Külső területek - Füves puszta
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 86 (1701. - 1720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2949-2968
1720. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-17 08:48:50
Üzenet elküldve: 2017-04-17 08:48:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Egyértelműen tudják mind a ketten, hogy itt nem csak szeretetről, szerelemről van szó, hanem arról is, hogy hasznuk van egymásból. Érzelmi, testi és sokféle módon segíteniük kell majd egymást. Pont ezért is nehezebb a dolog. Azonban így talán kompromisszumokat is könnyebb lesz kötniük, hogy nem elvakultan mennek előre egy rózsaszín ködben. Learon először nem is érti miről beszél a nő, de amikor kijelenti, gogy szeeti, teljesen felbolydul a világ a pásztor fejében. Azért, mert ez egy erős kijelentés. Ez gy nem várt szó, ami talán elhamarkodott is. A Sajt-mester bólint, és a homloka megcsókolása után olyan békés mosoly ül ki ez arcára, ami ebben a zaklatott helyzetben egyáltalán nem illő.*
-Én is szeretlek! *Suttogja halkan, miközben viszonozza a homlokcsókot.*
-Jelenleg amit szeretnék az te vagy, és, hogy legyen egy gyermekem. Tőled! *Válaszolja, miközben folyamatosan hangosítja fel hangját. A kezdeti suttogásszerűség csak zavara miatt volt.*
-Úgyhogy neked kell eldönteni, hogy szeretnéd-e, hogy veled éljek, vagy nem. Tudom milyen nehéz lehet ez annak, aki mindig egyedül volt, ezért is nem mondtam, hogy éljünk úgy ahogy a normális párok. *Mert ugye a normális eset az, hogy a nő odaköltözik az urához, hogy minden tekintetben kiszolgálja. Aztán, ha gyermeke születik, akkor arról is gondoskodjon a szolgálat után. Khrosas esetében ez fel sem merült.*
*Egyértelműen tudják mind a ketten, hogy itt nem csak szeretetről, szerelemről van szó, hanem arról is, hogy hasznuk van egymásból. Érzelmi, testi és sokféle módon segíteniük kell majd egymást. Pont ezért is nehezebb a dolog. Azonban így talán kompromisszumokat is könnyebb lesz kötniük, hogy nem elvakultan mennek előre egy rózsaszín ködben. Learon először nem is érti miről beszél a nő, de amikor kijelenti, gogy szeeti, teljesen felbolydul a világ a pásztor fejében. Azért, mert ez egy erős kijelentés. Ez gy nem várt szó, ami talán elhamarkodott is. A Sajt-mester bólint, és a homloka megcsókolása után olyan békés mosoly ül ki ez arcára, ami ebben a zaklatott helyzetben egyáltalán nem illő.*
-Én is szeretlek! *Suttogja halkan, miközben viszonozza a homlokcsókot.*
-Jelenleg amit szeretnék az te vagy, és, hogy legyen egy gyermekem. Tőled! *Válaszolja, miközben folyamatosan hangosítja fel hangját. A kezdeti suttogásszerűség csak zavara miatt volt.*
-Úgyhogy neked kell eldönteni, hogy szeretnéd-e, hogy veled éljek, vagy nem. Tudom milyen nehéz lehet ez annak, aki mindig egyedül volt, ezért is nem mondtam, hogy éljünk úgy ahogy a normális párok. *Mert ugye a normális eset az, hogy a nő odaköltözik az urához, hogy minden tekintetben kiszolgálja. Aztán, ha gyermeke születik, akkor arról is gondoskodjon a szolgálat után. Khrosas esetében ez fel sem merült.*
1719. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-16 22:07:26
Üzenet elküldve: 2017-04-16 22:07:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Még a nevek megegyezésén őszintén el tud mosolyodni, addig az együtt élés, nem élés gondolatán már máshogy érez. Kesernyés szívének érzelmei talán kivetülhetnek hangjára, mozgására, de még tekintetére is, mert úgy látja Learon-on, hogy érzi mi jár a fejében.
Egyre jobban elmélyül ez az érzés, ahogy beszélgetnek a témáról. Khrosas szeretne már túl lenni a dolgon és úgy örülni, mint nem sokkal ezek előtt. Ha a nőstény a szemébe tudná mondani, hogy szereti és szeretne vele lenni akkor egyszerűbb lenne a helyzet. Most első sorban nem Learonra gondol, ha a boldog életén álmodozik. Ostobaságnak érzi, de valahogy mégis akarja a saját helyét, a saját sarját.
Lehunyja a szemét egy kicsikét, szemhéja meg-megremeg, s igyekszik összpontosítani arra, hogy akarnia kell a férfit aki vele van. Amit akar tőle az egyértelmű, akar vele szeretkezni, mert akárhogy is szeretne elzárkózni a témától, mégis akarja a dolgot. Ha füvekkel, akkor avval, de akarja. De vajon ez elég lesz, ahhoz, hogy akarja is a saját életterében?*
- Muszáj lesz... *Nyitja ki a szemét és rá emeli az emberre.* Ne aggódj, nem úgy értettem és sajnálom. *Menet közben kinyújtja felé szabad kezét és ajkához húzza annak homlokát, hogy csókot leheljen rá. Feltéve, ha nem húzódik el.*
- Figyelj. *Akárhogy is legyen, ki mondja, ami nyomja a lelkét és amiről úgy gondolja, hogy kell ahhoz, hogy együtt éljen vele.*
- Szeretlek. *Szemeit nem veszi le a férfiról, lábaival azért igyekszik egyenesen lépni és nem elesni. Nem várja, hogy Learon is ossza ezt az eszméjét. Meglepő módon viszont nem érzi hazugságnak amit mond.*
- Szeretnék hozzád tartozni. Nem akarom, hogy miattam ne tedd azt, amit szeretsz. *Mondja ki rohamában azt ami először eszébe jut. Minden úgy hangzik neki, mintha meg lenne írva.*
- Tegyük meg ami tőlünk telik. *Elmosolyodik. Jobban érzi magát, nem gondolja, hogy sokat veszít azzal, ha nem minden idejét a susnyásban tölti, főleg nem akkor már, ha tényleg súlyos lesz a terhe. Akkor már nem fog tudni felállni sem, nem hogy gombákat szedjen az avarból.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.04.19 10:16:25, a következő indokkal:
Durva/tömeges helyesírási hibák.
*Még a nevek megegyezésén őszintén el tud mosolyodni, addig az együtt élés, nem élés gondolatán már máshogy érez. Kesernyés szívének érzelmei talán kivetülhetnek hangjára, mozgására, de még tekintetére is, mert úgy látja Learon-on, hogy érzi mi jár a fejében.
Egyre jobban elmélyül ez az érzés, ahogy beszélgetnek a témáról. Khrosas szeretne már túl lenni a dolgon és úgy örülni, mint nem sokkal ezek előtt. Ha a nőstény a szemébe tudná mondani, hogy szereti és szeretne vele lenni akkor egyszerűbb lenne a helyzet. Most első sorban nem Learonra gondol, ha a boldog életén álmodozik. Ostobaságnak érzi, de valahogy mégis akarja a saját helyét, a saját sarját.
