Külső területek - Füves puszta
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 83 (1641. - 1660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2949-2968
1660. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-04 14:20:06
Üzenet elküldve: 2017-04-04 14:20:06
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//A látnok háza//
*Quantall a kardja gombjával fejbe vágja ellenfelét, aki elájul és nem kiabál tovább, így a pontos helyüket csak sejtheti, bárki is indul el az idegen keresésére. Marzain is felkészül és a sötétet meg a meglepetést kihasználva, hogy aki jön, azt majd megölje. Valaki közeledik a szoba felé, ahol már sötétség honol. A folyosóról beszűrődő fénynél megjelenik a kutya és farkát behúzva elkezd nyüszíteni.*
-Jó kutya, nyugodj már meg! *Hallatszik a leütött tag társának a hangja, aki egy nő. Nem lép be a sötétbe, nem is mutatja meg magát, csak az ajtó melletti falnak támaszkodva szól be, a bennlévőkhöz.*
-Kérlek beszéljük meg! Nem akarok ellened vagy ellenetek is harcolni. *Nem tudja hányan lehetnek, de talán nem egy ember teperte le a társát.*
-Nekünk csak pár dolog kell a megélhetéshez, segítünk megölni a szörnyet és itt sem vagyunk! *Javasol elsőnek, majd vár mi történik.*
*Quantall a kardja gombjával fejbe vágja ellenfelét, aki elájul és nem kiabál tovább, így a pontos helyüket csak sejtheti, bárki is indul el az idegen keresésére. Marzain is felkészül és a sötétet meg a meglepetést kihasználva, hogy aki jön, azt majd megölje. Valaki közeledik a szoba felé, ahol már sötétség honol. A folyosóról beszűrődő fénynél megjelenik a kutya és farkát behúzva elkezd nyüszíteni.*
-Jó kutya, nyugodj már meg! *Hallatszik a leütött tag társának a hangja, aki egy nő. Nem lép be a sötétbe, nem is mutatja meg magát, csak az ajtó melletti falnak támaszkodva szól be, a bennlévőkhöz.*
-Kérlek beszéljük meg! Nem akarok ellened vagy ellenetek is harcolni. *Nem tudja hányan lehetnek, de talán nem egy ember teperte le a társát.*
-Nekünk csak pár dolog kell a megélhetéshez, segítünk megölni a szörnyet és itt sem vagyunk! *Javasol elsőnek, majd vár mi történik.*
1659. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-03 21:13:07
Üzenet elküldve: 2017-04-03 21:13:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Teljesen bele feledkezik a csókba. Nem gondolkodik, ahhoz hasonlóan, mint ahogy tegnap sem tette. A különbség csak az, hogy most nem tudna mást tenni, mint amit most csinál. Csak arra tud koncentrálni, amit Learon tesz, és azt tudja utánozni. A csókot először, a simogatást utána. Így érzi jónak, így érzi helyesnek amit tesz.
Hosszú idő telik el, amíg végül szétválnak ajkaik. Khrosas úgy érzi, mintha az erejét is elvette volna ez a tett, de igyekszik nem mutatni, szilárdan áll a talajon. Legalább annyira kimerítette, mint a tegnapi sétálások tömkelege. El se tudja képzelni, hogy ez mégis hogyan lehetséges.
Amikor ajkaik elválnak és Learon a homlokának dönti sajátját, a nőstény még nem nyitja ki a szemét. Szája résnyire nyitva marad, mintha nem tudná elhinni, hogy mi zajlott le az imént. Úgy tűnik ez kapóra is jön, mert a pásztor ismét csókot lehel ajkára. Nem tudja mit válaszoljon. Arra koncentrál, hogy lábát megvesse a földön és na akarjon megremegni.*
- Én… *Számtalanszor mondta már ezt a szót és már maga is kezdi unni. Nyel egyet, hogy erőt gyűjtsön.*
- Nem sokszor csinálok ilyesmit. *Hadarva vallja meg a dolgot. Érti ezt mindenre, a tegnapi kalandtól kezdve a mai beszélgetésre és a felelősség vállalásra, problémáinak megoldására egyaránt. Ezekben a dolgokban nagyon rossz. Elméje nem képes megfelelő utasításokat adni, hogy mit tegyen. Azt sem tudja eldönteni, hogy jó e vagy rossz, amit tesz.
Kezét lecsúsztatja a férfi tarkójáról s megállapodik az a mellkasa felett. Közben oldalra sandít, hogy lássa a kecskék és bárányok sorát, akik már bizton türelmetlenül mennének dolgukra. Khrosas viszont nem siet, sőt húzná még itt az időt az egy helyben való ácsorgással, hogy több erőt gyűjtsön a tovább meneteléshez és eldönthesse miképpen vélekedjen Learonról magában.*
*Teljesen bele feledkezik a csókba. Nem gondolkodik, ahhoz hasonlóan, mint ahogy tegnap sem tette. A különbség csak az, hogy most nem tudna mást tenni, mint amit most csinál. Csak arra tud koncentrálni, amit Learon tesz, és azt tudja utánozni. A csókot először, a simogatást utána. Így érzi jónak, így érzi helyesnek amit tesz.
Hosszú idő telik el, amíg végül szétválnak ajkaik. Khrosas úgy érzi, mintha az erejét is elvette volna ez a tett, de igyekszik nem mutatni, szilárdan áll a talajon. Legalább annyira kimerítette, mint a tegnapi sétálások tömkelege. El se tudja képzelni, hogy ez mégis hogyan lehetséges.
Amikor ajkaik elválnak és Learon a homlokának dönti sajátját, a nőstény még nem nyitja ki a szemét. Szája résnyire nyitva marad, mintha nem tudná elhinni, hogy mi zajlott le az imént. Úgy tűnik ez kapóra is jön, mert a pásztor ismét csókot lehel ajkára. Nem tudja mit válaszoljon. Arra koncentrál, hogy lábát megvesse a földön és na akarjon megremegni.*
- Én… *Számtalanszor mondta már ezt a szót és már maga is kezdi unni. Nyel egyet, hogy erőt gyűjtsön.*
- Nem sokszor csinálok ilyesmit. *Hadarva vallja meg a dolgot. Érti ezt mindenre, a tegnapi kalandtól kezdve a mai beszélgetésre és a felelősség vállalásra, problémáinak megoldására egyaránt. Ezekben a dolgokban nagyon rossz. Elméje nem képes megfelelő utasításokat adni, hogy mit tegyen. Azt sem tudja eldönteni, hogy jó e vagy rossz, amit tesz.
Kezét lecsúsztatja a férfi tarkójáról s megállapodik az a mellkasa felett. Közben oldalra sandít, hogy lássa a kecskék és bárányok sorát, akik már bizton türelmetlenül mennének dolgukra. Khrosas viszont nem siet, sőt húzná még itt az időt az egy helyben való ácsorgással, hogy több erőt gyűjtsön a tovább meneteléshez és eldönthesse miképpen vélekedjen Learonról magában.*
1658. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-03 20:49:10
Üzenet elküldve: 2017-04-03 20:49:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Learonnak is sok hibája volt életében, és sok mindent megbánt. Azonban az a sok minden kellett ahhoz, hogy most itt legyen, kecskékkel körülvéve, egy átmulatott éjszakával a háta mögött és egy ilyen gyönyörű lánnyal, aki most szájára van tapadva, és karjai éppen a pásztor köré fonódnak. A Sajt-mester nem rest minden érzését belevinni ebbe az ajak s nyelvjátékba. Ugyan még mindig a tegnapi nap és a mostani bók hatása alatt van, és nem tudja mit is gondoljon Khorsasról, de az tény, hogy jól érzi magát most itt ezzel a lánnyal. Kezei nem vándorolnak lejjebb, mint a múltkori alkalommal. Persze vágyik arra, hogy most maga alá gyűrje a lányt, de sokkal jobban szeretné, hogy kinyíljon a szája és megnyíljon előtte a szíve. Khorsas barátságára vágyik előbb, aztán, ha már beszéltek tíz összefüggő mondatot egymással, majd jöhet a többi. Ezzel a tudattal vállnak el ajkaik egy elég hosszúra nyúló csók után, ekkor pedig Learon a homlokát a lányénak dönti, és szint suttogva beszél.*
-Látod, tudtam én, hogy nem a csak a fű hozta ki belőled a tegnapit! *Mosolyog őszintén és még egy csókot nyom a lány ajkaira, majd a homlokára is egyet, de el nem engedi sem a kezét, sem a tarkóját még.*
*Learonnak is sok hibája volt életében, és sok mindent megbánt. Azonban az a sok minden kellett ahhoz, hogy most itt legyen, kecskékkel körülvéve, egy átmulatott éjszakával a háta mögött és egy ilyen gyönyörű lánnyal, aki most szájára van tapadva, és karjai éppen a pásztor köré fonódnak. A Sajt-mester nem rest minden érzését belevinni ebbe az ajak s nyelvjátékba. Ugyan még mindig a tegnapi nap és a mostani bók hatása alatt van, és nem tudja mit is gondoljon Khorsasról, de az tény, hogy jól érzi magát most itt ezzel a lánnyal. Kezei nem vándorolnak lejjebb, mint a múltkori alkalommal. Persze vágyik arra, hogy most maga alá gyűrje a lányt, de sokkal jobban szeretné, hogy kinyíljon a szája és megnyíljon előtte a szíve. Khorsas barátságára vágyik előbb, aztán, ha már beszéltek tíz összefüggő mondatot egymással, majd jöhet a többi. Ezzel a tudattal vállnak el ajkaik egy elég hosszúra nyúló csók után, ekkor pedig Learon a homlokát a lányénak dönti, és szint suttogva beszél.*
-Látod, tudtam én, hogy nem a csak a fű hozta ki belőled a tegnapit! *Mosolyog őszintén és még egy csókot nyom a lány ajkaira, majd a homlokára is egyet, de el nem engedi sem a kezét, sem a tarkóját még.*
1657. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-03 20:32:28
Üzenet elküldve: 2017-04-03 20:32:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Mondhatni úgy is, hogy Khrosasnak is megvannak a maga hibái. A mákgubó is egy ezek közül. Ha újra kezdhetné az életét, akkor azt biztosan kihagyná. Elég sok fájdalmat kapott azokban az időkben. Veréstől kezdve, életeket kockára tévő akciókig minden volt abban az időben és így visszagondolva nem érte meg.
Az olyan pillanatok, mint amikor egy teljesen ártatlan és idegen kis lény oda sétál hozzá a patáin és megtiszteli azzal, hogy fejét a hasára hajtja párna gyanánt… Azokért a pillanatokért viszont érdemes élni. Ilyenkor szorul össze igazán a szíve, amikor ilyetén gesztusok érik. Hiszen az állat ártatlan, hátsó szándéktól mentes és őszinte. Ezer emberrel és elfel is felér szeretetük.
Ha Khrosasnak választania kéne, hogy végig élné e, ugyanezt az életet csak azért, hogy minden hibáján és minden jó tettén keresztül ide jusson, egyetlen kis kecske gidáig, aki megtisztelte kedvességével, akkor viszont mindent elszenvedne még egyszer. Ez nem kérdés.
