Külső területek - Füves puszta
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 81 (1601. - 1620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2949-2968
1620. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-02 16:14:12
Üzenet elküldve: 2017-04-02 16:14:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Khrosas igyekszik nem is tűnni teljesen bolondnak, csak legfeljebb furának. Az ilyen alkalmakkor ütközik ki igazán, amikor nem tudja mit csináljon. A félreértéseket már megszokta, igyekezni szokott kijavítani magát, de úgy véli most nem tudná. Ha a férfi azt akarja hinni, hogy haragszik, akkor azzal is kiegyezik.
Viszont most nem tudja megvonni a vállát és azt mondani, nem számít. Van annyira önző, hogy saját javáért küszködjön, másért nem tenné meg. Most is a sajátjáért őrlődik, mert nem akarná elveszíteni azt, ami már olyannyira közel volt, szinte a kezében érezte a lehetőséget.
Learon szavaira figyel fel, folytonos gondolatmenetei közül. Szóra nyitja a száját, de nem tudja mit mondjon. Hosszú ideig - talán egy percig is - nem tud megszólalni, amikor igen, akkor sem mond sokat.*
- Ühüm... jó. Menjünk. *Motyogja el, igyekezve nem hülyének tűnni, bár lehet, hogy ezzel már elkésett. A segítő kezet elfogadja úgy, ahogy. Nem nehezedik rá, nem szorítja meg, csak bele teszi a kezét a férfiéba és igyekszik saját erejével felállni.
A következő szavakat nem igazán tudja mire vélni. Arca azért fellángol, fél kezét rá is teszi, hogy hűsítse valamennyire a forróságot.*
- Öhm... *Mondana valamit a szavakra, amik egyszerre esnek jól, valamilyen groteszk, kifacsart módon és hasogatják is a tudatát. Khrosas még mindég nem tudja rávenni magát, hogy Learonra nézzen a mellkasánál feljebb. Végül lemond a válaszadásról és csak felveszi a hátára az iszákját. Szeméből kidörzsöli még a reggeli rémálmok nyomát.
A kérdésre kicsit keserű íz önti el a száját. Nem tudja hol kezdje a válaszadást, végül néhány pillanattal később csak annyit mond...*
- Finom volt a sajt. *Nem ennyire emlékszik, de erre biztosan.*
*Khrosas igyekszik nem is tűnni teljesen bolondnak, csak legfeljebb furának. Az ilyen alkalmakkor ütközik ki igazán, amikor nem tudja mit csináljon. A félreértéseket már megszokta, igyekezni szokott kijavítani magát, de úgy véli most nem tudná. Ha a férfi azt akarja hinni, hogy haragszik, akkor azzal is kiegyezik.
Viszont most nem tudja megvonni a vállát és azt mondani, nem számít. Van annyira önző, hogy saját javáért küszködjön, másért nem tenné meg. Most is a sajátjáért őrlődik, mert nem akarná elveszíteni azt, ami már olyannyira közel volt, szinte a kezében érezte a lehetőséget.
Learon szavaira figyel fel, folytonos gondolatmenetei közül. Szóra nyitja a száját, de nem tudja mit mondjon. Hosszú ideig - talán egy percig is - nem tud megszólalni, amikor igen, akkor sem mond sokat.*
- Ühüm... jó. Menjünk. *Motyogja el, igyekezve nem hülyének tűnni, bár lehet, hogy ezzel már elkésett. A segítő kezet elfogadja úgy, ahogy. Nem nehezedik rá, nem szorítja meg, csak bele teszi a kezét a férfiéba és igyekszik saját erejével felállni.
A következő szavakat nem igazán tudja mire vélni. Arca azért fellángol, fél kezét rá is teszi, hogy hűsítse valamennyire a forróságot.*
- Öhm... *Mondana valamit a szavakra, amik egyszerre esnek jól, valamilyen groteszk, kifacsart módon és hasogatják is a tudatát. Khrosas még mindég nem tudja rávenni magát, hogy Learonra nézzen a mellkasánál feljebb. Végül lemond a válaszadásról és csak felveszi a hátára az iszákját. Szeméből kidörzsöli még a reggeli rémálmok nyomát.
A kérdésre kicsit keserű íz önti el a száját. Nem tudja hol kezdje a válaszadást, végül néhány pillanattal később csak annyit mond...*
- Finom volt a sajt. *Nem ennyire emlékszik, de erre biztosan.*
1619. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-02 15:47:31
Üzenet elküldve: 2017-04-02 15:47:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Learon egyáltalán nem vett észre semmit abból, hogy nem lenne normális a lány, bár ez valószínűleg azért van, mert nem is ismeri igazán őt. Elrakja a kulacsokat is, mikor Khorsas elmondja, hogy nem kér. Most már lassan indulhatnak is vissza a Vashegyre. Learon legalábbis oda tervez visszamenni, hiszen a kecskéknek és birkáknak most ott van az otthona, a nagy nyáj többi tagja között. nekik pedig a Thargok között lenne végre. A pásztornak megszakad a szíve ahogy végignéz a magában őrlődő nőn, akit legszívesebben átölelne és megkérné, hogy mondjon el mindent ami bántja a lelkét. Azonban nem ezt teszi. Miután végigsimított a lány arcán és hátrébb lép tőle egyet, majd füttyent kutyájának, aki erre a hangra ébred és egy sor nyújtózkodás és csámcsogás után lassan összetereli az állatokat.*
-Én most elindulok haza. Te is jöhetnél velem, és akkor közben akár meg is beszélhetnénk, hogy mi is történt, és miért érzed magad ilyen rosszul! *Mosolya töretlen bár ez már inkább csak olyan biztatásképpen van az arcán, nem igazi. Valójában nem tud mit kezdeni a helyzettel. Számtalan ötlete támad, hogy mit is csináljanak, de ezek csak mind fejben. Az első az hogy szívjanak el egy-egy slukkot ami elég ahhoz, hogy kinyissa a tudatukat de nem olyan sok, hogy átessenek a ló túloldalára, mint tegnap. Végül közelebb lép és ha Khorsas engedi, akkor segítő kezet nyújt neki a felálláshoz.*
-Egyébként nagyon jó ez a fűkeverék amit adtál, de senki mással nem szeretném használni többet, csak veled! *Mondja szinte ugyan azt, amit tegnap, egy széles mosollyal az arcán. persze nem fogja felemlegetni az ígéretet amit tegnap elalvás előtt tettek egymásnak. Hülye lenne azzal még jobban szítani a lány önmarcangolását, amit még most sem ért teljesen.*
-Mennyire emlékszel a tegnap történtekből?
*Learon egyáltalán nem vett észre semmit abból, hogy nem lenne normális a lány, bár ez valószínűleg azért van, mert nem is ismeri igazán őt. Elrakja a kulacsokat is, mikor Khorsas elmondja, hogy nem kér. Most már lassan indulhatnak is vissza a Vashegyre. Learon legalábbis oda tervez visszamenni, hiszen a kecskéknek és birkáknak most ott van az otthona, a nagy nyáj többi tagja között. nekik pedig a Thargok között lenne végre. A pásztornak megszakad a szíve ahogy végignéz a magában őrlődő nőn, akit legszívesebben átölelne és megkérné, hogy mondjon el mindent ami bántja a lelkét. Azonban nem ezt teszi. Miután végigsimított a lány arcán és hátrébb lép tőle egyet, majd füttyent kutyájának, aki erre a hangra ébred és egy sor nyújtózkodás és csámcsogás után lassan összetereli az állatokat.*
-Én most elindulok haza. Te is jöhetnél velem, és akkor közben akár meg is beszélhetnénk, hogy mi is történt, és miért érzed magad ilyen rosszul! *Mosolya töretlen bár ez már inkább csak olyan biztatásképpen van az arcán, nem igazi. Valójában nem tud mit kezdeni a helyzettel. Számtalan ötlete támad, hogy mit is csináljanak, de ezek csak mind fejben. Az első az hogy szívjanak el egy-egy slukkot ami elég ahhoz, hogy kinyissa a tudatukat de nem olyan sok, hogy átessenek a ló túloldalára, mint tegnap. Végül közelebb lép és ha Khorsas engedi, akkor segítő kezet nyújt neki a felálláshoz.*
-Egyébként nagyon jó ez a fűkeverék amit adtál, de senki mással nem szeretném használni többet, csak veled! *Mondja szinte ugyan azt, amit tegnap, egy széles mosollyal az arcán. persze nem fogja felemlegetni az ígéretet amit tegnap elalvás előtt tettek egymásnak. Hülye lenne azzal még jobban szítani a lány önmarcangolását, amit még most sem ért teljesen.*
-Mennyire emlékszel a tegnap történtekből?
1618. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-02 15:30:19
Üzenet elküldve: 2017-04-02 15:30:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Khrosas elméje már nem most kezdett megbomlani, de ezek az események nem segítik, hogy egyben maradjon. Két világ az ami ott harcol benne, egy ami szeretné összetartani a rendet és ami megmondja mi jó és mi nem, a másik pedig, aminek minden mindegy csak eléggé kaotikus legyen. Ez utóbbi ami felszabadul és mindenre magasról tesz, amíg neki jó. Ha Khrosas ezt felismerné gondolkodás nélkül dobná el a józan énjét, csak hogy mindég a másik uralkodhasson. Irigyelné és könyörögne is, hogy legyen úgy ahogy az akarja.
De ez a nap nem érkezik el, már hatvan éve egy reggel sem.
A vállvért felküzdésévél foglalkozik, amikor a férfi megszólítja. Elszorul a torka, s azt hiszi már meg sem tud szólalni. Pedig semmi olyasmit nem mondott amaz, amire így kéne reagálnia. Semmi rosszat.*
- Nem, köszönöm. *Darálja le végül a választ nagy nehezen, nem néz rá Learonra, azt hiszi akkor azonnal megállna a szíve. Úgy érez, mintha megölte volna az ember kedvenc kecskéjét és most kéne megvallania neki a tettet. Nyomorult egy érzés ez.
~Mit szenvedsz? Fogd a holmid és tűnj el, ahogy mindég...~
Megszorítja az utolsó szíjat is, ami a testéhez forrasztja az állat fejét, olyan erősen, hogy azt hiszi ketté fog törni a teste, ha feláll. A különbség az, hogy ez a helyzet más, mint a többi. Nem akar eltűnni, most nem, úgy érezte tegnap megtalálta amit keresett oly rég óta.
~Akkor mi tart vissza? Csak nézz rá és döntsd el mit akarsz.~
Válaszolna, de nem teszi, mert fél, hogy rosszul venné ki magát.
Megakad a tekintete a félredobott vásznon, de erről még nem jut eszébe semmi, csak az, hogy az övé, valamiért viszont nem szívesen nyúl hozzá. Hagyja is inkább ott.
A férfi szavai úgy hatolnak a szívébe, mintha pengével döfködnék. Nem érti, hogy miért kér bocsánatot, kettejük közül ő az egyetlen akinek nincs semmi baja az ítélőképességével. Khrosas befejezi minden e világi értékének összeszedését és behúzza a táska száját. Nem tudja mit mondhatna Learon szavaira. Helyeselhetne, de azt nem tudja megtenni, olyan, mintha egy macskát akarnának megtanítani ugatni, nem fog menni. Elkezdhetne magyarázkodni, de az sem megfelelő. Nem érzi, hogy megbízhat benne, ha minden lelki baját rázúdítja mindenképpen a nőstény jön ki rosszul. Talán ha szerelmes lenne belé, akkor átadhatná magát és ha némán is de szemébe tudna nézni. Maga sem tudja mi itt a legnagyobb baj.
Nem húzza el a fejét, amikor a férfi megsimítja, de a tekintetét kerüli. Féltérdre húzódzkodik és ha több mindent akarna csinálni Learon simításon kívül, inkább terel.*
- És... mi a terv? *Kérdezi lesütött szemmel, próbálva felállni, utalva ezzel arra, hogy hogyan kezdik el az utat, együtt mennek vagy nem, és ilyesmi kérdések.*
*Khrosas elméje már nem most kezdett megbomlani, de ezek az események nem segítik, hogy egyben maradjon. Két világ az ami ott harcol benne, egy ami szeretné összetartani a rendet és ami megmondja mi jó és mi nem, a másik pedig, aminek minden mindegy csak eléggé kaotikus legyen. Ez utóbbi ami felszabadul és mindenre magasról tesz, amíg neki jó. Ha Khrosas ezt felismerné gondolkodás nélkül dobná el a józan énjét, csak hogy mindég a másik uralkodhasson. Irigyelné és könyörögne is, hogy legyen úgy ahogy az akarja.