Lehunyja a szemét egy kicsikét, szemhéja meg-megremeg, s igyekszik összpontosítani arra, hogy akarnia kell a férfit aki vele van. Amit akar tőle az egyértelmű, akar vele szeretkezni, mert akárhogy is szeretne elzárkózni a témától, mégis akarja a dolgot. Ha füvekkel, akkor avval, de akarja. De vajon ez elég lesz, ahhoz, hogy akarja is a saját életterében?*
- Muszáj lesz... *Nyitja ki a szemét és rá emeli az emberre.* Ne aggódj, nem úgy értettem és sajnálom. *Menet közben kinyújtja felé szabad kezét és ajkához húzza annak homlokát, hogy csókot leheljen rá. Feltéve, ha nem húzódik el.*
- Figyelj. *Akárhogy is legyen, ki mondja, ami nyomja a lelkét és amiről úgy gondolja, hogy kell ahhoz, hogy együtt éljen vele.*
- Szeretlek. *Szemeit nem veszi le a férfiról, lábaival azért igyekszik egyenesen lépni és nem elesni. Nem várja, hogy Learon is ossza ezt az eszméjét. Meglepő módon viszont nem érzi hazugságnak amit mond.*
- Szeretnék hozzád tartozni. Nem akarom, hogy miattam ne tedd azt, amit szeretsz. *Mondja ki rohamában azt ami először eszébe jut. Minden úgy hangzik neki, mintha meg lenne írva.*
- Tegyük meg ami tőlünk telik. *Elmosolyodik. Jobban érzi magát, nem gondolja, hogy sokat veszít azzal, ha nem minden idejét a susnyásban tölti, főleg nem akkor már, ha tényleg súlyos lesz a terhe. Akkor már nem fog tudni felállni sem, nem hogy gombákat szedjen az avarból.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.04.19 10:16:25, a következő indokkal:
Durva/tömeges helyesírási hibák.
1718. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-16 21:41:31
Üzenet elküldve: 2017-04-16 21:41:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Úgy látszik, hogy a nevek kérdésén gyorsan megegyeznek, így ebből nincs vita. Rosszul is indulna, ha semmiben nem egyezne a véleményük.*
-Nuala. *Ismétli meg a nevet hangosan.*
-Tetszik nekem! *Mosolyog a lányra, aki ezután szemmel láthatóan rosszul kezdi el magát érezni a következő téma miatt amit a férfi felhoz. Ekkor eszébe jut, hogy még tegnap beszélgettek a zsellérekről, amikre majd a Sajt-mesternek szüksége lesz. Talán meg lehet majd oldani a dolgot ésszerűen is. El is mondja a tervét, hátha boldogan zárhatják ezt a gondolatmenetet.*
-Hát, sok módon is meg lehetne oldani. Mi lenne, ha esetleg felbérelnék valakit, aki figyel az állatokra és akkor lakhatnék veled a kunyhóban, az erdőben. *Előbb megvárja, hogy erre mi lesz a válasz, aztán majd ötletel tovább. Érzi a nyomasztó hangulatot, ami eluralkodik közöttük, de nem akarja ennyiben hagyni a bimbózó románcot.* ~Pedig milyen tökéletesen kezdődött!~
-Persze! A te döntésed, nem szeretném rád erőszakolni magam. *Próbálja a mosolyát visszarakni az arcára, több kevesebb sikerrel.*
-A mikor az tőled függ! Ha azt mondod, hogy most szedelőzködjek, mert szeretnél velem lakni, akkor úgy lesz, de ha időt kérsz, akkor én alkalmazkodom! *A meddig kérdésre nem nagyon tud választ adni, ezt látja előre.*
-Hát, a házasság örökre szokott szólni... *Azonban mivel ez így egy elég súlyos kijelentés, próbálja szépíteni.*
-Azt még nem tudom! Lesz ami lesz. Próbáljuk a legjobbat kihozni magunkból! *Ekkor már újra őszintén mosolyog, keresve a lány tekintetét.*
*Úgy látszik, hogy a nevek kérdésén gyorsan megegyeznek, így ebből nincs vita. Rosszul is indulna, ha semmiben nem egyezne a véleményük.*
-Nuala. *Ismétli meg a nevet hangosan.*
-Tetszik nekem! *Mosolyog a lányra, aki ezután szemmel láthatóan rosszul kezdi el magát érezni a következő téma miatt amit a férfi felhoz. Ekkor eszébe jut, hogy még tegnap beszélgettek a zsellérekről, amikre majd a Sajt-mesternek szüksége lesz. Talán meg lehet majd oldani a dolgot ésszerűen is. El is mondja a tervét, hátha boldogan zárhatják ezt a gondolatmenetet.*
-Hát, sok módon is meg lehetne oldani. Mi lenne, ha esetleg felbérelnék valakit, aki figyel az állatokra és akkor lakhatnék veled a kunyhóban, az erdőben. *Előbb megvárja, hogy erre mi lesz a válasz, aztán majd ötletel tovább. Érzi a nyomasztó hangulatot, ami eluralkodik közöttük, de nem akarja ennyiben hagyni a bimbózó románcot.* ~Pedig milyen tökéletesen kezdődött!~
-Persze! A te döntésed, nem szeretném rád erőszakolni magam. *Próbálja a mosolyát visszarakni az arcára, több kevesebb sikerrel.*
-A mikor az tőled függ! Ha azt mondod, hogy most szedelőzködjek, mert szeretnél velem lakni, akkor úgy lesz, de ha időt kérsz, akkor én alkalmazkodom! *A meddig kérdésre nem nagyon tud választ adni, ezt látja előre.*
-Hát, a házasság örökre szokott szólni... *Azonban mivel ez így egy elég súlyos kijelentés, próbálja szépíteni.*
-Azt még nem tudom! Lesz ami lesz. Próbáljuk a legjobbat kihozni magunkból! *Ekkor már újra őszintén mosolyog, keresve a lány tekintetét.*
1717. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-16 21:07:42
Üzenet elküldve: 2017-04-16 21:07:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Szép. *Mosolyodik el, miközben megdicséri a nevet. Nincs kifogása ellene, végül is neki teljesen megfelel, amíg nevelheti és vele lehet.
~Milyen hülye név ez?~
Elmosolyodik a gondolaton is, elvégre az sem egy utolsó meglátás. A lány nevére nem hoz fel semmit a férfi, ami Khrosasnak nem világos miért, de úgy gondolja, hogy akkor példát ad rá ő. Nem kérdezte, de elmondja, amit gondol.*
- Az én anyám Khorasis, úgy hogy lehetne a neve a lánynak Nuala. *Hozza fel, mókázva egy kicsit a nevek teljesen elütő mivoltán. Mindég tetszett neki ez a név, már kimondva is keménynek hangzik és tekintély parancsoló. Ha már az anyja egy csődtömeg, a gyereknek még nem muszáj a sorsán osztoznia.
