Külső területek - Füves puszta
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 140 (2781. - 2800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2949-2968
2800. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-09-17 04:19:24
Üzenet elküldve: 2020-09-17 04:19:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
// Nem elég levadászni... //
//Másnap//
*Kialvatlan, rosszkedvű, a városban akar már lenni és rendesen kipihennie magát és még a társaságán is túl lenni. Szóval szótlanul eszik a tűz maradványai körül. Mikor megszólítják a másik felé néz. Előbb összevonja a szemöldökét, de mikor ki lesz fejtve milyen ígéretről is van szó akkor kicsit se kicsattanó örömmel, de biccent.*
-Meg.
*Ő ad a saját szavára és nem hozná magát szégyenbe azzal, hogy megszegi. Még ha nem is esik jól neki a vállalt dolog. Szótlanul esznek. Mikor a férfi végzett, nekiáll összepakolni a tábort. Ezek után felőle indulhatnak. Út közben továbbra is a tájat kémleli nehogy váratlanul támadás érje őket.*
//Másnap//
*Kialvatlan, rosszkedvű, a városban akar már lenni és rendesen kipihennie magát és még a társaságán is túl lenni. Szóval szótlanul eszik a tűz maradványai körül. Mikor megszólítják a másik felé néz. Előbb összevonja a szemöldökét, de mikor ki lesz fejtve milyen ígéretről is van szó akkor kicsit se kicsattanó örömmel, de biccent.*
-Meg.
*Ő ad a saját szavára és nem hozná magát szégyenbe azzal, hogy megszegi. Még ha nem is esik jól neki a vállalt dolog. Szótlanul esznek. Mikor a férfi végzett, nekiáll összepakolni a tábort. Ezek után felőle indulhatnak. Út közben továbbra is a tájat kémleli nehogy váratlanul támadás érje őket.*
2799. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-09-16 20:31:08
Üzenet elküldve: 2020-09-16 20:31:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// Nem elég levadászni... //
//Másnap//
* Nixomia már lemondott a barbárról, hiszen teljesen értetlen.*
~ Olyan, mint egy hisztis gyerek. Azt ő meri harcosnak hívni magát. Szánalmas egy alak. Nem is csodálkozom rajta, hogy egyedül járkál.~* Elalvás előtt jár ez a fejében. A férfinak nem kell keltenie, mert amint feláll, hogy ébressze rögtön felül. Az éjszaka további része csöndesen telik, így aztán tud min elmélkedni a lány. A dühe Vlendor felé lassan elpárolog és végérvényesen csak a szánalom marad ott. Ettől függetlenül szüksége van még a férfira, így aztán reggeli közben - amit magának készít- előhozakodik a régi ígérettel.*
- Szóval most irány a város? Az ígéreted legalább megtartod? Mintha valamilyen vértkészítést emlegettél volna.* Jól tudja már előre a választ, hiszen a nomád nem tagadná meg az adott szavát, még ha nem is kedveli a szőkét. Na persze meglehet az is, hogy megteszi. Nyilván nem könyörögne neki a lány. Sőt még örülne is neki, mert akkor a fejéhez vághatná. Nem néz a férfira, csak eszik szép csöndben. Mire befejezik az evést ezt is megbeszélik és akkor már indulhatnak is tovább.*
//Másnap//
* Nixomia már lemondott a barbárról, hiszen teljesen értetlen.*
~ Olyan, mint egy hisztis gyerek. Azt ő meri harcosnak hívni magát. Szánalmas egy alak. Nem is csodálkozom rajta, hogy egyedül járkál.~* Elalvás előtt jár ez a fejében. A férfinak nem kell keltenie, mert amint feláll, hogy ébressze rögtön felül. Az éjszaka további része csöndesen telik, így aztán tud min elmélkedni a lány. A dühe Vlendor felé lassan elpárolog és végérvényesen csak a szánalom marad ott. Ettől függetlenül szüksége van még a férfira, így aztán reggeli közben - amit magának készít- előhozakodik a régi ígérettel.*
- Szóval most irány a város? Az ígéreted legalább megtartod? Mintha valamilyen vértkészítést emlegettél volna.* Jól tudja már előre a választ, hiszen a nomád nem tagadná meg az adott szavát, még ha nem is kedveli a szőkét. Na persze meglehet az is, hogy megteszi. Nyilván nem könyörögne neki a lány. Sőt még örülne is neki, mert akkor a fejéhez vághatná. Nem néz a férfira, csak eszik szép csöndben. Mire befejezik az evést ezt is megbeszélik és akkor már indulhatnak is tovább.*
2798. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-09-16 17:39:31
Üzenet elküldve: 2020-09-16 17:39:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
// Nem elég levadászni... //
*Talán elbeszélnek egymás mellett, de a férfi ezt előre tudta és ezért is nem akart a témába belemenni. Nem becsüli a lányt semmire és akármit is fog tenni ezek után vagy akármit is tett nem fog számítani. De nem is próbál meg ezen javítani. A nomád elmondta a véleményét. Őt nem érdekli milyen harcos a másik ha másokat veszélybe sodort mert nem érdekelte az életük. A lány meg kifejtette, hogy ő igenis valaki mert micsoda harci sikerei vannak és, hogy az csak egy kis fennakadás, hogy a saját makacssága miatt megölette volna őket és vérfürdőt akart rendezni. A férfi arcvonásai egy kicsit se változnak meg akkor se mikor a másik sértetten hátat fordít és lezárja a vitát amit ő kezdett.*
~Lány aki férfit akar játszani.~
*Addig farigcsál míg el nem jön a váltás ideje. Akkor felkelti a lányt és ledől maga.*
//Másnap//
*Az ébredés kicsit se kielégítő. Érzi még testében a tegnapi nap fáradalmait és a harc nyomait. Viszont bírni fogja az utat. Szótlanul felkel és nekiáll reggelit készíteni. Nem túl jó a hangulata. A tegnap esti beszélgetés is benne hagyta a nyomát. Szeretne már a városba érni és csak a maga dolgával törődni.*
*Talán elbeszélnek egymás mellett, de a férfi ezt előre tudta és ezért is nem akart a témába belemenni. Nem becsüli a lányt semmire és akármit is fog tenni ezek után vagy akármit is tett nem fog számítani. De nem is próbál meg ezen javítani. A nomád elmondta a véleményét. Őt nem érdekli milyen harcos a másik ha másokat veszélybe sodort mert nem érdekelte az életük. A lány meg kifejtette, hogy ő igenis valaki mert micsoda harci sikerei vannak és, hogy az csak egy kis fennakadás, hogy a saját makacssága miatt megölette volna őket és vérfürdőt akart rendezni. A férfi arcvonásai egy kicsit se változnak meg akkor se mikor a másik sértetten hátat fordít és lezárja a vitát amit ő kezdett.*
~Lány aki férfit akar játszani.~
*Addig farigcsál míg el nem jön a váltás ideje. Akkor felkelti a lányt és ledől maga.*
//Másnap//
*Az ébredés kicsit se kielégítő. Érzi még testében a tegnapi nap fáradalmait és a harc nyomait. Viszont bírni fogja az utat. Szótlanul felkel és nekiáll reggelit készíteni. Nem túl jó a hangulata. A tegnap esti beszélgetés is benne hagyta a nyomát. Szeretne már a városba érni és csak a maga dolgával törődni.*
2797. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-09-09 17:07:25
Üzenet elküldve: 2020-09-09 17:07:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
*A szántóföldeken átvágtatva eljut a füves pusztaságba. A torony felé tekergő, valamennyire kijárt ösvényeket keresi, melyet megjárt már néhányszor, így ismerős a terep annyira, amennyire a gyors haladáshoz szükséges. Éjtépő okos ló, így megválogatja lépteit. A lovak szerencsére ösztönösen megérzik a közeledő veszélyt, ezért Ganer teljesen rábízza magát lovára az ösvények megválasztásában. Nagyjából csak az útirányra figyel, minden mást hű társára bízza. Szinte ég a vágytól, hogy a toronyban tanulhasson, most, amikor a gyakorlatoknak hála talán már elég tapasztalt hozzá. Jó ideig készült erre a napra, s épp ezért van benne végtelen tudásvágy. Minél hamarabb a toronyban szeretne érni.*
2796. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-09-07 19:16:47
Üzenet elküldve: 2020-09-07 19:16:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// Nem elég levadászni... //
* Nagyon is szívére vette az ügyet és rá is zúdít egy csomó mindent a másikra. Csakhogy Vlendor kerüli a témát és inkább csak tovább támadja a lányt. Ezzel tudtára is adja Nixomiának, hogy bizony a férfi nem tud mit felellni az ő kérdésére.*
- Ez nem válasz arra, amit kérdeztem. Az érdemeim nem tudod elismerni és csakis azt a kis fennakadást hajtogatod. Furcsa egy kicsit ez nekem. Közben a tündér, aki fele annyi munkát végzet, mint én a hős. Csak aztán ne, hogy már azzal gyere, hogy féltékeny vagyok rá, mert nem. A tapasztalatodról meg inkább ne is beszéljünk! Szépen felismerted a homokvihart. Sőt a rakata fáról is igen csak sok információt szolgáltattál. A rátok támadó macskákat is nagyon szépen észre vetted. Akkor is ÉN voltam az első, aki a segítségetekre sietett. A heves vérem mentette meg az életeteket. Érdekes módon az a három még úgy is képes volt elismerni tetteimet, hogy volt az a kis nézeteltérés. Nem is egyszer ismertek el. Csak te hajtogatod folyton a saját kis sérelmedet. Tudod sajnállak valamilyen szinten, mert úgy látszik, hogy te is mindig csak ezt kaptad, amit nekem adsz vissza. Nem várom és soha nem is vártam a dicséretet, de jól esett volna. Szégyen, hogy a saját társai nem ismerik el az embert, ellenben vadidegenek meg igen. Mindegy is, mert úgysem jut át semmi a kemény fejeden. Tudod nem is kell elmesélned, miért városiak segítségét kérted egy vadászara. Már sejtem az okát. Nem is éri meg több szót fecsérelni erre az egészre. Csak egy dolgot mondok neked. Nézz magadba és gondolkodj el a hallottakon! Jó éjt!* Ezzel be is fejezte a napot a lány. Egy pokrócot magára terít és a bőrön nyugovóra tér. Háttal a farigcsáló férfinak. Persze még jó darabig nem jön álom a szemére. Gondolatai csak úgy kavarognak a pusztai ég alatt. Végül azért nagy nehezen csak elalszik. Kicsivel éjfél után ébred fel, hogy aztán hajnalig a csendes pusztát figyelje.*
* Nagyon is szívére vette az ügyet és rá is zúdít egy csomó mindent a másikra. Csakhogy Vlendor kerüli a témát és inkább csak tovább támadja a lányt. Ezzel tudtára is adja Nixomiának, hogy bizony a férfi nem tud mit felellni az ő kérdésére.*
- Ez nem válasz arra, amit kérdeztem. Az érdemeim nem tudod elismerni és csakis azt a kis fennakadást hajtogatod. Furcsa egy kicsit ez nekem. Közben a tündér, aki fele annyi munkát végzet, mint én a hős. Csak aztán ne, hogy már azzal gyere, hogy féltékeny vagyok rá, mert nem. A tapasztalatodról meg inkább ne is beszéljünk! Szépen felismerted a homokvihart. Sőt a rakata fáról is igen csak sok információt szolgáltattál. A rátok támadó macskákat is nagyon szépen észre vetted. Akkor is ÉN voltam az első, aki a segítségetekre sietett. A heves vérem mentette meg az életeteket. Érdekes módon az a három még úgy is képes volt elismerni tetteimet, hogy volt az a kis nézeteltérés. Nem is egyszer ismertek el. Csak te hajtogatod folyton a saját kis sérelmedet. Tudod sajnállak valamilyen szinten, mert úgy látszik, hogy te is mindig csak ezt kaptad, amit nekem adsz vissza. Nem várom és soha nem is vártam a dicséretet, de jól esett volna. Szégyen, hogy a saját társai nem ismerik el az embert, ellenben vadidegenek meg igen. Mindegy is, mert úgysem jut át semmi a kemény fejeden. Tudod nem is kell elmesélned, miért városiak segítségét kérted egy vadászara. Már sejtem az okát. Nem is éri meg több szót fecsérelni erre az egészre. Csak egy dolgot mondok neked. Nézz magadba és gondolkodj el a hallottakon! Jó éjt!* Ezzel be is fejezte a napot a lány. Egy pokrócot magára terít és a bőrön nyugovóra tér. Háttal a farigcsáló férfinak. Persze még jó darabig nem jön álom a szemére. Gondolatai csak úgy kavarognak a pusztai ég alatt. Végül azért nagy nehezen csak elalszik. Kicsivel éjfél után ébred fel, hogy aztán hajnalig a csendes pusztát figyelje.*
2795. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-09-07 17:21:31
Üzenet elküldve: 2020-09-07 17:21:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
// Nem elég levadászni... //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hogy a lány mit gondolhat magáról arról a férfinak van elképzelése. És arról is, hogy ezek a gondolatok a jövőben milyen csúnya halálhoz fognak vezetni. A másik panaszára, hogy nem bírja Vlendor képét csak tömören válaszol a nomád.*
-Szar lehet.