A rossz, kétes gondolatait szélként fújja ki fejéből a közeledő Learon. Mikor érzi ajkán a férfiénak érintését nem tudja mit tegyen. Úgy érzi elméje két részre szakad. Nem akar gondolkozni, átakarja adni az irányítást valaki másnak, aki tudja, hogy mit csináljon a helyzettel. Így is lesz. Szemei lecsukódnak és teljes egészében bőrének érzéseire koncentrál. A szája, kezei, arca érzik az embert, annak bőrét, szakállát, ami cirógatja arcát. Nem visszakozik, ajkaival ő is viszonozza a tettet. Aztán érzi tarkóján is a férfi érintését, és nem sokkal később a szabad kezén a vászon tapintását. Tenyerét felsimítja Learon vállára, majd feljebb annak nyakára és tarkójára. Itt pedig érzi hajának selymét.*
*Mondhatni úgy is, hogy Khrosasnak is megvannak a maga hibái. A mákgubó is egy ezek közül. Ha újra kezdhetné az életét, akkor azt biztosan kihagyná. Elég sok fájdalmat kapott azokban az időkben. Veréstől kezdve, életeket kockára tévő akciókig minden volt abban az időben és így visszagondolva nem érte meg.
Az olyan pillanatok, mint amikor egy teljesen ártatlan és idegen kis lény oda sétál hozzá a patáin és megtiszteli azzal, hogy fejét a hasára hajtja párna gyanánt… Azokért a pillanatokért viszont érdemes élni. Ilyenkor szorul össze igazán a szíve, amikor ilyetén gesztusok érik. Hiszen az állat ártatlan, hátsó szándéktól mentes és őszinte. Ezer emberrel és elfel is felér szeretetük.
Ha Khrosasnak választania kéne, hogy végig élné e, ugyanezt az életet csak azért, hogy minden hibáján és minden jó tettén keresztül ide jusson, egyetlen kis kecske gidáig, aki megtisztelte kedvességével, akkor viszont mindent elszenvedne még egyszer. Ez nem kérdés.
A rossz, kétes gondolatait szélként fújja ki fejéből a közeledő Learon. Mikor érzi ajkán a férfiénak érintését nem tudja mit tegyen. Úgy érzi elméje két részre szakad. Nem akar gondolkozni, átakarja adni az irányítást valaki másnak, aki tudja, hogy mit csináljon a helyzettel. Így is lesz. Szemei lecsukódnak és teljes egészében bőrének érzéseire koncentrál. A szája, kezei, arca érzik az embert, annak bőrét, szakállát, ami cirógatja arcát. Nem visszakozik, ajkaival ő is viszonozza a tettet. Aztán érzi tarkóján is a férfi érintését, és nem sokkal később a szabad kezén a vászon tapintását. Tenyerét felsimítja Learon vállára, majd feljebb annak nyakára és tarkójára. Itt pedig érzi hajának selymét.*
1656. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-03 20:12:18
Üzenet elküldve: 2017-04-03 20:12:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*nem egészen érti mire is gondol a lány, de jobb inkább annyiban hagyni a dolgot, mint belemélyedni egy esetlegesen szomorú témába most, mikor a leginkább boldognak kell lenniük. Meg is van rá az okuk. nem a halál ideje ez. Learon általában is a legjobban feltételezi az emberekről és bármely más lényről is, de Khorsas annyira békés szerzetnek tűnik számára, hogy el sem tudja képzelni a rosszat. Aki tegnap olyan nyugodtan simogatta a kecskét a hasán, az nem lehet rossz ember. Amikor szépen megállnak, kéz a kézben ott a puszta közepén, egy kicsit Learonnak is hevesebben ver a szíve. Ez most nem az a bohókás csókolózás lesz, mint ami tegnap volt. Úgy érzi, hogy ennek sokkal nagyobb súlya van, mint az egész aktusnak, ami előző nap lezajlott. Látja a lány zavarát, és tudja, hogy mit kezdjen vele. Keze finoman végigsimít a lány orcáján, majd úgy, hogy kezük ottmarad, ér ajkaival a lányéhoz a bólintás után. Most senki nem róhatja fel a tettét, hiszen megkérdezte előtte és most mind a ketten teljesen tiszták. ha az első apró csók nem ütközik akadályba, akkor sokkal szenvedélyesebben ostromolja Khorsas ajkait. Kezével pedig a lány tarkójára vándorol, míg a másikban továbbra is fogja a másik tenyerét.*
*nem egészen érti mire is gondol a lány, de jobb inkább annyiban hagyni a dolgot, mint belemélyedni egy esetlegesen szomorú témába most, mikor a leginkább boldognak kell lenniük. Meg is van rá az okuk. nem a halál ideje ez. Learon általában is a legjobban feltételezi az emberekről és bármely más lényről is, de Khorsas annyira békés szerzetnek tűnik számára, hogy el sem tudja képzelni a rosszat. Aki tegnap olyan nyugodtan simogatta a kecskét a hasán, az nem lehet rossz ember. Amikor szépen megállnak, kéz a kézben ott a puszta közepén, egy kicsit Learonnak is hevesebben ver a szíve. Ez most nem az a bohókás csókolózás lesz, mint ami tegnap volt. Úgy érzi, hogy ennek sokkal nagyobb súlya van, mint az egész aktusnak, ami előző nap lezajlott. Látja a lány zavarát, és tudja, hogy mit kezdjen vele. Keze finoman végigsimít a lány orcáján, majd úgy, hogy kezük ottmarad, ér ajkaival a lányéhoz a bólintás után. Most senki nem róhatja fel a tettét, hiszen megkérdezte előtte és most mind a ketten teljesen tiszták. ha az első apró csók nem ütközik akadályba, akkor sokkal szenvedélyesebben ostromolja Khorsas ajkait. Kezével pedig a lány tarkójára vándorol, míg a másikban továbbra is fogja a másik tenyerét.*
1655. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-03 19:56:58
Üzenet elküldve: 2017-04-03 19:56:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Meg vannak a módszereink. *Mosolyog a mondata végén. Khrosas nem tudja mikért, vagy kikért áldozná életét, még nem biztos benne, hogy lenne e bármi is, eszme, család, társak, barátok, egy nyáj kecske… Neki nem nagyon adatnak meg ezek, de nem is bánja egyelőre. Úgy gondolja, hogy ha eljön az ideje az áldozat tételnek, akkor tudni fogja. Addig pedig kár szajkózni, ha nem gondolja úgy sem komolyan.
Khrosas szerint a saját gyerekének és szeretett állatainak trágyájában kotorni valóban nem borzasztó, de amikor idegen számára mindennemű dolog, akkor nem olyan kellemes. Bár megszokható.*
- Jól hangzik. *Mosolyodik el azon, hogy a férfi nem nézne ki belőle semmi rosszat. Akkor valamit jól csinál. Elvégre a gyilkos, ki társait öli halomra is ártatlannak látszik, mikor egy halom állattal van körül véve, s róluk szeretettel gondoskodik. Azért mert ki nem állhatja a felsőbbrendűek viselkedését, még szeretheti a magányt és a természet nyugalmát. Különbség az, hogy nem feltétlenül muszáj vérengzőnek lenni.*
- Örülök, hogy tetszett… *Teszi hozzá a bókok témáján. Legalább van valami, pozitív is, amit Khrosas fel tud mutatni. Megfékezi a lépteit, amikor Learon közelebb jön, hogy másik kezét is elbitorolja. Szemeit nem tudja hova irányítsa, így egy idő után meg állapodnak azok a férfi tekintetében. Bután érzi magát.*
- Hát én… én… *Nem tudja, mit mondjon a zavartól, úgyhogy csak becsukja a száját és bólint, lassan egy rövidet. Pontosan nem tudja, mitől van ennyire zavarban, és ez a legrosszabb. Ez termeli további kínosságát is, még átgondolni sem tudja a dolgot, kimondani meg végképp.*
- Meg vannak a módszereink. *Mosolyog a mondata végén. Khrosas nem tudja mikért, vagy kikért áldozná életét, még nem biztos benne, hogy lenne e bármi is, eszme, család, társak, barátok, egy nyáj kecske… Neki nem nagyon adatnak meg ezek, de nem is bánja egyelőre. Úgy gondolja, hogy ha eljön az ideje az áldozat tételnek, akkor tudni fogja. Addig pedig kár szajkózni, ha nem gondolja úgy sem komolyan.
Khrosas szerint a saját gyerekének és szeretett állatainak trágyájában kotorni valóban nem borzasztó, de amikor idegen számára mindennemű dolog, akkor nem olyan kellemes. Bár megszokható.*
- Jól hangzik. *Mosolyodik el azon, hogy a férfi nem nézne ki belőle semmi rosszat. Akkor valamit jól csinál. Elvégre a gyilkos, ki társait öli halomra is ártatlannak látszik, mikor egy halom állattal van körül véve, s róluk szeretettel gondoskodik. Azért mert ki nem állhatja a felsőbbrendűek viselkedését, még szeretheti a magányt és a természet nyugalmát. Különbség az, hogy nem feltétlenül muszáj vérengzőnek lenni.*
- Örülök, hogy tetszett… *Teszi hozzá a bókok témáján. Legalább van valami, pozitív is, amit Khrosas fel tud mutatni. Megfékezi a lépteit, amikor Learon közelebb jön, hogy másik kezét is elbitorolja. Szemeit nem tudja hova irányítsa, így egy idő után meg állapodnak azok a férfi tekintetében. Bután érzi magát.*
- Hát én… én… *Nem tudja, mit mondjon a zavartól, úgyhogy csak becsukja a száját és bólint, lassan egy rövidet. Pontosan nem tudja, mitől van ennyire zavarban, és ez a legrosszabb. Ez termeli további kínosságát is, még átgondolni sem tudja a dolgot, kimondani meg végképp.*
1654. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-03 19:56:36
Üzenet elküldve: 2017-04-03 19:56:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elhagyatottan//
*A kisbabák mindennapos rendje szerint sír fel, majd alszik el bizonyos időközönként, így nézve mondhatni, hogy a körülményekhez képest nyugodtan viseli ő is az utat.
Az egészet csupán annyi „fűszerezi” meg - amit igazán észre sem venni -, hogy gyakran elkeseredik, amennyire csak nyugtatótól is tompított fejletlen szellemi képességei mellett ez várható. Annyit mindenképpen felfog, hogy megint egy idegennel vannak, és most még a pót-anyukájuk is itt hagyta őket, vagyis jelenleg úgy tűnik, ez a valaki lett az új pót-anyjuk, hisz most már ő jön, ha hívják. Kezdi azt gondolni, hogy ez a világ rendje, hogy mindig másvalaki vigyáz rájuk, és ehhez jobb lesz, ha hozzászokik… De azért picit elszontyolodik, amennyire felfogja a helyzetet, mert így nincs meg az a biztonságérzete, hiányzik az az állandóság, hogy valakihez kötődhessen, valakit megszokhasson biztos pontnak az életében. Hiányzik az, akiben bízhatna, hogy biztosan mindig jön és segít, és meg is szeretgeti őt. Hiányzik anya…
Ám mégis van itt valaki, aki még sosem hagyta el hosszabb időre. A testvére közelsége, ölelése, még ismerős ordítása is vigasztalja valamennyire, hisz még sincs teljesen egyedül a sok idegen között.
