Külső területek - Füves puszta
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 29 (561. - 580. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2949-2968
580. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-12 09:44:12
Üzenet elküldve: 2014-10-12 09:44:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
* Hát végre megjött! A hosszú füves puszta csodálatos látványt nyújt számára, arcán széles mosoly ül. Reméli, hogy senki nem látja ugyanis az arcához a legkevésbé sem illik ez az arcmozdulat. A karikás szemek és a fehér bőr igencsak ellensúlyozzák ezt a mozdulatot. A fűbe leülve, csukott szemmel élvezi a lengedező levegőt, kesztyűjét levéve végigsimít a fűszálakon. Hajába belekap a szellő, egyelőre fel se tűnik neki, hogy valamivel távolabb jurták sokasága van felállítva. Most csak a tájat élvezi. Persze ez se tart sokáig.
A sötétedő tájban hirtelen távolodó sikolyok csapnak fel és ordítások zaja tölti be a tájat.*
~ Ennyit a nyugalomról.~
* Kardját leakasztja a hátáról és óvatos léptekkel halad a zaj forrása felé, mely a jurták felől érkezik. A penge éles, kész vért ontani. Csak a harcos nem akar most. Nem baj. A győzelemnek édes íze van. Ha ez kell, ez lesz.*
A hozzászólás írója (Endruin Rasid) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.12 09:51:09
A sötétedő tájban hirtelen távolodó sikolyok csapnak fel és ordítások zaja tölti be a tájat.*
~ Ennyit a nyugalomról.~
* Kardját leakasztja a hátáról és óvatos léptekkel halad a zaj forrása felé, mely a jurták felől érkezik. A penge éles, kész vért ontani. Csak a harcos nem akar most. Nem baj. A győzelemnek édes íze van. Ha ez kell, ez lesz.*
A hozzászólás írója (Endruin Rasid) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.12 09:51:09
579. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-11 23:06:41
Üzenet elküldve: 2014-10-11 23:06:41
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Themis, Lisast Naida//
*Úgy átszik, hogy mind kibékülhetnek azon a ponton, hogy Shael harapta meg Lisast lábát, miközben azt a valamit próbálta leszedni róla. Ez viszont még inkább arra inspirálja, hogy visszafelé megpróbáljon befogni egyet ezek közül a lények közül. Elvégre legutóbb is azt hitte, hogy a Gorgerával majd egy kicsit több időt fognak együtt tölteni, ehelyett az íjászok megölték... és jó eséllyel ezek a lények is kiirtásra várnak, hiszen a két mélységi (már ha túlélik, és nem Yag győz) bizonyára meg fogják tenni a maguk beszámolóját odafent, ami ezeknek a szegény lényeknek a végét jelentené. Lehet, hogy azokból a hosszúfarkú gyíkokból is befoghatna néhányat, habár azok talán sokkal nehezebben kezelhetőek, ha ráakaszkodnak valakire, akkor az átzuhan a képzelet világába.*
- Remélem nem telepszik ezúttal meg a fülünkre bűbáj *jegyzi meg, amikor a Lisast által hallani vélt kiáltást senki más nem hallja, beleértve őt magát sem. Amikor pedig a Pap végez Lisast lábán a seb ellátásával, akkor felteszi a sorsdöntő kérdést.*
- Biztos? *teszi fel enyhén aggodalmasan a kérdést, amikor Lisast úgy ítéli meg, hogy képes továbbhaladni. Persze lehet itt olyanokra gondolni, hogy sérülten talán hátráltatja a csapatot, lehet tucatnyi példát hozni csordákról és sérült vadakról, de igazából csak annyiról van szó, hogy az öreg elf félti Lisastot, és ez pedig egyértelműen látszik is az arcán, amit alig észrevehetően világít meg a gombák halvány fénye. Egy aggódó vénség arca, aki túl messzire merészkedett az otthonától. Talán a sors fintora, de néha valóban így érzi magát.*
*Úgy átszik, hogy mind kibékülhetnek azon a ponton, hogy Shael harapta meg Lisast lábát, miközben azt a valamit próbálta leszedni róla. Ez viszont még inkább arra inspirálja, hogy visszafelé megpróbáljon befogni egyet ezek közül a lények közül. Elvégre legutóbb is azt hitte, hogy a Gorgerával majd egy kicsit több időt fognak együtt tölteni, ehelyett az íjászok megölték... és jó eséllyel ezek a lények is kiirtásra várnak, hiszen a két mélységi (már ha túlélik, és nem Yag győz) bizonyára meg fogják tenni a maguk beszámolóját odafent, ami ezeknek a szegény lényeknek a végét jelentené. Lehet, hogy azokból a hosszúfarkú gyíkokból is befoghatna néhányat, habár azok talán sokkal nehezebben kezelhetőek, ha ráakaszkodnak valakire, akkor az átzuhan a képzelet világába.*
- Remélem nem telepszik ezúttal meg a fülünkre bűbáj *jegyzi meg, amikor a Lisast által hallani vélt kiáltást senki más nem hallja, beleértve őt magát sem. Amikor pedig a Pap végez Lisast lábán a seb ellátásával, akkor felteszi a sorsdöntő kérdést.*
- Biztos? *teszi fel enyhén aggodalmasan a kérdést, amikor Lisast úgy ítéli meg, hogy képes továbbhaladni. Persze lehet itt olyanokra gondolni, hogy sérülten talán hátráltatja a csapatot, lehet tucatnyi példát hozni csordákról és sérült vadakról, de igazából csak annyiról van szó, hogy az öreg elf félti Lisastot, és ez pedig egyértelműen látszik is az arcán, amit alig észrevehetően világít meg a gombák halvány fénye. Egy aggódó vénség arca, aki túl messzire merészkedett az otthonától. Talán a sors fintora, de néha valóban így érzi magát.*
578. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-11 21:04:11
Üzenet elküldve: 2014-10-11 21:04:11
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Borsovád Magori,Magura Tenge//
*Borsovád kézen fogva vezeti és ő örömmel, büszkén követi nomádját. Nagyon jól kezdi érezni magát az oldalán lépkedve. Érdeklődve szemlél meg minden helyet, ahova csak viszi. Egyre jobb érzés az ő világában a jurták között lépdelni és megismerni, hogyan is él. Időről időre elkalandoznak a gondolatai, milyen is lenne itt élni az egyik ilyen kisebb jurtában a belső körön, valakivel, akit mindennél többre becsül. Merengéséből kizökkenti, amikor a férfi a szürke köpenyes alakról kezd beszélni. Ő is végig néz rajta és megállapítja, hogy tényleg furcsa jelenség. A tűz körül táncolók látványa különös érzéssel tölti el. Ehhez hasonlót még nem látott soha. Kicsit erősebben fogja meg Borsovád kezét, hogy éreztesse vele jelenlétét, de ekkor a nomád, nagyot lök rajta és éppen, hogy csak sikerül elkerülnie a nyilat, ami beleáll a jurta oldalába. Ő a földön köt ki, de egy pillanat alatt, végig fut rajta az éberség és a veszély érzet, gyorsan felpattan a földről, készen a támadásra. Nomádja felé dobja fokosát, amit el is kap a levegőben és már indul is harcolni. Hirtelen aggódva néz a férfira, de összeszorítja száját és bólint egyet a felszólításra. Tudja, hogy most nem ideális a helyzet, hogy kövesse, neki védenie kell az övéit az első sorokban. Azzal segít neki a legtöbbet, ha nem kezd el aggodalmaskodni, hanem teszi, amit mond.*
-Ne aggódj, vigyázok rájuk, ahogy tőlem telik. Menj és tedd, amit kell...
*Nehezére esett ezt mondani, hiszen legszívesebben kérlelte volna, hogy maradjanak együtt, de elfogadja, hogy Magori harcos, akinek követnie kell a sorsát a többi harcossal együtt. Ő körül néz és a nyilak röptében meglátja Enét, aki a fejét kapkodva simul az egyik jurta oldalához. Elindul, hogy férfi kérésének eleget téve, biztos helyre vigye a többiekkel együtt. Most szidja magát, amiért levette a páncélt és se tőr, se kard nincs nála, pedig érzi, hogy nemsokára szüksége lenne rá. Közben igyekszik összegyűjteni a többi asszonyt, akik szerencsére szinte azonnal Ene köré gyűlnek, mintha ő lenne a nők rangidős vezére. Szegfű sikítva fut el mellettük, láthatóan pánikban van, szinte észre sem veszi őket, erre utána kap és a még mindig sikítozó lánynak ad egy pofont, hogy észhez térítse. Ekkor bukkan fel egy martalóc Ene mellett. Nem is gondolkodik, mikor szeme sarkából meglátja, hanem a kezében lévő fokossal már le is sulyt rá, újra meg újra, amíg már nem mozdul.*
-Ene szükségem van a kardomra! Menjünk vissza a női jurtában hagytam!
*Ene bólint és már indulnak is a jurta felé, mind, ekkor látja meg a Tengét, aki bizonytalanul véres kézzel botorkál feléjük. Látja a nyilat felé repülni és oda ugrik, hogy elrántsa előle. Nem sokon múlik, hogy bele nem áll a furcsa fiatalemberbe.*
-Alszol fiú? Gyere velünk inkább semhogy megölesd magad! Gyerünk!
*Kiált rá a többiekre és nagy nehezen elvergődnek a jurtáig, amiben a kardot hagyta a nyilak záporán keresztül. Gyorsan felkapja a kardot és kiveszi hüvelyéből, majd körbe suhint vele és vére száguldani kezd. Az asszonyok némelyike sírva fakad és kiabál csak Ene marad nyugodt és kérdezi tőle maradjanak, e itt a jurtában. Egyelőre igent int és átadja a fokost Enének, hogy védje magát, ha kell, bár ő is itt lesz, de nem tudhatja, mivel néznek, majd szembe. Sajnos már nincs ideje, hogy a páncélja felvételével bíbelődjön, mert a támadás hangjai mind erősödnek kintről és tudja nemsokára eléri őket a veszély, így piros ruhájában felékszerezve kardjával, akár egy amazon várja a támadást. A nagy jurta bejáratának sarkában kuporodik le, lesben, hogy figyelje mi történik, mert még mindig nem világos előtte kik ezek a támadók és mit akarnak, ha bárki meg meri közelíteni ezt a jurtát, rossz szándékkal arra az ő keze által vár a halál. Száját összepréselve gondol most Borsovádra. Azt kérte védje meg a többieket és ő így is tesz, de szíve szerint ott lenne mellette az első sorban a harcban. Tudja, hogy hősként fog harcolni, de aggódva gondol arra, hogy talán baja esik. Megrázza a fejét. most koncentrálnia kell és nem kalandozhat el a gondolata, ha védeni akarja a többieket.*
*Borsovád kézen fogva vezeti és ő örömmel, büszkén követi nomádját. Nagyon jól kezdi érezni magát az oldalán lépkedve. Érdeklődve szemlél meg minden helyet, ahova csak viszi. Egyre jobb érzés az ő világában a jurták között lépdelni és megismerni, hogyan is él. Időről időre elkalandoznak a gondolatai, milyen is lenne itt élni az egyik ilyen kisebb jurtában a belső körön, valakivel, akit mindennél többre becsül. Merengéséből kizökkenti, amikor a férfi a szürke köpenyes alakról kezd beszélni. Ő is végig néz rajta és megállapítja, hogy tényleg furcsa jelenség. A tűz körül táncolók látványa különös érzéssel tölti el. Ehhez hasonlót még nem látott soha. Kicsit erősebben fogja meg Borsovád kezét, hogy éreztesse vele jelenlétét, de ekkor a nomád, nagyot lök rajta és éppen, hogy csak sikerül elkerülnie a nyilat, ami beleáll a jurta oldalába. Ő a földön köt ki, de egy pillanat alatt, végig fut rajta az éberség és a veszély érzet, gyorsan felpattan a földről, készen a támadásra. Nomádja felé dobja fokosát, amit el is kap a levegőben és már indul is harcolni. Hirtelen aggódva néz a férfira, de összeszorítja száját és bólint egyet a felszólításra. Tudja, hogy most nem ideális a helyzet, hogy kövesse, neki védenie kell az övéit az első sorokban. Azzal segít neki a legtöbbet, ha nem kezd el aggodalmaskodni, hanem teszi, amit mond.*
-Ne aggódj, vigyázok rájuk, ahogy tőlem telik. Menj és tedd, amit kell...
*Nehezére esett ezt mondani, hiszen legszívesebben kérlelte volna, hogy maradjanak együtt, de elfogadja, hogy Magori harcos, akinek követnie kell a sorsát a többi harcossal együtt. Ő körül néz és a nyilak röptében meglátja Enét, aki a fejét kapkodva simul az egyik jurta oldalához. Elindul, hogy férfi kérésének eleget téve, biztos helyre vigye a többiekkel együtt. Most szidja magát, amiért levette a páncélt és se tőr, se kard nincs nála, pedig érzi, hogy nemsokára szüksége lenne rá. Közben igyekszik összegyűjteni a többi asszonyt, akik szerencsére szinte azonnal Ene köré gyűlnek, mintha ő lenne a nők rangidős vezére. Szegfű sikítva fut el mellettük, láthatóan pánikban van, szinte észre sem veszi őket, erre utána kap és a még mindig sikítozó lánynak ad egy pofont, hogy észhez térítse. Ekkor bukkan fel egy martalóc Ene mellett. Nem is gondolkodik, mikor szeme sarkából meglátja, hanem a kezében lévő fokossal már le is sulyt rá, újra meg újra, amíg már nem mozdul.*
-Ene szükségem van a kardomra! Menjünk vissza a női jurtában hagytam!
*Ene bólint és már indulnak is a jurta felé, mind, ekkor látja meg a Tengét, aki bizonytalanul véres kézzel botorkál feléjük. Látja a nyilat felé repülni és oda ugrik, hogy elrántsa előle. Nem sokon múlik, hogy bele nem áll a furcsa fiatalemberbe.*
-Alszol fiú? Gyere velünk inkább semhogy megölesd magad! Gyerünk!
