltött együtt a csapat, hogy tőmondatokat, mondatrészeket már megértsenek, s mint olyan, az időhatároz, vagy egyéb jellemző jelző könnyedén ragadnak az emberre. Tehát a csapat, talán indulásra kész. Strat esti szavai, és Nixomia elszántsága talán erőt ád mindehhez, de az is lehet, hogy jóformán túl vannak a nehezén. Strat hátasa a terelésben nem fog részt venni, ez már most látszik. Sebei begyógyultak ugyan, de a sokk még él, ettől függetlenül amint észreveszi gazdája ébredését kedvesen nyalja meg kézfejét, hogy tudassa vele: Minden rendben.*
- Most... menni. *Bólint Bathrak, s, ha senkinek sincs ellenvetése, hát felszedelőzködik, majd int néma társainak is.*
- A terv... *S homokba rajzolja, mit előző nap Vlendoréktól hallott. Elhelyezkedés, felállítási pont, csapdahely és sánc. Egy-egy páncéldarabból készült fémfedőt és botot mindenki kap. Lehet mozgás során és fegyverhasználat esetén hátránynak tűnik, de könnyen eldobható, emellett rettenet zajt csap.*
- Nixomia. Strat. Vlendor. *Adja át nekik.* A te jeledre indul. *Bök Vlendor felé, jelezvén, amint mindenki elfoglalta helyzetét, a terelés kezdetét veszi, s kis szerencsével egy, vagy talán több állat is, a csapdában végzi.*
- Vemhest, kölköt nem. *Mondja el az egyetlen szabályt, majd megindul a perem széle alatt kicsivel, hogy lentről ne látszódjon, s int, hogy kövessék. Egészen kerülnek, hogy a csorda mögé juthassanak, ami már hallhatóan mozgolódik, dúcorog, s igyekszik magához térni, lassan vonulásra készek. A nap, még mindig a láthatár mögött, a világosság azonban már elegendő ahhoz, hogy ne kelljen egyéb fényforrás. Az utolsó métereken Bathrak és társai már némán hasukon kúsznak. A cél előtt válla felett fektében hátrapillant a három vadászra, innentől ők irányítanak.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Myr hajnala//
*Messze még a napkelte, s a füves pusztai táj komor és bágyadt, piszkos, inkább még feketébe hajló sárgába borul. A csapat mozgolódik, a bokrokon, s lassan zöldbe váltó fűcsomókon mélyen megül a pára, ködkígyók tekeregnek mindenfelé, de már érezhetően melegebb a nappal. A tűz alig parázslik, Bathrak szótlan piszkálgatja, az sem biztos, hogy aludt egyáltalán valamennyit. Talán őrködött, hogy vigyázza a csatában megfáradt vándorok álmát. Két társa felszerelését igazgatja, könnyít, ahol könnyíteni kell, s szorít, ahol pedig szorítani, esetükben a hangtalanság és az észrevétlenség perdöntő lesz mostanság. Bathrak felpillant, mikor Vlendor is elkészül, s csak biccentve veszi tudomásul, hogy megértette a kérdést, majd válaszol is.*
- Most. *Épp elég időt töltött együtt a csapat, hogy tőmondatokat, mondatrészeket már megértsenek, s mint olyan, az időhatároz, vagy egyéb jellemző jelző könnyedén ragadnak az emberre. Tehát a csapat, talán indulásra kész. Strat esti szavai, és Nixomia elszántsága talán erőt ád mindehhez, de az is lehet, hogy jóformán túl vannak a nehezén. Strat hátasa a terelésben nem fog részt venni, ez már most látszik. Sebei begyógyultak ugyan, de a sokk még él, ettől függetlenül amint észreveszi gazdája ébredését kedvesen nyalja meg kézfejét, hogy tudassa vele: Minden rendben.*
- Most... menni. *Bólint Bathrak, s, ha senkinek sincs ellenvetése, hát felszedelőzködik, majd int néma társainak is.*
- A terv... *S homokba rajzolja, mit előző nap Vlendoréktól hallott. Elhelyezkedés, felállítási pont, csapdahely és sánc. Egy-egy páncéldarabból készült fémfedőt és botot mindenki kap. Lehet mozgás során és fegyverhasználat esetén hátránynak tűnik, de könnyen eldobható, emellett rettenet zajt csap.*
