//Las Hagger részére//
Hát jó *sóhajt Rila*, de az ilyesmit nem így, ácsorogva szoktuk megbeszélni, mintha a piacon pletykálkodnánk...
*Egy padhoz sétál, olyan közel a kis vízeséshez, hogy csoda, hogy nem áznak el. Leül, és int Lasnak, hogy ő is telepedjen le, ha akar.*
Ha Keram csak ennyit mondott, ő sem hazudott neked, és nem is nagyon túlozta el a dolgokat *kezdi.* Tényleg benne voltam a dologban, a kezdettől fogva. Tényleg félvér vagyok, épp ezért választottak engem, így sokkal hihetőbb volt a történet, amit elő kellett adnom, hogy idecsábítsalak. A terv szerint csak ennyi volt a szerepem: hozzalak ide, aztán a klánvezér, aki, mint már biztos kitaláltad, az apám, majd ítélkezik feletted. Ezek után persze jogosan találgattok, miért mentettelek meg, a válasz viszont tényleg az, hogy puszta jóindulatból. Amikor elmentem, hogy megkeresselek, azt hittem, veszélyt jelentesz ránk, azért akarnak megszabadulni tőled. Csakhogy rá kellett jönnöm, hogy nem ártó szándékkal kutatsz utánunk, ahogy sok felszíni teszi, hanem puszta érdeklődésből. És nem hiszem, hogy halált érdemelsz, csupán mert érdekel, kik vagyunk, hogyan élünk. Sőt, több ilyen kéne odafenn, talán akkor nem gyűlölnének minket annyira. Apámnak már elmondtam ugyanezt, és talán fel is fogta többé-kevésbé. És Keramnak is elmondanám, ha hajlandó lenne meghallgatni.
*A Rilát körüllengő titokzatosság most először eltűnni látszik. Aggodalmasan fürkészi Las vonásait, a legapróbb reakcióra is odafigyelve.*
Így szokott ez lenni *mondja még, szinte csak magának.* Minden jótett elnyeri méltó büntetését.