Külső területek - Füves puszta
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 31 (601. - 620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2949-2968
620. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-23 17:39:36
Üzenet elküldve: 2014-10-23 17:39:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A végzet útjai//
*A tűznél hát van idő és alkalom is a beszélgetésre, a jövőn való elgondolkodásnak és tervezgetésnek. Közben felméri a törzs erejét, az összeverbuválódottak látható és felismerhető képességeit. És persze elkönyveli magában saját véleményét, mit azért csak módjával és óvatosan oszt meg másokkal. Egyikük pedig Tawin persze, ki velük érkezett, s noha lehet nem kerültek baráti kapcsolatba, azért kijön vele, úgy ahogy.*
-Tisztelet érte.
*Válaszolja neki lovagias viselkedéséért. Hiszen szándékában áll kiállni a védtelenekért, pedig azt sem tudja, nem épp a másik nomád csoportosulás követett -e el bosszút rajtuk. Hiszen csak most ismerték meg őket, s akár még fordítva is lehetne. Avagy a két nemzetség közti időleges vagy emlékezet óta tartó ősi gyűlöletről van -e szó. Talán mindezen gyötrő kételyek kiülnek arcára is, miközben felel.*
-Megvallom, nekem édes mindegy. Sorsom elrendeltetett, de úgy hiszem.
*Itt a nőstény szavai szakítják meg gondolatmenetét. Figyelme arra terelődik, mit Monoria mutat. Közben fegyvere markolatára téved jobbja is, majd balja pajzsára, s ekképp emelkedik fel ültéből. De nem fordul egyenest a közelgő felé, inkább a nomád és lovaghölgye készülődését figyeli látszólag. Jobbjával rájuk is mutat, majd halkítva hangján fojtottan így szól.*
-Te kerülj a másik irányból. Én karjaidba kergetem.
*Majd elindul a kialakulóban lévő párbaj felé, hogy alkalomadtán eltűnjön a sátrak közt, s a fűben settenkedjen. Noha nem éppen ehhez van öltözve ugyebár, elég zajos, legalábbis a bőrvérthez és nomád viselethez képest saját láncinge. De jelenleg nem is célja becserkészni, hisz nem orgyilkos, sem nem lopakodó művész, ellenben megjelenésével talán (reméli) megzavarja majd a fűben lapuló ellenséget. Innentől kezdve már úgymond minden Tawin felelőssége, hogy életben marad -e a beszivárgó csúszómászó, és hogy ő maga túléli -e egyáltalán. Hiszen nincs leírva sehol, hogy ne lenne képes az ellen meglepetésre.
Közben kissé hátrább, harmadik irányból Endruin is feltűnik, így már harapófogóba fogták a túl merész kémet.*
*A tűznél hát van idő és alkalom is a beszélgetésre, a jövőn való elgondolkodásnak és tervezgetésnek. Közben felméri a törzs erejét, az összeverbuválódottak látható és felismerhető képességeit. És persze elkönyveli magában saját véleményét, mit azért csak módjával és óvatosan oszt meg másokkal. Egyikük pedig Tawin persze, ki velük érkezett, s noha lehet nem kerültek baráti kapcsolatba, azért kijön vele, úgy ahogy.*
-Tisztelet érte.
*Válaszolja neki lovagias viselkedéséért. Hiszen szándékában áll kiállni a védtelenekért, pedig azt sem tudja, nem épp a másik nomád csoportosulás követett -e el bosszút rajtuk. Hiszen csak most ismerték meg őket, s akár még fordítva is lehetne. Avagy a két nemzetség közti időleges vagy emlékezet óta tartó ősi gyűlöletről van -e szó. Talán mindezen gyötrő kételyek kiülnek arcára is, miközben felel.*
-Megvallom, nekem édes mindegy. Sorsom elrendeltetett, de úgy hiszem.
*Itt a nőstény szavai szakítják meg gondolatmenetét. Figyelme arra terelődik, mit Monoria mutat. Közben fegyvere markolatára téved jobbja is, majd balja pajzsára, s ekképp emelkedik fel ültéből. De nem fordul egyenest a közelgő felé, inkább a nomád és lovaghölgye készülődését figyeli látszólag. Jobbjával rájuk is mutat, majd halkítva hangján fojtottan így szól.*
-Te kerülj a másik irányból. Én karjaidba kergetem.
*Majd elindul a kialakulóban lévő párbaj felé, hogy alkalomadtán eltűnjön a sátrak közt, s a fűben settenkedjen. Noha nem éppen ehhez van öltözve ugyebár, elég zajos, legalábbis a bőrvérthez és nomád viselethez képest saját láncinge. De jelenleg nem is célja becserkészni, hisz nem orgyilkos, sem nem lopakodó művész, ellenben megjelenésével talán (reméli) megzavarja majd a fűben lapuló ellenséget. Innentől kezdve már úgymond minden Tawin felelőssége, hogy életben marad -e a beszivárgó csúszómászó, és hogy ő maga túléli -e egyáltalán. Hiszen nincs leírva sehol, hogy ne lenne képes az ellen meglepetésre.
Közben kissé hátrább, harmadik irányból Endruin is feltűnik, így már harapófogóba fogták a túl merész kémet.*
619. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-23 11:01:35
Üzenet elküldve: 2014-10-23 11:01:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//Themis, Las Hagger//
*Sétál pár lépést, hogy megbizonyosodjon róla, valóban képes e továbbhaladni. Úgy néz ki, hogy nem fogja hátráltatni a csapatot. Nem fáj neki annyira, hogy emiatt lassabban keljen mennie. Persze érzi, néha néha belenyilal egy kis fájdalom a lábába, de nem olyan elviselhetetlenül. Nem ő volt a célpont, Shael csak elvétette a harapást. Valószínű sokkal rosszabbul járt volna, ha a hiúz célirányosan őt támadja meg. Beleborzong a gondolatba, majd megsimogatja a hiúz fejét.*
-Biztos. Jól vagyok. *Válaszolja az elfnek, majd elmosolyodik. Jól esik neki, hogy Las aggódik érte.
Továbbindulnak, majd a hang hatására Lisast megtorpan és fülel. Nézi a többieket, de nem szól, hátha megint nem hallják. ~Kezdek lehet becsavarodni?? A többieknek bizonyára sokkal jobb a hallása, még Shaelnek is biztosan élesebb, de senki se hallotta.~ Abban reménykedik, hogy most ők is felkapják a fejüket a kiáltásra, máskülönben komolyan elkezd aggódni maga miatt.*
*Sétál pár lépést, hogy megbizonyosodjon róla, valóban képes e továbbhaladni. Úgy néz ki, hogy nem fogja hátráltatni a csapatot. Nem fáj neki annyira, hogy emiatt lassabban keljen mennie. Persze érzi, néha néha belenyilal egy kis fájdalom a lábába, de nem olyan elviselhetetlenül. Nem ő volt a célpont, Shael csak elvétette a harapást. Valószínű sokkal rosszabbul járt volna, ha a hiúz célirányosan őt támadja meg. Beleborzong a gondolatba, majd megsimogatja a hiúz fejét.*
-Biztos. Jól vagyok. *Válaszolja az elfnek, majd elmosolyodik. Jól esik neki, hogy Las aggódik érte.
Továbbindulnak, majd a hang hatására Lisast megtorpan és fülel. Nézi a többieket, de nem szól, hátha megint nem hallják. ~Kezdek lehet becsavarodni?? A többieknek bizonyára sokkal jobb a hallása, még Shaelnek is biztosan élesebb, de senki se hallotta.~ Abban reménykedik, hogy most ők is felkapják a fejüket a kiáltásra, máskülönben komolyan elkezd aggódni maga miatt.*
618. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-23 07:35:28
Üzenet elküldve: 2014-10-23 07:35:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A végzet útjai//
*Elgondolkodik azon, amit nem sokkal ezelőtt az elf gyógyítónak mondott. Azt mondta neki, amikor kérdezte a végzett hozta ide, mint itt mindenkit. Egy ideje már nem tudta megkérdezni a rúnákat és nem számított ennyi zavaró körülményre maga körül. Igaza volt a kis elfnek valóban nem érti a segítőszándékot. Tiltakozás a végzet ellen és miért? Nagyából semmiért, tényleg érthetetlen.*
~Az erdei népektől ugye ne várjunk mást, bosszantóan öntelt népség. Gyógyít, mert azt gondolja felül írhatja a sors akaratát, micsoda hiú gondolat.~
*Most, a tűz mellett az utolsó hús cafatot is eltépi fogaival és lenyeli, majd kimérten mosolyog egyet Acomára.*
-Kételyeid vannak? Azt hiszem a válasz a kérdésedre, egyre közelebb kúszik a táborhoz a fűben lapulva.
*Int szemével a lovak felé, ahol az ellenséges kém, már a legközelebbi jurta takarásában fekszik, úgy látszik elkerülte az előbb utána küldött harcos kardját. Majd, mintha csak valami lényegtelen információt osztott volna meg az előbb, teljes nyugalommal és érdeklődő tekintettel Tawinra néz, talán most először, mióta találkoztak. Jól megnézi magának, majd nem szívesen, de hangosan is elismeri.*
-A világon semmi nem történik, hiába, még az sem, hogy egy szőke, északi uracska akad egy lovag és egy sötételf útjába, csak még nem ismerjük a sors szándékát mindezzel. Mi is itt maradunk egy ideig.
*Jelenti ki teljes bizonyossággal, majd halkan megjegyzi*
-Talán, azért küldött a sors az utunkba, hogy a fűben lapuló ellenséges kígyót, lehetőleg élve segíts elkapni. Ha megszökik, hiába a nemes szándék itt halsz meg hőn szeretett nomádjaiddal együtt.
*Kicsit sziszegve felkuncog aztán még egyszer utoljára tekintetével a fűben lapuló irányába mutat.*
~Na ember ivadékok akkor lássuk mit tartogat a sors nektek.~
*A gondolat szórakoztatóbb, mit az előző eszmefuttatása volt és jókedve visszatér.*
*Elgondolkodik azon, amit nem sokkal ezelőtt az elf gyógyítónak mondott. Azt mondta neki, amikor kérdezte a végzett hozta ide, mint itt mindenkit. Egy ideje már nem tudta megkérdezni a rúnákat és nem számított ennyi zavaró körülményre maga körül. Igaza volt a kis elfnek valóban nem érti a segítőszándékot. Tiltakozás a végzet ellen és miért? Nagyából semmiért, tényleg érthetetlen.*
~Az erdei népektől ugye ne várjunk mást, bosszantóan öntelt népség. Gyógyít, mert azt gondolja felül írhatja a sors akaratát, micsoda hiú gondolat.~
*Most, a tűz mellett az utolsó hús cafatot is eltépi fogaival és lenyeli, majd kimérten mosolyog egyet Acomára.*
-Kételyeid vannak? Azt hiszem a válasz a kérdésedre, egyre közelebb kúszik a táborhoz a fűben lapulva.
*Int szemével a lovak felé, ahol az ellenséges kém, már a legközelebbi jurta takarásában fekszik, úgy látszik elkerülte az előbb utána küldött harcos kardját. Majd, mintha csak valami lényegtelen információt osztott volna meg az előbb, teljes nyugalommal és érdeklődő tekintettel Tawinra néz, talán most először, mióta találkoztak. Jól megnézi magának, majd nem szívesen, de hangosan is elismeri.*
-A világon semmi nem történik, hiába, még az sem, hogy egy szőke, északi uracska akad egy lovag és egy sötételf útjába, csak még nem ismerjük a sors szándékát mindezzel. Mi is itt maradunk egy ideig.
*Jelenti ki teljes bizonyossággal, majd halkan megjegyzi*
-Talán, azért küldött a sors az utunkba, hogy a fűben lapuló ellenséges kígyót, lehetőleg élve segíts elkapni. Ha megszökik, hiába a nemes szándék itt halsz meg hőn szeretett nomádjaiddal együtt.
