// Mesterfegyver nyomában //
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Cirmi eleve biztos volt abban, hogy ez a kettő nehéz felfogású, a herceg talán kicsit valóban kőagyú - mint bármely ork -, de most már ő is tudja, hogy ez a páros nem érti mikor kosarazzák ki őket.*
- Én nem gondol át! Ti elmész!
*Nawában ugyan van némi értelem, tartózkodik attól, hogy kimondja, mit gondol, ugyanez Limmenről nem mondható el. De vajon Limmen miért gondolja, hogy nem hallják meg a szavait? Hallani hallják, de a kérges orkbőr kérges orkszívet takar, illetve jelentős mennyiségű önfegyelmet. A herceg sarkon fordul, Cirmi még mindig ott ül közöttük és a kovács között.*
- Vajon miért nem érted, hogy nincs alku?
*Kérdezi sóhajtva Nawától, hangja ugyan barátságos, de most már kissé türelmetlen. Akik ide jönnek, sosem esnek az alkudozás hibájába, pláne nem úgy, hogy nincs ilyesmihez érzékük, Nawának szemlátomást nincsen, túl nagyot akart markolni, túl pofátlanul és túlságosan az eredetileg lefektetett szabályokkal ellenkezőt.*
- Ideje mennetek.
*Mondja újra a macska és ebben a pillanatban olyan furcsaság történik, amire már aligha számítottak a jövevények: Cirmi csettint egyet. Nawa és Limmen talán még csak azon gondolkodik, hogy egy macskának van-e hüvelykujja és ha van, akkor szembe tudja-e fordítani a többivel, mikor egy kopár barlangban találják magukat, ha bármit megpróbáltak elemelni, akkor méretes csontok vannak most a kezükben.
Nyoma sincs már a palotának, sem a kovácsnak, a levegőt sem terheli már az izzó fémek szaga, nem más az egész, mint egy kopár barlang, bár elrendezését tekintve hasonló a struktúrája, mint a herceg palotája volt. Körül nézhetnek persze, de sötét van, egyetlen hely van, ahol keskeny fénycsík töri meg a sötétet, ez a felszínre vezető járat, pont az, amin leereszkedtek, csak akkor durván metszett lépcsőkön, viszonylagos kényelemben jöhettek le, most mászniuk kell, a járat ráadásul sokkal szűkebb, mint eredetileg volt. Gond nélkül elérhetik a felszínt, odafent verőfény van és hullámzó fűtenger, ködnek és ragadozóknak semmi nyoma.*