Külső területek - Füves puszta
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 84 (1661. - 1680. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2949-2968
1680. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-10 10:08:25
Üzenet elküldve: 2017-04-10 10:08:25
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Khrosas sosem akart az a nőstény lenni, akiért háborúkat vívnak meg. A gondolattól a gyomra is felfordul, ha elképzeli egy pár feszesen kerek fenékért egymást ölik halomra a férfiak. Most sem tudja mihez kezdjen. Nem az a fajta úri lány, aki elvárná, hogy udvaroljanak neki, mielőtt megfektetik és talán ez a gyökere minden mai napi problémájának. Ahogy már az elején furcsa volt, hogy Learon nem hagyta magára, hogy egyedül kullogjon vissza a Vashegyre, most sem érti, hogy miért fogadja kompániájává és szinte vigasztalja a lelkét.
~Az emberek gyarlók és különösek.~
Jelenti ki a fejében élő lelkiismeret. Letudja ennyivel, nem erre akar koncentrálni, hanem, hogy pipa töltés közben ne álljon keresztbe a szeme és ne bukjon fel a saját lábában a lépések között. Fájó szívvel kell tudomásul vennie - amikor már parázslik a dohány - hogy amíg nem termeszt magának bokrokat, addig nem fog ilyen tiszta, tökéletes ízeket érezni. Talán még egyszer, vagy kétszer, attól függ mennyi maradt.
Nem is kapkodja el, amint a pipa lelkesen füstölni kezd, Khrosas ki is élvezi azt, lassan hömpölygetve ki száján a sűrű füstöt.*
- Mint egy törékeny gidával. *Teszi hozzá, ahogy kiadja kezei közül a szeretett eszközt. Tegnap nem bánt vele ilyen finoman. Ha baja esett volna, akkor azt sosem bocsátotta volna meg magának. Akkor biztos, hogy maga alá zuhant volna, hosszú időre.*
- Én megszoktam a menetelést. *Néz a férfira gesztenye tekintetével.* De ha zavar, megállhatunk. *Billenti meg a fejét. Rá bízza a döntést.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.04.13 18:06:53, a következő indokkal:
Tömeges/durva helyesírási hibák többszörös figyelmeztetés ellenére is.
*Khrosas sosem akart az a nőstény lenni, akiért háborúkat vívnak meg. A gondolattól a gyomra is felfordul, ha elképzeli egy pár feszesen kerek fenékért egymást ölik halomra a férfiak. Most sem tudja mihez kezdjen. Nem az a fajta úri lány, aki elvárná, hogy udvaroljanak neki, mielőtt megfektetik és talán ez a gyökere minden mai napi problémájának. Ahogy már az elején furcsa volt, hogy Learon nem hagyta magára, hogy egyedül kullogjon vissza a Vashegyre, most sem érti, hogy miért fogadja kompániájává és szinte vigasztalja a lelkét.
~Az emberek gyarlók és különösek.~
Jelenti ki a fejében élő lelkiismeret. Letudja ennyivel, nem erre akar koncentrálni, hanem, hogy pipa töltés közben ne álljon keresztbe a szeme és ne bukjon fel a saját lábában a lépések között. Fájó szívvel kell tudomásul vennie - amikor már parázslik a dohány - hogy amíg nem termeszt magának bokrokat, addig nem fog ilyen tiszta, tökéletes ízeket érezni. Talán még egyszer, vagy kétszer, attól függ mennyi maradt.
Nem is kapkodja el, amint a pipa lelkesen füstölni kezd, Khrosas ki is élvezi azt, lassan hömpölygetve ki száján a sűrű füstöt.*
- Mint egy törékeny gidával. *Teszi hozzá, ahogy kiadja kezei közül a szeretett eszközt. Tegnap nem bánt vele ilyen finoman. Ha baja esett volna, akkor azt sosem bocsátotta volna meg magának. Akkor biztos, hogy maga alá zuhant volna, hosszú időre.*
- Én megszoktam a menetelést. *Néz a férfira gesztenye tekintetével.* De ha zavar, megállhatunk. *Billenti meg a fejét. Rá bízza a döntést.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.04.13 18:06:53, a következő indokkal:
Tömeges/durva helyesírási hibák többszörös figyelmeztetés ellenére is.
1679. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-10 09:51:38
Üzenet elküldve: 2017-04-10 09:51:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Learon egy pillanatra elgondolkodik, hogyha ő is négykézlábra ereszkedne és mekegni kezdene, úgy dörgölőzve a lányhoz, vajon ő milyen pillantásokat kapna tőle, de ez csak amolyan ötlet szinten marad, mert most hiába nem olyan kedves a pillantás mint ami Karxa-nak jutott, azért így kezdetnek elég lesz ez. Később úgyis javulni fog bizonyára, és még jobban ellágyul majd a lány mosolya. Figyeli a pipatöltést. Olyan mint valami furcsa rituálé. Mondjuk, meg is kell adni a tiszteletet a jó dohánynak, ezt tudja ő is. Azokat a városiakat sosem értette, akik elfüstölik a legrosszabb dohányokat is, csak mert rászoktak. Learon inkább többet költene rá, vagy, ha nincs éppen pénze ilyesmire, akkor bele sem kezd egy efféle függőségbe. Ahogy felizzik a parázs és Khrosas szívni kezdi a dohányt, Learon nagy élvezettel szimatol a levegőbe, hogy a lány szájából kiáramló füstöt elcsíphesse. Már így is érzi, hogy milyen kiváló termékkel van dolga. Bizonyára készítője a szívét lelkét beleadta a gondozásba.*
-A lehető legfinomabban fogok. *Ezzel ő is beleszív és az első pár slukkot bent tartja, mélyre szívja, azután a következő kettőt a levegőbe fújja ki és úgy lélegzi vissza. Igazi kulináris élmény. Régen volt már dolga jó dohánnyal. Még talán amikor először érkezett a Thargokhoz évekkel ezelőtt. Ott volt valami gnóm aki adott neki, de azóta sem látta a fickót. Learon egy pillanatra megáll, és hirtelen nem tudja, hogy menjen-e, vagy maradjon itt, amíg dohányozik.*
-Leülünk, amíg pipázunk, vagy megyünk tovább? *Keresi a lány pillantását. Nincs hozzászokva a füsthöz és nem akar köhögő rohamot kapni attól, hogy gyaloglás közben esetleg nem jól szívja be dohányt. Volt már ilyesmire példa és roppant kellemetlen egy dolog.*
*Learon egy pillanatra elgondolkodik, hogyha ő is négykézlábra ereszkedne és mekegni kezdene, úgy dörgölőzve a lányhoz, vajon ő milyen pillantásokat kapna tőle, de ez csak amolyan ötlet szinten marad, mert most hiába nem olyan kedves a pillantás mint ami Karxa-nak jutott, azért így kezdetnek elég lesz ez. Később úgyis javulni fog bizonyára, és még jobban ellágyul majd a lány mosolya. Figyeli a pipatöltést. Olyan mint valami furcsa rituálé. Mondjuk, meg is kell adni a tiszteletet a jó dohánynak, ezt tudja ő is. Azokat a városiakat sosem értette, akik elfüstölik a legrosszabb dohányokat is, csak mert rászoktak. Learon inkább többet költene rá, vagy, ha nincs éppen pénze ilyesmire, akkor bele sem kezd egy efféle függőségbe. Ahogy felizzik a parázs és Khrosas szívni kezdi a dohányt, Learon nagy élvezettel szimatol a levegőbe, hogy a lány szájából kiáramló füstöt elcsíphesse. Már így is érzi, hogy milyen kiváló termékkel van dolga. Bizonyára készítője a szívét lelkét beleadta a gondozásba.*
-A lehető legfinomabban fogok. *Ezzel ő is beleszív és az első pár slukkot bent tartja, mélyre szívja, azután a következő kettőt a levegőbe fújja ki és úgy lélegzi vissza. Igazi kulináris élmény. Régen volt már dolga jó dohánnyal. Még talán amikor először érkezett a Thargokhoz évekkel ezelőtt. Ott volt valami gnóm aki adott neki, de azóta sem látta a fickót. Learon egy pillanatra megáll, és hirtelen nem tudja, hogy menjen-e, vagy maradjon itt, amíg dohányozik.*
-Leülünk, amíg pipázunk, vagy megyünk tovább? *Keresi a lány pillantását. Nincs hozzászokva a füsthöz és nem akar köhögő rohamot kapni attól, hogy gyaloglás közben esetleg nem jól szívja be dohányt. Volt már ilyesmire példa és roppant kellemetlen egy dolog.*
1678. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-10 04:22:35
Üzenet elküldve: 2017-04-10 04:22:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//A látnok háza//
*Ez a sztori nagyon nem tetszik Quantall-nak.*
~Fosztogató mágus? Elég nehéz elhinni. A sietsége sem túl hihető. Siettetni általában azok szoktak akik valami hibát akarnak, hogy véts. Sérült társról nem emlékszem, hogy volt szó és mit ért az alatt, hogy nem akar a végtelenségig itt lenni.~
-Talán valami sürgős programot is szerveztél fosztogatás utánra? Jó bejöhetsz. A társad csak ki lett ütve.
