Külső területek - Füves puszta
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 137 (2721. - 2740. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2949-2968
2740. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-05-24 13:34:07
Üzenet elküldve: 2020-05-24 13:34:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Myr reggele//
*Vlendor kiadja a parancsokat. A nomádok úgy néz ki nem hoztak íjakat amit ő nagy butaságnak tart. Nomád íjak nélkül maihhinre vadászni nagy ostobaság. Nem mintha ők ne tettek volna így, de azokból akik itt élnek Vlendor nem nézné ezt ki. Mindegy. Most szemtől szemben vannak az állattal aki hamarosan támadni fog. Hogy kire és hogy a többiek miként reagálnak, az dönti majd el, hogy lesz-e halott. A kiválasztott végül ő maga lett. A nomád nem ijedt meg. Felkészült, hogy megpróbáljon kimozogni és megcsapja az állatot, de erre nem volt szükség. A zsoldosnő gyorsan és igencsak effektíven reagált. Az állat pedig elvesztette a figyelmét amit Vlendor igyekszik is kihasználni. Most ő mozdul és lehetőleg olyan szögből, hogy ne rúghassák meg, de a még ép hátsó lábra támad. Lehetőleg átvágva az izmokat vagy inakat.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Myr reggele//
*Vlendor kiadja a parancsokat. A nomádok úgy néz ki nem hoztak íjakat amit ő nagy butaságnak tart. Nomád íjak nélkül maihhinre vadászni nagy ostobaság. Nem mintha ők ne tettek volna így, de azokból akik itt élnek Vlendor nem nézné ezt ki. Mindegy. Most szemtől szemben vannak az állattal aki hamarosan támadni fog. Hogy kire és hogy a többiek miként reagálnak, az dönti majd el, hogy lesz-e halott. A kiválasztott végül ő maga lett. A nomád nem ijedt meg. Felkészült, hogy megpróbáljon kimozogni és megcsapja az állatot, de erre nem volt szükség. A zsoldosnő gyorsan és igencsak effektíven reagált. Az állat pedig elvesztette a figyelmét amit Vlendor igyekszik is kihasználni. Most ő mozdul és lehetőleg olyan szögből, hogy ne rúghassák meg, de a még ép hátsó lábra támad. Lehetőleg átvágva az izmokat vagy inakat.*
2739. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-05-24 08:43:54
Üzenet elküldve: 2020-05-24 08:43:54
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Myr reggele//
*A bika tanácstalannak, s mégis a maga módján méltóságosnak tűnik. Lassan-lassan körbefordul, s alaposan felméri az őt körbevevő apró emberkéket. Tekintete ismét a láthatárt kezdi fürkészni, hol az imént még saját csordája loholt, most csak apadó füstfelleg, a por lassan elül, s nem marad más, csak ő és a veszély. Ahogy tekintete ide-oda jár, piszkos bundája vastagon rezdül meg bőrén, úgy látszik, mintha tudná, hogy kudarcot vallott vezetőként. Nem telik el sok idő, s Vlendor kijelentésére a pusztaiak csupán kezüket tárják szét, eleve nem vadászni jöttek vélhetően. Talán akad íj valahol de a kört megnyitni, mely a vezérhím körül szorul, veszélyesnek tűnhet és az elkövetkezendő pillanatokban ki is derül, hogy nincs is rá idő. A bika elbődül, öklömnyi barnás gombszemei váltva villannak a felszólalókra, s a felcsendülő hangok gazdáira, mintha azt keresné, hogy ki legyen az első. Hamarosan dönt, ennek megerősítésére egy átható, a puszták dűnéin átvándorló, rezgően mély, gyomorforgató üvöltést hallat, s minden bizonnyal, ha testfelépítése legalább egy kicsit is a lovakéhoz lenne hasonló, hátsó két lábára állva ugorna meg. Így azonban csak hirtelen indul meg Vlendor felé bőszen és fújtatva. Talpai alatt felnyög a föld. Egyértelműen nem figyel arra, hogy másik oldalról érheti-e támadás, nem egy stratéga, s nem egy kifinomult észjárású lény. Nixomia lendül, ahogyan a buzogány is a kezében. Kell néhány lépés, míg a megiramodó vezérhímet eléri, azonban a találat nem nehéz, így egy puffanásszerű hang után a hím felbődül és egy pillanatra oszlopszerű, jobb, hátsó lába fájdalmasan megbicsaklik, mintha a csontok iránya is megváltozna kissé, de nem áll meg, csupán azonnal fordulni kezd támadója irányába Vlendor helyett. Ehhez azonban idő kell.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Myr reggele//
*A bika tanácstalannak, s mégis a maga módján méltóságosnak tűnik. Lassan-lassan körbefordul, s alaposan felméri az őt körbevevő apró emberkéket. Tekintete ismét a láthatárt kezdi fürkészni, hol az imént még saját csordája loholt, most csak apadó füstfelleg, a por lassan elül, s nem marad más, csak ő és a veszély. Ahogy tekintete ide-oda jár, piszkos bundája vastagon rezdül meg bőrén, úgy látszik, mintha tudná, hogy kudarcot vallott vezetőként. Nem telik el sok idő, s Vlendor kijelentésére a pusztaiak csupán kezüket tárják szét, eleve nem vadászni jöttek vélhetően. Talán akad íj valahol de a kört megnyitni, mely a vezérhím körül szorul, veszélyesnek tűnhet és az elkövetkezendő pillanatokban ki is derül, hogy nincs is rá idő. A bika elbődül, öklömnyi barnás gombszemei váltva villannak a felszólalókra, s a felcsendülő hangok gazdáira, mintha azt keresné, hogy ki legyen az első. Hamarosan dönt, ennek megerősítésére egy átható, a puszták dűnéin átvándorló, rezgően mély, gyomorforgató üvöltést hallat, s minden bizonnyal, ha testfelépítése legalább egy kicsit is a lovakéhoz lenne hasonló, hátsó két lábára állva ugorna meg. Így azonban csak hirtelen indul meg Vlendor felé bőszen és fújtatva. Talpai alatt felnyög a föld. Egyértelműen nem figyel arra, hogy másik oldalról érheti-e támadás, nem egy stratéga, s nem egy kifinomult észjárású lény. Nixomia lendül, ahogyan a buzogány is a kezében. Kell néhány lépés, míg a megiramodó vezérhímet eléri, azonban a találat nem nehéz, így egy puffanásszerű hang után a hím felbődül és egy pillanatra oszlopszerű, jobb, hátsó lába fájdalmasan megbicsaklik, mintha a csontok iránya is megváltozna kissé, de nem áll meg, csupán azonnal fordulni kezd támadója irányába Vlendor helyett. Ehhez azonban idő kell.*
2738. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-05-21 11:12:56
Üzenet elküldve: 2020-05-21 11:12:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Myr reggele//
* Bár Nixomia van a legtávolabb a félelmetes bődülés őt is eléri a hangzavaron keresztül is. Nem egy gyáva lány, de azért megborzong a hang hatására. A figyelmét is abba az irányba összpontosítja egy kis ideig, de a hím egyelőre még messze van tőle, ezért hát inkább a legyezővel foglalkozik. Mást nagyon nem is tehetne. Legalább a munkájuknak az eredménye kezd megmutatkozni. A csorda lassan újra összeáll egy egésszé. Aztán megtörténik a várva várt csoda. Egy nagy reccsenés jelzi, hogy a csapda elkapott egy szerencsétlenül járt maihint. Ezt a tényt a nomádok üdvrivalgása is megerősíti. A csorda menekülőre fogja, pedig egyet még jó lett volna elejteni. Úgy néz ki, hogy erre már nem lesz lehetőség, de aztán mégiscsak fordul a kocka. Ugyanis a nagy vezérhím itt marad. Már csak az a kérdés, hogy ez szerencse vagy sem. Ugyanis félelmetes ellenfélnek tűnik, így egymagában is. Bár a számok törvénye alapján előnyben vannak, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy esélyesebbek lennének a győzelemre. A legjobb az egészben, hogy a nagyvaddal szembe helyezkednek el. Dicső és nehéz harc elébe néznek az egyszer biztos. A több száz kiló húsnak és csontnak most csak egy célja van. Eltiporni őket. Vlendor bölcs tanáccsal látja el őket, amire a lány felnevet.*
- Esküszöm, hogy nem akartam elé menni, de ez a nagy izé kinézet magának.* Jó maga azért a buzogányára nem mondaná éppen, hogy használhatatlan. A vastag húsra és bőrre biztosan az, de csontos koponyára és a védtelen ízületekre, azért még így is jó. Bár nem biztos, hogy ki szeretné próbálni, hogy betudja-e törni vele a monstrum kobakját. Akkor tartósan szembe kéne maradnia vele, amit a legkevésbé sem szeretne. Azt meg, hogy ki akarna törni megint csak badarságnak tartja. Már régen megtehette volna, ha akarta volna. Amúgy meg mit tehetne a kitörés ellen? Egyszerűen legázolná, ha nem térne ki előle ilyen esetben. Nixomia abban bízik, hogy bár ők nem olyan erősekk és ellenállóak, mint ellenfelük, viszont sokkal gyorsabbak. Ha ő rá fog rontani akkor szépen igyekszik kitérni előle. Ha meg úgy adódna, hogy nem ő kerül a célkeresztjébe, akkor a láb ízületeit célozza meg buzogányával.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Myr reggele//
* Bár Nixomia van a legtávolabb a félelmetes bődülés őt is eléri a hangzavaron keresztül is. Nem egy gyáva lány, de azért megborzong a hang hatására. A figyelmét is abba az irányba összpontosítja egy kis ideig, de a hím egyelőre még messze van tőle, ezért hát inkább a legyezővel foglalkozik. Mást nagyon nem is tehetne. Legalább a munkájuknak az eredménye kezd megmutatkozni. A csorda lassan újra összeáll egy egésszé. Aztán megtörténik a várva várt csoda. Egy nagy reccsenés jelzi, hogy a csapda elkapott egy szerencsétlenül járt maihint. Ezt a tényt a nomádok üdvrivalgása is megerősíti. A csorda menekülőre fogja, pedig egyet még jó lett volna elejteni. Úgy néz ki, hogy erre már nem lesz lehetőség, de aztán mégiscsak fordul a kocka. Ugyanis a nagy vezérhím itt marad. Már csak az a kérdés, hogy ez szerencse vagy sem. Ugyanis félelmetes ellenfélnek tűnik, így egymagában is. Bár a számok törvénye alapján előnyben vannak, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy esélyesebbek lennének a győzelemre. A legjobb az egészben, hogy a nagyvaddal szembe helyezkednek el. Dicső és nehéz harc elébe néznek az egyszer biztos. A több száz kiló húsnak és csontnak most csak egy célja van. Eltiporni őket. Vlendor bölcs tanáccsal látja el őket, amire a lány felnevet.*