De ez a nap nem érkezik el, már hatvan éve egy reggel sem.
A vállvért felküzdésévél foglalkozik, amikor a férfi megszólítja. Elszorul a torka, s azt hiszi már meg sem tud szólalni. Pedig semmi olyasmit nem mondott amaz, amire így kéne reagálnia. Semmi rosszat.*
- Nem, köszönöm. *Darálja le végül a választ nagy nehezen, nem néz rá Learonra, azt hiszi akkor azonnal megállna a szíve. Úgy érez, mintha megölte volna az ember kedvenc kecskéjét és most kéne megvallania neki a tettet. Nyomorult egy érzés ez.
~Mit szenvedsz? Fogd a holmid és tűnj el, ahogy mindég...~
Megszorítja az utolsó szíjat is, ami a testéhez forrasztja az állat fejét, olyan erősen, hogy azt hiszi ketté fog törni a teste, ha feláll. A különbség az, hogy ez a helyzet más, mint a többi. Nem akar eltűnni, most nem, úgy érezte tegnap megtalálta amit keresett oly rég óta.
~Akkor mi tart vissza? Csak nézz rá és döntsd el mit akarsz.~
Válaszolna, de nem teszi, mert fél, hogy rosszul venné ki magát.
Megakad a tekintete a félredobott vásznon, de erről még nem jut eszébe semmi, csak az, hogy az övé, valamiért viszont nem szívesen nyúl hozzá. Hagyja is inkább ott.
A férfi szavai úgy hatolnak a szívébe, mintha pengével döfködnék. Nem érti, hogy miért kér bocsánatot, kettejük közül ő az egyetlen akinek nincs semmi baja az ítélőképességével. Khrosas befejezi minden e világi értékének összeszedését és behúzza a táska száját. Nem tudja mit mondhatna Learon szavaira. Helyeselhetne, de azt nem tudja megtenni, olyan, mintha egy macskát akarnának megtanítani ugatni, nem fog menni. Elkezdhetne magyarázkodni, de az sem megfelelő. Nem érzi, hogy megbízhat benne, ha minden lelki baját rázúdítja mindenképpen a nőstény jön ki rosszul. Talán ha szerelmes lenne belé, akkor átadhatná magát és ha némán is de szemébe tudna nézni. Maga sem tudja mi itt a legnagyobb baj.
Nem húzza el a fejét, amikor a férfi megsimítja, de a tekintetét kerüli. Féltérdre húzódzkodik és ha több mindent akarna csinálni Learon simításon kívül, inkább terel.*
- És... mi a terv? *Kérdezi lesütött szemmel, próbálva felállni, utalva ezzel arra, hogy hogyan kezdik el az utat, együtt mennek vagy nem, és ilyesmi kérdések.*
1617. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-02 14:50:59
Üzenet elküldve: 2017-04-02 14:50:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Ahogy látja a távolodó lány alakját, egyre rosszabbul kezdi el magát érezni. Nem is tudja miként történhetett meg ez vele, mikor olyan jól indult ez a nap, mikor felkelt, de még jobb volt mikor lefeküdtek aludni. Talán mikor a lány aludt, már azzal kellett volna kezdenie, hogy az arcába fújja a füstöt a még megmaradt papírtekercsből, hogy legalább addig mentse magát, míg visszaérnek a Vashegyre. Utána már nem kellett volna a következményekre gondolnia és mindenki mehetett volna amerre akar. Persze, úgy sem tudna ilyesmit tenni. Ezt a helyzetet valahogy meg kell oldaniuk. Biztosan túl lesznek rajta idővel! Ilyesmik forognak az elkeseredett férfi fejében. Amikor visszaér, Learon már összepakolta a saját dolgait. Kezdve a mindenféle rongyokkal és bőrökkel amikbe az ételek voltak belepakolva és a nagy tömlővel amiben a tej. Annak még lötyög az alján valamicske. Kiissza a felét és a lány felé nyújtja, majd egy másik kulacsból vízzel öblíti le, hiszen igencsak úgy érzi, ki van száradva.*
-Igyál egy kicsit, biztos éhes vagy! *Már csak saját magából indul ki. Nézi, ahogy a lány pakolászik.* ~Vajon most faképnél hagy és elmegy? Egyáltalán ezek után még akar a faluba jönni?~ *Ilyesmiken gondolkodik, és közben próbálja magát korholni, hogy hibát követett el tegnap. Azonban akárhogyan is mondogatja magában, mindig arra jut, hogy nem volt rossz döntés és ha megint lenne lehetősége, hát újra ugyan ezt csinálná, hiszen valószínűleg semmi bajuk nem származik belőle, hogy megtették.*
-Kérlek ne haragudj rám! *Keresi a lány tekintetét.*
-Én azt hittem, hogy jó volt, ami megtörtént, neked is! *Szándékosan nem használ egyértelmű szavakat, mert úgy érzi, hogy most nem lenne helyénvaló.*
-Semmi okunk nem volt rá, hogy ne tegyük meg azt amit a testünk diktált. Lehet, hogy most nem így érzed, de szerintem ránk fért egy kis kikapcsolódás! *Mosolyog őszintén Khorsasra, majd feláll a fűből, hogy közelebb léphessen hozzá és megpróbál végigsimítani a lány arcán.*
*Ahogy látja a távolodó lány alakját, egyre rosszabbul kezdi el magát érezni. Nem is tudja miként történhetett meg ez vele, mikor olyan jól indult ez a nap, mikor felkelt, de még jobb volt mikor lefeküdtek aludni. Talán mikor a lány aludt, már azzal kellett volna kezdenie, hogy az arcába fújja a füstöt a még megmaradt papírtekercsből, hogy legalább addig mentse magát, míg visszaérnek a Vashegyre. Utána már nem kellett volna a következményekre gondolnia és mindenki mehetett volna amerre akar. Persze, úgy sem tudna ilyesmit tenni. Ezt a helyzetet valahogy meg kell oldaniuk. Biztosan túl lesznek rajta idővel! Ilyesmik forognak az elkeseredett férfi fejében. Amikor visszaér, Learon már összepakolta a saját dolgait. Kezdve a mindenféle rongyokkal és bőrökkel amikbe az ételek voltak belepakolva és a nagy tömlővel amiben a tej. Annak még lötyög az alján valamicske. Kiissza a felét és a lány felé nyújtja, majd egy másik kulacsból vízzel öblíti le, hiszen igencsak úgy érzi, ki van száradva.*
-Igyál egy kicsit, biztos éhes vagy! *Már csak saját magából indul ki. Nézi, ahogy a lány pakolászik.* ~Vajon most faképnél hagy és elmegy? Egyáltalán ezek után még akar a faluba jönni?~ *Ilyesmiken gondolkodik, és közben próbálja magát korholni, hogy hibát követett el tegnap. Azonban akárhogyan is mondogatja magában, mindig arra jut, hogy nem volt rossz döntés és ha megint lenne lehetősége, hát újra ugyan ezt csinálná, hiszen valószínűleg semmi bajuk nem származik belőle, hogy megtették.*
-Kérlek ne haragudj rám! *Keresi a lány tekintetét.*
-Én azt hittem, hogy jó volt, ami megtörtént, neked is! *Szándékosan nem használ egyértelmű szavakat, mert úgy érzi, hogy most nem lenne helyénvaló.*
-Semmi okunk nem volt rá, hogy ne tegyük meg azt amit a testünk diktált. Lehet, hogy most nem így érzed, de szerintem ránk fért egy kis kikapcsolódás! *Mosolyog őszintén Khorsasra, majd feláll a fűből, hogy közelebb léphessen hozzá és megpróbál végigsimítani a lány arcán.*
1616. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-02 14:22:26
Üzenet elküldve: 2017-04-02 14:22:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Fájdalmas és keserves grimaszra húzza a száját, hogy aztán elfordulva keressen egy megfelelő helyet az elvonulásra. A rohadt pusztában, viszont napokat kell vándorolni, hogy az elf egy dombot elérjen, aminek a hátoldalán elrejtőzhet. Igyekszik kisimítani az arcát és nem rögtön elsüllyedni mindenféle szégyenében.*
- Na igen... *Ingatja meg a fejét, tudomást nem véve arról, hogy mi történhetett tegnap. Ha emlékezni akar, akkor sem fog menni maradéktalanul, akkor meg minek erőltetni, csak a fejét fájdítja vele.*
~Meg a szivet.~
- Fogd be a szád, farkas táp... *Morogja az orra alatt, ahogy azért elindul egy számára megfelelő helyet keresni, mert ugye az ösztönszerű összefonódás és a szükségletek kitessékelése a testből két külön dolog. Az egyik lehet izgató, a másik viszont már csak undorító.
Percekig sétál a fekvő embertől messzebb, nem törődve azzal, hogy mennyire bántja meg tevékenységeivel. Ha bocsánatot kérne se gondolná komolyan, meg egyébként is mindegy az egész, két különböző helyen fognak élni, még akkor is ha közel egymáshoz, nem törvényszerű, hogy találkozzanak megint. A sétálás közben legalább a gondolataival együtt lehet, még ha az egy rekedt hangú kényszer képzet is a fejében egy patás állat koponyájával megszemélyesítve. Azon tűnődik, hogy mennyire érezte tegnap, hogy révbe érhet az élete. Egy kunyhóban egy falu mellett az csinálhatna amihez ért és amit szeret. Most viszont már azon is gondolkodik, hogy talán ott marad a Vashegyen, vagy ami rosszabb fogja a holmiját - azt az egy hátizsákot - és elkullog messzire, hogy ne történhessen meg ilyen tragédia még egyszer.
Amikor már úgy gondolja, hogy a látóhatár szélét súrolja igyekszik elvégezni a dolgát, gyorsan és észrevétlenül. Igyekszik rende hozni magát, majd lassan kullogni vissza a férfihoz. Na nem hozzá, ha csak ő lenne ott, akkor meg sem ált volna, annyira szégyelli tetteit, amikre halványan emlékszik csak. A cuccaiért megy, amiket össze kell nyalábolnia.
Rosszul érzi magát. Szorítja valami a gyomrát és a torkát is, na meg szomjas is és egy kicsit fáj a lába közötti rész. Erre a nyomó fájdalomra, csak még jobban szeretne eltűnni, hogy egy barlang legvégében sírja el a bánatát. Mindent, ami igyekszik feltolulni az elméjében, igyekszik gyorsan ki is taszítani, mint amikor hánynia kell.
Nem tudja, hogy most mi legyen, mit kéne tennie, mit kéne mondania. Vissza kéne mennie a Vashegyre egyedül? Beszélnie kéne a férfival a történtekről - na azt nem. Jelenleg csak annyit tud tenni, hogy odaérve a nyájhoz a zsákjába teszi mindenét. Ez megfelelő tervnek tűnik első lépésben. Talán az lenne a legjobb, ha el is vonulna és reménykedne, hogy soha többé ilyen nyomorultul nem fogja érezni magát.
Nem fordul meg a fejében egyszer sem, hogy ez nem olyan rossz dolog és ha mindkettejüknek jó volt, akkor minek megvonni maguktól ezt az érzést. Már nem is hangzik olyan rosszul, az a múltkori gondolata az előző testi élményéről. Ott legalább nem látták egymást soha többé - eddig legalábbis.
Visszaér a táborhoz a kecskék közé, egy pillantást vet Learonra, hevesen verni kezd a szive, ideges és mintha félne is. A zsákjához térdel le és megfogja pipáját, hogy kiürítse belőle a bealudt hamvakat, aztán helyére illessze azt. Következő lépésben a koponyát kezdi magára kötni.*
*Fájdalmas és keserves grimaszra húzza a száját, hogy aztán elfordulva keressen egy megfelelő helyet az elvonulásra. A rohadt pusztában, viszont napokat kell vándorolni, hogy az elf egy dombot elérjen, aminek a hátoldalán elrejtőzhet. Igyekszik kisimítani az arcát és nem rögtön elsüllyedni mindenféle szégyenében.*
- Na igen... *Ingatja meg a fejét, tudomást nem véve arról, hogy mi történhetett tegnap. Ha emlékezni akar, akkor sem fog menni maradéktalanul, akkor meg minek erőltetni, csak a fejét fájdítja vele.*
~Meg a szivet.~
- Fogd be a szád, farkas táp... *Morogja az orra alatt, ahogy azért elindul egy számára megfelelő helyet keresni, mert ugye az ösztönszerű összefonódás és a szükségletek kitessékelése a testből két külön dolog. Az egyik lehet izgató, a másik viszont már csak undorító.
