//A legeslegjobb vakáció//
*Saji elfogadja a kínált ételt mire Edra újabb adag ételt, kotor elő a zsákjából, hogy átnyújtsa neki. Viszont a másik leány, miközben lekucorodik közéjük maga is ételt vesz elő, hogy felkínálja azt nekik, így egyértelművé válik, hogy nem kér. Az első, aki valószínűleg akkor is kiszolgálja magát, ha azt nem osztják meg mindenkivel, a macska. Teth gyorsabbnak bizonyul, bár ez nem csoda hisz elég szemfüles kis teremtmény. Őt igazából cseppet sem zavarja a gnóm szertelensége, sőt inkább szórakoztatja, mind addig, míg nem olyan után kezd el kíváncsiskodni, ami után nem kellene. A Lissnél található levélre csap rá. Összehasonlítja sajátjával és arra a megállapításra, jut, hogy bizony a kettő ugyanaz. Nem csak az a kettő, az övé is pont ezzel a pecséttel volt lezárva. Mindezek után kérdésre imígyen válaszol: - Egy barátom meghívásának teszek eleget, új kastélyának bemutatására készül mely a Csonttemetőben áll. És minthogy már most többen vagyunk szerintem, mint ahányan erre megfordulnak egy hét alatt, és még többen leszünk…* fordul a csuklyába burkolózó közeledő nő felé*… azt hiszem mindannyiunk barátja. Bár a nő igen csendben jön, léptei zaját is elnyeli a süppedő homok, de lova nyugtalansága nem apad, ami arra engedi következtetni, hogy valami veszélyes közeledik. Míg Rayne a többieket tartotta szóval, addig ő figyelte a környezetet. Régi beidegződés. Nem ok nélkül volt Szikra annyira ideges, jobb is félni a közeledőtől. Mikor odaérkezik, nem titkolva, nem vesz tudomást a többiekről, csak neki mutatkozik be. A nő fajtabélinek nézi és igazából nem is, téved sokat, csak egy felet, ha ezt tudná talán szóba se állna vele. Tény, ami tény sokat örökölt apja véréből. Sötétebb bőrét és hófehér haját. Anyjától smaragdzöld szemeit örökölte és azt, hogy jobban tűri a napsugarait, mint a tiszta vérű sötételfek. Nem is fogja felvilágosítani a nőt arról, hogy nem az, akinek valójában véli, meghagyja az édes tudatlanság mezsgyéjén. Tisztában van azzal, hogy milyen arrogánsak is tudnak lenni apja „rokonai”.*
- Üdvözöllek Lyris! Az én nevem Edraele. Mi járatban erre? Talán csatlakozni szeretnél hozzánk? Mert akkor foglalj helyet közöttünk és bemutatom a többieket is. Vagy talán másban lehetek segítségedre?* kacsint egyet a nő felé, mindenképp úgy tartva a fejét, hogy azt a többiek ne lássák. Nem véletlen fogalmazott egyes számban, hisz a nőstény nem azért szólította meg csak őt, mert a többiekkel is szándékában állna csevegni. Még a válaszra vár, hát két újabb jövevény gyarapítja a társaságot. Az egyik, hát szó nincs rá, milyen szerzet. Ember legyen a talpán, aki megmondja. Azt a megállapítást leszámítva, hogy szegény elég rusnya. Bár Edrának, nem szokása külső alapján megítélni bárkit, hisz mindenkinek szánt valamilyen feladatot a sors. Tehát neki is, hisz akkor nem taposná a föld göröngyös útjait. Másrészről pedig legalább, már nem csak nőkből verbuválódik ez a kis csapat. A másik egy sötételf hím. Melyre Edraele egyik szemöldöke fel is kúszik, s ajkán fél mosoly játszik néhány pillanatra. Nem tehet róla, mást is örökölt a vérvonalból. Kérdőn pillant a két egyedre, várva hátha megszólítják a hölgykoszorút. Majd visszafordul Lyrishez, hogy hallhassa válaszát. Hisz abban teljesen biztos, ha más nem is de Teth jó néhány kérdést fel fog tenni a fél szerzetnek és a hímnek. Abban is biztos, hogy a hóhajú nősténynek, még egy társasága akadt, ha a többiekhez nem is kíván szólni. Bár ha egy helyre mennek, előbb- utóbb, muszáj lesz szóba elegyednie a többiekkel is, hacsak nem akarja magának ki sajátítani a hímet. És valamilyen szinten Edrát. Tehát nincs mit tennie, várja a reakciókat.*