*Kiált rá a többiekre és nagy nehezen elvergődnek a jurtáig, amiben a kardot hagyta a nyilak záporán keresztül. Gyorsan felkapja a kardot és kiveszi hüvelyéből, majd körbe suhint vele és vére száguldani kezd. Az asszonyok némelyike sírva fakad és kiabál csak Ene marad nyugodt és kérdezi tőle maradjanak, e itt a jurtában. Egyelőre igent int és átadja a fokost Enének, hogy védje magát, ha kell, bár ő is itt lesz, de nem tudhatja, mivel néznek, majd szembe. Sajnos már nincs ideje, hogy a páncélja felvételével bíbelődjön, mert a támadás hangjai mind erősödnek kintről és tudja nemsokára eléri őket a veszély, így piros ruhájában felékszerezve kardjával, akár egy amazon várja a támadást. A nagy jurta bejáratának sarkában kuporodik le, lesben, hogy figyelje mi történik, mert még mindig nem világos előtte kik ezek a támadók és mit akarnak, ha bárki meg meri közelíteni ezt a jurtát, rossz szándékkal arra az ő keze által vár a halál. Száját összepréselve gondol most Borsovádra. Azt kérte védje meg a többieket és ő így is tesz, de szíve szerint ott lenne mellette az első sorban a harcban. Tudja, hogy hősként fog harcolni, de aggódva gondol arra, hogy talán baja esik. Megrázza a fejét. most koncentrálnia kell és nem kalandozhat el a gondolata, ha védeni akarja a többieket.*
577. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-10 23:06:55
Üzenet elküldve: 2014-10-10 23:06:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Borsovád Magori, Zenolita Dravennar//
*Ifjú szerzetesünk folytatja tovább a dobolást és a szövegét, amikor a távolból nyílvesszők fúródnak a földbe, emberekbe, jurtákba. Egy kürt hangjára mindenki fegyvert ránt. Magura Tenge sem tesz másként. Rövid kardját előrántja. Még sosem kellett harcolnia igaz ellenfelekkel. Legtöbbször csak fák és bokrok voltak ellenfelei. Amikor a törzsfő gondozásába vette inkább a pusztakezesharcra fektette a hangsúlyt. Szerzeteseknél tanítatta a fiút, hogy jellemet adjanak neki. Ekkor egy fekete martalóc jelenik meg, aki megijeszti Tengét. Ekkor egy nomád a törzsből lándzsával hasba szúrja a támadót. Tenge megmenekül. A fiú még látja, hogy a harcos nomád egy fokost ránt elő. A többiek sem késlekednek, csak Tenge az aki meg van torpanva.*
- Vidd biztonságos helyre a többieket fiú, ha már nincs vér a pucádban, hogy férfiként harcolj.
*Kiált rá a nomád, majd lándzsájával tovább halad. Eközben kalandorunk kardjával menekülni kezd a nők felé. Arcát elönti a félelem. Ekkor megint megjelenik egy harcos, aki ráordít. Annyira megijed Tenge, hogy szaladásközben megbotlik és kardjával beleesik a támadóba. Mihelyt észbe kap fel kell és vér tapad a kezére.*
~Istenem, ember öltem. Úristen. Ne.~
*Ilyen gondolatokkal küzd az ifjú, akinek még nem tapadt vér, kezéhez a mai nap kivételével.*
*Ifjú szerzetesünk folytatja tovább a dobolást és a szövegét, amikor a távolból nyílvesszők fúródnak a földbe, emberekbe, jurtákba. Egy kürt hangjára mindenki fegyvert ránt. Magura Tenge sem tesz másként. Rövid kardját előrántja. Még sosem kellett harcolnia igaz ellenfelekkel. Legtöbbször csak fák és bokrok voltak ellenfelei. Amikor a törzsfő gondozásába vette inkább a pusztakezesharcra fektette a hangsúlyt. Szerzeteseknél tanítatta a fiút, hogy jellemet adjanak neki. Ekkor egy fekete martalóc jelenik meg, aki megijeszti Tengét. Ekkor egy nomád a törzsből lándzsával hasba szúrja a támadót. Tenge megmenekül. A fiú még látja, hogy a harcos nomád egy fokost ránt elő. A többiek sem késlekednek, csak Tenge az aki meg van torpanva.*
- Vidd biztonságos helyre a többieket fiú, ha már nincs vér a pucádban, hogy férfiként harcolj.
*Kiált rá a nomád, majd lándzsájával tovább halad. Eközben kalandorunk kardjával menekülni kezd a nők felé. Arcát elönti a félelem. Ekkor megint megjelenik egy harcos, aki ráordít. Annyira megijed Tenge, hogy szaladásközben megbotlik és kardjával beleesik a támadóba. Mihelyt észbe kap fel kell és vér tapad a kezére.*
~Istenem, ember öltem. Úristen. Ne.~
*Ilyen gondolatokkal küzd az ifjú, akinek még nem tapadt vér, kezéhez a mai nap kivételével.*
576. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-10 22:28:46
Üzenet elküldve: 2014-10-10 22:28:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Zenolita Dravennar, Magura Tenge//
*Magori, amikor meglátja Zenolitát elakad a lélegzete. Tetőtől talpig végig méri a nőt. A harcosnőből egy gyönyörű asszony lett. Nomádunk nem is mer a szemébe nézni. Inkább másfelé figyel.*
- Hát, ilyenkor az emberek össze jönnek egy közös tűz köré. A tudók elsőnek dobolnak így hívják az Isteneket ide, majd velük ünnepelünk. Nálunk fontos a tűz. Mivel az adja a meleget a jurtánknak. Akkor azon sütjük az élteleinket. Ott a nap. A nap is fontos számunkra mivel táplál minket. A tűz is olyan, mint a nap, mert fényt ad. Ott a hold, a nap párja. Éjszaka ő vezeti a vándorokat az útjukon. Na akkor sétáljunk egyet.
*A jurtán kívül sürögnek az emberek. A szürke köpenyes alak is tesz és vesz az emberek között. Az aki vigyorgott. Borsovád különösnek tartja ezt a férfit. A megjelenése és a kisugárzása valamiért fel kelti a kíváncsiságát. Ekkor látóterületébe ér Zenolita és a férfi szeme lejjebb téved a derekára. Nem tudja megállni, hogy gondolatai ne kalandozzanak el. Erőt vesz magán és megfogja Zenolita kezét. Ha a nő is engedi neki*
- Sok mindent tudnék mutatni neked. Ott az a kovácsműhely, ahol fokosokat készítenek, meg patkót a lovakra. Szegecseket és tőröket is készítenek. A vassal óvatosan bánunk, mert nincs bányánk így kereskedni kell, vagy gyűjteni.
*Tovább sétálva egy ruhakészítőhöz mennek.*
- Itt kaphatsz egyszerű ruhákat. Csereberélgetnek az emberek. De ha nem vagy valamiben jó akkor megoldható.
*Tovább mennek és a nomád még mindig fogja Zenolita kezét, ha engedi.*
- A tudók elmennek, nekem pedig egy ifjúra kell majd vigyáznom. Azt sem tudom ki az. Csak hogy a törzsfő tanítványa. Ráadásul meg kell leckéztetnem egy fosztogató törzset. Azok az emberek nem művelnek földet, vagy tartanak állatot így csak fosztogatni tudnak ,hogy életben maradjanak.
*A középső jurta körök részénél járnak, ahol a nemesebb harcosok vannak. Itt sokkal több a szőrmés kelme. A férfiak fokosa is jóval kifaragottabb. Ebből is látszik, hogy tehetősebb harcosok. Az úton vigyázni kell, mert a lovak ürüléket hagynak. A középső és a külső kör között van egy kisebb jurta. Kicsinyke és egyszerű.*
- Ehhez hasonló az én lakhelyem is. A külső jurták veszélyesebbek. De kezdőharcosként ott kell laknod, amíg feljebb nem lépsz. Ez egy bátorság próba. Aki megakarja támadni a törzset, annak elsőnek a külső koron kell átjönni. Akik nem tudnak átjönni, azok nem érdemesek, hogy megküzdjenek a beljebb lévő harcosokkal. De az élet nem ilyen egyszerű ez. A nyílvesszők messzire is tudnak hatolni.
*A dobok megszólalnak és Borsovád a hangok felé megy. Kezd sötétedni. Az ünnepség megkezdődik. A dobosok között, akik a tűzkörül táncolnak ott van a szürke köpenyes fura alak is.*
- Az az ember nagyon érdekes. Ott volt a főtörzs jurtájában.
*Eközben sötétség terül el mindenhol. Már csak a fáklyák fénye ad világosságot. A jurták külső körén az őrök is az ünnepségre gondolnak. Az egyik épp arrébb sétál, hogy pisiljen. Bajuszos alak ez, aki két kézzel végzi a teendőt. Háta mögött fű rezzen. Mire hátra néz a torkát át is vágja egy kés. Ekkor a többi őrt nyílvesszők terítik le. A külső körön belül mozgolódnak az árnyékalakok. Egy két jurtába be is néznek és lekaszabolják az ott lévőket. Egy asszony sikolya is megszólal, de az ünnepségen lévők ezt nem hallják meg, a harsogó dobok végett. A középső jurta körnél járnak, ahol már több a fény. Ekkor nyílvesszők csapódnak az ünneplők közé. Borsovád még éppen, hogy arébb próbálja lökni Zenolitát. Reméli sikerül. Valaki megfújja a harci kürtöket. A nomádok mindegyike fegyvert ragad. Ki kést. Ki fokost, ki íjat. Az asszonyok sikongatni kezdenek. Borsovád előveszi a fokosát és oda dobja Zenolitának.*
- Használd. Vidd biztonságos helyre a többieket.
*Ekkor a nomádunk előveszi íját és lelő egy sötét alakot a jurták között. Tovább halad a jurta tengerben.*
*Magori, amikor meglátja Zenolitát elakad a lélegzete. Tetőtől talpig végig méri a nőt. A harcosnőből egy gyönyörű asszony lett. Nomádunk nem is mer a szemébe nézni. Inkább másfelé figyel.*
- Hát, ilyenkor az emberek össze jönnek egy közös tűz köré. A tudók elsőnek dobolnak így hívják az Isteneket ide, majd velük ünnepelünk. Nálunk fontos a tűz. Mivel az adja a meleget a jurtánknak. Akkor azon sütjük az élteleinket. Ott a nap. A nap is fontos számunkra mivel táplál minket. A tűz is olyan, mint a nap, mert fényt ad. Ott a hold, a nap párja. Éjszaka ő vezeti a vándorokat az útjukon. Na akkor sétáljunk egyet.
*A jurtán kívül sürögnek az emberek. A szürke köpenyes alak is tesz és vesz az emberek között. Az aki vigyorgott. Borsovád különösnek tartja ezt a férfit. A megjelenése és a kisugárzása valamiért fel kelti a kíváncsiságát. Ekkor látóterületébe ér Zenolita és a férfi szeme lejjebb téved a derekára. Nem tudja megállni, hogy gondolatai ne kalandozzanak el. Erőt vesz magán és megfogja Zenolita kezét. Ha a nő is engedi neki*
- Sok mindent tudnék mutatni neked. Ott az a kovácsműhely, ahol fokosokat készítenek, meg patkót a lovakra. Szegecseket és tőröket is készítenek. A vassal óvatosan bánunk, mert nincs bányánk így kereskedni kell, vagy gyűjteni.
*Tovább sétálva egy ruhakészítőhöz mennek.*
- Itt kaphatsz egyszerű ruhákat. Csereberélgetnek az emberek. De ha nem vagy valamiben jó akkor megoldható.
*Tovább mennek és a nomád még mindig fogja Zenolita kezét, ha engedi.*
- A tudók elmennek, nekem pedig egy ifjúra kell majd vigyáznom. Azt sem tudom ki az. Csak hogy a törzsfő tanítványa. Ráadásul meg kell leckéztetnem egy fosztogató törzset. Azok az emberek nem művelnek földet, vagy tartanak állatot így csak fosztogatni tudnak ,hogy életben maradjanak.
*A középső jurta körök részénél járnak, ahol a nemesebb harcosok vannak. Itt sokkal több a szőrmés kelme. A férfiak fokosa is jóval kifaragottabb. Ebből is látszik, hogy tehetősebb harcosok. Az úton vigyázni kell, mert a lovak ürüléket hagynak. A középső és a külső kör között van egy kisebb jurta. Kicsinyke és egyszerű.*
- Ehhez hasonló az én lakhelyem is. A külső jurták veszélyesebbek. De kezdőharcosként ott kell laknod, amíg feljebb nem lépsz. Ez egy bátorság próba. Aki megakarja támadni a törzset, annak elsőnek a külső koron kell átjönni. Akik nem tudnak átjönni, azok nem érdemesek, hogy megküzdjenek a beljebb lévő harcosokkal. De az élet nem ilyen egyszerű ez. A nyílvesszők messzire is tudnak hatolni.
*A dobok megszólalnak és Borsovád a hangok felé megy. Kezd sötétedni. Az ünnepség megkezdődik. A dobosok között, akik a tűzkörül táncolnak ott van a szürke köpenyes fura alak is.*
- Az az ember nagyon érdekes. Ott volt a főtörzs jurtájában.
*Eközben sötétség terül el mindenhol. Már csak a fáklyák fénye ad világosságot. A jurták külső körén az őrök is az ünnepségre gondolnak. Az egyik épp arrébb sétál, hogy pisiljen. Bajuszos alak ez, aki két kézzel végzi a teendőt. Háta mögött fű rezzen. Mire hátra néz a torkát át is vágja egy kés. Ekkor a többi őrt nyílvesszők terítik le. A külső körön belül mozgolódnak az árnyékalakok. Egy két jurtába be is néznek és lekaszabolják az ott lévőket. Egy asszony sikolya is megszólal, de az ünnepségen lévők ezt nem hallják meg, a harsogó dobok végett. A középső jurta körnél járnak, ahol már több a fény. Ekkor nyílvesszők csapódnak az ünneplők közé. Borsovád még éppen, hogy arébb próbálja lökni Zenolitát. Reméli sikerül. Valaki megfújja a harci kürtöket. A nomádok mindegyike fegyvert ragad. Ki kést. Ki fokost, ki íjat. Az asszonyok sikongatni kezdenek. Borsovád előveszi a fokosát és oda dobja Zenolitának.*
- Használd. Vidd biztonságos helyre a többieket.
