Külső területek - Füves puszta
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 32 (621. - 640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2949-2968
640. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-11-04 18:47:12
Üzenet elküldve: 2014-11-04 18:47:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
*Az éjjel hátralevő részében meredten bámulja a jurta falát. Elmondták neki, hogy holnap hadba kell vonulnia. Eleget tettek érte, jelen esetben megmentették az életét, ellenszegülésnek így helye sincs.
Felnyergel egy lovat a táborból, majd Borsovádék után indul. Menet közben előtörnek belőle a régi emlékek, amikor útonálló társaival rohamoztak meg egy falut, esetleg egy karaváncsapatot. Az adrenalin amit akkor érzett, újra előtör benne. A hátára szíjazott másfélkezes kardot teljes erejéből kirántja, az ég felé emeli, majd mély, torokhangon üvölt fel.
Mire elérik a tábort, Magori már pár embert lelőtt, maga Felthys pedig megkerüli az ellenség faluját, és hátulról támad. Mind, aki eddig az íjászra figyelt, most a tarkójára kap egy vörös mosolyt. Az első körben öt férfinak adta meg a végső enyhülést, majd mikor körbevágtatott a jurták tömegén, visszafordítja lovát és egyenesen, szemből ront rájuk. Egy nyílvessző eltalálja a lova torkát, aki hörögve esik össze, Felthys pedig néhány bukfenc kíséretében esik a földre, de azon minutumban felpattan, és gyalogszerrel öl. Bizonyos ritmust követ. Vízszintes vágás, hárítás, szúrás védés.
Akár a huszadik embernél tart, mire a harc véget ér. Felrepedt szájjal, de azonkívül sértetlenül lépdel oda a nomádhoz.*
-Borsovád Magori! Megtiszteltetés volt veled harcolni!
*Be kell vallani, Felthys bizonyos módon élvezte ezt a kis harcot. Jó volt levezetni felgyülemlett dühét olyanokon, akik megérdemelték.*
Felnyergel egy lovat a táborból, majd Borsovádék után indul. Menet közben előtörnek belőle a régi emlékek, amikor útonálló társaival rohamoztak meg egy falut, esetleg egy karaváncsapatot. Az adrenalin amit akkor érzett, újra előtör benne. A hátára szíjazott másfélkezes kardot teljes erejéből kirántja, az ég felé emeli, majd mély, torokhangon üvölt fel.
Mire elérik a tábort, Magori már pár embert lelőtt, maga Felthys pedig megkerüli az ellenség faluját, és hátulról támad. Mind, aki eddig az íjászra figyelt, most a tarkójára kap egy vörös mosolyt. Az első körben öt férfinak adta meg a végső enyhülést, majd mikor körbevágtatott a jurták tömegén, visszafordítja lovát és egyenesen, szemből ront rájuk. Egy nyílvessző eltalálja a lova torkát, aki hörögve esik össze, Felthys pedig néhány bukfenc kíséretében esik a földre, de azon minutumban felpattan, és gyalogszerrel öl. Bizonyos ritmust követ. Vízszintes vágás, hárítás, szúrás védés.
Akár a huszadik embernél tart, mire a harc véget ér. Felrepedt szájjal, de azonkívül sértetlenül lépdel oda a nomádhoz.*
-Borsovád Magori! Megtiszteltetés volt veled harcolni!
*Be kell vallani, Felthys bizonyos módon élvezte ezt a kis harcot. Jó volt levezetni felgyülemlett dühét olyanokon, akik megérdemelték.*
639. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-11-03 21:32:02
Üzenet elküldve: 2014-11-03 21:32:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A végzet útjai / Sajátomon járok//
*Üdvözli, ki útjába kerül ezen reggelen. Tudtára adja a nomádoknak, hogy ő nem tart velük, útjaik elválnak. És persze megköszöni a vendéglátást ily nehéz időkben is, majd a jurták keleti végébe irányítja lépteit, kantáron vezeti csataménjét. Ott kénytelen várni, míg a sötételf úgy fest, meggyőzni szándékszik a szőke herceget. Kissé elhúzza száját, felhúzza sodronycsuklyáját és fejébe nyomja sisakját, miközben lovához fordul. Majd nemes egyszerűséggel nyeregbe pattan, vértjéhez mérten könnyedén. És visszafordul, vajon jönnek már a többiek?
Nem vár, nekivág előre, az orra után a sivár vidéknek. Reggelre jár még bőven. Poroszkálva halad, majd ha már társa(i) beérik ügetésre vált.*
-Csak együtt maradtunk.
*Jegyzi meg somolyogva bajsza alatt, ahogy egyik majd másik alakra sandít.
Az út nem valami izgalmas, a vidék változatosságot aligha nyújt, a szél olykor porfelleget kerget, így arca elé kendőt terít, fejére pedig turbánt teker védekezésül. De mit eközben megpillant megakasztja mozdulatait.*
-Mintha...
*Kezd bele, és ágaskodik fel lován, és tenyerét szemellenzőnek használva kémleli a láthatárt. Egyszer csak előre mutat.*
-Amott!
*Mintha árnyat látna a forrósodó horizonton mozogni. Vagyis lehet többet is. Társaira néz támaszul. Bár fene tudja, hogy (főleg) a sötételf mennyire lát egyáltalán. Talán az északira inkább támaszkodhat majd. Mindenesetre finom térdmozdulattal arra irányítja hátasát, és kardját meglazítja hüvelyében, és felkészül a lehetetlenre is akár.*
-Sérültnek tetszik.
*Állapítja meg. Természetesen nem kíván parancsnokolni, sőt. De követi szívét és lelkét, mely neki legalábbis parancsol. Így hát követi, és megsarkantyúzza lovát, hogy beérje az előlük menekülőt. Szavával figyelmezteti az idegent.*
-Állj meg, hé!
*Hirtelen a szemközti dűnéről három alak rohamoz egyenesen rájuk lóháton, vagyis a köztük rekedő sérültre. Öltözetük alapján nomád banditáknak tűnnek. Igazából most már nem sok választásuk van, hiszen kardot rázva, ordítva támadnak.*
-Lődd le!
*Szólítja Tawint. A mélységit nem tudja harcban milyen fából faragták, így jobbnak látja nem számolni vele. Ő azonban kardot és pajzsot ragadva szembevágtat velük. Csak remélni tudja, hogy társai nem veszítik fejüket és belátják, itt nincs helye megadásnak, menekülésnek. Itt csak a harc jöhet számításba.*
*Üdvözli, ki útjába kerül ezen reggelen. Tudtára adja a nomádoknak, hogy ő nem tart velük, útjaik elválnak. És persze megköszöni a vendéglátást ily nehéz időkben is, majd a jurták keleti végébe irányítja lépteit, kantáron vezeti csataménjét. Ott kénytelen várni, míg a sötételf úgy fest, meggyőzni szándékszik a szőke herceget. Kissé elhúzza száját, felhúzza sodronycsuklyáját és fejébe nyomja sisakját, miközben lovához fordul. Majd nemes egyszerűséggel nyeregbe pattan, vértjéhez mérten könnyedén. És visszafordul, vajon jönnek már a többiek?
Nem vár, nekivág előre, az orra után a sivár vidéknek. Reggelre jár még bőven. Poroszkálva halad, majd ha már társa(i) beérik ügetésre vált.*
-Csak együtt maradtunk.
*Jegyzi meg somolyogva bajsza alatt, ahogy egyik majd másik alakra sandít.
Az út nem valami izgalmas, a vidék változatosságot aligha nyújt, a szél olykor porfelleget kerget, így arca elé kendőt terít, fejére pedig turbánt teker védekezésül. De mit eközben megpillant megakasztja mozdulatait.*
-Mintha...
*Kezd bele, és ágaskodik fel lován, és tenyerét szemellenzőnek használva kémleli a láthatárt. Egyszer csak előre mutat.*
-Amott!
*Mintha árnyat látna a forrósodó horizonton mozogni. Vagyis lehet többet is. Társaira néz támaszul. Bár fene tudja, hogy (főleg) a sötételf mennyire lát egyáltalán. Talán az északira inkább támaszkodhat majd. Mindenesetre finom térdmozdulattal arra irányítja hátasát, és kardját meglazítja hüvelyében, és felkészül a lehetetlenre is akár.*
-Sérültnek tetszik.
*Állapítja meg. Természetesen nem kíván parancsnokolni, sőt. De követi szívét és lelkét, mely neki legalábbis parancsol. Így hát követi, és megsarkantyúzza lovát, hogy beérje az előlük menekülőt. Szavával figyelmezteti az idegent.*
-Állj meg, hé!
*Hirtelen a szemközti dűnéről három alak rohamoz egyenesen rájuk lóháton, vagyis a köztük rekedő sérültre. Öltözetük alapján nomád banditáknak tűnnek. Igazából most már nem sok választásuk van, hiszen kardot rázva, ordítva támadnak.*
-Lődd le!
*Szólítja Tawint. A mélységit nem tudja harcban milyen fából faragták, így jobbnak látja nem számolni vele. Ő azonban kardot és pajzsot ragadva szembevágtat velük. Csak remélni tudja, hogy társai nem veszítik fejüket és belátják, itt nincs helye megadásnak, menekülésnek. Itt csak a harc jöhet számításba.*
638. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-11-03 20:55:32
Üzenet elküldve: 2014-11-03 20:55:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A végzet útjai//
* Nem tudja, mióta fekszik a földön, ájultan, de lassan megrebbennek szemhéjai és felpillant a földről. Ugyan az a kopár vidék, amit legutóljára látott, alig változott valalmi. Csak a nap égeti a hátát erősebben, reggel van már, a hajnal hűvöse tovaszállt. Óvatosan bánik mozdulataival, ahogy térdre küzdi magát fektéből, s csak gyűjtögeti az erőt ahhoz, hogy fel tudjon állni. Sebei már alig véreznek, körülöttuk a bőr felduzzadt és pirosasá, fényessé vált. Nehezen tud nyelni és fémes ízt érez a száján. Nyelve lassan indul körbe s így tudatosul csak benne, hogy ajkai cserepesek és felrepedt, ezért vérzik valamennyire. Szomjas már, de semmi nincs nála, amivel akár ezen, akár éhségén csillapíthatna. Erőt vesz magán, mert ilyen könnyen nem adja fel. Nem. Ha már sikerült megszöknie, akkor addig vonszolja magát, míg nem talál egy falut, vagy tábort, másik karavánt, ahol erőre kaphat. Hegyes fülei viszont finoman megrezzennek. Neszeket hall, különös, eddig nem figyelt még fel rá. Ahogy körbenéz, a messzi távolban árnyakat lát mozogni. Jeges ujjak szorítják össze szívét és fognak rá torkára, amit egyébként is kínoz a szomjúság. A nyomára bukkantak! Követték! Nincs nála más fegyver, csak az a kis tőr, nincs semmilye, ereje is alig van mozdulni. De mégis megindul, bár tudja, semmi esélye így a menekülésre. Össze van törve a teste, de a félelem mégis megmozdítja lábait. Sután, nehézkesen de megy, siet ahogy csak tud. Valamerre, messzire, mindegy hová, csak ne vigyék vissza! A tőrt markába rejti és elszántan vonszolja magát tovább egy olyan vidéken, ahol nincs esélye elrejtőzni. Az a tőr az utolsó szalmaszál, amibe egy elf kapaszkodhat. Mert élve nem fogják el soha többé, az biztos. *
* Nem tudja, mióta fekszik a földön, ájultan, de lassan megrebbennek szemhéjai és felpillant a földről. Ugyan az a kopár vidék, amit legutóljára látott, alig változott valalmi. Csak a nap égeti a hátát erősebben, reggel van már, a hajnal hűvöse tovaszállt. Óvatosan bánik mozdulataival, ahogy térdre küzdi magát fektéből, s csak gyűjtögeti az erőt ahhoz, hogy fel tudjon állni. Sebei már alig véreznek, körülöttuk a bőr felduzzadt és pirosasá, fényessé vált. Nehezen tud nyelni és fémes ízt érez a száján. Nyelve lassan indul körbe s így tudatosul csak benne, hogy ajkai cserepesek és felrepedt, ezért vérzik valamennyire. Szomjas már, de semmi nincs nála, amivel akár ezen, akár éhségén csillapíthatna. Erőt vesz magán, mert ilyen könnyen nem adja fel. Nem. Ha már sikerült megszöknie, akkor addig vonszolja magát, míg nem talál egy falut, vagy tábort, másik karavánt, ahol erőre kaphat. Hegyes fülei viszont finoman megrezzennek. Neszeket hall, különös, eddig nem figyelt még fel rá. Ahogy körbenéz, a messzi távolban árnyakat lát mozogni. Jeges ujjak szorítják össze szívét és fognak rá torkára, amit egyébként is kínoz a szomjúság. A nyomára bukkantak! Követték! Nincs nála más fegyver, csak az a kis tőr, nincs semmilye, ereje is alig van mozdulni. De mégis megindul, bár tudja, semmi esélye így a menekülésre. Össze van törve a teste, de a félelem mégis megmozdítja lábait. Sután, nehézkesen de megy, siet ahogy csak tud. Valamerre, messzire, mindegy hová, csak ne vigyék vissza! A tőrt markába rejti és elszántan vonszolja magát tovább egy olyan vidéken, ahol nincs esélye elrejtőzni. Az a tőr az utolsó szalmaszál, amibe egy elf kapaszkodhat. Mert élve nem fogják el soha többé, az biztos. *
637. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-11-03 19:43:40
Üzenet elküldve: 2014-11-03 19:43:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A végzet útjai //
*Szerencsére az összecsapás a véget ér, anélkül, hogy komolyabban megsérülne bárki. Karját egy vékony rongy darabbal beköti, hogy azért ne vérezzen. Mosolyog egyet nomádjára, miután az adrenalin szintje megint a normál szintre áll, mellette tényleg megéli az áhított kalandokat. A zsákmány elosztást a győzelem után nem először látja, így most már nem döbben meg. A zsákmány ráadásul nem is kevés, így elégedettség érzése is hatalmába keríti. Gyorsan összegyűjti a dobótőröket, ha talál még a sajátjain kívül. Ehhez a fegyverhez ért a legjobban, a többit ott hagyja, saját kardjánál jobbat, úgysem találhat. Miután végzett újra nyeregbe kapaszkodik és követi ő is Magorit az ellenséges területhez. Mikor odaérnek látja a tábort és a lovakat. Belül valami rossz érzése támad, ahogy szemléli. Láthatóan az elf gyógyító lány elemében van, amikor az ötletes és ravasz támadásokról van szó. Kezdi megkedvelni, ezt a lányt. Borsovád felé pillant, hogy hallja mit szól a tervhez, ami neki sem tűnik rossznak. Igaz a balsejtelem szorítása nem akar eltűnni gyomrából, de igyekszik egyelőre nem tudomást venni róla.*
*Szerencsére az összecsapás a véget ér, anélkül, hogy komolyabban megsérülne bárki. Karját egy vékony rongy darabbal beköti, hogy azért ne vérezzen. Mosolyog egyet nomádjára, miután az adrenalin szintje megint a normál szintre áll, mellette tényleg megéli az áhított kalandokat. A zsákmány elosztást a győzelem után nem először látja, így most már nem döbben meg. A zsákmány ráadásul nem is kevés, így elégedettség érzése is hatalmába keríti. Gyorsan összegyűjti a dobótőröket, ha talál még a sajátjain kívül. Ehhez a fegyverhez ért a legjobban, a többit ott hagyja, saját kardjánál jobbat, úgysem találhat. Miután végzett újra nyeregbe kapaszkodik és követi ő is Magorit az ellenséges területhez. Mikor odaérnek látja a tábort és a lovakat. Belül valami rossz érzése támad, ahogy szemléli. Láthatóan az elf gyógyító lány elemében van, amikor az ötletes és ravasz támadásokról van szó. Kezdi megkedvelni, ezt a lányt. Borsovád felé pillant, hogy hallja mit szól a tervhez, ami neki sem tűnik rossznak. Igaz a balsejtelem szorítása nem akar eltűnni gyomrából, de igyekszik egyelőre nem tudomást venni róla.*
636. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-11-02 20:30:17
Üzenet elküldve: 2014-11-02 20:30:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
// A végzet útjai //
*A nem várt támadás elég nagy kavarodást okoz ahhoz, hogy ne tudjanak minden felé figyelni az ellenfeleik. Már jó néhány társuk elesett, ami további nyomást jelent számukra, hát még a tudat, hogy aligha fogják bármelyiküket is élve elereszteni.