*Kicsit sziszegve felkuncog aztán még egyszer utoljára tekintetével a fűben lapuló irányába mutat.*
~Na ember ivadékok akkor lássuk mit tartogat a sors nektek.~
*A gondolat szórakoztatóbb, mit az előző eszmefuttatása volt és jókedve visszatér.*
617. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-22 22:43:32
Üzenet elküldve: 2014-10-22 22:43:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
// A végzet útjai //
*Úgy tűnik, most már ha nincs is minden rendben, de rendeződni látszódnak a dolgok. Ha szemei nem csalnak, újabb taggal bővült a vendégek, és ahogy korábban a többiek, úgy Felthys is kap az elf méricskélő tekintetéből. Nem bizalmatlan, legalábbis itt most viszonylagos biztonságban érzi magát, de szereti tudni, kiféle, miféle személyek tartózkodnak a közelében.
Ám, máris érkezik az emlékeztető, hogy nem árt résen lennie, amikor a sötételf nőszemély éppen vele próbál rövid csevejbe kezdeni. Kissé felvonja a szemöldökét a nyitó mondatra. Tény, hogy a pénz mindig jól jön, de annyira még nem kövült meg a szíve, hogy időnként ne a bolond érzelmektől fűtve segítsen másokon. Annyira még nem tudta megrontani a halandók világa, hogy mindent kioltson belőle.*
- Csak hallomásból ismerem a népeteket, s az alapján az őszinte segítőszándék lényegét,hmm... nem ismeritek. De megkönnyítem a helyzet értelmezését. A nomádok szállást és ételt kínálnak, még ebben a sötét órában is, én pedig ezt azzal viszonozhatom, hogy ellátom a sebesültjeiket.
*A helyzet persze ennél összetettebb, hiszen melyik kapcsolat és interakció ne lenne az? A boncolgatása viszont felesleges lenne, legalábbis ha beszélgető felek látásmódja és nézetei ennyire eltérnek.
Szemöldöke pedig még fentebb szalad a kérdést hallva. Miért érdekelné a sötételfet, hogy mit keres ő itt? Miért kellene rá válaszolnia. Egy másik elfnek sem feltétlenül kotyogná el, hogy egy üzletet bonyolított le egy sokak által kétes alaknak titulált herbalistával, hát miért pont ennek az idegennek regélné el.*
- Nem idevalósi vagyok, viszont bizonyos főzetek alapanyagaihoz ki kell mozdulnom néha a kényelmes kis otthonomból. Éppen hazafelé tartottam már, amikor megláttam a füstöt. De egy sötételf látványa is elég szokatlan a nagy pusztában.
*Ha erre még mond valamit a nő, megvárja, aztán pedig végre leül a tűzhöz, hogy pihenjen. Éhesnek nem éhes, de kimerült, ekkora koncentrációt igénylő feladat után nem is csoda. Néha gondolataiba merül, máskor csendben figyeli a többieket, persze ha valaki kérdezi, vagy szóba elegyedne vele, nem tiltakozik. Nem társaság kerülő, de nem ő szokott a középpontban lenni, főleg nem nyúzott állapotban. Valószínűleg szintén a dolgos nap kései órájának tudható be, hogy a sötételffel ellentétben egyelőre nem eszmélt fel, hogy a fenyegetés még nem múlt el teljesen, a fűben ott lapul néhány hívatlan vendég is.*
*Úgy tűnik, most már ha nincs is minden rendben, de rendeződni látszódnak a dolgok. Ha szemei nem csalnak, újabb taggal bővült a vendégek, és ahogy korábban a többiek, úgy Felthys is kap az elf méricskélő tekintetéből. Nem bizalmatlan, legalábbis itt most viszonylagos biztonságban érzi magát, de szereti tudni, kiféle, miféle személyek tartózkodnak a közelében.
Ám, máris érkezik az emlékeztető, hogy nem árt résen lennie, amikor a sötételf nőszemély éppen vele próbál rövid csevejbe kezdeni. Kissé felvonja a szemöldökét a nyitó mondatra. Tény, hogy a pénz mindig jól jön, de annyira még nem kövült meg a szíve, hogy időnként ne a bolond érzelmektől fűtve segítsen másokon. Annyira még nem tudta megrontani a halandók világa, hogy mindent kioltson belőle.*
- Csak hallomásból ismerem a népeteket, s az alapján az őszinte segítőszándék lényegét,hmm... nem ismeritek. De megkönnyítem a helyzet értelmezését. A nomádok szállást és ételt kínálnak, még ebben a sötét órában is, én pedig ezt azzal viszonozhatom, hogy ellátom a sebesültjeiket.
*A helyzet persze ennél összetettebb, hiszen melyik kapcsolat és interakció ne lenne az? A boncolgatása viszont felesleges lenne, legalábbis ha beszélgető felek látásmódja és nézetei ennyire eltérnek.
Szemöldöke pedig még fentebb szalad a kérdést hallva. Miért érdekelné a sötételfet, hogy mit keres ő itt? Miért kellene rá válaszolnia. Egy másik elfnek sem feltétlenül kotyogná el, hogy egy üzletet bonyolított le egy sokak által kétes alaknak titulált herbalistával, hát miért pont ennek az idegennek regélné el.*
- Nem idevalósi vagyok, viszont bizonyos főzetek alapanyagaihoz ki kell mozdulnom néha a kényelmes kis otthonomból. Éppen hazafelé tartottam már, amikor megláttam a füstöt. De egy sötételf látványa is elég szokatlan a nagy pusztában.
*Ha erre még mond valamit a nő, megvárja, aztán pedig végre leül a tűzhöz, hogy pihenjen. Éhesnek nem éhes, de kimerült, ekkora koncentrációt igénylő feladat után nem is csoda. Néha gondolataiba merül, máskor csendben figyeli a többieket, persze ha valaki kérdezi, vagy szóba elegyedne vele, nem tiltakozik. Nem társaság kerülő, de nem ő szokott a középpontban lenni, főleg nem nyúzott állapotban. Valószínűleg szintén a dolgos nap kései órájának tudható be, hogy a sötételffel ellentétben egyelőre nem eszmélt fel, hogy a fenyegetés még nem múlt el teljesen, a fűben ott lapul néhány hívatlan vendég is.*
616. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-22 20:17:25
Üzenet elküldve: 2014-10-22 20:17:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Borsovád Magori részére//
*Nomádja utána jön, így mikor megérzi jelenlétét már le is törli a könnyeit gyorsan. A szíve gyorsan kezd verni, mikor Borsovád azt mondja küzdjenek. Ő az erőt mindennél jobban tiszteli és apja is arra tanította, hogy azt keresse magában mindig. Az érzések a férfi iránt elgyengítették, de szavai, most visszaadják neki az erőt. Úgy érzi lassan összeszedi magát és benne is elszántság bontakozik ki. Igaz lehet a küzdelem hevében sebet fog ejteni, de bíznia kell abban, hogy választottja erős harcos, ha nem bízik benne, akkor, aligha van esélye egy hosszú boldog életre vele. *
~Szóval erős asszonyra van szükséged! Én erős vagyok, bebizonyítom neked mennyire. Akkor küzdjünk meg hát és bízzuk az Istenekre a döntést.~
-Ha tényleg ezt akarod, akkor várj meg ott, amíg felveszem a páncélomat és magamhoz veszem a kardomat. Küzdjünk és bízzuk magunkat az Istenekre.
*Mutat egy helyre a jurták szélénél, ahol a tűz fénye még nem csinál világosságot, de a félhomályban még tudnak, majd harcolni, távol a többiektől. Majd elmegy és felölti magára a páncélt, amiben annak idején megismerte a férfi. Elszántsága nem csökken, mikor a kardot magához veszi.*
~Becsületes küzdelem, ha bármelyikünk megsérül közben, akkor is erre esküdtem fel.~
*Nem gondolkodik tovább, az elméje szinte kikapcsol, csak az előtte álló küzdelmet látja, amiben, majd helyt kell állnia minden erejével és tudásával. Mikor visszaér Borsovád, már a kijelölt helyen van. Még küld felé egy utolsó mosolyt az összecsapás előtt.*
-Bármilyen fegyverrel szeretnél kiállni a kardom ellen legyen, de talán közelharcban tudnánk legjobban összemérni az erőnket. Ne felejtsd el, ha összecsapunk nem szívem fog küzdeni, hanem a karom és a becsületem.
*Figyelmezteti még egyszer, hogy tudja tényleg becsülettel harcol vele, akárhogy is alakuljon ne számítson, arra, hogy elgyengül. Azután felemeli a kardot és már csak a vére száguldását érzi az ereiben, majd, ha férfi készen áll a küzdelemre azonnal felé is lendíti a kardját.*
A hozzászólás írója (Zenolita Dravennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.22 20:24:45
*Nomádja utána jön, így mikor megérzi jelenlétét már le is törli a könnyeit gyorsan. A szíve gyorsan kezd verni, mikor Borsovád azt mondja küzdjenek. Ő az erőt mindennél jobban tiszteli és apja is arra tanította, hogy azt keresse magában mindig. Az érzések a férfi iránt elgyengítették, de szavai, most visszaadják neki az erőt. Úgy érzi lassan összeszedi magát és benne is elszántság bontakozik ki. Igaz lehet a küzdelem hevében sebet fog ejteni, de bíznia kell abban, hogy választottja erős harcos, ha nem bízik benne, akkor, aligha van esélye egy hosszú boldog életre vele. *
~Szóval erős asszonyra van szükséged! Én erős vagyok, bebizonyítom neked mennyire. Akkor küzdjünk meg hát és bízzuk az Istenekre a döntést.~
-Ha tényleg ezt akarod, akkor várj meg ott, amíg felveszem a páncélomat és magamhoz veszem a kardomat. Küzdjünk és bízzuk magunkat az Istenekre.
*Mutat egy helyre a jurták szélénél, ahol a tűz fénye még nem csinál világosságot, de a félhomályban még tudnak, majd harcolni, távol a többiektől. Majd elmegy és felölti magára a páncélt, amiben annak idején megismerte a férfi. Elszántsága nem csökken, mikor a kardot magához veszi.*
~Becsületes küzdelem, ha bármelyikünk megsérül közben, akkor is erre esküdtem fel.~
*Nem gondolkodik tovább, az elméje szinte kikapcsol, csak az előtte álló küzdelmet látja, amiben, majd helyt kell állnia minden erejével és tudásával. Mikor visszaér Borsovád, már a kijelölt helyen van. Még küld felé egy utolsó mosolyt az összecsapás előtt.*
-Bármilyen fegyverrel szeretnél kiállni a kardom ellen legyen, de talán közelharcban tudnánk legjobban összemérni az erőnket. Ne felejtsd el, ha összecsapunk nem szívem fog küzdeni, hanem a karom és a becsületem.
*Figyelmezteti még egyszer, hogy tudja tényleg becsülettel harcol vele, akárhogy is alakuljon ne számítson, arra, hogy elgyengül. Azután felemeli a kardot és már csak a vére száguldását érzi az ereiben, majd, ha férfi készen áll a küzdelemre azonnal felé is lendíti a kardját.*
A hozzászólás írója (Zenolita Dravennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.22 20:24:45
615. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-22 19:28:47
Üzenet elküldve: 2014-10-22 19:28:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// A végzet útjai - Zenolita Dravennar részére //
*Nomádunk szíve remegni kezd, amikor Zenolita azt mondja, hogy nm lehet közöttük semmit. Mély érzések és gyötrő szomorúság, egyedüllét érzése kelti hatalmába a harcosunk szívét. Lüktetni kezd a fejében a vér. Ekkor megnyugvás tőr elő belőle, amikor a lány azt, mondja, hogy nem azért, mert nem szeretné. Egy eskü szab gátat nekik, amit be kell teljesíteniük. ~Egy becsületes küzdelem kell neked, akkor megkapod.~ Ekkor a nő kimondja, hogy ő túl sokat érezne ahhoz, hogy ártani tudjon a hősünknek. Magori nem érti a nőt, amiért sírva elfut. Ritka érzések kavarognak benne, amik eddig még sosem voltak jelen a lelkivilágában. A nő után rohan. Kétségek között van a nomád. De oda megy hozzá és megpróbálja megérinteni a nő vállát. Majd ezeket mondja neki.*
- Zenolita, én, én.
*Nem bírja kimondani a nomád a szavakat. Nehezére esik a beszéd. Minden erejét összeszedi, hogy kinyögje végre.*
- Nem értelek. Ha akarod, hogy együtt legyünk, akkor tegyünk eleget az esküdnek. Nekem egy erős asszonyra van szükségem. Akire rábízhatom a gyerekeimet és anyatigrisként harcol. Amikor elsőnek megláttalak nem gondoltam rád ilyen érzésekkel, mint amilyeneket most érzem. Te egy olyan nő vagy, akinek szívesen adnék gyerekeket, azért mert erős vagy.
