Külső területek - Füves puszta
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 85 (1681. - 1700. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2949-2968
1700. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-14 17:49:00
Üzenet elküldve: 2017-04-14 17:49:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Elmereng egy kicsit a választott férjeken és feleségeiken, miközben kitakarítja a pipáját és elteszi azt az iszákjába. Olyan óvatosan bánik vele, mint egy újszülött báránnyal. Végül aztán a választott házasságok témáján csak meg vonja a vállát.*
- Jó, jobb is így. *Egykedvűnek hangzik szava. Természetesen sokkal többször játszott szerepet a családi viszonyok érdeke és senkit nem érdekelt, hogy a kölykök mit akarnak. Mert náluk a gyerekeik megházasítása volt a hagyomány, egyik kölyök sem volt idősebb a másiknál. Az meg, hogy a későbbiekben hogy néztek ki, mivé értek már teljesen mindegy volt. Khrosasnak pedig most mindegy. A saját útját járja, neki kell eldöntenie mit akar és felnőttként viselkednie a témában. A kár az, hogy sohasem viselkedett elég éretten, sosem vállalt felelősséget semmiért. Ezek voltak azok amiket mindég kihagyott az életéből és csak akkor nézett szembe velük, ha nagyon muszáj volt. Most sincs máshogy és már úgy néz ki nem is lesz soha. Olyan lesz, mint Karxa, kitaszított. S ezzel teljesen rendben is van. Talán ez a legszomorúbb.
Aztán a visszakérdezés után a férfi is válaszol, ugyan nem túl bőven, de a nősténynek megfelel. Elmosolyodik ő is Learon nevetgélésén. Khrosas keze visszatér a kecske cirógatásához. Szemeivel követi kezének mozgását a bundáson. Csak akkor bicsaklik meg a mozdulat, amikor a férfi megemlíti, hogy akár a nőstény is lehetne a feleségének szerepében.*
- Öh... höhh... hát igen. Miért? Rajtam talán? *Nem tudja lemosni a képéről a kislányos vigyort. Felváltva üvöltözik ép esze és patás koponyája a vállán, mindkettő a felett a része felett ami most ott ül és vigyorogva mered az emberre.*
- Köszönöm. *Nyögi ki végül. Abba hagyja a kecske furcsa molesztálását és végig simít mindkét fonatán. Aztán ismét az állathoz nyúl, hogy az felnézzen rá.* Mit szólsz Karxa? *Igyekszik a tekintetének tükrében meglesni saját magát, ami nagy nehezen sikerül is. Nem mintha nem hinné el, ha a pásztor mondja.*
- Nagyon szép... *Mosolyog lágyan.*
*Elmereng egy kicsit a választott férjeken és feleségeiken, miközben kitakarítja a pipáját és elteszi azt az iszákjába. Olyan óvatosan bánik vele, mint egy újszülött báránnyal. Végül aztán a választott házasságok témáján csak meg vonja a vállát.*
- Jó, jobb is így. *Egykedvűnek hangzik szava. Természetesen sokkal többször játszott szerepet a családi viszonyok érdeke és senkit nem érdekelt, hogy a kölykök mit akarnak. Mert náluk a gyerekeik megházasítása volt a hagyomány, egyik kölyök sem volt idősebb a másiknál. Az meg, hogy a későbbiekben hogy néztek ki, mivé értek már teljesen mindegy volt. Khrosasnak pedig most mindegy. A saját útját járja, neki kell eldöntenie mit akar és felnőttként viselkednie a témában. A kár az, hogy sohasem viselkedett elég éretten, sosem vállalt felelősséget semmiért. Ezek voltak azok amiket mindég kihagyott az életéből és csak akkor nézett szembe velük, ha nagyon muszáj volt. Most sincs máshogy és már úgy néz ki nem is lesz soha. Olyan lesz, mint Karxa, kitaszított. S ezzel teljesen rendben is van. Talán ez a legszomorúbb.
Aztán a visszakérdezés után a férfi is válaszol, ugyan nem túl bőven, de a nősténynek megfelel. Elmosolyodik ő is Learon nevetgélésén. Khrosas keze visszatér a kecske cirógatásához. Szemeivel követi kezének mozgását a bundáson. Csak akkor bicsaklik meg a mozdulat, amikor a férfi megemlíti, hogy akár a nőstény is lehetne a feleségének szerepében.*
- Öh... höhh... hát igen. Miért? Rajtam talán? *Nem tudja lemosni a képéről a kislányos vigyort. Felváltva üvöltözik ép esze és patás koponyája a vállán, mindkettő a felett a része felett ami most ott ül és vigyorogva mered az emberre.*
- Köszönöm. *Nyögi ki végül. Abba hagyja a kecske furcsa molesztálását és végig simít mindkét fonatán. Aztán ismét az állathoz nyúl, hogy az felnézzen rá.* Mit szólsz Karxa? *Igyekszik a tekintetének tükrében meglesni saját magát, ami nagy nehezen sikerül is. Nem mintha nem hinné el, ha a pásztor mondja.*
- Nagyon szép... *Mosolyog lágyan.*
1699. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-14 17:31:07
Üzenet elküldve: 2017-04-14 17:31:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Learon már látott olyan embert és hallott is olyanról, akinek liba szedte ki a szemét. Nem egy kellemes dolog, főleg, ha az ember utána egész életében amiatt szégyenkezik, hogy egy szárnyas csonkította meg... Hát, Learon bókol tovább, mert attól, hogy egyszer megvolt, még lehetne többször is. Jó érzés volt, talán a legjobb évek óta, így bőven megéri a dolog. Meg ettől függetlenül is igazat mond, és élvezi is a lány társaságát. nem csak testének, hanem lelkének közelségét is. A pásztor úgy gondolta azért nem kérdezget a szüleiről és azok döntésiről, mert az kényelmetlen az elfnek, de aztán mégiscsak tovább beszél ezekről a lány.*
-Hát, nem hinném, hogy örültek volna! *Háborodik fel egy kicsit.*
-Gondolj bele, hogyha valami nagydarab, csupasz valakihez adnak feleségül! Valami gazdag nemeshez, aki aztán minden nap... *Nem fejezi be a mondatot. Egyrészt mert nincs hozzá gusztusa, másrészt meg mert egyáltalán nem illik ebbe a viszonylag kellemes beszélgetésbe. Elég sok olyan szerencsétlenül járt lányról hallott a városban, akit tizenegy-két évesen beházasítottak, középkorú emberekhez. Ezek pedig csak nagyon ritkán várják meg azt amikor a nő teste elég érett lesz, és inkább egy életre megnyomorítják asszonyaikat.*
-Nekem? *Neveti el magát, de aztán komolyan elgondolkodik.*
-Hát, hogy őszinte legyek, volt! *Aztán mivel ez nem az a válasz, amit szeretne magától hallani, kiegészíti.*
-Valamiért azonban sosem jött össze! ha tehetném téged is elvennélek, de ez nem rajtam áll! *Nevetgél, miközben befejezi a fonatot és megköti a végét.*
-No! Kész is van, én kis menyasszonyom! *Nem hagyja abba a nevetgélést, miközben megkerüli a nőt, hogy elölről is megnézhesse magának.*
-na, hát mondtam én! Igazán elragadóan nézel ki! Egy igazi álomnő! *Csapja össze tenyerét, miközben remekül sikerült munkája felett örömködik.*
*Learon már látott olyan embert és hallott is olyanról, akinek liba szedte ki a szemét. Nem egy kellemes dolog, főleg, ha az ember utána egész életében amiatt szégyenkezik, hogy egy szárnyas csonkította meg... Hát, Learon bókol tovább, mert attól, hogy egyszer megvolt, még lehetne többször is. Jó érzés volt, talán a legjobb évek óta, így bőven megéri a dolog. Meg ettől függetlenül is igazat mond, és élvezi is a lány társaságát. nem csak testének, hanem lelkének közelségét is. A pásztor úgy gondolta azért nem kérdezget a szüleiről és azok döntésiről, mert az kényelmetlen az elfnek, de aztán mégiscsak tovább beszél ezekről a lány.*
-Hát, nem hinném, hogy örültek volna! *Háborodik fel egy kicsit.*
-Gondolj bele, hogyha valami nagydarab, csupasz valakihez adnak feleségül! Valami gazdag nemeshez, aki aztán minden nap... *Nem fejezi be a mondatot. Egyrészt mert nincs hozzá gusztusa, másrészt meg mert egyáltalán nem illik ebbe a viszonylag kellemes beszélgetésbe. Elég sok olyan szerencsétlenül járt lányról hallott a városban, akit tizenegy-két évesen beházasítottak, középkorú emberekhez. Ezek pedig csak nagyon ritkán várják meg azt amikor a nő teste elég érett lesz, és inkább egy életre megnyomorítják asszonyaikat.*
-Nekem? *Neveti el magát, de aztán komolyan elgondolkodik.*
-Hát, hogy őszinte legyek, volt! *Aztán mivel ez nem az a válasz, amit szeretne magától hallani, kiegészíti.*
-Valamiért azonban sosem jött össze! ha tehetném téged is elvennélek, de ez nem rajtam áll! *Nevetgél, miközben befejezi a fonatot és megköti a végét.*
-No! Kész is van, én kis menyasszonyom! *Nem hagyja abba a nevetgélést, miközben megkerüli a nőt, hogy elölről is megnézhesse magának.*
-na, hát mondtam én! Igazán elragadóan nézel ki! Egy igazi álomnő! *Csapja össze tenyerét, miközben remekül sikerült munkája felett örömködik.*
1698. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-14 17:12:22
Üzenet elküldve: 2017-04-14 17:12:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ha beszélgetnének erről Khrosas biztosan elképzelne egy libát harci páncélban. Elég nevetséges látvány, de biztos benne, hogy ezzel is megtévesztené a támadóját, aki a végén nem röhögne, hanem halál hörgést hallatna.*
- Édes... *Mondja, kicsit szarkasztikusan. Meg sem szólalhat igazából, nem is teszi, mivel ő sem ártatlan a veszélyes döntések meghozatalának bűnében.
A nők természetes illata is biztosan sokkal kellemesebb, ha az egyén nem halogatja a fürdést két, három napig. Ez nem akadályozza meg Learont, hogy meg ne szagolja a nőstény fejét, aminek valóban különös illata lehet. Nagyrészt még mindég a gyógynövények szaga lengi körül. Vad, friss, durva, minden hová befurakszik és átjárja mindenét. Főleg, hogy már az amoni hosszú házban lévő szobája is úgy néz ki, mint egy vajákos odúja. Ember legyen a talpán, aki egyszer ott kiganajoz.*
- Hehh, az is valami. *Vörösödik el egy kicsit az arca, amikor meghallja a bókot. Megingatja a fejét, az ostobaságán, hogy még egy ilyen bóktól is képes zavarba jönni. Legalább azt is értékeli, hogy őszinte az ember. Mondhatta volna, hogy a világon a legszebb, de minek? Már így is meg volt aminek meg kell történnie, amiért a férfiak annyira szoktak bókolni egy nőnek.
Kivégzi a pipájából az utolsókat is és kitakarítja azt. Közben fellélegzik, hogy a pásztor nem vesz tudomást az epés megjegyzésről, amit a saját szüleire tett. Legalább a dolog élét elvette az, hogy a hagyományokról kezdett szövegelésbe.*
- Oh, pff... Általában mindenki örült a döntésnek amit a felmenői hoztak. Vagy nem mertek ellenkezni. *Mosolyodik el és a végén kicsit fel is nevet. Nagyon nehezen tudja felidézni azokat az alkalmakat, amikor a rokonai megházasodtak és ő ott lehetett. Minden olyan díszes volt és mindenki baromi boldog. Az, hogy ki akasztotta fel magát egy hattal később, már egészen más kérdés.*
- És neked? *Kérdez vissza a férfi utolsó mondatára felbátorodva. Jogosnak érzi a kijelentést, elvégre elég öreg már ahhoz, mégis kicsit rosszul esik ez a kijelentés.*
~Mintha nagyanyádat hallanám...~
- Neked van valaki akit meg akarsz szerezni feleségnek?