Erről pedig az elf is gondoskodik. Ezúttal ő csendben marad, csak vágtázó lova csap zajt a dobogó patáival, de hát a küzdelem közepén kinek tűnne fel még egy zajos hátas? Az elf működni látszik, legalábbis újabb áldozata nem figyel fel a hátulról közeledő vészre. Vagy Borsovád és Zenolita komolyabb fenyegetést jelentenek a fosztogatók számára érthető okokból. Akárhogy is, Rhena sunyi módon hátulról érkezik, és a korábbihoz hasonlóan, a fedetlenül maradt gyenge pontra mér halálos csapást, azaz a nyakra. Ahogy a penge belemar a húsba, majd a nyakszirt csontjaiba, furcsa elégtételt érez az elf. Az már kevésbé lelkesíti, hogy tőrét majdnem elhagyja, mert a kelleténél nagyobb erővel kellett kirántania a sérülésből. Ám valami ügyes-bajos módon megoldja, hogy a penge is megmaradjon, ő pedig a nyeregben maradjon.
A csapatot viszonylag hamar leverték, és csak kisebb sérüléseket szenvedtek el, ez jó. Saját sebe állapotával már tisztában van, de azért vet egy gyors pillantást Zenolita karjára is. Nem súlyos, csak vérzik, akkor ezt könnyen megúszták.*
- Hát, volt már egy kis zsákmányuk. *Jegyzi meg szemrevételezve a maga részét, amit persze hálás biccentéssel fogadott. A nyílvesszőket összeszedi, majd Borsovádnak adja, neki nincs szüksége rá, a férfinek viszont jól fognak jönni. Másik fegyvert nem vesz, miért tenné, nem ért a forgatásukhoz. A tőrökkel is boldogul valahogy, de nem nevezné magát mesternek. Trükkök, az a kulcs.
Pihenésre nincs idő, máris nyargalnak a tábor felé. Nem tudja, miért, de a hideg rázza őt ettől a helytől. Nem jó, nagyon nem jó. Ellenben a sok ló látvány máris ad egy ötletet. Borsovád mellé üget a lovával, halkan súgva kérdezi.*
- Mekkora kavarodást akarunk? Mert ennyi ló bizony nagyon nagy zűrt tud csapni.
*A nem várt támadás elég nagy kavarodást okoz ahhoz, hogy ne tudjanak minden felé figyelni az ellenfeleik. Már jó néhány társuk elesett, ami további nyomást jelent számukra, hát még a tudat, hogy aligha fogják bármelyiküket is élve elereszteni.
Erről pedig az elf is gondoskodik. Ezúttal ő csendben marad, csak vágtázó lova csap zajt a dobogó patáival, de hát a küzdelem közepén kinek tűnne fel még egy zajos hátas? Az elf működni látszik, legalábbis újabb áldozata nem figyel fel a hátulról közeledő vészre. Vagy Borsovád és Zenolita komolyabb fenyegetést jelentenek a fosztogatók számára érthető okokból. Akárhogy is, Rhena sunyi módon hátulról érkezik, és a korábbihoz hasonlóan, a fedetlenül maradt gyenge pontra mér halálos csapást, azaz a nyakra. Ahogy a penge belemar a húsba, majd a nyakszirt csontjaiba, furcsa elégtételt érez az elf. Az már kevésbé lelkesíti, hogy tőrét majdnem elhagyja, mert a kelleténél nagyobb erővel kellett kirántania a sérülésből. Ám valami ügyes-bajos módon megoldja, hogy a penge is megmaradjon, ő pedig a nyeregben maradjon.
A csapatot viszonylag hamar leverték, és csak kisebb sérüléseket szenvedtek el, ez jó. Saját sebe állapotával már tisztában van, de azért vet egy gyors pillantást Zenolita karjára is. Nem súlyos, csak vérzik, akkor ezt könnyen megúszták.*
- Hát, volt már egy kis zsákmányuk. *Jegyzi meg szemrevételezve a maga részét, amit persze hálás biccentéssel fogadott. A nyílvesszőket összeszedi, majd Borsovádnak adja, neki nincs szüksége rá, a férfinek viszont jól fognak jönni. Másik fegyvert nem vesz, miért tenné, nem ért a forgatásukhoz. A tőrökkel is boldogul valahogy, de nem nevezné magát mesternek. Trükkök, az a kulcs.
Pihenésre nincs idő, máris nyargalnak a tábor felé. Nem tudja, miért, de a hideg rázza őt ettől a helytől. Nem jó, nagyon nem jó. Ellenben a sok ló látvány máris ad egy ötletet. Borsovád mellé üget a lovával, halkan súgva kérdezi.*
- Mekkora kavarodást akarunk? Mert ennyi ló bizony nagyon nagy zűrt tud csapni.
635. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-11-02 17:07:07
Üzenet elküldve: 2014-11-02 17:07:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//A végzet útjai//
*A többiek is sikeresen elintézik a kiszemeltjeiket. A nomád íján megfeszíti az ideget és a hozzá legközelebb esőt kapja nyílvégre. A nyílvessző átszakítja az ellenség páncélját és mélyen a tüdejébe fúródik. Vért köpve a földre rogy. Ekkor egyik a szablyáját elővéve Borsovád felé támad. Kalandorunk elhúzza fejét a vágástól és fokosával egy pördítéssel a másik combjára üt, aki ettől eldobja kardját és lovára dől a fájdalmában. Harcosunk megadva a kegyelmet, nyakon vágja fokosa élesebb végével. Nomádunk a karaván felé veszi az irányát, de látja, hogy az utasai nagyon meg vannak rémülve a harcoktól. Visszafordul a lovával a többiek felé, akik a maradék harcosokkal dulakodnak. Amikor végeznek Borsovád int a többieknek, hogy köré gyűljenek.*
- Vannak szablyák és íjak. Nyílvesszőket rakjátok el. Akinek íjra van szüksége, az vegye el. Amit megöltök az a tiétek.
*Ekkor átkutatja a nomádok erszényeit és talál benne aranyat. Ezeket szét osztja a többiek között. Oda lépRhenamys Natarranhoz és átadja a300 aranyat.
Majd oda lép Zenolita Dravennarhoz és átadja a 300 aranyat.
Ekkor lovára felszáll és megmutatja az irányt az ellenséges nomád tábor felé. Kezd sötétedni és de már közel járnak. Egy lovas ménes látnak és hallanak a tábor körül. A tábor nem megszokott elrendezésben van. Valami furcsa erő veszi körül. Amibe bele borzong a nomádunk.*
*A többiek is sikeresen elintézik a kiszemeltjeiket. A nomád íján megfeszíti az ideget és a hozzá legközelebb esőt kapja nyílvégre. A nyílvessző átszakítja az ellenség páncélját és mélyen a tüdejébe fúródik. Vért köpve a földre rogy. Ekkor egyik a szablyáját elővéve Borsovád felé támad. Kalandorunk elhúzza fejét a vágástól és fokosával egy pördítéssel a másik combjára üt, aki ettől eldobja kardját és lovára dől a fájdalmában. Harcosunk megadva a kegyelmet, nyakon vágja fokosa élesebb végével. Nomádunk a karaván felé veszi az irányát, de látja, hogy az utasai nagyon meg vannak rémülve a harcoktól. Visszafordul a lovával a többiek felé, akik a maradék harcosokkal dulakodnak. Amikor végeznek Borsovád int a többieknek, hogy köré gyűljenek.*
- Vannak szablyák és íjak. Nyílvesszőket rakjátok el. Akinek íjra van szüksége, az vegye el. Amit megöltök az a tiétek.
*Ekkor átkutatja a nomádok erszényeit és talál benne aranyat. Ezeket szét osztja a többiek között. Oda lépRhenamys Natarranhoz és átadja a300 aranyat.