- Esküszöm, hogy nem akartam elé menni, de ez a nagy izé kinézet magának.* Jó maga azért a buzogányára nem mondaná éppen, hogy használhatatlan. A vastag húsra és bőrre biztosan az, de csontos koponyára és a védtelen ízületekre, azért még így is jó. Bár nem biztos, hogy ki szeretné próbálni, hogy betudja-e törni vele a monstrum kobakját. Akkor tartósan szembe kéne maradnia vele, amit a legkevésbé sem szeretne. Azt meg, hogy ki akarna törni megint csak badarságnak tartja. Már régen megtehette volna, ha akarta volna. Amúgy meg mit tehetne a kitörés ellen? Egyszerűen legázolná, ha nem térne ki előle ilyen esetben. Nixomia abban bízik, hogy bár ők nem olyan erősekk és ellenállóak, mint ellenfelük, viszont sokkal gyorsabbak. Ha ő rá fog rontani akkor szépen igyekszik kitérni előle. Ha meg úgy adódna, hogy nem ő kerül a célkeresztjébe, akkor a láb ízületeit célozza meg buzogányával.*
2737. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-05-21 07:19:51
Üzenet elküldve: 2020-05-21 07:19:51
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Myr reggele//
*Jól lehet, hogy a pusztaiak jelenléte nélkül csúfos kudarcra lenne ítélve ez a vadászat, így bár nem hisz az istenekben, ha hinne, most hálát adna bármelyiknek, hogy rájuk akadtak, és nem akarták elvágni a torkukat álmukban. Hallja hogy reccsen a csapda, s már tudja, hogy ez valószínűleg egy csapdába esett maihhin lesz. Egy jó hír! Azonban a csorda többi része elmenekülni látszik, meglepően gyorsak ezek az állatok Strat szemében ahhoz képest, hogy ilyen nagyok. Ám öröm az üröm én, mondhatni, hisz a vezérbikát akarva akaratlanul is sikerül közrefogniuk, s látszik az állatok, hogy nem fogja egykönnyen adni az életét. Megnyugvást ad viszont, hogy nem egyedül kell szembenéznie vele, mert könnyen lehet, hogy inkább futni hagyná az állatot. Tüdeje sípol már, s szíve a torkában dobog, talán már rég túl lehet a határain, így ha van egy cseppnyi ideje kezével a térdére támaszkodva fújna egyet. Vlendor utasításait pedig igyekszik meghallani robogó fülével. A maga részéről sokat nem tud tenni, fegyvere is alig lehet alkalmas a leterítésre, így jobb megoldás hiányában próbál úgy helyezkedni, hogy testével zárja el az utat a bősz bika elől az egyik oldalon. Dobókését kezébe veszi, hisz mégsem akar puszta kézzel szembenézni vele, de tudja, hogy a többieknek jött most el az idő. *
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Myr reggele//
*Jól lehet, hogy a pusztaiak jelenléte nélkül csúfos kudarcra lenne ítélve ez a vadászat, így bár nem hisz az istenekben, ha hinne, most hálát adna bármelyiknek, hogy rájuk akadtak, és nem akarták elvágni a torkukat álmukban. Hallja hogy reccsen a csapda, s már tudja, hogy ez valószínűleg egy csapdába esett maihhin lesz. Egy jó hír! Azonban a csorda többi része elmenekülni látszik, meglepően gyorsak ezek az állatok Strat szemében ahhoz képest, hogy ilyen nagyok. Ám öröm az üröm én, mondhatni, hisz a vezérbikát akarva akaratlanul is sikerül közrefogniuk, s látszik az állatok, hogy nem fogja egykönnyen adni az életét. Megnyugvást ad viszont, hogy nem egyedül kell szembenéznie vele, mert könnyen lehet, hogy inkább futni hagyná az állatot. Tüdeje sípol már, s szíve a torkában dobog, talán már rég túl lehet a határain, így ha van egy cseppnyi ideje kezével a térdére támaszkodva fújna egyet. Vlendor utasításait pedig igyekszik meghallani robogó fülével. A maga részéről sokat nem tud tenni, fegyvere is alig lehet alkalmas a leterítésre, így jobb megoldás hiányában próbál úgy helyezkedni, hogy testével zárja el az utat a bősz bika elől az egyik oldalon. Dobókését kezébe veszi, hisz mégsem akar puszta kézzel szembenézni vele, de tudja, hogy a többieknek jött most el az idő. *
2736. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-05-20 13:27:25
Üzenet elküldve: 2020-05-20 13:27:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Myr reggele//
*Némi veríték csorog a nomád szemébe. Gyorsan kitörli és beérve az állatot meglendíti a parittyát és oldalba találja az állatot. Egy embernek valószínűleg bordája tört volna ettől. Vlendor reménykedett, hogy legalább megzavarni sikerül az állatot, de nem így lett. A csapda viszont bevált csak sajnos nem akkora sikerrel mint tervezték. Miután az első állat bezuhant a többi elmenekült. Csak a vezérhím maradt. A hatalmas kitágult szemekben a nomád látja, hogy küzdeni fog. Parittyáját elteszi és csatabárdját veszi elő.*
-Ne menjetek elé csak fárasszátok! Főleg te tündér! Elég ha zavarod. Buzogány nem jó ellene. Kemény a csontja. Mozogjatok körülötte! Zavarjátok össze! Ha támadtok hátulról, de ne úgy, hogy meg tudjon rúgni!
*Maga is igyekszik a saját tanácsait megfogadni. Bár már észrevette, hogy tapasztalt ellenféllel áll szemben.*
-Lehet megpróbál kitörni. Figyeljetek oda!
*Bízik a lovában. Úgy tűnik a vezérhím küzdeni akar és nem menekül. Van idejük teljesen közrefogni. Vlendor feléjük is fordul.*
-Íj kéne! Puff, puff.
*Ő maga úgy készül, hogy ha mégis megindul az állat akkor ő is és most már csatabárdját belevágja a vezérhím lábába oda ahova tanították úgy, hogy utána ne tudja már mozgatni. Emlékszik mikor még gyerekként ült a tűz körül és a sámán egy vadászdalra való tánc közben tanította meg nekik, hogy mit kell tenni ha vadászatra mennek. És hogy, azt minden vadászat során elismételték. Ügyesnek kell lenniük. Hogy a nap süt ilyen erősen vagy csak az izgalomtól van nem tudja, de idegesen nyalja meg a kiszáradt ajkait.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Myr reggele//
*Némi veríték csorog a nomád szemébe. Gyorsan kitörli és beérve az állatot meglendíti a parittyát és oldalba találja az állatot. Egy embernek valószínűleg bordája tört volna ettől. Vlendor reménykedett, hogy legalább megzavarni sikerül az állatot, de nem így lett. A csapda viszont bevált csak sajnos nem akkora sikerrel mint tervezték. Miután az első állat bezuhant a többi elmenekült. Csak a vezérhím maradt. A hatalmas kitágult szemekben a nomád látja, hogy küzdeni fog. Parittyáját elteszi és csatabárdját veszi elő.*
-Ne menjetek elé csak fárasszátok! Főleg te tündér! Elég ha zavarod. Buzogány nem jó ellene. Kemény a csontja. Mozogjatok körülötte! Zavarjátok össze! Ha támadtok hátulról, de ne úgy, hogy meg tudjon rúgni!
*Maga is igyekszik a saját tanácsait megfogadni. Bár már észrevette, hogy tapasztalt ellenféllel áll szemben.*
-Lehet megpróbál kitörni. Figyeljetek oda!
*Bízik a lovában. Úgy tűnik a vezérhím küzdeni akar és nem menekül. Van idejük teljesen közrefogni. Vlendor feléjük is fordul.*
-Íj kéne! Puff, puff.
*Ő maga úgy készül, hogy ha mégis megindul az állat akkor ő is és most már csatabárdját belevágja a vezérhím lábába oda ahova tanították úgy, hogy utána ne tudja már mozgatni. Emlékszik mikor még gyerekként ült a tűz körül és a sámán egy vadászdalra való tánc közben tanította meg nekik, hogy mit kell tenni ha vadászatra mennek. És hogy, azt minden vadászat során elismételték. Ügyesnek kell lenniük. Hogy a nap süt ilyen erősen vagy csak az izgalomtól van nem tudja, de idegesen nyalja meg a kiszáradt ajkait.*
2735. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-05-17 15:16:51
Üzenet elküldve: 2020-05-17 15:16:51
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Myr reggele//
*Gyomorrezegtető bődülés, ahogyan a hatalmas bika nekilendül. Vlendor szerencséjére össze van zavarodva, hiszen sok helyről észleli a zavart, mely eddig csordájára nem volt jellemző. Viselkedése dühös, egyúttal kétségbeesettnek is látszik, bár tény, hogy egy ösztönlény kevéssé alkalmas félelmének kimutatására, vagy, ha igen, akkor így cselekszik. Vlendor fel tud tápászkodni, s a kiszáradt tómeder tengernyi lövedéket tartalmaz számára. Ahogy a földre markol, egy megfelelő méretű követ talál, melyet gondos mozdulatokkal parittyájára illeszthet, s megforgathatja feje felett. Időközben lova is megnyugszik, persze kell némi idő hozzá, de nincs akadálya, hogy hátára ülve vágtába kezdjen. A vezérhím hatalmas állat, s időbe telik míg megfelelően felgyorsul, azonban hamarosan hullámos vonalban kezd mozogni, mely a találat esélyét jelentősen csökkenti. Persze ezt ellensúlyozzák a méretek. Lassan Vlendor utoléri, s oldalról nagyjából kissé előrébb halad vele célpontja bömbölve. Bamm... pont az oldalába vágódik a találat. Vlendor nem céllövő, azonban pusztaiak tehetsége megadatott neki, s segítik a körülmények is, de nem történik semmi, igazából, amire számított is. A kő lepattan, a bika rohan tovább.