*Ekkor a nomádunk előveszi íját és lelő egy sötét alakot a jurták között. Tovább halad a jurta tengerben.*
575. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-10 20:59:57
Üzenet elküldve: 2014-10-10 20:59:57
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Borsovád Magori,Magura Tenge//
*Az asszonyok tényleg túlzásba, vitték a vendég szeretet, addig mesterkedtek, míg csaknem tetőtől talpig megmosdatták, hajából a port is lemosták kifésülték és immár új ruhájában álldogált közöttük. Tükör ugyan nem volt nála, de az újra és újra kitörő ujjongásból és a nők elismerő szavaiból, arra gondol, hogy tényleg tetszést arat. Szegfű kikapja Tára kezéből a láncot és a fejdíszt, majd azt is ráaggatja. Kicsit furcsán érzi magát a sok cicomától és a ruhát is olyan könnyűnek érzi, a vékony selyem miatt, mintha nem is lenne rajta semmi. Ki se nagyon akar lépni, így a sátorból, de Ene közli vele, hogy ma úgy is ünnep készül és ők is szép ruhát öltenek. Ennyire nem szép városi darabokat, de menjen nyugodtan, mert igazán csinosan fest. kicsit zavarban van, amikor végül kimerészkedik. Amikor meghallja, hogy a lányok arról beszélnek, hogy Borsovádnak próbál tetszelegni, kicsit rózsaszínű lesz megint az arca és hevesen tiltakozni kezd.*
-Nem akarok én tetszelegni senkinek csak megvettem ezt a ruhát és még nem volt rajtam. Különben is ti adtátok rám az ékszereket és Ene mondta, hogy ma ünnep van és legalább rendbe tudja hozni a bőrruhámat is, addig, amíg nem az van rajtam.
*Amikor meghallja, ahogy nomádjáról beszélnek az asszonyok, hirtelen indulatos lesz.*
-Nem igaz, hogy ilyen ő...
*Magori felbukkanása nem engedni, hogy végig mondja a mondatot, mert kicsit elakad a szava zavarában és gyorsan végigsimít piros ruháján, hogy ellenőrizze tényleg rajta van, vagy nincs, mert a vékony anyag miatt még mindig, úgy érzi, mintha szinte meztelen lenne. Mikor a harcos sétálni hívja először nem is tudja hirtelen mit mondjon, mert a hirtelen öröm után, hogy újra együtt lehet vele, egy kis szorongás is támad legbelül. Végül Ene lök rajtra egyet és így csak elindul felé.*
-Persze szívesen sétálok veled. Mond milyen ünnep, amire mindenki, így készül?
*Kérdezi és közben megpróbál nem a szemébe nézni, hogy elrejtse még mindig zavarban van.*
*Az asszonyok tényleg túlzásba, vitték a vendég szeretet, addig mesterkedtek, míg csaknem tetőtől talpig megmosdatták, hajából a port is lemosták kifésülték és immár új ruhájában álldogált közöttük. Tükör ugyan nem volt nála, de az újra és újra kitörő ujjongásból és a nők elismerő szavaiból, arra gondol, hogy tényleg tetszést arat. Szegfű kikapja Tára kezéből a láncot és a fejdíszt, majd azt is ráaggatja. Kicsit furcsán érzi magát a sok cicomától és a ruhát is olyan könnyűnek érzi, a vékony selyem miatt, mintha nem is lenne rajta semmi. Ki se nagyon akar lépni, így a sátorból, de Ene közli vele, hogy ma úgy is ünnep készül és ők is szép ruhát öltenek. Ennyire nem szép városi darabokat, de menjen nyugodtan, mert igazán csinosan fest. kicsit zavarban van, amikor végül kimerészkedik. Amikor meghallja, hogy a lányok arról beszélnek, hogy Borsovádnak próbál tetszelegni, kicsit rózsaszínű lesz megint az arca és hevesen tiltakozni kezd.*
-Nem akarok én tetszelegni senkinek csak megvettem ezt a ruhát és még nem volt rajtam. Különben is ti adtátok rám az ékszereket és Ene mondta, hogy ma ünnep van és legalább rendbe tudja hozni a bőrruhámat is, addig, amíg nem az van rajtam.
*Amikor meghallja, ahogy nomádjáról beszélnek az asszonyok, hirtelen indulatos lesz.*
-Nem igaz, hogy ilyen ő...
*Magori felbukkanása nem engedni, hogy végig mondja a mondatot, mert kicsit elakad a szava zavarában és gyorsan végigsimít piros ruháján, hogy ellenőrizze tényleg rajta van, vagy nincs, mert a vékony anyag miatt még mindig, úgy érzi, mintha szinte meztelen lenne. Mikor a harcos sétálni hívja először nem is tudja hirtelen mit mondjon, mert a hirtelen öröm után, hogy újra együtt lehet vele, egy kis szorongás is támad legbelül. Végül Ene lök rajtra egyet és így csak elindul felé.*
-Persze szívesen sétálok veled. Mond milyen ünnep, amire mindenki, így készül?
*Kérdezi és közben megpróbál nem a szemébe nézni, hogy elrejtse még mindig zavarban van.*
574. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-10 17:41:56
Üzenet elküldve: 2014-10-10 17:41:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Borsovád Magori, Zenolita Dravennar//
*A kalandor nem sokáig tétovázik a jurtában készülődni kezd az ünnepségre ő is. Segédkezni kezd kint. Asztalokat és padokat húz össze a többi emberrel. A fűre nemezt terítenek, ahol ücsörögni is lehet. A jurta tenger közepén hatalmas hely van így a kicsiny törzs tagjai mind elférnek egymás mellett az ünnepségen. Középpontban pedig egy hatalmas máglyát állítanak fel. Több druida is részt vesz itt. Vállukon a segítő állatuk. Egyiknek egy sas, a másiknak egy holló. Az asztalokra a nők ételeket pakolnak. Szőlő, alma, szilva, kenyér és több fajta húsok. Bográcsokban pedig készül a gulyás. Egy ökröt is nyársra húznak és forgatnak a főző helyen. Tenge a dobosokkal megy ütni a dobokat. Hamarosan leszáll az este és megkezdőik az ünnepség. A tüzet meggyújtják és megszólalnak a dobok. Ekkor mély torok hangok harsannak fel az égre. Páran a tűzkörül ugrálnak dobokkal és énekelni kezdenek. Magura Tenge ismeri a szöveget és maga is a dobosok között van. Kalandorunk zöld szemén látszik, hogy át szellemült. Révületbe esve mondja a többi dobossal együtt a szöveget.*
- Naptól vagyok, holdtól vagyok. Égből jövök. A földre szállok. Földből kinövök és az égre tekintek. Felérek a napig és a holdig. Napom fénye szeretettel és boldogsággal tölt el. Ragyogó holdam fénye reményt és utat mutat nekem. Sötét éjszakon csak ő vezérel engem. Nincs férfi nő nélkül. Egyből lesz kettő. Kettőből egy. Így lesz a gyerek. Apa, anya, gyerek. Ez hármasság. A gyerekből felnőtt lesz. Mindannyian a napokig növünk.
*Ekkor mindegyik leguggol, majd hirtelen felugranak a helyükről. A dobokkal hangosabban és egyre gyorsabban ütemeket vernek.*
- Forog a világ, forgok vele én is. Forog az élet. El esek, felállok.
*A tűz körül egyre gyorsabban mozognak körbe a dobosok. Kalandorunk szíve hevesen kalapál, miközben ő is forog a tűzkörül, miközben a szöveget mondja.*
*A kalandor nem sokáig tétovázik a jurtában készülődni kezd az ünnepségre ő is. Segédkezni kezd kint. Asztalokat és padokat húz össze a többi emberrel. A fűre nemezt terítenek, ahol ücsörögni is lehet. A jurta tenger közepén hatalmas hely van így a kicsiny törzs tagjai mind elférnek egymás mellett az ünnepségen. Középpontban pedig egy hatalmas máglyát állítanak fel. Több druida is részt vesz itt. Vállukon a segítő állatuk. Egyiknek egy sas, a másiknak egy holló. Az asztalokra a nők ételeket pakolnak. Szőlő, alma, szilva, kenyér és több fajta húsok. Bográcsokban pedig készül a gulyás. Egy ökröt is nyársra húznak és forgatnak a főző helyen. Tenge a dobosokkal megy ütni a dobokat. Hamarosan leszáll az este és megkezdőik az ünnepség. A tüzet meggyújtják és megszólalnak a dobok. Ekkor mély torok hangok harsannak fel az égre. Páran a tűzkörül ugrálnak dobokkal és énekelni kezdenek. Magura Tenge ismeri a szöveget és maga is a dobosok között van. Kalandorunk zöld szemén látszik, hogy át szellemült. Révületbe esve mondja a többi dobossal együtt a szöveget.*
- Naptól vagyok, holdtól vagyok. Égből jövök. A földre szállok. Földből kinövök és az égre tekintek. Felérek a napig és a holdig. Napom fénye szeretettel és boldogsággal tölt el. Ragyogó holdam fénye reményt és utat mutat nekem. Sötét éjszakon csak ő vezérel engem. Nincs férfi nő nélkül. Egyből lesz kettő. Kettőből egy. Így lesz a gyerek. Apa, anya, gyerek. Ez hármasság. A gyerekből felnőtt lesz. Mindannyian a napokig növünk.
*Ekkor mindegyik leguggol, majd hirtelen felugranak a helyükről. A dobokkal hangosabban és egyre gyorsabban ütemeket vernek.*
- Forog a világ, forgok vele én is. Forog az élet. El esek, felállok.
*A tűz körül egyre gyorsabban mozognak körbe a dobosok. Kalandorunk szíve hevesen kalapál, miközben ő is forog a tűzkörül, miközben a szöveget mondja.*
573. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-10 17:12:44
Üzenet elküldve: 2014-10-10 17:12:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Zenolita Dravennar, Magura Tenge//
*A z utolsó mondatok megrázzák a nomád szívét. Érti a parancsot, ami pusztításhoz vezet. Azt is érti, mit miért kell tenni. Mélyen magába roskad, amikor ismét megszólal a törzsfő*
- Egyik tanítványomat is melléd adom, hogy tapasztalatot szerezzen a világunkról. Arra kérlek vigyázz rá. Segíts neki, ha bajba kerülne. A tudók közül való. Sajnos, most nekünk el kell hagynunk egy kis időre a törzset, mert hív minket az erő. Addig Keve lesz a törzsfő. Tűz ünnepséget rendezünk a szellemeknek. Addig is Isten áldjon íjász.
*Ekkor a törzsfő bólint, hogy Magori kimenjen a jurtából. Eközben Zenolitát körbe hemzsegik a nők és az ékszereket, meg az új ruháját nézik.*
- Nagyon jól áll neked ez a ruha.
*Mondja Szegfű, belepirulva.*
- Csak nem tetszelegni akarsz Borsovádnak? Az a fickó nem ért a nőkhöz. Reménytelen esett.
*Mondja nagy sóhajjal a nő.*
- Az biztos. Túl komoly ember. Túl mogorva szerintem.
*Mondja Uzonka, miközben vörös haján végig húzza a kezét.*
- Elég legyen Borsovádból. Ne pletykálkodjatok róla.
*Parancsol rájuk anyáskodva Ene, ezzel megvédve az íjászt a többi beszédről róla.*
- Inkább készüljetek az esti tűz ünnepségre. Zenolita, gyere menjünk.
*Majd kilépnek a jurta egyik részéből és újra az összekötő helyiségben találják magukat. Borsovád is ott van. Kedvesen mosolyog Zenolitára és oda megy hozzá.*
- Van kedved sétálni velem a jurták körül?
*Ene is mosolyogni kezd, majd meglöki egy picit Zenolitát, hogy menjen nyugodtan. Nem akarja feltartani.*
*A z utolsó mondatok megrázzák a nomád szívét. Érti a parancsot, ami pusztításhoz vezet. Azt is érti, mit miért kell tenni. Mélyen magába roskad, amikor ismét megszólal a törzsfő*
- Egyik tanítványomat is melléd adom, hogy tapasztalatot szerezzen a világunkról. Arra kérlek vigyázz rá. Segíts neki, ha bajba kerülne. A tudók közül való. Sajnos, most nekünk el kell hagynunk egy kis időre a törzset, mert hív minket az erő. Addig Keve lesz a törzsfő. Tűz ünnepséget rendezünk a szellemeknek. Addig is Isten áldjon íjász.
*Ekkor a törzsfő bólint, hogy Magori kimenjen a jurtából. Eközben Zenolitát körbe hemzsegik a nők és az ékszereket, meg az új ruháját nézik.*
- Nagyon jól áll neked ez a ruha.
*Mondja Szegfű, belepirulva.*
- Csak nem tetszelegni akarsz Borsovádnak? Az a fickó nem ért a nőkhöz. Reménytelen esett.
*Mondja nagy sóhajjal a nő.*
- Az biztos. Túl komoly ember. Túl mogorva szerintem.
*Mondja Uzonka, miközben vörös haján végig húzza a kezét.*
- Elég legyen Borsovádból. Ne pletykálkodjatok róla.
*Parancsol rájuk anyáskodva Ene, ezzel megvédve az íjászt a többi beszédről róla.*
- Inkább készüljetek az esti tűz ünnepségre. Zenolita, gyere menjünk.
*Majd kilépnek a jurta egyik részéből és újra az összekötő helyiségben találják magukat. Borsovád is ott van. Kedvesen mosolyog Zenolitára és oda megy hozzá.*
- Van kedved sétálni velem a jurták körül?
