Külső területek - Füves puszta
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 56 (1101. - 1120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2949-2968
1120. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-04-08 16:48:15
Üzenet elküldve: 2016-04-08 16:48:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Az ork barlangtól nem messze - Karavánosdi//
*Már-már megörül, hogy megússzák két lövedékkel, amit sikeresen felfognak a pajzsok. Ekkor jön a fura hang, ami épp a jobb bokája felől érkezik. Narhgub annyit vehet észre, hogy a támasztékot nyújtó Hagrar kibillen egy pillanatra.*
-UPhff Vráágg! *Morog ahogy eljut az agyáig, a fájdalom. De nincs idő ilyenekkel foglalkozni. Kint van még két ork, akikért felelősséget vállalt. Legyenek még élők, vagy holtak, de behozza őket! Ahogy Narhgubbal megérkezik a barlangba, Krisára pillant.* -Vigyázz rá! Próbáld meg ellátni! *Mondja s közben egy rongyot tesz sérült pajzsot tartó kezére. A vérveszteség nagy gond, és ezt nem akarja a vezér. A bokájában lévő pecket letöri. Épp csak annyira hogy az ne zavarja túlságosan. Persze a körülményekhez képest. A pajzsot ledobja, és egy kisebb asztalt, nem akkorát mint Lahut, de kellően takaró bútort kap fel. Úgy indul meg Lahut után. Nem hagyja hogy itt pusztuljanak meg Shakulék. Ahhoz még túl fiatalok. Egy a cél! Ne lássák meg, hogy a vezér van az asztal mögött. félig takarásban Lahut mögött srégen halad, a haldoklók felé. Lassabb mint a másik, elvégre lábát meglőtték. De eltökélt.*
~ Ennyi lenne? A csapat kiket idehoztam, máris veszélynek tettem ki. Ostoba vagy!~ *Morog saját magán, és ez még inkább ösztökéli, hogy eljusson a sérültekig. közben azon gondolkozik, ha ezt túléli mindenki változtatni fog a stílusán, és a hozzáállásán. Addig bizony senki se megy sehova amíg megfelelő kiképzést nem kapott, vagy megbizonyosodtak róla hogy képes harcolni, és nem is akárhogy. Nagy kalóz, és a veterán Shakul most bizony kudarcot vallottak. Nem azt tették amit a vezér utasított. mentek a saját fejük után, és ennek meg is lett a jutalma. De ez mind Hagrar hibája is. Mert ami a katona hibája, azért a vezér felel mert nem küszöbölte ki azt.*
*Már-már megörül, hogy megússzák két lövedékkel, amit sikeresen felfognak a pajzsok. Ekkor jön a fura hang, ami épp a jobb bokája felől érkezik. Narhgub annyit vehet észre, hogy a támasztékot nyújtó Hagrar kibillen egy pillanatra.*
-UPhff Vráágg! *Morog ahogy eljut az agyáig, a fájdalom. De nincs idő ilyenekkel foglalkozni. Kint van még két ork, akikért felelősséget vállalt. Legyenek még élők, vagy holtak, de behozza őket! Ahogy Narhgubbal megérkezik a barlangba, Krisára pillant.* -Vigyázz rá! Próbáld meg ellátni! *Mondja s közben egy rongyot tesz sérült pajzsot tartó kezére. A vérveszteség nagy gond, és ezt nem akarja a vezér. A bokájában lévő pecket letöri. Épp csak annyira hogy az ne zavarja túlságosan. Persze a körülményekhez képest. A pajzsot ledobja, és egy kisebb asztalt, nem akkorát mint Lahut, de kellően takaró bútort kap fel. Úgy indul meg Lahut után. Nem hagyja hogy itt pusztuljanak meg Shakulék. Ahhoz még túl fiatalok. Egy a cél! Ne lássák meg, hogy a vezér van az asztal mögött. félig takarásban Lahut mögött srégen halad, a haldoklók felé. Lassabb mint a másik, elvégre lábát meglőtték. De eltökélt.*
~ Ennyi lenne? A csapat kiket idehoztam, máris veszélynek tettem ki. Ostoba vagy!~ *Morog saját magán, és ez még inkább ösztökéli, hogy eljusson a sérültekig. közben azon gondolkozik, ha ezt túléli mindenki változtatni fog a stílusán, és a hozzáállásán. Addig bizony senki se megy sehova amíg megfelelő kiképzést nem kapott, vagy megbizonyosodtak róla hogy képes harcolni, és nem is akárhogy. Nagy kalóz, és a veterán Shakul most bizony kudarcot vallottak. Nem azt tették amit a vezér utasított. mentek a saját fejük után, és ennek meg is lett a jutalma. De ez mind Hagrar hibája is. Mert ami a katona hibája, azért a vezér felel mert nem küszöbölte ki azt.*
1119. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-04-08 15:30:16
Üzenet elküldve: 2016-04-08 15:30:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Az ork barlangtól nem messze - Karavánosdi//
*Ez lenne az ő népe. A kegyetlen barbár horda akik nem kérdeznek, csak pusztítanak. Ha mondjuk nem néhánymagukkal csinálták volna amit csináltak hanem párszázas tömeggel akkor tökéletesen el is tudná képzelni Lahut hogy eszetlenül nekirohannak akárminek és egyszerűen letarolnak mindent. Hagrarnak hiába szépek a szándékai, esélye sincs megfékezni még négyet sem nemhogy százakat, ha azok vérszemet kapva rontanak még a biztos halálba is. Lihegve teszi le a barlang bejáratánál az asztalt és fordul vissza szemrevételezni a történéseket. A karaván és vele együtt a lovasíjászok távolodni látszanak, Hagrar és egy fekete elf egy sérültet hoznak, de lát még két másikat is fetrengeni kicsivel odébb. Fejében harc dúl ahogy nézi a párost, elmenjen értük vagy sem? Abban a világban amiről ő álmodik ilyeneknek nincs helye. De még talán megmenthetné az életüket... Megtegye? Megmentsen olyanokat akik veszélyt jelentenek a béke lehetőségére? Továbbra is szuszogva fordul a barlang belseje felé. Gyerekek. Apró orkok, a jövő nemzedéke. Ilyen vérszomjas vadállatokat lássanak maguk előtt példaképnek? Erre az egészre nem tud más szót használni. Vadállatok. Ölni, pusztítani, harcolni... Így lehetetlen a béke. Nem lehet béke ha vannak akik nem akarnak békét. Ismét a puszta felé fordul és lendületből tesz is egy lépést, de csak megtorpan. Mit tegyen? Mentse az életet ami mindennél drágább és fontosabb? Ezt nevelték bele amióta az eszét tudja. De ha egy csirkét levághatunk azért hogy legyen mit enni, nem áldozhatunk fel az egyetemes béke érdekében is néhány életet? Nem érne többet a jövő ennél a két orknál? Két kezével kopasz fejéhez kap, látszik is hogy kínban van. Döntenie kell, most azonnal kell döntenie, de mit tegyen? Ha most ez a kettő túléli, később talán más ártatlanoknak esnek neki, és akkor azok halála majd Lahut kezén szárad. Béke... Élet... Mindenkinek az élete? Mindenki éljen és legyen káosz? Zavarában térdre rogy a barlang bejáratánál és onnan nézi a két haldoklót. Innen legalábbis haldoklónak tűnnek, meg hát a szeme sem éppen a legjobb ha messzire kell nézni.*
- Testvérek... Mit tegyek?
*Mindenkinek járna a második esély? Őt is megmentették pedig ork. Felnevelték sajátjukként pedig sok baj volt vele. Fúj egyet. Egy utolsót mielőtt felkelne, aztán a durván egy percig tartó huzavonája után megindul végre a kinti páros felé. Feltéve hogy a lovasok tényleg távolodnak és már nincsenek lőtávolban. Bolondnak nem bolond hogy harmadiknak odarohanjon meghalni, csak akkor megy Shakul és Urbug felé ha teljesen biztonságosnak ítéli. Megmenti őket, ha tudja, de saját életét nem kockáztatja ilyenekért. A gyógyításhoz mondjuk nem ért de legalább elkezdi majd valahogy visszavonszolni őket a barlang felé.*
A hozzászólás írója (Lahut Seii) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.08 15:33:21
*Ez lenne az ő népe. A kegyetlen barbár horda akik nem kérdeznek, csak pusztítanak. Ha mondjuk nem néhánymagukkal csinálták volna amit csináltak hanem párszázas tömeggel akkor tökéletesen el is tudná képzelni Lahut hogy eszetlenül nekirohannak akárminek és egyszerűen letarolnak mindent. Hagrarnak hiába szépek a szándékai, esélye sincs megfékezni még négyet sem nemhogy százakat, ha azok vérszemet kapva rontanak még a biztos halálba is. Lihegve teszi le a barlang bejáratánál az asztalt és fordul vissza szemrevételezni a történéseket. A karaván és vele együtt a lovasíjászok távolodni látszanak, Hagrar és egy fekete elf egy sérültet hoznak, de lát még két másikat is fetrengeni kicsivel odébb. Fejében harc dúl ahogy nézi a párost, elmenjen értük vagy sem? Abban a világban amiről ő álmodik ilyeneknek nincs helye. De még talán megmenthetné az életüket... Megtegye? Megmentsen olyanokat akik veszélyt jelentenek a béke lehetőségére? Továbbra is szuszogva fordul a barlang belseje felé. Gyerekek. Apró orkok, a jövő nemzedéke. Ilyen vérszomjas vadállatokat lássanak maguk előtt példaképnek? Erre az egészre nem tud más szót használni. Vadállatok. Ölni, pusztítani, harcolni... Így lehetetlen a béke. Nem lehet béke ha vannak akik nem akarnak békét. Ismét a puszta felé fordul és lendületből tesz is egy lépést, de csak megtorpan. Mit tegyen? Mentse az életet ami mindennél drágább és fontosabb? Ezt nevelték bele amióta az eszét tudja. De ha egy csirkét levághatunk azért hogy legyen mit enni, nem áldozhatunk fel az egyetemes béke érdekében is néhány életet? Nem érne többet a jövő ennél a két orknál? Két kezével kopasz fejéhez kap, látszik is hogy kínban van. Döntenie kell, most azonnal kell döntenie, de mit tegyen? Ha most ez a kettő túléli, később talán más ártatlanoknak esnek neki, és akkor azok halála majd Lahut kezén szárad. Béke... Élet... Mindenkinek az élete? Mindenki éljen és legyen káosz? Zavarában térdre rogy a barlang bejáratánál és onnan nézi a két haldoklót. Innen legalábbis haldoklónak tűnnek, meg hát a szeme sem éppen a legjobb ha messzire kell nézni.*
- Testvérek... Mit tegyek?