Khrosas már most úgy érzi, hogy akármit is fog akarni, vagy nem akarni Learon, a nőstény nem fogja egykönnyen kiadni a gyermeket a kezei közül. Jó házasokként együtt kéne nevelniük ezzel tisztában van, viszont szerinte nem lesznek olyanok, mint a falusi házasok. Már a lakhatás kérdése sem egyezik kettejüknél. Az ember az állataival lesz a gazdaságában, az elf pedig az erdőben a főzeteivel, s növényeivel. Ezt a témát, amin Khrosas is gondolkodik, Learon hangosan ki is mondja.
Nem tetszik neki már az elején a férfi beszédje, viszont amikor azt akarja elhatározni, hogy a nőstényt ki emeli a fák közül a szántók mellé, akkor úgy érzi, mintha a gondosan dédelgetett álomkép ketté repedne. Bal szeme egy pillanatra megrándul.
~Most öljem meg, vagy ha majd meg lesz kölke is?~
Végül aztán félmosolyt erőltet a képére.*
- Ez öö... butaság lenne. *Mondja ki végül, ami először eszébe jut. Viszont se a kunyhóról, se a még meg nem született gyerekéről nem akar lemondani. Túlságosan bele kapaszkodott ebbe az álomba, ahhoz, hogy csak úgy el tudja engedni és vissza tudjon térni a kovácsolás gondolatához, amit élete végéig csinálhat. Keserű gondolat, s nem akarja fejében sem tudni.*
- Ha akarod veled lakok. *Mondja végül.* Hogy képzelted el? *A hangja halk, s egy kicsit rekedtesebb is, mint szokott lenni.* Úgy értem... mikortól, s meddig? *Nem néz rá a férfire, maga elé bámul, az útra, s néha, néha a mellettük sétáló Karxa-ra.*
- Szép. *Mosolyodik el, miközben megdicséri a nevet. Nincs kifogása ellene, végül is neki teljesen megfelel, amíg nevelheti és vele lehet.
~Milyen hülye név ez?~
Elmosolyodik a gondolaton is, elvégre az sem egy utolsó meglátás. A lány nevére nem hoz fel semmit a férfi, ami Khrosasnak nem világos miért, de úgy gondolja, hogy akkor példát ad rá ő. Nem kérdezte, de elmondja, amit gondol.*
- Az én anyám Khorasis, úgy hogy lehetne a neve a lánynak Nuala. *Hozza fel, mókázva egy kicsit a nevek teljesen elütő mivoltán. Mindég tetszett neki ez a név, már kimondva is keménynek hangzik és tekintély parancsoló. Ha már az anyja egy csődtömeg, a gyereknek még nem muszáj a sorsán osztoznia.
Khrosas már most úgy érzi, hogy akármit is fog akarni, vagy nem akarni Learon, a nőstény nem fogja egykönnyen kiadni a gyermeket a kezei közül. Jó házasokként együtt kéne nevelniük ezzel tisztában van, viszont szerinte nem lesznek olyanok, mint a falusi házasok. Már a lakhatás kérdése sem egyezik kettejüknél. Az ember az állataival lesz a gazdaságában, az elf pedig az erdőben a főzeteivel, s növényeivel. Ezt a témát, amin Khrosas is gondolkodik, Learon hangosan ki is mondja.
Nem tetszik neki már az elején a férfi beszédje, viszont amikor azt akarja elhatározni, hogy a nőstényt ki emeli a fák közül a szántók mellé, akkor úgy érzi, mintha a gondosan dédelgetett álomkép ketté repedne. Bal szeme egy pillanatra megrándul.
~Most öljem meg, vagy ha majd meg lesz kölke is?~
Végül aztán félmosolyt erőltet a képére.*
- Ez öö... butaság lenne. *Mondja ki végül, ami először eszébe jut. Viszont se a kunyhóról, se a még meg nem született gyerekéről nem akar lemondani. Túlságosan bele kapaszkodott ebbe az álomba, ahhoz, hogy csak úgy el tudja engedni és vissza tudjon térni a kovácsolás gondolatához, amit élete végéig csinálhat. Keserű gondolat, s nem akarja fejében sem tudni.*
- Ha akarod veled lakok. *Mondja végül.* Hogy képzelted el? *A hangja halk, s egy kicsit rekedtesebb is, mint szokott lenni.* Úgy értem... mikortól, s meddig? *Nem néz rá a férfire, maga elé bámul, az útra, s néha, néha a mellettük sétáló Karxa-ra.*
1716. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-16 20:37:02
Üzenet elküldve: 2017-04-16 20:37:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Úgy tűnik Khrosas nem akar beszámolni rossz élményeiről és félelmeiről, így Learon inkább annyiban hagyja a dolgot. Talán majd egyszer ez is kiderül, talán nem. Szerencsére van egy rakás más téma amiről szót kell ejteniük. Egyet azonnal fel is hoz a lány, Learonnak pedig nem kell sokat gondolkodnia rajta.*
-Talán Larened. Apám neve után, aki Lareen volt. Már, ha fiú lesz. *Lánynévre nem is mond példát, mert ha az lesz, akkor az anyja dolga, hogy elnevezze. Lehet, hogy menyasszonya nincs tisztában ezzel a hagyománnyal, de a pásztor számára annyira egyértelmű, hogy meg sem említi.*
-Azért, azt sem bánnám, hogyha lányom lenne! *Gondolkodik el egy kicsit. A lányokkal mindig könnyebb az apjuk számára, hiszen azokat nem kell tanítani, csak mire hazaér a munkából, egy kicsit foglalkozni és beszélgetni vele, meg játszani a szabadidejében. A többi az anyja dolga általában. Bár a Sajt-mesternek van egy olyan érzése, hogy kettejük kapcsolata nem egy olyan átlagos dolog lesz, mint másoké. Erről is jut eszébe egy fontos kérdés.*
-Egyébként, ha neked az erdőben lesz házad, nekem pedig a majorságomban, akkor a gyerek kinél lesz, vagy hogyan lesz? Mert az elején persze veled, az biztos. *Már csak a szoptatás és minden más miatt is.*
-Nem lehetne, hogy az erdei házadba csak lemenj dolgozni, de közben meg együtt lakjunk? *Neki sokkal nehezebb lenne az állatok miatt, akiket nem lehet becsődíteni a fák közé, ahol esetlegesen vadállatok vannak.*
-Nem igazán tudom, hogy kéne ezt megoldani! *Vakargatja meg tarkóját.*
*Úgy tűnik Khrosas nem akar beszámolni rossz élményeiről és félelmeiről, így Learon inkább annyiban hagyja a dolgot. Talán majd egyszer ez is kiderül, talán nem. Szerencsére van egy rakás más téma amiről szót kell ejteniük. Egyet azonnal fel is hoz a lány, Learonnak pedig nem kell sokat gondolkodnia rajta.*
-Talán Larened. Apám neve után, aki Lareen volt. Már, ha fiú lesz. *Lánynévre nem is mond példát, mert ha az lesz, akkor az anyja dolga, hogy elnevezze. Lehet, hogy menyasszonya nincs tisztában ezzel a hagyománnyal, de a pásztor számára annyira egyértelmű, hogy meg sem említi.*
-Azért, azt sem bánnám, hogyha lányom lenne! *Gondolkodik el egy kicsit. A lányokkal mindig könnyebb az apjuk számára, hiszen azokat nem kell tanítani, csak mire hazaér a munkából, egy kicsit foglalkozni és beszélgetni vele, meg játszani a szabadidejében. A többi az anyja dolga általában. Bár a Sajt-mesternek van egy olyan érzése, hogy kettejük kapcsolata nem egy olyan átlagos dolog lesz, mint másoké. Erről is jut eszébe egy fontos kérdés.*
-Egyébként, ha neked az erdőben lesz házad, nekem pedig a majorságomban, akkor a gyerek kinél lesz, vagy hogyan lesz? Mert az elején persze veled, az biztos. *Már csak a szoptatás és minden más miatt is.*
-Nem lehetne, hogy az erdei házadba csak lemenj dolgozni, de közben meg együtt lakjunk? *Neki sokkal nehezebb lenne az állatok miatt, akiket nem lehet becsődíteni a fák közé, ahol esetlegesen vadállatok vannak.*
-Nem igazán tudom, hogy kéne ezt megoldani! *Vakargatja meg tarkóját.*
1715. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-16 20:35:54
Üzenet elküldve: 2017-04-16 20:35:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat//
//Nyomok//
* Miután Syd kifizette a 30 aranyat az ebédekért a fogadósnénak, akit történetesen Mesélő (Landa)-nak hívtak, folytatják útjukat.