*Nem mondja, hogy van e, vagy van e menyasszonya, elvégre akkor nem lett volna az a tegnapi eset, ha lenne. Vagy ki tudja. Fene se érti az embereket.*
*Ha beszélgetnének erről Khrosas biztosan elképzelne egy libát harci páncélban. Elég nevetséges látvány, de biztos benne, hogy ezzel is megtévesztené a támadóját, aki a végén nem röhögne, hanem halál hörgést hallatna.*
- Édes... *Mondja, kicsit szarkasztikusan. Meg sem szólalhat igazából, nem is teszi, mivel ő sem ártatlan a veszélyes döntések meghozatalának bűnében.
A nők természetes illata is biztosan sokkal kellemesebb, ha az egyén nem halogatja a fürdést két, három napig. Ez nem akadályozza meg Learont, hogy meg ne szagolja a nőstény fejét, aminek valóban különös illata lehet. Nagyrészt még mindég a gyógynövények szaga lengi körül. Vad, friss, durva, minden hová befurakszik és átjárja mindenét. Főleg, hogy már az amoni hosszú házban lévő szobája is úgy néz ki, mint egy vajákos odúja. Ember legyen a talpán, aki egyszer ott kiganajoz.*
- Hehh, az is valami. *Vörösödik el egy kicsit az arca, amikor meghallja a bókot. Megingatja a fejét, az ostobaságán, hogy még egy ilyen bóktól is képes zavarba jönni. Legalább azt is értékeli, hogy őszinte az ember. Mondhatta volna, hogy a világon a legszebb, de minek? Már így is meg volt aminek meg kell történnie, amiért a férfiak annyira szoktak bókolni egy nőnek.
Kivégzi a pipájából az utolsókat is és kitakarítja azt. Közben fellélegzik, hogy a pásztor nem vesz tudomást az epés megjegyzésről, amit a saját szüleire tett. Legalább a dolog élét elvette az, hogy a hagyományokról kezdett szövegelésbe.*
- Oh, pff... Általában mindenki örült a döntésnek amit a felmenői hoztak. Vagy nem mertek ellenkezni. *Mosolyodik el és a végén kicsit fel is nevet. Nagyon nehezen tudja felidézni azokat az alkalmakat, amikor a rokonai megházasodtak és ő ott lehetett. Minden olyan díszes volt és mindenki baromi boldog. Az, hogy ki akasztotta fel magát egy hattal később, már egészen más kérdés.*
- És neked? *Kérdez vissza a férfi utolsó mondatára felbátorodva. Jogosnak érzi a kijelentést, elvégre elég öreg már ahhoz, mégis kicsit rosszul esik ez a kijelentés.*
~Mintha nagyanyádat hallanám...~
- Neked van valaki akit meg akarsz szerezni feleségnek?
*Nem mondja, hogy van e, vagy van e menyasszonya, elvégre akkor nem lett volna az a tegnapi eset, ha lenne. Vagy ki tudja. Fene se érti az embereket.*
1697. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-14 16:43:47
Üzenet elküldve: 2017-04-14 16:43:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Ha tudná a lány, hogy milyen veszélyes tud lenni egy kecskebak, nem biztos, hogy kutyát szeretne inkább maga mellé. Persze egy kutya is hasznos, azért van Learonnak is egy. Bár meg nem mondaná senkinek, de Nayka előbb bújik el valahová, mint, hogy megharapjon valakit úgy igazán. Szerencsére a pásztornak eddig még nem volt olyan helyzete amikor kipróbálhatta volna, hogy milyen éles helyzetben az ebe, mint védelmező. A libákat pedig a parasztok a legveszedelmesebb állatok között tartják számon. Learon ismer olyan családot, ahol külön harcra képezték ki ezeket a szárnyasokat, mivel fürgék, hajlékonyak és nagy meglepetést tudnak okozni, védtelennek tűnő ábrázatukkal.*
-Hát, amikor felnőtt persze volt, hogy majdnem meghaltam, de addigra születtek új malacok, akikkel lehetett játszani! *A Sajt-mester mindezt lágy mosollyal mondja. Ha régi barátaira gondol, még az sem tudja kizökkenteni, hogy amúgy támadó vaddisznókról is esik szó.*
-Hát igen. Nem egy kellemes dolog. Én sokkal jobban szeretem a nők természetes illatát! *Ezzel, hogy szavainak hitelt adjon, beleszimatol a lány hajába, ami valószínűleg tényleg felvette már a lehető legérdekesebb szagokat, hiszen napok óta mosdatlanul vannak. A pásztor viszont ez valahogy sosem érdekelte.*
-Valamiért mindenki vonzóbb, ha a saját illatanyagát használja. *Jelenti ki még úgy hozzátéve az előző témához. Bizony amikor kínálja neki a pipát, a férfi egy kis időre abbahagyja a szépítést és a lány kezéből szívogatja egy pár slukkra a dohányt.*
-Nem kell ide tükör, hogy tudjam, az egyik legszebb nő vagy akit mostanában láttam! *Lehet, hogy ez egy nem túl jó bók, de azért akárhogy van, kinézetre Akheelen nem tesz túl a lány.* ~Talán ha felszedne magára néhány kiló izmot, meg leadna mellben egy kicsit.~ *Ezek viszont nem rá tartoznak, így csak fejben változtatja meg a nő alakját a számára szebb vonalakká. Azonban a menyasszony téma éppen elég zavarba ejtő téma ahhoz, hogy csak arra tudjon gondolni. Még az a szerencse, hogy háttal van neki a nő, így nem látja Learon haja alatt egyre vöröslő fülét.*
-Hát, ezt szomorúan hallom, mert tényleg nagyon jó menyasszony lennél! *Így hirtelen elgondolkodik, hogy mit is tudna kezdeni, ha mondjuk az ő asszonya lenne ez a lány. Biztos szép gyermeket és lányokat tudna szülni. viszont akkor kéne egy fiú akire ráhagyja a nevét, mert a félvérek nem tudnak további örökösöket szülni.*
-Ez egy ostoba szokás! Ne döntsenek erről A te tested, nem mindegy, hogy kivel osztod meg egy egész életre! *Vigyorodik el arra gondolva, hogy milyen szerencsés flótás is ő, akivel a nő már megosztotta az említett testet.*
-Szerintem neked kéne már gondoskodni arról, hogy kit választasz!
*Ha tudná a lány, hogy milyen veszélyes tud lenni egy kecskebak, nem biztos, hogy kutyát szeretne inkább maga mellé. Persze egy kutya is hasznos, azért van Learonnak is egy. Bár meg nem mondaná senkinek, de Nayka előbb bújik el valahová, mint, hogy megharapjon valakit úgy igazán. Szerencsére a pásztornak eddig még nem volt olyan helyzete amikor kipróbálhatta volna, hogy milyen éles helyzetben az ebe, mint védelmező. A libákat pedig a parasztok a legveszedelmesebb állatok között tartják számon. Learon ismer olyan családot, ahol külön harcra képezték ki ezeket a szárnyasokat, mivel fürgék, hajlékonyak és nagy meglepetést tudnak okozni, védtelennek tűnő ábrázatukkal.*
-Hát, amikor felnőtt persze volt, hogy majdnem meghaltam, de addigra születtek új malacok, akikkel lehetett játszani! *A Sajt-mester mindezt lágy mosollyal mondja. Ha régi barátaira gondol, még az sem tudja kizökkenteni, hogy amúgy támadó vaddisznókról is esik szó.*
-Hát igen. Nem egy kellemes dolog. Én sokkal jobban szeretem a nők természetes illatát! *Ezzel, hogy szavainak hitelt adjon, beleszimatol a lány hajába, ami valószínűleg tényleg felvette már a lehető legérdekesebb szagokat, hiszen napok óta mosdatlanul vannak. A pásztor viszont ez valahogy sosem érdekelte.*
-Valamiért mindenki vonzóbb, ha a saját illatanyagát használja. *Jelenti ki még úgy hozzátéve az előző témához. Bizony amikor kínálja neki a pipát, a férfi egy kis időre abbahagyja a szépítést és a lány kezéből szívogatja egy pár slukkra a dohányt.*
-Nem kell ide tükör, hogy tudjam, az egyik legszebb nő vagy akit mostanában láttam! *Lehet, hogy ez egy nem túl jó bók, de azért akárhogy van, kinézetre Akheelen nem tesz túl a lány.* ~Talán ha felszedne magára néhány kiló izmot, meg leadna mellben egy kicsit.~ *Ezek viszont nem rá tartoznak, így csak fejben változtatja meg a nő alakját a számára szebb vonalakká. Azonban a menyasszony téma éppen elég zavarba ejtő téma ahhoz, hogy csak arra tudjon gondolni. Még az a szerencse, hogy háttal van neki a nő, így nem látja Learon haja alatt egyre vöröslő fülét.*
-Hát, ezt szomorúan hallom, mert tényleg nagyon jó menyasszony lennél! *Így hirtelen elgondolkodik, hogy mit is tudna kezdeni, ha mondjuk az ő asszonya lenne ez a lány. Biztos szép gyermeket és lányokat tudna szülni. viszont akkor kéne egy fiú akire ráhagyja a nevét, mert a félvérek nem tudnak további örökösöket szülni.*
-Ez egy ostoba szokás! Ne döntsenek erről A te tested, nem mindegy, hogy kivel osztod meg egy egész életre! *Vigyorodik el arra gondolva, hogy milyen szerencsés flótás is ő, akivel a nő már megosztotta az említett testet.*
-Szerintem neked kéne már gondoskodni arról, hogy kit választasz!
1696. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-13 11:59:58
Üzenet elküldve: 2017-04-13 11:59:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Khrosas inkább gondol jelen pillanatban egy kutyára, aki nem csak bajtárs, de veszedelmes ellenfél is lehetne, azokkal szemben, akik megtámadnék a nőstényt egy beszerző útja alkalmával. Nem tudja, hogy a kecske mennyire veszedelmes. Azt már látta, hogy egy liba, hogy tud támadni, farkast is elkergetnek, ha nincs más választásuk. Khrosas szerint egy kos is elég veszedelmes, a jerkéjét biztosan megvédi. Ezzel az elgondolással a bak is lehet veszedelmes. Karxa viszont legjobb esetben is gödölye.*
- Nem féltél, hogy maradsz? *Kérdezi a malac témájára vissza térve.* Engem egyszer megkergetett egy vadmalac, nem volt kifejlett, de azt hittem ott hagyom a fogam. *Csoda, hogy az anya állat nem volt a környéken, vagy legalábbis nem az iramodott az akkor még igen csak fiatal Khrosas után.*
- Azt utálom. *Jelenti ki a rózsavíz hallatán.* A városban szokásuk borpárlatot adni az illóolajokhoz, hogy tovább tartson a... szaga. *Fejezi ki magát nem túl szépen. Khrosas orrának túl erősnek tűnik az ilyesmi, néha úgy érezte, hogy még a szájában is van abból a mi a fenéből. A piacon minden áron rá akarta tukmálni az egyik kofa. "Csak próbálja ki, kedveském. Meglátja, nem bánja meg!" Kétszáz ötven aranyról egészen ötvenig vitte le az árat, de a nősténynek akkor sem kellett volna, ha még ő fizet, hogy vigye el. Ha ő akart illatozni, akkor vízbe keverte az illatanyagait, kellemesebb. Nem tart sokáig, de amíg tart addig valóban olyan, mintha virágos mezőn sétálna.
A bálokra csak megvonja a vállát. Sosem volt, nem tudja milyen, a családja lihanechi kúriájában sokszor rendeztek ilyeneket, de mivel őt nem hívták meg, ezért ez kimaradt az életéből. Ki akarna egy koszos, mocsári banya sarjat a tiszta márvány padlójára?
Nevet egy kicsit, ahogy Learon rá szánja magát, hogy megdicsérje a széna boglyáját. Pipáját magához vonja, hogy bele szívjon még egyszer kétszer mielőtt teljesen leégne a dohány. Tartja a kezében még egy ideig, hátha a férfi is szeretne még belőle.*
- Még ha lenne tükröm. *A nélkül nehezen tudja megfigyelni magát, de arra gondol, hogy majd a pásztor meglátja előlről is új frizurájával és akkor elmondhatja, hogy milyen. Khrosas pedig hinni fog neki.*
- Öh... *Jön zavarba maga is. Nem is érti miért hozta fel a menyasszony témáját, talán csak azért, mert őket látta korábban a legdíszesebbnek, legbonyolultabb frizurákkal. Most viszont kezd kínos lenni, ahogy így a férfi említi.*
- Nem, nem terveztem férjhez menni... *Arca enyhén elpirul. Nem tud valamiért közömbösen beszélni erről Learonnal. Pedig semmi zavarba ejtő nincs a dologban, legalább is azt hiszi.*
- Nálunk az a hagyomány, hogy a szülők választanak házastársat a gyereküknek. *Kezd el egy ide kapcsolódó történetet, mert jobb nem jut eszébe.* De nem választottak. Nem mintha mást tettek volna...
