//Második szál//
//Önkéntes száműzetésben//
*Persze, hogy senki nem használja ilyesmire, hiszen ha nem is tudják, hogy létezik második, harmadik, vagy sokadik élet. Az már részlet kérdés, hogy kipróbálja-e. Lesz-e egyáltalán valaki, akivel kipróbálhatja? Felhúzza a szemöldökét, majd őszintén válaszol, hiszen igen, már gondolkodott ezen. Nem is keveset. Főleg, mióta Worenthel beszélgettek ehhez hasonló témában.*
-Szinte biztos vagyok benne, hogy az voltam. Vagy, ha nem is, de valami nagyon rossz dolgot tettem, hiszen ebben az életemben egyszerűen undort érzek a rossz cselekedetek iránt. Persze kisebb bosszúságokat okozok embereknek, de egyszerűen emberfeletti bűntudatot érzek még egy farkas megsebesítése után is, pedig tudom, hogy az enyémeket védem vele. *És mint olyan, a bűntudatot a másik életből hozott jelzésnek gondolja. Annak, hogy a tudatalatti már bűnhődött érte és átadja a fájdalmakat, amiket akkor emiatt átélt, hogy ebben az életben többször ne fordulhasson elő. Ugyan ez is csak egyfajta konteó, amit nem tud alátámasztani, de így logikusnak hangzik, ezért megjegyezte.*
-Pedig valahol úgy halottam, hogy az, az élet beteljesedése és addig nem is igazi ember az ember, amíg nincs gyereke. Persze én nem gondolom így, csak hallottam valahol. *Azért legbelül késztetést érez arra, hogy azt a fajta magját is elvethesse a termékeny táptalajba, de megérti, ha mások nem eszerint az elv szerint élnek. Neki kutya kötelessége átadni a majdan megszerzett vagyonát fiainak, hiszen így nevelte az anyja meg az apja. Ha hallaná, hogy miről is gondolkodik Lorew, azért kijavítaná, hiszen a kalácsfalviakkal minden rendben van, csak házaik mentek tönkre, ők a fal mögött biztonságban vészelték át a borzalmakat, hogy most a Vashegy vezetésével mindent újrakezdhessenek, méghozzá sokkal értelmesebb és logikusabb vezetéssel, mint azelőtt volt. Szomorú, hogy ez az értelmes férfi most itt hagyja, pedig egész jó kis beszélgetés kerekedett az eleinte bolondnak vélt emberrel.* ~Érdekes. Engem is bolondnak gondolnak. Ezentúl máshogy fogok tekinteni mindenkire, aki másképp gondolkodik, mint az átlag.~ *Mintha eddig nem így tett volna...*
-Várni foglak. Ha minden igaz, akkor már jó borral is tudok szolgálni a kenyér mellé. *Akkora már eljön az, az idő is, nem csak a kenyéré.*
-Sok sikert még egyszer az istennőd megtalálásához és őszintén remélem, hogy mellette megleled a boldogságodat. *Már éppen ajánlaná fel neki, hogy ad egy kis útravalót, de tudja, hogy ez a vándorút a pusztában, nem az ő segítségével fog zajlani. Tanulnia kell ennek az embernek a magányról, hogy bízhasson az istenében, mielőtt belépne a boldogság kapuján.*
-Vigyázni fogunk egymásra! *Bólint ő is, Fachuta, a bakkecske pedig mekeg egyet Lorew felé, mint egy köszöntés képen. Ezután Learon visszaül a helyére, még egyszer int a távolodó férfi felé, aztán elkezdi simogatni kutyája hasát.*
-Nos, és még azt mondják, hogy a pásztorok élete magányos és unalmas! *Vigyorog az ebre, és egyre növekvő nyájára a pusztában.*