- Nixomia. Strat. Vlendor. *Adja át nekik.* A te jeledre indul. *Bök Vlendor felé, jelezvén, amint mindenki elfoglalta helyzetét, a terelés kezdetét veszi, s kis szerencsével egy, vagy talán több állat is, a csapdában végzi.*
- Vemhest, kölköt nem. *Mondja el az egyetlen szabályt, majd megindul a perem széle alatt kicsivel, hogy lentről ne látszódjon, s int, hogy kövessék. Egészen kerülnek, hogy a csorda mögé juthassanak, ami már hallhatóan mozgolódik, dúcorog, s igyekszik magához térni, lassan vonulásra készek. A nap, még mindig a láthatár mögött, a világosság azonban már elegendő ahhoz, hogy ne kelljen egyéb fényforrás. Az utolsó métereken Bathrak és társai már némán hasukon kúsznak. A cél előtt válla felett fektében hátrapillant a három vadászra, innentől ők irányítanak.*
2709. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-04-06 08:35:25
Üzenet elküldve: 2020-04-06 08:35:25
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
*A férfi nézi a lányt a pohara pereme fölött és hümmög. Azon morfondírozik, hogy milyen ember is az olyan, aki egy gyereklányt küld a pusztaságba, de aztán hamar elengedi a témát. Arra bólint, hogy Arja valóban szót ért az emberekkel, még ifjú leány létére is.*
- Akkor azt is hallottad, hogy fiatal koromban milyen kegyetlen ember hírében álltam. Nem félsz?
*A férfi igencsak megtermett, izmait a munkájával tartja karban és könnyedén maga alá tudna gyűrni egy Arja-féle lányt. Ha akarna. Pár évvel ezelőtt valószínűleg meg is tette volna, rosszabb hangulatában a lány torkát is elvágta volna, miután végzett. De azok az idők elmúltak, vagy legalábbis látszólag. Arjának mindenesetre nem esik bántódása az alatt az egy hat alatt. A kovács nem túl beszédes, de Cirmi, a macskamágus annál inkább, tőle Arja megtudhat ezt-azt a műhelyről, az áthatolhatatlan ködről és a ködben portyázó fenevadakról. Még a hercegről is elejt egy-két szót. Arról viszont tartja a száját, hogy Arja és Graril segítségével ők kire találtak rá.
Egy hattal később Arja megkapja a démonölő íjat, ami amúgy úgy néz ki, mint egy sima íj, de karjain különleges fémből készült, faragványokkal gazdagon díszített, borotvaéles pengék kaptak helyet. A pengéken bőrből készült, szintén díszes borítás van most, az egészhez pedig díszítésében megegyező tegezben egy tucat nyílvessző.*
- Hiányozni rendes étel.
*A kovács minden este emberi alakjában evett a lánnyal és a macskamágussal, de egyszer sem volt olyan beszédes kedvében, mint az első este. Azután pedig, hogy átadta - ork formájában - a rendelt fegyvert, vissza is vonul a műhelyébe, az anyagiakat Cirmi fogja intézni és a macska kíséri ki a lányt a tejszerű, fojtogató ködön át a puszta egy biztonságosabb részére, majd búcsú nélkül köddé válik.*
*A férfi nézi a lányt a pohara pereme fölött és hümmög. Azon morfondírozik, hogy milyen ember is az olyan, aki egy gyereklányt küld a pusztaságba, de aztán hamar elengedi a témát. Arra bólint, hogy Arja valóban szót ért az emberekkel, még ifjú leány létére is.*
- Akkor azt is hallottad, hogy fiatal koromban milyen kegyetlen ember hírében álltam. Nem félsz?
*A férfi igencsak megtermett, izmait a munkájával tartja karban és könnyedén maga alá tudna gyűrni egy Arja-féle lányt. Ha akarna. Pár évvel ezelőtt valószínűleg meg is tette volna, rosszabb hangulatában a lány torkát is elvágta volna, miután végzett. De azok az idők elmúltak, vagy legalábbis látszólag. Arjának mindenesetre nem esik bántódása az alatt az egy hat alatt. A kovács nem túl beszédes, de Cirmi, a macskamágus annál inkább, tőle Arja megtudhat ezt-azt a műhelyről, az áthatolhatatlan ködről és a ködben portyázó fenevadakról. Még a hercegről is elejt egy-két szót. Arról viszont tartja a száját, hogy Arja és Graril segítségével ők kire találtak rá.