*Megint szünetet tart a nomád, hogy a gondolatokat összeszedje.*
- Tényleg sok mindenen mentünk keresztül, de így visszagondolva igen keveset voltunk együtt. Szinte alig történt valami. Szóval szedjük össze mindketten magunkat.
*A nomád a fokosára bámul és eszébe jut az íja.*
- Miként és hogyan küzdjünk meg?
*Komoly elszántsággal nézz a nőre és várja a válaszát.*
*Nomádunk szíve remegni kezd, amikor Zenolita azt mondja, hogy nm lehet közöttük semmit. Mély érzések és gyötrő szomorúság, egyedüllét érzése kelti hatalmába a harcosunk szívét. Lüktetni kezd a fejében a vér. Ekkor megnyugvás tőr elő belőle, amikor a lány azt, mondja, hogy nem azért, mert nem szeretné. Egy eskü szab gátat nekik, amit be kell teljesíteniük. ~Egy becsületes küzdelem kell neked, akkor megkapod.~ Ekkor a nő kimondja, hogy ő túl sokat érezne ahhoz, hogy ártani tudjon a hősünknek. Magori nem érti a nőt, amiért sírva elfut. Ritka érzések kavarognak benne, amik eddig még sosem voltak jelen a lelkivilágában. A nő után rohan. Kétségek között van a nomád. De oda megy hozzá és megpróbálja megérinteni a nő vállát. Majd ezeket mondja neki.*
- Zenolita, én, én.
*Nem bírja kimondani a nomád a szavakat. Nehezére esik a beszéd. Minden erejét összeszedi, hogy kinyögje végre.*
- Nem értelek. Ha akarod, hogy együtt legyünk, akkor tegyünk eleget az esküdnek. Nekem egy erős asszonyra van szükségem. Akire rábízhatom a gyerekeimet és anyatigrisként harcol. Amikor elsőnek megláttalak nem gondoltam rád ilyen érzésekkel, mint amilyeneket most érzem. Te egy olyan nő vagy, akinek szívesen adnék gyerekeket, azért mert erős vagy.
*Megint szünetet tart a nomád, hogy a gondolatokat összeszedje.*
- Tényleg sok mindenen mentünk keresztül, de így visszagondolva igen keveset voltunk együtt. Szinte alig történt valami. Szóval szedjük össze mindketten magunkat.
*A nomád a fokosára bámul és eszébe jut az íja.*
- Miként és hogyan küzdjünk meg?
*Komoly elszántsággal nézz a nőre és várja a válaszát.*
614. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-22 19:02:45
Üzenet elküldve: 2014-10-22 19:02:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A végzet útjai//
* Mereven bámul maga elé, csupán a sötételf nő közeledtére tekint fel. Bár nem bízik e faj tagjaiban, semmi elutasítót nem mond, se tesz. A nő halkan szól hozzá és figyelmezteti, hogy három kígyó siklik a táborban.
Endruin felvonja a szemöldökét, elsőre nem érti, hogy neki ehhez mi köze lenne, ám másodjára kissé furcsán cseng számára. Három kígyó? Csak úgy egyszerre megjelennek?
A nőre pillant majd halványan elmosolyodik, arcára egy pillanatra a vérszomjas harcosok árnyéka suhan át rajta.*
- Intézkedem.
* Követi a nő tekintetét majd halk léptekkel elindul az villás nyelvűek megöléséhez. A sötétben nem látja túl jól őket, fülére hagyatkozva fürkészi a földet. Kardját lassan elővonva indul. Nem kell sokáig hallgatóznia. Hamarosan az első sziszegését meghallja majd a fűben észreveszi az előcsillanó, pikkelyes bőrt. Nem hangoskodik kardjával gyorsan elpusztítja az elsőt.
A másodikat is lassan megtalálja és szintén gyorsan megöli. Kardját óvatosan suhogtatja, nem akarja, hogy a nomád nép bármely tagja pánikoljon. Azonban a harmadikat nem találja.*
~ Nem mehetett messze. Átkozott férgek...~
* Mereven bámul maga elé, csupán a sötételf nő közeledtére tekint fel. Bár nem bízik e faj tagjaiban, semmi elutasítót nem mond, se tesz. A nő halkan szól hozzá és figyelmezteti, hogy három kígyó siklik a táborban.
Endruin felvonja a szemöldökét, elsőre nem érti, hogy neki ehhez mi köze lenne, ám másodjára kissé furcsán cseng számára. Három kígyó? Csak úgy egyszerre megjelennek?
A nőre pillant majd halványan elmosolyodik, arcára egy pillanatra a vérszomjas harcosok árnyéka suhan át rajta.*
- Intézkedem.
* Követi a nő tekintetét majd halk léptekkel elindul az villás nyelvűek megöléséhez. A sötétben nem látja túl jól őket, fülére hagyatkozva fürkészi a földet. Kardját lassan elővonva indul. Nem kell sokáig hallgatóznia. Hamarosan az első sziszegését meghallja majd a fűben észreveszi az előcsillanó, pikkelyes bőrt. Nem hangoskodik kardjával gyorsan elpusztítja az elsőt.
A másodikat is lassan megtalálja és szintén gyorsan megöli. Kardját óvatosan suhogtatja, nem akarja, hogy a nomád nép bármely tagja pánikoljon. Azonban a harmadikat nem találja.*
~ Nem mehetett messze. Átkozott férgek...~
613. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-22 18:44:32
Üzenet elküldve: 2014-10-22 18:44:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A végzett útjai //
*Éppen nagyban beszélget Enével, amikor meglátja Borsovádot és összeakad vele a tekintete. A nő sokat mondóan rámosolyog, majd közli, hogy menjen nyugodtan, ha beszélni akar vele. Gyorsan el is indul egy félre eső helyre. Mióta elindultak Artheniorból, szinte mindig történt valami velük, vagy körülöttük, így nem volt alkalma elmondani, amit már ideje szeretne a tudomására, hozni. Szerencsére nomádja hamar előtte terem. Ahogy végig néz rajta az aggodalom szikrája megint fellobban szemeiben, de keményen tartja magát, hogy el ne érzékenyüljön, mert végre összeszedte az erejét, hogy beszéljen vele, de ha még sokáig áll itt előtte, fáradtan, támadás után elcsigázva, mégis kedves kíváncsi tekintettel, akkor megint csak képtelen lesz arról beszélni, amit el kell mondania. Bár ő is elfáradt az események viharában, azért határozottan felszegi a fejét és egyenesen a kék szemekbe néz.*
-Ne haragudj. Tudom nagyon sok minden történt most, de egy ideje már szeretnék mondani neked valamit, úgy érzem már nem várhat. Sok minden történt velünk, mióta először találkoztunk, mint idegenek. Azóta közel kerültünk egymáshoz, de... úgy érzem meg kell neked mondanom, hogy ennél közelebb nem engedhetlek magamhoz.
*Kis szünetet tart, hogy a férfi meg tudja emészteni amit mondott, aztán folytatja, ha már belekezdett, de azt kívánja bárcsak ne lenne megkötve, akkor szabadon szerethetne, de ő egy Dravennar és a Dravennarok, mindig megtartották esküjüket, ez most sem lehet másképpen, akárhogyan is érezzen, így folytatja, de fáj minden szó a lelkében.*
-Nem azért, mert nem szeretném, hogy így legyen. Apám, halála után esküt tettem, anyámnak, hogy nem engedek ilyen közel magamhoz férfit, csak akivel szemben becsületes küzdelemben maradok alul.
*Összeszorítja a száját, mert nagyon nehéz volt neki kimondani ezeket a szavakat és véletlenül sem akar sírni, úgy érzi az nem lenne méltó a harcos nomádhoz, sem pedig hozzá.*
-A baj ezzel csak annyi, hogy túl sok mindent érzek irántad, ahhoz, hogy becsületes legyen a küzdelem, ha egyáltalán felmerül, mert nem tudnálak megsebezni, így nem teljesíteném az eskümet és nem tudom, hogyan lehetne, hogy másként legyen, nem találok utat a számunkra... pedig én nagyon szeretném.
*Szomorú szemmel néz a férfira és hirtelen érzi, hogy a könnycsepp, amit elzárt kék szeme ketrecébe szökni akar, így elfordul és elszalad a sötét éjszakába, távol a harcostól, akit mindennél többre becsül és akit szívből szeret. Kicsit távolabb a lovaknál megáll egy helyen, ahova már nem jut el a tüzek fénye és végre szabadjára engedi a könnyeit hadd guruljanak le végre az arcán.*
A hozzászólás írója (Zenolita Dravennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.22 18:53:26
*Éppen nagyban beszélget Enével, amikor meglátja Borsovádot és összeakad vele a tekintete. A nő sokat mondóan rámosolyog, majd közli, hogy menjen nyugodtan, ha beszélni akar vele. Gyorsan el is indul egy félre eső helyre. Mióta elindultak Artheniorból, szinte mindig történt valami velük, vagy körülöttük, így nem volt alkalma elmondani, amit már ideje szeretne a tudomására, hozni. Szerencsére nomádja hamar előtte terem. Ahogy végig néz rajta az aggodalom szikrája megint fellobban szemeiben, de keményen tartja magát, hogy el ne érzékenyüljön, mert végre összeszedte az erejét, hogy beszéljen vele, de ha még sokáig áll itt előtte, fáradtan, támadás után elcsigázva, mégis kedves kíváncsi tekintettel, akkor megint csak képtelen lesz arról beszélni, amit el kell mondania. Bár ő is elfáradt az események viharában, azért határozottan felszegi a fejét és egyenesen a kék szemekbe néz.*
-Ne haragudj. Tudom nagyon sok minden történt most, de egy ideje már szeretnék mondani neked valamit, úgy érzem már nem várhat. Sok minden történt velünk, mióta először találkoztunk, mint idegenek. Azóta közel kerültünk egymáshoz, de... úgy érzem meg kell neked mondanom, hogy ennél közelebb nem engedhetlek magamhoz.
*Kis szünetet tart, hogy a férfi meg tudja emészteni amit mondott, aztán folytatja, ha már belekezdett, de azt kívánja bárcsak ne lenne megkötve, akkor szabadon szerethetne, de ő egy Dravennar és a Dravennarok, mindig megtartották esküjüket, ez most sem lehet másképpen, akárhogyan is érezzen, így folytatja, de fáj minden szó a lelkében.*
-Nem azért, mert nem szeretném, hogy így legyen. Apám, halála után esküt tettem, anyámnak, hogy nem engedek ilyen közel magamhoz férfit, csak akivel szemben becsületes küzdelemben maradok alul.
*Összeszorítja a száját, mert nagyon nehéz volt neki kimondani ezeket a szavakat és véletlenül sem akar sírni, úgy érzi az nem lenne méltó a harcos nomádhoz, sem pedig hozzá.*
-A baj ezzel csak annyi, hogy túl sok mindent érzek irántad, ahhoz, hogy becsületes legyen a küzdelem, ha egyáltalán felmerül, mert nem tudnálak megsebezni, így nem teljesíteném az eskümet és nem tudom, hogyan lehetne, hogy másként legyen, nem találok utat a számunkra... pedig én nagyon szeretném.
*Szomorú szemmel néz a férfira és hirtelen érzi, hogy a könnycsepp, amit elzárt kék szeme ketrecébe szökni akar, így elfordul és elszalad a sötét éjszakába, távol a harcostól, akit mindennél többre becsül és akit szívből szeret. Kicsit távolabb a lovaknál megáll egy helyen, ahova már nem jut el a tüzek fénye és végre szabadjára engedi a könnyeit hadd guruljanak le végre az arcán.*
A hozzászólás írója (Zenolita Dravennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.22 18:53:26
612. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-22 17:20:31
Üzenet elküldve: 2014-10-22 17:20:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// A végzett útjai //
*Amikor az idegen válaszol, Borsovád a nevét nem tudja kiejteni. ~Nagyon nehéz ez a név. Nem megy a fejembe sehogy.~ A férfi itt akar pihenni náluk. Íjászunk int fejével az egyik asszonynak, hogy készítsenek szállást éjszakára az idegennek. Belaldur még ajánlatot is tesz, hogy megvédelmezi az itt lakókat. ~Hát ígérni tudni kell. De betartani az már más dolog.~ Nézi a férfit, majd egy könnyed mosollyal ezt mondja neki a nomád.*
- Először is pihend ki az út fáradalmait barátom, később szavadon foglak.
