Külső területek - Füves puszta
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 79 (1561. - 1580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2949-2968
1580. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-03-27 18:30:00
Üzenet elküldve: 2017-03-27 18:30:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Nem bántalak én! *Röhögi vissza.*
-Pedig azért megkóstolnálak! *Így, hogy most kölcsönösen ölelik egymást, tényleg nem tudnak elszakadni gurulás közben. Már csak akkor állnak meg, amikor Learon úgy véli, hogy ott vannak a csillagösvény tetején. Ez azt jelenti, hogy egy jó párat már gördülnek a fűben, majd mikor a pásztor úgy véli, hogy elérték azt a pontot, ahova jutniuk kellett, felpillant. Egészen meglepően visszagörögtek a kecskék közelébe. Nem ám a felhőkecskék, hanem a sima, földi mekegőkhöz.*
-Azt mondtad eljuttatsz a csúcsig! A felhőkecskékhez! *Noha nem teljesen így volt, azért a Sajt-mester így emlékszik.*
-Na megállj, most aztán, hogy se kecske, se felhő, eljátszok én veled! *Ezután, hogyha teljesen megálltak és már kap levegőt a folyamatos viháncolás mellett, finoman beleharap a lány fülébe, majd nemes egyszerűen végignyal a nyakán.*
-Hehe, megkóstoltalak! Nem is mondtál igazat, mert finom vagy! *Nevet tovább, miközben keze derékről lejjebb csúszik a lány fenekére.*
-Valami ötlet, hogy feljussunk a csillagösvényre? *Röhög tovább, de most már nem csak úgy a vakvilágba, hanem keresi Khorsas tekintetét.*
-Vagy kezdjünk bele másba és hagyjuk a felhőket? *kezének mozdulata a feszes tomporon egyértelműen mutatja mi is lenne az a más, amire célozgat éppen.*
-Választhatsz, hogy melyik csúcsig jussunk el! *Kacag a saját szellemességén, miközben nyelvével próbálja kipiszkálni a fűszálakat ami az iménti nyalakodással került bele a szájába. Mikor ennek vége, kínos pillanatokban lesz része, amíg fehér ruhájából valamint szakállából és hajából operálja majd ki a foltokat és füvet. Azonban ez most nem lényeges számára, csak a vidámság, és ez Khorsas, aki alatta fekszik.*
-Nem bántalak én! *Röhögi vissza.*
-Pedig azért megkóstolnálak! *Így, hogy most kölcsönösen ölelik egymást, tényleg nem tudnak elszakadni gurulás közben. Már csak akkor állnak meg, amikor Learon úgy véli, hogy ott vannak a csillagösvény tetején. Ez azt jelenti, hogy egy jó párat már gördülnek a fűben, majd mikor a pásztor úgy véli, hogy elérték azt a pontot, ahova jutniuk kellett, felpillant. Egészen meglepően visszagörögtek a kecskék közelébe. Nem ám a felhőkecskék, hanem a sima, földi mekegőkhöz.*
-Azt mondtad eljuttatsz a csúcsig! A felhőkecskékhez! *Noha nem teljesen így volt, azért a Sajt-mester így emlékszik.*
-Na megállj, most aztán, hogy se kecske, se felhő, eljátszok én veled! *Ezután, hogyha teljesen megálltak és már kap levegőt a folyamatos viháncolás mellett, finoman beleharap a lány fülébe, majd nemes egyszerűen végignyal a nyakán.*
-Hehe, megkóstoltalak! Nem is mondtál igazat, mert finom vagy! *Nevet tovább, miközben keze derékről lejjebb csúszik a lány fenekére.*
-Valami ötlet, hogy feljussunk a csillagösvényre? *Röhög tovább, de most már nem csak úgy a vakvilágba, hanem keresi Khorsas tekintetét.*
-Vagy kezdjünk bele másba és hagyjuk a felhőket? *kezének mozdulata a feszes tomporon egyértelműen mutatja mi is lenne az a más, amire célozgat éppen.*
-Választhatsz, hogy melyik csúcsig jussunk el! *Kacag a saját szellemességén, miközben nyelvével próbálja kipiszkálni a fűszálakat ami az iménti nyalakodással került bele a szájába. Mikor ennek vége, kínos pillanatokban lesz része, amíg fehér ruhájából valamint szakállából és hajából operálja majd ki a foltokat és füvet. Azonban ez most nem lényeges számára, csak a vidámság, és ez Khorsas, aki alatta fekszik.*
1579. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-03-27 18:13:32
Üzenet elküldve: 2017-03-27 18:13:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Khrosas is azt hinné, ha gondolkodna, hogy másnapra le fog szakadni a képe. Éppen úgy, mint egy jó edzés után a végtagjai szoktak. Legalább lesz, amitől visszaemlékszik a történtekre, még ha akkor nem is fog ennyit vigyorogni.*
- Ha lenne, csak rám kéne mutatnod és mennék. *Udvarol vissza a pásztornak, mondván ezzel, hogy őt nem kéne hajánál fogva cibálni. Persze mindég akad, akit igen.
Olyan önfeledten szórakozik a férfival, mint egy gyerek a pajtásával. Nevet és nevet, nem fertőzik meg a gondolatait olyan dolgok, hogy nem is ismeri, nem kéne ezt csinálnia, mert erkölcstelen, meg mit fognak gondolni mások, vagy éppen a kecskék. Ezek nem létező dolgok most. Ahogy a fáradtság, fájdalom vagy a kényelmetlen föld sem. Nincs más csak számára, csak Learon meg a boldogság, ami átjárja testét, lelkét.*
- Ne bánts... *Röhögi egyfolytában, kérlelést szimulálva, mert nem akarja, hogy megegyék.* Nem vagyok én finom. *Kuncogja el a szavakat, közben ajkába harap, hogy levezesse izgatottságát. A közeledést ő is viszonozza szinte azonnal. Leutánozza a pásztor mozdulatát. Egyik karját felülre, a másikat a dereka felé helyezi el és fogja erősen. Amikor a társa felszólítja rá, még jobban szorítja, mintha az élete múlna rajta. Közben pedig szinte szünet nélkül nevet vagy kuncog, esetleg levegő után sóhajt.*
- Ne félj, foglak! *Mondja csak nagyon erősen leküzdve, hogy ne csak érthetetlen vihogás hagyj a el a száját. Khrosasnak nagyon tetszik a játék, hevesen nevet, ahogy egyre csak váltják egymás helyét gurulás közben.*
- A csillagösvény tetejére! *Kiáltja el a férfi mellett, közben szorítja, hogy ne sodorja el tőle a lendület.*
*Khrosas is azt hinné, ha gondolkodna, hogy másnapra le fog szakadni a képe. Éppen úgy, mint egy jó edzés után a végtagjai szoktak. Legalább lesz, amitől visszaemlékszik a történtekre, még ha akkor nem is fog ennyit vigyorogni.*
- Ha lenne, csak rám kéne mutatnod és mennék. *Udvarol vissza a pásztornak, mondván ezzel, hogy őt nem kéne hajánál fogva cibálni. Persze mindég akad, akit igen.
Olyan önfeledten szórakozik a férfival, mint egy gyerek a pajtásával. Nevet és nevet, nem fertőzik meg a gondolatait olyan dolgok, hogy nem is ismeri, nem kéne ezt csinálnia, mert erkölcstelen, meg mit fognak gondolni mások, vagy éppen a kecskék. Ezek nem létező dolgok most. Ahogy a fáradtság, fájdalom vagy a kényelmetlen föld sem. Nincs más csak számára, csak Learon meg a boldogság, ami átjárja testét, lelkét.*
- Ne bánts... *Röhögi egyfolytában, kérlelést szimulálva, mert nem akarja, hogy megegyék.* Nem vagyok én finom. *Kuncogja el a szavakat, közben ajkába harap, hogy levezesse izgatottságát. A közeledést ő is viszonozza szinte azonnal. Leutánozza a pásztor mozdulatát. Egyik karját felülre, a másikat a dereka felé helyezi el és fogja erősen. Amikor a társa felszólítja rá, még jobban szorítja, mintha az élete múlna rajta. Közben pedig szinte szünet nélkül nevet vagy kuncog, esetleg levegő után sóhajt.*
- Ne félj, foglak! *Mondja csak nagyon erősen leküzdve, hogy ne csak érthetetlen vihogás hagyj a el a száját. Khrosasnak nagyon tetszik a játék, hevesen nevet, ahogy egyre csak váltják egymás helyét gurulás közben.*
- A csillagösvény tetejére! *Kiáltja el a férfi mellett, közben szorítja, hogy ne sodorja el tőle a lendület.*
1578. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-03-27 16:49:38
Üzenet elküldve: 2017-03-27 16:49:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Hát, én már csak ilyen vagyok! *Folyamatos nevetésben van. Már szinte ével óta nem nevetett ennyit egyhuzamban. Ilyenekre nem gondol, de az biztos, hogy mikor kimegy a növény hatása, nagyon fog fájni az arca. Zsibbadni fog minden egyes izom a képében. Mikor a lány már sokadjára utal arra, hogy ő bizony jól néz ki, Learon érzi, hogy nyert ügye van. Ez az ördögvigyor nagyon jó dolog ilyen szempontból. El se tudja képzelni miért csinál ilyesmit valaki egyedül, amikor többen többszörös mulatság.*
-Nagyon jól! Ha lenne barlangom! *Füttyent egyet miután visszautal az előző mondatára a lánynak.*
-A hajad viszont nem tépném, ha egy mód van rá, mert túl szép hozzá! *Eztán jön a futás, miközben a kecskék folyamatosan bámulják őket. Ha Learon józan lenne, most biztosan elszégyellné magát, hogy miket merészel tenni a jószágok előtt és mit fognak ezek gondolni róla, de az egyetlen gondolata először a csillagösvény, utána a föld, utána pedig Khorsas csillogó szemei amibe belenéz, meg a torka, aminek a mélyébe belelát közvetlen közelről. Ezek így szépen, egymás után egyenként az egyetlen gondolatai. Mikor átkarolják a lány kezei, az ő szorítása azért gyengül, mert nem tud annyi felé koncentrálni, és meglepi az ölelés.*
-Na ilyen gyönyörű kecském sem volt még! Egyelek meg! *Ekkor jó ötlete támad. Közelebb simul a lányhoz és karja a nyaka alá kerül, a másik pedig a derekára csusszan, itt a csillagösvény közepén. Akár így is mehetnének tovább fel az égbe!*
-Ne engedj el! *Suttogja bele a lány nyakába, közvetlen közelről egy pillanatra abbahagyva a röhögést.*
-Szoríts magadhoz! *Ezt már azonban újra röhögve, miközben lendít magukon egyet, hogy tudjanak oldalra gurulni.*
-Guruljunk fel együtt az ösvényen, úgy legalább nem tudunk jobban elesni! *Neveti ezt, mikor valószínűleg a lány fölött van az átlendüléssel, újra.*
-Hát, én már csak ilyen vagyok! *Folyamatos nevetésben van. Már szinte ével óta nem nevetett ennyit egyhuzamban. Ilyenekre nem gondol, de az biztos, hogy mikor kimegy a növény hatása, nagyon fog fájni az arca. Zsibbadni fog minden egyes izom a képében. Mikor a lány már sokadjára utal arra, hogy ő bizony jól néz ki, Learon érzi, hogy nyert ügye van. Ez az ördögvigyor nagyon jó dolog ilyen szempontból. El se tudja képzelni miért csinál ilyesmit valaki egyedül, amikor többen többszörös mulatság.*
-Nagyon jól! Ha lenne barlangom! *Füttyent egyet miután visszautal az előző mondatára a lánynak.*
-A hajad viszont nem tépném, ha egy mód van rá, mert túl szép hozzá! *Eztán jön a futás, miközben a kecskék folyamatosan bámulják őket. Ha Learon józan lenne, most biztosan elszégyellné magát, hogy miket merészel tenni a jószágok előtt és mit fognak ezek gondolni róla, de az egyetlen gondolata először a csillagösvény, utána a föld, utána pedig Khorsas csillogó szemei amibe belenéz, meg a torka, aminek a mélyébe belelát közvetlen közelről. Ezek így szépen, egymás után egyenként az egyetlen gondolatai. Mikor átkarolják a lány kezei, az ő szorítása azért gyengül, mert nem tud annyi felé koncentrálni, és meglepi az ölelés.*
-Na ilyen gyönyörű kecském sem volt még! Egyelek meg! *Ekkor jó ötlete támad. Közelebb simul a lányhoz és karja a nyaka alá kerül, a másik pedig a derekára csusszan, itt a csillagösvény közepén. Akár így is mehetnének tovább fel az égbe!*
-Ne engedj el! *Suttogja bele a lány nyakába, közvetlen közelről egy pillanatra abbahagyva a röhögést.*
-Szoríts magadhoz! *Ezt már azonban újra röhögve, miközben lendít magukon egyet, hogy tudjanak oldalra gurulni.*
-Guruljunk fel együtt az ösvényen, úgy legalább nem tudunk jobban elesni! *Neveti ezt, mikor valószínűleg a lány fölött van az átlendüléssel, újra.*
1577. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-03-27 16:25:30
Üzenet elküldve: 2017-03-27 16:25:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Azt rögtön gondoltam! *Mondja válaszul az izélgetések sorozatára. Most nem nevet, csak mosolyog, szemei pedig villognak, mint a keselyű, ha kövér dögöt talál. Khrosasért sem lehet már sokat tenni, nem tudja mikor veszett el, de nem is érdekli. Örül, hogy erre az útra tévedt. Ez az érzés veszi át egész lénye felett az uralmat.*
- Micsoda úriember... *Nevet szinte torkaszakadtából. Tetszik neki, hogy a férfi osztja a véleményét és kihagyja a győzködést a nőknél. Időpazarlás. Ha valaki olyannyira kéreti magát, akkor kimarad a mókából. Ennyire egyszerű.