*Nem nagyon érdekli a másik véleménye meg egész személye se Vlendror-t. Már elengedte. Egy idegesítő kis bogárnak találja. Ha az nem erőltetné a témát ő már el is engedte volna és farigcsálna csendben. De a lány úgy tűnik nagyon a szívére vette a dolgot és bele akar kezdeni a parttalan vitába amit a férfi el akart kerülni. A nomád kezében békésen dolgozik a kés és látszólag a legkisebb mértékben se zaklatja fel a másik idegessége. Arra azért kissé feljebb vonja a szemöldökét, hogy ne bírt volna el a szőkével mikor párbajoznak, de aztán megérti mire gondolt és ismét csak a művével foglalkozik. Mire a másik befejezi nyugodtan kezd bele.*
-Ha tudod mit fogok mondani akkor minek beszélsz feleslegesen? Makacsság, meggondolatlanság, hevesség és tiszteletlenség. Ha, azt csinálod amit akarsz és egyedül döglesz meg nem érdekel. De ha felesleges vért akarsz ontani és nem érdekelnek azok akikkel vagy mert fontosabbnak gondolod magad akkor mindegy mit teszel, milyen trófeáid vannak, milyen papírt veszel, hogyan hívod magad, nem tisztellek. Hogy többszöri figyelmeztetés ellenére is a saját fejed után mentél és nem rám hallgattál egy olyan kérdésben amiben nekem van több tapasztalatom és tudásom mert én itt születtem az egy vérre szomjazó csitri döntése aki nem tisztel se élőt se holtat. Ha a torkod elvágják mint egy kutyáét nem érdekelt volna. Meg is érdemelted volna. Ha engem megölnek hát nem olyan halálra vágytam volna, de csak szánalmasnak találtalak volna. Viszont, hogy a tündért, aki a sátorban pihent szintén leszartad és veszélybe sodortad akiért én vállaltam felelősséget, hogy hazaviszem még fel is dühít. Főleg mert utána se tudtad befogni a pofád és egy kicsit is kitekinteni abból az álomvilágból amit magadról, a tetteidről és a világról gondolsz. Veszélyeztetted a vadászatom sikerét, de nem az amiért nem becsüllek.*Fúj egy nagyot majd leteszi a faragványát és egy nagyobb tűzifát vesz kézbe, hogy azt kezdje el faragni valamivé.*Szóval ne várj tőlem tiszteletet csak azért mert nem félsz a haláltól. Ha az útjaink elválnak remélem nem találkoznak többé. Nem akarok az oldaladon küzdeni.
A hozzászólás írója (Vlendor Hughs) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.07 17:30:15
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hogy a lány mit gondolhat magáról arról a férfinak van elképzelése. És arról is, hogy ezek a gondolatok a jövőben milyen csúnya halálhoz fognak vezetni. A másik panaszára, hogy nem bírja Vlendor képét csak tömören válaszol a nomád.*
-Szar lehet.
*Nem nagyon érdekli a másik véleménye meg egész személye se Vlendror-t. Már elengedte. Egy idegesítő kis bogárnak találja. Ha az nem erőltetné a témát ő már el is engedte volna és farigcsálna csendben. De a lány úgy tűnik nagyon a szívére vette a dolgot és bele akar kezdeni a parttalan vitába amit a férfi el akart kerülni. A nomád kezében békésen dolgozik a kés és látszólag a legkisebb mértékben se zaklatja fel a másik idegessége. Arra azért kissé feljebb vonja a szemöldökét, hogy ne bírt volna el a szőkével mikor párbajoznak, de aztán megérti mire gondolt és ismét csak a művével foglalkozik. Mire a másik befejezi nyugodtan kezd bele.*
-Ha tudod mit fogok mondani akkor minek beszélsz feleslegesen? Makacsság, meggondolatlanság, hevesség és tiszteletlenség. Ha, azt csinálod amit akarsz és egyedül döglesz meg nem érdekel. De ha felesleges vért akarsz ontani és nem érdekelnek azok akikkel vagy mert fontosabbnak gondolod magad akkor mindegy mit teszel, milyen trófeáid vannak, milyen papírt veszel, hogyan hívod magad, nem tisztellek. Hogy többszöri figyelmeztetés ellenére is a saját fejed után mentél és nem rám hallgattál egy olyan kérdésben amiben nekem van több tapasztalatom és tudásom mert én itt születtem az egy vérre szomjazó csitri döntése aki nem tisztel se élőt se holtat. Ha a torkod elvágják mint egy kutyáét nem érdekelt volna. Meg is érdemelted volna. Ha engem megölnek hát nem olyan halálra vágytam volna, de csak szánalmasnak találtalak volna. Viszont, hogy a tündért, aki a sátorban pihent szintén leszartad és veszélybe sodortad akiért én vállaltam felelősséget, hogy hazaviszem még fel is dühít. Főleg mert utána se tudtad befogni a pofád és egy kicsit is kitekinteni abból az álomvilágból amit magadról, a tetteidről és a világról gondolsz. Veszélyeztetted a vadászatom sikerét, de nem az amiért nem becsüllek.*Fúj egy nagyot majd leteszi a faragványát és egy nagyobb tűzifát vesz kézbe, hogy azt kezdje el faragni valamivé.*Szóval ne várj tőlem tiszteletet csak azért mert nem félsz a haláltól. Ha az útjaink elválnak remélem nem találkoznak többé. Nem akarok az oldaladon küzdeni.
A hozzászólás írója (Vlendor Hughs) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.07 17:30:15
2794. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-09-04 20:18:56
Üzenet elküldve: 2020-09-04 20:18:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// Nem elég levadászni... //
* Lehet, hogy a nomád nem tartja a lányt egyenrangú félnek, de ez csak a saját véleménye. Nixomia igenis egyenrangúnak tekinti magát hozzá képest.*
- Hogy az lett volna a célom? Nem teljesen, talán csak egy kicsit. Kíváncsi voltam ennyi. Lehangoló nézni egész úton a savanyú pofádat.* Vázolja fel a helyzetet. Az viszont nem tetszik neki, hogy a másik sértegeti.*
- Vagy úgy. Szóval nem becsülsz engem? Nem nézel kutyába se? Kíváncsi lennék rá, hogy miért is. Biztos az nem tetszett, hogy futva indultam a megmentésetekre, amikor az a macska támadt rátok. Vagy az nem volt elég jó, amikor megkíméltem az életét? Biztos roppant becstelenül viselkedtem. Vagy talán az lehetett a probléma, hogy buzogánnyal rontottam rá arra a hatalmas hímre? Vagy talán azért vagyok kevesebb, mert nem bírtál el velem amikor párbajoztunk? Nagyon érdekes ez. A kard vitás kérdésénél is felvállaltam, hogy rendezzük le a dolgot, amolyan barbár módra. Vesztettem, de ettől függetlenül betartottam a szavam. Ezek után kérdem én, hogy mégis mi gond? Talán az, hogy nő vagyok? Az a sértés felém, hogy még ezek után is így kezelsz engem. Aztán csodálkozol, hogy sértegetnek? Már tudom is, hogy mit fogsz mondani. A heves meggondolatlan természeted a baj. A csökönyösséged meg tudom is én. Még élek és , ahogy én emlékszem nem veszélyeztettem a kis vadászatod sikerét.* Roppantul kíváncsi arra, hogy mit fog felelni. Nem fogja hagyni, hogy csak úgy elodázza a választ, mert ez ügyben nem fog engedni.*
* Lehet, hogy a nomád nem tartja a lányt egyenrangú félnek, de ez csak a saját véleménye. Nixomia igenis egyenrangúnak tekinti magát hozzá képest.*
- Hogy az lett volna a célom? Nem teljesen, talán csak egy kicsit. Kíváncsi voltam ennyi. Lehangoló nézni egész úton a savanyú pofádat.* Vázolja fel a helyzetet. Az viszont nem tetszik neki, hogy a másik sértegeti.*
- Vagy úgy. Szóval nem becsülsz engem? Nem nézel kutyába se? Kíváncsi lennék rá, hogy miért is. Biztos az nem tetszett, hogy futva indultam a megmentésetekre, amikor az a macska támadt rátok. Vagy az nem volt elég jó, amikor megkíméltem az életét? Biztos roppant becstelenül viselkedtem. Vagy talán az lehetett a probléma, hogy buzogánnyal rontottam rá arra a hatalmas hímre? Vagy talán azért vagyok kevesebb, mert nem bírtál el velem amikor párbajoztunk? Nagyon érdekes ez. A kard vitás kérdésénél is felvállaltam, hogy rendezzük le a dolgot, amolyan barbár módra. Vesztettem, de ettől függetlenül betartottam a szavam. Ezek után kérdem én, hogy mégis mi gond? Talán az, hogy nő vagyok? Az a sértés felém, hogy még ezek után is így kezelsz engem. Aztán csodálkozol, hogy sértegetnek? Már tudom is, hogy mit fogsz mondani. A heves meggondolatlan természeted a baj. A csökönyösséged meg tudom is én. Még élek és , ahogy én emlékszem nem veszélyeztettem a kis vadászatod sikerét.* Roppantul kíváncsi arra, hogy mit fog felelni. Nem fogja hagyni, hogy csak úgy elodázza a választ, mert ez ügyben nem fog engedni.*
2793. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-09-04 18:45:28
Üzenet elküldve: 2020-09-04 18:45:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
// Nem elég levadászni... //
*Nagyon különböznek. Nem csak neveltetésben, de mentalitásban és tapasztalatokban is. A másik folyamatos tiszteletlenségét olyan tekintettel honorálja a nomád ahogy az idősebb farkasok szoktak a kölykökre nézni mikor azok játsszák a nagyot. Ott van benne, hogy egyáltalán nem tartja egyenrangú félnek a másikat és hogy bár most hagyja neki a dolgot, de helyre tudná tenni. Abból nem lesz vita, hogy a nomád megtartja magának a titkait. Még a faragásról is elcsevegnek kicsit mire a lány visszatér a korábbi témára. A harcosból nem sok reakciót vállt ki a dolog. Úgy faragja továbbra is, azt a kis botot mint eddig. Hangja nyugodt és beletörődő ahogy megszólal.*
-Az is volt a célod. Ha nem akkor csak ostoba vagy aki jobban tenné ha zárva tartaná a száját. Félned viszont nem kell. Nem tartalak becsüllek eléggé, hogy foglalkozzak a szavaiddal.
