//Furmányos megbízás//
//Nyomolvasó csapat//
*Migarr igazán nem érti a lovag úr viselkedésének hirtelen változását, a bőre alá furakodni kívánó tekintetét, mintha csak azt remélné, rajtakaphatja valami hazugságon, ugyanis a csuhás nem vette észre magán, hogy túlzottan furcsán viselkedne. Bizony, izgatott lett, mert végre lát reményt, s bizony csalódott, hogy a haladás helyett a porban kotorásznának tovább. Az idősödő férfi biztos benne, hogy ennél többet nem mutatott, ám olybá tűnik, tovább kell hadakoznia Bentallal.
Már épp szóra nyitná kiszáradni tetsző ajkait, amikor csitítólag felszólal a díszes kompánia egyedüli női tagja, s Migarr fülének kellemes mondatokat duruzsol.*
- Jó uram, annál azért megfontoltabbnak találom magukat, hogy ártatlanokat bántsanak, csak azért, mert hárman nyargalnak a pusztaságban... Drága hölgyem, igazán köszönöm a megértését. Ha nem bánják, megszomjaztam... *Magyarázza kissé bágyadtan, majd megszakítva a beszélgetést, előszedi a kulacsát, hogy kövér kortyokat guríthasson le a benne nyugvó tiszta vízből. Aztán verejtékcseppekkel tarkított homlokát megtörölve pillant el ő is az óriás irányába, remélve, hogy lassacskán most már ő is visszatér, úgy pedig folytathatják az utat. Evés után, természetest...*
//Kíséret//
- Hát... *Kezd bele ismét az öreg, őszes bajszát pöndörgetve, távolba révedő tekintettel.* Megmondani azt nehéz, ki beszélt róluk pontosan, itt-ott hallani susmorgásokat, félszavakat, így megy ez. De ha engem kérdezel, a Harsogó borászat felé szimatolsz majd. *Magyarázza Agur, mindeközben bőszen bólogatva.*
- A nagy frászkarikát! *Csattan fel a feleség.* Azt mondják, hogy a romtábornál bujdosnak, mint a többi semmirekellő bandita! *Saját igazát hangjának erejében fitogtatva pillant az asszony Torrára, közben pedig csípőre teszi a kezeit. Ám, ahogy az lenni szokott, itt még nincs vége a felesleges szócséplésnek.*
- Na persze. Há’ gondolkodjál asszony! Mégis ki bújna a banditák közé, amikor nem idevalósi? Ott, a szőlősök vidékén már senki nem gyanítaná őket, én mondom, sületlenség, amit összehordasz... *Újabb sűrű bólogatásokkal támasztja alá a szavait, mire a feleség csak sóhajtva legyint egyet.*
- Ne is hallgass a vén bolondra, fiam. No, a következő kérdésedre sem oly nehéz a felelet. A sátraknál sokféle népség megfordul, esetleg a fogadókban, talán még azok a mihaszna városőrök is segíthetnek, de más népekről nem tudok. Akadnak persze, elvétve, csak hát ki tudja, lehet amazok is széltolók... *Magyarázza az anyóka, s ha az óriás mindennemű kíváncsiságát kielégítették, barátságos búcsúzásban részesítik az újdonsült ismerőst.*
//Mindenki//
- Na végre, ott szalad! Már jön is! *Csattan fel Migarr, miután végtelennek tűnő percek óta csak bámultak egymásra Yrával, no meg Bentallal. Szinte felüdülés látnia, hogy néhány pillanat, és végre folytathatják a közös munkát.*
- No, sikerült bármit kiderítenie, óriás uram? *Kíváncsiskodik tüstént a csuhás, ám meglepetésére az információáradat helyett inkább az óriás kérdezősködik. Persze, hogy elébb vagy utóbb kerül sor rá, végtére is teljesen mindegy, így hát csöndesen hallgatja a férfit, bár már az elején ráncolni kezdi a homlokát.*
- Azt mondja, hogy semmi közük? Pedig én is róluk beszéltem ám! A wegtoreni kutyákról! *Magyarázza, legbelül pedig alig akarja elhinni, hogy holmi zöldségesbe akarna menni a megtermett legény. De hát, nem teljesen rajta fog múlni, csöndesen kivárja a többiek véleményét is.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.29 18:36:41