Külső területek - Füves puszta
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 46 (901. - 920. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2949-2968
920. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-02-11 20:43:15
Üzenet elküldve: 2016-02-11 20:43:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy rakás ork//
*Persze Assagé Hagrar figyelme amint végzett a dobással. Furcsállja a másikat, talán ezért is kérdezősködik. Meg akarja ismerni őt. Vannak járványok, és betegségek amiket ha időben elkapnak Assag segítségével hamar meg lehet állítani egy ilyen problémát is. Viszont csak arra válaszol ami őt is érdekli.*
- Lesz ez jobb is! És nincs szükség a reménykedésre, mert hidd el nekünk nagyobb szükségünk van rád. Mint neked ránk! Emberek? Heh! Orkok! Azokat gyűjtöm. Már több hónapja. S ahogy látszik egyre többen vagyunk.
-Gyógynövényeket ismered ugye? El kéne belőlük pár, és főzeteket is kéne készíteni. Mennyire vagy jártas ezekben? Mert bizony egy csatában, jó lenne egy két gyógyító szérum. De persze elsődleges célom nem a harc. Csupán ahogy a kalózok mondanák, ha minden kötél szakad. *Ezzel belehörpint sörébe, mert neki olyan is van, elvégre ő a vezér. Odapillant Braghwurra is, és már int is neki.*
-Hé Braghwur! Mutasd mit tudsz! Gworash! *Pillant a legbölcsebbre, aki csak hallgat mint mindig.*
Mondj valami agyafúrtat, mint régen! *Azért elismerően biccent Worghnak elég szép találatot vitt be, egész közel az övéhez.*
-Jobbat is tudsz ha akarsz! *Vágja oda neki, s mikor amaz nekiáll vetkőzni, látja itt még erőpróba is lesz. Egy valami akasztja meg még a tekintetét. És Húga találata. Amilyen lazán elhajította, azt hitte a vezér ez még a pajzsot se találja el. Hát csalódnia kellett. Olyan pontosan célzott, hogy amaz szinte a közepébe landolt a pajzsnak.*
Ziraaah! Mit tartogatsz te! Szégyen! Hát legyőz célba dobásba a húgom! *Vicsorog, és közben azért figyeli a többieket is. Várja hogy Gravak, Gworash, és a többiek is csatlakozzanak. Elvégre úgy az igazi.*
//Egy rakás ork//
*Persze Assagé Hagrar figyelme amint végzett a dobással. Furcsállja a másikat, talán ezért is kérdezősködik. Meg akarja ismerni őt. Vannak járványok, és betegségek amiket ha időben elkapnak Assag segítségével hamar meg lehet állítani egy ilyen problémát is. Viszont csak arra válaszol ami őt is érdekli.*
- Lesz ez jobb is! És nincs szükség a reménykedésre, mert hidd el nekünk nagyobb szükségünk van rád. Mint neked ránk! Emberek? Heh! Orkok! Azokat gyűjtöm. Már több hónapja. S ahogy látszik egyre többen vagyunk.
-Gyógynövényeket ismered ugye? El kéne belőlük pár, és főzeteket is kéne készíteni. Mennyire vagy jártas ezekben? Mert bizony egy csatában, jó lenne egy két gyógyító szérum. De persze elsődleges célom nem a harc. Csupán ahogy a kalózok mondanák, ha minden kötél szakad. *Ezzel belehörpint sörébe, mert neki olyan is van, elvégre ő a vezér. Odapillant Braghwurra is, és már int is neki.*
-Hé Braghwur! Mutasd mit tudsz! Gworash! *Pillant a legbölcsebbre, aki csak hallgat mint mindig.*
Mondj valami agyafúrtat, mint régen! *Azért elismerően biccent Worghnak elég szép találatot vitt be, egész közel az övéhez.*
-Jobbat is tudsz ha akarsz! *Vágja oda neki, s mikor amaz nekiáll vetkőzni, látja itt még erőpróba is lesz. Egy valami akasztja meg még a tekintetét. És Húga találata. Amilyen lazán elhajította, azt hitte a vezér ez még a pajzsot se találja el. Hát csalódnia kellett. Olyan pontosan célzott, hogy amaz szinte a közepébe landolt a pajzsnak.*
Ziraaah! Mit tartogatsz te! Szégyen! Hát legyőz célba dobásba a húgom! *Vicsorog, és közben azért figyeli a többieket is. Várja hogy Gravak, Gworash, és a többiek is csatlakozzanak. Elvégre úgy az igazi.*
919. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-02-11 20:22:14
Üzenet elküldve: 2016-02-11 20:22:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy rakás ork//
*A vezér beszéde közt ejtett sokatmondó tekintet csak egyet jelenthet. Ő is újonc - elvégre percek óta ismeri csak a csapatot - így hát ő is a hugicával indul hajnalban. Ezt jelzi is a nőnek, mikor felmerül a kérdés. Kezét flegmán felteszi ahogy az körbehordja a tekintetét az egybegülteken válaszokra várva. Zajlanak az események, ami alatt Assag magához vesz egy fél nyulat, és kézzel elkezdi drimbolni, hogy kinyerje az értékes falatokat. Valami újabb kan állít be, így félhomályban meg sem tudná mondani, hogy ez a pacák vagy a vezérük a szélesebb darab, de úgy fest ismerik - de nem szerezik - egymást. Figyelemmel kíséri Lewonor játékára tett első néhány próbálkozást.*
-Hát, Worgh uram, a játék szabályai értelmében most te vagy a nyeremény.
*Jeleti ki gúnyos vigyorral az arcán, mielőtt az utolsó zsírpacákat is letörli arról, és felkel a dobásához készülődni. Előveszi a nagy becsben tartott tőrét - aminek köszönhetően több társa életét mentette meg, mint ahányat elvett vele - és a pengéjét ujjai közt tartva a falhoz mutat, jelezvén a remélt díjának, hogy ideje volna elfoglalni a helyét. Akár odalép, akár nem, Assag megkísérli a dobást, elvégre ez valami csapatépítőnek is betudható, és ő bármi szeretne lenni, csak nem kívülálló. Annak ellenére, hogy tudja, csapnivaló harcos, és mégrosszabb dobálózásban, Assag megindítja a csont tőrt a cél felé. Jó fél méterrel a mellette éri a falat, akkor is csak a markolat, így aztán azonnal vissza is pattan a tulajdonosa felé. Néhány lépés a díja felé, felveszi a tőrét majd oldalra fordul Zirrah felé.*
-Csapnivaló vagyok ebben.
*Egy rövid morgásnak tűnő nevetéssel zárja le a maga kísérletét és visszaindul a helyére, ahol kisvártatva a vezér szólítja meg őt.*
-Mert nem vicsorgok mindenre?
*Teszi fel a kissé provokatív költői kérdést mielőtt belegondolna, hogy a vezér egy szempillantás alatt betörheti a koponyáját. Szerencsére eddig inkább tűnt jókedélyű és racionális vezérnek, mint indulatoktól vezéreltnek, ezért Assag az ő társaságában kevésbé tart a fájdalmas haláltól, mint mondjuk a Gravak figura, vagy az új fiú mellett.*
-Láttad már a városi borbályokat?
*Kérdése igen furcsán érintheti Hagrart, ugyanis látszolag semmi köze a kijelentéséhez, de mielőtt az visszakérdezhetne, magyarázattal szolgál.*
-Nekik van a legigénytelenebb hajuk.
*A főnök felé vigyorog, majd a frissen kézhez kapott italával, amaz ha akarja ha nem, koccint vele. Kivéve persze ha hamarabb elemeli a poharát, de ezzel igazán nem számol a nő.*
-Voltam én már máshol gyógyító.
*Kezd bele a tőmondatok sorozatába.*
-Aztán eljöttem. Most meg megtaláltalak titeket. Reménykedem, hogy befogadtok.
*Ezzel mintegy kikerüli a származására vonatkozó kérdést, őszintén fogalma sincs, hogy hol tanyáznak még orkok nagyobb számban. Wegtorentől nyugatra biztosan sokan vannak, ezt korábban hallotta. Talán ha legközelebb felmerül a kérdés, vagy a vezér erősködik, ezt válaszolja.*
-És te mióta gyűjtöd az embereket a célod érdekében?
*Körbenéz a barlangon, ahol szép számmal vannak idősek s ifjak, férfiak és nők, majd újra a szájához emeli a poharát a választ várva.*
A hozzászólás írója (Assag Rugia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.11 20:23:53
//Egy rakás ork//
*A vezér beszéde közt ejtett sokatmondó tekintet csak egyet jelenthet. Ő is újonc - elvégre percek óta ismeri csak a csapatot - így hát ő is a hugicával indul hajnalban. Ezt jelzi is a nőnek, mikor felmerül a kérdés. Kezét flegmán felteszi ahogy az körbehordja a tekintetét az egybegülteken válaszokra várva. Zajlanak az események, ami alatt Assag magához vesz egy fél nyulat, és kézzel elkezdi drimbolni, hogy kinyerje az értékes falatokat. Valami újabb kan állít be, így félhomályban meg sem tudná mondani, hogy ez a pacák vagy a vezérük a szélesebb darab, de úgy fest ismerik - de nem szerezik - egymást. Figyelemmel kíséri Lewonor játékára tett első néhány próbálkozást.*
-Hát, Worgh uram, a játék szabályai értelmében most te vagy a nyeremény.
*Jeleti ki gúnyos vigyorral az arcán, mielőtt az utolsó zsírpacákat is letörli arról, és felkel a dobásához készülődni. Előveszi a nagy becsben tartott tőrét - aminek köszönhetően több társa életét mentette meg, mint ahányat elvett vele - és a pengéjét ujjai közt tartva a falhoz mutat, jelezvén a remélt díjának, hogy ideje volna elfoglalni a helyét. Akár odalép, akár nem, Assag megkísérli a dobást, elvégre ez valami csapatépítőnek is betudható, és ő bármi szeretne lenni, csak nem kívülálló. Annak ellenére, hogy tudja, csapnivaló harcos, és mégrosszabb dobálózásban, Assag megindítja a csont tőrt a cél felé. Jó fél méterrel a mellette éri a falat, akkor is csak a markolat, így aztán azonnal vissza is pattan a tulajdonosa felé. Néhány lépés a díja felé, felveszi a tőrét majd oldalra fordul Zirrah felé.*
-Csapnivaló vagyok ebben.
*Egy rövid morgásnak tűnő nevetéssel zárja le a maga kísérletét és visszaindul a helyére, ahol kisvártatva a vezér szólítja meg őt.*
-Mert nem vicsorgok mindenre?
*Teszi fel a kissé provokatív költői kérdést mielőtt belegondolna, hogy a vezér egy szempillantás alatt betörheti a koponyáját. Szerencsére eddig inkább tűnt jókedélyű és racionális vezérnek, mint indulatoktól vezéreltnek, ezért Assag az ő társaságában kevésbé tart a fájdalmas haláltól, mint mondjuk a Gravak figura, vagy az új fiú mellett.*
-Láttad már a városi borbályokat?
*Kérdése igen furcsán érintheti Hagrart, ugyanis látszolag semmi köze a kijelentéséhez, de mielőtt az visszakérdezhetne, magyarázattal szolgál.*
-Nekik van a legigénytelenebb hajuk.
*A főnök felé vigyorog, majd a frissen kézhez kapott italával, amaz ha akarja ha nem, koccint vele. Kivéve persze ha hamarabb elemeli a poharát, de ezzel igazán nem számol a nő.*
-Voltam én már máshol gyógyító.
*Kezd bele a tőmondatok sorozatába.*
-Aztán eljöttem. Most meg megtaláltalak titeket. Reménykedem, hogy befogadtok.
*Ezzel mintegy kikerüli a származására vonatkozó kérdést, őszintén fogalma sincs, hogy hol tanyáznak még orkok nagyobb számban. Wegtorentől nyugatra biztosan sokan vannak, ezt korábban hallotta. Talán ha legközelebb felmerül a kérdés, vagy a vezér erősködik, ezt válaszolja.*
-És te mióta gyűjtöd az embereket a célod érdekében?
*Körbenéz a barlangon, ahol szép számmal vannak idősek s ifjak, férfiak és nők, majd újra a szájához emeli a poharát a választ várva.*
A hozzászólás írója (Assag Rugia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.11 20:23:53
918. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-02-11 19:41:52
Üzenet elküldve: 2016-02-11 19:41:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy rakás ork//
*Legyűri a combot, amin eddig rágódott, a csontot behajítja ő is a kutyák közé. Kézháttal megtörli száját, hümmögve bólogat bátyja szavaira. Utóbb horkantva felnevet, barátságosan levállalja testvérét ültében.*
- Egész szokatlan, hogy nem kezelsz kölyökként. Majd meglátod, hogy felnőttem a feladathoz. - *E szavakkal feláll, kinyújtóztatja tagjait, mielőtt mímelt fanyalgással előhúz övéből egy hosszú, fényes kést. Hanyag mozdulattal a pajzsba hajítja. (Célzás: jó (32)) Hacsak nem tolja el a dolgot teljesen, illene Hagrar céljelének közvetlen közelébe állítania a marokfegyvert. Rosszallva cicceg, színleg mintha elégedetlen lenne teljesítményével, vállat von, keresztbe fonja karjait és visszapuffan a helyére.*
- Franc. Jobban menne íjjal.
