//Váratlan idegen//
*Nulgha orkhoz mérten békés, legalábbis neki nem az a hobbija, hogy elagyaljon másokat, vagyis újabban leszokott erről, inkább súlyokat emelget, guggolásokat csinál és a többi. Egyszóval: szereti formázni a testét, és karban tartani, és ez sokkal nagyobb örömöt jelent a számára, mint az, hogy pofozkodjon. Fegyvere nincs is, csak a két ökle.
Ezzel együtt persze szeret fajtársaival egy helyen tömörülni, még akkor is ha előtte hetekig-hónapokig csavarog. Mondhatni, hogy hazatér, csak éppen a haza van mindig máshol, de a lényeg nem is maga a hely, hanem a fajtája béliek, hogy éppen ismerik-e egymást, vagy sem az sokszor mellékes. Most éppen erre vitte a lába, vagyis a szaglása, mert ugyebár az orkokat nem nehéz kiszagolni, meg amúgy sem egy diszkrét népség. Magyarán könnyű rájuk találni.
Ismeri ezt a helyet, járt már itt régebben, de akkor valahogy nagyobb volt az élet, már ami a karavánokat illeti, most már úgy tűnik, hogy nem dívik különösebben a fosztogatás. Ami nagy kár, mert rengeteg csilivili cuccal gazdagodhat az ork, úgyis van pár dolog, amit illene újra cserélni, például a zanzásított emberi koponyából készült csörgői kissé elhasználódtak. Karaván, és főleg társak hiányában ez most azonban csúszik kicsit.
Ahogy közeledik úgy erősödik egyre fajtársai szaga, már hangokat is hall, legalább egy hímét, és érzi az emberszagot is. Bár eddig sem haladt csendesen, de most már törekszik arra, hogy zajt üssön, ugyanis nem akar beleszaladni egy pofonba azért, mert túl halkan közelít. Barlang, hamarosan egy barlangra talál, viszont ajtót nem lát, amin kopoghatna, azt viszont feltételezi, hogy könnyen beleszaladhat valami csúnya, rossz dologba (úgy, mint csapda, vagy egy őr bárminemű fegyvere).*
A hozzászólás írója (Nulgha Huhhag'ha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.21 23:41:40