-Telik az idő. A Nap lemegy, helyére lép a Hold, majd a Hold vissza lemegy és a Nap megint feljön. Túl gyorsan történik meg. Nem mehetek el! Nem hagyhatlak itt benneteket! Nem bírnám ki, túl sokáig lennék távol! *fakad ki Rayin kishúgának*
*Dana egy ideig nem tud mit szólni. Át kell gondolnia, azokat, amit testvére mondott.*
-Ne aggódj! *biztatja* Használd ki az időt, amíg itt vagy. Meglátod, nem fog gyorsan elmúlni az idő, ha hasznos dolgokkal fogod tölteni.
*A leány látja bátyján, hogy megnyugszik. Örül, hogy segíthet neki. De ahogy telik az idő, Rayin végül elmegy, így Dana egyedül marad anyjával, apjával és Sirával. De ahogy Rayin elmegy, Sirán átfut a gondolat, hogy felnő. Ugyan csak kilenc éves, de olyan akar lenni, mint bátyja. Ennek érdekében összeköti haját, felveszi legelegánsabb ruháját és útnak indul. Dana meg akarja állítani, de anyja hagyja, hogy menjen.*
-Hagyd csak *fogja meg karját az induló lánynak* ha így látja helyesnek, akkor menjen csak!
-Ne tegyünk semmit? De még kislány! *vonja fel szemöldökét Dana*
-Én is jól tudom, de nem szeretném, ha vita lenne belőle. Tudod milyen lány ő. Mindent meg akar kapni és ha nem kapja meg, akkor enyhe hisztit csap...
-Rendben, hagyom, ha így szeretnéd!
*De Dana nem hagyja annyiban! Titokban követi testvérét a szabadban. Minden mozdulatát figyeli, nagyon félti őt. A kislány nem látja meg az elfet, nem is sejti, hogy ott van. Úgy néz ki, Sira meggondolta magát. A falu széléig jut el, de amint meghall egy furcsa, ártalmatlan hangot rögvest visszafordul. Dana megkönnyebbülten sóhajt fel.* ~Oh, hála az égnek! Már féltem, hogy túl messze megy! De úgysem gondolhatta végig a dolgot, csak Rayin miatt ment el!~
*Mikor hazaér Sira, Dana nem megy be rögtön utána az ajtón. Az túl feltűnő lenne. Vár egy kicsit egy fa mögött, majd belép, mintha csak boltban lett volna.*
-Hát te hol voltál? *kérdezi Dana anyja, míg Sira apjával beszélget az ebédlőben*
-Sehol! *vágja rá csuklóból Dana*
-Ugyan, ne hazudozz itt nekem! Láttam ahogy belépsz azon az ajtón! *mutat a bejárati ajtóra Dana anyukája*
-Jól van *adja meg magát az elf lány* követtem a húgomat!
-Micsoda?!
-Nagyon féltettem! Azt nem bírnám, ha bármi baja is esne!
-Jól van, semmi baj! Örülök is, hogy valaki figyelt reá! De nem vett észre?
-Egyáltalán nem is sejtette, hogy ott vagyok!
-Pompás! *öleli meg az anya a lányát.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.02.13 20:24:44, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő