Külső területek - Füves puszta
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 55 (1081. - 1100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2949-2968
1100. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-04-01 13:55:06
Üzenet elküldve: 2016-04-01 13:55:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Az ork barlangtól nem messze//
*Rabszolgának lenni kiszolgáltatott állapot, és rabszolga senki nem szeret lenni. Miwa sem, de elfogadja a sorsát. Igaz, vannak pillanatok, mint az iménti is, melyben megragadja a lehetőséget, és ezzel együtt mindjárt megszegi alig pár perce adott ígéretét, mely szerint vigyázni fog Jenokra. Nem azért teszi, mert nem érdekli a fiúcska sorsa, csak úgy véli, szabadként jobban tudna rajta segíteni.
Tudja, hogy Arthenior felé közelednek, és hogy a levegő városában nem tűrik a rabszolgatartást, a rabszolga-kereskedelmet. Ezért is kerüli el a karaván a várost, és próbál meg elslisszolni mellette a Kikötő irányába. Hogy valójában merre akarják értékesíteni az árut, azt persze nem tudja. De minél rázósabb a hely, annál többet lehet kérni. Nagy rizikó, nagy haszon.
Megoldja hát a csuklóját fogva tartó kötél csomóját, és a szekér vége felé botladozik a többiek lábai között. Mögötte felhangzik riadtan és aggódón a neve, de nem fordul meg. Rosszul teszi. Talán akkor másként alakulnak a dolgok. Vissza tudna ülni a helyére, talán még a kötelet is visszahurkolhatná. De a sors úgy rendeli, hogy ne így legyen.
Úgy tűnik kint egész nagy a kavargás. Az őrök először a gnómra figyelnek, aztán meg a megjelenő orkokra, és Miwa úgy véli, itt a lehetőség, hogy meglépjen. Kopott köpenyét, még kopottabb ruhája köré vonja szorosan, hogy ne lebegjen, és félrehajtja a ponyvát, majd azonnal ugrik is le a szekérről.
Egyenesen az egyik őr elé.
Mert mire idáig ér, addig úgy dönt a vezető, hogy tovább állnak, kikerülik az orkokat, de előtte még ellenőrzik a rabokat a szekereken.*
-Szökni akarsz?!
*Csattan a kérdés, és vele együtt az ostor is, szíja végig vág a hátán, de jut belőle a vállra, nyakra is, és a vége nem kerüli el az arc alját. Vér serken. Felsikolt fájdalmasan, odakap arcához. Ekkor már az őr leugrik lováról, és másik oldalról kapja is a pofont. Oly erővel, mely megpördíti, és a földre dönti. Tehetetlen bábuként zuhan el. Szemeiből könnyek folynak, állán, ajkai közül vér szivárog.*
-Ne verd agyon nagyon. Jó árat kérhetünk érte.
*Másik hang inti türelemre az ütlegelőt, aki ekkor hajol le a lányért, és rántja talpra, egyúttal szinte felhajítja a szekérre is.*
-Mozogj!
*Lök egyet rajta, visszairányítva Miwát a helyére. Nem finomkodik, amíg megkötözi újra, ezúttal mind a két csuklót odarögzítve a fához. Kifelé menet végig ellenőriz mindenkit, de mielőtt ellépne Miwa mellől, még visszakézből lenyom neki egyet fejbúbra, melytől a lány majdnem lefejeli a deszkát.
A fiú a nő ölében felébred, sírni kezd.*
-Hallgattasd el, vagy én teszem!
*Morran rájuk az őr, aztán leugrik a szekérről. A ponyva visszahullik, és újra félhomály és rettegés borítja le a rabokat.
Miwa némán sír, mint már annyiszor. Véres száját, és állát karjába törli, sőt karjával igyekszik elnyomni az ostor nyomát, hogy elálljon a vérzés.*
-Miért csináltad? Most jobb?
*A háta mögül érkezik a kérdés szemrehányón, de nem fordul arra. Az embernő, aki mögötte ül, durva arcú, férfias megjelenésű. Valahol északról származik, de a nyugati erdőkben csípték el. Miwa tudja, hogy amaz is szívesen szökne, csak eddig módja nem volt rá.
Egy darabig most neki sem lesz, ez szinte biztos.*
*Rabszolgának lenni kiszolgáltatott állapot, és rabszolga senki nem szeret lenni. Miwa sem, de elfogadja a sorsát. Igaz, vannak pillanatok, mint az iménti is, melyben megragadja a lehetőséget, és ezzel együtt mindjárt megszegi alig pár perce adott ígéretét, mely szerint vigyázni fog Jenokra. Nem azért teszi, mert nem érdekli a fiúcska sorsa, csak úgy véli, szabadként jobban tudna rajta segíteni.
Tudja, hogy Arthenior felé közelednek, és hogy a levegő városában nem tűrik a rabszolgatartást, a rabszolga-kereskedelmet. Ezért is kerüli el a karaván a várost, és próbál meg elslisszolni mellette a Kikötő irányába. Hogy valójában merre akarják értékesíteni az árut, azt persze nem tudja. De minél rázósabb a hely, annál többet lehet kérni. Nagy rizikó, nagy haszon.
Megoldja hát a csuklóját fogva tartó kötél csomóját, és a szekér vége felé botladozik a többiek lábai között. Mögötte felhangzik riadtan és aggódón a neve, de nem fordul meg. Rosszul teszi. Talán akkor másként alakulnak a dolgok. Vissza tudna ülni a helyére, talán még a kötelet is visszahurkolhatná. De a sors úgy rendeli, hogy ne így legyen.
Úgy tűnik kint egész nagy a kavargás. Az őrök először a gnómra figyelnek, aztán meg a megjelenő orkokra, és Miwa úgy véli, itt a lehetőség, hogy meglépjen. Kopott köpenyét, még kopottabb ruhája köré vonja szorosan, hogy ne lebegjen, és félrehajtja a ponyvát, majd azonnal ugrik is le a szekérről.
Egyenesen az egyik őr elé.
Mert mire idáig ér, addig úgy dönt a vezető, hogy tovább állnak, kikerülik az orkokat, de előtte még ellenőrzik a rabokat a szekereken.*
-Szökni akarsz?!
*Csattan a kérdés, és vele együtt az ostor is, szíja végig vág a hátán, de jut belőle a vállra, nyakra is, és a vége nem kerüli el az arc alját. Vér serken. Felsikolt fájdalmasan, odakap arcához. Ekkor már az őr leugrik lováról, és másik oldalról kapja is a pofont. Oly erővel, mely megpördíti, és a földre dönti. Tehetetlen bábuként zuhan el. Szemeiből könnyek folynak, állán, ajkai közül vér szivárog.*
-Ne verd agyon nagyon. Jó árat kérhetünk érte.
*Másik hang inti türelemre az ütlegelőt, aki ekkor hajol le a lányért, és rántja talpra, egyúttal szinte felhajítja a szekérre is.*
-Mozogj!
*Lök egyet rajta, visszairányítva Miwát a helyére. Nem finomkodik, amíg megkötözi újra, ezúttal mind a két csuklót odarögzítve a fához. Kifelé menet végig ellenőriz mindenkit, de mielőtt ellépne Miwa mellől, még visszakézből lenyom neki egyet fejbúbra, melytől a lány majdnem lefejeli a deszkát.
A fiú a nő ölében felébred, sírni kezd.*
-Hallgattasd el, vagy én teszem!
*Morran rájuk az őr, aztán leugrik a szekérről. A ponyva visszahullik, és újra félhomály és rettegés borítja le a rabokat.
Miwa némán sír, mint már annyiszor. Véres száját, és állát karjába törli, sőt karjával igyekszik elnyomni az ostor nyomát, hogy elálljon a vérzés.*
-Miért csináltad? Most jobb?
*A háta mögül érkezik a kérdés szemrehányón, de nem fordul arra. Az embernő, aki mögötte ül, durva arcú, férfias megjelenésű. Valahol északról származik, de a nyugati erdőkben csípték el. Miwa tudja, hogy amaz is szívesen szökne, csak eddig módja nem volt rá.
Egy darabig most neki sem lesz, ez szinte biztos.*
1099. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-03-31 19:27:58
Üzenet elküldve: 2016-03-31 19:27:58
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zirrah//
*Sok mindent lehet Worghra mondani, de hogy direkte morcos volna, azt aligha. Legalábbis a szándékos részét el lehetne vitatni, mert jobbára a környezete hozza ki belőle, ha morcos, ám most példának okáért legkevésbé sem az. Az persze tény és való, hogy nem beszél sokat magáról, mert minek. A múltja amúgy sem igen tartozik másra, s aki Északon ismerte, az tudja, hová tegye, aki pedig nem, annak amúgy is teljesen mindegy, hogy ki volt ő annak idején odahaza. Már nem számít semmit sem, neki magának sem, akkor meg másoknak mit számítana? Maga mögött hagyta azt az életet, hogy elkezdjen egy újat.*
-Lennének ötleteim. *vigyorodik el szélesen, nincs is rá szükség, hogy kifejtse, a nőstény nyilván elérti a célzást, már csak a hím vigyorából adódóan is, azonban Worgh utóbb némileg komolyabbra fordítja a szót:*
-Jobban célzol nálam, s fogadnék, hogy messze te vagy a legjobb vadász a törzsben. *vonja meg a vállát. Részéről egyébiránt ez igen komoly elismerésnek, vagy éppen dicséretnek számít, amivel általában nem fukarkodik, de kiérdemelni igen nehéz.
Eztán szótlanul tartja az iramot a nősténnyel, meg sem kottyan neki a kellemes kora délelőtti futás, sőt, még jól is esik neki. Hozzászokott ahhoz, hogy folyamatosan eddze a testét, s nem hiába büszke a dagadó izmaira, melyek nem kifejezetten dísznek vannak ott, bár annak sem utolsók éppen.
Szó nélkül kuporodik le Zirrah mellé a susnyásba, elfogadja, hogy itt és most a nőstény a főnök, mivel kettejük közül ő az, aki több időt töltött a vadászattal, nyilván a szakértelme is nagyobb. Worgh itt most csak másodhegedűs, de ezzel nincs is problémája. Kussol és vár.*
//Zirrah//
*Sok mindent lehet Worghra mondani, de hogy direkte morcos volna, azt aligha. Legalábbis a szándékos részét el lehetne vitatni, mert jobbára a környezete hozza ki belőle, ha morcos, ám most példának okáért legkevésbé sem az. Az persze tény és való, hogy nem beszél sokat magáról, mert minek. A múltja amúgy sem igen tartozik másra, s aki Északon ismerte, az tudja, hová tegye, aki pedig nem, annak amúgy is teljesen mindegy, hogy ki volt ő annak idején odahaza. Már nem számít semmit sem, neki magának sem, akkor meg másoknak mit számítana? Maga mögött hagyta azt az életet, hogy elkezdjen egy újat.*
-Lennének ötleteim. *vigyorodik el szélesen, nincs is rá szükség, hogy kifejtse, a nőstény nyilván elérti a célzást, már csak a hím vigyorából adódóan is, azonban Worgh utóbb némileg komolyabbra fordítja a szót:*
-Jobban célzol nálam, s fogadnék, hogy messze te vagy a legjobb vadász a törzsben. *vonja meg a vállát. Részéről egyébiránt ez igen komoly elismerésnek, vagy éppen dicséretnek számít, amivel általában nem fukarkodik, de kiérdemelni igen nehéz.
Eztán szótlanul tartja az iramot a nősténnyel, meg sem kottyan neki a kellemes kora délelőtti futás, sőt, még jól is esik neki. Hozzászokott ahhoz, hogy folyamatosan eddze a testét, s nem hiába büszke a dagadó izmaira, melyek nem kifejezetten dísznek vannak ott, bár annak sem utolsók éppen.
Szó nélkül kuporodik le Zirrah mellé a susnyásba, elfogadja, hogy itt és most a nőstény a főnök, mivel kettejük közül ő az, aki több időt töltött a vadászattal, nyilván a szakértelme is nagyobb. Worgh itt most csak másodhegedűs, de ezzel nincs is problémája. Kussol és vár.*
1098. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-03-31 19:13:23
Üzenet elküldve: 2016-03-31 19:13:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 149
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 149
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Már egy órája ballag a magányos pusztán. Szokás szerint semmi izgalmas nem éri őt. Újra csak a gondolataival van összezárva. Ilyenkor esik könnyen áldozatául a lelkiismeretének... Még egy órácskáig megy, majd lepihen. Gyomrának igényeit kielégíti és tesz a dehidratáltság ellen is. Lehetőleg félálomban tölti az éjszakát, tüzet nem rak. Még fel sem kel a nap, s ő tovább megy így útjának nagy részét az bíborszín pirkadatban battyogja végig. Úgy tűnik semmi sem történik, csak moccanó kisállatok és a szellővel repülő homokszemek számítanak a legnagyobb eseménynek. Persze nem a puszta kellős közepén halad, próbál úgy menni, hogy valami kevésbé kopár vidék mindig szem előtt legyen. Azért annyira nem vakmerő, hogy keresztültrappoljon egy ork hordán, vagy rablótáboron. Ha nem történik vele semmi váratlan úgy lassan eléri a puszta végét és Artheniorhoz egyre közelebb kerül. Ha visszaér első dolga az lesz, hogy rendbe teszi magát, eszik és elmegy edzeni egyet. Aztán pedig keres magának valami elfoglaltságot...*
*Már egy órája ballag a magányos pusztán. Szokás szerint semmi izgalmas nem éri őt. Újra csak a gondolataival van összezárva. Ilyenkor esik könnyen áldozatául a lelkiismeretének... Még egy órácskáig megy, majd lepihen. Gyomrának igényeit kielégíti és tesz a dehidratáltság ellen is. Lehetőleg félálomban tölti az éjszakát, tüzet nem rak. Még fel sem kel a nap, s ő tovább megy így útjának nagy részét az bíborszín pirkadatban battyogja végig. Úgy tűnik semmi sem történik, csak moccanó kisállatok és a szellővel repülő homokszemek számítanak a legnagyobb eseménynek. Persze nem a puszta kellős közepén halad, próbál úgy menni, hogy valami kevésbé kopár vidék mindig szem előtt legyen. Azért annyira nem vakmerő, hogy keresztültrappoljon egy ork hordán, vagy rablótáboron. Ha nem történik vele semmi váratlan úgy lassan eléri a puszta végét és Artheniorhoz egyre közelebb kerül. Ha visszaér első dolga az lesz, hogy rendbe teszi magát, eszik és elmegy edzeni egyet. Aztán pedig keres magának valami elfoglaltságot...*
1097. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-03-31 18:45:22
Üzenet elküldve: 2016-03-31 18:45:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Worgh//
- Úgy értem. - *Biccent kurtán. Ha a hím bővebben nem nyilatkozik, úgy ő sem feszegeti. Ismeri amúgy ezt a fajtát, legalábbis ő ezt hiszi magáról: Rém macsó, rém rejtélyes, direkte morcos és szinte soha nem beszél magáról, übertökös mivoltát megőrizendőleg. Zirrah meghagyja neki ezt.
A további szivatókörökre azonban felveszi a kesztyűt.*
- Aztán mire vagyok jó szerinted, hm? - *Löki meg vállával kötekedő jelleggel, miközben visszasétálnak a lándzsáért. Válaszra nem különösebben számít, max egy kis fickós vigyorgásra. Ha felszerelkeznek, nekivágnak a végtelen, hullámzó rétnek. Zirrah szürke, egyszerű vászonsálat is hoz magával, amit a szeme alá húz, hogy orrát, arcát ne kapja le a szüntelen suttogó, kíméletlen pusztai szél.
Szótlanul futásnak ered, és nem is áll meg kábé negyed óráig. Szemmel láthatóan célirányosan halad, és hamarosan arra is fény derül, hogy mit keres. Egy bozótosnál áll meg, maga elé mutat. Tizenöt vagy húsz méterre tőlük fekete gödör ásít. Kút lehetett egykor, tán a vándorkaravánok itatója, de az utat, mely mellett állt, rég elfeledték, az építmény maga már nincs meg. A száraz, elgyötört földet körben feláztatja a sáros víz, körülötte éhesen burjánzanak a csúf, szálas kórónövények.*
- Most várunk. - *Szól halkan a nőstény, és figyeli a szelet: rejtekbokrukat úgy választja ki, hogy a puszta felől akármi is közeleg, ők velük átellenben helyezkedjenek el. Utóbb letelepszik és addig ráncigálja a hím ezét-azát, míg mellé nem kushad.*
//Worgh//
- Úgy értem. - *Biccent kurtán. Ha a hím bővebben nem nyilatkozik, úgy ő sem feszegeti. Ismeri amúgy ezt a fajtát, legalábbis ő ezt hiszi magáról: Rém macsó, rém rejtélyes, direkte morcos és szinte soha nem beszél magáról, übertökös mivoltát megőrizendőleg. Zirrah meghagyja neki ezt.
A további szivatókörökre azonban felveszi a kesztyűt.*
- Aztán mire vagyok jó szerinted, hm? - *Löki meg vállával kötekedő jelleggel, miközben visszasétálnak a lándzsáért. Válaszra nem különösebben számít, max egy kis fickós vigyorgásra. Ha felszerelkeznek, nekivágnak a végtelen, hullámzó rétnek. Zirrah szürke, egyszerű vászonsálat is hoz magával, amit a szeme alá húz, hogy orrát, arcát ne kapja le a szüntelen suttogó, kíméletlen pusztai szél.
Szótlanul futásnak ered, és nem is áll meg kábé negyed óráig. Szemmel láthatóan célirányosan halad, és hamarosan arra is fény derül, hogy mit keres. Egy bozótosnál áll meg, maga elé mutat. Tizenöt vagy húsz méterre tőlük fekete gödör ásít. Kút lehetett egykor, tán a vándorkaravánok itatója, de az utat, mely mellett állt, rég elfeledték, az építmény maga már nincs meg. A száraz, elgyötört földet körben feláztatja a sáros víz, körülötte éhesen burjánzanak a csúf, szálas kórónövények.*
- Most várunk. - *Szól halkan a nőstény, és figyeli a szelet: rejtekbokrukat úgy választja ki, hogy a puszta felől akármi is közeleg, ők velük átellenben helyezkedjenek el. Utóbb letelepszik és addig ráncigálja a hím ezét-azát, míg mellé nem kushad.*
1096. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-03-31 15:00:17
Üzenet elküldve: 2016-03-31 15:00:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Zagurraz elő horda, és a többiek//
//Az ork barlangtól nem messze//
*A készülő harcot megzavarják. A távolban vonuló karavánt nem is veszi észre, míg fel nem hívják rá a figyelmét. Az előtte lévő törpének szentelte a figyelmét, de úgy tűnik sokkal izgalmasabb eseményekben lehet része. Elégedetten fordul az idegenek felé, megnézni kik zavarták meg a murijukat és azzal a lendülettel indul is pallosáért. Még szerencse, hogy nem vetkőzött neki a küzdelemnek, most kapkodhatná vissza magára a vasakat.*
- Ez jobb lesz, mint számítottam rá!