Majd oda lép Zenolita Dravennarhoz és átadja a 300 aranyat. Ekkor lovára felszáll és megmutatja az irányt az ellenséges nomád tábor felé. Kezd sötétedni és de már közel járnak. Egy lovas ménes látnak és hallanak a tábor körül. A tábor nem megszokott elrendezésben van. Valami furcsa erő veszi körül. Amibe bele borzong a nomádunk.*
634. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-11-02 14:00:14
Üzenet elküldve: 2014-11-02 14:00:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A végzet útjai//
*Tawin elindul Borsovád csapata után, előbb azonban elfogadja az ételt, valamint egy csupor tejet, és egy kis vizet a hozzá lépő asszonytól. Mindet elrakja a nyeregtáskába, majd felpattan lovára, és követi Borsovádot és csapatát. A ló már nemegyszer bizonyította, hogy képes gyors vágtára, szóval most is könnyen behozhatná a lemaradását, ha Esthajnal nem torpanna meg hirtelen. *
-Mi a gond kislány? Indulj! *Aztán a sarkával megböki a ló oldalát, de az sehogy sem hajlandó elindulni. Nem tudja, mi lehet a gond, de hátrapillant, és rájön a dolog nyitjára. Monoria közeledik felé. Talán megbabonázta a lovát? Amikor a nő elmondja neki, miért is állította meg, Tawin először azt gondolja, hogy gúnyolódik. *
~Egy női élet? Ezt meg miből gondolja? Biztos megint a rúnáival játszadozott. ~
*Tawin hirtelen közveszélyes őrültnek gondolja a nőszemélyt. Most komolyan, ki az aki néhány rúnakőben hisz? Bár aki azt hiszi, hogy egy álomnak jelentősége van... Talán az Atya akarja, hogy velük tartson? De vajon miért? Persze a élet egy tét, de azt sejti, hogy ez Monoria egyik tréfája, amit felettébb viccesnek hisz. És ez a mézes-mázos hang... Ettől a nőtől kirázza a hideg is az ifjú íjászt. Aztán a nő odébbáll, csatlakozik Ancórhoz. Minden bizonnyal abban reménykedik, hogy Tawin is követi őket. Tawin Borsovád csapatára pillant, akik mostanra csupán apró fekete foltok. *
~Legyen ahogy az Atya akarja! ~
*Gondolja, vallásos ember létére. Az Atya akarata sokkal előbbre való, az emberek akaratánál. Megfordul hát, és követi furcsa párost. Azonban elhatározza, nem hagyja, hogy a nő uralkodjon felette. Lehet, hogy Ancórt sikerült az uralma alá hajtania, de őt nem fogja. Kissé bűntudata van, hogy nem teljesítette ígéretét, de úgy érzi követnie kell a nőt. Zavarja, hogy még köszönetet sem mondtak az asszonyoknak az ellátásért, és hogy nem köszönték meg Borsovádnak, hogy befogadta őket. Na mindegy, megy a két társa után, behozva a lemaradást. Nem elegyedik szóba velük, csak akkor, ha azok nem szólítják meg. Csak megy, és azon gondolkodik, miért is próbálna meg megmenteni egy sötételf, egy nőt a haláltól. *
*Tawin elindul Borsovád csapata után, előbb azonban elfogadja az ételt, valamint egy csupor tejet, és egy kis vizet a hozzá lépő asszonytól. Mindet elrakja a nyeregtáskába, majd felpattan lovára, és követi Borsovádot és csapatát. A ló már nemegyszer bizonyította, hogy képes gyors vágtára, szóval most is könnyen behozhatná a lemaradását, ha Esthajnal nem torpanna meg hirtelen. *
-Mi a gond kislány? Indulj! *Aztán a sarkával megböki a ló oldalát, de az sehogy sem hajlandó elindulni. Nem tudja, mi lehet a gond, de hátrapillant, és rájön a dolog nyitjára. Monoria közeledik felé. Talán megbabonázta a lovát? Amikor a nő elmondja neki, miért is állította meg, Tawin először azt gondolja, hogy gúnyolódik. *
~Egy női élet? Ezt meg miből gondolja? Biztos megint a rúnáival játszadozott. ~
*Tawin hirtelen közveszélyes őrültnek gondolja a nőszemélyt. Most komolyan, ki az aki néhány rúnakőben hisz? Bár aki azt hiszi, hogy egy álomnak jelentősége van... Talán az Atya akarja, hogy velük tartson? De vajon miért? Persze a élet egy tét, de azt sejti, hogy ez Monoria egyik tréfája, amit felettébb viccesnek hisz. És ez a mézes-mázos hang... Ettől a nőtől kirázza a hideg is az ifjú íjászt. Aztán a nő odébbáll, csatlakozik Ancórhoz. Minden bizonnyal abban reménykedik, hogy Tawin is követi őket. Tawin Borsovád csapatára pillant, akik mostanra csupán apró fekete foltok. *
~Legyen ahogy az Atya akarja! ~
*Gondolja, vallásos ember létére. Az Atya akarata sokkal előbbre való, az emberek akaratánál. Megfordul hát, és követi furcsa párost. Azonban elhatározza, nem hagyja, hogy a nő uralkodjon felette. Lehet, hogy Ancórt sikerült az uralma alá hajtania, de őt nem fogja. Kissé bűntudata van, hogy nem teljesítette ígéretét, de úgy érzi követnie kell a nőt. Zavarja, hogy még köszönetet sem mondtak az asszonyoknak az ellátásért, és hogy nem köszönték meg Borsovádnak, hogy befogadta őket. Na mindegy, megy a két társa után, behozva a lemaradást. Nem elegyedik szóba velük, csak akkor, ha azok nem szólítják meg. Csak megy, és azon gondolkodik, miért is próbálna meg megmenteni egy sötételf, egy nőt a haláltól. *
633. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-11-02 09:45:15
Üzenet elküldve: 2014-11-02 09:45:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A végzet útjai //
*A vére ismét csak őrülten száguld, ahogy egyenesen az ellenfél felé vágtat. Tőreitől hamar megszabadul nagy lendülettel elhajítva őket, amikor megfelelő távolságra beéri a banditákat. Az egyik tőr egy támadó hasában landol, a másik pedig célt tévesztve a földbe áll bele. Villám gyorsan irányt vált Viharral, mert a nyílvesszők egyenesen felé tartanak. És az egyik el is éri, hiába ránt egyet villám gyorsan a kantáron. A nyílhegye végig szántja páncéltól nem fedett felkarját, mielőtt beleáll a földbe a háta mögé és mély sebárkot hagy maga után. A fájdalom belenyilall és vére azonnal vörös patakokban folyni kezd, végig a karján. A fájdalom érzése egy pillanatra megtorpantja, de ekkor eléri Magori kiáltása és rögtön visszatér az elszántsága. Kihúzza hosszú kardját az épen maradt kezével és látva, hogy a velük tartott elflány megsérült felé kezd vágtatni, hogy segítsen, de mielőtt odaérne már el is intézi ügyes trükkel a támadóit. Elismerően biccent felé és megkeresi szemével melyik támadó van még talpon, ha talál azt egészen biztosan utoléri a halál, jól edzett kardot forgató kezétől. Az összecsapás végéig bátran kitart a kis elszánt csapat mellett.*
*A vére ismét csak őrülten száguld, ahogy egyenesen az ellenfél felé vágtat. Tőreitől hamar megszabadul nagy lendülettel elhajítva őket, amikor megfelelő távolságra beéri a banditákat. Az egyik tőr egy támadó hasában landol, a másik pedig célt tévesztve a földbe áll bele. Villám gyorsan irányt vált Viharral, mert a nyílvesszők egyenesen felé tartanak. És az egyik el is éri, hiába ránt egyet villám gyorsan a kantáron. A nyílhegye végig szántja páncéltól nem fedett felkarját, mielőtt beleáll a földbe a háta mögé és mély sebárkot hagy maga után. A fájdalom belenyilall és vére azonnal vörös patakokban folyni kezd, végig a karján. A fájdalom érzése egy pillanatra megtorpantja, de ekkor eléri Magori kiáltása és rögtön visszatér az elszántsága. Kihúzza hosszú kardját az épen maradt kezével és látva, hogy a velük tartott elflány megsérült felé kezd vágtatni, hogy segítsen, de mielőtt odaérne már el is intézi ügyes trükkel a támadóit. Elismerően biccent felé és megkeresi szemével melyik támadó van még talpon, ha talál azt egészen biztosan utoléri a halál, jól edzett kardot forgató kezétől. Az összecsapás végéig bátran kitart a kis elszánt csapat mellett.*
632. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-11-01 23:51:52
Üzenet elküldve: 2014-11-01 23:51:52
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Themis, Lisast Naida//
*Nos, úgy látszik, hogy valóban semmi nem állhat már az útjukba, aminek Las nagyon örül, ugyanakkor minden aggodalma nem tudott egyszerre köddé válni, valamelyest tart tőle, hogy Shael ezúttal túl nagyot harapott, aztán később ebből problémáik lesznek. Azonban kiáltás hallatszik, és ezúttal ténylegesen... vagy csak Las is képzelődik? Oldalra pillantva azonban azzal szembesül, hogy a gombák halványan derengő fényében Lisast arca sem tűnik épp közömbösnek. Nem, mintha ő is hallotta volna... vagy Las ezt is képzeli? Mindenesetre nem fojtja magába a dolgot, inkább nézzék bogarasnak, minthogy a büszkesége miatt elszalasszanak egy esetleges segélykérést.*
- Most hallottam valamit *jegyzi meg, majd ha senki más nem hallotta volna, akkor hozzáteszi* Valami kiáltásszerűt... odalentről *mivel csákány és ásó épp természetszerűleg nincs náluk, így nem lenne bölcs dolog ásásba kezdeni, ebből pedig egyenesen következik, hogy az alagút lejjebb fog vinni... talán sokkal, hiszen alig jutott el valami hozzájuk a kiáltásból. Feltéve, hogy a többiek is hallották, úgy elgondolkodva jegyzi meg:*
- Talán még lejjebb fogunk jutni... remélem legalább titkos ajtókra, vagy csapóajtókra, és csapdákra nem kell ügyelni. Talán Yagnak és az embereinek elég volt itt átjutni, és nem volt idejük leásni egy kis patkánylyukat... *a vége már elég dörmögős, de már unja, hogy mindig csak a menetet sürgeti, ebből előbb vagy utóbb, de az lesz, hogy belerohannak valamibe, amit ésszel talán kikerülhettek volna. De hát Las ismeri a mondást: ha nem megy erővel, próbáld ésszel. És ha ésszel se megy, hát próbáld ész nélkül.*
*Nos, úgy látszik, hogy valóban semmi nem állhat már az útjukba, aminek Las nagyon örül, ugyanakkor minden aggodalma nem tudott egyszerre köddé válni, valamelyest tart tőle, hogy Shael ezúttal túl nagyot harapott, aztán később ebből problémáik lesznek. Azonban kiáltás hallatszik, és ezúttal ténylegesen... vagy csak Las is képzelődik? Oldalra pillantva azonban azzal szembesül, hogy a gombák halványan derengő fényében Lisast arca sem tűnik épp közömbösnek. Nem, mintha ő is hallotta volna... vagy Las ezt is képzeli? Mindenesetre nem fojtja magába a dolgot, inkább nézzék bogarasnak, minthogy a büszkesége miatt elszalasszanak egy esetleges segélykérést.*
- Most hallottam valamit *jegyzi meg, majd ha senki más nem hallotta volna, akkor hozzáteszi* Valami kiáltásszerűt... odalentről *mivel csákány és ásó épp természetszerűleg nincs náluk, így nem lenne bölcs dolog ásásba kezdeni, ebből pedig egyenesen következik, hogy az alagút lejjebb fog vinni... talán sokkal, hiszen alig jutott el valami hozzájuk a kiáltásból. Feltéve, hogy a többiek is hallották, úgy elgondolkodva jegyzi meg:*
- Talán még lejjebb fogunk jutni... remélem legalább titkos ajtókra, vagy csapóajtókra, és csapdákra nem kell ügyelni. Talán Yagnak és az embereinek elég volt itt átjutni, és nem volt idejük leásni egy kis patkánylyukat... *a vége már elég dörmögős, de már unja, hogy mindig csak a menetet sürgeti, ebből előbb vagy utóbb, de az lesz, hogy belerohannak valamibe, amit ésszel talán kikerülhettek volna. De hát Las ismeri a mondást: ha nem megy erővel, próbáld ésszel. És ha ésszel se megy, hát próbáld ész nélkül.*
631. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-11-01 23:02:17
Üzenet elküldve: 2014-11-01 23:02:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
// A végzet útjai //
*Ennek a fele sem tréfa, mert hogy a megfékezendő nomádoknál is vannak íjak, s bizony viszonozzák a nyilakat. Szerencsére egyik sem talál, de ez könnyen változhat a jövőben. Amíg elég közel nem ér a célpontokhoz, addig rendesen rá is fekszik a ló nyakára, amire persze az állat még szaporább nyargalásba kezd, hiszen ösztökélésnek veszi ezt.
Hogy elsőnek találja magát szembe egy lovassal, vagy valaki megelőzte már, nem tudja, és abban a pillanatban nem is igazán érdekli. Kettő dolog fontos csupán, hogy ő túlélje a lovas viszont ne. Szerencsére nem egy tetőtől talpig fémbe öltözött lovaggal vagy harcossal van dolga, így már bőven elég sebezhető pont adatik meg neki, amire lesújthat. A tőr már ott villan a kezében, ahogy a fosztogató közelébe ér, s látszólag csak elnyargalna mellette. A dolog azonban nem így fest.
Ahogy a kellő helyhez él vágtázó lovával, hirtelen emelkedik fel a nyeregben, és csap a nomád nyaka fel a tőrrel egy hangos, dühödt kiáltás kíséretében. A penge rövid mivolta miatt kénytelen az ellenfele felé hajolni valamennyire, így ő sem tudja elkerülni teljesen a támadásra emelt kardot, de az ártalmatlannak ítélt áldozat csak egy kisebb vágást kap, míg ő lüktetve vérző nyakkal zuhan le a nyeregből.
A fájdalom ott lüktet az elf oldalában. Nem vészes, nem olyan rossz, súlyosabb megpróbáltatásokon is túljutott már. A vöröslő csík csupán arra volt elegendő, hogy még jobban feltüzelje Rhenát, elszánt, sötét tekintettel rántja meg a kantárt, fordítja meg lovát és keres újabb célpont után.
Mivel aligha ő tűnt a legfenyegetőbb jelenségnek a kis csapatból, aligha tulajdonítottak az ellenfelek nagy figyelmet immár elhullott társuk és a fehér hajú jelenség közötti csetepaténak. Egy hátulról jövő ellenségre így aztán végképp nem számítanak, márpedig ő most onnan érkezik. Ezúttal nem egy egy elleni küzdelembe kezd, kétszer ugyan az a trükk ugyanis ritkán jön be. Olyan fosztogatót vesz célba, aki egyik társával van elfoglalva, s így a kellő pillanatban hátba tudja támadni, és egy gyors döféssel leszúrhatja.
Nem éppen tisztességes módszer és küzdelem, no de ő sosem állította, hogy lovagi elveket követne, és nem használna trükköket.*
*Ennek a fele sem tréfa, mert hogy a megfékezendő nomádoknál is vannak íjak, s bizony viszonozzák a nyilakat. Szerencsére egyik sem talál, de ez könnyen változhat a jövőben. Amíg elég közel nem ér a célpontokhoz, addig rendesen rá is fekszik a ló nyakára, amire persze az állat még szaporább nyargalásba kezd, hiszen ösztökélésnek veszi ezt.
Hogy elsőnek találja magát szembe egy lovassal, vagy valaki megelőzte már, nem tudja, és abban a pillanatban nem is igazán érdekli. Kettő dolog fontos csupán, hogy ő túlélje a lovas viszont ne. Szerencsére nem egy tetőtől talpig fémbe öltözött lovaggal vagy harcossal van dolga, így már bőven elég sebezhető pont adatik meg neki, amire lesújthat. A tőr már ott villan a kezében, ahogy a fosztogató közelébe ér, s látszólag csak elnyargalna mellette. A dolog azonban nem így fest.
Ahogy a kellő helyhez él vágtázó lovával, hirtelen emelkedik fel a nyeregben, és csap a nomád nyaka fel a tőrrel egy hangos, dühödt kiáltás kíséretében. A penge rövid mivolta miatt kénytelen az ellenfele felé hajolni valamennyire, így ő sem tudja elkerülni teljesen a támadásra emelt kardot, de az ártalmatlannak ítélt áldozat csak egy kisebb vágást kap, míg ő lüktetve vérző nyakkal zuhan le a nyeregből.