Társai is hamar eszmélnek. A pillanatnyilag elült, majd ismét feltámadó porfelhőben nehéz a tájékozódás, de a tómeder alakja segíti a cselekményeket. Kiáltására Nixomia reagál, s a legyezőalak beválik! A csorda lassan ismét egységként kezd mozogni, ezen a szerencsétlenül igyekvő vezérhím is segít. Mindeközben Bathrakék sem tétlenek, s a felvett alakzatot követve, a csapda helyét ismerve alkalmazkodnak. A robajban, s a dörgedelmes földrengésben, mit az egyszerre mozgás produkál, kevés dolgot lehet meghallani, csak olyat, mit ettől eltér, s szokatlan, ez hamarosan be is következik. Recsegés és ropogás hallik, mintha valami törékeny gallyakra lépett volna, mintha valami alatt beszakadt volna a föld, s az azt kísérő üvöltés még inkább ismertetheti a történteket. Ha ez nem lenne elég, a pusztaiak hujjogató üdvrivalgása megerősítheti, amire vártak. A csorda egy tagja alatt, mely ráadásul nem is túl kicsi, beszakadt a frissen ásott üreg felett elhelyezett gallyrengeteg. A terv bevált, még épp időben. A csorda, nyilvánvalóan szokott ösvényen, bömbölve és rémülten kezd távozni a mederből, s számuk erősen kezd megcsappanni, de egy dolog még hátra van. A vezérhím. Közrefogva, körbevéve. Strat és Nixomia pozíciójának megváltoztatásával előrébb, a hím elé kerültek. Vlendor akaratlanul, vagy szándékosan, de oldalról fogja közre, így a visszafelé vezető út is zárt. A három kiáltozva közeledő pusztai a másik irányt zárja le, így a vezérhím megzavarodva torpan meg, s egy pillanatra távozó csordája után néz. Nem tudni mi játszódik le fejében. Talán, hogy eljött az ideje. Hatalmas és méltóságteljes teremtmény, vastag bundáját kifakította az idő, s az évszakok változásai. Tülkei kopottak, megsárgultak már, néhol töredezettek. Hangosan fújtat egyet, s lassan fordulva pillant körbe jelenlegi helyzetén. Ez az apró népség alaposan felbolygatta a reggelét, pedig egészen nyugodtan indult. Talán azt látja, hogy innen már nincs tovább, helyére minden bizonnyal máris egy akaratos ifjabb hím állt, tán asszonyára is igényt tartanak, s borját más neveli fel. Az ég felé fordított fejjel bődül el, s körbeforogva várja be, hogy teljesen körbevegyék. Nem kezdeményez, de nem is adja meg magát, ez látszik. A csata itt és most, el kell, hogy dőljön. A nap a tómeder szélén játszik. Sárgás fénye vakító, s a szél is eláll. A por lassan elül, csak a körben forgó bika, s a társaság marad, a csorda maradék tagja, amilyen hirtelen előző nap érkezett, oly hirtelen is tűnik el. A tájra a fokozatosan távolodó dübörgés után csend száll. A bika port prüszköl fel, s gyomorból jövő morgást hallat, tekintetében a kiszáradt mederről visszatükröződő koszos napfény csillan meg. Méltósággal fog elesni, ha kell, ez nem kétség, ahogy az sem... ha tud... mindenkit magával fog vinni a homoksírba.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.17 15:26:52
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Myr reggele//
*Gyomorrezegtető bődülés, ahogyan a hatalmas bika nekilendül. Vlendor szerencséjére össze van zavarodva, hiszen sok helyről észleli a zavart, mely eddig csordájára nem volt jellemző. Viselkedése dühös, egyúttal kétségbeesettnek is látszik, bár tény, hogy egy ösztönlény kevéssé alkalmas félelmének kimutatására, vagy, ha igen, akkor így cselekszik. Vlendor fel tud tápászkodni, s a kiszáradt tómeder tengernyi lövedéket tartalmaz számára. Ahogy a földre markol, egy megfelelő méretű követ talál, melyet gondos mozdulatokkal parittyájára illeszthet, s megforgathatja feje felett. Időközben lova is megnyugszik, persze kell némi idő hozzá, de nincs akadálya, hogy hátára ülve vágtába kezdjen. A vezérhím hatalmas állat, s időbe telik míg megfelelően felgyorsul, azonban hamarosan hullámos vonalban kezd mozogni, mely a találat esélyét jelentősen csökkenti. Persze ezt ellensúlyozzák a méretek. Lassan Vlendor utoléri, s oldalról nagyjából kissé előrébb halad vele célpontja bömbölve. Bamm... pont az oldalába vágódik a találat. Vlendor nem céllövő, azonban pusztaiak tehetsége megadatott neki, s segítik a körülmények is, de nem történik semmi, igazából, amire számított is. A kő lepattan, a bika rohan tovább.
Társai is hamar eszmélnek. A pillanatnyilag elült, majd ismét feltámadó porfelhőben nehéz a tájékozódás, de a tómeder alakja segíti a cselekményeket. Kiáltására Nixomia reagál, s a legyezőalak beválik! A csorda lassan ismét egységként kezd mozogni, ezen a szerencsétlenül igyekvő vezérhím is segít. Mindeközben Bathrakék sem tétlenek, s a felvett alakzatot követve, a csapda helyét ismerve alkalmazkodnak. A robajban, s a dörgedelmes földrengésben, mit az egyszerre mozgás produkál, kevés dolgot lehet meghallani, csak olyat, mit ettől eltér, s szokatlan, ez hamarosan be is következik. Recsegés és ropogás hallik, mintha valami törékeny gallyakra lépett volna, mintha valami alatt beszakadt volna a föld, s az azt kísérő üvöltés még inkább ismertetheti a történteket. Ha ez nem lenne elég, a pusztaiak hujjogató üdvrivalgása megerősítheti, amire vártak. A csorda egy tagja alatt, mely ráadásul nem is túl kicsi, beszakadt a frissen ásott üreg felett elhelyezett gallyrengeteg. A terv bevált, még épp időben. A csorda, nyilvánvalóan szokott ösvényen, bömbölve és rémülten kezd távozni a mederből, s számuk erősen kezd megcsappanni, de egy dolog még hátra van. A vezérhím. Közrefogva, körbevéve. Strat és Nixomia pozíciójának megváltoztatásával előrébb, a hím elé kerültek. Vlendor akaratlanul, vagy szándékosan, de oldalról fogja közre, így a visszafelé vezető út is zárt. A három kiáltozva közeledő pusztai a másik irányt zárja le, így a vezérhím megzavarodva torpan meg, s egy pillanatra távozó csordája után néz. Nem tudni mi játszódik le fejében. Talán, hogy eljött az ideje. Hatalmas és méltóságteljes teremtmény, vastag bundáját kifakította az idő, s az évszakok változásai. Tülkei kopottak, megsárgultak már, néhol töredezettek. Hangosan fújtat egyet, s lassan fordulva pillant körbe jelenlegi helyzetén. Ez az apró népség alaposan felbolygatta a reggelét, pedig egészen nyugodtan indult. Talán azt látja, hogy innen már nincs tovább, helyére minden bizonnyal máris egy akaratos ifjabb hím állt, tán asszonyára is igényt tartanak, s borját más neveli fel. Az ég felé fordított fejjel bődül el, s körbeforogva várja be, hogy teljesen körbevegyék. Nem kezdeményez, de nem is adja meg magát, ez látszik. A csata itt és most, el kell, hogy dőljön. A nap a tómeder szélén játszik. Sárgás fénye vakító, s a szél is eláll. A por lassan elül, csak a körben forgó bika, s a társaság marad, a csorda maradék tagja, amilyen hirtelen előző nap érkezett, oly hirtelen is tűnik el. A tájra a fokozatosan távolodó dübörgés után csend száll. A bika port prüszköl fel, s gyomorból jövő morgást hallat, tekintetében a kiszáradt mederről visszatükröződő koszos napfény csillan meg. Méltósággal fog elesni, ha kell, ez nem kétség, ahogy az sem... ha tud... mindenkit magával fog vinni a homoksírba.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.17 15:26:52
2734. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-05-12 17:21:13
Üzenet elküldve: 2020-05-12 17:21:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Myr hajnala//
* Az ember azt gondolná, hogy pár nagyra nőt bamba növényevővel könnyedén el lehet bánni. Aztán kiderül, hogy nem olyan egyszerű a dolog, mint amilyennek tűnik. Megpróbálnak ketten elkülöníteni egy pár termetesebb példányt, de elsőre nem járnak sikerrel. Inkább egy kisebb csoportba tömörülnek a rémült állatok. Strat meg kezd elmaradozni mellőle. El is kezd felé ordítozni, meg mutogatni, hogy mit szeretne. Úgy cselekszik, ahogyan azt a másik szeretné, pedig nincs ínyére, hogy a kis mitugrász parancsait kövesse, mivel még mindig meg van rá sértődve a múltkori miatt. Viszont ez most nem a legmegfelelőbb idő a sértődöttségre, ezért hát el is kezdi a terelést oldalról. Viszont, amikor egyszer oldalra pillant Vlendor felé meglepetten tapasztalja, hogy a benga nagy vezérhím pont feléjük tart. Kissé el is bizonytalanodik, mert hát szép dolog a vadászat, de azért kilapulni csak nem szeretne. A kis tündér távol van tőle, így segíteni nem igazán tudna jelen pillanatban. Jobb híján terelgeti tovább az állatkákat. Persze sűrűn abba az irányba tekinget, amerre társai is vannak.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Myr hajnala//
* Az ember azt gondolná, hogy pár nagyra nőt bamba növényevővel könnyedén el lehet bánni. Aztán kiderül, hogy nem olyan egyszerű a dolog, mint amilyennek tűnik. Megpróbálnak ketten elkülöníteni egy pár termetesebb példányt, de elsőre nem járnak sikerrel. Inkább egy kisebb csoportba tömörülnek a rémült állatok. Strat meg kezd elmaradozni mellőle. El is kezd felé ordítozni, meg mutogatni, hogy mit szeretne. Úgy cselekszik, ahogyan azt a másik szeretné, pedig nincs ínyére, hogy a kis mitugrász parancsait kövesse, mivel még mindig meg van rá sértődve a múltkori miatt. Viszont ez most nem a legmegfelelőbb idő a sértődöttségre, ezért hát el is kezdi a terelést oldalról. Viszont, amikor egyszer oldalra pillant Vlendor felé meglepetten tapasztalja, hogy a benga nagy vezérhím pont feléjük tart. Kissé el is bizonytalanodik, mert hát szép dolog a vadászat, de azért kilapulni csak nem szeretne. A kis tündér távol van tőle, így segíteni nem igazán tudna jelen pillanatban. Jobb híján terelgeti tovább az állatkákat. Persze sűrűn abba az irányba tekinget, amerre társai is vannak.*
2733. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-05-12 00:04:18
Üzenet elküldve: 2020-05-12 00:04:18
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Myr hajnala//
*Nehéz helyzetben van, mi tagadás. A puszta szellemét érezheti ereiben dübörögni, mintha száz meg száz vadász egyszerre üvöltene a fülébe átadva erejüket és izgalmukat. Persze lehet, hogy csak az adrenalin és a helyzet okozza ezt az érzést, talán csak az istenek a tudói. Nem tudja oly módon tartani a tempót, mint Nixomia, de ez igazából előnyükre is válhat. Valójában ezt tervezte, de nem lenne ideje elmagyarázni a nőnek, hogy mire is gondol, de így, hogy a másik tovább tudott nyomulni, egy jó ívet adhatnak a csordának, amely egyenesen belevezeti őket a csapdába. Nixmoia előrébb, Strat hátrébb, és ha most egyszerre mozdulnak oldalirányt, úgy talán éppen elérhetik a kívánt célt. Kezével int is, és ordít.*
-Nixomia! Arra terelj! Ne előre!