*Indul meg Hagrar és Lahut mellett ő is a lovaskocsik felé pajzsával és csatabárdjával kezében. Eltekintve állandó harci vágyától túlzottan nem tetszik neki a látvány. Kicsit mintha sokan lennének, ami nem nagy baj, csak ne lovon ülnének. A gyávák, így könnyen kikerülhetik az igazi küzdelmet. És teszik is, hiszen közeledésükre egyből feléjük süvítő nyílvesszőzápor a válasz. Pajzsával takarva fut távolabb a többiektől, hogy ne nyújtsanak akkora célpontot. Ilyenkor jól jön a rajta lévő komoly védelem, szerencsés lövőnek kell lenni, ha valaki komoly sérülést akar okozni neki. Az íjpuskák mellett sokkal jobban zavarja az, miként fognak a közelükbe férkőzni. Egészen biztos benne, hogy az a söpredék nem akar vele közeli ismeretségbe kerülni.
Egyelőre csendben van. Hagrar vezérnek tartja magát. Most megmutathatja, hogy az. Ellenségeit sem becsmérli még. Bár lehet sikerülne felbőszíteni őket, hogy rájuk rohanjanak. A másik lehetőség, hogy helyzeti előnyükből fakadóan, csak röhögnének rajta és visszájára ütne a mocskolódó hadművelet.*
//Az ork barlangtól nem messze//
*A készülő harcot megzavarják. A távolban vonuló karavánt nem is veszi észre, míg fel nem hívják rá a figyelmét. Az előtte lévő törpének szentelte a figyelmét, de úgy tűnik sokkal izgalmasabb eseményekben lehet része. Elégedetten fordul az idegenek felé, megnézni kik zavarták meg a murijukat és azzal a lendülettel indul is pallosáért. Még szerencse, hogy nem vetkőzött neki a küzdelemnek, most kapkodhatná vissza magára a vasakat.*
- Ez jobb lesz, mint számítottam rá!
*Indul meg Hagrar és Lahut mellett ő is a lovaskocsik felé pajzsával és csatabárdjával kezében. Eltekintve állandó harci vágyától túlzottan nem tetszik neki a látvány. Kicsit mintha sokan lennének, ami nem nagy baj, csak ne lovon ülnének. A gyávák, így könnyen kikerülhetik az igazi küzdelmet. És teszik is, hiszen közeledésükre egyből feléjük süvítő nyílvesszőzápor a válasz. Pajzsával takarva fut távolabb a többiektől, hogy ne nyújtsanak akkora célpontot. Ilyenkor jól jön a rajta lévő komoly védelem, szerencsés lövőnek kell lenni, ha valaki komoly sérülést akar okozni neki. Az íjpuskák mellett sokkal jobban zavarja az, miként fognak a közelükbe férkőzni. Egészen biztos benne, hogy az a söpredék nem akar vele közeli ismeretségbe kerülni.
Egyelőre csendben van. Hagrar vezérnek tartja magát. Most megmutathatja, hogy az. Ellenségeit sem becsmérli még. Bár lehet sikerülne felbőszíteni őket, hogy rájuk rohanjanak. A másik lehetőség, hogy helyzeti előnyükből fakadóan, csak röhögnének rajta és visszájára ütne a mocskolódó hadművelet.*
1095. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-03-31 12:30:55
Üzenet elküldve: 2016-03-31 12:30:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Zagurraz elő horda, és a többiek//
//Az ork barlangtól nem messze//
//Még békében, főleg Hagrarnak//
*Nem értik meg egymást, pedig mindkettőnek igaza van. Lahut fiatal és tapasztalatlan, ez tény és való, szíve tele reménnyel, de azt is tudja hogy nem lehet mindig nyerni. A vezér szavait végighallgatja, majd egy nehéz sóhajjal, bánatos ábrázattal és hanggal zárja le a párbeszédet.*
- Azért jöttem veletek, hogy megismerjelek. Hogy beszéljek veletek. Amit akartam, megtettem. A Thargokkal találkoztam már, befogadtak pár napra, segítettem nekik építkezni és úgy búcsúztunk el hogy bármikor szívesen látnának újra. Persze rosszul fogadtak, előítéletekkel. Megpróbáltak felbosszantani, felhergelni, azt akarták hogy harcoljak mert akkor megölhetnek. Harcolhattam volna, elvihettem volna kettő-három életét mielőtt elbánnak velem... Továbbra is gyűlölnék az orkokat. De én inkább tűrtem. Tűrtem szavaikat és megmutattam hogy másképp is lehet. Megmutattam, és meglátták. Van remény a változásra. A bosszú körbe körbe jár és egyre csak terjed, amíg valaki meg nem szakítja útját. Meg kell tanulnunk megérteni és megbocsájtani. Tudom hogy lehetetlen az út amin járok, tudom hogy az én életemben nem látom meg hogy álmaim valóra váljanak, de legalább elvetem a magot. Ha a következő csatád után elgondolkodsz majd azon amiről most beszéltünk, már nem volt hiábavaló az életem. Ha megtűrtök, maradnék még.
*Visszatérhetne ismét sok mindenre még, de feleslegesen beszélnek el egymás mellett. Talán majd idővel, ha megtűrik, meglátják az igazát. Lahut is megütközne a holtakkal, félreérti a vezér ha azt gondolja hogy félreállna előlük. De aminek el kellett hangoznia az már elhangzott, innentől majd az idő és a cselekedetek beszélnek, meg kell ismerniük egymást, egymás döntéseit bizonyos helyzetekben. Utána majd ismét beszélhetnek ilyen és hasonló mély dolgokról, de addig felesleges.*
- Szeretnélek jobban megismerni titeket, téged és a döntéseidet.
*Félre is áll kicsit ha Hagrarnak a beleegyezésen kívül nincs más szava hozzá. Rana is megérkezik, a küzdelmek is elkezdődni látszanak. A vizet persze elfogadta és iszik is, igyekszik a vezér közelében maradni ha engedi, szótlan megfigyelőként csupán.*
//Karavánosdi//
*Megszakítja viszont a jelenetet valami váratlan, egy karaván érkezik és a vezér hamar ki is adja az utasításokat. Lahutot is hívja, de enélkül is menne. Nézi egy darabig a távoli alakokat, aztán saját környezetében forgolódik kicsit. Keres és gondolkodik. Nagyon sokáig tartott a mestereknek beleverni hogy mondjon ellent ösztönének és először mindig gondolkodjon, de sikerült. Kipakoltak elég sok mindent az orkok a "mulatság" végett, így asztalok is előkerültek. Jobb híján odasiet a legközelebbi nagyhoz és megdönti hogy lecsússzon róla minden amit rápakoltak, aztán felkapja hogy elcipelje. Nincs ideje se finomkodni se magyarázkodni, baljós dolog készül és sietnie kell. A csapat elején igyekszik menni, vélhetőleg a vezér is így tesz így mellette halad. Szerencsére senki nem rohamozik előre így még asztalostul is könnyen tartja a lépést. Amikor már úgy gondolja hogy lőtávolban vannak maga elé tartja a nagy asztalt, lábakkal maga felé hogy azoknál tudja fogni, így még ujjai sem látszanak ki. Valamiféle fedezékre mindenképpen szükségük lesz ha nem akarnak a halálba gyalogolni. Vastag fából készült bútor szerencsére, orkoknak való, nem az az emberi piszkafa amire rá se lehet csapni rendesen mert széttörik. Ha van eszük a többieknek akkor bebújnak az általa nyújtott fedezékbe, már amennyire férnek. De ahogy eddig látta, talán csak kinevetik és elmennek mellette hősködni a halálba... Erővel visszatartani senkit nem fog, inkább az asztalt fogja és fölötte les ki. Számított a fogadtatásra, látja hogy épp lőni készülnek, hát lerakja a terhét maga elé hogy a földön támaszkodjon ne neki kelljen tartania és fejét is behúzza mögé. Hallja is a becsapódásokat sorra, az utolsó után számol három másodpercet és csak aztán les ki ismét, ennél biztosan több kell az újratöltéshez. Tovább menni eszében sincs, nem hülye ő hogy halomra lőjék feleslegesen.*
- Vissza bolondok!
*Újdonsült társainak szól persze, talán ezek után belátják hogy butaságot csináltak és visszahúzódnak lőtávon kívülre.*
A hozzászólás írója (Lahut Seii) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.31 12:43:35
//Az ork barlangtól nem messze//
//Még békében, főleg Hagrarnak//
*Nem értik meg egymást, pedig mindkettőnek igaza van. Lahut fiatal és tapasztalatlan, ez tény és való, szíve tele reménnyel, de azt is tudja hogy nem lehet mindig nyerni. A vezér szavait végighallgatja, majd egy nehéz sóhajjal, bánatos ábrázattal és hanggal zárja le a párbeszédet.*
- Azért jöttem veletek, hogy megismerjelek. Hogy beszéljek veletek. Amit akartam, megtettem. A Thargokkal találkoztam már, befogadtak pár napra, segítettem nekik építkezni és úgy búcsúztunk el hogy bármikor szívesen látnának újra. Persze rosszul fogadtak, előítéletekkel. Megpróbáltak felbosszantani, felhergelni, azt akarták hogy harcoljak mert akkor megölhetnek. Harcolhattam volna, elvihettem volna kettő-három életét mielőtt elbánnak velem... Továbbra is gyűlölnék az orkokat. De én inkább tűrtem. Tűrtem szavaikat és megmutattam hogy másképp is lehet. Megmutattam, és meglátták. Van remény a változásra. A bosszú körbe körbe jár és egyre csak terjed, amíg valaki meg nem szakítja útját. Meg kell tanulnunk megérteni és megbocsájtani. Tudom hogy lehetetlen az út amin járok, tudom hogy az én életemben nem látom meg hogy álmaim valóra váljanak, de legalább elvetem a magot. Ha a következő csatád után elgondolkodsz majd azon amiről most beszéltünk, már nem volt hiábavaló az életem. Ha megtűrtök, maradnék még.
*Visszatérhetne ismét sok mindenre még, de feleslegesen beszélnek el egymás mellett. Talán majd idővel, ha megtűrik, meglátják az igazát. Lahut is megütközne a holtakkal, félreérti a vezér ha azt gondolja hogy félreállna előlük. De aminek el kellett hangoznia az már elhangzott, innentől majd az idő és a cselekedetek beszélnek, meg kell ismerniük egymást, egymás döntéseit bizonyos helyzetekben. Utána majd ismét beszélhetnek ilyen és hasonló mély dolgokról, de addig felesleges.*
- Szeretnélek jobban megismerni titeket, téged és a döntéseidet.
*Félre is áll kicsit ha Hagrarnak a beleegyezésen kívül nincs más szava hozzá. Rana is megérkezik, a küzdelmek is elkezdődni látszanak. A vizet persze elfogadta és iszik is, igyekszik a vezér közelében maradni ha engedi, szótlan megfigyelőként csupán.*
//Karavánosdi//
*Megszakítja viszont a jelenetet valami váratlan, egy karaván érkezik és a vezér hamar ki is adja az utasításokat. Lahutot is hívja, de enélkül is menne. Nézi egy darabig a távoli alakokat, aztán saját környezetében forgolódik kicsit. Keres és gondolkodik. Nagyon sokáig tartott a mestereknek beleverni hogy mondjon ellent ösztönének és először mindig gondolkodjon, de sikerült. Kipakoltak elég sok mindent az orkok a "mulatság" végett, így asztalok is előkerültek. Jobb híján odasiet a legközelebbi nagyhoz és megdönti hogy lecsússzon róla minden amit rápakoltak, aztán felkapja hogy elcipelje. Nincs ideje se finomkodni se magyarázkodni, baljós dolog készül és sietnie kell. A csapat elején igyekszik menni, vélhetőleg a vezér is így tesz így mellette halad. Szerencsére senki nem rohamozik előre így még asztalostul is könnyen tartja a lépést. Amikor már úgy gondolja hogy lőtávolban vannak maga elé tartja a nagy asztalt, lábakkal maga felé hogy azoknál tudja fogni, így még ujjai sem látszanak ki. Valamiféle fedezékre mindenképpen szükségük lesz ha nem akarnak a halálba gyalogolni. Vastag fából készült bútor szerencsére, orkoknak való, nem az az emberi piszkafa amire rá se lehet csapni rendesen mert széttörik. Ha van eszük a többieknek akkor bebújnak az általa nyújtott fedezékbe, már amennyire férnek. De ahogy eddig látta, talán csak kinevetik és elmennek mellette hősködni a halálba... Erővel visszatartani senkit nem fog, inkább az asztalt fogja és fölötte les ki. Számított a fogadtatásra, látja hogy épp lőni készülnek, hát lerakja a terhét maga elé hogy a földön támaszkodjon ne neki kelljen tartania és fejét is behúzza mögé. Hallja is a becsapódásokat sorra, az utolsó után számol három másodpercet és csak aztán les ki ismét, ennél biztosan több kell az újratöltéshez. Tovább menni eszében sincs, nem hülye ő hogy halomra lőjék feleslegesen.*
- Vissza bolondok!
*Újdonsült társainak szól persze, talán ezek után belátják hogy butaságot csináltak és visszahúzódnak lőtávon kívülre.*
A hozzászólás írója (Lahut Seii) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.31 12:43:35
1094. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-03-31 12:04:26
Üzenet elküldve: 2016-03-31 12:04:26
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
//Az ork barlangtól nem messze//
*A nyolc társzekérre legalább tucatnyi őr jut - hogy egészen pontosak legyünk, szekerenként kettő, meg a vezető. Ezen felül van két-két hajtó minden szekéren, hogy haladni lehessen, meg három gulyáslegény, aki éjjel az igavonókra figyelnek. Természetesen tudván tudják, hogy Arthenior égisze alatt nem igazán szerencsés rabszolgákkal kereskedni - ezért mennek a keleti oldalon, hogy elslisszoljanak a holtak és a városiak csapatai között, hogy délre jussanak. Talán a Kikötőbe, vagy máshova, ahol átveszik a rabszolgákat, mint például a Krenkataur-barlangok korrupt őrei.*
*Természetesen mindig akadnak járulékos veszteségek is, mint a hátba lőtt fickó, aki elrettentő példaként szolgálhat a többinek.*
*Driktvhmirij Klrirlovra nem vetik rá magukat - a gnómoknak igen alacsony a piaci értéke, hacsak nem értenek valami különleges dologhoz, így csak rámordulnak, hogy takarodjon, vagy nyilat kap. Ahogy az ostoba orkok is, akik csatasorba fejlődve, már messziről kiabálva (legalábbis a vezérük ordít, mint a fába szorult méreg) indulnak feléjük.*
- Csak orkok. *mordul a lovas őrök vezetője, aztán int, és egyszerre vagy 10 számszeríjvessző indul meg Hagrar és csapata irányába - a vezér maga kettőt kap, melyek közül kettő ugyan elakad a városőri vaspajzsban, a második viszont pont a fogókánál üti át azt, és csúnyán beletép Hagrar ujjaiba.*
- Tovább! *ordít most már a kereskedő is, így a karaván - nagyobb sebességre kapcsolva, csökkentett őrfelügyelettel - továbbhalad, míg a tíz lovas újratölt. Helyük-idejük van, ez a füves puszta; itt az van előnyben, ki lovon ül és távolsági fegyvert használ. Nem a vértesgyalogság világa ez.*
*A megmaradt őrök fokozottan ellenőrzik a rabokat és béklyóikat, akin nem megfelelő, ott verés és újrakötözés várható.*
*A nyolc társzekérre legalább tucatnyi őr jut - hogy egészen pontosak legyünk, szekerenként kettő, meg a vezető. Ezen felül van két-két hajtó minden szekéren, hogy haladni lehessen, meg három gulyáslegény, aki éjjel az igavonókra figyelnek. Természetesen tudván tudják, hogy Arthenior égisze alatt nem igazán szerencsés rabszolgákkal kereskedni - ezért mennek a keleti oldalon, hogy elslisszoljanak a holtak és a városiak csapatai között, hogy délre jussanak. Talán a Kikötőbe, vagy máshova, ahol átveszik a rabszolgákat, mint például a Krenkataur-barlangok korrupt őrei.*
*Természetesen mindig akadnak járulékos veszteségek is, mint a hátba lőtt fickó, aki elrettentő példaként szolgálhat a többinek.*
*Driktvhmirij Klrirlovra nem vetik rá magukat - a gnómoknak igen alacsony a piaci értéke, hacsak nem értenek valami különleges dologhoz, így csak rámordulnak, hogy takarodjon, vagy nyilat kap. Ahogy az ostoba orkok is, akik csatasorba fejlődve, már messziről kiabálva (legalábbis a vezérük ordít, mint a fába szorult méreg) indulnak feléjük.*
- Csak orkok. *mordul a lovas őrök vezetője, aztán int, és egyszerre vagy 10 számszeríjvessző indul meg Hagrar és csapata irányába - a vezér maga kettőt kap, melyek közül kettő ugyan elakad a városőri vaspajzsban, a második viszont pont a fogókánál üti át azt, és csúnyán beletép Hagrar ujjaiba.*
- Tovább! *ordít most már a kereskedő is, így a karaván - nagyobb sebességre kapcsolva, csökkentett őrfelügyelettel - továbbhalad, míg a tíz lovas újratölt. Helyük-idejük van, ez a füves puszta; itt az van előnyben, ki lovon ül és távolsági fegyvert használ. Nem a vértesgyalogság világa ez.*
*A megmaradt őrök fokozottan ellenőrzik a rabokat és béklyóikat, akin nem megfelelő, ott verés és újrakötözés várható.*
1093. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-03-31 11:07:14
Üzenet elküldve: 2016-03-31 11:07:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Az ork barlangtól nem messze//
//A hozzászólás +16 elemeket is tartalmazhat//
*Nagyon úgy tűnik, hogy a szerencsétlen szökevény halála nem lezárása egy eseménysornak, hanem nagyon is elindítója egy másiknak. A lovasok visszatérnek a szekerek mellé, a hajtók a lovak közé csapnak ostoraikkal, a karaván újra megindul.
Indulna.
A hátul haladó szekerek igavonói majdnem neki mennek az előttük haladónak. Kiabálás, kurjongatás veszi újra kezdetét, hogy az el sem indult menet megálljon.
A legelső szekéren ülő termetes, látszatra is méregdrága ruhába bújt férfi, lepillant a gnóm fickóra.*
-Mii?
*Nem is igazán érti mit handabandál össze neki a másik, elvitelről, meg csecsebecsékről. Mert mit is tudna adni egy ilyen jött-ment csavargó gnóm egy magafajta dúsgazdag rabszolgakereskedőnek?
De már a kioktatását nagyon is megérti, fel is szívja tőle a taknyát rendesen. Kihorpasztja pocakját, és int a lovasok egy csoportjának.*
-Szekérre vele!
*Az ezen oldalon álldogáló hat lovas helyből ugrik vágtába, hogy körülvegyék a gnóm fickót. Egyikük kezében máris kötélhurok pördül a levegőbe, s hasítja is a léget, hogy ha a kis gnóm el nem ugrik, azonnal törzse köré hurkolódjon. Ha ez sikerül, akkor megrántja a kötelet, s lovát is megugratja, hogy az elfogott prédát ledöntse lábáról. Innentől kezdve könnyű dolguk lenne a szekérre tenni, s a kis okvetetlen rögtön megtudná, mennyire használják is a kötelet, és miként kötik gúzsba azt, akinek nagy a szája.
Hogy ez sikerül-e vagy sem, a gnómtól is függ, azonban még valami megzavarhatja az eseményeket.
A testes férfi ekkor pillantja meg a távolban az újabb közeledőket.*
-Hogy az a jó rossebb verje ketté, hát már rendesen áthaladni sem lehet ezen a nyüves pusztán?
*Hátranyúl az ülés mögé, és egy különös eszközt szed elő. Erős bőr hengert, melynek végébe egy íves külsejűre csiszolt kristályt illesztettek. Ezt a csövet emeli úgy szemei elé, hogy a kristály lencse a közelítők felé legyen. Amit lát, nem tölti el örömmel, mert felhorkan.*
-Honnan a búbánatos, jó büdös francból kerültek ide orkok?!
*Felháborodása jogos. Az eddigi békés útvonalába holmi zöldbőrűek rondítanak bele.*
-Készüljetek, meglepetést kaptunk.
*Adja ki az utasítást az őröknek, azok pedig nem is késlekednek. Mindegyikőjük kezében számszeríj villan, felsorakoznak az első szekér két oldalára, és a fegyverben közeledő orkok felé irányozzák.*
*Miwa riadtan les ki a ponyva alól, megpróbálva kitalálni mi történt már megint? Szerencséjére éppen végig nézheti a gnóm alkudozását, majd elcsípését is, már ha sikerül. Ha így van, a megkötözöttet épp annak a szekérnek a végébe dobják fel, amelyen ő is ül. Ez a harmadik a sorban. Ujjai gyorsan mozdulnak, és ugyanazt teszi, mint korábban lelőtt sorstársa. A vékony ujjak hamar megoldják a csomót, és mivel az őrök mással vannak elfoglalva, ha a gnóm a szekérre került, hát odalopakodik hozzá, s megpróbálja annak kötelékeit is leszedni. Ha nincs ott a gnóm, akkor persze mást fog tenni.*
*A testes férfi megvárja, míg az orkok kicsivel közelebb érnek, majd feláll a szekéren, és kiereszti a torkát.*
-Üdvözöllek benneteket Urak! ~Nyavalyás zöldbőrű csürhe!~ Segíthetünk valamiben? Békés kereskedők vagyunk, és Arthenioron át a Kikötőbe tartunk.
*Ha egy módja van rá, elkerülné a harcot az orkokkal. Nagyobb veszteség is érheti, mint az az egy lelőtt rabszolga. Már pedig neki a haszon mindennél előrébb való.*
//A hozzászólás +16 elemeket is tartalmazhat//
*Nagyon úgy tűnik, hogy a szerencsétlen szökevény halála nem lezárása egy eseménysornak, hanem nagyon is elindítója egy másiknak. A lovasok visszatérnek a szekerek mellé, a hajtók a lovak közé csapnak ostoraikkal, a karaván újra megindul.
Indulna.
A hátul haladó szekerek igavonói majdnem neki mennek az előttük haladónak. Kiabálás, kurjongatás veszi újra kezdetét, hogy az el sem indult menet megálljon.
A legelső szekéren ülő termetes, látszatra is méregdrága ruhába bújt férfi, lepillant a gnóm fickóra.*
-Mii?
*Nem is igazán érti mit handabandál össze neki a másik, elvitelről, meg csecsebecsékről. Mert mit is tudna adni egy ilyen jött-ment csavargó gnóm egy magafajta dúsgazdag rabszolgakereskedőnek?
De már a kioktatását nagyon is megérti, fel is szívja tőle a taknyát rendesen. Kihorpasztja pocakját, és int a lovasok egy csoportjának.*
-Szekérre vele!
*Az ezen oldalon álldogáló hat lovas helyből ugrik vágtába, hogy körülvegyék a gnóm fickót. Egyikük kezében máris kötélhurok pördül a levegőbe, s hasítja is a léget, hogy ha a kis gnóm el nem ugrik, azonnal törzse köré hurkolódjon. Ha ez sikerül, akkor megrántja a kötelet, s lovát is megugratja, hogy az elfogott prédát ledöntse lábáról. Innentől kezdve könnyű dolguk lenne a szekérre tenni, s a kis okvetetlen rögtön megtudná, mennyire használják is a kötelet, és miként kötik gúzsba azt, akinek nagy a szája.
Hogy ez sikerül-e vagy sem, a gnómtól is függ, azonban még valami megzavarhatja az eseményeket.
A testes férfi ekkor pillantja meg a távolban az újabb közeledőket.*
-Hogy az a jó rossebb verje ketté, hát már rendesen áthaladni sem lehet ezen a nyüves pusztán?
*Hátranyúl az ülés mögé, és egy különös eszközt szed elő. Erős bőr hengert, melynek végébe egy íves külsejűre csiszolt kristályt illesztettek. Ezt a csövet emeli úgy szemei elé, hogy a kristály lencse a közelítők felé legyen. Amit lát, nem tölti el örömmel, mert felhorkan.*
-Honnan a búbánatos, jó büdös francból kerültek ide orkok?!
*Felháborodása jogos. Az eddigi békés útvonalába holmi zöldbőrűek rondítanak bele.*
-Készüljetek, meglepetést kaptunk.
*Adja ki az utasítást az őröknek, azok pedig nem is késlekednek. Mindegyikőjük kezében számszeríj villan, felsorakoznak az első szekér két oldalára, és a fegyverben közeledő orkok felé irányozzák.*
*Miwa riadtan les ki a ponyva alól, megpróbálva kitalálni mi történt már megint? Szerencséjére éppen végig nézheti a gnóm alkudozását, majd elcsípését is, már ha sikerül. Ha így van, a megkötözöttet épp annak a szekérnek a végébe dobják fel, amelyen ő is ül. Ez a harmadik a sorban. Ujjai gyorsan mozdulnak, és ugyanazt teszi, mint korábban lelőtt sorstársa. A vékony ujjak hamar megoldják a csomót, és mivel az őrök mással vannak elfoglalva, ha a gnóm a szekérre került, hát odalopakodik hozzá, s megpróbálja annak kötelékeit is leszedni. Ha nincs ott a gnóm, akkor persze mást fog tenni.*
*A testes férfi megvárja, míg az orkok kicsivel közelebb érnek, majd feláll a szekéren, és kiereszti a torkát.*
-Üdvözöllek benneteket Urak! ~Nyavalyás zöldbőrű csürhe!~ Segíthetünk valamiben? Békés kereskedők vagyunk, és Arthenioron át a Kikötőbe tartunk.
*Ha egy módja van rá, elkerülné a harcot az orkokkal. Nagyobb veszteség is érheti, mint az az egy lelőtt rabszolga. Már pedig neki a haszon mindennél előrébb való.*
1092. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-03-31 10:22:45
Üzenet elküldve: 2016-03-31 10:22:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Zagurraz elő horda, és a többiek//
//Leginkább Lahut részére//
*Hallgatja a másikat, s közben gondolkozik. Olyan dolgokról beszél Lahut, ami túlmutat eddigi gondolatmenetén. A szinte lehetetlen kategóriába tudná sorolni ezeket az álmokat. Tény hogy jól forgatja a másik a szavakat. De Hagrar azt érzi, hogy a lelke még szűz. Nem rongyolt bele senki, nem harcolt még igazi csatában, amikor okádnod kell a saját véredtől mert már annyit lenyeltél. Amikor az ellenség pofájába mászol és az elemi erő győzedelmeskedik az erősebb félnél. Ezek a dolgok olyan történések egy élet során ami kiöli belőle az olyan hiábavaló ábrándozást, mint amit Lahut is tesz. Hagrar nem vár el a világtól túl sokat. Egyszerűen, helyet akar magának és az orkoknak a világban. Ha ez teljesül már bármi megtörténhet. De ez teljesüljön. Nem nagy álmok ezek ahhoz képest amit Lahut felfest. De nem rest a vezér megválaszolni ezeket a kételyeket sem. Amint kiürült a pohár, megtörli pofázmányát és válaszol.*
-Drága barátom! Megértelek. *Tenné a másik vállára a kezét.* -De tudnod kell, fiatal vagy még! S mint mondtad nem találkoztál eddig a népeddel! Ismerd őket meg, ismerd meg néped hagyományait. És megtudod, hogy sokkal jobban állunk a szellemekhez, és tiszteljük a vadakat amit ők adnak nekünk. Mint mondtad ennünk kell! A bestiák kik ránk támadnak, azoknak meg kell halniuk. Vagy mi vészünk el. Sok dologban jól beszélsz, de másokban túlbuzgó vagy. Sok csatát megéltem már! Harcoltam fajtámmal is a túlélésért küzdve északon. De hogy a medve és a tigris, egy helyen. Az ebben a világban nem lehetséges. Túl mocskos a világ, túlságosan elferdültek az erények. Eltorzultak a hagyományok. Rég a sámánjaink örömódákat zengtek egy kis esőért is. Most? Mindenkit fűt a bosszú. Akár egy veszett farkas a barlangban. Kimenni nem mer, de ha bejön valaki azt széttépi. Túl sok a talán. *Ekkor levenné a válláról a kezét, és vizet nyújt neki.* -És igen a fajok tudnának egymással beszélni. De a fajoknak van hátterük! A fajoknak vannak hagyományaik. És legtöbbször a fajok mindig többet akarnak annál, amijük épp van. Lehet hogy ideig óráig, tömött hassal elviselik egymást a vadak. De ha már az egyik megéhezik, és nincs mit enni ismét egymásnak esnek. Van egy ember törzs! A Thargodar Vérszövetség. Nagy ork gyűlölő hírében vannak. S állítom, hogy fajtársaink akik épp Grombar kastélynál küzdenek a veszedelemmel, vállvetve harcolnak a Thargodarokkal. Mint mondottam, ideig óráig még működik is ez a dolog. De idővel kifogásokat keres az egyik a másik ellen. Vádolják egymást koholt bűnökért. S ismét folytatódik ott ahol abbamaradt. Egy békés világot létrehozni lehetetlen. Beszélni lehet! De mikor már nincs mit beszélni, ott jönnek előtérbe a tettek. S mint mondtam a holtakról, az nem változik. Harcoltam ellenük, és ha egy cseppnyi lélek is lenne bennük nem rohantak volna fejjel neki a jégfalnak. *Sóhajt egyet.* -Túl sok a talán! És vannak helyzetek mint például ez, hogy nincs idő átgondolni a cselekedetet! Dönteni kell, és rajtunk áll hogy az jó vagy rossz! Azt állítod, hogy rettegve élnek a holtak? Hisz mitől félnének? A haláltól? Nem éreznek fájdalmat, fáradságot! Nem vesznek levegőt! Nem esznek! Nem élnek! Mitől félnének? Úgy beszélsz a holtakról, mint valami ártatlan báránykákról! Nem azt mondom hogy botor dolog az ellenséget alábecsülni, és eszeveszett módjára irtani. De ők holtak! Pusztítanak mindenhol, és az élőket ölik! Ez itt ami számít! Az ilyen ellenséggel tárgyalni nem lehet! Mert nincs érdekében! Ölni akar, pusztítani! S ha nem állítjuk meg, mi is elveszünk! gondolhatsz rólam bármit, de egymagad nem tudod kifordítani a világot! Családok rettegnek, és menekülnek! Elhagyják otthonaikat, mert az élőholtak elveszik az életet! Szó szerint. Ezek után mégis mit lehetne tenni? Tárgyalni? Tedd azt! Tedd próbára a szerencsédet, és lehet hogy megúszod egy karddal a mellkasodban! De tudod mit! Ha sikerül rábukkanni az ellenségre, tedd őket próbára! Kérdezd meg mit akarnak! Nekem elég volt egyszer is hallani! "Adjátok meg magatokat, és csatlakozzatok." S a nemleges válaszra pedig nem volt más mint "pusztulj!" Ezek után nekem nincs több kérdésem az élőholtakkal kapcsolatban! Nem kiirtani kell őket kezdetben, hanem megállítani. S majd csak utána ütni a végsőt rájuk. De itt a megállítással is gondok vannak. Nemhogy az irtással. Gyengék az emberek! Elpuhultak. Sehol a becsület, a tisztesség. Arthenior a mocsok melegágya. Akár több száz harcos is ott tivornyázik a kocsmákban, és a bordélyházakban. És senkit se érdekel az, hogy szép lassan felégetnek mindent ami számukra kedves. Természetellenes igen! Ha ismernéd őseid szellemeit, akkor tudnád az igazságot. Ami nem él, annak nincs lelke. A mágia már csak egy eszköz, ami által lehet manipulálni, és mozgatni dolgokat, holtakat. Az anyafarkas is megvédi az övéit, ha valaki fenyegetést jelent. Hát én is megvédem a népem! Az élőholtak fenyegetést jelentenek. Ha nem nyomulnának előre, és maradnának a helyükön, még nem is zavarnának annyira. De nem Támadnak, és pusztítanak. Ezt meg kell állítani. Lehet hogy vannak akik elmenekülnek, és rettegve várják mikor éri el őket a halál. De mi nem! Ha kell harcolunk, ha kell meghalunk! Ez az élet rendje! És a Holtaknak nincs helyük. De ha már így gondolkozol, a holtak ha lenne agyuk, lelkük! Akkor miért nincsenek egyediek közöttük. Mind úgy mozog, mind úgy hörög mint a többi. Nem beszélnek, és nem kímélnek senkit! Már csak azt várom, mikor lesz tele az erdő élőholt állatokkal. Mert akkor ennünk se lesz mit! És végleg elpusztulunk. Mert bizony ezt is felvetem ha itt tartunk! Őzek, szarvasok, és minden állat. Nem kegyelmeznek ezek senkinek, és semminek. És teljesen életképtelenek, mert holtak.*Kis hatásszünet, mert a kettő nem épp ugyan az a téma.*
-Tűzdalklán! A tűzdal klán egy név. Számodra valóban csak egy név, de számunkra egy eszme! Egy lélek! Egy tűz, ami megdobogtatja a harcos szívét! Egy dal mi jókedvre derít! Egy dal mi harcba hív! A tűzdal klán nem egy bélyeg! Hanem egy olyan eszme, egy olyan jövőkép amiért érdemes harcolni! Teljes jog az életre! Félelmet csupán azok érezhetnek a név hallatán, akik eddig megtapostak, és a sárba döngöltek minket. De a tűzdal klánt nem lehet csak úgy eltiporni. Mikor az ellenség szemébe nézek, nem látok mást mint félelmet! S néz bele testvéreink szemébe! Nézz az enyémbe! Mit látsz? Elszántság! Elszántság egy olyan jövő iránt ami nem csak az orkkoknak kedvez! Nézd meg! *Mutat épp Ranára, és Wilrosra.* -Ha ők velünk tartanak, attól még emberek, és törpék lesznek. A tűzdal viszont ott lesz a szívükben! Legyen bármily vészterhes idő, vagy csata. Mi nem adjuk fel önnön valónkat, csak hogy élhessünk! Ha kell hát meghalunk! Mert ez a sorsunk! Ha nem lenne cél az életben! Nem lenne miért élni! Vágyom egy jobb jövőre! Egy szebb világra, ahol nem kell attól tartani, ki mikor döf hátba egy késsel! De ez az álom még meg sem született, nem hogy működik! S ha már mindenki egy eszmét vall. Talán lehet béke. De amíg népek küzdenek egymás ellen, földért, és anyagi javakért. Addig nem. Bölcs vagy, ezt elismerem! De még inkább sebezhető is. Az álmod őrizd meg, és kívánom hogy teljesüljön! De ehhez az eszméhez nem elég egy, vagy két személy. Hanem több ezer! Nem mindenki értené mit is akarsz ezzel elérni! Sokak fenyegetésnek gondolnának! És vadásznának rád! Nem mindenki van olyan kapcsolatban népével mint én magam! Van ki zsarnokként irányít, és nem foglalkozik senkivel csak önnön kívánságaival. Fiatal vagy még a halálhoz! Őrizd meg magad a jövőnek! Igazad van! Máshogy nézek innentől az ellenségre! De a szenvedélyes harc, a biztos harc. Az érzelmek fejezik ki a harcos gyengeségét, és erejét. Ha mi orkok érzéstelen módon harcolnánk, elveszne maga a faj.
//Zagurraz elő horda, és a többiek//
//Az ork barlangtól nem messze//
*Mikor Urbug Shakult választja első ellenfélként Hagrar megörvendezik. Végre láthat egy igen érdekes harcot. Persze majd ő bírálja a küzdelmet ettől nem kell félni. Több mint valószínű, hogy a törpe pedig Narhgubot fogja kiválasztani. Az is bizony érdekes küzdelem lesz. Elvégre Wilros egy testőr szerű edzett törpe. Viszont Nar pedig egy erős ork, aki nem épp a szavak orkja. Elég vegyes lesz a küzdelem, de a vezér igencsak kíváncsi hogy mi fog kisülni a dologból. A vezér nem foglal helyet az asztalnál. Nem eszik, és nem iszik szeszt. Ennyivel megtiszteli a többieket. Rana felé néz, míg a fiúk körözgetnek egymás mellett. Majd idővel magához inti.* -Vándor! Gyere közelebb! *Mondja a nőnek egész nyugodt hangnemben, majd őt is megostorozza kérdésekkel.* -Mondd csak! Nem harcolni jöttél, talán nem is enni! Akkor mi cél vezérelt, hogy velünk tarts? Mi az oka annak, hogy visszatértél? Az amulettet el is dobhattad volna! Sőt, nem is kellett volna megkeresned. Miért tetted mindezt? Mi a célod azzal, hogy számomra bizonyítod a szavad? Mit vársz tőlem? *Ismét elég sok kérdést tett fel, és nem is hiába. Ismeri már félig-meddig Ranát. Tudja hogy nem a szavak embere. Így sok mindent kérdez az ork. Talán akkor majd válaszol neki a vándor, hosszasabban. Mellesleg távolról sem tolakodó. Sokkal inkább kíváncsi. Nem gondolta volna hogy Rana megteszi amire kérte. Sőt még az amulettet is visszahozza. Furcsa dolgok ezek, amikor elképzelsz egy képet a fajról. És azt a veled találkozó személyek formálják. Rana ilyen téren kellemes meglepetést okozott Hagrarnak.*
Kezdődjék hát a harc!
Győzzön az erősebb, vagy épp az ügyesebb!
*Ekkor viszont a horizonton megjelenik egy hosszú karaván. Harcosokat vél felfedezni. Lovasok vannak vagy egy tucatnyian. S ahogy haladnak egyre közelebb, bizony Hagrarnak is feltűnik a dulakodás. Vagy inkább a hajsza. Mikor a vezér látja, hogy a hajszolót leszúrták bizony akkor áll neki villogni a belső vészjelző. A bosszantó az, hogy épp az orkok barlangja felé haladnak. Erre pedig Hagrar nem számított. A harc elkezdődött, és mindenki készülődik a nagy lakomára. Viszont Hagrar nem szeretné, hogy a harcképtelenek is láthatók legyenek. Tudja jól, itt harc lesz, nem is akár milyen. * -Narhgub! készülj! Urbug! Shakul! Ti is! Társaságunk van! A viadal most elmarad! Ezek kereskedők! Rabszolga kereskedők! De mi a francot keresnek itt? Nem lényeg! Csatasorba indulunk meg! Ezek nem szórakoznak az áruval, ott szúrta le az egyik szolgát! Rana tarts velünk, míg kiderítjük ezt a dolgot. Gyere te is, hátha tudsz velük beszélni, hogy engedjék szabadon a rabokat! *Mondja végül Lahutnak. Igaz elég abszurdnak tartja, de a lehetőséget megadja az orknak hogy képességeit latba vetve kipróbálja saját magát. A fiatalabb orkokat, öregeket, és az őrség tagját Hagrar beküldi a barlangba. Nehogy elcsatangoljon pár lovas, aztán csinálja itt a balhét. Hagrar kezébe véve a fegyverét, s pajzsát indul meg a karaván felé. Remélhetőleg a többiek is követik. Nem fog rohamozni, és még támadni se. Kíváncsi mit produkál majd Lahut. Lehet a végén még fel is adják magukat a lovasok. Bár azt Hagrar nem hinné el. Itt harc lesz annyi bizonyos. Rabszolgákat nem tarthatnak itt. Ezt még Hagrar se engedné meg. Legyen a szekéren valahány faj képviselője, akkor sem.*
A hozzászólás írója (Hagrar Kwor'ash Woriak) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.31 10:23:10
//Leginkább Lahut részére//
*Hallgatja a másikat, s közben gondolkozik. Olyan dolgokról beszél Lahut, ami túlmutat eddigi gondolatmenetén. A szinte lehetetlen kategóriába tudná sorolni ezeket az álmokat. Tény hogy jól forgatja a másik a szavakat. De Hagrar azt érzi, hogy a lelke még szűz. Nem rongyolt bele senki, nem harcolt még igazi csatában, amikor okádnod kell a saját véredtől mert már annyit lenyeltél. Amikor az ellenség pofájába mászol és az elemi erő győzedelmeskedik az erősebb félnél. Ezek a dolgok olyan történések egy élet során ami kiöli belőle az olyan hiábavaló ábrándozást, mint amit Lahut is tesz. Hagrar nem vár el a világtól túl sokat. Egyszerűen, helyet akar magának és az orkoknak a világban. Ha ez teljesül már bármi megtörténhet. De ez teljesüljön. Nem nagy álmok ezek ahhoz képest amit Lahut felfest. De nem rest a vezér megválaszolni ezeket a kételyeket sem. Amint kiürült a pohár, megtörli pofázmányát és válaszol.*
-Drága barátom! Megértelek. *Tenné a másik vállára a kezét.* -De tudnod kell, fiatal vagy még! S mint mondtad nem találkoztál eddig a népeddel! Ismerd őket meg, ismerd meg néped hagyományait. És megtudod, hogy sokkal jobban állunk a szellemekhez, és tiszteljük a vadakat amit ők adnak nekünk. Mint mondtad ennünk kell! A bestiák kik ránk támadnak, azoknak meg kell halniuk. Vagy mi vészünk el. Sok dologban jól beszélsz, de másokban túlbuzgó vagy. Sok csatát megéltem már! Harcoltam fajtámmal is a túlélésért küzdve északon. De hogy a medve és a tigris, egy helyen. Az ebben a világban nem lehetséges. Túl mocskos a világ, túlságosan elferdültek az erények. Eltorzultak a hagyományok. Rég a sámánjaink örömódákat zengtek egy kis esőért is. Most? Mindenkit fűt a bosszú. Akár egy veszett farkas a barlangban. Kimenni nem mer, de ha bejön valaki azt széttépi. Túl sok a talán. *Ekkor levenné a válláról a kezét, és vizet nyújt neki.* -És igen a fajok tudnának egymással beszélni. De a fajoknak van hátterük! A fajoknak vannak hagyományaik. És legtöbbször a fajok mindig többet akarnak annál, amijük épp van. Lehet hogy ideig óráig, tömött hassal elviselik egymást a vadak. De ha már az egyik megéhezik, és nincs mit enni ismét egymásnak esnek. Van egy ember törzs! A Thargodar Vérszövetség. Nagy ork gyűlölő hírében vannak. S állítom, hogy fajtársaink akik épp Grombar kastélynál küzdenek a veszedelemmel, vállvetve harcolnak a Thargodarokkal. Mint mondottam, ideig óráig még működik is ez a dolog. De idővel kifogásokat keres az egyik a másik ellen. Vádolják egymást koholt bűnökért. S ismét folytatódik ott ahol abbamaradt. Egy békés világot létrehozni lehetetlen. Beszélni lehet! De mikor már nincs mit beszélni, ott jönnek előtérbe a tettek. S mint mondtam a holtakról, az nem változik. Harcoltam ellenük, és ha egy cseppnyi lélek is lenne bennük nem rohantak volna fejjel neki a jégfalnak. *Sóhajt egyet.* -Túl sok a talán! És vannak helyzetek mint például ez, hogy nincs idő átgondolni a cselekedetet! Dönteni kell, és rajtunk áll hogy az jó vagy rossz! Azt állítod, hogy rettegve élnek a holtak? Hisz mitől félnének? A haláltól? Nem éreznek fájdalmat, fáradságot! Nem vesznek levegőt! Nem esznek! Nem élnek! Mitől félnének? Úgy beszélsz a holtakról, mint valami ártatlan báránykákról! Nem azt mondom hogy botor dolog az ellenséget alábecsülni, és eszeveszett módjára irtani. De ők holtak! Pusztítanak mindenhol, és az élőket ölik! Ez itt ami számít! Az ilyen ellenséggel tárgyalni nem lehet! Mert nincs érdekében! Ölni akar, pusztítani! S ha nem állítjuk meg, mi is elveszünk! gondolhatsz rólam bármit, de egymagad nem tudod kifordítani a világot! Családok rettegnek, és menekülnek! Elhagyják otthonaikat, mert az élőholtak elveszik az életet! Szó szerint. Ezek után mégis mit lehetne tenni? Tárgyalni? Tedd azt! Tedd próbára a szerencsédet, és lehet hogy megúszod egy karddal a mellkasodban! De tudod mit! Ha sikerül rábukkanni az ellenségre, tedd őket próbára! Kérdezd meg mit akarnak! Nekem elég volt egyszer is hallani! "Adjátok meg magatokat, és csatlakozzatok." S a nemleges válaszra pedig nem volt más mint "pusztulj!" Ezek után nekem nincs több kérdésem az élőholtakkal kapcsolatban! Nem kiirtani kell őket kezdetben, hanem megállítani. S majd csak utána ütni a végsőt rájuk. De itt a megállítással is gondok vannak. Nemhogy az irtással. Gyengék az emberek! Elpuhultak. Sehol a becsület, a tisztesség. Arthenior a mocsok melegágya. Akár több száz harcos is ott tivornyázik a kocsmákban, és a bordélyházakban. És senkit se érdekel az, hogy szép lassan felégetnek mindent ami számukra kedves. Természetellenes igen! Ha ismernéd őseid szellemeit, akkor tudnád az igazságot. Ami nem él, annak nincs lelke. A mágia már csak egy eszköz, ami által lehet manipulálni, és mozgatni dolgokat, holtakat. Az anyafarkas is megvédi az övéit, ha valaki fenyegetést jelent. Hát én is megvédem a népem! Az élőholtak fenyegetést jelentenek. Ha nem nyomulnának előre, és maradnának a helyükön, még nem is zavarnának annyira. De nem Támadnak, és pusztítanak. Ezt meg kell állítani. Lehet hogy vannak akik elmenekülnek, és rettegve várják mikor éri el őket a halál. De mi nem! Ha kell harcolunk, ha kell meghalunk! Ez az élet rendje! És a Holtaknak nincs helyük. De ha már így gondolkozol, a holtak ha lenne agyuk, lelkük! Akkor miért nincsenek egyediek közöttük. Mind úgy mozog, mind úgy hörög mint a többi. Nem beszélnek, és nem kímélnek senkit! Már csak azt várom, mikor lesz tele az erdő élőholt állatokkal. Mert akkor ennünk se lesz mit! És végleg elpusztulunk. Mert bizony ezt is felvetem ha itt tartunk! Őzek, szarvasok, és minden állat. Nem kegyelmeznek ezek senkinek, és semminek. És teljesen életképtelenek, mert holtak.*Kis hatásszünet, mert a kettő nem épp ugyan az a téma.*
-Tűzdalklán! A tűzdal klán egy név. Számodra valóban csak egy név, de számunkra egy eszme! Egy lélek! Egy tűz, ami megdobogtatja a harcos szívét! Egy dal mi jókedvre derít! Egy dal mi harcba hív! A tűzdal klán nem egy bélyeg! Hanem egy olyan eszme, egy olyan jövőkép amiért érdemes harcolni! Teljes jog az életre! Félelmet csupán azok érezhetnek a név hallatán, akik eddig megtapostak, és a sárba döngöltek minket. De a tűzdal klánt nem lehet csak úgy eltiporni. Mikor az ellenség szemébe nézek, nem látok mást mint félelmet! S néz bele testvéreink szemébe! Nézz az enyémbe! Mit látsz? Elszántság! Elszántság egy olyan jövő iránt ami nem csak az orkkoknak kedvez! Nézd meg! *Mutat épp Ranára, és Wilrosra.* -Ha ők velünk tartanak, attól még emberek, és törpék lesznek. A tűzdal viszont ott lesz a szívükben! Legyen bármily vészterhes idő, vagy csata. Mi nem adjuk fel önnön valónkat, csak hogy élhessünk! Ha kell hát meghalunk! Mert ez a sorsunk! Ha nem lenne cél az életben! Nem lenne miért élni! Vágyom egy jobb jövőre! Egy szebb világra, ahol nem kell attól tartani, ki mikor döf hátba egy késsel! De ez az álom még meg sem született, nem hogy működik! S ha már mindenki egy eszmét vall. Talán lehet béke. De amíg népek küzdenek egymás ellen, földért, és anyagi javakért. Addig nem. Bölcs vagy, ezt elismerem! De még inkább sebezhető is. Az álmod őrizd meg, és kívánom hogy teljesüljön! De ehhez az eszméhez nem elég egy, vagy két személy. Hanem több ezer! Nem mindenki értené mit is akarsz ezzel elérni! Sokak fenyegetésnek gondolnának! És vadásznának rád! Nem mindenki van olyan kapcsolatban népével mint én magam! Van ki zsarnokként irányít, és nem foglalkozik senkivel csak önnön kívánságaival. Fiatal vagy még a halálhoz! Őrizd meg magad a jövőnek! Igazad van! Máshogy nézek innentől az ellenségre! De a szenvedélyes harc, a biztos harc. Az érzelmek fejezik ki a harcos gyengeségét, és erejét. Ha mi orkok érzéstelen módon harcolnánk, elveszne maga a faj.
//Zagurraz elő horda, és a többiek//
//Az ork barlangtól nem messze//
*Mikor Urbug Shakult választja első ellenfélként Hagrar megörvendezik. Végre láthat egy igen érdekes harcot. Persze majd ő bírálja a küzdelmet ettől nem kell félni. Több mint valószínű, hogy a törpe pedig Narhgubot fogja kiválasztani. Az is bizony érdekes küzdelem lesz. Elvégre Wilros egy testőr szerű edzett törpe. Viszont Nar pedig egy erős ork, aki nem épp a szavak orkja. Elég vegyes lesz a küzdelem, de a vezér igencsak kíváncsi hogy mi fog kisülni a dologból. A vezér nem foglal helyet az asztalnál. Nem eszik, és nem iszik szeszt. Ennyivel megtiszteli a többieket. Rana felé néz, míg a fiúk körözgetnek egymás mellett. Majd idővel magához inti.* -Vándor! Gyere közelebb! *Mondja a nőnek egész nyugodt hangnemben, majd őt is megostorozza kérdésekkel.* -Mondd csak! Nem harcolni jöttél, talán nem is enni! Akkor mi cél vezérelt, hogy velünk tarts? Mi az oka annak, hogy visszatértél? Az amulettet el is dobhattad volna! Sőt, nem is kellett volna megkeresned. Miért tetted mindezt? Mi a célod azzal, hogy számomra bizonyítod a szavad? Mit vársz tőlem? *Ismét elég sok kérdést tett fel, és nem is hiába. Ismeri már félig-meddig Ranát. Tudja hogy nem a szavak embere. Így sok mindent kérdez az ork. Talán akkor majd válaszol neki a vándor, hosszasabban. Mellesleg távolról sem tolakodó. Sokkal inkább kíváncsi. Nem gondolta volna hogy Rana megteszi amire kérte. Sőt még az amulettet is visszahozza. Furcsa dolgok ezek, amikor elképzelsz egy képet a fajról. És azt a veled találkozó személyek formálják. Rana ilyen téren kellemes meglepetést okozott Hagrarnak.*
Kezdődjék hát a harc!
Győzzön az erősebb, vagy épp az ügyesebb!
*Ekkor viszont a horizonton megjelenik egy hosszú karaván. Harcosokat vél felfedezni. Lovasok vannak vagy egy tucatnyian. S ahogy haladnak egyre közelebb, bizony Hagrarnak is feltűnik a dulakodás. Vagy inkább a hajsza. Mikor a vezér látja, hogy a hajszolót leszúrták bizony akkor áll neki villogni a belső vészjelző. A bosszantó az, hogy épp az orkok barlangja felé haladnak. Erre pedig Hagrar nem számított. A harc elkezdődött, és mindenki készülődik a nagy lakomára. Viszont Hagrar nem szeretné, hogy a harcképtelenek is láthatók legyenek. Tudja jól, itt harc lesz, nem is akár milyen. * -Narhgub! készülj! Urbug! Shakul! Ti is! Társaságunk van! A viadal most elmarad! Ezek kereskedők! Rabszolga kereskedők! De mi a francot keresnek itt? Nem lényeg! Csatasorba indulunk meg! Ezek nem szórakoznak az áruval, ott szúrta le az egyik szolgát! Rana tarts velünk, míg kiderítjük ezt a dolgot. Gyere te is, hátha tudsz velük beszélni, hogy engedjék szabadon a rabokat! *Mondja végül Lahutnak. Igaz elég abszurdnak tartja, de a lehetőséget megadja az orknak hogy képességeit latba vetve kipróbálja saját magát. A fiatalabb orkokat, öregeket, és az őrség tagját Hagrar beküldi a barlangba. Nehogy elcsatangoljon pár lovas, aztán csinálja itt a balhét. Hagrar kezébe véve a fegyverét, s pajzsát indul meg a karaván felé. Remélhetőleg a többiek is követik. Nem fog rohamozni, és még támadni se. Kíváncsi mit produkál majd Lahut. Lehet a végén még fel is adják magukat a lovasok. Bár azt Hagrar nem hinné el. Itt harc lesz annyi bizonyos. Rabszolgákat nem tarthatnak itt. Ezt még Hagrar se engedné meg. Legyen a szekéren valahány faj képviselője, akkor sem.*
A hozzászólás írója (Hagrar Kwor'ash Woriak) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.31 10:23:10
1091. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-03-30 23:53:51
Üzenet elküldve: 2016-03-30 23:53:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Zagurraz elő horda, és a többiek//
*A rövid társalgást követően tovább folytatják útjukat. Rana válaszára már nem mond semmit, s mivel futás közben nem is tudna kivel beszélgetni, így inkább arra koncentrál, hogy elől maradjon.
A sík terepen haladva beesteledik mire elérik céljukat, egy barlangot, ami előtt egy tucatnyi ork áll őrt, s mögöttük felbukkannak a barlanglakói is. Asszonyok, kölkök, idősek. Egyikőjük sem tartozik bele az ő érdekeltségébe. Egyikőjük friss vizet nyújt át neki, melyet elvesz, s köszönetképp morran egyet adakozójának. Ő maga is elfáradt kissé az egész délutános futásba, így lerogy kissé, hogy kifújja magát. A többiek többsége is így cselekszik, s amíg Hag az őrökkel beszél, mindenki némán álldogál, vagy épp üldögél a helyén. Hagrar bevezeti őket a barlangba, ahol bemutatja nekik az Ördög Kört. Mindenki csendben figyel, míg a vezető elmagyarázza a szabályokat, majd utasítja Wilrost és Urbugot, hogy lépjenek a körbe és hívják ki ellenfelüket. Shakul már előre tudja, Urbug kit fog választani, így meg sem lepődik mikor hozzáfordul szavaival. Habár Narhgub már fel van villanyozva, így Shakul neki intézi következő szavait:*
- Bocs, testvér, de ezt a nyüzüge orkot bízd rám. Addig teszteld a törpünket! *S miközben a kör felé közeledik rávigyorog Urbugra.*
- Csak aztán meg ne vágd magad azzal a halfilézővel, kapitány! Ugye tudod, hogy ha most kikapsz, akkor nem küzdhetsz meg Hagrarral?
*Most már röhög, s így lép be a körbe is. Nem nézi ki Urbugból, hogy tisztán küzdene, így egyből mindkét kardját előhúzza oldaláról.
Egy darabig farkasszemet néz a másikkal, majd szép lassan el kezd oldalirányba körözni. Ha a másik is ekképp tesz, úgy vár, vár egy esélyre, s ha meglátja azt, előreront, s bal kezében lévő rövid kardját a másik mellkasa felé döfi, míg a másik kezével egy esetleges támadástól tartva a hasa elé húzza rövid kardja ikertestvérét.
Ha Urbug nem megy bele a játékba, úgy egy darabig méregeti, majd előrébb lép az ellenfele felé, és egyik kardját a vízi ork szablyájának üti, próbálván azt erőből kimozdítani egyensúlyából, s lábával gyomra irányába rúg egyet.*
*A rövid társalgást követően tovább folytatják útjukat. Rana válaszára már nem mond semmit, s mivel futás közben nem is tudna kivel beszélgetni, így inkább arra koncentrál, hogy elől maradjon.
A sík terepen haladva beesteledik mire elérik céljukat, egy barlangot, ami előtt egy tucatnyi ork áll őrt, s mögöttük felbukkannak a barlanglakói is. Asszonyok, kölkök, idősek. Egyikőjük sem tartozik bele az ő érdekeltségébe. Egyikőjük friss vizet nyújt át neki, melyet elvesz, s köszönetképp morran egyet adakozójának. Ő maga is elfáradt kissé az egész délutános futásba, így lerogy kissé, hogy kifújja magát. A többiek többsége is így cselekszik, s amíg Hag az őrökkel beszél, mindenki némán álldogál, vagy épp üldögél a helyén. Hagrar bevezeti őket a barlangba, ahol bemutatja nekik az Ördög Kört. Mindenki csendben figyel, míg a vezető elmagyarázza a szabályokat, majd utasítja Wilrost és Urbugot, hogy lépjenek a körbe és hívják ki ellenfelüket. Shakul már előre tudja, Urbug kit fog választani, így meg sem lepődik mikor hozzáfordul szavaival. Habár Narhgub már fel van villanyozva, így Shakul neki intézi következő szavait:*
- Bocs, testvér, de ezt a nyüzüge orkot bízd rám. Addig teszteld a törpünket! *S miközben a kör felé közeledik rávigyorog Urbugra.*
- Csak aztán meg ne vágd magad azzal a halfilézővel, kapitány! Ugye tudod, hogy ha most kikapsz, akkor nem küzdhetsz meg Hagrarral?
*Most már röhög, s így lép be a körbe is. Nem nézi ki Urbugból, hogy tisztán küzdene, így egyből mindkét kardját előhúzza oldaláról.
Egy darabig farkasszemet néz a másikkal, majd szép lassan el kezd oldalirányba körözni. Ha a másik is ekképp tesz, úgy vár, vár egy esélyre, s ha meglátja azt, előreront, s bal kezében lévő rövid kardját a másik mellkasa felé döfi, míg a másik kezével egy esetleges támadástól tartva a hasa elé húzza rövid kardja ikertestvérét.