A fájdalom ott lüktet az elf oldalában. Nem vészes, nem olyan rossz, súlyosabb megpróbáltatásokon is túljutott már. A vöröslő csík csupán arra volt elegendő, hogy még jobban feltüzelje Rhenát, elszánt, sötét tekintettel rántja meg a kantárt, fordítja meg lovát és keres újabb célpont után.
Mivel aligha ő tűnt a legfenyegetőbb jelenségnek a kis csapatból, aligha tulajdonítottak az ellenfelek nagy figyelmet immár elhullott társuk és a fehér hajú jelenség közötti csetepaténak. Egy hátulról jövő ellenségre így aztán végképp nem számítanak, márpedig ő most onnan érkezik. Ezúttal nem egy egy elleni küzdelembe kezd, kétszer ugyan az a trükk ugyanis ritkán jön be. Olyan fosztogatót vesz célba, aki egyik társával van elfoglalva, s így a kellő pillanatban hátba tudja támadni, és egy gyors döféssel leszúrhatja.
Nem éppen tisztességes módszer és küzdelem, no de ő sosem állította, hogy lovagi elveket követne, és nem használna trükköket.*
630. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-11-01 22:27:43
Üzenet elküldve: 2014-11-01 22:27:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A végzet útjai//
*Reggel bólint, mikor az északi üdvözli, de nem méltatja szóra egyelőre. Miután Acomával beszélt, úgy érzi csak várnia kell és nincs más dolga. Ahogy várakozik az indulásra, kezd türelmetlen lenni, mert igaz Acoma gyorsan megértette, vagy nem értette, amit mondott, de legalább, úgy néz ki hallgat rá és vele tart. Sajnos, azonban Tawinnak, úgy tűnik sietős a dolga és nem várja be a lovagot, akit érte küldött. Szeme sarkából látja, hogy teljes öltözetben, már a nomádhoz csatlakozna a bosszúhadjárathoz, szép fekete lován ülve.*
~Bosszantó, felettébb bosszantó... ah! Ha valamit el akarsz rendesen intézni csináld magad!~
*Gyorsan feltornázza magát a lova nyergébe és az éppen elindulni akaró szőke északi felé irányítja lovát. Nem kell túl közel mennie csak éppen annyira, hogy jól lássa, amint vágtába fogna. Koncentrál és elméje teljes erejével igyekszik megtalálni az utat az állat elméjéhez.*
~Kígyó kúszik előtted a porban. FÉLJ!~
*Ha sikerrel jár Esthajnal megbokrosodik és nagy valószínűséggel az északi lovas leesik róla a porba. A nomád és kis csapata vágtába kezd és távolodik tőlük, ő pedig megelégedve irányítja a lovat a porban fekvőhöz, majd fentről néz le rá. Elfojt egy megjelenni készülő mosolyt és aggódó, hangon szólal meg.*
-Ó... kellemetlen. Remélem nem esett komolyabb bajod. Kérlek ne fogd ezt fel szerencsétlenségnek, így legalább el tudom mondani, hogy jó lenne, ha velünk tartanál. Tudom megígérted, hogy segítesz a nomádnak, de nem messze innen egy női élet vár arra, hogy megmentsék, elhagyatva egyedül és nélküled ez aligha sikerül, megmenteni szegényt.
*Végig mesterkélten, aggódó és kérlelő a hangja, de az utolsó mondatnál komoly és éles lesz.*
-Ezt, ugye egy nemes úr nem hagyhatja figyelmen kívül, azt nem tűrheti a becsülete.
*Nem szól többet csak félmosollyal nyugtázza az elmondottakat, aztán int Acomának, hogy indulhatnak és elkezdenek haladni végre kelet irányába a jurtákat elhagyva. Nem néz hátra, ha jól olvasott a rúnákban, akkor az északi követi őket, ha nem és mégis a nomád csapattal tart... akkor meg kell újra néznie rúnáit merre mozdítja ez a jövő útját, ami ritka kivételtől eltekintve mindig alakul és új formát ölt, de furcsa módon, akármilyen útra vezet is az egy célt ér a végén.*
A hozzászólás írója (Monoria Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.01 22:31:25
*Reggel bólint, mikor az északi üdvözli, de nem méltatja szóra egyelőre. Miután Acomával beszélt, úgy érzi csak várnia kell és nincs más dolga. Ahogy várakozik az indulásra, kezd türelmetlen lenni, mert igaz Acoma gyorsan megértette, vagy nem értette, amit mondott, de legalább, úgy néz ki hallgat rá és vele tart. Sajnos, azonban Tawinnak, úgy tűnik sietős a dolga és nem várja be a lovagot, akit érte küldött. Szeme sarkából látja, hogy teljes öltözetben, már a nomádhoz csatlakozna a bosszúhadjárathoz, szép fekete lován ülve.*
~Bosszantó, felettébb bosszantó... ah! Ha valamit el akarsz rendesen intézni csináld magad!~
*Gyorsan feltornázza magát a lova nyergébe és az éppen elindulni akaró szőke északi felé irányítja lovát. Nem kell túl közel mennie csak éppen annyira, hogy jól lássa, amint vágtába fogna. Koncentrál és elméje teljes erejével igyekszik megtalálni az utat az állat elméjéhez.*
~Kígyó kúszik előtted a porban. FÉLJ!~
*Ha sikerrel jár Esthajnal megbokrosodik és nagy valószínűséggel az északi lovas leesik róla a porba. A nomád és kis csapata vágtába kezd és távolodik tőlük, ő pedig megelégedve irányítja a lovat a porban fekvőhöz, majd fentről néz le rá. Elfojt egy megjelenni készülő mosolyt és aggódó, hangon szólal meg.*
-Ó... kellemetlen. Remélem nem esett komolyabb bajod. Kérlek ne fogd ezt fel szerencsétlenségnek, így legalább el tudom mondani, hogy jó lenne, ha velünk tartanál. Tudom megígérted, hogy segítesz a nomádnak, de nem messze innen egy női élet vár arra, hogy megmentsék, elhagyatva egyedül és nélküled ez aligha sikerül, megmenteni szegényt.
*Végig mesterkélten, aggódó és kérlelő a hangja, de az utolsó mondatnál komoly és éles lesz.*
-Ezt, ugye egy nemes úr nem hagyhatja figyelmen kívül, azt nem tűrheti a becsülete.
*Nem szól többet csak félmosollyal nyugtázza az elmondottakat, aztán int Acomának, hogy indulhatnak és elkezdenek haladni végre kelet irányába a jurtákat elhagyva. Nem néz hátra, ha jól olvasott a rúnákban, akkor az északi követi őket, ha nem és mégis a nomád csapattal tart... akkor meg kell újra néznie rúnáit merre mozdítja ez a jövő útját, ami ritka kivételtől eltekintve mindig alakul és új formát ölt, de furcsa módon, akármilyen útra vezet is az egy célt ér a végén.*
A hozzászólás írója (Monoria Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.01 22:31:25
629. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-11-01 21:50:33
Üzenet elküldve: 2014-11-01 21:50:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A végzet útjai//
*Nagy csörtetése a felderítőt hát épp Tawin karjaiba kergette. Még csak nem is kellett szó szerint üldöznie, ment mint a karikacsapás.*
~Könnyebb volt, mint sejtettem.~
*Nézi a harapófogó bezárultát, ahogy az északi társuk a nomád elé cipeli foglyát. Az meg, igazi nomád vérmérséklettel máris vallatóra fogja, és hát nem szép szerivel.*
~Vajon miben különböznek ezek, azoktól?~
*Kérdi magában, miközben tanulmányozza a törzset, ahogy visszatér a tűz körébe. Igaz estebédjét elfogyasztotta már, de Monoria is jelen van, kinek láthatóan nagyon tetszik az "előadás". Ha talál alkalmat rá, úgy szót vált vele, mégpedig a sors szándékai felől érdeklődik. Őszerinte nem ez a végzete, nem érzi úgy, hogy holnap csatlakozni szeretne egy bosszúhadjárathoz, mely valószínűleg két viszálykodó törzs közt zajlik már emberöltők óta. Aggályát is fejezi ki, hogy vajon nem ezé a törzsé volt az első területfoglalás korábban. Ítélkezzenek csak az istenek, kik megírták már sorsunk jó előre.*
*Reggel, ahogy kilép a jurtából máris a sötételfet keresi tekintete. Amúgy teljesen felszerelkezett, vértje, pajzsa, fegyvere és a nyerge és táskája is nála van. Menetkész mondhatni. A tűznél némi meleg teát ha lel, elfogad, harap is valamit, ha vendégül látják.*
-Helyes.
*Konstatálja egy bólintással kísérve a rúnák válaszát. Így hát egyetértenek, s bár ő úgy hiszi vezet, megeshet nem mindig és mindenben a maga ura. Ahogy korábban is gondolta, úgy hiszi mindenkorra igaz.*
-Az istenek megszőtték sorsunk fonalát jó előre.
*Ez vonatkozhat akár a szőkére is, vagyis Tawinra. De lehet csak másra érti, nem fejti ki. Ő speciel annyira nem ragaszkodik hozzá, amúgy is mintha azt hangoztatta volna a minap, hogy a bosszújukban kíván segédkezni. Márpedig a nomádok nagyon is készülődnek, majd elviharzanak, míg ők Kelet felé indulnak.*
*Nagy csörtetése a felderítőt hát épp Tawin karjaiba kergette. Még csak nem is kellett szó szerint üldöznie, ment mint a karikacsapás.*
~Könnyebb volt, mint sejtettem.~
*Nézi a harapófogó bezárultát, ahogy az északi társuk a nomád elé cipeli foglyát. Az meg, igazi nomád vérmérséklettel máris vallatóra fogja, és hát nem szép szerivel.*
~Vajon miben különböznek ezek, azoktól?~
*Kérdi magában, miközben tanulmányozza a törzset, ahogy visszatér a tűz körébe. Igaz estebédjét elfogyasztotta már, de Monoria is jelen van, kinek láthatóan nagyon tetszik az "előadás". Ha talál alkalmat rá, úgy szót vált vele, mégpedig a sors szándékai felől érdeklődik. Őszerinte nem ez a végzete, nem érzi úgy, hogy holnap csatlakozni szeretne egy bosszúhadjárathoz, mely valószínűleg két viszálykodó törzs közt zajlik már emberöltők óta. Aggályát is fejezi ki, hogy vajon nem ezé a törzsé volt az első területfoglalás korábban. Ítélkezzenek csak az istenek, kik megírták már sorsunk jó előre.*
*Reggel, ahogy kilép a jurtából máris a sötételfet keresi tekintete. Amúgy teljesen felszerelkezett, vértje, pajzsa, fegyvere és a nyerge és táskája is nála van. Menetkész mondhatni. A tűznél némi meleg teát ha lel, elfogad, harap is valamit, ha vendégül látják.*
-Helyes.
*Konstatálja egy bólintással kísérve a rúnák válaszát. Így hát egyetértenek, s bár ő úgy hiszi vezet, megeshet nem mindig és mindenben a maga ura. Ahogy korábban is gondolta, úgy hiszi mindenkorra igaz.*
-Az istenek megszőtték sorsunk fonalát jó előre.
*Ez vonatkozhat akár a szőkére is, vagyis Tawinra. De lehet csak másra érti, nem fejti ki. Ő speciel annyira nem ragaszkodik hozzá, amúgy is mintha azt hangoztatta volna a minap, hogy a bosszújukban kíván segédkezni. Márpedig a nomádok nagyon is készülődnek, majd elviharzanak, míg ők Kelet felé indulnak.*
628. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-11-01 19:30:50
Üzenet elküldve: 2014-11-01 19:30:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//A végzett útjai//
*Íjával vágta közbe ereszt el három nyílvesszőt. A legelső a földbe csapódik, de az utána lévő másik kettő, Borsovád áldozatába. Így már csak hét lovas marad, akikekkel harcba szállhat. Lovával egyre közelebb ér. Az ellenség irányt változtatva a kis csapat felé veszik ügetésüket és íjaikat megfeszítve útjukra engedik a nyilaikat. A levegő zúgni kezd a süvítő tollaktól, amik a csapat közelében a földre hullik. Ekkor a mi harcosunk is viszonozza a nyílvesszőket és még egy nomádot leugraszt lova nyergéről, mert Borsovád nyílvesszője megcsiklandozza a manduláját.*
- Gyerünk tovább, harcoljatok!
*Kiállt fel vaddühvel a nomád és karjával előre mutat.*
*Íjával vágta közbe ereszt el három nyílvesszőt. A legelső a földbe csapódik, de az utána lévő másik kettő, Borsovád áldozatába. Így már csak hét lovas marad, akikekkel harcba szállhat. Lovával egyre közelebb ér. Az ellenség irányt változtatva a kis csapat felé veszik ügetésüket és íjaikat megfeszítve útjukra engedik a nyilaikat. A levegő zúgni kezd a süvítő tollaktól, amik a csapat közelében a földre hullik. Ekkor a mi harcosunk is viszonozza a nyílvesszőket és még egy nomádot leugraszt lova nyergéről, mert Borsovád nyílvesszője megcsiklandozza a manduláját.*
- Gyerünk tovább, harcoljatok!