~Mi a?! Kussolj, némber, kussolj! Hülye vagy?~
*Ettől sem lett jobb a helyzet. Önmaga is szidja ostoba meggondolatlanságát, de hát... most már mindegy. Kár ezen aggódni, ha azt elmondta, hogy gyíkokat kerget a sárban, akkor ezt is megoszthatja. Elvégre semmi komoly nincs a dologban.*
A hozzászólás írója (Szomorú Khrosas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.13 12:24:39
*Khrosas inkább gondol jelen pillanatban egy kutyára, aki nem csak bajtárs, de veszedelmes ellenfél is lehetne, azokkal szemben, akik megtámadnék a nőstényt egy beszerző útja alkalmával. Nem tudja, hogy a kecske mennyire veszedelmes. Azt már látta, hogy egy liba, hogy tud támadni, farkast is elkergetnek, ha nincs más választásuk. Khrosas szerint egy kos is elég veszedelmes, a jerkéjét biztosan megvédi. Ezzel az elgondolással a bak is lehet veszedelmes. Karxa viszont legjobb esetben is gödölye.*
- Nem féltél, hogy maradsz? *Kérdezi a malac témájára vissza térve.* Engem egyszer megkergetett egy vadmalac, nem volt kifejlett, de azt hittem ott hagyom a fogam. *Csoda, hogy az anya állat nem volt a környéken, vagy legalábbis nem az iramodott az akkor még igen csak fiatal Khrosas után.*
- Azt utálom. *Jelenti ki a rózsavíz hallatán.* A városban szokásuk borpárlatot adni az illóolajokhoz, hogy tovább tartson a... szaga. *Fejezi ki magát nem túl szépen. Khrosas orrának túl erősnek tűnik az ilyesmi, néha úgy érezte, hogy még a szájában is van abból a mi a fenéből. A piacon minden áron rá akarta tukmálni az egyik kofa. "Csak próbálja ki, kedveském. Meglátja, nem bánja meg!" Kétszáz ötven aranyról egészen ötvenig vitte le az árat, de a nősténynek akkor sem kellett volna, ha még ő fizet, hogy vigye el. Ha ő akart illatozni, akkor vízbe keverte az illatanyagait, kellemesebb. Nem tart sokáig, de amíg tart addig valóban olyan, mintha virágos mezőn sétálna.
A bálokra csak megvonja a vállát. Sosem volt, nem tudja milyen, a családja lihanechi kúriájában sokszor rendeztek ilyeneket, de mivel őt nem hívták meg, ezért ez kimaradt az életéből. Ki akarna egy koszos, mocsári banya sarjat a tiszta márvány padlójára?
Nevet egy kicsit, ahogy Learon rá szánja magát, hogy megdicsérje a széna boglyáját. Pipáját magához vonja, hogy bele szívjon még egyszer kétszer mielőtt teljesen leégne a dohány. Tartja a kezében még egy ideig, hátha a férfi is szeretne még belőle.*
- Még ha lenne tükröm. *A nélkül nehezen tudja megfigyelni magát, de arra gondol, hogy majd a pásztor meglátja előlről is új frizurájával és akkor elmondhatja, hogy milyen. Khrosas pedig hinni fog neki.*
- Öh... *Jön zavarba maga is. Nem is érti miért hozta fel a menyasszony témáját, talán csak azért, mert őket látta korábban a legdíszesebbnek, legbonyolultabb frizurákkal. Most viszont kezd kínos lenni, ahogy így a férfi említi.*
- Nem, nem terveztem férjhez menni... *Arca enyhén elpirul. Nem tud valamiért közömbösen beszélni erről Learonnal. Pedig semmi zavarba ejtő nincs a dologban, legalább is azt hiszi.*
- Nálunk az a hagyomány, hogy a szülők választanak házastársat a gyereküknek. *Kezd el egy ide kapcsolódó történetet, mert jobb nem jut eszébe.* De nem választottak. Nem mintha mást tettek volna...
~Mi a?! Kussolj, némber, kussolj! Hülye vagy?~
*Ettől sem lett jobb a helyzet. Önmaga is szidja ostoba meggondolatlanságát, de hát... most már mindegy. Kár ezen aggódni, ha azt elmondta, hogy gyíkokat kerget a sárban, akkor ezt is megoszthatja. Elvégre semmi komoly nincs a dologban.*
A hozzászólás írója (Szomorú Khrosas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.13 12:24:39
1695. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-13 09:45:02
Üzenet elküldve: 2017-04-13 09:45:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Ha tudná mi jár a lány fejében, könnyen segíthetne rajta. Megismerte már valamennyire a lányt, így magához is fogadhatná. Learon pedig teli van kecskékkel, és Karxa is itt van nála. Ha a pásztoré lenne ez a lány annyi kecskéje vagy egyéb állata lehetne, amennyit csak akar. Ezen egyébként el is gondolkodik a Sajt-mester, még így is, hogy nem tudja mi van a lány buksijában.*
-Igen! A legtöbb parasztgyerek értené! *Vigyorog szélesen, mert benne is jó emlékeket idéz ez a beszélgetés. Ugyan hajára mindig adott, de csupa sár és maszat volt szinte mindig. Egyébként elég vegyes volt a felhozatal győzelmek terén, mert amíg pici volt a malac Learon folyton legyőzte, de ahogy lassan túlnőtt rajta, egy idő után már életveszélyes is volt vele birkóznia. Azért egy kifejlett disznó agyon is nyomhatta volna, ha nem ilyen szerencsés flótás.*
-Áh, az a jobbik eset, ha a koszt kell, mintha valami rózsaillatú pacsulit kéne lemosni! *Nevetgél magában, hiszen volt már dolga városi lányokkal, de egy idő után nem lehet elviselni azt, hogy nem érzi rajta a bőrének illatát, vagy természetes szagát, csak a kencéket.* ~Azért meg kell hagyni, vakarnám én le rólad azt a koszt esténként!~
-Bizony! Nem még bálokba járkálni olyan habos ruhákban! Nem lehet valami kellemes dolog. *Elképzeli azokat az élettelen bábokat akik nemes lányoknak nevezik magukat, de közben a jellemük elveszi a sok por és kence alatt amit magukra öntenek, hogy szebbnek lássák magukat. Egy lapon sem lehet említeni egy gyíkokat kergető kislánnyal.*
-Szénaboglyának a legszebb, amit láttam! *Nevetgél.*
-Azonban figyeld meg milyen eszméletlen leszel, ha befejeztem! *A menyasszonyos hasonlatra lágyan elmosolyodik.*
-Szeretnél menyasszony lenni? *Gondolkodik el egy pillanatra és hangján érezni, hogy kissé még zavarba is jött.* ~Hát, ha az én menyasszony lennél, azért azt nem utasítanám vissza!~
*Ha tudná mi jár a lány fejében, könnyen segíthetne rajta. Megismerte már valamennyire a lányt, így magához is fogadhatná. Learon pedig teli van kecskékkel, és Karxa is itt van nála. Ha a pásztoré lenne ez a lány annyi kecskéje vagy egyéb állata lehetne, amennyit csak akar. Ezen egyébként el is gondolkodik a Sajt-mester, még így is, hogy nem tudja mi van a lány buksijában.*
-Igen! A legtöbb parasztgyerek értené! *Vigyorog szélesen, mert benne is jó emlékeket idéz ez a beszélgetés. Ugyan hajára mindig adott, de csupa sár és maszat volt szinte mindig. Egyébként elég vegyes volt a felhozatal győzelmek terén, mert amíg pici volt a malac Learon folyton legyőzte, de ahogy lassan túlnőtt rajta, egy idő után már életveszélyes is volt vele birkóznia. Azért egy kifejlett disznó agyon is nyomhatta volna, ha nem ilyen szerencsés flótás.*
-Áh, az a jobbik eset, ha a koszt kell, mintha valami rózsaillatú pacsulit kéne lemosni! *Nevetgél magában, hiszen volt már dolga városi lányokkal, de egy idő után nem lehet elviselni azt, hogy nem érzi rajta a bőrének illatát, vagy természetes szagát, csak a kencéket.* ~Azért meg kell hagyni, vakarnám én le rólad azt a koszt esténként!~
-Bizony! Nem még bálokba járkálni olyan habos ruhákban! Nem lehet valami kellemes dolog. *Elképzeli azokat az élettelen bábokat akik nemes lányoknak nevezik magukat, de közben a jellemük elveszi a sok por és kence alatt amit magukra öntenek, hogy szebbnek lássák magukat. Egy lapon sem lehet említeni egy gyíkokat kergető kislánnyal.*
-Szénaboglyának a legszebb, amit láttam! *Nevetgél.*
-Azonban figyeld meg milyen eszméletlen leszel, ha befejeztem! *A menyasszonyos hasonlatra lágyan elmosolyodik.*
-Szeretnél menyasszony lenni? *Gondolkodik el egy pillanatra és hangján érezni, hogy kissé még zavarba is jött.* ~Hát, ha az én menyasszony lennél, azért azt nem utasítanám vissza!~
1694. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-10 18:33:21
Üzenet elküldve: 2017-04-10 18:33:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Elmélázva simogatja kecske Karxa buksiját. Azon töpreng, hogy ezek után nem fog tudni meg lenni bundás bajtárs nélkül. Muszáj magához fogadnia egyet.*
- Akkor te tudod mi járt a fejemben akkoriban. *Vigyorog szélesen, ahogy vissza emlékezik, s ahogy elképzel egy malac birkózást. Nem tudja pontosan meghatározni, hogy vajon a disznócska, vagy a kisfiú győz egy ilyen versenyszámban.*
- Nagyi nem tudta elképzelni miért nem tudok egy fél órára leülni a seggemre és nem csinálni semmit. Vagy csak egy napot eltölteni úgy, hogy este nem kell vakarni rólam a koszt. *Megvonja a vállát. Nem ő tehet róla, hogy mocsár mellé száműzték a szülei a nagyvárosból. Akkoriban nagyon rosszul esett neki, éjszakákon át azon töprengett, hogy miért nem kellett az anyjának. Így visszagondolva egy percig sem bánja. Olyan élete volt, amilyet a kőház négy fala között egy gyerek sem tapasztalhat meg, soha.*
- Meghiszem azt. Ötszáz év alatt sem tudnám letörleszteni neki, amit akkor adott. *Mondja elmerengve.* Egy kölöknek legyen rendes kölök kora. *Teszi még hozzá, egyetértve részben Learonnal. Azért Khrosas nem száműzné a fiát egy mocsár melletti viskóba egy vénasszonyhoz, de nem is erről van itt szó. Egy gyereket nem nevelhetnek születésétől fogva úriembernek. Megveti az olyan szülőket. Nincs semmi köze hozzá ugyan, mert nem tudja milyen kúriában nevelkedni, de egy kicsit sem lehet jó, ha a gyerek nem koszolhatja össze magát. Azt meg idegesítőnek gondolja, hogy szolgálók hosszú sora lesi minden kívánságát. Jó élet az? Khrosas szerint nem.*
- Na, minden hölgyet így sértegetsz? *Válaszolja mímelt felháborodással, ám még mielőtt a férfi komolyan venné nevetgél is egyet, kettőt hozzá.* Eddig is az én hajam volt a környéken a legszebb széna boglya. *Teszi még hozzá. Szív egyet a pipából és lassan engedi ki annak füstjét, hogy se Learonra, se Karxa felé ne menjen.*