*Majd megveregeti a vállát és ott hagyja a padoknál, hogy tudjon nyugodtan enni. Ha Belaldur aludni akarna, az egyik asszony készségesen segíteni fog neki. Zenolitát keresi szemével, amikor megvan, gyors és határozott léptekkel odamegy hozzá. Fokosát a kezében tartja még mindig. A nő öltözete, a gyönyörű combja, a hamvas ajkai még mindig a fejében van, de a tábor fel van dúlva, így nehezen tudd oda figyelni. Íjászunkon látszik, hogy meg van viselve. Sok dolog történt vele az elmúlt napokban. Nem volt még ideje mindent feldolgozni, ami vele történt. Lábfeje megáll a nő lábfeje előtt. A nomád hosszasan és csendben nézi őt, majd hirtelen megszólal.*
- Négyszemközt vagyunk. Mit akarsz mondani?
*Hangjában érződik a kíváncsiság.*
*Amikor az idegen válaszol, Borsovád a nevét nem tudja kiejteni. ~Nagyon nehéz ez a név. Nem megy a fejembe sehogy.~ A férfi itt akar pihenni náluk. Íjászunk int fejével az egyik asszonynak, hogy készítsenek szállást éjszakára az idegennek. Belaldur még ajánlatot is tesz, hogy megvédelmezi az itt lakókat. ~Hát ígérni tudni kell. De betartani az már más dolog.~ Nézi a férfit, majd egy könnyed mosollyal ezt mondja neki a nomád.*
- Először is pihend ki az út fáradalmait barátom, később szavadon foglak.
*Majd megveregeti a vállát és ott hagyja a padoknál, hogy tudjon nyugodtan enni. Ha Belaldur aludni akarna, az egyik asszony készségesen segíteni fog neki. Zenolitát keresi szemével, amikor megvan, gyors és határozott léptekkel odamegy hozzá. Fokosát a kezében tartja még mindig. A nő öltözete, a gyönyörű combja, a hamvas ajkai még mindig a fejében van, de a tábor fel van dúlva, így nehezen tudd oda figyelni. Íjászunkon látszik, hogy meg van viselve. Sok dolog történt vele az elmúlt napokban. Nem volt még ideje mindent feldolgozni, ami vele történt. Lábfeje megáll a nő lábfeje előtt. A nomád hosszasan és csendben nézi őt, majd hirtelen megszólal.*
- Négyszemközt vagyunk. Mit akarsz mondani?
*Hangjában érződik a kíváncsiság.*
611. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-22 16:33:50
Üzenet elküldve: 2014-10-22 16:33:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
//A végzet útjai//
*A nomád íjász gyorsan intézkedik, egyből megkínálja itallal, amit készségesen elfogad és emberies kortyokat hörpint, míg tele nem issza magát, majd az asszonyok által hozott ételből is eszik egy keveset. Nem tudja, mi az, az íze is furcsa számára, de a lényeg, hogy táplálékhoz jut.*
-Üdvözöllek, Borsovád Magori. Felthys Belaldur vagyok, Tharon Belaldur fia, Lihanechből. Eltévedtem a karavánpihenő felé menet és itt kötöttem ki. Napok óta esővizet ittam, pockokat ettem és már nem bírtam tovább. Ha nem talállak titeket akkor már a szellemekkel beszélgethetnék. *Köszöni meg a maga módján, bár szavaiból árad a hála.* -Megszállhatnék itt pár napra? Ha kell, meg tudok védelmezni bárkit, ügyesen forgatom az acélt.
*A nomád íjász gyorsan intézkedik, egyből megkínálja itallal, amit készségesen elfogad és emberies kortyokat hörpint, míg tele nem issza magát, majd az asszonyok által hozott ételből is eszik egy keveset. Nem tudja, mi az, az íze is furcsa számára, de a lényeg, hogy táplálékhoz jut.*
-Üdvözöllek, Borsovád Magori. Felthys Belaldur vagyok, Tharon Belaldur fia, Lihanechből. Eltévedtem a karavánpihenő felé menet és itt kötöttem ki. Napok óta esővizet ittam, pockokat ettem és már nem bírtam tovább. Ha nem talállak titeket akkor már a szellemekkel beszélgethetnék. *Köszöni meg a maga módján, bár szavaiból árad a hála.* -Megszállhatnék itt pár napra? Ha kell, meg tudok védelmezni bárkit, ügyesen forgatom az acélt.
610. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-19 21:18:43
Üzenet elküldve: 2014-10-19 21:18:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A végzet útjai//
*Mikor Bordovád bemutatja neki az északi nőt, Tawin hirtelen nem tudja, hogyan is köszönjön neki. *
~Nem Olthgaryonból való, az biztos. Talán a környező városokból. Nem hinném, hogy az északi törzsekből való. ~
*Így hát lágyan megfogja a nő jobb kezét, és csókot lehel rá, majd így szól: *
-Enyém a megtiszteltetés, hölgyem.
*Északon így szokás, és reméli a nő nemesi származású, és nem a törzsekből való. Visszafordul Bordovádhoz. *
-Simán Tawin. Elegendő lesz annyi is.
*Felel mosolyogva a nomád harcos kérdésére, aki azonban az egy újabb érkezőre ránt fegyvert. Tawin inkább eloldalog, jó messzire, még csak véletlenül se vegyék észre, hogy hol van, és mit csinál. "Nagy" dolgát elvégezve, úgy dönt, hogy a tűzhöz megy, mert igen éhes. Visszafelé úgy érzi, mintha figyelnék, azonban a sötétségben nem lát semmit. *
~Ha végezni akart volna velem valaki, már megtette volna. ~
*Azonban elég nyugtalanító, hogy nem látja Esthajnalt. A ló remekül beleolvad a sötétségbe, de Tawin általában ki szokta szúrni. Kétségbeesetten füttyent egyet úgy, ahogy mindig is szokott. Egy perc sem telik bele, máris patadobogást hall maga mögül. Boldogan megsimogatja lova nyakát. A ló közelsége biztonságérzetet kelt az ifjú íjászban. A tűz felé veszi útját, lova pedig követi. Abból, hogy Borsovád azt mondta, hogy van néhány megürült jurta, azt szűri le, hogy nyugodtan elfoglalhat egyet. Kiválasztja a legközelebbi üreset, bár, az előző lakos holmijai még bent vannak. Levesz minden nem odaillőt a lováról, és bepakolja a sátorba, elkülönítve, az előző lakosétól. Kilép a jurtából, végigsimít lova hátán, majd a tábortűz felé veszi útját. Eléggé zavarja, hogy a sötételf az emberek fülébe suttog. Tawin erről is olvasott. A suttogásukkal megmérgezik az elmét, így gonosz cselekedeteket tehetnek, anélkül, hogy bárki rájuk gyanakodna. Alig vesz el egy húst az egyik asszonytól, Ancór máris neki szeges egy kérdést. Tawin harap egyet, megrágja, le is nyeli, s csak utána válaszol a harcos kérdésére. *
-Nem. Szeretnék segíteni nekik, nehogy elveszítsék egymást, vagy ezt a helyet, amit az otthonuknak neveznek. Úgy gondolom, te meg ő sem (*itt a sötételf felé bök a fejével*) szeretnétek, hogy továbbra is veletek tartsak. Segítek nekik, amíg el nem múlik a veszély, aztán levándorolok Délre, vagy valamerre. Persze veletek is tarthatok, ha szeretnétek.
*Az utolsó mondatára ő maga is sejti a választ. Az sötételf kezdettől nem szerette, Ancór pedig bizonyára megunta már a képét. De ha azt szeretnék, hogy velük tartson, hát Tawin nem fog ellenkezni. Legalábbis, ha nem ma indulnak. Rettentően fáradt. Ha Ancór nem folytatja a társalgást, Tawin sem kezdeményez beszélgetést, hanem befalja a maradék húst, és elindul az ideiglenes otthonába. *
*Mikor Bordovád bemutatja neki az északi nőt, Tawin hirtelen nem tudja, hogyan is köszönjön neki. *
~Nem Olthgaryonból való, az biztos. Talán a környező városokból. Nem hinném, hogy az északi törzsekből való. ~
*Így hát lágyan megfogja a nő jobb kezét, és csókot lehel rá, majd így szól: *
-Enyém a megtiszteltetés, hölgyem.
*Északon így szokás, és reméli a nő nemesi származású, és nem a törzsekből való. Visszafordul Bordovádhoz. *
-Simán Tawin. Elegendő lesz annyi is.
*Felel mosolyogva a nomád harcos kérdésére, aki azonban az egy újabb érkezőre ránt fegyvert. Tawin inkább eloldalog, jó messzire, még csak véletlenül se vegyék észre, hogy hol van, és mit csinál. "Nagy" dolgát elvégezve, úgy dönt, hogy a tűzhöz megy, mert igen éhes. Visszafelé úgy érzi, mintha figyelnék, azonban a sötétségben nem lát semmit. *
~Ha végezni akart volna velem valaki, már megtette volna. ~
*Azonban elég nyugtalanító, hogy nem látja Esthajnalt. A ló remekül beleolvad a sötétségbe, de Tawin általában ki szokta szúrni. Kétségbeesetten füttyent egyet úgy, ahogy mindig is szokott. Egy perc sem telik bele, máris patadobogást hall maga mögül. Boldogan megsimogatja lova nyakát. A ló közelsége biztonságérzetet kelt az ifjú íjászban. A tűz felé veszi útját, lova pedig követi. Abból, hogy Borsovád azt mondta, hogy van néhány megürült jurta, azt szűri le, hogy nyugodtan elfoglalhat egyet. Kiválasztja a legközelebbi üreset, bár, az előző lakos holmijai még bent vannak. Levesz minden nem odaillőt a lováról, és bepakolja a sátorba, elkülönítve, az előző lakosétól. Kilép a jurtából, végigsimít lova hátán, majd a tábortűz felé veszi útját. Eléggé zavarja, hogy a sötételf az emberek fülébe suttog. Tawin erről is olvasott. A suttogásukkal megmérgezik az elmét, így gonosz cselekedeteket tehetnek, anélkül, hogy bárki rájuk gyanakodna. Alig vesz el egy húst az egyik asszonytól, Ancór máris neki szeges egy kérdést. Tawin harap egyet, megrágja, le is nyeli, s csak utána válaszol a harcos kérdésére. *
-Nem. Szeretnék segíteni nekik, nehogy elveszítsék egymást, vagy ezt a helyet, amit az otthonuknak neveznek. Úgy gondolom, te meg ő sem (*itt a sötételf felé bök a fejével*) szeretnétek, hogy továbbra is veletek tartsak. Segítek nekik, amíg el nem múlik a veszély, aztán levándorolok Délre, vagy valamerre. Persze veletek is tarthatok, ha szeretnétek.