*Már rég lemondott a másikról és véleménye azóta se változott. Ezért is nem mond véleményt a terveiről vagy a gondolatairól. Feleslegesnek tartja és nem is akar foglalkozni a másikkal többet mint kéne. Továbbra is a kezében tartott faragványon dolgozik. Ma kész lesz.*
*Nagyon különböznek. Nem csak neveltetésben, de mentalitásban és tapasztalatokban is. A másik folyamatos tiszteletlenségét olyan tekintettel honorálja a nomád ahogy az idősebb farkasok szoktak a kölykökre nézni mikor azok játsszák a nagyot. Ott van benne, hogy egyáltalán nem tartja egyenrangú félnek a másikat és hogy bár most hagyja neki a dolgot, de helyre tudná tenni. Abból nem lesz vita, hogy a nomád megtartja magának a titkait. Még a faragásról is elcsevegnek kicsit mire a lány visszatér a korábbi témára. A harcosból nem sok reakciót vállt ki a dolog. Úgy faragja továbbra is, azt a kis botot mint eddig. Hangja nyugodt és beletörődő ahogy megszólal.*
-Az is volt a célod. Ha nem akkor csak ostoba vagy aki jobban tenné ha zárva tartaná a száját. Félned viszont nem kell. Nem tartalak becsüllek eléggé, hogy foglalkozzak a szavaiddal.
*Már rég lemondott a másikról és véleménye azóta se változott. Ezért is nem mond véleményt a terveiről vagy a gondolatairól. Feleslegesnek tartja és nem is akar foglalkozni a másikkal többet mint kéne. Továbbra is a kezében tartott faragványon dolgozik. Ma kész lesz.*
2792. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-08-31 20:34:12
Üzenet elküldve: 2020-08-31 20:34:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// Nem elég levadászni... //
* Elég nehéz kiigazodni a barbár furcsa logikáján. A lány szerint nagyon makacs és hiú teremtés. Ezt igazolja számára az is, hogy oda böki neki, hogy "egy férfi". Erre a lovagnő elfordul, hogy kimosolyogja magát. Hiába is próbálja szóra bírni ezt a szőrős állatott az továbbra is marad a rideg barbár. Közli vele, hogy nem fog neki semmit mondani.*
- Jól van, akkor ne mondd el! Majd valahogy feldolgozom.* Rántja meg vállait és máris témát vált. Egy darabig beszélgetnek a faragásról meg Vlendor írástudásáról. Közben azért a lánynak kattognak a fejében a fogaskerekek. Csak nem állja meg, hogy ne kanyarodjon vissza a korábbi beszélgetésükhöz.*
- Akkor most megsértettelek az előbb? Megharagudtál rám? Számítsak rá, hogy a szemembe állítod azt a pálcát?* Kérdezi, mert kicsit úgy tűnt neki, hogy tüske maradt a másikban még úgy is, hogy utána közömbösen a faragásról dumáltak. *
- Nem akarom ám, hogy benned maradjon. Elintézhetjük ám ugye tudod. Ha van rá valamilyen nomád szokás, akkor én állok elébe.* Van egy olyan érzése, hogy csalódni fog Vlendorban megint. Mondjuk ez már nem is csalódás, mivel ez a megszokott.*
* Elég nehéz kiigazodni a barbár furcsa logikáján. A lány szerint nagyon makacs és hiú teremtés. Ezt igazolja számára az is, hogy oda böki neki, hogy "egy férfi". Erre a lovagnő elfordul, hogy kimosolyogja magát. Hiába is próbálja szóra bírni ezt a szőrős állatott az továbbra is marad a rideg barbár. Közli vele, hogy nem fog neki semmit mondani.*
- Jól van, akkor ne mondd el! Majd valahogy feldolgozom.* Rántja meg vállait és máris témát vált. Egy darabig beszélgetnek a faragásról meg Vlendor írástudásáról. Közben azért a lánynak kattognak a fejében a fogaskerekek. Csak nem állja meg, hogy ne kanyarodjon vissza a korábbi beszélgetésükhöz.*
- Akkor most megsértettelek az előbb? Megharagudtál rám? Számítsak rá, hogy a szemembe állítod azt a pálcát?* Kérdezi, mert kicsit úgy tűnt neki, hogy tüske maradt a másikban még úgy is, hogy utána közömbösen a faragásról dumáltak. *
- Nem akarom ám, hogy benned maradjon. Elintézhetjük ám ugye tudod. Ha van rá valamilyen nomád szokás, akkor én állok elébe.* Van egy olyan érzése, hogy csalódni fog Vlendorban megint. Mondjuk ez már nem is csalódás, mivel ez a megszokott.*
2791. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-08-31 16:01:29
Üzenet elküldve: 2020-08-31 16:01:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
// Nem elég levadászni... //
*A másik tapasztalhatta már ahogy a nomád képes megvédeni magát vagy hogy ideges is tud lenni. Egy megérdemelt, emberes pofont a saját bőrén is megtapasztalhatott volna ha nem hajol el akkor. A szavaira a férfi ugyan olyan nem túl megnyugtató tekintettel és határozott hangon javítja ki.*
-Egy férfi.
*Hogy nem viseli el a sértéseket vagy, hogy akármit mondjanak róla Vlendor szemében alapvető egy férfitól. Akár barbár "vadember" akár városi ha nem így tesz akkor egy semmilyen ember. A kérésre és a kihívó tekintetre összébb szűkül a pusztai tekintete és jó eséllyel elrontja a lány szórakozását.*
-Ha elmondanám se értenéd meg. Jó eséllyel előbb térnél meg az őseidhez minthogy felfogd a történet lényegét. Kérdezd őket! Feleslegesen nem beszélek.
*Az utóbbit már a lány is észrevehette. Kevés alkalom volt mikor nem a lényeges dolgokról beszélt a nomád. A tábortűznél Bathrak-ékkal beszállt annak idején a kalandjai mesélésébe, de amúgy nem sokat szólt. Vlendor megválogatja, hogy mit, kinek és mikor mond. Azért pedig nem fog beszélni, hogy egy sértett büszkeségű fruska gúnyolódjon rajta.*
*A másik tapasztalhatta már ahogy a nomád képes megvédeni magát vagy hogy ideges is tud lenni. Egy megérdemelt, emberes pofont a saját bőrén is megtapasztalhatott volna ha nem hajol el akkor. A szavaira a férfi ugyan olyan nem túl megnyugtató tekintettel és határozott hangon javítja ki.*
-Egy férfi.
*Hogy nem viseli el a sértéseket vagy, hogy akármit mondjanak róla Vlendor szemében alapvető egy férfitól. Akár barbár "vadember" akár városi ha nem így tesz akkor egy semmilyen ember. A kérésre és a kihívó tekintetre összébb szűkül a pusztai tekintete és jó eséllyel elrontja a lány szórakozását.*
-Ha elmondanám se értenéd meg. Jó eséllyel előbb térnél meg az őseidhez minthogy felfogd a történet lényegét. Kérdezd őket! Feleslegesen nem beszélek.
*Az utóbbit már a lány is észrevehette. Kevés alkalom volt mikor nem a lényeges dolgokról beszélt a nomád. A tábortűznél Bathrak-ékkal beszállt annak idején a kalandjai mesélésébe, de amúgy nem sokat szólt. Vlendor megválogatja, hogy mit, kinek és mikor mond. Azért pedig nem fog beszélni, hogy egy sértett büszkeségű fruska gúnyolódjon rajta.*
2790. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-08-20 23:38:28
Üzenet elküldve: 2020-08-20 23:38:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Próféták//
*Minthogy jelen helyzetben a szentély rendkívül elhagyatott, és ez így van évszázadok óta, ezért még természetesen kinézetre alkalmatlan szertartások végrehajtására. Sok takarítást igényel a belső tér, többek között meg kell tisztítani a falat a sűrű növényzettől. Csak egyetlen bökkenő van a dologban: Allynál nincs semmi olyasmi, ami takarításra alkalmas lenne. Így tehát feltétlenül vissza kell térnie Artheniorba, hogy a piacon utánanézzen efféle dolgoknak. Persze a Tharg bazár is ott van még, tehát ha az artheniori piacon nem jár sikerrel, akkor bizony a bazárba kell mennie. Visszatér a padsorok közé, a kulcsot pedig visszadugja az innét nyíló ajtó zárjába. Van még bőven ideje kitalálni, hogy a jövőben mi célt szolgáljanak majd a szentélyhez tartozó, jelenleg üres helyiségek. Allynak egyébként már ötlete is van arra, hogy miként fogja Sirmy istennő tanítására hívni a népeket. Egy hosszú éneket fog írni, amely egyrészről elmondja dióhéjban a Tharganyor család történetét, másrészről meg Sirmy istennőről fog szólni és a tanairól. Ennek megfelelően egy lantot is be akar majd szerezni, hisz egy szál csörgődobbal nem tud megfelelő kíséretet produkálni. Csak hát lanton játszani nem tud, de majd megtanulja valahogy. Ha nem valakitől, akkor magától rájön. Ami persze nem kis időbe kerül majd, de ha már ilyen nagy megbízást kapott, akkor a tőle telhető lehetőségeket maximálisan ki fogja használni. Kerüljön bármibe is.
Lassú léptekkel indul meg felfelé, de előtte még egy pillantást vet az istennőt ábrázoló domborműre mintegy búcsúzásképp. Amint a lépcsőn lépked felfelé, újfent elcsodálkozik a szentély gyönyörűségén, melyet még a burjánzó repkény sem tud eléggé elfedni. ~Ide kell költöznöm addig, míg belül kitisztítom a szentélyt. De akkor mi lesz Wollyval? Ide azért nem merem lehozni. Mégiscsak egy szentély.~ Több ideje nem igazán van további töprengésre, mert idő közben közeledik a kijárathoz. A felcsendülő ének hatására a mágikus és kivételesen nagyra nőtt fűz kapuként nyílik szét, s Allyt a fű kopár tengere fogadja. Na meg a kéken szikrázó égbolt. Itt, a domb tetején még egy percre megáll, megvárja, hogy a fa bezáródjon. Ezzel megbizonyosodik róla, hogy illetéktelenek nem fognak bejutni, s aztán biztonságérzettel a szívében lemászik a magaslatról.
Wolly éles, de vidám nyerítéssel köszönti. Szemeiben még a szemrehányás apró jeleit is felfedezni, s mikor a lány megsimítja a hátas puha orrát, a ló szinte vádaskodón horkan fel. Mintha csak azt kérdezné, hogy ugyan hol volt ilyen sokáig a gazdája.*
- Ne haragudj, Wolly.* Szól csendesen a lány, de a ló számára nyilván jól hallhatóan.*
- Nem fogod elhinni, mit találtam!* Újságolja a boldogságtól sugárzó arccal.*
- A fűz tényleg az ősi szentélyt rejti. Annyi a repkény odalent, de annyira gyönyörű. Még álmodni sem mertem volna róla, hogy egyszer rátalálhatok. Hogy egyszer olyasmi történik, ami igazolja, hogy a legenda igaz. De mit is beszélek, többé már nem legenda! Ez már a valóság! Az más kérdés, hogy csak én tudok még róla, de meglásd, Wollym, eljő a nap, amikor... amikor Sirmy istennő tanai újra napvilágra kerülnek. Újra virágozhatnak a tanok. Bízok abban, hogy többé nem fogják üldözni ezt a vallást. Amúgy is olyan dolgokkal vádolták meg a követőit, amik egyáltalán nem is igazak. De mindegy is, ez már a múlté. A múlté, melyet sosem feledek el.