További lovaglással töltött órák következnek. A táj egyre simább lesz, csak elszórt fás ligetek, kisebb falvak, tanyák szakítják meg a látóhatárig terpeszkedő mezőket. A keleti füves puszták felé tartanak, a "zöld tengerhez". Sydet elfogja valami baljós érzés, ahogy a távolban a szél szeszélye nyomán hullámzó, végtelennek tetsző mezőket figyeli és áldja a szerencsét, hogy odáig nem kell elmenniük. Kétszer is útba igazítást kér egy-egy tanyánál, így tudja, hogy az irány jó, hamarosan odaérnek céljukhoz. Nem kell csalódnia, körülbelül akkorra, amikorra számította, meg is érkeznek a tanyára. Közeledve két férfit vesz észre, egy idősebbet és egy fiatalabbat, akik éppen egy-egy ásóra támaszkodva beszélgetnek, mellettük föld halmok. A lódobogásra felkapják a fejüket, aztán mindketten lehajolnak és számszeríjakat tartva egyenesednek föl, de a vörös köpenyeket felismerve leeresztik azokat. Az őrmester melléjük léptet, aztán lóról száll és eléjük lépve kezet nyújt.*
-Sydnarus D'Qrwayoh, a Városi Őrség őrmestere vagyok. Ő *Freshkora mutat* a társam, ő pedig *int Aleimord felé* Aleimord, aki... öhh... Arthenior nemeseit képviseli. *Syd kicsit elbizonytalanodik, mit mondjon a férfiről, aki tapasztalatot szerezni jött velük, aztán úgy dönt, majd mond ő maga, amit akar. Körülpillant. Néhány méterre négy gödröt lát, rendeltetésük egyértelmű, ember méretű halottaknak szánták őket. Az idősebbik, negyvenes forma férfi követi a tekintetét, aztán bólint.*
-Gondoltam, ez legyen meg, hogy ha végeztek ne kelljen várni. *Tompa hangon beszél, látszik, megviselték a történtek. Mellette a fiatalabb üres tekintettel áll, szemén látszik, hogy korábban sírhatott.*
-A nevem Bakat, ez meg itt a fiam, Atbor. Átjöttünk, mert féltünk, hogy az a böhöm máshol is próbálkozik, de kehesek a lovaink, gyalog tudtunk csak jönni. *A gödrök felé int, hangjában bűntudat rezeg.* Elkéstünk.
-Böhöm? *Syd nagyot néz.* Tudjátok, hogy ki tette ezt?
-Tudjuk bizony, illetve hát szinte biztosak vagyunk benne. Nálunk is próbálkozott, nagyjából akkor mikor ez itt megtörtént. Egy böhöm óriás, legalább tíz láb magas, hogy rohadjon el tetőtől talpig. *Köp egyet oldalra.* Már elnézést. Szóval hallottam, hogy Rozsa, a kutyánk üvölt. Azt hittem, megint valami mezei madárra haragszik, de mikor kinéztem, láttam ezt a böhömöt. Azt mesélte, jönnek az orkok, meg, hogy a Városi Őrség küldte. Nem hittünk neki, nem vagyunk mink csirkék. Elzavartuk, de azért ez is kellett hozzá. *A nyílpuska felé bök.* Gondolom, tőlünk erre felé jött.
*Syd döbbenten áll. Egyrészt örül a szerencséjének, hogy ilyen gyorsan körvonalazódni látszik a megoldás, másrészt annyira biztos volt az ork támadásban, hogy most nehezére esik megemésztenie a tényt, hogy mégsem a zöld-barna bestiák a bűnösök. A Városi Őrségre hivatkozó, állatias óriás képe pedig emlékképeket hoz elő belőle.
~Remélem, nem az a barom volt, akit én küldtem el. Nagyon bánnám, ha elszalasztottam volna egy gyilkost...~
Freshko és Aleimord felé fordul.*
-Nézzetek szét odabent, gyűjtsétek össze, milyen nyomok vannak! A holtesteket csak nézzétek, ne mozgassátok! Mindjárt megyek én is.
*Amíg a két elf előre megy, ő még marad, hogy a két férfit fagassa az udvaron.*
//Nyomok//
* Miután Syd kifizette a 30 aranyat az ebédekért a fogadósnénak, akit történetesen Mesélő (Landa)-nak hívtak, folytatják útjukat.