*Majd egy határozott kézjellel türelemre inti Marzain-t. Quantall nagyon nem bízik ebben a nőben viszont a felesleges harctól szintén irtózik. Főleg ha igazat mondtak.*
*Ez a sztori nagyon nem tetszik Quantall-nak.*
~Fosztogató mágus? Elég nehéz elhinni. A sietsége sem túl hihető. Siettetni általában azok szoktak akik valami hibát akarnak, hogy véts. Sérült társról nem emlékszem, hogy volt szó és mit ért az alatt, hogy nem akar a végtelenségig itt lenni.~
-Talán valami sürgős programot is szerveztél fosztogatás utánra? Jó bejöhetsz. A társad csak ki lett ütve.
*Majd egy határozott kézjellel türelemre inti Marzain-t. Quantall nagyon nem bízik ebben a nőben viszont a felesleges harctól szintén irtózik. Főleg ha igazat mondtak.*
1677. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-08 19:23:43
Üzenet elküldve: 2017-04-08 19:23:43
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A nőstény gondolatai szerint, előbb fogadna be a gyomrával, de még az arcával is egy öklöt, akár többször is, csak ne kelljen érzelmi szintre vinni a dolgokat. Egy feldagadó arc nem fáj annyira, mint egy darabokra tört szív. Ezt minden másra is így érti. Legyen az szeretet, csalódás, öröm vagy bánat, nem szívesen osztja meg másokkal. A törpe pedig úgy cselekszik, ahogyan azt jónak látja. Ahogy Khrosas ismeri magát engedélyt fog kérni arra, hogy távozzon, nem csak úgy elé áll és megmondja mi lesz.
Ezzel később is ráér majd foglalkozni, ha már ott lesz az ideje, abban a pillanatban, amikor rá szánja magát.
Ezt a pillanatot, viszont a négylábú tölti ki számára. Nem érzi magát kellemetlenül, hogy szerelmet vall egy kecskének. Ha állatokról van szó, sosem. Velük tud őszinte lenni, mert ő bennük megbízhat. Még akkor is, ha a nap végén Karxa a többi kecskével fog együtt aludni és nem szolgálja Khrosast, mint bajtárs, még mindég nem tudna haragudni egy percig sem, nem lenne féltékeny egy hajszálnyit sem. Még akkor sem, ha már soha többet nem nézne rá, s egy másik kétlábút találna magának, akivel kedveskedjen.
Egy kicsit törik meg csak ez a nagy, szeretetteljes mosolya, amikor a férfi dünnyögése jut el hosszú füleibe. Egy másféle, szelíd, keskenyebb mosoly váltja fel az előbbit. Egyelőre nem szól a dologhoz semmit. Elfordul, ahogy Learon elengedi a kezét, hogy a táskájába kotorjon. Könyékig belemerül a zsákba, tegnapi fa száras, porcelán pipáját kotorja elő, puha bőrbe csomagolva. Vele együtt igyekszik ki kotorni vászon zsákocskáját, benne tiszta dohánnyal.*
- Akkor a vendégem vagy. *Mosolyodik el, miközben szájába veszi a szipkát, hogy ott tartva tudja két keze segítségével megtölteni azt. A zsákocskát zsebébe süllyeszti, majd iszákjából elő halássza a tűzgyújtó pálcákat. Tüzet csihol bőrkesztyűs tenyerének alsó részével, s meggyújtja a pipát. Szív belőle egy párat, hogy izzítsa a parazsat.*
- Bánj vele finoman. *Nyújtja át Learonnak, s ahogy felé fordul meglepően közel tudhatja magához. Érezte, hogy közel simult, s át karolta derekát, csak arcát nem készítette fel arra, hogy ilyen közelségbe kerülhet. Fejét egy kicsit hátra is húzza, hogy a szemébe tudjon nézni.*
- Drága holmi... *Teszi még hozzá.*
*A nőstény gondolatai szerint, előbb fogadna be a gyomrával, de még az arcával is egy öklöt, akár többször is, csak ne kelljen érzelmi szintre vinni a dolgokat. Egy feldagadó arc nem fáj annyira, mint egy darabokra tört szív. Ezt minden másra is így érti. Legyen az szeretet, csalódás, öröm vagy bánat, nem szívesen osztja meg másokkal. A törpe pedig úgy cselekszik, ahogyan azt jónak látja. Ahogy Khrosas ismeri magát engedélyt fog kérni arra, hogy távozzon, nem csak úgy elé áll és megmondja mi lesz.
Ezzel később is ráér majd foglalkozni, ha már ott lesz az ideje, abban a pillanatban, amikor rá szánja magát.
Ezt a pillanatot, viszont a négylábú tölti ki számára. Nem érzi magát kellemetlenül, hogy szerelmet vall egy kecskének. Ha állatokról van szó, sosem. Velük tud őszinte lenni, mert ő bennük megbízhat. Még akkor is, ha a nap végén Karxa a többi kecskével fog együtt aludni és nem szolgálja Khrosast, mint bajtárs, még mindég nem tudna haragudni egy percig sem, nem lenne féltékeny egy hajszálnyit sem. Még akkor sem, ha már soha többet nem nézne rá, s egy másik kétlábút találna magának, akivel kedveskedjen.
Egy kicsit törik meg csak ez a nagy, szeretetteljes mosolya, amikor a férfi dünnyögése jut el hosszú füleibe. Egy másféle, szelíd, keskenyebb mosoly váltja fel az előbbit. Egyelőre nem szól a dologhoz semmit. Elfordul, ahogy Learon elengedi a kezét, hogy a táskájába kotorjon. Könyékig belemerül a zsákba, tegnapi fa száras, porcelán pipáját kotorja elő, puha bőrbe csomagolva. Vele együtt igyekszik ki kotorni vászon zsákocskáját, benne tiszta dohánnyal.*
- Akkor a vendégem vagy. *Mosolyodik el, miközben szájába veszi a szipkát, hogy ott tartva tudja két keze segítségével megtölteni azt. A zsákocskát zsebébe süllyeszti, majd iszákjából elő halássza a tűzgyújtó pálcákat. Tüzet csihol bőrkesztyűs tenyerének alsó részével, s meggyújtja a pipát. Szív belőle egy párat, hogy izzítsa a parazsat.*
- Bánj vele finoman. *Nyújtja át Learonnak, s ahogy felé fordul meglepően közel tudhatja magához. Érezte, hogy közel simult, s át karolta derekát, csak arcát nem készítette fel arra, hogy ilyen közelségbe kerülhet. Fejét egy kicsit hátra is húzza, hogy a szemébe tudjon nézni.*
- Drága holmi... *Teszi még hozzá.*
1676. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-08 18:44:44
Üzenet elküldve: 2017-04-08 18:44:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elhagyatottan//
*Ikrek, testükben nagyon hasonlóak, így hát mindazt, amit bátyja végigszenved, ő is éppen úgy átéli. A különbség csupán annyi, hogy kevesebbet sír. Talán hamarabb feladja?
Mire az orvos úgy dönt, útnak indul velük, már nagyon szánni valóan festenek mindketten. Talán még visszataszítóan is… A kelések a bőrükön, aszott, ráncos testük, s az az ősz, pihés haj a fejükön. Már alig hasonlítanak aranyos kisbabákhoz. Melton szemecskéi körül sárgás lesz a bőr, szemei csipások, összeragadtak, dundi arca beesett. Már igazán alig tud magáról, csak lebeg kábultan ebben a gyötrelmes életben, ahol enyhülést csak az alvás ad.*
*Ikrek, testükben nagyon hasonlóak, így hát mindazt, amit bátyja végigszenved, ő is éppen úgy átéli. A különbség csupán annyi, hogy kevesebbet sír. Talán hamarabb feladja?