- Szebb leszek, mint egy menyasszony. *Mosolyog az ember szavaira. Fél kezével végig simít a befont haján és elégedettség érzése tölti el. Amit ki tud tapogatni abból ítélve valóban ügyes keze van a pásztornak.*
*Elmélázva simogatja kecske Karxa buksiját. Azon töpreng, hogy ezek után nem fog tudni meg lenni bundás bajtárs nélkül. Muszáj magához fogadnia egyet.*
- Akkor te tudod mi járt a fejemben akkoriban. *Vigyorog szélesen, ahogy vissza emlékezik, s ahogy elképzel egy malac birkózást. Nem tudja pontosan meghatározni, hogy vajon a disznócska, vagy a kisfiú győz egy ilyen versenyszámban.*
- Nagyi nem tudta elképzelni miért nem tudok egy fél órára leülni a seggemre és nem csinálni semmit. Vagy csak egy napot eltölteni úgy, hogy este nem kell vakarni rólam a koszt. *Megvonja a vállát. Nem ő tehet róla, hogy mocsár mellé száműzték a szülei a nagyvárosból. Akkoriban nagyon rosszul esett neki, éjszakákon át azon töprengett, hogy miért nem kellett az anyjának. Így visszagondolva egy percig sem bánja. Olyan élete volt, amilyet a kőház négy fala között egy gyerek sem tapasztalhat meg, soha.*
- Meghiszem azt. Ötszáz év alatt sem tudnám letörleszteni neki, amit akkor adott. *Mondja elmerengve.* Egy kölöknek legyen rendes kölök kora. *Teszi még hozzá, egyetértve részben Learonnal. Azért Khrosas nem száműzné a fiát egy mocsár melletti viskóba egy vénasszonyhoz, de nem is erről van itt szó. Egy gyereket nem nevelhetnek születésétől fogva úriembernek. Megveti az olyan szülőket. Nincs semmi köze hozzá ugyan, mert nem tudja milyen kúriában nevelkedni, de egy kicsit sem lehet jó, ha a gyerek nem koszolhatja össze magát. Azt meg idegesítőnek gondolja, hogy szolgálók hosszú sora lesi minden kívánságát. Jó élet az? Khrosas szerint nem.*
- Na, minden hölgyet így sértegetsz? *Válaszolja mímelt felháborodással, ám még mielőtt a férfi komolyan venné nevetgél is egyet, kettőt hozzá.* Eddig is az én hajam volt a környéken a legszebb széna boglya. *Teszi még hozzá. Szív egyet a pipából és lassan engedi ki annak füstjét, hogy se Learonra, se Karxa felé ne menjen.*
- Szebb leszek, mint egy menyasszony. *Mosolyog az ember szavaira. Fél kezével végig simít a befont haján és elégedettség érzése tölti el. Amit ki tud tapogatni abból ítélve valóban ügyes keze van a pásztornak.*
1693. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-10 17:05:41
Üzenet elküldve: 2017-04-10 17:05:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Igen, az élet mindig könnyebb ha van kire támaszkodni. Az állatok pedig azért jók, mert azok nem bizonytalanítják el az embert, szimplán csak odabújnak, ha kell, vagy segítenek amiben tudnak. Egy időben Learon is egyedül volt, vándorlása kezdetén nem volt vele egy kecske sem, mert azokat a faluban hagyta, mert ott laktak, oda valóak voltak. A családjukhoz. Később persze itt Artheniorban megvette Fachutát a létező legpompásabb és legkiválóbb kecskebakot, aki igazi társa lett az idők során és aki nélkül most el sem tudná képzelni életét. Learonnak nevetnie kell ahogy elképzel egy kislányt, amint a sárban vadászik.* ~Igen, Khrosas a nekem való! Akheelbe is ezért szerettem bele.~ *Ahogy így többet megtud erről a lányról, úgy lesz számára egyre vonzóbb jellemileg is, mint testileg.*
-Egy gyereknek az a feladata, hogy koszosodjon! Én meg a kisdisznókkal és kiskecskékkel birkóztam fiatalkoromban! *Vallja meg őszintén a dolgot. Bár az tény, hogy utána órákig suvickolta magát, és próbálta eltüntetni a szagokat a hajából, amit még akkor derékig érő copfban hordott.*
-Biztosan sok dolga volt veled Karxa-nak! *Nevet még tovább egy kicsit.*
-Azért, remélem az én lányom is olyan lesz mint akkor te voltál! *Nem tudna mit kezdeni egy olyannal mint a városiak, kik nap mint nap rózsaillatú fürdőket vesznek és illatos olajokat csöpögtetnek magukra. Akkor inkább egy békavadász.*
-Hát, nekem ez a hajkorona nem úgy tűnik! *Vigyorog, miközben az egyik fonat végén jár már, amit egy aprócska bőrdarabbal köt meg. A sajátja. Van neki jó pár ilyen, ezekkel szokta copfba fogni a haját, ha ganajozza az állatokat.*
-Az egyik kész is! Nem, hogy menyét, de igazi kis remekmű leszel a végén!
*Igen, az élet mindig könnyebb ha van kire támaszkodni. Az állatok pedig azért jók, mert azok nem bizonytalanítják el az embert, szimplán csak odabújnak, ha kell, vagy segítenek amiben tudnak. Egy időben Learon is egyedül volt, vándorlása kezdetén nem volt vele egy kecske sem, mert azokat a faluban hagyta, mert ott laktak, oda valóak voltak. A családjukhoz. Később persze itt Artheniorban megvette Fachutát a létező legpompásabb és legkiválóbb kecskebakot, aki igazi társa lett az idők során és aki nélkül most el sem tudná képzelni életét. Learonnak nevetnie kell ahogy elképzel egy kislányt, amint a sárban vadászik.* ~Igen, Khrosas a nekem való! Akheelbe is ezért szerettem bele.~ *Ahogy így többet megtud erről a lányról, úgy lesz számára egyre vonzóbb jellemileg is, mint testileg.*
-Egy gyereknek az a feladata, hogy koszosodjon! Én meg a kisdisznókkal és kiskecskékkel birkóztam fiatalkoromban! *Vallja meg őszintén a dolgot. Bár az tény, hogy utána órákig suvickolta magát, és próbálta eltüntetni a szagokat a hajából, amit még akkor derékig érő copfban hordott.*
-Biztosan sok dolga volt veled Karxa-nak! *Nevet még tovább egy kicsit.*
-Azért, remélem az én lányom is olyan lesz mint akkor te voltál! *Nem tudna mit kezdeni egy olyannal mint a városiak, kik nap mint nap rózsaillatú fürdőket vesznek és illatos olajokat csöpögtetnek magukra. Akkor inkább egy békavadász.*
-Hát, nekem ez a hajkorona nem úgy tűnik! *Vigyorog, miközben az egyik fonat végén jár már, amit egy aprócska bőrdarabbal köt meg. A sajátja. Van neki jó pár ilyen, ezekkel szokta copfba fogni a haját, ha ganajozza az állatokat.*
-Az egyik kész is! Nem, hogy menyét, de igazi kis remekmű leszel a végén!
1692. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-10 16:39:12
Üzenet elküldve: 2017-04-10 16:39:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ahogy a nőstény is elnézi a kecskét, nem úgy tűnik, mint aki nagyon utálná a módot, ahogy simogatják. Örül, hogy van egy kedves kis teremtés, akivel időnként törődhet. Nehéz lesz neki, ha már nem lesz a közelében. Eddig nem vette észre, de most már úgy gondolja, hogy jobb lett volna minden, ha beszerez magának egy négylábú, bundás bajtársat. Elveszhetne barna kutya szemeiben, vagy sárga macska íriszeiben, esetleg egy hűséges ló tekintetében, alkalomról alkalomra és sok gondját elfelejtette volna. Nem is tudja eddig, hogy élhetett e nélkül az érzés nélkül.*
- Egy mocsár mellett laktam. *Mondja mosolyogva. Részben azon, ahogy elképzeli magát nyakig sáros kis bajkeverőként, részben pedig azon, amit Learon mond.*
- Bűbájos voltam. Bokától tokáig iszaposan, kígyókat, békákat és gyíkokat hajkurászva. *Megingatja a fejét lassan, hogy ne zavarja a pásztort a munkában, de ki tudja fejezni, hogy mennyire ostobaságnak tartja akkori önmagát. Nem volt alkalom a hideg időkben, hogy a nyagyanyja ne kiabálna vele, mert már megint tiszta víz, a hideg szelek pedig úgy üvöltenek, mint a sakál. Nem győzte neki főzni a menta teát, amikor beteg volt és a boszorkányos tudását bevetni minden sérülése után. Jó asszony volt. S ki tudja, lehet még mindég az.
Engedi, hogy Learon kiszolgálja magát a pipából. Kicsit el is szégyelli magát, hogy nem kérdezte meg már korábban, hogy szeretne e. Úgy tűnik nem kell féltenie a férfit. Miután ő végzett a füstölgéssel egy időre, Khrosas is pöfékel párat.
Halkan nevetni kezd a férfi kijelentésén.*
- Mostanában tudok magamra vigyázni. *Mondja kedves hangon. Nem akar tiltakozni az elhatározás ellen, eszében sincs, csupán azt hozza fel, hogy ma már kevesebbszer sározza össze magát tetőtől talpig. Kivéve persze, ha ki akar halászni valami vízi növényt, vagy ritka gyíkocskát, akinek farkából kever főzetet. Ilyenkor legutolsó sorba teszi ruhái épségét és csak arra koncentrál, hogy meglegyenek az áhított dolgok.*
- Egy kicsit... *Teszi még hozzá az előzőhöz.*
*Ahogy a nőstény is elnézi a kecskét, nem úgy tűnik, mint aki nagyon utálná a módot, ahogy simogatják. Örül, hogy van egy kedves kis teremtés, akivel időnként törődhet. Nehéz lesz neki, ha már nem lesz a közelében. Eddig nem vette észre, de most már úgy gondolja, hogy jobb lett volna minden, ha beszerez magának egy négylábú, bundás bajtársat. Elveszhetne barna kutya szemeiben, vagy sárga macska íriszeiben, esetleg egy hűséges ló tekintetében, alkalomról alkalomra és sok gondját elfelejtette volna. Nem is tudja eddig, hogy élhetett e nélkül az érzés nélkül.*
- Egy mocsár mellett laktam. *Mondja mosolyogva. Részben azon, ahogy elképzeli magát nyakig sáros kis bajkeverőként, részben pedig azon, amit Learon mond.*
- Bűbájos voltam. Bokától tokáig iszaposan, kígyókat, békákat és gyíkokat hajkurászva. *Megingatja a fejét lassan, hogy ne zavarja a pásztort a munkában, de ki tudja fejezni, hogy mennyire ostobaságnak tartja akkori önmagát. Nem volt alkalom a hideg időkben, hogy a nyagyanyja ne kiabálna vele, mert már megint tiszta víz, a hideg szelek pedig úgy üvöltenek, mint a sakál. Nem győzte neki főzni a menta teát, amikor beteg volt és a boszorkányos tudását bevetni minden sérülése után. Jó asszony volt. S ki tudja, lehet még mindég az.
Engedi, hogy Learon kiszolgálja magát a pipából. Kicsit el is szégyelli magát, hogy nem kérdezte meg már korábban, hogy szeretne e. Úgy tűnik nem kell féltenie a férfit. Miután ő végzett a füstölgéssel egy időre, Khrosas is pöfékel párat.