*Kiállt fel vaddühvel a nomád és karjával előre mutat.*
627. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-30 13:14:26
Üzenet elküldve: 2014-10-30 13:14:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A végzet útjai//
*Úgy tűnik mégsem megy aludni. Borsovád ugyanis gyülekezőt rendel el a tűznél. Tawin jót derül magában, amikor Brosovád szinte félholtra veri a kígyót. Azon azonban még jobbat derül, amikor azt mondja, hogy lássák el. A lábával ugyanis már nem nagyon tudnak mit kezdeni. Esetleg az Otlhgaryon-i gyógyítók tudnának, de ezek a nomád gyógyítók semmiképp. Izmokat összevarrni? Na, mindegy, Tawin követi Borsovádot, minthogyha ő lenne a nomád jobbkeze. Azonban egy ismeretlen fickó közeledik felé. Tawin nem tudja, hogy kém-e, vagy csupán a törzs barátja. De úgy látszik barát, mert azt mondja, hogy ő is elkapott egy ilyet. A fickó nem mutatkozott be, de Tawin azért megteszi. *
-Hát igen, ezek mindenhol ott vannak. Nem valami szép este. A nevem Tawin Olthgaron. Északról jövök. És te? Honnan jöttél?
*Ha a pasas követi, akkor ketten elindulnak a tűz irányába, Borsovád után. Tawin csendben hallgatja Borsovád beszédét. *
~Szóval harc? Holnap reggel? Hiszen már mindjárt hajnal, és még nem is aludtunk! Hogyan akar ez korán reggel harcolni? ~
*Arcáról azonban elszántság, és nem fáradság tükröződik. Kíváncsi, hogy Ancór mit szól ehhez, de sehol sem látja. Pedig az előbb még együtt voltak. A sötételfet viszont látja, de ez cseppet sem nyugtatja meg. Amint Borsovád befejezi a mondókáját, Tawin jó éjszakát kíván, és elindul végre a jurtájába. Amint lefekszik, egyből el s alszik, de cseppet sem kellemes az álma. Álmában újra Olthgaryon-ban járt, és látta a lángoló fővárost. Lovával az apja felé vágtatott, hogy megmentse, de Ancór lépett elő hirtelen, és a lova lábai felé suhintott. A ló elesett, Tawin pedig a földre zuhant. Otthagyta Ancórt, és az apja felé futott, amikor észrevette, hogy az apja nem harcol többé. Lezuhan a földre, és mögötte láthatóvá válik gyilkosa. Monoria áll mögötte, amint tőrét törölgeti. Gonoszan nevet és nevet és nevet. Tawin érte rohanna, hogy megölje, de valami visszafogja. Ancór az. Nem ereszti Tawint, akárhogy erőlködik is. Jön Monoria, és ketten viszik el az otthonától... És csak viszik... és viszik...
Tawin riadtan ébred fel. Félmeztelen, az itteni időjárás miatt, csak egy nadrág van rajta. Még csak néhány napsugár tört át a horizonton, és alig aludt néhány órát, és mégsem fáradt. Azonban a törzsben kevesek vannak ébren, és ők is kábák. Tawin azonban érzi, hogy hívja a szükség. Kilép a jurtából, és szemügyre veszi a terepet. Tényleg elég korán lehet, ha még Borsovád sincs fent. Keres egy félreeső helyet, a tábortól messze, majd miután végzett, visszatér a táborba. Útközben találkozik a sötételffel. Kicsit megijed, hogy ő már most talpon van. Talán az álomnak lenne valami jelentősége? Talán az Atya akarja, hogy velük tartson? Nem, nem az lehetetlen. Miért akarná, hogy velük menjen? *
-Monoria. *Köszönti a nőt, és ezzel együtt jó reggelt kíván. Nincs kedve beszélgetni, de azért kíváncsi arra, hogy... *
-... Miért vagy fent ilyen korán?
*Ha a nő válaszol neki, akkor csak bólint. A helyzet kezd rosszra fordulni, ugyanis találkoznak Ancórral.* ~Az álom...~ *Gondolja, majd szó nélkül otthagyja őket, hagy társalogjanak. Közben éledezni kezdett a törzs többi tagja is. Már Bosovád is talpon van. Tawin köszönti és jó reggelt kíván. Aztán megmosdik, és felöltözik. Íját és tegezét hátára veszi, majd elindul felnyergelni a lovát. Amint ezzel kész eszik bőségesen, majd, ha senki nem szakítja félbe, csatlakozik a harcba indulókhoz. *
*Úgy tűnik mégsem megy aludni. Borsovád ugyanis gyülekezőt rendel el a tűznél. Tawin jót derül magában, amikor Brosovád szinte félholtra veri a kígyót. Azon azonban még jobbat derül, amikor azt mondja, hogy lássák el. A lábával ugyanis már nem nagyon tudnak mit kezdeni. Esetleg az Otlhgaryon-i gyógyítók tudnának, de ezek a nomád gyógyítók semmiképp. Izmokat összevarrni? Na, mindegy, Tawin követi Borsovádot, minthogyha ő lenne a nomád jobbkeze. Azonban egy ismeretlen fickó közeledik felé. Tawin nem tudja, hogy kém-e, vagy csupán a törzs barátja. De úgy látszik barát, mert azt mondja, hogy ő is elkapott egy ilyet. A fickó nem mutatkozott be, de Tawin azért megteszi. *
-Hát igen, ezek mindenhol ott vannak. Nem valami szép este. A nevem Tawin Olthgaron. Északról jövök. És te? Honnan jöttél?
*Ha a pasas követi, akkor ketten elindulnak a tűz irányába, Borsovád után. Tawin csendben hallgatja Borsovád beszédét. *
~Szóval harc? Holnap reggel? Hiszen már mindjárt hajnal, és még nem is aludtunk! Hogyan akar ez korán reggel harcolni? ~
*Arcáról azonban elszántság, és nem fáradság tükröződik. Kíváncsi, hogy Ancór mit szól ehhez, de sehol sem látja. Pedig az előbb még együtt voltak. A sötételfet viszont látja, de ez cseppet sem nyugtatja meg. Amint Borsovád befejezi a mondókáját, Tawin jó éjszakát kíván, és elindul végre a jurtájába. Amint lefekszik, egyből el s alszik, de cseppet sem kellemes az álma. Álmában újra Olthgaryon-ban járt, és látta a lángoló fővárost. Lovával az apja felé vágtatott, hogy megmentse, de Ancór lépett elő hirtelen, és a lova lábai felé suhintott. A ló elesett, Tawin pedig a földre zuhant. Otthagyta Ancórt, és az apja felé futott, amikor észrevette, hogy az apja nem harcol többé. Lezuhan a földre, és mögötte láthatóvá válik gyilkosa. Monoria áll mögötte, amint tőrét törölgeti. Gonoszan nevet és nevet és nevet. Tawin érte rohanna, hogy megölje, de valami visszafogja. Ancór az. Nem ereszti Tawint, akárhogy erőlködik is. Jön Monoria, és ketten viszik el az otthonától... És csak viszik... és viszik...
Tawin riadtan ébred fel. Félmeztelen, az itteni időjárás miatt, csak egy nadrág van rajta. Még csak néhány napsugár tört át a horizonton, és alig aludt néhány órát, és mégsem fáradt. Azonban a törzsben kevesek vannak ébren, és ők is kábák. Tawin azonban érzi, hogy hívja a szükség. Kilép a jurtából, és szemügyre veszi a terepet. Tényleg elég korán lehet, ha még Borsovád sincs fent. Keres egy félreeső helyet, a tábortól messze, majd miután végzett, visszatér a táborba. Útközben találkozik a sötételffel. Kicsit megijed, hogy ő már most talpon van. Talán az álomnak lenne valami jelentősége? Talán az Atya akarja, hogy velük tartson? Nem, nem az lehetetlen. Miért akarná, hogy velük menjen? *
-Monoria. *Köszönti a nőt, és ezzel együtt jó reggelt kíván. Nincs kedve beszélgetni, de azért kíváncsi arra, hogy... *
-... Miért vagy fent ilyen korán?
*Ha a nő válaszol neki, akkor csak bólint. A helyzet kezd rosszra fordulni, ugyanis találkoznak Ancórral.* ~Az álom...~ *Gondolja, majd szó nélkül otthagyja őket, hagy társalogjanak. Közben éledezni kezdett a törzs többi tagja is. Már Bosovád is talpon van. Tawin köszönti és jó reggelt kíván. Aztán megmosdik, és felöltözik. Íját és tegezét hátára veszi, majd elindul felnyergelni a lovát. Amint ezzel kész eszik bőségesen, majd, ha senki nem szakítja félbe, csatlakozik a harcba indulókhoz. *
626. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-28 21:33:24
Üzenet elküldve: 2014-10-28 21:33:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
// A végzet útjai //
*A megfeszített koncentráció, a bizonytalanság szülte feszültség, a megannyi legyalogolt óra a nap folyamán már erősen ott hagyta a keze nyomát az elfen. Valószínűleg ezért is bóbiskolt el oly annyira a tűznél ücsörögve, hogy csak a kémek lefülelése után riad fel. Bosszús magára, nem akart elaludni, de a kimerültség nagy úr. Mégis erőt kell vennie magán, mert a korábbi látogatók küldtek némi búcsú ajándékot.
Szerencsére a kompánia harcos tagjai elcsípték az árnyakban osonókat, és csak a kémeknek lett baja. Legalábbis komolyabb. Közelebb somfordál a többiekhez, az álmot hamar kiveri a szeméből, úgy fülel. A vallatásban persze szívesen segítene, nem az a szadista fajta, de a test működését már azért egész remekül ismeri, és ezzel a tudással nem csak gyógyítani tud a hegyes fülű lánya. Ellenben nélküle is jól boldogulnak, úgyhogy ideje lenne valami rendes fekhely után néznie.
Ekkor éri a sokk. Az iménti események után van benne ráció, hogy ne maradjon egyedül senki, de a hideg rázza már a puszta gondolatól is, hogy kettesben marad egy idegennel. Vagy hármasban. Az együtt alvást későbbre szokta halasztani, amikor már valamiféle bizalom ébredt benne az illető iránt. A rossz emlékek hatása, de éjszaka, a sötétben jobb szeret magában lenni.
Kénytelen kelletlen foglal el egy jurtát valakivel, a lány feszültségét és kényelmetlenségét valósággal tapintani lehet. Bevackolja magát gyorsan, és próbál elszenderedni, de a szerencse már elhagyta. Álomtalan álom helyett rég nem látott rémképek kísértik, köpenyéből rögtönzött takarója alatt meg-megráng, kezét görcsösen szorítja össze. Még nem is világos az ég alja, mikor feladja a küzdelmet, és inkább felkel. Hogy lekösse magát, ránéz a sérültekre, és leellenőrzi, minden rendben van-e velük.
Mire mindenki felkel és összeverődnek, már kevésbé tűnik nyúzottnak. Ellenben rögtön meg is kérdőjelezi ébren létét, amikor meghallja, hogy Borsovád egyedül akar menni. Érti ő, hogy valakiknek meg kell védenie az itt maradókat, de ez felér egy öngyilkossággal. Pislog is nagyokat rendesen, majd mély, lemondó sóhaj kíséretében temet arcát tenyerébe.*
- Bátor, de botor. Van egy olyan érzésem, hogy jobb, ha helyben lesz a segítség. - *Jelzi ezzel, hogy ő is csatlakozik a bosszúállókhoz. Nézegetett tegnap már egy szép, barna szőrű lovat, hát ha már hátast ígértek neki érte, azt sajátítja ki.
Kölyök korában ült utoljára lovon, mégis, mintha csak tegnap lett volna, minden megy mint a karikacsapás. Eszébe jut, hogyan tanította rá az apja, mennyit gyakorolt, és mennyire élvezte. Egy szomorkás mosolyt csalnak az emlékek az arcára, de egy pillanattal később már el is tűnik. A tegnapi napon másoktól is elvették a szeretteiket, és helyettük most neki kell a gyilkosok vérét venni. Ha már a saját rémeit nem találta meg, legalább ennyit megtehet. Komor arccal, elszánt, hideg tekintettel lovagol Borsovád és Zenolita mögött.
És a célpontok már fel is tűnnek, ők is éppen támadni készülnek. Ironikus, meglepetés támadás a meglepetés támadásra. A tőrök nem éppen a legjobb fegyverek a lovas küzdelemhez, no de nem harcos, hogy számítson neki bármit is, hogyan végez az ellenféllel, az a lényeg, hogy halott legyen. Vagy legalábbis harcképtelen. Ő pedig találékony lány, meg fogja oldani ezt is valahogy.*
*A megfeszített koncentráció, a bizonytalanság szülte feszültség, a megannyi legyalogolt óra a nap folyamán már erősen ott hagyta a keze nyomát az elfen. Valószínűleg ezért is bóbiskolt el oly annyira a tűznél ücsörögve, hogy csak a kémek lefülelése után riad fel. Bosszús magára, nem akart elaludni, de a kimerültség nagy úr. Mégis erőt kell vennie magán, mert a korábbi látogatók küldtek némi búcsú ajándékot.
Szerencsére a kompánia harcos tagjai elcsípték az árnyakban osonókat, és csak a kémeknek lett baja. Legalábbis komolyabb. Közelebb somfordál a többiekhez, az álmot hamar kiveri a szeméből, úgy fülel. A vallatásban persze szívesen segítene, nem az a szadista fajta, de a test működését már azért egész remekül ismeri, és ezzel a tudással nem csak gyógyítani tud a hegyes fülű lánya. Ellenben nélküle is jól boldogulnak, úgyhogy ideje lenne valami rendes fekhely után néznie.
Ekkor éri a sokk. Az iménti események után van benne ráció, hogy ne maradjon egyedül senki, de a hideg rázza már a puszta gondolatól is, hogy kettesben marad egy idegennel. Vagy hármasban. Az együtt alvást későbbre szokta halasztani, amikor már valamiféle bizalom ébredt benne az illető iránt. A rossz emlékek hatása, de éjszaka, a sötétben jobb szeret magában lenni.