Nem tudja nem elhinni minden szavát. Elég csak ránéznie és máris megérti a nőket, akik a lába elé vetik magukat. Hiszen ő is ezt csinálja és varázslatos, hogy mennyire nem bánja. Még saját magát is meglepné ezzel. Helyeselve bólogat és közben egyfolytában vigyorog, vagy nevet, vagy mindkettő egyszerre.*
- Szerencsém van, hogy jól nézek ki. *Válaszol, s habár a tudata nem gondolja, hogy ez nem helyén való, a tudatalattija mégis odacsempész egy rózsaszín ragyogást az arcára, lángokkal tarkítva amúgy világosnak tűnő bőrét.
A futást jobban veszi, mint ahogy azt külső szemlélő gondolta volna. Nem esik el azonnal, pár métert még képes is rohanni és a katasztrófa ezután következik be. Csalódását a kecskétlenség miatt nem fejezi ki, mert arccal a fűben is csak nevetni tud. Ott hallja meg, hogy a férfi is kiabál neki s igyekszik teljesíteni a kérését. Na, de hova guruljon? Mire kitalálja már érzi is, hogy átestek rajta és ez sem segít a nevetését fékezni. Akár beleakadt a pásztor a lábával, akár nem, nem érezte fájdalmasnak.
A következő pillanatban megragadják a testét. Ezen is csak kuncog, bár már hallkabban, mert alig bírja szusszal.*
- Megfogtál! *Röhög ő is a közvetlen közelben lévő Learon arcába.* Meeegfogtál! *Próbálja utánozni a kecske hangját, ami a nevetéstől talán még egész jóra is sikerül. Közben ő is megfogja a férfit. Megfogja jó erősen.*
- Azt rögtön gondoltam! *Mondja válaszul az izélgetések sorozatára. Most nem nevet, csak mosolyog, szemei pedig villognak, mint a keselyű, ha kövér dögöt talál. Khrosasért sem lehet már sokat tenni, nem tudja mikor veszett el, de nem is érdekli. Örül, hogy erre az útra tévedt. Ez az érzés veszi át egész lénye felett az uralmat.*
- Micsoda úriember... *Nevet szinte torkaszakadtából. Tetszik neki, hogy a férfi osztja a véleményét és kihagyja a győzködést a nőknél. Időpazarlás. Ha valaki olyannyira kéreti magát, akkor kimarad a mókából. Ennyire egyszerű.
Nem tudja nem elhinni minden szavát. Elég csak ránéznie és máris megérti a nőket, akik a lába elé vetik magukat. Hiszen ő is ezt csinálja és varázslatos, hogy mennyire nem bánja. Még saját magát is meglepné ezzel. Helyeselve bólogat és közben egyfolytában vigyorog, vagy nevet, vagy mindkettő egyszerre.*
- Szerencsém van, hogy jól nézek ki. *Válaszol, s habár a tudata nem gondolja, hogy ez nem helyén való, a tudatalattija mégis odacsempész egy rózsaszín ragyogást az arcára, lángokkal tarkítva amúgy világosnak tűnő bőrét.
A futást jobban veszi, mint ahogy azt külső szemlélő gondolta volna. Nem esik el azonnal, pár métert még képes is rohanni és a katasztrófa ezután következik be. Csalódását a kecskétlenség miatt nem fejezi ki, mert arccal a fűben is csak nevetni tud. Ott hallja meg, hogy a férfi is kiabál neki s igyekszik teljesíteni a kérését. Na, de hova guruljon? Mire kitalálja már érzi is, hogy átestek rajta és ez sem segít a nevetését fékezni. Akár beleakadt a pásztor a lábával, akár nem, nem érezte fájdalmasnak.
A következő pillanatban megragadják a testét. Ezen is csak kuncog, bár már hallkabban, mert alig bírja szusszal.*
- Megfogtál! *Röhög ő is a közvetlen közelben lévő Learon arcába.* Meeegfogtál! *Próbálja utánozni a kecske hangját, ami a nevetéstől talán még egész jóra is sikerül. Közben ő is megfogja a férfit. Megfogja jó erősen.*
1576. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-03-27 15:56:12
Üzenet elküldve: 2017-03-27 15:56:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A látnok háza//
*A harcos sem igazán hiszi el azt amit a pallosos fickó mond. A meséje amúgy sem túl meggyőző, de az végképp kétségessé teszi a mesét, hogy megengedték nekik a fosztogatást.*
~Az alapján, hogy a látnok ilyen fontos személy volt, nem hinném hogy a templomban levő fejesek ezt megengednék.~
*Elmosolyodik amikor a bénító fegyverről hall.*
~Óóh, csak remélni tudom hogy talán az enyém is ilyen.~
*Nem nagyon érti hogy a vezető mi érdekeset vett észre a lámpáson, már éppen megkérdezné, de abban a pillanatban koromsötét lesz.*
-Mi a fene!
*A látása gyorsan úrrá lesz a sötéten. Meglátja ahogy Quantall le akarja fegyverezni a zsoldost. Ő is megpróbál a segítségére lenni, az ellenfelük lábát célozza, hogy amikor az fegyvertelen, elgáncsolhassa.*
*A harcos sem igazán hiszi el azt amit a pallosos fickó mond. A meséje amúgy sem túl meggyőző, de az végképp kétségessé teszi a mesét, hogy megengedték nekik a fosztogatást.*
~Az alapján, hogy a látnok ilyen fontos személy volt, nem hinném hogy a templomban levő fejesek ezt megengednék.~
*Elmosolyodik amikor a bénító fegyverről hall.*
~Óóh, csak remélni tudom hogy talán az enyém is ilyen.~
*Nem nagyon érti hogy a vezető mi érdekeset vett észre a lámpáson, már éppen megkérdezné, de abban a pillanatban koromsötét lesz.*
-Mi a fene!
*A látása gyorsan úrrá lesz a sötéten. Meglátja ahogy Quantall le akarja fegyverezni a zsoldost. Ő is megpróbál a segítségére lenni, az ellenfelük lábát célozza, hogy amikor az fegyvertelen, elgáncsolhassa.*
1575. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-03-27 15:51:44
Üzenet elküldve: 2017-03-27 15:51:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Nevetgél amikor elképzeli, ahogy a lány leselkedik mások ablakánál, és közben olyasmi is eszébe jut, hogy miközben a lány nézi ahogy mások izélgetnek és ő is izélgeti magát, rögtön a második opció is életbe léphetne és Learon nézhetné ahogy Khorsas izélget. Lelki szemei előtt valami bizarr, egész városra kiterjedő mulatság lenne a dologból.* ~Kár kenne ha ezt elfelejteném!~ *Azonban nem tudja türtőztetni magát a nevetéssel.*
-Én azért kíváncsi lennék rá, ha rá veszed magad! *Röhög saját magán és a helyzeten is. Azért ilyesmit még így a bódulat közben is tud, hogy nem szabad mondani, de hát már megtörtént a dolog. Kívánja a nőt, ezt le sem tudná tagadni, de normál esetben nem így adná tudtára.*
-Persze! De persze nekem ilyet nem kell, mert rámutatok valakire, hogy hé te és már jön is! *Nevetgél még a földön továbbra is.*
-Na jó, nem mindig, de azért na! *Ezután is röhög tovább, és kezét már szája elé rakja, nehogy még a végén a nagy nevetgélésben kiugorjon az állkapcsa vagy valami. Aztán meg futhatna az után is...*
-Engem győzködni? Ugyan már! Bárkinek rendelkezésére állok, aki jól néz ki! *Még egy kicsit ki is tolja magát deréktájon, mutatva, hogy nem csak a szavak embere! Ezután jön a futás, ahol ő is nem adja bele minden erejét, mert eltereli a figyelmét az előbb megsimogatott fenék. Annyira belefeledkezik a látványba, ami ebben a kábulatban jóval hosszabbnak tűnik, mint a valóság, hogy észre sem veszi amikor előtte elzúg a nőstény. Nos, Learon ugrana valamerre, de jelenleg azt sem tudja milyen irányba kéne. Már a földön lévő lányra kiált rá.*
-Gurulj arrébb, mert leesünk a csillagösvényről! Nem tudok elugrani! *De ekkor bumm! Át is esik Khrosason, mert oldalra talán kizuhant volna a világegyetembe. Persze tudja ő is, hogy nem így van, de nem akarta megtörni a varázst, meg hát kellett is neki a kecske! Miközben próbál feltápászkodni, egyszerűen a földön fekve megpróbálja átölelni a lányt.*
-Én megfogtam egyet! Megfogtam! *Röhögi bele a valószínűleg tényleg megfogott lány arcába.*
-de ez nem kecske, hanem valami sokkal jobb!
*Nevetgél amikor elképzeli, ahogy a lány leselkedik mások ablakánál, és közben olyasmi is eszébe jut, hogy miközben a lány nézi ahogy mások izélgetnek és ő is izélgeti magát, rögtön a második opció is életbe léphetne és Learon nézhetné ahogy Khorsas izélget. Lelki szemei előtt valami bizarr, egész városra kiterjedő mulatság lenne a dologból.* ~Kár kenne ha ezt elfelejteném!~ *Azonban nem tudja türtőztetni magát a nevetéssel.*
-Én azért kíváncsi lennék rá, ha rá veszed magad! *Röhög saját magán és a helyzeten is. Azért ilyesmit még így a bódulat közben is tud, hogy nem szabad mondani, de hát már megtörtént a dolog. Kívánja a nőt, ezt le sem tudná tagadni, de normál esetben nem így adná tudtára.*
-Persze! De persze nekem ilyet nem kell, mert rámutatok valakire, hogy hé te és már jön is! *Nevetgél még a földön továbbra is.*
-Na jó, nem mindig, de azért na! *Ezután is röhög tovább, és kezét már szája elé rakja, nehogy még a végén a nagy nevetgélésben kiugorjon az állkapcsa vagy valami. Aztán meg futhatna az után is...*
-Engem győzködni? Ugyan már! Bárkinek rendelkezésére állok, aki jól néz ki! *Még egy kicsit ki is tolja magát deréktájon, mutatva, hogy nem csak a szavak embere! Ezután jön a futás, ahol ő is nem adja bele minden erejét, mert eltereli a figyelmét az előbb megsimogatott fenék. Annyira belefeledkezik a látványba, ami ebben a kábulatban jóval hosszabbnak tűnik, mint a valóság, hogy észre sem veszi amikor előtte elzúg a nőstény. Nos, Learon ugrana valamerre, de jelenleg azt sem tudja milyen irányba kéne. Már a földön lévő lányra kiált rá.*
-Gurulj arrébb, mert leesünk a csillagösvényről! Nem tudok elugrani! *De ekkor bumm! Át is esik Khrosason, mert oldalra talán kizuhant volna a világegyetembe. Persze tudja ő is, hogy nem így van, de nem akarta megtörni a varázst, meg hát kellett is neki a kecske! Miközben próbál feltápászkodni, egyszerűen a földön fekve megpróbálja átölelni a lányt.*
-Én megfogtam egyet! Megfogtam! *Röhögi bele a valószínűleg tényleg megfogott lány arcába.*
-de ez nem kecske, hanem valami sokkal jobb!