Percekig sétál a fekvő embertől messzebb, nem törődve azzal, hogy mennyire bántja meg tevékenységeivel. Ha bocsánatot kérne se gondolná komolyan, meg egyébként is mindegy az egész, két különböző helyen fognak élni, még akkor is ha közel egymáshoz, nem törvényszerű, hogy találkozzanak megint. A sétálás közben legalább a gondolataival együtt lehet, még ha az egy rekedt hangú kényszer képzet is a fejében egy patás állat koponyájával megszemélyesítve. Azon tűnődik, hogy mennyire érezte tegnap, hogy révbe érhet az élete. Egy kunyhóban egy falu mellett az csinálhatna amihez ért és amit szeret. Most viszont már azon is gondolkodik, hogy talán ott marad a Vashegyen, vagy ami rosszabb fogja a holmiját - azt az egy hátizsákot - és elkullog messzire, hogy ne történhessen meg ilyen tragédia még egyszer.
Amikor már úgy gondolja, hogy a látóhatár szélét súrolja igyekszik elvégezni a dolgát, gyorsan és észrevétlenül. Igyekszik rende hozni magát, majd lassan kullogni vissza a férfihoz. Na nem hozzá, ha csak ő lenne ott, akkor meg sem ált volna, annyira szégyelli tetteit, amikre halványan emlékszik csak. A cuccaiért megy, amiket össze kell nyalábolnia.
Rosszul érzi magát. Szorítja valami a gyomrát és a torkát is, na meg szomjas is és egy kicsit fáj a lába közötti rész. Erre a nyomó fájdalomra, csak még jobban szeretne eltűnni, hogy egy barlang legvégében sírja el a bánatát. Mindent, ami igyekszik feltolulni az elméjében, igyekszik gyorsan ki is taszítani, mint amikor hánynia kell.
Nem tudja, hogy most mi legyen, mit kéne tennie, mit kéne mondania. Vissza kéne mennie a Vashegyre egyedül? Beszélnie kéne a férfival a történtekről - na azt nem. Jelenleg csak annyit tud tenni, hogy odaérve a nyájhoz a zsákjába teszi mindenét. Ez megfelelő tervnek tűnik első lépésben. Talán az lenne a legjobb, ha el is vonulna és reménykedne, hogy soha többé ilyen nyomorultul nem fogja érezni magát.
Nem fordul meg a fejében egyszer sem, hogy ez nem olyan rossz dolog és ha mindkettejüknek jó volt, akkor minek megvonni maguktól ezt az érzést. Már nem is hangzik olyan rosszul, az a múltkori gondolata az előző testi élményéről. Ott legalább nem látták egymást soha többé - eddig legalábbis.
Visszaér a táborhoz a kecskék közé, egy pillantást vet Learonra, hevesen verni kezd a szive, ideges és mintha félne is. A zsákjához térdel le és megfogja pipáját, hogy kiürítse belőle a bealudt hamvakat, aztán helyére illessze azt. Következő lépésben a koponyát kezdi magára kötni.*
1615. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-02 13:54:43
Üzenet elküldve: 2017-04-02 13:54:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*A lány visszautasítja a csókot egy teljesen értelmetlen indokkal, amire a pásztor először felhúzza a szemöldökét, majd lemondóan sóhajt és visszadől a bárány oldalának, hogy pihenhessen tovább. Tudja, hogy lassan majd el kéne indulniuk, de még nem tudja rávenni magát. Mikor a pisilés kerül szóba, Learon széttárja a kezeit, csak úgy, ültében.*
-Hát, nem nagyon tudsz elvonulni, meg nincs is minek! *Pillant fel még mindig mosolyogva a lányra, de ebbe már valami kis szomorúság is vegyül. Nem számított ilyesmire. Arra gondolt, hogy esetleg felképeli majd Khorsas, vagy, hogy megundorodik tőle és menni akar majd, de semmiképpen sem arra, hogy szinte tudomást sem vesz a dologról és pisilhetnékje támad.* ~Bár még mindig jobb, mint a hányinger, nem igaz?~*Tekintete a tegnap a fűben hagyott félig elszívott papírtekercsre vándorol, amit azért belerak a zsebébe, amolyan jó lesz ez még valamire alapon.*
-Már láttam mindent belőled, nincs mit szégyellned! *Neveti el magát, bár talán ez egy olyan poén volt, amit ki kellett volna hagynia. A bárány bundájába beletúr, mert valahogy sehogy sem kényelmes neki a dolog. Ezután odajön hozzá egyik báránya, akinek valami bele van ragadva a bundájába. Ahogy Learon megnézi mi az, egy pillanatra felfordul a gyomra, de aztán leszedi a jószágról a tegnapi, törölgetésre használt textíliát és két ujja között fogva kicsit odébb dobja.*
-Bocsi kislány, nem gondoltam, hogy belefekszel! *Simogatja meg az állat fejét, aki erre béget neki egyet.*
*A lány visszautasítja a csókot egy teljesen értelmetlen indokkal, amire a pásztor először felhúzza a szemöldökét, majd lemondóan sóhajt és visszadől a bárány oldalának, hogy pihenhessen tovább. Tudja, hogy lassan majd el kéne indulniuk, de még nem tudja rávenni magát. Mikor a pisilés kerül szóba, Learon széttárja a kezeit, csak úgy, ültében.*
-Hát, nem nagyon tudsz elvonulni, meg nincs is minek! *Pillant fel még mindig mosolyogva a lányra, de ebbe már valami kis szomorúság is vegyül. Nem számított ilyesmire. Arra gondolt, hogy esetleg felképeli majd Khorsas, vagy, hogy megundorodik tőle és menni akar majd, de semmiképpen sem arra, hogy szinte tudomást sem vesz a dologról és pisilhetnékje támad.* ~Bár még mindig jobb, mint a hányinger, nem igaz?~*Tekintete a tegnap a fűben hagyott félig elszívott papírtekercsre vándorol, amit azért belerak a zsebébe, amolyan jó lesz ez még valamire alapon.*
-Már láttam mindent belőled, nincs mit szégyellned! *Neveti el magát, bár talán ez egy olyan poén volt, amit ki kellett volna hagynia. A bárány bundájába beletúr, mert valahogy sehogy sem kényelmes neki a dolog. Ezután odajön hozzá egyik báránya, akinek valami bele van ragadva a bundájába. Ahogy Learon megnézi mi az, egy pillanatra felfordul a gyomra, de aztán leszedi a jószágról a tegnapi, törölgetésre használt textíliát és két ujja között fogva kicsit odébb dobja.*
-Bocsi kislány, nem gondoltam, hogy belefekszel! *Simogatja meg az állat fejét, aki erre béget neki egyet.*
1614. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-02 13:39:37
Üzenet elküldve: 2017-04-02 13:39:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Lassan összeszedi magát és igyekszik felidézni hollétét. Arra már rájött, hogy most kint van a szabadban. Valószínűleg itt töltötte az éjjelt. Igyekszik emlékezni, hogy mi is történt tegnap reggeltől estig.
Reggel indult el a Vashegyről, hogy összeszedjen egy ritka növényt, valahol kint a francba, ami ezekben az időkben nő. Igen ez meg van. Nem járt sikerrel arra is emlékszik, aztán a visszafelé vezető úton, valamikor késő délután akadt bele egy nyájba és annak pásztorába.
Ekkor hallja meg a hangot maga mellett és emeli fel a fejét tenyeréből. Muszáj neki, mivel magához vonja az ember. Ezt egyelőre hagyja, mivel arra próbál rájönni ki is az a szépség.
~Ébresztő asszony!~
Hirtelen annyira meglepi a történések folyása, hogy ültében is elszédül. Igyekszik egyenesen maradni, karjait a férfi mellkasára teszi, hogy visszanyerje hatalmát testének mozgása felett.
Rá emeli tekinteté a pásztorra, akit megismer, mivel a tegnapi beszélgetés él az emlékeiben - s egysmás is, most hogy így a szemeibe néz, csak sokkal ködösebben.
~Nagy hiba volt nőstény... nagy hiba.~
Eszébe ötlik az is, hogy mit osztott meg az emberrel, s az epés gondolata a papírra vonatkozólag, amibe csavarta a füveket. Nem gondolta volna, hogy valami rossz dolog is kisülhet ebből. Hiszen számtalanszor szívta már a keveréket egyedül és nem történt semmi.
~Oj... ne áltasd magad, tudom, hogy mire gondolsz.~
Közeledik felé a férfi csókja, ami nem éppen a legjobban vágyott dolog most számára. Több okból kifolyólag is. Szája elé teszi egyik kezét, hogy ha odaér a pásztor szája, akkor legfeljebb az ujjait találhatja meg.*
- Nagyon büdös a szám... *Mondja motyogva, hirtelen ötletből vezérelve. Kicsit el is húzódik, hogy felálhasson, amit újabb kínos, dadogós matyarázattal indokol.* Nem tudom tartani a... mm... pisilnem kéne.
~Szép dobás...~
*Mondja és szemeivel már keres is egy megfelelő helyet, ahová elvonulhat. Szája előtt még mindég ott a keze. Egy pillanatot még vár, hátha Learon ki tudja ezzel segíteni, hiszen ő régebb óta van itt, biztos van egy helye, ahol intézkedik, ami megfelelően védett a kíváncsi szemek elől. Ha nincs akkor a nősténynek kell megkeresnie sajátját.*
*Lassan összeszedi magát és igyekszik felidézni hollétét. Arra már rájött, hogy most kint van a szabadban. Valószínűleg itt töltötte az éjjelt. Igyekszik emlékezni, hogy mi is történt tegnap reggeltől estig.
Reggel indult el a Vashegyről, hogy összeszedjen egy ritka növényt, valahol kint a francba, ami ezekben az időkben nő. Igen ez meg van. Nem járt sikerrel arra is emlékszik, aztán a visszafelé vezető úton, valamikor késő délután akadt bele egy nyájba és annak pásztorába.
Ekkor hallja meg a hangot maga mellett és emeli fel a fejét tenyeréből. Muszáj neki, mivel magához vonja az ember. Ezt egyelőre hagyja, mivel arra próbál rájönni ki is az a szépség.
~Ébresztő asszony!~
Hirtelen annyira meglepi a történések folyása, hogy ültében is elszédül. Igyekszik egyenesen maradni, karjait a férfi mellkasára teszi, hogy visszanyerje hatalmát testének mozgása felett.
Rá emeli tekinteté a pásztorra, akit megismer, mivel a tegnapi beszélgetés él az emlékeiben - s egysmás is, most hogy így a szemeibe néz, csak sokkal ködösebben.
~Nagy hiba volt nőstény... nagy hiba.~
Eszébe ötlik az is, hogy mit osztott meg az emberrel, s az epés gondolata a papírra vonatkozólag, amibe csavarta a füveket. Nem gondolta volna, hogy valami rossz dolog is kisülhet ebből. Hiszen számtalanszor szívta már a keveréket egyedül és nem történt semmi.
~Oj... ne áltasd magad, tudom, hogy mire gondolsz.~
Közeledik felé a férfi csókja, ami nem éppen a legjobban vágyott dolog most számára. Több okból kifolyólag is. Szája elé teszi egyik kezét, hogy ha odaér a pásztor szája, akkor legfeljebb az ujjait találhatja meg.*
- Nagyon büdös a szám... *Mondja motyogva, hirtelen ötletből vezérelve. Kicsit el is húzódik, hogy felálhasson, amit újabb kínos, dadogós matyarázattal indokol.* Nem tudom tartani a... mm... pisilnem kéne.