Mire az orvos úgy dönt, útnak indul velük, már nagyon szánni valóan festenek mindketten. Talán még visszataszítóan is… A kelések a bőrükön, aszott, ráncos testük, s az az ősz, pihés haj a fejükön. Már alig hasonlítanak aranyos kisbabákhoz. Melton szemecskéi körül sárgás lesz a bőr, szemei csipások, összeragadtak, dundi arca beesett. Már igazán alig tud magáról, csak lebeg kábultan ebben a gyötrelmes életben, ahol enyhülést csak az alvás ad.*
1675. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-08 18:03:22
Üzenet elküldve: 2017-04-08 18:03:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Learon nem egészen tud elképzelni büntetéseket a lány számára, de azért a gödör elég kegyetlen dolognak hangzik. A pásztor egyáltalán nem ilyesmiben gondolkodott. Learon is gyakran fél és sok mindentől, de azok mindig fizikai dolgok. Attól, hogy verekednie kell valakivel, vagy harcolnia. Nem pedig holmi veszekedéstől vagy érzelmektől. Azokat könnyű megérteni és kijátszani mások ellen. Ellenben egy felé tartó ökölnek hiába kezd el magyarázni. Vagy egy élőhalónak adott esetben. Tény, hogyha akkora nagy szüksége van a lányra a törpének, akkor inkább püföli el Learont aki elvette tőle, mint Khrosast. Meg ugye férfiak közt a bunyó megszokott.* ~Már persze bizonyos körökben. Én nem szeretem!~ *Gondolkodik magában és pörgeti át ő is fejben, hogy mi történhetne ha ő is megy.*
-Hallod milyen gyönyörűeket mond neked Karxa? *Sóhajt fel, miközben igyekszik megsimogatni a jószágot, akire éppen most lett féltékeny, és a legrosszabb az egészben, hogy fel is fogja az érzéseit, miközben lapogatja a mekegő fejét.*
-Bár nekem mondana ilyeneket! *Dünnyögi az orra alatt, persze azért hallhatóan, miközben társa az állatra mosolyog. Természetesen nem fogja bántani a kecskét, még szavakkal sem, hiszen nem tehet róla, hogy nem bír akkora csáberővel mint a gida. Ez már csak a természet rendje, hogy egy kecske vonzóbb az embereknél! Ebből a gondolatból rántja el a pipázás kérdése. Ugyan nem rajong érte, de a jó dohányért annál inkább. Márpedig arra nem mondhatja, hogy papírba tekeri, mert az teljesen elvenné az ízét a növénynek.*
-Köszönöm! Igen, volna kedvem pipázni veled! *Közben elengedi a lány kezét, hogy kicsit közelebb húzódhasson hozzá, és átkarolhassa a derekát. Közben nem áll meg, hiszen szeretne már hazaérni.*
-Persze, a boszorkányság sincs ellenemre egy kiváló pipázás után! *Vigyorog szélesen. Vegyes érzelmei vannak. Szeretné megismerni a lányt, de azért benne van a vágy is azután a csók és ölelés után, amit a józan Khrosastól kapott, és valamiért érzi, hogy ebben az állapotban egyhamar nem fognak tovább jutni annál az ölelésnél...*
*Learon nem egészen tud elképzelni büntetéseket a lány számára, de azért a gödör elég kegyetlen dolognak hangzik. A pásztor egyáltalán nem ilyesmiben gondolkodott. Learon is gyakran fél és sok mindentől, de azok mindig fizikai dolgok. Attól, hogy verekednie kell valakivel, vagy harcolnia. Nem pedig holmi veszekedéstől vagy érzelmektől. Azokat könnyű megérteni és kijátszani mások ellen. Ellenben egy felé tartó ökölnek hiába kezd el magyarázni. Vagy egy élőhalónak adott esetben. Tény, hogyha akkora nagy szüksége van a lányra a törpének, akkor inkább püföli el Learont aki elvette tőle, mint Khrosast. Meg ugye férfiak közt a bunyó megszokott.* ~Már persze bizonyos körökben. Én nem szeretem!~ *Gondolkodik magában és pörgeti át ő is fejben, hogy mi történhetne ha ő is megy.*
-Hallod milyen gyönyörűeket mond neked Karxa? *Sóhajt fel, miközben igyekszik megsimogatni a jószágot, akire éppen most lett féltékeny, és a legrosszabb az egészben, hogy fel is fogja az érzéseit, miközben lapogatja a mekegő fejét.*
-Bár nekem mondana ilyeneket! *Dünnyögi az orra alatt, persze azért hallhatóan, miközben társa az állatra mosolyog. Természetesen nem fogja bántani a kecskét, még szavakkal sem, hiszen nem tehet róla, hogy nem bír akkora csáberővel mint a gida. Ez már csak a természet rendje, hogy egy kecske vonzóbb az embereknél! Ebből a gondolatból rántja el a pipázás kérdése. Ugyan nem rajong érte, de a jó dohányért annál inkább. Márpedig arra nem mondhatja, hogy papírba tekeri, mert az teljesen elvenné az ízét a növénynek.*
-Köszönöm! Igen, volna kedvem pipázni veled! *Közben elengedi a lány kezét, hogy kicsit közelebb húzódhasson hozzá, és átkarolhassa a derekát. Közben nem áll meg, hiszen szeretne már hazaérni.*
-Persze, a boszorkányság sincs ellenemre egy kiváló pipázás után! *Vigyorog szélesen. Vegyes érzelmei vannak. Szeretné megismerni a lányt, de azért benne van a vágy is azután a csók és ölelés után, amit a józan Khrosastól kapott, és valamiért érzi, hogy ebben az állapotban egyhamar nem fognak tovább jutni annál az ölelésnél...*
1674. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-07 20:00:57
Üzenet elküldve: 2017-04-07 20:00:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Elhagyatottan//
*Zakt'ar első beteg napja furcsán telik, teste kezd reagálni az idegen szérumra. Először azonban láthatatlan reakciók játszódnak le. Hormonális változások itt-ott, mintha csak felnőne. Azonban a második napon komolyabb szövődmények is jelentkeznek. Kelések. Ezek a kelések azonban kicsit mások, mint amiket a doktor látott, illetve csak okukban, ugyanis nem kórokozó gócok, hanem a fiúcskába juttatott szer a szervezet által elzárt része, és ahogy látható is, egy nap alatt bizony ilyen töményen meg is öli a sejteket. Zakt'ar egy fél napig folyamatosan bömböl miattuk, de mire a doktor felvágna egyet is, addigra hangja macskanyekergéssé alakul. Mire elindulnának, addigra pedig haja is kiőszül, kiszárad, elvékonyodik, a puszta határán pedig a doktor észreveheti, hogy a csend kényszerű. A gyermek ugyanis enyhén összeaszottan gubbaszt csak. Bőre elnyúlt, öreges lesz a kelések nyomán, és körülötte, homlokára pedig ráncok gyűlnek. Jó, hogy elindultak a druidához, mert a baj talán már csak szakavatott kezekben lesz kezelhető.*
*Zakt'ar első beteg napja furcsán telik, teste kezd reagálni az idegen szérumra. Először azonban láthatatlan reakciók játszódnak le. Hormonális változások itt-ott, mintha csak felnőne. Azonban a második napon komolyabb szövődmények is jelentkeznek. Kelések. Ezek a kelések azonban kicsit mások, mint amiket a doktor látott, illetve csak okukban, ugyanis nem kórokozó gócok, hanem a fiúcskába juttatott szer a szervezet által elzárt része, és ahogy látható is, egy nap alatt bizony ilyen töményen meg is öli a sejteket. Zakt'ar egy fél napig folyamatosan bömböl miattuk, de mire a doktor felvágna egyet is, addigra hangja macskanyekergéssé alakul. Mire elindulnának, addigra pedig haja is kiőszül, kiszárad, elvékonyodik, a puszta határán pedig a doktor észreveheti, hogy a csend kényszerű. A gyermek ugyanis enyhén összeaszottan gubbaszt csak. Bőre elnyúlt, öreges lesz a kelések nyomán, és körülötte, homlokára pedig ráncok gyűlnek. Jó, hogy elindultak a druidához, mert a baj talán már csak szakavatott kezekben lesz kezelhető.*
1673. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-07 06:11:25
Üzenet elküldve: 2017-04-07 06:11:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Elhagyatottan//
*napok telnek el a szérum beadása óta és a doktor fáradságot nem kímélve dolgozik megállás nélkül. Alludrin mindig olyan valaki volt, aki ha van lehetősége dolgozni akkor minden erejével azt teszi. Az evés és alvás szükségletei csupán másodlagosak a felettes cél és így a tudás megszerzése mögött. Mindent alá kell rendelni a tudománynak, nem csak a saját életét, de másokét is. A doktor úgy vélekedik erről ha mar feláldozta az életét a szent tudásért akkor bizony más is áldozza fel. Kerüljön ez az áldozat bármibe is.
A pár nap úgy telik el, hogy a jó doktor minden apró részletet és változást feljegyez ami az ikreken végbemegy. Semmit nem akar elmulasztani így két szeme, füle a gyermekeken. Gyakran kézbe veszi őket megforgatja, megvizsgálja, lát e bármilyen elváltozást, vagy eredményt. Ha lát is valamit, akkor azt feljegyezi. Érdekes kísérlet ez. Talán korszak alkotó is, hiszen ilyen szérummal még a nyugati orvos mesterek sem rendelkeztek. Most Alludrin is úgy érzi, hogy közéjük tartozhat, hogy az utódjuknak nevezheti magát.
A második nap végére végül történik valami, amely összeráncolja a szigorú tekintetű doktor szemöldökét. A gyermekeken furcsa kiütések kezdenek jelentkezni. Eleinte apró és halovány piros foltok, majd órákon belül a foltok elkezdenek megduzzadni és enyhén megemelkedni. A kezdeti meglepettség után a doktor nyugalommal jegyezi fel a szérum hatását és figyeli tovább az eseményeket. Még par óra eltelte után a foltok lassan kelésekké cseperednek és felszínük kifakad. Sárgás, zöldes gennyes gócok keletkeznek. Pontosan olyanok, amelyeket a doktor még a hegyi falvakban látott amikor lecsapott a fekete halál néven ismert kórság.
Eleinte érdekesnek találja a dolgot és egy kicsit el is mereng a látványon amely a múlt szép időszakát idézi számára. Majd amikor újabb kiütések jelennek meg, elkomorodik.*
-Nem lesz ez így jó. *Dünnyögi magában és táskájáért nyúl, hogy elővegye a kesztyűjét, amely vékony, de annál ellenállóbb bőrből készült. Gyorsan felhúzza és a bal kezében megragadja a szikét, hogy az egyik gyermeken feltárhasson egy gennyes gócot. Amint közel ér az egyik gyermeket felemeli és a karján a hasára fordítja, hogy a hátán lévő fertőt vághassa fel.