Egy hattal később Arja megkapja a démonölő íjat, ami amúgy úgy néz ki, mint egy sima íj, de karjain különleges fémből készült, faragványokkal gazdagon díszített, borotvaéles pengék kaptak helyet. A pengéken bőrből készült, szintén díszes borítás van most, az egészhez pedig díszítésében megegyező tegezben egy tucat nyílvessző.*
- Hiányozni rendes étel.
*A kovács minden este emberi alakjában evett a lánnyal és a macskamágussal, de egyszer sem volt olyan beszédes kedvében, mint az első este. Azután pedig, hogy átadta - ork formájában - a rendelt fegyvert, vissza is vonul a műhelyébe, az anyagiakat Cirmi fogja intézni és a macska kíséri ki a lányt a tejszerű, fojtogató ködön át a puszta egy biztonságosabb részére, majd búcsú nélkül köddé válik.*
2708. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-04-03 17:02:57
Üzenet elküldve: 2020-04-03 17:02:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Magányosan //
~ Hová keveredtem? ~
* Eyra kissé megrémül a hatalmasra nőtt fű láttán, de nem áll meg. *
~ Egyáltalán nem tűnik biztatónak ez a hely, tájékozódni sem tudok benne. ~
* Igyekszik a szélén haladni, mert sejti, hogy nem várja túl sok jó egy ilyen füves pusztán. Az orráig is alig lát. *
~ Mégis csak igaza volt újdonsült barátomnak a fogadóban, kellett volna egy fegyver számomra, ami közelharcban is megállja a helyét. Itt az íjam semmit sem ér. ~
* Halad valamerre, bár ő maga sem tudja, hogy igazából merre is, de nem számít. Haladni kell, ha már eddig eljutott. *
~ Hová keveredtem? ~
* Eyra kissé megrémül a hatalmasra nőtt fű láttán, de nem áll meg. *
~ Egyáltalán nem tűnik biztatónak ez a hely, tájékozódni sem tudok benne. ~
* Igyekszik a szélén haladni, mert sejti, hogy nem várja túl sok jó egy ilyen füves pusztán. Az orráig is alig lát. *
~ Mégis csak igaza volt újdonsült barátomnak a fogadóban, kellett volna egy fegyver számomra, ami közelharcban is megállja a helyét. Itt az íjam semmit sem ér. ~
* Halad valamerre, bár ő maga sem tudja, hogy igazából merre is, de nem számít. Haladni kell, ha már eddig eljutott. *
2707. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-04-03 12:06:34
Üzenet elküldve: 2020-04-03 12:06:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel (hajnal)//
* A tetemek feldolgozására rá megy egy kis idő, de azért annyira nem vészes a dolog. Valószínűleg, ha veszítettek volna, akkor most a macsekok forgatnák ki a vadász csapatot tagjait a bőrükből. Az élet már csak ilyen. A bőrök és húsok a munka végeztével a táborba kerülnek. A vissza úton Nixomia vet egy pillantást az alvó csordára is. ~ Ezeknek aztán jó alvókájuk van. ~ Jegyzi meg magában. A táborba érve lepakol és elhúz aludni. Kevés idejük van rá, ezért gyorsan kell sokat pihenni. A tündér még valamit nyögdécsel a kutyája miatt, de aztán végre csend lesz. Csak az éjszaka hangjai maradnak, de azok a legkevésbé sem zavarják. Az első neszekre felébred és maga is nyúzót képet vágva, de szöszmötölni kezd. Elintézi a reggeli szükségleteit és aztán helyet foglal a társaság szélén. Pont a legjobb résznek lehet fül és szemtanúja. Strat szépen megköszöni Vlendornak a tegnap esti segítséget. ~ Köszönöm neked Nixomia, hogy a segítségünkre siettél. Az életünkkel tartozunk neked. Ettől a vakarcstól nem is vártam mást. ~ Újabb bizonyságot nyert számára, hogy a nőket nem sokra nézi a tündérke. Vlendor kijelentésére feláll és közelebb ballag, hogy csatlakozzon az indulók közzé.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel (hajnal)//
