//Antasnak//
*Ahogy közelednek, úgy egyre jobban kirajzolódik a ház - sőt inkább kisebb kastély -, ahol lakni fognak. A ház maga, több emeletes, a kert hatalmas és habár a füves pusztán áll, fák, bokrok borítják az udvarát. Kicsit kezd megnyugodni, hogy mégis szép, és kellemes helyre jöttek.*
*Odaérve két cseléd fogadja őket, akik azonnal a rendelkezésükre állnának, de Antas elküldi őket. Arae már szólni akarna, hogy ne tegye, hiszen egy ekkora ház fenntartásához el kellene a segítség. Végül Antas egy szemvillanással elhallgattatja és Arae-ban megerősödik az aggodalom, hogy mi fog következni. A férfi, amint a cselédek eltűnnek, Arae-hoz fordul. A kérdésére csak egy bátortalan bólintás érkezik, és egy halk válasz.*
-Szép.
*Antas közben már elindul a ház felé és a nőt is húzza maga után. Arae-nak esélye sincs ellenállni, hiszen Antas erősebb, mint ő, és mindenképpen a házon belül kívánja tudni magukat. Arae csak követi a férfit, és egyszer csak a hálószobában találja magát. Ámulva nézi a csodálatos baldachinos ágyat a helység közepén. A kandallóban meleg tűz lobog, és hőség járja át az egész szobát.*
*Antas Arae felé fordul, és mélyen a nő szemébe néz. Arae azonnal látja, hogy a férfi mennyire megváltozott. Aggódva és félelemmel telve nézi őt, a férfit, aki hirtelen letépi róla a ruhát. Arae nem tud védekezni, csak maga elé kapja a kezét, és ijedten nézi a visszatért, félelmetes, őrült Antast. Könnyes szemekkel rázza a fejét.*
-Mit akarsz tőlem? *suttogja. Amikor megérkezik a válasz, kirázza a hideg, libabőrös lesz a bőre Antas őrült hangjától. Tudja, hogy a legegyszerűbb mód az, hogyha hagyja magát, úgyhogy inkább nem szól egy szót sem, csak remegve tűri, hogy Antas megméri. Amikor újra ránéz, és megkérdi, milyen ruhát szeretne, újra megrázza a fejét.*
-Te...te vagy a mester. Te tudod, mi áll nekem jól. *suttogja akadozva. Teljesen ledöbbentette az Antasban végbement változás. Nem számított rá, és igaz, hogy találkozott már vele korábban, mégis, most újra feldolgozni és elfogadni ezt az őrült személyiséget nagyon nehéz. Arae csak reménykedik benne, hogy Antas eléggé elfáradt ahhoz, hogy ne akarjon többet.*
~Kérlek, hagyd ezt abba. Annyira szeretem a másik énedet, de ami most vagy... az elviselhetetlen.~