*Az utolsó mondatára ő maga is sejti a választ. Az sötételf kezdettől nem szerette, Ancór pedig bizonyára megunta már a képét. De ha azt szeretnék, hogy velük tartson, hát Tawin nem fog ellenkezni. Legalábbis, ha nem ma indulnak. Rettentően fáradt. Ha Ancór nem folytatja a társalgást, Tawin sem kezdeményez beszélgetést, hanem befalja a maradék húst, és elindul az ideiglenes otthonába. *
609. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-19 20:05:33
Üzenet elküldve: 2014-10-19 20:05:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// A végzet útjai - későbbi csatlakozás//
* Némi plusz vérveszteség árán kicsúznak kezei a kötélből. Térdére húzza őket, feléjük kuporodik és vár, amíg a lüktetés enyhül benne és meg mer mozdulni. A soványka elf testét elhagyta a zsibbadtság, óvatosan kúszik a sátor bejárata felé és lehasalva a földre elhúzza a ponyva alját és kiles. Sötétedik. Talán egy órája van még, és teljesen sötét lesz. Körbeóvatoskodja a nem túl nagy méretű sátrat, de egy semmilyen pengéjű dísztőrön kívül nem talál semmit, amit fegyverként használhatna. Ezzel még az ujját sem tudná elvágni, a hegye is tompa, egy kis gicces holmit felejtett itt valaki. Sötétkék, vérmocskos és szakadozott ruhája segítségére lesz abban, hogy a sötétben ne vegyek könnyen észre. Büdös is, nem is kicsit, a vér édeskés, fémes szagát érzi magán érzékeny orra. Sajgó fejét megtapogatja, tarkójánál érez egy dudort és ott ragad is a haja. Erről jut eszébe, hogy haja viszont tűl feltűnő a sötétben, ahogy arcának világos bőre is. Véres ruhájába dörgöli kezeit, majd a föld porába markol és szétkeni azt az arcán, minél jobban takarja. Előtúr valamilyen szövetet, pokrócot, sálat, akármit, ami sötét és amivel elrejtheti a haját. A sátor bejáratához kúszik vissza, sarkain ülve vár, majd kiles újra. El tudja húzni annyira a szárnyakat, hogy kikúszhasson rajta. Némileg jobban kidugja a fejét, hogy merre lehetnek őrök, és hol gyújtanak őrtüzeket estére. Apránként figyeli meg a közvetlen környéket, vagyis amennyit lát belőle innen. Lát egy másik kis sátrat, ahonnan nem jött ki senki még, nem lát körülötte mozgást. Nem tudja mi lehet ott, de ha el tud kúszni odáig, akkor laposkúszva meg tehet egy akkora távot, hogy ne vegyék észre. A szél újra és újra feltámad, a homokot szétszórva mindenfelé. Ha segítségére van, akkor a nyomait is eltűnteti. Meggörnyedve fut el a sátorig és ott meglapulva körülnéz újra. Bár elf szeme messzire ellát, a sötétben már nem sok hasznát veszi. A tábor ricsaját kihasználva kúszni kezd a homokban, lassan de biztosan távolodik a tábortól. Alig meri elhinni, hogy sikerülni fog. De mégis! Időnként óvatosan a háta mögé pillant, figyelve hogy követik e, és hogy mekkora távolságot tett már meg. Ha kellő távolságot lát közte és a tábor között, akkor feláll és futni kezd. Noha a hosszú lábai elzsibbadtak, míg fogolyként üldögélt, eszméletlenül, a későbbi mozgatások, tornáztatás segített rajta annyit, hogy gyorsabb legyen egy csigánál. De az esti szél átfúj rajta, sötétkék nadrágja és inge nem a legvastagabb anyagból készült. Emlékszik köpenyére, de azt nem találta maga melett, mikor felébredt. Csak a nyakában lógo amulett maradt meg vele, a kis bagoly, ami lecsúszott keblei közzé. Azt is csak későn vette észre, és igazította helyére, bár ez nem segít azon, hogy továbbra is fázik. Éhsége is egyre jobban gyötri, a szomjúság még inkább. Néha hasra esik és csak fekszik a homokban percekig, mire új erőre kap és megyen tovább. Futni már nem bír, és mire eljön a hajnal, vánszorogni sincs már sok ereje, s egy idő után fáradtan rogy össze a homokban. Karjain, lábain és törzsén lévő vágott sebei már nem véreznek, viszont gyulladtak és az ellátatlanság miatt el vannak fertőződve. A tarkójára kapott ütés helyén egy dudor van és egy kis seb, körülötte vértől csomós a haja. A levegővétel is fáj időnként, egy-két bordája eltörhetett, de minimum megrepedtek és bal bokája is kezd duzzadtabb lenni. Leesett a lováról? Igen, lerántották róla, vagy megriadt és ledobta a hátáról? Nem emlékszik még rá, nem tiszta a kép. Csak fekszik a homokban és már nem gondol semmire. Elájult és nem fog tudni egy ideig felkelni, pedig tovább kell mennie, nehogy a nyomába eredjenek. Habár javít az esélyein az, hogy a szél újra és újra átrajzolja a vidék képét. *
* Némi plusz vérveszteség árán kicsúznak kezei a kötélből. Térdére húzza őket, feléjük kuporodik és vár, amíg a lüktetés enyhül benne és meg mer mozdulni. A soványka elf testét elhagyta a zsibbadtság, óvatosan kúszik a sátor bejárata felé és lehasalva a földre elhúzza a ponyva alját és kiles. Sötétedik. Talán egy órája van még, és teljesen sötét lesz. Körbeóvatoskodja a nem túl nagy méretű sátrat, de egy semmilyen pengéjű dísztőrön kívül nem talál semmit, amit fegyverként használhatna. Ezzel még az ujját sem tudná elvágni, a hegye is tompa, egy kis gicces holmit felejtett itt valaki. Sötétkék, vérmocskos és szakadozott ruhája segítségére lesz abban, hogy a sötétben ne vegyek könnyen észre. Büdös is, nem is kicsit, a vér édeskés, fémes szagát érzi magán érzékeny orra. Sajgó fejét megtapogatja, tarkójánál érez egy dudort és ott ragad is a haja. Erről jut eszébe, hogy haja viszont tűl feltűnő a sötétben, ahogy arcának világos bőre is. Véres ruhájába dörgöli kezeit, majd a föld porába markol és szétkeni azt az arcán, minél jobban takarja. Előtúr valamilyen szövetet, pokrócot, sálat, akármit, ami sötét és amivel elrejtheti a haját. A sátor bejáratához kúszik vissza, sarkain ülve vár, majd kiles újra. El tudja húzni annyira a szárnyakat, hogy kikúszhasson rajta. Némileg jobban kidugja a fejét, hogy merre lehetnek őrök, és hol gyújtanak őrtüzeket estére. Apránként figyeli meg a közvetlen környéket, vagyis amennyit lát belőle innen. Lát egy másik kis sátrat, ahonnan nem jött ki senki még, nem lát körülötte mozgást. Nem tudja mi lehet ott, de ha el tud kúszni odáig, akkor laposkúszva meg tehet egy akkora távot, hogy ne vegyék észre. A szél újra és újra feltámad, a homokot szétszórva mindenfelé. Ha segítségére van, akkor a nyomait is eltűnteti. Meggörnyedve fut el a sátorig és ott meglapulva körülnéz újra. Bár elf szeme messzire ellát, a sötétben már nem sok hasznát veszi. A tábor ricsaját kihasználva kúszni kezd a homokban, lassan de biztosan távolodik a tábortól. Alig meri elhinni, hogy sikerülni fog. De mégis! Időnként óvatosan a háta mögé pillant, figyelve hogy követik e, és hogy mekkora távolságot tett már meg. Ha kellő távolságot lát közte és a tábor között, akkor feláll és futni kezd. Noha a hosszú lábai elzsibbadtak, míg fogolyként üldögélt, eszméletlenül, a későbbi mozgatások, tornáztatás segített rajta annyit, hogy gyorsabb legyen egy csigánál. De az esti szél átfúj rajta, sötétkék nadrágja és inge nem a legvastagabb anyagból készült. Emlékszik köpenyére, de azt nem találta maga melett, mikor felébredt. Csak a nyakában lógo amulett maradt meg vele, a kis bagoly, ami lecsúszott keblei közzé. Azt is csak későn vette észre, és igazította helyére, bár ez nem segít azon, hogy továbbra is fázik. Éhsége is egyre jobban gyötri, a szomjúság még inkább. Néha hasra esik és csak fekszik a homokban percekig, mire új erőre kap és megyen tovább. Futni már nem bír, és mire eljön a hajnal, vánszorogni sincs már sok ereje, s egy idő után fáradtan rogy össze a homokban. Karjain, lábain és törzsén lévő vágott sebei már nem véreznek, viszont gyulladtak és az ellátatlanság miatt el vannak fertőződve. A tarkójára kapott ütés helyén egy dudor van és egy kis seb, körülötte vértől csomós a haja. A levegővétel is fáj időnként, egy-két bordája eltörhetett, de minimum megrepedtek és bal bokája is kezd duzzadtabb lenni. Leesett a lováról? Igen, lerántották róla, vagy megriadt és ledobta a hátáról? Nem emlékszik még rá, nem tiszta a kép. Csak fekszik a homokban és már nem gondol semmire. Elájult és nem fog tudni egy ideig felkelni, pedig tovább kell mennie, nehogy a nyomába eredjenek. Habár javít az esélyein az, hogy a szél újra és újra átrajzolja a vidék képét. *
608. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-19 19:26:23
Üzenet elküldve: 2014-10-19 19:26:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A végzet útjai//
*Nagy figyelemmel hallgatja Magori beszámolóját az ellenségről, magukról és jöttéről.*
~Szóval a nagy városban járt?~
*Üt szöget fejében rögvest, hiszen maga is elkalandozott a gondolattal, hogy arrafelé keresse célját. De nem így alakult. Aztán a nagy felfordulásban és kíváncsiságában elfeledte tudatni nevét a férfivel. Kissé kivöröslő arccal hajt fejet, biccent neki bocsánatkérően, majd természetesen bemutatkozik.*
-Ron-Anchor Acoma vagyok.
*A kezét pedig elfogadja, bár furcsállja így elsőre máris kezet fogni. Ő amolyan lovag módjára lánckesztyűs kezével nem morzsolja meg a másik kezét. De érződik fogásán ereje, egy határozott emberről tesz tanúbizonyságot. Aztán elbúcsúzik a láthatóan ezer dologgal foglalkozó vezetőtől, és a tűzhöz orientálódik, hol kaját vesz magához. A kis káoszban elveszítette már a másik kettőt, kikkel érkezett. A tűznél azonban újra megleli, a sötételf nőstényt mindenképp. Épp attól a kardostól tér meg ide, s csakúgy, mint ő falatozni kezd.*
-Bosszúra készülnek.
*Kezd beszélgetésbe Monoriával. De nem igazán érti, hogy kívánják vérüket venni, mikor támadásukat sem tudták kivédeni. Aggodalmának hangot is ad.*
-Csak nem vagyok meggyőzve, hogy erejük elégséges hozzá.
*Aztán fal tovább, mintha mi sem történt volna. Aztán a velük érkező férfihez szól, Tawinhoz.*
-Te csatlakozol hozzájuk?
*Szegezi kérdését egyenesen neki. Közben bámészkodik és nézelődik, hogy kiféle és miféle emberek és egyéb fajok vannak jelen a táborban. Méricskéli harci erejük, tudásuk, fegyelmük, s közben azért a nomádok létszámát is felbecsüli, ha teheti. Mint egy kezdő hadvezér, úgy szelektál elméjében. Persze minduntalan Borsovád vonja magára figyelmét, ki intézkedik, futkos és mutogat fáradhatatlanul. Most is egy újabb sérültet hoznak az elf gyógyító pedig nem rest újra munkába állni. Ő egyelőre még nem döntött részvételéről.*
*Nagy figyelemmel hallgatja Magori beszámolóját az ellenségről, magukról és jöttéről.*
~Szóval a nagy városban járt?~
*Üt szöget fejében rögvest, hiszen maga is elkalandozott a gondolattal, hogy arrafelé keresse célját. De nem így alakult. Aztán a nagy felfordulásban és kíváncsiságában elfeledte tudatni nevét a férfivel. Kissé kivöröslő arccal hajt fejet, biccent neki bocsánatkérően, majd természetesen bemutatkozik.*
-Ron-Anchor Acoma vagyok.
*A kezét pedig elfogadja, bár furcsállja így elsőre máris kezet fogni. Ő amolyan lovag módjára lánckesztyűs kezével nem morzsolja meg a másik kezét. De érződik fogásán ereje, egy határozott emberről tesz tanúbizonyságot. Aztán elbúcsúzik a láthatóan ezer dologgal foglalkozó vezetőtől, és a tűzhöz orientálódik, hol kaját vesz magához. A kis káoszban elveszítette már a másik kettőt, kikkel érkezett. A tűznél azonban újra megleli, a sötételf nőstényt mindenképp. Épp attól a kardostól tér meg ide, s csakúgy, mint ő falatozni kezd.*
-Bosszúra készülnek.
*Kezd beszélgetésbe Monoriával. De nem igazán érti, hogy kívánják vérüket venni, mikor támadásukat sem tudták kivédeni. Aggodalmának hangot is ad.*
-Csak nem vagyok meggyőzve, hogy erejük elégséges hozzá.
*Aztán fal tovább, mintha mi sem történt volna. Aztán a velük érkező férfihez szól, Tawinhoz.*
-Te csatlakozol hozzájuk?