*Többet nem is szól, csak határtalan boldogságában - meg engesztelésül átöleli hűséges hátasa nyakát. Wolly ugyan nem érti az emberek nyelvét, de azt bizony érzékeli, hogy gazdája nagyon boldog. Nem tudja bár, minek örül, de osztozik ő is ebben. Párszor játékosan meg is bökdösi orrával a lányt. Ally sokáig öleli lova nyakát, és mikor elengedi, újra megszólal:*
- Wollym, készen állsz az újabb útra? Vissza kell mennünk Artheniorba. Sajnos az ingoványon keresztül.
*Wolly is sejti, hogy az ingovány felé kell innét távozniuk. Nem repdes az örömtől, de elfogadja a tényt. Ally fel is lendíti magát a nyeregbe, s megindul az ingovány felé. Neki sincs sok kedve arra menni, de majd valahogy túléli.*
*Minthogy jelen helyzetben a szentély rendkívül elhagyatott, és ez így van évszázadok óta, ezért még természetesen kinézetre alkalmatlan szertartások végrehajtására. Sok takarítást igényel a belső tér, többek között meg kell tisztítani a falat a sűrű növényzettől. Csak egyetlen bökkenő van a dologban: Allynál nincs semmi olyasmi, ami takarításra alkalmas lenne. Így tehát feltétlenül vissza kell térnie Artheniorba, hogy a piacon utánanézzen efféle dolgoknak. Persze a Tharg bazár is ott van még, tehát ha az artheniori piacon nem jár sikerrel, akkor bizony a bazárba kell mennie. Visszatér a padsorok közé, a kulcsot pedig visszadugja az innét nyíló ajtó zárjába. Van még bőven ideje kitalálni, hogy a jövőben mi célt szolgáljanak majd a szentélyhez tartozó, jelenleg üres helyiségek. Allynak egyébként már ötlete is van arra, hogy miként fogja Sirmy istennő tanítására hívni a népeket. Egy hosszú éneket fog írni, amely egyrészről elmondja dióhéjban a Tharganyor család történetét, másrészről meg Sirmy istennőről fog szólni és a tanairól. Ennek megfelelően egy lantot is be akar majd szerezni, hisz egy szál csörgődobbal nem tud megfelelő kíséretet produkálni. Csak hát lanton játszani nem tud, de majd megtanulja valahogy. Ha nem valakitől, akkor magától rájön. Ami persze nem kis időbe kerül majd, de ha már ilyen nagy megbízást kapott, akkor a tőle telhető lehetőségeket maximálisan ki fogja használni. Kerüljön bármibe is.
Lassú léptekkel indul meg felfelé, de előtte még egy pillantást vet az istennőt ábrázoló domborműre mintegy búcsúzásképp. Amint a lépcsőn lépked felfelé, újfent elcsodálkozik a szentély gyönyörűségén, melyet még a burjánzó repkény sem tud eléggé elfedni. ~Ide kell költöznöm addig, míg belül kitisztítom a szentélyt. De akkor mi lesz Wollyval? Ide azért nem merem lehozni. Mégiscsak egy szentély.~ Több ideje nem igazán van további töprengésre, mert idő közben közeledik a kijárathoz. A felcsendülő ének hatására a mágikus és kivételesen nagyra nőtt fűz kapuként nyílik szét, s Allyt a fű kopár tengere fogadja. Na meg a kéken szikrázó égbolt. Itt, a domb tetején még egy percre megáll, megvárja, hogy a fa bezáródjon. Ezzel megbizonyosodik róla, hogy illetéktelenek nem fognak bejutni, s aztán biztonságérzettel a szívében lemászik a magaslatról.
Wolly éles, de vidám nyerítéssel köszönti. Szemeiben még a szemrehányás apró jeleit is felfedezni, s mikor a lány megsimítja a hátas puha orrát, a ló szinte vádaskodón horkan fel. Mintha csak azt kérdezné, hogy ugyan hol volt ilyen sokáig a gazdája.*
- Ne haragudj, Wolly.* Szól csendesen a lány, de a ló számára nyilván jól hallhatóan.*
- Nem fogod elhinni, mit találtam!* Újságolja a boldogságtól sugárzó arccal.*
- A fűz tényleg az ősi szentélyt rejti. Annyi a repkény odalent, de annyira gyönyörű. Még álmodni sem mertem volna róla, hogy egyszer rátalálhatok. Hogy egyszer olyasmi történik, ami igazolja, hogy a legenda igaz. De mit is beszélek, többé már nem legenda! Ez már a valóság! Az más kérdés, hogy csak én tudok még róla, de meglásd, Wollym, eljő a nap, amikor... amikor Sirmy istennő tanai újra napvilágra kerülnek. Újra virágozhatnak a tanok. Bízok abban, hogy többé nem fogják üldözni ezt a vallást. Amúgy is olyan dolgokkal vádolták meg a követőit, amik egyáltalán nem is igazak. De mindegy is, ez már a múlté. A múlté, melyet sosem feledek el.
*Többet nem is szól, csak határtalan boldogságában - meg engesztelésül átöleli hűséges hátasa nyakát. Wolly ugyan nem érti az emberek nyelvét, de azt bizony érzékeli, hogy gazdája nagyon boldog. Nem tudja bár, minek örül, de osztozik ő is ebben. Párszor játékosan meg is bökdösi orrával a lányt. Ally sokáig öleli lova nyakát, és mikor elengedi, újra megszólal:*
- Wollym, készen állsz az újabb útra? Vissza kell mennünk Artheniorba. Sajnos az ingoványon keresztül.
*Wolly is sejti, hogy az ingovány felé kell innét távozniuk. Nem repdes az örömtől, de elfogadja a tényt. Ally fel is lendíti magát a nyeregbe, s megindul az ingovány felé. Neki sincs sok kedve arra menni, de majd valahogy túléli.*
2789. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-08-19 11:04:44
Üzenet elküldve: 2020-08-19 11:04:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// Nem elég levadászni... //
* Vlendor sok sikert kíván a lány képtelen tervéhez. Várható volt az ilyesfajta reakció. Semmi kioktatás, semmi beszólás. Nem tudja, hogy arra milyen szokások uralkodnak és igazából nem is érdekli. Kemény csaj, aki elboldogul az életben. Csak az a baj, hogy a nyelvét is jól felvágták. Olybá tűnik, hogy sikerült a nomád szikla jellemén repedést találnia. A szavak amiket a fejéhez vág megteszik hatásukat. El is mosolyodik egy pillanatra, ahogyan hallgatja a feldúlt férfit.*
- Nocsak! Csak van ott bent egy vadember is. Micsoda tűz.
!* Nem gondolta, hogy a férfi ilyen is tud lenni. Sejti, hogy rejtőzik valami ok a mélyben, amire nagyon is kíváncsi a szőke.*
- Nagy szavak. Bölcs szavak. Mégsem érti a magam fajta városi némber. Dicsőség meg család. Szégyen és terhek. Én csak egy magányos harcost látok, aki egy csapat városival indul vadászni, akiket leszól életmódjukért. Rajta! Meséld el, hogy miért nem saját népeddel jöttél el ide vadászni. Időnk, mint a tenger.* Nixomia már ég a vágytól, hogy több részletet tudjon meg. Minél többet tud, annál könnyebb lesz neki a saját szavait ellene fordítani. Élvezettel nézné végig, ahogy Vlendor saját magát cáfolja meg. Szópárbajt még úgysem vívtak egymással.*
* Vlendor sok sikert kíván a lány képtelen tervéhez. Várható volt az ilyesfajta reakció. Semmi kioktatás, semmi beszólás. Nem tudja, hogy arra milyen szokások uralkodnak és igazából nem is érdekli. Kemény csaj, aki elboldogul az életben. Csak az a baj, hogy a nyelvét is jól felvágták. Olybá tűnik, hogy sikerült a nomád szikla jellemén repedést találnia. A szavak amiket a fejéhez vág megteszik hatásukat. El is mosolyodik egy pillanatra, ahogyan hallgatja a feldúlt férfit.*
- Nocsak! Csak van ott bent egy vadember is. Micsoda tűz.
!* Nem gondolta, hogy a férfi ilyen is tud lenni. Sejti, hogy rejtőzik valami ok a mélyben, amire nagyon is kíváncsi a szőke.*
- Nagy szavak. Bölcs szavak. Mégsem érti a magam fajta városi némber. Dicsőség meg család. Szégyen és terhek. Én csak egy magányos harcost látok, aki egy csapat városival indul vadászni, akiket leszól életmódjukért. Rajta! Meséld el, hogy miért nem saját népeddel jöttél el ide vadászni. Időnk, mint a tenger.* Nixomia már ég a vágytól, hogy több részletet tudjon meg. Minél többet tud, annál könnyebb lesz neki a saját szavait ellene fordítani. Élvezettel nézné végig, ahogy Vlendor saját magát cáfolja meg. Szópárbajt még úgysem vívtak egymással.*
2788. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-08-18 23:53:07
Üzenet elküldve: 2020-08-18 23:53:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
// Nem elég levadászni... //
*Egy kedvesen naiv gondolatot fejtett ki a lány amiből így lett egy sületlenség. Vlendor egy pusztai barbár, de még ő is tudja, hogy mennek a dolgok a városban. Mindenesetre a nomád nem áll le vitatkozni.*
-Sok sikert hozzá.
*Náluk az ilyen makacs nők vagy hamar meghaltak, vagy magukra maradtak vagy ha volt eszük megváltoztak. Ha a szőke barbár lenne még volna is esélye egy rabszolgát fogva, de városiként és nemesi házban gondolkodva esélytelen. A békés beszélgetésüket egy pillanat alatt sikerül a lánynak elvágnia már csak a szóhasználatával is. A férfi tekintete élesen villan ahogy határozottan felszólal mély hangján.*
-Én nem hazudok.
*Sikerült a barbár büszkeségét megsértenie a lánynak amit pedig nem hagy Vlendor. A további beszédével se javít a dolgon. Hasonlóan fenyegető és komoly hangon javítja ki ebben is őt a férfi.*
-Nem vagyok szánalmas, asszony! Ez a városiak gondolkodása. A büszkeség elvette az eszem és szégyenbe kerültem. A szégyent viszont viselni kell és aki összetörik alatta az nem méltó arra, hogy a puszta farkasa legyen mert csak egy szánalmas kutya. A dicsőség pedig nem a bőrökkel jön és nem azért hordom. A városiak azok akik büszkék egy szép fegyverre amit nem tudnak forgatni vagy egy kutyabőrre miközben a lovak amik a hintójuk húzzák nemesebbek náluk. A tettek hoznak dicsőséget amikkel szereztem és ezt a dicsőséget én vállalom is. Hordom is és nem csak rajtam van. Ezt jelenti az igazi dicsőség!
*Néz szinte szobor merev arccal a lányra. Nem egy szánalmas kitaszított ül ott hanem egy harcos, aki egyenes háttal néz szembe bármivel és nem tűri el a sértéseket.*
-A múlton pedig egyre többet rágódik az ember ha érzi, hogy oda a karja ereje és a vére már kihűl. Felmerülnek a kérdések arról, hogy miként szeretné, hogy vége legyen az életének. Miképp látta a múltban és ősei miképp hunyták le a szemüket. Megnézi a lehetőségeit és számba veszi mi az amire vágyik. Családra vágyok-e és ha igen akkor milyenre? A városi asszonyok az én szememben nem asszonyok. Hiányzik belőlük az erő és a büszkeség. Nem is értenek engem. Nem vágyok rájuk, hogy asszonyaim legyenek. Azért is akartam idejönni, hogy tudjam mire vágyok. Vissza-e akarok térni a pusztára.