* A tetemek feldolgozására rá megy egy kis idő, de azért annyira nem vészes a dolog. Valószínűleg, ha veszítettek volna, akkor most a macsekok forgatnák ki a vadász csapatot tagjait a bőrükből. Az élet már csak ilyen. A bőrök és húsok a munka végeztével a táborba kerülnek. A vissza úton Nixomia vet egy pillantást az alvó csordára is. ~ Ezeknek aztán jó alvókájuk van. ~ Jegyzi meg magában. A táborba érve lepakol és elhúz aludni. Kevés idejük van rá, ezért gyorsan kell sokat pihenni. A tündér még valamit nyögdécsel a kutyája miatt, de aztán végre csend lesz. Csak az éjszaka hangjai maradnak, de azok a legkevésbé sem zavarják. Az első neszekre felébred és maga is nyúzót képet vágva, de szöszmötölni kezd. Elintézi a reggeli szükségleteit és aztán helyet foglal a társaság szélén. Pont a legjobb résznek lehet fül és szemtanúja. Strat szépen megköszöni Vlendornak a tegnap esti segítséget. ~ Köszönöm neked Nixomia, hogy a segítségünkre siettél. Az életünkkel tartozunk neked. Ettől a vakarcstól nem is vártam mást. ~ Újabb bizonyságot nyert számára, hogy a nőket nem sokra nézi a tündérke. Vlendor kijelentésére feláll és közelebb ballag, hogy csatlakozzon az indulók közzé.*
2706. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-04-01 22:21:59
Üzenet elküldve: 2020-04-01 22:21:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel (hajnal)//
*Strat lassan kezdi visszanyerni eszméletét, s az is csodás érzés neki, hogy nem halott, nem ismeri annyira a a puszta vadállatjait, hogy tudja, hogy milyen a mérgük. Bár talán így, hogy sikerült megúsznia, mindegy is. Észleli, hogy Vlendor viszi, segít neki a táborba jutni.*
-A..
*Próbálja kinyögni a mondandóját.*
-A farkaskutya.. Megmarad?
*Jelenleg ezt tartja fontosabbnak a saját életének sorsától is, hisz az állat hűségesen, félelmet nem ismerve sietett, mikor a legnagyobb szükség volt rá. Vlendor bólint, s ez megnyugtatja a kis tündért, vissza is merül az álmába, ám ezúttal már édesebben, és nyugodtabban alszik. Nem is kel fel, csak a hajnal első sugaraira, bár nem mondhatná, hogy kipihenve érzi magát, szemei táskásak, a sebe pedig fáj a nyakán, s kicsit kusza az elméje is, de azért fel tud kelni. Összeszedi magát, megigazgatja a ruháit, amennyire lehetséges, s mindent magához vesz, mi kellhet a vadászatban. Azt nem tudja, hogy hogy és mennyit fog tudni segíteni, de mindent megtesz, ami tőle telik. Ő maga is készen áll Bathrak és immár Vlendor elé, szemei bátorságot és elszántságot sugároznak.*
-Legalább talán lesz egy jóféle szőrmés köpenyem a tegnap éjjeliből.
*Mosolyog, s igyekszik a naposabb oldalát megfogni a dolgoknak, ahogy az tőle nem áll messze.*
-Az idő talán ellenünk lehet. Ha felkelnek és továbbindulnak oda a csapdánk...Remélem mihamarabb készen lesz a csapat.
*Majd a nomádhoz fordul, s kezét a vállára teszi, ha engedi a másik egy hosszú másodpercre.*
-Köszönöm.
A hozzászólás írója (Hathúros Strat) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.01 22:22:32
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel (hajnal)//
*Strat lassan kezdi visszanyerni eszméletét, s az is csodás érzés neki, hogy nem halott, nem ismeri annyira a a puszta vadállatjait, hogy tudja, hogy milyen a mérgük. Bár talán így, hogy sikerült megúsznia, mindegy is. Észleli, hogy Vlendor viszi, segít neki a táborba jutni.*
-A..
*Próbálja kinyögni a mondandóját.*
-A farkaskutya.. Megmarad?