*Alattomos vigyorral a mellette sebesen leruhátlanodó Worghra pislog.*
- Hopp-hopp. Jártam egyszer egy messzi földi karavántáborban, az ottaniak kártyajátékot játszottak. A vesztes vetkőzött. - *Mutatóujjával a lehántolt vértre bök.* - A csontjaidban érzed, hogy elbuktad, mi?
//Egy rakás ork//
*Legyűri a combot, amin eddig rágódott, a csontot behajítja ő is a kutyák közé. Kézháttal megtörli száját, hümmögve bólogat bátyja szavaira. Utóbb horkantva felnevet, barátságosan levállalja testvérét ültében.*
- Egész szokatlan, hogy nem kezelsz kölyökként. Majd meglátod, hogy felnőttem a feladathoz. - *E szavakkal feláll, kinyújtóztatja tagjait, mielőtt mímelt fanyalgással előhúz övéből egy hosszú, fényes kést. Hanyag mozdulattal a pajzsba hajítja. (Célzás: jó (32)) Hacsak nem tolja el a dolgot teljesen, illene Hagrar céljelének közvetlen közelébe állítania a marokfegyvert. Rosszallva cicceg, színleg mintha elégedetlen lenne teljesítményével, vállat von, keresztbe fonja karjait és visszapuffan a helyére.*
- Franc. Jobban menne íjjal.
*Alattomos vigyorral a mellette sebesen leruhátlanodó Worghra pislog.*
- Hopp-hopp. Jártam egyszer egy messzi földi karavántáborban, az ottaniak kártyajátékot játszottak. A vesztes vetkőzött. - *Mutatóujjával a lehántolt vértre bök.* - A csontjaidban érzed, hogy elbuktad, mi?
917. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-02-11 19:25:52
Üzenet elküldve: 2016-02-11 19:25:52
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy rakás ork//
*Zirrah meglepett pillantása teljesen érthető Worgh számára, nyilvánvalóan senki nem számított arra, hogy éppen ő jelenik meg a semmiből, elvégre, aki ismeri, vagy hallott már róla, joggal hihette, hogy az északi arénák egyikében fog megdögleni egy pompázatos vérfürdő közepette. Nos, az a vérfürdő immár bizonyos, hogy egészen máshol kerül majd megrendezésre, de igazság szerint ennek mostanra már semmi jelentősége nincs. Hagrar bemutatására villant egy farkasvigyort a vezérre, nincs hozzáfűznivalója. Az italt elfogadja, s megemeli a vezér felé, jelezvén, hogy elfogadja a békejobbot. Valójában semmi szükség nincs arra, hogy kettejük között bármiféle feszültség is legyen, Worgh nem áhítozik rá, hogy vezér legyen, érdekes módon efféle ambíciói sosem voltak, odahaza sem. A veremharcosok nagy megbecsülésnek és népszerűségnek örvendenek arrafelé, igaz, a törzsfőnököket jobban tisztelik, de unalmasabb is az életük. Miután felhajtotta az italát, előhúzza a dobótőrt, s teljes erejéből a pajzsba vágja. Nem rossz dobás, többé-kevésbé Hagraréhoz hasonló, de a penge mélyen beleágyazódik a pajzsba. Worgh mondhatni elégedett vele, igazság szerint nem szokása bármit is hajigálni, ő inkább az "odamegyek és beleringatom a földbe" típus.
Az effélén való agyalás helyett inkább Zirraht figyeli, hogy a nőstény vajon megpróbálkozik-e a dobással, s ha igen, milyen eredménnyel. Hátáról leveszi a két fejszét, s a falnak támasztja őket, majd a bőrvértje szíjait kezdi oldozni. Ha nincs kilátás harcra, nem szereti viselni, minden vért kényelmetlen számára, még ez is, pedig ez kifejezetten neki készült, rá tervezték. Meg persze az sem utolsó szempont, hogy egészségesen fejlett egójának, na meg múltjának hála, nem feltétlenül áll messze tőle a magamutogatás, s az impozáns izomkötegek eléggé tiszteletet parancsoló látványt nyújtanak ahhoz, hogy mindenki tisztában legyen vele, hol van az a bizonyos határ vele szemben.*
//Egy rakás ork//
*Zirrah meglepett pillantása teljesen érthető Worgh számára, nyilvánvalóan senki nem számított arra, hogy éppen ő jelenik meg a semmiből, elvégre, aki ismeri, vagy hallott már róla, joggal hihette, hogy az északi arénák egyikében fog megdögleni egy pompázatos vérfürdő közepette. Nos, az a vérfürdő immár bizonyos, hogy egészen máshol kerül majd megrendezésre, de igazság szerint ennek mostanra már semmi jelentősége nincs. Hagrar bemutatására villant egy farkasvigyort a vezérre, nincs hozzáfűznivalója. Az italt elfogadja, s megemeli a vezér felé, jelezvén, hogy elfogadja a békejobbot. Valójában semmi szükség nincs arra, hogy kettejük között bármiféle feszültség is legyen, Worgh nem áhítozik rá, hogy vezér legyen, érdekes módon efféle ambíciói sosem voltak, odahaza sem. A veremharcosok nagy megbecsülésnek és népszerűségnek örvendenek arrafelé, igaz, a törzsfőnököket jobban tisztelik, de unalmasabb is az életük. Miután felhajtotta az italát, előhúzza a dobótőrt, s teljes erejéből a pajzsba vágja. Nem rossz dobás, többé-kevésbé Hagraréhoz hasonló, de a penge mélyen beleágyazódik a pajzsba. Worgh mondhatni elégedett vele, igazság szerint nem szokása bármit is hajigálni, ő inkább az "odamegyek és beleringatom a földbe" típus.
Az effélén való agyalás helyett inkább Zirraht figyeli, hogy a nőstény vajon megpróbálkozik-e a dobással, s ha igen, milyen eredménnyel. Hátáról leveszi a két fejszét, s a falnak támasztja őket, majd a bőrvértje szíjait kezdi oldozni. Ha nincs kilátás harcra, nem szereti viselni, minden vért kényelmetlen számára, még ez is, pedig ez kifejezetten neki készült, rá tervezték. Meg persze az sem utolsó szempont, hogy egészségesen fejlett egójának, na meg múltjának hála, nem feltétlenül áll messze tőle a magamutogatás, s az impozáns izomkötegek eléggé tiszteletet parancsoló látványt nyújtanak ahhoz, hogy mindenki tisztában legyen vele, hol van az a bizonyos határ vele szemben.*
916. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-02-11 19:13:31
Üzenet elküldve: 2016-02-11 19:13:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy rakás ork//
-A Sámánok szeszélyesek északon! Sokszor nem tudják mit is akarnak a szellemektől. És persze sokak már hazudoznak, csak hogy az irhájukat mentsék! *Veti oda még a bajnoknak. S mikor visszatérnek, Zirrah bombázza kérdéseivel. Hagrar int, hogy várjon egy pillanatot. Megfogja hajítóbárdját és egy felfüggesztett pajzs felé hajítja. (Célzás: átlagos (18)) Ezzel megadva a mércét amit meg kell ütni a többieknek. Majd vicsorogva fordul vissza a társasághoz.*
-Figyelem! Ő itt Worgh X'argath! Van aki már ismeri, aki még nem az jobban járt! *Neveti el magát, és előző feszültségét italba dönti. Egy kupával ad az újdonsült orknak, ezzel elásva a kettejük közti feszültséget.*
-Worgh! Mutasd mit tudsz!
*Mutat a pajzsra, majd leül az asztalhoz. Figyelmet kap Zirrah, és a vezért eltökélt arccal válaszol a testvérnek.*
Igen, kora reggel induljatok! Minél előbb annál jobb. Bízom benned ezért küldelek téged a csapat élére. A lehetőség Zirrah itt van hogy bizonyítsd mindenki előtt, mennyire is életrevalóbb vagy némely férfinál. Ne okozz csalódást! *Koccintja meg az ő korsóját a sajátjával, majd fejével oldalra biccentve mutat a pajzsra.*
-Na dobsz egy jobbat? *Vigyorog, majd felkel ültéből és még visszaszól.*
-Hiányoztál már nekem!
*De ha a másik hozzáfűzne bármit is, arra már nincs idő. Hagrar Assag felé indul. S ha van üres szék, leül mellé.*
-Furcsa vagy te nekem! *Mondja kissé a nő felé dőlve, persze cseppet sem zavaróan. Csak hogy más ne hallja amit mond.*
-Ittál már valamit? Gyógyító létedre eléggé sápadt vagy! *Nevet fel, majd odatol neki valami nedűt.*
-Látom, tartasz a többiektől. De nincs mitől félned. Épp oly fontos tagja vagy a klánnak mint én magam. Honnan találtál meg minket? És honnan jöttél? Az északi hegységből ugyan nem, azok az enyéim!
*Nem gyanakvó, sokkal inkább egészségesen kíváncsi. Elvégre mindenkit meg kell ismernie a vezérnek, hogy tudja ki miben erős.*
//Egy rakás ork//
-A Sámánok szeszélyesek északon! Sokszor nem tudják mit is akarnak a szellemektől. És persze sokak már hazudoznak, csak hogy az irhájukat mentsék! *Veti oda még a bajnoknak. S mikor visszatérnek, Zirrah bombázza kérdéseivel. Hagrar int, hogy várjon egy pillanatot. Megfogja hajítóbárdját és egy felfüggesztett pajzs felé hajítja. (Célzás: átlagos (18)) Ezzel megadva a mércét amit meg kell ütni a többieknek. Majd vicsorogva fordul vissza a társasághoz.*
-Figyelem! Ő itt Worgh X'argath! Van aki már ismeri, aki még nem az jobban járt! *Neveti el magát, és előző feszültségét italba dönti. Egy kupával ad az újdonsült orknak, ezzel elásva a kettejük közti feszültséget.*
-Worgh! Mutasd mit tudsz!
*Mutat a pajzsra, majd leül az asztalhoz. Figyelmet kap Zirrah, és a vezért eltökélt arccal válaszol a testvérnek.*
Igen, kora reggel induljatok! Minél előbb annál jobb. Bízom benned ezért küldelek téged a csapat élére. A lehetőség Zirrah itt van hogy bizonyítsd mindenki előtt, mennyire is életrevalóbb vagy némely férfinál. Ne okozz csalódást! *Koccintja meg az ő korsóját a sajátjával, majd fejével oldalra biccentve mutat a pajzsra.*
-Na dobsz egy jobbat? *Vigyorog, majd felkel ültéből és még visszaszól.*
-Hiányoztál már nekem!
*De ha a másik hozzáfűzne bármit is, arra már nincs idő. Hagrar Assag felé indul. S ha van üres szék, leül mellé.*
-Furcsa vagy te nekem! *Mondja kissé a nő felé dőlve, persze cseppet sem zavaróan. Csak hogy más ne hallja amit mond.*
-Ittál már valamit? Gyógyító létedre eléggé sápadt vagy! *Nevet fel, majd odatol neki valami nedűt.*
-Látom, tartasz a többiektől. De nincs mitől félned. Épp oly fontos tagja vagy a klánnak mint én magam. Honnan találtál meg minket? És honnan jöttél? Az északi hegységből ugyan nem, azok az enyéim!
*Nem gyanakvó, sokkal inkább egészségesen kíváncsi. Elvégre mindenkit meg kell ismernie a vezérnek, hogy tudja ki miben erős.*
915. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-02-11 17:25:05
Üzenet elküldve: 2016-02-11 17:25:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy rakás ork//
*Elmar egy nyúlcombot, elrágcsál rajta, miközben ráérősen végigméri az egybegyűlteket. Csak az első, felszínes körbebámészkodásnál tűnt úgy, hogy egy lerakat vadidegennel szűrte össze Hagrar a levet, másodblikkre már Zirrah is talál ismerősöket. Például Viharpörölyt, aki viszont semmit sem változott az évek alatt: ez már csak így megy a kifejlett hímeknél, unásig böhömek és goromba tekintetőek maradnak. Ha köszöntik, összeüti vele korsóját. Már feltéve hogy van itt korsó, és kap egyet, meg bele valamit, ami nem víz. Végtelenül szórakoztatják egyébként ezek a barokk körmondatok, amik időnként képesek kijönni ezekből az önérzetes böszmékből.