Két gyors és gyakorlott vágást követően a góc gyökeréhez jut, amely nem sok jót sejtet. A doktor egy pillanatra mérgessé válik.* - Ezért a vacakért fizettem!
*Morgolódik és zsörtölődik hangosan. Visszateszi a gyermeket a kosárba és feljegyezi a látottakat. Ezután elgondolkodik egy kicsit miközben magában még mindig mérges. Végül arra jut, hogy az a legjobb ha visszaviszi a szérumot a druidának. Vagyis a gyermekeket, hiszen a szérum már bennük van. A doktornak viszont ahhoz a rá ne. jellemző módon életben kell tartania az ikreket. Rendes esetben hagyná őket kiszenvedni és meghalni, de mivel meg akarja reklamálni a druidának a vacak szérumot így muszáj lesz életben tartania a csöppségeket.
Nincs vesztegetni való ideje ezért gyorsan nekilát kitisztítani a gennyes felületeket és némi gyulladás csökkentő gyógynövényes pakolást rátenni. Ez a kettős eljárás általában szokott segíteni a dolgon, hogy lelassítsa a betegséget, legyen az vírus, baktérium, vagy méreg.
Az összekészülődés alig vesz el fél órát és a doktor mar útra készen áll, hogy felkeresse azt a sarlatán druidát, aki neki ezt a vackot eladta. Kilépve a kis barlang kapuján erdőmélye felé indul el nyugatra.*
*napok telnek el a szérum beadása óta és a doktor fáradságot nem kímélve dolgozik megállás nélkül. Alludrin mindig olyan valaki volt, aki ha van lehetősége dolgozni akkor minden erejével azt teszi. Az evés és alvás szükségletei csupán másodlagosak a felettes cél és így a tudás megszerzése mögött. Mindent alá kell rendelni a tudománynak, nem csak a saját életét, de másokét is. A doktor úgy vélekedik erről ha mar feláldozta az életét a szent tudásért akkor bizony más is áldozza fel. Kerüljön ez az áldozat bármibe is.
A pár nap úgy telik el, hogy a jó doktor minden apró részletet és változást feljegyez ami az ikreken végbemegy. Semmit nem akar elmulasztani így két szeme, füle a gyermekeken. Gyakran kézbe veszi őket megforgatja, megvizsgálja, lát e bármilyen elváltozást, vagy eredményt. Ha lát is valamit, akkor azt feljegyezi. Érdekes kísérlet ez. Talán korszak alkotó is, hiszen ilyen szérummal még a nyugati orvos mesterek sem rendelkeztek. Most Alludrin is úgy érzi, hogy közéjük tartozhat, hogy az utódjuknak nevezheti magát.
A második nap végére végül történik valami, amely összeráncolja a szigorú tekintetű doktor szemöldökét. A gyermekeken furcsa kiütések kezdenek jelentkezni. Eleinte apró és halovány piros foltok, majd órákon belül a foltok elkezdenek megduzzadni és enyhén megemelkedni. A kezdeti meglepettség után a doktor nyugalommal jegyezi fel a szérum hatását és figyeli tovább az eseményeket. Még par óra eltelte után a foltok lassan kelésekké cseperednek és felszínük kifakad. Sárgás, zöldes gennyes gócok keletkeznek. Pontosan olyanok, amelyeket a doktor még a hegyi falvakban látott amikor lecsapott a fekete halál néven ismert kórság.
Eleinte érdekesnek találja a dolgot és egy kicsit el is mereng a látványon amely a múlt szép időszakát idézi számára. Majd amikor újabb kiütések jelennek meg, elkomorodik.*
-Nem lesz ez így jó. *Dünnyögi magában és táskájáért nyúl, hogy elővegye a kesztyűjét, amely vékony, de annál ellenállóbb bőrből készült. Gyorsan felhúzza és a bal kezében megragadja a szikét, hogy az egyik gyermeken feltárhasson egy gennyes gócot. Amint közel ér az egyik gyermeket felemeli és a karján a hasára fordítja, hogy a hátán lévő fertőt vághassa fel.
Két gyors és gyakorlott vágást követően a góc gyökeréhez jut, amely nem sok jót sejtet. A doktor egy pillanatra mérgessé válik.* - Ezért a vacakért fizettem!
*Morgolódik és zsörtölődik hangosan. Visszateszi a gyermeket a kosárba és feljegyezi a látottakat. Ezután elgondolkodik egy kicsit miközben magában még mindig mérges. Végül arra jut, hogy az a legjobb ha visszaviszi a szérumot a druidának. Vagyis a gyermekeket, hiszen a szérum már bennük van. A doktornak viszont ahhoz a rá ne. jellemző módon életben kell tartania az ikreket. Rendes esetben hagyná őket kiszenvedni és meghalni, de mivel meg akarja reklamálni a druidának a vacak szérumot így muszáj lesz életben tartania a csöppségeket.
Nincs vesztegetni való ideje ezért gyorsan nekilát kitisztítani a gennyes felületeket és némi gyulladás csökkentő gyógynövényes pakolást rátenni. Ez a kettős eljárás általában szokott segíteni a dolgon, hogy lelassítsa a betegséget, legyen az vírus, baktérium, vagy méreg.
Az összekészülődés alig vesz el fél órát és a doktor mar útra készen áll, hogy felkeresse azt a sarlatán druidát, aki neki ezt a vackot eladta. Kilépve a kis barlang kapuján erdőmélye felé indul el nyugatra.*
1672. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-06 21:46:32
Üzenet elküldve: 2017-04-06 21:46:32
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//A látnok háza//
-A templomban voltam tanulni mágiát és közben füleltem a beszélgetésekre, elf volnék és jó a hallásom. Véletlen jártunk arra, na de a mifajtánk mindig hall érdekes helyekről, ahol értéket találhatnak. *Ilyenek ezek a fosztogatók, na meg véletlenek is vannak néha, Quantallon múlik mennyire hisz neki, na meg Marzainon, hogy ki megy e megölni a nőt vagy marad a segítségnek még jó lesz tervnél.*
-Kérlek hamar dönts, mert a társunknak ellátásra lesz szüksége és nem vacakolhatunk sokáig itt ebben a házban. *Azért van ami fontosabb a zsákmánynál is.*
-A templomban voltam tanulni mágiát és közben füleltem a beszélgetésekre, elf volnék és jó a hallásom. Véletlen jártunk arra, na de a mifajtánk mindig hall érdekes helyekről, ahol értéket találhatnak. *Ilyenek ezek a fosztogatók, na meg véletlenek is vannak néha, Quantallon múlik mennyire hisz neki, na meg Marzainon, hogy ki megy e megölni a nőt vagy marad a segítségnek még jó lesz tervnél.*
-Kérlek hamar dönts, mert a társunknak ellátásra lesz szüksége és nem vacakolhatunk sokáig itt ebben a házban. *Azért van ami fontosabb a zsákmánynál is.*
1671. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-06 00:36:30
Üzenet elküldve: 2017-04-06 00:36:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//A látnok háza//
*Ez a beszélgetés szimpatikus Quantall számára. Ha a nő igazat mond és valóban egyszerű fosztogatókról van szó akkor az együttműködés szóba jöhet. Viszont ahhoz, hogy teljesen felfedje magát ahhoz Quantall-nak kicsit biztosabbnak kell lennie.*
-Ha zsákmány kell akkor talán mi is segítségetekre lehetünk. Láttunk pár értékesnek tűnő dolgot. Viszont érdekelne, hogy honnan hallottatok arról, hogy ideküldött minket a templom.
~Tegnap estig még ötletként sem merült fel és ma reggel talán nem a megfelelő előkészületek után, de ide is jöttünk. A fosztogatók meg nem hiszem, hogy gyakran járnának templomba. Ez a sztori még gyanús. Viszont segítségre szükségünk van. A társa is beszélt a lényről úgyhogy annak a létezése valószínű vagy csak előre megbeszéltek egy közös sztorit, de ez szerintem túl megfontolt dolog lenne egy egyszerű fosztogatáshoz. Már ha fosztogatók. Kérlek Wylnurana úrnő add, hogy tényleg csak fosztogatók legyenek!~
*Ez a beszélgetés szimpatikus Quantall számára. Ha a nő igazat mond és valóban egyszerű fosztogatókról van szó akkor az együttműködés szóba jöhet. Viszont ahhoz, hogy teljesen felfedje magát ahhoz Quantall-nak kicsit biztosabbnak kell lennie.*
-Ha zsákmány kell akkor talán mi is segítségetekre lehetünk. Láttunk pár értékesnek tűnő dolgot. Viszont érdekelne, hogy honnan hallottatok arról, hogy ideküldött minket a templom.