*Jelenleg ezt tartja fontosabbnak a saját életének sorsától is, hisz az állat hűségesen, félelmet nem ismerve sietett, mikor a legnagyobb szükség volt rá. Vlendor bólint, s ez megnyugtatja a kis tündért, vissza is merül az álmába, ám ezúttal már édesebben, és nyugodtabban alszik. Nem is kel fel, csak a hajnal első sugaraira, bár nem mondhatná, hogy kipihenve érzi magát, szemei táskásak, a sebe pedig fáj a nyakán, s kicsit kusza az elméje is, de azért fel tud kelni. Összeszedi magát, megigazgatja a ruháit, amennyire lehetséges, s mindent magához vesz, mi kellhet a vadászatban. Azt nem tudja, hogy hogy és mennyit fog tudni segíteni, de mindent megtesz, ami tőle telik. Ő maga is készen áll Bathrak és immár Vlendor elé, szemei bátorságot és elszántságot sugároznak.*
-Legalább talán lesz egy jóféle szőrmés köpenyem a tegnap éjjeliből.
*Mosolyog, s igyekszik a naposabb oldalát megfogni a dolgoknak, ahogy az tőle nem áll messze.*
-Az idő talán ellenünk lehet. Ha felkelnek és továbbindulnak oda a csapdánk...Remélem mihamarabb készen lesz a csapat.
*Majd a nomádhoz fordul, s kezét a vállára teszi, ha engedi a másik egy hosszú másodpercre.*
-Köszönöm.
A hozzászólás írója (Hathúros Strat) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.01 22:22:32
2705. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-03-31 23:07:18
Üzenet elküldve: 2020-03-31 23:07:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
*Vlendor-nak nem ez az első alkalom, hogy egy állatot fel kell dolgoznia. A kés gyakorlottan mozog a kezében és segítséget is kap. A hús is jól jön és a bőr se árt meg. Büszkén hordja majd mert értékes leckét kapott ettől az ellenfelétől. Miután végeztek a táborba mennek ahol természetesen meglepetten fogadják őket. Ő is követi Bathrak szűkszavúságát. Majd a vezetőjük elmondja nekik mi történt. A tündér amennyiben szüksége van még valamire. Például szomjas vagy ilyesmi segít neki, ha a kutyájáról kérdez megnyugtatja, hogy az állat megmarad. Saját fegyverét és felszerelését, alaposan megtisztogatja majd ő is pihenni tér. A másnap reggel fájdalmasan korán éri őket és egyáltalán nem lehet, azt mondani, hogy a nomád kipihente volna magát. A többieket is felkelti. A tündér is jobban van. Vlendor szokásos reggeli teendőivel, igyekszik összeszedni magát. Iszik kicsit, ha van mit akkor pár falatot eszik is és természetesen segít a tábort fölszedni ha kell. Bathrak-ékhoz fordul.*
-Mikor tervezünk indulni?
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
*Vlendor-nak nem ez az első alkalom, hogy egy állatot fel kell dolgoznia. A kés gyakorlottan mozog a kezében és segítséget is kap. A hús is jól jön és a bőr se árt meg. Büszkén hordja majd mert értékes leckét kapott ettől az ellenfelétől. Miután végeztek a táborba mennek ahol természetesen meglepetten fogadják őket. Ő is követi Bathrak szűkszavúságát. Majd a vezetőjük elmondja nekik mi történt. A tündér amennyiben szüksége van még valamire. Például szomjas vagy ilyesmi segít neki, ha a kutyájáról kérdez megnyugtatja, hogy az állat megmarad. Saját fegyverét és felszerelését, alaposan megtisztogatja majd ő is pihenni tér. A másnap reggel fájdalmasan korán éri őket és egyáltalán nem lehet, azt mondani, hogy a nomád kipihente volna magát. A többieket is felkelti. A tündér is jobban van. Vlendor szokásos reggeli teendőivel, igyekszik összeszedni magát. Iszik kicsit, ha van mit akkor pár falatot eszik is és természetesen segít a tábort fölszedni ha kell. Bathrak-ékhoz fordul.*
-Mikor tervezünk indulni?
2704. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-03-31 18:09:12
Üzenet elküldve: 2020-03-31 18:09:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
*Arja hamar sarkon fordul, és a terítésbe fog, különösen hogy a bámész tekintetért egy erőteljes morranást kap cserébe.