1574. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-03-27 15:22:40
Üzenet elküldve: 2017-03-27 15:22:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nagyokat pislog a kérdés hallatán, egy pillanatra még a mosolya is halványul, de aztán újult erővel tér vissza egy jó ízű nevetés formájában.*
- Nem leselkedtem mások ablakán. *Jelenti ki teljes őszinteséggel.* De egyszer biztos lehetsz benne, hogy kipróbálom. *Neveti el magát. Azt már így bódult állapotban is meg tudja mondani, hogy ez is csak akkor valósul meg, ha eléggé be lesz füvezve hozzá. A másikra, meg hogy saját magát tapizza egy partnere előtt még nem is gondolt. Nem mintha olyan rengeteg partnere lett volna az elmúlt időben.*
- Tetszik az ötlet. *Nevetgél.* Izélgettem már magamat, de akkor nem látta senki, legalábbis... *Kuncog egyet a csuklója felett.* azt hiszem senki. *Ezzel az ablakon beleselkedős szöveggel igencsak megingatta a lány biztonságérzetét. Még szerencse, hogy nem fél a dologtól, hanem viccesnek és izgalmasnak véli. Jelenleg legalábbis, de amikor kijózanodik valószínűleg nem ez lesz a legnagyobb baja.*
- Ugyan, nem kell győzködni, csak fogod és a hajánál fogva behúzod a barlangodba. *Komoly fejet próbál vágni, de minden próbálkozása romba dől és kitör belőle a nevetés. Elképzelni is vicces, hogy egy férfi kiválaszt egy nőt a piacon és viszi is, hogy meg kettyintse. Talán szebb lenne a világ és nem lenne annyi feszültség, ha mindenhol így működne.*
- Na és téged kell győzködni? *Vigyorog a férfira. Szerencséjükre nincs itt senki, aki ezt később vissza mondja nekik, amikor már átlagos állapotuk lép fel. A bárányok pedig hallgatnak. Az égi kecskék sem beszélnek sokkal többet, de sajnos azok még talán nem is mekegnek. Khrosasnak viszont minden vágya jelen pillanatban, hogy leterelje őket a földön pihengető társaik mellé.*
- Még szép, hogy le tudom! *Jelenti ki már-már sértetten a kérdéstől. Aztán vigyorog tovább, ahogy feláll és már készülésbe is kezd, hogy le tudja cibálni a felhőket a földre. A fenekét érő tapintásra megint nevetnie kell.
Szinte vibrál az egész nőstény az izgatottságtól, kezeit ökölbe szorítva maga elé emeli. Futó pozícióba áll és várja a lökést, ami meg is érkezik. Erősebbet kap a hátára, mint amire józan esze számítana, de bódult Khrosasnak ez éppen tökéletes. Rohanni kezd, mint a kilőtt nyíl, lábai viszont nem gondolják azt, mint az esze. Fáradtabbak, mint hosszú vándorútja előtt, így nem olyan gyorsak, mint ahogy szeretné.*
- Gyere, gyorsan fuss! Az ösvényre! *Üvölti a pásztornak hangosan, hogy ha az mögötte van úgy is hallja.
Nem adja fel egykönnyen a futást, néhány méter után a magasba szökken, hogy lábaival a csillagösvényre lépjen, csak sajnos az akarata ide kevés és míg a kezével a kecskefelhők után hadonászik a teste ereszkedni kezd. A jelenet szépsége páratlan. Arccal a fű közé érkezik és természetesen kacag.*
*Nagyokat pislog a kérdés hallatán, egy pillanatra még a mosolya is halványul, de aztán újult erővel tér vissza egy jó ízű nevetés formájában.*
- Nem leselkedtem mások ablakán. *Jelenti ki teljes őszinteséggel.* De egyszer biztos lehetsz benne, hogy kipróbálom. *Neveti el magát. Azt már így bódult állapotban is meg tudja mondani, hogy ez is csak akkor valósul meg, ha eléggé be lesz füvezve hozzá. A másikra, meg hogy saját magát tapizza egy partnere előtt még nem is gondolt. Nem mintha olyan rengeteg partnere lett volna az elmúlt időben.*
- Tetszik az ötlet. *Nevetgél.* Izélgettem már magamat, de akkor nem látta senki, legalábbis... *Kuncog egyet a csuklója felett.* azt hiszem senki. *Ezzel az ablakon beleselkedős szöveggel igencsak megingatta a lány biztonságérzetét. Még szerencse, hogy nem fél a dologtól, hanem viccesnek és izgalmasnak véli. Jelenleg legalábbis, de amikor kijózanodik valószínűleg nem ez lesz a legnagyobb baja.*
- Ugyan, nem kell győzködni, csak fogod és a hajánál fogva behúzod a barlangodba. *Komoly fejet próbál vágni, de minden próbálkozása romba dől és kitör belőle a nevetés. Elképzelni is vicces, hogy egy férfi kiválaszt egy nőt a piacon és viszi is, hogy meg kettyintse. Talán szebb lenne a világ és nem lenne annyi feszültség, ha mindenhol így működne.*
- Na és téged kell győzködni? *Vigyorog a férfira. Szerencséjükre nincs itt senki, aki ezt később vissza mondja nekik, amikor már átlagos állapotuk lép fel. A bárányok pedig hallgatnak. Az égi kecskék sem beszélnek sokkal többet, de sajnos azok még talán nem is mekegnek. Khrosasnak viszont minden vágya jelen pillanatban, hogy leterelje őket a földön pihengető társaik mellé.*
- Még szép, hogy le tudom! *Jelenti ki már-már sértetten a kérdéstől. Aztán vigyorog tovább, ahogy feláll és már készülésbe is kezd, hogy le tudja cibálni a felhőket a földre. A fenekét érő tapintásra megint nevetnie kell.
Szinte vibrál az egész nőstény az izgatottságtól, kezeit ökölbe szorítva maga elé emeli. Futó pozícióba áll és várja a lökést, ami meg is érkezik. Erősebbet kap a hátára, mint amire józan esze számítana, de bódult Khrosasnak ez éppen tökéletes. Rohanni kezd, mint a kilőtt nyíl, lábai viszont nem gondolják azt, mint az esze. Fáradtabbak, mint hosszú vándorútja előtt, így nem olyan gyorsak, mint ahogy szeretné.*
- Gyere, gyorsan fuss! Az ösvényre! *Üvölti a pásztornak hangosan, hogy ha az mögötte van úgy is hallja.
Nem adja fel egykönnyen a futást, néhány méter után a magasba szökken, hogy lábaival a csillagösvényre lépjen, csak sajnos az akarata ide kevés és míg a kezével a kecskefelhők után hadonászik a teste ereszkedni kezd. A jelenet szépsége páratlan. Arccal a fű közé érkezik és természetesen kacag.*
1573. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-03-27 13:07:07
Üzenet elküldve: 2017-03-27 13:07:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Bizony nézni! Nem is gondolkodtál még azon, hogy benézel valakinek az ablakán? Vagy nem kérte még valamelyik partnered, hogy játssz előtte? Hogy izélgesd magad? *Persze könnyen lehet, hogy csak az ő, meg a falusi lányok és fiúk fantáziája volt ilyen beteges, de ami megtörtént az megtörtént és Learonnak tetszett a dolog azzal a bevállalós vörössel még fiatal korában.* ~Jó volna megismételni!~
-Feltétlenül ki kéne próbálnod majd! Mutasd meg valakinek, hogy izélgeted magad. *Ad igencsak kétes jó tanácsokat a lánynak, de sajnos nem tudja kontrollálni a gondolatait. Már azelőtt kiszalad a száján a dolog, hogy végiggondolná. Nos, ennyit az évek során felépített jó híréről.*
-Ne is álljanak! Az lenne még a gond, ha valakit győzködnöm kéne, hogy ugyan már, engedje, hogy izélgessem! *Akivel ilyesmit akart, az jött magától. Ilyen szempontból Akheel volt a legjobb, aki kerek perec kijelentette, hogy akkor most jöjjön be a sátorba! Az úri lányokból elege lett már akkor is amikor kezdett velük. Learon megsértődik kedvenc kutyájára, hiszen ha már kinevelte pásztornak, akkor az lenne a dolga, hogy lehozza a kecskéket az égről. Azonban olyan felajánlás érkezik, amire egyáltalán nem számított.*
-Le tudod őket hozni? *Az átvett pipából nagyot szív és nyammog egy kicsit a szájában lévő ízre, majd néz nagy és kerek szemekkel a lányra. Ebben a helyzetben jut eszébe, hogy akkor ő is lehozhatna párat és akkor nem tíz, de húsz felhőkecskéjük is lehetne! Ezért tápászkodik fel és kezdi lerázni magáról a füvet. Azt is látja, hogy társnője tomporán is maradt egy szál, így egy viszonylag gyors, -de azért mégsem annyira- mozdulattal lesöpri róla.*
-Na akkor fussunk el hozzájuk! *Közben lepillant a kutyára is.*
-Nayka! Vigyázd az itteni kecskéket, míg mi lehozzuk onnan! *Mutat az égre, majd egyenesen maga elé!*
-Akkor induljunk arra! *Ezzel ráteszi a lány háta közepére a kezét, mutatván, hogy ő kész elindítani azzal a bizonyos lökéssel. Majd ha készen vannak, taszajt is egyet a lányon, talán a növény hatására erősebben is mint kéne. A pipát már felálláskor lerakta az egyik bőrre, amibe a sajt volt csomagolva.*
-Bizony nézni! Nem is gondolkodtál még azon, hogy benézel valakinek az ablakán? Vagy nem kérte még valamelyik partnered, hogy játssz előtte? Hogy izélgesd magad? *Persze könnyen lehet, hogy csak az ő, meg a falusi lányok és fiúk fantáziája volt ilyen beteges, de ami megtörtént az megtörtént és Learonnak tetszett a dolog azzal a bevállalós vörössel még fiatal korában.* ~Jó volna megismételni!~
-Feltétlenül ki kéne próbálnod majd! Mutasd meg valakinek, hogy izélgeted magad. *Ad igencsak kétes jó tanácsokat a lánynak, de sajnos nem tudja kontrollálni a gondolatait. Már azelőtt kiszalad a száján a dolog, hogy végiggondolná. Nos, ennyit az évek során felépített jó híréről.*
-Ne is álljanak! Az lenne még a gond, ha valakit győzködnöm kéne, hogy ugyan már, engedje, hogy izélgessem! *Akivel ilyesmit akart, az jött magától. Ilyen szempontból Akheel volt a legjobb, aki kerek perec kijelentette, hogy akkor most jöjjön be a sátorba! Az úri lányokból elege lett már akkor is amikor kezdett velük. Learon megsértődik kedvenc kutyájára, hiszen ha már kinevelte pásztornak, akkor az lenne a dolga, hogy lehozza a kecskéket az égről. Azonban olyan felajánlás érkezik, amire egyáltalán nem számított.*
-Le tudod őket hozni? *Az átvett pipából nagyot szív és nyammog egy kicsit a szájában lévő ízre, majd néz nagy és kerek szemekkel a lányra. Ebben a helyzetben jut eszébe, hogy akkor ő is lehozhatna párat és akkor nem tíz, de húsz felhőkecskéjük is lehetne! Ezért tápászkodik fel és kezdi lerázni magáról a füvet. Azt is látja, hogy társnője tomporán is maradt egy szál, így egy viszonylag gyors, -de azért mégsem annyira- mozdulattal lesöpri róla.*
-Na akkor fussunk el hozzájuk! *Közben lepillant a kutyára is.*
-Nayka! Vigyázd az itteni kecskéket, míg mi lehozzuk onnan! *Mutat az égre, majd egyenesen maga elé!*
-Akkor induljunk arra! *Ezzel ráteszi a lány háta közepére a kezét, mutatván, hogy ő kész elindítani azzal a bizonyos lökéssel. Majd ha készen vannak, taszajt is egyet a lányon, talán a növény hatására erősebben is mint kéne. A pipát már felálláskor lerakta az egyik bőrre, amibe a sajt volt csomagolva.*
1572. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-03-27 12:45:59
Üzenet elküldve: 2017-03-27 12:45:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nevetve bólogat hevesen. Egyetért az izélgetéssel, hogy az bizony jó dolog. Normális esetben persze még maga sem hinné, hogy ezt mondaná. Persze az ördögvigyor minden, szívében elnyomott érzelmet felszabadít, ezért az őszinte válaszai ezekben a pillanatokban születnek és nem akkor amikor józan ésszel beszél.*
- Nézni is? *Vigyorogva kérdezi. Nem volt még alkalma harmadik félként mások izélgetését nézni és arra sem, hogy egy valaki izélgette magát, miközben ő nézte. Ennek a gondolatának hangot is ad, mert őszintesége napvilágra került, erkölcseit viszont jócskán hátra száműzték az agyának sötét szegletébe, ahol általában ezek a gondolatok szoktak ülni.*
- Nézni, hogy egy ember játszadozik, vagy hogy kettő? *Kerekíti el a szemeit a kíváncsisága miatt.