Az eszem-iszomot valószínűleg megzavarja még Worgh érkezése is, megalábbis Zirrah összerezzen a bődületes üvöltésre, melyet valószínűleg úgy csapnak vissza a barlang nyirkos falai, hogy az esetlegesen ott tanyázó denevérek most biztos istenesen összeőszülték magukat. Aztán folytatódik a szokásos hangzavar, valaki felajánlja, hogy akár asztali játékokba is belekezdhetnének, amit egyébként a nyúlánk nőstény is támogatna, mert mindig is szívesen mérte össze erejét és ügyességét a nála termetben, izomban előrébb járóbb hímekkel. Mielőtt nyélbe üthetnék a dolgot, fivére szóra emelkedik.*
- És én vagyok Zirrah. Ki tart hát majd velem? - *Szúrja közbe előredőlve, meghimbálva a két ujja között tartott csontot. Csak mert lehet, hogy kiléte nem volt mindenkinek egyértelmű. Igazából aszerint a stratégia szerint nem lesz nehéz eljutni a szirtekhez, amit Hagrar említett. Legalábbis neki nem, mert ismeri a járást, és csuklóból napokat gyalogol jóformán étlen-szomjan, és valószínűleg feltalálja magát a kietlen vidéken is. Ahogy eddig. Fejben már logikázza is össze az útvonalat, de felkapja fejét, mikor a vezér a szegényes barlangi berendezési tárgyak püföléséhez lát.
Mint az hamarosan nyilvánvalóvá válik, ezt nem ok nélkül teszi, mert a heveny idegroham kiváltója már beljebb is kerül. Zirrah pengevékony, sápadt ajkai ismét mosolyfélére húzódnak, mivel ismerős az óriási alak, aki beljebb nyomul Hagrarral. Aprót biccent, szeme villanása elárul némi meglepettséget. Ő személy szerint aktívan kételkedne egy bérharcos vagy viador ügyük iránti elkötelezettségében, de tudván tudja, hogy minden fegyver, minden azt forgató kar kincs helyzetükben. És szerencsére nem is neki kell meghoznia a döntéseket, maximum követi vagy rászorítani másokat, úgyhogy fel is húzza maga alá lábait, hogy helyet foglalhasson körükben, a tűznél.
Egyébként túlzás volna azt állítani, hogy nem állja, vagy nem peckesíti az őt érő számos felmérő pillantás: Aki ismerte, alighanem nyeszlett, ifjú vakarcsként tarthatta számon, de az évek sokat keményítettek rajta, és az egykori kehes nősténymacskára már mind kevésbé hajaz, amihez egyébként egykor előszeretettel hasonlítgatták. Bátyjához fordul.*
- No, és mikor indul a brancs, a Szirtekhez? Holnap, a kelő nappal? - *Érdeklődi meg tőle, bár sejdíti a választ kiindulva a másik alaptermészetébeől: két nappal ezelőtt kellett volna hogy odaérjenek, és tízszer ennyien.*
//Egy rakás ork//
*Elmar egy nyúlcombot, elrágcsál rajta, miközben ráérősen végigméri az egybegyűlteket. Csak az első, felszínes körbebámészkodásnál tűnt úgy, hogy egy lerakat vadidegennel szűrte össze Hagrar a levet, másodblikkre már Zirrah is talál ismerősöket. Például Viharpörölyt, aki viszont semmit sem változott az évek alatt: ez már csak így megy a kifejlett hímeknél, unásig böhömek és goromba tekintetőek maradnak. Ha köszöntik, összeüti vele korsóját. Már feltéve hogy van itt korsó, és kap egyet, meg bele valamit, ami nem víz. Végtelenül szórakoztatják egyébként ezek a barokk körmondatok, amik időnként képesek kijönni ezekből az önérzetes böszmékből.
Az eszem-iszomot valószínűleg megzavarja még Worgh érkezése is, megalábbis Zirrah összerezzen a bődületes üvöltésre, melyet valószínűleg úgy csapnak vissza a barlang nyirkos falai, hogy az esetlegesen ott tanyázó denevérek most biztos istenesen összeőszülték magukat. Aztán folytatódik a szokásos hangzavar, valaki felajánlja, hogy akár asztali játékokba is belekezdhetnének, amit egyébként a nyúlánk nőstény is támogatna, mert mindig is szívesen mérte össze erejét és ügyességét a nála termetben, izomban előrébb járóbb hímekkel. Mielőtt nyélbe üthetnék a dolgot, fivére szóra emelkedik.*
- És én vagyok Zirrah. Ki tart hát majd velem? - *Szúrja közbe előredőlve, meghimbálva a két ujja között tartott csontot. Csak mert lehet, hogy kiléte nem volt mindenkinek egyértelmű. Igazából aszerint a stratégia szerint nem lesz nehéz eljutni a szirtekhez, amit Hagrar említett. Legalábbis neki nem, mert ismeri a járást, és csuklóból napokat gyalogol jóformán étlen-szomjan, és valószínűleg feltalálja magát a kietlen vidéken is. Ahogy eddig. Fejben már logikázza is össze az útvonalat, de felkapja fejét, mikor a vezér a szegényes barlangi berendezési tárgyak püföléséhez lát.
Mint az hamarosan nyilvánvalóvá válik, ezt nem ok nélkül teszi, mert a heveny idegroham kiváltója már beljebb is kerül. Zirrah pengevékony, sápadt ajkai ismét mosolyfélére húzódnak, mivel ismerős az óriási alak, aki beljebb nyomul Hagrarral. Aprót biccent, szeme villanása elárul némi meglepettséget. Ő személy szerint aktívan kételkedne egy bérharcos vagy viador ügyük iránti elkötelezettségében, de tudván tudja, hogy minden fegyver, minden azt forgató kar kincs helyzetükben. És szerencsére nem is neki kell meghoznia a döntéseket, maximum követi vagy rászorítani másokat, úgyhogy fel is húzza maga alá lábait, hogy helyet foglalhasson körükben, a tűznél.
Egyébként túlzás volna azt állítani, hogy nem állja, vagy nem peckesíti az őt érő számos felmérő pillantás: Aki ismerte, alighanem nyeszlett, ifjú vakarcsként tarthatta számon, de az évek sokat keményítettek rajta, és az egykori kehes nősténymacskára már mind kevésbé hajaz, amihez egyébként egykor előszeretettel hasonlítgatták. Bátyjához fordul.*
- No, és mikor indul a brancs, a Szirtekhez? Holnap, a kelő nappal? - *Érdeklődi meg tőle, bár sejdíti a választ kiindulva a másik alaptermészetébeől: két nappal ezelőtt kellett volna hogy odaérjenek, és tízszer ennyien.*
914. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-02-11 16:40:15
Üzenet elküldve: 2016-02-11 16:40:15
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy rakás ork//
*Worgh büszkén, felszegett fejjel állja Hagrar pillantását, s az őt ért kritikára csak oldalra köp ki egyet, egészen egyértelmű véleménynyilvánításként.*
-Hogy kiálltak ellenem, az az ő döntésük volt. A végzetet egy sámán ígérte nekem, aki állítása szerint a szellemek felfedték előtte a jövőt. *vérszomjas vigyorra húzódik a szája.*
-A hazugságért hamarabb találkozott a szellemekkel, mint szeretett volna. *reszelős hangú nevetést hallat, mert tény, hogy nem kis kárörömmel és elégtétellel gondol arra, amikor a hazug sámán szemgödreibe mélyesztette az ujjait, majd a levágott fejét a főtér közepére dobta, jelzésképpen, "így jár, aki hazudik nekem".*
-Nem hibáztathatsz azért, mert azt tettem, amire teremtettek. Ha ez megnyugtat, utóbb semmi örömöm nem leltem benne. Ezért vagyok itt. Új utat keresek, egy célt, amiért vért onthatok. Ha ezt meg tudod adni nekem, számíthatsz rám. *zárja rövidre, ezzel gyakorlatilag elfogadva Hagrar ajánlatát, s ha amaz elindul befelé a barlangba. Nem kell, hogy megértsék egymás motivációit, igazság szerint még csak kedvelniük sem kell különösebben egymást. Annyi kell csupán, hogy amikor a szükség úgy hozza, képesek legyenek együtt fegyvert rántani, s egymás oldalán harcolni, a közös ügy érdekében.
A barlangba leérve Worgh először megtorpan, kihúzza magát, s végignéz a társaságon. Nem mondhatná, hogy el van ragadtatva a felhozataltól, de emlékezteti magát, hogy mindez csupán most kezdődik el. Egy olyan vihar gerjed a barlangban, melynek első lökéshullámait ők jelentik.
Lát ismerős arcokat is, bár nem sokat, Hagraron kívül mindössze kettőt.*
-Gworash. *biccent a hím felé. Túlzás volna azt állítani, hogy kebelbarátok lennének, valószínűleg amaz pontosan úgy vélekedik Worghról, mint Hagrar, hiszen ezek ketten régi barátok. A másik ismerős arc azonban már jóval kellemesebb látvány, még akkor is, ha most éppen a félhomályban húzza meg magát.*
-Zirrah...*a hím hangja mintha egy árnyalatnyit változna, ahogy a nőstény nevét ejti, de talán ez fel sem tűnik senkinek, még neki magának sem. Az okvetlenül szükségesnél éppen csak egy pillanatig felejti rajta tovább a tekintetét, de igen hamar észbe kap, s inkább az említett személy bátyjára tekint. Mivel Hagrar a vezér, az ő dolga az, hogy ha akarja, bemutassa Worghot, ám a veremharcos a maga részéről nem feltétlenül ragaszkodik ilyesmihez. Aki ismeri őt, az pont eleget tud róla, aki pedig nem, annak teljesen lényegtelen, hogy az ork harcos honnét jött, s ki volt azelőtt.*
//Egy rakás ork//
*Worgh büszkén, felszegett fejjel állja Hagrar pillantását, s az őt ért kritikára csak oldalra köp ki egyet, egészen egyértelmű véleménynyilvánításként.*
-Hogy kiálltak ellenem, az az ő döntésük volt. A végzetet egy sámán ígérte nekem, aki állítása szerint a szellemek felfedték előtte a jövőt. *vérszomjas vigyorra húzódik a szája.*
-A hazugságért hamarabb találkozott a szellemekkel, mint szeretett volna. *reszelős hangú nevetést hallat, mert tény, hogy nem kis kárörömmel és elégtétellel gondol arra, amikor a hazug sámán szemgödreibe mélyesztette az ujjait, majd a levágott fejét a főtér közepére dobta, jelzésképpen, "így jár, aki hazudik nekem".*
-Nem hibáztathatsz azért, mert azt tettem, amire teremtettek. Ha ez megnyugtat, utóbb semmi örömöm nem leltem benne. Ezért vagyok itt. Új utat keresek, egy célt, amiért vért onthatok. Ha ezt meg tudod adni nekem, számíthatsz rám. *zárja rövidre, ezzel gyakorlatilag elfogadva Hagrar ajánlatát, s ha amaz elindul befelé a barlangba. Nem kell, hogy megértsék egymás motivációit, igazság szerint még csak kedvelniük sem kell különösebben egymást. Annyi kell csupán, hogy amikor a szükség úgy hozza, képesek legyenek együtt fegyvert rántani, s egymás oldalán harcolni, a közös ügy érdekében.
A barlangba leérve Worgh először megtorpan, kihúzza magát, s végignéz a társaságon. Nem mondhatná, hogy el van ragadtatva a felhozataltól, de emlékezteti magát, hogy mindez csupán most kezdődik el. Egy olyan vihar gerjed a barlangban, melynek első lökéshullámait ők jelentik.