*Szegezi kérdését egyenesen neki. Közben bámészkodik és nézelődik, hogy kiféle és miféle emberek és egyéb fajok vannak jelen a táborban. Méricskéli harci erejük, tudásuk, fegyelmük, s közben azért a nomádok létszámát is felbecsüli, ha teheti. Mint egy kezdő hadvezér, úgy szelektál elméjében. Persze minduntalan Borsovád vonja magára figyelmét, ki intézkedik, futkos és mutogat fáradhatatlanul. Most is egy újabb sérültet hoznak az elf gyógyító pedig nem rest újra munkába állni. Ő egyelőre még nem döntött részvételéről.*
607. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-19 19:15:42
Üzenet elküldve: 2014-10-19 19:15:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// A végzet útjai - későbbi csatlakozás//
* Arra eszmél, hogy fáj a feje, és szinte minden egyes porcikája jajgat sebektől, ütésektől. Nehezen bírja csak kinyitni szemeit, mintha valami fátylan át látná maga körül a világot. Oda nyúlna kezeivel, hogy leszedje azt a valamit, vagy csak megtörölje szemét, de kezei alig mozdulnak. Fájdalom hasít karjába és csuklóin érez valamit, ami nem oda való. Egy kötél az, megkötözték, vagy oda kötötték valamihez. Lassan tölti meg tüdejét levegővel, közben érez némi szúrást a mellkasában, és a hasánál is fáj. Óvatosan fújja ki, majd kezdi előröl az egészet. Percek telnek így el, s ő lassan listázza parázs testi kínjainak pontosabb helyét és találgat, mitől, miért fáj? Tovább találgat, töri a fejét, noha úgy érzi, eléggé össze van törve az így is, de nem emlékszik a történtekre. Eszébe jutnak dolgok, nevének töredéke, egy város, a, a levegő városa. Egy karaván, amivel együtt utazott. Néhány ismerős arc, dallamok, homályos részletek. A sátorban, ahol egy oszlophoz kötözve fekszik, homály van. Felé sem néz senki, enni és inni nem kapott, mióta így magánál van. Senki nem zargatta és nem tudja, hogy ha fogoly, miért van egyedül? Hát senki mást nem kapta el rajta kívül? Vagy őt külön tartják valamiért? De miért? Nem emlékszik semmire, miért lenne más? Ki ő? Volt nála valami, ami fontos? Nem emlékszik még mindenre, ami korábban történt. Leüthették, vagy csak beütötte nagyon a fejét? Halkan sziszegve felhúzza a lábait, mozgatja lábfejeit felváltva és együtt is. A zsibbadás nehezen múlik el, nagyon nehezen. Agyban tovább dolgozik, ki kell szabadítania a kezeit valahogyan és lelépni innen, bárhová. A terv megvalósításához lát. Csuklója véres a durva eljárástól, húsába vág a kötél, de mozgatja tovább és a vére segít abban, hogy csúszósabb legyen. Szívós munkával és kitartással ki tud bújni a kötélből. Akkor pedig megrpóbál kilesni és megtudni, nappal van e vagy éjszaka, és mi van körülötte. *
* Arra eszmél, hogy fáj a feje, és szinte minden egyes porcikája jajgat sebektől, ütésektől. Nehezen bírja csak kinyitni szemeit, mintha valami fátylan át látná maga körül a világot. Oda nyúlna kezeivel, hogy leszedje azt a valamit, vagy csak megtörölje szemét, de kezei alig mozdulnak. Fájdalom hasít karjába és csuklóin érez valamit, ami nem oda való. Egy kötél az, megkötözték, vagy oda kötötték valamihez. Lassan tölti meg tüdejét levegővel, közben érez némi szúrást a mellkasában, és a hasánál is fáj. Óvatosan fújja ki, majd kezdi előröl az egészet. Percek telnek így el, s ő lassan listázza parázs testi kínjainak pontosabb helyét és találgat, mitől, miért fáj? Tovább találgat, töri a fejét, noha úgy érzi, eléggé össze van törve az így is, de nem emlékszik a történtekre. Eszébe jutnak dolgok, nevének töredéke, egy város, a, a levegő városa. Egy karaván, amivel együtt utazott. Néhány ismerős arc, dallamok, homályos részletek. A sátorban, ahol egy oszlophoz kötözve fekszik, homály van. Felé sem néz senki, enni és inni nem kapott, mióta így magánál van. Senki nem zargatta és nem tudja, hogy ha fogoly, miért van egyedül? Hát senki mást nem kapta el rajta kívül? Vagy őt külön tartják valamiért? De miért? Nem emlékszik semmire, miért lenne más? Ki ő? Volt nála valami, ami fontos? Nem emlékszik még mindenre, ami korábban történt. Leüthették, vagy csak beütötte nagyon a fejét? Halkan sziszegve felhúzza a lábait, mozgatja lábfejeit felváltva és együtt is. A zsibbadás nehezen múlik el, nagyon nehezen. Agyban tovább dolgozik, ki kell szabadítania a kezeit valahogyan és lelépni innen, bárhová. A terv megvalósításához lát. Csuklója véres a durva eljárástól, húsába vág a kötél, de mozgatja tovább és a vére segít abban, hogy csúszósabb legyen. Szívós munkával és kitartással ki tud bújni a kötélből. Akkor pedig megrpóbál kilesni és megtudni, nappal van e vagy éjszaka, és mi van körülötte. *
606. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-19 19:04:36
Üzenet elküldve: 2014-10-19 19:04:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A végzet útjai//
*Lassan felvonja a szemöldökét, amikor az elf kilép a sátorból és sebesültek után érdeklődik, közelebb lép hozzá.*
-Nagyon dicséretes ez az igyekezet, bár itt aligha remélhetsz érte fizetséget.
*Mutat körbe és elhúzza száját kissé a gondolatra, hogy ez az elfecske irgalmas szívvel gyógyítgat. Valami célja csak kell, hogy legyen és logikája azt súgja jutalmat remél, vagy, ha nem, hát akkor lehet, hogy ilyen különös jellem. Na igen nem lehet mást várni az erdei népektől.*
-Hogy vetődtél erre, hozzád hasonló nem él ezen a vidéken?
*Kíváncsi, jól jövedelmező titokra bukkant, e vajon. Nemsokára elhangzik a kiáltás és legtöbben odaszaladnak, mintha kötelező lenne. Még a végzet hozó nomád is. Ami őt illeti, mikor meglátja, hogy újabb legyengült ember szorul segítségre úgy dönt ideje magára hagyni a mentőcsapatot és kissé félre vonul egy magányos, körszéli jurta sötét homályába. A rúnáit tartó bőrzacskóhoz nyúl éppen, amikor érzékeny elf füle valami neszre lesz figyelmes. Kiterjeszti érzékeit és hamarosan megérzi a lopakodó kígyókat.*
~Három! Hárman vannak. A homályban kúsznak a fűben a tábor felé. Ezek meg mentenek, fel sem tűnik nekik a baj. Ah... ember ivadékok.~
*Egyre világosabban kirajzolódik elméjében a három árnyék, ahogy a fűben kúszva egyre közelebb érnek a faluhoz. Már a szélső jurta peremén kúsznak, ahol elválnak egymástól és három irányba kúsznak tovább. Valószínűleg az ellenség, de ő jelenleg biztonságban van és mérlegeli, vajon felhívja, e a figyelmet rájuk. Végül sóhajtava kimegy a jurtából és újra megkeresi tekintetével az alkalmasnak tűnő harcosokat, akiknek érdemes felhívni a figyelmét a felfedezésére. Sorstársa Acoma életét még nem tenné kockára, így tovább vándorol a tekintete. A sápadt harcost Endruin Rasidot pillantja meg, akinek a bemutatkozásoknál, már hallotta a nevét. Első ránézésre jó alanynak tűnik, így lassú léptekkel odamegy mellé és kardját szemlélve elégedetten elmosolyodik, majd lehalkítja a hangját és odasúgja neki*
-Nagyszerű penge Endruin Rasid. Szinte kiált, azért, hogy a fűben sikló kígyókat lekaszabolja. Most éppen akad három is, akin kipróbálhatnád.
*Majd koromfekete szemgolyói elmozdulnak, a három irányba, ahonnan érkezik a veszedelem, a szeme sarkából mutatva az irányt merre keresse a kémeket. Aztán leül a tűzmellé, de előbb még szerez egy darab, húst a nem messze lévő asszonyoktól és nyugodtan elkezdi enni. Részéről eleget, tett, sőt még túl is teljesített, innentől döntsön a végzete, na és persze az emberek, mit tesznek.*
*Lassan felvonja a szemöldökét, amikor az elf kilép a sátorból és sebesültek után érdeklődik, közelebb lép hozzá.*
-Nagyon dicséretes ez az igyekezet, bár itt aligha remélhetsz érte fizetséget.
*Mutat körbe és elhúzza száját kissé a gondolatra, hogy ez az elfecske irgalmas szívvel gyógyítgat. Valami célja csak kell, hogy legyen és logikája azt súgja jutalmat remél, vagy, ha nem, hát akkor lehet, hogy ilyen különös jellem. Na igen nem lehet mást várni az erdei népektől.*
-Hogy vetődtél erre, hozzád hasonló nem él ezen a vidéken?
*Kíváncsi, jól jövedelmező titokra bukkant, e vajon. Nemsokára elhangzik a kiáltás és legtöbben odaszaladnak, mintha kötelező lenne. Még a végzet hozó nomád is. Ami őt illeti, mikor meglátja, hogy újabb legyengült ember szorul segítségre úgy dönt ideje magára hagyni a mentőcsapatot és kissé félre vonul egy magányos, körszéli jurta sötét homályába. A rúnáit tartó bőrzacskóhoz nyúl éppen, amikor érzékeny elf füle valami neszre lesz figyelmes. Kiterjeszti érzékeit és hamarosan megérzi a lopakodó kígyókat.*
~Három! Hárman vannak. A homályban kúsznak a fűben a tábor felé. Ezek meg mentenek, fel sem tűnik nekik a baj. Ah... ember ivadékok.~
*Egyre világosabban kirajzolódik elméjében a három árnyék, ahogy a fűben kúszva egyre közelebb érnek a faluhoz. Már a szélső jurta peremén kúsznak, ahol elválnak egymástól és három irányba kúsznak tovább. Valószínűleg az ellenség, de ő jelenleg biztonságban van és mérlegeli, vajon felhívja, e a figyelmet rájuk. Végül sóhajtava kimegy a jurtából és újra megkeresi tekintetével az alkalmasnak tűnő harcosokat, akiknek érdemes felhívni a figyelmét a felfedezésére. Sorstársa Acoma életét még nem tenné kockára, így tovább vándorol a tekintete. A sápadt harcost Endruin Rasidot pillantja meg, akinek a bemutatkozásoknál, már hallotta a nevét. Első ránézésre jó alanynak tűnik, így lassú léptekkel odamegy mellé és kardját szemlélve elégedetten elmosolyodik, majd lehalkítja a hangját és odasúgja neki*
-Nagyszerű penge Endruin Rasid. Szinte kiált, azért, hogy a fűben sikló kígyókat lekaszabolja. Most éppen akad három is, akin kipróbálhatnád.
*Majd koromfekete szemgolyói elmozdulnak, a három irányba, ahonnan érkezik a veszedelem, a szeme sarkából mutatva az irányt merre keresse a kémeket. Aztán leül a tűzmellé, de előbb még szerez egy darab, húst a nem messze lévő asszonyoktól és nyugodtan elkezdi enni. Részéről eleget, tett, sőt még túl is teljesített, innentől döntsön a végzete, na és persze az emberek, mit tesznek.*
605. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-19 15:32:40
Üzenet elküldve: 2014-10-19 15:32:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
// A végzet útjai //
*Nagy megkönnyebbülésére kapnak még erősítést Magura Tenge személyében. Habár magában értékeli a kedves szavakat, látható jelét csak egy apró, futó mosoly formájában adja, hiszen szinte azt se tudja, hova kapja a fejét a sebesültek között.*
- Igazán örvendek, Rhenamy Natarran vagyok. *Viszonozza kicsit hadarva a bemutatkozást. Foglalkozását és tevékenységi körét egyelőre megtartja magának, no meg az amolyan mindenes-féle furán is hangzana, no meg túlzás is lenne.*
- Az ilyesfajta gyógyító képesség elismerésre méltó, de ilyen helyzetekben az egyszerű tudás is hatalmas segítség. *Hajt enyhén fejet még. Ezután vissza is fordul éppen kiszemelt sérültjéhez. Valamilyen vérzéscsökkentő, sebgyógyításhoz jó gyógynövényt vagy keveréket mindig hord magánál, hiszen vérző sérülést a legkönnyebb összeszedni. Ezeket majd pótolhatja is jócskán, elvégre nem csak Zenolita, de ő is bőven használ a magánál hagyott tégelyből. Amelyik sebet kell, azt összevarrja, ami nem olyan mély, azt bekötözi, ügyes keze van, gyorsan tud haladni. Határozott mozdulatokkal dolgozik, s ugyan nem finomkodik, arra azért ügyel, hogy szükségtelenül ne okozzon fájdalmat.