Vállat von a törpével való izélgetés gondolatára. Ha a pásztor azt mondja nem tetszene, akkor elhiszi, mert ő biztosan jobban tudja, ha ilyen magabiztos.*
- Tudom én, láttam az első perctől kezdve. *Vihog a mondat közben és a végén is. Nem aggódik azon, hogy a folyamatos röhögést sértőnek vélné a társa, hiszen mindketten folyamatosan ezt teszik. Akkor lenne más a helyzet ha csak egyikük csinálná.*
- A nőstények nem álnak ellen ilyen férfinak. *Hátul a fejét megtámasztja jobb kezével, szájához emeli a pipát és fogai közé fogja, majd bele is szív, hogy aztán lassan eregesse a füstöt. Ismét bólogat. Az élők a legjobbak, puhák, melegek és mozognak. Nem is érti ezt a szókapcsolatot ki találta ki. Talán beledöglenek, ha nem lehet ővék a férfi? Igen ebben van valami.
Lágy mosollyal nézi ahogy a pásztor Naykát molesztálja újra és újra. Szerencsére az állat türelmesnek tűnik. Elneveti magát az aranyos kis nyikkanáson, úgy hogy szájához kell emelnie pipás kezét. Nem szomorodik el akkor sem, amikor a kutya nem szalad, csak sértetten leteszi a fejét.*
- Nem, de nem is fog ha te akarod, az kell, hogy ő akarja és - találd ki - én akarom. *Azzal illuminált, de óvatos mozdulattal teszi le a kecske fejét magáról oldalra a puha fűbe. Lassan feltápászkodik, majd odanyújta a pipát a pásztornak.*
- Vigyázz rá, megmutatom hogy kell. *Vigyorog. Nem törődik a fűszálas nadrágjával és mindenével. Egy pillantást sem vet a koponyára, most nem ahhoz nincs kedve. Ha a férfi átveszi tőle a pipát, akkor ismét szóra nyitja a száját.*
- Na, merre tetszik? *Adja meg a lehetőséget az út választására a pásztornak.* Adj egy lökést és hozok neked le tizet is a jószágok közül. *Nevetgél tovább, ahogy már készül készenlétbe állni a futáshoz. Fáradtsága korábbról, mintha eltűnt volna.*
*Nevetve bólogat hevesen. Egyetért az izélgetéssel, hogy az bizony jó dolog. Normális esetben persze még maga sem hinné, hogy ezt mondaná. Persze az ördögvigyor minden, szívében elnyomott érzelmet felszabadít, ezért az őszinte válaszai ezekben a pillanatokban születnek és nem akkor amikor józan ésszel beszél.*
- Nézni is? *Vigyorogva kérdezi. Nem volt még alkalma harmadik félként mások izélgetését nézni és arra sem, hogy egy valaki izélgette magát, miközben ő nézte. Ennek a gondolatának hangot is ad, mert őszintesége napvilágra került, erkölcseit viszont jócskán hátra száműzték az agyának sötét szegletébe, ahol általában ezek a gondolatok szoktak ülni.*
- Nézni, hogy egy ember játszadozik, vagy hogy kettő? *Kerekíti el a szemeit a kíváncsisága miatt.
Vállat von a törpével való izélgetés gondolatára. Ha a pásztor azt mondja nem tetszene, akkor elhiszi, mert ő biztosan jobban tudja, ha ilyen magabiztos.*
- Tudom én, láttam az első perctől kezdve. *Vihog a mondat közben és a végén is. Nem aggódik azon, hogy a folyamatos röhögést sértőnek vélné a társa, hiszen mindketten folyamatosan ezt teszik. Akkor lenne más a helyzet ha csak egyikük csinálná.*
- A nőstények nem álnak ellen ilyen férfinak. *Hátul a fejét megtámasztja jobb kezével, szájához emeli a pipát és fogai közé fogja, majd bele is szív, hogy aztán lassan eregesse a füstöt. Ismét bólogat. Az élők a legjobbak, puhák, melegek és mozognak. Nem is érti ezt a szókapcsolatot ki találta ki. Talán beledöglenek, ha nem lehet ővék a férfi? Igen ebben van valami.
Lágy mosollyal nézi ahogy a pásztor Naykát molesztálja újra és újra. Szerencsére az állat türelmesnek tűnik. Elneveti magát az aranyos kis nyikkanáson, úgy hogy szájához kell emelnie pipás kezét. Nem szomorodik el akkor sem, amikor a kutya nem szalad, csak sértetten leteszi a fejét.*
- Nem, de nem is fog ha te akarod, az kell, hogy ő akarja és - találd ki - én akarom. *Azzal illuminált, de óvatos mozdulattal teszi le a kecske fejét magáról oldalra a puha fűbe. Lassan feltápászkodik, majd odanyújta a pipát a pásztornak.*
- Vigyázz rá, megmutatom hogy kell. *Vigyorog. Nem törődik a fűszálas nadrágjával és mindenével. Egy pillantást sem vet a koponyára, most nem ahhoz nincs kedve. Ha a férfi átveszi tőle a pipát, akkor ismét szóra nyitja a száját.*
- Na, merre tetszik? *Adja meg a lehetőséget az út választására a pásztornak.* Adj egy lökést és hozok neked le tizet is a jószágok közül. *Nevetgél tovább, ahogy már készül készenlétbe állni a futáshoz. Fáradtsága korábbról, mintha eltűnt volna.*
1571. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-03-27 12:25:00
Üzenet elküldve: 2017-03-27 12:25:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Learon észreveszi a pirulást ugyan, de addig már nem jut el, hogy azt értelmezze is. A válaszon továbbnevet, talán jobban is mint eddig, mert a végén egy "aúú" mellett meg kell masszíroznia az arca két oldalát. Persze lehet, hogy mindezt csak azért csinálja, mert látta, hogy partnere is ezt teszi és tudat alatt megjött hozzá a kedve.*
-Nem az izélgetéssel van itt a gond! Az jó dolog! *Fordul újra az égről a leány felé és keresi annak tekintetét.*
-Meg hát jó nézni, nem csak izélgetni! *Karjával lendít egy nagyot, mindez teljesen indokolatlan, és ő sem tudja miért csinálta. Egyszerűen helyénvalónak vélte.*
-de gondolj bele, hogy Hrothi izélget! Az nem tetszene. Akkor már inkább... *Azzal fejezné be, hogy akkor már inkább ő! Azonban ekkor éri a bók.*
-Azt mondod? Mondjuk, nem panaszkodom! Tényleg vannak a nyomomban! *Gyakorlatilag ahova beteszi a lábát, rögtön akad egy nő, akivel kölcsönös a tetszés. Legyen az a Vashegy, vagy egy piaci séta, akár a tisztáson való kecskelegeltetés.*
-Dögleni ne dögöljenek, mit kezdek én halottakkal? Az élők a jók! *Eztán a kutya témáján újra felkapja Naykát, úgy, hogy nyikkan a gyors mozdulattól.*
-Azt mondod szaladjon fel? *Ezután körbenéz, majd egy pontot felfelé kezdi vezetni a tekintetét.*
-Na hallod Nayka? Szaladj! *Lök egyet a kutyán, de az csak értetlenül néz rá, majd lefekszik a fűbe és fújtat egyet. Learon pedig megbökdösi Khrosast a vállánál.*
-Nédda! Nem szalad ez. *Ezután vigyorog, hiszen újabb jó ötlete támad.*
-Te fel tudsz szaladni rajta? kapsz érte valamit, ha lehozod az egyik kecskét!
*Learon észreveszi a pirulást ugyan, de addig már nem jut el, hogy azt értelmezze is. A válaszon továbbnevet, talán jobban is mint eddig, mert a végén egy "aúú" mellett meg kell masszíroznia az arca két oldalát. Persze lehet, hogy mindezt csak azért csinálja, mert látta, hogy partnere is ezt teszi és tudat alatt megjött hozzá a kedve.*
-Nem az izélgetéssel van itt a gond! Az jó dolog! *Fordul újra az égről a leány felé és keresi annak tekintetét.*
-Meg hát jó nézni, nem csak izélgetni! *Karjával lendít egy nagyot, mindez teljesen indokolatlan, és ő sem tudja miért csinálta. Egyszerűen helyénvalónak vélte.*
-de gondolj bele, hogy Hrothi izélget! Az nem tetszene. Akkor már inkább... *Azzal fejezné be, hogy akkor már inkább ő! Azonban ekkor éri a bók.*
-Azt mondod? Mondjuk, nem panaszkodom! Tényleg vannak a nyomomban! *Gyakorlatilag ahova beteszi a lábát, rögtön akad egy nő, akivel kölcsönös a tetszés. Legyen az a Vashegy, vagy egy piaci séta, akár a tisztáson való kecskelegeltetés.*
-Dögleni ne dögöljenek, mit kezdek én halottakkal? Az élők a jók! *Eztán a kutya témáján újra felkapja Naykát, úgy, hogy nyikkan a gyors mozdulattól.*
-Azt mondod szaladjon fel? *Ezután körbenéz, majd egy pontot felfelé kezdi vezetni a tekintetét.*
-Na hallod Nayka? Szaladj! *Lök egyet a kutyán, de az csak értetlenül néz rá, majd lefekszik a fűbe és fújtat egyet. Learon pedig megbökdösi Khrosast a vállánál.*
-Nédda! Nem szalad ez. *Ezután vigyorog, hiszen újabb jó ötlete támad.*
-Te fel tudsz szaladni rajta? kapsz érte valamit, ha lehozod az egyik kecskét!