*Kezével vadul mutogat kicsit oldalra, a csapda és talán a másik csapat felé, így mintha hálóba fognák az állatokat. Nagyobb bajt jelent azonban a vezérhím, ami izonyatosan erős, és vadul védi társait. Vlendornak nincs könnyű dolga vele, de most, hogy hallja a figyelmeztetést, már Strat problémája is, sokkal inkább, mint korábban. Jobb híján a dobótőreiért nyúl, s azokat próbálja a közeledő állat felé dobni, bár nem bízik annyira a képességeiben, hogy csak úgy szemen találja, vagy valami fontosabb részen, de már csak ha akár lassítani, vagy elijesztené sikerülne, mindenképp előrébb lenne,közben pedig igyekszik a terve szerint is mozogni a csorda felé, ha lehetősége van rá. Semmiképp sem akarja, hogy Nixomia is a hímmel foglalkozzon, mert akkor a csorda jó eséllyel elszelelhet, sok múlik most mindegyikükön, ehhez kétség sem fér.*
A hozzászólás írója (Hathúros Strat) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.12 00:04:50
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Myr hajnala//
*Nehéz helyzetben van, mi tagadás. A puszta szellemét érezheti ereiben dübörögni, mintha száz meg száz vadász egyszerre üvöltene a fülébe átadva erejüket és izgalmukat. Persze lehet, hogy csak az adrenalin és a helyzet okozza ezt az érzést, talán csak az istenek a tudói. Nem tudja oly módon tartani a tempót, mint Nixomia, de ez igazából előnyükre is válhat. Valójában ezt tervezte, de nem lenne ideje elmagyarázni a nőnek, hogy mire is gondol, de így, hogy a másik tovább tudott nyomulni, egy jó ívet adhatnak a csordának, amely egyenesen belevezeti őket a csapdába. Nixmoia előrébb, Strat hátrébb, és ha most egyszerre mozdulnak oldalirányt, úgy talán éppen elérhetik a kívánt célt. Kezével int is, és ordít.*
-Nixomia! Arra terelj! Ne előre!
*Kezével vadul mutogat kicsit oldalra, a csapda és talán a másik csapat felé, így mintha hálóba fognák az állatokat. Nagyobb bajt jelent azonban a vezérhím, ami izonyatosan erős, és vadul védi társait. Vlendornak nincs könnyű dolga vele, de most, hogy hallja a figyelmeztetést, már Strat problémája is, sokkal inkább, mint korábban. Jobb híján a dobótőreiért nyúl, s azokat próbálja a közeledő állat felé dobni, bár nem bízik annyira a képességeiben, hogy csak úgy szemen találja, vagy valami fontosabb részen, de már csak ha akár lassítani, vagy elijesztené sikerülne, mindenképp előrébb lenne,közben pedig igyekszik a terve szerint is mozogni a csorda felé, ha lehetősége van rá. Semmiképp sem akarja, hogy Nixomia is a hímmel foglalkozzon, mert akkor a csorda jó eséllyel elszelelhet, sok múlik most mindegyikükön, ehhez kétség sem fér.*
A hozzászólás írója (Hathúros Strat) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.12 00:04:50
2732. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-05-08 20:16:45
Üzenet elküldve: 2020-05-08 20:16:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Myr hajnala//
*Vlendor ismét kipróbálta a szerencséjét és a lova ügyességét. Bátor vagy eszement terv egy ekkora állatot lefoglalni maga se tudja. Rég érzett ilyen izgalmat. Ahogy az a hatalmas test megindul felé és szinte érzi ahogy a föld megmozdul a lova patája alatt, az szavakkal le nem írható. Aztán ismét kitér, de most érzi, hogy valami gond van. Szó szerint ki lett lökve a nyeregből. Érzi ahogy gurul kicsit a földön és kicsit megüti magát. Szerencséje, hogy legalább a páncélja rajta van bár a sisakja valószínűleg lerepült. Úgy markolja a csatabárdját mintha nem volna holnap és felnéz.*
-Vigyázzatok!
*Üvölti teli torokból és a lovához siet, hogy megpróbálja felállítani és megugratva utána iramodjon. Ha erre nem lát semmi esélyt, hogy időben beérné, azt a dögöt és egy csatabárd csapással lábizmokba lelassítaná akkor az egyetlen dolgot teszi amire képes. Csatabárját gyorsan elteszi, félkézzel a parittyájáért nyúl, másikkal egy kavicsért és szép ívben meglendítve a fegyvert az ügyesen használva halálos fegyverrel a hatalmas lényt próbálja eltalálni. Hogy ezzel mit érhet el ha sikerül is? Maga is tudja, hogy nem sokat. De valamit tennie kell különben a többieknek annyi. Vlendor pedig nem az a fajta férfi, aki tehetetlenül vár.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Myr hajnala//
*Vlendor ismét kipróbálta a szerencséjét és a lova ügyességét. Bátor vagy eszement terv egy ekkora állatot lefoglalni maga se tudja. Rég érzett ilyen izgalmat. Ahogy az a hatalmas test megindul felé és szinte érzi ahogy a föld megmozdul a lova patája alatt, az szavakkal le nem írható. Aztán ismét kitér, de most érzi, hogy valami gond van. Szó szerint ki lett lökve a nyeregből. Érzi ahogy gurul kicsit a földön és kicsit megüti magát. Szerencséje, hogy legalább a páncélja rajta van bár a sisakja valószínűleg lerepült. Úgy markolja a csatabárdját mintha nem volna holnap és felnéz.*
-Vigyázzatok!
*Üvölti teli torokból és a lovához siet, hogy megpróbálja felállítani és megugratva utána iramodjon. Ha erre nem lát semmi esélyt, hogy időben beérné, azt a dögöt és egy csatabárd csapással lábizmokba lelassítaná akkor az egyetlen dolgot teszi amire képes. Csatabárját gyorsan elteszi, félkézzel a parittyájáért nyúl, másikkal egy kavicsért és szép ívben meglendítve a fegyvert az ügyesen használva halálos fegyverrel a hatalmas lényt próbálja eltalálni. Hogy ezzel mit érhet el ha sikerül is? Maga is tudja, hogy nem sokat. De valamit tennie kell különben a többieknek annyi. Vlendor pedig nem az a fajta férfi, aki tehetetlenül vár.*
2731. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-05-04 16:22:35
Üzenet elküldve: 2020-05-04 16:22:35
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Myr hajnala//
*Feltámad a szél, s fújja, kevergeti a felcsapott homokot, játszi könnyedséggel formázva belőlük tölcsért, s egyéb amorf formákat a hajnali kelő nap fényében. Mert a nap nem nyugszik, s rövidesen első sugaraival teríti be a tájat, mely megtörik a homokfelhőn, veszélyes ugyan, de lenyűgözően gyönyörű látványban részesítve a vadászokat. A harmat nedvessége még érezhető, de a kora hajnali hűvösséget lassan váltja fel a melegedő táj érzete, s előre jelzi, hogy nem olyan sokára fullasztó és száraz meleg ígérkezik. A lassan gyöngyöződni kezdő homlokok ezt már előre ígérik, jóllehet például a vezérhímmel való játék, cseppet sem egyszerű. Vlendor megálljt parancsol lovának, aki kisebb csúszás után a rántásnak megfelelően fordul a vezérhím után. A csapat mögött a por már elült, így jól látható, ahogyan a bika is hasonlóképp cselekszik, s jelenleg felméri lehetőségeit, egyik szemmel csordáját, másikkal pedig a furcsa, apró, kiáltozó alakok gyülekezetét felügyelve. Sok minden lejátszódhat fejében, ahogyan a pusztaiaknak is, mindenesetre Vlendornak van lehetősége kiáltani, s figyelmeztetni a többieket. Épp időben. A hatalmas, portól beszürkült bika, egy utolsó bődülést hallat, s a távolban is beléfagy a pusztai állatokba a vér, majd leszegett fejjel, agancsokkal indul meg a barbár felé. Indulatai csak növekednek, mikor Vlendor hergeli is az állatot, de az ötlet jó, s beválni látszik, a csordáról a figyelmét elvonja, s most már csak immár rá koncentrál. Újabb szerencsével való játék, s újabb hatalmas fordulópont az életben. A bika érkezik, s Vlendor koncentrál, az utolsó pillanatban kitér ugyan, de lova oldalán hatalmas döndüléssel csattan a veszett sebességgel és dübörgés közepette érkező agancs. Hasadás nem hallatszik, Vlendornak azonban a csapás hirtelen jön, megkapaszkodni nincs ereje, s ideje sem, ezért miközben lova oldalra dől, maga kirepül a nyeregből. Nem tudni, hogy a hím, hogyan folytatja tovább. Hatalmasat nyekken, s egy pillanatra a levegő is kiszalad tüdejéből. Megüti magát, de talpra tud állni, s fegyverét is még kezében tarthatja.
A többiek sem restek cselekedni, s a pusztai nomádok máris edzett összjátékban igyekeznek leválasztani a megfelelő egyedeket a sorból, több-kevesebb sikerrel. Strat hangját Nixomia meghallhatja, s a bal oldali kettős hirtelen előretör. A maihhin vadászat nem egyszemélyes játék, s amilyen szokatlan volt a csapatfelépítés, amilyen nehéz volt az összhang, mos úgy működik a közös szellem elve mindhármuk esetében, talán ez a puszta hatalma, talán ez a csorda szelleme, mely az ő csapatukra hat immár, s a maihhin csordát kerüli. Előrevágtatnak. Az apróbb jószágokat az anyjuk eltereli, azonban akadnak fiatalabb vezérhím jelöltek, kisebbek és tapasztalatlanabbak ugyan, de méretük kapcsán nincs szégyenkezni valójuk. Strat kezd kifulladni, így egy árnyalattal ő lassabb a lánynál, talán ez még előnyükre is válhat, mindenesetre ezúttal is az ügyességen és a gyorsaságon van a hangsúly. Az első próbálkozás sikertelen. A csorda tagjai közé törnek, de nem sikerül leválasztani senkit, helyette inkább egy kupacba tömörülnek az állatok. Nincs veszve minden, talán újra kell gondolni a stratégiát, s a heves terelés közepette ismét felnézni, körbenézni, értelmezni, s akként cselekedni. Jelenleg a csorda jelentős része a tómeder balra eső részében helyezkedik el, tőlük jobb oldal felé van a sánc és a csapda. Ha egy pillanatra megállapodnak, láthatják, hogy a csorda tanácstalan, a vezérhím viszont felbőszülten megindul Nixomia és Strat felé.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Myr hajnala//
*Feltámad a szél, s fújja, kevergeti a felcsapott homokot, játszi könnyedséggel formázva belőlük tölcsért, s egyéb amorf formákat a hajnali kelő nap fényében. Mert a nap nem nyugszik, s rövidesen első sugaraival teríti be a tájat, mely megtörik a homokfelhőn, veszélyes ugyan, de lenyűgözően gyönyörű látványban részesítve a vadászokat. A harmat nedvessége még érezhető, de a kora hajnali hűvösséget lassan váltja fel a melegedő táj érzete, s előre jelzi, hogy nem olyan sokára fullasztó és száraz meleg ígérkezik. A lassan gyöngyöződni kezdő homlokok ezt már előre ígérik, jóllehet például a vezérhímmel való játék, cseppet sem egyszerű. Vlendor megálljt parancsol lovának, aki kisebb csúszás után a rántásnak megfelelően fordul a vezérhím után. A csapat mögött a por már elült, így jól látható, ahogyan a bika is hasonlóképp cselekszik, s jelenleg felméri lehetőségeit, egyik szemmel csordáját, másikkal pedig a furcsa, apró, kiáltozó alakok gyülekezetét felügyelve. Sok minden lejátszódhat fejében, ahogyan a pusztaiaknak is, mindenesetre Vlendornak van lehetősége kiáltani, s figyelmeztetni a többieket. Épp időben. A hatalmas, portól beszürkült bika, egy utolsó bődülést hallat, s a távolban is beléfagy a pusztai állatokba a vér, majd leszegett fejjel, agancsokkal indul meg a barbár felé. Indulatai csak növekednek, mikor Vlendor hergeli is az állatot, de az ötlet jó, s beválni látszik, a csordáról a figyelmét elvonja, s most már csak immár rá koncentrál. Újabb szerencsével való játék, s újabb hatalmas fordulópont az életben. A bika érkezik, s Vlendor koncentrál, az utolsó pillanatban kitér ugyan, de lova oldalán hatalmas döndüléssel csattan a veszett sebességgel és dübörgés közepette érkező agancs. Hasadás nem hallatszik, Vlendornak azonban a csapás hirtelen jön, megkapaszkodni nincs ereje, s ideje sem, ezért miközben lova oldalra dől, maga kirepül a nyeregből. Nem tudni, hogy a hím, hogyan folytatja tovább. Hatalmasat nyekken, s egy pillanatra a levegő is kiszalad tüdejéből. Megüti magát, de talpra tud állni, s fegyverét is még kezében tarthatja.