*Ene is mosolyogni kezd, majd meglöki egy picit Zenolitát, hogy menjen nyugodtan. Nem akarja feltartani.*
572. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-09 17:18:37
Üzenet elküldve: 2014-10-09 17:18:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Borsovád Magori, Zenolita Dravennar//
* A reggel fénye megcsillan a kicsi jurta tetején. Ifjú kalandorunk nyújtózkodik egyet. Zöld szemével nézi a nemezt, amin a nap fénye táncol. Ruhái szerte szét vannak fekhelyén. Amikor feláll még pár nyújtó gyakorlatot végez, hogy ízületei bemelegedjenek. Ruháit magára veszi. Fekete bőrcsizmáját utoljára húzza a lábára. Kilép a szabadba és friss pusztai levegő fogadja. Tüdejét megtölti oxigénnel, majd lassan kifújja. Karjait felemeli és feje fölött összekulcsolja. Roppant egyet, kettőt a hátán, majd tovább halad.*
- Adjon Isten jó reggelt Tenge.
*Mondja az egyik nomád neki. Kalandorunk fejet hajt előtte és ő is üdvözli a nomádot.*
- A törzsfő beszélni akar veled. Menj a lakhelyére.
*A ifjú tanoncunk hamarosan ott is terem. Haja szépen áll. Kardja az oldalán. Tőrét is magával tartja. Belép a jurtába, ahol a középső utat választja. Az őrök beengedik. Orrát megcsapja a bódító füst. A törzsfő a tudókkal és druidákkal a tűzkörül pipázik.*
- Gyere ifjú Tenge. Ülj le közénk is igyál.
*Magura meghajol tiszteletet mutatva, majd közéjük ül és elfogadja az egyik Tudó csanakját, amiben szeszes ital van. Ezt felhajtja mind egy húzásra a kis Tudó. Fejét megrázza, mert erős a szer. Maga előtt látja a füstöt formákba rendeződni. Lovasokat lát és szablyákat, amelyek a levegőben hadakoznak egymással. Síró gyerekek arcát és özvegy asszonyok könnyét látja arcukon lecsordulni. Füst és keserűség szállja meg a fejét. Ekkor visszatér a jelenbe és újra a törzsfő jurtájában van.*
- Amint láthattad zavaros idő jön a népünkre. De ez mind semmi, ahhoz ami a nagyvárosban fog történni. Felborul a mérleg világunkban. Egyenlőséget kell teremteni hamarosan, vagy sokan meghalnak.
*Ekkor a Törzsfő kezével a levegőt simogatja és kalandorunk elszédül, csak sötétet lát. A sötétségből kirajzolódik egy kicsi lángocska. Mélyen néz bele és egy íjat lát. ~Ez lenne tehát a célra tartás jele.~ Majd a kicsi láng körül, több lángocska is elkezd égni. Nehezen de kiveszi a formájukat. Íjak és kardok és Isteni jelek. Egyre többen vannak és a sötétség kezd megszűnni. A nagyváros képe rajzolódik ki. Ekkor visszatér a kalandorunk a jurtába.*
- Nem láttam kristálytisztán, hogy mi volt az mester. Láttam a várost. Láttam lángokat, amik fényt hoztak a városra. A lángokban íjak és kardok voltak. De Isteni jeleket is láttam. Olyanokat, akik ismerik a tudást és használják is. Mi a cél ezzel a látomással.
*A törzsfő mosolyogni kezd és előrébb hajol. A jurtába beszűrődő fény még misztikusabbá teszi őt. Arcán a ráncok jobban kiszélesednek. Tenge lélegzet vétele felgyorsul.*
- Ifjú barátom. Keresd meg a célt. A mai napon megismerkedsz az egyik fürkészünkkel. Borsovád Magori a neve. A későbbiekben vele fogsz utazni. Készítsd fel elmédet, hogy befogadja a tudást. Emlékezz mindarra amit tanítottam neked. Szerezz új ismereteket és tapasztal meg a világot. Mindannyian tapasztalni jöttünk erre a világra. Mind egy helyről jövünk. Egy hajtásból növünk. Mint a levelek a fán. Minden levélnek van egy szála, ami a törzsben összpontosul és a gyökerekig hatol. Ha elvágod ezt a szálat a falevél meghal. Mindannyian egy erőhöz tartozunk. Csak fel kell ezt ismernünk. Emlékezz amiket mondtam. Készülj fel és gyere vissza az ünnepség előtt.
*Tenge feláll és meghajol a bölcsek előtt. Kilép a jurtából és fekete lovához sétál. Felpattan rá és lovagolni megy.* ~Hm. Utazni fogok. Végre átélhetem azt, amit a kalandorok és tapasztalatot szerezhetek.~
*Visszatér a a törzshöz, és látja, hogy jövevények érkeznek. A törzsfő jurtájához siet és ott várja szürke köpenyében a megjelenőket. A bejáratnál belép Borsovád Magori, majd egy páncélos nő. Tenge érzi, hogy ő az a férfi akiről a tudók küldtek neki látomást. Széles vigyorral mosolyog rá és a nőre, akik bemennek a középső jurtába.*
* A reggel fénye megcsillan a kicsi jurta tetején. Ifjú kalandorunk nyújtózkodik egyet. Zöld szemével nézi a nemezt, amin a nap fénye táncol. Ruhái szerte szét vannak fekhelyén. Amikor feláll még pár nyújtó gyakorlatot végez, hogy ízületei bemelegedjenek. Ruháit magára veszi. Fekete bőrcsizmáját utoljára húzza a lábára. Kilép a szabadba és friss pusztai levegő fogadja. Tüdejét megtölti oxigénnel, majd lassan kifújja. Karjait felemeli és feje fölött összekulcsolja. Roppant egyet, kettőt a hátán, majd tovább halad.*
- Adjon Isten jó reggelt Tenge.
*Mondja az egyik nomád neki. Kalandorunk fejet hajt előtte és ő is üdvözli a nomádot.*
- A törzsfő beszélni akar veled. Menj a lakhelyére.
*A ifjú tanoncunk hamarosan ott is terem. Haja szépen áll. Kardja az oldalán. Tőrét is magával tartja. Belép a jurtába, ahol a középső utat választja. Az őrök beengedik. Orrát megcsapja a bódító füst. A törzsfő a tudókkal és druidákkal a tűzkörül pipázik.*
- Gyere ifjú Tenge. Ülj le közénk is igyál.
*Magura meghajol tiszteletet mutatva, majd közéjük ül és elfogadja az egyik Tudó csanakját, amiben szeszes ital van. Ezt felhajtja mind egy húzásra a kis Tudó. Fejét megrázza, mert erős a szer. Maga előtt látja a füstöt formákba rendeződni. Lovasokat lát és szablyákat, amelyek a levegőben hadakoznak egymással. Síró gyerekek arcát és özvegy asszonyok könnyét látja arcukon lecsordulni. Füst és keserűség szállja meg a fejét. Ekkor visszatér a jelenbe és újra a törzsfő jurtájában van.*
- Amint láthattad zavaros idő jön a népünkre. De ez mind semmi, ahhoz ami a nagyvárosban fog történni. Felborul a mérleg világunkban. Egyenlőséget kell teremteni hamarosan, vagy sokan meghalnak.
*Ekkor a Törzsfő kezével a levegőt simogatja és kalandorunk elszédül, csak sötétet lát. A sötétségből kirajzolódik egy kicsi lángocska. Mélyen néz bele és egy íjat lát. ~Ez lenne tehát a célra tartás jele.~ Majd a kicsi láng körül, több lángocska is elkezd égni. Nehezen de kiveszi a formájukat. Íjak és kardok és Isteni jelek. Egyre többen vannak és a sötétség kezd megszűnni. A nagyváros képe rajzolódik ki. Ekkor visszatér a kalandorunk a jurtába.*
- Nem láttam kristálytisztán, hogy mi volt az mester. Láttam a várost. Láttam lángokat, amik fényt hoztak a városra. A lángokban íjak és kardok voltak. De Isteni jeleket is láttam. Olyanokat, akik ismerik a tudást és használják is. Mi a cél ezzel a látomással.
*A törzsfő mosolyogni kezd és előrébb hajol. A jurtába beszűrődő fény még misztikusabbá teszi őt. Arcán a ráncok jobban kiszélesednek. Tenge lélegzet vétele felgyorsul.*
- Ifjú barátom. Keresd meg a célt. A mai napon megismerkedsz az egyik fürkészünkkel. Borsovád Magori a neve. A későbbiekben vele fogsz utazni. Készítsd fel elmédet, hogy befogadja a tudást. Emlékezz mindarra amit tanítottam neked. Szerezz új ismereteket és tapasztal meg a világot. Mindannyian tapasztalni jöttünk erre a világra. Mind egy helyről jövünk. Egy hajtásból növünk. Mint a levelek a fán. Minden levélnek van egy szála, ami a törzsben összpontosul és a gyökerekig hatol. Ha elvágod ezt a szálat a falevél meghal. Mindannyian egy erőhöz tartozunk. Csak fel kell ezt ismernünk. Emlékezz amiket mondtam. Készülj fel és gyere vissza az ünnepség előtt.
*Tenge feláll és meghajol a bölcsek előtt. Kilép a jurtából és fekete lovához sétál. Felpattan rá és lovagolni megy.* ~Hm. Utazni fogok. Végre átélhetem azt, amit a kalandorok és tapasztalatot szerezhetek.~
*Visszatér a a törzshöz, és látja, hogy jövevények érkeznek. A törzsfő jurtájához siet és ott várja szürke köpenyében a megjelenőket. A bejáratnál belép Borsovád Magori, majd egy páncélos nő. Tenge érzi, hogy ő az a férfi akiről a tudók küldtek neki látomást. Széles vigyorral mosolyog rá és a nőre, akik bemennek a középső jurtába.*
571. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-08 21:36:49
Üzenet elküldve: 2014-10-08 21:36:49
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Borsovád Magori//
*Valahogy érzete, hogy a nomád nem lehet túl messze a kör közepétől. Büszke, arra, hogy most társának mondhatja, azt, aki népe között is nagy harcos. Ahogy haladnak a sátrak között, egyre inkább, hatalmába keríti Magori világának, hangulata. Szeret itt járni a természethez olyan közel. A fegyvereket és íjakat érdeklődéssel szemléli. Megint eszébe jut, milyen jó is lenne, ha tudna bánni vele. Mikor az asszonyok méregetni kezdik a férfit, ahogy elhaladnak előttük, rápillant, de megnyugodva látja, hogy nem törődik velük. A harcosnak, aki leszállítja őket a lóról fejhajtással köszön, mert tiszteli a sokat látott tapasztalt embereket. Az erő és a bölcsesség, ha együtt jár az mindenképpen tiszteletre méltó, így gyorsan be is mutatkozik tisztelettudóan, majd ő is leszáll lováról, akit közben Fellegnek nevezett el, mert olyan sötétszürke, mint egy viharfelhő és szélsebesen vágtat, mint a szél a viharban. Amikor az Ene névre hallgató nő megjelenik, összehúzott szemöldökkel néz a nomádra. Nem igen akar elmenni mellőle, főleg nem az asszonyoknak fenntartott helyre, de a nőt sem akarja megbántani és belátással kell lennie, hiszen ennek a törzsnek megvannak a maga szokásai és ő jelenleg vendég itt, hát be kell tartania őket. Kicsit vonakodva, de elindul a nő után és jól megszemléli magának. A nagy sátor, ahová belép tágas és ő fejbólintással üdvözli a bent lévőket, majd amikor belép a nők részlegébe, körül veszi őt a sok bent lévő asszony. A szőnyegekkel borított szépen berendezett helyiségben, vidáman csacsognak. Jól gondolta ezelőtt, a nomád asszonyok szépek. Bár vonásaik kemények, de tartásuk királynői és mozgásuk kecses, van köztük olyan, aki még a városban is kivételesen szépnek számítana. Mosolyog a kedves üdvözléseken és gyorsan viszonozza is azt, hogy tudják, hogy is szólítsák.*
-Üdvözöllek titeket! Örülök a találkozásnak. A nevem Zenolita Dravennar.
*Hellyel kínálják őt, aztán töviről hegyire kifaggatják kicsoda, ő és honnan jött, hogy ismerte meg a nomád harcost. Ő türelmesen válaszolgat, majd az egyik lány, aki szegfű névre hallgat, látja, hogy néha kényelmetlenül mocorog ültében a szőnyegen, a sok vastól. Megjegyzi, hogy nincs szüksége itt páncélra, mert eléggé védve vannak. A férfiak itt erősek és vigyáznak rájuk. Nem tudja, vajon meddig marad közöttük, ezért úgy dönt tényleg kényelmesebb lesz levenni. Segítenek neki megszabadulni a páncéloktól és így tényleg kényelmesebben érzi magát, egyszerű bőr ruhájában. Visszaül a szőnyegekre és észreveszi, hogy egy kicsit méregetik őt páran az asszonyok közül. Ugyan nem mondják neki, de szemükön látja, hogy megviselt külseje nem arat tetszést. Az egyik piros szoknyás lány, aki Táraként mutatkozott be, meg kérdezi megengedné, vajon hogy megfésülje. Eszébe jut, hogy vet néhány női holmit a piacon, így most kinyitja a táskáját és kiveszi belőle a fésűt. A másik örömmel kapja ki a kezéből és már neki is kezd, hogy kibontsa mostanra teljesen gubancos haját vele. Mosolyogva hagyja, hogy szépítgessék, kedvesek ezek a lányok. eszébe jut, hogy a bőrzacskót, amit gazdag dáma adott neki a piacon még meg sem nézte eddig. Most miközben a lányok a hajával foglalatoskodnak és pletykálnak körülötte, kiszórja a táska tartalmát és meg is találja benne a kis zacskót. Kinyitja és meglepetten húz elő belőle egy szép nyakláncot és egy fejdíszt. A lányok meglepetten kiáltanak és máris körbe gyűlnek körülötte, hogy jobban láthassák. Oda adja nekik persze hadd nézzék meg nyugodtan. Úgy tűnik Ene az egyetlen, akit nem nagyon nyűgöz le az ilyesmi. Csak mosolyogva nyugodtan ül és szemléli a lányokat. Az egyik fiatalabb lány az előbb táskájából kiszórt holmikat szemléli és a benne hagyott piros színű ruhát, ami össze van göngyölve, most kiteríti. Megint csak a meglepett kiáltás, hangzik fel körülötte. Jókedvűen állapítja meg, hogy a nők itt is ugyanúgy le vannak nyűgözve a szép holmiktól, mint odahaza, úgy látszik ebben nincs különbség.*
*Valahogy érzete, hogy a nomád nem lehet túl messze a kör közepétől. Büszke, arra, hogy most társának mondhatja, azt, aki népe között is nagy harcos. Ahogy haladnak a sátrak között, egyre inkább, hatalmába keríti Magori világának, hangulata. Szeret itt járni a természethez olyan közel. A fegyvereket és íjakat érdeklődéssel szemléli. Megint eszébe jut, milyen jó is lenne, ha tudna bánni vele. Mikor az asszonyok méregetni kezdik a férfit, ahogy elhaladnak előttük, rápillant, de megnyugodva látja, hogy nem törődik velük. A harcosnak, aki leszállítja őket a lóról fejhajtással köszön, mert tiszteli a sokat látott tapasztalt embereket. Az erő és a bölcsesség, ha együtt jár az mindenképpen tiszteletre méltó, így gyorsan be is mutatkozik tisztelettudóan, majd ő is leszáll lováról, akit közben Fellegnek nevezett el, mert olyan sötétszürke, mint egy viharfelhő és szélsebesen vágtat, mint a szél a viharban. Amikor az Ene névre hallgató nő megjelenik, összehúzott szemöldökkel néz a nomádra. Nem igen akar elmenni mellőle, főleg nem az asszonyoknak fenntartott helyre, de a nőt sem akarja megbántani és belátással kell lennie, hiszen ennek a törzsnek megvannak a maga szokásai és ő jelenleg vendég itt, hát be kell tartania őket. Kicsit vonakodva, de elindul a nő után és jól megszemléli magának. A nagy sátor, ahová belép tágas és ő fejbólintással üdvözli a bent lévőket, majd amikor belép a nők részlegébe, körül veszi őt a sok bent lévő asszony. A szőnyegekkel borított szépen berendezett helyiségben, vidáman csacsognak. Jól gondolta ezelőtt, a nomád asszonyok szépek. Bár vonásaik kemények, de tartásuk királynői és mozgásuk kecses, van köztük olyan, aki még a városban is kivételesen szépnek számítana. Mosolyog a kedves üdvözléseken és gyorsan viszonozza is azt, hogy tudják, hogy is szólítsák.*
-Üdvözöllek titeket! Örülök a találkozásnak. A nevem Zenolita Dravennar.