~Szép dobás...~
*Mondja és szemeivel már keres is egy megfelelő helyet, ahová elvonulhat. Szája előtt még mindég ott a keze. Egy pillanatot még vár, hátha Learon ki tudja ezzel segíteni, hiszen ő régebb óta van itt, biztos van egy helye, ahol intézkedik, ami megfelelően védett a kíváncsi szemek elől. Ha nincs akkor a nősténynek kell megkeresnie sajátját.*
1613. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-02 13:10:10
Üzenet elküldve: 2017-04-02 13:10:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Amikor látja, hogy mozgolódni kezd a lány, először hagyja, hogy az felfogja, hogy egyáltalán hol van, ezután a pásztor elkezdi simogatni a lány haját. Finoman beletúr, miközben mosolyog rá, barátságosan, kedvesen, csillogó szemekkel, pontosan úgy, ahogy a szeretőjére mosolyog az ember. Ő már ébren volt régóta, és az elkövetkezőkön gondolkodott. Nem tudja mire számítson Khorsastól, de biztos nem lesz olyan szörnyű, hiszen végtében is ketten csinálták azt amit, és nem megerőszakolta őt a férfi. Persze ki tudja, hogy a lány hogy gondolkodik eről a dologról. A kecskék már időközben a kelő nappal ébredtek, most pedig a reggeli harmatos fübet legelészik. A birkák egy része még szundít. Azok mindig is lustábbak voltak a mekegőknél.*
-Jó reggelt szépségem! *Húzza magához egy kicsit a lányt, egyrészt, hogy ne fázzon, másrészt, hogy felfogja, hogy az ő karjaiban kezdi a reggelét. Ahogy annak lennie kell a tegnapi után.*
-Remélem jól aludtál! *Mosolyog még mindig, de nem olyan bódult módon, mint a tegnapi nap folyamán.*
-Köszönöm a tegnapot! *És ezzel hajol is oda, hogy csókkal üdvözölje a lányt. Úgy, ahogy este azzal is köszönt el tőle.*
*Amikor látja, hogy mozgolódni kezd a lány, először hagyja, hogy az felfogja, hogy egyáltalán hol van, ezután a pásztor elkezdi simogatni a lány haját. Finoman beletúr, miközben mosolyog rá, barátságosan, kedvesen, csillogó szemekkel, pontosan úgy, ahogy a szeretőjére mosolyog az ember. Ő már ébren volt régóta, és az elkövetkezőkön gondolkodott. Nem tudja mire számítson Khorsastól, de biztos nem lesz olyan szörnyű, hiszen végtében is ketten csinálták azt amit, és nem megerőszakolta őt a férfi. Persze ki tudja, hogy a lány hogy gondolkodik eről a dologról. A kecskék már időközben a kelő nappal ébredtek, most pedig a reggeli harmatos fübet legelészik. A birkák egy része még szundít. Azok mindig is lustábbak voltak a mekegőknél.*
-Jó reggelt szépségem! *Húzza magához egy kicsit a lányt, egyrészt, hogy ne fázzon, másrészt, hogy felfogja, hogy az ő karjaiban kezdi a reggelét. Ahogy annak lennie kell a tegnapi után.*
-Remélem jól aludtál! *Mosolyog még mindig, de nem olyan bódult módon, mint a tegnapi nap folyamán.*
-Köszönöm a tegnapot! *És ezzel hajol is oda, hogy csókkal üdvözölje a lányt. Úgy, ahogy este azzal is köszönt el tőle.*
1612. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-02 12:45:30
Üzenet elküldve: 2017-04-02 12:45:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A zene teljesen képlékennyé változtatja a valóságot. Már a végére azt sem tudja mi az álom és mi a valóság, de gyanítható, hogy már réges régen átlépte az álmok birodalmát. Nyugtalan az álma, mint mindég. Sokkal rosszabb, mint józanul. Ha észnél van, akkor felriad időnként, hogy megbizonyosodjon hol van, mint amikor először aludt Amon Ruadh hosszúházainak egyikében. Többször kelt arra, hogy nem e akarja egy vadállat felhasítani a gyomrát, miközben alszik, s csak akkor tette le a fejét megint a párnára, ha már felfogta, hogy nem odakint van.
Most viszont nem tud felriadni. Nem tudja kinyitni a szemét és körbenézni, csak a rossz érzés és a lidércnyomás marad számára. Álmai olyan homályosak, mint a képek a tegnapi estről, de legalább olyan intenzívek. Habár ez testén aligha látszik. Szemei mozgolódnak szemhélyai alatt, s talán ujjai rándulnak meg egyszer-egyszer. Ezen kívül átalussza az éjelt, nem zavarja fel semmi.
Reggel, vagy még hajnal fele járhat az idő, amikor szemeit igyekszik felfeszíteni, csípi a harmatos levegő. Következő mozdulata, hogy hunyorogva próbálja megkeresni kezével a földet, amire rátámaszkodva felemelheti magát. Szájában nem érez valami kellemes ízt, de ezt betudja a reggeli szokásosnak. Nem igazán tudja, vagy nem akarja kinyitni a szemét még, csak igyekszi felkűzdeni magát ülő helyzetbe, hogy utána sajgó homlokát tenyerébe temethesse. Lábait törökülésbe húzza, hogy könyökét térdének oldalába fúrhassa. Hallkan nyöszörög és igyekszik nyálat termelni, ami elfogadhatóbbá teszi szája ízét.
~Baromi jó reggelt, némber.~
Visszhagnzik fejében egy passzív agresszív mondat. Összehúzza a szemöldökét, de még nem néz fel. Nem akar ébredése első pillanataiban azon gondolkozni, hogy hol is van és mit is csinál éppen és a fejében élőt sem kéri meg, hogy emlékeztesse.*
*A zene teljesen képlékennyé változtatja a valóságot. Már a végére azt sem tudja mi az álom és mi a valóság, de gyanítható, hogy már réges régen átlépte az álmok birodalmát. Nyugtalan az álma, mint mindég. Sokkal rosszabb, mint józanul. Ha észnél van, akkor felriad időnként, hogy megbizonyosodjon hol van, mint amikor először aludt Amon Ruadh hosszúházainak egyikében. Többször kelt arra, hogy nem e akarja egy vadállat felhasítani a gyomrát, miközben alszik, s csak akkor tette le a fejét megint a párnára, ha már felfogta, hogy nem odakint van.
Most viszont nem tud felriadni. Nem tudja kinyitni a szemét és körbenézni, csak a rossz érzés és a lidércnyomás marad számára. Álmai olyan homályosak, mint a képek a tegnapi estről, de legalább olyan intenzívek. Habár ez testén aligha látszik. Szemei mozgolódnak szemhélyai alatt, s talán ujjai rándulnak meg egyszer-egyszer. Ezen kívül átalussza az éjelt, nem zavarja fel semmi.
Reggel, vagy még hajnal fele járhat az idő, amikor szemeit igyekszik felfeszíteni, csípi a harmatos levegő. Következő mozdulata, hogy hunyorogva próbálja megkeresni kezével a földet, amire rátámaszkodva felemelheti magát. Szájában nem érez valami kellemes ízt, de ezt betudja a reggeli szokásosnak. Nem igazán tudja, vagy nem akarja kinyitni a szemét még, csak igyekszi felkűzdeni magát ülő helyzetbe, hogy utána sajgó homlokát tenyerébe temethesse. Lábait törökülésbe húzza, hogy könyökét térdének oldalába fúrhassa. Hallkan nyöszörög és igyekszik nyálat termelni, ami elfogadhatóbbá teszi szája ízét.
~Baromi jó reggelt, némber.~
Visszhagnzik fejében egy passzív agresszív mondat. Összehúzza a szemöldökét, de még nem néz fel. Nem akar ébredése első pillanataiban azon gondolkozni, hogy hol is van és mit is csinál éppen és a fejében élőt sem kéri meg, hogy emlékeztesse.*
1611. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-02 12:13:19
Üzenet elküldve: 2017-04-02 12:13:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Elhagyatottan//
*A doktor alapos hely ismeretének és a kedvező időjárásnak köszönhetően hamar eléri a keleti pusztaság határát. Egy pillanatra megáll, hogy a mindig fújó keleti szélbe szippantson és a csend és magány szagát megízlelve boldogan haladhasson tovább a kis rejtekhelyére. Órák telnek el amire végre megérkezik. Ezen idő alatt többször is megáll, hogy kicsit gatyába rázza a fiúkat és ha kell etesse, és tisztába tegye őket, közben finoman adagolva a mákos kecske tejet.
A puszta csodálatos hely a magafajta figuráknak, hiszen a legközelebbi lakott település is legalább egy járó földre található. Így ha a páciens segítségért kiált akkor egy lélek sem fogja megtalálni sem meghallani. Az odú bejáratánál a kis eszkábált ajtót kinyitja és a két gyermekkel együtt bemászik. A helység nem túl nagy körülbelül ötször öt méteres nagyságú és két méter magas. Az egész egy kis menedék. Található benne egy kis fekvőhely és egy kőasztalnak használt szikla. Alludrin nagy rutinnal pakolja le a felszerelését és a gyermekeket, majd gyújtja meg a két olaj lámpását és végül a kis tüzet, amely füst kivezetését is megoldotta már.*
- Na végre! Lássunk munkához. *Jegyzi meg magának, miközben a kőasztalon heverő táskájához sétál, hogy előkészüljön a beavatkozáshoz. Végigtúrja a táskát és jó adag felszerelést kivesz belőle. Akad közöttük, kiskés, fecskendő, üvegcse, vászon tasak és természetesen géz lap is.*
- Kell nekünk a szérum. Majd a fecskendő. Majd egy kis géz lap, víz. Vajon kell e nektek érzéstelenítő? Vagy bénító méreg? *Jegyzi meg a babákra tekintve, miután eldünnyögte a kis felsorolását.*
- Úgy vélem nem. *A doki jobb szereti ha a páciensek átérzik a kezelés nehézségét, hiszen akkor jobban is értékelik majd azt. Legalábbis a felfogása alapján. A valóság nyilvánvalóan sokkalta differenciáltabb mint azt képzeli.
Az előkészületek rendben lezajlanak és a doktor felköti fehér előkéjét, amelyeket az ilyen esetekre szokott alkalmazni. A kendő nem épp a legtisztább és az is jól látszik rajta, hogy valaha fehér színű volt, de a sok szenvedés, halál és vér erősen érezteti rajta a hatását. A fecskendővel a kezében a tűzhöz sétál, egy kicsit megforrósítja a tű végét, hogy ezzel megelőzze az esetleges fertőzéseket, habár meggyőződése, hogy az elfek ellenállóak sok kórsággal szemben, ezért is élnek olyan hosszú életet.*
- Itt az idő! *Vigyorodik el rá nem jellemző módon. Majd a tűt egy kis fém tányérkára helyezi és az első gyermekért nyúl. Megfogja az egyik karjába a másikkal pedig kiterít egy kis rongyot a kő asztalra és lefekteti rá. Most jön a fecskendő és a szérum. A doktor fél szemét a gyermeken tartva nyúl a kis szerszám és a fiola után. Egy gyors mozdulattal a szer felét felszívja a fecskendővel és egy kis nyomással máris leteszteli, hogy minden rendben van e vele. A kis eszköz kiválóan működik. A doktor ismét kézbe veszi a gyermeket és mivel az ilyen pici babáknál nincs látható és használható véna így más területet keres a szórásra.* ~Legyen a fenék? Nem! Legyen a comb? Nem! A szem? talán az nem is lenne rossz?~ *Végül elveti az utolsó ötletét és a vállát választja. A gyermek vállát jól látható módon beforgatja és a bal kezében lévő tűt felemeli. Szemei fókuszálni kezdenek, hogy a legmegfelelőbb pontot kiválasszák és amikor a testtartás és a helyzet is a legmegfelelőbb egy finom mozdulattal beleszúrja a tű hegyét a baba vállába. Gyorsan belenyomja a hatóanyagot és kihúzza az eszközt a testből. Amikor végez megfordítja a babát, leteszi a tűt és egy kis len anyagú géz lapot szorít a sebre. Vár vele pár percet, hogy a vérzés elálljon, majd amikor már jónak látja a dolgot akkor átköti a sebet és vissza teszi a kosárba.
Nem akar sokat várakozni és így ugyanezen mozdulat sort megismétli az ikrek másikjával is.
Meg is van az egész. Most már csak a hatást kell várni. A doktor csak remélni*
*A doktor alapos hely ismeretének és a kedvező időjárásnak köszönhetően hamar eléri a keleti pusztaság határát. Egy pillanatra megáll, hogy a mindig fújó keleti szélbe szippantson és a csend és magány szagát megízlelve boldogan haladhasson tovább a kis rejtekhelyére. Órák telnek el amire végre megérkezik. Ezen idő alatt többször is megáll, hogy kicsit gatyába rázza a fiúkat és ha kell etesse, és tisztába tegye őket, közben finoman adagolva a mákos kecske tejet.