1570. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-03-27 12:08:53
Üzenet elküldve: 2017-03-27 12:08:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Khrosas még nem hagy fel a pipájával. Évek óta már él ezen a vacakon, de még sosem kűdötte le mohóságát felé. Sokszor volt már beteg miatta, de amíg az életét nem veszi el, addig a lánynak is tökéletesen megfelel. Hiányzott is neki ez az állapot és így még jobban nem tud betelni vele.
Nevettében azért elpirul a pásztor szavaira, még ha ez neki fel sem tűnik. Türelmetlenül legyint a törpés dologra. Azon is nevet, hogy visszaemlékezik miket hordott össze. Bár mostani szemszögből az sem volt nem helyén való. Most úgyvéli minden úgy jó ahogy van, kitérdekel, hogy akkor kínosan viselkedett? Ez is része az életnek.*
- Az izélgetés sok szépséget kivesz az emberből? *Röhög tovább. Habár nem az emberek faját gyarapítja ez a szófordulat megmaradt benne, olyan sokszor volt emberek között. Itt Arthenior környékén úgy tűnik, mintha csak emberek élnének. De vajon problémája van ezzel? Persze hogy nincs.
Pipájába lélegzik ismét, majd vigyorogva néz rá a férfira. Már fáj kétoldalán az arca, a sok mosolygástól. Meg is fogdossa őket egyenként szabad kezével, de a mosoly nem szárad le a szájáról.*
- Te se panaszkodj, nem csoda ha a lányok a nyomodban vannak. *Kuncog. Ezt a nőcsábász életmódot, mind abból az egy kecsketánchoz kapcsolódó beszédből szűrte le.* Biztos döglenek érted. *Nevet fel. Összehúzott szemét nem veszi le egy ideig a férfiról, de aztán a felhők felé fordul. A kutya már nem félelmetes számára, ugyanolyan szeretettel néz rá, mint a kecskére az előbb.*
- Nem tudod feldobni olyan magasra. *Nevet.* Fel kell szaladnia a csillag ösvényen. *Mutogat szabad kezével hátán fekve, lentről a pusztaságtól egészen a magas egekig.*
*Khrosas még nem hagy fel a pipájával. Évek óta már él ezen a vacakon, de még sosem kűdötte le mohóságát felé. Sokszor volt már beteg miatta, de amíg az életét nem veszi el, addig a lánynak is tökéletesen megfelel. Hiányzott is neki ez az állapot és így még jobban nem tud betelni vele.
Nevettében azért elpirul a pásztor szavaira, még ha ez neki fel sem tűnik. Türelmetlenül legyint a törpés dologra. Azon is nevet, hogy visszaemlékezik miket hordott össze. Bár mostani szemszögből az sem volt nem helyén való. Most úgyvéli minden úgy jó ahogy van, kitérdekel, hogy akkor kínosan viselkedett? Ez is része az életnek.*
- Az izélgetés sok szépséget kivesz az emberből? *Röhög tovább. Habár nem az emberek faját gyarapítja ez a szófordulat megmaradt benne, olyan sokszor volt emberek között. Itt Arthenior környékén úgy tűnik, mintha csak emberek élnének. De vajon problémája van ezzel? Persze hogy nincs.
Pipájába lélegzik ismét, majd vigyorogva néz rá a férfira. Már fáj kétoldalán az arca, a sok mosolygástól. Meg is fogdossa őket egyenként szabad kezével, de a mosoly nem szárad le a szájáról.*
- Te se panaszkodj, nem csoda ha a lányok a nyomodban vannak. *Kuncog. Ezt a nőcsábász életmódot, mind abból az egy kecsketánchoz kapcsolódó beszédből szűrte le.* Biztos döglenek érted. *Nevet fel. Összehúzott szemét nem veszi le egy ideig a férfiról, de aztán a felhők felé fordul. A kutya már nem félelmetes számára, ugyanolyan szeretettel néz rá, mint a kecskére az előbb.*
- Nem tudod feldobni olyan magasra. *Nevet.* Fel kell szaladnia a csillag ösvényen. *Mutogat szabad kezével hátán fekve, lentről a pusztaságtól egészen a magas egekig.*
1569. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-03-27 11:41:41
Üzenet elküldve: 2017-03-27 11:41:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Learon szív még egyet, majd egyszerűen leteszi maga mellé a fűbe a félig elszívott papírcsövet. Neki ennyi elég volt, ezt így tudja jó magától, és a lány pipája már így is elég füstöt ont, hogy vagy öt ember ilyen jó hangulatban legyen, mint ők. Nézi, sőt bámulja a nőt ahogy szedegeti ki több kevesebb sikerrel a hajából a füvet, amit előbb rászórt.* ~Hogy én mért nem csinálok ilyet gyakrabban?~ *Morfondírozik el ezen, hiszen tetszik neki a gondtalan állapot. Amúgy is magas szinten áll mostanában lelki béke szempontjából, de azért ez egészen más, hogy még gondolkodnia sem kell, és gyakorlatilag következmények nélkül beszélhet.*
-Hogy ne vettem volna észre? *Pillant oldalt a lányra a földön fekve.*
-Csak úgy volt ez a dolog, hogy a törpe izélget, és úgy már azért más a helyzet! *Röhög saját magán. Be sem vallaná magának, de nem izélgetne senkit Hrothi után. Az már a lehetetlen kategória nála.*
-De így, hogy nem izélget, így már azért jó nő vagy! *Vallja meg őszintén a gondolatait. Ezután megkeresi azt a felhőt amire a lány mutat. Vagyis, próbálkozik, hiszen már nem is tudja melyikről volt szó.*
-Az ott a kutya! Olyan mint Nayka! *Tápászkodik fel, hogy megfogja a kutyát. Mikor az megvan, megforgatja a levegőben.*
-Szerinted, ha feldobom oda, akkor lehozza nekem a felhőkecskéket? *Ezután leteszi maga mellé a jószágot, várva a válaszra, mert nem akarja az arcába ejteni a kutyát, miközben magyaráz.*
*Learon szív még egyet, majd egyszerűen leteszi maga mellé a fűbe a félig elszívott papírcsövet. Neki ennyi elég volt, ezt így tudja jó magától, és a lány pipája már így is elég füstöt ont, hogy vagy öt ember ilyen jó hangulatban legyen, mint ők. Nézi, sőt bámulja a nőt ahogy szedegeti ki több kevesebb sikerrel a hajából a füvet, amit előbb rászórt.* ~Hogy én mért nem csinálok ilyet gyakrabban?~ *Morfondírozik el ezen, hiszen tetszik neki a gondtalan állapot. Amúgy is magas szinten áll mostanában lelki béke szempontjából, de azért ez egészen más, hogy még gondolkodnia sem kell, és gyakorlatilag következmények nélkül beszélhet.*
-Hogy ne vettem volna észre? *Pillant oldalt a lányra a földön fekve.*
-Csak úgy volt ez a dolog, hogy a törpe izélget, és úgy már azért más a helyzet! *Röhög saját magán. Be sem vallaná magának, de nem izélgetne senkit Hrothi után. Az már a lehetetlen kategória nála.*
-De így, hogy nem izélget, így már azért jó nő vagy! *Vallja meg őszintén a gondolatait. Ezután megkeresi azt a felhőt amire a lány mutat. Vagyis, próbálkozik, hiszen már nem is tudja melyikről volt szó.*
-Az ott a kutya! Olyan mint Nayka! *Tápászkodik fel, hogy megfogja a kutyát. Mikor az megvan, megforgatja a levegőben.*
-Szerinted, ha feldobom oda, akkor lehozza nekem a felhőkecskéket? *Ezután leteszi maga mellé a jószágot, várva a válaszra, mert nem akarja az arcába ejteni a kutyát, miközben magyaráz.*
1568. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-03-27 10:58:16
Üzenet elküldve: 2017-03-27 10:58:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A fűszál pofozgatásba egészen belemerül. Vihog mint egy tündérlányka és teljes meggyőződése, hogy ez a legjobb dolog, amit tehet. Fűszálakat molesztál és nevet. Az élete révbe ért. Másra sem vágyik már az elkövetkezendő százötven évben, hogy füveket bizgeráljon.
A fejére eső fűcsomón is nevet, miközben üres kezével nyúl a feje búbjához és söprögeti le onnan őket a legszebb zöldes csapadékot okozva ezzel, amit valaha látott. Amint jónak ítéli a füvetlenség állapotát fejtetői tájékon, megint ránehézkedik karjára és most a másikat veszi előre, hogy pöfékeljen még a pipájából, mielőtt az bealudna. Nem akarja megsérteni a szép füstölgőt, mert az képes ezzel megbosszulni a nemtörődömséget.
Fogait kivillantva nézi, ahogy a férfi magyaráz. Nem mondaná normális esetben, hogy szeret táncolni, de most cseppet sem érdekli őt, hogy mit szeret vagy nem szeret. Olyan gyermekien boldog, hogy egy orkkal is leállna keringőzni. Vigyorog és nézi a jelenetet. A férfi négykézláb dicséri és Khrosas most nem úgy felel, hogy fejét elfordítva dadogni kezdi az ellenkezőjét. Teljesen rendben van a dologgal. Az sem jut eszébe, hogy ezekért a pillanatokért pipázik ő egyedül.*
- Bizony, örülök, hogy észrevetted. *Neveti el a végét a mondatnak, közben játékosan legyezgeti magát üres kezével. Robbanás szerűen tör ki belőle a nevetés, pipája füstjében pedig majd megfullad, de nem bánja. A kecsketánc magyarázata nagyon elnyerte a tetszését látszólag.*
- Mehehe... *Nevet tovább, nem tudja mit mondjon, de szerencsére nem is gondolkodik, mondja ami jön.* A lányok már csak ilyenek. *Csuklójával hárítja nevethetnékét.* Fejnek azok mindenféle állatot. *Hátát a fűbe ejti, feje is a földön koppan tompán, de csak nevet. Bámul felfelé az égre és levegő után vadászva nevet tovább.*
- Nem baj, nem baj... majd a bodros kutya lekergeti őket. *Mutogat egy kutyához csak sötétben, csukott szemmel, távolról hasonlító bárányfelhőre. Ezért jó ez a növény, korlátlan fantáziát biztosít.*
*A fűszál pofozgatásba egészen belemerül. Vihog mint egy tündérlányka és teljes meggyőződése, hogy ez a legjobb dolog, amit tehet. Fűszálakat molesztál és nevet. Az élete révbe ért. Másra sem vágyik már az elkövetkezendő százötven évben, hogy füveket bizgeráljon.
A fejére eső fűcsomón is nevet, miközben üres kezével nyúl a feje búbjához és söprögeti le onnan őket a legszebb zöldes csapadékot okozva ezzel, amit valaha látott. Amint jónak ítéli a füvetlenség állapotát fejtetői tájékon, megint ránehézkedik karjára és most a másikat veszi előre, hogy pöfékeljen még a pipájából, mielőtt az bealudna. Nem akarja megsérteni a szép füstölgőt, mert az képes ezzel megbosszulni a nemtörődömséget.