Megkönnyebbülten lélegez fel, amikor végeznek a sebesültek ellátásával, önkéntelen mozdulattal törli le homlokáról a verítéket, igaz, ezzel csak még maszatosabbá varázsolja arcát.
Kimerülten lép ki a jurtából, az őszi est hűvöse azonnal arcul csapja, de ez most kifejezetten jól esik, felfrissíti az elfet. De sok pihenőre nem marad ideje, mert kiáltozásra lesz figyelmes. Halkan sóhajtva szaporázza meg lépteit és indul a tábortűz és a hangok irányába.*
- Újabb sebesült? *Teszi fel a többiekhez érve lényegre törően kérdését, miközben fürkésző tekintettel néz körül. Azt már megszokta, hogyha belemerül a munkába, nyakig vagy tovább bepiszkítja magát, többnyire nem is zavarja, most mégis bármit megadna egy fürdőért. Természetesen az ilyen ingerenciáknak is akkor kell rátörniük, amikor ez kivitelezhetetlen.*
*Nagy megkönnyebbülésére kapnak még erősítést Magura Tenge személyében. Habár magában értékeli a kedves szavakat, látható jelét csak egy apró, futó mosoly formájában adja, hiszen szinte azt se tudja, hova kapja a fejét a sebesültek között.*
- Igazán örvendek, Rhenamy Natarran vagyok. *Viszonozza kicsit hadarva a bemutatkozást. Foglalkozását és tevékenységi körét egyelőre megtartja magának, no meg az amolyan mindenes-féle furán is hangzana, no meg túlzás is lenne.*
- Az ilyesfajta gyógyító képesség elismerésre méltó, de ilyen helyzetekben az egyszerű tudás is hatalmas segítség. *Hajt enyhén fejet még. Ezután vissza is fordul éppen kiszemelt sérültjéhez. Valamilyen vérzéscsökkentő, sebgyógyításhoz jó gyógynövényt vagy keveréket mindig hord magánál, hiszen vérző sérülést a legkönnyebb összeszedni. Ezeket majd pótolhatja is jócskán, elvégre nem csak Zenolita, de ő is bőven használ a magánál hagyott tégelyből. Amelyik sebet kell, azt összevarrja, ami nem olyan mély, azt bekötözi, ügyes keze van, gyorsan tud haladni. Határozott mozdulatokkal dolgozik, s ugyan nem finomkodik, arra azért ügyel, hogy szükségtelenül ne okozzon fájdalmat.
Megkönnyebbülten lélegez fel, amikor végeznek a sebesültek ellátásával, önkéntelen mozdulattal törli le homlokáról a verítéket, igaz, ezzel csak még maszatosabbá varázsolja arcát.
Kimerülten lép ki a jurtából, az őszi est hűvöse azonnal arcul csapja, de ez most kifejezetten jól esik, felfrissíti az elfet. De sok pihenőre nem marad ideje, mert kiáltozásra lesz figyelmes. Halkan sóhajtva szaporázza meg lépteit és indul a tábortűz és a hangok irányába.*
- Újabb sebesült? *Teszi fel a többiekhez érve lényegre törően kérdését, miközben fürkésző tekintettel néz körül. Azt már megszokta, hogyha belemerül a munkába, nyakig vagy tovább bepiszkítja magát, többnyire nem is zavarja, most mégis bármit megadna egy fürdőért. Természetesen az ilyen ingerenciáknak is akkor kell rátörniük, amikor ez kivitelezhetetlen.*
604. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-18 21:03:36
Üzenet elküldve: 2014-10-18 21:03:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A végzet útjai//
* A pattogó tűz látványából egy mély férfi hang zavarja fel. A két jeges szempárba mélyeszti a saját, a fáradságtól kissé tompa szemeit és arcára is egy félmosolyt erőltet.*
- Semmi baj. Azt hiszem most úgy sem lennék túl beszédes kedvembe. És én köszönöm, hogy segíthetek.
* Miután a harcos elmegy mellőle az odaérkező nőre mosolyog majd bemutatkozik ő is nevén. Egyelőre többet nem tesz, mivel tényleg nincs éppen beszédes kedvében. Kardját leakasztja a hátáról majd a tűz köré ülve tovább bámulja a lángokat.
Hirtelen rekedt kiáltásra kapja fel a fejét, de nem rohan oda. Borsodvár hamar ott terem és a frissen megismert hölgy is. Rövid ideig nézi őket, majd feláll és hosszú lábainak hála, pár pillanat múlva ott áll a többiek között. Nem szól semmit, szemeit a félholt idegenen tartja, az asszonyok gyors munkához fognak így jobbnak látja, ha ő nem álldogál ott. Sajnos a gyógyításhoz keveset ért így visszaül a tűzhöz. Nem eszik semmit, továbbra is csak üldögél és halk imákat mormol a halottak lelkéért. Semmilyen istenhez sem szólnak szavai, se szellemekhez. Csupán reménykedő szavaival próbál békét teremteni a holtak lelkében.*
* A pattogó tűz látványából egy mély férfi hang zavarja fel. A két jeges szempárba mélyeszti a saját, a fáradságtól kissé tompa szemeit és arcára is egy félmosolyt erőltet.*
- Semmi baj. Azt hiszem most úgy sem lennék túl beszédes kedvembe. És én köszönöm, hogy segíthetek.
* Miután a harcos elmegy mellőle az odaérkező nőre mosolyog majd bemutatkozik ő is nevén. Egyelőre többet nem tesz, mivel tényleg nincs éppen beszédes kedvében. Kardját leakasztja a hátáról majd a tűz köré ülve tovább bámulja a lángokat.
Hirtelen rekedt kiáltásra kapja fel a fejét, de nem rohan oda. Borsodvár hamar ott terem és a frissen megismert hölgy is. Rövid ideig nézi őket, majd feláll és hosszú lábainak hála, pár pillanat múlva ott áll a többiek között. Nem szól semmit, szemeit a félholt idegenen tartja, az asszonyok gyors munkához fognak így jobbnak látja, ha ő nem álldogál ott. Sajnos a gyógyításhoz keveset ért így visszaül a tűzhöz. Nem eszik semmit, továbbra is csak üldögél és halk imákat mormol a halottak lelkéért. Semmilyen istenhez sem szólnak szavai, se szellemekhez. Csupán reménykedő szavaival próbál békét teremteni a holtak lelkében.*
603. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-18 20:32:53
Üzenet elküldve: 2014-10-18 20:32:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A végzet útjai//
*Igyekszik minden tőle telhetőt megtenni, hogy segítsen. Szegfűt és a nomád lányokat irányítva, már hordja is a kért vizet és a rongyokat a sebesültek ellátásához, majd megkönnyebbülve látja, hogy Magura Tenge is csatlakozik a gyógyító munkához, hálás pillantással néz rá és biztosítja róla, hogy segít ahol tud. Majd lassan a kisgyerek mellé térdel, aki sír még mindig és igyekszik az utasítások szerint eljárni. Mikor a kisfiú rémült nagy szemeibe néz megpróbálja megnyugtatni.*
-Jól van nem kell sírnod, egy pillanat és kihúzom, szorítsd össze a fogadat kis harcos.
*Összeszorítja a száját és gyorsan kihúzza a kiabáló gyerekből a nyílhegyet. Szerencsére anyja szorosan tartja, így a sebe tudja szórni a port, amit kapott az elflánytól és be is kötözi, majd odalép a következő sebesülthöz a tégellyel. Segít, mindenben amiben csak tud, hogy a két gyógyító zavartalanul dolgozhasson. Ő némi irányítással, de végül is jól boldogul. Egy idő után, amikor már nem lát ellátandót, úgy tűnik, nagyjából mindenki megfelelő segítségben részesült, a többi már saját erejükön és a gondviselésen múlik. Kissé kimerülten lép ki a sátorból és a tábortűznél megkeresi Borsovádot, aki éppen az újonnan érkezőkkel beszélget, mikor mellé lép éppen az egyik harcossal beszélget, ő is odalép és bemutatkozik neki. Biztos benne, hogy Magori nem véletlenül tiszteli meg a kardos embert a bizalmával, így ő is bizalommal tekint rá és megmondja neki a nevét, hogy tudja hogyan szólítsa. Utána nomádja a két másik harcoshoz lép és rámutat. Először a páncélosra néz, majd észak szülöttére és valóban, külsőleg pont olyan, amilyennek az északról érkezőknek lenniük kell, így halványan elmosolyodik, mivel eléggé elfáradt és bemutatkozik mind a két férfinak.*
-Üdvözöllek benneteket, Zenolita Dravennar vagyok. Örülök, hogy találkozhatok egy földimmel.
*Ekkor a kiáltás irányába kapja ő is a fejét és nomádja nyomában már szalad is a hang felé. Megdöbbenve látja a legyengült embert. Szerencsére az egyik nomád asszony Magori felszólítására hamar ott terem az étellel. Mikor az új idegen kissé jobban lesz és elmondta ki ő és mit keres erre nomádjához fordul. Ha alkalmat talál rá, csendesen Magori fülébe súgja, hogy később szeretne vele beszélni négyszemközt, ha már itt nem lesz dolga. Úgy látja ennek még nincs itt egyelőre az ideje, mert egyre másra érkeznek az idegenek a törzshöz. Ő is szóba elegyedik a hozzá legközelebb állóval egyelőre, mert még jócskán van mit megtudnia a többiekről.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.10.19 20:45:55, a következő indokkal:
Jelpótlás
*Igyekszik minden tőle telhetőt megtenni, hogy segítsen. Szegfűt és a nomád lányokat irányítva, már hordja is a kért vizet és a rongyokat a sebesültek ellátásához, majd megkönnyebbülve látja, hogy Magura Tenge is csatlakozik a gyógyító munkához, hálás pillantással néz rá és biztosítja róla, hogy segít ahol tud. Majd lassan a kisgyerek mellé térdel, aki sír még mindig és igyekszik az utasítások szerint eljárni. Mikor a kisfiú rémült nagy szemeibe néz megpróbálja megnyugtatni.*
-Jól van nem kell sírnod, egy pillanat és kihúzom, szorítsd össze a fogadat kis harcos.
*Összeszorítja a száját és gyorsan kihúzza a kiabáló gyerekből a nyílhegyet. Szerencsére anyja szorosan tartja, így a sebe tudja szórni a port, amit kapott az elflánytól és be is kötözi, majd odalép a következő sebesülthöz a tégellyel. Segít, mindenben amiben csak tud, hogy a két gyógyító zavartalanul dolgozhasson. Ő némi irányítással, de végül is jól boldogul. Egy idő után, amikor már nem lát ellátandót, úgy tűnik, nagyjából mindenki megfelelő segítségben részesült, a többi már saját erejükön és a gondviselésen múlik. Kissé kimerülten lép ki a sátorból és a tábortűznél megkeresi Borsovádot, aki éppen az újonnan érkezőkkel beszélget, mikor mellé lép éppen az egyik harcossal beszélget, ő is odalép és bemutatkozik neki. Biztos benne, hogy Magori nem véletlenül tiszteli meg a kardos embert a bizalmával, így ő is bizalommal tekint rá és megmondja neki a nevét, hogy tudja hogyan szólítsa. Utána nomádja a két másik harcoshoz lép és rámutat. Először a páncélosra néz, majd észak szülöttére és valóban, külsőleg pont olyan, amilyennek az északról érkezőknek lenniük kell, így halványan elmosolyodik, mivel eléggé elfáradt és bemutatkozik mind a két férfinak.*
-Üdvözöllek benneteket, Zenolita Dravennar vagyok. Örülök, hogy találkozhatok egy földimmel.