A hosszú úttól, ringatózástól, napsütéstől, széltől… minden őt ért hatástól nagyon el van fáradva. Mégis mikor belépnek a zárt térbe, még így, benyugtatózva is kicsit megélénkül a figyelme, hisz érzi, hogy most megérkeztek valahova, vagyis valami változás fog történni.
Tágra nyílt szemekkel figyel, és nem is kell sokat várnia, hogy történjen valami: elveszik mellőle a testvérét.
Görbül a pici szája, de most még megnyugtatja magát. Hallgatózik. Azt megszokta már, hogy Zakt'ar sokat sír, és hogy ez nem mindig jelent rosszat, úgyhogy még emiatt sem társul be hozzá kórustagnak. Azonban mikor meghallja már azt a keserves sírást, amit a fájdalom vált ki testvéréből, megérzi, hogy baj van, és megijed.*
~Anyaaaa!~ *üvölt fel, majd egy pillanatra elhallgat, mikor bátyja visszakerül mellé, ám mivel rögtön utána őt emelik föl, s még valami hűvös, kemény felületre is fektetik, ráadásul levetkőztetik, az első meglepetés után kétségbeesetten fölsír, hogy még a feje is belevörösödik.*
~Ez rossz. Hagyjáááál!~ *de hiába sír, a tortúra folytatódik. Végül már akkor csillapodik, vagyis inkább föladja, mikor az érdes férfikéz megragadja a vállát és az oldalára fordítja. Már-már tudja, hogy mi fog történni, és hogy az fájni fog, így hallgatása inkább a mélyebb kétségbeesést jelzi most, semmint a nyugalmat.
Aztán érkezik a tű és vele a fájdalom, amitől újra kitör belőle a sírás, és egészen addig ordít is, amíg nem lesz annyira rosszul, hogy gondot jelentsen a mélyebb légvétel. Akkor nyöszörgéssé halkul újra a sírása, de ez az erőtlen, kedvetlen, mégis tartós nyűglődés csak még jobban jelzi, hogy valami nagyon nincs rendben vele…*
*A kisbabák mindennapos rendje szerint sír fel, majd alszik el bizonyos időközönként, így nézve mondhatni, hogy a körülményekhez képest nyugodtan viseli ő is az utat.
Az egészet csupán annyi „fűszerezi” meg - amit igazán észre sem venni -, hogy gyakran elkeseredik, amennyire csak nyugtatótól is tompított fejletlen szellemi képességei mellett ez várható. Annyit mindenképpen felfog, hogy megint egy idegennel vannak, és most még a pót-anyukájuk is itt hagyta őket, vagyis jelenleg úgy tűnik, ez a valaki lett az új pót-anyjuk, hisz most már ő jön, ha hívják. Kezdi azt gondolni, hogy ez a világ rendje, hogy mindig másvalaki vigyáz rájuk, és ehhez jobb lesz, ha hozzászokik… De azért picit elszontyolodik, amennyire felfogja a helyzetet, mert így nincs meg az a biztonságérzete, hiányzik az az állandóság, hogy valakihez kötődhessen, valakit megszokhasson biztos pontnak az életében. Hiányzik az, akiben bízhatna, hogy biztosan mindig jön és segít, és meg is szeretgeti őt. Hiányzik anya…
Ám mégis van itt valaki, aki még sosem hagyta el hosszabb időre. A testvére közelsége, ölelése, még ismerős ordítása is vigasztalja valamennyire, hisz még sincs teljesen egyedül a sok idegen között.
A hosszú úttól, ringatózástól, napsütéstől, széltől… minden őt ért hatástól nagyon el van fáradva. Mégis mikor belépnek a zárt térbe, még így, benyugtatózva is kicsit megélénkül a figyelme, hisz érzi, hogy most megérkeztek valahova, vagyis valami változás fog történni.
Tágra nyílt szemekkel figyel, és nem is kell sokat várnia, hogy történjen valami: elveszik mellőle a testvérét.
Görbül a pici szája, de most még megnyugtatja magát. Hallgatózik. Azt megszokta már, hogy Zakt'ar sokat sír, és hogy ez nem mindig jelent rosszat, úgyhogy még emiatt sem társul be hozzá kórustagnak. Azonban mikor meghallja már azt a keserves sírást, amit a fájdalom vált ki testvéréből, megérzi, hogy baj van, és megijed.*
~Anyaaaa!~ *üvölt fel, majd egy pillanatra elhallgat, mikor bátyja visszakerül mellé, ám mivel rögtön utána őt emelik föl, s még valami hűvös, kemény felületre is fektetik, ráadásul levetkőztetik, az első meglepetés után kétségbeesetten fölsír, hogy még a feje is belevörösödik.*
~Ez rossz. Hagyjáááál!~ *de hiába sír, a tortúra folytatódik. Végül már akkor csillapodik, vagyis inkább föladja, mikor az érdes férfikéz megragadja a vállát és az oldalára fordítja. Már-már tudja, hogy mi fog történni, és hogy az fájni fog, így hallgatása inkább a mélyebb kétségbeesést jelzi most, semmint a nyugalmat.
Aztán érkezik a tű és vele a fájdalom, amitől újra kitör belőle a sírás, és egészen addig ordít is, amíg nem lesz annyira rosszul, hogy gondot jelentsen a mélyebb légvétel. Akkor nyöszörgéssé halkul újra a sírása, de ez az erőtlen, kedvetlen, mégis tartós nyűglődés csak még jobban jelzi, hogy valami nagyon nincs rendben vele…*
1653. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-03 19:33:14
Üzenet elküldve: 2017-04-03 19:33:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Az biztos, hogy néha nem könnyű, de van akikért örömmel dobnám oda az életemet. *Itt elsősorban kecskéire utal. Egyébként Learon el tudná képzelni a lányt Kalácsfalva gyógyítójaként. Amúgy, fekáliában kotorászni nem olyan hű de borzasztó dolog, ahogy sokan képelik. A legtöbb anya és szinte az összes állattal foglalkozó ember ezt teszi elég hosszú ideig. Előbbi a pelenkázás, a másik meg a trágyázás művelete, amit Learon már egészen megszokott.*
-Áh, nem ilyesmire gondoltam. Igazából, nem is tudnék rólad rosszat elképzelni, ha már itt tartunk! *A szárnyakat meg mondta, hogy a nagyanyjától vannak, ezek szerint nem ő csonkította meg a kis lényeket érte. Az már más kérdés, hogy az anyónak honnan van ilyesmije... Persze a mákgubónak sem örülne a férfi, ha tudna ilyesmiről, de ez szerencsére elhallgatott információ marad. Nos, az, hogy Learon zavarba jött, még nem jelenti azt, hogy nem tudja mit tesz. Csak kissé meglepődött egy ilyen kaliberű bóktól, ami teli találat volt.*
-Pedig nem mondták! te vagy az első, aki ilyen szépet mondott! *Lehet, hogy külső szemlélőnek ez nem is lenne bók, de Learon sem teljesen egészséges szellemileg, így nála ilyesmi a túl szép, hogy igaz legyen, kategóriába esik.*
-Köszönöm! *Vigyorog rá a lányra, és szabad kezével megfogja a lány arcot takaró kezét, hogy finoman elhúzhassa azt a pofiról.*
-Szabad? *Utal teljesen egyértelműen a csókra.*
-Az biztos, hogy néha nem könnyű, de van akikért örömmel dobnám oda az életemet. *Itt elsősorban kecskéire utal. Egyébként Learon el tudná képzelni a lányt Kalácsfalva gyógyítójaként. Amúgy, fekáliában kotorászni nem olyan hű de borzasztó dolog, ahogy sokan képelik. A legtöbb anya és szinte az összes állattal foglalkozó ember ezt teszi elég hosszú ideig. Előbbi a pelenkázás, a másik meg a trágyázás művelete, amit Learon már egészen megszokott.*
-Áh, nem ilyesmire gondoltam. Igazából, nem is tudnék rólad rosszat elképzelni, ha már itt tartunk! *A szárnyakat meg mondta, hogy a nagyanyjától vannak, ezek szerint nem ő csonkította meg a kis lényeket érte. Az már más kérdés, hogy az anyónak honnan van ilyesmije... Persze a mákgubónak sem örülne a férfi, ha tudna ilyesmiről, de ez szerencsére elhallgatott információ marad. Nos, az, hogy Learon zavarba jött, még nem jelenti azt, hogy nem tudja mit tesz. Csak kissé meglepődött egy ilyen kaliberű bóktól, ami teli találat volt.*
-Pedig nem mondták! te vagy az első, aki ilyen szépet mondott! *Lehet, hogy külső szemlélőnek ez nem is lenne bók, de Learon sem teljesen egészséges szellemileg, így nála ilyesmi a túl szép, hogy igaz legyen, kategóriába esik.*
-Köszönöm! *Vigyorog rá a lányra, és szabad kezével megfogja a lány arcot takaró kezét, hogy finoman elhúzhassa azt a pofiról.*
-Szabad? *Utal teljesen egyértelműen a csókra.*
1652. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-03 19:16:27
Üzenet elküldve: 2017-04-03 19:16:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Tény. *Helyesel kurtán.* Kell egy kis motiváció, hogy kész legyek életemet áldozni másokért. *Utal ezzel arra, hogy ha a kunyhója felépülne Kalácsfalva erdejének belsejében, akkor mindent megtudjon tenni, ha segíteni akar a népnek. Most nagyon kecsegtető az elképzelése, kever néhány löttyöt, pár balzsamot, főzeteket, párlatokat és uccu neki. Valójában elképzelte azt is, hogyha ő lesz ott a helyi banya, vagy gyógyító, ahogy jobb helyeken illetik, akkor sebeket kell tisztítania, gennyet kinyomkodnia és hasmenést megszüntetnie. Nem túl kecsegtető két kézzel a fekáliában kotorászni, ha - ne adja a sors - egy lóhoz is őt hívják ki, hogy megnézze, miért fáj a hasa.*
- Szörnyűt? Oh, nem. Nem eszek tündéreket, ha erre célzol. *Emeli fel fél szemöldökét, mert gyanakszik, hogy a tündér szárnyak történetbe hozása nem volt valami pozitív dolog.*
- Nem tettem semmi rosszat. Már egy jó ideje. *Talán a legrosszabb dolog, amit feltud idézni a mákgubókból való folyadék kinyerése lehetett még századokkal ezelőtt. Legalábbis olyan rég múltnak tűnik. Azzal üzérkedni nem volt egy életbiztosítás. Ha függenek rajta használóik, akkor mindent megadnak, hogy megkapják. Khrosas csak abban érzi magát bűnösnek, hogy látta, végignézte hogyan teszik tönkre magukat a használóik és nem erőltette meg magát, hogy segítsen rajtuk. Ez viszont régen volt, kár ezen gondolkodni.