Ha Urbug nem megy bele a játékba, úgy egy darabig méregeti, majd előrébb lép az ellenfele felé, és egyik kardját a vízi ork szablyájának üti, próbálván azt erőből kimozdítani egyensúlyából, s lábával gyomra irányába rúg egyet.*
1090. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-03-30 22:13:50
Üzenet elküldve: 2016-03-30 22:13:50
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az ork barlangtól nem messze//
*Igen biztos, hogy erre kell menni. Azért biztos mert ő azt mondta. Már halad egy ideje, de ez persze be volt tervezve. Nem érhet ugyebár egy nap alatt Artheniorból a karavánpihenőbe, a világ azért nem ennyire kicsi, és mivel senki nincs a közelében, ami ugyebár csak egy kicsit érdekesebb annál mint amikor van. Így eléggé unatkozik az út során, így kénytelen fejében újra és újra valami elfoglaltságot találni a már régebbi kérdések közül. Szerencséje, hogy ha nem lát semmit az legalább azt jelenti, hogy semmi nem vonja el a figyelmét saját gondolatairól.*
-Üdv urak. ~Még hogy urak.~ *Közli az első emberekkel akikkel találkozik. Valami lovas banda szekerekkel meg mi egyébbel. Ahogy elnézi jól fel vannak pakolva és fegyverezve. Ők vele ellentétben nyilván tartanak ennek a földnek az élő és halott lakóitól.*
-Mondják nem vinnének el engem egy darabon... Hát persze, hogy elvisznek, majd kapnak érte valami csecsebecsét, a fenébe is. Meg legalább elmondhatják magukról, hogy egy hozzám hasonló kiváló személyt volt alkalmuk szállítani. Fer ajánlat nem?
*Kérdezi oldalára tett kézzel amikor is oldalt megpillant egy halottat. Nem nehéz megpillantani hisz nem nagyon rejtegetik sőt úgy néz ki épp most ölték le a szerencsétlent. Ahogy elnézi valami rabszolga lehetett, meggyötört, lesoványodott, de szikár. Nem sokáig nézi épp csak egy pillanatig miközben lassan elcsücsöríti a száját, bár a fene se tudhatja, hogy ez mit jelent.*
-Nem akarok beleszólni a munkájukba, de hallottak már a kötélről? *Kérdezi őszintén a kocsin és lovakon ülőket.*
-Remekül rögzíti az árut. Ládákat, zsákokat, élőállatot. Akkor nem potyog csak úgy le szekérről és épségben marad. *Gesztikulálja erősen, mintha csak tanítani akar valami újat ezeknek a kereskedőknek. Őt aztán nem zavarja csináljanak egymással amit akarnak, kereskedjenek, meg öljék egymást, csak ne ilyen ostobán a fenébe is.*
-Egy pillanat... *Közli elkerekedő szemekkel mielőtt azoknak lenne akár egy pillanata is megszólalni.*
-Maguk nem is északra tartanak. Maguk Artheniorba mennek. Phejj, és én még majdnem felszálltam a szekerükre. Te jó ég... Micsoda világ... *A zsörtölődésből hamarosan motyogás lesz, miközben a gnóm az arany zsebóráját nézegetve megpróbál továbbhaladni. Épp elég időt fecsérelt el erre a fene nagy semmire ami a város és a karavánpihenő között van.*
*Igen biztos, hogy erre kell menni. Azért biztos mert ő azt mondta. Már halad egy ideje, de ez persze be volt tervezve. Nem érhet ugyebár egy nap alatt Artheniorból a karavánpihenőbe, a világ azért nem ennyire kicsi, és mivel senki nincs a közelében, ami ugyebár csak egy kicsit érdekesebb annál mint amikor van. Így eléggé unatkozik az út során, így kénytelen fejében újra és újra valami elfoglaltságot találni a már régebbi kérdések közül. Szerencséje, hogy ha nem lát semmit az legalább azt jelenti, hogy semmi nem vonja el a figyelmét saját gondolatairól.*
-Üdv urak. ~Még hogy urak.~ *Közli az első emberekkel akikkel találkozik. Valami lovas banda szekerekkel meg mi egyébbel. Ahogy elnézi jól fel vannak pakolva és fegyverezve. Ők vele ellentétben nyilván tartanak ennek a földnek az élő és halott lakóitól.*
-Mondják nem vinnének el engem egy darabon... Hát persze, hogy elvisznek, majd kapnak érte valami csecsebecsét, a fenébe is. Meg legalább elmondhatják magukról, hogy egy hozzám hasonló kiváló személyt volt alkalmuk szállítani. Fer ajánlat nem?
*Kérdezi oldalára tett kézzel amikor is oldalt megpillant egy halottat. Nem nehéz megpillantani hisz nem nagyon rejtegetik sőt úgy néz ki épp most ölték le a szerencsétlent. Ahogy elnézi valami rabszolga lehetett, meggyötört, lesoványodott, de szikár. Nem sokáig nézi épp csak egy pillanatig miközben lassan elcsücsöríti a száját, bár a fene se tudhatja, hogy ez mit jelent.*
-Nem akarok beleszólni a munkájukba, de hallottak már a kötélről? *Kérdezi őszintén a kocsin és lovakon ülőket.*
-Remekül rögzíti az árut. Ládákat, zsákokat, élőállatot. Akkor nem potyog csak úgy le szekérről és épségben marad. *Gesztikulálja erősen, mintha csak tanítani akar valami újat ezeknek a kereskedőknek. Őt aztán nem zavarja csináljanak egymással amit akarnak, kereskedjenek, meg öljék egymást, csak ne ilyen ostobán a fenébe is.*
-Egy pillanat... *Közli elkerekedő szemekkel mielőtt azoknak lenne akár egy pillanata is megszólalni.*
-Maguk nem is északra tartanak. Maguk Artheniorba mennek. Phejj, és én még majdnem felszálltam a szekerükre. Te jó ég... Micsoda világ... *A zsörtölődésből hamarosan motyogás lesz, miközben a gnóm az arany zsebóráját nézegetve megpróbál továbbhaladni. Épp elég időt fecsérelt el erre a fene nagy semmire ami a város és a karavánpihenő között van.*
1089. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-03-30 21:14:33
Üzenet elküldve: 2016-03-30 21:14:33
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zirrah//
*Worgh nyilván felrántja a földről a nőstényt, bár egy pillanatig eljátszik a gondolattal, hogy pusztán a móka kedvéért elengedi a kezét, hadd essen vissza a porba, az iménti incidensért, de végül úgy határoz, hogy már elégtételt vett érte.*
-Úgy érted, egy klánban, ahol mindenkinek megvan a helye? Nem. *válaszol a kérdésre, nem mintha Zirraht valóban érdekelné, hogy Worgh hol és milyen körülmények között nevelkedett, s a kérdés nem költői lett volna. Ami azt illeti, a hím számára a törzsi hierarchia nem jelent túl sokat önmagában nézve. Van egy vezér, akinek a személye összefogja a többit, s jelen esetben ez alkalmasint Hagrar. Ha ő nem volna, akkor a többiek sem lennének itt, s ennek okán Zirrah bátyjának igen nagy felelősség nyomja a vállát. Felelősséggel tartozik mindenki iránt, aki úgy döntött, követi őt, s Worgh őszintén reméli, hogy Hagrar nem feledkezik meg erről.*
-Namert? Még a végén csúnyán nézel rám? *húzza el a száját. Úgysem fogja megállni, hogy ne "incselkedjen" a nősténnyel, most meg már aztán csak azért sem. Annak ajánlata azonban egészen elfogadható, még akkor is, ha a hím alapvetően nem különösebben gyakorlott vadász. Azért még egy lándzsát el tud hajítani, de ha kell, puszta kézzel is kettészed egy vaddisznót.*
-Abban látod majdnem biztos vagyok. *ért egyet a nősténnyel, szerinte is akad olyan versenyszám, amiben toronymagasan a hím fölé kerekedne.*
-Mindenki jó valamiben. Még te is. *vigyorog rá pimaszul, de azért elmegy és szerez magának egy lándzsát, biztos ami biztos, aztán részéről indulhatnak.*
//Zirrah//
*Worgh nyilván felrántja a földről a nőstényt, bár egy pillanatig eljátszik a gondolattal, hogy pusztán a móka kedvéért elengedi a kezét, hadd essen vissza a porba, az iménti incidensért, de végül úgy határoz, hogy már elégtételt vett érte.*
-Úgy érted, egy klánban, ahol mindenkinek megvan a helye? Nem. *válaszol a kérdésre, nem mintha Zirraht valóban érdekelné, hogy Worgh hol és milyen körülmények között nevelkedett, s a kérdés nem költői lett volna. Ami azt illeti, a hím számára a törzsi hierarchia nem jelent túl sokat önmagában nézve. Van egy vezér, akinek a személye összefogja a többit, s jelen esetben ez alkalmasint Hagrar. Ha ő nem volna, akkor a többiek sem lennének itt, s ennek okán Zirrah bátyjának igen nagy felelősség nyomja a vállát. Felelősséggel tartozik mindenki iránt, aki úgy döntött, követi őt, s Worgh őszintén reméli, hogy Hagrar nem feledkezik meg erről.*
-Namert? Még a végén csúnyán nézel rám? *húzza el a száját. Úgysem fogja megállni, hogy ne "incselkedjen" a nősténnyel, most meg már aztán csak azért sem. Annak ajánlata azonban egészen elfogadható, még akkor is, ha a hím alapvetően nem különösebben gyakorlott vadász. Azért még egy lándzsát el tud hajítani, de ha kell, puszta kézzel is kettészed egy vaddisznót.*
-Abban látod majdnem biztos vagyok. *ért egyet a nősténnyel, szerinte is akad olyan versenyszám, amiben toronymagasan a hím fölé kerekedne.*
-Mindenki jó valamiben. Még te is. *vigyorog rá pimaszul, de azért elmegy és szerez magának egy lándzsát, biztos ami biztos, aztán részéről indulhatnak.*
1088. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-03-30 20:17:25
Üzenet elküldve: 2016-03-30 20:17:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Az ork barlangtól nem messze//
*Nyolc társzekérből álló karaván kanyarog kínkeserves lassúsággal a puszta füves útjain. Jelöletlen ösvények, láthatatlan útjelzők irányítják a hajtókat. Hangos kurjantások, ostorcsattogás kíséri, és valami különös tompa morajlás. A szekerek mellett legalább tucatnyi felfegyverzett lovas halad, időnként lemaradva, megkerülve a karavánt, majd újra az élre ugratva. Felügyelnek. Leginkább az árura, mely a ponyvák alatt található. Némelyiken csak ládák, zsákok sorakoznak, de a legtöbbön elgyötört alakok zötykölődnek. A ponyvák alatt a szag olykor elviselhetetlenné válik, míg nem sikerül kiszellőztetni kicsit. Ám a visszahulló ponyva újra elállja a levegő útját.
Az egyik ilyen társzekér elejében Miwa kuporog. Bak csuklóját a szekér egyik lécéhez kötözték. Kopott vászon inget visel, és kopott szoknyát, elhasznált bőrcipőt. Fején kendő, vállán rongyos köpeny. Ennyi az, mi az időjárástól védi. Fejét felkötözött karjára hajtja, és csukott szemmel próbál aludni kicsit.
Nem régen indultak el a déli pihenőből, és a felügyelők nem óvatoskodtak az "áruval". Vállán és hátán, több vörös csík is jelzi ezt. Pedig csak egy kis vizet szeretett volna még. S hogy mennyire szomjas, azt kicserepesedett ajkairól lehet leolvasni.
Több hete úton vannak már, s bizony a Karavánpihenőn történtek miatt késlekedni kényszerültek a hágókon. De most legalább már haladnak dél felé, ahol talán nem lesz olyan hideg.
Miwa abban reménykedik, hogy megfelelő gazdának adják el.*
-Miwa.
*Suttogó, gyönge hang szólítja a közelből. Felemeli a fejét és odapillant. Idősebb embernő ül vele szemben, kinek ölében egy öt éves forma fiúcska alszik.*
-Miwa, ha meghalnék, gondot fordítanál Jenokra?
*Hogy a nőé-e a gyermek, vagy ő maga is csak befogadta, azt Miwa nem tudja, de az tény, ragaszkodnak egymáshoz. Biccent egyet. Ha lehetősége lesz rá, és a dolgok akképpen alakulnak, hát vigyázni fog Jenokra. A fiúcska szintén félvér, mint ő, szőke, fürtös hajú gyermek.
Váratlanul hangos kiáltozás támad a karaván elejénél, az ostorok veszettül csattognak, a lovasok össze-vissza vágtáznak, majd megindulnak egyenesen. Miwa megpróbál kilesni a megtorpanó szekér ponyvája alól. Fejét kidugja, megcsapja a pusztán száguldó friss szél. Jól esik neki, mélyet szív a levegőből. Tekintete közben követi az egyik őrt. Az egyik szekérről egy férfi rab lépett meg, őt üldözik. Egy másik őr megállítja lovát, számszeríjával megcélozza a menekülőt, és lő. A vessző a háta közepén találja el az embert, aki felsikolt, majd hasra vágódik a porban, és nem mozdul többé.
Halálra váltan ül vissza a fenekére, és zihálva pillant a másik nőre, ki riadtan szorítja magához a kisfiút. Miwa megcsóválja a fejét, jadeszín íriszeiből könnyek csordulnak alá.
Újra rá kell ébrednie, őreik könyörtelenek. Ha nem hoznak hasznot a számukra, akkor másnak se hozzanak, de a szabadságukat sem adják vissza.
Visszahajtja fejét a karjára, és némán sír. Vállai, mellkasa nem is mozdul szinte. Megtanult már észrevétlen maradni.*
*Nyolc társzekérből álló karaván kanyarog kínkeserves lassúsággal a puszta füves útjain. Jelöletlen ösvények, láthatatlan útjelzők irányítják a hajtókat. Hangos kurjantások, ostorcsattogás kíséri, és valami különös tompa morajlás. A szekerek mellett legalább tucatnyi felfegyverzett lovas halad, időnként lemaradva, megkerülve a karavánt, majd újra az élre ugratva. Felügyelnek. Leginkább az árura, mely a ponyvák alatt található. Némelyiken csak ládák, zsákok sorakoznak, de a legtöbbön elgyötört alakok zötykölődnek. A ponyvák alatt a szag olykor elviselhetetlenné válik, míg nem sikerül kiszellőztetni kicsit. Ám a visszahulló ponyva újra elállja a levegő útját.
Az egyik ilyen társzekér elejében Miwa kuporog. Bak csuklóját a szekér egyik lécéhez kötözték. Kopott vászon inget visel, és kopott szoknyát, elhasznált bőrcipőt. Fején kendő, vállán rongyos köpeny. Ennyi az, mi az időjárástól védi. Fejét felkötözött karjára hajtja, és csukott szemmel próbál aludni kicsit.
Nem régen indultak el a déli pihenőből, és a felügyelők nem óvatoskodtak az "áruval". Vállán és hátán, több vörös csík is jelzi ezt. Pedig csak egy kis vizet szeretett volna még. S hogy mennyire szomjas, azt kicserepesedett ajkairól lehet leolvasni.
Több hete úton vannak már, s bizony a Karavánpihenőn történtek miatt késlekedni kényszerültek a hágókon. De most legalább már haladnak dél felé, ahol talán nem lesz olyan hideg.
Miwa abban reménykedik, hogy megfelelő gazdának adják el.*
-Miwa.
*Suttogó, gyönge hang szólítja a közelből. Felemeli a fejét és odapillant. Idősebb embernő ül vele szemben, kinek ölében egy öt éves forma fiúcska alszik.*
-Miwa, ha meghalnék, gondot fordítanál Jenokra?
*Hogy a nőé-e a gyermek, vagy ő maga is csak befogadta, azt Miwa nem tudja, de az tény, ragaszkodnak egymáshoz. Biccent egyet. Ha lehetősége lesz rá, és a dolgok akképpen alakulnak, hát vigyázni fog Jenokra. A fiúcska szintén félvér, mint ő, szőke, fürtös hajú gyermek.
Váratlanul hangos kiáltozás támad a karaván elejénél, az ostorok veszettül csattognak, a lovasok össze-vissza vágtáznak, majd megindulnak egyenesen. Miwa megpróbál kilesni a megtorpanó szekér ponyvája alól. Fejét kidugja, megcsapja a pusztán száguldó friss szél. Jól esik neki, mélyet szív a levegőből. Tekintete közben követi az egyik őrt. Az egyik szekérről egy férfi rab lépett meg, őt üldözik. Egy másik őr megállítja lovát, számszeríjával megcélozza a menekülőt, és lő. A vessző a háta közepén találja el az embert, aki felsikolt, majd hasra vágódik a porban, és nem mozdul többé.
Halálra váltan ül vissza a fenekére, és zihálva pillant a másik nőre, ki riadtan szorítja magához a kisfiút. Miwa megcsóválja a fejét, jadeszín íriszeiből könnyek csordulnak alá.
Újra rá kell ébrednie, őreik könyörtelenek. Ha nem hoznak hasznot a számukra, akkor másnak se hozzanak, de a szabadságukat sem adják vissza.
Visszahajtja fejét a karjára, és némán sír. Vállai, mellkasa nem is mozdul szinte. Megtanult már észrevétlen maradni.*
1087. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-03-30 15:09:55
Üzenet elküldve: 2016-03-30 15:09:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Zagurraz elő horda, és a többiek//
//Leginkább Hagrar részére//
*Félreértették. Nem mindenben, sőt, mondandója nagy része meglepően megértő fülekre talált, de úgy hallja hogy más is kijött a szavaiból mint amit ő szeretett volna beléjük tenni. Nem hibáztatja ezért a vezért, ő fogalmazhatott rosszul. Emészti egy kicsit a hallottakat majd követi Hagrart asztalához.*
- Nem volt szándékom hogy mások bűnét rajtad kérjem számon és az embereket sem célom védeni. Mindkét oldal borzalmas dolgokat követett el igazságtalanul. Mások a szokások, más a külsőnk, talán belül is mások vagyunk, ezért volt a mészárlás. Az én célom az hogy végre mindenki túllásson a különbségeken, hogy békét mutassak ott ahol csak a háborút ismerik. Én ma láttam életemben először más orkot magamon kívül, csak a szóbeszédet ismertem saját fajomról, nem voltak előítéleteim csak reményeim. Remény, hogy a sok szörnyű mese ellenére olyat találok majd, mint te. Az emberek szörnyű oldalát már ismerem. De azt is ismerem hogy mennyi szépet tudnak tenni. Ahonnan én jövök, ott nem létezik gyűlölet. Ott a tigris és a medve is barátként élnek együtt. De másutt...
*Megcsóválja a fejét és arra fordul amerről idejöttek.*
- Pedig a népek még beszélni is tudnak egymással, gondolkodni, a jövőbe tervezni! Két teljesen különböző állat összebújva alszik hogy melegítsék egymást, akik meg különbnek tartják magukat az állatoknál, emberek, fekete elfek, orkok és a többi népek... Többségében csak az ellenséget látják mindenben ami más.