További lovaglással töltött órák következnek. A táj egyre simább lesz, csak elszórt fás ligetek, kisebb falvak, tanyák szakítják meg a látóhatárig terpeszkedő mezőket. A keleti füves puszták felé tartanak, a "zöld tengerhez". Sydet elfogja valami baljós érzés, ahogy a távolban a szél szeszélye nyomán hullámzó, végtelennek tetsző mezőket figyeli és áldja a szerencsét, hogy odáig nem kell elmenniük. Kétszer is útba igazítást kér egy-egy tanyánál, így tudja, hogy az irány jó, hamarosan odaérnek céljukhoz. Nem kell csalódnia, körülbelül akkorra, amikorra számította, meg is érkeznek a tanyára. Közeledve két férfit vesz észre, egy idősebbet és egy fiatalabbat, akik éppen egy-egy ásóra támaszkodva beszélgetnek, mellettük föld halmok. A lódobogásra felkapják a fejüket, aztán mindketten lehajolnak és számszeríjakat tartva egyenesednek föl, de a vörös köpenyeket felismerve leeresztik azokat. Az őrmester melléjük léptet, aztán lóról száll és eléjük lépve kezet nyújt.*-Sydnarus D'Qrwayoh, a Városi Őrség őrmestere vagyok. Ő *Freshkora mutat* a társam, ő pedig *int Aleimord felé* Aleimord, aki... öhh... Arthenior nemeseit képviseli. *Syd kicsit elbizonytalanodik, mit mondjon a férfiről, aki tapasztalatot szerezni jött velük, aztán úgy dönt, majd mond ő maga, amit akar. Körülpillant. Néhány méterre négy gödröt lát, rendeltetésük egyértelmű, ember méretű halottaknak szánták őket. Az idősebbik, negyvenes forma férfi követi a tekintetét, aztán bólint.*
-Gondoltam, ez legyen meg, hogy ha végeztek ne kelljen várni. *Tompa hangon beszél, látszik, megviselték a történtek. Mellette a fiatalabb üres tekintettel áll, szemén látszik, hogy korábban sírhatott.*
-A nevem Bakat, ez meg itt a fiam, Atbor. Átjöttünk, mert féltünk, hogy az a böhöm máshol is próbálkozik, de kehesek a lovaink, gyalog tudtunk csak jönni. *A gödrök felé int, hangjában bűntudat rezeg.* Elkéstünk.
-Böhöm? *Syd nagyot néz.* Tudjátok, hogy ki tette ezt?
-Tudjuk bizony, illetve hát szinte biztosak vagyunk benne. Nálunk is próbálkozott, nagyjából akkor mikor ez itt megtörtént. Egy böhöm óriás, legalább tíz láb magas, hogy rohadjon el tetőtől talpig. *Köp egyet oldalra.* Már elnézést. Szóval hallottam, hogy Rozsa, a kutyánk üvölt. Azt hittem, megint valami mezei madárra haragszik, de mikor kinéztem, láttam ezt a böhömöt. Azt mesélte, jönnek az orkok, meg, hogy a Városi Őrség küldte. Nem hittünk neki, nem vagyunk mink csirkék. Elzavartuk, de azért ez is kellett hozzá. *A nyílpuska felé bök.* Gondolom, tőlünk erre felé jött.
*Syd döbbenten áll. Egyrészt örül a szerencséjének, hogy ilyen gyorsan körvonalazódni látszik a megoldás, másrészt annyira biztos volt az ork támadásban, hogy most nehezére esik megemésztenie a tényt, hogy mégsem a zöld-barna bestiák a bűnösök. A Városi Őrségre hivatkozó, állatias óriás képe pedig emlékképeket hoz elő belőle.
~Remélem, nem az a barom volt, akit én küldtem el. Nagyon bánnám, ha elszalasztottam volna egy gyilkost...~
Freshko és Aleimord felé fordul.*
-Nézzetek szét odabent, gyűjtsétek össze, milyen nyomok vannak! A holtesteket csak nézzétek, ne mozgassátok! Mindjárt megyek én is.
*Amíg a két elf előre megy, ő még marad, hogy a két férfit fagassa az udvaron.*
1714. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-16 20:20:26
Üzenet elküldve: 2017-04-16 20:20:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Megvonja a vállát a szavakra. Igaza van, de nem is ott van a baj, ha valaki szabadjára engedi tudatosan. Ha csak akkor alakulnának ki tűzvészek, ha azt valaki akarja, akkor nem lenne annyi halálos áldozata a lángoknak. Khrosas amitől tart, az a kontrollálatlan, véletlen, megfékezhetetlen tűzvihar, ami senkinek sem érdek, hogy kiszabadítson.*
- Felejtsd el, butaság. *Mosolyodik el, bár ez a mosolya nem a legőszintébb.* Már akár el is dobhatnám, nem hordom évek óta. *Magyarázza röviden. Habár a félelmek megmagyarázhatatlanok és sokszor vele születik az emberrel, vagy az elffel, Khrosas csak úgy gondolja, hogy kinőtte, elfelejtette, vagy nem akar tudomást venni róla.*
- Mondok valami mást. Milyen nevet adnál a gyerekednek? *Tereli a témát valami kellemesebbre. Fura még kimondani, hogy a közös gyerekeiknek. Nem is szándékosan nem fogalmazott így. Egyszerűen csak olyan gyorsan cikáznak a gondolatai egy dologról egy másikra, hogy nehéz vele lépést tartani. Nem bánja a dolgot, ettől függetlenül. Mást sem akar ezek után, csak egy rendes életet, ami nem vándorlás. Az út koptatásából, már elege van egy életre. Szerencséjére az ő élete mióta erre a vidékre ért, csak egyre jobb és jobb lesz.
Elbűvöli valamilyen szinten ez az ember, s annak minden kiejtett szava, minden arckifejezése. Közelebb húzódik hozzá.*
- S az én vőlegényem... *Ejti ki halkan, s kicsit szelídebb mosollyal, mint a férfié, de hasonló jókedvvel a szívében.*
*Megvonja a vállát a szavakra. Igaza van, de nem is ott van a baj, ha valaki szabadjára engedi tudatosan. Ha csak akkor alakulnának ki tűzvészek, ha azt valaki akarja, akkor nem lenne annyi halálos áldozata a lángoknak. Khrosas amitől tart, az a kontrollálatlan, véletlen, megfékezhetetlen tűzvihar, ami senkinek sem érdek, hogy kiszabadítson.*
- Felejtsd el, butaság. *Mosolyodik el, bár ez a mosolya nem a legőszintébb.* Már akár el is dobhatnám, nem hordom évek óta. *Magyarázza röviden. Habár a félelmek megmagyarázhatatlanok és sokszor vele születik az emberrel, vagy az elffel, Khrosas csak úgy gondolja, hogy kinőtte, elfelejtette, vagy nem akar tudomást venni róla.*
- Mondok valami mást. Milyen nevet adnál a gyerekednek? *Tereli a témát valami kellemesebbre. Fura még kimondani, hogy a közös gyerekeiknek. Nem is szándékosan nem fogalmazott így. Egyszerűen csak olyan gyorsan cikáznak a gondolatai egy dologról egy másikra, hogy nehéz vele lépést tartani. Nem bánja a dolgot, ettől függetlenül. Mást sem akar ezek után, csak egy rendes életet, ami nem vándorlás. Az út koptatásából, már elege van egy életre. Szerencséjére az ő élete mióta erre a vidékre ért, csak egyre jobb és jobb lesz.