*Veszik el tekintete a tábortűz lángjai között. Ez a kaland régi dolgokat kavart fel benne amikkel régóta nem törődött. Végezni a dolgát, segíteni ahol kell ugyanis mindig van valaki és magával szinte nem is törődni. Mióta majdnem belepusztult abba a csapdába sokkal többet gondolkodik ilyesmiken. Kis faragványa mellett hamar elsiklik a lány érdeklődése, de másra kérdez rá. Úgy tűnik elég csacsogós ma este. Vlendort nem zavarja.*
-A szavaknak van ereje. Nem mindenki érti az írott beszédet, de engem megtanítottak rá.
*Egy kedvesen naiv gondolatot fejtett ki a lány amiből így lett egy sületlenség. Vlendor egy pusztai barbár, de még ő is tudja, hogy mennek a dolgok a városban. Mindenesetre a nomád nem áll le vitatkozni.*
-Sok sikert hozzá.
*Náluk az ilyen makacs nők vagy hamar meghaltak, vagy magukra maradtak vagy ha volt eszük megváltoztak. Ha a szőke barbár lenne még volna is esélye egy rabszolgát fogva, de városiként és nemesi házban gondolkodva esélytelen. A békés beszélgetésüket egy pillanat alatt sikerül a lánynak elvágnia már csak a szóhasználatával is. A férfi tekintete élesen villan ahogy határozottan felszólal mély hangján.*
-Én nem hazudok.
*Sikerült a barbár büszkeségét megsértenie a lánynak amit pedig nem hagy Vlendor. A további beszédével se javít a dolgon. Hasonlóan fenyegető és komoly hangon javítja ki ebben is őt a férfi.*
-Nem vagyok szánalmas, asszony! Ez a városiak gondolkodása. A büszkeség elvette az eszem és szégyenbe kerültem. A szégyent viszont viselni kell és aki összetörik alatta az nem méltó arra, hogy a puszta farkasa legyen mert csak egy szánalmas kutya. A dicsőség pedig nem a bőrökkel jön és nem azért hordom. A városiak azok akik büszkék egy szép fegyverre amit nem tudnak forgatni vagy egy kutyabőrre miközben a lovak amik a hintójuk húzzák nemesebbek náluk. A tettek hoznak dicsőséget amikkel szereztem és ezt a dicsőséget én vállalom is. Hordom is és nem csak rajtam van. Ezt jelenti az igazi dicsőség!
*Néz szinte szobor merev arccal a lányra. Nem egy szánalmas kitaszított ül ott hanem egy harcos, aki egyenes háttal néz szembe bármivel és nem tűri el a sértéseket.*
-A múlton pedig egyre többet rágódik az ember ha érzi, hogy oda a karja ereje és a vére már kihűl. Felmerülnek a kérdések arról, hogy miként szeretné, hogy vége legyen az életének. Miképp látta a múltban és ősei miképp hunyták le a szemüket. Megnézi a lehetőségeit és számba veszi mi az amire vágyik. Családra vágyok-e és ha igen akkor milyenre? A városi asszonyok az én szememben nem asszonyok. Hiányzik belőlük az erő és a büszkeség. Nem is értenek engem. Nem vágyok rájuk, hogy asszonyaim legyenek. Azért is akartam idejönni, hogy tudjam mire vágyok. Vissza-e akarok térni a pusztára.
*Veszik el tekintete a tábortűz lángjai között. Ez a kaland régi dolgokat kavart fel benne amikkel régóta nem törődött. Végezni a dolgát, segíteni ahol kell ugyanis mindig van valaki és magával szinte nem is törődni. Mióta majdnem belepusztult abba a csapdába sokkal többet gondolkodik ilyesmiken. Kis faragványa mellett hamar elsiklik a lány érdeklődése, de másra kérdez rá. Úgy tűnik elég csacsogós ma este. Vlendort nem zavarja.*
-A szavaknak van ereje. Nem mindenki érti az írott beszédet, de engem megtanítottak rá.
2787. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-08-18 17:12:04
Üzenet elküldve: 2020-08-18 17:12:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// Nem elég levadászni... //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Vlendor bólint a szavaira, bár az arca nem sok mindenről árulkodik. Végül azért megszólal és nem túl bőbeszédűen válasz.*
- Igen a lányaim. Nem fogják egyik férfi neveit sem viselni. Mind az én családnevemet viseli majd, ahogyan az ő lányaik is amíg a családom fennáll.* Ebben teljesen eltökélt a lány. Nixomia visszakérdez, de csak egy szánalmas választ kap. Gúnyosan elhúzza a száját.*
- Ha-zudsz!* Ejti ki különös hangsúllyal azt az egy szót.*
- Teszed itt a szánalmas kitaszítottat, akinek már nincs helye sehol. Közben meg ezekre a behemótokra vadászol, mert a belőlük készült dolgok dicsőséget hoznak. Annak a macskának a bundáját is magadra aggattad. Miért? A szánalmas megvettet harcosnak nincs rá szüksége. Az eladná, hogy aztán leigya magát. Tán még azt is bemesélted magadnak, hogy neked már csak a halál van. Nem is csodálkozom, hogy kitaszított lettél. Élj vagy ne, de ezt ideje lenne befejezni! Húzd ki az ujjaidat a seggedből és kezdj magaddal valamit!* Nagyon felzaklatja az ilyen hozzáállás. Arra nevelték, hogy mindig menjen valahova. Mindig csináljon valamit és na csak a múlton rágódjék.*
- Nem érdemes a múlton rágódni, mert már nem lehet visszaforgatni az időt. Azzal kell boldogulni, amink van.* Teszi hozzá csendesen, mivel ő is csak azért lett lovag, mert elvesztette a családját. Nem ezt az életet szánták neki, de ő ebből fogja kihozni a legtöbbet, mivel nem tehet mást. Nem is érdekli ez a téma tovább. Végig nyúlik a bőrön és a férfit figyeli. Úgy beszélget vele tovább, mintha mi sem történt volna.*
- A vérthez? Értem. Rúnavetést tudsz? Úgy hallottam a fajtádnál ez ilyen hagyomány vagy mi.* Őt jobban érdekelné az mint az egyszerű fa farigcsálás.*
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Vlendor bólint a szavaira, bár az arca nem sok mindenről árulkodik. Végül azért megszólal és nem túl bőbeszédűen válasz.*
- Igen a lányaim. Nem fogják egyik férfi neveit sem viselni. Mind az én családnevemet viseli majd, ahogyan az ő lányaik is amíg a családom fennáll.* Ebben teljesen eltökélt a lány. Nixomia visszakérdez, de csak egy szánalmas választ kap. Gúnyosan elhúzza a száját.*
- Ha-zudsz!* Ejti ki különös hangsúllyal azt az egy szót.*
- Teszed itt a szánalmas kitaszítottat, akinek már nincs helye sehol. Közben meg ezekre a behemótokra vadászol, mert a belőlük készült dolgok dicsőséget hoznak. Annak a macskának a bundáját is magadra aggattad. Miért? A szánalmas megvettet harcosnak nincs rá szüksége. Az eladná, hogy aztán leigya magát. Tán még azt is bemesélted magadnak, hogy neked már csak a halál van. Nem is csodálkozom, hogy kitaszított lettél. Élj vagy ne, de ezt ideje lenne befejezni! Húzd ki az ujjaidat a seggedből és kezdj magaddal valamit!* Nagyon felzaklatja az ilyen hozzáállás. Arra nevelték, hogy mindig menjen valahova. Mindig csináljon valamit és na csak a múlton rágódjék.*
- Nem érdemes a múlton rágódni, mert már nem lehet visszaforgatni az időt. Azzal kell boldogulni, amink van.* Teszi hozzá csendesen, mivel ő is csak azért lett lovag, mert elvesztette a családját. Nem ezt az életet szánták neki, de ő ebből fogja kihozni a legtöbbet, mivel nem tehet mást. Nem is érdekli ez a téma tovább. Végig nyúlik a bőrön és a férfit figyeli. Úgy beszélget vele tovább, mintha mi sem történt volna.*
- A vérthez? Értem. Rúnavetést tudsz? Úgy hallottam a fajtádnál ez ilyen hagyomány vagy mi.* Őt jobban érdekelné az mint az egyszerű fa farigcsálás.*
2786. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-08-18 16:23:09
Üzenet elküldve: 2020-08-18 16:23:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
// Nem elég levadászni... //
*A szőke végül kifejti a dolgot. Vlendor arca nem tükröz semmi érzelmet ahogy bólint. Érdekesnek találja a választ. Végül csak tömören szólal meg.*
-Értem. A lányaid.
*Tényleg megtudott valamit a szőkéről amit nem gondolt volna. Sőt, többet is. Viszont véleményt nem mond róla. Mikor a kérdést visszakapja akkor gondolkodás nélkül és őszintén válaszol. Sejtése szerint nem fog a válasza tetszeni a nőnek.*
-Nem tudom. Kitaszított vagyok mint az akinek elvetted a fegyverét. Mikor hajtott a hév akkor kalandokat akartam és hatalmat. Itt maradtam egyedül és nincs helyem. A nemesi ház nem törzs. A törzs a családod és több annál. Jó ha vágysz családra és hogy vége legyen az életednek.
*Őszintén beszél és nem néz a másikra közben. Meglepte őt a nő. Ebből a szempontból több esze van mint Vlendor-nak volt. Megérte beszélni vele. Visszafelé azért feltűnik a nomádnak a kicsit többet mutató dekoltázs, de túl sok figyelmet nem szentel neki. Ő is tisztában van a nők képességeivel és bár ki nem tudja a hatásuk alól vonni magát már megtanulta, hogy ne úgy viselkedjen a közelükben mint egy kiéhezett farkaskölyök. Nekiáll hát faragni mire megkérdezik mi lesz az. Megmutatja a lapos fát ami önmagában talán nem sokat segít a nőnek, hogy mi lehet az. Vlendor el is gondolkozik. Nehéz nevet adni neki a városiak nyelvén.*
-Ez minta. Vérthez.
*Saját bőrvértjéhez odateszi a kis fadarabot és a lány láthatja már, hogy méretben is akkora és olyasmi alakja is van, mint a kis bőrlapocskáknak amik a nomád vértjét alkotják.*
-Kettő kell majd.
*A szőke végül kifejti a dolgot. Vlendor arca nem tükröz semmi érzelmet ahogy bólint. Érdekesnek találja a választ. Végül csak tömören szólal meg.*
-Értem. A lányaid.
*Tényleg megtudott valamit a szőkéről amit nem gondolt volna. Sőt, többet is. Viszont véleményt nem mond róla. Mikor a kérdést visszakapja akkor gondolkodás nélkül és őszintén válaszol. Sejtése szerint nem fog a válasza tetszeni a nőnek.*
-Nem tudom. Kitaszított vagyok mint az akinek elvetted a fegyverét. Mikor hajtott a hév akkor kalandokat akartam és hatalmat. Itt maradtam egyedül és nincs helyem. A nemesi ház nem törzs. A törzs a családod és több annál. Jó ha vágysz családra és hogy vége legyen az életednek.