*Szomorú sóhajjal fordul ismét a vezér felé.*
- Ez az aminek véget kell vetni. Beszéljünk ha beszélni lehet! A legrégebbi mesékben ugyanazt mondják az emberek az orkokról mint amit most te a holtakról. Velejéig gonosz lelketlen bestiák akiket el kell törölni a földről különben minden égni fog. Sosem voltunk azok, sem most sem régen, csak nem értettük egymást és nem is akartuk megérteni. Ők is azt hitték hogy igazuk van és jót cselekszenek amikor minket irtottak. Ugyanúgy ahogy most te is meg vagy győződve arról hogy ezeket a holtakat el kell pusztítani. De mi van ha tényleg a lelküket kapták vissza? Honnan tudod milyen isten keze van a dologban és mi volt az eredeti terve? Talán csak kaptak egy második esélyt és ugyanúgy vannak köztük jók mint rosszak. Ahogy az emberek között, és ahogy köztünk is. Talán az egyik hataloméhes tagjuk meglátta a káoszban a lehetőséget és ilyen-olyan mondákkal, mesékkel, ügyes szónoklattal összefogta őket és minket élőket állított be egyetemes ellenségnek. Honnan tudod mit mondott nekik? Talán csak félelemből támadnak ők, elébe akarnak menni a pusztulásuknak, mert biztosra veszik hogy mi élők kiirtanánk őket. Talán valaki meggyőzte őket róla hogy amit tesznek az a helyes. Talán rögtön belátták hogy élő és holt annyira különbözik hogy fel sem merülhet köztünk a béke, nem látnak más utat a túlélésre.
*Ismét sóhajt egy nagyot, mert tudja ő is hogy kicsi az esély arra amit mond.*
- Tudom valószínűtlen amit állítok, de nem tudhatjuk biztosra miért teszik amit tesznek. Lehet hogy százszor annyian vannak mint gondoljuk, csak a többségük bujdosva retteg. Tőlünk. Hiszen ha még ők maguk sem értik hogy mi történt velük, mi okunk lenne nekünk megérteni? Ha vannak emlékeik ismerik a múltat és tudják hogy milyen fogadtatásuk lenne. Ha neked szent meggyőződésed lenne hogy az emberek soha nem fognak megbékélni velünk és a végletekig üldözni fognak hogy fajtád utolsó darabját is lemészárolják, nem akarnád te is kiirtani őket? Ha biztos lennél benne hogy nem lehet semmilyen megegyezés, lenne más esélye a szeretteidnek egy olyan életre ahol nem kell folyton menekülniük és rettegniük? Nem, csak ha megölöd az összes embert. Ha igaz amit te tudni vélsz a holtakról akkor igen, gondolkodni sem kell azon hogy mit tegyünk velük. És tudom hogy kevés esély van arra hogy tényleg úgy legyen ahogy én felvázoltam. De van rá esély! Ne gyilkoljuk le őket vakon! Lehet hogy ők is csak egy nép akik helyet szeretnének maguknak! Az egyenlőségről beszélsz és arról hogy békében élhetnénk a többi néppel... De ezeket az élőholtakat, csak mert mások, egyetemes ellenségnek tekinted és még csak meg sem próbálod elképzelni hogy más is lehet a háttérben. Amikor először láttunk embert biztos rettegtünk ahogy ők is tőlünk. Amikor először rontottak ránk, biztosan el sem tudtuk volna képzelni a békét, ahogy ők sem velünk. Hát most itt egy új nép, ki tudja honnan és miért, de van! Ugyanazzal fogadnád őket ami a mi ősi haragunkat is táplálja a többi faj iránt? Tíz vagy százéves háborúval amit egy kényszerű megtűrés követ majd, hogy aztán sok ezer év múlva jussunk velük oda ahova most te próbálsz az emberekkel? Emberek és orkok, élők és holtak, persze hogy van különbség. Természetellenes? Igen, de talán csak eddig volt az! Talán az istenek, vagy más ismeretlen hatalom megváltoztatta a törvényeket. Talán mostantól az is a világunkhoz tartozik majd hogy néha a holtak felkelnek. Vagy talán csak egy őrült démon kegyetlen játéka ez az egész. Sokkal valószínűbb hogy így vagy, sokkal valószínűbb hogy neked van igazad, de ne legyünk vakok a többi lehetőséggel szemben! Nincs gyűlölet a szívedben? Én úgy hallom hogy gyűlölöd ezeket az új jövevényeket. Gyűlölsz mindent ami fenyegetést jelent a népedre. Tűzdal klán?
*Szomorúan sóhajt egyet.*
- Egy név, egy csapatnak. Egy név ami sokakban félelmet kelthet. És mi lesz ha emberek is csatlakoznának az ügyedhez? Ők is a tűzdal klán tagjai lesznek? Mi lesz ha a világon mindenki csatlakozik az ügyedhez. Mindenki a Tűzdal klán tagja lesz?
*Megcsóválja a fejét, nem számon kérően beszél most, inkább lágyan, kedvesen, mint amikor egy gyereket próbálnak rávezetni hogy meglássa az igazságot.*
- Te nem tudod elképzelni azt amit én és az enyéim álmodtunk meg. Egy olyan világot amiben nincsenek emberek, nincsenek orkok, nincsen Tűzdal klán. Egy világot amiben ezek a jelentéktelen bélyegek nem léteznek. Az összes különbséget egyetlen szóval töröljük el, és ez a szó a család. Testvérünk minden aminek lelke van és érez. Testvérem a malac ami ott forog a nyárson...
*Kezével félvállról irányba is mutat, de csak röviden.*
- Testvérem a farkas akinek a nyakát törtem mikor meg akart enni. A világ rendje adott, enni kell és van olyan amivel nem lehet beszélni. Ami szükségszerű annak meg kell lennie. De ami elkerülhető, azt el kell kerülni. Küzdenünk kell a holtakkal, nem ez a tény az amiben nem értek egyet. Meg kell védenünk magunkat és másokat is a fenyegetéstől. Azzal nem értek egyet ahogy gondolsz rájuk. Mindegy hogy mi az ami az életünkre tör...
*Most ő néz mélyen a vezér szemeibe, kis szünetet hagyva hogy a következő szavai elérjenek odáig ahova szeretné.*
- Ne gondolj rájuk úgy, ahogy ránk gondoltak az emberek annak idején.
*Ismét egy kis szünetet hagy aztán hátrébb lép, oldani próbálván az esetlegesen felszított feszültséget.*
- Küzdenünk kell, igen, de ne töltsük meg a szívünket gyűlölettel, mert akkor sem látjuk majd meg a béke lehetőségét ha végre elénk lép.
//Leginkább Hagrar részére//
*Félreértették. Nem mindenben, sőt, mondandója nagy része meglepően megértő fülekre talált, de úgy hallja hogy más is kijött a szavaiból mint amit ő szeretett volna beléjük tenni. Nem hibáztatja ezért a vezért, ő fogalmazhatott rosszul. Emészti egy kicsit a hallottakat majd követi Hagrart asztalához.*
- Nem volt szándékom hogy mások bűnét rajtad kérjem számon és az embereket sem célom védeni. Mindkét oldal borzalmas dolgokat követett el igazságtalanul. Mások a szokások, más a külsőnk, talán belül is mások vagyunk, ezért volt a mészárlás. Az én célom az hogy végre mindenki túllásson a különbségeken, hogy békét mutassak ott ahol csak a háborút ismerik. Én ma láttam életemben először más orkot magamon kívül, csak a szóbeszédet ismertem saját fajomról, nem voltak előítéleteim csak reményeim. Remény, hogy a sok szörnyű mese ellenére olyat találok majd, mint te. Az emberek szörnyű oldalát már ismerem. De azt is ismerem hogy mennyi szépet tudnak tenni. Ahonnan én jövök, ott nem létezik gyűlölet. Ott a tigris és a medve is barátként élnek együtt. De másutt...
*Megcsóválja a fejét és arra fordul amerről idejöttek.*
- Pedig a népek még beszélni is tudnak egymással, gondolkodni, a jövőbe tervezni! Két teljesen különböző állat összebújva alszik hogy melegítsék egymást, akik meg különbnek tartják magukat az állatoknál, emberek, fekete elfek, orkok és a többi népek... Többségében csak az ellenséget látják mindenben ami más.
*Szomorú sóhajjal fordul ismét a vezér felé.*
- Ez az aminek véget kell vetni. Beszéljünk ha beszélni lehet! A legrégebbi mesékben ugyanazt mondják az emberek az orkokról mint amit most te a holtakról. Velejéig gonosz lelketlen bestiák akiket el kell törölni a földről különben minden égni fog. Sosem voltunk azok, sem most sem régen, csak nem értettük egymást és nem is akartuk megérteni. Ők is azt hitték hogy igazuk van és jót cselekszenek amikor minket irtottak. Ugyanúgy ahogy most te is meg vagy győződve arról hogy ezeket a holtakat el kell pusztítani. De mi van ha tényleg a lelküket kapták vissza? Honnan tudod milyen isten keze van a dologban és mi volt az eredeti terve? Talán csak kaptak egy második esélyt és ugyanúgy vannak köztük jók mint rosszak. Ahogy az emberek között, és ahogy köztünk is. Talán az egyik hataloméhes tagjuk meglátta a káoszban a lehetőséget és ilyen-olyan mondákkal, mesékkel, ügyes szónoklattal összefogta őket és minket élőket állított be egyetemes ellenségnek. Honnan tudod mit mondott nekik? Talán csak félelemből támadnak ők, elébe akarnak menni a pusztulásuknak, mert biztosra veszik hogy mi élők kiirtanánk őket. Talán valaki meggyőzte őket róla hogy amit tesznek az a helyes. Talán rögtön belátták hogy élő és holt annyira különbözik hogy fel sem merülhet köztünk a béke, nem látnak más utat a túlélésre.
*Ismét sóhajt egy nagyot, mert tudja ő is hogy kicsi az esély arra amit mond.*
- Tudom valószínűtlen amit állítok, de nem tudhatjuk biztosra miért teszik amit tesznek. Lehet hogy százszor annyian vannak mint gondoljuk, csak a többségük bujdosva retteg. Tőlünk. Hiszen ha még ők maguk sem értik hogy mi történt velük, mi okunk lenne nekünk megérteni? Ha vannak emlékeik ismerik a múltat és tudják hogy milyen fogadtatásuk lenne. Ha neked szent meggyőződésed lenne hogy az emberek soha nem fognak megbékélni velünk és a végletekig üldözni fognak hogy fajtád utolsó darabját is lemészárolják, nem akarnád te is kiirtani őket? Ha biztos lennél benne hogy nem lehet semmilyen megegyezés, lenne más esélye a szeretteidnek egy olyan életre ahol nem kell folyton menekülniük és rettegniük? Nem, csak ha megölöd az összes embert. Ha igaz amit te tudni vélsz a holtakról akkor igen, gondolkodni sem kell azon hogy mit tegyünk velük. És tudom hogy kevés esély van arra hogy tényleg úgy legyen ahogy én felvázoltam. De van rá esély! Ne gyilkoljuk le őket vakon! Lehet hogy ők is csak egy nép akik helyet szeretnének maguknak! Az egyenlőségről beszélsz és arról hogy békében élhetnénk a többi néppel... De ezeket az élőholtakat, csak mert mások, egyetemes ellenségnek tekinted és még csak meg sem próbálod elképzelni hogy más is lehet a háttérben. Amikor először láttunk embert biztos rettegtünk ahogy ők is tőlünk. Amikor először rontottak ránk, biztosan el sem tudtuk volna képzelni a békét, ahogy ők sem velünk. Hát most itt egy új nép, ki tudja honnan és miért, de van! Ugyanazzal fogadnád őket ami a mi ősi haragunkat is táplálja a többi faj iránt? Tíz vagy százéves háborúval amit egy kényszerű megtűrés követ majd, hogy aztán sok ezer év múlva jussunk velük oda ahova most te próbálsz az emberekkel? Emberek és orkok, élők és holtak, persze hogy van különbség. Természetellenes? Igen, de talán csak eddig volt az! Talán az istenek, vagy más ismeretlen hatalom megváltoztatta a törvényeket. Talán mostantól az is a világunkhoz tartozik majd hogy néha a holtak felkelnek. Vagy talán csak egy őrült démon kegyetlen játéka ez az egész. Sokkal valószínűbb hogy így vagy, sokkal valószínűbb hogy neked van igazad, de ne legyünk vakok a többi lehetőséggel szemben! Nincs gyűlölet a szívedben? Én úgy hallom hogy gyűlölöd ezeket az új jövevényeket. Gyűlölsz mindent ami fenyegetést jelent a népedre. Tűzdal klán?
*Szomorúan sóhajt egyet.*
- Egy név, egy csapatnak. Egy név ami sokakban félelmet kelthet. És mi lesz ha emberek is csatlakoznának az ügyedhez? Ők is a tűzdal klán tagjai lesznek? Mi lesz ha a világon mindenki csatlakozik az ügyedhez. Mindenki a Tűzdal klán tagja lesz?
*Megcsóválja a fejét, nem számon kérően beszél most, inkább lágyan, kedvesen, mint amikor egy gyereket próbálnak rávezetni hogy meglássa az igazságot.*
- Te nem tudod elképzelni azt amit én és az enyéim álmodtunk meg. Egy olyan világot amiben nincsenek emberek, nincsenek orkok, nincsen Tűzdal klán. Egy világot amiben ezek a jelentéktelen bélyegek nem léteznek. Az összes különbséget egyetlen szóval töröljük el, és ez a szó a család. Testvérünk minden aminek lelke van és érez. Testvérem a malac ami ott forog a nyárson...
*Kezével félvállról irányba is mutat, de csak röviden.*
- Testvérem a farkas akinek a nyakát törtem mikor meg akart enni. A világ rendje adott, enni kell és van olyan amivel nem lehet beszélni. Ami szükségszerű annak meg kell lennie. De ami elkerülhető, azt el kell kerülni. Küzdenünk kell a holtakkal, nem ez a tény az amiben nem értek egyet. Meg kell védenünk magunkat és másokat is a fenyegetéstől. Azzal nem értek egyet ahogy gondolsz rájuk. Mindegy hogy mi az ami az életünkre tör...
*Most ő néz mélyen a vezér szemeibe, kis szünetet hagyva hogy a következő szavai elérjenek odáig ahova szeretné.*
- Ne gondolj rájuk úgy, ahogy ránk gondoltak az emberek annak idején.
*Ismét egy kis szünetet hagy aztán hátrébb lép, oldani próbálván az esetlegesen felszított feszültséget.*
- Küzdenünk kell, igen, de ne töltsük meg a szívünket gyűlölettel, mert akkor sem látjuk majd meg a béke lehetőségét ha végre elénk lép.