Elbűvöli valamilyen szinten ez az ember, s annak minden kiejtett szava, minden arckifejezése. Közelebb húzódik hozzá.*
- S az én vőlegényem... *Ejti ki halkan, s kicsit szelídebb mosollyal, mint a férfié, de hasonló jókedvvel a szívében.*
1713. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-16 20:02:59
Üzenet elküldve: 2017-04-16 20:02:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Hát, a tüzet sosem szabad szabadjára engedni, ezt még a kisgyerekek is tudják! *Az egyik legalapvetőbb szabály. Otthon a tüzet nem is pakolhatta amíg el nem ért egy bizonyos kort. Amikor már bizonyossá vált, hogy nem fogja óhatatlanul magára gyújtani a birtokot.*
-Biztos van okod magadnál tartani azt az amulettet! Tudhatom, hogy miért kezdtél el félni a lángoktól? *Érdekli a történet és amúgy is szereti hallgatni a nő hangját. Inkább ez utóbbi miatt szeretné rávenni a mesélésre, hiszen elég keveset beszél a pásztorhoz képest. Learonnak nem volt soha nyugalmas élete, főleg azóta nem, hogy ideért erre a területre. Artheniorba és a Vashegyre. Azóta elrabolták, leütötték, leszúrták, megölték, feltámasztották és még sorolni lehetne azokat a bonyodalmakat amikbe belekeveredett az évek alatt. A férfi már el is képzelte a gyönyörű menyasszonyát. Látja lelki szemei előtt a szép ruhát és benne a még szebb lányt, ahogy összeköti vele életét. Aztán pedig a napról napra domboruló hasát is elképzeli.* ~Ennél gyönyörűbb nem is lehetne ez a nap már!~ *A férfi már nagyon régóta vágyik egy gyermekre. Már azon is gondolkodott, hogy nevére vesz egyet a szegénynegyediek közül, de így kétség kívül egyszerűbb és kellemesebb még a kivitelezése is.*
-Én kis menyasszonyom! *Mondja ki hatalmas vigyorral az arcán, csak, hogy szokja egy kicsit ezt az érzést.*
-Hát, a tüzet sosem szabad szabadjára engedni, ezt még a kisgyerekek is tudják! *Az egyik legalapvetőbb szabály. Otthon a tüzet nem is pakolhatta amíg el nem ért egy bizonyos kort. Amikor már bizonyossá vált, hogy nem fogja óhatatlanul magára gyújtani a birtokot.*
-Biztos van okod magadnál tartani azt az amulettet! Tudhatom, hogy miért kezdtél el félni a lángoktól? *Érdekli a történet és amúgy is szereti hallgatni a nő hangját. Inkább ez utóbbi miatt szeretné rávenni a mesélésre, hiszen elég keveset beszél a pásztorhoz képest. Learonnak nem volt soha nyugalmas élete, főleg azóta nem, hogy ideért erre a területre. Artheniorba és a Vashegyre. Azóta elrabolták, leütötték, leszúrták, megölték, feltámasztották és még sorolni lehetne azokat a bonyodalmakat amikbe belekeveredett az évek alatt. A férfi már el is képzelte a gyönyörű menyasszonyát. Látja lelki szemei előtt a szép ruhát és benne a még szebb lányt, ahogy összeköti vele életét. Aztán pedig a napról napra domboruló hasát is elképzeli.* ~Ennél gyönyörűbb nem is lehetne ez a nap már!~ *A férfi már nagyon régóta vágyik egy gyermekre. Már azon is gondolkodott, hogy nevére vesz egyet a szegénynegyediek közül, de így kétség kívül egyszerűbb és kellemesebb még a kivitelezése is.*
-Én kis menyasszonyom! *Mondja ki hatalmas vigyorral az arcán, csak, hogy szokja egy kicsit ezt az érzést.*
1712. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-16 19:40:35
Üzenet elküldve: 2017-04-16 19:40:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Amíg kordában tartod, addig semmi. *Feleli, de nem mond többet. Felesleges ezen a témán sokáig lovagolnia, látszólag a férfi is rövidre akarja zárni az ügyet. Azt meg, hogy a kő hogy védi meg a tűztől, nem tudná megmondani. Ő is így hallotta ezt a babonát a tűzkőről és arra gondolt, hogy ha már pletyka terjed róla, akkor miért ne szerezhetne be egyet? Ha a másik nem kérdezi, akkor nem mondja el, miért is félt annyira a lángoktól, de ha kérdezi sem hiszi, hogy bármi haszna lenne elmesélnie. Most már nem fél, nem annyira, mint régen.
A pásztor lelkes szervezkedésére nem nagyon válaszol, pusztán mosolyog, kedvesen, inkább arra gondol, hogy mi lesz, majd ha már az életük, ha jelképesen is, össze lesz kötve. A nősténynek nem volt egy véres múltja, s reméli, hogy a jövője is nyugalmas lesz. Arra, hogy a társa ragaszkodik a kesztyűhöz, határozottan bólint.*
- Ahogy akarod. Biztosan nagyon szép lesz. *Mosolyodik el ismét. Talán Khrosas is tudná, hogy mi a helyzet a kesztyű ügyével, ha neki is lett volna valaki aki elmondja. Nem volt olyan kapcsolatban az anyjával, se testvéreivel, hogy ezt meg tudja vitatni.
~Rossz csillag alatt születtél volna?~
Gondolkozik mindég, amikor eszébe jut a családja, s azoknak élete. Jó is, hogy nem velük van, de ugyanakkor megmagyarázhatatlan, hogy miért nem.
Ezeket a keserű gondolatokat viszont elveszi a saját leendő sarjának a gondolata. Még ha a férfiba nem is fülig és meggondolatlanul szerelmes, a gyermekébe, aki az ő része biztosra veheti, hogy bele lesz habarodva - anyai ösztönei valahol ott vannak neki is a kaotikus szíve mélyén.*
- Nekem nem kell mondanod! *Örvendezik ő is hasonló módon. Át veszi a férfi lendületét, szélesen vigyorog, kezében tartott Learon kezét pedig magához emeli, hogy másik kezét is rá csúsztatva megszorongassa, gyengéden.*
- Amíg kordában tartod, addig semmi. *Feleli, de nem mond többet. Felesleges ezen a témán sokáig lovagolnia, látszólag a férfi is rövidre akarja zárni az ügyet. Azt meg, hogy a kő hogy védi meg a tűztől, nem tudná megmondani. Ő is így hallotta ezt a babonát a tűzkőről és arra gondolt, hogy ha már pletyka terjed róla, akkor miért ne szerezhetne be egyet? Ha a másik nem kérdezi, akkor nem mondja el, miért is félt annyira a lángoktól, de ha kérdezi sem hiszi, hogy bármi haszna lenne elmesélnie. Most már nem fél, nem annyira, mint régen.
A pásztor lelkes szervezkedésére nem nagyon válaszol, pusztán mosolyog, kedvesen, inkább arra gondol, hogy mi lesz, majd ha már az életük, ha jelképesen is, össze lesz kötve. A nősténynek nem volt egy véres múltja, s reméli, hogy a jövője is nyugalmas lesz. Arra, hogy a társa ragaszkodik a kesztyűhöz, határozottan bólint.*
- Ahogy akarod. Biztosan nagyon szép lesz. *Mosolyodik el ismét. Talán Khrosas is tudná, hogy mi a helyzet a kesztyű ügyével, ha neki is lett volna valaki aki elmondja. Nem volt olyan kapcsolatban az anyjával, se testvéreivel, hogy ezt meg tudja vitatni.