*Hellyel kínálják őt, aztán töviről hegyire kifaggatják kicsoda, ő és honnan jött, hogy ismerte meg a nomád harcost. Ő türelmesen válaszolgat, majd az egyik lány, aki szegfű névre hallgat, látja, hogy néha kényelmetlenül mocorog ültében a szőnyegen, a sok vastól. Megjegyzi, hogy nincs szüksége itt páncélra, mert eléggé védve vannak. A férfiak itt erősek és vigyáznak rájuk. Nem tudja, vajon meddig marad közöttük, ezért úgy dönt tényleg kényelmesebb lesz levenni. Segítenek neki megszabadulni a páncéloktól és így tényleg kényelmesebben érzi magát, egyszerű bőr ruhájában. Visszaül a szőnyegekre és észreveszi, hogy egy kicsit méregetik őt páran az asszonyok közül. Ugyan nem mondják neki, de szemükön látja, hogy megviselt külseje nem arat tetszést. Az egyik piros szoknyás lány, aki Táraként mutatkozott be, meg kérdezi megengedné, vajon hogy megfésülje. Eszébe jut, hogy vet néhány női holmit a piacon, így most kinyitja a táskáját és kiveszi belőle a fésűt. A másik örömmel kapja ki a kezéből és már neki is kezd, hogy kibontsa mostanra teljesen gubancos haját vele. Mosolyogva hagyja, hogy szépítgessék, kedvesek ezek a lányok. eszébe jut, hogy a bőrzacskót, amit gazdag dáma adott neki a piacon még meg sem nézte eddig. Most miközben a lányok a hajával foglalatoskodnak és pletykálnak körülötte, kiszórja a táska tartalmát és meg is találja benne a kis zacskót. Kinyitja és meglepetten húz elő belőle egy szép nyakláncot és egy fejdíszt. A lányok meglepetten kiáltanak és máris körbe gyűlnek körülötte, hogy jobban láthassák. Oda adja nekik persze hadd nézzék meg nyugodtan. Úgy tűnik Ene az egyetlen, akit nem nagyon nyűgöz le az ilyesmi. Csak mosolyogva nyugodtan ül és szemléli a lányokat. Az egyik fiatalabb lány az előbb táskájából kiszórt holmikat szemléli és a benne hagyott piros színű ruhát, ami össze van göngyölve, most kiteríti. Megint csak a meglepett kiáltás, hangzik fel körülötte. Jókedvűen állapítja meg, hogy a nők itt is ugyanúgy le vannak nyűgözve a szép holmiktól, mint odahaza, úgy látszik ebben nincs különbség.*
570. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-08 17:50:30
Üzenet elküldve: 2014-10-08 17:50:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// Zenolita Dravennar //
*Magorit meglepetésként éri Zenolita kérdése. Ekkor jobban szét néz. Majd egy belsőbb jurta körre mutat.*
- Azon a részen, de sokat éltem kint ezen a részen is. Itt a kezdők élnek. Mindig a kör középpontjában vannak a legjobb harcosok, hogy a törzsfőt mi hamarább megtudják védeni. Gyere velem és megmutatom.
*Zenolitára mosolyog, amikor a kis fiúk felé mutat. Általános náluk, hogy a gyerekek kint vannak. Sok asszony is megfigyeli a nomádot és epekedő fiatal női szemek keresik a nomád tekintetét. Magori nem törődve a nőkkel tovább megy. Egyre beljebb vannak a jurtáknál és észre vehetővé válik, hogy egy hatalmas több jurtából álló rész van középen. Körülötte hangoskodó emberek vannak. Sürgő, forgó férfiak és nők tevékenykednek. A nagy jurta körül több jurta is van, de ezek különböznek a külső és a középső körtől. Ez a kör a központi összetett jurtánál helyezkedik el. Itt öreg harcosok, íjkészítők, kovácsok vannak. Itt vannak a legtehetősebb emberek, akik nagyobb befolyással élnek. Nem egy elfet is látni íjjal a kezükben ezen a környéken.*
- Állj. Szállj a lovadról fürkész. Isten hozott újra itthon.
*Egy pocakos és nagy bajuszú, két szablyát viselő őr áll az összetett jurta előtt. Arca mosolyra húzódik. Magori is mosolyogni kezd.*
- Adjon Isten Keve bácsi. Örülök, hogy látom, hát hogy áldja az Isten önt?
*Leszáll lováról a nomád és a fürkészek is. Zenolitához oda mennek, hogy le segítség a lováról, ha engedi.*
- Egyre több gonddal és bajjal fiam. No de ne tépjük itt a szót. Látom vendéget is hoztál. Héj! Ene! Gyere és kísérd be Borsovád vendégét a női részlegbe.
*Ekkor megjelenik Ene, egy hosszú barna hajú, magas, negyvenes éveiben járó hölgy. Krém színű, egybe részes bokáig érő ruhát visel.*
- Isten hozott köztünk. A nevem Ene. Enged meg, hogy bevigyelek szerény hajlékunkba.
*Ha Zenolita engedi, akkor a hölgy kedvesen utat mutat neki és be mennek a Nagy jurtába, ahol fa asztalok sorakoznak több fajta gyümölccsel. Több harcost és nőt is látni itt. Egy köpenyes figura is áll itt. Három felé lehet menni innét. Balra, Jobbra és középre. A középsőnél álló őröket látni. Zenolitát a jobb oldali helyiségbe viszik, ami egy másik jurta részleg és egy hálóval van eltakarva, amin nem lehet átlátni. Ebben a helyiségben rengeteg nő van. Több fajta ruhában. Van aki barna egyszerű ruhát visel és van aki Pirosas Szoknyát egy bordó felsővel. A nők körül veszik Zenolitát.*
- Örülünk, hogy látunk. Tára vagyok.
- Az én nevem Szegfű.
- Az enyém Uzonka.
- Az enyém Jenke.
*Ebben a helyiségben szintén sok asztal van. A földön szőnyegek sorakoznak. Szebbnél szebb mintázattal. Bordó, vörös, lila árnyalatban. A nők itt csak mulatnak és beszélgetnek.
Eközben nomádunkat beviszik a középső jurtába, ahol a törzsfő lakozik. Amint belépne, egy köpenyes ember mosolyog rá. Még nem látta ezelőtt, ezt az alakot. Belépve, középen tűz fogadja. Körül ülik a Tudók. A jurta bejáratát kintről és bentről is őrzik. Dobok szólalnak meg. Majd a törzsfő megszólal*
- Isten hozott újra itthon Borsovád Magori. Mi hírt hoztál nekünk a városról?
*Mondja a magas és hosszú őszhajú fehér köpenyes szakállas kék szemű férfi. Ő a törzsfő és nagy tiszteletben áll mindenki előtt, mert az Isten megajándékozta hatalmával.*
- Adjon Isten magasságotoknak Tudók. Sok szépet láttam én a pusztán túl. Arthenior erdeje csodás és vadban gazdag. A vize tiszta. A város nincs körbe véve falakkal, de Isteni erő munkálkodik ott. A semmiből terem elő nekik víz. Sok őr védi, nehéz páncélt viselnek. Kultúrájuk nagyon összetett és sok népből valóak ők. Sokan fordulnak meg ott. Rengeteg sötételfel is találkoztam. Egyikkel harcba is keveredtem a gyakorló helyen, ahol edzeni tudnak az emberek. Fegyvert íjat és pusztakezes harcot gyakorolnak ott. Szegény és gazdag része is van. Úgy tudom adókból tartják fent magukat. Vannak akik földet művelnek, de még nem értem teljesen az egészet. Egy orkkal barátként egymásnak vállvetve harcoltunk és védtük egymást a minket körülvevő ellenségtől.
*Ekkor nagy sóhajt lehet hallani a tűz körül. Nem akarják elhinni a tudók, azt amit mesél a nomád.*
- Rendben Magori, hát íj versenyt nyertél azóta?
- Sajnos nem volt rá alkalmam.
*Jelenti kis szomorúan a nomád*
- Egyre több zavargás van nyugatra és északon körülöttünk. Fosztogató törzsek támadnak az utazókra és a népünkre. Állatainkat legyilkolják. Meg kell állítani őket, de harcosaink elfoglaltak. Sok fürkészt küldtünk ki és nem tértek vissza. Egy kereső csapat megtudja neked mutatni neked azt a helyet, ahol legtöbbször csapnak le. Segíts a népednek ebben a zavargó időben.
*Hangzik el a törzsfő szava, ami Borsovád fejébe hatol.*
*Magorit meglepetésként éri Zenolita kérdése. Ekkor jobban szét néz. Majd egy belsőbb jurta körre mutat.*
- Azon a részen, de sokat éltem kint ezen a részen is. Itt a kezdők élnek. Mindig a kör középpontjában vannak a legjobb harcosok, hogy a törzsfőt mi hamarább megtudják védeni. Gyere velem és megmutatom.
*Zenolitára mosolyog, amikor a kis fiúk felé mutat. Általános náluk, hogy a gyerekek kint vannak. Sok asszony is megfigyeli a nomádot és epekedő fiatal női szemek keresik a nomád tekintetét. Magori nem törődve a nőkkel tovább megy. Egyre beljebb vannak a jurtáknál és észre vehetővé válik, hogy egy hatalmas több jurtából álló rész van középen. Körülötte hangoskodó emberek vannak. Sürgő, forgó férfiak és nők tevékenykednek. A nagy jurta körül több jurta is van, de ezek különböznek a külső és a középső körtől. Ez a kör a központi összetett jurtánál helyezkedik el. Itt öreg harcosok, íjkészítők, kovácsok vannak. Itt vannak a legtehetősebb emberek, akik nagyobb befolyással élnek. Nem egy elfet is látni íjjal a kezükben ezen a környéken.*
- Állj. Szállj a lovadról fürkész. Isten hozott újra itthon.
*Egy pocakos és nagy bajuszú, két szablyát viselő őr áll az összetett jurta előtt. Arca mosolyra húzódik. Magori is mosolyogni kezd.*
- Adjon Isten Keve bácsi. Örülök, hogy látom, hát hogy áldja az Isten önt?
*Leszáll lováról a nomád és a fürkészek is. Zenolitához oda mennek, hogy le segítség a lováról, ha engedi.*
- Egyre több gonddal és bajjal fiam. No de ne tépjük itt a szót. Látom vendéget is hoztál. Héj! Ene! Gyere és kísérd be Borsovád vendégét a női részlegbe.
*Ekkor megjelenik Ene, egy hosszú barna hajú, magas, negyvenes éveiben járó hölgy. Krém színű, egybe részes bokáig érő ruhát visel.*
- Isten hozott köztünk. A nevem Ene. Enged meg, hogy bevigyelek szerény hajlékunkba.
*Ha Zenolita engedi, akkor a hölgy kedvesen utat mutat neki és be mennek a Nagy jurtába, ahol fa asztalok sorakoznak több fajta gyümölccsel. Több harcost és nőt is látni itt. Egy köpenyes figura is áll itt. Három felé lehet menni innét. Balra, Jobbra és középre. A középsőnél álló őröket látni. Zenolitát a jobb oldali helyiségbe viszik, ami egy másik jurta részleg és egy hálóval van eltakarva, amin nem lehet átlátni. Ebben a helyiségben rengeteg nő van. Több fajta ruhában. Van aki barna egyszerű ruhát visel és van aki Pirosas Szoknyát egy bordó felsővel. A nők körül veszik Zenolitát.*
- Örülünk, hogy látunk. Tára vagyok.
- Az én nevem Szegfű.
- Az enyém Uzonka.
- Az enyém Jenke.
*Ebben a helyiségben szintén sok asztal van. A földön szőnyegek sorakoznak. Szebbnél szebb mintázattal. Bordó, vörös, lila árnyalatban. A nők itt csak mulatnak és beszélgetnek.