Fogait kivillantva nézi, ahogy a férfi magyaráz. Nem mondaná normális esetben, hogy szeret táncolni, de most cseppet sem érdekli őt, hogy mit szeret vagy nem szeret. Olyan gyermekien boldog, hogy egy orkkal is leállna keringőzni. Vigyorog és nézi a jelenetet. A férfi négykézláb dicséri és Khrosas most nem úgy felel, hogy fejét elfordítva dadogni kezdi az ellenkezőjét. Teljesen rendben van a dologgal. Az sem jut eszébe, hogy ezekért a pillanatokért pipázik ő egyedül.*
- Bizony, örülök, hogy észrevetted. *Neveti el a végét a mondatnak, közben játékosan legyezgeti magát üres kezével. Robbanás szerűen tör ki belőle a nevetés, pipája füstjében pedig majd megfullad, de nem bánja. A kecsketánc magyarázata nagyon elnyerte a tetszését látszólag.*
- Mehehe... *Nevet tovább, nem tudja mit mondjon, de szerencsére nem is gondolkodik, mondja ami jön.* A lányok már csak ilyenek. *Csuklójával hárítja nevethetnékét.* Fejnek azok mindenféle állatot. *Hátát a fűbe ejti, feje is a földön koppan tompán, de csak nevet. Bámul felfelé az égre és levegő után vadászva nevet tovább.*
- Nem baj, nem baj... majd a bodros kutya lekergeti őket. *Mutogat egy kutyához csak sötétben, csukott szemmel, távolról hasonlító bárányfelhőre. Ezért jó ez a növény, korlátlan fantáziát biztosít.*
1567. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-03-27 10:32:55
Üzenet elküldve: 2017-03-27 10:32:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Learon jelenleg nem érzékeli a kellemetlen légkört, még ha az ott is van a levegőben. A pásztor arra is gondolt már, hogy magán használja, mert néha egyáltalán nem tudja mitől ilyen gyenge. Ha volt is közöttük bármi feszültség, azt az ördögvigyor el is tüntet. Sokkal jobb kecskékre gondolni és felhőkre, kecskefelhőkre, mint mindenféle varázshatalmakra. A papírosban lassan ég a növény, neki pedig az önkontrollja tűnik el ugyan azzal a gyorsasággal. Elnézegeti ahogy játszik a fűszálakkal a lány, és egyre feljebbről ejti rá a füvet. Most már célzottan rá, nem is kecskére, mert azt annyira nem érdekelte a dolog. Elsőre nem is válaszol a kérdésre, csak nevet a fűszálakon, meg úgy mindenen. Aztán egyszer csak elenged egy nagy marékkal a nő fejére és abbahagyja a tépkedést.*
-Az olyan, hogy... *Most már szinte olyan nagy a vigyora, hogy fáj neki a nevetés.*
-Az egy társastánc! *Közben be is mutatja, miközben négykézlábra áll.*
-Így kell állni hozzá, és aztán a nő, mondjuk te, mert te nő vagy! Nem is akármilyen, hűha! *Füttyent egyet, majd továbbnevet.*
-Ide áll és miközben mekegünk, megfej! *Ezzel fogja, átgördül a hátára.*
-Hehe! Régen ezt mi találtuk ki egy lánnyal! *Fiatalság, bolondság, mondani szokás. Meg, ugye ördögvigyor, bolondság! Remélhetőleg nem is fog emlékezni arra a sok baromságra amit összehordott.*
-Nem nézett ki olyan jól, mint te, de legalább belement mindenbe! *Beszél folyamatosan, majd egyszer csak felmutat az égre.*
-Nézd! Még egy kecske! Hogy a bánatba mennek fel oda az égre?
*Learon jelenleg nem érzékeli a kellemetlen légkört, még ha az ott is van a levegőben. A pásztor arra is gondolt már, hogy magán használja, mert néha egyáltalán nem tudja mitől ilyen gyenge. Ha volt is közöttük bármi feszültség, azt az ördögvigyor el is tüntet. Sokkal jobb kecskékre gondolni és felhőkre, kecskefelhőkre, mint mindenféle varázshatalmakra. A papírosban lassan ég a növény, neki pedig az önkontrollja tűnik el ugyan azzal a gyorsasággal. Elnézegeti ahogy játszik a fűszálakkal a lány, és egyre feljebbről ejti rá a füvet. Most már célzottan rá, nem is kecskére, mert azt annyira nem érdekelte a dolog. Elsőre nem is válaszol a kérdésre, csak nevet a fűszálakon, meg úgy mindenen. Aztán egyszer csak elenged egy nagy marékkal a nő fejére és abbahagyja a tépkedést.*
-Az olyan, hogy... *Most már szinte olyan nagy a vigyora, hogy fáj neki a nevetés.*
-Az egy társastánc! *Közben be is mutatja, miközben négykézlábra áll.*
-Így kell állni hozzá, és aztán a nő, mondjuk te, mert te nő vagy! Nem is akármilyen, hűha! *Füttyent egyet, majd továbbnevet.*
-Ide áll és miközben mekegünk, megfej! *Ezzel fogja, átgördül a hátára.*
-Hehe! Régen ezt mi találtuk ki egy lánnyal! *Fiatalság, bolondság, mondani szokás. Meg, ugye ördögvigyor, bolondság! Remélhetőleg nem is fog emlékezni arra a sok baromságra amit összehordott.*
-Nem nézett ki olyan jól, mint te, de legalább belement mindenbe! *Beszél folyamatosan, majd egyszer csak felmutat az égre.*
-Nézd! Még egy kecske! Hogy a bánatba mennek fel oda az égre?
1566. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-03-27 09:51:52
Üzenet elküldve: 2017-03-27 09:51:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A kényelmetlen érzést csupán az tetőzi a lányban, hogy sajnálatosan senkiben nem bízik. A tudat, hogy egy olyan ember van mellette, akinek hatalma van nem nyugtatóan hat rá. Ezzel nem tud mit kezdeni, még akkor sem, ha tudná, hogy a pásztor nem akarna neki rosszat jelen pillanatban és még akkor sem ha azt is tudja, hogy nem érne vele semmit, ha használná rajta az erejét. Khrosasnak ugyanis sok legnagyobb gyengesége van és erőssége meg szinte semmi. A gyengeségei meg varázskéz nélkül is látszanak. De nincs mit tenni a szorongásán.
Hamarosan ez viszont megváltozik. A nőstény ugyanis jól elpipázgat a pásztorral és ezzel minden kötelék szépen lassan kezd oldódni róla. Lassanként pedig már nem lesz szorongás, csak kecskefelhők és vihorászás. Nem is gondolta mekkora szüksége volt erre már jó ideje. Mióta a vashegyen van nem tömte meg pipáját, ez az alkalom pedig szinte tökéletes. Biztonság, állatok, meleg napsütés, jó társaság. Ezeket mind felerősíti a növény aromája, ami birtokba veszi érzelmeit, megragadja lelkét és magával rántja egy varázslatos birodalomba.
A kérdés hallatán maga is elkezd kuncogni. A pipát tartó kezéhez tartozó csuklóját a szájához emeli, de nem állja meg a röhögést.*
- Nem... *Kuncog.* Nem ismerem, mi az? *És nevet szélesen vigyorogva várja a választ. Közben a rá szóródó fűszálakat kezdi röptében pofozni, mint a kismacskák, ha játszanak.*
*A kényelmetlen érzést csupán az tetőzi a lányban, hogy sajnálatosan senkiben nem bízik. A tudat, hogy egy olyan ember van mellette, akinek hatalma van nem nyugtatóan hat rá. Ezzel nem tud mit kezdeni, még akkor sem, ha tudná, hogy a pásztor nem akarna neki rosszat jelen pillanatban és még akkor sem ha azt is tudja, hogy nem érne vele semmit, ha használná rajta az erejét. Khrosasnak ugyanis sok legnagyobb gyengesége van és erőssége meg szinte semmi. A gyengeségei meg varázskéz nélkül is látszanak. De nincs mit tenni a szorongásán.
Hamarosan ez viszont megváltozik. A nőstény ugyanis jól elpipázgat a pásztorral és ezzel minden kötelék szépen lassan kezd oldódni róla. Lassanként pedig már nem lesz szorongás, csak kecskefelhők és vihorászás. Nem is gondolta mekkora szüksége volt erre már jó ideje. Mióta a vashegyen van nem tömte meg pipáját, ez az alkalom pedig szinte tökéletes. Biztonság, állatok, meleg napsütés, jó társaság. Ezeket mind felerősíti a növény aromája, ami birtokba veszi érzelmeit, megragadja lelkét és magával rántja egy varázslatos birodalomba.
A kérdés hallatán maga is elkezd kuncogni. A pipát tartó kezéhez tartozó csuklóját a szájához emeli, de nem állja meg a röhögést.*
- Nem... *Kuncog.* Nem ismerem, mi az? *És nevet szélesen vigyorogva várja a választ. Közben a rá szóródó fűszálakat kezdi röptében pofozni, mint a kismacskák, ha játszanak.*
1565. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-03-27 09:37:07
Üzenet elküldve: 2017-03-27 09:37:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Learon örül a lány feleletének. Ezek szerint nem kell gyanakodnia semmi turpisságra, csak egy furcsa válasz volt. A pásztor a következőkben nem tudja hová tenni a lány zavarát. Persze sokat nyerne, ha kipróbálná ezt a varázslatot, akár Kaganon akár bárki máson, de egyáltalán célja ilyesmi. Azt mondták neki, hogy démonokon meg az ellenségein használja, hát ő így is fog tenni. A növények dolgán inkább már nem is gondolkodik. nem ért hozzá, a lány pedig igen, így inkább ráhagyja a dolgot. Baj nem sülhet ki belőle, hiszen itt vannak a kecskék akik majd megvédik, és a kutyája is. Pár szippantás után a növényekből, érzi, hogy itt már azért vannak bajok, hiszen ahogy látja a nőt mosolyogni, ő is elkezdi a vigyorgást. A kecske és a felhő hasonlatára ő is kuncogni kezd, ki tudja miért.*
-Valóban! Sose néztem még a kecskéket az égen! *Most pedig bámul egyenesen fel az égbe, miközben közelebb húzódik a lányhoz. Arról az oldalról ahol nincs kecske.*
-És mondd! Ismered te a kecsketáncot? *Erre elkezd hangosan nevetni, majd újabbat szív a papírosba tekert növények füstjéből, miközben elkezd fűszálakat kitépkedni, amivel szór a kecskére, meg így elkerülhetetlenül a mellette fekvő lányra is.*
*Learon örül a lány feleletének. Ezek szerint nem kell gyanakodnia semmi turpisságra, csak egy furcsa válasz volt. A pásztor a következőkben nem tudja hová tenni a lány zavarát. Persze sokat nyerne, ha kipróbálná ezt a varázslatot, akár Kaganon akár bárki máson, de egyáltalán célja ilyesmi. Azt mondták neki, hogy démonokon meg az ellenségein használja, hát ő így is fog tenni. A növények dolgán inkább már nem is gondolkodik. nem ért hozzá, a lány pedig igen, így inkább ráhagyja a dolgot. Baj nem sülhet ki belőle, hiszen itt vannak a kecskék akik majd megvédik, és a kutyája is. Pár szippantás után a növényekből, érzi, hogy itt már azért vannak bajok, hiszen ahogy látja a nőt mosolyogni, ő is elkezdi a vigyorgást. A kecske és a felhő hasonlatára ő is kuncogni kezd, ki tudja miért.*
-Valóban! Sose néztem még a kecskéket az égen! *Most pedig bámul egyenesen fel az égbe, miközben közelebb húzódik a lányhoz. Arról az oldalról ahol nincs kecske.*
-És mondd! Ismered te a kecsketáncot? *Erre elkezd hangosan nevetni, majd újabbat szív a papírosba tekert növények füstjéből, miközben elkezd fűszálakat kitépkedni, amivel szór a kecskére, meg így elkerülhetetlenül a mellette fekvő lányra is.*
1564. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-03-27 08:14:22
Üzenet elküldve: 2017-03-27 08:14:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Csak azt mondom, hogy meg lehet. *Mentegetőzik, balját fel is emeli magyarázatra mutatólag. Valószínűleg megtudná szokni. Mindent meg lehet szokni, vagy legalább beletörődni. Khrosas nem olyan fajta lény, aki vállára venné a világ gondját. Néha vannak ambíciói, de egyébként ugyanolyan, mint a világ szemetének többsége. Sosem lesz hős, sosem lesz kedvelt, valószínűleg csak szolgáltatásai miatt megtűrt személy lehet belőle.
A nemesek dolgán csak vállat von és leförbített szájjal néz a férfire egy pillanatig. Nem ismeri a nemeseket, egyet sem ismer és nagyon nem is bánja. Van akiben démoni lélek nyomorog, akár nemes akár nem. A lélek ami azért dühös, mert egy emberivel együtt kell osztoznia egy hitvány testen. S ezáltal akármilye van meg az embernek sosem lesz elég és sosem lehet kielégítve semmilyen vágya, se munkával, se háborúval. Khrosas szerint léteznek ilyenek és ezekből akad az igazi szenny.