~Rossz csillag alatt születtél volna?~
Gondolkozik mindég, amikor eszébe jut a családja, s azoknak élete. Jó is, hogy nem velük van, de ugyanakkor megmagyarázhatatlan, hogy miért nem.
Ezeket a keserű gondolatokat viszont elveszi a saját leendő sarjának a gondolata. Még ha a férfiba nem is fülig és meggondolatlanul szerelmes, a gyermekébe, aki az ő része biztosra veheti, hogy bele lesz habarodva - anyai ösztönei valahol ott vannak neki is a kaotikus szíve mélyén.*
- Nekem nem kell mondanod! *Örvendezik ő is hasonló módon. Át veszi a férfi lendületét, szélesen vigyorog, kezében tartott Learon kezét pedig magához emeli, hogy másik kezét is rá csúsztatva megszorongassa, gyengéden.*
1711. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-16 19:19:19
Üzenet elküldve: 2017-04-16 19:19:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Féltél a tűztől? Mi félelmetes van benne? *A pásztor el sem tudja képzelni ezt. Neki falun az élete fontos része volt a tűz. Azt sem hiszi, hogy a lány a mocsárban nem a kályhánál melegedett télen. Mert, ugye a mocsárban is hideg van akkor.* ~És, hogy véd meg a tűztől? Mondjuk, hallottam már ezt a babonát, de furcsa akkor is!~ *Egyébként nem ez az első ostoba dolog a lánytól, így inkább csak mosolyog tovább, nem megy bele jobban a témába. A jó tulajdonságaiból még mindig többet lát, mint a rosszakból, szerencsére. Learon szerint az ilyen ruhák azért erre az egy napra készültek, mert egyébként az egész család ebben esküszik. Anyjának nagyanyja és annak anyja is ugyan azt a ruhát hordták amikor feleségül mentek uraikhoz. Ahogy Learon nővére is feltehetően ebben vonult az oltárhoz és húga is így fog tenni talán. Csak imitt-amott kell kicsit rendbe szedni az anyagot, de így generációkon keresztül kitart és mindig a legfinomabb ruha lesz a nőé, amit egyébként nem tudnának megengedni maguknak.*
-Remek! Akkor ezt meg is beszéltük. Nemsokára felkeresünk egy szabót aki elkészíti. Amihez ragaszkodom viszont, az a hosszú kesztyű, ami ugyan olyan színű lesz mint a ruhád. Családomban ennek valami régi hagyománya van, nem szeretném megtörni. *Ezt a kesztyűt mindig elkészítik külön a menyasszonyoknak és a Sajt-mester anyja megmondta neki, hogy ez így jó, így kell lennie. Talán van értelmes magyarázata is, amiből viszont a férfi kimaradt. Ha hazaérnek a Vashegyre, talán vehetnek majd egy fürdőt, mert a pásztorra is igencsak ráfér. A szokásosnál is jobban kecskeszaga van, és úgy egyébként izzadtságban is úszik a tegnapiak után. Learont nem zavarja, hogy gyermeke félvér lenne, hiszen a faluban, ahol lakni terveznek majd, az emberek nem gondolkodnak ilyenen. Nagyon megörül a dolognak, hiszen már kezdett arra gondolni, hogy nem is lesz igazi, vér szerinti gyermeke.*
-Hát ez egy remek hír! *Derül fel az arca, és mintha a szeme is úgy csillogna mint valami gyermeknek aki élete legjobb kalandjába vél belekezdeni.*
-Akkor dolgozzunk majd az ügyön minél jobban! *Nevetgél, miközben haladnak.*
-Féltél a tűztől? Mi félelmetes van benne? *A pásztor el sem tudja képzelni ezt. Neki falun az élete fontos része volt a tűz. Azt sem hiszi, hogy a lány a mocsárban nem a kályhánál melegedett télen. Mert, ugye a mocsárban is hideg van akkor.* ~És, hogy véd meg a tűztől? Mondjuk, hallottam már ezt a babonát, de furcsa akkor is!~ *Egyébként nem ez az első ostoba dolog a lánytól, így inkább csak mosolyog tovább, nem megy bele jobban a témába. A jó tulajdonságaiból még mindig többet lát, mint a rosszakból, szerencsére. Learon szerint az ilyen ruhák azért erre az egy napra készültek, mert egyébként az egész család ebben esküszik. Anyjának nagyanyja és annak anyja is ugyan azt a ruhát hordták amikor feleségül mentek uraikhoz. Ahogy Learon nővére is feltehetően ebben vonult az oltárhoz és húga is így fog tenni talán. Csak imitt-amott kell kicsit rendbe szedni az anyagot, de így generációkon keresztül kitart és mindig a legfinomabb ruha lesz a nőé, amit egyébként nem tudnának megengedni maguknak.*
-Remek! Akkor ezt meg is beszéltük. Nemsokára felkeresünk egy szabót aki elkészíti. Amihez ragaszkodom viszont, az a hosszú kesztyű, ami ugyan olyan színű lesz mint a ruhád. Családomban ennek valami régi hagyománya van, nem szeretném megtörni. *Ezt a kesztyűt mindig elkészítik külön a menyasszonyoknak és a Sajt-mester anyja megmondta neki, hogy ez így jó, így kell lennie. Talán van értelmes magyarázata is, amiből viszont a férfi kimaradt. Ha hazaérnek a Vashegyre, talán vehetnek majd egy fürdőt, mert a pásztorra is igencsak ráfér. A szokásosnál is jobban kecskeszaga van, és úgy egyébként izzadtságban is úszik a tegnapiak után. Learont nem zavarja, hogy gyermeke félvér lenne, hiszen a faluban, ahol lakni terveznek majd, az emberek nem gondolkodnak ilyenen. Nagyon megörül a dolognak, hiszen már kezdett arra gondolni, hogy nem is lesz igazi, vér szerinti gyermeke.*
-Hát ez egy remek hír! *Derül fel az arca, és mintha a szeme is úgy csillogna mint valami gyermeknek aki élete legjobb kalandjába vél belekezdeni.*
-Akkor dolgozzunk majd az ügyön minél jobban! *Nevetgél, miközben haladnak.*
1710. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-15 13:07:44
Üzenet elküldve: 2017-04-15 13:07:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Nem tudom. Sokáig csak a babona miatt hordtam. Féltem a tűztől, nagyon. *Válaszol az ékszer kérdésére. Mostanában el is felejtkezett róla. Vagy a tűz miatti félelméből nőtt ki, vagy abból a tudatból, hogy egy ékszer nem fogja megvédeni tőle. Ha szénné kell égnie, akkor a csak a tűzkő marad meg belőle, más nem.