A bókja úgy tűnik, hogy elég erős volt ahhoz, hogy Learont zavarba ejtse, Khrosas is meglepődik a dolgon. Már a kérdésre felelne is egy hasonló hebegő, határozatlan valamit, de mire kimondaná mit is akarna kihozni a férfi újra visszavedlik önbizalomtól túltengő Learonná, akit már megismer.*
- Ehehe… *Nevet lányos zavarában, közben ő saját bundáját túrja tarkóján, hogy lekösse valamivel magát.* Hát én… nem tudtam, hogy nem mondták még. *Verni kezd a szíve kicsit gyorsabban, mert nem készült fel erre.*
- Pedig… pedig hát… a vak is látja, hogy igazam van. *A csók említésére tényleg nem tudja mit válaszoljon, nem is biztos benne, hogy tud válaszolni valamit. Elpirul ismét, tarkójáról keze az arcára vándorol, hogy elfedje annak vörös mivoltát.*
- Tény. *Helyesel kurtán.* Kell egy kis motiváció, hogy kész legyek életemet áldozni másokért. *Utal ezzel arra, hogy ha a kunyhója felépülne Kalácsfalva erdejének belsejében, akkor mindent megtudjon tenni, ha segíteni akar a népnek. Most nagyon kecsegtető az elképzelése, kever néhány löttyöt, pár balzsamot, főzeteket, párlatokat és uccu neki. Valójában elképzelte azt is, hogyha ő lesz ott a helyi banya, vagy gyógyító, ahogy jobb helyeken illetik, akkor sebeket kell tisztítania, gennyet kinyomkodnia és hasmenést megszüntetnie. Nem túl kecsegtető két kézzel a fekáliában kotorászni, ha - ne adja a sors - egy lóhoz is őt hívják ki, hogy megnézze, miért fáj a hasa.*
- Szörnyűt? Oh, nem. Nem eszek tündéreket, ha erre célzol. *Emeli fel fél szemöldökét, mert gyanakszik, hogy a tündér szárnyak történetbe hozása nem volt valami pozitív dolog.*
- Nem tettem semmi rosszat. Már egy jó ideje. *Talán a legrosszabb dolog, amit feltud idézni a mákgubókból való folyadék kinyerése lehetett még századokkal ezelőtt. Legalábbis olyan rég múltnak tűnik. Azzal üzérkedni nem volt egy életbiztosítás. Ha függenek rajta használóik, akkor mindent megadnak, hogy megkapják. Khrosas csak abban érzi magát bűnösnek, hogy látta, végignézte hogyan teszik tönkre magukat a használóik és nem erőltette meg magát, hogy segítsen rajtuk. Ez viszont régen volt, kár ezen gondolkodni.
A bókja úgy tűnik, hogy elég erős volt ahhoz, hogy Learont zavarba ejtse, Khrosas is meglepődik a dolgon. Már a kérdésre felelne is egy hasonló hebegő, határozatlan valamit, de mire kimondaná mit is akarna kihozni a férfi újra visszavedlik önbizalomtól túltengő Learonná, akit már megismer.*
- Ehehe… *Nevet lányos zavarában, közben ő saját bundáját túrja tarkóján, hogy lekösse valamivel magát.* Hát én… nem tudtam, hogy nem mondták még. *Verni kezd a szíve kicsit gyorsabban, mert nem készült fel erre.*
- Pedig… pedig hát… a vak is látja, hogy igazam van. *A csók említésére tényleg nem tudja mit válaszoljon, nem is biztos benne, hogy tud válaszolni valamit. Elpirul ismét, tarkójáról keze az arcára vándorol, hogy elfedje annak vörös mivoltát.*
1651. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-03 18:55:36
Üzenet elküldve: 2017-04-03 18:55:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Elgondolkodik a lány válaszán. Nem ilyen adósságra számított mikor szóba kerül a dolog, de ez olyasmi, amit legalább könnyű visszafizetni.*
-Nem feltétlenül kell egyensúlyban lennie. Én szerintem több jót teszek, mint rosszat. Azt hiszem... *Így hirtelen nem is tudna rosszat mondani. Tudatosan csak ritkán tesz rosszat, de akkor sem olyan nagyon szörnyűségeket.*
-Szóval, te valami szörnyű dolgot tettél? *Nem bíráskodó a hangja, hanem inkább amolyan "Mondd el, hátha tudok segíteni!" Persze nem erőszakoskodik. tudja, hogy ilyesmikről nehéz beszélni. Egyáltalán nem érdekli Teysus és az összes többi isten sem ebben a beszélgetésben. Tartja annyira intelligensnek a lányt, hogy nem hiszi ezeket az entitásokat istennek. Meg úgy egyébként is, aki hívő az mindig nagy mellveréssel mondja a magáét, mint mondjuk Lorew, akivel másról sem beszéltek szinte csak a félistenéről, akibe belezúgott. A bókra amit kap, egészen belezavarodik. Még talán egy kis vörösség is kerül az arcára, és szabad kezének ujjai beletúrnak a mellette bandukoló kecske bundájába.*
-Azt mondod? *Mondja először hebegve, de aztán gyorsan kihúzza magát és határozottan folytatja.*
-Nos, nagyon köszönöm! Talán életemben ekkora bókot még nem kaptam! *Fordul a lány felé.*
-Ha nem félnék attól, hogy megijesztelek vele, most megcsókolnálak! *Vigyorog a lányra.*
*Elgondolkodik a lány válaszán. Nem ilyen adósságra számított mikor szóba kerül a dolog, de ez olyasmi, amit legalább könnyű visszafizetni.*
-Nem feltétlenül kell egyensúlyban lennie. Én szerintem több jót teszek, mint rosszat. Azt hiszem... *Így hirtelen nem is tudna rosszat mondani. Tudatosan csak ritkán tesz rosszat, de akkor sem olyan nagyon szörnyűségeket.*
-Szóval, te valami szörnyű dolgot tettél? *Nem bíráskodó a hangja, hanem inkább amolyan "Mondd el, hátha tudok segíteni!" Persze nem erőszakoskodik. tudja, hogy ilyesmikről nehéz beszélni. Egyáltalán nem érdekli Teysus és az összes többi isten sem ebben a beszélgetésben. Tartja annyira intelligensnek a lányt, hogy nem hiszi ezeket az entitásokat istennek. Meg úgy egyébként is, aki hívő az mindig nagy mellveréssel mondja a magáét, mint mondjuk Lorew, akivel másról sem beszéltek szinte csak a félistenéről, akibe belezúgott. A bókra amit kap, egészen belezavarodik. Még talán egy kis vörösség is kerül az arcára, és szabad kezének ujjai beletúrnak a mellette bandukoló kecske bundájába.*
-Azt mondod? *Mondja először hebegve, de aztán gyorsan kihúzza magát és határozottan folytatja.*
-Nos, nagyon köszönöm! Talán életemben ekkora bókot még nem kaptam! *Fordul a lány felé.*
-Ha nem félnék attól, hogy megijesztelek vele, most megcsókolnálak! *Vigyorog a lányra.*
1650. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-03 18:42:37
Üzenet elküldve: 2017-04-03 18:42:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Igen. A sors megbüntet minket, ha nem úgy cselekszünk, ahogy azt kellene. *Válaszolja az adósságainak említésére. Nem anyagi adósságra gondol, hanem olyanra, amivel kiválthatja szellemét és ép eszét a lelkiismeret-furdalás tüskés bozótjából.*
- Teszel egy rossz dolgot és egy nagyon nemes cselekedettel váltod meg. Egyensúlyban kell lennie az életnek. *Persze nem kell. Semmit sem kell, csupán Khrosas gondolkodik így - mint egy Teysus hívő, azok alapján, amiket hall manapság az emberektől. Reméli, nem tűnik fel Learonnak, mert - habár a nézetei meg vannak - nem akarja, hogy azt higgyék, az ő tanait prédikálja. Tesz ő magasról arra, hogy milyen entitások képesek bele avatkozni a mindennapjaiba. Addig legalábbis, amíg valamelyikük az életét nem fenyegeti. Nagy háború idején jó a győztes oldalon állni. Persze ezt sem vallaná meg semmiért cserébe. Ezzel gyorsan elvágná magát, ha hűségről van szó.*
- Öhm… *Kerül is zavarba rögtön, ahogy megint bókot hall az embertől. Nem tudja mi lenne erre a jó válasz. Megköszönni még egyszer nem akarja, fölösleges és sejti, hogy kicsit idegesítő is. Egy percig nem is tud mit mondani.*
- Te meg jól nézel ki a kecskéiddel… *Vicceli el végül a dolgot. Igaz, ami igaz a kecskék sokat dobnak a vonzerőn. Bár Khrosasnak nem egy nyájtól olvad meg a szíve és remegnek a térdei, el kell ismernie, hogy az, aki szereti az állatokat, rossz ember nem lehet.*
- Igen. A sors megbüntet minket, ha nem úgy cselekszünk, ahogy azt kellene. *Válaszolja az adósságainak említésére. Nem anyagi adósságra gondol, hanem olyanra, amivel kiválthatja szellemét és ép eszét a lelkiismeret-furdalás tüskés bozótjából.*
- Teszel egy rossz dolgot és egy nagyon nemes cselekedettel váltod meg. Egyensúlyban kell lennie az életnek. *Persze nem kell. Semmit sem kell, csupán Khrosas gondolkodik így - mint egy Teysus hívő, azok alapján, amiket hall manapság az emberektől. Reméli, nem tűnik fel Learonnak, mert - habár a nézetei meg vannak - nem akarja, hogy azt higgyék, az ő tanait prédikálja. Tesz ő magasról arra, hogy milyen entitások képesek bele avatkozni a mindennapjaiba. Addig legalábbis, amíg valamelyikük az életét nem fenyegeti. Nagy háború idején jó a győztes oldalon állni. Persze ezt sem vallaná meg semmiért cserébe. Ezzel gyorsan elvágná magát, ha hűségről van szó.*
- Öhm… *Kerül is zavarba rögtön, ahogy megint bókot hall az embertől. Nem tudja mi lenne erre a jó válasz. Megköszönni még egyszer nem akarja, fölösleges és sejti, hogy kicsit idegesítő is. Egy percig nem is tud mit mondani.*
- Te meg jól nézel ki a kecskéiddel… *Vicceli el végül a dolgot. Igaz, ami igaz a kecskék sokat dobnak a vonzerőn. Bár Khrosasnak nem egy nyájtól olvad meg a szíve és remegnek a térdei, el kell ismernie, hogy az, aki szereti az állatokat, rossz ember nem lehet.*
1649. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-03 18:27:36
Üzenet elküldve: 2017-04-03 18:27:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Learonnak nincs tudomása a lány anyagai helyzetéről. A magáét ismeri. Tudja, hogy van földje, ahol parasztok várakoznak ara, hogy dolgozhassanak neki, és egész szép nyája, ami gyarapodni fog nemsokára. Már csak házat kell építenie és kész a gazdagság és a nyugalmas élet. Persze élmények tekintetében is túlnő az átlag pásztorokon. Kezdve azzal, hogy leszúrták, majd leütötték és elrabolták, át azon, hogy egy barbár törzsnél él, végezetül azzal, hogy találkozott egy félistennel aki mágiát és épséges kart adott neki. Közben pedig egyéb kisebb ügyekkel, amikre már nem is teljesen emlékszik, meg a sok szerelemmel ami még mindig ott él benne.*
-Hogy adósság? *A Sajt-mester nem igazán érti miről van szó, ahogy azt sem realizálja, hogy erről nem biztos, hogy kéne kérdeznie. Ahogy tekintetük összeér, érzi, hogy az a nagy fal ledőlni látszik, amit reggel óta folyamatosan ostrom alatt tart. A gyanakvás fala, és a bizalmatlanságé. Learonra bármit mondhatnak az emberek, de azt nem, hogy szomorúak mellette a népek, hiszen ő mindent megtesz, hogy az emberek és állatok kissé jobban érezzék magukat, mint általában.*
-Örülök, hogy már jobban vagy, mint mikor felkeltünk! Tudod, sokkal aranyosabb vagy, mikor mosolyogsz!