Lát ismerős arcokat is, bár nem sokat, Hagraron kívül mindössze kettőt.*
-Gworash. *biccent a hím felé. Túlzás volna azt állítani, hogy kebelbarátok lennének, valószínűleg amaz pontosan úgy vélekedik Worghról, mint Hagrar, hiszen ezek ketten régi barátok. A másik ismerős arc azonban már jóval kellemesebb látvány, még akkor is, ha most éppen a félhomályban húzza meg magát.*
-Zirrah...*a hím hangja mintha egy árnyalatnyit változna, ahogy a nőstény nevét ejti, de talán ez fel sem tűnik senkinek, még neki magának sem. Az okvetlenül szükségesnél éppen csak egy pillanatig felejti rajta tovább a tekintetét, de igen hamar észbe kap, s inkább az említett személy bátyjára tekint. Mivel Hagrar a vezér, az ő dolga az, hogy ha akarja, bemutassa Worghot, ám a veremharcos a maga részéről nem feltétlenül ragaszkodik ilyesmihez. Aki ismeri őt, az pont eleget tud róla, aki pedig nem, annak teljesen lényegtelen, hogy az ork harcos honnét jött, s ki volt azelőtt.*
913. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-02-11 16:16:20
Üzenet elküldve: 2016-02-11 16:16:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy rakás ork//
*A tipikus veremharcos nem változott semmit. Ugyan olyan mint amikor legutoljára találkoztak. S amiket mond, csak még jobban szítja a vezér dühét. Erre bizony Gravak is rátesz, mert fittyet hányva a szavára kiment. Tudja jól, hogy a másik csak jót akart. Hogy ne kelljen ugrálnia a vezérnek. De Hagrar ha egyszer szól, akkor az legyen. Milyen nép vezetője lesz így, hogy nem hallgatnak a szavára? Széthullott. Gyenge. Ezt ízlelgethetik a Szilánkok is. Amikor a két nézetet hallották egy oldalról. Az egység ami összekovácsolja a népet. Egy cél, egy fej! Viszont a hadvezér, egy ideges pillantásnál többet nem kap. A veremharcosra jobban kell most figyelni.*
-Hah! Végzet? Elpuhult nép? *Rázza meg a fejét. Majd folytatja*
Végzetet nem lehet ígérni! Senki sem tudhatja mi a végzete! Csupán a szellemek mutatnak egy helyes utat amin ha akarsz jársz. *Néz végig felmérve az erőviszonyokat, majd folytatja. Azt látja a másikon hogy megtört. Eddigi életét feláldozta egy olyan ügyre ami értelmét vesztette. Ez az amiért az orkok széthullnak. Egy hamis cél, amiben előbb utóbb kiábrándulnak.*
-Tehát. Leölted a legjobb ork harcosokat Északon, ahelyett hogy elhoztad volna őket. Mi ebben a becsület és hol a tisztesség? Ölted volna az elfeket, vagy az embereket. De nem néped! Bahh...
*Dühös, látszik rajta. Ám gondolkozni kezd, nem engedhet el egy ilyen erős, és vad harcost. Bármennyi vér is áztatta már lelkét.*
Célt? Hmm. Végzeted nem rám tartozik. De ha képes vagy harcolni azok mellett akik odalent vannak, kapsz egy esélyt egy új cél elérésében. Mégpedig hogy népünk szabad legyen ezen a földön. Hogy véreink saját földön erősödjenek. Nem lesz könnyű, de egyre erősebbek vagyunk. Kik hallottak már rólunk, mind itt vannak.
-Ha ezt el tudod fogadni, légy üdvözölve Worgh X'argath! *Biccent. Ám ábrázatán nem látszik hogy örülne neki. Viszont az sem hogy gyűlölné a másikat. Csupán nem érti minek is pazarolta mélyről jövő dühét az arénába. Ha a másik elfogadja az ajánlatot, bekíséri a barlangba. Ahol valószínűleg már megy a fejsze hajítás, és a lakomázás.*
//Egy rakás ork//
*A tipikus veremharcos nem változott semmit. Ugyan olyan mint amikor legutoljára találkoztak. S amiket mond, csak még jobban szítja a vezér dühét. Erre bizony Gravak is rátesz, mert fittyet hányva a szavára kiment. Tudja jól, hogy a másik csak jót akart. Hogy ne kelljen ugrálnia a vezérnek. De Hagrar ha egyszer szól, akkor az legyen. Milyen nép vezetője lesz így, hogy nem hallgatnak a szavára? Széthullott. Gyenge. Ezt ízlelgethetik a Szilánkok is. Amikor a két nézetet hallották egy oldalról. Az egység ami összekovácsolja a népet. Egy cél, egy fej! Viszont a hadvezér, egy ideges pillantásnál többet nem kap. A veremharcosra jobban kell most figyelni.*
-Hah! Végzet? Elpuhult nép? *Rázza meg a fejét. Majd folytatja*
Végzetet nem lehet ígérni! Senki sem tudhatja mi a végzete! Csupán a szellemek mutatnak egy helyes utat amin ha akarsz jársz. *Néz végig felmérve az erőviszonyokat, majd folytatja. Azt látja a másikon hogy megtört. Eddigi életét feláldozta egy olyan ügyre ami értelmét vesztette. Ez az amiért az orkok széthullnak. Egy hamis cél, amiben előbb utóbb kiábrándulnak.*
-Tehát. Leölted a legjobb ork harcosokat Északon, ahelyett hogy elhoztad volna őket. Mi ebben a becsület és hol a tisztesség? Ölted volna az elfeket, vagy az embereket. De nem néped! Bahh...
*Dühös, látszik rajta. Ám gondolkozni kezd, nem engedhet el egy ilyen erős, és vad harcost. Bármennyi vér is áztatta már lelkét.*
Célt? Hmm. Végzeted nem rám tartozik. De ha képes vagy harcolni azok mellett akik odalent vannak, kapsz egy esélyt egy új cél elérésében. Mégpedig hogy népünk szabad legyen ezen a földön. Hogy véreink saját földön erősödjenek. Nem lesz könnyű, de egyre erősebbek vagyunk. Kik hallottak már rólunk, mind itt vannak.
-Ha ezt el tudod fogadni, légy üdvözölve Worgh X'argath! *Biccent. Ám ábrázatán nem látszik hogy örülne neki. Viszont az sem hogy gyűlölné a másikat. Csupán nem érti minek is pazarolta mélyről jövő dühét az arénába. Ha a másik elfogadja az ajánlatot, bekíséri a barlangba. Ahol valószínűleg már megy a fejsze hajítás, és a lakomázás.*
912. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-02-10 22:47:31
Üzenet elküldve: 2016-02-10 22:47:31
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy rakás ork//
*Gravak, fél fegyverzettel és félig megevett, hússal, kerül ki a barlangból, melynek ugye messze nincs akkora harci értéke, de legalább ízletes.*
~Túl messzire száll az ételszag.~ *Gondolja és beleszimatol párszor a levegőbe. Furcsa pedig nem is érez semmit.*
-Remélem szereted az abszintot, mert mire visszaérünk már csak az marad. *Veti oda. Hisz a jöttmentet nem tartja túl veszélyesnek. Ez persze hibás gondolat, de az erő megítélése terén ő leragadt a bicepsz, és a derék vastagságának vizsgálatánál, és ezen szempontok alapján az ork nem áll valami jól. Azonban sokat már nem tehet hozzá a dologhoz, hiszen vezére kérése ellenére mégis előjött. Hát persze, maga akarja ellenőrizni a fickót, bár ha erről van szó ős szívesen be és kivezette volna az idegent. No ezen gondolatokhoz az is bőséggel hozzátesz, hogy az ég egy adta világon semmit sem tud Worghról. Ha tudna talán más lenne a hozzáállása, ám ha az orknak már saját törzse tagjaitól is félnie kell, akkor régen elveszett. Nem is szaporítja a szót hagyja végbemenni a találkozást és visszaindul.*
-Nesztek. *Kiáltja amikor beér a terembe és a még meleg félig rágott disznólábat, odadobja ebeinek áthajítva azt a fél termen, és az asztalnál ülők feje fölött.*
A hozzászólás írója (Lewonor Gravak) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.10 22:47:45
//Egy rakás ork//
*Gravak, fél fegyverzettel és félig megevett, hússal, kerül ki a barlangból, melynek ugye messze nincs akkora harci értéke, de legalább ízletes.*
~Túl messzire száll az ételszag.~ *Gondolja és beleszimatol párszor a levegőbe. Furcsa pedig nem is érez semmit.*
-Remélem szereted az abszintot, mert mire visszaérünk már csak az marad. *Veti oda. Hisz a jöttmentet nem tartja túl veszélyesnek. Ez persze hibás gondolat, de az erő megítélése terén ő leragadt a bicepsz, és a derék vastagságának vizsgálatánál, és ezen szempontok alapján az ork nem áll valami jól. Azonban sokat már nem tehet hozzá a dologhoz, hiszen vezére kérése ellenére mégis előjött. Hát persze, maga akarja ellenőrizni a fickót, bár ha erről van szó ős szívesen be és kivezette volna az idegent. No ezen gondolatokhoz az is bőséggel hozzátesz, hogy az ég egy adta világon semmit sem tud Worghról. Ha tudna talán más lenne a hozzáállása, ám ha az orknak már saját törzse tagjaitól is félnie kell, akkor régen elveszett. Nem is szaporítja a szót hagyja végbemenni a találkozást és visszaindul.*
-Nesztek. *Kiáltja amikor beér a terembe és a még meleg félig rágott disznólábat, odadobja ebeinek áthajítva azt a fél termen, és az asztalnál ülők feje fölött.*
A hozzászólás írója (Lewonor Gravak) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.10 22:47:45
911. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-02-10 22:19:29
Üzenet elküldve: 2016-02-10 22:19:29
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy rakás ork//
*Worgh igen hamar megkapja azt a választ, amire várt, vagyis jobban mondva inkább azt, amit remélt. Valóban Hagrarra bukkant rá, arra az orkra, akit egész eddig követett. Való igaz, kebelbarátok ugyan sosem voltak, de Hagrar kiváló harcos, s mint olyan, elnyerte Worgh tiszteletét, ezért is jött el utána ilyen messzire hazulról. A másik fegyvertelenül érkezett, amit Worgh egy szusszantással nyugtáz, s leengedi a karjait, nem lesz szüksége fegyverre. Nem harcolni jött, legalábbis nem Hagrarral, nem itt és nem most.*
-Hagrar. *biccent felé, miközben alaposan végigméri. Nem sokat változott, mióta legutóbb látta, talán kissé szikárabb lett, de az csak előnyére válhat.*
-Változnak az idők. *felel a másiknak, ennél többre talán nincs is szükség. Tudja ő jól, mit tart róla Hagrar, s az részben nagyon is igaz. A vermek bajnokaként Worgh meglehetősen fejlett egóval rendelkezik, bár az csak részben igaz, hogy a többieket lenézi. A kiváló harcosokat mindig is tisztelte, s a maga részéről egyébként sosem értette, hogy Hagrar miért nem érzett ambíciót arra, hogy az aréna homokján kamatoztassa tehetségét.*
-Már learattam őket. Aki király, annak nem kell a trónra törnie.*enged meg magának egy vigyor-vicsort a másik felé, megvillantva a már említett büszkeségét. Elvégre joggal büszke a címre, amit hosszú éveken át birtokolt.*
-Egy végzetet ígértek nekem. Díszkísérettel akarok az Égi Csarnokba vonulni, az Ősök közé. Adj nekem egy célt, amiért vért onthatok, s én harcolok az oldaladon. *böki ki végül, miért is tett meg ekkora utat, miért kereste fel Hagrart.*
-Odahaza elpuhult a nép, nincs kivel harcoljon, s a vermek homokja már nem szolgál elég dicsőséggel. Sárban fetrengő férgek mind, pusztulásra ítélve. Én többre vagyok hivatott, ahogyan te is, ezt jól tudjuk mindketten, ezért jöttünk el onnan. *teszi még hozzá, jobbja lassan ökölbe szorul.*
-Adj nekem célt Hagrar! Adj nekem új végzetet, s ha kell, mészárszékké változtatom a világot!
//Egy rakás ork//
*Worgh igen hamar megkapja azt a választ, amire várt, vagyis jobban mondva inkább azt, amit remélt. Valóban Hagrarra bukkant rá, arra az orkra, akit egész eddig követett. Való igaz, kebelbarátok ugyan sosem voltak, de Hagrar kiváló harcos, s mint olyan, elnyerte Worgh tiszteletét, ezért is jött el utána ilyen messzire hazulról. A másik fegyvertelenül érkezett, amit Worgh egy szusszantással nyugtáz, s leengedi a karjait, nem lesz szüksége fegyverre. Nem harcolni jött, legalábbis nem Hagrarral, nem itt és nem most.*
-Hagrar. *biccent felé, miközben alaposan végigméri. Nem sokat változott, mióta legutóbb látta, talán kissé szikárabb lett, de az csak előnyére válhat.*
-Változnak az idők. *felel a másiknak, ennél többre talán nincs is szükség. Tudja ő jól, mit tart róla Hagrar, s az részben nagyon is igaz. A vermek bajnokaként Worgh meglehetősen fejlett egóval rendelkezik, bár az csak részben igaz, hogy a többieket lenézi. A kiváló harcosokat mindig is tisztelte, s a maga részéről egyébként sosem értette, hogy Hagrar miért nem érzett ambíciót arra, hogy az aréna homokján kamatoztassa tehetségét.*
-Már learattam őket. Aki király, annak nem kell a trónra törnie.*enged meg magának egy vigyor-vicsort a másik felé, megvillantva a már említett büszkeségét. Elvégre joggal büszke a címre, amit hosszú éveken át birtokolt.*
-Egy végzetet ígértek nekem. Díszkísérettel akarok az Égi Csarnokba vonulni, az Ősök közé. Adj nekem egy célt, amiért vért onthatok, s én harcolok az oldaladon. *böki ki végül, miért is tett meg ekkora utat, miért kereste fel Hagrart.*
-Odahaza elpuhult a nép, nincs kivel harcoljon, s a vermek homokja már nem szolgál elég dicsőséggel. Sárban fetrengő férgek mind, pusztulásra ítélve. Én többre vagyok hivatott, ahogyan te is, ezt jól tudjuk mindketten, ezért jöttünk el onnan. *teszi még hozzá, jobbja lassan ökölbe szorul.*
-Adj nekem célt Hagrar! Adj nekem új végzetet, s ha kell, mészárszékké változtatom a világot!
910. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-02-10 21:47:39
Üzenet elküldve: 2016-02-10 21:47:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy rakás ork//
-Nos nem kezd hát bele senki a történetének? Hát jó! Tömjétek meg bendőtöket, mert holnap feladatot kaptok! *Pillant vég az összes újoncon.*
-A feladat egyszerű lesz. A sziklaszirtekhez kell mennetek. Nincs benne semmi bonyolult. Egy valamit ne felejtsetek el és az amit most mondok. Zirrah fog titeket vezetni, és ő is fog felelni értetek. Ha ellenséget láttok, nem rohantok bele! Ha gyanús alakokat láttok, nem támadjátok őket meg. Ha viszont megtámadnak titeket, mutassátok meg milyen fából is faragtak titeket az istenek. *Ekkor bizony újabb ismerős hangot vél felfedezni. Túlságosan is ismerős. Keze ökölbe szorul és ráver az asztalra. De akkorát hogy amaz beleremeg. Gravak viszont elég könnyedén kezeli a helyzetet. Hagrar már tudja ki az.*
-Gravak! Ne menj ki! *Felkel ültéből, elég komolynak tűnik. Mert már tudja ki van odakint. Sosem harcolt ugyan az orkkal, de legendák keringnek róla. Nála ádázabb harcost még nem látott. És sosem jöttek ki túl jól egymással, mert a másiknak túl nagy volt a büszkesége, és lenézte a többieket.*
~ Worgh X'argath a verembajnok! ~
*Ízlelgeti a nevet magában, s vicsorogva felkel. Tudja jól hogy ez nem lesz olyan egyszerű mint az eddigi orkokkal való találkozás. Reméli hogy Gravak megállt, mert nem akarja hogy az az egoista barom, aki az ajtó előtt áll egyből kibelezze a hadvezérét, aki mit sem sejt. Ha így van, elindul a kijárathoz. S már bődül is a hangja kifelé. Mintha csatába indulna. Így kell fellépni az efféle orkok ellen. Különben hamar lemondhat címéről.*
-HUMP'HADOR THAR VIROLERAK!
*Morogva káromkodik és úgy lép ki a barlangból. Ami látvány elé kerül nem lepi meg. Worgh X'argath teljes valójában áll a vezér előtt.*
-Nocsak Worgh X'argath! Mi a fenét keresel te itt? Nem az arénában kéne lenned? Fent északon! A nagy babérjaidat learatni?
*Elég feszült a vezér, és készül már mindenre. Igaz fegyver már nincs nála. De puszta kézzel is megküzd a másikkal ha kell. Nem fél tőle. Csupán azokat félti akik lent vannak. Nem mindenki harcra termett, és ha ez itt beindul ott nincs kegyelem.*
//Egy rakás ork//
-Nos nem kezd hát bele senki a történetének? Hát jó! Tömjétek meg bendőtöket, mert holnap feladatot kaptok! *Pillant vég az összes újoncon.*
-A feladat egyszerű lesz. A sziklaszirtekhez kell mennetek. Nincs benne semmi bonyolult. Egy valamit ne felejtsetek el és az amit most mondok. Zirrah fog titeket vezetni, és ő is fog felelni értetek. Ha ellenséget láttok, nem rohantok bele! Ha gyanús alakokat láttok, nem támadjátok őket meg. Ha viszont megtámadnak titeket, mutassátok meg milyen fából is faragtak titeket az istenek. *Ekkor bizony újabb ismerős hangot vél felfedezni. Túlságosan is ismerős. Keze ökölbe szorul és ráver az asztalra. De akkorát hogy amaz beleremeg. Gravak viszont elég könnyedén kezeli a helyzetet. Hagrar már tudja ki az.*
-Gravak! Ne menj ki! *Felkel ültéből, elég komolynak tűnik. Mert már tudja ki van odakint. Sosem harcolt ugyan az orkkal, de legendák keringnek róla. Nála ádázabb harcost még nem látott. És sosem jöttek ki túl jól egymással, mert a másiknak túl nagy volt a büszkesége, és lenézte a többieket.*
~ Worgh X'argath a verembajnok! ~
*Ízlelgeti a nevet magában, s vicsorogva felkel. Tudja jól hogy ez nem lesz olyan egyszerű mint az eddigi orkokkal való találkozás. Reméli hogy Gravak megállt, mert nem akarja hogy az az egoista barom, aki az ajtó előtt áll egyből kibelezze a hadvezérét, aki mit sem sejt. Ha így van, elindul a kijárathoz. S már bődül is a hangja kifelé. Mintha csatába indulna. Így kell fellépni az efféle orkok ellen. Különben hamar lemondhat címéről.*
-HUMP'HADOR THAR VIROLERAK!
*Morogva káromkodik és úgy lép ki a barlangból. Ami látvány elé kerül nem lepi meg. Worgh X'argath teljes valójában áll a vezér előtt.*
-Nocsak Worgh X'argath! Mi a fenét keresel te itt? Nem az arénában kéne lenned? Fent északon! A nagy babérjaidat learatni?
*Elég feszült a vezér, és készül már mindenre. Igaz fegyver már nincs nála. De puszta kézzel is megküzd a másikkal ha kell. Nem fél tőle. Csupán azokat félti akik lent vannak. Nem mindenki harcra termett, és ha ez itt beindul ott nincs kegyelem.*
909. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-02-10 21:27:45
Üzenet elküldve: 2016-02-10 21:27:45
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy rakás ork//
-Akkor szerencsétek volt. *Nyugtázza Gworash szavait fél úton két öklömnyi nagy falat lenyelése között.*
-Úgy tűnik a beste magától döglött meg. Hálásnak kell lennünk neki amiért átadta nekünk ezt a remek barlangot és vigyázni nehogy más kaparintsa meg. *Mondja majd iszik egy nagyot a pálinkából hisz a többiek már szemet vetettek a remek italra. A csontok most kivételesen nem érdeklik. A lény nem csatában esett el, és ami itt volt az valószínűleg az előző tulajdonos vacsorája lehetett. Annak meg semmi értéke, se a sámánok se a harcosok előtt.
Mire leteszi az italt azt látja, hogy a soványabbik nőstény úgy zabál mint aki most lát húst életében először, és lassan már az ételért is kezd aggodalmaskodni.*
-Játszunk valamit. *Mondja mert ahogy ő látja lassan kezd némaságba és közönybe fulladni az asztali beszélgetés, az pedig az orkok fajta barbár népeknél rosszabb mintha ölre mennének egymással. A verekedést még bírják. A csontjaik kemények a bőrük vastag. Ha ököllel mennek egymásnak nem igazán tud egyik a másikban kárt tenni. Ám az unalom az halálos.*
-Értetek a fejszehajigáláshoz? *Vigyorodik el, hisz amit ajánl az egy kissé durva és néha napján nem kicsit veszélyes dolog. Régen játszott hasonlót ismerőseivel még fiatalabb korában, és talán páran már tudják is mire céloz, ám aki nem értené elsőre annak elmagyarázza a szabályokat.*
-Először is felteszünk egy tétet, és odaállítjuk a falhoz. Ez gyakorlatilag bármi lehet. *Játszhatják egy jobb hússal, állatokkal, pálinkával, ékszerekkel, de legizgalmasabb talán amikor egy valódi élő ork kerül a céltábla közelébe, persze lehet más fajú is, de azok ezt ritkán vállalják önkánt.*
-Mind fogunk egy hajító bárdot és aki a legközelebb dobja a fegyverét a téthez, az elviheti. Ha valaki összetöri akkor maga áll be a helyére. *Újabb gonosz vigyor, ám ekkor valaki bömböl odakint, és ha jól hallja akkor a vezért szólította. Szerény véleménye szerint Hagrar már épp eleget ingázott az ajtó és az étkező asztal között, így inkább ő pattan fel és indul az ajtó felé, addig mindenkinek lesz alkalma gondolkozni az ajánlaton.*
-Maradj csak elintézem. *Szól a vezérhez, és egyik kezében a disznócombbal, másikban a bikaölő bárddal elindul a bejárat irányába, hogy hamarosan maga üdvözölhesse a legújabb jövevényt.*
~De sokan vagyunk ma.~
//Egy rakás ork//
-Akkor szerencsétek volt. *Nyugtázza Gworash szavait fél úton két öklömnyi nagy falat lenyelése között.*
-Úgy tűnik a beste magától döglött meg. Hálásnak kell lennünk neki amiért átadta nekünk ezt a remek barlangot és vigyázni nehogy más kaparintsa meg. *Mondja majd iszik egy nagyot a pálinkából hisz a többiek már szemet vetettek a remek italra. A csontok most kivételesen nem érdeklik. A lény nem csatában esett el, és ami itt volt az valószínűleg az előző tulajdonos vacsorája lehetett. Annak meg semmi értéke, se a sámánok se a harcosok előtt.
Mire leteszi az italt azt látja, hogy a soványabbik nőstény úgy zabál mint aki most lát húst életében először, és lassan már az ételért is kezd aggodalmaskodni.*
-Játszunk valamit. *Mondja mert ahogy ő látja lassan kezd némaságba és közönybe fulladni az asztali beszélgetés, az pedig az orkok fajta barbár népeknél rosszabb mintha ölre mennének egymással. A verekedést még bírják. A csontjaik kemények a bőrük vastag. Ha ököllel mennek egymásnak nem igazán tud egyik a másikban kárt tenni. Ám az unalom az halálos.*
-Értetek a fejszehajigáláshoz? *Vigyorodik el, hisz amit ajánl az egy kissé durva és néha napján nem kicsit veszélyes dolog. Régen játszott hasonlót ismerőseivel még fiatalabb korában, és talán páran már tudják is mire céloz, ám aki nem értené elsőre annak elmagyarázza a szabályokat.*
-Először is felteszünk egy tétet, és odaállítjuk a falhoz. Ez gyakorlatilag bármi lehet. *Játszhatják egy jobb hússal, állatokkal, pálinkával, ékszerekkel, de legizgalmasabb talán amikor egy valódi élő ork kerül a céltábla közelébe, persze lehet más fajú is, de azok ezt ritkán vállalják önkánt.*
-Mind fogunk egy hajító bárdot és aki a legközelebb dobja a fegyverét a téthez, az elviheti. Ha valaki összetöri akkor maga áll be a helyére. *Újabb gonosz vigyor, ám ekkor valaki bömböl odakint, és ha jól hallja akkor a vezért szólította. Szerény véleménye szerint Hagrar már épp eleget ingázott az ajtó és az étkező asztal között, így inkább ő pattan fel és indul az ajtó felé, addig mindenkinek lesz alkalma gondolkozni az ajánlaton.*
-Maradj csak elintézem. *Szól a vezérhez, és egyik kezében a disznócombbal, másikban a bikaölő bárddal elindul a bejárat irányába, hogy hamarosan maga üdvözölhesse a legújabb jövevényt.*
~De sokan vagyunk ma.~
908. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-02-10 20:40:11
Üzenet elküldve: 2016-02-10 20:40:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy rakás ork//
*Befele menet rávigyorog Gravakra.*
- Talán sajnálod a nedűt, pajtás?
*Soha nem volt egy osztozkodó fajta, pláne ha pénzről van szó. De ha ételről beszélünk, még a nagyszájú Félszárnyú is barátias.
A sok fajtársat végigmérve, többé-kevésbé elégedett. Akad pár harcos, ám meg kell állapítania, hogy az öregekből és az asszonyokból többet lát.*
~ Harcos férfi alig akad.~
*Bús vagy legalább is aggodó gondolatait gyorsan kiveri Gravak következő kérdése.*
- Nehéz kérdés. Szívem szerint jószágot mondanék, de eddigi életem alapján az arany volt a biztosabb.
*Letelepszik az egyik asztalhoz, majd mikor elkezdenek falatozni, szép lassan ő is magába tömi az ételt. Pár falat után meg kell állapítania, hogy nincs is olyan nagy étvágya mint hitte. Ekkor néz át a szomszédba, vadul falatozó fiatal ork lányra. Elvigyorodik és saját tányérját odatolja a lány elé.*
- Ha lecsúszik, akkor ez is a tied lehet, aranyom!
//Egy rakás ork//
*Befele menet rávigyorog Gravakra.*
- Talán sajnálod a nedűt, pajtás?
*Soha nem volt egy osztozkodó fajta, pláne ha pénzről van szó. De ha ételről beszélünk, még a nagyszájú Félszárnyú is barátias.
