//Sa’argathot ébredése//
//Hóhércsomó//
//Otthon édes otthon?//
*Ő sem állhatja meg nevetés nélkül, bár reggelre egy kicsit szégyenli magát amiért elaludt az út során. Neki kellett volna őrködnie az éjszaka, és akkor legalább egy pihent harcos lett volna a szekéren, de egyszerűen nem bírta ki. Mintha ez az átkozott sérülés, nem csak vállát, hanem egész szervezetét meggyengítette volna, így ez a feladat is Hagrarra hárult.*
-Na és te? Kinéztél már magadnak egy erős lábú nőstényt? *Kérdez vissza, bár ez a kérdés azért több annál, és ezt a vezér is tudhatja. Egy királynő, vagy főnökasszony fontos pozíciót jelent egy ork klánon belül, és sokkal súlyosabb választás mint egy egyszerű harcosé. Gravak jókedve még akkor sem hagy alább mikor a Drahunra terelődik a szó, bár a vállalkozás, minél többet gondolkozik rajta annál nehezebbnek tűnik.*
-A legegyszerűbb az lenne, ha Assag kikeverne valami erős nyugtatót. Egy felnőtt állatot, persze azzal se teríthetnénk le, de egy kölyökkel már menne a dolog. Ez inkább a kormosok módszereire hasonlít, de kétségkívül hatékony. *Már csak azt kéne kiválasztani aki a közelükbe lopódzik. Ez veszélyes feladat, hiszen ha a Drahun megvadul akkor mindent letapos ami az útjába kerül, aztán jól megnézhetik magukat mindannyian. Szerinte megéri a kockázatot, más kérdés lesz e rá vállalkozó.*
-Gwuffból is jobb a szelídített állat. Nem kell annyit szöszölni vele, nyugodtabb, és könnyebb megülni. Én jól értek az állatokhoz, de csak ha rájuk koncentrálhatok. Ha egyetlen csettintéssel a szolgálatomba kényszeríthetném őket, akkor nem lopott volna meg az a zsivány városőr. *Aki most valószínűleg a halottak listáját gyarapítja mert sehol nem látta a karavánpihenőben. Ez csak most jutott el az agyáig, ám igazán kellemes gondolat, és ha nem is kapta vissza a régi életét, legalább elmondható, tovább élt mint az a nyomorult fehér tollas.*
-Majd szétnézek a városban. Úgyis szeretnék egy jó vértet kovácsoltatni magamnak. Akkor már megnézem miféle bestiáktól rettegnek az Arthenioriak. Ha van köztük olyan amit használhatunk akkor pár emberrel elhozzuk eléd.
*Közben a szekér lassan beér pusztai otthonuk közelébe és hamar szembe találják magukat a szokásos üdvözlésekkel. Nem csoda, elvégre maga a vezér érkezett meg hozzájuk, méghozzá nem kis zsákmány kíséretében. Az erős hárpiakarmok, a rengeteg csont és a páncél a törzs első valódi szerzeménye tehát bőven van mit áldani a nevén. A hírek viszont nem a legjobbak. Az orkok akik pihenőbe indulásuk előtt elhagyták az odút most messze járnak és újabb különös jelenségek történnek, ezúttal a Grombar kastély közelében. Nyilván ugyanaz lehet az oka mint a pihenő környéki eseményeknek. Az a nagy gonosz felleg ami elhaladt déli irányba. Északról a csonttemetőből indult és délre a szántók felé haladt. Ha a Grombar ahol nem is olyan rég, még a kísértettel meg a "két színű" elf párossal küzdöttek, most támadás alatt áll akkor reméli jobb katonák vannak ott mint akik a pihenő falain ültek valami rossz ízlésű kőműves díszítőelemeiként. Figyelmesen hallgatja végig mind az őr mind vezére szavait miközben lekászálódik a szekérről, a kérdésre pedig nagyot nevet és épp karjával vállon veregeti a vezért.*
-A helyedben nem hagynék ki egy ilyen nagyszerű csatalehetőséget. A hullák most orkokkal találták szembe magukat. Nem az emberek és elfek nyílvesszőivel, hanem Gworash kalapácsával. Különben is, ki tudja mikor nyílik megint alkalmunk harcolni. *Ez tényleg jó kérdés, és már a szilánkokkal való találkozó óta töpreng ezen a dolgon. Nehéz belőni a jó ellenfelet. Ha túl gyenge nincs a dologban semmi izgalom, ha meg túl erős úgy járnak mint a pihenő mellett, és bízhatnak az égi csodában.
Megvakarja ebei füle tövét, aztán bezavarja őket a barlangba mielőtt elkezdenék kibővíteni a bejáratot. Az mondjuk érdekli mekkora bejárat kell majd ha a drahunt hozzák haza, bár először az is gyermek lesz, és csak később érik felnőtté. Addig meg ellehet a barlang mélyén, szokva az orkok szagát, érintését. Az állandó harcot ami a törzs belső egységét és az orkokk erejét adja. Így végül magát is a törzs egy tagjának tekintheti.*
-Na de előbb. *Szól ismét a vezérhez, és leemeli a szekérről egyik csatabárdját, és egyik hegyével rajzolgatni kezd a porba.*
-Beszéljük meg merre álljanak azok a csapdák, nem lenne jó ha társaink esnének bele mikor visszaérnek a küldetésükről. *Idefel jövet már megfogalmazódott pár ötlet a fejében, amik közül sokat elvethet a sík terep miatt. Nem lehet lengőtuskó, se hurok ami a földről a levegőbe rántja az ellenfelet. Pedig ez utóbbira kíváncsi lett volna, mert elképzelni nem tudja mégis, hogyan működik. Ellenben áshatnak gödröket, kiverhetik az alját hegyes karókkal, állíthatnak medvecsapda szerű lábfogókat, még ha kénytelenek is lesznek hanyagolni a vas alkatrészeket. Kirakhatnak dárdavető gépeket, vagy óriási egérfogókra hasonlító monstrumokat.*
-Itt a tábor bejárata. Itt vannak a közeli fák. Ez meg itt. *A bejáratot egy nagy iksszel a fákat kis egyenes vonalakkal jelöli be, majd pár lépést arrább lép és egy hosszú egyenes nyilat rajzol a földre.*
-Ez meg a karavánút ami észak felé vezet. A kérdés, ha egy hívatlan vendég megpróbálna a közelünkbe férkőzni. Vajon melyik irányból közelítene?