Kénytelen kelletlen foglal el egy jurtát valakivel, a lány feszültségét és kényelmetlenségét valósággal tapintani lehet. Bevackolja magát gyorsan, és próbál elszenderedni, de a szerencse már elhagyta. Álomtalan álom helyett rég nem látott rémképek kísértik, köpenyéből rögtönzött takarója alatt meg-megráng, kezét görcsösen szorítja össze. Még nem is világos az ég alja, mikor feladja a küzdelmet, és inkább felkel. Hogy lekösse magát, ránéz a sérültekre, és leellenőrzi, minden rendben van-e velük.
Mire mindenki felkel és összeverődnek, már kevésbé tűnik nyúzottnak. Ellenben rögtön meg is kérdőjelezi ébren létét, amikor meghallja, hogy Borsovád egyedül akar menni. Érti ő, hogy valakiknek meg kell védenie az itt maradókat, de ez felér egy öngyilkossággal. Pislog is nagyokat rendesen, majd mély, lemondó sóhaj kíséretében temet arcát tenyerébe.*
- Bátor, de botor. Van egy olyan érzésem, hogy jobb, ha helyben lesz a segítség. - *Jelzi ezzel, hogy ő is csatlakozik a bosszúállókhoz. Nézegetett tegnap már egy szép, barna szőrű lovat, hát ha már hátast ígértek neki érte, azt sajátítja ki.
Kölyök korában ült utoljára lovon, mégis, mintha csak tegnap lett volna, minden megy mint a karikacsapás. Eszébe jut, hogyan tanította rá az apja, mennyit gyakorolt, és mennyire élvezte. Egy szomorkás mosolyt csalnak az emlékek az arcára, de egy pillanattal később már el is tűnik. A tegnapi napon másoktól is elvették a szeretteiket, és helyettük most neki kell a gyilkosok vérét venni. Ha már a saját rémeit nem találta meg, legalább ennyit megtehet. Komor arccal, elszánt, hideg tekintettel lovagol Borsovád és Zenolita mögött.
És a célpontok már fel is tűnnek, ők is éppen támadni készülnek. Ironikus, meglepetés támadás a meglepetés támadásra. A tőrök nem éppen a legjobb fegyverek a lovas küzdelemhez, no de nem harcos, hogy számítson neki bármit is, hogyan végez az ellenféllel, az a lényeg, hogy halott legyen. Vagy legalábbis harcképtelen. Ő pedig találékony lány, meg fogja oldani ezt is valahogy.*
625. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-28 17:47:07
Üzenet elküldve: 2014-10-28 17:47:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A végzet útjai//
*Lassan felemelkedik ülő helyzetéből, mikor látja, hogy a a fűben lapuló kígyókat szerencsésen elfogták. Meglátja Acomát és Tawint szórakozottságában mosolyogva összecsapja párszor a tenyerét.*
-Ügyes, roppant ügyes, ember fiai.
*Megint csak nagyon jól szórakozik, ellép a lovag és az íjjász mellett és közelebb húzódik az eseményekhez. Amikor a nomád péppé veri az ellenségét mosolyogva figyeli. Ebben a vad indulatban van számára valami felettébb mulattató. Mikor az "előadásnak" vége ő is a tűz köré gyűlik a többiekkel, de hamar elunja a lázító szavakat. Amikor a tábor elcsendesedik, végre fog egy fáklyát és keres egy nyugodt helyet, majd beleszúrja a földbe. Letérdel és előveszi a rúnákat, hogy megtudja a sors keze hová vezérli. Nem biztos benne, de úgy érzi figyelik, talán a szőke északi, vagy a bosszúszomjas lovag? Most nem figyel oda a tudat alattijából érkező figyelmeztetésre csak a rúnáit szorítja a markában, olyan régen szeretné már az útmutatásukat, hogy nem hagyja magát senkitől zavartatni. Mikor elmormolta, amit kell, feldobja a rúnákat maga elé, ahogy szokása. Azok földet érve két csoportba esnek szét. Az egyikben, mind a hátlapjával esik le csak egy nem, ami a közepére esik, azon a nomád harcos az íj jele van, a másik kupac már érdekesebb a koronás fő, a kard és a saját véres ujjlenyomata a kupac közepén, alatta a halál jele és a halál jele alatt... lassan leemeli a halál jelét ábrázoló rúnát a másik tetejéről, hogy lássa mi van alatta. Felszalad a szemöldöke a rúna a hold, ami a nő jele. Ha nem zavarják meg gyorsan összeszedi a rúnákat, majd fejcsóválva és elgondolkozva teríti le köpenyét a szabad ég alatt és ahogy szokása inkább ott alszik sem mint egy jurtában. Másnap első dolga megkeresni Acomát. Kicsit keresgélnie kell mire ráakad, de ha megtalálja, akkor rögtön odalép hozzá, miközben a nomád sereg már nagyban készülődik a tegnap este beígért ellentámadásra. Tekintetét foglyul ejti fekete íriszeivel, majd komolyan megszólal.*
-Megkérdeztem a rúnákat tegnap éjjel, emberek fia. Nem tarthatunk a harcosokkal, a mi utunk a puszta másik részébe visz. Dönthetsz másképpen is, de akkor a halál utoléri azt aki a megmentésre vár.
*Nem tartja sokra különösebben, a jó reggelt és a hasonló emberi udvarias frázisokat, így nem is nagyon használja őket, szokása lényegre törően beszélni és az egyszerűség kedvéért mondandója végén kinyitja a tenyerét, hogy érthető legyen. Benne a tegnapi rúna fekszik a nő és a hold jelével.*
-Á... és még egy dolog, az északi uracska. Magunkkal kellene vinnünk, érdekesebb ember a számunkra, mint gondoltam.
*Mondja, azután a másik kezével a tenyerébe rakja a hold jele mellé a koronás fő jelét is. Nem törődik vele Acoma értette e, amit mondott, vagy nem szokása szerint, úgy gondolja éppen eleget beszélt, pont amennyi kellett.*
-Hozd az északi uracskát, rád bízom mit mondasz neki, de velünk kell jönnie. Addig én elhozom a lovamat és a tábor keleti oldalánál várok rátok.
*Sajnálja ugyan, hogy ilyenképpen nem lesz része abban az élvezetben, hogy lássa a bosszú szomjas nomádokat lemészárolni az ellenséget, de, úgy tűnik más irányt jelölnek a rúnák számukra. Nem tartja szükségesnek, hogy bárkitől elköszönjön, így is megtiszteltetés volt nekik, hogy ennyi időt töltött körükben. Elhozza lovát és a tábor keleti oldalán vár, hogy el tudjon indulni a rúnák mutatta úton.*
*Lassan felemelkedik ülő helyzetéből, mikor látja, hogy a a fűben lapuló kígyókat szerencsésen elfogták. Meglátja Acomát és Tawint szórakozottságában mosolyogva összecsapja párszor a tenyerét.*
-Ügyes, roppant ügyes, ember fiai.
*Megint csak nagyon jól szórakozik, ellép a lovag és az íjjász mellett és közelebb húzódik az eseményekhez. Amikor a nomád péppé veri az ellenségét mosolyogva figyeli. Ebben a vad indulatban van számára valami felettébb mulattató. Mikor az "előadásnak" vége ő is a tűz köré gyűlik a többiekkel, de hamar elunja a lázító szavakat. Amikor a tábor elcsendesedik, végre fog egy fáklyát és keres egy nyugodt helyet, majd beleszúrja a földbe. Letérdel és előveszi a rúnákat, hogy megtudja a sors keze hová vezérli. Nem biztos benne, de úgy érzi figyelik, talán a szőke északi, vagy a bosszúszomjas lovag? Most nem figyel oda a tudat alattijából érkező figyelmeztetésre csak a rúnáit szorítja a markában, olyan régen szeretné már az útmutatásukat, hogy nem hagyja magát senkitől zavartatni. Mikor elmormolta, amit kell, feldobja a rúnákat maga elé, ahogy szokása. Azok földet érve két csoportba esnek szét. Az egyikben, mind a hátlapjával esik le csak egy nem, ami a közepére esik, azon a nomád harcos az íj jele van, a másik kupac már érdekesebb a koronás fő, a kard és a saját véres ujjlenyomata a kupac közepén, alatta a halál jele és a halál jele alatt... lassan leemeli a halál jelét ábrázoló rúnát a másik tetejéről, hogy lássa mi van alatta. Felszalad a szemöldöke a rúna a hold, ami a nő jele. Ha nem zavarják meg gyorsan összeszedi a rúnákat, majd fejcsóválva és elgondolkozva teríti le köpenyét a szabad ég alatt és ahogy szokása inkább ott alszik sem mint egy jurtában. Másnap első dolga megkeresni Acomát. Kicsit keresgélnie kell mire ráakad, de ha megtalálja, akkor rögtön odalép hozzá, miközben a nomád sereg már nagyban készülődik a tegnap este beígért ellentámadásra. Tekintetét foglyul ejti fekete íriszeivel, majd komolyan megszólal.*
-Megkérdeztem a rúnákat tegnap éjjel, emberek fia. Nem tarthatunk a harcosokkal, a mi utunk a puszta másik részébe visz. Dönthetsz másképpen is, de akkor a halál utoléri azt aki a megmentésre vár.
*Nem tartja sokra különösebben, a jó reggelt és a hasonló emberi udvarias frázisokat, így nem is nagyon használja őket, szokása lényegre törően beszélni és az egyszerűség kedvéért mondandója végén kinyitja a tenyerét, hogy érthető legyen. Benne a tegnapi rúna fekszik a nő és a hold jelével.*
-Á... és még egy dolog, az északi uracska. Magunkkal kellene vinnünk, érdekesebb ember a számunkra, mint gondoltam.
*Mondja, azután a másik kezével a tenyerébe rakja a hold jele mellé a koronás fő jelét is. Nem törődik vele Acoma értette e, amit mondott, vagy nem szokása szerint, úgy gondolja éppen eleget beszélt, pont amennyi kellett.*
-Hozd az északi uracskát, rád bízom mit mondasz neki, de velünk kell jönnie. Addig én elhozom a lovamat és a tábor keleti oldalánál várok rátok.
*Sajnálja ugyan, hogy ilyenképpen nem lesz része abban az élvezetben, hogy lássa a bosszú szomjas nomádokat lemészárolni az ellenséget, de, úgy tűnik más irányt jelölnek a rúnák számukra. Nem tartja szükségesnek, hogy bárkitől elköszönjön, így is megtiszteltetés volt nekik, hogy ennyi időt töltött körükben. Elhozza lovát és a tábor keleti oldalán vár, hogy el tudjon indulni a rúnák mutatta úton.*
624. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-26 12:27:28
Üzenet elküldve: 2014-10-26 12:27:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A végzet útjai//
*Borsovád, bátran csupasz testtel áll ki ellene, bár csak a harcra koncentrál szíve nagyot dobban és büszkeség érzete szállja meg. Bólint mikor első vérig tartó küzdelmet ajánl és összeszorítja a száját, mint mindig, amikor feszültség gyülemlik fel benne. Erősen markolja a kardot és mikor nomádja kivédi első csapását, ösztönösen sarkon fordul védekezni, de ekkor az északi nemes tűnik fel, mert, hogy nemes arra már a bemutatkozásnál rájött, egy fogollyal. Mikor a küzdelem abba marad némiképpen kitisztul a feje. Nagy levegőt vesz és összevont szemöldökkel nézi ahogy Magori próbálja szóra bírni az ellenséges kémet. Nem ez a látvány zavarja, hanem, hogy tényleg képes lett volna komolyan megsebezni a férfit, ha nem zavarják meg őket. Hálásan néz az északi úrra.*
-Köszönjük az éberségét.
*Miután a kém elmondta, amit tudniuk kell nomádja felé fordul és természetesen ő is tudja küzdelmüknek egy időre vége, így bólint egyet.
Nagyot néz mikor a másik páncélos is egy kémmel tér vissza, ezek szerint nagy veszély lesett rájuk. Éber harcosokkal vannak körül véve. Ő is a tűz köré gyűlik, amikor Magori beszélni kezd felszökik a vére, mikor a portyázó bandáról beszél, akik gyerekeket és védteleneket gyilkoltak. Számára nem kérdés, hogy vele tart megkeresni a bandát és megbosszulni aljas tettüket. Később, egy jurtában végül, elalszik mélyen pihentetőn, álomtalanul. Korán ébred felölti magára újra a páncélt és magához veszi a fegyvereit. Megkeresi lovát Vihart, mert látja, hogy hiába a korai óra, Magori már készülődik az útra. Teljes fegyverzetében és páncéljában már most olyan, mintha ő lenne a törzs feje. Elmosolyodik, majd a reggeli üdvözlések után, felpattan Vihar nyergébe és Magori felé kiált.*
-Biztosan tudod, hogy veled tartok megbosszulni, amit ezek tettek.
*Végig az oldalán marad, amikor elindulnak. Amikor végül célhoz érnek látja a karavánt és a támadókat és harci kedve feltámad. Előrántja a kardját és feléjük iramodik ő is.*
A hozzászólás írója (Zenolita Dravennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.26 12:32:08
*Borsovád, bátran csupasz testtel áll ki ellene, bár csak a harcra koncentrál szíve nagyot dobban és büszkeség érzete szállja meg. Bólint mikor első vérig tartó küzdelmet ajánl és összeszorítja a száját, mint mindig, amikor feszültség gyülemlik fel benne. Erősen markolja a kardot és mikor nomádja kivédi első csapását, ösztönösen sarkon fordul védekezni, de ekkor az északi nemes tűnik fel, mert, hogy nemes arra már a bemutatkozásnál rájött, egy fogollyal. Mikor a küzdelem abba marad némiképpen kitisztul a feje. Nagy levegőt vesz és összevont szemöldökkel nézi ahogy Magori próbálja szóra bírni az ellenséges kémet. Nem ez a látvány zavarja, hanem, hogy tényleg képes lett volna komolyan megsebezni a férfit, ha nem zavarják meg őket. Hálásan néz az északi úrra.*
-Köszönjük az éberségét.