~Tegnap estig még ötletként sem merült fel és ma reggel talán nem a megfelelő előkészületek után, de ide is jöttünk. A fosztogatók meg nem hiszem, hogy gyakran járnának templomba. Ez a sztori még gyanús. Viszont segítségre szükségünk van. A társa is beszélt a lényről úgyhogy annak a létezése valószínű vagy csak előre megbeszéltek egy közös sztorit, de ez szerintem túl megfontolt dolog lenne egy egyszerű fosztogatáshoz. Már ha fosztogatók. Kérlek Wylnurana úrnő add, hogy tényleg csak fosztogatók legyenek!~
1670. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-04 22:40:16
Üzenet elküldve: 2017-04-04 22:40:16
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Nem. *Jelenti ki gyorsan és határozottan.* Nem félek tőle, a legrosszabb, amit tehet, hogy belök a gödörbe mérgében. *Von vállat. Khrosas félelmei éppen olyan furcsák, mint a feje. Van amitől nem fél, van amitől nem azonnal és van amitől nagyon, pedig nem kéne. Ezek pedig hangulatával változnak. Ebben a pillanatban inkább nézne szembe a törpe haragjával, s sokkal kevésbé szeretett volna az emberrel szembenézni a tegnap este után. Ha az egyiket túl élte, akkor a másikat miért ne tudná? Ha a törpe is van olyan úriember - már ha egy barbár törzs tagjait lehet így nevezni - akkor valószínűleg Learonon sokkal nagyobb lelkesedéssel vezetné le haragját, mint a nőstényen. Nem mintha Khrosasnak evvel gondja lenne, legtöbbször inkább lökné oda egy másik valakit, maga helyett, a lángok közé. Most viszont ez nem jut eszébe és úgy gondolja könnyebb lesz egyedül szembe néznie a tettének következményével.
~És mióta vállalsz felelősséget?~
Nem tudná megmondani. Van amikor ez tűnik járható útnak és nem a megfutamodás. Ritka alkalmak, de jelen vannak újra és újra.
A kecske neve így kimondva már nem is tetszik neki annyira. Tényleg a szeretett banya nevét adja egy kecskének? Amikor viszont rá néz, nincs kétsége. Szerethetné annyira az állatot, mint a vénséges elf asszonyt. Ez csak egy állat… Egy állat és ez a legszebb titulus, ami létezhet ezen a világon.*
- A kecskéd már így is sok boldogságot adott gyarló szívemnek. *Mondja halkan, szinte rekedtesen.*
- Elrabolta ezt itt. *Kopogtatja meg mellkasát szabad kezével. Mosolyog ő is, de a nőstény inkább a gidát célozza a férfi mellett. Varázslatos egy jószág.*
- Egyébként… *Kezd bele egy teljesen már témába.* Van kedvem pipára gyújtani mielőtt még úgy néznél! *Itt megáll egy kicsit a két mondat összemosásában.* Nem olyanra. *Szögezi le.* Tiszta dohányra, semmi boszorkányság. Te hogy vagy vele?
*Ajánlja fel egyik legféltettebb kincsét. Soha nem lesz olyan jó dohánya, mint a banyáé, de ezt még megteheti, hogy megosztja az emberrel. Különben is, talán lesz türelme ültetni saját magának is a kunyhó mögötti kertben.*
- Nem. *Jelenti ki gyorsan és határozottan.* Nem félek tőle, a legrosszabb, amit tehet, hogy belök a gödörbe mérgében. *Von vállat. Khrosas félelmei éppen olyan furcsák, mint a feje. Van amitől nem fél, van amitől nem azonnal és van amitől nagyon, pedig nem kéne. Ezek pedig hangulatával változnak. Ebben a pillanatban inkább nézne szembe a törpe haragjával, s sokkal kevésbé szeretett volna az emberrel szembenézni a tegnap este után. Ha az egyiket túl élte, akkor a másikat miért ne tudná? Ha a törpe is van olyan úriember - már ha egy barbár törzs tagjait lehet így nevezni - akkor valószínűleg Learonon sokkal nagyobb lelkesedéssel vezetné le haragját, mint a nőstényen. Nem mintha Khrosasnak evvel gondja lenne, legtöbbször inkább lökné oda egy másik valakit, maga helyett, a lángok közé. Most viszont ez nem jut eszébe és úgy gondolja könnyebb lesz egyedül szembe néznie a tettének következményével.
~És mióta vállalsz felelősséget?~
Nem tudná megmondani. Van amikor ez tűnik járható útnak és nem a megfutamodás. Ritka alkalmak, de jelen vannak újra és újra.
A kecske neve így kimondva már nem is tetszik neki annyira. Tényleg a szeretett banya nevét adja egy kecskének? Amikor viszont rá néz, nincs kétsége. Szerethetné annyira az állatot, mint a vénséges elf asszonyt. Ez csak egy állat… Egy állat és ez a legszebb titulus, ami létezhet ezen a világon.*
- A kecskéd már így is sok boldogságot adott gyarló szívemnek. *Mondja halkan, szinte rekedtesen.*
- Elrabolta ezt itt. *Kopogtatja meg mellkasát szabad kezével. Mosolyog ő is, de a nőstény inkább a gidát célozza a férfi mellett. Varázslatos egy jószág.*
- Egyébként… *Kezd bele egy teljesen már témába.* Van kedvem pipára gyújtani mielőtt még úgy néznél! *Itt megáll egy kicsit a két mondat összemosásában.* Nem olyanra. *Szögezi le.* Tiszta dohányra, semmi boszorkányság. Te hogy vagy vele?
*Ajánlja fel egyik legféltettebb kincsét. Soha nem lesz olyan jó dohánya, mint a banyáé, de ezt még megteheti, hogy megosztja az emberrel. Különben is, talán lesz türelme ültetni saját magának is a kunyhó mögötti kertben.*
1669. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-04 22:03:57
Üzenet elküldve: 2017-04-04 22:03:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Learon sem egészen épeszű, de azért nem mindegy milyen hibái vannak az embernek. A gyávaság ami a férfi legnagyobb hibája, kívülről nem látszik. Nem akasztja meg a nyelvet, ha beszélni kell és nem zavar össze másokat egy csevegés közben. Csupán eltűnik egy kis időre ha baj, hogy aztán a leglehetetlenebb időkben térjen vissza, mikor leült a vész. Eddig már kétszer ment el a Thargoktól, de többször nem tervez ilyesmit. Ahogy kezeik egymásba simulnak, és ahogy a pásztor érzi, hogy sokkal magabiztosabb ez a kézfogás, egy kissé jobban kihúzza magát. Mint az a ragadozó, aki most kapta el a prédáját, amit reggel óta kerget. Sóhajt egyet ahogy a törpe szóba kerül.*
-Szeretnéd, hogy elmenjek veled, hogy ne egyedül kelljen beszélned vele? *Persze ez egy könnyelmű felajánlás, mert lehet, hogy agyon lesz ütve egy nagy kalapáccsal, mert felbujtotta a lányt. Hrothinak bizonyára szüksége van a segítségre, de a Sajt-mester reméli, nemsokára majd lesz újabb valaki, aki talán jobban vonzódik az acélhoz. Talán egy törpe nő.* ~Na igen, az már nagyon ráférne szegényre, ha már nem Khorsast izélgeti!~ *Mert ezt a lányt ugye ő izélgeti és fogja is remélhetőleg a továbbiakban. Ahogy a kecske szóba kerül, hevesen bólogat.*
-Igen, nagyon boldoggá tennél vele! *Vigyorog őszintén. Még rengeteg állata van, de idővel mindnek talál valakit aki elnevezi. Eddig nagyon jól halad. A két tucatból három megvan!*
-Karxa... *Ízlelgeti a nevet.*
-Nos, Karxa, tetszik a neved? *Néz bele mélyen a kecske szemébe, mire az mekeg egyet.*
-Úgy tűnik, tetszik neki, Khorsas! *Mosolyog hálásan a lányra.*
-Köszönjük szépen! Igazán szép név, remélhetőleg elég sok boldogságod lesz a kecskémben, hogy rászolgáljon a névre!
*Learon sem egészen épeszű, de azért nem mindegy milyen hibái vannak az embernek. A gyávaság ami a férfi legnagyobb hibája, kívülről nem látszik. Nem akasztja meg a nyelvet, ha beszélni kell és nem zavar össze másokat egy csevegés közben. Csupán eltűnik egy kis időre ha baj, hogy aztán a leglehetetlenebb időkben térjen vissza, mikor leült a vész. Eddig már kétszer ment el a Thargoktól, de többször nem tervez ilyesmit. Ahogy kezeik egymásba simulnak, és ahogy a pásztor érzi, hogy sokkal magabiztosabb ez a kézfogás, egy kissé jobban kihúzza magát. Mint az a ragadozó, aki most kapta el a prédáját, amit reggel óta kerget. Sóhajt egyet ahogy a törpe szóba kerül.*
-Szeretnéd, hogy elmenjek veled, hogy ne egyedül kelljen beszélned vele? *Persze ez egy könnyelmű felajánlás, mert lehet, hogy agyon lesz ütve egy nagy kalapáccsal, mert felbujtotta a lányt. Hrothinak bizonyára szüksége van a segítségre, de a Sajt-mester reméli, nemsokára majd lesz újabb valaki, aki talán jobban vonzódik az acélhoz. Talán egy törpe nő.* ~Na igen, az már nagyon ráférne szegényre, ha már nem Khorsast izélgeti!~ *Mert ezt a lányt ugye ő izélgeti és fogja is remélhetőleg a továbbiakban. Ahogy a kecske szóba kerül, hevesen bólogat.*
-Igen, nagyon boldoggá tennél vele! *Vigyorog őszintén. Még rengeteg állata van, de idővel mindnek talál valakit aki elnevezi. Eddig nagyon jól halad. A két tucatból három megvan!*
-Karxa... *Ízlelgeti a nevet.*
-Nos, Karxa, tetszik a neved? *Néz bele mélyen a kecske szemébe, mire az mekeg egyet.*
-Úgy tűnik, tetszik neki, Khorsas! *Mosolyog hálásan a lányra.*
-Köszönjük szépen! Igazán szép név, remélhetőleg elég sok boldogságod lesz a kecskémben, hogy rászolgáljon a névre!