1086. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-03-30 13:19:39
Üzenet elküldve: 2016-03-30 13:19:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Zagurraz elő horda, és a többiek//
//Leginkább Lahut Seii részére//
*Talán már viselkedéséből adódóan is, de méreténél fogva is megadták Lahutnak a tiszteletet. Most hogy a vezér elismerő szavakkal illette, még emlékezni is fognak rá a közeljövőben. Ahogy Lahut válaszol a vezérnek, amaz egy ideig a tűzbe bámulva hallgat. Bizony kemények ezek a szavak. De igaz szavak. Az orkot elfogja a szégyenérzet. Nem saját magát szégyenli. Hanem azokat az orkokat, akiket épp felhoz a másik. A döngölő, bömbölő gyilkológépek. Talán ezzel tudná jellemezni fajának ezen példányait. Manapság sok ilyen futkos Artheniorban, és bizony ezeket igen nehéz megváltoztatni. De Hagrar ezen van, hogy összeszedje népének maradékát és tiszteletet, becsületet verjen beléjük. De sajnos ehhez ő kevés. Ezért kellenek olyan harcosok, akik példát mutatnak. Mint Gworash, Gravak, és mint Lahut. Igaz mindhárom különbözik, de mégis megmutatnak egy részt abból a viselkedésből amit Hagrar csak értékelni tud. Gworash bölcs, és érti a szellemeket. Útmutatást ad. Gravak remek harcos! És nélküle Hagrar már sehol se tartana. Mert bizony sok baj elől térítette el a vezért. És itt van Lahut. Ő egy igen érdekes figura. A vezér válaszára egy teljesen értelmes, és szívfacsaró választ adott. S idő kell még mire magához tér, és válaszolni tud a másiknak.*
-Nem azért vagyok itt, hogy a vad gyarlók bűneit a vállamra vegyem! Nem azért vagyok itt, hogy régmúlt veszedelmeket hallgassak. Az emberek, a régi sérelmeket hozzák fel, és képeznek egy falat! Egy falat ami mögé minket nem engednek be. S miért? Mert azt mondják, amit te! Minden ork gyilkos! Minden ork becstelen! Hát kérdezem én, Hagrar Kworash Woriak! Az emberek mind szentek? Az emberek nem ontanak vért? Ne válaszolj, megteszem helyetted. Nem! Csupán én, nem azt nézem hogy ki mit gondol általánosságban a fajokról. Hanem a saját véleményem alapján döntök. Az emberek nem irtottak ki ork törzseket? Fiatal gyermekeket, asszonyokat! Dehogynem, és ők sem azt nézték, hogy ki irtott artheniorban, és ki nem. Hanem fajunkat kiszorította erről a földről. De ezek már messze nem érintik azokat a dolgokat amik most vannak. Népem új nemzedéke az ork fajnak, és területet akarunk magunknak. De nem harc árán, hanem megegyezés alapján! Ha harcolnánk, mindig folyamatos küzdelem lenne a földért fenntartott jog! Ezért vagyok én itt! Ezért mondom neked azt, hogy aki meghalt, meghalt. Mégsem azt mondom hogy fröcsögő nyállal ordibálva hajszoljuk önnön dicsőségünk! Persze, nehéz a szív ha épp egy rég látott ismerős, vagy bajtárs van a közeledő ellenség soraiban. De mikor látod, hogy üveges tekintettel döfi le, még élő bajtársad. Mondd csak mit érzel? Mert én dühöt! Veszteséget. Aki meghalt, meghalt. Nincs már benne élet, emlék, vagy bármi más mi múltjához köthető. DE AKIT MEGÖL! Annak van családja, van élete, és vannak érzelmei. Azért küzd, hogy élhessen! Élhessen egy jobb világban, ahol nem kell a mindennapi ételért megharcolnia. Ne azt nézd ami a múltban van, és eljárt felette az idő! Hanem a jelenbe tekints bele! Mit látsz? Egy Népet aki küzd azért, hogy legyenek valakik! Egy népet aki harcol, mások oldalán csak azért hogy egységben leküzdhetőek legyenek az élőholtak! És hogy mit tennék ha egy a rokonaim közül épp szembe rohanna velem? Gondolkodás nélkül rohannék, és megadnám neki a kegyelemdöfést. A gyalázat miről beszélsz nem az viszi végbe, aki épp ártalmatlanítja hajdani felmenőinket. Hanem az aki kihozta őt a sírból. És igen gondolkodás nélkül harcolok akár őseim ellen is. Csakhogy biztosítsam a mostani nemzedék jövőjét! Azok akik kikeltek a sírból, idejük lejárt. És lehet hogy akik épp ellenünk harcolnak, nem akarták ezt. Viszont ezért kell a veszély forrását kiiktatni. De ez előtt van vagy háromezer hulla, aki az útban van. Nem fognak arrébb menni, és ha meghalsz bizony te is beállsz a sorba! Viszont ha úgy gondolod, hogy tudsz beszélni velük, hát menj! Én nem tartalak vissza! Viszont óva intelek. Ők nem olyan szívélyesen fogadnak majd mint mi! Az én szívemben nincs gyűlölet! Csupán erő, és bátorság. És szembenézek mindenkivel! *Áll meg Lahut előtt, és mélyen belenéz a szemébe.* -Hagrar Kwor'ash Woriak! Grotwhut fia. Az Északi hegyekből! Nem fogom hagyni a népemet a sivatagban elpusztulni! Megállítok mindent! MINDENT ami a népünk virágzó jövőjét megakadályozza. Azokkal akik kiállnak mellettem. Ismered a múltat? És népünk bukását? Hát tudd meg! Én nem ezt a jövőt szánom népemnek! Felépítünk egy olyan jövőt amit még álmodni se mersz. Tűzdal klán kiégeti minden gyengeséged, és megkeményíti sebeid, megdelejez és érezni fogod már amit mi is. Hát jól figyelj! Nem érdekel mit hallottál népedről. Messziről érzem a szagod! Tartásod, és viselkedésed. Addig ne ítélkezz, míg nem ismered meg azokat akik felett ítéletet mondanál. Én éreztem a hullák bűzös lehelettét. És nem láttam ott semmi életet, semmi értelmet! Egy biztos népünk gyökeret ver itt ezen a földön. Lesznek kik ellenállnak majd, és lesznek kik fegyvert fognak. De lesznek majd kik támogatnak minket! Ha kell harcolunk! És ha kell meghalunk! Mert mi se ítélkezünk. Csupán visszavesszük ami mindenkinek jár! A Becsület, tisztesség, és élet! Egy olyan élet mit te el se képzelhetsz. Mert korlátok közt élsz. Hiába érzed magad szabadnak, rab vagy. És tudod miért? Mert azon töröd magad, hogyan békíts meg a döglött kutyát. Ami eleve halott ügy! *Ezzel befejezve mondandóját, az asztalhoz lép és iszik némi vizet. Ennyi szócséplés után igazán megérdemli.*
//Leginkább Lahut Seii részére//
*Talán már viselkedéséből adódóan is, de méreténél fogva is megadták Lahutnak a tiszteletet. Most hogy a vezér elismerő szavakkal illette, még emlékezni is fognak rá a közeljövőben. Ahogy Lahut válaszol a vezérnek, amaz egy ideig a tűzbe bámulva hallgat. Bizony kemények ezek a szavak. De igaz szavak. Az orkot elfogja a szégyenérzet. Nem saját magát szégyenli. Hanem azokat az orkokat, akiket épp felhoz a másik. A döngölő, bömbölő gyilkológépek. Talán ezzel tudná jellemezni fajának ezen példányait. Manapság sok ilyen futkos Artheniorban, és bizony ezeket igen nehéz megváltoztatni. De Hagrar ezen van, hogy összeszedje népének maradékát és tiszteletet, becsületet verjen beléjük. De sajnos ehhez ő kevés. Ezért kellenek olyan harcosok, akik példát mutatnak. Mint Gworash, Gravak, és mint Lahut. Igaz mindhárom különbözik, de mégis megmutatnak egy részt abból a viselkedésből amit Hagrar csak értékelni tud. Gworash bölcs, és érti a szellemeket. Útmutatást ad. Gravak remek harcos! És nélküle Hagrar már sehol se tartana. Mert bizony sok baj elől térítette el a vezért. És itt van Lahut. Ő egy igen érdekes figura. A vezér válaszára egy teljesen értelmes, és szívfacsaró választ adott. S idő kell még mire magához tér, és válaszolni tud a másiknak.*
-Nem azért vagyok itt, hogy a vad gyarlók bűneit a vállamra vegyem! Nem azért vagyok itt, hogy régmúlt veszedelmeket hallgassak. Az emberek, a régi sérelmeket hozzák fel, és képeznek egy falat! Egy falat ami mögé minket nem engednek be. S miért? Mert azt mondják, amit te! Minden ork gyilkos! Minden ork becstelen! Hát kérdezem én, Hagrar Kworash Woriak! Az emberek mind szentek? Az emberek nem ontanak vért? Ne válaszolj, megteszem helyetted. Nem! Csupán én, nem azt nézem hogy ki mit gondol általánosságban a fajokról. Hanem a saját véleményem alapján döntök. Az emberek nem irtottak ki ork törzseket? Fiatal gyermekeket, asszonyokat! Dehogynem, és ők sem azt nézték, hogy ki irtott artheniorban, és ki nem. Hanem fajunkat kiszorította erről a földről. De ezek már messze nem érintik azokat a dolgokat amik most vannak. Népem új nemzedéke az ork fajnak, és területet akarunk magunknak. De nem harc árán, hanem megegyezés alapján! Ha harcolnánk, mindig folyamatos küzdelem lenne a földért fenntartott jog! Ezért vagyok én itt! Ezért mondom neked azt, hogy aki meghalt, meghalt. Mégsem azt mondom hogy fröcsögő nyállal ordibálva hajszoljuk önnön dicsőségünk! Persze, nehéz a szív ha épp egy rég látott ismerős, vagy bajtárs van a közeledő ellenség soraiban. De mikor látod, hogy üveges tekintettel döfi le, még élő bajtársad. Mondd csak mit érzel? Mert én dühöt! Veszteséget. Aki meghalt, meghalt. Nincs már benne élet, emlék, vagy bármi más mi múltjához köthető. DE AKIT MEGÖL! Annak van családja, van élete, és vannak érzelmei. Azért küzd, hogy élhessen! Élhessen egy jobb világban, ahol nem kell a mindennapi ételért megharcolnia. Ne azt nézd ami a múltban van, és eljárt felette az idő! Hanem a jelenbe tekints bele! Mit látsz? Egy Népet aki küzd azért, hogy legyenek valakik! Egy népet aki harcol, mások oldalán csak azért hogy egységben leküzdhetőek legyenek az élőholtak! És hogy mit tennék ha egy a rokonaim közül épp szembe rohanna velem? Gondolkodás nélkül rohannék, és megadnám neki a kegyelemdöfést. A gyalázat miről beszélsz nem az viszi végbe, aki épp ártalmatlanítja hajdani felmenőinket. Hanem az aki kihozta őt a sírból. És igen gondolkodás nélkül harcolok akár őseim ellen is. Csakhogy biztosítsam a mostani nemzedék jövőjét! Azok akik kikeltek a sírból, idejük lejárt. És lehet hogy akik épp ellenünk harcolnak, nem akarták ezt. Viszont ezért kell a veszély forrását kiiktatni. De ez előtt van vagy háromezer hulla, aki az útban van. Nem fognak arrébb menni, és ha meghalsz bizony te is beállsz a sorba! Viszont ha úgy gondolod, hogy tudsz beszélni velük, hát menj! Én nem tartalak vissza! Viszont óva intelek. Ők nem olyan szívélyesen fogadnak majd mint mi! Az én szívemben nincs gyűlölet! Csupán erő, és bátorság. És szembenézek mindenkivel! *Áll meg Lahut előtt, és mélyen belenéz a szemébe.* -Hagrar Kwor'ash Woriak! Grotwhut fia. Az Északi hegyekből! Nem fogom hagyni a népemet a sivatagban elpusztulni! Megállítok mindent! MINDENT ami a népünk virágzó jövőjét megakadályozza. Azokkal akik kiállnak mellettem. Ismered a múltat? És népünk bukását? Hát tudd meg! Én nem ezt a jövőt szánom népemnek! Felépítünk egy olyan jövőt amit még álmodni se mersz. Tűzdal klán kiégeti minden gyengeséged, és megkeményíti sebeid, megdelejez és érezni fogod már amit mi is. Hát jól figyelj! Nem érdekel mit hallottál népedről. Messziről érzem a szagod! Tartásod, és viselkedésed. Addig ne ítélkezz, míg nem ismered meg azokat akik felett ítéletet mondanál. Én éreztem a hullák bűzös lehelettét. És nem láttam ott semmi életet, semmi értelmet! Egy biztos népünk gyökeret ver itt ezen a földön. Lesznek kik ellenállnak majd, és lesznek kik fegyvert fognak. De lesznek majd kik támogatnak minket! Ha kell harcolunk! És ha kell meghalunk! Mert mi se ítélkezünk. Csupán visszavesszük ami mindenkinek jár! A Becsület, tisztesség, és élet! Egy olyan élet mit te el se képzelhetsz. Mert korlátok közt élsz. Hiába érzed magad szabadnak, rab vagy. És tudod miért? Mert azon töröd magad, hogyan békíts meg a döglött kutyát. Ami eleve halott ügy! *Ezzel befejezve mondandóját, az asztalhoz lép és iszik némi vizet. Ennyi szócséplés után igazán megérdemli.*
1085. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-03-30 12:05:26
Üzenet elküldve: 2016-03-30 12:05:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A csapda//
*Kilbra nem sűrűn foglalkozik azzal, kinek tetszik vagy sem az, amit csinál éppen. Kiadja az utasítást elég határozottan, és még csak benne sincs az a tényszerűség, hogy ő és Hagrar. Nem, Kilbra nem sző bele ilyeneket. Ehhez túl egyszerű. Számára csak annyi, hogy Hagrar adott neki egy utasítást, amit ő szeretne a legjobb tudása szerint végrehajtani, hogy kedvében járhasson a hímnek. A hímnek és nem a vezérnek. De ez már túl bonyolult ahhoz, hogy ezt például képes lenne elmagyarázni. Inkább csak az ösztön mozgatja.
Ahogy abban is, amikor a barlang mélye felé indul. Szag nyomán, vagy mert látta elvillanni erre felé Hagrart? Még talán Kilbra sem tudná megmondani. Ahogy azt sem igazából, hogy miért is indul a másik után. Tény viszont, hogy hamarosan a hím nyomán halad, és a szag mely vezeti, erősödik. S nem csak az, de a zaj is.
Végül egy enyhébb ív után kibukkan elé Hagrar alakja, amint a barlang falán dolgozik.*
-Hagrar mit csinál? Miért ás?
*Nem tudja, hogy barlangbővítési célzattal kaparja a falat. Érdeklődve figyel azért, mert hát mindig van mit tanulni. S ha kap választ, akkor újabb kérdés következik.*
-Kilbra is segít?
//A csapda//
*Kilbra nem sűrűn foglalkozik azzal, kinek tetszik vagy sem az, amit csinál éppen. Kiadja az utasítást elég határozottan, és még csak benne sincs az a tényszerűség, hogy ő és Hagrar. Nem, Kilbra nem sző bele ilyeneket. Ehhez túl egyszerű. Számára csak annyi, hogy Hagrar adott neki egy utasítást, amit ő szeretne a legjobb tudása szerint végrehajtani, hogy kedvében járhasson a hímnek. A hímnek és nem a vezérnek. De ez már túl bonyolult ahhoz, hogy ezt például képes lenne elmagyarázni. Inkább csak az ösztön mozgatja.
Ahogy abban is, amikor a barlang mélye felé indul. Szag nyomán, vagy mert látta elvillanni erre felé Hagrart? Még talán Kilbra sem tudná megmondani. Ahogy azt sem igazából, hogy miért is indul a másik után. Tény viszont, hogy hamarosan a hím nyomán halad, és a szag mely vezeti, erősödik. S nem csak az, de a zaj is.
Végül egy enyhébb ív után kibukkan elé Hagrar alakja, amint a barlang falán dolgozik.*
-Hagrar mit csinál? Miért ás?
*Nem tudja, hogy barlangbővítési célzattal kaparja a falat. Érdeklődve figyel azért, mert hát mindig van mit tanulni. S ha kap választ, akkor újabb kérdés következik.*
-Kilbra is segít?
1084. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-03-30 11:12:00
Üzenet elküldve: 2016-03-30 11:12:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Zagurraz elő horda, és a többiek//
*Urbug fáradhatatlanul követi Hagrart, az estébe hajló menetelést azonban ő is megérzi, elszokott az ilyen hosszú portyáktól. Sajgó lábbal ül le a földre, amikor pedig felszáll az étel és az alkohol illata, üres gyomra olyan vidám, erőteljes hangot hallat, hogy az talán még a városig is elhallatszik. Felpattan, és odasétál az egyik fazékhoz, de amikor nyúl egy disznó különösen szép karajáért, az egyik ork leüti a karját, és kezébe nyom egy kulacs vizet.*
- Nesze, ez van. Enni még nem lehet, alkoholt se kapsz.
*Urbug megdöbben ezen, pofája elvörösödik.*
- Mit beszélsz, kutya?! Kitépem azt a rühes nyelvedet, ha komolyan...
*Az ork nem is törődik vele, lecövekel a fazék mellett, és úgy tesz, mintha nem hallaná őt. Hagrar nagyjából ekkor kezd bele beszédébe, amiből kiderül, miért nem találja Urbug nyomát se a vendégszeretetnek ezen a helyen. Ördög köre? Urbug megenged magának egy gúnyos félmosolyt a név hallatán, de aztán Hagrar rámutat, és utasítja, hogy ő lépjen be először a körbe, ő kezd. Erre már felvidul rendesen. Vigyorogva kihúzza szablyáját hüvelyéből, de ekkor meghallja, hogy a másik körbe Hagrar a törpöt küldi, tehát először biztos, hogy nem küzdhet meg vele.*
- Törpuram, nehogy ki merj kapni rögtön az elején! Megszakadna a szívem, ha valaki más vinné el a hátasodat nyereményként!
*Nem foglalkozik azzal, hogy Wilros már korábban megtagadta lovának alkuba bocsátását. Urbug végignéz a tömegen, majd rövid gondolkozás után rábök Shakulra.*
- Gyere Ezüsthajú, megnézzük, van-e valami a hencegésed mögött. Most majd kiderül valóban törzsfőnek való vagy-e.
*Ezzel belép a kijelölt körbe. Kinyújtóztatja elgémberedett tagjait, elkezd fel-le ugrálni, felkészül a küzdelemre. Látja előre, Shakul ellen nem lesz elég az erő, ellenfele túlnő rajta jó pár fejjel. Gyorsaságra és ügyességre lesz szükség, tehát bízni kell abban, hogy a tengeren töltött hosszú évek nem múltak el nyomtalanul.*
- Hozd a fegyvered, Shakul! A pusztakezes harc a városba való.
*Szablyáját felemeli a magasba. Fél kezében tartja a másikkal egyelőre nem csinál semmit, habár már a küzdelem előtt végignéz a körön, van-e bármi a földön - kavics, kosz, faágak - amiket majd felhasználhat a harcban. Esze ágában sincs tiszta küzdelemre vetemedni; nem az a fajta, akit érdekel a becsület, bármire kész, hogy legyőzze ellenfelét. Küzdő pózban várja Shakult, szokásához híven megvárja, hogy a másik lépjen először, nem fog kezdeményezni.*
A hozzászólás írója (Urbug og Karthurg) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.30 11:13:57
*Urbug fáradhatatlanul követi Hagrart, az estébe hajló menetelést azonban ő is megérzi, elszokott az ilyen hosszú portyáktól. Sajgó lábbal ül le a földre, amikor pedig felszáll az étel és az alkohol illata, üres gyomra olyan vidám, erőteljes hangot hallat, hogy az talán még a városig is elhallatszik. Felpattan, és odasétál az egyik fazékhoz, de amikor nyúl egy disznó különösen szép karajáért, az egyik ork leüti a karját, és kezébe nyom egy kulacs vizet.*
- Nesze, ez van. Enni még nem lehet, alkoholt se kapsz.
*Urbug megdöbben ezen, pofája elvörösödik.*
- Mit beszélsz, kutya?! Kitépem azt a rühes nyelvedet, ha komolyan...
*Az ork nem is törődik vele, lecövekel a fazék mellett, és úgy tesz, mintha nem hallaná őt. Hagrar nagyjából ekkor kezd bele beszédébe, amiből kiderül, miért nem találja Urbug nyomát se a vendégszeretetnek ezen a helyen. Ördög köre? Urbug megenged magának egy gúnyos félmosolyt a név hallatán, de aztán Hagrar rámutat, és utasítja, hogy ő lépjen be először a körbe, ő kezd. Erre már felvidul rendesen. Vigyorogva kihúzza szablyáját hüvelyéből, de ekkor meghallja, hogy a másik körbe Hagrar a törpöt küldi, tehát először biztos, hogy nem küzdhet meg vele.*
- Törpuram, nehogy ki merj kapni rögtön az elején! Megszakadna a szívem, ha valaki más vinné el a hátasodat nyereményként!
*Nem foglalkozik azzal, hogy Wilros már korábban megtagadta lovának alkuba bocsátását. Urbug végignéz a tömegen, majd rövid gondolkozás után rábök Shakulra.*
- Gyere Ezüsthajú, megnézzük, van-e valami a hencegésed mögött. Most majd kiderül valóban törzsfőnek való vagy-e.
*Ezzel belép a kijelölt körbe. Kinyújtóztatja elgémberedett tagjait, elkezd fel-le ugrálni, felkészül a küzdelemre. Látja előre, Shakul ellen nem lesz elég az erő, ellenfele túlnő rajta jó pár fejjel. Gyorsaságra és ügyességre lesz szükség, tehát bízni kell abban, hogy a tengeren töltött hosszú évek nem múltak el nyomtalanul.*
- Hozd a fegyvered, Shakul! A pusztakezes harc a városba való.
*Szablyáját felemeli a magasba. Fél kezében tartja a másikkal egyelőre nem csinál semmit, habár már a küzdelem előtt végignéz a körön, van-e bármi a földön - kavics, kosz, faágak - amiket majd felhasználhat a harcban. Esze ágában sincs tiszta küzdelemre vetemedni; nem az a fajta, akit érdekel a becsület, bármire kész, hogy legyőzze ellenfelét. Küzdő pózban várja Shakult, szokásához híven megvárja, hogy a másik lépjen először, nem fog kezdeményezni.*
A hozzászólás írója (Urbug og Karthurg) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.30 11:13:57
1083. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-03-30 10:19:25
Üzenet elküldve: 2016-03-30 10:19:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Zagurraz elő horda, és a többiek//
//Leginkább Hagrar részére//
*Nem az a fajta akire hatással szoktak lenni az effajta szónoki eszközök. Meséltek már neki mindenféle ocsmány legendát az orkokról is. Vörösbe borult az ég mielőtt jöttek, értelem és érzelem nélkül söpörtek végig a falun és mindenkit kegyetlenül lemészároltak... Biztosan nem így történt, mégis így mesélik. A mesék már csak ilyenek. Csak fejével követi a körülötte járkáló vezért, forgolódni nem fog miatta. Nem tart attól hogy hátba támadnák. Kissé meglepődik amikor a beszéde végén elismeréssel illeti őt Hagrar, körbe is néz hogy a többiek milyen reakcióval vannak erre, de utána ő is megkezdi saját mondandóját.*
- Jól tetted amit tettél.
*Indítja egyetértéssel a válaszát, ő csak Hagrarhoz beszél. Elég hangos hogy más is hallja, de nem forgolódik, nem szól ki a közönséghez.*
- De ha talán beszédnek nem is, gondolkodásnak mindig van helye. Szerinted néhány emberlakta település nem ugyanígy mesélne egy ork támadásról? Nem hallottam még olyan mondát amiben a szerencsétlenek választhattak volna. Mindenki csak annyit mond, hogy az orkok jöttek és se szó se beszéd lemészároltak mindenkit. Barbárok voltak? Talán. Vagy talán csak éhesek és elkeseredettek. Talán nem vették egymást egyenlőre így nem gondolták helyét a beszédnek. Talán egy múltbéli sérelemért álltak kegyetlen bosszút. A népek többsége ugyanazt mesélné rólunk mint amit most te a holtakról. Ugyanazt látták, jöttek és öltek. Pedig biztosan van mindig okozat a háttérben. Persze, vannak őrültek akik csak hatalmat akarnak, velük nem lehet mit kezdeni... De mikor egy törzsfő fiát vadászatból haza menet banditák ölték meg, a törzsfő meg bosszúból lemészárolta a legközelebbi ember falut, az mi volt? A harag és a gyűlölet rettenetes dolgokra képesek, nem tudhatjuk hogy miért keltek fel a holtak a földből! Legtöbbjük talán valami sötét mágiával újra tudatára ébredt és ugyanilyen mágiával van rákényszerítve hogy régi szerettei ellen menjen! Holnap talán valamelyik a saját fiára fog rátámadni úgy hogy nem tehet ellene, de belül látja és átérzi amit tesz! Nem biztos hogy mind olyan kegyetlen gyilkos ahogy gondolod. Lehet hogy ők is csak áldozatok mind. Talán nem szállt vissza beléjük a lélek és csak parancsra mozognak. De talán csak össze vannak zavarodva és valaki ezt kihasználva, szóval vagy mágiával irányítja őket. Nem azt mondom hogy ne védjük magunkat, nem azt mondom hogy ne tegyünk ellenük semmit, de ne gyűlöld őket amíg csak találgatni tudunk. Nincsen helyük ezen a világon, ez tény. Még ha kénytelenek is vagyunk megküzdeni minddel, ne haragot látva kelljen ismét nyugovóra térniük.
*Ekkor fordul csak ismét körbe és vonja be a közönséget beszédébe, hangját is kissé felemeli.*
- Ha anyátokkal, nagyszüleitekkel kerülnétek szembe holnap a csatatéren, ők rontanának rátok vörösen izzó szemekkel, haraggal teli szívvel tépnétek őket szét?
*Hagy egy kis szünetet mielőtt folytatja.*
- Nem tehetnek arról ami velük történik! Nem ők akartak kimászni a sírból! Nem kell hogy minden háború eredete a gyűlölet legyen! Ha megütköztök velük és nyertek, békét visztek nekik! Békét! Ha nem is a ti apáitok lesznek akikkel harcolnotok kell, valakinek biztosan őseik!
*Hagrar felé fordul ismét de szavai továbbra is mindenkinek szólnak.*
- Ha látnád a harctéren hogy melletted valaki a te ősöddel kerül szembe és gyűlölettel aprítja darabokra, mit éreznél?! Büszkén gondolnál a társadra aki nagyapádat gyalázza meg? Ezt kívánnád, vagy azt hogy tisztelettel és kegyelemmel juttassa ismét nyugalomra?
*Ismét kis szünetet tart hogy legyen ideje leülepedni a kérdésnek, aztán hangját kissé visszafogva folytatja.*
- Talán lesznek köztetek olyanok akiknek megadatik hogy valamelyik felelős démonnal küzdjenek meg, de a nagy többség csak ártatlanokat fog lemészárolni. Ártatlanokat, akik sosem kívánták ezt az egészet. Amikor a szemükbe néztek, ne a gyűlölet legyen amit utoljára látnak. Itt nem lesz dicső győzelem, csak szomorú kényszer.
*Nem tudja mire számíthat egy ilyen beszéd végén, főleg azok után amit eddig fajáról hallott. Nem tudja, hogy szóval vagy ököllel fognak-e válaszolni neki.*
A hozzászólás írója (Lahut Seii) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.30 10:24:26
//Leginkább Hagrar részére//
*Nem az a fajta akire hatással szoktak lenni az effajta szónoki eszközök. Meséltek már neki mindenféle ocsmány legendát az orkokról is. Vörösbe borult az ég mielőtt jöttek, értelem és érzelem nélkül söpörtek végig a falun és mindenkit kegyetlenül lemészároltak... Biztosan nem így történt, mégis így mesélik. A mesék már csak ilyenek. Csak fejével követi a körülötte járkáló vezért, forgolódni nem fog miatta. Nem tart attól hogy hátba támadnák. Kissé meglepődik amikor a beszéde végén elismeréssel illeti őt Hagrar, körbe is néz hogy a többiek milyen reakcióval vannak erre, de utána ő is megkezdi saját mondandóját.*
- Jól tetted amit tettél.
*Indítja egyetértéssel a válaszát, ő csak Hagrarhoz beszél. Elég hangos hogy más is hallja, de nem forgolódik, nem szól ki a közönséghez.*
- De ha talán beszédnek nem is, gondolkodásnak mindig van helye. Szerinted néhány emberlakta település nem ugyanígy mesélne egy ork támadásról? Nem hallottam még olyan mondát amiben a szerencsétlenek választhattak volna. Mindenki csak annyit mond, hogy az orkok jöttek és se szó se beszéd lemészároltak mindenkit. Barbárok voltak? Talán. Vagy talán csak éhesek és elkeseredettek. Talán nem vették egymást egyenlőre így nem gondolták helyét a beszédnek. Talán egy múltbéli sérelemért álltak kegyetlen bosszút. A népek többsége ugyanazt mesélné rólunk mint amit most te a holtakról. Ugyanazt látták, jöttek és öltek. Pedig biztosan van mindig okozat a háttérben. Persze, vannak őrültek akik csak hatalmat akarnak, velük nem lehet mit kezdeni... De mikor egy törzsfő fiát vadászatból haza menet banditák ölték meg, a törzsfő meg bosszúból lemészárolta a legközelebbi ember falut, az mi volt? A harag és a gyűlölet rettenetes dolgokra képesek, nem tudhatjuk hogy miért keltek fel a holtak a földből! Legtöbbjük talán valami sötét mágiával újra tudatára ébredt és ugyanilyen mágiával van rákényszerítve hogy régi szerettei ellen menjen! Holnap talán valamelyik a saját fiára fog rátámadni úgy hogy nem tehet ellene, de belül látja és átérzi amit tesz! Nem biztos hogy mind olyan kegyetlen gyilkos ahogy gondolod. Lehet hogy ők is csak áldozatok mind. Talán nem szállt vissza beléjük a lélek és csak parancsra mozognak. De talán csak össze vannak zavarodva és valaki ezt kihasználva, szóval vagy mágiával irányítja őket. Nem azt mondom hogy ne védjük magunkat, nem azt mondom hogy ne tegyünk ellenük semmit, de ne gyűlöld őket amíg csak találgatni tudunk. Nincsen helyük ezen a világon, ez tény. Még ha kénytelenek is vagyunk megküzdeni minddel, ne haragot látva kelljen ismét nyugovóra térniük.
*Ekkor fordul csak ismét körbe és vonja be a közönséget beszédébe, hangját is kissé felemeli.*
- Ha anyátokkal, nagyszüleitekkel kerülnétek szembe holnap a csatatéren, ők rontanának rátok vörösen izzó szemekkel, haraggal teli szívvel tépnétek őket szét?
*Hagy egy kis szünetet mielőtt folytatja.*
- Nem tehetnek arról ami velük történik! Nem ők akartak kimászni a sírból! Nem kell hogy minden háború eredete a gyűlölet legyen! Ha megütköztök velük és nyertek, békét visztek nekik! Békét! Ha nem is a ti apáitok lesznek akikkel harcolnotok kell, valakinek biztosan őseik!
*Hagrar felé fordul ismét de szavai továbbra is mindenkinek szólnak.*
- Ha látnád a harctéren hogy melletted valaki a te ősöddel kerül szembe és gyűlölettel aprítja darabokra, mit éreznél?! Büszkén gondolnál a társadra aki nagyapádat gyalázza meg? Ezt kívánnád, vagy azt hogy tisztelettel és kegyelemmel juttassa ismét nyugalomra?
*Ismét kis szünetet tart hogy legyen ideje leülepedni a kérdésnek, aztán hangját kissé visszafogva folytatja.*
- Talán lesznek köztetek olyanok akiknek megadatik hogy valamelyik felelős démonnal küzdjenek meg, de a nagy többség csak ártatlanokat fog lemészárolni. Ártatlanokat, akik sosem kívánták ezt az egészet. Amikor a szemükbe néztek, ne a gyűlölet legyen amit utoljára látnak. Itt nem lesz dicső győzelem, csak szomorú kényszer.
*Nem tudja mire számíthat egy ilyen beszéd végén, főleg azok után amit eddig fajáról hallott. Nem tudja, hogy szóval vagy ököllel fognak-e válaszolni neki.*
A hozzászólás írója (Lahut Seii) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.30 10:24:26
1082. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-03-30 09:25:26
Üzenet elküldve: 2016-03-30 09:25:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Zagurraz elő horda, és a többiek//
//Leginkább Lahut Seii részére//
*Csak remélte, hogy Lahut követi őket. Sokat nem foglalkozott a termetes orkkal mindeddig. Ekkor bizony érdekes kérdéseket tesz fel. Hagrar ábrázata sokkal komolyabbá válik. Szinte már haragos. De nem a feltett kérdések miatt. Sem Lahut személye iránt. Sokkal inkább azért, hogy élethűen eltudja mesélni mi is történt a karavánpihenőnél. Hagrar nem egy nagy szónok. Diplomáciai képességeit is leginkább Gworashnak köszönheti. Ám amiben jó, és másokra hatást gyakorol az nem más mint a kimondott szó! És a mögötte lapuló tűz. Lahut felé indul. S pár méterre áll meg előtte. Halkan kezdi a választ majd egyre erősebb hangnemben folytatja.* -Jártam a karavánpihenőben. Épp mielőtt a holtak megérkeztek! Az ég! Sötétségbe borult délidőben! A levegő mit beszívtál tüdődbe, fagyos akár a jeges tél. *Közben körbe, körbe járja Lahutot és úgy mondja. Akár a többiek is hallhatják, de igazából csak a nagydarabnak szól, hisz ő kérdezte.* S mikor a fejedben hallod a gonosz hangját! Azt suttogva, hogy van választásunk! Álljunk melléjük, vagy pusztuljunk el! A kérdésre a válasz egyszerű. Ha átállunk meghalunk, ha meghalunk átállunk! Nincs más lehetőség mint, hogy harcolunk ellenük. Hogy honnan jöttek világos. A sötét veremből ásták ki magukat, mágiával életre keltették őket! Rémes élőholt hárpiák, tűzköpő bestiák, és a borzalmas élőholt tretil. Sötétben bújó árnyak, és mágia. *Mondja egy kissé undorodva az utolsó szótól. Végtére is megáll Lahut előtt, és mélyen a szemébe néz.* -Testvér! Gondolod, van értelme beszélgetni! Tárgyalni azokkal akik ily választás elé állítanak minket? Szerintem nincs! És megnyertük a csatát! A véremet adtam az emberekért! Csak azért, hogy most itt állhassunk, ezen a helyen! Népem békében akar élni, de ennek mindig megvan az ára. És ha kell egyedül megharcolok ezekkel a dögökkel. *Majd körbenéz és lép kettőt hátra.* -Nézzétek ezt az orkot! Nézzétek meg jól! *Mutat rá Lahutra.* -Egy ork ki nem orkként gondolkodik! Egy ork! Ki nem a harcot nézi, hanem a békét keresi. Vegyetek róla példát! Mert fajához, és őseihez méltó! Akkor harcol amikor kell, nem akkor amikor akar! Ezt értékelem! Jó hogy itt vagy! *Biccent elismerően.*
//Leginkább Lahut Seii részére//
*Csak remélte, hogy Lahut követi őket. Sokat nem foglalkozott a termetes orkkal mindeddig. Ekkor bizony érdekes kérdéseket tesz fel. Hagrar ábrázata sokkal komolyabbá válik. Szinte már haragos. De nem a feltett kérdések miatt. Sem Lahut személye iránt. Sokkal inkább azért, hogy élethűen eltudja mesélni mi is történt a karavánpihenőnél. Hagrar nem egy nagy szónok. Diplomáciai képességeit is leginkább Gworashnak köszönheti. Ám amiben jó, és másokra hatást gyakorol az nem más mint a kimondott szó! És a mögötte lapuló tűz. Lahut felé indul. S pár méterre áll meg előtte. Halkan kezdi a választ majd egyre erősebb hangnemben folytatja.* -Jártam a karavánpihenőben. Épp mielőtt a holtak megérkeztek! Az ég! Sötétségbe borult délidőben! A levegő mit beszívtál tüdődbe, fagyos akár a jeges tél. *Közben körbe, körbe járja Lahutot és úgy mondja. Akár a többiek is hallhatják, de igazából csak a nagydarabnak szól, hisz ő kérdezte.* S mikor a fejedben hallod a gonosz hangját! Azt suttogva, hogy van választásunk! Álljunk melléjük, vagy pusztuljunk el! A kérdésre a válasz egyszerű. Ha átállunk meghalunk, ha meghalunk átállunk! Nincs más lehetőség mint, hogy harcolunk ellenük. Hogy honnan jöttek világos. A sötét veremből ásták ki magukat, mágiával életre keltették őket! Rémes élőholt hárpiák, tűzköpő bestiák, és a borzalmas élőholt tretil. Sötétben bújó árnyak, és mágia. *Mondja egy kissé undorodva az utolsó szótól. Végtére is megáll Lahut előtt, és mélyen a szemébe néz.* -Testvér! Gondolod, van értelme beszélgetni! Tárgyalni azokkal akik ily választás elé állítanak minket? Szerintem nincs! És megnyertük a csatát! A véremet adtam az emberekért! Csak azért, hogy most itt állhassunk, ezen a helyen! Népem békében akar élni, de ennek mindig megvan az ára. És ha kell egyedül megharcolok ezekkel a dögökkel. *Majd körbenéz és lép kettőt hátra.* -Nézzétek ezt az orkot! Nézzétek meg jól! *Mutat rá Lahutra.* -Egy ork ki nem orkként gondolkodik! Egy ork! Ki nem a harcot nézi, hanem a békét keresi. Vegyetek róla példát! Mert fajához, és őseihez méltó! Akkor harcol amikor kell, nem akkor amikor akar! Ezt értékelem! Jó hogy itt vagy! *Biccent elismerően.*
1081. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-03-30 06:38:57
Üzenet elküldve: 2016-03-30 06:38:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Zagurraz elő horda, és a többiek//
*Hagrart meglehetősen hajtja a vére és ennek megfelelően komoly tempót diktál. Hosszútávon legalábbis annak számít. ~ Ha ezt tudom rásózom a törpére a francos vasakat.~ Morog magában, hangosan viszont nem adja más tudtára nemtetszését. Még gyengének tűnne. Annál nagyobb szégyen kevés van Lanawin ege alatt számára. Hozzászokott a vérthordáshoz, azonban a saját utazótempója ennél lassabb, kényelmesebb, egyszerű séta. Jelenleg viszont elviseli a kényelmetlenséget és az egyre sajgóbb izmokat, valamint a csorgó verejtéket, de nem marad el nagyon a csapattól. Akkor lassít tempóján, mikor a törzsfő kürtjébe fúj és nyilvánvalóvá válik céljuk. Számára nem sürgős az érkezés. Nyugodtabb tempóban érkezik meg, mikor már javában zajlik a sürgölődés. Így a gödröket is könnyedén kerülgeti ki. Lehúz egy jó adag vizet hagyja, hogy megnézze magának aki kíváncsi rá. Pihen. Az elősereglő fajtársak megvilágítják miért van úgy oda a Szürkebőrű az holtukból feltámadó rémségek miatt. Neki van mit vesztenie. Narghub feladta kötődéseit és magának valóan járja a világot évek óta. Most sem támad fel benne a védelmező ösztön a két tucatnyi ork láttán. Hagrar harcot ígért neki, ez a lényeg, hogy ezzel segíthet egy törzsön teljesen másodlagos.
Sokáig nem is kell várnia, egy kis ízelítőt egyből kaphat az élet legnemesebb foglalatosságából. A készülő körök is ezt sugallják, a beszéd alatt be is bizonyosodik. Látszatra teljesen nyugodtan áll neki a készülődésnek, de belsejében fellángol az éltető tűz, amely hajtja a harcokban. Lecsatolja hátáról pajzsát és pallosát, utóbbira nem lesz szüksége. Túl kicsik hozzá a körök, hogy igazán kiélje magát vele. A pajzs-csatabárd páros sokkal alkalmasabbnak tűnik az itteni küzdelemhez. Már ha ezt választják a leendő ellenfelek. Amit eddig látott Urbugból nála fegyveres harcot képzel el. A törpéről fogalma sincs, nem volt még szerencséje eggyel sem harcolni, de azt már hallotta, hogy iszonyat kemény öklük tud lenni. Ő maga is a fegyveres harcot kedveli inkább, így vértjében, bal kezében pajzsával, másikban csatabárdjával lép a körök elé, miközben arcára széles vigyor ül ki.*
- Ki akar ismerkedni? *Mind küzdeni fognak. Miért ne legyen az elsők között?*
*Hagrart meglehetősen hajtja a vére és ennek megfelelően komoly tempót diktál. Hosszútávon legalábbis annak számít. ~ Ha ezt tudom rásózom a törpére a francos vasakat.~ Morog magában, hangosan viszont nem adja más tudtára nemtetszését. Még gyengének tűnne. Annál nagyobb szégyen kevés van Lanawin ege alatt számára. Hozzászokott a vérthordáshoz, azonban a saját utazótempója ennél lassabb, kényelmesebb, egyszerű séta. Jelenleg viszont elviseli a kényelmetlenséget és az egyre sajgóbb izmokat, valamint a csorgó verejtéket, de nem marad el nagyon a csapattól. Akkor lassít tempóján, mikor a törzsfő kürtjébe fúj és nyilvánvalóvá válik céljuk. Számára nem sürgős az érkezés. Nyugodtabb tempóban érkezik meg, mikor már javában zajlik a sürgölődés. Így a gödröket is könnyedén kerülgeti ki. Lehúz egy jó adag vizet hagyja, hogy megnézze magának aki kíváncsi rá. Pihen. Az elősereglő fajtársak megvilágítják miért van úgy oda a Szürkebőrű az holtukból feltámadó rémségek miatt. Neki van mit vesztenie. Narghub feladta kötődéseit és magának valóan járja a világot évek óta. Most sem támad fel benne a védelmező ösztön a két tucatnyi ork láttán. Hagrar harcot ígért neki, ez a lényeg, hogy ezzel segíthet egy törzsön teljesen másodlagos.
Sokáig nem is kell várnia, egy kis ízelítőt egyből kaphat az élet legnemesebb foglalatosságából. A készülő körök is ezt sugallják, a beszéd alatt be is bizonyosodik. Látszatra teljesen nyugodtan áll neki a készülődésnek, de belsejében fellángol az éltető tűz, amely hajtja a harcokban. Lecsatolja hátáról pajzsát és pallosát, utóbbira nem lesz szüksége. Túl kicsik hozzá a körök, hogy igazán kiélje magát vele. A pajzs-csatabárd páros sokkal alkalmasabbnak tűnik az itteni küzdelemhez. Már ha ezt választják a leendő ellenfelek. Amit eddig látott Urbugból nála fegyveres harcot képzel el. A törpéről fogalma sincs, nem volt még szerencséje eggyel sem harcolni, de azt már hallotta, hogy iszonyat kemény öklük tud lenni. Ő maga is a fegyveres harcot kedveli inkább, így vértjében, bal kezében pajzsával, másikban csatabárdjával lép a körök elé, miközben arcára széles vigyor ül ki.*
- Ki akar ismerkedni? *Mind küzdeni fognak. Miért ne legyen az elsők között?*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2949-2968