*Learonnak nincs tudomása a lány anyagai helyzetéről. A magáét ismeri. Tudja, hogy van földje, ahol parasztok várakoznak ara, hogy dolgozhassanak neki, és egész szép nyája, ami gyarapodni fog nemsokára. Már csak házat kell építenie és kész a gazdagság és a nyugalmas élet. Persze élmények tekintetében is túlnő az átlag pásztorokon. Kezdve azzal, hogy leszúrták, majd leütötték és elrabolták, át azon, hogy egy barbár törzsnél él, végezetül azzal, hogy találkozott egy félistennel aki mágiát és épséges kart adott neki. Közben pedig egyéb kisebb ügyekkel, amikre már nem is teljesen emlékszik, meg a sok szerelemmel ami még mindig ott él benne.*
-Hogy adósság? *A Sajt-mester nem igazán érti miről van szó, ahogy azt sem realizálja, hogy erről nem biztos, hogy kéne kérdeznie. Ahogy tekintetük összeér, érzi, hogy az a nagy fal ledőlni látszik, amit reggel óta folyamatosan ostrom alatt tart. A gyanakvás fala, és a bizalmatlanságé. Learonra bármit mondhatnak az emberek, de azt nem, hogy szomorúak mellette a népek, hiszen ő mindent megtesz, hogy az emberek és állatok kissé jobban érezzék magukat, mint általában.*
-Örülök, hogy már jobban vagy, mint mikor felkeltünk! Tudod, sokkal aranyosabb vagy, mikor mosolyogsz!
1648. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-03 17:20:10
Üzenet elküldve: 2017-04-03 17:20:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Elmosolyodik a buta helyzeten, amit - látszólag - mindketten csak elviccelnek. Khrosas tudja magáról, hogy szinte nincstelen. Sem utódja, sem boldog őse, sem rokona, sem ismerőse, ahogy szokták mondani. Nincs otthona, nincsenek kecskéi, csak egy iszáknyi kacat és a koponya a vállán. Mégsem érzi magát földönfutónak. Gazdagabbnak tekinti életét, mint azt sokan mondani tudják, magukéról. Legalább ezzel megoldódott a lányban a feszültség köteléke, ami úgy szorult a szívére, mint sonkára a madzag.*
- Fizetek, amíg élek. *Vonja meg a vállát.* Még van adósságom, amit törlesztenem kell. *Mosolyogva mondja, de hangján érezni, hogy elréved. Gyorsan igyekszik ezt elhessenteni egy másik napra. Nem akarja elrontani az egyetlen alkalmat, amikor nem izzadó tenyérrel és remegő hangszálakkal kell beszélnie Learonnal. Leszámítva a növényekről alkotott szakértelmét. Ugyebár.
Más irányba kanyarodik a beszélgetés és Khrosas most ébred rá, hogy mennyi mindenről lehet diskurálni ennyi idő alatt. Ez a téma ugyan nem a kedvence, tehát ebbe nem is tud magasröptű eszme futtatásokat belefűzni, azért megteszi, amire képes.*
- No, igen… Nem szabad mindent komolyan venni. *Ismétli meg a férfi néhány szavát. Mást nem is tud tenni, mint felnézni a pásztorra és felvenni annak vigyorát, egy szelídebb mosoly formájában. Gondolatainak nem tud más módon hangot adni, mivel nagyon nincsenek is gondolatai, vagy nem akarja, hogy legyenek. A férfi tekintetét igyekszik állni, egy kicsit talán meg is nyugtatja az a nézés és a szinte folyamatos jókedv.*
*Elmosolyodik a buta helyzeten, amit - látszólag - mindketten csak elviccelnek. Khrosas tudja magáról, hogy szinte nincstelen. Sem utódja, sem boldog őse, sem rokona, sem ismerőse, ahogy szokták mondani. Nincs otthona, nincsenek kecskéi, csak egy iszáknyi kacat és a koponya a vállán. Mégsem érzi magát földönfutónak. Gazdagabbnak tekinti életét, mint azt sokan mondani tudják, magukéról. Legalább ezzel megoldódott a lányban a feszültség köteléke, ami úgy szorult a szívére, mint sonkára a madzag.*
- Fizetek, amíg élek. *Vonja meg a vállát.* Még van adósságom, amit törlesztenem kell. *Mosolyogva mondja, de hangján érezni, hogy elréved. Gyorsan igyekszik ezt elhessenteni egy másik napra. Nem akarja elrontani az egyetlen alkalmat, amikor nem izzadó tenyérrel és remegő hangszálakkal kell beszélnie Learonnal. Leszámítva a növényekről alkotott szakértelmét. Ugyebár.
Más irányba kanyarodik a beszélgetés és Khrosas most ébred rá, hogy mennyi mindenről lehet diskurálni ennyi idő alatt. Ez a téma ugyan nem a kedvence, tehát ebbe nem is tud magasröptű eszme futtatásokat belefűzni, azért megteszi, amire képes.*
- No, igen… Nem szabad mindent komolyan venni. *Ismétli meg a férfi néhány szavát. Mást nem is tud tenni, mint felnézni a pásztorra és felvenni annak vigyorát, egy szelídebb mosoly formájában. Gondolatainak nem tud más módon hangot adni, mivel nagyon nincsenek is gondolatai, vagy nem akarja, hogy legyenek. A férfi tekintetét igyekszik állni, egy kicsit talán meg is nyugtatja az a nézés és a szinte folyamatos jókedv.*
1647. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-03 17:01:31
Üzenet elküldve: 2017-04-03 17:01:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Úgy tűnik félre lett értve, ezért rögtön megpróbálja kimagyarázni a helyzetet.*
-A pipát egyszerűen csak nem szeretem, ezért kellett a papír! *Nem a jómódúságon van itt a hangsúly. Meg eleve egy arannyal és kövekkel futtatott pipa sokkal inkább a gazdagság jele lehetne, de ugye ilyesmije nincs a férfiak.*
-Ohh, dehogy! Mondtam én ilyet? *Húzza fel ő is a szemöldökét és megjátssza, mintha ő is sértett lenne.*
-csak arra gondoltam, hogy mivel én szeretném elolvasni a könyvedet, az én hóbortom miatt ne te fizess! *A végére azért a komoly arcot felváltja a már megszokott mosoly. Egyébként a gazdagság kihangsúlyozása a szegény parasztlányoknál mindig nagy csáberővel szokott bírni. A gazdagoknál pedig kötelező, hogy ne koszos paraszt legyen az ember, hanem valami jómódú nagygazda. Jelenleg ugyan csak papíron van földje és még nem vetett bele egy magot se, de azért vannak tartalékai. Természetesen minden ember megvásárolható és ez adja a dolog lényegét. gyakorlatilag csak így fejlődik az orvostudomány. Mindig másokon kell kísérletezni. Ez a világ rendje.*
-Ahogy mondod. A lényeg az, hogy ne oktalanul haljon meg senki. *Ezzel ő is zárja a témát, mert nincs hozzáfűzni valója.*
-A lényeg annyi, hogy nem szabad mindent komolyan venni! Szerintem egyébként füvek sem mindig kellenek, hogy jól érezzük magunkat! *vegye ezt annak a lány aminek szeretné. Akár felhívásnak egy újabb keringőre akár csak egy jó tanácsnak. Ahogy tetszik.*
-Örülök, hogy ebben egyetértünk! *Vigyorog a lányra, miközben keresi tekintetét.*
*Úgy tűnik félre lett értve, ezért rögtön megpróbálja kimagyarázni a helyzetet.*
-A pipát egyszerűen csak nem szeretem, ezért kellett a papír! *Nem a jómódúságon van itt a hangsúly. Meg eleve egy arannyal és kövekkel futtatott pipa sokkal inkább a gazdagság jele lehetne, de ugye ilyesmije nincs a férfiak.*
-Ohh, dehogy! Mondtam én ilyet? *Húzza fel ő is a szemöldökét és megjátssza, mintha ő is sértett lenne.*
-csak arra gondoltam, hogy mivel én szeretném elolvasni a könyvedet, az én hóbortom miatt ne te fizess! *A végére azért a komoly arcot felváltja a már megszokott mosoly. Egyébként a gazdagság kihangsúlyozása a szegény parasztlányoknál mindig nagy csáberővel szokott bírni. A gazdagoknál pedig kötelező, hogy ne koszos paraszt legyen az ember, hanem valami jómódú nagygazda. Jelenleg ugyan csak papíron van földje és még nem vetett bele egy magot se, de azért vannak tartalékai. Természetesen minden ember megvásárolható és ez adja a dolog lényegét. gyakorlatilag csak így fejlődik az orvostudomány. Mindig másokon kell kísérletezni. Ez a világ rendje.*
-Ahogy mondod. A lényeg az, hogy ne oktalanul haljon meg senki. *Ezzel ő is zárja a témát, mert nincs hozzáfűzni valója.*
-A lényeg annyi, hogy nem szabad mindent komolyan venni! Szerintem egyébként füvek sem mindig kellenek, hogy jól érezzük magunkat! *vegye ezt annak a lány aminek szeretné. Akár felhívásnak egy újabb keringőre akár csak egy jó tanácsnak. Ahogy tetszik.*
-Örülök, hogy ebben egyetértünk! *Vigyorog a lányra, miközben keresi tekintetét.*
1646. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-03 16:39:34
Üzenet elküldve: 2017-04-03 16:39:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Elhúzza a száját a felajánlkozásra. Egyik szemét hunyorítja, másikon pedig a szemöldökét futtatja fel.*
- Ohho... nem kell, hogy te fizesd, papírból füvet szívó barátom... *Huncutkodik kicsit az emberrel, nem bántásból, csak csipkelődik annak jó módúságán és pátyolgatja saját erszényét.*
- Földönfutónak nézek ki? *Húzza fel az orrát, sandítva Learonra. Ez a tekintet arról árulkodik, hogy jól meg kell gondolnia a férfinek mit válaszol. Amit lát abból egyértelmű lenne a válasz, szakadt nadrág, viseltes iszák, kopott bakancsok, boglyos haj... Ez utóbbi viszont nem éppen a szegénység jele. Mellesleg ebben a tekintetben nem csak hiúságában sértett nő jelenik meg, hiszen tudja, ő hogy nem egy nemesi vagyon birtokosa. Többé már ugyebár. Fogát kivillantva tesz egy kísérletet a félmosolyára. Khrosas nem tudja kiket csábított eddig el Learon, de ha eddigi nőinél a jómódúságának villogtatása és a cuncika bókok jöttek be, akkor van egy-két elképzelése. Különben sem érti mit akar ezekkel... elvégre azokon az eseteken már túl vannak, amihez szükségeltetne a csáberő. Még ha nem is szívesen gondolkodik rajta.*
- Lelke rajta. *Zárja le a gondolatait az orvosról és a mások kárára kísérletezőkről. Akkor sem tartja helyesnek akár milyen szemszögből nézi. Választás elé állítani egy tudatlant, aki aligha tudja mérlegelni a szerek hatását? Sehogy sem tetszik neki. Ha azt mondanák neki, hogy itt van egy fiola idd meg, kapsz százötveny aranyat, az még a legóvatosabb lelket is mebillenti. Ha százötven nem elég senkinek, akkor ajánl többet és többet, minden ember megvásárolható és ez Khrosas számára helytelen dolog.*
- Mindegy, végül is... mindenki úgy él és hal ahogy akar. *Nem akar vitatkozni ezen, ha már egyszer jó a kapcsolata egy olyan emberrel akivel szomszédságban fog élni. Ha szerencséje van. Erre a gondolatra el kell tűnődnie azon, amin tegnap este is. A mézesmadzag ott lebeg szeme előtt és rá akar kapni amíg nem késő. Eszébe jut a kunyhó, a falu és talán ha sikerülne megegyeznie a falubeliekkel, hogy a pénz kérdésér ki tudják zárni az egymás között létesítendő kapcsolatukból, akkor ő lenne a legboldogabb erdei boszorkány a világon.