*Mindenkinek járna a második esély? Őt is megmentették pedig ork. Felnevelték sajátjukként pedig sok baj volt vele. Fúj egyet. Egy utolsót mielőtt felkelne, aztán a durván egy percig tartó huzavonája után megindul végre a kinti páros felé. Feltéve hogy a lovasok tényleg távolodnak és már nincsenek lőtávolban. Bolondnak nem bolond hogy harmadiknak odarohanjon meghalni, csak akkor megy Shakul és Urbug felé ha teljesen biztonságosnak ítéli. Megmenti őket, ha tudja, de saját életét nem kockáztatja ilyenekért. A gyógyításhoz mondjuk nem ért de legalább elkezdi majd valahogy visszavonszolni őket a barlang felé.*
A hozzászólás írója (Lahut Seii) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.08 15:33:21
1118. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-04-08 14:57:17
Üzenet elküldve: 2016-04-08 14:57:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
//Az ork barlangtól nem messze - Karavánosdi//
//Krisaga Narrai//
*Krisaga okos döntést hozott, legalábbis rövidtávon ez biztosítja a túlélését. Bár színei nem rejtik el (egyelőre) a lövészek elől, fegyvertelenül messze nem olyan csábító célpont, hogy az amúgy drága és a füves pusztán ritkán termő lövedéket rá pazarolják.*
//Rana Narrione//
*Rana meglehetősen nagy sunnyogást csap, és az orkok által félig-meddig kivájt gödörnek köszönhetően a közepesnél valamivel jobb lőállást is talál magának, de mire ezt megteszi, a meglőtt hátas már nem tudja elvégezni a feladatát, így felesleges rá lőnie, mert a kereskedők hátrahagyják a szekeret.*
//Miwashesa Triblen//
*Az utolsó szekér elvesztése Miwashesa sorsára nincs jelentős hatással, mindössze arányosan több őr jut majd az ő szerekére. A szekérnél maradt őrök nem bántják, de szinte percenként ellenőrzik a rabokat, nehogy azok kihasználják a kényes helyzetet. Ha kell, majd kivégeznek megint valakit, mint az előbb.*
//Hagrar és Narhgub//
*Hagrarral az a baj, hogy ő a vezér. Még nagyobb baj, hogy ez egyrészt látszik rajta, másrészt vezérhez méltón rohan segíteni az emberén. Vagyis orkján. Ez dicséretes, csak míg önmagában Narhgubbal nem igazán foglalkoztak volna, a duó látványa már lövöldézésre ingerli az azóta újratöltő lovasokat. Mivel azonban csak korlátozott lelkesedéssel vadászgatnak orkokra, így három nyílvessző indul csak feléjük.*
- TOK! TAK! CHOMP. *a harmadik az, ami Hagrarral is megérteti, hogy a pajzs nem fedi az egész testet - az ork csizmája pedig nem nyújt teljes körű védelmet.*
- Aú. *közli Hagrarral a bokája, amit fájdalomtűrő képességétől, hangulatától függően továbbít a világnak.*
//Lahut//
*Lahut pajzsa kellően elrettentő, így rá nem pazarolnak lövedéket, főleg, mert hátrál, kotródik. Épségben eléri a barlangot, gödörbe sem lép.*
//Urbug//
*Van az úgy, hogy az orknak gaug korában sok ostoba, dicső mesét mesélt a gummája. Olyan is előfordul, hogy egy ork - mivel számolni nem tud - hét-nyolc másik orkot már hordának lát. Nem kell ehhez felfelé folyó eső, elég csak az általában elég izmos ork ostobaság. A rohamozás valóban meglephette Urbugot, de hát nem is ő rohamozott, hanem alkalmi hátasa, aki a kivágódott a fedezékként nyújtott asztal mögül, s teljes erejéből a kocsi felé kezdett el rohanni. Nyakában az ötletgazdával. Mondhatni, a természetes szelekció ha megkésve is, de dolgozni kezdett végre. Urbug pedig - terveivel összhangban, bár jóval nagyobb önkéntelen lendülettel - haldokol tovább szép csendben.*
//Shakul//
*A nagydarab ork sérülése fájdalmasabb, de kevésbé súlyos, mint Urbugé. Csendesen, néha el-elájulva szenved ő is, de sem vele, sem társával nem foglalkoznak a lovasok.*
//Apróságok//
*A karaván dél felé szenvedi magát tovább, kivéve az utolsó szekeret, aminek sérült lova - köszönhetően a további macerálásoknak - lassan feladja a küzdelmet és nyihogva eldől. A másikat a hajtó veszi birtokba, és nyomában egy legénnyel káromkodva igyekszik utolérni az utolsó kocsit, sorsára hagyva a szekeret és a benne lévő javakat, már ha van benne olyan. A karaván pedig dél felé iszkol, meglehetősen erős utóvéddel, és pár száz méter után két lóról szállt alakkal, akik ügyködnek valamit.*
//Krisaga Narrai//
*Krisaga okos döntést hozott, legalábbis rövidtávon ez biztosítja a túlélését. Bár színei nem rejtik el (egyelőre) a lövészek elől, fegyvertelenül messze nem olyan csábító célpont, hogy az amúgy drága és a füves pusztán ritkán termő lövedéket rá pazarolják.*
//Rana Narrione//
*Rana meglehetősen nagy sunnyogást csap, és az orkok által félig-meddig kivájt gödörnek köszönhetően a közepesnél valamivel jobb lőállást is talál magának, de mire ezt megteszi, a meglőtt hátas már nem tudja elvégezni a feladatát, így felesleges rá lőnie, mert a kereskedők hátrahagyják a szekeret.*
//Miwashesa Triblen//
*Az utolsó szekér elvesztése Miwashesa sorsára nincs jelentős hatással, mindössze arányosan több őr jut majd az ő szerekére. A szekérnél maradt őrök nem bántják, de szinte percenként ellenőrzik a rabokat, nehogy azok kihasználják a kényes helyzetet. Ha kell, majd kivégeznek megint valakit, mint az előbb.*
//Hagrar és Narhgub//
*Hagrarral az a baj, hogy ő a vezér. Még nagyobb baj, hogy ez egyrészt látszik rajta, másrészt vezérhez méltón rohan segíteni az emberén. Vagyis orkján. Ez dicséretes, csak míg önmagában Narhgubbal nem igazán foglalkoztak volna, a duó látványa már lövöldézésre ingerli az azóta újratöltő lovasokat. Mivel azonban csak korlátozott lelkesedéssel vadászgatnak orkokra, így három nyílvessző indul csak feléjük.*
- TOK! TAK! CHOMP. *a harmadik az, ami Hagrarral is megérteti, hogy a pajzs nem fedi az egész testet - az ork csizmája pedig nem nyújt teljes körű védelmet.*
- Aú. *közli Hagrarral a bokája, amit fájdalomtűrő képességétől, hangulatától függően továbbít a világnak.*
//Lahut//
*Lahut pajzsa kellően elrettentő, így rá nem pazarolnak lövedéket, főleg, mert hátrál, kotródik. Épségben eléri a barlangot, gödörbe sem lép.*
//Urbug//
*Van az úgy, hogy az orknak gaug korában sok ostoba, dicső mesét mesélt a gummája. Olyan is előfordul, hogy egy ork - mivel számolni nem tud - hét-nyolc másik orkot már hordának lát. Nem kell ehhez felfelé folyó eső, elég csak az általában elég izmos ork ostobaság. A rohamozás valóban meglephette Urbugot, de hát nem is ő rohamozott, hanem alkalmi hátasa, aki a kivágódott a fedezékként nyújtott asztal mögül, s teljes erejéből a kocsi felé kezdett el rohanni. Nyakában az ötletgazdával. Mondhatni, a természetes szelekció ha megkésve is, de dolgozni kezdett végre. Urbug pedig - terveivel összhangban, bár jóval nagyobb önkéntelen lendülettel - haldokol tovább szép csendben.*
//Shakul//
*A nagydarab ork sérülése fájdalmasabb, de kevésbé súlyos, mint Urbugé. Csendesen, néha el-elájulva szenved ő is, de sem vele, sem társával nem foglalkoznak a lovasok.*
//Apróságok//
*A karaván dél felé szenvedi magát tovább, kivéve az utolsó szekeret, aminek sérült lova - köszönhetően a további macerálásoknak - lassan feladja a küzdelmet és nyihogva eldől. A másikat a hajtó veszi birtokba, és nyomában egy legénnyel káromkodva igyekszik utolérni az utolsó kocsit, sorsára hagyva a szekeret és a benne lévő javakat, már ha van benne olyan. A karaván pedig dél felé iszkol, meglehetősen erős utóvéddel, és pár száz méter után két lóról szállt alakkal, akik ügyködnek valamit.*
1117. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-04-08 08:12:53
Üzenet elküldve: 2016-04-08 08:12:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A csapda - Záró//
*Nem tart sokáig míg a nőstény követi őt. Hagrar pedig veszettül ás. Mintha az ellenséget püfölné, vagy épp így vezeti le a feszültséget. Tudja jól, hogy mihamarabb el kell menniük a pusztáról. Túl veszélyes ez a környék. Nincs fedezék, és könnyen megtalálják őket, ha épp el kell rejtezni. Nem egyszerű úgy gondolkodni, hogy mindenkinek jó legyen aki a vezérrel tart. De talán nem is kéne, mindenkinek megfelelni. Csupán a törzs érdekét kell nézni, és aki beáll beáll, aki nem az nem. Ez elég egyszerűnek tűnik még egy orknak is. Csak hát a kivitelezés. Az már más kérdés. Ezekkel a gondolatokkal elmerülve az éterbe ás az ork veszetten. Ekkor megjelenik Kilbra S ő nem rest tovább ásni. Egy ideig nem szól semmit. Majd csak néhány lapát föld után omladozni kezd a vájat. Egy új helyiség. Nem nagy, de úgy tűnik a víz kimosta a sziklát. Érdekes dolog a víz. Első pillantásra teljesen egyszerű dolog. De ha belegondolunk, hatalmas ereje van. Senki nem élne nélküle, és mellesleg képes pusztítani. Itt a példa rá. Hagrar hevesen ás, és akkor fejezi be ha már be tud mászni. Majd egy kéz nyúl vissza az előző részre. Egy magabiztos erős kéz. Ezt tudja felajánlani Kilbrának Hagrar. Ha amaz elfogadja, eltűnnek egy időre a világ elől.*
//A csapda - Záró//
*Nem tart sokáig míg a nőstény követi őt. Hagrar pedig veszettül ás. Mintha az ellenséget püfölné, vagy épp így vezeti le a feszültséget. Tudja jól, hogy mihamarabb el kell menniük a pusztáról. Túl veszélyes ez a környék. Nincs fedezék, és könnyen megtalálják őket, ha épp el kell rejtezni. Nem egyszerű úgy gondolkodni, hogy mindenkinek jó legyen aki a vezérrel tart. De talán nem is kéne, mindenkinek megfelelni. Csupán a törzs érdekét kell nézni, és aki beáll beáll, aki nem az nem. Ez elég egyszerűnek tűnik még egy orknak is. Csak hát a kivitelezés. Az már más kérdés. Ezekkel a gondolatokkal elmerülve az éterbe ás az ork veszetten. Ekkor megjelenik Kilbra S ő nem rest tovább ásni. Egy ideig nem szól semmit. Majd csak néhány lapát föld után omladozni kezd a vájat. Egy új helyiség. Nem nagy, de úgy tűnik a víz kimosta a sziklát. Érdekes dolog a víz. Első pillantásra teljesen egyszerű dolog. De ha belegondolunk, hatalmas ereje van. Senki nem élne nélküle, és mellesleg képes pusztítani. Itt a példa rá. Hagrar hevesen ás, és akkor fejezi be ha már be tud mászni. Majd egy kéz nyúl vissza az előző részre. Egy magabiztos erős kéz. Ezt tudja felajánlani Kilbrának Hagrar. Ha amaz elfogadja, eltűnnek egy időre a világ elől.*
1116. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-04-07 22:44:25
Üzenet elküldve: 2016-04-07 22:44:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Az ork barlangtól nem messze - Karavánosdi//
*A világ lelassulni látszik körülötte, ahogy az íjászok felé rohan csomagjával. Látja, amint az íjászok többsége éppen új nyílvesszőt illeszt fel, mindegyikük arc kifejezését, külön-külön szemügyre veszi. Szeme végigoson a soron, és feltűnik neki, hogy két ellenfelük is éppen rájuk céloz csőrre töltött számszeríjjal. Ekkora súllyal a hátán esélytelen a kikerülés, levetni pedig már nincs ideje kisebb társát, így csupán a nyilak röppályáját veheti szemügyre, majd becsapódásukat érezheti testközelből. Az első egy kissé őfölé, Urbugba rongyolódik, aki így lezuhan hátáról, s a nyíl és Urbug kettősének rántásától, Shakul is megtántorodik. Majd a következő pillanatban olyan erővel hatol be a bordája és lágyszervei közé a fémvégű farúd, hogy hátraesik, és egy fájdalomüvöltés kíséretében a földhöz is ragad.
Ebből a testhelyzetből csupán a délutáni napsütéses eget, s az azon (vagy éppen szemei előtt) imbolygó csillagokat látja. A fájdalom, melyet régi barátjaként ismer már, most új erővel csap le rá, és oly módon szorítja össze állkapcsát, hogy agyarai felsértik a szája felett lévő bőrt. Perzselő tűz járja át testét, oly mértékben, mintha elevenen sütnék nyárson. Ahogy odakap a nyílvesszőhöz, dühből megpróbálja kirántani azt, de csak azt éri el vele, hogy beletöri. A letört darabot maga mellé ejti, s próbál minél kevesebb mozdulatot tenni. Nem mintha olyan könnyű lenne bármi mozgást is végezni.
Ahogy a világ visszatér eredeti idejébe, érzi, ahogy lassan de biztosan eszméletét veszti a belső vérzés okán. Fejét kissé oldalra mozdítja, Urbugot keresi tekintete, s mikor megtalálja, cifra káromkodás hagyja el pofáját. Amaz sincs jobb állapotban, mint Shakul. Urbug feléje fordul, ajkai szavakat formálnak, de hang nem hagyja el száját. Ahogy a kép egyre inkább összemosódik az ezüst hajú ork előtt, így már nem képes értelmezi a hang nélküli szavakat. Fejét újfent az égre emeli, szemeit lassan lecsukja, s csak gondolatai dübörögnek. ~ Nem halok meg itt! Nem halok meg addig, amíg meg nem bosszullak! Nem felejtem ígéretem, Shyvana!~ Ez, s ehhez hasonló gondolatok robognak gondolatai közt, bár tekintete már homályos, s érzi ahogy a súlyos lepel rátelepszik. Szemeit lezárva, még egy utolsó próbálkozást tesz eszméleténél maradni, de a sérülés miatt elveszti a csatát. Egy fiatal ork nő képe suhan át utoljára lelki szemei elől, majd befogadja az édes sötétséget.*
A hozzászólás írója (Shakul Druagakhul) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.07 22:47:51
*A világ lelassulni látszik körülötte, ahogy az íjászok felé rohan csomagjával. Látja, amint az íjászok többsége éppen új nyílvesszőt illeszt fel, mindegyikük arc kifejezését, külön-külön szemügyre veszi. Szeme végigoson a soron, és feltűnik neki, hogy két ellenfelük is éppen rájuk céloz csőrre töltött számszeríjjal. Ekkora súllyal a hátán esélytelen a kikerülés, levetni pedig már nincs ideje kisebb társát, így csupán a nyilak röppályáját veheti szemügyre, majd becsapódásukat érezheti testközelből. Az első egy kissé őfölé, Urbugba rongyolódik, aki így lezuhan hátáról, s a nyíl és Urbug kettősének rántásától, Shakul is megtántorodik. Majd a következő pillanatban olyan erővel hatol be a bordája és lágyszervei közé a fémvégű farúd, hogy hátraesik, és egy fájdalomüvöltés kíséretében a földhöz is ragad.