Aztán csak vár, nem akaródzik neki újra utánamenni, hogy hol marad az ork, vagyis a férfi, a kovács.
De végül csak megjön, és a lány akkor jön rá, hogy alaposan megmosakodott, az tarthatott neki ennyi ideig.
A félelme meg hamar tovatűnik, hogy akaródzik-e majd neki, a hercegnek vele egy asztalhoz ülni, mert még ő áll először Arja, majd a maga tányérjába szedni, még mielőtt a lány bármit is tehetne, bármi után nyúlhatna, igazán mindenféle hatalmaskodást mellőzve. Sőt, Arja egy pillanatra egészen meg is rökönyödik, de igazán nagyon hálás: nagyurasan még a széket is kihúzza neki!*
- Én akartam jönni, uram. *húzza ki magát aztán a széken ülve, ahogy letelepednek és érkezik a morgós kérdés. Halkan válaszol, de bátran, állva a herceg tekintetét.*
- Sokfelé jártam már, városokban és utakon, és nem vagyok félős.
- Általában szót értek az emberekkel.
- Azt az íjat pedig nagyon szeretném hazavinni, mert elvállaltam, hogy megkerítem, ha a föld alól is. *mosolyodik el halványan, azon, hogy lám éppen ott van most, a föld alatt, ki gondolta volna, hogy így lesz, és itt találja fel majd azt, aki el tudja készíteni a fegyvert.*
- Jó uram, ha nem ülnék itt, és nem látnám azt a saját szememmel, amit látok, biztosan úgy vélném, túlzó az a mese.
- De itt vagyok. *ad választ csillogó szemmel, jó étvágyat kívánva, és szájához emel egy falatot.
Reméli, ízlik az étel az elátkozott hercegnek.
~Vajon mitől? Mitől változhatott újra emberré... talán odakinn már beesteledett? És vajon este mindig visszaváltozik herceggé?~ tűnődik közben, abban reménykedve, hogy talán neki is szerepe van ebben.*
- A sütésen-főzésen kívül tudok-e még valamiben segíteni, hogy egy hat múltán elkészüljön a démonölő íj? *teszi még fel a kérdést arról, ami igazán érdekli.
És ha végeztek a vacsorával, még félénken megkérdezi:*
- Én hol tudok aludni? *Hogyha a kovács kijelöl neki bármilyen helyet, akkor, miután rendet tett a konyhában, és kitakarított, és ellátta odakinn Keirát is, elteszi magát holnapra, sokáig gondolkodva az egészen hihetetlen dolgokon, amik aznap történtek. A következő napokban pedig igyekszik igazán minden módon hasznossá tenni magát!*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.31 18:12:37
*Arja hamar sarkon fordul, és a terítésbe fog, különösen hogy a bámész tekintetért egy erőteljes morranást kap cserébe.
Aztán csak vár, nem akaródzik neki újra utánamenni, hogy hol marad az ork, vagyis a férfi, a kovács.
De végül csak megjön, és a lány akkor jön rá, hogy alaposan megmosakodott, az tarthatott neki ennyi ideig.
A félelme meg hamar tovatűnik, hogy akaródzik-e majd neki, a hercegnek vele egy asztalhoz ülni, mert még ő áll először Arja, majd a maga tányérjába szedni, még mielőtt a lány bármit is tehetne, bármi után nyúlhatna, igazán mindenféle hatalmaskodást mellőzve. Sőt, Arja egy pillanatra egészen meg is rökönyödik, de igazán nagyon hálás: nagyurasan még a széket is kihúzza neki!*
- Én akartam jönni, uram. *húzza ki magát aztán a széken ülve, ahogy letelepednek és érkezik a morgós kérdés. Halkan válaszol, de bátran, állva a herceg tekintetét.*
- Sokfelé jártam már, városokban és utakon, és nem vagyok félős.
- Általában szót értek az emberekkel.
- Azt az íjat pedig nagyon szeretném hazavinni, mert elvállaltam, hogy megkerítem, ha a föld alól is. *mosolyodik el halványan, azon, hogy lám éppen ott van most, a föld alatt, ki gondolta volna, hogy így lesz, és itt találja fel majd azt, aki el tudja készíteni a fegyvert.*
- Jó uram, ha nem ülnék itt, és nem látnám azt a saját szememmel, amit látok, biztosan úgy vélném, túlzó az a mese.
