//Próféták//
*Ahogy a dal halkan a szélbe kap, úgy kap a szél is a fűzfa ágaiba. A lombkorona táncot lejt, és az utolsó szavak elhalta után az egész fa megremeg kicsit, mintha csak megborzongna. Az aprócska halom pedig, melyen eddig gyökerei álltak halk recsegés mellett megnyílik, és egy valamikor hófehér, mára gazos, poros lépcsősort fed fel, melyen egy óriás is kényelmesen elférne. A lejárat pedig nem vezet máshova, mint a szentélybe. A szentély a föld alatt helyezkedik el, a lépcső jó négy-öt méter mélyre vezet, a végén csigaszerűen csavarodik, ahogy egy jó két óriás magas kupola közepén csavarodik le. Maga a kupola nem széles, talán egy kisebb fogadó termével lehet egyméretű. A falak repkénnyel benőtt szikrázó fehér homokkőből vannak. A falakon gyertyatartók tucatjai, a plafonból pedig kristályok csüngenek átszúrva a tetőt, és a földet is. Rajtuk hullámzó nappali fény tör be odalentre is, mintha csak egy árnyas ligetbe érkezne az, ki belép. A lépcső a kupola terem alatt folytatja tekergő útját. Idelent még szélesebb, már nem csak két óriás, de talán négy is elférne rajta. Az alsó csarnokba így lehet lejutni. A terem a szokásos fehér kőből áll, a lépcső pedig egy aprócska oltárhoz vezet, melyen az Istennő kapott naphoz, fényhez és vad madarakhoz hasonlatos ábrázolást. Az oltár pár díszes gyertyatartót leszámítva üres. Az oltár mögött, hátrafele három lépéssel egy díszes mélyedés egy medence található, bele keskeny lépcső vezet. Egy méter mély, három széles és nyolc hosszú, túlsó végén a falba ütközik, ahol az Istennő napkoronás domborműve található. A dombormű bal szemén azonban a vízmosások jellegzetes nyoma látható, mely egyenesen a medencébe vezet. Innen ered hát a könny, a szent könny, mely visszaadja az életet, és itt válik köddé is, minthogy a medencének lefolyója nincs. A világításról itt is kristályok gondoskodnak, melyek az dombormű "koronájának" ékkövei, ám ezek jócskán kevesen vannak a félhomály elűzésére. A medencés termet hosszanti oldalain, az oltártól a domborműig egy-egy árkádsor határolja, melyek jobbra is és balra is kőpadokat rejtenek maguk mögött, illetve álló gyertyatartókat az oszlopok tövében. Itt már kifejezetten sötét van. A padok között pedig egy-egy ajtó nyílik. Az oltárral szemben állva, attól jobbra esik egy nagyobb terem nagy kerek asztallal, balra pedig egy folyosó, melyről hét elhagyatott kisebb szoba nyílik, ezek üresek. A bal oldali ajtóban található egy kulcscsomó, melyen minden ajtóhoz lifeg egy kulcs. A fehér szentély egyetlen lakói most talán csak egerek. Mindent por lep be, s néhol növények sarjadnak. Ha a lány belép, a fűzfa gyökerei talán csak egy perc elteltével elkezdik visszatakarni a lejáratot, melyet halk recsegés jelez. Ám a litániát újra elcitálva készségesen áll ő is félre, ahogyan egy kapuőr teszi, ha megérkezik a ház ura.*