A puszta csodálatos hely a magafajta figuráknak, hiszen a legközelebbi lakott település is legalább egy járó földre található. Így ha a páciens segítségért kiált akkor egy lélek sem fogja megtalálni sem meghallani. Az odú bejáratánál a kis eszkábált ajtót kinyitja és a két gyermekkel együtt bemászik. A helység nem túl nagy körülbelül ötször öt méteres nagyságú és két méter magas. Az egész egy kis menedék. Található benne egy kis fekvőhely és egy kőasztalnak használt szikla. Alludrin nagy rutinnal pakolja le a felszerelését és a gyermekeket, majd gyújtja meg a két olaj lámpását és végül a kis tüzet, amely füst kivezetését is megoldotta már.*
- Na végre! Lássunk munkához. *Jegyzi meg magának, miközben a kőasztalon heverő táskájához sétál, hogy előkészüljön a beavatkozáshoz. Végigtúrja a táskát és jó adag felszerelést kivesz belőle. Akad közöttük, kiskés, fecskendő, üvegcse, vászon tasak és természetesen géz lap is.*
- Kell nekünk a szérum. Majd a fecskendő. Majd egy kis géz lap, víz. Vajon kell e nektek érzéstelenítő? Vagy bénító méreg? *Jegyzi meg a babákra tekintve, miután eldünnyögte a kis felsorolását.*
- Úgy vélem nem. *A doki jobb szereti ha a páciensek átérzik a kezelés nehézségét, hiszen akkor jobban is értékelik majd azt. Legalábbis a felfogása alapján. A valóság nyilvánvalóan sokkalta differenciáltabb mint azt képzeli.
Az előkészületek rendben lezajlanak és a doktor felköti fehér előkéjét, amelyeket az ilyen esetekre szokott alkalmazni. A kendő nem épp a legtisztább és az is jól látszik rajta, hogy valaha fehér színű volt, de a sok szenvedés, halál és vér erősen érezteti rajta a hatását. A fecskendővel a kezében a tűzhöz sétál, egy kicsit megforrósítja a tű végét, hogy ezzel megelőzze az esetleges fertőzéseket, habár meggyőződése, hogy az elfek ellenállóak sok kórsággal szemben, ezért is élnek olyan hosszú életet.*
- Itt az idő! *Vigyorodik el rá nem jellemző módon. Majd a tűt egy kis fém tányérkára helyezi és az első gyermekért nyúl. Megfogja az egyik karjába a másikkal pedig kiterít egy kis rongyot a kő asztalra és lefekteti rá. Most jön a fecskendő és a szérum. A doktor fél szemét a gyermeken tartva nyúl a kis szerszám és a fiola után. Egy gyors mozdulattal a szer felét felszívja a fecskendővel és egy kis nyomással máris leteszteli, hogy minden rendben van e vele. A kis eszköz kiválóan működik. A doktor ismét kézbe veszi a gyermeket és mivel az ilyen pici babáknál nincs látható és használható véna így más területet keres a szórásra.* ~Legyen a fenék? Nem! Legyen a comb? Nem! A szem? talán az nem is lenne rossz?~ *Végül elveti az utolsó ötletét és a vállát választja. A gyermek vállát jól látható módon beforgatja és a bal kezében lévő tűt felemeli. Szemei fókuszálni kezdenek, hogy a legmegfelelőbb pontot kiválasszák és amikor a testtartás és a helyzet is a legmegfelelőbb egy finom mozdulattal beleszúrja a tű hegyét a baba vállába. Gyorsan belenyomja a hatóanyagot és kihúzza az eszközt a testből. Amikor végez megfordítja a babát, leteszi a tűt és egy kis len anyagú géz lapot szorít a sebre. Vár vele pár percet, hogy a vérzés elálljon, majd amikor már jónak látja a dolgot akkor átköti a sebet és vissza teszi a kosárba.
Nem akar sokat várakozni és így ugyanezen mozdulat sort megismétli az ikrek másikjával is.
Meg is van az egész. Most már csak a hatást kell várni. A doktor csak remélni*
1610. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-02 12:11:17
Üzenet elküldve: 2017-04-02 12:11:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*A zene lágyan ringatja el érzékeit, és a mellkasán fekvő lányt. Közben néha lopva odanéz Khorsasra, lecsukta-e már a szemeit. Maga a furulyaszó elég sokáig tart, hogy arra szundíthasson el a pásztor társa, és a férfi csak akkor hagyja abba, amikor a dallam végére ért. Ekkor finoman simogatja még a lányt, miközben az alszik, és vigyáz rá, nehogy felébredjen. Kutyájával a megszokott rendben kezdik az őrködést. Először az eb, majd ő fog ébren maradni. egyrészt azért, mert a kutya amúgy is nappal szokott többet aludni, másrészt azért, mert Learon piszok fáradt most éppen, ami valószínűleg a füvek mellékhatása, de az is lehet, hogy csak az egész napos kimerítő járkálás, beszélgetés és hentergés összhatása.*
-Jó éjt, kedvesem! *Suttogja nagyon halkan, nehogy felriadjon rá a lány, majd Learon is elmélyül az álmok világában, ahol agya újrarendezi a nap történéseit, kezdve a Lorew-el való találkozással, majd az azt követő események sorozatával. Régen volt ilyen fordulatos és zsúfolt napja. Holnap viszont haza kell majd menniük, mert nem lesz semmi ételük amivel bírhatnák a napot. Az éjszaka közepén arra ébred, hogy kutyája az arcát nyalogatja és odabújik mellé. Ekkor a pásztor kinyitja szemét és gyorsan újraszámolja a birkákat, kecskéket és arról is megbizonyosodik, hogy legújabb szerzeménye is itt durmol-e mellette. Mivel mindent rendben talál, egyszerűen csak bámul a pusztába és rendezgeti a gondolatait. Nem minden beszélgetés van meg szóról szóra, de az, hogy mit tettek és miért az nem esett ki. Emlékszik a csókokra és testük összefonódására is. Feje zúg és kissé fáj is a halántékánál de egyébként mosolyog. Mosolyog, mert boldog, és mert olyat tett amit egyébként nem akart volna. Még mindig olyan szép a lány neki, mint a bódulatban.* ~Pedig először egyáltalán nem is tetszett. Fura dolog ez, ilyesmit még az alkohol sem csinál!~ *Egyetlen dologtól fél csak, és az az, hogy a lánynak maradandó "baja" is lehet a dologból. Kellemetlen lenne, ha egy ilyen kis eset után Learonnak egy gyermekről és annak valószínűleg hisztériássá váló anyjáról is gondoskodnia kéne.* ~Nem tudom melyik szellemet lehet ezért kérni, de akármelyik is a felelőse a gyermekáldásnak, adja, hogy ne legyen! Vagy ha igen, akkor Khorsas ne tépje le a fejemet, vagy a gyerekét!~ *Egészen addig nem mozdul, amíg a lány fel nem fog ébredni mellette. hagyja had aludjon. Vélhetően nehéz lesz az elkövetkező napjuk, mert a pásztor nem tudja hogyan fog a nő reagálni az eseményekre.*
*A zene lágyan ringatja el érzékeit, és a mellkasán fekvő lányt. Közben néha lopva odanéz Khorsasra, lecsukta-e már a szemeit. Maga a furulyaszó elég sokáig tart, hogy arra szundíthasson el a pásztor társa, és a férfi csak akkor hagyja abba, amikor a dallam végére ért. Ekkor finoman simogatja még a lányt, miközben az alszik, és vigyáz rá, nehogy felébredjen. Kutyájával a megszokott rendben kezdik az őrködést. Először az eb, majd ő fog ébren maradni. egyrészt azért, mert a kutya amúgy is nappal szokott többet aludni, másrészt azért, mert Learon piszok fáradt most éppen, ami valószínűleg a füvek mellékhatása, de az is lehet, hogy csak az egész napos kimerítő járkálás, beszélgetés és hentergés összhatása.*
-Jó éjt, kedvesem! *Suttogja nagyon halkan, nehogy felriadjon rá a lány, majd Learon is elmélyül az álmok világában, ahol agya újrarendezi a nap történéseit, kezdve a Lorew-el való találkozással, majd az azt követő események sorozatával. Régen volt ilyen fordulatos és zsúfolt napja. Holnap viszont haza kell majd menniük, mert nem lesz semmi ételük amivel bírhatnák a napot. Az éjszaka közepén arra ébred, hogy kutyája az arcát nyalogatja és odabújik mellé. Ekkor a pásztor kinyitja szemét és gyorsan újraszámolja a birkákat, kecskéket és arról is megbizonyosodik, hogy legújabb szerzeménye is itt durmol-e mellette. Mivel mindent rendben talál, egyszerűen csak bámul a pusztába és rendezgeti a gondolatait. Nem minden beszélgetés van meg szóról szóra, de az, hogy mit tettek és miért az nem esett ki. Emlékszik a csókokra és testük összefonódására is. Feje zúg és kissé fáj is a halántékánál de egyébként mosolyog. Mosolyog, mert boldog, és mert olyat tett amit egyébként nem akart volna. Még mindig olyan szép a lány neki, mint a bódulatban.* ~Pedig először egyáltalán nem is tetszett. Fura dolog ez, ilyesmit még az alkohol sem csinál!~ *Egyetlen dologtól fél csak, és az az, hogy a lánynak maradandó "baja" is lehet a dologból. Kellemetlen lenne, ha egy ilyen kis eset után Learonnak egy gyermekről és annak valószínűleg hisztériássá váló anyjáról is gondoskodnia kéne.* ~Nem tudom melyik szellemet lehet ezért kérni, de akármelyik is a felelőse a gyermekáldásnak, adja, hogy ne legyen! Vagy ha igen, akkor Khorsas ne tépje le a fejemet, vagy a gyerekét!~ *Egészen addig nem mozdul, amíg a lány fel nem fog ébredni mellette. hagyja had aludjon. Vélhetően nehéz lesz az elkövetkező napjuk, mert a pásztor nem tudja hogyan fog a nő reagálni az eseményekre.*
1609. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-01 22:44:47
Üzenet elküldve: 2017-04-01 22:44:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Khrosas sem akar ma már alvásnál többet átélni. Úgy tapad rá a fáradtság, mint forró tejre a pille. Mosolygásnál többet, már csak kuncogás képen tud produkálni. Nem is akar többet, beéri ő is a maga vonzódásával a férfi irányába, ami oly megnyugtató a szívének, mintha puha takaróban melengetnék egy kemence szélén. A karjai között érzi most a helyét, az egyetlen és legjobb helyét, mintha azért élt volna eddigi életében úgy, ahogy hogy most ide jusson, itt legyen.
A felvetésre a nősténynek is kuncognia kell. Való igaz, hogy egy fedett hely kényelmesebb lett volna, kevesebb fűvel, ami a seggébe tapadhat és több puha takaróval, ami alatt tevékenykedhet.*
- Ühüm... *Helyesel.* Alig várom. *Simul oda a férfihez. Gondolatai nem tudnak elszakadni a történtektől, magában mosolyog, néha mélyebb levegőt vesz, sóhajt. Másra nem nagyon gondol, ezt leszámítva üres a feje, meghagyja azt a holnapi nap rémálmának. Akkor annyi minden fog egyszerre a fejében járni, ha beszabadul a bika az elméjébe, hogy mindent leromboljon tomboló dühével.*
- Ugyan... ha belőled jön, nekem tökéletes. *Nevetgél halkan a saját buta szófordulatain, a férfi hangjára utalva. Bár való igaz, hogy Khrosas nincs oda az énekekért. Egy dalt még talán feltudna idézni, de azt is csak a népe ősi nyelvén, ahogy a nagyanyja dúdolgatta. Abból meg a férfi valószínűleg semmit nem értene. Néha talán nem is számít az, hogy érthető legyen minden szó, elég a dallam, ami gyógyítgatja a lelket.
Érdekelné a furulya hangja, mert azt viszont nagyon kedveli. Lant, dob, furulya, minden ilyen hangszer játéka kedves neki. Szebbek, mintha csak énekszót hallana, valahogy más is, le nem utánozható halandó torokkal.
Nem rándul meg, nem ijed meg attól, hogy az ember vezeti testét a mellkasára. Innentől az életét is rá bízná, ha arról lenne szó. Egy szó nélkül leteszi a fejét a mellkasra és félig nyitott szemmel figyeli a szívverését. Közben elképzeli a dobogó emberi szívet, ahogy vért juttat el az erekbe és működteti a halandót. Érdekes gondolatok.
Lábain érzi, hogy az előbbi kecske ismét a közelébe jön. Tetszik neki, melengeti. Örül neki, hogy megkedvelte a jószág, szereti az állatok ösztönös viselkedését és hogy szavak nélkül is mennyire kifejezők tudnak lenni.
Szélesedik a mosolya, mikor meghallja, hogy a férfi bejelenti zenélési szándékát. A csókot szinte azonnal elfogadja és viszonozza. Bár már alig várja, hogy hallja a zenét, nem vonja meg maguktól ezt a ritka élvezetet.