Halkan nevetni kezd a férfi kijelentésén.*
- Mostanában tudok magamra vigyázni. *Mondja kedves hangon. Nem akar tiltakozni az elhatározás ellen, eszében sincs, csupán azt hozza fel, hogy ma már kevesebbszer sározza össze magát tetőtől talpig. Kivéve persze, ha ki akar halászni valami vízi növényt, vagy ritka gyíkocskát, akinek farkából kever főzetet. Ilyenkor legutolsó sorba teszi ruhái épségét és csak arra koncentrál, hogy meglegyenek az áhított dolgok.*
- Egy kicsit... *Teszi még hozzá az előzőhöz.*
1691. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-10 16:17:14
Üzenet elküldve: 2017-04-10 16:17:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Learon most már nem annyira féltékeny a kecskéjére, hogy a lány vele foglalkozik a férfi helyett, mert a Sajt-mesternek éppen olyan élvezetet ad, hogy ő foglalkozhat a nővel, mintha az vele foglalkozna, és emellett jól is áll a kezében a kecske. Egyébként az ilyen mekegők mind mást szeretnek, hiszen mind egy külön és önálló személyiség. Van amelyik azt szereti ha a hátát, van amelyik a hasát vakargattatná, van amelyiknek a feje a gyengéje. Idővel kiderül ez is, de Karxa-nak úgy tűnik egyelőre bőven elég az is, hogy valaki csak vele foglalkozik. Learon próbálja elképzelni a boszorkányt, aki ápolt, szép haja van, okos és jó munkás, ezek mellett pedig vigyáz egy kislányra is, aki az eddig elmondottak alapján minden igyekezetével azon volt, hogy bosszanthassa nagyanyját.*
-És miért voltál koszos? Pedig kicsinek biztos, hogy igazi kis bűbájos lányka lehettél. Mondjuk, nem mintha most nem lennél, de tudod, hogy van ez a gyerekekkel! Mindig aranyosabbak! ~Miket beszélsz már te szerencsétlen?~ *Szidja meg magát fejben, mielőtt még jobban félreérthető lenne amit beszél. Közben egyik kezével finoman megfogja a lány kezét, amiben a pipát tartja, és a saját szájába irányítja a végét, hogy ő is pöfékelhessen egy kicsit, majd vissza is fordul az elf hajához, miután egy csókot nyom a tarkójára, mintegy előző szavait bizonyítván.*
-Minden igyekezetemmel azon leszek, hogy mostanában ne lehess kis menyét! *Vihogja a lány háta mögött, miközben folyamatosan a haját és az így szabaddá váló nyakát bámulja. Egyébként úgy dönt, hogy eredeti elgondolásával ellentétben nem egy, hanem, hogy kislányosabb lányt kaphasson, két fonatba rendezi a haját. ha már övé a lehetőség, akkor olyat alkot, amit ő a legjobban szeret.*
*Learon most már nem annyira féltékeny a kecskéjére, hogy a lány vele foglalkozik a férfi helyett, mert a Sajt-mesternek éppen olyan élvezetet ad, hogy ő foglalkozhat a nővel, mintha az vele foglalkozna, és emellett jól is áll a kezében a kecske. Egyébként az ilyen mekegők mind mást szeretnek, hiszen mind egy külön és önálló személyiség. Van amelyik azt szereti ha a hátát, van amelyik a hasát vakargattatná, van amelyiknek a feje a gyengéje. Idővel kiderül ez is, de Karxa-nak úgy tűnik egyelőre bőven elég az is, hogy valaki csak vele foglalkozik. Learon próbálja elképzelni a boszorkányt, aki ápolt, szép haja van, okos és jó munkás, ezek mellett pedig vigyáz egy kislányra is, aki az eddig elmondottak alapján minden igyekezetével azon volt, hogy bosszanthassa nagyanyját.*
-És miért voltál koszos? Pedig kicsinek biztos, hogy igazi kis bűbájos lányka lehettél. Mondjuk, nem mintha most nem lennél, de tudod, hogy van ez a gyerekekkel! Mindig aranyosabbak! ~Miket beszélsz már te szerencsétlen?~ *Szidja meg magát fejben, mielőtt még jobban félreérthető lenne amit beszél. Közben egyik kezével finoman megfogja a lány kezét, amiben a pipát tartja, és a saját szájába irányítja a végét, hogy ő is pöfékelhessen egy kicsit, majd vissza is fordul az elf hajához, miután egy csókot nyom a tarkójára, mintegy előző szavait bizonyítván.*
-Minden igyekezetemmel azon leszek, hogy mostanában ne lehess kis menyét! *Vihogja a lány háta mögött, miközben folyamatosan a haját és az így szabaddá váló nyakát bámulja. Egyébként úgy dönt, hogy eredeti elgondolásával ellentétben nem egy, hanem, hogy kislányosabb lányt kaphasson, két fonatba rendezi a haját. ha már övé a lehetőség, akkor olyat alkot, amit ő a legjobban szeret.*
1690. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-10 15:31:17
Üzenet elküldve: 2017-04-10 15:31:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A szőrös jószágok kifejezésre nem sértődik meg. Tudja milyen szeretettel lehet bánni egy állattal, hiszen ő is ezt teszi éppen most. Simogatja Karxa fejét és nyakát, miközben hagyja, hogy Learon szerény személyével foglalkozzon.*
- Szerencsések. *Mosolyodik el. Magát is annak tekinti most, nem sokszor van része ilyetén kedvességben. Kinyitja a szemét, hogy tekintetével megtalálja a kecskét, s megkeresse annak feje búbját, amit megvakargathat. Nem tudja pontosan hogy kell bánni egy kecskével, hogy az hol szereti, hogy vakarják, simogassák, de reméli nem sértődik meg az állat, ha nem ott teszi, ahol a legjobban szeretné és elvárná. Egy kutyát, vagy macskát meg tud úgy simogatni, hogy az ne haragudjon, patás jószágokkal a kapcsolata viszont nagyon kevés volt és tudása hiányos. Egyetlen patás, akit évek óta ismer, nem szereti ha simogatják, na meg bundája sincs már hosszú ideje.*
- Oh, a banya nagyon ápolt volt. *Szájába teszi pipája végét és legyint egyet. Fogai között szorítva a tárgyat beszél tovább.* Abban a családban én voltam a koszos kis menyét. *Mosolyodik el a mondata végén, amit a férfi hallhat a hangjából. Pöfékel egy párat a még füstölgő pipából közben.*
- Most bepótolhatod a kihagyott időt. *Válaszolja lágyan. Kezét leengedi törökülésben tartott lába közé. Pipáját szilárdan megtámasztja, hogy ne akarjon kifordulni a kezéből. Másik kezének ujjaival nem hagyja abba a kecske simogatását.
A vállaira sikló kezektől jól eső borzongás keríti hatalmába, s ehhez közre játszhat is, ahogy Learon megszólítja őt.*
- Nem tudom, nem értek a fonáshoz. *Válaszol halkan.* Rád bízom. *Beszél előrefelé, meghatalmazva a pásztor, Sajt-mester Learont arra, hogy azt tegyen vele amit szeretne.*
*A szőrös jószágok kifejezésre nem sértődik meg. Tudja milyen szeretettel lehet bánni egy állattal, hiszen ő is ezt teszi éppen most. Simogatja Karxa fejét és nyakát, miközben hagyja, hogy Learon szerény személyével foglalkozzon.*
- Szerencsések. *Mosolyodik el. Magát is annak tekinti most, nem sokszor van része ilyetén kedvességben. Kinyitja a szemét, hogy tekintetével megtalálja a kecskét, s megkeresse annak feje búbját, amit megvakargathat. Nem tudja pontosan hogy kell bánni egy kecskével, hogy az hol szereti, hogy vakarják, simogassák, de reméli nem sértődik meg az állat, ha nem ott teszi, ahol a legjobban szeretné és elvárná. Egy kutyát, vagy macskát meg tud úgy simogatni, hogy az ne haragudjon, patás jószágokkal a kapcsolata viszont nagyon kevés volt és tudása hiányos. Egyetlen patás, akit évek óta ismer, nem szereti ha simogatják, na meg bundája sincs már hosszú ideje.*
- Oh, a banya nagyon ápolt volt. *Szájába teszi pipája végét és legyint egyet. Fogai között szorítva a tárgyat beszél tovább.* Abban a családban én voltam a koszos kis menyét. *Mosolyodik el a mondata végén, amit a férfi hallhat a hangjából. Pöfékel egy párat a még füstölgő pipából közben.*
- Most bepótolhatod a kihagyott időt. *Válaszolja lágyan. Kezét leengedi törökülésben tartott lába közé. Pipáját szilárdan megtámasztja, hogy ne akarjon kifordulni a kezéből. Másik kezének ujjaival nem hagyja abba a kecske simogatását.
A vállaira sikló kezektől jól eső borzongás keríti hatalmába, s ehhez közre játszhat is, ahogy Learon megszólítja őt.*
- Nem tudom, nem értek a fonáshoz. *Válaszol halkan.* Rád bízom. *Beszél előrefelé, meghatalmazva a pásztor, Sajt-mester Learont arra, hogy azt tegyen vele amit szeretne.*
1689. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-10 15:09:27
Üzenet elküldve: 2017-04-10 15:09:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Learonnak ilyen mély gondolatai nincsenek. Igyekszik mindent úgy csinálni, hogy később ne bánja meg, bár azért az ösztönei néha belecsalják egy-egy bajos szituációba. A tegnapi is lehetett volna ilyen, ha a lány nem így gondolkodik, hanem esetleg a fejéhez vág mindent, mert megerőszakolta. Persze nem így történt, de ha nem Khrosas lett volna akivel füvezik, akkor biztosan máshogy alakulnak a dolgok.*
-Ohh, hát akkor a legjobb embert találtad! Imádom a szőrös jószágokat, ezért megtanultam velük a legjobban bánni! *Persze ez lehetne akár sértés is, de olyan hanghordozásban, olyan ellágyultan mint ahogy most a pásztor teszi, inkább valami ostoba nyelvbotlásnak tűnhet. Lelki nyomorékok ápolására Learonnak is lenne ötlete, bár valószínűleg más, mint a lánynak. A férfinek tetszik, hogy Khorsas a rémült madárkából már újra egy normális, kényeztetést szerető lánnyá válik. Nehéz lett volna egész végig úgy lennie vele, hogy zavarba jön minden érintéstől.*
-Családi? *Nevet a férfi, ahogy elképzeli az erdei boszorkányt szépen fésült, fonatokba rendezett hajjal, hozzá bibircsókos, ráncos arcot.*
-Valamiért mindig azt hittem, hogy a boszorkányok elhanyagolják a kinézetüket. *Vallja meg a dolgot, miközben ujjai az utolsó csomóval is megbirkóznak.*
-Köszönöm! Volt időm megtanulni, bár azért régen volt, hogy befontam egy lány haját! *Főleg mióta lebénult a karja. Azóta egyenesen lehetetlennek tűnt a dolog. Ezután pedig finoman elrendezgeti tincsekre a hajzuhatagot.*
-Milyen fonást szeretnél, Kedvesem? *Hajol oda a lányhoz annak válla fölött, miközben ujjaival finoman elkezdi masszírozni a lány vállait. Nem elég neki, hogy a hajából kiszedte a csomókat, a vállából is szeretné. Meg, egyébként is kihasznál minden alkalmat, hogy érintkezhessen a nővel.*
*Learonnak ilyen mély gondolatai nincsenek. Igyekszik mindent úgy csinálni, hogy később ne bánja meg, bár azért az ösztönei néha belecsalják egy-egy bajos szituációba. A tegnapi is lehetett volna ilyen, ha a lány nem így gondolkodik, hanem esetleg a fejéhez vág mindent, mert megerőszakolta. Persze nem így történt, de ha nem Khrosas lett volna akivel füvezik, akkor biztosan máshogy alakulnak a dolgok.*
-Ohh, hát akkor a legjobb embert találtad! Imádom a szőrös jószágokat, ezért megtanultam velük a legjobban bánni! *Persze ez lehetne akár sértés is, de olyan hanghordozásban, olyan ellágyultan mint ahogy most a pásztor teszi, inkább valami ostoba nyelvbotlásnak tűnhet. Lelki nyomorékok ápolására Learonnak is lenne ötlete, bár valószínűleg más, mint a lánynak. A férfinek tetszik, hogy Khorsas a rémült madárkából már újra egy normális, kényeztetést szerető lánnyá válik. Nehéz lett volna egész végig úgy lennie vele, hogy zavarba jön minden érintéstől.*
-Családi? *Nevet a férfi, ahogy elképzeli az erdei boszorkányt szépen fésült, fonatokba rendezett hajjal, hozzá bibircsókos, ráncos arcot.*
-Valamiért mindig azt hittem, hogy a boszorkányok elhanyagolják a kinézetüket. *Vallja meg a dolgot, miközben ujjai az utolsó csomóval is megbirkóznak.*
-Köszönöm! Volt időm megtanulni, bár azért régen volt, hogy befontam egy lány haját! *Főleg mióta lebénult a karja. Azóta egyenesen lehetetlennek tűnt a dolog. Ezután pedig finoman elrendezgeti tincsekre a hajzuhatagot.*
-Milyen fonást szeretnél, Kedvesem? *Hajol oda a lányhoz annak válla fölött, miközben ujjaival finoman elkezdi masszírozni a lány vállait. Nem elég neki, hogy a hajából kiszedte a csomókat, a vállából is szeretné. Meg, egyébként is kihasznál minden alkalmat, hogy érintkezhessen a nővel.*
1688. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-10 14:28:03
Üzenet elküldve: 2017-04-10 14:28:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Mindenből ki lábal, akárha naiv és ezért pofára esik, akkor is fel kel, mert a földön feküdni arccal kényelmetlen és egy percet sem akar ezzel eltölteni. Volt már rá példa, hogy átvágták, hogy másra számított, olyan, mint egy gyomron vágás, abban a pillanatban fáj, de utána elmúlik, s elfelejti mindenki. Aki adta és aki kapta az is. Ha Learonhoz is hozzá fogja kötni valamiféle dolog, - mint a jó dohány, a szomszédos élet és néhány más szolgáltatás is - de idővel úgy dönt, hogy megelégeli és nem látják többet egymást, az sem fogja megrendíteni annyira, hogy egy idő után ne tudjon tovább menni. Igyekezett magával elhitetni, hogy butaság azt gondolni bármi közük is lehet egymáshoz. Már nem gondolkozik azon, hogy lehet e vagy nem. Nem érdemes. Lesz ahogy lesz. Most már csak élvezi a gyengéd érintéseket és a kedves szavakat.