Ebből a testhelyzetből csupán a délutáni napsütéses eget, s az azon (vagy éppen szemei előtt) imbolygó csillagokat látja. A fájdalom, melyet régi barátjaként ismer már, most új erővel csap le rá, és oly módon szorítja össze állkapcsát, hogy agyarai felsértik a szája felett lévő bőrt. Perzselő tűz járja át testét, oly mértékben, mintha elevenen sütnék nyárson. Ahogy odakap a nyílvesszőhöz, dühből megpróbálja kirántani azt, de csak azt éri el vele, hogy beletöri. A letört darabot maga mellé ejti, s próbál minél kevesebb mozdulatot tenni. Nem mintha olyan könnyű lenne bármi mozgást is végezni.
Ahogy a világ visszatér eredeti idejébe, érzi, ahogy lassan de biztosan eszméletét veszti a belső vérzés okán. Fejét kissé oldalra mozdítja, Urbugot keresi tekintete, s mikor megtalálja, cifra káromkodás hagyja el pofáját. Amaz sincs jobb állapotban, mint Shakul. Urbug feléje fordul, ajkai szavakat formálnak, de hang nem hagyja el száját. Ahogy a kép egyre inkább összemosódik az ezüst hajú ork előtt, így már nem képes értelmezi a hang nélküli szavakat. Fejét újfent az égre emeli, szemeit lassan lecsukja, s csak gondolatai dübörögnek. ~ Nem halok meg itt! Nem halok meg addig, amíg meg nem bosszullak! Nem felejtem ígéretem, Shyvana!~ Ez, s ehhez hasonló gondolatok robognak gondolatai közt, bár tekintete már homályos, s érzi ahogy a súlyos lepel rátelepszik. Szemeit lezárva, még egy utolsó próbálkozást tesz eszméleténél maradni, de a sérülés miatt elveszti a csatát. Egy fiatal ork nő képe suhan át utoljára lelki szemei elől, majd befogadja az édes sötétséget.*
A hozzászólás írója (Shakul Druagakhul) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.07 22:47:51
1115. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-04-07 22:22:35
Üzenet elküldve: 2016-04-07 22:22:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Az ork barlangtól nem messze - Karavánosdi//
*Amikor meghallja Hagrar hangját, nagyjából annak irányába szalad tovább. Sötétedik, így egész jól lát, elég jól ahhoz, hogy lássa a vezért és a mellette haladó másik orkot. Még fel is ismeri benne azt, aki el akarta volna vágni a másik mélységi torkát.*
-Köszönöm! *Lihegi Krisaga, utolérve a párost. Pár pillanatába telik, hogy lássa Narhgub sérülését. Átfut a fején a káröröm egy apró foszlánya, amit hamar el is kerget, mivel mégiscsak egy oldalon állnak, egyelőre.*
-Mit segítsek? *Kérdezi, mert ennyi a legkevesebb, ha Hagrar kihúzza őt a csávából. Ha kap valamilyen választ, akkor úgy tesz, ahogy a vezér mondja, ha nem kap utasítást, időnként hátrapillantva halad valamivel a két ork előtt.*
*Amikor meghallja Hagrar hangját, nagyjából annak irányába szalad tovább. Sötétedik, így egész jól lát, elég jól ahhoz, hogy lássa a vezért és a mellette haladó másik orkot. Még fel is ismeri benne azt, aki el akarta volna vágni a másik mélységi torkát.*
-Köszönöm! *Lihegi Krisaga, utolérve a párost. Pár pillanatába telik, hogy lássa Narhgub sérülését. Átfut a fején a káröröm egy apró foszlánya, amit hamar el is kerget, mivel mégiscsak egy oldalon állnak, egyelőre.*
-Mit segítsek? *Kérdezi, mert ennyi a legkevesebb, ha Hagrar kihúzza őt a csávából. Ha kap valamilyen választ, akkor úgy tesz, ahogy a vezér mondja, ha nem kap utasítást, időnként hátrapillantva halad valamivel a két ork előtt.*
1114. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-04-07 21:44:31
Üzenet elküldve: 2016-04-07 21:44:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Az ork barlangtól nem messze - Karavánosdi//
* Nem jut messzire a csapattól, egy fránya nyíl hamar a lábába csapódik. * -Ezért valaki meghal!
*Ordít fel, ahogy a fájdalom és düh végigáramlik testén. Lehet nem volt túl jó ötlet kiválni a csapatból. Legalábbis a hosszabb utazás után semmiképp nem. A becsapódás hatására féltérdre esik, amely annyiból kifejezetten hasznos, hogy pajzsa így teste nagy részét takarja. Ha tudta volna, hogy ilyen képzett lövészek állnak velük szembe más taktikát alkalmazott volna. Nem ér rá ezen rágódni. Történnek körülötte az események.
Urbug és Shakul működését meglepődött arccal nézi, de hamar elégedett mosoly formálódik hegyes agyarai körül még sebei ellenére is. Nem túl okos tevékenység, de őrültsége tetszik és az sem elhanyagolható tényező, hogy elterelik Narghubról a figyelmet. Feltápászkodik és hátrálni kezd. Szánalmasan lassan. Van ideje tehát észrevenni, hogy bár saját veszteségeik igen nagyok a karaván sem úszta meg a dolgot. Még ha csak egy sebesült marha is az eredmény. Hagrar segítségére siet, nem egyedül kell botladoznia a barlang felé. Nem kellemes érzés nyílvesszővel a lábban sétálgatni. A fájdalomnál mégis sokkal inkább tombol benne a düh ez ad erőt neki a visszavonuláshoz. Két pajzzsal már remélhetőleg megfelelő védelmet tudnak maguknak biztosítani, kiemelten figyel hát a lovasokra, hogy ha újból lövésre készülnének megállhasson Hagrarral optimalizálni védelmüket. Két őrült társával nem tud foglalkozni, a saját problémája pont elég ebben a helyzetben számára.*
* Nem jut messzire a csapattól, egy fránya nyíl hamar a lábába csapódik. * -Ezért valaki meghal!
*Ordít fel, ahogy a fájdalom és düh végigáramlik testén. Lehet nem volt túl jó ötlet kiválni a csapatból. Legalábbis a hosszabb utazás után semmiképp nem. A becsapódás hatására féltérdre esik, amely annyiból kifejezetten hasznos, hogy pajzsa így teste nagy részét takarja. Ha tudta volna, hogy ilyen képzett lövészek állnak velük szembe más taktikát alkalmazott volna. Nem ér rá ezen rágódni. Történnek körülötte az események.
Urbug és Shakul működését meglepődött arccal nézi, de hamar elégedett mosoly formálódik hegyes agyarai körül még sebei ellenére is. Nem túl okos tevékenység, de őrültsége tetszik és az sem elhanyagolható tényező, hogy elterelik Narghubról a figyelmet. Feltápászkodik és hátrálni kezd. Szánalmasan lassan. Van ideje tehát észrevenni, hogy bár saját veszteségeik igen nagyok a karaván sem úszta meg a dolgot. Még ha csak egy sebesült marha is az eredmény. Hagrar segítségére siet, nem egyedül kell botladoznia a barlang felé. Nem kellemes érzés nyílvesszővel a lábban sétálgatni. A fájdalomnál mégis sokkal inkább tombol benne a düh ez ad erőt neki a visszavonuláshoz. Két pajzzsal már remélhetőleg megfelelő védelmet tudnak maguknak biztosítani, kiemelten figyel hát a lovasokra, hogy ha újból lövésre készülnének megállhasson Hagrarral optimalizálni védelmüket. Két őrült társával nem tud foglalkozni, a saját problémája pont elég ebben a helyzetben számára.*
1113. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-04-07 21:27:07
Üzenet elküldve: 2016-04-07 21:27:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Az ork barlangtól nem messze - Karavánosdi//
*Van az úgy, hogy a világ a feje tetejére áll, és aminek a plafonon kéne lennie, valahogy a padlón találja magát; az eső elkezd felfelé zuhanni, miközben a madarak belefejelnek a földbe, szarvasok lépkednek a fellegekben, tűz jéggé válik, a kereskedők elkezdik észrevétlenül teletömni a vevőik zsebeit pénzzel, lehetne még sokáig folytatni. Ilyen és ehhez hasonló ostobaságok suhantak át Urbug fején, miközben nyílzáport kap a testébe. Valami nem stimmel, ez is eszébe jut, de eddigre már a földön van, perzselő tűzként mar húsába a fájdalom. Rég nem érzett már ilyesfajta kínt; igaz is, rég nem kapott ekkora pofont az élettől.
Ahogy elterül a földön, átgondolja, mi is történhetett. Talán túlzottan belemerült a kínálkozó lehetőségek kihasználásába, talán a semmittevéssel töltött órák után erdőtűzként fellángoló harc ígérete vette el eszét. Más magyarázatot legalábbis nem talál, miért rohamozott volna másodmagával nyílt terepen majdnem egy tucatnyi lovas íjász irányába; meg mert volna esküdni, hogy egy teljes ork horda közepén vannak Shakullal. Ahogy ideér a gondolatmenetben, eltorzul az arca; hogy a grimaszban mennyi a fájdalom és mennyi a düh, azt bizonyára saját maga se tudja.
Hallja, ahogy Hagrar visszairányítja a tömeget a szállásuk felé, ez pedig megtölti elméjét méreggel. Kétszeresen is felébred benne a gyűlölet a vezér iránt; egyrészt képtelen megérteni, miért nem irányította az orkokat az íjászok, majd a karaván felé. Urbug szemében néhány halott ork mit sem számít, ha az életükért járó jutalom egy teljes karaván, tucatnyi szekér, megrakva rabszolgákkal és ki tudja még, milyen értékes árukkal. A másik indok ennél személyesebb: az apró ork becsapva érzi magát, amiért a dicső, szinte már lovagias, fennkölt mondatokkal dobálózó Hagrar habozás nélkül otthagyta őt az íjászoknak. Nem igazán érdekli, hogy Hagrar több orkot veszítene azzal, ha megpróbálná megmenteni őket, mint azzal, hogy a sorsra bízza életüket; arra se gondol, hogy míg a klánbelieket ismeri, addig vele és Shakullal alig pár órája találkozott. Észérvek ezek, Urbug pedig - a nyilak okozta sebektől félig mámorban - nem foglalkozik velük.
A földön aztán körbenéz. Látja Shakult, ha pedig kicsit megmozgatja nyakát, látja az íjászokat is, akikhez mintha újabbak csatlakoztak volna. Az új körülmények nem kedveznek semmilyen további akciónak, ezt hamar megállapítja. Ennyi ellenséggel egy ember - még ha ork is - nem fog elbánni, kettő se, főleg ha mindketten az élet és halál közti pengeélen egyensúlyoznak. Urbug ideiglenesen letesz a támadásról, gyűlöletét és tettvágyát magába fojtja. Helyette visszafordul Shakul felé, ügyelve, hogy csak szemeit mozgassa. Urbug már csak egy kiutat lát; halottnak tettetni magát, és reménykedni a legjobban. Anélkül, hogy hangot adna ki, ötletét Shakulnak is eltátogja, reméli, hogy a másik ork meg is érti, mit akar. Ezután lehunyja szemeit, és vár: reméli, hogy az íjászokat nem érdekli két ismeretlen ork sorsa, ha pedig a nagyobb tömeg is eltűnt már, inkább visszamennek a karavánjukhoz, hogy folytassák az utat. Mást nemigen tud tenni; reménykedik hát, hogy újra felvillan szerencsecsillaga, vagy ha más nem, legalább balszerencséjének keserű üvege apadjon ki, ő annak is örülne.*
*Van az úgy, hogy a világ a feje tetejére áll, és aminek a plafonon kéne lennie, valahogy a padlón találja magát; az eső elkezd felfelé zuhanni, miközben a madarak belefejelnek a földbe, szarvasok lépkednek a fellegekben, tűz jéggé válik, a kereskedők elkezdik észrevétlenül teletömni a vevőik zsebeit pénzzel, lehetne még sokáig folytatni. Ilyen és ehhez hasonló ostobaságok suhantak át Urbug fején, miközben nyílzáport kap a testébe. Valami nem stimmel, ez is eszébe jut, de eddigre már a földön van, perzselő tűzként mar húsába a fájdalom. Rég nem érzett már ilyesfajta kínt; igaz is, rég nem kapott ekkora pofont az élettől.