A kettejük kapcsolatáról eső téma már nem fáj annyira a nősténynek, mint ahogy az az első pillanatokban, de még így is idegesen érinti.*
- Az emberből bizton... *Köhög egyet kettőt a mondat végén. Az elfnek más érzelmekkel dúsította feszültsége csapongó óceánját.*
- Azt hiszem semmi... *Ráncolja össze szemöldökét, mintha el se hinné, hogy kimond dolgokat. Hallkan esnek ki száján a szavak, és igyekszik is keveset törődni komolyságukkal. Elvégre az sem volt komoly, ami tegnap történt.*
*Elhúzza a száját a felajánlkozásra. Egyik szemét hunyorítja, másikon pedig a szemöldökét futtatja fel.*
- Ohho... nem kell, hogy te fizesd, papírból füvet szívó barátom... *Huncutkodik kicsit az emberrel, nem bántásból, csak csipkelődik annak jó módúságán és pátyolgatja saját erszényét.*
- Földönfutónak nézek ki? *Húzza fel az orrát, sandítva Learonra. Ez a tekintet arról árulkodik, hogy jól meg kell gondolnia a férfinek mit válaszol. Amit lát abból egyértelmű lenne a válasz, szakadt nadrág, viseltes iszák, kopott bakancsok, boglyos haj... Ez utóbbi viszont nem éppen a szegénység jele. Mellesleg ebben a tekintetben nem csak hiúságában sértett nő jelenik meg, hiszen tudja, ő hogy nem egy nemesi vagyon birtokosa. Többé már ugyebár. Fogát kivillantva tesz egy kísérletet a félmosolyára. Khrosas nem tudja kiket csábított eddig el Learon, de ha eddigi nőinél a jómódúságának villogtatása és a cuncika bókok jöttek be, akkor van egy-két elképzelése. Különben sem érti mit akar ezekkel... elvégre azokon az eseteken már túl vannak, amihez szükségeltetne a csáberő. Még ha nem is szívesen gondolkodik rajta.*
- Lelke rajta. *Zárja le a gondolatait az orvosról és a mások kárára kísérletezőkről. Akkor sem tartja helyesnek akár milyen szemszögből nézi. Választás elé állítani egy tudatlant, aki aligha tudja mérlegelni a szerek hatását? Sehogy sem tetszik neki. Ha azt mondanák neki, hogy itt van egy fiola idd meg, kapsz százötveny aranyat, az még a legóvatosabb lelket is mebillenti. Ha százötven nem elég senkinek, akkor ajánl többet és többet, minden ember megvásárolható és ez Khrosas számára helytelen dolog.*
- Mindegy, végül is... mindenki úgy él és hal ahogy akar. *Nem akar vitatkozni ezen, ha már egyszer jó a kapcsolata egy olyan emberrel akivel szomszédságban fog élni. Ha szerencséje van. Erre a gondolatra el kell tűnődnie azon, amin tegnap este is. A mézesmadzag ott lebeg szeme előtt és rá akar kapni amíg nem késő. Eszébe jut a kunyhó, a falu és talán ha sikerülne megegyeznie a falubeliekkel, hogy a pénz kérdésér ki tudják zárni az egymás között létesítendő kapcsolatukból, akkor ő lenne a legboldogabb erdei boszorkány a világon.
A kettejük kapcsolatáról eső téma már nem fáj annyira a nősténynek, mint ahogy az az első pillanatokban, de még így is idegesen érinti.*
- Az emberből bizton... *Köhög egyet kettőt a mondat végén. Az elfnek más érzelmekkel dúsította feszültsége csapongó óceánját.*
- Azt hiszem semmi... *Ráncolja össze szemöldökét, mintha el se hinné, hogy kimond dolgokat. Hallkan esnek ki száján a szavak, és igyekszik is keveset törődni komolyságukkal. Elvégre az sem volt komoly, ami tegnap történt.*
1645. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-03 15:57:10
Üzenet elküldve: 2017-04-03 15:57:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Hát, még pénzem is lenne, hogy kiadjad, csak írd meg! *Ajánlkozik fel Learon aki nagyon szívesen elolvasná, amit a lány ír a lapokra. Persze egy kisebb vagyon egy ilyen irat kiadása, de annyi baj legyen!*
-Akár a mi kalandunkat is beleteheted! *Vigyorog csak úgy maga elé, most nem keresve a lány tekintetét.*
-Nyugi, csak vicceltem! *Azért ez még hozzáteszi. Nem akarja, hogy mások valami könnyűvérűnek tartsák Khorsast, akit könnyű megszerezni. reméli, hogy azért ő is kellett hozzá, hogy a tegnap este megtörténhessen és nem ez lett volna, ha valami akármilyen férfi mellett van éppen. Hallgatva a lány gondolatmenetét, neki nem jut a megbotránkozásból. Mindenkinek van saját tudata, tegyen vele úgy ahogy akar!*
-Nem egészen erre gondoltam. Mindig elmondta, hogyha valamiben bizonytalan volt, hogy akár meg is ölheti, és csak azután adta oda. Ha volt valami fogalma a gyógyszeréről akkor azt mondta el. Mondjuk úgy, hogy lehet, hogy megvakulsz, de cserébe itt van százötven arany. Ha így tudod, és azután beveszed, akkor az már nem átverés! *Persze van aki éppenséggel belehal, de a pénzt akkor a családja kapja.*
-Meg ugye van aki már nm akar élni. Gyilkosok, akik megbánták a tetteiket és inkább így halnak meg, mint, hogy fejüket vegyék, mert ezzel segíthetnek másokon! *Számtalan jó megoldása van a dolgoknak, ha az ember nem csak konzervatív életszeretettel áll hozzá a dolgokhoz.*
-Persze nem azt mondom, hogy én képes lennék megetetni valakivel egy olyan bogyót amiről tudom, hogy megöli, de tény, hogy sokat lehet belőle tanulni, ha van aki megteszi.*Ezután a sokkal jobb téma, a saját élményeiknek a felemlegetése következik. vagyis a pásztor így értelmezi.*
-A nevetés a lelket, a többi meg a testet! Eltünteti az emberből a feszültséget! *Persze ez csak rá igaz. Khorsas csak még feszültebbnek tűnik.*
-Persze csak akkor, ha elfogadjuk, hogy jót csináltunk. Márpedig ebbe mi lett volna a rossz? *Nevet szinte gondtalanul és boldogan.*
-Hát, még pénzem is lenne, hogy kiadjad, csak írd meg! *Ajánlkozik fel Learon aki nagyon szívesen elolvasná, amit a lány ír a lapokra. Persze egy kisebb vagyon egy ilyen irat kiadása, de annyi baj legyen!*
-Akár a mi kalandunkat is beleteheted! *Vigyorog csak úgy maga elé, most nem keresve a lány tekintetét.*
-Nyugi, csak vicceltem! *Azért ez még hozzáteszi. Nem akarja, hogy mások valami könnyűvérűnek tartsák Khorsast, akit könnyű megszerezni. reméli, hogy azért ő is kellett hozzá, hogy a tegnap este megtörténhessen és nem ez lett volna, ha valami akármilyen férfi mellett van éppen. Hallgatva a lány gondolatmenetét, neki nem jut a megbotránkozásból. Mindenkinek van saját tudata, tegyen vele úgy ahogy akar!*
-Nem egészen erre gondoltam. Mindig elmondta, hogyha valamiben bizonytalan volt, hogy akár meg is ölheti, és csak azután adta oda. Ha volt valami fogalma a gyógyszeréről akkor azt mondta el. Mondjuk úgy, hogy lehet, hogy megvakulsz, de cserébe itt van százötven arany. Ha így tudod, és azután beveszed, akkor az már nem átverés! *Persze van aki éppenséggel belehal, de a pénzt akkor a családja kapja.*
-Meg ugye van aki már nm akar élni. Gyilkosok, akik megbánták a tetteiket és inkább így halnak meg, mint, hogy fejüket vegyék, mert ezzel segíthetnek másokon! *Számtalan jó megoldása van a dolgoknak, ha az ember nem csak konzervatív életszeretettel áll hozzá a dolgokhoz.*
-Persze nem azt mondom, hogy én képes lennék megetetni valakivel egy olyan bogyót amiről tudom, hogy megöli, de tény, hogy sokat lehet belőle tanulni, ha van aki megteszi.*Ezután a sokkal jobb téma, a saját élményeiknek a felemlegetése következik. vagyis a pásztor így értelmezi.*
-A nevetés a lelket, a többi meg a testet! Eltünteti az emberből a feszültséget! *Persze ez csak rá igaz. Khorsas csak még feszültebbnek tűnik.*
-Persze csak akkor, ha elfogadjuk, hogy jót csináltunk. Márpedig ebbe mi lett volna a rossz? *Nevet szinte gondtalanul és boldogan.*
1644. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-03 15:40:03
Üzenet elküldve: 2017-04-03 15:40:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Oh, hát... Ha ismersz egy könyvkötőt én megtehetem amit tudok. *Veti fel az ötletet, hárítva minden vitatkozási kényszert magában. Arra most nem is gondol, de ha elkezdené egyszer azt a könyvet és írnia kéne ennek a keverékének a hatásairól és saját tapasztalatairól, valószínűleg órákig ülne lúdtollal a kezében az üres papírok felett. Szégyene és hogy ezt megossza másokkal nem vezetne nagy lelkesedésre részéről. Bár lehetséges, hogy kelendőbbek lennének a művei.*
- Hm. *Ez a nagy okos válasza a férfi történetére az orvostól. Egy hümmögés, amiben minden benne van a becsmérléstől, az erkölcsi vonatkoztatásokig.*
- Hát... ezzel is lehetne veszekedni. *Veti fel a gondolatait, fél kezét tenyérrel felfelé felelmeli, majd leteszi megint.*
- Egy pár arany kiválthat egy életet? *Kérdezi őszintén. Most a saját megbotránkozásának van itt az ideje. Neki sehogy sem helyes az, ha egy orvos, vajákos, alkimista, akármi mások életét kockáztatja, aztán tiszta lelkiismerettel fekszik le, mondván, hogy hát ők beleegyeztek.*
- Jó, hogy készséggel belementek a kísérletbe... azt mondom neked itt egy bogyó, edd meg és kapsz ötven aranyat, megeszed? *Teszi fel a kérdést. Nem kéne ezen rágódnia, mert felesleges, de ő akkor sem tudna úgy tükörbe nézni, hogy tudatlanokat ver át.