A dohányával úgy gondolja mindenki jól járna, de a legfontosabb Khrosas számára akkor is a főzetei lesznek. Sebgyógyítás, betegségek kezelése s még a lelki nyomorékok ápolására is vannak ötletei. Ezen felül pedig még mindég meg vannak neki tarsolyában az átkok, fekete varázsitalok, a ráolvasás képessége.
Vigyora nem lankad, ahogy elnézi Learon mozdulatait és hallja szavait. Úgy néz rá, mint piperkőc vándorszínészre a társulat.*
- Akkor, én vagyok megtisztelve. *Mondja miközben szájába veszi a pipát egy pillanatra, majd ki is veszi azt, hogy megszólaljon ismét.* Senki nem foglalkozott még a hajammal - örömmel biztosan nem. *Köhint el egy pár hang nevetést, ahogy visszagondol arra, hogy sosem engedte gyerek korában, hogy megfésüljék. A boszorkánynak le kellett nyomnia a fejét, hogy egy fésűvel kigereblyézze a gombócokat szénaboglya fejéből. Azok voltak aztán a napok.
Lehunyt szemekkel élvezi, ahogy Learon foglalkozni kezd vele. Közben nem feledkezik meg vékony füstöt eregető pipájáról sem, amit pöfékelni is kezd. A nyakát érő mozdulatra röviden felsóhajt.*
- Köszönöm. Családi vonás. *Mosolyodik el. Meglepve veszi észre, hogy nem fáj úgy a fésülés, ahogy az gyerek korából maradt meg emléknek. Sőt, egyáltalán nem fáj. Egész kellemes is, mindennek a tetejébe.*
- Ügyes kezed van. *Dicséri meg a kitűnő munkát, amit sörényén végez a pásztor.*
*Mindenből ki lábal, akárha naiv és ezért pofára esik, akkor is fel kel, mert a földön feküdni arccal kényelmetlen és egy percet sem akar ezzel eltölteni. Volt már rá példa, hogy átvágták, hogy másra számított, olyan, mint egy gyomron vágás, abban a pillanatban fáj, de utána elmúlik, s elfelejti mindenki. Aki adta és aki kapta az is. Ha Learonhoz is hozzá fogja kötni valamiféle dolog, - mint a jó dohány, a szomszédos élet és néhány más szolgáltatás is - de idővel úgy dönt, hogy megelégeli és nem látják többet egymást, az sem fogja megrendíteni annyira, hogy egy idő után ne tudjon tovább menni. Igyekezett magával elhitetni, hogy butaság azt gondolni bármi közük is lehet egymáshoz. Már nem gondolkozik azon, hogy lehet e vagy nem. Nem érdemes. Lesz ahogy lesz. Most már csak élvezi a gyengéd érintéseket és a kedves szavakat.
A dohányával úgy gondolja mindenki jól járna, de a legfontosabb Khrosas számára akkor is a főzetei lesznek. Sebgyógyítás, betegségek kezelése s még a lelki nyomorékok ápolására is vannak ötletei. Ezen felül pedig még mindég meg vannak neki tarsolyában az átkok, fekete varázsitalok, a ráolvasás képessége.
Vigyora nem lankad, ahogy elnézi Learon mozdulatait és hallja szavait. Úgy néz rá, mint piperkőc vándorszínészre a társulat.*
- Akkor, én vagyok megtisztelve. *Mondja miközben szájába veszi a pipát egy pillanatra, majd ki is veszi azt, hogy megszólaljon ismét.* Senki nem foglalkozott még a hajammal - örömmel biztosan nem. *Köhint el egy pár hang nevetést, ahogy visszagondol arra, hogy sosem engedte gyerek korában, hogy megfésüljék. A boszorkánynak le kellett nyomnia a fejét, hogy egy fésűvel kigereblyézze a gombócokat szénaboglya fejéből. Azok voltak aztán a napok.
Lehunyt szemekkel élvezi, ahogy Learon foglalkozni kezd vele. Közben nem feledkezik meg vékony füstöt eregető pipájáról sem, amit pöfékelni is kezd. A nyakát érő mozdulatra röviden felsóhajt.*
- Köszönöm. Családi vonás. *Mosolyodik el. Meglepve veszi észre, hogy nem fáj úgy a fésülés, ahogy az gyerek korából maradt meg emléknek. Sőt, egyáltalán nem fáj. Egész kellemes is, mindennek a tetejébe.*
- Ügyes kezed van. *Dicséri meg a kitűnő munkát, amit sörényén végez a pásztor.*
1687. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-10 14:01:17
Üzenet elküldve: 2017-04-10 14:01:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*A naivság nem feltétlenül rossz dolog. Learonnak számos naiv lánnyal volt dolga az utazása során és mivel őket a legkönnyebb behálózni, volt amelyiknél hónapokat is eltöltött. Aztán... ha marad ugyan az a naivitás, akkor az kellemetlenné válik egy idő után. Khorsas viszont nem tűnik olyannak, aki nem fejlődne ilyen téren. Ha pedig igen, akkor Learonnak lesz pár kellemetlen éjszakája amikor lelkiismerete miatt nem fog tudni aludni, ahogy régebben, más lányokkal előfordult.*
-Ohh, ez remek lesz, már előre látom! *Szélesedik a mosolya, ahogy elgondolja, hogy mekkora húzóerő lesz a falu számára egy jó vajákos, akinél a legkiválóbb dohányt lehet majd aranyáron beszerezni. Mert ugye Khrosas bizonyára sokféle dologból, keveset fog termeszteni. Vagyis, ezt a Sajt-mester egyelőre így látja. Persze neki is nagyon jó lesz, hogy át fog tudni menni a lány kunyhójába egy kis pipázásra, szívogatásra, ha éppen úgy tartja kedve, amolyan feszültség-levezetésképpen. Learon élvezi a pillanatot, amit a nő meglepődése és érzékisége kreál, és a válasz most nála akad el hirtelen, de ahogy a újra mind a ketten vigyorognak, már sokkal egyszerűbb felelnie.*
-Remek, remek! *Engedi is el Khrosas lábát, amit ez idáig simogatott, de az utolsó mozdulattal kissé meg is lapogatja a nő combját. Hiába, azok a mozdulatok, amikkel állataival bánik, már beleivódtak a karjaiba. Még egy teátrális mozdulattal végigsimít saját, szép, hosszú haján.*
-Persze, hogy tudom! Sokkal hosszabb volt a hajam régebben, csak levágtam, mert már útban volt. Az enyémet be tudom fonni, a tiéd sem lehet akadály! *Húzódik izgatott, széles mosolyra a szája, és egy pillanatra olyanná válik mint valami gyermek aki csintalanságra készül. Közben előkerül fésűje is, és szépen elhelyezkedik a lány mögött, akinek megfogja a fejét, és csak úgy a feje búbjára nyom egy csókot. Először még nem fésülgeti, hanem csak úgy simogatja a lányt és a haját, a nagyobb gubancokat kézzel szedve ki belőle, majd mielőtt elkezdi fésülni, a szabaddá váló nyakra egy apró puszit nyom.*
-Gyönyörű hajad van! *Közben a lehető legóvatosabban próbálja simává, egyenessé varázsolni a hajkoronát.*
*A naivság nem feltétlenül rossz dolog. Learonnak számos naiv lánnyal volt dolga az utazása során és mivel őket a legkönnyebb behálózni, volt amelyiknél hónapokat is eltöltött. Aztán... ha marad ugyan az a naivitás, akkor az kellemetlenné válik egy idő után. Khorsas viszont nem tűnik olyannak, aki nem fejlődne ilyen téren. Ha pedig igen, akkor Learonnak lesz pár kellemetlen éjszakája amikor lelkiismerete miatt nem fog tudni aludni, ahogy régebben, más lányokkal előfordult.*
-Ohh, ez remek lesz, már előre látom! *Szélesedik a mosolya, ahogy elgondolja, hogy mekkora húzóerő lesz a falu számára egy jó vajákos, akinél a legkiválóbb dohányt lehet majd aranyáron beszerezni. Mert ugye Khrosas bizonyára sokféle dologból, keveset fog termeszteni. Vagyis, ezt a Sajt-mester egyelőre így látja. Persze neki is nagyon jó lesz, hogy át fog tudni menni a lány kunyhójába egy kis pipázásra, szívogatásra, ha éppen úgy tartja kedve, amolyan feszültség-levezetésképpen. Learon élvezi a pillanatot, amit a nő meglepődése és érzékisége kreál, és a válasz most nála akad el hirtelen, de ahogy a újra mind a ketten vigyorognak, már sokkal egyszerűbb felelnie.*
-Remek, remek! *Engedi is el Khrosas lábát, amit ez idáig simogatott, de az utolsó mozdulattal kissé meg is lapogatja a nő combját. Hiába, azok a mozdulatok, amikkel állataival bánik, már beleivódtak a karjaiba. Még egy teátrális mozdulattal végigsimít saját, szép, hosszú haján.*
-Persze, hogy tudom! Sokkal hosszabb volt a hajam régebben, csak levágtam, mert már útban volt. Az enyémet be tudom fonni, a tiéd sem lehet akadály! *Húzódik izgatott, széles mosolyra a szája, és egy pillanatra olyanná válik mint valami gyermek aki csintalanságra készül. Közben előkerül fésűje is, és szépen elhelyezkedik a lány mögött, akinek megfogja a fejét, és csak úgy a feje búbjára nyom egy csókot. Először még nem fésülgeti, hanem csak úgy simogatja a lányt és a haját, a nagyobb gubancokat kézzel szedve ki belőle, majd mielőtt elkezdi fésülni, a szabaddá váló nyakra egy apró puszit nyom.*
-Gyönyörű hajad van! *Közben a lehető legóvatosabban próbálja simává, egyenessé varázsolni a hajkoronát.*
1686. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-10 13:34:17
Üzenet elküldve: 2017-04-10 13:34:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Khrosas már kevésbé szereti láttatni, hogyha elpirosodik az arca. Butának érzi magát tőle, naivnak. Végül nem törődik vele, igyekszik összeszedni magát, hogy ne mindenen hatódjon meg, amit a férfi kiejt a száján.
~Csinálj valamit, némber. Hozd egyenesbe az agyad.~
Korholja le a sárga földig ép - vagy éppen beteg - tudata. A nőstény szerint igaza van. Ez nem egy csata, amit meg kell vívnia. Senki nem kényszeríti rá, hogy tartózkodó, vagy éppen ledér legyen. Magának okozza a problémák végeláthatatlan tömkelegét.
~Mi lenne, ha nem úsznál árral szemben?~
Való igaz, hogy kezd belefáradni. Halálra fogja töprengeni magát idő előtt, ha most nem hagy fel a túl elemez minden apróságot a helyzettel kapcsolatban. Vesz egy mély sóhajt, igyekszik nem gondolni semmire, csak a lába előtt heverő állatra, s annak bundájára.*
- Tervben van. *Mondja ki egyszerűen. Ekkor viszont leesik neki, hogy két értelműt mondott. Mivel éppen az előbb fogadta meg, hogy nem fogja érdekelni milyen butaságokat ejt ki a száján, most nem helyesbít. Csak tovább mesél.*
- Nagyanyámtól... még emlékszem ő hogy csinálta, gondolom le tudnám utánozni. Meleg kell és jó csomó idő. Az első pár bokor még nem lesz tökéletes, de lesz időm kitapasztalni. Aztán... *Vonja meg a vállát.* Lehet jobb lesz, mint ez egyszer. *Neveti el magát, s megingatja a fejét. Nagy álmai vannak már az első pillanattól fogva.
