//Merel Fen, Lisast Naida, Las Hagger//
*Keram most sokkal barátságosabb, mint odalenn volt, alighanem elkönyvelte, hogy Las nem jelent fenyegetést a Rilához fűződő kapcsolatára. Las szavait hallva bólint, gondolkozik néhány másodpercig, majd hosszas magyarázatba fog.*
Az lesz a legjobb, ha régebbről kezdem a történetet, hogy megértsétek, mi is folyik a vezér és Yag között. Hamdis vezér elődjének nem voltak gyerekei, és Yag is esélyes volt a címre, aztán persze mégsem ő örökölte. Akkor találta ki, hogy megszerzi Rilát a fia számára, aki így közelebb kerül a tűzhöz, de jöttem én, és keresztülhúztam a számításait. Azóta is folyton mesterkedik valamiben, folyamatosan építette a hálózatát, és előbb-utóbb mindent megtudott, ami a városban történt. Amikor Rila magával hozott téged, és megmentette az életed *pillant oldalra Lasra*, abban is meglátta a lehetőséget, és téged akart felhasználni arra, hogy engem félretegyen az útból. Most már belátom, az én hibám volt, hogy kis híján sikerrel járt *halvány, gunyoros mosolya mutatja, hogy úgy esik neki ez a vallomás, mintha ecetet kellene innia.* Végül aztán téged is elveszített, aztán eljátszotta a Gorgerát is, és semmi más nem maradt a kezében, mint a nyílt háború. Talán várhatott volna egy újabb lehetőségre, ha a vezér nem gyanakszik rá, de Rila annyira nem hagyta nyugodni az ügyet, hogy Yag nem látott mást megoldást. Szívesebben látná romban a várost, mint hogy lemondjon a hatalomról. Amikor eljöttem, még nagy volt a káosz, kevesekről tudtuk pontosan, kinek az oldalán állnak. De ezek több hetes hírek, lehet, hogy azóta sok minden megváltozott. Az is lehet, hogy máris elkéstünk.
*Utolsó mondatában őszinte aggodalom és szomorúság cseng. Ahogy kimondja, a lépteit is meggyorsítja, talán nem is szándékosan.*
De remény mindig van *mosolyodik el kényszeredetten.* Reméljük, hogy a mélység istenei velünk vannak.