1668. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-04 21:35:04
Üzenet elküldve: 2017-04-04 21:35:04
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A nőstény teljesen őszinte ha azt kell megvallania az ép eszűek táborát gyarapítja, vagy az elmebajosokét. Nincs ezen mit szégyellni és ez legalább figyelmeztető jelleggel bír beszélgető társai irányába. Na persze nem minden felsőbbrendűvel osztja meg ezt a kínját, fölösleges ezzel bemutatkozni.
Vajon Khrosas találkozott már teljesen ép lénnyel? Nem tudná megmondani. Ebben a nézetben viszont, lehet, hogy nincs is semmi baja. Hiszen mindenkinek van valami bolondsága. Szorongás, depresszió, behódolás, uralkodás, önbizalom hiány, ragaszkodás, függőség… Hosszú a lista és olyan lény, akinek semmi baja sincs egy kicsikét sem, nem létezik.
Az ölelés után, amit úgy élt meg, mintha sebet kötözött volna be, már a nőstény is elfogadja a kezet, ami kezébe simul, minden megrezdülés nélkül.*
- Hát még nekem… *Válaszol halkan, oldalra tekintve. A falu említésére felemeli a fejét és Learonra sandít.*
- Igen… *Vakargatja meg tarkóját. Bizonytalan a hangja, de nem azért, mert visszakozna a faluban letelepedéstől.* Hrothgaar mesterrel még lesz egy beszélgetésem… Remélem nem okozok nagy csalódást.
*Kezét az arcához emeli nyakáról, s megdörzsöli az orrnyergét. Na, az lesz még egy kellemes beszélgetés. Oda jön Amon Ruadhra, munkát keres, kap egyet a környék leghíresebb és legjobb kovácsa mellett, most pedig hátba készül szúrni. Jobb lett volna, ha mosogatásra osztják be. Egy újabb kényelmetlenség, amivel birkózhat hazáig.
Aztán felengednek a kötelékek elméjében, amikor a kecske kerül szóba, aki elrabolta az elf szívét, már első pillanattól fogva. Nem tud nem mosolyogni, ha rá tekint, ellágyult szemekkel.*
- Akarod, hogy én nevezzem el? *Kérdez vissza, hogy biztos e benne a férfi, hogy ez jó ötlet. Ha tényleg biztos benne, akkor Khrosas gondolkodni kezd, de nem sokáig. Az első név, ami eszébe ötlik kedves a szívének, épp úgy, mint az állat.*
- Karxa… A boszorkány neve… A nagyanyámé. *Veti fel az ötletet, persze ha Learonnak vagy a gidának nem tetszik, akkor választhat mást is.*
*A nőstény teljesen őszinte ha azt kell megvallania az ép eszűek táborát gyarapítja, vagy az elmebajosokét. Nincs ezen mit szégyellni és ez legalább figyelmeztető jelleggel bír beszélgető társai irányába. Na persze nem minden felsőbbrendűvel osztja meg ezt a kínját, fölösleges ezzel bemutatkozni.
Vajon Khrosas találkozott már teljesen ép lénnyel? Nem tudná megmondani. Ebben a nézetben viszont, lehet, hogy nincs is semmi baja. Hiszen mindenkinek van valami bolondsága. Szorongás, depresszió, behódolás, uralkodás, önbizalom hiány, ragaszkodás, függőség… Hosszú a lista és olyan lény, akinek semmi baja sincs egy kicsikét sem, nem létezik.
Az ölelés után, amit úgy élt meg, mintha sebet kötözött volna be, már a nőstény is elfogadja a kezet, ami kezébe simul, minden megrezdülés nélkül.*
- Hát még nekem… *Válaszol halkan, oldalra tekintve. A falu említésére felemeli a fejét és Learonra sandít.*
- Igen… *Vakargatja meg tarkóját. Bizonytalan a hangja, de nem azért, mert visszakozna a faluban letelepedéstől.* Hrothgaar mesterrel még lesz egy beszélgetésem… Remélem nem okozok nagy csalódást.
*Kezét az arcához emeli nyakáról, s megdörzsöli az orrnyergét. Na, az lesz még egy kellemes beszélgetés. Oda jön Amon Ruadhra, munkát keres, kap egyet a környék leghíresebb és legjobb kovácsa mellett, most pedig hátba készül szúrni. Jobb lett volna, ha mosogatásra osztják be. Egy újabb kényelmetlenség, amivel birkózhat hazáig.
Aztán felengednek a kötelékek elméjében, amikor a kecske kerül szóba, aki elrabolta az elf szívét, már első pillanattól fogva. Nem tud nem mosolyogni, ha rá tekint, ellágyult szemekkel.*
- Akarod, hogy én nevezzem el? *Kérdez vissza, hogy biztos e benne a férfi, hogy ez jó ötlet. Ha tényleg biztos benne, akkor Khrosas gondolkodni kezd, de nem sokáig. Az első név, ami eszébe ötlik kedves a szívének, épp úgy, mint az állat.*
- Karxa… A boszorkány neve… A nagyanyámé. *Veti fel az ötletet, persze ha Learonnak vagy a gidának nem tetszik, akkor választhat mást is.*
1667. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-04 21:11:55
Üzenet elküldve: 2017-04-04 21:11:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Elfogadja, hogy a lány nem teljesen normális. Mondjuk erre már eddig is rájöhettet eddig is, meg volt is róla szó, de az ember nem hisz el rögtön ilyet. Azt gondolta, hogy viccelt vele, és csak az önbizalomhiányát leplezi vele, de úgy tűnik tényleg nem minden kereke van meg Khorsasnak.* ~Annyi baj legyen! Eddig egy nőm sem volt normális, most már nem is változtatok ezen.~ *Ezután ahogy a lány megfogja a kezét és derekára rakja, a pásztor automatikusan megöleli, és közben nyakába hajtja a fejét, hogy egy apró csókot nyomhasson a lány füle alá. Mikor pedig elengedik egymás, a férfi megfogja a kezét, úgy ahogyan az előbb.*
-Köszönöm! Sokat jelent nekem ez az ölelés. *Mosolyog rá társára, persze eddig is ölelkeztek, meg csókolóztak, de ez az első a reggeli ébredésük óta, hogy Khorsas ilyenféle gyengédségre vágyott tőle, és ez mindenképpen egy örömteli dolog. Talán ezentúl már beszélni is könnyebben fog tudni.*
-Akkor gondolom már biztosra vehetem, hogy te is a Falunk lakója leszel. örülök, mert így gyakran fogjuk látni egymást! *Ezután a nyájra pillant, akik idő közben elindultak velük együtt, és főleg arra az egy kecskére, aki nagyon ragaszkodik Khorsashoz kezdetektől fogva. Erről is jut eszébe valami.*
-Tudod, valahogy szokássá vált, hogy az állataimat a környék legbájosabb lányai nevezik el. Megkérhetlek, hogy adj neki nevet? *Simít végig az említett mekegőn.*
-Úgy látom ő is ennek örülne a legjobban!
*Elfogadja, hogy a lány nem teljesen normális. Mondjuk erre már eddig is rájöhettet eddig is, meg volt is róla szó, de az ember nem hisz el rögtön ilyet. Azt gondolta, hogy viccelt vele, és csak az önbizalomhiányát leplezi vele, de úgy tűnik tényleg nem minden kereke van meg Khorsasnak.* ~Annyi baj legyen! Eddig egy nőm sem volt normális, most már nem is változtatok ezen.~ *Ezután ahogy a lány megfogja a kezét és derekára rakja, a pásztor automatikusan megöleli, és közben nyakába hajtja a fejét, hogy egy apró csókot nyomhasson a lány füle alá. Mikor pedig elengedik egymás, a férfi megfogja a kezét, úgy ahogyan az előbb.*
-Köszönöm! Sokat jelent nekem ez az ölelés. *Mosolyog rá társára, persze eddig is ölelkeztek, meg csókolóztak, de ez az első a reggeli ébredésük óta, hogy Khorsas ilyenféle gyengédségre vágyott tőle, és ez mindenképpen egy örömteli dolog. Talán ezentúl már beszélni is könnyebben fog tudni.*
-Akkor gondolom már biztosra vehetem, hogy te is a Falunk lakója leszel. örülök, mert így gyakran fogjuk látni egymást! *Ezután a nyájra pillant, akik idő közben elindultak velük együtt, és főleg arra az egy kecskére, aki nagyon ragaszkodik Khorsashoz kezdetektől fogva. Erről is jut eszébe valami.*
-Tudod, valahogy szokássá vált, hogy az állataimat a környék legbájosabb lányai nevezik el. Megkérhetlek, hogy adj neki nevet? *Simít végig az említett mekegőn.*
-Úgy látom ő is ennek örülne a legjobban!