A sok fajtársat végigmérve, többé-kevésbé elégedett. Akad pár harcos, ám meg kell állapítania, hogy az öregekből és az asszonyokból többet lát.*
~ Harcos férfi alig akad.~
*Bús vagy legalább is aggodó gondolatait gyorsan kiveri Gravak következő kérdése.*
- Nehéz kérdés. Szívem szerint jószágot mondanék, de eddigi életem alapján az arany volt a biztosabb.
*Letelepszik az egyik asztalhoz, majd mikor elkezdenek falatozni, szép lassan ő is magába tömi az ételt. Pár falat után meg kell állapítania, hogy nincs is olyan nagy étvágya mint hitte. Ekkor néz át a szomszédba, vadul falatozó fiatal ork lányra. Elvigyorodik és saját tányérját odatolja a lány elé.*
- Ha lecsúszik, akkor ez is a tied lehet, aranyom!
907. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-02-10 20:33:30
Üzenet elküldve: 2016-02-10 20:33:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy rakás ork//
*Lassacskán beér a kompánia a barlang belsejébe, ahol szűkülés helyett inkább tágulni látszik a barlang. Ezt a tendenciát egészen addig folytatja, amíg egy egészen élhető - sőt, kifejezetten nagy vájatban találják magukat.*
~Ez tényleg lenyűgöző.~
*Teszi magában a megjegyzést a rögtönzött élőhely láttán. A két régi tag jól feltűnően dobják magukat a tűztől nem messze lévő asztal fője mellé két oldalra.*
~Heh, kis mitugrászok.~
*Assag próbál minden részletet lejegyezni magában, nem kíván senkinek a bögyében lenni, pedig úgy fest az a Gravak forma igazán nem kedveli őt, az meg ha kellően benyal a főnöknek, még csúnya vége is lehet Assag történetének.*
~Talán inkább lakat kéne a számra. Talán úgy még jól is járhatok.~
*Elgondolásának alapot az a tapasztalata ad, hogy az orkok közt aki nem harcos vagy sámán, nem tartják sokra. Így volt ez a korábbi csoportjával is mindaddíg amíg néhány kulcsfigura marad az élők sorában a kezei által. Szerencsére ehhez van adottsága. Elmélyült gondolatai közepette maga is az asztalhoz ténfereg a rövid barlangban tett körtúra után, és az asztalnak egész a másik oldalánál foglal helyet, az asztalfő melletti üléstől egyel beljebb. Tipikusan a legkevéssé jelentős személyeknek fenntartott helyen. Mire felnéz, a főnök sehol. Pillanatok telnek csak el, de már hallja is a túloldaldon a nehéz lépteket, egy könnyebbel kísérve, a barlangon át közeledni. Egy újabb nőstény találta meg a hordát.*
~Remek.~
*A főnök bejelentést tesz, nem is akármilyet.*
~Testvérdráma, az mindig finom.~
*Meglepő módon Gravak hasznosnak bizonyul, ugyanis a nővérként bemutatott lánynak irányzott mondatából világosság válik Assag számára, hogy a vezérüket Hagrarnak szólítja a népe. Igazán sűrűnek ígérkezik ez a nap, ha ilyen tempóban érkeznek az új arcok. A bejárat felől egy érces, mély hang tölti be a csarnokot. A nő kissé hiányos és kopottas ork tudásával is ismerős mondatot hall.*
~Akkor gyere be, mire vársz?~
//Egy rakás ork//
*Lassacskán beér a kompánia a barlang belsejébe, ahol szűkülés helyett inkább tágulni látszik a barlang. Ezt a tendenciát egészen addig folytatja, amíg egy egészen élhető - sőt, kifejezetten nagy vájatban találják magukat.*
~Ez tényleg lenyűgöző.~
*Teszi magában a megjegyzést a rögtönzött élőhely láttán. A két régi tag jól feltűnően dobják magukat a tűztől nem messze lévő asztal fője mellé két oldalra.*
~Heh, kis mitugrászok.~
*Assag próbál minden részletet lejegyezni magában, nem kíván senkinek a bögyében lenni, pedig úgy fest az a Gravak forma igazán nem kedveli őt, az meg ha kellően benyal a főnöknek, még csúnya vége is lehet Assag történetének.*
~Talán inkább lakat kéne a számra. Talán úgy még jól is járhatok.~
*Elgondolásának alapot az a tapasztalata ad, hogy az orkok közt aki nem harcos vagy sámán, nem tartják sokra. Így volt ez a korábbi csoportjával is mindaddíg amíg néhány kulcsfigura marad az élők sorában a kezei által. Szerencsére ehhez van adottsága. Elmélyült gondolatai közepette maga is az asztalhoz ténfereg a rövid barlangban tett körtúra után, és az asztalnak egész a másik oldalánál foglal helyet, az asztalfő melletti üléstől egyel beljebb. Tipikusan a legkevéssé jelentős személyeknek fenntartott helyen. Mire felnéz, a főnök sehol. Pillanatok telnek csak el, de már hallja is a túloldaldon a nehéz lépteket, egy könnyebbel kísérve, a barlangon át közeledni. Egy újabb nőstény találta meg a hordát.*
~Remek.~
*A főnök bejelentést tesz, nem is akármilyet.*
~Testvérdráma, az mindig finom.~
*Meglepő módon Gravak hasznosnak bizonyul, ugyanis a nővérként bemutatott lánynak irányzott mondatából világosság válik Assag számára, hogy a vezérüket Hagrarnak szólítja a népe. Igazán sűrűnek ígérkezik ez a nap, ha ilyen tempóban érkeznek az új arcok. A bejárat felől egy érces, mély hang tölti be a csarnokot. A nő kissé hiányos és kopottas ork tudásával is ismerős mondatot hall.*
~Akkor gyere be, mire vársz?~
906. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-02-10 20:10:13
Üzenet elküldve: 2016-02-10 20:10:13
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy rakás ork//
*Napok. Hónapok. Évek. Az idő múlása lassan jelentéktelenné válik, ha nem létezik más, csak vér, harag és gyűlölet. Egyik győzelem a másik után, egyik gyilkosságot követi egy újabb és újabb, a körnek sosincs vége. Az egyik legkínosabb érzés, ha rájössz, hogy amit elértél, annak semmi jelentősége nincs. Worgh bajnok volt odahaza, a nevét mindenki ismerte. Száz és száz ork torkából zengett fel a neve újra és újra, mikor vértől iszamos karjait a magasba lökve diadalittas üvöltéssel adta tudtára a világnak, hogy még mindig ő a legkeményebb veremharcos, hogy még mindig veretlenül áll az aréna véráztatta homokján, ellenfelei brutálisan megcsonkított hulláival körülvéve. Akkoriban azt hitte, nem vágyik másik életre, s majd egy dicső napon, egy méltó ellenfél keze által fog elhullani ő is, üdvrivalgás közepette, s díszkísérettel megy az Ősök közé, az Égi Csarnokba. Az az átkozott sámán is ezt ígérte neki, egy veremharcos ennél szebb véget nem is kívánhatna magának.
Ám a méltó ellenfél csak nem akart jönni, Worgh pedig szépen lassan elvesztette a türelmét. Egyre kevesebb kihívó akadt, ő pedig egyre kevesebb örömét lelte a méltatlan harcosok mészárlásában. Azt akarta, hogy a neve örökre fenn maradjon, hogy még évszázadok távlatából is tudják, ki volt Worgh X'argath, a Vermek Bajnoka, a sámán pontosan ezt a végzetet ígérte neki. A hazugságért a fejével fizetett, mikor Worgh úgy döntött, végleg elege van a várakozásból, s elhagyta Északot. Új kihívásokat keres, s azt a végzetet, amit neki ígértek, amiért évekig küzdött, s amit nem hajlandó feladni továbbra sem.
Hagrar és társai nyomát követve jutott el végül a Hold karavánpihenő közelébe, jobban mondva a füves pusztára. Napok óta kutat már, s bár a nyomolvasás nem tartozik az erősségei közé, ha az orkok nem ügyelnek kínosan arra, hogy eltüntessék a nyomaikat, akkor annyira nem bonyolult megtalálni őket.
Így eshet az, hogy a szagokat követve végül egy barlang bejáratához jut el, ahonnan a kiszűrődő zajok alapján ork jelenlétre kénytelen következtetni.*
-Hagrar! Thorak zhur'anul! *üvölti el magát mély, dörgő hangján, kezei a hátán keresztben lévő két fejsze nyelére vándorol, csupán csak a biztonság kedvéért. A mondat, amit kiáltott, nem jelent többet, mint hogy tudatta Hagrarral, feltételezve, hogy a barlangban van, hogy idekint barát érkezett. Egyelőre vár, hogy kap-e választ, s ha igen, milyet. Nyilvánvalóan még legkevésbé sem lehet bizonyos afelől, hogy tulajdonképpen ki a retkes franc is tanyázik odabent, csak annyit vél tudni, hogy fajtabéliek azok.*
//Egy rakás ork//
*Napok. Hónapok. Évek. Az idő múlása lassan jelentéktelenné válik, ha nem létezik más, csak vér, harag és gyűlölet. Egyik győzelem a másik után, egyik gyilkosságot követi egy újabb és újabb, a körnek sosincs vége. Az egyik legkínosabb érzés, ha rájössz, hogy amit elértél, annak semmi jelentősége nincs. Worgh bajnok volt odahaza, a nevét mindenki ismerte. Száz és száz ork torkából zengett fel a neve újra és újra, mikor vértől iszamos karjait a magasba lökve diadalittas üvöltéssel adta tudtára a világnak, hogy még mindig ő a legkeményebb veremharcos, hogy még mindig veretlenül áll az aréna véráztatta homokján, ellenfelei brutálisan megcsonkított hulláival körülvéve. Akkoriban azt hitte, nem vágyik másik életre, s majd egy dicső napon, egy méltó ellenfél keze által fog elhullani ő is, üdvrivalgás közepette, s díszkísérettel megy az Ősök közé, az Égi Csarnokba. Az az átkozott sámán is ezt ígérte neki, egy veremharcos ennél szebb véget nem is kívánhatna magának.
Ám a méltó ellenfél csak nem akart jönni, Worgh pedig szépen lassan elvesztette a türelmét. Egyre kevesebb kihívó akadt, ő pedig egyre kevesebb örömét lelte a méltatlan harcosok mészárlásában. Azt akarta, hogy a neve örökre fenn maradjon, hogy még évszázadok távlatából is tudják, ki volt Worgh X'argath, a Vermek Bajnoka, a sámán pontosan ezt a végzetet ígérte neki. A hazugságért a fejével fizetett, mikor Worgh úgy döntött, végleg elege van a várakozásból, s elhagyta Északot. Új kihívásokat keres, s azt a végzetet, amit neki ígértek, amiért évekig küzdött, s amit nem hajlandó feladni továbbra sem.
Hagrar és társai nyomát követve jutott el végül a Hold karavánpihenő közelébe, jobban mondva a füves pusztára. Napok óta kutat már, s bár a nyomolvasás nem tartozik az erősségei közé, ha az orkok nem ügyelnek kínosan arra, hogy eltüntessék a nyomaikat, akkor annyira nem bonyolult megtalálni őket.
Így eshet az, hogy a szagokat követve végül egy barlang bejáratához jut el, ahonnan a kiszűrődő zajok alapján ork jelenlétre kénytelen következtetni.*
-Hagrar! Thorak zhur'anul! *üvölti el magát mély, dörgő hangján, kezei a hátán keresztben lévő két fejsze nyelére vándorol, csupán csak a biztonság kedvéért. A mondat, amit kiáltott, nem jelent többet, mint hogy tudatta Hagrarral, feltételezve, hogy a barlangban van, hogy idekint barát érkezett. Egyelőre vár, hogy kap-e választ, s ha igen, milyet. Nyilvánvalóan még legkevésbé sem lehet bizonyos afelől, hogy tulajdonképpen ki a retkes franc is tanyázik odabent, csak annyit vél tudni, hogy fajtabéliek azok.*
905. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-02-10 11:05:01
Üzenet elküldve: 2016-02-10 11:05:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy rakás ork//
*Kilbráról nem lehet azt mondani, hogy bőbeszédű fajta. Általában tőmondatokkal, csupán egy-két szóval tudatja szándékát, vagy éppen nem tetszését. A sok beszéd így kissé zavarja is, csak kapkodja a fejét. De azért már bizakodóbban követi a barlangba Hagrart, és foglal helyet a nagy asztal egyik pontján. Hogy ki mellé telepszik le éppen az annyira nem érdekli, sokkal inkább a kaja, mely hamarosan eléjük kerül.