*Ekkor a kiáltás irányába kapja ő is a fejét és nomádja nyomában már szalad is a hang felé. Megdöbbenve látja a legyengült embert. Szerencsére az egyik nomád asszony Magori felszólítására hamar ott terem az étellel. Mikor az új idegen kissé jobban lesz és elmondta ki ő és mit keres erre nomádjához fordul. Ha alkalmat talál rá, csendesen Magori fülébe súgja, hogy később szeretne vele beszélni négyszemközt, ha már itt nem lesz dolga. Úgy látja ennek még nincs itt egyelőre az ideje, mert egyre másra érkeznek az idegenek a törzshöz. Ő is szóba elegyedik a hozzá legközelebb állóval egyelőre, mert még jócskán van mit megtudnia a többiekről.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.10.19 20:45:55, a következő indokkal:
Jelpótlás
602. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-18 18:40:52
Üzenet elküldve: 2014-10-18 18:40:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//A végzet útjai//
*Az újonnan érkezőket a tábortűzhöz invitálja és étellel, itallal kínálja. Borsovád, elsőnek a sápadt arcúhoz fordul a tűznél és a kezét ráteszi a vállára.Mélyen a szemébe néz és erőt ad neki. A bizalmába veszi, mert kétség nélkül és szót nem szólva teljesítette Borsovád parancsát.*
- Tisztellek, mert jóra való embernek tűnsz. *Mondja Rasidnak.* A kardodat tartsd magadnál. Bocsáss meg, hogy nem tudok elég figyelmet szánni rád, de sokan vagyunk. Furcsa is ez az egész. Addig is egyél valamit. Köszönöm még egyszer. *Mondja ezt a fehér embernek, majd kezét nyújtja és reméli, hogy kezet ráz vele. Eközben még mindig Nimoden szavai járnak a fejében. ~Rúnák súgják meg a találkozást és a bosszúm követ egy bosszút, ami mellett majd állhatok? Ez érdekesen hangzik. Félek ettől a nőtől, de nem tudom, hogy miért.~ Ekkor az a páncélos emberhez lép, hogy meséljen az ellenségről neki.*
- Nomádok, mint én. Annyi a különbség, hogy ezek nem értenek a földműveléshez és a kereskedelemhez. Gondolom lopásra kényszerültek. Hozzájuk a Tudók biztos nem jutottak el, hogy megtanítsák őket egy jobb életvitelre. Én nem rég értem ide haza. Eddig Artheniorban voltam. Egy társammal jöttem ide.
*Majd Zenolitára mutat, hogy Ancor láthassa a nőt. Eszébe jut, hogy a páncélos férfinak nem is tudja a nevét. Mélyen a szemébe nézz, mint ha keresne valamit a másik szemében.*
- Te már tudod a nevem. Én bemutatkoztam neked, most itt az ideje, hogy te is ezt tedd.
*Egyenes tekintettel és karját nyújtva figyel a férfira, hogy kezet fogjanak, ha az akar.*
- Bocsáss meg, de a többiekkel is beszélnem kell. Kérlek, addig egyél valamit és pihenj meg. Biztosan hosszú utat tettél meg. Ez a páncél ing is nehéz. *Elneveti magát a nomád, majd megcsapkodja a páncélinges vállát.* Tudnék neked mesélni pár csatát, amikor olyan alakokkal küzdöttem, mint amilyen te vagy. Jóravaló és erős emberek. Páncélban és lóháton. Később mesélek, ha gondolod.
*Ekkor oda lép Olthgaronhoz és kifejezéstelen arccal neki kezd a mondókájának.*
- Köszönöm, hogy segítesz nekem és megértesz. Azt mondtad, hogy nincs otthonod. Ha beteljesítettük azt, amit kell, akkor a mi népünk befogad és otthonodnak érezheted ezt a helyet, ha csak te is ezt akarod. *Könnyek szállnak Borsovád szemében. Gyorsan letörli, mert nem szereti az érzelmeit kimutatni.* Ogaron, vagy ott garonként kell kiejteni a neved? Nehéz a te nyelvjárásod. Van itt szintén egy északról jövő. *Ekkor Zenolitára mutat, majd meghallja, hogy valaki segítségért kiállt.*
- Ki lehet az?
*Kiállt fel a nomád, majd fokosával fut az idegenhez. Borsovád látja, hogy az előtte álló ember elvan gyengülve. Páncélja súlyos lehet. Egy hosszú kard a hátán és a pajzsról ne is beszéljünk.*
- Tessék, igyál.
*Ekkor a nomád kedvesen fogadja az érkezőt és gyorsan a bőrtömlőjét adja oda, hogy igyon az érkező. Jól megnézi a férfi arcát. Egy sebhely díszeleg a bal szeménél.*
- Asszonyok, hozzatok ételt, de gyorsan.
*Parancsolja hangosan a nomád és segít az érkezőnek. A hóna alá nyúl, ha a férfi nem utasítja vissza a segítő gesztust. Nomádunk másik kezében pedig fokosát tartja, hogy ellensúlyozza a páncélos férfi tömegét. ha sikerül, akkor a padoknál leülteti.*
- Az én nevem Borsovád. Hát te honnan jöttél és mit keresel erre felé?
*Teszi fel a kérdést megnyugodva a másik felé.*
*Az újonnan érkezőket a tábortűzhöz invitálja és étellel, itallal kínálja. Borsovád, elsőnek a sápadt arcúhoz fordul a tűznél és a kezét ráteszi a vállára.Mélyen a szemébe néz és erőt ad neki. A bizalmába veszi, mert kétség nélkül és szót nem szólva teljesítette Borsovád parancsát.*
- Tisztellek, mert jóra való embernek tűnsz. *Mondja Rasidnak.* A kardodat tartsd magadnál. Bocsáss meg, hogy nem tudok elég figyelmet szánni rád, de sokan vagyunk. Furcsa is ez az egész. Addig is egyél valamit. Köszönöm még egyszer. *Mondja ezt a fehér embernek, majd kezét nyújtja és reméli, hogy kezet ráz vele. Eközben még mindig Nimoden szavai járnak a fejében. ~Rúnák súgják meg a találkozást és a bosszúm követ egy bosszút, ami mellett majd állhatok? Ez érdekesen hangzik. Félek ettől a nőtől, de nem tudom, hogy miért.~ Ekkor az a páncélos emberhez lép, hogy meséljen az ellenségről neki.*
- Nomádok, mint én. Annyi a különbség, hogy ezek nem értenek a földműveléshez és a kereskedelemhez. Gondolom lopásra kényszerültek. Hozzájuk a Tudók biztos nem jutottak el, hogy megtanítsák őket egy jobb életvitelre. Én nem rég értem ide haza. Eddig Artheniorban voltam. Egy társammal jöttem ide.
*Majd Zenolitára mutat, hogy Ancor láthassa a nőt. Eszébe jut, hogy a páncélos férfinak nem is tudja a nevét. Mélyen a szemébe nézz, mint ha keresne valamit a másik szemében.*
- Te már tudod a nevem. Én bemutatkoztam neked, most itt az ideje, hogy te is ezt tedd.
*Egyenes tekintettel és karját nyújtva figyel a férfira, hogy kezet fogjanak, ha az akar.*
- Bocsáss meg, de a többiekkel is beszélnem kell. Kérlek, addig egyél valamit és pihenj meg. Biztosan hosszú utat tettél meg. Ez a páncél ing is nehéz. *Elneveti magát a nomád, majd megcsapkodja a páncélinges vállát.* Tudnék neked mesélni pár csatát, amikor olyan alakokkal küzdöttem, mint amilyen te vagy. Jóravaló és erős emberek. Páncélban és lóháton. Később mesélek, ha gondolod.
*Ekkor oda lép Olthgaronhoz és kifejezéstelen arccal neki kezd a mondókájának.*
- Köszönöm, hogy segítesz nekem és megértesz. Azt mondtad, hogy nincs otthonod. Ha beteljesítettük azt, amit kell, akkor a mi népünk befogad és otthonodnak érezheted ezt a helyet, ha csak te is ezt akarod. *Könnyek szállnak Borsovád szemében. Gyorsan letörli, mert nem szereti az érzelmeit kimutatni.* Ogaron, vagy ott garonként kell kiejteni a neved? Nehéz a te nyelvjárásod. Van itt szintén egy északról jövő. *Ekkor Zenolitára mutat, majd meghallja, hogy valaki segítségért kiállt.*
- Ki lehet az?
*Kiállt fel a nomád, majd fokosával fut az idegenhez. Borsovád látja, hogy az előtte álló ember elvan gyengülve. Páncélja súlyos lehet. Egy hosszú kard a hátán és a pajzsról ne is beszéljünk.*
- Tessék, igyál.
*Ekkor a nomád kedvesen fogadja az érkezőt és gyorsan a bőrtömlőjét adja oda, hogy igyon az érkező. Jól megnézi a férfi arcát. Egy sebhely díszeleg a bal szeménél.*
- Asszonyok, hozzatok ételt, de gyorsan.
*Parancsolja hangosan a nomád és segít az érkezőnek. A hóna alá nyúl, ha a férfi nem utasítja vissza a segítő gesztust. Nomádunk másik kezében pedig fokosát tartja, hogy ellensúlyozza a páncélos férfi tömegét. ha sikerül, akkor a padoknál leülteti.*
- Az én nevem Borsovád. Hát te honnan jöttél és mit keresel erre felé?
*Teszi fel a kérdést megnyugodva a másik felé.*
601. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-18 14:43:18
Üzenet elküldve: 2014-10-18 14:43:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Themis//
*A lány vonakodva ugyan, de elindul az idegen után, bizonytalanul szorongatva Szuttyompöttyöt. Van egy olyan érzése, hogy ha nem tesz így, a sötételf erővel viszi ki. Egy ideig szótlanul baktat, nem tudja eldönteni, hogy mik a mélységi szándékai, de annak mindenesetre örül, hogy a nagyon sötét járatokból valaki olyan vezeti ki, akinek van némi helyismerete. De végül, mielőtt a férfi mégegyszer megkérdezné, csak elkezd mesélni.*
-Hátöö... Csak eljöttem kirándulni, még a városból. Ott túl unalmas volt. Aztán valahogy ide tévedtem. De elkapott valami hideg, sötét izé, ennél többet nem láttam belőle, ide ennyire le gondolom az hozott le. Mármint csak találgatok, amikor utólért, minden elsötétedett, és itt pár üreggel beljebb tértem magamhoz.- *Magyarázza, a válla fölött a járat felé bökve, amerről jönnek. Nem tudja, hogy Hagger bácsiék kerülnének-e bajba, ha beszél róluk, úgyhogy inkább ezt meséli el jó részletesen.*
-Meg volt valami nagyon hosszú gyík amitől rémeket láttam, amikor rámmászott, arról tetszik tudni, hogy micsoda?
*A lány vonakodva ugyan, de elindul az idegen után, bizonytalanul szorongatva Szuttyompöttyöt. Van egy olyan érzése, hogy ha nem tesz így, a sötételf erővel viszi ki. Egy ideig szótlanul baktat, nem tudja eldönteni, hogy mik a mélységi szándékai, de annak mindenesetre örül, hogy a nagyon sötét járatokból valaki olyan vezeti ki, akinek van némi helyismerete. De végül, mielőtt a férfi mégegyszer megkérdezné, csak elkezd mesélni.*
-Hátöö... Csak eljöttem kirándulni, még a városból. Ott túl unalmas volt. Aztán valahogy ide tévedtem. De elkapott valami hideg, sötét izé, ennél többet nem láttam belőle, ide ennyire le gondolom az hozott le. Mármint csak találgatok, amikor utólért, minden elsötétedett, és itt pár üreggel beljebb tértem magamhoz.- *Magyarázza, a válla fölött a járat felé bökve, amerről jönnek. Nem tudja, hogy Hagger bácsiék kerülnének-e bajba, ha beszél róluk, úgyhogy inkább ezt meséli el jó részletesen.*
-Meg volt valami nagyon hosszú gyík amitől rémeket láttam, amikor rámmászott, arról tetszik tudni, hogy micsoda?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2949-2968