Az egyre kedvesebb simogatást először nem tudja, hogy fogadja, aztán úgy gondolja, nem is kell tudnia. Jól esik neki és ez a lényeg. Szája szélét felfelé görbíti az érzésre.*
- Hm? *Hümmög kérdőn, s ahogy tekintetük találkozik a nősténynek kihagy egy ütemet a szíve. Nagy szemek bámulnak rá és hatásukra Khrosas szemei is kerekek lesznek. Résnyire nyitja a száját, egy pillanatig csak bámul a zöldes barnás szemekbe. El se tudta képzelni ezek előtt, hogy pár találkozó tekintet mire lehet képes.*
- Hát... *Akad el kicsikét a szava, de igyekszik gatyába rázni.* Persze. *Húzódik vigyorra a szája.* Ha szeretnéd. Hoho... ha tudod. *Legyint egyet, s végig simít kezével a haján. Néhány gubancot felfedezve benne.*
*Khrosas már kevésbé szereti láttatni, hogyha elpirosodik az arca. Butának érzi magát tőle, naivnak. Végül nem törődik vele, igyekszik összeszedni magát, hogy ne mindenen hatódjon meg, amit a férfi kiejt a száján.
~Csinálj valamit, némber. Hozd egyenesbe az agyad.~
Korholja le a sárga földig ép - vagy éppen beteg - tudata. A nőstény szerint igaza van. Ez nem egy csata, amit meg kell vívnia. Senki nem kényszeríti rá, hogy tartózkodó, vagy éppen ledér legyen. Magának okozza a problémák végeláthatatlan tömkelegét.
~Mi lenne, ha nem úsznál árral szemben?~
Való igaz, hogy kezd belefáradni. Halálra fogja töprengeni magát idő előtt, ha most nem hagy fel a túl elemez minden apróságot a helyzettel kapcsolatban. Vesz egy mély sóhajt, igyekszik nem gondolni semmire, csak a lába előtt heverő állatra, s annak bundájára.*
- Tervben van. *Mondja ki egyszerűen. Ekkor viszont leesik neki, hogy két értelműt mondott. Mivel éppen az előbb fogadta meg, hogy nem fogja érdekelni milyen butaságokat ejt ki a száján, most nem helyesbít. Csak tovább mesél.*
- Nagyanyámtól... még emlékszem ő hogy csinálta, gondolom le tudnám utánozni. Meleg kell és jó csomó idő. Az első pár bokor még nem lesz tökéletes, de lesz időm kitapasztalni. Aztán... *Vonja meg a vállát.* Lehet jobb lesz, mint ez egyszer. *Neveti el magát, s megingatja a fejét. Nagy álmai vannak már az első pillanattól fogva.
Az egyre kedvesebb simogatást először nem tudja, hogy fogadja, aztán úgy gondolja, nem is kell tudnia. Jól esik neki és ez a lényeg. Szája szélét felfelé görbíti az érzésre.*
- Hm? *Hümmög kérdőn, s ahogy tekintetük találkozik a nősténynek kihagy egy ütemet a szíve. Nagy szemek bámulnak rá és hatásukra Khrosas szemei is kerekek lesznek. Résnyire nyitja a száját, egy pillanatig csak bámul a zöldes barnás szemekbe. El se tudta képzelni ezek előtt, hogy pár találkozó tekintet mire lehet képes.*
- Hát... *Akad el kicsikét a szava, de igyekszik gatyába rázni.* Persze. *Húzódik vigyorra a szája.* Ha szeretnéd. Hoho... ha tudod. *Legyint egyet, s végig simít kezével a haján. Néhány gubancot felfedezve benne.*
1685. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-10 13:02:10
Üzenet elküldve: 2017-04-10 13:02:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Szereti látni ahogy a lány elpirul. Az arc vörössége a legtöbb esetben jó jel. Már ha nem egy idegbeteg óriásról van szó, aki éppen mérgében agyon akarja csapni az embert. A lányoknál aranyosnak tartja. Főleg a tegnapi és mai történések után. Learon azt, hogy Khorsas torkot köszörül valami neki szóló jelnek veszi és kissé meg is zavarja.* ~Vajon csak nem akarja azt mondani, hogy hallgass el te paraszt és így adja a tudtomra?~ *Gondolkodik el, de végül arra jut, hogyha túlzásba esik, majd kap egy szép csattanós pofont vagy ilyesmit. Azonban ezen kívül nem úgy tűnik, hogy a lányt zavarná az eddigi bókolása. Vagyis... az amit Learon bókolásnak nevez.*
-Remélem hamarosan te is ilyen jó dohányt fogsz ültetni, hogy később is elvarázsolhass vele! *Utal a mostani pompás dohányra és a tegnapi keverékre, amiben szintén volt ebből a növényből, és amire azóta is vágyik. Persze nem a kulináris élménye miatt, azt meg kell hagyni... Ahogy megkapja a lágy pillantást, észreveszi, hogy mit is csinál éppen, de az, hogy nincs érte leszólva, kicsit felbátorítja és mozdulatai és már nem csak két ujjal simogatja a lányt, hanem rendesen, teljes tenyérrel, de mégis érzékien, finoman, ahogy kedvenc kecskéjével tenné.* ~Már ő is a nyájam része, megérdemel ugyan olyan bánásmódot mint a többiek!~ *Mosolyodik el, majd átveszi a pipát és szív belőle.*
-Tudod mire gondoltam? *Néz nagy, kérlelő szemekkel a lányra.*
-Megengeded, hogy befonjam a hajad? Szerintem nagyon aranyosan néznél ki úgy! *Hajol egy kissé közelebb az elf arcához.*
*Szereti látni ahogy a lány elpirul. Az arc vörössége a legtöbb esetben jó jel. Már ha nem egy idegbeteg óriásról van szó, aki éppen mérgében agyon akarja csapni az embert. A lányoknál aranyosnak tartja. Főleg a tegnapi és mai történések után. Learon azt, hogy Khorsas torkot köszörül valami neki szóló jelnek veszi és kissé meg is zavarja.* ~Vajon csak nem akarja azt mondani, hogy hallgass el te paraszt és így adja a tudtomra?~ *Gondolkodik el, de végül arra jut, hogyha túlzásba esik, majd kap egy szép csattanós pofont vagy ilyesmit. Azonban ezen kívül nem úgy tűnik, hogy a lányt zavarná az eddigi bókolása. Vagyis... az amit Learon bókolásnak nevez.*
-Remélem hamarosan te is ilyen jó dohányt fogsz ültetni, hogy később is elvarázsolhass vele! *Utal a mostani pompás dohányra és a tegnapi keverékre, amiben szintén volt ebből a növényből, és amire azóta is vágyik. Persze nem a kulináris élménye miatt, azt meg kell hagyni... Ahogy megkapja a lágy pillantást, észreveszi, hogy mit is csinál éppen, de az, hogy nincs érte leszólva, kicsit felbátorítja és mozdulatai és már nem csak két ujjal simogatja a lányt, hanem rendesen, teljes tenyérrel, de mégis érzékien, finoman, ahogy kedvenc kecskéjével tenné.* ~Már ő is a nyájam része, megérdemel ugyan olyan bánásmódot mint a többiek!~ *Mosolyodik el, majd átveszi a pipát és szív belőle.*
-Tudod mire gondoltam? *Néz nagy, kérlelő szemekkel a lányra.*
-Megengeded, hogy befonjam a hajad? Szerintem nagyon aranyosan néznél ki úgy! *Hajol egy kissé közelebb az elf arcához.*
1684. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-10 12:25:52
Üzenet elküldve: 2017-04-10 12:25:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Elpirulásával nem tud mit kezdeni. Hirtelen ugranak fel a fejébe a gondolatok, ötletek. Eltakarja az arcát? Ne vegyen róla tudomást, mintha ott se lenne? Végül csak nem állja meg, hogy a kedvesnek hangzó szavaktól kialakult arcára vetülő vörösségen végig ne simítson. Csak ujjainak hegyét futtatja végig rajta, s le is teszi maga mellé kezét. Megköszörüli a torkát, mintha valami ostobaságot mondott volna és most akarja elkendőzni. Kűzd azzal a gondolatával, hogy kimondja e ami eszébe jutott, vagy butaság lenne.
Eszébe jut amikor legutóbb a városban járt. Ott is összehozta egy ember langalétával a sors. Valami lovag vagy mi fene volt ő. Az egyszerűbb eset volt, ott nem vigyázott senki senkire. Khrosas az ember állát törte majdnem el, az ember pedig a nőstény gyomrának okozott maradandó sokkot. A szépen hangzó szavak ezt az emléket idézték fel benne, amin még a nő is meglepődik. Megingatja a fejét a gondolatra.
Karxa közeledését örömmel fogadja, simogatja és vakargatja annak fejét, kecskésen selymes bundáját. Nem hazudott korábban, tényleg elvarázsolta az állat, már véglegesen és vissza vonhatatlanul elrabolta a szívét.*
- Oh? *Emeli fel a tekintetét a férfira, amikor az válaszol.* Köszönöm, Karxa nevében is... már a nagyanyáméban. *Javítja ki magát, mert már két Karxa is van emlékeiben, akiket meg kell különböztetni egymástól.
Elfogadja a pipát, s fogai közé veszi annak szipkáját. Szája széléhez irányítja azt és mélyen bele szív. Keze nem áll meg cirógatni az állatot. Szemeit lehunyja az aromát érezve, lassan engedi ki, egy sóhajjal a füstöt. Résnyire nyitja barna szemeit, mikor megérzi, hogy nem csak a kecske van simogatva, de szerény személye is. Ellágyul a tekintete, amit a férfi felé irányít pár pillanat erejéig, majd el is mosolyodik. Még egyszer szív a pipából, s aztán úgy tartja Learon felé, hogy az el tudja venni, ha szeretné, de mégse érezze, hogy tukmálva van rá.*
A hozzászólás írója (Szomorú Khrosas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.10 12:30:30
*Elpirulásával nem tud mit kezdeni. Hirtelen ugranak fel a fejébe a gondolatok, ötletek. Eltakarja az arcát? Ne vegyen róla tudomást, mintha ott se lenne? Végül csak nem állja meg, hogy a kedvesnek hangzó szavaktól kialakult arcára vetülő vörösségen végig ne simítson. Csak ujjainak hegyét futtatja végig rajta, s le is teszi maga mellé kezét. Megköszörüli a torkát, mintha valami ostobaságot mondott volna és most akarja elkendőzni. Kűzd azzal a gondolatával, hogy kimondja e ami eszébe jutott, vagy butaság lenne.
Eszébe jut amikor legutóbb a városban járt. Ott is összehozta egy ember langalétával a sors. Valami lovag vagy mi fene volt ő. Az egyszerűbb eset volt, ott nem vigyázott senki senkire. Khrosas az ember állát törte majdnem el, az ember pedig a nőstény gyomrának okozott maradandó sokkot. A szépen hangzó szavak ezt az emléket idézték fel benne, amin még a nő is meglepődik. Megingatja a fejét a gondolatra.
Karxa közeledését örömmel fogadja, simogatja és vakargatja annak fejét, kecskésen selymes bundáját. Nem hazudott korábban, tényleg elvarázsolta az állat, már véglegesen és vissza vonhatatlanul elrabolta a szívét.*
- Oh? *Emeli fel a tekintetét a férfira, amikor az válaszol.* Köszönöm, Karxa nevében is... már a nagyanyáméban. *Javítja ki magát, mert már két Karxa is van emlékeiben, akiket meg kell különböztetni egymástól.