Ahogy elterül a földön, átgondolja, mi is történhetett. Talán túlzottan belemerült a kínálkozó lehetőségek kihasználásába, talán a semmittevéssel töltött órák után erdőtűzként fellángoló harc ígérete vette el eszét. Más magyarázatot legalábbis nem talál, miért rohamozott volna másodmagával nyílt terepen majdnem egy tucatnyi lovas íjász irányába; meg mert volna esküdni, hogy egy teljes ork horda közepén vannak Shakullal. Ahogy ideér a gondolatmenetben, eltorzul az arca; hogy a grimaszban mennyi a fájdalom és mennyi a düh, azt bizonyára saját maga se tudja.
Hallja, ahogy Hagrar visszairányítja a tömeget a szállásuk felé, ez pedig megtölti elméjét méreggel. Kétszeresen is felébred benne a gyűlölet a vezér iránt; egyrészt képtelen megérteni, miért nem irányította az orkokat az íjászok, majd a karaván felé. Urbug szemében néhány halott ork mit sem számít, ha az életükért járó jutalom egy teljes karaván, tucatnyi szekér, megrakva rabszolgákkal és ki tudja még, milyen értékes árukkal. A másik indok ennél személyesebb: az apró ork becsapva érzi magát, amiért a dicső, szinte már lovagias, fennkölt mondatokkal dobálózó Hagrar habozás nélkül otthagyta őt az íjászoknak. Nem igazán érdekli, hogy Hagrar több orkot veszítene azzal, ha megpróbálná megmenteni őket, mint azzal, hogy a sorsra bízza életüket; arra se gondol, hogy míg a klánbelieket ismeri, addig vele és Shakullal alig pár órája találkozott. Észérvek ezek, Urbug pedig - a nyilak okozta sebektől félig mámorban - nem foglalkozik velük.
A földön aztán körbenéz. Látja Shakult, ha pedig kicsit megmozgatja nyakát, látja az íjászokat is, akikhez mintha újabbak csatlakoztak volna. Az új körülmények nem kedveznek semmilyen további akciónak, ezt hamar megállapítja. Ennyi ellenséggel egy ember - még ha ork is - nem fog elbánni, kettő se, főleg ha mindketten az élet és halál közti pengeélen egyensúlyoznak. Urbug ideiglenesen letesz a támadásról, gyűlöletét és tettvágyát magába fojtja. Helyette visszafordul Shakul felé, ügyelve, hogy csak szemeit mozgassa. Urbug már csak egy kiutat lát; halottnak tettetni magát, és reménykedni a legjobban. Anélkül, hogy hangot adna ki, ötletét Shakulnak is eltátogja, reméli, hogy a másik ork meg is érti, mit akar. Ezután lehunyja szemeit, és vár: reméli, hogy az íjászokat nem érdekli két ismeretlen ork sorsa, ha pedig a nagyobb tömeg is eltűnt már, inkább visszamennek a karavánjukhoz, hogy folytassák az utat. Mást nemigen tud tenni; reménykedik hát, hogy újra felvillan szerencsecsillaga, vagy ha más nem, legalább balszerencséjének keserű üvege apadjon ki, ő annak is örülne.*
1112. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-04-06 22:36:54
Üzenet elküldve: 2016-04-06 22:36:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Az ork barlangtól nem messze - Karavánosdi//
*Ő maga ilyesmire számított, de az eddigi diskurzusukból és az indulásuk vehemenciájából ítélve nem lett volna esélye szóval visszatartani senkit. Igencsak meglepődik amikor a nyíl hegye átdugja fém fejét a vastag asztalon, de ahogy Hagrar is mondta: tapasztalatlan ezen a téren. Mit gondoltak mi fog történni ha fegyveres orkok vonulnak a rabszolga kereskedők felé? Hát van az orkoknak aranya hogy rabszolgát vegyenek? Talán, de a közhiedelemnek ez mindenképpen ellentmond. Várható volt hogy félnek és rögtön kérdezés nélkül támadni fognak. Várta is, ezért vitt asztalt. Sajnálja a sok sérült bolondot de nem tud mit tenni, ha értük menne bekerítenék a lovasok és asztal ide vagy oda, pillanatok alatt vége lenne neki is. Talán nem akarnak ők sem kockáztatni, talán egyszerűen továbbállnak ha látják hogy az orkok visszavonulnak, más lehetőségük egyelőre úgysincs. Esetleg megpróbálhatná az asztalt hozzávágni egyhez, de hiába erős, addig nem tudná eldobni. Valószínűleg úgysem találna, és az is csak egy lenne a sok közül. Felemeli hát védfalát és hátrálni kezd vele, igyekszik ugyanarra amerről jöttek hogy ne lépjen a gödrökbe.*
*Ő maga ilyesmire számított, de az eddigi diskurzusukból és az indulásuk vehemenciájából ítélve nem lett volna esélye szóval visszatartani senkit. Igencsak meglepődik amikor a nyíl hegye átdugja fém fejét a vastag asztalon, de ahogy Hagrar is mondta: tapasztalatlan ezen a téren. Mit gondoltak mi fog történni ha fegyveres orkok vonulnak a rabszolga kereskedők felé? Hát van az orkoknak aranya hogy rabszolgát vegyenek? Talán, de a közhiedelemnek ez mindenképpen ellentmond. Várható volt hogy félnek és rögtön kérdezés nélkül támadni fognak. Várta is, ezért vitt asztalt. Sajnálja a sok sérült bolondot de nem tud mit tenni, ha értük menne bekerítenék a lovasok és asztal ide vagy oda, pillanatok alatt vége lenne neki is. Talán nem akarnak ők sem kockáztatni, talán egyszerűen továbbállnak ha látják hogy az orkok visszavonulnak, más lehetőségük egyelőre úgysincs. Esetleg megpróbálhatná az asztalt hozzávágni egyhez, de hiába erős, addig nem tudná eldobni. Valószínűleg úgysem találna, és az is csak egy lenne a sok közül. Felemeli hát védfalát és hátrálni kezd vele, igyekszik ugyanarra amerről jöttek hogy ne lépjen a gödrökbe.*
1111. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-04-06 20:14:21
Üzenet elküldve: 2016-04-06 20:14:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Az ork barlangtól nem messze - Karavánosdi//
*Shakul, és Urbug előre tör. De ennek nem lesz nagy eredménye. A két újonc ork, valahol elfeledte a józan eszét. Vagy elhagyta. Ki tudja. Mindenesetre ők már túl messze vannak ahhoz, hogy a vezér segíteni tudjon rajtuk. Narhgub viszont nem. Mielőtt a barlang fedezékét keresné, odarohan sebesen a combon lőtt fajtárshoz.*
-Gyere! Kapaszkodj meg bennem! Tartsd azt az átokverte pajzsot! *Mondja, és csak reméli, hogy nem sokkolt le a nagydarab. Ő maga is mutogatja a pajzsot a lovasok felé. Igyekszik minél hamarabb beérni a barlangba. Keze vérzik, de most jobb dolga is van annál hogy ezzel törődjön. Egyelőre találjanak fedezéket, és jussanak el a barlangig. Rana fittyet hányva a parancsra lövöldözik tovább. Az ork nem törődik már vele. Nem tartozik hozzájuk, így nem is parancsolhat neki. És nem is akar. Krisa megjelenésére viszont felhúzott szemöldökkel válaszol.* -Te meg mit keresel itt Kria vagy Krisa! Meg akarsz halni? Gyere már! Gyorsan gyorsan, míg újra nem töltenek! *Morog, mert nem szívesen enged be egy sötételfet a barlangba. De most nincs idő ilyenekkel vesződni. Jussanak el a barlangig, és kerüljenek fedezékbe. közben a vezér már máshol jár. Azon gondolkozik, hogyan álljon bosszút ezeken a férgeken. Mivel sötétedik, épp kapóra jön az éjjel.*
*Shakul, és Urbug előre tör. De ennek nem lesz nagy eredménye. A két újonc ork, valahol elfeledte a józan eszét. Vagy elhagyta. Ki tudja. Mindenesetre ők már túl messze vannak ahhoz, hogy a vezér segíteni tudjon rajtuk. Narhgub viszont nem. Mielőtt a barlang fedezékét keresné, odarohan sebesen a combon lőtt fajtárshoz.*
-Gyere! Kapaszkodj meg bennem! Tartsd azt az átokverte pajzsot! *Mondja, és csak reméli, hogy nem sokkolt le a nagydarab. Ő maga is mutogatja a pajzsot a lovasok felé. Igyekszik minél hamarabb beérni a barlangba. Keze vérzik, de most jobb dolga is van annál hogy ezzel törődjön. Egyelőre találjanak fedezéket, és jussanak el a barlangig. Rana fittyet hányva a parancsra lövöldözik tovább. Az ork nem törődik már vele. Nem tartozik hozzájuk, így nem is parancsolhat neki. És nem is akar. Krisa megjelenésére viszont felhúzott szemöldökkel válaszol.* -Te meg mit keresel itt Kria vagy Krisa! Meg akarsz halni? Gyere már! Gyorsan gyorsan, míg újra nem töltenek! *Morog, mert nem szívesen enged be egy sötételfet a barlangba. De most nincs idő ilyenekkel vesződni. Jussanak el a barlangig, és kerüljenek fedezékbe. közben a vezér már máshol jár. Azon gondolkozik, hogyan álljon bosszút ezeken a férgeken. Mivel sötétedik, épp kapóra jön az éjjel.*
1110. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-04-06 19:24:45
Üzenet elküldve: 2016-04-06 19:24:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Az ork barlangtól nem messze - Karavánosdi//
*Sokkal több verést kap, mint amire számított volna. Félájultan fekszik, felkötözött kezekkel a szekér aljában, nem sokkal a hajtó mögött. Innen már nincs menekvés.
Elfordul a többiektől, nem akar senkit látni, és azt sem akarja, hogy őt lássák. Nem akar beszélgetni, és nem akarja, hogy szánakozzanak rajta. dühös. Mindenkire. A többiekre is. Ha mind megpróbálták volna, akkor egészen más esélyekkel nézhettek volna szembe fogvatartóikkal. De ahogy mondják, egy fecske nem csinál nyarat. De Miwa legalább megpróbálta, még ha nem is sikerült.
Belefúrja arcát karjába, és a sírás újra végig hullámzik benne. Kintről ebből semmit nem látni azonban. Ez az álca is hozzátartozik ahhoz, hogy békén hagyják. Mellette a nagydarab nőszemély sem firtatódzik tovább. Csend ül a haladó szekér belsejére.
Ám csak belül van csend. Kint a lovasok teszik a dolgukat, próbálják távol tartani a szekerektől a kéretlenül feltűnőket. Ennek hangjai azért elérik a kocsiban ülő foglyokat. A kisfiú hüppögve bújik oda az asszonyhoz, aki magához öleli.
Miwa pedig tovább sajnálja önmagát. Egy döccenőnél kicsit odaverődik, felnyög fájdalmasan. Tudja, hogy csontja nem törött, de annyi a zúzódása, hogy még is így érzi. Az ostor nyomán maradt véres hurkák sem kellemesek a hátán, vállán. Tudja, hogy majd erre is oda kell figyelnie, nehogy elfertőződjön valamelyik sebe, mert meghalni azért nem akar.*
*Sokkal több verést kap, mint amire számított volna. Félájultan fekszik, felkötözött kezekkel a szekér aljában, nem sokkal a hajtó mögött. Innen már nincs menekvés.
Elfordul a többiektől, nem akar senkit látni, és azt sem akarja, hogy őt lássák. Nem akar beszélgetni, és nem akarja, hogy szánakozzanak rajta. dühös. Mindenkire. A többiekre is. Ha mind megpróbálták volna, akkor egészen más esélyekkel nézhettek volna szembe fogvatartóikkal. De ahogy mondják, egy fecske nem csinál nyarat. De Miwa legalább megpróbálta, még ha nem is sikerült.
Belefúrja arcát karjába, és a sírás újra végig hullámzik benne. Kintről ebből semmit nem látni azonban. Ez az álca is hozzátartozik ahhoz, hogy békén hagyják. Mellette a nagydarab nőszemély sem firtatódzik tovább. Csend ül a haladó szekér belsejére.
Ám csak belül van csend. Kint a lovasok teszik a dolgukat, próbálják távol tartani a szekerektől a kéretlenül feltűnőket. Ennek hangjai azért elérik a kocsiban ülő foglyokat. A kisfiú hüppögve bújik oda az asszonyhoz, aki magához öleli.