Nyugodtabban folytatja a beszélgetésüket, amikor az más irányba kezd el folyni. Lelkiismeret furdalás nélkül fel tudta ajánlani tegnap az ő keverékét Learonnak, hiszen arról tudta, hogy nem árt. Legalábbis meg nem öl. Legfeljebb csak a gyenge szíveket szorítja össze. Abból meg fel lehet gyógyulni.*
- Hehe... *Nevetgél piros pofával, kínosan tördelve az ujjait.* Igen, a nevetés gyógyítgatja a lelket.
- Oh, hát... Ha ismersz egy könyvkötőt én megtehetem amit tudok. *Veti fel az ötletet, hárítva minden vitatkozási kényszert magában. Arra most nem is gondol, de ha elkezdené egyszer azt a könyvet és írnia kéne ennek a keverékének a hatásairól és saját tapasztalatairól, valószínűleg órákig ülne lúdtollal a kezében az üres papírok felett. Szégyene és hogy ezt megossza másokkal nem vezetne nagy lelkesedésre részéről. Bár lehetséges, hogy kelendőbbek lennének a művei.*
- Hm. *Ez a nagy okos válasza a férfi történetére az orvostól. Egy hümmögés, amiben minden benne van a becsmérléstől, az erkölcsi vonatkoztatásokig.*
- Hát... ezzel is lehetne veszekedni. *Veti fel a gondolatait, fél kezét tenyérrel felfelé felelmeli, majd leteszi megint.*
- Egy pár arany kiválthat egy életet? *Kérdezi őszintén. Most a saját megbotránkozásának van itt az ideje. Neki sehogy sem helyes az, ha egy orvos, vajákos, alkimista, akármi mások életét kockáztatja, aztán tiszta lelkiismerettel fekszik le, mondván, hogy hát ők beleegyeztek.*
- Jó, hogy készséggel belementek a kísérletbe... azt mondom neked itt egy bogyó, edd meg és kapsz ötven aranyat, megeszed? *Teszi fel a kérdést. Nem kéne ezen rágódnia, mert felesleges, de ő akkor sem tudna úgy tükörbe nézni, hogy tudatlanokat ver át.
Nyugodtabban folytatja a beszélgetésüket, amikor az más irányba kezd el folyni. Lelkiismeret furdalás nélkül fel tudta ajánlani tegnap az ő keverékét Learonnak, hiszen arról tudta, hogy nem árt. Legalábbis meg nem öl. Legfeljebb csak a gyenge szíveket szorítja össze. Abból meg fel lehet gyógyulni.*
- Hehe... *Nevetgél piros pofával, kínosan tördelve az ujjait.* Igen, a nevetés gyógyítgatja a lelket.
1643. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-03 15:22:54
Üzenet elküldve: 2017-04-03 15:22:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Egyetért a lánnyal abban amit mond, ezt igyekszik is kihangsúlyozni.*
-Látod ezért mondtam én, hogy írni kell róla egy könyvet! *Csatlakozik a nevetéshez, bár az övé inkább őszinte és vidám, mint kínos lenne. Learon úgy egyáltalán tudna vitatkozni az emberek felsőbbrendűségét illetően. Ő sosem tartotta többre magát egy kecskénél vagy báránynál. Esetleg csak a csirkék és a bogarak azok amik számára alantasabbak mint a többi, de őket is tiszteli és nem akar megölni semmit értelmetlenül. Még növényeket sem. Talán túlzottan is szereti a természetet, ha létezik ilyen egyáltalán. Ha Learon tudná, hogy megsérti ezzel a lányt, még bocsánatot is kérne, de mivel az magában tartja, így fogalma sem lehet ilyesmiről. A legtöbb nőnek tetszik az ilyen bókolás, a pásztor eddig így vette észre.*
-Nem is szabad másokon kísérletezni. Csak az olyan lényeken, akiknek van választása. Nálunk a faluban volt egy orvos, aki pénzt adott embereknek, hogy azok vegyék be a szereit. Tudták, hogy meg is halhatnak tőle, de mivel nem zavarta őket, így lettek jó alanyok és a doktornak nem kellett a saját bőrét vásárra vinni. *Magyarázza a történetet.*
-Más helyeken pedig úgy hallottam, hogy rabokon kísérleteztek, és így előbb szabadulhattak, vagy pénzbüntetésüket fizette ki az adott orvos. *Ezt Artheniorban is be lehetne vezetni, vagy akár a Vashegyen. Na nem mintha olyan sok rab lenne itt a környéken.*
-Én már úgyis próbáltam a füveidet és mondhatom, hogy jól jártam vele! *Mosolyog megint.*
-Azért azt remélem, hogy nem nyavalyákkal kell majd hozzád mennem! *Szélesedik ki vigyora, ahogy visszaemlékszik a tegnap esti ígéretre.*
-Hát, igen, ez valahogy nekem is jobban tetszik. Ebben legalább van dinamizmus és mozgás. *Hangsúlyozza ki az utolsó két szót.*
-Nem akarok úgy járni, hogy egy szoba közepén ülök kitágult pupillával. Annál már sokkal jobb a vigyorgás és nevetgélés! *Neveti el magát ténylegesen a végén.*
*Egyetért a lánnyal abban amit mond, ezt igyekszik is kihangsúlyozni.*
-Látod ezért mondtam én, hogy írni kell róla egy könyvet! *Csatlakozik a nevetéshez, bár az övé inkább őszinte és vidám, mint kínos lenne. Learon úgy egyáltalán tudna vitatkozni az emberek felsőbbrendűségét illetően. Ő sosem tartotta többre magát egy kecskénél vagy báránynál. Esetleg csak a csirkék és a bogarak azok amik számára alantasabbak mint a többi, de őket is tiszteli és nem akar megölni semmit értelmetlenül. Még növényeket sem. Talán túlzottan is szereti a természetet, ha létezik ilyen egyáltalán. Ha Learon tudná, hogy megsérti ezzel a lányt, még bocsánatot is kérne, de mivel az magában tartja, így fogalma sem lehet ilyesmiről. A legtöbb nőnek tetszik az ilyen bókolás, a pásztor eddig így vette észre.*
-Nem is szabad másokon kísérletezni. Csak az olyan lényeken, akiknek van választása. Nálunk a faluban volt egy orvos, aki pénzt adott embereknek, hogy azok vegyék be a szereit. Tudták, hogy meg is halhatnak tőle, de mivel nem zavarta őket, így lettek jó alanyok és a doktornak nem kellett a saját bőrét vásárra vinni. *Magyarázza a történetet.*
-Más helyeken pedig úgy hallottam, hogy rabokon kísérleteztek, és így előbb szabadulhattak, vagy pénzbüntetésüket fizette ki az adott orvos. *Ezt Artheniorban is be lehetne vezetni, vagy akár a Vashegyen. Na nem mintha olyan sok rab lenne itt a környéken.*
-Én már úgyis próbáltam a füveidet és mondhatom, hogy jól jártam vele! *Mosolyog megint.*
-Azért azt remélem, hogy nem nyavalyákkal kell majd hozzád mennem! *Szélesedik ki vigyora, ahogy visszaemlékszik a tegnap esti ígéretre.*
-Hát, igen, ez valahogy nekem is jobban tetszik. Ebben legalább van dinamizmus és mozgás. *Hangsúlyozza ki az utolsó két szót.*
-Nem akarok úgy járni, hogy egy szoba közepén ülök kitágult pupillával. Annál már sokkal jobb a vigyorgás és nevetgélés! *Neveti el magát ténylegesen a végén.*
1642. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-03 15:03:31
Üzenet elküldve: 2017-04-03 15:03:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Huhh, hát még én. *Válaszol, bolondozva a halál témájára. Számára talán ez a téma hozza a legtöbb viccet. Ez is egy olyan dolog, amit sok mindenki nem szeret, s törvényszerűnek érzik félni a halált. Khrosas nézete, hogy amitől fél azt nem kell komolyan venni és nem is olyan félelmetes. Ettől függetlenül a szorongástól nem tud megszabadulni, mely félelmei közül a legnagyobb.
~A gyötrődés rosszabb, mint a gyors halál egy torokmetszés által, huh...~
Helyeslően vigyorodik el, véreb vicsorával.*
- Nagy veszteség lenne semmivé tenni a tudást, amit gyűjtögetek. Akkor hiába voltak a gyötrelmes éjszakák és nappalok, amiket kereséssel és kísérletekkel töltöttem. Azt nem engedhetem elveszni.
*Fogadalomként keményedik meg a hangja, amit ellensúlyoz egy kínos nevetéssel.