*Őszintén beszél és nem néz a másikra közben. Meglepte őt a nő. Ebből a szempontból több esze van mint Vlendor-nak volt. Megérte beszélni vele. Visszafelé azért feltűnik a nomádnak a kicsit többet mutató dekoltázs, de túl sok figyelmet nem szentel neki. Ő is tisztában van a nők képességeivel és bár ki nem tudja a hatásuk alól vonni magát már megtanulta, hogy ne úgy viselkedjen a közelükben mint egy kiéhezett farkaskölyök. Nekiáll hát faragni mire megkérdezik mi lesz az. Megmutatja a lapos fát ami önmagában talán nem sokat segít a nőnek, hogy mi lehet az. Vlendor el is gondolkozik. Nehéz nevet adni neki a városiak nyelvén.*
-Ez minta. Vérthez.
*Saját bőrvértjéhez odateszi a kis fadarabot és a lány láthatja már, hogy méretben is akkora és olyasmi alakja is van, mint a kis bőrlapocskáknak amik a nomád vértjét alkotják.*
-Kettő kell majd.
2785. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-08-18 15:47:32
Üzenet elküldve: 2020-08-18 15:47:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// Nem elég levadászni... //
* Csöndes vacsorázásukat, most a barbár töri meg kérdésével, amire ugyan kap választ, de nem elégedik meg vele. A legrosszabb az egészbe, hogy csak egy kúrta kérdést vett oda.*
- Részben. Saját nemesi házat akarok létrehozni, ahol a lányaim örökölhetik a nevemet. Olyan, mintha saját törzset alapítani.* Mondja nagyot sóhajtva. Nem beszélt még erről a terveiről sok embernek. Mondjuk nem hiszi, hogy Vlendort érdekelné ez egy kicsit is. Most viszont rajta a sor, hogy visszakérdezzen.*
- Halljuk, akkor te mire vágysz?* Most már nagyon is kíváncsi, hogy mi célja van az életben egy nomád férfinak. Amint kap valamilyen választ feláll és elsétál a bőrért. Azért feltűnik neki az az egy pillantás a vadember felől. Nem hiába nőből van a lovag. Az ősidők óta a csábítás a legnagyobb fegyverük. Biztosra mondaná, hogy nőkért ölték már egymást a nomád népek is. Vlendortor nem is várt többet, mint egy pillantás, de erre már tud majd alapozni később. Amikor szép kényelmesen elhelyezkedik feltűnik neki, hogy a másik farag. Ez már aztán felkelti az érdeklődését?*
- Mit faragsz? Megmutatod?* Nyújtogatja felé a nyakát. Nagyon is érdekli ez a tevékenység, mivel híresek a nomádok által készített rúnák meg rovások. A városi ember számára ez igazán különleges és ez alól a lovagnő sem kivétel.*
* Csöndes vacsorázásukat, most a barbár töri meg kérdésével, amire ugyan kap választ, de nem elégedik meg vele. A legrosszabb az egészbe, hogy csak egy kúrta kérdést vett oda.*
- Részben. Saját nemesi házat akarok létrehozni, ahol a lányaim örökölhetik a nevemet. Olyan, mintha saját törzset alapítani.* Mondja nagyot sóhajtva. Nem beszélt még erről a terveiről sok embernek. Mondjuk nem hiszi, hogy Vlendort érdekelné ez egy kicsit is. Most viszont rajta a sor, hogy visszakérdezzen.*
- Halljuk, akkor te mire vágysz?* Most már nagyon is kíváncsi, hogy mi célja van az életben egy nomád férfinak. Amint kap valamilyen választ feláll és elsétál a bőrért. Azért feltűnik neki az az egy pillantás a vadember felől. Nem hiába nőből van a lovag. Az ősidők óta a csábítás a legnagyobb fegyverük. Biztosra mondaná, hogy nőkért ölték már egymást a nomád népek is. Vlendortor nem is várt többet, mint egy pillantás, de erre már tud majd alapozni később. Amikor szép kényelmesen elhelyezkedik feltűnik neki, hogy a másik farag. Ez már aztán felkelti az érdeklődését?*
- Mit faragsz? Megmutatod?* Nyújtogatja felé a nyakát. Nagyon is érdekli ez a tevékenység, mivel híresek a nomádok által készített rúnák meg rovások. A városi ember számára ez igazán különleges és ez alól a lovagnő sem kivétel.*
2784. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-08-18 15:06:21
Üzenet elküldve: 2020-08-18 15:06:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
// Nem elég levadászni... //
*Szűkszavúan esznek. A másik szavaira ő csak vállat ránt. Ha volna mit inni annak örülne, de anélkül is tökéletesen elvan. A csillagok és a puszta zajai számára pont eleget adnak. Az ő kérdésére a szőke némi gondolkozás után elég átlagos választ ad. Vlendor megrágja a falatot a szájában majd tömören kérdez vissza.*
-És te is?
*Ezekkel a célokkal önmagában nem is lenne semmi baja. Hogy mi az ami hiányzik onnan, azt nem fejti ki mert a lánynak nem apja és holnap talán el is válik az útjuk úgy, hogy nem látják többé egymást. Felesleges vitákba nem akar belemenni. Csak érdekli mik a tervei a másiknak vagy hogyan gondolkozik. Hogy konkrét célok volnának arra nem is gondolt. De maga az irány is sokat elárulhat neki. Persze ha a másik nem akar róla beszélni akkor nem fognak. Vlendor-t annyira nem érdekli. Nem asszonyból van ő, hogy mindenbe beleüsse az orrát. Míg a másik feláll és a zsákmányhoz sétál a nomád az eget nézi.*
~Régen én is erre vágytam. Bár nálunk a család mást jelentett. Ha ezt tudná szintén csak úgy volna vele, hogy miféle barbár népek élnek itt.~
*Mosolyodik el halványan. Mikor a szőke visszafelé jön a bőrrel akkor tényleg kap egy pillantást ahogy a tűz fénye rávetül. Vlendor mégiscsak férfiból van és azért nem vak. Viszont van tartása úgyhogy nem bámulja meg a lányt.*
-Majd felkeltelek ha a te sorod jön.
*Veszi elő a kis fadarabot amit még a pusztára menet farigcsált és folytatja vele a munkát.*
*Szűkszavúan esznek. A másik szavaira ő csak vállat ránt. Ha volna mit inni annak örülne, de anélkül is tökéletesen elvan. A csillagok és a puszta zajai számára pont eleget adnak. Az ő kérdésére a szőke némi gondolkozás után elég átlagos választ ad. Vlendor megrágja a falatot a szájában majd tömören kérdez vissza.*
-És te is?
*Ezekkel a célokkal önmagában nem is lenne semmi baja. Hogy mi az ami hiányzik onnan, azt nem fejti ki mert a lánynak nem apja és holnap talán el is válik az útjuk úgy, hogy nem látják többé egymást. Felesleges vitákba nem akar belemenni. Csak érdekli mik a tervei a másiknak vagy hogyan gondolkozik. Hogy konkrét célok volnának arra nem is gondolt. De maga az irány is sokat elárulhat neki. Persze ha a másik nem akar róla beszélni akkor nem fognak. Vlendor-t annyira nem érdekli. Nem asszonyból van ő, hogy mindenbe beleüsse az orrát. Míg a másik feláll és a zsákmányhoz sétál a nomád az eget nézi.*
~Régen én is erre vágytam. Bár nálunk a család mást jelentett. Ha ezt tudná szintén csak úgy volna vele, hogy miféle barbár népek élnek itt.~
*Mosolyodik el halványan. Mikor a szőke visszafelé jön a bőrrel akkor tényleg kap egy pillantást ahogy a tűz fénye rávetül. Vlendor mégiscsak férfiból van és azért nem vak. Viszont van tartása úgyhogy nem bámulja meg a lányt.*
-Majd felkeltelek ha a te sorod jön.
*Veszi elő a kis fadarabot amit még a pusztára menet farigcsált és folytatja vele a munkát.*
2783. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-08-15 21:32:58
Üzenet elküldve: 2020-08-15 21:32:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Próféták//
*Az ének végéhez közeledve Ally szíve egyre hevesebben dobog, már-már az az érzése támad, hogy a torkán keresztül mindjárt kiugrik a helyéről. A fűz lombja lengedez, de a félvér lány először csak a szélnek tulajdonítja ezt. Egy belső hang szinte sutyorogva igyekszik meggyőzni, hogy úgy sem fog semmi sem történni, a legenda csak kitalált, nem is létezik a szentély. Ha létező személy lenne, minden bizonnyal úgy megdöbbenne a fa remegésén és a halom valóságos megnyílásán, hogy még levegőt is elfelejtene venni. Minthogy azonban nem élőlény, így Ally döbben meg helyette, de igen alaposan. A lába is földbe gyökeredzik a látványra. Először azt hiszi, álmodik. Megdörzsöli szemét, de nem változik semmi. Talán a kíváncsisága sarkalja, nem tudni, de végül elindul a terebélyes lépcsőn lefelé. Erre ocsúdik csak fel, s így nem emlékszik, hogyan indult el. Az biztos, hogy a lejárón látszik, hogy igen régen lehetett használva. ~Több száz éve itt van, érintetlenül.~ Ártó emberi kéz lenyomata sem látszik, de még más lényé sem. Ally lassan halad, valami kellemes borzongás járja át újra és újra. Mintha ősei jelenlétét vélné érzékelni. Persze nyilván csak képzelgés, amihez a hely is hozzájárul. Léptei ütemes visszhangot csapnak körbe, s előre-előrefutnak, mintha csak jeleznék Ally érkezését. Lefelé menet a lánynak sikerül magához térnie első meglepetéséből, s nem is tudja, micsoda meglepetések várják még odalent. Az nyilván látszik, hogy itt belül sok munkája lesz, mielőtt elkezdődhetnek itt az áhítatos alkalmak.
A lépcsősor egy idő múlva csigavonalban kezd kanyarodni, s fel is tűnik az igen magas kupola. Allynak meg kell állnia egy pillanatra, a második meglepődés épp ekkor támadja le. A csodálat egy mély sóhaj formájában hagyja el ajkát, a visszhang pedig készségesen ismétli. Továbbhaladva csak fokozódik a látvány, még a sűrűn benőtt falak sem képesek csökkenteni a hely magasztosságát, amelyhez nem mellékesen sejtelmes fény párosul. Ally képzelete önkéntelenül is meglódul amint arra gondol, hogy néhány száz évvel ezelőtt az egész földalatti szentélyt énekszó töltötte be. Nem nehéz elhinni, hogy avatatlanok nem találtak a szentélyre, igen jól el van rejtve a kíváncsi tekintetek elől. Bizonyára éppen ez a szerencse, mert ellenkező esetben legfeljebb romok között sétálgathatna.
Minthogy a lépcső - ami a kiterjedt kupola alatt még nagyobb lesz - Sirmy istennő oltárához vezet, így Ally is oda tart. Itt megállva körbetekint. A levegőt betölti a jellegzetes állott szag, ami cseppet sem kellemetlen egyébként. Ally most már azt tudja nehezen elhinni, hogy itt van. Hogy hosszú évek után megtalálta az ősi legenda által említett szentélyt. És most azt kívánja magában, hogy bár itt lennének szülei, bár láthatnák ők is ezt a csodát. Különös mód torka a szokásostól eltérően nem szorul el, amint erre gondol. Tudja, milyen hatalom birtokában van, és akár megtehetné, hogy feltámasztja szüleit, ha a természet törvényei nem érvényesülnének. De abban viszont biztos, hogy az istennő mellől látják, hová jutott. Fel is tekint a magasba, mintha abban bízna, hogy ott meglátja szülei mosolygós arcát. Hosszú perekig így áll, némán, mélyeket lélegezve. Lelke mélyén olyan zene csendül fel, amely határtalan boldogságát fejezi ki. És erre a néma, örömmel teli néhány percre az az érzése támad, hogy fent a felhők között szülei is hallják ezt a zenét.
Lassan fordítja csak vissza tekintetét az oltárra, és énekszó tör fel ajkaiból. Hosszú évszázadok után az első énekszó hangjai ezek. A hang szétáramlik az egész szentélyben a földtől a kupola legmagasabb pontjáig. Hálaének ez, így köszöni meg Sirmy istennőnek, hogy olyan lehetőséget kapott, ami által fennmaradhat a majd kétezer éves vallás.
Az ének végeztével megvárja, míg az utolsó hangok is elhalnak, csak ezután indul le a keskeny lépcsőn a medencés terembe. Lassú léptekkel - nehogy megtörje a magasztosságot - sétál a napkoronával ellátott Sirmy istennő domborműve felé. Szokásához híven most is emelt fővel megy. Kiskorában alakult ez ki nála azok alapján, amiket szüleitől hallott. Büszke volt már akkor is arra, hogy milyen családba született. Itt kell azonban megjegyezni, hogy korántsem lenéző, fennsőbséget diktáló magatartásról van szó. Ez pusztán ártatlan, szerény büszkeség. Dicsekedni sem szokott ezzel, bár önkéntelenül kiérződik hangján, ha olyasmiről beszél, ami múltjához és családjához köthető.
Csak a dombormű előtt áll meg, s rögtön fölfedezi a bal szem jellegzetességét. Azt is kitalálja, hogy innét folyhat a gyógyító és életet adó könny a medencébe. Hosszasan áll itt, az istennő iránt érzett tiszteletéből még fejet is hajt a mű előtt. ~Ezek a falak mesélni tudnának. És ez a dombormű is.~
Egy idő múlva továbbindul, hogy a szentély még hátralévő részeit felfedezze. Először a padsorok közé megy, most is csak lassan mozog a meglehetősen kevés fény miatt. Aztán a szentélytől jobbra található helyiség felé sétál. Mikor meglátja, azon kezdi törni a fejét, hogy mi célt szolgálhatott ez a hely. De akárhogy töri a fejét, nem tud rájönni. Megfordulva most az ezzel szemközt lévő ajtó felé tart. Odaérve kiveszi a zárból a kulcsot, és lenyomja a kilincset. Az ajtó feltárul, és egy üres folyosó bukkan elő mögüle. Mindössze hét ajtó van itt. ~Vajon mi lehet az ajtók mögött?~ Kíváncsiságtól hajtva oda is lép az elsőhöz. Az ajtót, amin belépett, nyitva hagyja, legalább kevéske fény szűrődik be a szentélyből. Kiválasztja az egyik kulcsot, de az nem nyitja. Harmadik próbálkozásra nyílik csak az ajtó, s egy üres helyiség tárul fel mögötte. Ally némi csalódottságot érezve zárja vissza az ajtót, s a következőhöz lép. Hasonlóképpen nem találja meg az első kulcsot, és hasonlóképpen üres helyiség fogadja. A másik öt ajtóval sincs másképp. Mikor mind a hét helyiségbe bepillant, csalódottsága kicsikét megnő benne. Nem kincsekre számított, csak arra, hogy talál valamit. Esetleg olyan tárgyi vagy írásos emlékeket, melyek az évszázadokkal ezelőtti időkre utalnak, amikor még énekszó töltötte be a gyönyörű, mostanra növénnyel dúsan benőtt szentélyt. De semmi. El is bizonytalanodik, mert fogalma sincs, hogy a szentélyhez tartozó helyiségek milyen funkciót szolgálhattak annak idején.
És itt most hagyjuk is kicsit magára az ifjú hajadont. Tegyünk említést Wollyról, hogy vele mi történt ez idő alatt. A hűséges hátast Ally nem vitte le magával a szentélybe, így ő most ott áll az igen terebélyes fűz alatt, és a dús füvet harapdálja. Ally megbízik annyira hátasában, hogy így egyedül meri hagyni. Inkább a környéken járó érdekes alakoktól tart, nehogy valami gaztettet kövessenek el. De ha Wolly ilyesmit szimatolna, menekülőre fogná a dolgot. Később valamivel meg visszamenne arra a helyre, ahonnét elfutott, hisz gazdáját sosem hagyná cserben. Jól összenőttek, volt is rá mondjuk idejük. Sok mindent át is éltek már együtt, ezek pedig még inkább összenövesztették őket.*
*Az ének végéhez közeledve Ally szíve egyre hevesebben dobog, már-már az az érzése támad, hogy a torkán keresztül mindjárt kiugrik a helyéről. A fűz lombja lengedez, de a félvér lány először csak a szélnek tulajdonítja ezt. Egy belső hang szinte sutyorogva igyekszik meggyőzni, hogy úgy sem fog semmi sem történni, a legenda csak kitalált, nem is létezik a szentély. Ha létező személy lenne, minden bizonnyal úgy megdöbbenne a fa remegésén és a halom valóságos megnyílásán, hogy még levegőt is elfelejtene venni. Minthogy azonban nem élőlény, így Ally döbben meg helyette, de igen alaposan. A lába is földbe gyökeredzik a látványra. Először azt hiszi, álmodik. Megdörzsöli szemét, de nem változik semmi. Talán a kíváncsisága sarkalja, nem tudni, de végül elindul a terebélyes lépcsőn lefelé. Erre ocsúdik csak fel, s így nem emlékszik, hogyan indult el. Az biztos, hogy a lejárón látszik, hogy igen régen lehetett használva. ~Több száz éve itt van, érintetlenül.~ Ártó emberi kéz lenyomata sem látszik, de még más lényé sem. Ally lassan halad, valami kellemes borzongás járja át újra és újra. Mintha ősei jelenlétét vélné érzékelni. Persze nyilván csak képzelgés, amihez a hely is hozzájárul. Léptei ütemes visszhangot csapnak körbe, s előre-előrefutnak, mintha csak jeleznék Ally érkezését. Lefelé menet a lánynak sikerül magához térnie első meglepetéséből, s nem is tudja, micsoda meglepetések várják még odalent. Az nyilván látszik, hogy itt belül sok munkája lesz, mielőtt elkezdődhetnek itt az áhítatos alkalmak.
A lépcsősor egy idő múlva csigavonalban kezd kanyarodni, s fel is tűnik az igen magas kupola. Allynak meg kell állnia egy pillanatra, a második meglepődés épp ekkor támadja le. A csodálat egy mély sóhaj formájában hagyja el ajkát, a visszhang pedig készségesen ismétli. Továbbhaladva csak fokozódik a látvány, még a sűrűn benőtt falak sem képesek csökkenteni a hely magasztosságát, amelyhez nem mellékesen sejtelmes fény párosul. Ally képzelete önkéntelenül is meglódul amint arra gondol, hogy néhány száz évvel ezelőtt az egész földalatti szentélyt énekszó töltötte be. Nem nehéz elhinni, hogy avatatlanok nem találtak a szentélyre, igen jól el van rejtve a kíváncsi tekintetek elől. Bizonyára éppen ez a szerencse, mert ellenkező esetben legfeljebb romok között sétálgathatna.
Minthogy a lépcső - ami a kiterjedt kupola alatt még nagyobb lesz - Sirmy istennő oltárához vezet, így Ally is oda tart. Itt megállva körbetekint. A levegőt betölti a jellegzetes állott szag, ami cseppet sem kellemetlen egyébként. Ally most már azt tudja nehezen elhinni, hogy itt van. Hogy hosszú évek után megtalálta az ősi legenda által említett szentélyt. És most azt kívánja magában, hogy bár itt lennének szülei, bár láthatnák ők is ezt a csodát. Különös mód torka a szokásostól eltérően nem szorul el, amint erre gondol. Tudja, milyen hatalom birtokában van, és akár megtehetné, hogy feltámasztja szüleit, ha a természet törvényei nem érvényesülnének. De abban viszont biztos, hogy az istennő mellől látják, hová jutott. Fel is tekint a magasba, mintha abban bízna, hogy ott meglátja szülei mosolygós arcát. Hosszú perekig így áll, némán, mélyeket lélegezve. Lelke mélyén olyan zene csendül fel, amely határtalan boldogságát fejezi ki. És erre a néma, örömmel teli néhány percre az az érzése támad, hogy fent a felhők között szülei is hallják ezt a zenét.
Lassan fordítja csak vissza tekintetét az oltárra, és énekszó tör fel ajkaiból. Hosszú évszázadok után az első énekszó hangjai ezek. A hang szétáramlik az egész szentélyben a földtől a kupola legmagasabb pontjáig. Hálaének ez, így köszöni meg Sirmy istennőnek, hogy olyan lehetőséget kapott, ami által fennmaradhat a majd kétezer éves vallás.
Az ének végeztével megvárja, míg az utolsó hangok is elhalnak, csak ezután indul le a keskeny lépcsőn a medencés terembe. Lassú léptekkel - nehogy megtörje a magasztosságot - sétál a napkoronával ellátott Sirmy istennő domborműve felé. Szokásához híven most is emelt fővel megy. Kiskorában alakult ez ki nála azok alapján, amiket szüleitől hallott. Büszke volt már akkor is arra, hogy milyen családba született. Itt kell azonban megjegyezni, hogy korántsem lenéző, fennsőbséget diktáló magatartásról van szó. Ez pusztán ártatlan, szerény büszkeség. Dicsekedni sem szokott ezzel, bár önkéntelenül kiérződik hangján, ha olyasmiről beszél, ami múltjához és családjához köthető.
Csak a dombormű előtt áll meg, s rögtön fölfedezi a bal szem jellegzetességét. Azt is kitalálja, hogy innét folyhat a gyógyító és életet adó könny a medencébe. Hosszasan áll itt, az istennő iránt érzett tiszteletéből még fejet is hajt a mű előtt. ~Ezek a falak mesélni tudnának. És ez a dombormű is.~
Egy idő múlva továbbindul, hogy a szentély még hátralévő részeit felfedezze. Először a padsorok közé megy, most is csak lassan mozog a meglehetősen kevés fény miatt. Aztán a szentélytől jobbra található helyiség felé sétál. Mikor meglátja, azon kezdi törni a fejét, hogy mi célt szolgálhatott ez a hely. De akárhogy töri a fejét, nem tud rájönni. Megfordulva most az ezzel szemközt lévő ajtó felé tart. Odaérve kiveszi a zárból a kulcsot, és lenyomja a kilincset. Az ajtó feltárul, és egy üres folyosó bukkan elő mögüle. Mindössze hét ajtó van itt. ~Vajon mi lehet az ajtók mögött?~ Kíváncsiságtól hajtva oda is lép az elsőhöz. Az ajtót, amin belépett, nyitva hagyja, legalább kevéske fény szűrődik be a szentélyből. Kiválasztja az egyik kulcsot, de az nem nyitja. Harmadik próbálkozásra nyílik csak az ajtó, s egy üres helyiség tárul fel mögötte. Ally némi csalódottságot érezve zárja vissza az ajtót, s a következőhöz lép. Hasonlóképpen nem találja meg az első kulcsot, és hasonlóképpen üres helyiség fogadja. A másik öt ajtóval sincs másképp. Mikor mind a hét helyiségbe bepillant, csalódottsága kicsikét megnő benne. Nem kincsekre számított, csak arra, hogy talál valamit. Esetleg olyan tárgyi vagy írásos emlékeket, melyek az évszázadokkal ezelőtti időkre utalnak, amikor még énekszó töltötte be a gyönyörű, mostanra növénnyel dúsan benőtt szentélyt. De semmi. El is bizonytalanodik, mert fogalma sincs, hogy a szentélyhez tartozó helyiségek milyen funkciót szolgálhattak annak idején.