*Miután a kém elmondta, amit tudniuk kell nomádja felé fordul és természetesen ő is tudja küzdelmüknek egy időre vége, így bólint egyet.
Nagyot néz mikor a másik páncélos is egy kémmel tér vissza, ezek szerint nagy veszély lesett rájuk. Éber harcosokkal vannak körül véve. Ő is a tűz köré gyűlik, amikor Magori beszélni kezd felszökik a vére, mikor a portyázó bandáról beszél, akik gyerekeket és védteleneket gyilkoltak. Számára nem kérdés, hogy vele tart megkeresni a bandát és megbosszulni aljas tettüket. Később, egy jurtában végül, elalszik mélyen pihentetőn, álomtalanul. Korán ébred felölti magára újra a páncélt és magához veszi a fegyvereit. Megkeresi lovát Vihart, mert látja, hogy hiába a korai óra, Magori már készülődik az útra. Teljes fegyverzetében és páncéljában már most olyan, mintha ő lenne a törzs feje. Elmosolyodik, majd a reggeli üdvözlések után, felpattan Vihar nyergébe és Magori felé kiált.*
-Biztosan tudod, hogy veled tartok megbosszulni, amit ezek tettek.
*Végig az oldalán marad, amikor elindulnak. Amikor végül célhoz érnek látja a karavánt és a támadókat és harci kedve feltámad. Előrántja a kardját és feléjük iramodik ő is.*
A hozzászólás írója (Zenolita Dravennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.26 12:32:08
623. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-25 15:39:46
Üzenet elküldve: 2014-10-25 15:39:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//A végzet útjai//
*Zenolita elmegy felvenni a páncélját, ekkor a nomád egyedül marad a sötétben. ~Szóval becsületes küzdelem. Te páncélban és karddal jössz ellenem. Én íjász vagyok, de értek a fokoshoz. Megmutatom én neked, hogy méltó férfi vagyok hozzád.~ Nomádunk egyet gondol és leveszi a bőr mellényét, majd az alatta levő szövet felsőt, így szabaddá teszi a felsőtestét. Zenolita visszatér.*
- Én így fogok megküzdeni veled. Ezt az egyszerű fokost fogom használni ellened. Hogy lássuk a sérülést, levettem a bőrpáncélomat. Az első vérig mennyen a küzdelem.
*Ha a nő beleegyezik, akkor folytatják. Ekkor Zenolita kardjával Borsovád felé suhint. A nomád kitér a kardcsapástól és fokosát megemelve ütésre készül, amikor megzavarják őket. Tawin jelenik meg és hoz egy nem törzsbéli nomádot. Magori dühödten megragadja az idegent és szóra vallatja. Elsőnek gyomorszájba üti, majd fokosa kalapács részével a térdét üti meg.*
- Mit képzeltek. Ti mocskok. A földet kellene művelnetek és nem fosztogatni, ti bitangok. Majd én adok nektek. Nesze.
*Folyamatos dühkitörésében még szájba is vágja a foglyot.*
- Hol szoktatok tanyázni? Merre vagytok? Válaszolj, mert megkeserülöd az anyád úristenit.
- Aaaa. Folyónál és a Harsogó borászat közelében szoktunk portyázni.
*Mondja ki nyögve az idegen vérző szájjal. Többször is köhög.*
- Vigyétek az asszonyokhoz, hogy ellássák ezt az embert.
*Löki oda a többieknek. Magori emelt fővel és tisztelettel néz Tawinra. Alkarját nyújtja felé, hogy megragadhassa és megrázza azt.*
- Köszönöm a segítségedet harcos bajtársam. Menjünk vissza a sátrakhoz és a jurtákhoz.
*Majd Zenolita felé fordul és azzal folytatja.*
- Bocsáss meg, de később folytathatjuk, ha ez az egész véget ért. Menjünk vissza mindannyian a jurtákhoz.
*Visszatérnek a biztonságot nyújtó tűzhöz. A nomádokat magához hívatja Magori és minden idegent.A tábor tűz fényénél mondja ezeket a szavakat félmeztelenül*
- Kedves testvéreim és bajtársaim. Ez így nem mehet tovább. Ezen az estén kétszer is megtámadtak minket ezek a portyázó nomádok. Megkétszerezzük az őrséget. Azt ajánlom, hogy senki se aludjon egyedül. Még pisilni is ketten menjetek. Holnap vadászni megyek. A törzs tagjai vigyázzanak a többiekre. Ha az újonnan érkezők akarnak, akkor csatlakozhatnak. A zsákmány az övék az ellenségtől. Első sorban nekem az a célom, hogy móresre tanítsam ezeket az embereket. Mi a népünk tiszteletben tartotta a határokat. Állattenyésztésből éltünk és békésen. Nem fosztogatásból. Megtanítom ezt a népet, hogy így nem lehet élni. Mindenki menjen pihenni. Aludjátok ki magatokat. Holnap hajnalban indulunk.
*A nomád ezennel lezárta a beszédét. A törzs többi tagja őrséget áll és megkétszerezik a soraikat. A sátrakban a többiek elaludhatnak. Az éjszaka alatt nem történik semmi változás. Nyugodt és csendes, csak a tücskök zenéjét hallani, meg a tűz pattogását.
Másnap reggel megszólal egy kürt. Borsovád páncéljában és teljes fegyverzetében áll. A nomád harcosok 15-en vannak. A törzs többi tagja gyerekek és nőkből áll. Sok özvegy nőből. Harcosunk tudja, hogy nem hagyhatja egyedül a népet védtelenül ezért lehorgonyozza a fejét, majd újra felemeli és ezt mondja.*
- Egyedül fogok menni és megkeresem a törzset. A többiek vigyázzanak a nőkre és a gyerekekre. Nem jöhettek velem, mert védtelenek lesznek. Ti pedig újonnan érkezettek. Kaptok lovat és élelmet. A harcból eredő összes zsákmány és arany a tiétek lehet. Aki akar az kövessen. Én arra megyek.
*Ekkor a nomád elindul. Lassan azok is jönnek, akik tényleg komolyan gondolják, hogy segítenek. Az út a pusztában hosszú és meleg. Többször iszik bőrtömlőjéből a nomád. Végül elérkezik a kicsi csapattal a Harsogó borászathoz, ahol egy út van. Épp egy karaván megy ott lovas szekerekkel. A nomád látja, hogy a távolból lovasok iramodik a karavánhoz. Gyors pata dobogások jelzik támadó szándékukat. Kezével az irány felé mutat. Nyolc lovas lehet. A nomádunknak ez nem sok teher.*
- Ott vannak a kutyák. Vigyázzatok magatokra bajtársaim.
*Ekkor a nomád vad ügetésbe kezd és íjához nyúl. Előkészíti a nyílvesszőket.*
*Zenolita elmegy felvenni a páncélját, ekkor a nomád egyedül marad a sötétben. ~Szóval becsületes küzdelem. Te páncélban és karddal jössz ellenem. Én íjász vagyok, de értek a fokoshoz. Megmutatom én neked, hogy méltó férfi vagyok hozzád.~ Nomádunk egyet gondol és leveszi a bőr mellényét, majd az alatta levő szövet felsőt, így szabaddá teszi a felsőtestét. Zenolita visszatér.*
- Én így fogok megküzdeni veled. Ezt az egyszerű fokost fogom használni ellened. Hogy lássuk a sérülést, levettem a bőrpáncélomat. Az első vérig mennyen a küzdelem.
*Ha a nő beleegyezik, akkor folytatják. Ekkor Zenolita kardjával Borsovád felé suhint. A nomád kitér a kardcsapástól és fokosát megemelve ütésre készül, amikor megzavarják őket. Tawin jelenik meg és hoz egy nem törzsbéli nomádot. Magori dühödten megragadja az idegent és szóra vallatja. Elsőnek gyomorszájba üti, majd fokosa kalapács részével a térdét üti meg.*
- Mit képzeltek. Ti mocskok. A földet kellene művelnetek és nem fosztogatni, ti bitangok. Majd én adok nektek. Nesze.
*Folyamatos dühkitörésében még szájba is vágja a foglyot.*
- Hol szoktatok tanyázni? Merre vagytok? Válaszolj, mert megkeserülöd az anyád úristenit.
- Aaaa. Folyónál és a Harsogó borászat közelében szoktunk portyázni.
*Mondja ki nyögve az idegen vérző szájjal. Többször is köhög.*
- Vigyétek az asszonyokhoz, hogy ellássák ezt az embert.
*Löki oda a többieknek. Magori emelt fővel és tisztelettel néz Tawinra. Alkarját nyújtja felé, hogy megragadhassa és megrázza azt.*
- Köszönöm a segítségedet harcos bajtársam. Menjünk vissza a sátrakhoz és a jurtákhoz.
*Majd Zenolita felé fordul és azzal folytatja.*
- Bocsáss meg, de később folytathatjuk, ha ez az egész véget ért. Menjünk vissza mindannyian a jurtákhoz.
*Visszatérnek a biztonságot nyújtó tűzhöz. A nomádokat magához hívatja Magori és minden idegent.A tábor tűz fényénél mondja ezeket a szavakat félmeztelenül*
- Kedves testvéreim és bajtársaim. Ez így nem mehet tovább. Ezen az estén kétszer is megtámadtak minket ezek a portyázó nomádok. Megkétszerezzük az őrséget. Azt ajánlom, hogy senki se aludjon egyedül. Még pisilni is ketten menjetek. Holnap vadászni megyek. A törzs tagjai vigyázzanak a többiekre. Ha az újonnan érkezők akarnak, akkor csatlakozhatnak. A zsákmány az övék az ellenségtől. Első sorban nekem az a célom, hogy móresre tanítsam ezeket az embereket. Mi a népünk tiszteletben tartotta a határokat. Állattenyésztésből éltünk és békésen. Nem fosztogatásból. Megtanítom ezt a népet, hogy így nem lehet élni. Mindenki menjen pihenni. Aludjátok ki magatokat. Holnap hajnalban indulunk.
*A nomád ezennel lezárta a beszédét. A törzs többi tagja őrséget áll és megkétszerezik a soraikat. A sátrakban a többiek elaludhatnak. Az éjszaka alatt nem történik semmi változás. Nyugodt és csendes, csak a tücskök zenéjét hallani, meg a tűz pattogását.
Másnap reggel megszólal egy kürt. Borsovád páncéljában és teljes fegyverzetében áll. A nomád harcosok 15-en vannak. A törzs többi tagja gyerekek és nőkből áll. Sok özvegy nőből. Harcosunk tudja, hogy nem hagyhatja egyedül a népet védtelenül ezért lehorgonyozza a fejét, majd újra felemeli és ezt mondja.*
- Egyedül fogok menni és megkeresem a törzset. A többiek vigyázzanak a nőkre és a gyerekekre. Nem jöhettek velem, mert védtelenek lesznek. Ti pedig újonnan érkezettek. Kaptok lovat és élelmet. A harcból eredő összes zsákmány és arany a tiétek lehet. Aki akar az kövessen. Én arra megyek.
*Ekkor a nomád elindul. Lassan azok is jönnek, akik tényleg komolyan gondolják, hogy segítenek. Az út a pusztában hosszú és meleg. Többször iszik bőrtömlőjéből a nomád. Végül elérkezik a kicsi csapattal a Harsogó borászathoz, ahol egy út van. Épp egy karaván megy ott lovas szekerekkel. A nomád látja, hogy a távolból lovasok iramodik a karavánhoz. Gyors pata dobogások jelzik támadó szándékukat. Kezével az irány felé mutat. Nyolc lovas lehet. A nomádunknak ez nem sok teher.*
- Ott vannak a kutyák. Vigyázzatok magatokra bajtársaim.
*Ekkor a nomád vad ügetésbe kezd és íjához nyúl. Előkészíti a nyílvesszőket.*
622. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-24 18:05:58
Üzenet elküldve: 2014-10-24 18:05:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
//A végzet útjai//
*Illedelmesen végighallgatja Magori mondandóját, majd amikor távozik, neki is esik ételének, mint valami vadállat. Az a csekély néhány falat, amit az előbb az asszonyok kínáltak neki, nem volt több néhány harapásnál, ez viszont valami emberies adag, talán lóhús lehet. Régebben már kóstolta, mikor hóviharba keveredtek az útonálló bandával; csoda hogy él.
Lótejjel, amolyan kumisszal kínálják, amelyből van erjesztett és sima változat is. Mindkettő variáció rettenetesen ízletes, és mikor abból is benyakal, éppen nyugovóra térne. Magához inti azt az asszonyt, aki látszólag segítene őt álomba meríteni, és a jurta hőmérséklete máris tüzesebb lesz, mígnem egy apró zörgés lehet hallani a puszta felőli részről. Az asszony, aki időközben levetette kevés ruháját, ijedten hátrál meg, és mikor Felthys hátranéz, a jurta alól két mogyoróbarna szem mered rá. Fedetlen, félmeztelen teste elvörösödik, és éppen felállna a helyéről, mikor egy tőr is előkandikál a kukkoló kezéből, amivel vadul hadonászik, ámbár keveset ér vele. Gyorsan felkapja kardját, és átszúrja vele a valaki tőrforgató kezét. A csuklóban lévő érből vadul spriccel ki a vér, viszont a fekete, nemezelt ruhát viselő alak csak sziszeg és nem ordít, mintha vasból lenne. Oldalra lendíti ki a pengét a harcos, és gyomorforgató szakadások tömkelege hallatszik. A penge hegye kitör a férfi csuklójából, és tőből leszakítja azt. A vérző férfit berángatja a jurtába, aki hadonászik és rugdos, de nem ér vele semmit. Felthys ráül a mellkasára, és a bal szeme alá üt egy kegyetlen csapást.*
-Ki vagy?