Miwa pedig tovább sajnálja önmagát. Egy döccenőnél kicsit odaverődik, felnyög fájdalmasan. Tudja, hogy csontja nem törött, de annyi a zúzódása, hogy még is így érzi. Az ostor nyomán maradt véres hurkák sem kellemesek a hátán, vállán. Tudja, hogy majd erre is oda kell figyelnie, nehogy elfertőződjön valamelyik sebe, mert meghalni azért nem akar.*
1109. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-04-05 22:16:18
Üzenet elküldve: 2016-04-05 22:16:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Az ork barlangtól nem messze - Karavánosdi//
*Csak figyelmének és észlelésének perifériáját érintik az orokok és egyéb népek akik részesei a kis összezördülésnek. Mint a fűszállal felpiszkált nyüvek a rothadó húsban, úgy zsizsegnek ők is.
Rana lövése célba talál, a lány pedig meghúzza magát. Meg fogja köszönni ha egyik rendkívüli ösztönökkel bíró szerzet sem hívja fel rá az íjászok figyelmét, s a magas fűben, bokorban vagy épp az egyik "ork csapdának" álcázott gödörből kiásott földkupac mögött meghúzhatja magát addig, amíg ki nem vérzik az állat.
Attól függően milyen jó fedezéket sikerült találnia (sikerült-e egyáltalán), elenged még egy lövést az állat irányába, ám ezúttal ezt alaposabb mérlegelés fogja megelőzni. HA nem látja indokoltnak, mert magától is kidöglik az igavonó, akkor nem mozdul.
Nem szokta meg hogy parancsra ugorjon, így füle botját sem mozdítja Hagrarnak. Nem is figyel ilyesmire, nem is számít rá. Megszokta hogy egyedül ténykedik.*
*Csak figyelmének és észlelésének perifériáját érintik az orokok és egyéb népek akik részesei a kis összezördülésnek. Mint a fűszállal felpiszkált nyüvek a rothadó húsban, úgy zsizsegnek ők is.
Rana lövése célba talál, a lány pedig meghúzza magát. Meg fogja köszönni ha egyik rendkívüli ösztönökkel bíró szerzet sem hívja fel rá az íjászok figyelmét, s a magas fűben, bokorban vagy épp az egyik "ork csapdának" álcázott gödörből kiásott földkupac mögött meghúzhatja magát addig, amíg ki nem vérzik az állat.
Attól függően milyen jó fedezéket sikerült találnia (sikerült-e egyáltalán), elenged még egy lövést az állat irányába, ám ezúttal ezt alaposabb mérlegelés fogja megelőzni. HA nem látja indokoltnak, mert magától is kidöglik az igavonó, akkor nem mozdul.
Nem szokta meg hogy parancsra ugorjon, így füle botját sem mozdítja Hagrarnak. Nem is figyel ilyesmire, nem is számít rá. Megszokta hogy egyedül ténykedik.*
1108. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-04-05 21:27:01
Üzenet elküldve: 2016-04-05 21:27:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Karavánosdi//
*Ezt elszúrta, nagyon is, ráadásul tisztában lehetett volna a saját képességeivel. Így utólag már mindegy, majd később tesz némi kísérletet arra, hogy visszaszerezze a fegyvert, a hasonló támadásokat meg még gyakorolja később.
Amint látja, hogy a tőr csak az őr mellett száll el, magában káromkodva szaladni kezd arra, amerről az orkokat hallja, majd arra is megesküszik, hogy soha többet a pusztába be nem teszi a lábát. Megmarad ő a városokban, amikkel már megismerkedett, az erdőkben, meg a hegyekben, amikhez születése óta hozzá van szokva.
Megfordul a fejében, hogy a harc idejére esetleg tud kölcsönkérni valamilyen fegyvert, már ha akad olyan, aki ad egy mélységinek bármit is, akár csak rövid időre is.
Viszont, ha eddig nem vette észre a horda, most majd fogják, legalább is elég valószínű, tekintve, hogy feléjük tart...
Menet közben látja csak meg a két rohamra indult harcost, és ami még fontosabb számára az, hogy földre kerültek, de ott hagyja őket, már ha egyáltalán eljut odáig. Ha utol tudja érni az orkokat, talán majd foglalkoznak vele.*
*Ezt elszúrta, nagyon is, ráadásul tisztában lehetett volna a saját képességeivel. Így utólag már mindegy, majd később tesz némi kísérletet arra, hogy visszaszerezze a fegyvert, a hasonló támadásokat meg még gyakorolja később.
Amint látja, hogy a tőr csak az őr mellett száll el, magában káromkodva szaladni kezd arra, amerről az orkokat hallja, majd arra is megesküszik, hogy soha többet a pusztába be nem teszi a lábát. Megmarad ő a városokban, amikkel már megismerkedett, az erdőkben, meg a hegyekben, amikhez születése óta hozzá van szokva.
Megfordul a fejében, hogy a harc idejére esetleg tud kölcsönkérni valamilyen fegyvert, már ha akad olyan, aki ad egy mélységinek bármit is, akár csak rövid időre is.
Viszont, ha eddig nem vette észre a horda, most majd fogják, legalább is elég valószínű, tekintve, hogy feléjük tart...
Menet közben látja csak meg a két rohamra indult harcost, és ami még fontosabb számára az, hogy földre kerültek, de ott hagyja őket, már ha egyáltalán eljut odáig. Ha utol tudja érni az orkokat, talán majd foglalkoznak vele.*
1107. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-04-05 20:23:03
Üzenet elküldve: 2016-04-05 20:23:03
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
//Az ork barlangtól nem messze - Karavánosdi//
//Apróságok//
*Mivel az orkok már esteledőben értek a barlanghoz, ám Hagrar még képes volt a horizonton kiszúrni a karavánt - ami azért jóval közelebb volt annál - ezért a karaván vezetője úgy gondolja, még vagy bő három órája biztosan van a teljes sötétig. Ez annyit jelent, hogy egyrészt nem tervez megállni, másrészt még elég jól be lehet lőni a terepet - pláne a pusztán.*
//Lahut//
*Valószínűleg erre a következtetésre jut a jobb sorsra érdemes ork is, aki nem akar tűpárna lenni. Okos gondolat, így a neki szánt nyílvessző csattanva vágódik az asztallapba, amit egy darabig - hála a jó kondinak - még simán elcipelget. Rossz hír azonban, hogy a relatív nagy távolság ellenére is átüti a fát a lövedék; jó hír, hogy a lovasok veszett csörlőzése nem valószínűsít gyorstüzelő fegyvereket. Amikor Lahut kiles, azt látja, hogy a karaván tovább "robog" dél felé, és a lovasok másik fele meg a hajtók jobbára csak azzal vannak elfoglalva, hogy mielőbb tovább mehessenek.*
//Narhgub//
*Narhgub nyughatatlanul ficereg, és távolabb fut a védelmet jelentő csapattól, így sem Lahut asztala, sem a többiek esetleges pajzsai nem védik. Így kap is egy nyilat a combjába - főleg azért, mert igen lassan és esetlenül mozog. A rajta lévő kombináltvért valamennyit segít, így csak hússérülése lesz, ám az is elég kellemetlen. Ordítva borul fel, kerek acélpajzsa azonban kezében marad.*
//Rana//
*A nő meglehetősen jó lövész, a célpont pedig elég nagy, így a lövedék a nagy távolság és a sunnyogó lőállás ellenére is talál. Nem a nyakba, hanem az igavonó mellkasába csapódik, és bár az egyszerű íjnak nincs akkora ereje, mint a számszeríjaknak, de ez is eléri szerencsétlen hátasnál a fájdalomüvöltést. Az hajtó káromkodva szidja Rana minden felmenőjét, miközben a lovasok az új fenyegetést keresik, de még éppen csak újratöltött az ügyesebbje. Ez most még nem probléma, de az lesz, különösen mert a lány előbbre merészkedett a jó lövéshez.*
//Krisaga//
*A mélységi nőstény a sötét és a szűk barlangok világából érkezett, legalábbis az őseit tekintve, talán ezért szokatlan neki a napvilágos, széles puszta. Egyébként nem próbálkozna azzal, hogy egy hosszú, alapvetően szúrásra és vágásra kiképzett és kiegyensúlyozott tőrrel ilyen távolságból akarjon ledobni egy láncinges, számszeríjas harcost a nyeregből. Főleg az alapvetően nem túl kifinomult célzótechnikájával. Fegyvere így ártalmatlanul suhan el a lovas mellett, aki azért nem vak és a nagy széles pusztán meglehetősen könnyen kiszúrja magának a nagymellű sötételfet, különösen annak méretes, hófehér loboncát, amitől úgy néz ki, mint egy zebra a mezőn.*
//Urbug és Shakul//
*Urgug beszél, mégpedig igen sokat, és valami olyasmit próbál meg, amit még a sokat próbált rabszolga-kereskedők sem láttak még. Persze az ork ereje jónak mondható, és nem túl béna, ám észbeli kérdésekben igencsak a sor végén kullog - ez lehet a magyarázat arra, amire készül. Sajnos a szintén nem túl értelmes Shakult is rádumálja, így a sortűz után utóbbi, nyakában előbbivel, rohamot indít a lovasok ellen. Azok egyetlen pillanatig meredten néznek, majd ketten, kik egyébként az íjászok képzett kasztjába tartoznak, ennélfogva meglehetősen gyorsan töltenek újra, nyilat röpítenek az orkokba. Először a rohanó Shakul nyakán imbolygó Urbug, majd a vért nélküli Shakul kapja meg a maga adagját - leginkább a lovasok megrökönyödésének és a szerencsének köszönhetik, hogy a lövedékek nem téptek le létfontosságú szervet róluk, és csak őrjítően fájdalmas, súlyosan vérző sebet, na meg egy élettanilag oda nem való nyílvesszőt hagytak maguk után. Közben két újabb lovas csatlakozik a korábbiakhoz, akik a földre hulló párost tartja szemmel, lévén orkoktól bármi kitelik.*
//Hagrar//
*Hagrar bölcs, de legalábbis elég okos hozzá, hogy gyorsan felmérje az esélyeket - amellett pedig nem sújtja sok vezér önhitt ostobasága a saját tévedhetetlenségbe vetett hitét illetően. Ha orkjai követik a parancsát, akkor talán minden rendben lesz, ám a lovasok is kiszúrták, kinél hordja az ork törzs az agya javát. Egyelőre még veszettül csörlőznek, és a karaván lassan elhalad délnek, párhuzamosan a folyóval, kivéve az utolsó szekeret, ami egyre jobban lemarad.*
//Miwashesa Triblen//
*Rabszolgának lenni valóban nem egy nagy élmény, és most tényleg igen alaposan összeverik. Az arcára és a csontjaira persze vigyáznak, de attól ez még igencsak fáj, kétszer el is ájul a lány néhány pillanatra. Az ő szekerük a sorban a harmadik, és így meglehetősen hamar túljut az orkok barlangján. Miwa összeverve és kötözve fekszik a szekér elülső részén, magáról alig tudva.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.05 20:50:39
//Apróságok//
*Mivel az orkok már esteledőben értek a barlanghoz, ám Hagrar még képes volt a horizonton kiszúrni a karavánt - ami azért jóval közelebb volt annál - ezért a karaván vezetője úgy gondolja, még vagy bő három órája biztosan van a teljes sötétig. Ez annyit jelent, hogy egyrészt nem tervez megállni, másrészt még elég jól be lehet lőni a terepet - pláne a pusztán.*
//Lahut//
*Valószínűleg erre a következtetésre jut a jobb sorsra érdemes ork is, aki nem akar tűpárna lenni. Okos gondolat, így a neki szánt nyílvessző csattanva vágódik az asztallapba, amit egy darabig - hála a jó kondinak - még simán elcipelget. Rossz hír azonban, hogy a relatív nagy távolság ellenére is átüti a fát a lövedék; jó hír, hogy a lovasok veszett csörlőzése nem valószínűsít gyorstüzelő fegyvereket. Amikor Lahut kiles, azt látja, hogy a karaván tovább "robog" dél felé, és a lovasok másik fele meg a hajtók jobbára csak azzal vannak elfoglalva, hogy mielőbb tovább mehessenek.*
//Narhgub//
*Narhgub nyughatatlanul ficereg, és távolabb fut a védelmet jelentő csapattól, így sem Lahut asztala, sem a többiek esetleges pajzsai nem védik. Így kap is egy nyilat a combjába - főleg azért, mert igen lassan és esetlenül mozog. A rajta lévő kombináltvért valamennyit segít, így csak hússérülése lesz, ám az is elég kellemetlen. Ordítva borul fel, kerek acélpajzsa azonban kezében marad.*
//Rana//