Eközben nomádunkat beviszik a középső jurtába, ahol a törzsfő lakozik. Amint belépne, egy köpenyes ember mosolyog rá. Még nem látta ezelőtt, ezt az alakot. Belépve, középen tűz fogadja. Körül ülik a Tudók. A jurta bejáratát kintről és bentről is őrzik. Dobok szólalnak meg. Majd a törzsfő megszólal*
- Isten hozott újra itthon Borsovád Magori. Mi hírt hoztál nekünk a városról?
*Mondja a magas és hosszú őszhajú fehér köpenyes szakállas kék szemű férfi. Ő a törzsfő és nagy tiszteletben áll mindenki előtt, mert az Isten megajándékozta hatalmával.*
- Adjon Isten magasságotoknak Tudók. Sok szépet láttam én a pusztán túl. Arthenior erdeje csodás és vadban gazdag. A vize tiszta. A város nincs körbe véve falakkal, de Isteni erő munkálkodik ott. A semmiből terem elő nekik víz. Sok őr védi, nehéz páncélt viselnek. Kultúrájuk nagyon összetett és sok népből valóak ők. Sokan fordulnak meg ott. Rengeteg sötételfel is találkoztam. Egyikkel harcba is keveredtem a gyakorló helyen, ahol edzeni tudnak az emberek. Fegyvert íjat és pusztakezes harcot gyakorolnak ott. Szegény és gazdag része is van. Úgy tudom adókból tartják fent magukat. Vannak akik földet művelnek, de még nem értem teljesen az egészet. Egy orkkal barátként egymásnak vállvetve harcoltunk és védtük egymást a minket körülvevő ellenségtől.
*Ekkor nagy sóhajt lehet hallani a tűz körül. Nem akarják elhinni a tudók, azt amit mesél a nomád.*
- Rendben Magori, hát íj versenyt nyertél azóta?
- Sajnos nem volt rá alkalmam.
*Jelenti kis szomorúan a nomád*
- Egyre több zavargás van nyugatra és északon körülöttünk. Fosztogató törzsek támadnak az utazókra és a népünkre. Állatainkat legyilkolják. Meg kell állítani őket, de harcosaink elfoglaltak. Sok fürkészt küldtünk ki és nem tértek vissza. Egy kereső csapat megtudja neked mutatni neked azt a helyet, ahol legtöbbször csapnak le. Segíts a népednek ebben a zavargó időben.
*Hangzik el a törzsfő szava, ami Borsovád fejébe hatol.*
569. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-06 20:20:59
Üzenet elküldve: 2014-10-06 20:20:59
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Borsovád Magori//
*Döbbenten nézi, ahogy Magori praktkusan begyűjt mindent a legyőzöttek után. Nos, igen, be kell látnia, hogy itt nem igen van kovács, vagy piac a közelben, ahol könnyen pótolni tudnák, ami elhasználódott, így belátja, hogy ez szükséges. Új lova pompás jószágnak bizonyul, mert amikor a férfi vágtára szólítja fel, mert meglátta otthona közelségét és ismerőseit, az első jelzésre engedelmesen, szél sebes vágtába kezd. Látja a négy fürkészt és először megint csak támadástól tart, így aggodó pillantást vet a nomádra, de hamar kiderül, hogy tényleg haza érkezett, mert barátként köszöntik őt. Neki is mosolyra húzódik a szája a megkönnyebbüléstől. A megjegyzésre, hogy Magori asszonyt hozott haza, egy kicsit rózsaszínű lesz az arca, de amikor a nyurga méregetni kezdi kihúzza magát és fennséges tartást produkál, jelezve, hogy tényleg harap, ha adnak rá okot, aztán, amikor a víg kedélyű csapatból kitör a nevetés ő is megereszt felé egy félmosolyt, majd követi Magorit a sátrak felé. Kíváncsian szemléli annak elrendezését és tényleg le van nyűgözve. Eddg még sosem látott ilyen elrendezsű falut. Mosolyogva szemléli a gyerekeket. Neki sok testvére volt és nagyon vidám gyerekkora, igaz kemény edzésekben volt része, de hálás volt ezért. Ő is egyszer sok gyereket, akar, mint az anyjának volt. Megrázza kicsit a fejét, hogy kiverje a hirtelen támadt gondolatot, belőle. Azt sem tudja, hogy jut ez egyáltalán most az eszébe. Észreveszi a sátrak elrendezésén, hogy a periférián a rangsorban alacsonyabbak lehetnek. Kíváncsian pillant Magorira. Vajon ő hol állhat a rangsorban? Biztosan nem a külső körön, ahhoz túl sokat élt és sikeres harcosnak tartja.*
-Itt kivül a gyengébb harcosok élnek ugye? Te, hol élsz, ha itthon vagy? Sátrad akkor, hol van a körön?
*Lehet egy kicsit szemérmetlenül hangzik a kérdés, de tényleg nagyon fűti a kíváncsiság. Közben a gyerekek itt ott felbukkanak, hogy kíváncsian szemléljék meg és egy két öreg matróna is rámosolyog foghíjjas mosolyával, miközben haladnak. Úgy tűnik nem mindennap kapnak egy női harcost látogatóba.*
-Úgy tűnik meglepetést okozok.
*Járatja körbe a tekintetét, mosolyoga és megállapodik, azon a helyen, ahol néhány kisebb fiúcska leselkedik éppen egy kifeszített bőrdarab mögött. Int egyet a fejével irányukba, hogy Magori is észrevegye őket.*
*Döbbenten nézi, ahogy Magori praktkusan begyűjt mindent a legyőzöttek után. Nos, igen, be kell látnia, hogy itt nem igen van kovács, vagy piac a közelben, ahol könnyen pótolni tudnák, ami elhasználódott, így belátja, hogy ez szükséges. Új lova pompás jószágnak bizonyul, mert amikor a férfi vágtára szólítja fel, mert meglátta otthona közelségét és ismerőseit, az első jelzésre engedelmesen, szél sebes vágtába kezd. Látja a négy fürkészt és először megint csak támadástól tart, így aggodó pillantást vet a nomádra, de hamar kiderül, hogy tényleg haza érkezett, mert barátként köszöntik őt. Neki is mosolyra húzódik a szája a megkönnyebbüléstől. A megjegyzésre, hogy Magori asszonyt hozott haza, egy kicsit rózsaszínű lesz az arca, de amikor a nyurga méregetni kezdi kihúzza magát és fennséges tartást produkál, jelezve, hogy tényleg harap, ha adnak rá okot, aztán, amikor a víg kedélyű csapatból kitör a nevetés ő is megereszt felé egy félmosolyt, majd követi Magorit a sátrak felé. Kíváncsian szemléli annak elrendezését és tényleg le van nyűgözve. Eddg még sosem látott ilyen elrendezsű falut. Mosolyogva szemléli a gyerekeket. Neki sok testvére volt és nagyon vidám gyerekkora, igaz kemény edzésekben volt része, de hálás volt ezért. Ő is egyszer sok gyereket, akar, mint az anyjának volt. Megrázza kicsit a fejét, hogy kiverje a hirtelen támadt gondolatot, belőle. Azt sem tudja, hogy jut ez egyáltalán most az eszébe. Észreveszi a sátrak elrendezésén, hogy a periférián a rangsorban alacsonyabbak lehetnek. Kíváncsian pillant Magorira. Vajon ő hol állhat a rangsorban? Biztosan nem a külső körön, ahhoz túl sokat élt és sikeres harcosnak tartja.*
-Itt kivül a gyengébb harcosok élnek ugye? Te, hol élsz, ha itthon vagy? Sátrad akkor, hol van a körön?
*Lehet egy kicsit szemérmetlenül hangzik a kérdés, de tényleg nagyon fűti a kíváncsiság. Közben a gyerekek itt ott felbukkanak, hogy kíváncsian szemléljék meg és egy két öreg matróna is rámosolyog foghíjjas mosolyával, miközben haladnak. Úgy tűnik nem mindennap kapnak egy női harcost látogatóba.*
-Úgy tűnik meglepetést okozok.
*Járatja körbe a tekintetét, mosolyoga és megállapodik, azon a helyen, ahol néhány kisebb fiúcska leselkedik éppen egy kifeszített bőrdarab mögött. Int egyet a fejével irányukba, hogy Magori is észrevegye őket.*
568. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-05 18:42:24
Üzenet elküldve: 2014-10-05 18:42:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Zenolita Dravennar//
*Magori a nyíl irányába néz, majd Zenolitára.*
- Igen, az nem az enyém. Csak sejthetem, hogy kié lehet. De nem vagyok benne biztos. Törzsem tagjai, vagy szövetséges törzsek. De lehet, hogy ellenséges törzseké. A lényeg, hogy nem belém fúródott. Most nem vagyunk veszélyben. Na de összegyűjtöm a lovakat. A bőrvérteket pedig leveszem a halottakról és haza viszem. Mindent, amit lehet felhasználunk. Ezzel is megtakarítunk dolgokat.
*Mondja gyakorlatiasan a nomád, majd a két lovat a sajátjához köti. A holttestekről pedig leveszi a bőrpáncélokat és alkarvédőket. Az íjakat is elteszi. Sajátját nem cseréli le, mert szüksége van rá. Az alsó ruházatokat az embereken hagyja, majd nyeregbe ül. A nem rég szerzett hátasokon íjak és bőrvértek vannak.*
- Ezek az íjak túl nagyok nekem. Gyalogosan jó használni ezeket, de többre nem tartom őket. Lovon nem tudnám. Ezeket haza viszem.
*Tovább mennek és órák telnek el. A pusztán egyszer csak meglátni egy hatalmas gulyát. Ott lovasok csattintanak az ostorokkal. Kutyák rohannak terelve a marhákat. Magori mosolyog, mivel tudja, hogy haza ért.*
- Itthon vagyunk. Gyerünk vágtassunk.
*Ekkor a nomád neki kezd és lovával meg a többivel gyorsabban mennek. Ekkor a távolból, négy fős fürkész csapat jelenik meg. Magori int nekik és karját lengetve jelzést ad nekik. A fürkészek felzárkóznak Magoriékhoz. Mind hosszú hajú és bajuszú derék legény ez. Kinek fokosa, kinek buzogány van az oldalán. Íj és pajzs, mindnek van. Egyik sem hiánytalan. A gulya közelébe érnek.*
-Hej! Magori, hogy az anyád úristenit. De rég láttalak ecsém.
*Mondja a pocakos alacsonyabbik. Ő a beszédesebb közülük.*
-Csak nem feleséged van, szép asszonyra tettél szert.
*Mondja a vékony colos alkatú legény, akinek bajsza csak leng. A másik kettő fürkész is örül Magorinak. Ők a csendesebbek és idősebbek. Az egyik legjobb harcosai a ménesnek. A colos alkatű méregetni kezdi Zenolitát.*
- Hé, Nyurga, ne piszkáld mert harap.
*Mindenki nevetni kezd Borsovád megjegyzésére. Ilyenek ezek a nomádok. Víg kedélyű emberek. Magori beér a jurták közé. Rengeteg lovat és állatott lehet látni itt. Egy körből indul ez a jurta rendszer és több kor veszi körül. A külső kör a szegényebbeké. A belső körön pedig nemesebb harcosok élnek. Nomádunk emlékszik arra, amikor a külső körben élt. Az emberek felfigyelnek és integetni kezdenek a nomádnak. Sok kis gyerek is elő bújik. Legtöbbjük a lovaikon ülnek. Arcuk sebes a sok verekedéstől. A két idősebbik fürkész előre megy.*
- Ugye milyen csodálatos ez a hely?
*Kérdezi nomádunk Zenolitát, miközben szemével a földön levő virágokat bámulja.*
*Magori a nyíl irányába néz, majd Zenolitára.*
- Igen, az nem az enyém. Csak sejthetem, hogy kié lehet. De nem vagyok benne biztos. Törzsem tagjai, vagy szövetséges törzsek. De lehet, hogy ellenséges törzseké. A lényeg, hogy nem belém fúródott. Most nem vagyunk veszélyben. Na de összegyűjtöm a lovakat. A bőrvérteket pedig leveszem a halottakról és haza viszem. Mindent, amit lehet felhasználunk. Ezzel is megtakarítunk dolgokat.
*Mondja gyakorlatiasan a nomád, majd a két lovat a sajátjához köti. A holttestekről pedig leveszi a bőrpáncélokat és alkarvédőket. Az íjakat is elteszi. Sajátját nem cseréli le, mert szüksége van rá. Az alsó ruházatokat az embereken hagyja, majd nyeregbe ül. A nem rég szerzett hátasokon íjak és bőrvértek vannak.*
- Ezek az íjak túl nagyok nekem. Gyalogosan jó használni ezeket, de többre nem tartom őket. Lovon nem tudnám. Ezeket haza viszem.
*Tovább mennek és órák telnek el. A pusztán egyszer csak meglátni egy hatalmas gulyát. Ott lovasok csattintanak az ostorokkal. Kutyák rohannak terelve a marhákat. Magori mosolyog, mivel tudja, hogy haza ért.*
- Itthon vagyunk. Gyerünk vágtassunk.
*Ekkor a nomád neki kezd és lovával meg a többivel gyorsabban mennek. Ekkor a távolból, négy fős fürkész csapat jelenik meg. Magori int nekik és karját lengetve jelzést ad nekik. A fürkészek felzárkóznak Magoriékhoz. Mind hosszú hajú és bajuszú derék legény ez. Kinek fokosa, kinek buzogány van az oldalán. Íj és pajzs, mindnek van. Egyik sem hiánytalan. A gulya közelébe érnek.*
-Hej! Magori, hogy az anyád úristenit. De rég láttalak ecsém.
*Mondja a pocakos alacsonyabbik. Ő a beszédesebb közülük.*
-Csak nem feleséged van, szép asszonyra tettél szert.
*Mondja a vékony colos alkatú legény, akinek bajsza csak leng. A másik kettő fürkész is örül Magorinak. Ők a csendesebbek és idősebbek. Az egyik legjobb harcosai a ménesnek. A colos alkatű méregetni kezdi Zenolitát.*
- Hé, Nyurga, ne piszkáld mert harap.