*Nincs válasz. Még egy csapás.*
-Nem kérdezem még egyszer...
*Továbbra sincs válasz. Erősen hátrahúzza karját, a könyöke már súrolja a nemezsátor szélét, majd az ökle lecsap. A bütyök pont a szeme között találta el, a fekete nemezruhás valaki egyből kimúlt.*
-Az istenek irgalmazzanak feléd!
*Szól halkan, amíg szemhéjaival eltakarja az ismeretlen üveges szemét. Vékony, karcsú ember, rengeteg sebhellyel, alig több harmincnál, viszont nem olyan ruhában van, mint az itteniek, és egyáltalán nem segítő szándékkal volt megáldva.*
-Köszönöm. Kimehetsz. Nem óhajtom folytatni mára. De csak mára!
*Hangja olyan, mint a jég, hideg és merev, de az utolsó mondata már huncutságot sugall és egy kósza kacsintás is helyet kap a lány számára.
Kilép a sátorból, karjai közt a hullával. A tábortűzhöz lépked lassan, ridegen, majd végignéz a felhozatalon.*
-Egy ember rám támadt a sátorban, miközben én próbáltam kikapcsolódni! Ezt mégis mire véljem? Gondolom nem a tieitek!
*Szól, miközben fürkésző pillantásai oldalra is kinéznek, ahol egy férfi éppen kicsavarja a hasonló küllemű fűbenkúszó karját.
~Na jó... Biztos nem az övék...~ -csóválja fejét bőszen, majd a tűz elé fekteti le a halottat. Visszakocog a páncéljáért, amit szélsebesen felcsatol magára, majd odaüget Tawin Olthgaron-hoz.*
-Én is elkaptam egy ilyet. *mutat a fűben heverőre.* -Ott fekszik holtan a tűz mellet.
*Odabiccent felé, majd ha Tawin beleegyezik, akkor segít őt is odahurcolni, esetleg kiontani az életét.*
*Illedelmesen végighallgatja Magori mondandóját, majd amikor távozik, neki is esik ételének, mint valami vadállat. Az a csekély néhány falat, amit az előbb az asszonyok kínáltak neki, nem volt több néhány harapásnál, ez viszont valami emberies adag, talán lóhús lehet. Régebben már kóstolta, mikor hóviharba keveredtek az útonálló bandával; csoda hogy él.
Lótejjel, amolyan kumisszal kínálják, amelyből van erjesztett és sima változat is. Mindkettő variáció rettenetesen ízletes, és mikor abból is benyakal, éppen nyugovóra térne. Magához inti azt az asszonyt, aki látszólag segítene őt álomba meríteni, és a jurta hőmérséklete máris tüzesebb lesz, mígnem egy apró zörgés lehet hallani a puszta felőli részről. Az asszony, aki időközben levetette kevés ruháját, ijedten hátrál meg, és mikor Felthys hátranéz, a jurta alól két mogyoróbarna szem mered rá. Fedetlen, félmeztelen teste elvörösödik, és éppen felállna a helyéről, mikor egy tőr is előkandikál a kukkoló kezéből, amivel vadul hadonászik, ámbár keveset ér vele. Gyorsan felkapja kardját, és átszúrja vele a valaki tőrforgató kezét. A csuklóban lévő érből vadul spriccel ki a vér, viszont a fekete, nemezelt ruhát viselő alak csak sziszeg és nem ordít, mintha vasból lenne. Oldalra lendíti ki a pengét a harcos, és gyomorforgató szakadások tömkelege hallatszik. A penge hegye kitör a férfi csuklójából, és tőből leszakítja azt. A vérző férfit berángatja a jurtába, aki hadonászik és rugdos, de nem ér vele semmit. Felthys ráül a mellkasára, és a bal szeme alá üt egy kegyetlen csapást.*
-Ki vagy?
*Nincs válasz. Még egy csapás.*
-Nem kérdezem még egyszer...
*Továbbra sincs válasz. Erősen hátrahúzza karját, a könyöke már súrolja a nemezsátor szélét, majd az ökle lecsap. A bütyök pont a szeme között találta el, a fekete nemezruhás valaki egyből kimúlt.*
-Az istenek irgalmazzanak feléd!
*Szól halkan, amíg szemhéjaival eltakarja az ismeretlen üveges szemét. Vékony, karcsú ember, rengeteg sebhellyel, alig több harmincnál, viszont nem olyan ruhában van, mint az itteniek, és egyáltalán nem segítő szándékkal volt megáldva.*
-Köszönöm. Kimehetsz. Nem óhajtom folytatni mára. De csak mára!
*Hangja olyan, mint a jég, hideg és merev, de az utolsó mondata már huncutságot sugall és egy kósza kacsintás is helyet kap a lány számára.
Kilép a sátorból, karjai közt a hullával. A tábortűzhöz lépked lassan, ridegen, majd végignéz a felhozatalon.*
-Egy ember rám támadt a sátorban, miközben én próbáltam kikapcsolódni! Ezt mégis mire véljem? Gondolom nem a tieitek!
*Szól, miközben fürkésző pillantásai oldalra is kinéznek, ahol egy férfi éppen kicsavarja a hasonló küllemű fűbenkúszó karját.
~Na jó... Biztos nem az övék...~ -csóválja fejét bőszen, majd a tűz elé fekteti le a halottat. Visszakocog a páncéljáért, amit szélsebesen felcsatol magára, majd odaüget Tawin Olthgaron-hoz.*
-Én is elkaptam egy ilyet. *mutat a fűben heverőre.* -Ott fekszik holtan a tűz mellet.
*Odabiccent felé, majd ha Tawin beleegyezik, akkor segít őt is odahurcolni, esetleg kiontani az életét.*
621. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2014-10-24 16:37:18
Üzenet elküldve: 2014-10-24 16:37:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A végzet útjai//
*Azt, hogy Ancór lovagiasnak tartja, sohasem gondolta volna. Maximum őrültnek gondolja, és otthagyja. De, lovagiasnak tartja, ami kissé vidámabbá teszi Tawint. Ő is szemügyre veszi a tábor tagjait. Betegek, elveszettek és jött-mentek otthona. Ha itt is olyan kemény a tél mint északon, akkor nincs szükség az ellenséges törzs támadásaira. Ez a törzs ki fog pusztulni, nagyon hamar, ha valaki nem segít rajtuk. De, ezért van itt Tawin. Talán az Atya akarta, hogy Monoria és Acoma mellé szegődjön. Már a sátra felé ballagna, amikor Acóma megszólítja. Először nem érti mire gondol, aztán leesik neki, hogy itt az első feladat. Tawin akaratlanul is a sötételfre pillant. Úgy látszik remekül szórakozik az emberek tevékenységén. A tábor nagy része még nem is tud a közeledő veszélyről, kivéve ők ketten, a nőstény, meg egy ismeretlen harcos. Tawin gyorsan bebújik a sátrába, a nyeregtáskából egy két méter hosszú kötelet vesz elő, valamint íját és tőrét. Gyorsan visszasiet Ancórhoz, majd bólint. Megkerül egy sátrat, majd kihúz egy nyílvesszőt a tegezéből és felhúzza íját. A rúnák kéken felragyognak, majd kialszanak, jelezvén, hogy működésbe lépett a varázslat. Nos, ha Ancór meglepetésre számított, akkor benézte, hiszen nagyon hangosan csörög a páncélja, de, a kémet megzavarta az biztos, ugyanis, felkapja a fejét, é körülnéz. Egyenesen Ancórra téved a tekintete. Elfordul a másik irányba, ahol viszont az ismeretlen harcossal néz szembe. Mivel Tawin guggol, őt nem veszi észre, és el is indul az ő irányába. Tawin Egyenesen a szívébe röpítené a nyílvesszőt, de jobb ötlete támad. A felé rohanó kémet biztosan meglepte a vessző a jobb combjában, ráadásul a varázslat hatására, összehúzódnak a lábában az izmok, olyan erővel, hogy elszakadnak, így képtelen lábra állni. Tawin a bal lábába is ereszt egyet a biztonság kedvéért, majd feláll és odalép a kémhez. *
-Meglepetés... *Mondja halkan, erősen gúnyosan. Megfogja jobb kezét, hátratekeri, ráköti a csuklójára a kötelet, majd ugyanezt eljátssza a bal kezével is. Közben,ha legalább egy társa befut, akkor így szól. *
-Ezt fogtuk. Szép munka volt.
*Nos, az eredmény, egy "lábatlan" kém, aki nem tudja mozgatni a kezét. Tawin gyorsan észbe kap, majd átkutatja a fegyvereit. Mindezt belepakolja valamelyik harcos kezébe, a sötétben nem is figyel oda. Odahaza megtanították, hogyan is kell foglyul ejteni valakit. Megfogja a kötelet, és maga után húzva a nomád kémet, egyenesen Borsovád felé veszi útját. Amint odaér így szól. *
-Hölgyem! Elnézésedet kérem, de sürgősen beszélnem kell Borsováddal.
*Reméli, hogy a nő félreáll, majd így szól. *
-Ezt az embert fogtuk el, amint a sátrak mögött kúszott. Miattam sajnos nem tud lábra állni, de mivel ez a te törzsed rád bízom. Tégy vele amit akarsz, de jobbnak láttam elhozni hozzád.
*Azzal biccent a nomád harcosnak, kihúzza a nyílvesszőket a kém lábaiból, még egyszer elnézést kér, majd továbbáll. Letörli a vért a vesszőkről, majd a jurtája felé veszi útját. Most már tényleg nagyon fáradt. Ha nem hívják vissza, valószínűleg alszik reggelig. *
*Azt, hogy Ancór lovagiasnak tartja, sohasem gondolta volna. Maximum őrültnek gondolja, és otthagyja. De, lovagiasnak tartja, ami kissé vidámabbá teszi Tawint. Ő is szemügyre veszi a tábor tagjait. Betegek, elveszettek és jött-mentek otthona. Ha itt is olyan kemény a tél mint északon, akkor nincs szükség az ellenséges törzs támadásaira. Ez a törzs ki fog pusztulni, nagyon hamar, ha valaki nem segít rajtuk. De, ezért van itt Tawin. Talán az Atya akarta, hogy Monoria és Acoma mellé szegődjön. Már a sátra felé ballagna, amikor Acóma megszólítja. Először nem érti mire gondol, aztán leesik neki, hogy itt az első feladat. Tawin akaratlanul is a sötételfre pillant. Úgy látszik remekül szórakozik az emberek tevékenységén. A tábor nagy része még nem is tud a közeledő veszélyről, kivéve ők ketten, a nőstény, meg egy ismeretlen harcos. Tawin gyorsan bebújik a sátrába, a nyeregtáskából egy két méter hosszú kötelet vesz elő, valamint íját és tőrét. Gyorsan visszasiet Ancórhoz, majd bólint. Megkerül egy sátrat, majd kihúz egy nyílvesszőt a tegezéből és felhúzza íját. A rúnák kéken felragyognak, majd kialszanak, jelezvén, hogy működésbe lépett a varázslat. Nos, ha Ancór meglepetésre számított, akkor benézte, hiszen nagyon hangosan csörög a páncélja, de, a kémet megzavarta az biztos, ugyanis, felkapja a fejét, é körülnéz. Egyenesen Ancórra téved a tekintete. Elfordul a másik irányba, ahol viszont az ismeretlen harcossal néz szembe. Mivel Tawin guggol, őt nem veszi észre, és el is indul az ő irányába. Tawin Egyenesen a szívébe röpítené a nyílvesszőt, de jobb ötlete támad. A felé rohanó kémet biztosan meglepte a vessző a jobb combjában, ráadásul a varázslat hatására, összehúzódnak a lábában az izmok, olyan erővel, hogy elszakadnak, így képtelen lábra állni. Tawin a bal lábába is ereszt egyet a biztonság kedvéért, majd feláll és odalép a kémhez. *
-Meglepetés... *Mondja halkan, erősen gúnyosan. Megfogja jobb kezét, hátratekeri, ráköti a csuklójára a kötelet, majd ugyanezt eljátssza a bal kezével is. Közben,ha legalább egy társa befut, akkor így szól. *
-Ezt fogtuk. Szép munka volt.
*Nos, az eredmény, egy "lábatlan" kém, aki nem tudja mozgatni a kezét. Tawin gyorsan észbe kap, majd átkutatja a fegyvereit. Mindezt belepakolja valamelyik harcos kezébe, a sötétben nem is figyel oda. Odahaza megtanították, hogyan is kell foglyul ejteni valakit. Megfogja a kötelet, és maga után húzva a nomád kémet, egyenesen Borsovád felé veszi útját. Amint odaér így szól. *
-Hölgyem! Elnézésedet kérem, de sürgősen beszélnem kell Borsováddal.
*Reméli, hogy a nő félreáll, majd így szól. *
-Ezt az embert fogtuk el, amint a sátrak mögött kúszott. Miattam sajnos nem tud lábra állni, de mivel ez a te törzsed rád bízom. Tégy vele amit akarsz, de jobbnak láttam elhozni hozzád.
*Azzal biccent a nomád harcosnak, kihúzza a nyílvesszőket a kém lábaiból, még egyszer elnézést kér, majd továbbáll. Letörli a vért a vesszőkről, majd a jurtája felé veszi útját. Most már tényleg nagyon fáradt. Ha nem hívják vissza, valószínűleg alszik reggelig. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2949-2968