És itt most hagyjuk is kicsit magára az ifjú hajadont. Tegyünk említést Wollyról, hogy vele mi történt ez idő alatt. A hűséges hátast Ally nem vitte le magával a szentélybe, így ő most ott áll az igen terebélyes fűz alatt, és a dús füvet harapdálja. Ally megbízik annyira hátasában, hogy így egyedül meri hagyni. Inkább a környéken járó érdekes alakoktól tart, nehogy valami gaztettet kövessenek el. De ha Wolly ilyesmit szimatolna, menekülőre fogná a dolgot. Később valamivel meg visszamenne arra a helyre, ahonnét elfutott, hisz gazdáját sosem hagyná cserben. Jól összenőttek, volt is rá mondjuk idejük. Sok mindent át is éltek már együtt, ezek pedig még inkább összenövesztették őket.*
2782. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-08-15 20:02:42
Üzenet elküldve: 2020-08-15 20:02:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// Nem elég levadászni... //
* Valahogy megtalálják egymás között a legoptimálisabb munka megosztást. Némán végzik mind a ketten feladatukat. Egyedül csak a fejsze csattogása meg a kérgek surrogása töri meg ezt a csendet. Nixomia nem firtatja, hogy mennyi ilyen kéreg kell. Majd abba hagyja a munkát, ha a nomád úgy dönt, hogy elég lesz. Onnantól a férfié a kéreg dolga, így hát nem is törődik vele tovább. Neki lát a húsnak, amíg Vlendor a tüzet élesztgeti. Feltesz ugyan egy kérdést neki, de igazából sejti is, hogy mi lesz a válasz. Holnap már, ha minden a tervek szerint halad, akkor nem a pusztán éjszakáznak. A vacsora ezután nagyban leköti a figyelmüket.*
- Erjesztett lótej. Hát a semminél még az is jobb.* A sört nem pótolja, de neki most még az is jó lenne. Vacsora után ő a szikrázó csillagos eget bámulja. Kicsit meg is lepődik, amikor Vlendor megtöri a csendet. Egy pár pillanatig gondolkodik, mert még ő sincs tisztában teljesen a válasszal.*
- Nem is tudom. Kalandok, hírnév és vagyon. Aztán család és vége az életnek. Mindenki erre vágyik.* Rántja meg a vállait. Neki most különösen pénzre van szüksége, hogy vehessen magának egy házat. Valami epés ellenkező választ vár a másiktól, de kétli, hogy meg tudná győzni. A nomád is azt mondta, hogy ezeknek a behemótoknak a bőre nagy dicsőség. Ő se jobb hát nála, mivel ugyan azok a célok hajtják. Miközben a válaszra vár a férfit nézi a tűz mellett. Be kell vallania magának, hogy a kalandokról egy másik az eszébe jut.*
~ Mi jár a fejedben te lány! Barbár porontyra vágyakozol? Nem nem és nem! ~* Maga a gondolat egy kis hancúra nem hangzik rosszul, de babára nem vágyik tőle. Újfent felszegi tekintetét az égre és számol. ~ Szóval a holdak most... aha igen azt hiszem... úgy lesz az. Biztonságos időszakomban vagyok.~ Bár nincs oda túlzottan a másikért, de ez még nem jelenti azt, hogy egy éjszakára ne lenne vevő itt a pusztán. Van valami varászlatos ezen a helyen, ami lázba hozta. Na meg még a verést nem torolta meg sehogyan. Azért nem olyan fajta, hogy csak úgy felkínálja magát a másiknak. Feláll és a cuccaihoz sétál. A bőrt keresi, a mi őt illeti meg. Ha megtalálta, akkor leteríti a tűz mellé a még nyers bőrt. Csizmáját lerúgja és elnyúlik a bőrön. Ingét még a bőr előhalászásakor kicsit kijjebb gondolta, ami most kicsit több belátást enged a dekoltázsába. Talán, ha fekszik még többet. Kíváncsi, hogy a faarcú férfiból milyen érzelmeket vált ki. Nem vár túl sokat, de talán sikerül így is kiváltani pár érdeklődő pillantást.*
* Valahogy megtalálják egymás között a legoptimálisabb munka megosztást. Némán végzik mind a ketten feladatukat. Egyedül csak a fejsze csattogása meg a kérgek surrogása töri meg ezt a csendet. Nixomia nem firtatja, hogy mennyi ilyen kéreg kell. Majd abba hagyja a munkát, ha a nomád úgy dönt, hogy elég lesz. Onnantól a férfié a kéreg dolga, így hát nem is törődik vele tovább. Neki lát a húsnak, amíg Vlendor a tüzet élesztgeti. Feltesz ugyan egy kérdést neki, de igazából sejti is, hogy mi lesz a válasz. Holnap már, ha minden a tervek szerint halad, akkor nem a pusztán éjszakáznak. A vacsora ezután nagyban leköti a figyelmüket.*
- Erjesztett lótej. Hát a semminél még az is jobb.* A sört nem pótolja, de neki most még az is jó lenne. Vacsora után ő a szikrázó csillagos eget bámulja. Kicsit meg is lepődik, amikor Vlendor megtöri a csendet. Egy pár pillanatig gondolkodik, mert még ő sincs tisztában teljesen a válasszal.*
- Nem is tudom. Kalandok, hírnév és vagyon. Aztán család és vége az életnek. Mindenki erre vágyik.* Rántja meg a vállait. Neki most különösen pénzre van szüksége, hogy vehessen magának egy házat. Valami epés ellenkező választ vár a másiktól, de kétli, hogy meg tudná győzni. A nomád is azt mondta, hogy ezeknek a behemótoknak a bőre nagy dicsőség. Ő se jobb hát nála, mivel ugyan azok a célok hajtják. Miközben a válaszra vár a férfit nézi a tűz mellett. Be kell vallania magának, hogy a kalandokról egy másik az eszébe jut.*
~ Mi jár a fejedben te lány! Barbár porontyra vágyakozol? Nem nem és nem! ~* Maga a gondolat egy kis hancúra nem hangzik rosszul, de babára nem vágyik tőle. Újfent felszegi tekintetét az égre és számol. ~ Szóval a holdak most... aha igen azt hiszem... úgy lesz az. Biztonságos időszakomban vagyok.~ Bár nincs oda túlzottan a másikért, de ez még nem jelenti azt, hogy egy éjszakára ne lenne vevő itt a pusztán. Van valami varászlatos ezen a helyen, ami lázba hozta. Na meg még a verést nem torolta meg sehogyan. Azért nem olyan fajta, hogy csak úgy felkínálja magát a másiknak. Feláll és a cuccaihoz sétál. A bőrt keresi, a mi őt illeti meg. Ha megtalálta, akkor leteríti a tűz mellé a még nyers bőrt. Csizmáját lerúgja és elnyúlik a bőrön. Ingét még a bőr előhalászásakor kicsit kijjebb gondolta, ami most kicsit több belátást enged a dekoltázsába. Talán, ha fekszik még többet. Kíváncsi, hogy a faarcú férfiból milyen érzelmeket vált ki. Nem vár túl sokat, de talán sikerül így is kiváltani pár érdeklődő pillantást.*
2781. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-08-14 18:39:27
Üzenet elküldve: 2020-08-14 18:39:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
// Nem elég levadászni... //
*Mikor nekilátnak a munkának próbál úgy dolgozni, hogy a lány be tudja fejezni amit ő megkezdett és ő jobban haladhasson. Nem kis munka hisz kell azért sok kéreg ennyi bőrhöz. Az idővel is alaposan megcsúsznak, de szükség volt erre és bár a vizük fogytán, de túl nagy gond remélhetőleg nincs. Mikor elég kéreg gyűlt össze szól a lánynak aki össze is gyűjti a munkájuk gyümölcsét. Vlendor pedig összekötözi azokat és egy rongyba tekeri, hogy holnap könnyebben feltehessék a hátasokra. A másik el is döntötte, hogy itt akar táborozni. A nomádnak őszintén szólva mindegy. Jó hely és tényleg jobb sötétedés előtt tábort verni. Szóval szó nélkül nekiáll tüzet csiholni. Elrendezi a hozott tűzifát és kisebb gallyakat szed gyújtósnak. Nem először csinál ilyet. Mióta a pusztát elhagyta azóta is nem egyszer töltötte az idejét a szabadban. Hamar ropogni is kezd a kis láng ahogy egyre erősebb lesz és belekap a vaskosabb fákba. Mire ezzel végez addigra a szőke is befejezi amit csinált és egy nyársat nyom a férfi kezébe. Ő a tűzbe bámul és süti a húsát. Gondolatai még most is a múlton, a jelenen és a jövőn járnak. A lány kérdésétől se lesz jobb kedve, de úgy válaszol mint eddig.*
-Ha minden rendben megy akkor igen. A szántókon át érünk vissza.
*Ezzel ő nem is kezd más témába. Mikor a húsa megsül akkor egy kicsit még vár vele, hogy hűljön aztán elkezdi enni. Tény, hogy lehetne jobb is, de a maihhin húsnak nincs párja. A következő kijelentésre szintén csak tömören szólal fel.*
-Az erjesztett lótej volt.
*Maguk is csináltak olyat és Vlendor-t nem egyszer szegezte az-az ital már egy fa tövéhez vagy bokrokhoz. Főleg fiatalabb korában. Mivel maga is érzi, hogy nem túl jó társalgó most ő kérdez.*
-És mit akarsz magaddal kezdeni? Neked mi a célod az életedben?
*Mikor nekilátnak a munkának próbál úgy dolgozni, hogy a lány be tudja fejezni amit ő megkezdett és ő jobban haladhasson. Nem kis munka hisz kell azért sok kéreg ennyi bőrhöz. Az idővel is alaposan megcsúsznak, de szükség volt erre és bár a vizük fogytán, de túl nagy gond remélhetőleg nincs. Mikor elég kéreg gyűlt össze szól a lánynak aki össze is gyűjti a munkájuk gyümölcsét. Vlendor pedig összekötözi azokat és egy rongyba tekeri, hogy holnap könnyebben feltehessék a hátasokra. A másik el is döntötte, hogy itt akar táborozni. A nomádnak őszintén szólva mindegy. Jó hely és tényleg jobb sötétedés előtt tábort verni. Szóval szó nélkül nekiáll tüzet csiholni. Elrendezi a hozott tűzifát és kisebb gallyakat szed gyújtósnak. Nem először csinál ilyet. Mióta a pusztát elhagyta azóta is nem egyszer töltötte az idejét a szabadban. Hamar ropogni is kezd a kis láng ahogy egyre erősebb lesz és belekap a vaskosabb fákba. Mire ezzel végez addigra a szőke is befejezi amit csinált és egy nyársat nyom a férfi kezébe. Ő a tűzbe bámul és süti a húsát. Gondolatai még most is a múlton, a jelenen és a jövőn járnak. A lány kérdésétől se lesz jobb kedve, de úgy válaszol mint eddig.*
-Ha minden rendben megy akkor igen. A szántókon át érünk vissza.
*Ezzel ő nem is kezd más témába. Mikor a húsa megsül akkor egy kicsit még vár vele, hogy hűljön aztán elkezdi enni. Tény, hogy lehetne jobb is, de a maihhin húsnak nincs párja. A következő kijelentésre szintén csak tömören szólal fel.*
-Az erjesztett lótej volt.
*Maguk is csináltak olyat és Vlendor-t nem egyszer szegezte az-az ital már egy fa tövéhez vagy bokrokhoz. Főleg fiatalabb korában. Mivel maga is érzi, hogy nem túl jó társalgó most ő kérdez.*
-És mit akarsz magaddal kezdeni? Neked mi a célod az életedben?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2949-2968