//Második szál//
//Egy rakás ork//
*Worgh nem feltétlenül gondolja úgy, hogy bármi indokolná az újabb erőfitogtatást, de mivel visszautasítani méltóságán aluli volna, belemegy hát abba, hogy szkanderozzon Gravakkal. Van egy olyan igen kellemetlen érzése, hogy csúnyán ki fog kapni, leginkább abból ítéli így, ahogy a másik ujjai összeszorulnak a kezén. Kőkemény, kérges tenyér, mely mögött komoly izmok feszülnek. Talán Worgh testfelépítéséből fakadóan nagyobb izmokkal rendelkezik, ellenfele sokkal nehezebb nála, s alapvetően keményebb testfelépítésű. Mindezek mellett azonban nagyon részeg is, ami mindenképpen hátrányára válik, még egy ilyen egyszerű erőpróbán is. Worgh úgy dönt, nem próbálja meg egyből lenyomni a másik karját az asztalra, inkább csak arra koncentrál minden erejével, hogy ellentartson a nyomásnak. Így ellenfelének előbb ki kell fáradnia, mint neki. Ha ez mégsem így van, akkor természetesen a veremharcos elkönyveli a vereséget, sőt, még ki is fejezi tiszteletét a másik erejének.
Hagrar hangjára lesz figyelmes, mikor Worghra esik tekintete, a harcos viszonozza a pillantást, majd biccent a vezér szavaira. Mindenki más miatt érkezett, de a cél közös, s ebben a közös célban ők egyek mind. Egy kéz ujjai ők, mely kéz ujjak hiányában nem tud markolni, ám mindannyian együtt egy öklöt formálnak, mely lesújthat, s porrá zúzhat bármit. Együtt erősek, külön-külön mit sem érnek a világ ellen.
Worgh hátradőlve figyelmez a vezér mondókájára, nem szól közbe, érzi, jelentős pillanatok ezek az alakuló klán életében.*