//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Myr este//
//Epilógus//
*Szél süvölt végig a tájon, apró ördögszekereket, s némi port kergetve. Alaposan megtáncoltatja a pusztát, de mindig csak egy pillanatra, játékosan és pajkosan. Szorgos kezek alatt gyorsan telik az idő, s fogy is a munka, főként, hogy a társaság immár csendesen, módszeresen és csapatban dolgozik. A végére csak összeért, s meg is lett a gyümölcse, de még milyen gyümölcs! Mindkét maihhin kellően húsos, s szaftos, bundájuk meleget biztosít majd a leghidegebb télen is, persze megfelezik azt, jó pusztai és szokásjog szerint. Ahogy telik az idő, s a nap elébb magasra, majd fokozatosan alacsonyabbra hág, lassan gördül a felhők tornácáról alább a horizont mögé, vöröslő pírja sejlik csupán, mire befejezik a munkát. A lakoma kérdésére széles mosoly a válasz, s lám, amott kettő máris száraz gallyakért, s hasábért indul, pont jó lesz, mi a csapdakészítés során most a kiszáradt tómedret csúfítja. Már csak egyetlen csík, egy apró korona csúcslik az ég, s a sárgálló, barnálló puszta földjének találkozásánál, de a tűz ropog, hangulata, s melege még ez időtájt is kellemes, füstje az oly zsongó rovartömeget jótékonyan hessenti arrébb. A hús illata terjeng, de egyetlen vadállat sem merészkedik a pusztaiak közelébe, hisz botorság lenne egy ilyen vadász csapat zsákmányát érinteni, jaj annak, ki velük kikezd!
A nap már eltűnt, s csúcsló koronáját is vitte magával, hogy éjszakai vánkosa alá rejtse, s helyét a holdak vegyék át. Mikor Bathrak, acélos hangján mélabús dúdolásba kezd, csatlakoznak hozzá a többiek is, hogy elénekeljék a dicső maihhin utolsó útját, mikor csordáját élete árán védte meg. Hogy emléket adjanak a fiatalabbik botlásának, mellyel a csapdát fedte fel a többiek előtt, kik elkerülni tudták így azt. A pusztaiak méltó búcsú után elköszönnek, pont, mikor egy utolsót fordul a szél, de tán nem is a szél... talán a csorda szelleme az, mi utoljára végigsüvölt robogva a tájon, a vadászok dalát kísérve, majd útjára indul az örök legelők felé, s méltón állítva homokhantot, egy sikeres vadászat befejezésének. A füves puszta csendes, ismét csendes.*