*És ím Lorew nekivág a füves pusztának. Lelkesedése nagyjából végtelenre tehető az út elején, aztán mikor majd elkezd derékig érni a fű, akkor lehet, hogy megcsappan. Egyébként elképzelése szerint nem rossz ez, csak úgy nagyjából a szélén kell maradni. Ha az nem válna be, akkor még mindig belegázolhat a sűrűjébe, legfeljebb nagy valószínűséggel meghal, mielőtt bármit is találni. Másik esetben talál valami rémséget, mielőtt meghal. Pont azelőtt. És ez nem véletlen egybeesés lenne. Mindegy, bízik Teysus útmutatásában, mert másban nem igazán bízhat. Ellenőrzi mindkét kulacsát, mielőtt nekivág az útnak, illetve azt is, hogy kövekből és kavicsokból nincs igazán hiány a földön. Némi kereséssel még egy ökölnyi méretű is sikerült találnia. Remélhetőleg kicsivel beljebb is lesznek.*
- Megéri az életedet feltenni egy célra, amit nem érhetsz el? *dörmögi félhangosan, miközben egyre beljebb hatol a pusztába. Ez a kedvenc bölcsessége* Természetesen igen. Sőt, ha fel akarod tenni az életedet egyetlen célra, az olyan legyen, amit sosem érsz el. A halál fájni fog, de életed során mindig lesz mi motiváljon. Ha viszont olyan célra teszed az életed, amelyet elérsz, akkor már nem marad semmid. Utána fájni fog az élet, és az tovább tart, mint a halál *kívülről tudja, avagy néhány szót időről-időre megváltoztat benne, ezt ő maga sem tudja* Majd most meglátjuk, mi az igazság.
*Talán nem a legjobb ötlet rögtön a felépülés után belevágni egy ilyen nagy útba, de hát... Teysus erre mutatott, akkor ő erre megy. Különben a városba ment volna, hogy információt gyűjtsön, merre járt eddig a növénylány, de az túl sok időt vesz igénybe. Talán csak távolabb kerülne a céljától. Szívesebben választja az enyhén halálos egyenes utat, mint a kerülőt. Persze ez valószínűleg inkább az enyhén halálos "ellenkező irány, mint amerre a cél van", de... most másban nem bízhat.*