//Második szál//
//Egy rakás ork//
*Figyelmesen, hallgatja az éppen társaságukba érkező félszemű ork bemutatkozását és hadoválását. Az hogy mire irányul a figyelem, maga sem tudná megmondani, de egész biztosan nem a randára. Egy fél mondatot viszont sikeresen kiszűr az amúgy szűkszavú beszámolóból.*
~Félszárnyú? Szemből sincs neki kettő, szárnyből végképp szűkölködik.~
-És hol hagytad a másik *a szót megpróbálja olyan gúnyosan legördíteni a nyelve hegyéről, ahogy csak tudja* szárnyad?
*Egy ideje már érezhető volt a kutyák bűze, de igazán csak most tűnik fel neki, hogy az a kettő, meg a gazdájuk akit percekkel ezelőtt a horizont felé látott kóborolni, épp csatlakozni kíván a társalgáshoz. Assag fejében már meg fogant a frappáns, és kellően lenéző válasz, látta is magát ahogy flegmán hátrafordulva a kutyák gazdája felé sziszegi, de mielőtt elkezdhetné véghez vinni kevéssé ördögi, de annál inkább szórakoztató tervét, egy méretes tenyér csattan a hátsóján.*
~Hogy azt a jó k-, te kis sz-~
*Gondolatait sem tudja befejezni, pillanatok alatt felmegy benne a pumpa, szemei kikerekednek, minden izma megfeszül és könyörög a testének, hogy ne forduljon hátra felpofozni az orkot - félig-meddig sikeresen. Sarkon fordul a tapló felé, olyan tekintettel amivel ölni lehetne, keze a csípője mellett már támadásra kész, de a két csaholó jószág emlékezteti arra, hogy egyelőre még nem szeretne kutyakaja lenni. Ökölbe szorítja a kezét, nem azért, mert támadni szeretne, épp ellenkezőleg.*
-Pfh!
*Hangosan fujtat a másik felé és a korábbi kérdést válaszra nem méltatva fordul vissza fogadója felé, és sóhajt egy nagyot.*
-Ellátom a sérülteket.
*Böki ki végül hirtelen felindulásból, hogy mit is tud nyújtani a csapatnak. Nem volt kérdés, de az eset úgy kizökkentette a gondolatmenetéből, hogy magának is hallania kellett az elképzelést, hogy el ne felejtse dühében.*