//Bolondos dallamok//
*A puszta végtelen horizontján a nap első sugarai ragyognak fel, hogy ezernyi színével kápráztassa az épp arra járó egyedeket.
Így a puszta végtelenségében egy szamarát húzó, élete hajnalán lévő, aprócska ember is csak ámul és bámul. Őszes tincsei kócosan lógnak homlokába, egy jó megfigyelő, akár láthatja is, hogy apró kitines szárnyú bogárkát is beletelepedtek. Középmagas, inkább alacsony termete lévén, képtelen felülni szamarára. Vele egy magas, mégsem törpe, se nem gnóm. Ember ő, csak a sors nem áldotta meg délceg testalkattal. Ha jobban szemügyre vesszük, akkor semmilyennel sem. Vékony a testecskéje, egyedül a rajta lévő ruhák azok, melyek némileg felhizlalják. Vászon nadrágja buggyos, csizmája csak lábszárának közepéig ér, az egyik orra így is likas, kikandikál belőle nagylábujja. Felül lévő kék inge alól egy másik, barna, s az alól is még egy fehér kandikál ki. Derekát vaskos öv fogja össze, rajta ezernyi... No nem fegyver. Apró kések, szikék, üvegecskék, benne különféle színű löttyökkel. Arca ráncos, ám áttetsző kék tekintete nem az agyi józanságáról árulkodik. Arca piszkos az út miatt. Ajkait folyton folyvást nyelvével nedvesíti be. Fülébe több, csilingelő fülbevalót akasztott, mely kellemes dallamot kölcsönöz minden egyes lépése után.
Napok óta járja az utakat, vagyis a sík vidéket, keresve azt az egy dolgot melyért idejött.*
- Meglásd Füli, megtaláljuk őket! Világraszóló felfedezést fogunk alkotni!
*Emeli ujját az ég felé.*
- Megtaláljuk azokat az élőholtakat, ne félj! *Vág vidáman szamara nyakára, aki csak hangosan bőg fel tőle. A szamár sem egy hétköznapi látvány. Két oldalán málhák tömkelege, több, csatos táska is lóg mindkét oldalán, melyekből épp szabadulnak el a benne lévő különféle növényektől.*
- Meglásd! Mi leszünk azok, akik meggyógyítják őket! Felfogjuk találni a halál ellenszerét! *Teszi kezét csípőre, s büszkén húzza ki magát. No így egy magasságba van Füli füleivel.
Ezt a furcsa szerzetet láthatja meg az ork csapat nem is olyan messze tőlük. Talán száz, kétszáz méterre lehet az öreg. Az észrevétel azonban nem kölcsönös. A furcsa szerzet ugyanis, korából adódóan már nem lát el ilyen messzire. Csak annyit szúr ki, hogy pár, emberszabású valami van tőle nem messze.*
- Nesze Füli, látod! Ott vannak! Én megmondtam ám, hogy itt kell őket keresni!