*Mindenki nevetni kezd Borsovád megjegyzésére. Ilyenek ezek a nomádok. Víg kedélyű emberek. Magori beér a jurták közé. Rengeteg lovat és állatott lehet látni itt. Egy körből indul ez a jurta rendszer és több kor veszi körül. A külső kör a szegényebbeké. A belső körön pedig nemesebb harcosok élnek. Nomádunk emlékszik arra, amikor a külső körben élt. Az emberek felfigyelnek és integetni kezdenek a nomádnak. Sok kis gyerek is elő bújik. Legtöbbjük a lovaikon ülnek. Arcuk sebes a sok verekedéstől. A két idősebbik fürkész előre megy.*
- Ugye milyen csodálatos ez a hely?
*Kérdezi nomádunk Zenolitát, miközben szemével a földön levő virágokat bámulja.*
567. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-03 20:50:05
Üzenet elküldve: 2014-10-03 20:50:05
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Borsovád Magori//
*Borsovád jelzésére mire felocsudna már előre is kerül nyeregbe. Nemsokára a támadókat a nomád nyilaival megállítja. Érzékeli, hogy az egyik nyíl más mint a többi, de nem érkezik utánna több, pedig már pont figyelmeztette volna, de aférfi izgatottan szemléli és közli, hogy már közel az otthona, így ő is elhallgat. A felszólításra a lovakat kezdi szemlélni. Az általa megállított martalóc, már leesett a nyeregből és életelen teste a ló mellett hever. A csata ellenére a ló nem ugrott meg és nem vágtat el. Ahogy szemléli megállapítja, hogy okos nyugodt természetű jószág lehet. Igaz a színe szürke, de ez tetszik neki. Megközelíti a lovat, aki egy kicsit nyugtalanul felnyerí és a fejét rázza idegesen. Nyugtatgatja gyorsan, hogy elfogadja. Szépen elkezd hozzá beszélni és lassan hozzáér az orrához, a ló kicsit elkapja a fejét, de láthatóan már kisebb lendülettel és a következő próbálkozással, már sikerül hozzáérnie és megsimogatnia. Táskája egy kissé zilált, de azért sikerül belőle előhalásznia az utolsó almát és a ló orra alá dugja. Az kicsit még kéreti magát, de utánna elfogadja és engedi, hogy felszáljon a nyergébe. Előre hajol a ló füleihez és megpaskolja a nyakát.*
-Enyém vagy már kislány, ne aggódj jó dolgod lesz.
*Mosolyogva néz a nomádra. Mikor megdícséri, hogy jól elbánt az egyik támadóval valahogy nem figyel a józanságra és fülig pirul a dícsérettől. Gyorsan elfordítja a fejét mikor érzi, hogy a pír elöntötte az arcát. Kicsit bosszankodik magán nem szokot irulni-pirulni, ez csak is Magori közelében fordul elő vele. Kicsit köhécsel és gyorsan vissza fordul a férfi felé, amjd nyugalmat erőltet magára. Már a száján van, hogy megmondja mennyire lenyűgözte, megint, ahogy az íjjal bánt, de lenyeli a lelkes szavakat. Megfogadta, hogy távol tartja magától, így nem akar lelkesedni, akármennyire is szeretne.*
-Köszönöm. Te se voltál rossz. Tetszik a ló? Azt hiszem nem is bánja nagyon a gazdacserét.
*Szeme a nyílra téved és gonterhelten ráncolja össze a szemöldökét.*
-Szerinted még mindig veszélyben vagyunk? Az nem a te nyilad volt ugye?
*Mutat a kék nyilra, majd kérdő tekintettel néz rá.*
*Borsovád jelzésére mire felocsudna már előre is kerül nyeregbe. Nemsokára a támadókat a nomád nyilaival megállítja. Érzékeli, hogy az egyik nyíl más mint a többi, de nem érkezik utánna több, pedig már pont figyelmeztette volna, de aférfi izgatottan szemléli és közli, hogy már közel az otthona, így ő is elhallgat. A felszólításra a lovakat kezdi szemlélni. Az általa megállított martalóc, már leesett a nyeregből és életelen teste a ló mellett hever. A csata ellenére a ló nem ugrott meg és nem vágtat el. Ahogy szemléli megállapítja, hogy okos nyugodt természetű jószág lehet. Igaz a színe szürke, de ez tetszik neki. Megközelíti a lovat, aki egy kicsit nyugtalanul felnyerí és a fejét rázza idegesen. Nyugtatgatja gyorsan, hogy elfogadja. Szépen elkezd hozzá beszélni és lassan hozzáér az orrához, a ló kicsit elkapja a fejét, de láthatóan már kisebb lendülettel és a következő próbálkozással, már sikerül hozzáérnie és megsimogatnia. Táskája egy kissé zilált, de azért sikerül belőle előhalásznia az utolsó almát és a ló orra alá dugja. Az kicsit még kéreti magát, de utánna elfogadja és engedi, hogy felszáljon a nyergébe. Előre hajol a ló füleihez és megpaskolja a nyakát.*
-Enyém vagy már kislány, ne aggódj jó dolgod lesz.
*Mosolyogva néz a nomádra. Mikor megdícséri, hogy jól elbánt az egyik támadóval valahogy nem figyel a józanságra és fülig pirul a dícsérettől. Gyorsan elfordítja a fejét mikor érzi, hogy a pír elöntötte az arcát. Kicsit bosszankodik magán nem szokot irulni-pirulni, ez csak is Magori közelében fordul elő vele. Kicsit köhécsel és gyorsan vissza fordul a férfi felé, amjd nyugalmat erőltet magára. Már a száján van, hogy megmondja mennyire lenyűgözte, megint, ahogy az íjjal bánt, de lenyeli a lelkes szavakat. Megfogadta, hogy távol tartja magától, így nem akar lelkesedni, akármennyire is szeretne.*
-Köszönöm. Te se voltál rossz. Tetszik a ló? Azt hiszem nem is bánja nagyon a gazdacserét.
*Szeme a nyílra téved és gonterhelten ráncolja össze a szemöldökét.*
-Szerinted még mindig veszélyben vagyunk? Az nem a te nyilad volt ugye?
*Mutat a kék nyilra, majd kérdő tekintettel néz rá.*
566. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-03 19:01:22
Üzenet elküldve: 2014-10-03 19:01:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// Zenolita Dravennar //
*Zenolita parancsára a nomád szemmel tartja azt a kettőt, akik próbálják hátulról megtámadni őket. Eddig lovukkal csak oldalt vannak. Az íjászunk sikeresen kitér a nyílvesszőktől, amik a füle mellett zúgnak el a távolba. Zenolita tőrével eltalálja az előttük levő közeli célpontot. A nomád ekkor bólint Zenolitának és reméli, hogy a nő érti mire gondol.*
-Ülj előre, mert így nehezen tudok támadni.
*Majd újra bólint a nőnek. Hátra fordul a nyeregben és megkapja Zenolita hónalját és gyorsan maga elé ülteti. Ekkor a nomád íj húrjára újabb nyílvesszőt tesz és megfeszíti az ideget. A nyílvessző repülni kezd és pont az egyik bandita mellkasába fúródik, amitől az a földre zuhan lováról. A másik Bandita ordítani kezd, de torkát keresztül üti egy nyílvessző. A tollazata sötét kék. A nomád nem akar hinni a szemének, amikor meglátja ezt. Nem tudja ki lőhette mert nem lát senkit a közelben. Lovával körbe vágtázik a holttestek körül. De sehol sem lát fenyegetést, de érzi, hogy figyelik. A lovával oda megy a holttestekhez. Három ló gazdátlanul.*
- Zenolita. Válasz magadnak lovat. Itt a lehetőség.
*Mosolyog a nomád, mert tudja, hogy ez az egyik felvértezés része a nomád életnél.*
- Amit megölsz. Az a tiéd. Ezt jól jegyezd meg.
*A nomádunk elsétál a sötétkék tollazatú nyílvesszőhöz. Ismeri ezt a jelzést. Itt vannak és figyelik őt. A nomádunk izgulni kezd. Tudja hogy az otthon már közel van.*
- Hamarosan megérkezünk. Elég ügyes voltál. Tetszett, ahogyan elintézted azt ott.
*Rámutat arra a testre, amiben Zenolita tőre áll.*
*Zenolita parancsára a nomád szemmel tartja azt a kettőt, akik próbálják hátulról megtámadni őket. Eddig lovukkal csak oldalt vannak. Az íjászunk sikeresen kitér a nyílvesszőktől, amik a füle mellett zúgnak el a távolba. Zenolita tőrével eltalálja az előttük levő közeli célpontot. A nomád ekkor bólint Zenolitának és reméli, hogy a nő érti mire gondol.*
-Ülj előre, mert így nehezen tudok támadni.
*Majd újra bólint a nőnek. Hátra fordul a nyeregben és megkapja Zenolita hónalját és gyorsan maga elé ülteti. Ekkor a nomád íj húrjára újabb nyílvesszőt tesz és megfeszíti az ideget. A nyílvessző repülni kezd és pont az egyik bandita mellkasába fúródik, amitől az a földre zuhan lováról. A másik Bandita ordítani kezd, de torkát keresztül üti egy nyílvessző. A tollazata sötét kék. A nomád nem akar hinni a szemének, amikor meglátja ezt. Nem tudja ki lőhette mert nem lát senkit a közelben. Lovával körbe vágtázik a holttestek körül. De sehol sem lát fenyegetést, de érzi, hogy figyelik. A lovával oda megy a holttestekhez. Három ló gazdátlanul.*
- Zenolita. Válasz magadnak lovat. Itt a lehetőség.
*Mosolyog a nomád, mert tudja, hogy ez az egyik felvértezés része a nomád életnél.*
- Amit megölsz. Az a tiéd. Ezt jól jegyezd meg.
*A nomádunk elsétál a sötétkék tollazatú nyílvesszőhöz. Ismeri ezt a jelzést. Itt vannak és figyelik őt. A nomádunk izgulni kezd. Tudja hogy az otthon már közel van.*
- Hamarosan megérkezünk. Elég ügyes voltál. Tetszett, ahogyan elintézted azt ott.
*Rámutat arra a testre, amiben Zenolita tőre áll.*
565. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-02 18:31:01
Üzenet elküldve: 2014-10-02 18:31:01
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Borsovád Magori//
*Kitartóan nézi a vizet, mikor a Magori mellé lép, nem akar ránézni, nehogy azt a különös gyengeséget érezze a térdében, mint mindig, amikor közel érzi magághoz, így nem is látja a nyílvesszőt, ami felé repül. A férfi kiáltására ösztönösen ugrik félre azonnal, még pont idejében, hogy ne kerüljön veszedelmes közelségbe a kilőtt nyilakkal. Összeszorított szájjal nézi, ahogy a nomád nyeregbe pattan és szinte ugrik is utána. Meg könnyebülésére nem a hátukat mutatják az ellenek, hanem egyenesen feléjük vágtatnak, Szeme elkezd csillogni az izgalomtól és mivel kardja nem sokat ér a nagy távolság miatt, inkább egy dobótőrt vesz ki a vágta közben csizmájából. Távolabb vannak, de látja a három lovast. Most jól jönne, ha lenne íja, amivel bánni is tud de, ha csak kicsit közelebb jönnének, legalább egyet a másvilágra küldene az biztos. Ahogy egyre éleződik a helyzet szíve a lüktetni kezd és a fejében csak egy gondolat dübörög. Győzni és életben maradni, vagy győzni és meghalni! Szemét le sem veszi a támadókról és felhangzik a csatakiáltása, aminek hangja megacélozza idegeit. A három nyilas felocsúdni látszik, mert feléjük kezdenek vágtatni. A nomád boszorkányos ügyességgel kerüli el a nyilakat, de az egyik így is éppen a feje mellett süvít el. A három nyilas támadó gyorsan választ, úgy tűnik jól bevált taktikát, mert három irányba nyitnak, mint a legyező és három felé kezdenek lovagolni. Így eggyel pont szemben találják magukat, de a ketten nagy ívben a hátukba próbálnak kerülni. A szembe jövő martalóc félig bekötött szeme már jól látszik, mert egyre közelebb kerül. Számolja magában a métereket. Mindjárt eléri a dobótőre.*
-Vigyázz mögénk kerül a másik kettő. Ezt itt elől elintézem csak figyelj azokra hátul.
*Még egy nyílvessző süvít el és Borsovád megint csak manőverezni kényszerül. A lendülettől kénytelen újra megkapaszkodni és nem tudja eldobni a tőrt. Amint érzi a stabilitást szemével beméri a támadót, aki éppen új nyilat illeszt az íjhoz. Felméri, hogy ez az ideális pillanat már alig lehet hét méter közöttük. Lecsukja a szemét nagy levegőt vesz, majd kinyitja és egy pillanat alatt beméri a célt. Stabilan biztosan dobja a tőrt és a fickó az íjat, már nem tudja felemelni. A tőr egyenesen a nyakába fúródik és lovára dől.*
A hozzászólás írója (Zenolita Dravennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.02 19:26:20
*Kitartóan nézi a vizet, mikor a Magori mellé lép, nem akar ránézni, nehogy azt a különös gyengeséget érezze a térdében, mint mindig, amikor közel érzi magághoz, így nem is látja a nyílvesszőt, ami felé repül. A férfi kiáltására ösztönösen ugrik félre azonnal, még pont idejében, hogy ne kerüljön veszedelmes közelségbe a kilőtt nyilakkal. Összeszorított szájjal nézi, ahogy a nomád nyeregbe pattan és szinte ugrik is utána. Meg könnyebülésére nem a hátukat mutatják az ellenek, hanem egyenesen feléjük vágtatnak, Szeme elkezd csillogni az izgalomtól és mivel kardja nem sokat ér a nagy távolság miatt, inkább egy dobótőrt vesz ki a vágta közben csizmájából. Távolabb vannak, de látja a három lovast. Most jól jönne, ha lenne íja, amivel bánni is tud de, ha csak kicsit közelebb jönnének, legalább egyet a másvilágra küldene az biztos. Ahogy egyre éleződik a helyzet szíve a lüktetni kezd és a fejében csak egy gondolat dübörög. Győzni és életben maradni, vagy győzni és meghalni! Szemét le sem veszi a támadókról és felhangzik a csatakiáltása, aminek hangja megacélozza idegeit. A három nyilas felocsúdni látszik, mert feléjük kezdenek vágtatni. A nomád boszorkányos ügyességgel kerüli el a nyilakat, de az egyik így is éppen a feje mellett süvít el. A három nyilas támadó gyorsan választ, úgy tűnik jól bevált taktikát, mert három irányba nyitnak, mint a legyező és három felé kezdenek lovagolni. Így eggyel pont szemben találják magukat, de a ketten nagy ívben a hátukba próbálnak kerülni. A szembe jövő martalóc félig bekötött szeme már jól látszik, mert egyre közelebb kerül. Számolja magában a métereket. Mindjárt eléri a dobótőre.*
-Vigyázz mögénk kerül a másik kettő. Ezt itt elől elintézem csak figyelj azokra hátul.