A felmutatott tenyéren elmélázik. Szemében ragyogó fényként tükröződik vissza a szimbólum. Kényelmetlenül kezdi érezni magát az ezt követő kijelentésre. A szemszimbólum hatalma. Kísértetiesen hangzik.*
- Hehe... *Nevet hallkan zavarában. Nem akar nagyon hozzáfűzni semmit, talán csak azt, hogy a férfi reméli nem akarja Khrosason kipróbálni a hatalmát. Inkább ezt sem hozza fel. A homlokán izzadni kezd, amit egy gyors mozdulattal el is tüntet onnan. Mindenesetre bölcsebbnek ítéli, ha hallgat.
Az ördögvigyor témáján maga is mosolygásba vált át. Ha ismeri, akkor baj nem lehet. Már kevésbé szégyenkezik rigojái miatt.*
- Igaz lehet, de az nem a szárított és ha még az is, nem ilyen kevés mennyiségben. *Magyarázza az ármánnyal kapcsolatban. Bizony ravasz egy növény. Alig lehet megkülönböztetni egy hasonló, ártalmatlan társától, s ha bele esik ebbe a hibába az utazó, vagy természetjáró, könnyen elaludhat a semmi közepén. Ott nem a rossz álmok az elsődleges gond amiért aggódhat.*
- Nem kell tőle félni én sem szeretek rémeket látni. Csak azért van benne, hogy lassítsa a szívverést és lehűtse a vért.
*Mondja, miközben szájába veszi pipáját s kezébe egy pálcát...
Ha a férfi is megtette a saját dolgát, akkor Khrosas hátradől, alkarjára támaszkodik és elfoglalja magát a pipázás örömeivel. Na meg persze a benne lévő növényekkel. Már kezdi érezni, hogy arcáról alig tudja lefagyasztani a vigyorgást, újra és újra visszatér. Közben pedig szíve mélyén egy kellemes megnyugvás tölti ki, mintha már minden rendben lenne az életében, sőt meg sem történt volna semmi rossz. Mintha az elmúlt hatvan év tökéletes lett volna.*
- Oj... *Szegezi a szemét az égre.* Az a felhő... az úgy néz ki, mint ez itt... *Mutogat a kecskére, ami az ölében pihen és a mondata végét elkuncogja.*
- Csak azt mondom, hogy meg lehet. *Mentegetőzik, balját fel is emeli magyarázatra mutatólag. Valószínűleg megtudná szokni. Mindent meg lehet szokni, vagy legalább beletörődni. Khrosas nem olyan fajta lény, aki vállára venné a világ gondját. Néha vannak ambíciói, de egyébként ugyanolyan, mint a világ szemetének többsége. Sosem lesz hős, sosem lesz kedvelt, valószínűleg csak szolgáltatásai miatt megtűrt személy lehet belőle.
A nemesek dolgán csak vállat von és leförbített szájjal néz a férfire egy pillanatig. Nem ismeri a nemeseket, egyet sem ismer és nagyon nem is bánja. Van akiben démoni lélek nyomorog, akár nemes akár nem. A lélek ami azért dühös, mert egy emberivel együtt kell osztoznia egy hitvány testen. S ezáltal akármilye van meg az embernek sosem lesz elég és sosem lehet kielégítve semmilyen vágya, se munkával, se háborúval. Khrosas szerint léteznek ilyenek és ezekből akad az igazi szenny.
A felmutatott tenyéren elmélázik. Szemében ragyogó fényként tükröződik vissza a szimbólum. Kényelmetlenül kezdi érezni magát az ezt követő kijelentésre. A szemszimbólum hatalma. Kísértetiesen hangzik.*
- Hehe... *Nevet hallkan zavarában. Nem akar nagyon hozzáfűzni semmit, talán csak azt, hogy a férfi reméli nem akarja Khrosason kipróbálni a hatalmát. Inkább ezt sem hozza fel. A homlokán izzadni kezd, amit egy gyors mozdulattal el is tüntet onnan. Mindenesetre bölcsebbnek ítéli, ha hallgat.
Az ördögvigyor témáján maga is mosolygásba vált át. Ha ismeri, akkor baj nem lehet. Már kevésbé szégyenkezik rigojái miatt.*
- Igaz lehet, de az nem a szárított és ha még az is, nem ilyen kevés mennyiségben. *Magyarázza az ármánnyal kapcsolatban. Bizony ravasz egy növény. Alig lehet megkülönböztetni egy hasonló, ártalmatlan társától, s ha bele esik ebbe a hibába az utazó, vagy természetjáró, könnyen elaludhat a semmi közepén. Ott nem a rossz álmok az elsődleges gond amiért aggódhat.*
- Nem kell tőle félni én sem szeretek rémeket látni. Csak azért van benne, hogy lassítsa a szívverést és lehűtse a vért.
*Mondja, miközben szájába veszi pipáját s kezébe egy pálcát...
Ha a férfi is megtette a saját dolgát, akkor Khrosas hátradől, alkarjára támaszkodik és elfoglalja magát a pipázás örömeivel. Na meg persze a benne lévő növényekkel. Már kezdi érezni, hogy arcáról alig tudja lefagyasztani a vigyorgást, újra és újra visszatér. Közben pedig szíve mélyén egy kellemes megnyugvás tölti ki, mintha már minden rendben lenne az életében, sőt meg sem történt volna semmi rossz. Mintha az elmúlt hatvan év tökéletes lett volna.*
- Oj... *Szegezi a szemét az égre.* Az a felhő... az úgy néz ki, mint ez itt... *Mutogat a kecskére, ami az ölében pihen és a mondata végét elkuncogja.*
1563. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-03-26 17:06:28
Üzenet elküldve: 2017-03-26 17:06:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Learon méltatlankodva néz a lányra, aki még az imént egy kecskét simogatott a hasán. Nem nézne ki belőle olyasmit, hogy magára hagyja az éhezőket, éppen ezért is kérdez rá.*
-Úgy gondolod, te meg tudnád szokni? Mert én biztosan nem! *Nem önfényezés ez, csak egy kicsit. Ismeri magát, hogy őszinte választ tudjon adni.*
-Hát pedig azok. Én még egy nemest sem láttam, aki boldog volt miközben az örökölt pénzét tékozolta. *Az már más helyzet, hogyha befekteti vagy dolgozik vele, akkor annak tud örülni, mert azt maga szerezte. Mások életének megnyomorítása árán, vagy semmiből szerzett vagyon nem igazán teszi boldoggá az embert, ez Learon véleménye.*
-Kalandos, igen. Kaptam érte egy szép kis ajándékot az istenektől. *Mutatja fel tenyerét, amin a szemszimbólum látható.*
-Ezzel itt meg tudom mondani egy személy legnagyobb gyengeségét, vagy legnagyobb erősségét, ha akarom. *A papír tényleg drága mulatság, az igaz, de learon sem egy szegény ember. Attól, hogy szakadtnak látszik, még nem feltétlenül az. Sőt! Gyakorlatilag egy igen tehetős ember. Önálló állatállománnyal rendelkezik, ami felbecsülve egy nagyobb szegénynegyedi házzal egyenlő, vagy kisebb gazdagnegyedivel. A szekere és értékei a lóval kitesznek még egyet. Azonban az emberek csak az ingatlant nézik. Az ingóságok mintha nem is számítanának. Ha kérdeznék, bizonyára letagadná, hogy módos ember, hiszen ő magát egy egyszerű pásztornak látja, mindamellett, ha akarna, szinte bármit megvehetne normális keretek között.*
-Ahamm... ördögvigyor. Azt ismerem és volt már hozzá szerencsém. A réti ármányról hallottam már olyat, hogy felerősíti a rossz álmokat is. Ez ugye nem igaz? *Nem szeretné még egyszer átélni azt ahogy barátai elszakadnak tőle ott azon a hórengetegben és ő egyedül bolyong tovább és menekül. Ha nemleges választ kap, akkor átveszi a pálcát.*
-Akkor legyen szerencsénk! *Vigyorog.*
*Learon méltatlankodva néz a lányra, aki még az imént egy kecskét simogatott a hasán. Nem nézne ki belőle olyasmit, hogy magára hagyja az éhezőket, éppen ezért is kérdez rá.*
-Úgy gondolod, te meg tudnád szokni? Mert én biztosan nem! *Nem önfényezés ez, csak egy kicsit. Ismeri magát, hogy őszinte választ tudjon adni.*
-Hát pedig azok. Én még egy nemest sem láttam, aki boldog volt miközben az örökölt pénzét tékozolta. *Az már más helyzet, hogyha befekteti vagy dolgozik vele, akkor annak tud örülni, mert azt maga szerezte. Mások életének megnyomorítása árán, vagy semmiből szerzett vagyon nem igazán teszi boldoggá az embert, ez Learon véleménye.*
-Kalandos, igen. Kaptam érte egy szép kis ajándékot az istenektől. *Mutatja fel tenyerét, amin a szemszimbólum látható.*
-Ezzel itt meg tudom mondani egy személy legnagyobb gyengeségét, vagy legnagyobb erősségét, ha akarom. *A papír tényleg drága mulatság, az igaz, de learon sem egy szegény ember. Attól, hogy szakadtnak látszik, még nem feltétlenül az. Sőt! Gyakorlatilag egy igen tehetős ember. Önálló állatállománnyal rendelkezik, ami felbecsülve egy nagyobb szegénynegyedi házzal egyenlő, vagy kisebb gazdagnegyedivel. A szekere és értékei a lóval kitesznek még egyet. Azonban az emberek csak az ingatlant nézik. Az ingóságok mintha nem is számítanának. Ha kérdeznék, bizonyára letagadná, hogy módos ember, hiszen ő magát egy egyszerű pásztornak látja, mindamellett, ha akarna, szinte bármit megvehetne normális keretek között.*
-Ahamm... ördögvigyor. Azt ismerem és volt már hozzá szerencsém. A réti ármányról hallottam már olyat, hogy felerősíti a rossz álmokat is. Ez ugye nem igaz? *Nem szeretné még egyszer átélni azt ahogy barátai elszakadnak tőle ott azon a hórengetegben és ő egyedül bolyong tovább és menekül. Ha nemleges választ kap, akkor átveszi a pálcát.*
-Akkor legyen szerencsénk! *Vigyorog.*
1562. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-03-26 15:50:34
Üzenet elküldve: 2017-03-26 15:50:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Szomorú tekintettel néz a pásztorra, mikor az ítélkezésről esik szó. Khrosas a maga részéről elég sokszor esik abba a hibába, hogy némán ül, néz és ítélkezik. Ennek a viselkedését, annak a döntéseit, de sokszor ítélkezik. Amíg nem mondja ki addig nem lehet rajta észrevenni, csak akkor, ha nagyon rá figyelnek, de rá nem nagyon szoktak figyelni. A fapofája és melankolikus ábrázata nem túl vonzó.*
- Meg lehet szokni. *Vonja meg a vállát a kérdésre, miszerint tudna e nyugodtan aludni a tudattal, hogy a zsebében motoszkáló kölyköt felrúgta, ahelyett, hogy egy darab kenyeret nyújtott volna. Megszokta a tudatot. Ma már csak egy kicsit érzi magát a világ rohadékának. Mire észbekap, hogy miket beszél már ki is mondta. Gyorsan, levegőt kipréselve magából hozzátesz:*
- Gondolom...
*Azzal mintha mi sem történt volna tovább nézelődik, kotor a táskájában a dohányt kihalászva.*
- Nem tudom, hogy szomorúak e... *De ilyen boldogok sosem lesznek, mint ők, ha beleszívnak ebbe a keverékbe. Gondolná a nemesek sanyarú sorsát vitatva.
