//Második szál//
*Khrosas közel hajol a férfihoz, ösztönösen védve fejét attól, hogy szét ne törjön valami keménynek, vagy élesnek a találkozásakor gurulás közben. Bele ebbe nem gondol, hiszen folyton csak nevetgél. Alig hagyja abba, hogy vegyen néhány nyelet levegőt. Amikor érzi, hogy megállnak leteszi a fejét a földre és úgy vigyorog felfelé először az egekig, aztán csak a kecskékig. Látja, hogy néhányuk méltatlankodik a zajos társaság miatt, ami újra nevetést csal ki belőle.*
- Sajnálom... *Nevet.* Sajnálom... *Közben levegőért sóhajtozik.* Otthon hagytam a szárnyaimat! *Böki ki végül. Persze azt hitte, hogy így is sikerülni fog, de sajnos a földön maradtak. A lány viszont nem úgy tűnik, mintha nagyon szánná a dolgot. Valójában nincs is miért szomorkodnia most az egyszer.*
- Naa... *Vihog, miközben a pásztor a fülét harapja. Nem csak az ördögvigyor, de a csiklandós része is felerősíti nevetését. Kezét a férfi tarkójára csúsztatja, majd onnan a hajába. Míg másik karja nem enged a hátának szorításából.*
- Igen, hazudtam, de nézd el, nem kóstolom magamat. *Kuncogja, miközben egy pár fűszál esik ki a ruhájukról, s azokat fújkálja ki arcából. A hátsóját ért fogáson is nevetnie kell, úgy látszik sokkal érzékenyebb a bőrét ért tapintásokra, még akkor is ha ruhán keresztül éri.*
- Vannak ötleteim, hogy egy csúcsot elérjünk. *Kuncog miközben közelebb hajol, s magához is húzza egyidőben a férfit a fejénél, de csak lágyan. Csókot nyom annak arcára a szakállának vonalán.* Lehet, hogy nem a csillagösvény, de legalább olyan jó. *Igyekszik fékezni a nevetését, mert nem akarja, hogy ilyen közel a pásztor arcához kirobbanjon belőle valami nyáltenger. Nehezen sikerül, de eltudja folytani halk kuncogásik. Közben lejjebb csúszik a keze Learon arcára, hogy a szakállából is kisöpörjön néhány fűszálat. Kicsit el is időznek itt vékony ujjai, szórakoztatónak találja az arcszörzetet simogatni.*