S ez az a pillanat, melyben kissé kimutatja foga fehérjét, vagy inkább agyarai sárgáját. Hogy miféle edényben kerül az asztalra az étel, az édes mindegy. Ahogy koppan az alja a fa lapon, Kilbra előre hajol, két kézzel megragadja a tálat, és az egészet maga felé rántja. Morran is hangosan, kaffant hozzá, és összecsapja agyarait. Pontosan olyan, mint egy vad farkas ork bőrben. Vagy hát izé, pontosan olyan, mint egy vad ork, akinek az örökös harc volt eddig is élete, és még az ételért is meg kellett küzdeni. Így egyik mancsával magához öleli a tálat, fazekat, akármit, míg másik keze ujjaival máris az ételért nyúl bele, hogy aztán pofájába tömje azt. Bizonyára nem éppen közösségi megmozdulás ez, de hát senki nem bújhat ki a bőréből, és lesz az égetően rossz gyerekből angyalka. Főleg ne várjuk ezt egy orktól.*
//Egy rakás ork//
*Kilbráról nem lehet azt mondani, hogy bőbeszédű fajta. Általában tőmondatokkal, csupán egy-két szóval tudatja szándékát, vagy éppen nem tetszését. A sok beszéd így kissé zavarja is, csak kapkodja a fejét. De azért már bizakodóbban követi a barlangba Hagrart, és foglal helyet a nagy asztal egyik pontján. Hogy ki mellé telepszik le éppen az annyira nem érdekli, sokkal inkább a kaja, mely hamarosan eléjük kerül.
S ez az a pillanat, melyben kissé kimutatja foga fehérjét, vagy inkább agyarai sárgáját. Hogy miféle edényben kerül az asztalra az étel, az édes mindegy. Ahogy koppan az alja a fa lapon, Kilbra előre hajol, két kézzel megragadja a tálat, és az egészet maga felé rántja. Morran is hangosan, kaffant hozzá, és összecsapja agyarait. Pontosan olyan, mint egy vad farkas ork bőrben. Vagy hát izé, pontosan olyan, mint egy vad ork, akinek az örökös harc volt eddig is élete, és még az ételért is meg kellett küzdeni. Így egyik mancsával magához öleli a tálat, fazekat, akármit, míg másik keze ujjaival máris az ételért nyúl bele, hogy aztán pofájába tömje azt. Bizonyára nem éppen közösségi megmozdulás ez, de hát senki nem bújhat ki a bőréből, és lesz az égetően rossz gyerekből angyalka. Főleg ne várjuk ezt egy orktól.*
904. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-02-09 22:58:34
Üzenet elküldve: 2016-02-09 22:58:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy rakás ork//
*Ahogy bejutnak, a többi orknak kiad pár gyors utasítást, a lakoma előkészítésével kapcsolatban. Ez után Gravaknak válaszol.*
-Ha hiszed, ha nem lakatlan volt! Pár csontot találtunk, gyanítom, hogy volt itt valami nagy bestia azelőtt. A többiek hamar kipucolták és kicsit nagyobbra szabták a bejáratát a teremnek. A csapdák jó ötletnek tűnnek, jó lesz a bejáratot is elrejteni, bármikor szükségünk lehet később is a helyre, látogatók nélkül.
*Helyet foglal Hagrar balján, mikor feltűnik neki, hogy újabb vendég jött.* ~Ezer pokol! Mit keres itt Zirrah?~ *Valamivel nagyobb lett mióta utoljára találkozott vele. Mivel, hogy Hagrart gyerekkora óta ismeri így Zirraht is. Mindig úgy gondolta, hogy fiúnak tervezték, modorát tekintve. Ha végeztek ketten a szembeszéddel, Gworash harsányan köszönti őt otthon. Ez után ha nagyjából mindenki letelepedett nekilát a lakomának.*
//Egy rakás ork//
*Ahogy bejutnak, a többi orknak kiad pár gyors utasítást, a lakoma előkészítésével kapcsolatban. Ez után Gravaknak válaszol.*
-Ha hiszed, ha nem lakatlan volt! Pár csontot találtunk, gyanítom, hogy volt itt valami nagy bestia azelőtt. A többiek hamar kipucolták és kicsit nagyobbra szabták a bejáratát a teremnek. A csapdák jó ötletnek tűnnek, jó lesz a bejáratot is elrejteni, bármikor szükségünk lehet később is a helyre, látogatók nélkül.
*Helyet foglal Hagrar balján, mikor feltűnik neki, hogy újabb vendég jött.* ~Ezer pokol! Mit keres itt Zirrah?~ *Valamivel nagyobb lett mióta utoljára találkozott vele. Mivel, hogy Hagrart gyerekkora óta ismeri így Zirraht is. Mindig úgy gondolta, hogy fiúnak tervezték, modorát tekintve. Ha végeztek ketten a szembeszéddel, Gworash harsányan köszönti őt otthon. Ez után ha nagyjából mindenki letelepedett nekilát a lakomának.*
903. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-02-09 19:53:06
Üzenet elküldve: 2016-02-09 19:53:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy rakás ork//
*A barlang szájában hamarosan megjelenik az egyik legmegtermettebb ork hím, akit valaha látott. Szélesen elvigyorodik, kissé sárgás és hegyeskés fogai jókedvűn villannak meg a fogadóbizottságra.*
- Marad a rosseb. Ismersz. - *Kiköp maga mellé, ellöki magát a sziklaperemről, ahol eddig támaszkodott, hogy sután meglapogassa rég látott bátyját. Igazság szerint sosem voltak kifejezetten rossz testvérek, de a nőstény mindig irigyelt mindent Hagrartól, ami neki nem jutott: ő nem volt hím, sem elsőszülött, s mikor a másik már vadkanokat ejtett, ő más se volt, csak nyeszlett kis macskabőr, aki egy nap lesz elég életerős hogy újabb fiú utódokat hozzon a világra. Ez pedig, érthető okokból eléggé csípte az öntudatos és konok Zirrah szemét.
Sejdítette egyébként, hogy hasonló fogadtatásban lesz része, de mikor neszét vette, hogy vére délre tart, hogy toborozzon, eszébe se jutott, hogy bárhol máshol helye lehetne. Belépdelnek a tűzkörhöz. Körbehordozza bizalmatlan fényű, hidegszürke szemeit az egybegyűlteken, végül biccent, és levágja magát egy sarokba. Mivel sosem csípte igazán, ha a kelleténél több tekintet szegeződik rá, csak félszegen hátradől, és megpróbálja kilapítani azt az időt, amíg rá kerül a kényszerű bemutatkozás sora. Előpattintja övéből fogazott élű, apró kését, és akár egy neveletlen gyermek, nagy műgonddal neki lát a körme alatti kosz kipiszkálásának bal kezén. Grawakra villannak a savószín szemek.*
- És így is lesz. - *Biccenti el fejét óvatosan, de aztán néma marad, hogy ne zavarja meg a többiek bemutatkozását.*
A hozzászólás írója (Zirrah Kwor'ash Woriak) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.09 19:56:54
//Egy rakás ork//
*A barlang szájában hamarosan megjelenik az egyik legmegtermettebb ork hím, akit valaha látott. Szélesen elvigyorodik, kissé sárgás és hegyeskés fogai jókedvűn villannak meg a fogadóbizottságra.*
- Marad a rosseb. Ismersz. - *Kiköp maga mellé, ellöki magát a sziklaperemről, ahol eddig támaszkodott, hogy sután meglapogassa rég látott bátyját. Igazság szerint sosem voltak kifejezetten rossz testvérek, de a nőstény mindig irigyelt mindent Hagrartól, ami neki nem jutott: ő nem volt hím, sem elsőszülött, s mikor a másik már vadkanokat ejtett, ő más se volt, csak nyeszlett kis macskabőr, aki egy nap lesz elég életerős hogy újabb fiú utódokat hozzon a világra. Ez pedig, érthető okokból eléggé csípte az öntudatos és konok Zirrah szemét.
Sejdítette egyébként, hogy hasonló fogadtatásban lesz része, de mikor neszét vette, hogy vére délre tart, hogy toborozzon, eszébe se jutott, hogy bárhol máshol helye lehetne. Belépdelnek a tűzkörhöz. Körbehordozza bizalmatlan fényű, hidegszürke szemeit az egybegyűlteken, végül biccent, és levágja magát egy sarokba. Mivel sosem csípte igazán, ha a kelleténél több tekintet szegeződik rá, csak félszegen hátradől, és megpróbálja kilapítani azt az időt, amíg rá kerül a kényszerű bemutatkozás sora. Előpattintja övéből fogazott élű, apró kését, és akár egy neveletlen gyermek, nagy műgonddal neki lát a körme alatti kosz kipiszkálásának bal kezén. Grawakra villannak a savószín szemek.*
- És így is lesz. - *Biccenti el fejét óvatosan, de aztán néma marad, hogy ne zavarja meg a többiek bemutatkozását.*
A hozzászólás írója (Zirrah Kwor'ash Woriak) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.09 19:56:54
902. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-02-09 19:52:18
Üzenet elküldve: 2016-02-09 19:52:18
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy rakás ork//
*Nem kifejezetten éhes, bár ez a tény nem fogja akadályozni abban, hogy megint felzabáljon egy fejadagra való húst, főleg a lentről áradó illatok ismeretében. A felvágott nyelvű nőstény előre megy amit ha nem is díjaz legalább elviseli, és a levegőben hagyja. Egy ideig. Már eléggé unja a csipkelődést és van még pár ork a párméteres környezetében akiket meg kell ismerjen. Figyelmének fókuszát inkább az innen is onnan is felhangzó "pálinka" szavak törik meg. A banda egy orkként teszi le szavazatát a mai este itala mellett.*
-Ki akartok inni a készletből. *Horkan fel, és ezzel együtt fúj ki egy olyan alkoholfelhőt ami világossá teszi, hogy neki már semmi szüksége a nevezett italra. Nem felháborodott, és nem is dühös. Ez a mostani állapot messze nem közelíti meg azt, reakciói pedig talán egy ember szemében lehetnek ijesztőek.*
-Pusztuljak meg, ha hagyom. *Mondja és azzal a lendülettel be is teszi a lábát a barlangba, várva a fejleményeket.*
-Sertés. *Válaszol a félszárnyúnak, már a kiszélesedő üregben. Ő sincs itt rég óta, és még kevés dolgot tud a helyről, ugyanakkor le is nyűgözi annak varázsa. Ha nem is telepednek le itt véglegesen, akkor legalább megtarthatnák egyfajta védett helynek, nyaralónak, vagy támaszpontnak. Elvégre a puszta szép, és annak mélyén kevés a hasonlóan belakható üreg.* -Arany, vagy jószág?
*Folytatja tovább a kérdezősködést, egy huszárvágással átváltva a férfi értékrendjére. Ez valamivel komolyabb kérdés mint a korábbiak, és talán jobban is árnyalja a válaszadó személyiségét.*
-Héh, Gworash. Kit vertetek agyon ezért a remek helyért? *Valahogy nem tudja elképzelni, lakatlanul. A víz, a nagysága, a rengeteg üreg. Szinte biztosan lakott itt valami, legalábbis ő biztos benne, aztán lehet, téved. Ám az összhatás ismételt láttán nem bírta ki felkiáltás nélkül.*
-Ha elhagyjuk ezt a helyet érdemes lesz elrejteni az ajtót, és lerakni pár csapdát. Kár lenne érte, ha valaki lecsapná a kezünkről. *Mondja miközben átsétál a termen és rögtön le is tépi magának a nyárson sülő vaddisznó ropogós fülét. Ám mire megfordul szájában a nyalánksággal, kiderül, hogy vezére bizony nincs velük. Egyszerűen eltűnt, így nincs más választása mint zsíros képpel leülni az asztalfőtől jobbra és várva az étel hivatalos kiosztását.