Elfogadja a pipát, s fogai közé veszi annak szipkáját. Szája széléhez irányítja azt és mélyen bele szív. Keze nem áll meg cirógatni az állatot. Szemeit lehunyja az aromát érezve, lassan engedi ki, egy sóhajjal a füstöt. Résnyire nyitja barna szemeit, mikor megérzi, hogy nem csak a kecske van simogatva, de szerény személye is. Ellágyul a tekintete, amit a férfi felé irányít pár pillanat erejéig, majd el is mosolyodik. Még egyszer szív a pipából, s aztán úgy tartja Learon felé, hogy az el tudja venni, ha szeretné, de mégse érezze, hogy tukmálva van rá.*
A hozzászólás írója (Szomorú Khrosas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.10 12:30:30
1683. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-10 12:07:10
Üzenet elküldve: 2017-04-10 12:07:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Úgy tűnik, hogy nem igazán tetszik a lánynak a simogatás, így Learon felhagy ezzel, ahogy azon ötletével is, hogy leülvén az ölébe vonja Khorsast, pedig eleve azért indítványozta ezt a helyfoglalást, hogy kicsit közelebb bújhasson a nőhöz.* ~Na mindegy! Nincs még veszve semmi!~ *Végigtekint most már sokadik alkalommal ma az elf testén és nem tudja elképzelni, hogy nem törékeny.* ~Bár inkább puha és rugalmas!~ *Nyalja meg szája szélét a gondolat végén.*
-Hát, azért én vigyázni fogok, nehogy kárt tegyek benned. *Már elve a következő alkalmakat puha párnákon és bőrökön képzeli el, nem pedig így a fűben. Szépen vigyázva rá, ahogy a szerelmesek szokták. Ahogy helyet foglalnak egymás mellett a kecskék is megállnak és Karxa oda is megy hozzá, és tenyerébe furakszik a fejével egy kis simogatást kérve. Learon először mosolyogva szemléli az eseményeket, bár azért kicsit zavarja, hogy nem őt simogatja a lány.* ~Még ha egy bakkecske lenne azt megértem, de két nő között ilyen kapcsolat? Bah!~ *Kicsit meg is lepődik mikor Khrosas megszólítja, de egy pillanat múlva már válaszol is.*
-Ilyen jót szerintem senki se! *Mondja komolyan, tiszteletteljességgel a hangjában. Nagyon érthetett az öregasszony a növényekhez. Ezután átadja a pipát.*
-Áh, jó ez így! A papír elvenné az ízét, így meg csak a tiszta dohány marad. *Ezután ahogy elnézi a simogatást, keze önkéntelenül elkezdi cirógatni a lány lábszárát két ujjával, vagy térdét, attól függően, hogy melyik esik kézre, és közben belefeledkezik abba, hogy bámulja a gidasimogatást.*
*Úgy tűnik, hogy nem igazán tetszik a lánynak a simogatás, így Learon felhagy ezzel, ahogy azon ötletével is, hogy leülvén az ölébe vonja Khorsast, pedig eleve azért indítványozta ezt a helyfoglalást, hogy kicsit közelebb bújhasson a nőhöz.* ~Na mindegy! Nincs még veszve semmi!~ *Végigtekint most már sokadik alkalommal ma az elf testén és nem tudja elképzelni, hogy nem törékeny.* ~Bár inkább puha és rugalmas!~ *Nyalja meg szája szélét a gondolat végén.*
-Hát, azért én vigyázni fogok, nehogy kárt tegyek benned. *Már elve a következő alkalmakat puha párnákon és bőrökön képzeli el, nem pedig így a fűben. Szépen vigyázva rá, ahogy a szerelmesek szokták. Ahogy helyet foglalnak egymás mellett a kecskék is megállnak és Karxa oda is megy hozzá, és tenyerébe furakszik a fejével egy kis simogatást kérve. Learon először mosolyogva szemléli az eseményeket, bár azért kicsit zavarja, hogy nem őt simogatja a lány.* ~Még ha egy bakkecske lenne azt megértem, de két nő között ilyen kapcsolat? Bah!~ *Kicsit meg is lepődik mikor Khrosas megszólítja, de egy pillanat múlva már válaszol is.*
-Ilyen jót szerintem senki se! *Mondja komolyan, tiszteletteljességgel a hangjában. Nagyon érthetett az öregasszony a növényekhez. Ezután átadja a pipát.*
-Áh, jó ez így! A papír elvenné az ízét, így meg csak a tiszta dohány marad. *Ezután ahogy elnézi a simogatást, keze önkéntelenül elkezdi cirógatni a lány lábszárát két ujjával, vagy térdét, attól függően, hogy melyik esik kézre, és közben belefeledkezik abba, hogy bámulja a gidasimogatást.*
1682. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-10 11:31:10
Üzenet elküldve: 2017-04-10 11:31:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A nősténynek korábban nem volt dolga sokféle dohánnyal. Egy tucat tele tömött vászon zsákocskája volt, amikor elhagyta szülő mocsarát. Mára már nem maradt belőlük csak egy fél zsáknyi, az is csak azért tartott eddig, mert keverte mindenféle füvekkel, amiket csak talált. És persze amiről tudott, hogy nem halálos a tüdőbe szívva. Egyszer volt egy alkalom, amikor vásárlással próbálta többé tenni a készletét, de előtte természetesen megkóstolta az árut, s úgy határozott, hogy finom, de nem annyira, hogy bele keverje nagyanyja füvei közé. Hiába, a régi megszokott ízeket nem lehet felváltani semmivel sem.
Fél szemének alsó héját felhúzza kicsit, reagálva a tomporának simítására és a kedves szavakra. Próbálna elmosolyodni, de nem sikerül elég őszintére, ezért le is tesz róla.*
- Nem olyan törékeny az. *Válaszol halkan, s habár nem első sorban a tegnapi napra gondol, hanem sok más esetre is, amivel nyúzta saját testét. Maratoni séták, vándorlások, mászás hegyoldalon, mászás le a hegyoldalról, törött kar, törött láb, kibicsaklott boka, füvek, gombák, bogyók kóstolása, keverése, bájitalok öntözgetése, kóstolgatása. Sokat megért már ez a test és csaknem olyan kemény kívül, belül, mint a kőszikla. Az elméje egy kicsit más történet.
Learon ténykedésére muszáj elmosolyodnia. Nem szélesen, csak szelíden, de nem tudja megállni. Nem akadékoskodik, követi a mozdulatot és leteszi hátsóját a fűbe. Végignéz az állatokon. Balját felemeli Karxa felé, akit arra invitál, hogy amíg útra nem kelnek ismét, addig megoszthatná vele társaságát. Ha a kecske oda megy hozzá, akkor végigsimít annak fején. Szeretet teljesen mosolyogva rá.*
- Na, milyen? A nemesek sem szívnak ilyet, igazam van? *Kérdezi a férfitől a dohányra utalva.* Nem zavar, hogy nem papírból szívod?
*A nősténynek korábban nem volt dolga sokféle dohánnyal. Egy tucat tele tömött vászon zsákocskája volt, amikor elhagyta szülő mocsarát. Mára már nem maradt belőlük csak egy fél zsáknyi, az is csak azért tartott eddig, mert keverte mindenféle füvekkel, amiket csak talált. És persze amiről tudott, hogy nem halálos a tüdőbe szívva. Egyszer volt egy alkalom, amikor vásárlással próbálta többé tenni a készletét, de előtte természetesen megkóstolta az árut, s úgy határozott, hogy finom, de nem annyira, hogy bele keverje nagyanyja füvei közé. Hiába, a régi megszokott ízeket nem lehet felváltani semmivel sem.
Fél szemének alsó héját felhúzza kicsit, reagálva a tomporának simítására és a kedves szavakra. Próbálna elmosolyodni, de nem sikerül elég őszintére, ezért le is tesz róla.*
- Nem olyan törékeny az. *Válaszol halkan, s habár nem első sorban a tegnapi napra gondol, hanem sok más esetre is, amivel nyúzta saját testét. Maratoni séták, vándorlások, mászás hegyoldalon, mászás le a hegyoldalról, törött kar, törött láb, kibicsaklott boka, füvek, gombák, bogyók kóstolása, keverése, bájitalok öntözgetése, kóstolgatása. Sokat megért már ez a test és csaknem olyan kemény kívül, belül, mint a kőszikla. Az elméje egy kicsit más történet.
Learon ténykedésére muszáj elmosolyodnia. Nem szélesen, csak szelíden, de nem tudja megállni. Nem akadékoskodik, követi a mozdulatot és leteszi hátsóját a fűbe. Végignéz az állatokon. Balját felemeli Karxa felé, akit arra invitál, hogy amíg útra nem kelnek ismét, addig megoszthatná vele társaságát. Ha a kecske oda megy hozzá, akkor végigsimít annak fején. Szeretet teljesen mosolyogva rá.*
- Na, milyen? A nemesek sem szívnak ilyet, igazam van? *Kérdezi a férfitől a dohányra utalva.* Nem zavar, hogy nem papírból szívod?
1681. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-10 10:51:52
Üzenet elküldve: 2017-04-10 10:51:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Learon nem ismeri magát annyira, hogy tudja, kiért menne harcba és kiért nem. Eddig egyetlen nő volt akiért vállalta a halált és az egy majdhogynem idegen kis tündér volt, bár így hirtelen elgondolkodik rajta, hogy Khrosas feneke megér-e ilyesmit.* ~Egy verést azért még megérne!~ *A Sajt-mester magának sem tudott volna elszámolni, ha otthagyja a lányt a pusztán, megalázottan. Talán eddig ez a legjobb dohány amit a pásztor szívott. Ezt így magában ki is mondja. Volt dolga dohánnyal, de azt a falujában szerezte be és ennek a közelében sem volt. Aztán azoknál a cirkuszosoknál is, akikkel egy ideig vonult, az megközelítette, de nem volt ilyen jó minőségű az is biztos. A városban kaphatóak, ott a piacon meg arra sem érdemesek, hogy megvegye őket.*
-Vagy mint egy törékeny Khrosas-al! *Válaszol vissza és egy finom mozdulattal tenyere élével simítja meg a lány tomporát. Csak azért, mert a simítás egy olyan finom mozdulat, ami a törékeny szótól ösztönösen jön. Ezután keze újból megállapodik a nő csípőjén. Learon furcsállja, hogy a lány sokkal értékesebbnek tart egy egyszerű pipát, mint a saját testét. Azért szemmel láthatóan nem aggódik, hogy törékeny volna. Erre a tegnapi nap a bizonyíték. A férfi nem tudja eldönteni, hogy menjenek-e, de amikor találkozik a lány szempárjával, hirtelen benne akad a füst és két köhintéssel próbál távozni.*
-Öhm, inkább álljunk meg! *És ezzel már finoman, mégis határozott mozdulatokkal igyekszik leültetni a nőt a földre, miközben maga is így tesz.*
*Learon nem ismeri magát annyira, hogy tudja, kiért menne harcba és kiért nem. Eddig egyetlen nő volt akiért vállalta a halált és az egy majdhogynem idegen kis tündér volt, bár így hirtelen elgondolkodik rajta, hogy Khrosas feneke megér-e ilyesmit.* ~Egy verést azért még megérne!~ *A Sajt-mester magának sem tudott volna elszámolni, ha otthagyja a lányt a pusztán, megalázottan. Talán eddig ez a legjobb dohány amit a pásztor szívott. Ezt így magában ki is mondja. Volt dolga dohánnyal, de azt a falujában szerezte be és ennek a közelében sem volt. Aztán azoknál a cirkuszosoknál is, akikkel egy ideig vonult, az megközelítette, de nem volt ilyen jó minőségű az is biztos. A városban kaphatóak, ott a piacon meg arra sem érdemesek, hogy megvegye őket.*
-Vagy mint egy törékeny Khrosas-al! *Válaszol vissza és egy finom mozdulattal tenyere élével simítja meg a lány tomporát. Csak azért, mert a simítás egy olyan finom mozdulat, ami a törékeny szótól ösztönösen jön. Ezután keze újból megállapodik a nő csípőjén. Learon furcsállja, hogy a lány sokkal értékesebbnek tart egy egyszerű pipát, mint a saját testét. Azért szemmel láthatóan nem aggódik, hogy törékeny volna. Erre a tegnapi nap a bizonyíték. A férfi nem tudja eldönteni, hogy menjenek-e, de amikor találkozik a lány szempárjával, hirtelen benne akad a füst és két köhintéssel próbál távozni.*
-Öhm, inkább álljunk meg! *És ezzel már finoman, mégis határozott mozdulatokkal igyekszik leültetni a nőt a földre, miközben maga is így tesz.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2949-2968