A démonos történetet félig leesett állal hallgatja. El iz húzza felsőajkát, amikor csápos emberekről és démonkutyákról esik szó. Khrosas szerint ma nem fog jól aludni este, akármilyen fáradt is legyen.*
- Ühh... Kalandos. *Csak ezt teszi hozzá, nem érdeklődik tovább egyelőre. Elég volt mostanra.
Érdekesnek véli, hogy a férfi ne szereti a pipát, de hát nem ítélkezik. Csak egy kicsit, de azt is némán. Érdeklődve nézi, de csak félszemmel, ahogy a papírba tekeri a füveket. Közben a saját pipáját töltögeti. Ezt a papír dolgát eleddig úri dolognak gondolta. Azt hitte a papír ritka és drága ahhoz, hogy ilyenre használják. Persze sokkal jobb, mint segget törölni vele. Na az már barbár lenne.*
- Hát akkor szívesen. *Válaszol hasonlatosan a köszönésre. Lassan befejezi a pipája tömködését és egy pálcáért nyúl. Mielőtt meggyújtaná elmeséli mi minden van a keverékben.*
- A dohány mellett ühm... ördögvigyor... *Hadarja el, de rájön, hogy a következő sem egy jóhírű növényke.* Meg réti ármány, de nem sok. *Teszi gyorsan hozzá.* Csak hogy fel tudjam dolgozni a démonos történetedet. *Vigyorog a férfire, majd a pálcát kezdi egy érdes kőhöz gyorsan dörzsölni. Előbb utóbb az lángra kap és a lány a pipájába tartja, szép fokozatosan meggyújtja. Eztán még az égő pálcát óvatosan átnyújtja a férfinak, hogy ha még nem gondolta meg magát, akkor csatlakozzon.*
*Szomorú tekintettel néz a pásztorra, mikor az ítélkezésről esik szó. Khrosas a maga részéről elég sokszor esik abba a hibába, hogy némán ül, néz és ítélkezik. Ennek a viselkedését, annak a döntéseit, de sokszor ítélkezik. Amíg nem mondja ki addig nem lehet rajta észrevenni, csak akkor, ha nagyon rá figyelnek, de rá nem nagyon szoktak figyelni. A fapofája és melankolikus ábrázata nem túl vonzó.*
- Meg lehet szokni. *Vonja meg a vállát a kérdésre, miszerint tudna e nyugodtan aludni a tudattal, hogy a zsebében motoszkáló kölyköt felrúgta, ahelyett, hogy egy darab kenyeret nyújtott volna. Megszokta a tudatot. Ma már csak egy kicsit érzi magát a világ rohadékának. Mire észbekap, hogy miket beszél már ki is mondta. Gyorsan, levegőt kipréselve magából hozzátesz:*
- Gondolom...
*Azzal mintha mi sem történt volna tovább nézelődik, kotor a táskájában a dohányt kihalászva.*
- Nem tudom, hogy szomorúak e... *De ilyen boldogok sosem lesznek, mint ők, ha beleszívnak ebbe a keverékbe. Gondolná a nemesek sanyarú sorsát vitatva.
A démonos történetet félig leesett állal hallgatja. El iz húzza felsőajkát, amikor csápos emberekről és démonkutyákról esik szó. Khrosas szerint ma nem fog jól aludni este, akármilyen fáradt is legyen.*
- Ühh... Kalandos. *Csak ezt teszi hozzá, nem érdeklődik tovább egyelőre. Elég volt mostanra.
Érdekesnek véli, hogy a férfi ne szereti a pipát, de hát nem ítélkezik. Csak egy kicsit, de azt is némán. Érdeklődve nézi, de csak félszemmel, ahogy a papírba tekeri a füveket. Közben a saját pipáját töltögeti. Ezt a papír dolgát eleddig úri dolognak gondolta. Azt hitte a papír ritka és drága ahhoz, hogy ilyenre használják. Persze sokkal jobb, mint segget törölni vele. Na az már barbár lenne.*
- Hát akkor szívesen. *Válaszol hasonlatosan a köszönésre. Lassan befejezi a pipája tömködését és egy pálcáért nyúl. Mielőtt meggyújtaná elmeséli mi minden van a keverékben.*
- A dohány mellett ühm... ördögvigyor... *Hadarja el, de rájön, hogy a következő sem egy jóhírű növényke.* Meg réti ármány, de nem sok. *Teszi gyorsan hozzá.* Csak hogy fel tudjam dolgozni a démonos történetedet. *Vigyorog a férfire, majd a pálcát kezdi egy érdes kőhöz gyorsan dörzsölni. Előbb utóbb az lángra kap és a lány a pipájába tartja, szép fokozatosan meggyújtja. Eztán még az égő pálcát óvatosan átnyújtja a férfinak, hogy ha még nem gondolta meg magát, akkor csatlakozzon.*
1561. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-03-26 11:15:56
Üzenet elküldve: 2017-03-26 11:15:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Learon abban a kis időben, amíg ott volt a városban, egész gyakran adott ételt a gyerekeknek. Általában amikor valami miatt ott van, mint múltkor, mikor kecskéket meg juhokat vásárolt, pár liter tejet szétosztogatott közöttük. Mása nem volt, de a friss tej nagy segítség a fejlődő szervezeteknek.* ~Meg az, hogyha mesél az ember a paraszti lét szépségeiről! Ha lenne elég pénzem egy árvaházat is nyithatnék. Legalább lenne munkaerőm a földekre, és nem az utcán kerülnének bajba ezek a kölykök!~ *Egyet-kettőt még most is magához tudna venni. Gyümölcs, kenyér, tej és sajt mindig van nála, így éhezni nem tudnának.*
-Ohh, félreértsz! Nem én ítélem el. Nincs jogom hozzá! *Ez ugyan hazugság, hiszen miért ne lenne joga?*
-Elítéli majd őt a lelkiismerete, ha van neki. Gondolj bele, te bele tudnál nézni a tükörbe, ha tudnád, miattad százak pusztulnak? Vagy akár egy gyermek is éhen hal és szenved aznap este, mert nem jutott a gyomrába valami? Áh, igen! Az ilyen majd nem tud aludni vagy visszakapja rémálmaiban. Ez is egyfajta igazságszolgáltatás! *Fogalma sincs a lány előéletéről, vagy bármi másról. Ő csak a saját maga gondolatait mondja el.*
-Szerinted a nemesek miért olyan szomorúak a legnagyobb aranyhegyek felett is, mi pedig miért vagyunk boldogok egy csomag dohány és egy jó beszélgetés miatt? *Ez is saját vélemény, hiszen őt most boldoggá teszi, hogy elmondhatja ami nyomja a szívét. Már ezalatt a kis beszélgetés alatt is számtalan ötlet jutott eszébe, hogy miként tegye majd jobbá kalácsfalvát a lakói számára, és önmagáéra is.*
-Beszéltem én! Valami másik univerzumban vagy miben voltam, amibe az egyik isten valamelyik félistene vitt el. *Mondja azt amit a két előbbi mágussal kikövetkeztetett. persze lehet, hogy nem is félisten, csak valami hatalmas entitás volt az is, de ilyen szempontból lényegtelen, hogy minek hívjuk.*
-Volt egy nagy kutya szerű démona, az ostoba volt, csak támadni tudott, mást nem. Azonban voltak emberszerűek, de azok ugyan úgy démonok. Az egyiknek csápok nőttek ki a testén és azzal ölt meg. Azonban még időben kihozott valahogy, vagy feltámasztott ez a lény, aki átvitt oda. Ha lehetne újra elmennék, csak most azért másképp csinálnék egyet s mást. *Például utána ugrana a tündérnek a folyóba Bato után, vagy azonnal szembeszállna a démonkutyával, nem menekülne sokáig.*
-Köszönöm, a pipa nem az én világom! *Ezzel elővesz egy darab papírost, és felnézve a lányra, egy kis keveréket beleteker. Persze így nem tiszta füstöt fog kapni, de ő így jobban kedveli. Az egyetlen baj vele, hogy gyorsabban leég mint a pipa.*
-Hát, akkor, köszönöm szépen! *Meggyújtani azt nem tudja, így megvárja, hogy a lány pipája elkezdjen füstölögni, és akkor nyújtja kezét, hogy ő is égethesse a magáét.*
-Milyen füvek vannak benne? Esetleg mesélhetnél róla! *Érzi ő, hogy más ez, mint a tiszta dohány, de semmivel nem tűnik kevésbé finomnak.*
*Learon abban a kis időben, amíg ott volt a városban, egész gyakran adott ételt a gyerekeknek. Általában amikor valami miatt ott van, mint múltkor, mikor kecskéket meg juhokat vásárolt, pár liter tejet szétosztogatott közöttük. Mása nem volt, de a friss tej nagy segítség a fejlődő szervezeteknek.* ~Meg az, hogyha mesél az ember a paraszti lét szépségeiről! Ha lenne elég pénzem egy árvaházat is nyithatnék. Legalább lenne munkaerőm a földekre, és nem az utcán kerülnének bajba ezek a kölykök!~ *Egyet-kettőt még most is magához tudna venni. Gyümölcs, kenyér, tej és sajt mindig van nála, így éhezni nem tudnának.*
-Ohh, félreértsz! Nem én ítélem el. Nincs jogom hozzá! *Ez ugyan hazugság, hiszen miért ne lenne joga?*
-Elítéli majd őt a lelkiismerete, ha van neki. Gondolj bele, te bele tudnál nézni a tükörbe, ha tudnád, miattad százak pusztulnak? Vagy akár egy gyermek is éhen hal és szenved aznap este, mert nem jutott a gyomrába valami? Áh, igen! Az ilyen majd nem tud aludni vagy visszakapja rémálmaiban. Ez is egyfajta igazságszolgáltatás! *Fogalma sincs a lány előéletéről, vagy bármi másról. Ő csak a saját maga gondolatait mondja el.*
-Szerinted a nemesek miért olyan szomorúak a legnagyobb aranyhegyek felett is, mi pedig miért vagyunk boldogok egy csomag dohány és egy jó beszélgetés miatt? *Ez is saját vélemény, hiszen őt most boldoggá teszi, hogy elmondhatja ami nyomja a szívét. Már ezalatt a kis beszélgetés alatt is számtalan ötlet jutott eszébe, hogy miként tegye majd jobbá kalácsfalvát a lakói számára, és önmagáéra is.*
-Beszéltem én! Valami másik univerzumban vagy miben voltam, amibe az egyik isten valamelyik félistene vitt el. *Mondja azt amit a két előbbi mágussal kikövetkeztetett. persze lehet, hogy nem is félisten, csak valami hatalmas entitás volt az is, de ilyen szempontból lényegtelen, hogy minek hívjuk.*
-Volt egy nagy kutya szerű démona, az ostoba volt, csak támadni tudott, mást nem. Azonban voltak emberszerűek, de azok ugyan úgy démonok. Az egyiknek csápok nőttek ki a testén és azzal ölt meg. Azonban még időben kihozott valahogy, vagy feltámasztott ez a lény, aki átvitt oda. Ha lehetne újra elmennék, csak most azért másképp csinálnék egyet s mást. *Például utána ugrana a tündérnek a folyóba Bato után, vagy azonnal szembeszállna a démonkutyával, nem menekülne sokáig.*
-Köszönöm, a pipa nem az én világom! *Ezzel elővesz egy darab papírost, és felnézve a lányra, egy kis keveréket beleteker. Persze így nem tiszta füstöt fog kapni, de ő így jobban kedveli. Az egyetlen baj vele, hogy gyorsabban leég mint a pipa.*
-Hát, akkor, köszönöm szépen! *Meggyújtani azt nem tudja, így megvárja, hogy a lány pipája elkezdjen füstölögni, és akkor nyújtja kezét, hogy ő is égethesse a magáét.*
-Milyen füvek vannak benne? Esetleg mesélhetnél róla! *Érzi ő, hogy más ez, mint a tiszta dohány, de semmivel nem tűnik kevésbé finomnak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2949-2968