*A nő meglehetősen jó lövész, a célpont pedig elég nagy, így a lövedék a nagy távolság és a sunnyogó lőállás ellenére is talál. Nem a nyakba, hanem az igavonó mellkasába csapódik, és bár az egyszerű íjnak nincs akkora ereje, mint a számszeríjaknak, de ez is eléri szerencsétlen hátasnál a fájdalomüvöltést. Az hajtó káromkodva szidja Rana minden felmenőjét, miközben a lovasok az új fenyegetést keresik, de még éppen csak újratöltött az ügyesebbje. Ez most még nem probléma, de az lesz, különösen mert a lány előbbre merészkedett a jó lövéshez.*
//Krisaga//
*A mélységi nőstény a sötét és a szűk barlangok világából érkezett, legalábbis az őseit tekintve, talán ezért szokatlan neki a napvilágos, széles puszta. Egyébként nem próbálkozna azzal, hogy egy hosszú, alapvetően szúrásra és vágásra kiképzett és kiegyensúlyozott tőrrel ilyen távolságból akarjon ledobni egy láncinges, számszeríjas harcost a nyeregből. Főleg az alapvetően nem túl kifinomult célzótechnikájával. Fegyvere így ártalmatlanul suhan el a lovas mellett, aki azért nem vak és a nagy széles pusztán meglehetősen könnyen kiszúrja magának a nagymellű sötételfet, különösen annak méretes, hófehér loboncát, amitől úgy néz ki, mint egy zebra a mezőn.*
//Urbug és Shakul//
*Urgug beszél, mégpedig igen sokat, és valami olyasmit próbál meg, amit még a sokat próbált rabszolga-kereskedők sem láttak még. Persze az ork ereje jónak mondható, és nem túl béna, ám észbeli kérdésekben igencsak a sor végén kullog - ez lehet a magyarázat arra, amire készül. Sajnos a szintén nem túl értelmes Shakult is rádumálja, így a sortűz után utóbbi, nyakában előbbivel, rohamot indít a lovasok ellen. Azok egyetlen pillanatig meredten néznek, majd ketten, kik egyébként az íjászok képzett kasztjába tartoznak, ennélfogva meglehetősen gyorsan töltenek újra, nyilat röpítenek az orkokba. Először a rohanó Shakul nyakán imbolygó Urbug, majd a vért nélküli Shakul kapja meg a maga adagját - leginkább a lovasok megrökönyödésének és a szerencsének köszönhetik, hogy a lövedékek nem téptek le létfontosságú szervet róluk, és csak őrjítően fájdalmas, súlyosan vérző sebet, na meg egy élettanilag oda nem való nyílvesszőt hagytak maguk után. Közben két újabb lovas csatlakozik a korábbiakhoz, akik a földre hulló párost tartja szemmel, lévén orkoktól bármi kitelik.*
//Hagrar//
*Hagrar bölcs, de legalábbis elég okos hozzá, hogy gyorsan felmérje az esélyeket - amellett pedig nem sújtja sok vezér önhitt ostobasága a saját tévedhetetlenségbe vetett hitét illetően. Ha orkjai követik a parancsát, akkor talán minden rendben lesz, ám a lovasok is kiszúrták, kinél hordja az ork törzs az agya javát. Egyelőre még veszettül csörlőznek, és a karaván lassan elhalad délnek, párhuzamosan a folyóval, kivéve az utolsó szekeret, ami egyre jobban lemarad.*
//Miwashesa Triblen//
*Rabszolgának lenni valóban nem egy nagy élmény, és most tényleg igen alaposan összeverik. Az arcára és a csontjaira persze vigyáznak, de attól ez még igencsak fáj, kétszer el is ájul a lány néhány pillanatra. Az ő szekerük a sorban a harmadik, és így meglehetősen hamar túljut az orkok barlangján. Miwa összeverve és kötözve fekszik a szekér elülső részén, magáról alig tudva.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.05 20:50:39
1106. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-04-05 16:50:32
Üzenet elküldve: 2016-04-05 16:50:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Zagurraz elő horda, és a többiek//
//Az ork barlangtól nem messze//
*További válaszra nincs idő. Felgyorsultak az események, ahogy a karaván is. Hagrar nem ordibált, és még csak nem is rohamozott az orkokkal, egyszerűen csak elindultak a karaván felé. Annak reményében, hogy rájöjjenek miért is jött ily közel a barlanghoz a karaván. Ezt bizony most nem derül ki. A vezér épphogy előre hajítja a pajzsát, már repülnek is a peckek. Az ork arca eltorzul ahogy az egyik pecek átszakítja a pajzsot, és a tenyerébe fúródik. Ekkor már megérkezik Lahut, aki egy jókora asztallal tartja vissza a lövedékeket. A többiek úgy tűnik ép bőrrel megúszták. Számos beszéd hagyja el a többiek száját. De Hagrar immáron saját eszére hagyatkozik.*
-Ennyit a tárgyalásról, barátom!
*Nem állítja meg Ranát se, hogy ellője a nyílvesszejét. Viszont hangosan ordítani kezd.*
-Vissza! A barlangba! *Ezzel nem foglalkozva se Urbug rabszolgákkal kapcsolatos kérdéseire, se Shakul megjegyzésére.*
~ Ha utánunk jönnek a barlangba, ott a vérüket veszem. De ha nem, követjük őket. És kiontom a belüket!~ *Gondolja a vezér, és csak saját magát okolja, hogy Lahut beszéde elfordította a vezér észjárását. Kereskedni akart, vagy bármi egyéb. De nem vért ontani. Viszont ez a reakció bizony ismét felébresztette az álomvilágból. Nincs semmi boldog békés világ. Csak a borzalmas jelen. Nekiáll hátrálni igen nagy léptekben. S mivel nem mentek olyan távol a barlangtól még akár be is érnek mire a lovasok újratöltik a számszeríjat. Mert hát olyan számszeríj ami átüti a pajzsot, azt igen nehézkesen húzzák fel lóháton. Mikor mindenki beér a barlangba, folytatja az utasítást.*
-Rana figyelj a lovasokra a barlang bejáratánál. Ti meg borítsatok fel pár asztalt. Mindenki húzódjon fedezékbe! Ha bejönnek végük. *Hagrar ha teheti a barlang szájához áll. Pontosabban takarásban és várja hátha betévednek a lovasok, immáron gyalogszerrel.*
//Az ork barlangtól nem messze//
*További válaszra nincs idő. Felgyorsultak az események, ahogy a karaván is. Hagrar nem ordibált, és még csak nem is rohamozott az orkokkal, egyszerűen csak elindultak a karaván felé. Annak reményében, hogy rájöjjenek miért is jött ily közel a barlanghoz a karaván. Ezt bizony most nem derül ki. A vezér épphogy előre hajítja a pajzsát, már repülnek is a peckek. Az ork arca eltorzul ahogy az egyik pecek átszakítja a pajzsot, és a tenyerébe fúródik. Ekkor már megérkezik Lahut, aki egy jókora asztallal tartja vissza a lövedékeket. A többiek úgy tűnik ép bőrrel megúszták. Számos beszéd hagyja el a többiek száját. De Hagrar immáron saját eszére hagyatkozik.*
-Ennyit a tárgyalásról, barátom!
*Nem állítja meg Ranát se, hogy ellője a nyílvesszejét. Viszont hangosan ordítani kezd.*
-Vissza! A barlangba! *Ezzel nem foglalkozva se Urbug rabszolgákkal kapcsolatos kérdéseire, se Shakul megjegyzésére.*
~ Ha utánunk jönnek a barlangba, ott a vérüket veszem. De ha nem, követjük őket. És kiontom a belüket!~ *Gondolja a vezér, és csak saját magát okolja, hogy Lahut beszéde elfordította a vezér észjárását. Kereskedni akart, vagy bármi egyéb. De nem vért ontani. Viszont ez a reakció bizony ismét felébresztette az álomvilágból. Nincs semmi boldog békés világ. Csak a borzalmas jelen. Nekiáll hátrálni igen nagy léptekben. S mivel nem mentek olyan távol a barlangtól még akár be is érnek mire a lovasok újratöltik a számszeríjat. Mert hát olyan számszeríj ami átüti a pajzsot, azt igen nehézkesen húzzák fel lóháton. Mikor mindenki beér a barlangba, folytatja az utasítást.*
-Rana figyelj a lovasokra a barlang bejáratánál. Ti meg borítsatok fel pár asztalt. Mindenki húzódjon fedezékbe! Ha bejönnek végük. *Hagrar ha teheti a barlang szájához áll. Pontosabban takarásban és várja hátha betévednek a lovasok, immáron gyalogszerrel.*
1105. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-04-04 20:31:18
Üzenet elküldve: 2016-04-04 20:31:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Zagurraz elő horda, és a többiek//
//Az ork barlangtól nem messze//
*Ahogy támadásához készülődik, valami megzavarja mozgását. Bár Lahut és Hagrar hegynyi monológját képes volt kirekeszteni magából és a közelgő harcra koncentrálni, ez a hang kizökkentette lendületéből. Pontosabban a hang hiánya. Az eddigi ricsajhoz (ételkészítés, pulyák zsivajgása, Narghub nyughatatlansága) mind-mind zavaróan megszűnt létezni.
Ekkor maga is észrevette az okát a némaságnak. A puszta végében egy hosszú karaván közeledett, s innen nézve útjuk a barlangtól nem messze vezet el. Ahogy szemét meresztette, egy alak tűnt fel neki, akit éppen akkor végeztek ki a forgatag elején.
Hagrar ezt a pillanatot választja ahhoz, hogy éles hangon parancsokat harsogjon a társaság számára, s azok se szó, se beszéd, megindulnak, mint egy csorda marha. Urbug szavaira, már kocogás közepette válaszol:*
- Szavadon foglak, kapitány! *vigyorogja telibe, s tekintetét visszafordítja az előttük feltárulkozó látványra.
A karaván hosszát megpillantva egy kissé elbizonytalanodik a vezér parancsán, hiszen még egy félszemű, száz éves gnóm öregasszonynak is észre kellene vennie ezt a lehetetlen vállalkozást. Lahut, aki lemaradt a nagy sürgés-forgásban, most az élre tör, Hagrar és a többi harchajhász ork közé, hatalmas mancsában egy jókora tölgyfa asztallal, olyan orkossal. Meg is lepődik Shakul, hiszen egy olyan masszív asztalka nyomhat vagy egy orknyit, s Lahut pofáján a legkisebb megerőltetés jele sem rajzolódott ki. Ahogy gyors körbepillantása tájékoztatja, majd mindannyian követik az elszánt vezetőt, akinek célja a karaván első kocsiján ülő alak lehet.
Ekkor tűnnek fel a szekér mellett a számszeríjászok, magas marú lovakon, és megkezdik átkozott tevékenységüket. Shakul gyors döntéshozatalra kényszerül, mivel páncélzattal nem rendelkezik, lévén fontosabbnak tartja gyorsaságát, s mozgékonyságát, mint Önnön védelmét, így rövid gondolkodás után kissé lemarad a egybe tömörülő társaságtól, s megpróbál minél kevesebb lőhető felületet biztosítani ellenségeiknek. Az égbe süvítő nyilak éles surrogására, még inkább összébb húzza magát, s nézze bárki gyávának, ő maga inkább logikus lépésnek gondolja tetteit.
Lahut a földre veti pajzsnak szánt asztalkáját, s mögé próbálja vonni a többieket, több-kevesebb sikerrel. Urbugot példának okáért egy horda ork se tudná visszatartani ostoba ötletétől, melyet meg is oszt hamar Shakullal. Amaz legelébb ostobán néz rá, majd jóizűt röhög, miközben meghúzódik a feje felett elröppenő nyilak elől.*
- Tudod, a hátamra mászva, akár egy céltáblát is akaszthatnál a nyakamba! Mondd csak, mennyire célzol pontosan? Amúgy akármennyire is tűnsz pehelysúlyúnak, sokáig nem foglak tudni pátyolgatni a hátamon! *közli a kelletlen tényt, hiszen mióta csatlakozott a csapathoz, átfutottak jó pár órát, s az a vajmi kevés pihenés, melyet az Ördög Kör előtt engedélyezett magának, olyan volt csupán, mint egy apró lélegzetvétel egy jó órája folytatott csatában. Már érzi végtagjaiban az ólmos fáradtságot, ennek ellenére megacélozva akaratát, hagyja Urbugnak, hogy a hátára tápászkodjon, majd a sortűz végét megvárva, kivágódik a fedezékként nyújtott asztal mögül, s teljes erejéből a kocsi felé kezd el rohanni.
Megpróbál minél közelebb jutni a célhoz, s ha dobástávolságba ér, megáll, megszilárdítja testtartását, hogy Urbugnak könnyebben essen a célzás. Majd Urbug dolga végeztével, sebesen megfordul, és lehetőség szerint visszatér a fedezék mögé. Futás közben Rana-t pillantja meg, aki sunyiban közeledik a célja felé, mely Shakul háta mögött leledzik.
Ha sikerül bevágódni az asztal mögé, leveti magáról Urbugot, s Hagrarhoz fordul kifulladtan.*
-Azt mondtad, vannak a barlang közelében lyukak. Ennyi nyámnyila lövész ellen nem sokra megyünk közelharci fegyvereinkkel. Azt javaslom forduljunk vissza! Te tudod merre vannak ezek a gödrök, vezess hát arra felé minket, s ha közben ezek a férgek üldözőbe vesznek minket, kellemetlen meglepetésben lesz részük. Használjuk ki, hogy mi vagyunk otthon, Hagrar! *Szólítja fel társát az általa logikusnak képzelt tényre.