Becsukott szemmel hallgatja, hogy mily szép hangokat csal elő a pásztor a hangszerből. Ahogy telik az idő, többször próbál ébren maradni, hogy hallja még a zenét, habár már szinte könyörög neki az agyának egy része, hogy térjen nyugovóra. Ez a huzavona sokáig eltart az elméjében, de hamarosan ébersége elbukik a harcban. Az utolsó amit hall Khrosas a furulya hangjai és talán Learon szívdobbanása.*
A hozzászólás írója (Szomorú Khrosas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.01 22:49:04
*Khrosas sem akar ma már alvásnál többet átélni. Úgy tapad rá a fáradtság, mint forró tejre a pille. Mosolygásnál többet, már csak kuncogás képen tud produkálni. Nem is akar többet, beéri ő is a maga vonzódásával a férfi irányába, ami oly megnyugtató a szívének, mintha puha takaróban melengetnék egy kemence szélén. A karjai között érzi most a helyét, az egyetlen és legjobb helyét, mintha azért élt volna eddigi életében úgy, ahogy hogy most ide jusson, itt legyen.
A felvetésre a nősténynek is kuncognia kell. Való igaz, hogy egy fedett hely kényelmesebb lett volna, kevesebb fűvel, ami a seggébe tapadhat és több puha takaróval, ami alatt tevékenykedhet.*
- Ühüm... *Helyesel.* Alig várom. *Simul oda a férfihez. Gondolatai nem tudnak elszakadni a történtektől, magában mosolyog, néha mélyebb levegőt vesz, sóhajt. Másra nem nagyon gondol, ezt leszámítva üres a feje, meghagyja azt a holnapi nap rémálmának. Akkor annyi minden fog egyszerre a fejében járni, ha beszabadul a bika az elméjébe, hogy mindent leromboljon tomboló dühével.*
- Ugyan... ha belőled jön, nekem tökéletes. *Nevetgél halkan a saját buta szófordulatain, a férfi hangjára utalva. Bár való igaz, hogy Khrosas nincs oda az énekekért. Egy dalt még talán feltudna idézni, de azt is csak a népe ősi nyelvén, ahogy a nagyanyja dúdolgatta. Abból meg a férfi valószínűleg semmit nem értene. Néha talán nem is számít az, hogy érthető legyen minden szó, elég a dallam, ami gyógyítgatja a lelket.
Érdekelné a furulya hangja, mert azt viszont nagyon kedveli. Lant, dob, furulya, minden ilyen hangszer játéka kedves neki. Szebbek, mintha csak énekszót hallana, valahogy más is, le nem utánozható halandó torokkal.
Nem rándul meg, nem ijed meg attól, hogy az ember vezeti testét a mellkasára. Innentől az életét is rá bízná, ha arról lenne szó. Egy szó nélkül leteszi a fejét a mellkasra és félig nyitott szemmel figyeli a szívverését. Közben elképzeli a dobogó emberi szívet, ahogy vért juttat el az erekbe és működteti a halandót. Érdekes gondolatok.
Lábain érzi, hogy az előbbi kecske ismét a közelébe jön. Tetszik neki, melengeti. Örül neki, hogy megkedvelte a jószág, szereti az állatok ösztönös viselkedését és hogy szavak nélkül is mennyire kifejezők tudnak lenni.
Szélesedik a mosolya, mikor meghallja, hogy a férfi bejelenti zenélési szándékát. A csókot szinte azonnal elfogadja és viszonozza. Bár már alig várja, hogy hallja a zenét, nem vonja meg maguktól ezt a ritka élvezetet.
Becsukott szemmel hallgatja, hogy mily szép hangokat csal elő a pásztor a hangszerből. Ahogy telik az idő, többször próbál ébren maradni, hogy hallja még a zenét, habár már szinte könyörög neki az agyának egy része, hogy térjen nyugovóra. Ez a huzavona sokáig eltart az elméjében, de hamarosan ébersége elbukik a harcban. Az utolsó amit hall Khrosas a furulya hangjai és talán Learon szívdobbanása.*
A hozzászólás írója (Szomorú Khrosas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.01 22:49:04
1608. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-01 13:04:35
Üzenet elküldve: 2017-04-01 13:04:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Ha tovább tartana ez a beszélgetés, bizonyára újra szóba kerülne az önmagukkal játszás, de Learon már inkább fárad, mintsem újabb ilyen témába kezdjen. Arcán ugyan még mindig ott az ördögvigyor vigyora, de a nyúzottság is egyre jobban kiütközik vonásain. Jelenleg a csodálat a fő érzés amit Khorsas iránt táplál. Furcsa dolog az a fűkeverék, vagy maga a szeretkezés is, de olyanokat hoz ki az emberből amit nem is gondolt volna. Például azt, hogy ehhez a vézna lányhoz való vonzódást, holott józanul nem is tetszett neki. Nem volt az esete. Viszont amit átélt vele, sokkal többet hozott ki a helyzetből mint ami bárhogy máshogy lehetett volna.*
-Legközelebb már valami jobb helyen essünk egymásnak, ne a puszta közepén! *Nevet már kicsit gyöngédebben, nem olyan nagy hévvel mint ennek előtte. Fejben már tervezgeti a következő alkalmat amikor pipát gyújtanak együtt. Először saját házát, vagy a lány kunyhóját képzeli el, kandallóban ropogó tűzzel, de mivel az építkezés vége még messze van, inkább a sátrára vált a gondolat, puha állatbőrökön hemperegve, fedett helyen. Úgy sokkal kényelmesebb lenne ez az egész. No nem mintha most nem lett volna az, de így a végén a nagy hűvösség rontott az összképen.*
-Ohh, ne hidd! Olyan a hangom, mint a repedt fazék! *Egyébként Khorsas hangjáról nem tud rosszat elképzelni. Meg számára nincs rossz ének hang. Valami fura módon még a mások által hamisnak vélt, borzalmas énekeket is átérezve hallgatja. Nem egy nagy műértő az tény. Belenéz a lány szemeibe és mikor úgy ítéli meg, hogy az tényleg kíváncsi a játékára, előhalássza a kecskeszarvból faragott furulyát, de mielőtt még játszani kezdene rajta, kényelmesebb helyzetbe hozza magukat. Khorsast egy finom mozdulattal elfekteti a mellkasára, miközben ő egy báránynak veti a hátát. Ez így melegen tartja majd őket és még kényelmes is. Közben az a kecske, aki mindezek előtt a lány hasán feküdt, most újra bepróbálkozik új barátnőjénél.*
-Akkor játszok valamit! *Mondja, és utána egy hosszú csókkal illeti partnerét. Ezután belefúj a hangszerbe, amiből lágy, andalító zene kezd áramlani. Learon szülőföldjének vidékéről származó altatódal. A férfi úgy ítélte meg, hogy azon kevés zenék közül amit ismer, ez illene a helyzethez, hiszen mind a ketten kezdenek elpilledni, fáradni. Egyébként pedig már szeretné látni maga mellett a nyugodtan szuszogó társát, hiszen hosszú volt nagyon ez a nap.*
*Ha tovább tartana ez a beszélgetés, bizonyára újra szóba kerülne az önmagukkal játszás, de Learon már inkább fárad, mintsem újabb ilyen témába kezdjen. Arcán ugyan még mindig ott az ördögvigyor vigyora, de a nyúzottság is egyre jobban kiütközik vonásain. Jelenleg a csodálat a fő érzés amit Khorsas iránt táplál. Furcsa dolog az a fűkeverék, vagy maga a szeretkezés is, de olyanokat hoz ki az emberből amit nem is gondolt volna. Például azt, hogy ehhez a vézna lányhoz való vonzódást, holott józanul nem is tetszett neki. Nem volt az esete. Viszont amit átélt vele, sokkal többet hozott ki a helyzetből mint ami bárhogy máshogy lehetett volna.*
-Legközelebb már valami jobb helyen essünk egymásnak, ne a puszta közepén! *Nevet már kicsit gyöngédebben, nem olyan nagy hévvel mint ennek előtte. Fejben már tervezgeti a következő alkalmat amikor pipát gyújtanak együtt. Először saját házát, vagy a lány kunyhóját képzeli el, kandallóban ropogó tűzzel, de mivel az építkezés vége még messze van, inkább a sátrára vált a gondolat, puha állatbőrökön hemperegve, fedett helyen. Úgy sokkal kényelmesebb lenne ez az egész. No nem mintha most nem lett volna az, de így a végén a nagy hűvösség rontott az összképen.*
-Ohh, ne hidd! Olyan a hangom, mint a repedt fazék! *Egyébként Khorsas hangjáról nem tud rosszat elképzelni. Meg számára nincs rossz ének hang. Valami fura módon még a mások által hamisnak vélt, borzalmas énekeket is átérezve hallgatja. Nem egy nagy műértő az tény. Belenéz a lány szemeibe és mikor úgy ítéli meg, hogy az tényleg kíváncsi a játékára, előhalássza a kecskeszarvból faragott furulyát, de mielőtt még játszani kezdene rajta, kényelmesebb helyzetbe hozza magukat. Khorsast egy finom mozdulattal elfekteti a mellkasára, miközben ő egy báránynak veti a hátát. Ez így melegen tartja majd őket és még kényelmes is. Közben az a kecske, aki mindezek előtt a lány hasán feküdt, most újra bepróbálkozik új barátnőjénél.*
-Akkor játszok valamit! *Mondja, és utána egy hosszú csókkal illeti partnerét. Ezután belefúj a hangszerbe, amiből lágy, andalító zene kezd áramlani. Learon szülőföldjének vidékéről származó altatódal. A férfi úgy ítélte meg, hogy azon kevés zenék közül amit ismer, ez illene a helyzethez, hiszen mind a ketten kezdenek elpilledni, fáradni. Egyébként pedig már szeretné látni maga mellett a nyugodtan szuszogó társát, hiszen hosszú volt nagyon ez a nap.*
1607. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-03-30 20:30:33
Üzenet elküldve: 2017-03-30 20:30:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A lánynak a tapasztalatai a szeretkezéssel igen csekélyek. Arról többed tudna nyilatkozni, hogy magával, hogy szokott elszórakozni egy-egy - vagy inkább nagyon sok - magányos éjszakáján. Nem is emlékszik mikor volt utoljára hús vér társsal ezen kívül. Nem is igazán tud, de talán nem is akar vissza emlékezni. Meghagyja, hogy Learon töltse ki a gondolatait erről. Mégis csak szebb egy ilyen mondhatni romantikus dologra emlékezni újra és újra, aztán szégyenkezni újra és újra, mintha egy utazások során összeállt, majd egy fél óra után, szétszéledt társ lenne az egyetlen ilyen emléke. Pedig nem volt tervezve a dolog, mégis olyan szenvedélyessé vált.*
- Sajnálom, legközelebb gondolok rá. *Mosolyodik el. Érzi, hogy köd borul az elméjére, ami tompítja már nevethetnékét. Eztán két dolog történhet, elalszik, vagy felébred, de az még nem most lesz. Most még a fáradt mosolygás időszaka van.*
- Ugyan, az enyémnél rosszabb nem lehet a hangod. *Kuncog még egy sort. Khrosas nem igazán próbálta még az ének hangját, de gyanítja, hogy nem lehet olyan szép. Semmi különös nincs a hangjában és dallamokba szedve se lenne érdekesebb. Most viszont elsősorban nem ez állítja meg, hogy dalra ne fakadjon, hanem, hogy nem ismer dalokat. Mondókákat talán, de nótákban reménytelen.*
- Szívesen hallgatom, ha játszol. *Mondja őszintén fel tekintve a férfi szemébe. Khrosas is élvezi Learon társaságát és ezt az egész helyzetet. Furcsa érzés, nem is ismeri, az egyetlen dolog, ami összeköti őket az a keveréke és annak füstje a tüdejükben és az agyukban. Mégsem akar ennek a nőstény véget vetni. Úgy gondolja jó ez így és nincs szükség többre.*
- Benne vagyok. *Válaszol. Mosolyog és az eget kezdi bámulni. Nézi, ahogy a nap egyre lejjebb megy a horizonton.*
*A lánynak a tapasztalatai a szeretkezéssel igen csekélyek. Arról többed tudna nyilatkozni, hogy magával, hogy szokott elszórakozni egy-egy - vagy inkább nagyon sok - magányos éjszakáján. Nem is emlékszik mikor volt utoljára hús vér társsal ezen kívül. Nem is igazán tud, de talán nem is akar vissza emlékezni. Meghagyja, hogy Learon töltse ki a gondolatait erről. Mégis csak szebb egy ilyen mondhatni romantikus dologra emlékezni újra és újra, aztán szégyenkezni újra és újra, mintha egy utazások során összeállt, majd egy fél óra után, szétszéledt társ lenne az egyetlen ilyen emléke. Pedig nem volt tervezve a dolog, mégis olyan szenvedélyessé vált.*