A többiek sem restek cselekedni, s a pusztai nomádok máris edzett összjátékban igyekeznek leválasztani a megfelelő egyedeket a sorból, több-kevesebb sikerrel. Strat hangját Nixomia meghallhatja, s a bal oldali kettős hirtelen előretör. A maihhin vadászat nem egyszemélyes játék, s amilyen szokatlan volt a csapatfelépítés, amilyen nehéz volt az összhang, mos úgy működik a közös szellem elve mindhármuk esetében, talán ez a puszta hatalma, talán ez a csorda szelleme, mely az ő csapatukra hat immár, s a maihhin csordát kerüli. Előrevágtatnak. Az apróbb jószágokat az anyjuk eltereli, azonban akadnak fiatalabb vezérhím jelöltek, kisebbek és tapasztalatlanabbak ugyan, de méretük kapcsán nincs szégyenkezni valójuk. Strat kezd kifulladni, így egy árnyalattal ő lassabb a lánynál, talán ez még előnyükre is válhat, mindenesetre ezúttal is az ügyességen és a gyorsaságon van a hangsúly. Az első próbálkozás sikertelen. A csorda tagjai közé törnek, de nem sikerül leválasztani senkit, helyette inkább egy kupacba tömörülnek az állatok. Nincs veszve minden, talán újra kell gondolni a stratégiát, s a heves terelés közepette ismét felnézni, körbenézni, értelmezni, s akként cselekedni. Jelenleg a csorda jelentős része a tómeder balra eső részében helyezkedik el, tőlük jobb oldal felé van a sánc és a csapda. Ha egy pillanatra megállapodnak, láthatják, hogy a csorda tanácstalan, a vezérhím viszont felbőszülten megindul Nixomia és Strat felé.*
2730. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-05-04 12:44:47
Üzenet elküldve: 2020-05-04 12:44:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Myr hajnala//
* A dübörgés behatol a koponyájába és ott kezd el vadul dobolni. A por meg inkább kívülről igyekszik behatolni. Szerencsére a rögtönzött pormaszk megvédi az arcát. Bár nagyon valószínű, hogy amint visszatér a városban el kell mennie fürdeni. Nixomia mivel szélen van valószínűleg szinte teljesen elveszti kapcsolatát vele. Na meg most amúgy sem fogja forgatni a fejét. Szeretné azt látni amit éppen tud maga előtt. Nagyon meg is lepődik, amikor a por kezd eloszlani. Úgy tűnik, mintha a csorda elveszítette volna azt az erőt, ami összetartotta. Strat már ordítja is neki a nyilvánvalót. Úgy tűnik, hogy jelenleg kettejüknek kell megoldani ezt a helyzetet. A tündér terve egyszerűnek tűnik. Ő maga is erre gondolt a leghamarabb. Igyekezne úgy cselekedni, hogy vagy három-négy állatott közrefogni és azt terelni a csapda felé. Majd aztán abból leválasztani később egyet. Ha ez nem lehetséges, akkor igyekszik egy termetesebb példányt kifogni maguknak. A vemheseket, meg a borjasokat engedi, hadd menjenek csak el mellette.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Myr hajnala//
* A dübörgés behatol a koponyájába és ott kezd el vadul dobolni. A por meg inkább kívülről igyekszik behatolni. Szerencsére a rögtönzött pormaszk megvédi az arcát. Bár nagyon valószínű, hogy amint visszatér a városban el kell mennie fürdeni. Nixomia mivel szélen van valószínűleg szinte teljesen elveszti kapcsolatát vele. Na meg most amúgy sem fogja forgatni a fejét. Szeretné azt látni amit éppen tud maga előtt. Nagyon meg is lepődik, amikor a por kezd eloszlani. Úgy tűnik, mintha a csorda elveszítette volna azt az erőt, ami összetartotta. Strat már ordítja is neki a nyilvánvalót. Úgy tűnik, hogy jelenleg kettejüknek kell megoldani ezt a helyzetet. A tündér terve egyszerűnek tűnik. Ő maga is erre gondolt a leghamarabb. Igyekezne úgy cselekedni, hogy vagy három-négy állatott közrefogni és azt terelni a csapda felé. Majd aztán abból leválasztani később egyet. Ha ez nem lehetséges, akkor igyekszik egy termetesebb példányt kifogni maguknak. A vemheseket, meg a borjasokat engedi, hadd menjenek csak el mellette.*
2729. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-05-03 22:38:50
Üzenet elküldve: 2020-05-03 22:38:50
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Myr hajnala//
*A szénájuk mindenhogy áll, csak nem jól, ez bizonyos. Talán már fejsejlik szemük előtt a csapda helye is, mely felé rendületlenül haladnak, a csorda viszont nem épp a terveik szerint halad, így kénytelen cselekedni, bár eddig sem volt rest. Talán láthatja a hatalmas, tiszteletet parancsoló vezérhímet is, de nem tud kétfelé koncentrálni, bízik Vlendorban annyira, hogy talán elboldogul vele, s ha ő nem, úgy Stratnak esélye sincs. Hallja a nomád szavait, s mi tagadás, az ő fejében is ezek a gondolatok születnek meg, szinte egyszerre.*
-NIXOMIA!
*Kiált a lánynak ahogy a torkán kifér.*
-Szöknek a maihhinek! Nyomulj tovább előre, törj be közéjük! Válasszunk le legalább egyet!
*Szinte belereked az üvöltésbe, s maga is eképp próbál cselekedni, még nagyobb zajt csapva próbál közelebb jutni, már ha ez lehetséges, hogy a menet végéből leszakíthasson egy-két állatot, mik a csapdába futhatnának. Bathrakékban pedig hisz annyira, hogy nem most vadásznak először, és talán tudhatják a módját a dolog nyitjának, ha ez a csapat nem is teljesen.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Myr hajnala//
*A szénájuk mindenhogy áll, csak nem jól, ez bizonyos. Talán már fejsejlik szemük előtt a csapda helye is, mely felé rendületlenül haladnak, a csorda viszont nem épp a terveik szerint halad, így kénytelen cselekedni, bár eddig sem volt rest. Talán láthatja a hatalmas, tiszteletet parancsoló vezérhímet is, de nem tud kétfelé koncentrálni, bízik Vlendorban annyira, hogy talán elboldogul vele, s ha ő nem, úgy Stratnak esélye sincs. Hallja a nomád szavait, s mi tagadás, az ő fejében is ezek a gondolatok születnek meg, szinte egyszerre.*
-NIXOMIA!
*Kiált a lánynak ahogy a torkán kifér.*
-Szöknek a maihhinek! Nyomulj tovább előre, törj be közéjük! Válasszunk le legalább egyet!
*Szinte belereked az üvöltésbe, s maga is eképp próbál cselekedni, még nagyobb zajt csapva próbál közelebb jutni, már ha ez lehetséges, hogy a menet végéből leszakíthasson egy-két állatot, mik a csapdába futhatnának. Bathrakékban pedig hisz annyira, hogy nem most vadásznak először, és talán tudhatják a módját a dolog nyitjának, ha ez a csapat nem is teljesen.*
2728. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-05-03 21:53:16
Üzenet elküldve: 2020-05-03 21:53:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Myr hajnala//
*Vlendor szíve biztos kihagyott egy kicsit ahogy a hatalmas test elsuhant mellette. A lova minden pénzt megért ebben már biztos. Csapni esélye se volt. Mindenesetre fúj egy jó nagyot hisz ezt is túlélte. Viszont pihenni most nincs idő. Szétnézve látja, hogy nagy a káosz úgyhogy az érces barbár hang felkiált.*
-Egyet szakítsatok le a csordáról és tereljétek a csapdába!
~Én figyelek majd a főnökre.~
*Ezzel lelassítja a lovát akinek azért megpaskolja a nyakát, hisz ügyes volt, majd megpróbálja hátranézve megállapítani mi a helyzet. Ha úgy látja, hogy nem volt elég a vezérhímnek így párat rácsap a páncéllemezekre amiket Bathrak adott és rákiált.*
-Gyere! Én vagyok az ellenfeled!
*Amennyiben a társai felé rohanna úgy megindítja a lovát felé, hogy oldalba támadhassa. Ha viszont igyekszik kihasználni a helyzetet, hogy a csordáját elvezesse úgy csak figyeli a társait, hogy hogy megy nekik az előbb kiadott parancs és ha tud akkor igyekszik segíteni.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Myr hajnala//
*Vlendor szíve biztos kihagyott egy kicsit ahogy a hatalmas test elsuhant mellette. A lova minden pénzt megért ebben már biztos. Csapni esélye se volt. Mindenesetre fúj egy jó nagyot hisz ezt is túlélte. Viszont pihenni most nincs idő. Szétnézve látja, hogy nagy a káosz úgyhogy az érces barbár hang felkiált.*
-Egyet szakítsatok le a csordáról és tereljétek a csapdába!
~Én figyelek majd a főnökre.~
*Ezzel lelassítja a lovát akinek azért megpaskolja a nyakát, hisz ügyes volt, majd megpróbálja hátranézve megállapítani mi a helyzet. Ha úgy látja, hogy nem volt elég a vezérhímnek így párat rácsap a páncéllemezekre amiket Bathrak adott és rákiált.*
-Gyere! Én vagyok az ellenfeled!