1666. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-04 20:44:42
Üzenet elküldve: 2017-04-04 20:44:42
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Khrosasnak az ilyen gyengédségek messze állnak a tapasztalataitól. Persze a bódult hempergés is csak egyszer volt meg életében ezen kívül. Bódulat nélkül pedig nem is volt. Leszámítva persze a barátját, a saját kezét.*
- Heh… Az én fejemmel van a baj. *Vonja meg a vállát, ahogy bevallja nem túl egészséges mivoltát. Bár rémlik neki, hogy ezt már említette. Egy idő után már nem kellene magyaráznia, sőt, már következő alkalommal sem lenne rá szükség. Megtörtént aminek meg kellett és a nősténynek csak az volt szokatlan, hogy még maga mellett találta a férfit. Nem tudta - most sem biztos benne - mit kezdjen ilyen helyzettel. Ha nem lett volna itt, az egyszerű lett volna. Még egy napig egy helyben marad és egész álló nap azzal foglalkozna, hogy össze szedje magát. Na meg, hogy törölgesse a szégyen sós könnyeit a képéről. Végighallgatva a fejében dúló gondolatokat és várva, hogy csillapodjék. Éppen úgy, mint a hajós, tengeri vihar idején. Küzd ellene, de nem sokáig, ha rájön, hogy nincs mit tenni. Ekkor pedig leül és reménykedik, hogy nem viszi magával életét a hullámok gyilkos ostroma.
Learon jelenléte nem szította a hullámokat jobban, mint ahogy várta volna. Most pedig mintha gondoskodó természete oszlatná a vihart hamarabb, mint gondolta.*
- Menjünk. *Válaszol, szeme elréved valahol közte és a Sajt-mester vászon inge között. Hirtelen ötletből vezérelve - s mert ösztöne azt diktálja, hogy szüksége van rá - kihúzza kezét a férfiéból és derekára téve azt húzza közelebb egy ölelésre. Gondolatban fel nyíg, de nyelvébe harap, hogy ki ne jöjjön egy hang se. Nem sokkal később kész elengedni a férfit és megerősíteni döntését.*
- Most már tényleg… Mehetünk.
*Khrosasnak az ilyen gyengédségek messze állnak a tapasztalataitól. Persze a bódult hempergés is csak egyszer volt meg életében ezen kívül. Bódulat nélkül pedig nem is volt. Leszámítva persze a barátját, a saját kezét.*
- Heh… Az én fejemmel van a baj. *Vonja meg a vállát, ahogy bevallja nem túl egészséges mivoltát. Bár rémlik neki, hogy ezt már említette. Egy idő után már nem kellene magyaráznia, sőt, már következő alkalommal sem lenne rá szükség. Megtörtént aminek meg kellett és a nősténynek csak az volt szokatlan, hogy még maga mellett találta a férfit. Nem tudta - most sem biztos benne - mit kezdjen ilyen helyzettel. Ha nem lett volna itt, az egyszerű lett volna. Még egy napig egy helyben marad és egész álló nap azzal foglalkozna, hogy össze szedje magát. Na meg, hogy törölgesse a szégyen sós könnyeit a képéről. Végighallgatva a fejében dúló gondolatokat és várva, hogy csillapodjék. Éppen úgy, mint a hajós, tengeri vihar idején. Küzd ellene, de nem sokáig, ha rájön, hogy nincs mit tenni. Ekkor pedig leül és reménykedik, hogy nem viszi magával életét a hullámok gyilkos ostroma.
Learon jelenléte nem szította a hullámokat jobban, mint ahogy várta volna. Most pedig mintha gondoskodó természete oszlatná a vihart hamarabb, mint gondolta.*
- Menjünk. *Válaszol, szeme elréved valahol közte és a Sajt-mester vászon inge között. Hirtelen ötletből vezérelve - s mert ösztöne azt diktálja, hogy szüksége van rá - kihúzza kezét a férfiéból és derekára téve azt húzza közelebb egy ölelésre. Gondolatban fel nyíg, de nyelvébe harap, hogy ki ne jöjjön egy hang se. Nem sokkal később kész elengedni a férfit és megerősíteni döntését.*
- Most már tényleg… Mehetünk.
1665. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-04 20:27:45
Üzenet elküldve: 2017-04-04 20:27:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Learon tudja, hogy neki mi volt a jó. Részéről a legértelmesebb döntés volt, hogy maradt. Egyrészt mert nem tudta volna tisztázni a dolgot és esetleg a lány megerőszakolva és kihasználva érezte volna magát, másrészt meg mert szereti az ilyen gyengéd pillanatokat, mint ez a mostani, amikor csak simogatják egymást kezeikkel és ajkaikkal. Ilyet pedig ritkán kap az ember egy viszonylag ismeretlen nőtől, hogyha nem fizet érte. Ha pedig fizet, az nem őszinte és csak még jobban bántaná a férfit. Mintha gyökeret eresztettek volna, úgy állnak ott a puszta közepén. Ez nem feltétlenül egy rossz dolog, de a végén még megint rájuk esteledik itt a nagy semmiben, és akkor megnézhetik magukat. A viccre Learon kuncog egyet.*
-Persze! Ahogy szeretnéd! Csak valahogy meg kéne oldani, hogy emlékezz is arra, amit csinálunk! *A pásztor nem ismeri a füveket, de azt tudja, hogy megerőltető lenne minden reggel úgy kelni, hogy el kell magyaráznia Khorsasnak, hogy mi is van, és le kell játszania vele ezeket a köröket. persze most édes dolog a bizonytalan lányt meggyőzni, hogy nem bántja, csak jót tesz nekik egy kis kikapcsolódás, de hosszútávon... Odahajol a lányhoz és a fülébe suttog.*
-Indulunk, vagy álljunk még itt egy kicsit? *Részéről az is rendben van, csak akkor ha tudja, hogy még nem mozdulnak, akkor elrendezgeti a kezeit, mert így lassan elzsibbad minden tagja.*
*Learon tudja, hogy neki mi volt a jó. Részéről a legértelmesebb döntés volt, hogy maradt. Egyrészt mert nem tudta volna tisztázni a dolgot és esetleg a lány megerőszakolva és kihasználva érezte volna magát, másrészt meg mert szereti az ilyen gyengéd pillanatokat, mint ez a mostani, amikor csak simogatják egymást kezeikkel és ajkaikkal. Ilyet pedig ritkán kap az ember egy viszonylag ismeretlen nőtől, hogyha nem fizet érte. Ha pedig fizet, az nem őszinte és csak még jobban bántaná a férfit. Mintha gyökeret eresztettek volna, úgy állnak ott a puszta közepén. Ez nem feltétlenül egy rossz dolog, de a végén még megint rájuk esteledik itt a nagy semmiben, és akkor megnézhetik magukat. A viccre Learon kuncog egyet.*
-Persze! Ahogy szeretnéd! Csak valahogy meg kéne oldani, hogy emlékezz is arra, amit csinálunk! *A pásztor nem ismeri a füveket, de azt tudja, hogy megerőltető lenne minden reggel úgy kelni, hogy el kell magyaráznia Khorsasnak, hogy mi is van, és le kell játszania vele ezeket a köröket. persze most édes dolog a bizonytalan lányt meggyőzni, hogy nem bántja, csak jót tesz nekik egy kis kikapcsolódás, de hosszútávon... Odahajol a lányhoz és a fülébe suttog.*
-Indulunk, vagy álljunk még itt egy kicsit? *Részéről az is rendben van, csak akkor ha tudja, hogy még nem mozdulnak, akkor elrendezgeti a kezeit, mert így lassan elzsibbad minden tagja.*
1664. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-04 20:13:56
Üzenet elküldve: 2017-04-04 20:13:56
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Khrosas nem tudná megmondani, hogy mi a jobb. Ha elhajtotta volna a férfi az állatait még azelőtt, hogy a nőstény felébred, vagy hogy nem tette meg. Gyanítja, hogy most már itt az ideje jól csinálni a dolgokat, ha nem akar megint városról, falura - faluról, erdőre vándorolni. Meg kell vetnie a lábát, már igen csak vágyja.
Nem tudja hova tenni az érzéseit a férfi iránt. Butaság volt kalandba bonyolódni vele azt úgy érzi ki tudná jelenteni, de lehet, hogy nem tudná. Ilyen az összes gondolata, ami az esettel kapcsolatos. Nem volt helyes, de helyes volt, de nem volt, de az volt. Mintha két kutya marakodna, hogy magáévá tegyen egy darab húst, ami a napon lassan ki is szárad. Sőt elporlad. S akkor már késő egymás vérét ontani egy régen elmúlt eszméért.
Nagy sóhaj hagyja el tüdejét, amikor meghallja Learon válaszát. Nem engedi el a kezét, és ezt Khrosas nem úgy néz ki, hogy bánja.*
- Hehh… *Húzódik fél mosolyra a szája. A fejét is megingatja egy kicsit. Úgy érzi magát, mintha küzdött volna valakivel, akiről kiderül, hogy nem is akarja bántani és most vereséget szenvedve, de egy percig sem bánva nevetne a félreértésen.