- Sajnálom, legközelebb gondolok rá. *Mosolyodik el. Érzi, hogy köd borul az elméjére, ami tompítja már nevethetnékét. Eztán két dolog történhet, elalszik, vagy felébred, de az még nem most lesz. Most még a fáradt mosolygás időszaka van.*
- Ugyan, az enyémnél rosszabb nem lehet a hangod. *Kuncog még egy sort. Khrosas nem igazán próbálta még az ének hangját, de gyanítja, hogy nem lehet olyan szép. Semmi különös nincs a hangjában és dallamokba szedve se lenne érdekesebb. Most viszont elsősorban nem ez állítja meg, hogy dalra ne fakadjon, hanem, hogy nem ismer dalokat. Mondókákat talán, de nótákban reménytelen.*
- Szívesen hallgatom, ha játszol. *Mondja őszintén fel tekintve a férfi szemébe. Khrosas is élvezi Learon társaságát és ezt az egész helyzetet. Furcsa érzés, nem is ismeri, az egyetlen dolog, ami összeköti őket az a keveréke és annak füstje a tüdejükben és az agyukban. Mégsem akar ennek a nőstény véget vetni. Úgy gondolja jó ez így és nincs szükség többre.*
- Benne vagyok. *Válaszol. Mosolyog és az eget kezdi bámulni. Nézi, ahogy a nap egyre lejjebb megy a horizonton.*
1606. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-03-30 20:13:02
Üzenet elküldve: 2017-03-30 20:13:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Learon, ha éppen nem lenne kábulat alatt, akkor is csak arra tudna gondolni, hogy ez mennyire jó volt, és tartaná az ötletet, hogy kellenek ezek a kis szünetek, amikor kikapcsolják az agyukat és csak szeretkeznek meg játszanak. Élvezi ő is, hogy foglalkozik vele a lány. Ilyen kedveskedésben már rég volt része. Persze előző asszonyai is jó szeretők voltak, de Akheel is inkább csak széttette a lábait, mintsem ölelkezzen vagy csókolgasson. Learon ezen a gondolaton jót kuncog magában, hiszen a vörös nem is ismerte a csókolózást és szeretkezni is csak kutyában tudott. Ahhoz képest ez az érzéki pár óra amit átélt, igazi kis csoda volt.*
-Hát akkor nem lesz itt tűz sajnos! *Ami azt jelenti, hogy felváltva kell majd egész este őrködniük Nayka kutyával a kecskék felett, mert azért itt bármi megtörténhet. Arra pedig gondolni sem akar, hogy a lányt kérje meg, hogy maradjon ébren. Már akkor is fáradt volt, mikor érkezett és a férfi is kifárasztotta őt rendesen. Örül neki, hogy azért már rendes gondolatok is vannak a fejében. Úgy tűnik már kezd józanodni és félő, hogy sokat e fog felejteni a mai történésekből, ezt pedig mindennél jobban szeretné elkerülni. Még azért nevetve válaszol a kérdésre, noha semmi vicces nincs benne. Nem is szomorkodik. Találni fog valakit aki szeret dalolni.*
-Én sem ismerek éneket és ha ismernék se örülnél a hangomnak, mert borzalmas! Azonban ha szeretnéd, játszhatok valamit a furulyán. *Mosolyog a lányra. nagyon élvezi a társaságát és magának sem merné bevallani, de már aludni szeretne a nősténnyel az oldalán. Hosszú nap volt ez a mai, először szellemi, majd pedig testi szinten fáradt el nagyon.*
-Holnap pedig akár folytathatnánk a füvid kipróbálását! *Ad egy szerinte remek tanácsot a lánynak.*
*Learon, ha éppen nem lenne kábulat alatt, akkor is csak arra tudna gondolni, hogy ez mennyire jó volt, és tartaná az ötletet, hogy kellenek ezek a kis szünetek, amikor kikapcsolják az agyukat és csak szeretkeznek meg játszanak. Élvezi ő is, hogy foglalkozik vele a lány. Ilyen kedveskedésben már rég volt része. Persze előző asszonyai is jó szeretők voltak, de Akheel is inkább csak széttette a lábait, mintsem ölelkezzen vagy csókolgasson. Learon ezen a gondolaton jót kuncog magában, hiszen a vörös nem is ismerte a csókolózást és szeretkezni is csak kutyában tudott. Ahhoz képest ez az érzéki pár óra amit átélt, igazi kis csoda volt.*
-Hát akkor nem lesz itt tűz sajnos! *Ami azt jelenti, hogy felváltva kell majd egész este őrködniük Nayka kutyával a kecskék felett, mert azért itt bármi megtörténhet. Arra pedig gondolni sem akar, hogy a lányt kérje meg, hogy maradjon ébren. Már akkor is fáradt volt, mikor érkezett és a férfi is kifárasztotta őt rendesen. Örül neki, hogy azért már rendes gondolatok is vannak a fejében. Úgy tűnik már kezd józanodni és félő, hogy sokat e fog felejteni a mai történésekből, ezt pedig mindennél jobban szeretné elkerülni. Még azért nevetve válaszol a kérdésre, noha semmi vicces nincs benne. Nem is szomorkodik. Találni fog valakit aki szeret dalolni.*
-Én sem ismerek éneket és ha ismernék se örülnél a hangomnak, mert borzalmas! Azonban ha szeretnéd, játszhatok valamit a furulyán. *Mosolyog a lányra. nagyon élvezi a társaságát és magának sem merné bevallani, de már aludni szeretne a nősténnyel az oldalán. Hosszú nap volt ez a mai, először szellemi, majd pedig testi szinten fáradt el nagyon.*
-Holnap pedig akár folytathatnánk a füvid kipróbálását! *Ad egy szerinte remek tanácsot a lánynak.*
1605. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-03-30 19:54:04
Üzenet elküldve: 2017-03-30 19:54:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Csukott szemmel, mosolyogva fekszik az ember karjaiban. Szerencse, hogy most semmi komoly nem jár a fejében, mert sok minden szörnyűség eszébe jutna. Kezdve a szüleinek hitvallásától a mostani események ledérségéig. Egyelőre ez kimarad. Minden gondolatával azon van, hogy élvezze a cirógatást és a csókok sorozatát. Egy-egy pillanatban viszonozza is a kedvességet, néha nem is olyan aprón, mint a társa.
Vállat von a csillag ösvényen való szaladásra, de a mosolygást nem hagyja abba. Mást sem ad ez a keverék, mint szép álmokat, amit akár ébren is álmodhatnak és ehhez mindenféle ösvének is hozzá tartoznak.*
- Nem hoztam farönköket. *Heherészi el a mondata végét. Nem rossz ötlet a tűz, szép is, meleg is és nagyon jól elszórakozik vele, ha bámulhatja a lángokat. Talán a legjobb haszontalan időtöltések egyike.
Érdeklődve tekint fel, ahogy meghallja az éneklésre való hívást. Halkan nevet egy sort. Már fáradtabbnak tűnik az ő nevetése is, ami semmi jóval nem kecsegtet.*
- Nem, nem ismerek dalokat. *Ki kell hogy ábrándítsa a férfit, de tényleg nem egy született bárd.* És te? Megtaníthatsz valamire. *Veti fel az ötletet, nem akarja elvenni a kedvét semmitől.*
*Csukott szemmel, mosolyogva fekszik az ember karjaiban. Szerencse, hogy most semmi komoly nem jár a fejében, mert sok minden szörnyűség eszébe jutna. Kezdve a szüleinek hitvallásától a mostani események ledérségéig. Egyelőre ez kimarad. Minden gondolatával azon van, hogy élvezze a cirógatást és a csókok sorozatát. Egy-egy pillanatban viszonozza is a kedvességet, néha nem is olyan aprón, mint a társa.
Vállat von a csillag ösvényen való szaladásra, de a mosolygást nem hagyja abba. Mást sem ad ez a keverék, mint szép álmokat, amit akár ébren is álmodhatnak és ehhez mindenféle ösvének is hozzá tartoznak.*
- Nem hoztam farönköket. *Heherészi el a mondata végét. Nem rossz ötlet a tűz, szép is, meleg is és nagyon jól elszórakozik vele, ha bámulhatja a lángokat. Talán a legjobb haszontalan időtöltések egyike.
Érdeklődve tekint fel, ahogy meghallja az éneklésre való hívást. Halkan nevet egy sort. Már fáradtabbnak tűnik az ő nevetése is, ami semmi jóval nem kecsegtet.*
- Nem, nem ismerek dalokat. *Ki kell hogy ábrándítsa a férfit, de tényleg nem egy született bárd.* És te? Megtaníthatsz valamire. *Veti fel az ötletet, nem akarja elvenni a kedvét semmitől.*
1604. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-03-30 19:37:35
Üzenet elküldve: 2017-03-30 19:37:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Learon nevet a szellemes válaszon, de igazából még komolyan el is tudja képzelni, hogy van olyan aki képes abból valamit kihozni. Látott már mindenféle boszorkányságot. Azonban mikor a földre ejtődik a koszos vászondarab, rögtön kitisztul neki, hogy ez csak vicc volt, és ez újra hangosabb röhécselésre készteti. Ezután pörögnek egy jót és elhelyezkednek. Most Learonnak eszébe jut a nagy birkabőr subája, ami a szekerén van a Vashegyen és vágyik utána. ha most meglenne, ruha nélkül is összebújhatnának alatta, és az azért sokkal kényelmesebb ölelkezéshez vezetne. Azért így sem rossz ez. Közben tovább cirógatja a lány haját és arcát és gyakran ad neki apró csókokat a homlokára, szájára arcára.*
-Ha nem kell megint a csillagösvényen rohangálni tőle, akkor részemről bármi jöhet! *Azonban hangján is érzeni, hogy elfáradt, és lassan kezdi a sötétség is beállni a pusztára.*
-Valahogy tüzet kéne csinálni. *Jut eszébe a gondolat amit előzőleg a lány mondott, csak a pásztor valahogy elsiklott a dolog felett. Biztos a sok nevetgélés hibája. Ekkor eszébe jut valami, ami talán felélénkíthetné őket, már a lány füvein meg növényein kívül.*
-Tudsz énekelni? Nekem van egy jó kis kecskeszarvam, úgyis ki akartam már deríteni jól szól-e! *Persze próbálgatta előbb is, de igazi ének mellett még nem.*
*Learon nevet a szellemes válaszon, de igazából még komolyan el is tudja képzelni, hogy van olyan aki képes abból valamit kihozni. Látott már mindenféle boszorkányságot. Azonban mikor a földre ejtődik a koszos vászondarab, rögtön kitisztul neki, hogy ez csak vicc volt, és ez újra hangosabb röhécselésre készteti. Ezután pörögnek egy jót és elhelyezkednek. Most Learonnak eszébe jut a nagy birkabőr subája, ami a szekerén van a Vashegyen és vágyik utána. ha most meglenne, ruha nélkül is összebújhatnának alatta, és az azért sokkal kényelmesebb ölelkezéshez vezetne. Azért így sem rossz ez. Közben tovább cirógatja a lány haját és arcát és gyakran ad neki apró csókokat a homlokára, szájára arcára.*
-Ha nem kell megint a csillagösvényen rohangálni tőle, akkor részemről bármi jöhet! *Azonban hangján is érzeni, hogy elfáradt, és lassan kezdi a sötétség is beállni a pusztára.*
-Valahogy tüzet kéne csinálni. *Jut eszébe a gondolat amit előzőleg a lány mondott, csak a pásztor valahogy elsiklott a dolog felett. Biztos a sok nevetgélés hibája. Ekkor eszébe jut valami, ami talán felélénkíthetné őket, már a lány füvein meg növényein kívül.*
-Tudsz énekelni? Nekem van egy jó kis kecskeszarvam, úgyis ki akartam már deríteni jól szól-e! *Persze próbálgatta előbb is, de igazi ének mellett még nem.*
1603. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-03-30 19:22:58
Üzenet elküldve: 2017-03-30 19:22:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Megingatja a fejét úgy nevet a férfi viccén. Aztán ha befejezte önmaga tisztogatását ránéz, a szemébe, hogy válaszoljon. Bár csak véletlenszerű hülyeségek esnek ki a száján, mert a kérdés is ugyan olyan komolytalannak tűnik.*
- Egy vajákos minden alapanyagot fel tud használni. *Szikráznak a szemei egy pillanatig, de aztán csak rátör a nevetés. A vászondarabot végül le ejti a földre. Nem sértés gyanánt, de még túl macerás vele bánni.