*Amennyiben a társai felé rohanna úgy megindítja a lovát felé, hogy oldalba támadhassa. Ha viszont igyekszik kihasználni a helyzetet, hogy a csordáját elvezesse úgy csak figyeli a társait, hogy hogy megy nekik az előbb kiadott parancs és ha tud akkor igyekszik segíteni.*
2727. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-05-02 17:20:32
Üzenet elküldve: 2020-05-02 17:20:32
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Myr hajnala//
*Az idő a csata pillanatához képest itt inkább felgyorsul, mint lelassul. A homályos és füstös világban olybá tűnik borzasztó egyszerű elveszni, hiszen a tájékozódási pontok okozatosan halványulnak, majd tűnnek el. Nem tudni, hogy mekkora távolságot tettek meg ebben az őrült tempóban, hiszen érdekes módon a maihhinek hatalmas jószágok, azonban, ha egyszer felgyorsulnak, nagy sebességre képesek. Ez történik most is, szerencsére a lovasok könnyedén követik a tempójukat, immár csak feszült figyelem és koncentráció szükséges. A hármas között, valamint a pusztaiak között is viszonylagosan nagy a távolság, amit még egy csordáját veszélyben érző vezérhím sem tud kitölteni, bármennyire is igyekezhet. Természetesen minden valamire való kalandornál akad rongy, vagy egy ruhadarab, mit felhasználhat a por ellen, így ez nem jelent problémát, igaz, vágtázás közben még az egyszerű csomó megkötése is gondot okozhat, de ezt is megoldják. Vlendor hangja a hujjogások közepette nem elég erélyes, pontosabban két társa ugyan hallja, de következtetést nem vonnak le belőle, hiszen nem látják a hímet, ami az utolsó pillanatban csap ki a porfelhőből, szinte közvetlenül Vlendor előtt. Óriási, szinte szavakkal leírhatatlan, ahogyan a hozzá képest apró lovas fölé tornyosul, s közeledik, akár egy kivágott, hatalmas fenyő, melynek törzsvastagságát csupán négy, vagy öt ember tudja összekapaszkodni átfogni. Ekkora energiák ritkán mozdulnak, a föld remeg, s Vlendor az érkezőre szegezett tekintettel előveheti csatabárdját. A távolság nagyon kevés, csupán a szerencse, meg némi ügyesség dönt, abban hogy sikerül-e elkerülni az ütközést. A férfi felkészült, mind lelkileg és fizikailag is, a vezérhím immár teljes nagyságával látszik, Vlendor megfigyelheti a terebélyes, szinte öreg ágakhoz hasonló szarvrendszerét, melyről már lekoptak bőséggel a pihék. Eltátja száját, s gyomorrezegtetően mély hangon bődül fel, melyet Vlendor társai is kiválóan hallhatnak. Orrán hegyesedő tülke már kopott a sok használattól, vélhetően nem először volt szüksége ahhoz, hogy megvédje csordáját. Az utolsó tizenvalahány méteren fejét leszegi, s utolsót bömböl, mielőtt Vlendornak és lovának ront. Az utolsó pillanatban sikerül a kitérés, talán nem is Vlendornak, sokkal inkább lovának köszönhető, jobb combján szinte érezheti a végigszántó, portól összeragadt sörtéket, de sikerül fennmaradni a lován, míg a hím továbbszáguld, esélye sincs azonnal megállni és megfordulni, csapást nem tud bevinni akkor sem, ha akar, azt már láthatja, hogy a lendület kitépné azt jobb esetben a kezébő, balszerencsés esetben kezével együtt. Vlendor egy pillanatra fellélegezhet.
Nem úgy Strat és Nixomia, akik azt tapasztalhatják, jóllehet csak bömböléseket hallanak, hogy előttük ritkul a por. Azon az oldalon, amelyen vágtáznak a csorda kezd felbomlani, valami történt. Egyre jobban látnak, azonban ez most nem jó jel, mintha megszűnt volna az irányítás, több kisebb állat össze-vissza kezd futkosni, hatalmas dübbenéssel ütköznek a nagyobbak egymásnak, majd hirtelen a csorda balra kivág, s az eddig előírt irányt már nem követik. Valami hasonló történhetett a pusztaiak oldalán is, hiszen az eddig előttük tornyosuló porfelleg súlypontja lassan áttevődik nyugati és keleti irányba. Nem sokkal messzebb, de már szinte látótávolságban előttük az árválkodó sáncok és csapdák, de valamit tenni kell, ha azt akarják, hogy beléjük is essen valami. Strat és Nixomia látják egymást, kommunikálni tudnak, persze hosszas megbeszélésekre most nincs idő, azonban szavakkal is segíthetik egymást, ha úgy gondolják.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Myr hajnala//
*Az idő a csata pillanatához képest itt inkább felgyorsul, mint lelassul. A homályos és füstös világban olybá tűnik borzasztó egyszerű elveszni, hiszen a tájékozódási pontok okozatosan halványulnak, majd tűnnek el. Nem tudni, hogy mekkora távolságot tettek meg ebben az őrült tempóban, hiszen érdekes módon a maihhinek hatalmas jószágok, azonban, ha egyszer felgyorsulnak, nagy sebességre képesek. Ez történik most is, szerencsére a lovasok könnyedén követik a tempójukat, immár csak feszült figyelem és koncentráció szükséges. A hármas között, valamint a pusztaiak között is viszonylagosan nagy a távolság, amit még egy csordáját veszélyben érző vezérhím sem tud kitölteni, bármennyire is igyekezhet. Természetesen minden valamire való kalandornál akad rongy, vagy egy ruhadarab, mit felhasználhat a por ellen, így ez nem jelent problémát, igaz, vágtázás közben még az egyszerű csomó megkötése is gondot okozhat, de ezt is megoldják. Vlendor hangja a hujjogások közepette nem elég erélyes, pontosabban két társa ugyan hallja, de következtetést nem vonnak le belőle, hiszen nem látják a hímet, ami az utolsó pillanatban csap ki a porfelhőből, szinte közvetlenül Vlendor előtt. Óriási, szinte szavakkal leírhatatlan, ahogyan a hozzá képest apró lovas fölé tornyosul, s közeledik, akár egy kivágott, hatalmas fenyő, melynek törzsvastagságát csupán négy, vagy öt ember tudja összekapaszkodni átfogni. Ekkora energiák ritkán mozdulnak, a föld remeg, s Vlendor az érkezőre szegezett tekintettel előveheti csatabárdját. A távolság nagyon kevés, csupán a szerencse, meg némi ügyesség dönt, abban hogy sikerül-e elkerülni az ütközést. A férfi felkészült, mind lelkileg és fizikailag is, a vezérhím immár teljes nagyságával látszik, Vlendor megfigyelheti a terebélyes, szinte öreg ágakhoz hasonló szarvrendszerét, melyről már lekoptak bőséggel a pihék. Eltátja száját, s gyomorrezegtetően mély hangon bődül fel, melyet Vlendor társai is kiválóan hallhatnak. Orrán hegyesedő tülke már kopott a sok használattól, vélhetően nem először volt szüksége ahhoz, hogy megvédje csordáját. Az utolsó tizenvalahány méteren fejét leszegi, s utolsót bömböl, mielőtt Vlendornak és lovának ront. Az utolsó pillanatban sikerül a kitérés, talán nem is Vlendornak, sokkal inkább lovának köszönhető, jobb combján szinte érezheti a végigszántó, portól összeragadt sörtéket, de sikerül fennmaradni a lován, míg a hím továbbszáguld, esélye sincs azonnal megállni és megfordulni, csapást nem tud bevinni akkor sem, ha akar, azt már láthatja, hogy a lendület kitépné azt jobb esetben a kezébő, balszerencsés esetben kezével együtt. Vlendor egy pillanatra fellélegezhet.
Nem úgy Strat és Nixomia, akik azt tapasztalhatják, jóllehet csak bömböléseket hallanak, hogy előttük ritkul a por. Azon az oldalon, amelyen vágtáznak a csorda kezd felbomlani, valami történt. Egyre jobban látnak, azonban ez most nem jó jel, mintha megszűnt volna az irányítás, több kisebb állat össze-vissza kezd futkosni, hatalmas dübbenéssel ütköznek a nagyobbak egymásnak, majd hirtelen a csorda balra kivág, s az eddig előírt irányt már nem követik. Valami hasonló történhetett a pusztaiak oldalán is, hiszen az eddig előttük tornyosuló porfelleg súlypontja lassan áttevődik nyugati és keleti irányba. Nem sokkal messzebb, de már szinte látótávolságban előttük az árválkodó sáncok és csapdák, de valamit tenni kell, ha azt akarják, hogy beléjük is essen valami. Strat és Nixomia látják egymást, kommunikálni tudnak, persze hosszas megbeszélésekre most nincs idő, azonban szavakkal is segíthetik egymást, ha úgy gondolják.*
2726. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-05-02 09:29:32
Üzenet elküldve: 2020-05-02 09:29:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Myr hajnala//
* Tán ilyen méretű dübörgést még soha életében nem hallott, mint most. Mintha maga a föld akarna kettészakadni alattuk. Sajnos a vágtató csorda nem csak dübörög, de a port is felveri, így nem sokára már egy kész homokviharban vágtatnak. ~ Szóval ez volt az a nagy homokvihar, amit láttunk. ~ Jut eszébe hirtelen a tegnapi furcsaság. A por egyre inkább kezd elviselhetetlen lenni. Bathrak jelez is nekik, hogy mit kéne tenni, amit Nixomia bölcsen meg is fogad. Valószínűleg magától is valami ilyesmit talált volna ki. Wegtorenhez nagyon közel van a sivatag, ezért ismeri a módját a védekezésnek. Kerít egy kendőnek való ruhaanyagot, ha kell a saját ingéből tép le egy csíkot. Azt használva maszkként halad tovább. Nixomia társait is nehezen látja, nemhogy a vezérbikát. Vlendor ugyan odaszól néhány óvra intő jó szót, de ez olyan természetes ilyenkor, hogy a lány még csak nem is feltételezi, hogy valami akadályba ütközött volna a barbár. Vágtat tovább előre a terv szerint.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Myr hajnala//
* Tán ilyen méretű dübörgést még soha életében nem hallott, mint most. Mintha maga a föld akarna kettészakadni alattuk. Sajnos a vágtató csorda nem csak dübörög, de a port is felveri, így nem sokára már egy kész homokviharban vágtatnak. ~ Szóval ez volt az a nagy homokvihar, amit láttunk. ~ Jut eszébe hirtelen a tegnapi furcsaság. A por egyre inkább kezd elviselhetetlen lenni. Bathrak jelez is nekik, hogy mit kéne tenni, amit Nixomia bölcsen meg is fogad. Valószínűleg magától is valami ilyesmit talált volna ki. Wegtorenhez nagyon közel van a sivatag, ezért ismeri a módját a védekezésnek. Kerít egy kendőnek való ruhaanyagot, ha kell a saját ingéből tép le egy csíkot. Azt használva maszkként halad tovább. Nixomia társait is nehezen látja, nemhogy a vezérbikát. Vlendor ugyan odaszól néhány óvra intő jó szót, de ez olyan természetes ilyenkor, hogy a lány még csak nem is feltételezi, hogy valami akadályba ütközött volna a barbár. Vágtat tovább előre a terv szerint.*
2725. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-04-30 20:58:06