Hagrar nemsokára visszatér és nem is egyedül.* ~Ahányszor elmegy nőstényekbe botlik.~ *Gondolja Grawak és megvakarja feje búbját. Ha ez így megy akkor csak nem lehet olyan rossz dolog vezetőnek lenni. Ám mint hamar kiderül legújabb barlangtársuk már nem is idegen, hanem éppen Hagrar húga. Mondjuk szebb teremtés is mint a másik kettő és egy időre el is vonja nem csak az ő, de valószínűleg még jó pár fajtársa figyelmét.*
-Üdv Zirrah, látom Hagrar erős családdal büszkélkedhet. Várom már a napot amikor ez az asztal kinövi a puszta vidékeit. *Ugyan nem céljuk újrajátszani a nyolcszáz évvel ezelőtti eseményeket, ellenben Hagrar bárdja alatt úgy tűnik népük ezen fele megmenekül népük a lassú elmúlástól, és ki tudja egy nap talán hasonlóak lesznek a sivatagi erős törzsekkel. Ezzel a rövid beszéddel a maga részéről be is fejezte, és a biccentésre úgy ragadja meg és tépi le a már kinézett sült disznó lábát, mintha soha nem lett volna odanőve.*
//Egy rakás ork//
*Nem kifejezetten éhes, bár ez a tény nem fogja akadályozni abban, hogy megint felzabáljon egy fejadagra való húst, főleg a lentről áradó illatok ismeretében. A felvágott nyelvű nőstény előre megy amit ha nem is díjaz legalább elviseli, és a levegőben hagyja. Egy ideig. Már eléggé unja a csipkelődést és van még pár ork a párméteres környezetében akiket meg kell ismerjen. Figyelmének fókuszát inkább az innen is onnan is felhangzó "pálinka" szavak törik meg. A banda egy orkként teszi le szavazatát a mai este itala mellett.*
-Ki akartok inni a készletből. *Horkan fel, és ezzel együtt fúj ki egy olyan alkoholfelhőt ami világossá teszi, hogy neki már semmi szüksége a nevezett italra. Nem felháborodott, és nem is dühös. Ez a mostani állapot messze nem közelíti meg azt, reakciói pedig talán egy ember szemében lehetnek ijesztőek.*
-Pusztuljak meg, ha hagyom. *Mondja és azzal a lendülettel be is teszi a lábát a barlangba, várva a fejleményeket.*
-Sertés. *Válaszol a félszárnyúnak, már a kiszélesedő üregben. Ő sincs itt rég óta, és még kevés dolgot tud a helyről, ugyanakkor le is nyűgözi annak varázsa. Ha nem is telepednek le itt véglegesen, akkor legalább megtarthatnák egyfajta védett helynek, nyaralónak, vagy támaszpontnak. Elvégre a puszta szép, és annak mélyén kevés a hasonlóan belakható üreg.* -Arany, vagy jószág?
*Folytatja tovább a kérdezősködést, egy huszárvágással átváltva a férfi értékrendjére. Ez valamivel komolyabb kérdés mint a korábbiak, és talán jobban is árnyalja a válaszadó személyiségét.*
-Héh, Gworash. Kit vertetek agyon ezért a remek helyért? *Valahogy nem tudja elképzelni, lakatlanul. A víz, a nagysága, a rengeteg üreg. Szinte biztosan lakott itt valami, legalábbis ő biztos benne, aztán lehet, téved. Ám az összhatás ismételt láttán nem bírta ki felkiáltás nélkül.*
-Ha elhagyjuk ezt a helyet érdemes lesz elrejteni az ajtót, és lerakni pár csapdát. Kár lenne érte, ha valaki lecsapná a kezünkről. *Mondja miközben átsétál a termen és rögtön le is tépi magának a nyárson sülő vaddisznó ropogós fülét. Ám mire megfordul szájában a nyalánksággal, kiderül, hogy vezére bizony nincs velük. Egyszerűen eltűnt, így nincs más választása mint zsíros képpel leülni az asztalfőtől jobbra és várva az étel hivatalos kiosztását.
Hagrar nemsokára visszatér és nem is egyedül.* ~Ahányszor elmegy nőstényekbe botlik.~ *Gondolja Grawak és megvakarja feje búbját. Ha ez így megy akkor csak nem lehet olyan rossz dolog vezetőnek lenni. Ám mint hamar kiderül legújabb barlangtársuk már nem is idegen, hanem éppen Hagrar húga. Mondjuk szebb teremtés is mint a másik kettő és egy időre el is vonja nem csak az ő, de valószínűleg még jó pár fajtársa figyelmét.*
-Üdv Zirrah, látom Hagrar erős családdal büszkélkedhet. Várom már a napot amikor ez az asztal kinövi a puszta vidékeit. *Ugyan nem céljuk újrajátszani a nyolcszáz évvel ezelőtti eseményeket, ellenben Hagrar bárdja alatt úgy tűnik népük ezen fele megmenekül népük a lassú elmúlástól, és ki tudja egy nap talán hasonlóak lesznek a sivatagi erős törzsekkel. Ezzel a rövid beszéddel a maga részéről be is fejezte, és a biccentésre úgy ragadja meg és tépi le a már kinézett sült disznó lábát, mintha soha nem lett volna odanőve.*
901. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-02-09 18:22:49
Üzenet elküldve: 2016-02-09 18:22:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy rakás ork//
-Köszönöm barátom! *Szól Gworashnak, és a másik sejtheti, hogy az ideiglenes irányítást köszöni meg a vezér. Aki beér a barlang mélyére, az csodálkozhat egy keveset. Mivel egyre mélyebbre mennek, annál jobban szélesedik a barlang. Egy jókora csarnok féleség tárul eléjük amit fáklyákkal világítanak meg. A barlangban egyáltalán nincs szag. Sokkal inkább a Hatalmas kondérban elkészült pörkölt féleség, illata járja át a helyiséget. Egy másik tűznél Nyárson sült nyulak, és egy vadmalac sistereg. Jókora több méter hosszú asztalt vehetnek észre a betévedők. A hosszúkás asztalon fából készült tálak pár kanál, amit nemrég faragtak a többiek. Azt is láthatják, hogy a barlang tele van élettel. Fiatalok, öregek. Minden korcsoportból megtalálhatóak odabent. Vannak akik a tűz mellé kuporodva eszik saját adagjukat, és vannak akiknek helyük van az asztalnál is. Számos kisebb zugot találni ahol aludni lehet, és ilyen helyeken bizony takarók, és szalmával tömött ágyszerűség is megtalálható. Lentebb találni egy forrást is ahonnan a vizet hordják az orkok. Igazából ami az élethez szükséges az megtalálható itt. Sajnos még nincsenek olyan körülmények, hogy mindenkinek minden kényelmét ki lehessen elégíteni. Ezért is akar a vezér tovább haladni. Kicsi lesz lassan nekik ez a hely. És ki tudja mennyien jönnek még? Gravakot, Gworasht közvetlen maga mellett akarja tudni. A többieknek pedig szabad a választás ki hova ül. Közben Kilbra is jön a vezér után, és mosolyogva figyeli ahogy az ismeretlen nőstény kezd kibontakozni.*
-Rendben Kilbra. Tudom hogy nem félsz! Az orkok szívében nincs helye félelemnek! Igen van hús bőven! Ehetsz amennyi csak beléd fér! * A bizalmatlan nőstény, mikor a pálinkát említi a vezér felröhög. Talán tényleg végre minden úgy megy majd, ahogy ők elképzelték anno. Már csak egy rokon hiányzik. Ám mikor Hagrart is elnyeli a barlang egy fura hangot hall. Mivel az őrök is bementek a belső őrséghez, így ők se tudták figyelmeztetni őket egy újabb jövevényről. A hang nagyon is ismerős. És a barlang okozta huzat is ismerős illatot hoz. Egy régen nem látott jövevény. Mikor eljut a tudatáig kiről is van szó addigra látni is véli a nőt. Egyrészt dühös, másrészt örül.*
~Zirrah.~
*Kilbrára pillant, majd a szemébe tekintve szól hozzá.*
-Menj csak beljebb nyugodtan, nem fog senki se bántani. El kell intéznem valamit!
*Csak reméli hogy a másik megérti amit Hagrar mond. A családi vita lesz itt, és nem épp baráti csevej.*
-Zirrah! Hát te meg mit keresel itt? *Morog, és dühös, kezei ökölbe szorulva.*
-Megmondtam, túl veszélyes itt! Maradj a családdal!
* Aztán ha akarja a másik, ha nem egy ölelésben lesz része. Rég látta már vérét, és hiányzott már neki. Bár most a vezéren újabb sebezhető céltábla lesz Zirrah érkezésével. Talán ezért is dühös annyira a vezér.*
-Gyere! Bemutatlak az erősítésnek, és népünk előőrsének! Látom nem vesztél el a pusztában, ahogy tanítottam.
*Invitálja be Zirrah-t is a barlangba, majd mikor mindenki beért Hagrar is leül az asztalhoz. Ekkor érkeznek a finomabbnál finomabb ételek, italok. De mielőtt mindenki nekiállna zabálni, Hagrar szól pár szót.*
-Testvérek! Nemrég még egy kis csapatként ültünk az asztalnál. S most mit látok? Egy sereget! Egy népet mi nem kér a zsarnokságból, és az elnyomásból. Ö itt a vérem! Zirrah Kwor'ash Woriak. Fogadjátok el őt úgy mint mindenki mást. És köszöntöm az újonnan érkezetteket, és kérlek titeket mondjatok pár szót a többieknek miért érkeztetek ide. Mi hír a világban! És hogy honnan hallottátok, hogy itt barátokra leltek? *Biccent egyet, majd mindenki nekiláthat az evésnek. Azért aki beszél, csak csak nem teli pofával teszi azt.*
//Egy rakás ork//
-Köszönöm barátom! *Szól Gworashnak, és a másik sejtheti, hogy az ideiglenes irányítást köszöni meg a vezér. Aki beér a barlang mélyére, az csodálkozhat egy keveset. Mivel egyre mélyebbre mennek, annál jobban szélesedik a barlang. Egy jókora csarnok féleség tárul eléjük amit fáklyákkal világítanak meg. A barlangban egyáltalán nincs szag. Sokkal inkább a Hatalmas kondérban elkészült pörkölt féleség, illata járja át a helyiséget. Egy másik tűznél Nyárson sült nyulak, és egy vadmalac sistereg. Jókora több méter hosszú asztalt vehetnek észre a betévedők. A hosszúkás asztalon fából készült tálak pár kanál, amit nemrég faragtak a többiek. Azt is láthatják, hogy a barlang tele van élettel. Fiatalok, öregek. Minden korcsoportból megtalálhatóak odabent. Vannak akik a tűz mellé kuporodva eszik saját adagjukat, és vannak akiknek helyük van az asztalnál is. Számos kisebb zugot találni ahol aludni lehet, és ilyen helyeken bizony takarók, és szalmával tömött ágyszerűség is megtalálható. Lentebb találni egy forrást is ahonnan a vizet hordják az orkok. Igazából ami az élethez szükséges az megtalálható itt. Sajnos még nincsenek olyan körülmények, hogy mindenkinek minden kényelmét ki lehessen elégíteni. Ezért is akar a vezér tovább haladni. Kicsi lesz lassan nekik ez a hely. És ki tudja mennyien jönnek még? Gravakot, Gworasht közvetlen maga mellett akarja tudni. A többieknek pedig szabad a választás ki hova ül. Közben Kilbra is jön a vezér után, és mosolyogva figyeli ahogy az ismeretlen nőstény kezd kibontakozni.*
-Rendben Kilbra. Tudom hogy nem félsz! Az orkok szívében nincs helye félelemnek! Igen van hús bőven! Ehetsz amennyi csak beléd fér! * A bizalmatlan nőstény, mikor a pálinkát említi a vezér felröhög. Talán tényleg végre minden úgy megy majd, ahogy ők elképzelték anno. Már csak egy rokon hiányzik. Ám mikor Hagrart is elnyeli a barlang egy fura hangot hall. Mivel az őrök is bementek a belső őrséghez, így ők se tudták figyelmeztetni őket egy újabb jövevényről. A hang nagyon is ismerős. És a barlang okozta huzat is ismerős illatot hoz. Egy régen nem látott jövevény. Mikor eljut a tudatáig kiről is van szó addigra látni is véli a nőt. Egyrészt dühös, másrészt örül.*
~Zirrah.~
*Kilbrára pillant, majd a szemébe tekintve szól hozzá.*
-Menj csak beljebb nyugodtan, nem fog senki se bántani. El kell intéznem valamit!
*Csak reméli hogy a másik megérti amit Hagrar mond. A családi vita lesz itt, és nem épp baráti csevej.*
-Zirrah! Hát te meg mit keresel itt? *Morog, és dühös, kezei ökölbe szorulva.*
-Megmondtam, túl veszélyes itt! Maradj a családdal!
* Aztán ha akarja a másik, ha nem egy ölelésben lesz része. Rég látta már vérét, és hiányzott már neki. Bár most a vezéren újabb sebezhető céltábla lesz Zirrah érkezésével. Talán ezért is dühös annyira a vezér.*
-Gyere! Bemutatlak az erősítésnek, és népünk előőrsének! Látom nem vesztél el a pusztában, ahogy tanítottam.
*Invitálja be Zirrah-t is a barlangba, majd mikor mindenki beért Hagrar is leül az asztalhoz. Ekkor érkeznek a finomabbnál finomabb ételek, italok. De mielőtt mindenki nekiállna zabálni, Hagrar szól pár szót.*
-Testvérek! Nemrég még egy kis csapatként ültünk az asztalnál. S most mit látok? Egy sereget! Egy népet mi nem kér a zsarnokságból, és az elnyomásból. Ö itt a vérem! Zirrah Kwor'ash Woriak. Fogadjátok el őt úgy mint mindenki mást. És köszöntöm az újonnan érkezetteket, és kérlek titeket mondjatok pár szót a többieknek miért érkeztetek ide. Mi hír a világban! És hogy honnan hallottátok, hogy itt barátokra leltek? *Biccent egyet, majd mindenki nekiláthat az evésnek. Azért aki beszél, csak csak nem teli pofával teszi azt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2949-2968