*Még egy nyílvessző süvít el és Borsovád megint csak manőverezni kényszerül. A lendülettől kénytelen újra megkapaszkodni és nem tudja eldobni a tőrt. Amint érzi a stabilitást szemével beméri a támadót, aki éppen új nyilat illeszt az íjhoz. Felméri, hogy ez az ideális pillanat már alig lehet hét méter közöttük. Lecsukja a szemét nagy levegőt vesz, majd kinyitja és egy pillanat alatt beméri a célt. Stabilan biztosan dobja a tőrt és a fickó az íjat, már nem tudja felemelni. A tőr egyenesen a nyakába fúródik és lovára dől.*
A hozzászólás írója (Zenolita Dravennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.02 19:26:20
564. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-02 16:17:59
Üzenet elküldve: 2014-10-02 16:17:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// Zenolita Dravennar //
*Borsovád csak maga elé néz a lány szavai után. Hosszas néma csend következik majd megszólal egyhangúan és a messzeségbe néz a nomád.*
- Sokan csak pusztának nézik. Semmibe veszik ezt a helyet. Még is rengeteg jó bajtársat nevelt ki ez a föld. A fű ahogyan a földből kinő. A folyó, mely életet add az élőlényeknek. A kevés fás terület, ahol meglehet húzódni a naptól. A kis domb, ami mögé el lehet bújni. Az állatok és tücskök zenéje. Ez mind felbecsülhetetlen dolog. Aki nem élt itt. Az nem tudja hogy milyen ez az érzés.
*Ekkor a Zenolita közelébe megy és a folyóba meríti bőrtömlőjét. Lova szintén oda megy és szomját oltja. A nomád hunyorítani kezdi a szemét, majd feltekint az égre és látja, hogy száll felé valami. Annyira vékony hogy nehezen látja. Szeme hirtelen kikerekedik és szája is nyílik hogy szóljon Zenolitának.*
- Vigyázz! Nyílvesszők az égben! Menj arrébb!
*A nomád lába elé csapódik be az egyik nyílvessző, majd a többi a folyóba és annak túl partjára. Borsovád nem habozik és felül a lovára. Zenolitának nyújtja a karját hogy gyorsan felsegítse őt is. Ha pedig a lán vele tart, akkor elvágtáznak a támadás irányába.*
- Arról jött. Készülj a legrosszabbra.
*Nomádunk szeme összeszűkül az érzésektől és haragra gerjed. Tudja jól, hogy még nincsen otthon és veszély fenyegeti. A domb mögül megjelenik három lovasíjász. Könnyű vértezettel vannak felszerelve. Íjaik, viszont nagyobb távolságokra is képesek, mint Borsovádé. Újabb nyilak érkeznek, de ezt sólyom szemű kalandorunk látja és lovával kikerüli. A támadók meghökkennek, amikor látják, hogy Magori megrohamozza őket.*
- Ezt a marhát. Nézzétek. Azt hiszi van ellenünk esélye.
*Mondja az, akinek az arca tele van hegekkel. Látszik, hogy ő a vezére a három fős csapatnak.*
- Akkor adjunk neki.
*Mondja a magasabbik martalóc, akinek az egyik szeme be van kötve. Fejét egy fekete Szövettel takarja, így nem látszik a haja. Fekete szakálla annál inkább.*
*Borsovád csak maga elé néz a lány szavai után. Hosszas néma csend következik majd megszólal egyhangúan és a messzeségbe néz a nomád.*
- Sokan csak pusztának nézik. Semmibe veszik ezt a helyet. Még is rengeteg jó bajtársat nevelt ki ez a föld. A fű ahogyan a földből kinő. A folyó, mely életet add az élőlényeknek. A kevés fás terület, ahol meglehet húzódni a naptól. A kis domb, ami mögé el lehet bújni. Az állatok és tücskök zenéje. Ez mind felbecsülhetetlen dolog. Aki nem élt itt. Az nem tudja hogy milyen ez az érzés.
*Ekkor a Zenolita közelébe megy és a folyóba meríti bőrtömlőjét. Lova szintén oda megy és szomját oltja. A nomád hunyorítani kezdi a szemét, majd feltekint az égre és látja, hogy száll felé valami. Annyira vékony hogy nehezen látja. Szeme hirtelen kikerekedik és szája is nyílik hogy szóljon Zenolitának.*
- Vigyázz! Nyílvesszők az égben! Menj arrébb!
*A nomád lába elé csapódik be az egyik nyílvessző, majd a többi a folyóba és annak túl partjára. Borsovád nem habozik és felül a lovára. Zenolitának nyújtja a karját hogy gyorsan felsegítse őt is. Ha pedig a lán vele tart, akkor elvágtáznak a támadás irányába.*
- Arról jött. Készülj a legrosszabbra.
*Nomádunk szeme összeszűkül az érzésektől és haragra gerjed. Tudja jól, hogy még nincsen otthon és veszély fenyegeti. A domb mögül megjelenik három lovasíjász. Könnyű vértezettel vannak felszerelve. Íjaik, viszont nagyobb távolságokra is képesek, mint Borsovádé. Újabb nyilak érkeznek, de ezt sólyom szemű kalandorunk látja és lovával kikerüli. A támadók meghökkennek, amikor látják, hogy Magori megrohamozza őket.*
- Ezt a marhát. Nézzétek. Azt hiszi van ellenünk esélye.
*Mondja az, akinek az arca tele van hegekkel. Látszik, hogy ő a vezére a három fős csapatnak.*
- Akkor adjunk neki.
*Mondja a magasabbik martalóc, akinek az egyik szeme be van kötve. Fejét egy fekete Szövettel takarja, így nem látszik a haja. Fekete szakálla annál inkább.*
563. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-01 17:17:02
Üzenet elküldve: 2014-10-01 17:17:02
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//Themis, Las Hagger//
*Lisast engedelmeskedik, és leül, hogy a Pap bekötözze a harapást. Közben tovább fülel, hátha újra hallja a kiáltást. De mivel a többiek nem hallottak semmit, és láthatóan Shael se fülel, így hamar beletörődik, hogy biztosan csak képzelődött. Szeretné, ha Merel előkerülne végre. Aggódik a fiatal lányért. Lehetséges ezért is képzelte azt, hogy hallja a hangját. Szeretné hallani.*
-Szerintetek Merel... *~Meghalt?~ Nem tudja kimondani. Fél, hogy így van.* ...jól van? *Változtatja meg végül a mondat végét, majd a pap kérdésére gyorsan rávágja válaszát.*
-Jól vagyok, tudok menni. Most így bekötve már kevésbé lüktet. Köszönöm.
*Ha a Pap végzett a seb bekötözésével, Lisast feláll, és a csapat így tovább indulhat.*
*Lisast engedelmeskedik, és leül, hogy a Pap bekötözze a harapást. Közben tovább fülel, hátha újra hallja a kiáltást. De mivel a többiek nem hallottak semmit, és láthatóan Shael se fülel, így hamar beletörődik, hogy biztosan csak képzelődött. Szeretné, ha Merel előkerülne végre. Aggódik a fiatal lányért. Lehetséges ezért is képzelte azt, hogy hallja a hangját. Szeretné hallani.*
-Szerintetek Merel... *~Meghalt?~ Nem tudja kimondani. Fél, hogy így van.* ...jól van? *Változtatja meg végül a mondat végét, majd a pap kérdésére gyorsan rávágja válaszát.*
-Jól vagyok, tudok menni. Most így bekötve már kevésbé lüktet. Köszönöm.
*Ha a Pap végzett a seb bekötözésével, Lisast feláll, és a csapat így tovább indulhat.*
562. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-09-29 18:57:17
Üzenet elküldve: 2014-09-29 18:57:17
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Borsovád Magori//
*Ameddig a szem ellát füves bozótos síkság jelzi, hogy megérkeztek a füves pusztára. A látótérben hamarosan víz csillan, ami egy nem is olyan vékony érből érkezik, a távolban. Nagyon megörül a víz látávnyának és boldog mosoly terül el az arcán. Nekik is és a lónak is nagyon kell már a víz. Mikor odaérnek Magori után ő is leszáll a nyeregből és leggugolva a víz mellé, hogy megmossa az arcát. A hűvös víz végig csorog az arcán és ő megkönnyebbülten sóhajt fel. Végig pásztázza a tájat, tekintetével, de nem lát sem fát sem mást az egész egy sík terep.*
-Ez a puszta? Erre felé él a néped? Nem könnyű terep, sehol nem látok erdőt. Nehéz lehet itt az élet.
*Érez valami erőt ezen a helyen, ahol a túlélés törvényei uralkodnak és úgy találja a férfi nagyon is ide illik a természet uralta végtelen tájra. Szemével végig méri a magas erős testet és megállapítja magában, hogy a nomád szikár izmos termete, számára nagyon vonzó. Zavartan kapja el a tekintetét, mikor véletlenül talélkozik a férfi kék íriszeivel, nem akarja, hogy gondolatai leolvashatóak legyenek az arcáról, így a vizet kezdi pásztázni.*
~Jobb, ha távol tartom magamtól. A fogadalmam nem változott, de nem akarok vele harcolni! Jobb lesz, ha nem kerülök közelebb hozzá.~
*Ameddig a szem ellát füves bozótos síkság jelzi, hogy megérkeztek a füves pusztára. A látótérben hamarosan víz csillan, ami egy nem is olyan vékony érből érkezik, a távolban. Nagyon megörül a víz látávnyának és boldog mosoly terül el az arcán. Nekik is és a lónak is nagyon kell már a víz. Mikor odaérnek Magori után ő is leszáll a nyeregből és leggugolva a víz mellé, hogy megmossa az arcát. A hűvös víz végig csorog az arcán és ő megkönnyebbülten sóhajt fel. Végig pásztázza a tájat, tekintetével, de nem lát sem fát sem mást az egész egy sík terep.*
-Ez a puszta? Erre felé él a néped? Nem könnyű terep, sehol nem látok erdőt. Nehéz lehet itt az élet.
*Érez valami erőt ezen a helyen, ahol a túlélés törvényei uralkodnak és úgy találja a férfi nagyon is ide illik a természet uralta végtelen tájra. Szemével végig méri a magas erős testet és megállapítja magában, hogy a nomád szikár izmos termete, számára nagyon vonzó. Zavartan kapja el a tekintetét, mikor véletlenül talélkozik a férfi kék íriszeivel, nem akarja, hogy gondolatai leolvashatóak legyenek az arcáról, így a vizet kezdi pásztázni.*
~Jobb, ha távol tartom magamtól. A fogadalmam nem változott, de nem akarok vele harcolni! Jobb lesz, ha nem kerülök közelebb hozzá.~
561. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-09-28 14:17:37
Üzenet elküldve: 2014-09-28 14:17:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Themis//
-Nyé.- *Dobja el Merel a gombát, ahogy kialszik, és megpróbálja minél kiljebb nyitni a szemét, hogy lásson valamit a néhány gomba megvilágította sötétben. Szuttyompöttynek mintha lenne elképzelése, hogy merre van az út, így hát követi az állatot. Biztos az italokhoz van jó orra, és bárhol megtalálja az utat a legközelebbi fogadóig, ami most egyben a kiutat is jelenti ezekből a járatokból, jut a következtetésre a lány. Lehet, egy kicsit elrugaszkodott következtetés, de az eredménye úgyis ugyanaz, és most az számít ide.
Már épp fontolgatná, hogy mégegyszer megszólítsa a sötétet, amikor a patkány visszaiszkol Merel lábához. A lány felveszi az állatot a kezébe, és óvatosan araszolva halad tovább, biztos benne, hogy van ott valami vagy valaki, aki visszariasztotta a patkányt. És valóban.*
-Igen.- *Mondja bátortalanul. Nem tudja, ki a sötételf, vagy hogy milyen szándékai lehetnek, de nem nagyon van innen értelme elfutni, főleg, hogy az egyetlen út amit eddig biztosan ismer, az az üregbe vezető zsákutca.*
-Kérem, eltévedtem... Egy kicsit nagyon.
-Nyé.- *Dobja el Merel a gombát, ahogy kialszik, és megpróbálja minél kiljebb nyitni a szemét, hogy lásson valamit a néhány gomba megvilágította sötétben. Szuttyompöttynek mintha lenne elképzelése, hogy merre van az út, így hát követi az állatot. Biztos az italokhoz van jó orra, és bárhol megtalálja az utat a legközelebbi fogadóig, ami most egyben a kiutat is jelenti ezekből a járatokból, jut a következtetésre a lány. Lehet, egy kicsit elrugaszkodott következtetés, de az eredménye úgyis ugyanaz, és most az számít ide.
Már épp fontolgatná, hogy mégegyszer megszólítsa a sötétet, amikor a patkány visszaiszkol Merel lábához. A lány felveszi az állatot a kezébe, és óvatosan araszolva halad tovább, biztos benne, hogy van ott valami vagy valaki, aki visszariasztotta a patkányt. És valóban.*
-Igen.- *Mondja bátortalanul. Nem tudja, ki a sötételf, vagy hogy milyen szándékai lehetnek, de nem nagyon van innen értelme elfutni, főleg, hogy az egyetlen út amit eddig biztosan ismer, az az üregbe vezető zsákutca.*
-Kérem, eltévedtem... Egy kicsit nagyon.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2949-2968