Üzenet elküldve: 2020-04-30 20:58:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Toronyiránt //
* Az öreg nagy bölcs tekintettel hallgatja az úrfit. Sok fájó dologról váltottak szót, amihez már vétek lenne bármi újat hozzátennie. Végül akkor szólal meg, amikor a mesterre terelődik a szó.*
- Biztosan büszke még, ha zsörtölődőt is. * Biztatja, mert úgy gondolja, hogy valóban így is lehet. Végül aztán ezt a témát is lezárják és jöhet a mesélés.*
- Hát első látásra tényleg furcsák, de ha az ember megismeri őket, akkor rájön, hogy nem feltétlenül gonosz mind.*Ért vele egyet az apóka. Nem lepődik meg azon, hogy nem szeretne oda menni Isq. Igazából nem is tanácsolná neki, mivel a félvéreket nem nagyon szeretik arrafelé. Persze Wegtorenre már más a reakciója. Azt a várost vétek lenne kihagynia egy ilyen fiatal és életerős férfinak.*
- Örülök, hogy érdekes volt ez a kis beszámoló.* A Keresztes Ulsga egy olyan növény, ami remek beszéd téma mind a kettejük számára. Most Isqhea mesél, amit igencsak érdekesnek talál. Figyelmesen hallgatja végig a kis értekezést.*
- Érdekes megközelítése a témának azt meg hagyni! Az elfek különösen közeli kapcsolatban állnak a természettel, szóval elhiszem, hogy akár van ebben igazság. Végül is minden mondának meg legendának van némi igazságalapja is.* A gyűjtögetésre egyetért bár inkább a vissza úton tenné.*
- Szerintem inkább visszafelé szedjünk belőlük. Addig feleslegesen ne cipeljük őket. Csak összetörne a sok növény.* Lassan haladnak előre, mivel annyira nem sietnek sehova. Talán az öreg miatt egy kicsit lassabban is, mint ahogy tervezték. Na de hát az idős ember már nem bírja úgy az iramot, mint a fiatal.*
* Az öreg nagy bölcs tekintettel hallgatja az úrfit. Sok fájó dologról váltottak szót, amihez már vétek lenne bármi újat hozzátennie. Végül akkor szólal meg, amikor a mesterre terelődik a szó.*
- Biztosan büszke még, ha zsörtölődőt is. * Biztatja, mert úgy gondolja, hogy valóban így is lehet. Végül aztán ezt a témát is lezárják és jöhet a mesélés.*
- Hát első látásra tényleg furcsák, de ha az ember megismeri őket, akkor rájön, hogy nem feltétlenül gonosz mind.*Ért vele egyet az apóka. Nem lepődik meg azon, hogy nem szeretne oda menni Isq. Igazából nem is tanácsolná neki, mivel a félvéreket nem nagyon szeretik arrafelé. Persze Wegtorenre már más a reakciója. Azt a várost vétek lenne kihagynia egy ilyen fiatal és életerős férfinak.*
- Örülök, hogy érdekes volt ez a kis beszámoló.* A Keresztes Ulsga egy olyan növény, ami remek beszéd téma mind a kettejük számára. Most Isqhea mesél, amit igencsak érdekesnek talál. Figyelmesen hallgatja végig a kis értekezést.*
- Érdekes megközelítése a témának azt meg hagyni! Az elfek különösen közeli kapcsolatban állnak a természettel, szóval elhiszem, hogy akár van ebben igazság. Végül is minden mondának meg legendának van némi igazságalapja is.* A gyűjtögetésre egyetért bár inkább a vissza úton tenné.*
- Szerintem inkább visszafelé szedjünk belőlük. Addig feleslegesen ne cipeljük őket. Csak összetörne a sok növény.* Lassan haladnak előre, mivel annyira nem sietnek sehova. Talán az öreg miatt egy kicsit lassabban is, mint ahogy tervezték. Na de hát az idős ember már nem bírja úgy az iramot, mint a fiatal.*
2724. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-04-30 16:16:36
Üzenet elküldve: 2020-04-30 16:16:36
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Myr hajnala//
*Nem mondhatná, hogy ez az élmény olyan szokványos lenne a számára, sőt. Igazán különleges, és ha nagyon őszinte akar lenni, félelmetes. Úgy érzi, mintha a mellkasában dübögne a csorda, a por és a zaj pedig akár egy csatatéren. Bathrak tanácsát épphogycsak elcsípi, de legalábbis magától is akadhat ennyi esze, főleg mikor kezd fulladozni a portól a nem túl erős teste. Ha van nála, úgy egy rongyot teker az arcára, tarkóján megkötve, hogy ne kelljen fognia és szabad lehessen keze. Hamar azonban újabb probléma tárul szeme elé, vagy inkább a füle elé Vlendor szavai által. Kell egy pár másodperc, hogy a zűrzavarban felfogja a szavakat, de ő csak annyit ért, hogy húzódjon, és figyeljen jól? De mi a fenére figyeljen? Figyelt ő eddig is. ~Talán csak úgy általánosságban intett óvón Vlendor.~ Mindenesetre Strat nem látja a vezérbikát, így jobb híján tovább halad az eredeti terv szerint, és igyekszik csörömpölni és hajtani a többi állatot. Bár valószínűleg, ha látná a bikát sem tudna sok mindent segíteni társának.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Myr hajnala//
*Nem mondhatná, hogy ez az élmény olyan szokványos lenne a számára, sőt. Igazán különleges, és ha nagyon őszinte akar lenni, félelmetes. Úgy érzi, mintha a mellkasában dübögne a csorda, a por és a zaj pedig akár egy csatatéren. Bathrak tanácsát épphogycsak elcsípi, de legalábbis magától is akadhat ennyi esze, főleg mikor kezd fulladozni a portól a nem túl erős teste. Ha van nála, úgy egy rongyot teker az arcára, tarkóján megkötve, hogy ne kelljen fognia és szabad lehessen keze. Hamar azonban újabb probléma tárul szeme elé, vagy inkább a füle elé Vlendor szavai által. Kell egy pár másodperc, hogy a zűrzavarban felfogja a szavakat, de ő csak annyit ért, hogy húzódjon, és figyeljen jól? De mi a fenére figyeljen? Figyelt ő eddig is. ~Talán csak úgy általánosságban intett óvón Vlendor.~ Mindenesetre Strat nem látja a vezérbikát, így jobb híján tovább halad az eredeti terv szerint, és igyekszik csörömpölni és hajtani a többi állatot. Bár valószínűleg, ha látná a bikát sem tudna sok mindent segíteni társának.*
2723. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-04-30 12:28:20
Üzenet elküldve: 2020-04-30 12:28:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Myr hajnala//
*Prédáik méltóak a nevükhöz. A városiak is megtapasztalhatják milyen érzés egy maihhin csorda hajtása. Mintha maga a puszta is életre kelne körülöttük. A por valóban kellemetlen és Bathrak hasznos tanácsot adott. Valószínűleg egy rongy biztos van náluk. Vlendor is igyekszik előkapni egyet és az arca elé kötni. Ha sikerült akkor egy fokkal kevésbé kellemetlen a por viszont látni még így se látnak. Ez így elég veszélyes lehet, de ő nem hagyja abba a kiabálást és a vonyítást. Szemeit összébb vonva igyekszik figyelni lehetőleg úgy, hogy minél kevésbé menjen a szemébe a homok. Ekkor veszi észre a hatalmas árnyat. Ettől a pillanattól valahogy ismét fiatalnak érzi magát. Ha úgy látja, hogy a társaira is veszélyt jelenthet az a hím akkor odaszól nekik.*
-Húzódjatok messzebb!
*Ha nem, ami abból a szempontból jogos lenne, hogy nem egy tömböt alkotva terveztek hajtani az állatokat hanem láncként akkor csak odakiált nekik.*
-Figyeljetek jól!
*Ezzel előkapja a csatabárdját és szembenéz az ellenfelével. A torkában érzi a szívét dobogni. A vezérhím mérete kár tagadni félelmetes. Még úgy, hogy a nomád lovon ül úgy is magasabb nála az-az állat. Nem is akar egyenesen nekirontani. Igyekszik kikerülni, de úgy, hogy ha sikerül elkerülni azokat az agancsokat, akkor lova kantárába csak fél kézzel kapaszkodva megpróbál kihajolni a nyeregből és csatabárdjával lesújtani az állat hátsó lábára lehetőleg ott ahol az izmok vannak. Vlendor nem ostoba. Tudja jól, hogy szemtől szemben elég rizikós egy ilyen küzdelem. De ha sikerülne lesántítania akkor nőne az esélyük.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Myr hajnala//
*Prédáik méltóak a nevükhöz. A városiak is megtapasztalhatják milyen érzés egy maihhin csorda hajtása. Mintha maga a puszta is életre kelne körülöttük. A por valóban kellemetlen és Bathrak hasznos tanácsot adott. Valószínűleg egy rongy biztos van náluk. Vlendor is igyekszik előkapni egyet és az arca elé kötni. Ha sikerült akkor egy fokkal kevésbé kellemetlen a por viszont látni még így se látnak. Ez így elég veszélyes lehet, de ő nem hagyja abba a kiabálást és a vonyítást. Szemeit összébb vonva igyekszik figyelni lehetőleg úgy, hogy minél kevésbé menjen a szemébe a homok. Ekkor veszi észre a hatalmas árnyat. Ettől a pillanattól valahogy ismét fiatalnak érzi magát. Ha úgy látja, hogy a társaira is veszélyt jelenthet az a hím akkor odaszól nekik.*
-Húzódjatok messzebb!
*Ha nem, ami abból a szempontból jogos lenne, hogy nem egy tömböt alkotva terveztek hajtani az állatokat hanem láncként akkor csak odakiált nekik.*
-Figyeljetek jól!
*Ezzel előkapja a csatabárdját és szembenéz az ellenfelével. A torkában érzi a szívét dobogni. A vezérhím mérete kár tagadni félelmetes. Még úgy, hogy a nomád lovon ül úgy is magasabb nála az-az állat. Nem is akar egyenesen nekirontani. Igyekszik kikerülni, de úgy, hogy ha sikerül elkerülni azokat az agancsokat, akkor lova kantárába csak fél kézzel kapaszkodva megpróbál kihajolni a nyeregből és csatabárdjával lesújtani az állat hátsó lábára lehetőleg ott ahol az izmok vannak. Vlendor nem ostoba. Tudja jól, hogy szemtől szemben elég rizikós egy ilyen küzdelem. De ha sikerülne lesántítania akkor nőne az esélyük.*
2722. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-04-29 14:20:08
Üzenet elküldve: 2020-04-29 14:20:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
// Toronyiránt //
- Egészen különleges, azt hiszem. *mondja Isqeha, Pyctára és a kis fánál történt beszélgetésükre visszagondolva.*
- Azt sem tudom, vajon merre járhat, az az igazság. *mondja a füvész, mert kis esélyt lát rá, hogy ez a beszélgetés az apóval bekövetkezzen, de ki tudja!*
- Szétváltak az útjaink, és már maga Vadvéd is odavan. Talán az Erdőszellem más segítőket akart magának. *teszi hozzá tűnődve, de nem akar ezen borongani, noha néha eszébe jutnak az ottani szép napok.*
- Nem lehet. *rázza a fejét határozottan, igyekezve megfogadni az öreg tanácsát, és megszabadulni az emlékektől és a múlttól.*
- Ki tudja, ő is merre jár már: túl nagy Lanawin. *sóhajt Umon megkeresésére.*
- Büszke vagyok *mosolyodik el* - a mesteremre. *tűri nevetve, de szerényen a lapogatást.*
- És talán ő is büszke rám, bár legtöbbet inkább zsörtölődni szokott velem, ha hazamegyek. *nevet tovább.*
- Sosem elégedett velem.