- De itt vagyok. *ad választ csillogó szemmel, jó étvágyat kívánva, és szájához emel egy falatot.
Reméli, ízlik az étel az elátkozott hercegnek.
~Vajon mitől? Mitől változhatott újra emberré... talán odakinn már beesteledett? És vajon este mindig visszaváltozik herceggé?~ tűnődik közben, abban reménykedve, hogy talán neki is szerepe van ebben.*
- A sütésen-főzésen kívül tudok-e még valamiben segíteni, hogy egy hat múltán elkészüljön a démonölő íj? *teszi még fel a kérdést arról, ami igazán érdekli.
És ha végeztek a vacsorával, még félénken megkérdezi:*
- Én hol tudok aludni? *Hogyha a kovács kijelöl neki bármilyen helyet, akkor, miután rendet tett a konyhában, és kitakarított, és ellátta odakinn Keirát is, elteszi magát holnapra, sokáig gondolkodva az egészen hihetetlen dolgokon, amik aznap történtek. A következő napokban pedig igyekszik igazán minden módon hasznossá tenni magát!*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.31 18:12:37
2703. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-03-31 10:45:49
Üzenet elküldve: 2020-03-31 10:45:49
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
*A férfi összevont szemöldökkel morran rá a teljesen lefagyott Arjára. Ez nem egy ork mordulása, hanem csak egy emberé, így közel sem annyira rémisztő, mint amilyennek valójában szánja. Egy pillanattal később meg is, de mivel nem az az ember, akinek szokása a bocsánatkérés, így csendben marad. Arja meg amúgy is a távozás mezejére lép, hogy megteríthessen.
Mivel koszosan nem lehet asztalhoz ülni, ezért nekiáll mosakodni, ez eltart egy darabig, mintha több évnyi koszt kellene levakarjon a tenyereiről.*
- Miért egy kislányt küldtek ide? Egy ilyen veszélyes helyre. Egy orkhoz.
*Kérdi, miközben kihúzza a széket és int Arjának, hogy üljön le rá, ha a lány így tesz, akkor alá is tolja a széket. Elvégre úriember.*
- Kislányoknak könnyen baja esik, különösen egy ideges kísérő miatt.
*Míg beszél addig a lány mellett állva szed annak tányérjába. Kenyeret szel, majd miután magának is szedett, leül a lánnyal szemben.*
- Mese. Az.
*Hangzik a szarkasztikus felhorkanás a lány kérdése nyomán.*
- Mit gondolsz róla? Túlzó lehet az a mese? Vagy épp az ellenkezője?
*Csevegés közben nekiáll enni.*
*A férfi összevont szemöldökkel morran rá a teljesen lefagyott Arjára. Ez nem egy ork mordulása, hanem csak egy emberé, így közel sem annyira rémisztő, mint amilyennek valójában szánja. Egy pillanattal később meg is, de mivel nem az az ember, akinek szokása a bocsánatkérés, így csendben marad. Arja meg amúgy is a távozás mezejére lép, hogy megteríthessen.
Mivel koszosan nem lehet asztalhoz ülni, ezért nekiáll mosakodni, ez eltart egy darabig, mintha több évnyi koszt kellene levakarjon a tenyereiről.*
- Miért egy kislányt küldtek ide? Egy ilyen veszélyes helyre. Egy orkhoz.
*Kérdi, miközben kihúzza a széket és int Arjának, hogy üljön le rá, ha a lány így tesz, akkor alá is tolja a széket. Elvégre úriember.*
- Kislányoknak könnyen baja esik, különösen egy ideges kísérő miatt.
*Míg beszél addig a lány mellett állva szed annak tányérjába. Kenyeret szel, majd miután magának is szedett, leül a lánnyal szemben.*
- Mese. Az.
*Hangzik a szarkasztikus felhorkanás a lány kérdése nyomán.*
- Mit gondolsz róla? Túlzó lehet az a mese? Vagy épp az ellenkezője?