Míg Hagrar válaszát várja, kiles az asztal fölött, kíváncsian várva Urbuggal végrehajtott mutatványának eredményét.*
A hozzászólás írója (Shakul Druagakhul) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.04 20:36:33
//Az ork barlangtól nem messze//
*Ahogy támadásához készülődik, valami megzavarja mozgását. Bár Lahut és Hagrar hegynyi monológját képes volt kirekeszteni magából és a közelgő harcra koncentrálni, ez a hang kizökkentette lendületéből. Pontosabban a hang hiánya. Az eddigi ricsajhoz (ételkészítés, pulyák zsivajgása, Narghub nyughatatlansága) mind-mind zavaróan megszűnt létezni.
Ekkor maga is észrevette az okát a némaságnak. A puszta végében egy hosszú karaván közeledett, s innen nézve útjuk a barlangtól nem messze vezet el. Ahogy szemét meresztette, egy alak tűnt fel neki, akit éppen akkor végeztek ki a forgatag elején.
Hagrar ezt a pillanatot választja ahhoz, hogy éles hangon parancsokat harsogjon a társaság számára, s azok se szó, se beszéd, megindulnak, mint egy csorda marha. Urbug szavaira, már kocogás közepette válaszol:*
- Szavadon foglak, kapitány! *vigyorogja telibe, s tekintetét visszafordítja az előttük feltárulkozó látványra.
A karaván hosszát megpillantva egy kissé elbizonytalanodik a vezér parancsán, hiszen még egy félszemű, száz éves gnóm öregasszonynak is észre kellene vennie ezt a lehetetlen vállalkozást. Lahut, aki lemaradt a nagy sürgés-forgásban, most az élre tör, Hagrar és a többi harchajhász ork közé, hatalmas mancsában egy jókora tölgyfa asztallal, olyan orkossal. Meg is lepődik Shakul, hiszen egy olyan masszív asztalka nyomhat vagy egy orknyit, s Lahut pofáján a legkisebb megerőltetés jele sem rajzolódott ki. Ahogy gyors körbepillantása tájékoztatja, majd mindannyian követik az elszánt vezetőt, akinek célja a karaván első kocsiján ülő alak lehet.
Ekkor tűnnek fel a szekér mellett a számszeríjászok, magas marú lovakon, és megkezdik átkozott tevékenységüket. Shakul gyors döntéshozatalra kényszerül, mivel páncélzattal nem rendelkezik, lévén fontosabbnak tartja gyorsaságát, s mozgékonyságát, mint Önnön védelmét, így rövid gondolkodás után kissé lemarad a egybe tömörülő társaságtól, s megpróbál minél kevesebb lőhető felületet biztosítani ellenségeiknek. Az égbe süvítő nyilak éles surrogására, még inkább összébb húzza magát, s nézze bárki gyávának, ő maga inkább logikus lépésnek gondolja tetteit.
Lahut a földre veti pajzsnak szánt asztalkáját, s mögé próbálja vonni a többieket, több-kevesebb sikerrel. Urbugot példának okáért egy horda ork se tudná visszatartani ostoba ötletétől, melyet meg is oszt hamar Shakullal. Amaz legelébb ostobán néz rá, majd jóizűt röhög, miközben meghúzódik a feje felett elröppenő nyilak elől.*
- Tudod, a hátamra mászva, akár egy céltáblát is akaszthatnál a nyakamba! Mondd csak, mennyire célzol pontosan? Amúgy akármennyire is tűnsz pehelysúlyúnak, sokáig nem foglak tudni pátyolgatni a hátamon! *közli a kelletlen tényt, hiszen mióta csatlakozott a csapathoz, átfutottak jó pár órát, s az a vajmi kevés pihenés, melyet az Ördög Kör előtt engedélyezett magának, olyan volt csupán, mint egy apró lélegzetvétel egy jó órája folytatott csatában. Már érzi végtagjaiban az ólmos fáradtságot, ennek ellenére megacélozva akaratát, hagyja Urbugnak, hogy a hátára tápászkodjon, majd a sortűz végét megvárva, kivágódik a fedezékként nyújtott asztal mögül, s teljes erejéből a kocsi felé kezd el rohanni.
Megpróbál minél közelebb jutni a célhoz, s ha dobástávolságba ér, megáll, megszilárdítja testtartását, hogy Urbugnak könnyebben essen a célzás. Majd Urbug dolga végeztével, sebesen megfordul, és lehetőség szerint visszatér a fedezék mögé. Futás közben Rana-t pillantja meg, aki sunyiban közeledik a célja felé, mely Shakul háta mögött leledzik.
Ha sikerül bevágódni az asztal mögé, leveti magáról Urbugot, s Hagrarhoz fordul kifulladtan.*
-Azt mondtad, vannak a barlang közelében lyukak. Ennyi nyámnyila lövész ellen nem sokra megyünk közelharci fegyvereinkkel. Azt javaslom forduljunk vissza! Te tudod merre vannak ezek a gödrök, vezess hát arra felé minket, s ha közben ezek a férgek üldözőbe vesznek minket, kellemetlen meglepetésben lesz részük. Használjuk ki, hogy mi vagyunk otthon, Hagrar! *Szólítja fel társát az általa logikusnak képzelt tényre.
Míg Hagrar válaszát várja, kiles az asztal fölött, kíváncsian várva Urbuggal végrehajtott mutatványának eredményét.*
A hozzászólás írója (Shakul Druagakhul) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.04 20:36:33
1104. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-04-03 23:34:21
Üzenet elküldve: 2016-04-03 23:34:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Zagurraz elő horda, és a többiek - Hagrar és Shakul//
//Az ork barlangtól nem messze//
*A készülődő harcot új küzdelem lehetősége szakítja félbe, az összegyűlt orkok pedig nem is váratnak magukra, összekapják magukat, felkapják fegyvereiket, és már mennek is a baj elé. Urbug se tétovázik sokat, Shakul felé fordul*
- Úgy néz ki, ezt elhalasztjuk, ezüsthajú.
*Ezzel pedig máris megy a többi ork után. A karaván védői szinte szó nélkül támadásba lendülnek, nyílzáport zúdítanak a tömegre. Urbug, habár lehúzza fejét, nem aggódik nagyon; fajához mérten apró termete néha kapóra jön. Ennek köszönhető azonban az is, hogy beleveszik a csatarendbe sorakozott tömegbe, így nem látja tisztán, mi is történik a karaván oldalán. Ahogy az orkok megindulnak az ellenség felé, Urbug felugrik az egyik ork hátára, és még mielőtt az levetné magáról, gyorsan körbekémlel. Látja az íjászokat, akik lovaikon néznek szembe az orkokkal, de látja magát a karavánt is, ahogy megpróbál elmenekülni a csata elől. Elméjébe új ötlet kel életre. Miután az ork dühösen leveti magáról, sietve felkeresi Hagrart a tömegben, majd amint beérkezik a vezér hallótávolságába, felordít.*
- Hagrar! Vezér! Ha ezek tényleg rabszolga-kereskedők, akkor öljük meg őket, és adjuk el mi magunk a portékájukat! Ismerek embereket, akik le tudják bonyolítani az ügyletet!
*Harc, vér, emberkereskedők...újra kalóznak érzi magát, mintha megint a nyílt tengeren lenne, ez pedig feltölti boldogsággal fekete, mocskos lelkét, feltüzeli, harci kedve még jobban fellángol, most már úgy érzi, bármire képes lenne.*
- Öljük meg az íjászokat! Az ő lovaikon utolérhetjük a szekereket!
*Megvárja Hargar válaszát, ha úgy adódna, és van rá idő, még vitába is bocsátkozik, de bármit is mondjon a vezér, ő már elhatározta, mihez fog kezdeni. Különben is, hacsak a vezér nem irányítja az ork hordát máshova, a feldühödött tömeg amúgy is neki fog menni az íjászoknak, márpedig ez neki kedvez; Urbug elsődleges célja most megkaparintani az egyik íjász lovát. Visszasodródik Shakul mellé a tömegben, és most őt szólítja meg.*
- Shakul, vegyél fel a hátadra! A segítségeddel megölhetünk pár íjászt, még mielőtt a horda odaérne!
*Terve egyszerű: felugrik a nagydarab ork hátára, így pedig, ha felegyenesedik, jóval az ork tömeg felett lesz, dobótőreinek pedig megnyílik a tér, célba veheti az ellenséget. A nyilaktól se kéne félnie, mert amint látja, hogy megfeszülnek az idegek, lebukna Shakul háta mögé; ő maga eltűnne a tömegben, Shakul pedig egy a tömegből, nagy eséllyel őt se találná el egyetlen nyílvessző se. Attól se fél, hogy az ork nem bírná el: jóval nagyobb és izmosabb Urbugnál, rövid távon bizonyára erőlködés nélkül elbírná a kis orkot még futás közben is.
A kérdés tehát csak az, vajon Shakul beleegyezik-e a kissé eszement ötletbe. Ha igen, Urbug felpattan rá, és amint lőtávolságon belülre érnek, megcélozza a hozzá legközelebb levő íjász mellkasát dobótőrével, aztán amint eldobta, rögtön le is ugrik Shakul hátáról.
Ha az ezüsthajú ork elutasítja, akkor káromkodva halad tovább a tömeggel. Nem fog kilépni a biztonságot jelentő hordából, ez esetben megvárja, hogy elég közel érjenek az íjászokhoz, csak akkor támad rá az egyik íjászra, hogy megkaparinthassa annak lovát.*
//Az ork barlangtól nem messze//
*A készülődő harcot új küzdelem lehetősége szakítja félbe, az összegyűlt orkok pedig nem is váratnak magukra, összekapják magukat, felkapják fegyvereiket, és már mennek is a baj elé. Urbug se tétovázik sokat, Shakul felé fordul*
- Úgy néz ki, ezt elhalasztjuk, ezüsthajú.
*Ezzel pedig máris megy a többi ork után. A karaván védői szinte szó nélkül támadásba lendülnek, nyílzáport zúdítanak a tömegre. Urbug, habár lehúzza fejét, nem aggódik nagyon; fajához mérten apró termete néha kapóra jön. Ennek köszönhető azonban az is, hogy beleveszik a csatarendbe sorakozott tömegbe, így nem látja tisztán, mi is történik a karaván oldalán. Ahogy az orkok megindulnak az ellenség felé, Urbug felugrik az egyik ork hátára, és még mielőtt az levetné magáról, gyorsan körbekémlel. Látja az íjászokat, akik lovaikon néznek szembe az orkokkal, de látja magát a karavánt is, ahogy megpróbál elmenekülni a csata elől. Elméjébe új ötlet kel életre. Miután az ork dühösen leveti magáról, sietve felkeresi Hagrart a tömegben, majd amint beérkezik a vezér hallótávolságába, felordít.*
- Hagrar! Vezér! Ha ezek tényleg rabszolga-kereskedők, akkor öljük meg őket, és adjuk el mi magunk a portékájukat! Ismerek embereket, akik le tudják bonyolítani az ügyletet!
*Harc, vér, emberkereskedők...újra kalóznak érzi magát, mintha megint a nyílt tengeren lenne, ez pedig feltölti boldogsággal fekete, mocskos lelkét, feltüzeli, harci kedve még jobban fellángol, most már úgy érzi, bármire képes lenne.*
- Öljük meg az íjászokat! Az ő lovaikon utolérhetjük a szekereket!
*Megvárja Hargar válaszát, ha úgy adódna, és van rá idő, még vitába is bocsátkozik, de bármit is mondjon a vezér, ő már elhatározta, mihez fog kezdeni. Különben is, hacsak a vezér nem irányítja az ork hordát máshova, a feldühödött tömeg amúgy is neki fog menni az íjászoknak, márpedig ez neki kedvez; Urbug elsődleges célja most megkaparintani az egyik íjász lovát. Visszasodródik Shakul mellé a tömegben, és most őt szólítja meg.*
- Shakul, vegyél fel a hátadra! A segítségeddel megölhetünk pár íjászt, még mielőtt a horda odaérne!
*Terve egyszerű: felugrik a nagydarab ork hátára, így pedig, ha felegyenesedik, jóval az ork tömeg felett lesz, dobótőreinek pedig megnyílik a tér, célba veheti az ellenséget. A nyilaktól se kéne félnie, mert amint látja, hogy megfeszülnek az idegek, lebukna Shakul háta mögé; ő maga eltűnne a tömegben, Shakul pedig egy a tömegből, nagy eséllyel őt se találná el egyetlen nyílvessző se. Attól se fél, hogy az ork nem bírná el: jóval nagyobb és izmosabb Urbugnál, rövid távon bizonyára erőlködés nélkül elbírná a kis orkot még futás közben is.
A kérdés tehát csak az, vajon Shakul beleegyezik-e a kissé eszement ötletbe. Ha igen, Urbug felpattan rá, és amint lőtávolságon belülre érnek, megcélozza a hozzá legközelebb levő íjász mellkasát dobótőrével, aztán amint eldobta, rögtön le is ugrik Shakul hátáról.