Valamiért megnyugvás tölti meg a szívét, hogy hallania kell miként is ismerszik meg kettejük közös vonása. Khrosas szerint akár éltető, akár mérgező, akár állat, akár növény annak mind a természetben helye van és ezt tiszteletben kell tartani. A két lábon járó, felsőbbrendű lények néha elfelejtik. Néha Khrosas is elfelejti ugyan. Meg sem tudná mondani mikor volt utoljára, hogy térdre ereszkedett az erdő közepén és hálát adott akárkinek aki hallja szavát, engedélyt kért, hogy gyűjthessen a füvekből. Kicsit rosszul érzi magát, s megfogadja, hogy bepótolja a dolgot. Ha másért nem is, saját lelki békéjéért.*
- Náh... *Legyint.* Nem komoly. Nem az az egyetlen heg, de az egyetlen abból, amit én okoztam hülye fejemmel. *Magyarázza, hogy csalán csípésen kívül nem nagyon volt más növény által okozott sebhelye. A csinos kis testére vonatkozó szavakat igyekszik nem komolyan venni. Cuncikának érzi magát tőle és nem szereti. Azért nem mutatja jelét, hogy bántaná, a férfiak - és némely nő - képes ilyeneket összehordani úgy, hogy nem is érti annak megalázó mivoltát.*
- Oh, én nem aggódnék. *Magyarázza tovább.* Régen ostoba voltam, most tapasztalt ostoba. De mai napig nem tudtam rávenni magam, hogy patkányokon, macskákon, vagy más állatokon próbálkozzak. Nem is akarom, egyébként. *Javítja ki magát, mielőtt még tényleg azt gondolná az ember, hogy vannak ilyen hajlamai. Kár lenne, ha benézne egy receptet és túladagolásban halálozna el, de az még nagyobb veszteség, ha egy állatnak kell szenvednie, aki nem is akarta ezt.*
- Helyes. Fordulj hozzám, ha nyavalyád van. *Ajánlja magát teljes lelkesedéssel, amikor Learon inkább mellőzi a kotyvasztást.*
- Nem tudom. *Vonja meg vállát a keverékével kapcsolatos kérdésre.* Ez nagyanyám dohánya, és az én lelkesedésem. De nem mondom azt, hogy nem öh... hogy... szóval... biztosan használnak hasonlót máshol is. Van pár olyan lény, mint én. Egyesek a gombákat részesítik előnyben. Nekem nem bírja a gyomrom, ezért függök a füvön. *Biccenti oldalra a fejét ismét, ha nem hát nem alapon. Nem fog azért gyomorfekélyben elhalálozni, mert táncoló kígyókat és békákat akar látni maga előtt a szivárvány minden színében.*
- Huhh, hát még én. *Válaszol, bolondozva a halál témájára. Számára talán ez a téma hozza a legtöbb viccet. Ez is egy olyan dolog, amit sok mindenki nem szeret, s törvényszerűnek érzik félni a halált. Khrosas nézete, hogy amitől fél azt nem kell komolyan venni és nem is olyan félelmetes. Ettől függetlenül a szorongástól nem tud megszabadulni, mely félelmei közül a legnagyobb.
~A gyötrődés rosszabb, mint a gyors halál egy torokmetszés által, huh...~
Helyeslően vigyorodik el, véreb vicsorával.*
- Nagy veszteség lenne semmivé tenni a tudást, amit gyűjtögetek. Akkor hiába voltak a gyötrelmes éjszakák és nappalok, amiket kereséssel és kísérletekkel töltöttem. Azt nem engedhetem elveszni.
*Fogadalomként keményedik meg a hangja, amit ellensúlyoz egy kínos nevetéssel.
Valamiért megnyugvás tölti meg a szívét, hogy hallania kell miként is ismerszik meg kettejük közös vonása. Khrosas szerint akár éltető, akár mérgező, akár állat, akár növény annak mind a természetben helye van és ezt tiszteletben kell tartani. A két lábon járó, felsőbbrendű lények néha elfelejtik. Néha Khrosas is elfelejti ugyan. Meg sem tudná mondani mikor volt utoljára, hogy térdre ereszkedett az erdő közepén és hálát adott akárkinek aki hallja szavát, engedélyt kért, hogy gyűjthessen a füvekből. Kicsit rosszul érzi magát, s megfogadja, hogy bepótolja a dolgot. Ha másért nem is, saját lelki békéjéért.*
- Náh... *Legyint.* Nem komoly. Nem az az egyetlen heg, de az egyetlen abból, amit én okoztam hülye fejemmel. *Magyarázza, hogy csalán csípésen kívül nem nagyon volt más növény által okozott sebhelye. A csinos kis testére vonatkozó szavakat igyekszik nem komolyan venni. Cuncikának érzi magát tőle és nem szereti. Azért nem mutatja jelét, hogy bántaná, a férfiak - és némely nő - képes ilyeneket összehordani úgy, hogy nem is érti annak megalázó mivoltát.*
- Oh, én nem aggódnék. *Magyarázza tovább.* Régen ostoba voltam, most tapasztalt ostoba. De mai napig nem tudtam rávenni magam, hogy patkányokon, macskákon, vagy más állatokon próbálkozzak. Nem is akarom, egyébként. *Javítja ki magát, mielőtt még tényleg azt gondolná az ember, hogy vannak ilyen hajlamai. Kár lenne, ha benézne egy receptet és túladagolásban halálozna el, de az még nagyobb veszteség, ha egy állatnak kell szenvednie, aki nem is akarta ezt.*
- Helyes. Fordulj hozzám, ha nyavalyád van. *Ajánlja magát teljes lelkesedéssel, amikor Learon inkább mellőzi a kotyvasztást.*
- Nem tudom. *Vonja meg vállát a keverékével kapcsolatos kérdésre.* Ez nagyanyám dohánya, és az én lelkesedésem. De nem mondom azt, hogy nem öh... hogy... szóval... biztosan használnak hasonlót máshol is. Van pár olyan lény, mint én. Egyesek a gombákat részesítik előnyben. Nekem nem bírja a gyomrom, ezért függök a füvön. *Biccenti oldalra a fejét ismét, ha nem hát nem alapon. Nem fog azért gyomorfekélyben elhalálozni, mert táncoló kígyókat és békákat akar látni maga előtt a szivárvány minden színében.*
1641. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-03 14:34:48
Üzenet elküldve: 2017-04-03 14:34:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Úgy tűnik, hogy a mesék és történetek témáját kitárgyalták eléggé, mert se a férfi, se a lány nem tud már többet hozzátenni. persze lenne még mit mondani, de az egyáltalán nem érdemes és nem érdekes dolog, csak amolyan filozofálgatás volna, amire Khorsas szemmel láthatóan nem vevő. Örül, hogy megértette a lány mondandóját.*
-nagyon is remélem! Nem örülnék neki, ha meghalnál. Nagyon nem! *Azután még szinte az álla is leesik amikor a lány elmondja a növények kegyelméről szóló mondatát, hiszen a férfi is ugyan így gondolkodik, ő azonban nem a teáról, hanem minden más ételről.*
-Igen, tisztelni és gondoskodni kell róla. Én mint pásztor és földműves ugyan ezt gondolom! *Nekik megtanították, hogy mindig csak annyit kell elvenni, amit vissza tudsz adni a földnek és nem szabad leterhelni azt. Learon pedig megértette ezt.*
-Remek, dolog, hogy találkoztam veled! *Vigyorog miközben a lány folytatja a beszédet és csak akkor húzza el a száját, amikor a lábán lévő hegről esik szó. Nem látta tegnap, mert nem is azt figyelte, de a hegekkel nincs neki semmi baja. Van egy nő, akit még a városban ismert meg, annak a fél arcán egy nagy forradás van, és ez a legkevésbé sem zavara a pásztort.*
-Csak arra figyelj, hogy ilyen ne történjen többet! Kár lenne a csinos kis testedért, ha mindenütt hegek borítanák! *Mosolyog rá a lányra újra.*
-Remélhetőleg már tapasztaltabb vagy és nem történik ilyesmi megint! *Amikor Khorsas kioktatja a növények összekeveréséről a komoly tekintettő nyelnie kel egyet, mert nem igen látta még ilyennek a nőstényt.*
-Akkor... a kevergetést rád hagyom inkább! Én maradok a kecskéimnél. *Simogatja meg a mellé kerülő állatot, akiről éppen szó van.*
-Hát, remélem azért több a jó élményed a füvekkel kapcsolatban, mint a rossz! *Próbálja újra visszavezetni a beszélgetést egy kevésbé komoly mederbe.*
-Ezt a tegnapi keveréket te találtad ki, vagy ezt be lehet szerezni akár a városban is? *Mert Learon nem igen találkozott olyanokkal akik ilyesmit használtak volna, de lehet, hogy csak nem mozgott olyan körökben, ahol ilyesmi dívik. Lehet, hogy a Kikötőben minden napos dolog, hogy az emberek ismeretlenekkel szeretkeznek és csillagösvényekre futkosnak fel.*
*Úgy tűnik, hogy a mesék és történetek témáját kitárgyalták eléggé, mert se a férfi, se a lány nem tud már többet hozzátenni. persze lenne még mit mondani, de az egyáltalán nem érdemes és nem érdekes dolog, csak amolyan filozofálgatás volna, amire Khorsas szemmel láthatóan nem vevő. Örül, hogy megértette a lány mondandóját.*
-nagyon is remélem! Nem örülnék neki, ha meghalnál. Nagyon nem! *Azután még szinte az álla is leesik amikor a lány elmondja a növények kegyelméről szóló mondatát, hiszen a férfi is ugyan így gondolkodik, ő azonban nem a teáról, hanem minden más ételről.*
-Igen, tisztelni és gondoskodni kell róla. Én mint pásztor és földműves ugyan ezt gondolom! *Nekik megtanították, hogy mindig csak annyit kell elvenni, amit vissza tudsz adni a földnek és nem szabad leterhelni azt. Learon pedig megértette ezt.*
-Remek, dolog, hogy találkoztam veled! *Vigyorog miközben a lány folytatja a beszédet és csak akkor húzza el a száját, amikor a lábán lévő hegről esik szó. Nem látta tegnap, mert nem is azt figyelte, de a hegekkel nincs neki semmi baja. Van egy nő, akit még a városban ismert meg, annak a fél arcán egy nagy forradás van, és ez a legkevésbé sem zavara a pásztort.*
-Csak arra figyelj, hogy ilyen ne történjen többet! Kár lenne a csinos kis testedért, ha mindenütt hegek borítanák! *Mosolyog rá a lányra újra.*
-Remélhetőleg már tapasztaltabb vagy és nem történik ilyesmi megint! *Amikor Khorsas kioktatja a növények összekeveréséről a komoly tekintettő nyelnie kel egyet, mert nem igen látta még ilyennek a nőstényt.*
-Akkor... a kevergetést rád hagyom inkább! Én maradok a kecskéimnél. *Simogatja meg a mellé kerülő állatot, akiről éppen szó van.*
-Hát, remélem azért több a jó élményed a füvekkel kapcsolatban, mint a rossz! *Próbálja újra visszavezetni a beszélgetést egy kevésbé komoly mederbe.*
-Ezt a tegnapi keveréket te találtad ki, vagy ezt be lehet szerezni akár a városban is? *Mert Learon nem igen találkozott olyanokkal akik ilyesmit használtak volna, de lehet, hogy csak nem mozgott olyan körökben, ahol ilyesmi dívik. Lehet, hogy a Kikötőben minden napos dolog, hogy az emberek ismeretlenekkel szeretkeznek és csillagösvényekre futkosnak fel.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2949-2968