//Második szál//
//Önkéntes száműzetésben//
- Nem is kell csak... megpróbáltalak megcáfolni, aztán fél úton rájöttem, hogy neked van igazad. Rossz berögződés, felejtsd el *legyint is a végére. Megpróbálta belátni, hogy a keresés közben is tanulhat hatékonyan mágiát, de aztán arra jutott, hogy mégsem. Valódi indirektséget hajtott végre, ami korrekt, csak sajnos hangosan mondta, nem magában gondolta végig, így talán picit zavarba hozta a pásztort is.*
- Hát nem minden erő való arra, hogy emberek birtokolják *vonja meg a vállát* Nem rendezhetünk minden balhét úgy, ahogyan Eeyr és Sa'Tereth tette nemrég. Nem sok maradna a világból. Látványos lenne, az tény, de nem érné meg.
*Arra, hogy Learon kivel fog harcolni, nem igazán tud semmit mondani, majd az élet eldönti. A közös ismerősök résznél persze elgondolkodik picit, de... alapvetően bólint az első feltételezésre.*
- Előbbi inkább, legalábbis szerintem. Most a háború miatt elég kicsi lett a világ. Gondolj csak bele, mindenki harcba szállt, így jobb híján legalábbis új ismertségek szövődtek. Te is így ismerkedtél meg Batoval, én is hasonlóképp Worenthtel. Legalább erre jó volt, hogy új ismerősöket, szövetségeseket, és barátokat gyűjtsön az emberfia. Meg hát el is vesztett valamennyit, de az elkerülhetetlen volt.
*A következő kérdés abszolút jogos, megérdemli a magyarázatot, ámde Lorew nem egészen biztos benne, hogyan is foghatna bele.*
- Ő... egy jelenség. Egy vörös árny. Néha látod, néha nem. És hidd csak el, ha nem akarja, hogy megtaláljuk, sosem akadunk a nyomára. Igazából eddig csak háromszor találkoztam vele. Először a városi negyedben, ott váltottunk is pár szót. Aztán ott volt, mikor a templomból előtört a fény, de akkor csak egy futó pillantásra volt időnk, én épp távoztam, amikor ő érkezett. Aztán a mágustoronynál nemrég láttam egy... suhanó vörös árnyat. Legközelebb talán már meg se látom, ha ez így megy tovább. Pedig amióta hallottam hírét, hogy mágus, és nem is gyenge, ha hihetek a szóbeszédnek, azóta szívesen találkoznék vele újból.