Felemeli a fejét, hogy válaszoljon, de szembe találja magát egy újabb csókkal.*
- Azért… a… füvek még játékban maradhatnak? *Vicceli el a dolgot, nagy erőfeszítések árán, s megpróbál egy mosolyt villantani, ami nagyon bénára sikerül.*
*Khrosas nem tudná megmondani, hogy mi a jobb. Ha elhajtotta volna a férfi az állatait még azelőtt, hogy a nőstény felébred, vagy hogy nem tette meg. Gyanítja, hogy most már itt az ideje jól csinálni a dolgokat, ha nem akar megint városról, falura - faluról, erdőre vándorolni. Meg kell vetnie a lábát, már igen csak vágyja.
Nem tudja hova tenni az érzéseit a férfi iránt. Butaság volt kalandba bonyolódni vele azt úgy érzi ki tudná jelenteni, de lehet, hogy nem tudná. Ilyen az összes gondolata, ami az esettel kapcsolatos. Nem volt helyes, de helyes volt, de nem volt, de az volt. Mintha két kutya marakodna, hogy magáévá tegyen egy darab húst, ami a napon lassan ki is szárad. Sőt elporlad. S akkor már késő egymás vérét ontani egy régen elmúlt eszméért.
Nagy sóhaj hagyja el tüdejét, amikor meghallja Learon válaszát. Nem engedi el a kezét, és ezt Khrosas nem úgy néz ki, hogy bánja.*
- Hehh… *Húzódik fél mosolyra a szája. A fejét is megingatja egy kicsit. Úgy érzi magát, mintha küzdött volna valakivel, akiről kiderül, hogy nem is akarja bántani és most vereséget szenvedve, de egy percig sem bánva nevetne a félreértésen.
Felemeli a fejét, hogy válaszoljon, de szembe találja magát egy újabb csókkal.*
- Azért… a… füvek még játékban maradhatnak? *Vicceli el a dolgot, nagy erőfeszítések árán, s megpróbál egy mosolyt villantani, ami nagyon bénára sikerül.*
1663. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-04 19:49:59
Üzenet elküldve: 2017-04-04 19:49:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Learon agya nem üresedik ki. Sok minden átfut rajta a csók alatt. Főként az, hogy nem hagyta annyiban a dolgot és nem ment el Khorsas mellett, hanem megfogta a kezét és most megcsókolta. Ahogy annak lennie kellett. Lehetett volna belőle egy futó kaland is, de nem tudott volna tükörbe nézni utána.* ~Ez így sokkal jobb!~ *Learon szája automatikus mosolyra húzódik a furcsa vallomás után, és nem rest azért valamivel válaszolni a lánynak, nem csak úgy függőben hagyni a furcsa mondatot. A pásztornak esze ágában sincs elindulni, mert attól fél, hogy a karjaiban tartott test az első mozdulatnál szilánkokra törik, mint valami vékony üveglap.*
-Hát, ezen majd változtatunk! *Nyom egy újabb csókot a lány homlokára. Egyszerűen nem tud betelni vele most, hogy itt tartja újra maga mellett. Az a kis idő amíg reggel óta olyan zavartan távol érzete magától, elég gyötrő volt a Sajt-mesternek, maga sem tudja miért. Most viszont úgy érzi, hogy meg kell nyugtatnia ezt a rémült kis madárkához hasonlító nőt, hogy olyan magabiztos legyen, mint tegnap a füvek mellett.*
-Nem kell ám elzárkóznod tőlem! Érezhetjük jól magunkat egymással, egymás karjaiban. Ez nem bűn! *Ezzel egy újabb rövid csókkal próbálkozik.*
*Learon agya nem üresedik ki. Sok minden átfut rajta a csók alatt. Főként az, hogy nem hagyta annyiban a dolgot és nem ment el Khorsas mellett, hanem megfogta a kezét és most megcsókolta. Ahogy annak lennie kellett. Lehetett volna belőle egy futó kaland is, de nem tudott volna tükörbe nézni utána.* ~Ez így sokkal jobb!~ *Learon szája automatikus mosolyra húzódik a furcsa vallomás után, és nem rest azért valamivel válaszolni a lánynak, nem csak úgy függőben hagyni a furcsa mondatot. A pásztornak esze ágában sincs elindulni, mert attól fél, hogy a karjaiban tartott test az első mozdulatnál szilánkokra törik, mint valami vékony üveglap.*
-Hát, ezen majd változtatunk! *Nyom egy újabb csókot a lány homlokára. Egyszerűen nem tud betelni vele most, hogy itt tartja újra maga mellett. Az a kis idő amíg reggel óta olyan zavartan távol érzete magától, elég gyötrő volt a Sajt-mesternek, maga sem tudja miért. Most viszont úgy érzi, hogy meg kell nyugtatnia ezt a rémült kis madárkához hasonlító nőt, hogy olyan magabiztos legyen, mint tegnap a füvek mellett.*
-Nem kell ám elzárkóznod tőlem! Érezhetjük jól magunkat egymással, egymás karjaiban. Ez nem bűn! *Ezzel egy újabb rövid csókkal próbálkozik.*
1662. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-04 15:10:52
Üzenet elküldve: 2017-04-04 15:10:52
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//A látnok háza//
*Jó helyen van a nő, érkezik is a határozott válasz, aminek hála ha minden jól alakul elkerülhetik egymás között a harcot.*
-Mi csak fosztogatni jöttünk, hallottuk, hogy a templomból jönnek ide keresgélni és gondoltuk egy elhagyatott házban találunk mi is magunknak pár értékes dolgot. Hárman vagyunk és hátul surrantunk be, így a kinti társad megkerültük, szerintem még mindig ott kinn szobrozik a ház előtt. *A gonosz elleni információkért jöttek, így folytatja is beszédét a lány.*
-Ahol van a szörny, ott van amit kerestek szerintem és ott maradt a zsákmányunk is, mikor kimenekültünk onnan és bezártuk oda azt a valamit! *Talán egymás segítségére lehetnek és utána külön utakon távozhatnak is, ki merre lát.*
*Jó helyen van a nő, érkezik is a határozott válasz, aminek hála ha minden jól alakul elkerülhetik egymás között a harcot.*
-Mi csak fosztogatni jöttünk, hallottuk, hogy a templomból jönnek ide keresgélni és gondoltuk egy elhagyatott házban találunk mi is magunknak pár értékes dolgot. Hárman vagyunk és hátul surrantunk be, így a kinti társad megkerültük, szerintem még mindig ott kinn szobrozik a ház előtt. *A gonosz elleni információkért jöttek, így folytatja is beszédét a lány.*
-Ahol van a szörny, ott van amit kerestek szerintem és ott maradt a zsákmányunk is, mikor kimenekültünk onnan és bezártuk oda azt a valamit! *Talán egymás segítségére lehetnek és utána külön utakon távozhatnak is, ki merre lát.*
1661. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-04 15:00:21
Üzenet elküldve: 2017-04-04 15:00:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//A látnok háza//
*Quantall leüti a fickót, hogy ne mocorogjon. Nem szeretné, de ha harcra kerülne a sor akkor arra felkészülten vár. Érkeznek is a társak vagy a társ aki be is szól a szobába és egy békésebb hangot üt meg. Ha igaz amit mondd annak Quantall kimondottan örülne, de nem bízik meg elsőre benne. Határozott hangon kiszól a nőnek.*
-A felesleges harcot mi is elkerülnénk és szívesen vennénk a segítségeteket viszont ahhoz, hogy megbízzunk bennetek szeretnénk ha tisztáznánk pár dolgot. Mi nem az értékek miatt vagyunk itt hanem információra van szükségünk és ha olyan tárgyakra bukkanunk amikkel a világot fenyegető gonosszal szembe szállhatunk a templom részére magunknak követeljük azokat. Minden másban szabad kezet kaptok. Viszont ti hányan vagytok és honnan tudtok rólunk? A kinti társunkkal találkoztatok? Ő hogy van?
*Ebből rájöhetett, hogy többen vannak és eleget beszélt a társuk ahhoz, hogy gyanúsak legyenek a számukra. Ha tényleg csak mezei fosztogatók és hajlandóak segíteni akkor Quantall felől kirabolhatják a helyet neki mindegy. Nem hiszi, hogy a házigazda panaszt emelne.*
*Quantall leüti a fickót, hogy ne mocorogjon. Nem szeretné, de ha harcra kerülne a sor akkor arra felkészülten vár. Érkeznek is a társak vagy a társ aki be is szól a szobába és egy békésebb hangot üt meg. Ha igaz amit mondd annak Quantall kimondottan örülne, de nem bízik meg elsőre benne. Határozott hangon kiszól a nőnek.*
-A felesleges harcot mi is elkerülnénk és szívesen vennénk a segítségeteket viszont ahhoz, hogy megbízzunk bennetek szeretnénk ha tisztáznánk pár dolgot. Mi nem az értékek miatt vagyunk itt hanem információra van szükségünk és ha olyan tárgyakra bukkanunk amikkel a világot fenyegető gonosszal szembe szállhatunk a templom részére magunknak követeljük azokat. Minden másban szabad kezet kaptok. Viszont ti hányan vagytok és honnan tudtok rólunk? A kinti társunkkal találkoztatok? Ő hogy van?
*Ebből rájöhetett, hogy többen vannak és eleget beszélt a társuk ahhoz, hogy gyanúsak legyenek a számukra. Ha tényleg csak mezei fosztogatók és hajlandóak segíteni akkor Quantall felől kirabolhatják a helyet neki mindegy. Nem hiszi, hogy a házigazda panaszt emelne.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2949-2968