Az ötleteire csak legyint. Butaságokat hord össze és maga sem tudja mit csináljanak. Úgy érzi magát, hogy neki akarna szaladni az egész világnak egyes egyedül és bizton állítaná, hogy minden szembejövőt felkoncolna. Persze ez csak a fejében felgyülemlett forróságtól lehet. Meg rá tett egy lapáttal az együttlét is. Szétfeszíti a jókedv.*
- Akkor megtalállak, cukorfalat. *Nevet tovább, tekintete már lágyabb, mint az imént.
Ahogy érzi hogy a lába alól kicsúszik a talaj, máris kapaszkodóért nyúl, amit a férfi nyakában talál meg. Átveti a karjait rajta és kislányosan kuncog. A pördülés is tetszik neki, bár ebben a pillanatban nincs olyan, ami ne tetszene. Élvezi a szabad játékot, a férfi szinte minden mozdulata mosolyt csal az arcára.
Amikor földet értek igyekszik gyorsan elhelyezkedni, hogy többször ne kelljen fészkelődnie. Hagyja, hogy simogassák a haját, ilyen gyengédséget régen nem érzett már és nem veti meg a dolgot.*
- Szóval, van még nálam keverék, ha nem akarunk véget vetni a dolgoknak. *Persze itt nem a további testi együttlétre gondol, mert ahhoz megint le kéne vetkőzniük, ami hűvösebb időkben már nem olyan kényelmes. Jelenleg élvezi az állatok nyújtotta meleget, kicsit nyugodtabb lett, most hogy elhelyezkedtek, talán már nem lenne jó ötlet neki menni a világnak.
A kutyára is vet egy tekintetet, örül neki, hogy már nem akarja megenni, mint korábban, persze akkor sem rossz szándékból tette volna.*
*Megingatja a fejét úgy nevet a férfi viccén. Aztán ha befejezte önmaga tisztogatását ránéz, a szemébe, hogy válaszoljon. Bár csak véletlenszerű hülyeségek esnek ki a száján, mert a kérdés is ugyan olyan komolytalannak tűnik.*
- Egy vajákos minden alapanyagot fel tud használni. *Szikráznak a szemei egy pillanatig, de aztán csak rátör a nevetés. A vászondarabot végül le ejti a földre. Nem sértés gyanánt, de még túl macerás vele bánni.
Az ötleteire csak legyint. Butaságokat hord össze és maga sem tudja mit csináljanak. Úgy érzi magát, hogy neki akarna szaladni az egész világnak egyes egyedül és bizton állítaná, hogy minden szembejövőt felkoncolna. Persze ez csak a fejében felgyülemlett forróságtól lehet. Meg rá tett egy lapáttal az együttlét is. Szétfeszíti a jókedv.*
- Akkor megtalállak, cukorfalat. *Nevet tovább, tekintete már lágyabb, mint az imént.
Ahogy érzi hogy a lába alól kicsúszik a talaj, máris kapaszkodóért nyúl, amit a férfi nyakában talál meg. Átveti a karjait rajta és kislányosan kuncog. A pördülés is tetszik neki, bár ebben a pillanatban nincs olyan, ami ne tetszene. Élvezi a szabad játékot, a férfi szinte minden mozdulata mosolyt csal az arcára.
Amikor földet értek igyekszik gyorsan elhelyezkedni, hogy többször ne kelljen fészkelődnie. Hagyja, hogy simogassák a haját, ilyen gyengédséget régen nem érzett már és nem veti meg a dolgot.*
- Szóval, van még nálam keverék, ha nem akarunk véget vetni a dolgoknak. *Persze itt nem a további testi együttlétre gondol, mert ahhoz megint le kéne vetkőzniük, ami hűvösebb időkben már nem olyan kényelmes. Jelenleg élvezi az állatok nyújtotta meleget, kicsit nyugodtabb lett, most hogy elhelyezkedtek, talán már nem lenne jó ötlet neki menni a világnak.
A kutyára is vet egy tekintetet, örül neki, hogy már nem akarja megenni, mint korábban, persze akkor sem rossz szándékból tette volna.*
1602. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-03-30 18:20:06
Üzenet elküldve: 2017-03-30 18:20:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Miközben Learon éppen öltözteti a lányt, az gondolkodás nélkül törölgeti magát, ami egyébként nem baj, és igazából tetszik is a látvány Learonnak, bár ő sem tudná megmondani miért. Lehet, hogy csak a füvek hatása. Ahogy az ekkor benne felötlő poén is.*
-Elteszed emlékbe? Azért remélem még találkozunk, nem kell ereklye. *Nevet a végén. Normál helyzetben a föld alá süllyedne már szégyenében, de ez közel sem átlagos alkalom. A pásztor nem érti milyen ötletekről van szó, de nem zárkózik el semmitől, inkább visszanevet és rákérdez.*
-Milyen ötletek? *Közben azért, mikor végeztek az öltözködéssel, Learon a lány csípőjére teszi a kéz, átkarolja a derekát és igyekszik visszavezetni magukat a kecskékhez, hiszen ott azért mégis melegebb van egy pár fokkal.*
-Ohó! *Vigyorog folyamatosan.*
-Hát engem is megtalálsz, ha keresel! Aztán egyszerre a kettőt megoldjuk! *Mondjuk, ilyen helyzetekben nagyon ritkán marad az ember a nézelődésnél, de azért a lehetőséget meg kell adni a dolognak, ha már felvetették. Egyszer csak egy váratlan helyzetben felkapja a lányt, az ölébe veszi és pördül vele egyet. persze nem olyan lendülettel, hogy pofára essenek, de azért igyekszik meglepni partnerét, ezután lehuppannak a jószágok közé, ha minden jól megy és Learon a lány haját kezdi simogatni, teljes átéléssel, mintha csak kedvenc kutyáját, Naykát simogatná, aki egyébként közelebb jön hozzájuk és lefekszik a lány mellé.*
*Miközben Learon éppen öltözteti a lányt, az gondolkodás nélkül törölgeti magát, ami egyébként nem baj, és igazából tetszik is a látvány Learonnak, bár ő sem tudná megmondani miért. Lehet, hogy csak a füvek hatása. Ahogy az ekkor benne felötlő poén is.*
-Elteszed emlékbe? Azért remélem még találkozunk, nem kell ereklye. *Nevet a végén. Normál helyzetben a föld alá süllyedne már szégyenében, de ez közel sem átlagos alkalom. A pásztor nem érti milyen ötletekről van szó, de nem zárkózik el semmitől, inkább visszanevet és rákérdez.*
-Milyen ötletek? *Közben azért, mikor végeztek az öltözködéssel, Learon a lány csípőjére teszi a kéz, átkarolja a derekát és igyekszik visszavezetni magukat a kecskékhez, hiszen ott azért mégis melegebb van egy pár fokkal.*
-Ohó! *Vigyorog folyamatosan.*
-Hát engem is megtalálsz, ha keresel! Aztán egyszerre a kettőt megoldjuk! *Mondjuk, ilyen helyzetekben nagyon ritkán marad az ember a nézelődésnél, de azért a lehetőséget meg kell adni a dolognak, ha már felvetették. Egyszer csak egy váratlan helyzetben felkapja a lányt, az ölébe veszi és pördül vele egyet. persze nem olyan lendülettel, hogy pofára essenek, de azért igyekszik meglepni partnerét, ezután lehuppannak a jószágok közé, ha minden jól megy és Learon a lány haját kezdi simogatni, teljes átéléssel, mintha csak kedvenc kutyáját, Naykát simogatná, aki egyébként közelebb jön hozzájuk és lefekszik a lány mellé.*
1601. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-03-30 17:42:10
Üzenet elküldve: 2017-03-30 17:42:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem hagyja kuncogás nélkül azt sem, amikor paskolás éri a hátsó felét. Nem mondhatja, hogy nem élvezi a dolog minden egyes mozdulatát. Most még reméli, hogy megtartja a férfi az ígéretét, később már erre nem fogadna.
Meglepődik, amikor Learon felveszi a földről. Egy pillanat erejéig kerek szemeket mereszt, aztán természetesen elmosolyodik, hogy nevetéssel illesse a mozdulatot. Hagyja, hogy az ember foglalkozzon vele. Nem veti meg a dolgot egy pillanatra sem, élvezi, a módszerét.
Kabátjához közel kerülve odanyúl, hogy kihúzzon egy kendőt a belső zsebéből. Egy fehér vászondarab, amit nem erre az esetre tett be oda, de most is jó hasznát fogja venni. Míg a férfi valami mással van elfoglalva, addig nem rest a lány kicsit rendbehozni a dolgait. Mivel szégyenérzete nincsen, meg egyébként is a fickó tulajdonát képező holmit távolítja el magáról, ezért egészen nyugodtan ténykedik, hogy aztán viszonylag tiszta dolgok kerüljenek fel rá.*
- Mit csináljunk? *Kérdez vissza mosolyogva, kuncogva, mint aki valami rosszaságon töri a fejét.* Még van egy pár töltetem. *Veti fel az ötletet. Khrosas a maga tapasztalt bódító szereket szívó, ivó, rágó múltjával bírja az iramot, ha nevetgélésről van szó.* Gyújthatunk tüzet, nagy tüzet és élvezhetünk egy másfajta rituálét. *Nevet, kicsit hevesebben, mint korábban, szemében látszik, hogy máris ég ama tűz, amit meg akar leveníteni. Aztán kicsit megnyugszik és tovább ötletel.*
- Vagy csak fekszünk és várjuk a pirkadatot. *Mosolyog már szelídebben, de a kuncogás nem marad el. Ezzel arra utal, hogy megvárhattják, amíg rájuk köszönt a józanság békéje.
Az öltözés vége felé letekint a hasát molesztáló Learonra és ugyanúgy elneveti magát, mint mikor a szájmunkájával viccelődött. Bár tudja, hogy ez nem vicc, mindenen nevetnie kell.*
- Juttasd eszembe, pásztorom. *Nyújtja ki a nyelvét és vigyorog.* Te is az adósom leszel, akkor. *Teszi a kezét a férfi arcára és csókkal illeti a száját.*
*Nem hagyja kuncogás nélkül azt sem, amikor paskolás éri a hátsó felét. Nem mondhatja, hogy nem élvezi a dolog minden egyes mozdulatát. Most még reméli, hogy megtartja a férfi az ígéretét, később már erre nem fogadna.
Meglepődik, amikor Learon felveszi a földről. Egy pillanat erejéig kerek szemeket mereszt, aztán természetesen elmosolyodik, hogy nevetéssel illesse a mozdulatot. Hagyja, hogy az ember foglalkozzon vele. Nem veti meg a dolgot egy pillanatra sem, élvezi, a módszerét.
Kabátjához közel kerülve odanyúl, hogy kihúzzon egy kendőt a belső zsebéből. Egy fehér vászondarab, amit nem erre az esetre tett be oda, de most is jó hasznát fogja venni. Míg a férfi valami mással van elfoglalva, addig nem rest a lány kicsit rendbehozni a dolgait. Mivel szégyenérzete nincsen, meg egyébként is a fickó tulajdonát képező holmit távolítja el magáról, ezért egészen nyugodtan ténykedik, hogy aztán viszonylag tiszta dolgok kerüljenek fel rá.*
- Mit csináljunk? *Kérdez vissza mosolyogva, kuncogva, mint aki valami rosszaságon töri a fejét.* Még van egy pár töltetem. *Veti fel az ötletet. Khrosas a maga tapasztalt bódító szereket szívó, ivó, rágó múltjával bírja az iramot, ha nevetgélésről van szó.* Gyújthatunk tüzet, nagy tüzet és élvezhetünk egy másfajta rituálét. *Nevet, kicsit hevesebben, mint korábban, szemében látszik, hogy máris ég ama tűz, amit meg akar leveníteni. Aztán kicsit megnyugszik és tovább ötletel.*
- Vagy csak fekszünk és várjuk a pirkadatot. *Mosolyog már szelídebben, de a kuncogás nem marad el. Ezzel arra utal, hogy megvárhattják, amíg rájuk köszönt a józanság békéje.
Az öltözés vége felé letekint a hasát molesztáló Learonra és ugyanúgy elneveti magát, mint mikor a szájmunkájával viccelődött. Bár tudja, hogy ez nem vicc, mindenen nevetnie kell.*
- Juttasd eszembe, pásztorom. *Nyújtja ki a nyelvét és vigyorog.* Te is az adósom leszel, akkor. *Teszi a kezét a férfi arcára és csókkal illeti a száját.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2949-2968