*Csevegés közben nekiáll enni.*
2702. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-03-30 20:01:29
Üzenet elküldve: 2020-03-30 20:01:29
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
*Az éj lassan, de hasznosan telik, élesek a kések, s hamarosan a friss hús és nyúzott bőr illata kezd terjengeni mindenhol. A csapatot látszólag az események összehozzák, s korábbi neheztelésnek immár talán vége szakad. Rászolgált mindegyik a dicséretre, még Strat is, kinek még mindig pihennie kell, bár, hatalmas erőfeszítésébe telik ugyan, de olykor szemét már ki tudja nyitni, s ájulat helyett inkább kábaság az, mi zavarhatja. Szólhat is, hangja gyenge és reszelős, de kérdezhet hátasa felől. A kizsigereléssel és a nyúzással hamar végeznek, Bathrak is segít, így nem sokkal később, az elkészült sáncokkal, csapdával, s a maradványok eltüntetésével, a hasznos alapanyagok begyűjtésével térhetnek vissza a táborba, hogy egy utolsó pihenhessenek a vadászat előtt. Ha óvatosan esetleg megszemlélné valamelyikük a csorda hollétét, továbbra sem mozdulnak, sőt, úgy látszik álmukat sem zavarta meg semmi, jóllehet a vezérhímek azért éberen őrködnek a körben alvó csorda körül, elsősorban a kisebbekre figyelve, s arra, senki se kószáljon el. A táborban aztán a másik két pusztai fogadja a csapatot, kik kérdőn tekintenek vezérükre, ki csak egy fáradt sóhajjal legyint. Nincs senkinek sem baja, de pihenniük kell. Az éjszaka hátralévő része már rövidebbre nyúlik talán, mint azt korábban tervezték. Fáradt tagok, nyúzott tekintetek, de friss, hajnali harmatos levegő fogadja őket, a nap még nem kelt fel, az idő pont ideális egy vadászatra, addigra Strat is magához tér, tud segédkezni, amiben csak akar.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
*Az éj lassan, de hasznosan telik, élesek a kések, s hamarosan a friss hús és nyúzott bőr illata kezd terjengeni mindenhol. A csapatot látszólag az események összehozzák, s korábbi neheztelésnek immár talán vége szakad. Rászolgált mindegyik a dicséretre, még Strat is, kinek még mindig pihennie kell, bár, hatalmas erőfeszítésébe telik ugyan, de olykor szemét már ki tudja nyitni, s ájulat helyett inkább kábaság az, mi zavarhatja. Szólhat is, hangja gyenge és reszelős, de kérdezhet hátasa felől. A kizsigereléssel és a nyúzással hamar végeznek, Bathrak is segít, így nem sokkal később, az elkészült sáncokkal, csapdával, s a maradványok eltüntetésével, a hasznos alapanyagok begyűjtésével térhetnek vissza a táborba, hogy egy utolsó pihenhessenek a vadászat előtt. Ha óvatosan esetleg megszemlélné valamelyikük a csorda hollétét, továbbra sem mozdulnak, sőt, úgy látszik álmukat sem zavarta meg semmi, jóllehet a vezérhímek azért éberen őrködnek a körben alvó csorda körül, elsősorban a kisebbekre figyelve, s arra, senki se kószáljon el. A táborban aztán a másik két pusztai fogadja a csapatot, kik kérdőn tekintenek vezérükre, ki csak egy fáradt sóhajjal legyint. Nincs senkinek sem baja, de pihenniük kell. Az éjszaka hátralévő része már rövidebbre nyúlik talán, mint azt korábban tervezték. Fáradt tagok, nyúzott tekintetek, de friss, hajnali harmatos levegő fogadja őket, a nap még nem kelt fel, az idő pont ideális egy vadászatra, addigra Strat is magához tér, tud segédkezni, amiben csak akar.*
2701. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-03-29 23:58:20
Üzenet elküldve: 2020-03-29 23:58:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
*Az utakat követi, melyek a kikötő felé vezetnek. Semmi kedve nincs eltévedni a fűtengerben, hallott már történeteket az itteni szeszélyekről, és attól fél, anyagi teste még ereje ellenére sem lesznek eleget mindezt kivédeni.
A biztonságosabb ösvény mindig jobb. Amúgy is, lassacskán a szántóföldeken kell már járnia, ha minden igaz abból, amire emlékszik.*
A biztonságosabb ösvény mindig jobb. Amúgy is, lassacskán a szántóföldeken kell már járnia, ha minden igaz abból, amire emlékszik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2949-2968