*de aztán már csak kíváncsian hallgatja, amit az apó mesél.*
- Én csak itt, Artheniorban láttam először mélységi elfet! *mondja, ahogy Pirtianes szóba kerül.*
- Nagy megrázkódtatás volt. Azelőtt csak mesékből hallottam a fajtájukról.
- De Vadvédben közelebbről is megismertem néhányat közülük. Annyira azért nem is rettenetesek. *vigyorog.*
- De Pirtianesben sosem jártam. és nem hiszem, hogy valaha is fogok. *mondja, mert szinte bizonyos ebben a dologban, de azért roppant kíváncsian, bár némi iszonyodással hallgatja, amit az apó mesél a Föld városáról, és tovább figyel, akkor is, amikor az áttér Wegtorenre.*
- Talán, egyszer! *mondja vigyorogva a célzásra, hogy mindenképpen meg kéne néznie, mert Eeyr tudja, még elvetődhet egyszer oda is, le délre.
Aztán a mágikus füvek és növények részletezésénél egészen felcsillan a szeme.*
- Ez aztán igazán érdekes! *mondja, és a cseppnyi irigységgel vegyes jóleső izgalom ott érezhető a hangjában, épp hogy csak nem füttyent egyet.*
- Ó, igen! Mindig hordok is magamnál belőle. *mondja az Ulgára, ami neki is sokszor tett már jó szolgálatot a gyógyításnál. Éppen például Vadvédben is.*
- Tudod, apó *kezdi mesélni, ahogy kezdik maguk mögött hagyni a ligetes erdős részeket, és már egy ideje a pusztai fűben kitaposott, északra vezető karavánúton haladnak, szóval kezdi mesélni azt, amit Kimmeritől hallott nyári éjszakákon, gyerekként, és jól belevésődött a szívébe:*
- Az elfek hite szerint ezek a növények onnan kapták a gyógyító erejüket, hogy nagyon régen, még az ősidőkben maga Fák Őrzője mágiát rejtett beléjük.
-Az Ulsgába, az Észak reményébe, a Harmatkába, a Vérfűbe és a többi ilyen furcsa növénybe *sorolja az ismert, nagy hatású gyógyítónövények nevét.*
- Mindegyikről tudott mesélni egy történetet. Sokat hallgattam őket gyerekkoromban, mondhatni ezeken nőttem fel. *mosolyog. Arról most nem akar beszélni, hogy ezekből a növényekből egy ősi varázsformulával, ha minden szükséges összetevőt sikerül összeszednie akkor, és onnan, amikor és ahonnan kell, akár gyorsan ható egyszerű bájitalokat is tud készíteni. Hiszen ha nincsen meg hozzá minden, ami az ősi tudás szerint kell, ha csak egyetlen szükséges összetevő hiányzik, akkor bizony néha előfordul, hogy Isq maga is inkább megveszi egy alkímiástól a Piacon, ha valamiért szüksége van gyorsan rá.*
- Igazán szép gyűjtőidő van, akár nézelődhetünk, és szedhetünk is útközben füveket! *javasolja, persze nem szeretné, ha ez megsokszorozná az időt, amire odaérnek majd a Toronyhoz.*
- Vagy talán inkább visszafelé jövet majd, a városba vezető hazaúton. *teszi hozzá tűnődve.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.29 14:22:50
- Egészen különleges, azt hiszem. *mondja Isqeha, Pyctára és a kis fánál történt beszélgetésükre visszagondolva.*
- Azt sem tudom, vajon merre járhat, az az igazság. *mondja a füvész, mert kis esélyt lát rá, hogy ez a beszélgetés az apóval bekövetkezzen, de ki tudja!*
- Szétváltak az útjaink, és már maga Vadvéd is odavan. Talán az Erdőszellem más segítőket akart magának. *teszi hozzá tűnődve, de nem akar ezen borongani, noha néha eszébe jutnak az ottani szép napok.*
- Nem lehet. *rázza a fejét határozottan, igyekezve megfogadni az öreg tanácsát, és megszabadulni az emlékektől és a múlttól.*
- Ki tudja, ő is merre jár már: túl nagy Lanawin. *sóhajt Umon megkeresésére.*
- Büszke vagyok *mosolyodik el* - a mesteremre. *tűri nevetve, de szerényen a lapogatást.*
- És talán ő is büszke rám, bár legtöbbet inkább zsörtölődni szokott velem, ha hazamegyek. *nevet tovább.*
- Sosem elégedett velem.
*de aztán már csak kíváncsian hallgatja, amit az apó mesél.*
- Én csak itt, Artheniorban láttam először mélységi elfet! *mondja, ahogy Pirtianes szóba kerül.*
- Nagy megrázkódtatás volt. Azelőtt csak mesékből hallottam a fajtájukról.
- De Vadvédben közelebbről is megismertem néhányat közülük. Annyira azért nem is rettenetesek. *vigyorog.*
- De Pirtianesben sosem jártam. és nem hiszem, hogy valaha is fogok. *mondja, mert szinte bizonyos ebben a dologban, de azért roppant kíváncsian, bár némi iszonyodással hallgatja, amit az apó mesél a Föld városáról, és tovább figyel, akkor is, amikor az áttér Wegtorenre.*
- Talán, egyszer! *mondja vigyorogva a célzásra, hogy mindenképpen meg kéne néznie, mert Eeyr tudja, még elvetődhet egyszer oda is, le délre.
Aztán a mágikus füvek és növények részletezésénél egészen felcsillan a szeme.*
- Ez aztán igazán érdekes! *mondja, és a cseppnyi irigységgel vegyes jóleső izgalom ott érezhető a hangjában, épp hogy csak nem füttyent egyet.*
- Ó, igen! Mindig hordok is magamnál belőle. *mondja az Ulgára, ami neki is sokszor tett már jó szolgálatot a gyógyításnál. Éppen például Vadvédben is.*
- Tudod, apó *kezdi mesélni, ahogy kezdik maguk mögött hagyni a ligetes erdős részeket, és már egy ideje a pusztai fűben kitaposott, északra vezető karavánúton haladnak, szóval kezdi mesélni azt, amit Kimmeritől hallott nyári éjszakákon, gyerekként, és jól belevésődött a szívébe:*
- Az elfek hite szerint ezek a növények onnan kapták a gyógyító erejüket, hogy nagyon régen, még az ősidőkben maga Fák Őrzője mágiát rejtett beléjük.
-Az Ulsgába, az Észak reményébe, a Harmatkába, a Vérfűbe és a többi ilyen furcsa növénybe *sorolja az ismert, nagy hatású gyógyítónövények nevét.*
- Mindegyikről tudott mesélni egy történetet. Sokat hallgattam őket gyerekkoromban, mondhatni ezeken nőttem fel. *mosolyog. Arról most nem akar beszélni, hogy ezekből a növényekből egy ősi varázsformulával, ha minden szükséges összetevőt sikerül összeszednie akkor, és onnan, amikor és ahonnan kell, akár gyorsan ható egyszerű bájitalokat is tud készíteni. Hiszen ha nincsen meg hozzá minden, ami az ősi tudás szerint kell, ha csak egyetlen szükséges összetevő hiányzik, akkor bizony néha előfordul, hogy Isq maga is inkább megveszi egy alkímiástól a Piacon, ha valamiért szüksége van gyorsan rá.*
- Igazán szép gyűjtőidő van, akár nézelődhetünk, és szedhetünk is útközben füveket! *javasolja, persze nem szeretné, ha ez megsokszorozná az időt, amire odaérnek majd a Toronyhoz.*
- Vagy talán inkább visszafelé jövet majd, a városba vezető hazaúton. *teszi hozzá tűnődve.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.29 14:22:50
2721. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-04-27 20:01:48
Üzenet elküldve: 2020-04-27 20:01:48
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Myr hajnala//
*Hatalmas a rengés, akárha komplett kontinensek szakadnának le valahonnan, fizikailag érezhető a testükön, beleik remegnek, ahogyan a hatalmas csorda szinte egyszerre, ütemet kihagyva nyargal a kiszáradt tómeder kellős közepén. A por is felverődik, hamarosan alig látni, s csak sejtésből lehet haladni, a csapat tagjai lassan köhögni kezdenek. Bathrak vijjogása közben a két férfinek és Nixomiának kiált:*
- Hej! Botor! *Mutogat magára és arcára, majd zsebéből kendőszerűséget kerít elő, s arca elé köti, s tán átkozza magát, hogy ez korábban kimaradt a megbeszélésből. Persze veszély nincs, egyszerűen csak nagy a por, de félő, hogy valamelyikük egyenesen egy megtorpanó maihhinnek ront lovastul. Egyelőre azonban úgy látszik a csorda tovább menekül trappolva. Aztán hirtelen Vlendortól nem messze, előtte egy fekete folt kezd el közeledni, mi közeledtével egyre hatalmasabb és hatalmasabb. Vlendor lova vágtat, mint a szélvész, nehéz lesz bármit is csinálni, márpedig az a folt csak közeledik, s ahogyan kiveszi a porból olybá tűnik, a vezérhím az. Ha a többiek kinéznek oldalra, egymást jól láthatják az elején, aztán fokozatosan tűnnek el az élek, minden lassan homályos lesz, nehéz a tájékozódás. A fekete foltot Strat és Nixomia nem látja, csupán az előre megbeszélt cél szerint tudnak haladni, hacsak nem figyelmeztetik őket másra, ebben az esetben sajnos a pusztaiakra nem számíthatnak.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Myr hajnala//
*Hatalmas a rengés, akárha komplett kontinensek szakadnának le valahonnan, fizikailag érezhető a testükön, beleik remegnek, ahogyan a hatalmas csorda szinte egyszerre, ütemet kihagyva nyargal a kiszáradt tómeder kellős közepén. A por is felverődik, hamarosan alig látni, s csak sejtésből lehet haladni, a csapat tagjai lassan köhögni kezdenek. Bathrak vijjogása közben a két férfinek és Nixomiának kiált:*
- Hej! Botor! *Mutogat magára és arcára, majd zsebéből kendőszerűséget kerít elő, s arca elé köti, s tán átkozza magát, hogy ez korábban kimaradt a megbeszélésből. Persze veszély nincs, egyszerűen csak nagy a por, de félő, hogy valamelyikük egyenesen egy megtorpanó maihhinnek ront lovastul. Egyelőre azonban úgy látszik a csorda tovább menekül trappolva. Aztán hirtelen Vlendortól nem messze, előtte egy fekete folt kezd el közeledni, mi közeledtével egyre hatalmasabb és hatalmasabb. Vlendor lova vágtat, mint a szélvész, nehéz lesz bármit is csinálni, márpedig az a folt csak közeledik, s ahogyan kiveszi a porból olybá tűnik, a vezérhím az. Ha a többiek kinéznek oldalra, egymást jól láthatják az elején, aztán fokozatosan tűnnek el az élek, minden lassan homályos lesz, nehéz a tájékozódás. A fekete foltot Strat és Nixomia nem látja, csupán az előre megbeszélt cél szerint tudnak haladni, hacsak nem figyelmeztetik őket másra, ebben az esetben sajnos a pusztaiakra nem számíthatnak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2949-2968