Ha az ezüsthajú ork elutasítja, akkor káromkodva halad tovább a tömeggel. Nem fog kilépni a biztonságot jelentő hordából, ez esetben megvárja, hogy elég közel érjenek az íjászokhoz, csak akkor támad rá az egyik íjászra, hogy megkaparinthassa annak lovát.*
1103. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-04-02 17:32:35
Üzenet elküldve: 2016-04-02 17:32:35
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az ork barlangtól nem messze//
*A karaván nem foglalkozik vele.* ~Jellemző.~ *Ő persze megtette a magáét, szóra nyitotta a száját, hogy az emberek elméjébe valami minimális tudást csepegtessen. Ennek sikertelensége már nem az ő hibája. Bár jó kérdés vajon lehet e a megfelelő tudományos eszközökkel egy ember nívóját a gnómokéhoz hasonlóra emelni. Ezen majd még gondolkozik egy keveset.
Közben viszont felpörögnek az események, hirtelen orkok jelennek meg a távolban, nyilak repkednek, aztán jön valami sötételf is és gyilkolni akar.* ~Na ez is jellemző.~ *Gondolja, és mivel semmi köze ehhez az értelmetlen összetűzéshez, ezért inkább megy tovább a maga dolga után, hiszen előbb utóbb el kéne érnie a karavánpihenőt. Persze fegyverzete alkalmassá tenné egy harcra és nyilván jobb stratéga bármely jelenlévőnél, de mégis minek. Nincs rá oka. És mivel nincs veszélyben ezért menekülni sincs oka, legalábbis szerinte. Szóval mintha mi sem történt volna, fütyörészve továbbáll az orkok és emberek szörnyű csatájától, mintha csak valami parkban sétálgatna.*
*A karaván nem foglalkozik vele.* ~Jellemző.~ *Ő persze megtette a magáét, szóra nyitotta a száját, hogy az emberek elméjébe valami minimális tudást csepegtessen. Ennek sikertelensége már nem az ő hibája. Bár jó kérdés vajon lehet e a megfelelő tudományos eszközökkel egy ember nívóját a gnómokéhoz hasonlóra emelni. Ezen majd még gondolkozik egy keveset.
Közben viszont felpörögnek az események, hirtelen orkok jelennek meg a távolban, nyilak repkednek, aztán jön valami sötételf is és gyilkolni akar.* ~Na ez is jellemző.~ *Gondolja, és mivel semmi köze ehhez az értelmetlen összetűzéshez, ezért inkább megy tovább a maga dolga után, hiszen előbb utóbb el kéne érnie a karavánpihenőt. Persze fegyverzete alkalmassá tenné egy harcra és nyilván jobb stratéga bármely jelenlévőnél, de mégis minek. Nincs rá oka. És mivel nincs veszélyben ezért menekülni sincs oka, legalábbis szerinte. Szóval mintha mi sem történt volna, fütyörészve továbbáll az orkok és emberek szörnyű csatájától, mintha csak valami parkban sétálgatna.*
1102. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-04-01 18:00:44
Üzenet elküldve: 2016-04-01 18:00:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Az orkok után//
*Igyekszik azt az utat követni, amerre az orkok járhattak, ez egy ponton jelentősen egyszerűbbé válik. Még nem látja őket, de a harcot már hallja, és azok nagy része, akikkel találkozott nem tűntek olyannak, akik nem kapnak a lehetőségen, ha küzdelemre kerül a sor.
Azon azért csodálkozik, hogy a vezetőjük engedi nekik, hogy ilyesmit műveljenek. Mondjuk, elképzelhető, hogy a csoportnak jó oka van a harcra.
Egyre közelebb ér, valószínűleg nem sokan veszik észre a magányos sötételfet, még úgyis, hogy az úton közlekedik, egy csata kellős közepén talán nem foglalkoznak ilyesmivel. Ahogy közelebb ér, már látja az íjászokat is, a karavánt is, sőt a velük szemben felsorakozott orkokat is.
Megsürgeti a lépteit, hogy minél közelebb érjen. Hagrar megkímélte egy bosszantó és pimasz mélységi életét, akkor valószínűleg jó oka van arra, hogy harcoljon.
Pár pillanat és eldönti, hogy csatlakozik a küzdelemhez. A legközelebbi nyílpuskást veszi célba, remélhetőleg az őrt meglepetésként éri a támadás és sikerül megölnie mielőtt még észrevenné a mélységi támadását.*
*Igyekszik azt az utat követni, amerre az orkok járhattak, ez egy ponton jelentősen egyszerűbbé válik. Még nem látja őket, de a harcot már hallja, és azok nagy része, akikkel találkozott nem tűntek olyannak, akik nem kapnak a lehetőségen, ha küzdelemre kerül a sor.
Azon azért csodálkozik, hogy a vezetőjük engedi nekik, hogy ilyesmit műveljenek. Mondjuk, elképzelhető, hogy a csoportnak jó oka van a harcra.
Egyre közelebb ér, valószínűleg nem sokan veszik észre a magányos sötételfet, még úgyis, hogy az úton közlekedik, egy csata kellős közepén talán nem foglalkoznak ilyesmivel. Ahogy közelebb ér, már látja az íjászokat is, a karavánt is, sőt a velük szemben felsorakozott orkokat is.
Megsürgeti a lépteit, hogy minél közelebb érjen. Hagrar megkímélte egy bosszantó és pimasz mélységi életét, akkor valószínűleg jó oka van arra, hogy harcoljon.
Pár pillanat és eldönti, hogy csatlakozik a küzdelemhez. A legközelebbi nyílpuskást veszi célba, remélhetőleg az őrt meglepetésként éri a támadás és sikerül megölnie mielőtt még észrevenné a mélységi támadását.*
1101. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-04-01 14:13:37
Üzenet elküldve: 2016-04-01 14:13:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Zagurraz elő horda, és a többiek//
//Az ork barlangtól nem messze//
*A párok összeállnak a körben, Hagrar elindítja a harcokat, ám előtte magához inti őt. Gondolhatnák, hogy sokat látott, s tapasztalt világjáró van annyira bölcs, hogy ezekre a kérdésekre kapásból tudja a választ, de aki ilyet feltételzne róla, az tévedne. Rana meglehetősen ritkán fogalmazza meg ezeket a célokat, vagy elvárásokat magában.*
-Egyenes embernek tartom magam Vezér, de nem vagyok a szavak embere. *Kezd bele végül a magyarázatba, egész hosszan summázva a dolgot abból a célból, hogy nyerjen még egy kis időt és végiggondolhassa válaszát.*
-Az alma eltér a narancstól, vagy a körtétől, nem hasonlítható a szőlőhöz és mégis mind egyformán gyümölcs. Úgy hiszen hasonlóan alakultak ki a Lanawin világát színesítő fajok is, az én szemeben mind egyforma. Az egyén teszi személyét azzá, ami.
Kíváncsi vagyok. Leginkább arra, hogyan és miben kapaszkodik majd meg az elképzelésed. Soha nem hallottam volna egy vidéken sem, hogy bárkit foglalkoztatott volna az egyenlőség kérdése. Ti vágyjátok ugyan, hogy elfogaják az ork fajt lanawin szerte, de tán ti magatok vagytok a legkirekesztőbbek mindeközben a többiekkel szemben. Érdekes kettősségnek találom.
*Nem áll szándékában bántó, vagy számonkérő hangnemet megütni még véletlenül sem. Egyszerűen beszél, hiszen tettei többet mondhatnak minden szónál.*
-Ez az ügy érdemes lehet arra hogy akár harcoljak érte, de ahhoz hogy ezt felelősségteljesen megítélhessem előbb látnom kell. Amit eddig láttam nem az, amiről te beszéltél.
*Enged meg magának egy szinte elnézéstkérő mosolyt, majd az ő figyelme is a karaván felé fordul. Szőke szemöldökeit ráncolva figyeli az eseményeket.*
//Karavánosdi//
*Lahutban volt minden reménye, de érdemben ő sem tudja megelőzni, hogy a szikra kipattanjon. A feltüzelt orkok már jó ideje szomjaznak a harcra, mondhatni kapóra jött a karaván, így legalább nem egymást verik péppé hanem a rabszolgatartókat. Ugyanakkor ha a karaván maradéka elér a városba, vagy bárhova... Rana a nyakát merné rá tenni, hogy úgy fogják előadni a történetet (teljes joggal), hogy ezek a gaz orkok rájuk támadtak, s máris adtak egy újabb pofont Hagrar elképzeléseinek. Feltartani nem fogják tudni a nyolc szekeret, ahhoz túl kevesen vannak és nincsenek is felkészülve egy ilyen harcra.
Hosszadalmas, észrevétlen megfigyelésre sajnos nincs lehetősége, így akadnak ellenérzései neki is bőven, de már nincs mit tenni.*
~Hentes, vagy hús.~
*Arca elé emeli kendőjét, egyszerű íját kezébe veszi az pedig idegre vesszőt helyez. A csatasor szerűségbe rendeződő orkok vonala mögött igyekszik elosonni, hogy a velük szemben álló és őket tűz alá vevő őrök figyelmét elkerülje, de legalább egy falatnyit szakíthassanak majd a jóból. Sietősen igyekszik közelebb osonni, bár a füves pusztán viszonylag nehezen kivitelezhető az ilyesmi.
Az utolsó előtti kocsit veszi célba, egész pontosan a kocsi elé befogyott jószágot és megereszt vaskos nyaka felé egy vesszőt.*
//Az ork barlangtól nem messze//
*A párok összeállnak a körben, Hagrar elindítja a harcokat, ám előtte magához inti őt. Gondolhatnák, hogy sokat látott, s tapasztalt világjáró van annyira bölcs, hogy ezekre a kérdésekre kapásból tudja a választ, de aki ilyet feltételzne róla, az tévedne. Rana meglehetősen ritkán fogalmazza meg ezeket a célokat, vagy elvárásokat magában.*
-Egyenes embernek tartom magam Vezér, de nem vagyok a szavak embere. *Kezd bele végül a magyarázatba, egész hosszan summázva a dolgot abból a célból, hogy nyerjen még egy kis időt és végiggondolhassa válaszát.*
-Az alma eltér a narancstól, vagy a körtétől, nem hasonlítható a szőlőhöz és mégis mind egyformán gyümölcs. Úgy hiszen hasonlóan alakultak ki a Lanawin világát színesítő fajok is, az én szemeben mind egyforma. Az egyén teszi személyét azzá, ami.
Kíváncsi vagyok. Leginkább arra, hogyan és miben kapaszkodik majd meg az elképzelésed. Soha nem hallottam volna egy vidéken sem, hogy bárkit foglalkoztatott volna az egyenlőség kérdése. Ti vágyjátok ugyan, hogy elfogaják az ork fajt lanawin szerte, de tán ti magatok vagytok a legkirekesztőbbek mindeközben a többiekkel szemben. Érdekes kettősségnek találom.
*Nem áll szándékában bántó, vagy számonkérő hangnemet megütni még véletlenül sem. Egyszerűen beszél, hiszen tettei többet mondhatnak minden szónál.*
-Ez az ügy érdemes lehet arra hogy akár harcoljak érte, de ahhoz hogy ezt felelősségteljesen megítélhessem előbb látnom kell. Amit eddig láttam nem az, amiről te beszéltél.
*Enged meg magának egy szinte elnézéstkérő mosolyt, majd az ő figyelme is a karaván felé fordul. Szőke szemöldökeit ráncolva figyeli az eseményeket.*
//Karavánosdi//
*Lahutban volt minden reménye, de érdemben ő sem tudja megelőzni, hogy a szikra kipattanjon. A feltüzelt orkok már jó ideje szomjaznak a harcra, mondhatni kapóra jött a karaván, így legalább nem egymást verik péppé hanem a rabszolgatartókat. Ugyanakkor ha a karaván maradéka elér a városba, vagy bárhova... Rana a nyakát merné rá tenni, hogy úgy fogják előadni a történetet (teljes joggal), hogy ezek a gaz orkok rájuk támadtak, s máris adtak egy újabb pofont Hagrar elképzeléseinek. Feltartani nem fogják tudni a nyolc szekeret, ahhoz túl kevesen vannak és nincsenek is felkészülve egy ilyen harcra.
Hosszadalmas, észrevétlen megfigyelésre sajnos nincs lehetősége, így akadnak ellenérzései neki is bőven, de már nincs mit tenni.*
~Hentes, vagy hús.~
*Arca elé emeli kendőjét, egyszerű íját kezébe veszi az pedig idegre vesszőt helyez. A csatasor szerűségbe rendeződő orkok vonala mögött igyekszik elosonni, hogy a velük szemben álló és őket tűz alá vevő őrök figyelmét elkerülje, de legalább egy falatnyit szakíthassanak majd a jóból. Sietősen igyekszik közelebb osonni, bár a füves pusztán viszonylag nehezen kivitelezhető az ilyesmi.
Az utolsó előtti kocsit veszi célba, egész pontosan a kocsi elé befogyott jószágot és megereszt vaskos nyaka felé egy vesszőt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2949-2968