Khrosasnak még ugyan van hátra az életéből. Ha arra számol, hogy addig fog élni, ameddig az ő fajtája átlagosan szokott, akkor az még százkilencven szép nyár is lehet. Bár neki már az első hatvan sem volt felhőtlenül szép. Úgy gondolja, ha kétszáz évesen is dobná fel a talpát, akkor sem tudna elszámolni az életével, hát ha még holnap. Nem is szokott ilyesmikkel sokáig törődni, még a végén valami arra sarkalná, hogy össze szedje magát.
Hallgatja a férfi szavait. Nagyrészt egyetért. Felőle akár vászonból is lehetne a ruhája, sőt az lenne a legjobb, ha nem csak arra az egy napra tudná felvenni, amikor is összekötik az életüket. Tudja ő, hogy ez sokat jelent, de azt meg nem értheti, hogy miért kellene elpazarolni bármit is, csak azért, hogy egy napig jól nézzen ki.*
- Szerintem is. *Válaszolja teljes meggyőződéssel. Igazán ő sem ért az öltözékekhez. Legnagyobb ruhákkal kapcsolatos mutatványa az volt, hogy felemás nadrágját egymáshoz igazított, azzal, hogy mindkét oldalát rövidre vágta. Egy rosszul kiélezett késsel.
A bókra, amit kap kicsit elmosolyodik, s zavarba is jön. Utálja, s kezdi is unni, hogy minden szép szó ennyire el tudja érni a józannak nem nevezhető eszét.*
- Rendben. Barnás, zöldes, talán vöröses, egyszerű, nem hosszú ruha szerűség. *Összegzi magában saját és a férfi gondolatait.
Eztán feláll és kezét készséggel átengedve Learonnak el is indul. Jól esne már egy kellemes fürdő neki. Haját már megszokásból kezdené megigazítani - pontosabban kisöpörni a képéből - amikor rájön, hogy már nincs kiengedve. Azért végig simít rajta, hogy elmosolyodva, elégedetten konstatálja annak szépen befont mivoltát.
A gyerekek kérdésére már rögtön ki is nyitná a száját, de fél úton meg akad a szava, s a gondolatai elviharoznak vele. Most jut eszébe, hogy kettejük sarja egy olyasmi lény lesz, amit a tiszta vérűek csak fattyúnak hívnak.*
- Persze. Egy erős kisfiú csodálatos lenne... *Kerekedik felül végül minden logikus és racionális gondolatán a vágyakozással teli fele. Rá döbben ugyan, hogy talán egy kicsit eltúlozta a dolgot, de legalább őszintén felelt.*
- Nem tudom. Sokáig csak a babona miatt hordtam. Féltem a tűztől, nagyon. *Válaszol az ékszer kérdésére. Mostanában el is felejtkezett róla. Vagy a tűz miatti félelméből nőtt ki, vagy abból a tudatból, hogy egy ékszer nem fogja megvédeni tőle. Ha szénné kell égnie, akkor a csak a tűzkő marad meg belőle, más nem.
Khrosasnak még ugyan van hátra az életéből. Ha arra számol, hogy addig fog élni, ameddig az ő fajtája átlagosan szokott, akkor az még százkilencven szép nyár is lehet. Bár neki már az első hatvan sem volt felhőtlenül szép. Úgy gondolja, ha kétszáz évesen is dobná fel a talpát, akkor sem tudna elszámolni az életével, hát ha még holnap. Nem is szokott ilyesmikkel sokáig törődni, még a végén valami arra sarkalná, hogy össze szedje magát.
Hallgatja a férfi szavait. Nagyrészt egyetért. Felőle akár vászonból is lehetne a ruhája, sőt az lenne a legjobb, ha nem csak arra az egy napra tudná felvenni, amikor is összekötik az életüket. Tudja ő, hogy ez sokat jelent, de azt meg nem értheti, hogy miért kellene elpazarolni bármit is, csak azért, hogy egy napig jól nézzen ki.*
- Szerintem is. *Válaszolja teljes meggyőződéssel. Igazán ő sem ért az öltözékekhez. Legnagyobb ruhákkal kapcsolatos mutatványa az volt, hogy felemás nadrágját egymáshoz igazított, azzal, hogy mindkét oldalát rövidre vágta. Egy rosszul kiélezett késsel.
A bókra, amit kap kicsit elmosolyodik, s zavarba is jön. Utálja, s kezdi is unni, hogy minden szép szó ennyire el tudja érni a józannak nem nevezhető eszét.*
- Rendben. Barnás, zöldes, talán vöröses, egyszerű, nem hosszú ruha szerűség. *Összegzi magában saját és a férfi gondolatait.
Eztán feláll és kezét készséggel átengedve Learonnak el is indul. Jól esne már egy kellemes fürdő neki. Haját már megszokásból kezdené megigazítani - pontosabban kisöpörni a képéből - amikor rájön, hogy már nincs kiengedve. Azért végig simít rajta, hogy elmosolyodva, elégedetten konstatálja annak szépen befont mivoltát.
A gyerekek kérdésére már rögtön ki is nyitná a száját, de fél úton meg akad a szava, s a gondolatai elviharoznak vele. Most jut eszébe, hogy kettejük sarja egy olyasmi lény lesz, amit a tiszta vérűek csak fattyúnak hívnak.*
- Persze. Egy erős kisfiú csodálatos lenne... *Kerekedik felül végül minden logikus és racionális gondolatán a vágyakozással teli fele. Rá döbben ugyan, hogy talán egy kicsit eltúlozta a dolgot, de legalább őszintén felelt.*
1709. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-15 12:38:14
Üzenet elküldve: 2017-04-15 12:38:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Valóban nem egy szerelemtől fűtött beszélgetés az övék. Ilyen korban érdekes is lenne. Mind a ketten sok mindent megéltek. Learon a maga részéről nem akar semmibe belemenni ami felelőtlenség. Jól át van ez az egész gondolva. Semmi baja nem sülhet ki. Csak valami betegséget kaphatott volna el tegnap, de azt is kivesézték, hogy nincs a lánynak. Hazudni sem hazudott, mert a pásztor jól megnézte mibe kezd bele...*
-Egész szép darab! *Mondja, ahogy végignéz az ékszert.*
-Miért nem hordod? *Így első ránézésre nem igazán illenek a csillogó darabok a lányra, de lehet, hogy valami dísz pont, hogy kiemelné a természetes szépségét.*
-Hát, ezt örömmel hallom! *Bólogat az elfelejtés kérdésére. Ő sem fog elfelejteni egy ilyen lányt, főleg mivel már feleségül is kérte. És valóban, Learon már nem túl sokáig fog élni. Túl van élete derekán, már csak arra vár, hogy felépítse majorságát és átörökíthesse valakire és pár zsellérnek munkát adhasson, segítve a falut. Életét jól élte le, kecskékkel körülvéve, jó emberként.*
-Én sem kéket képzeltem el rajtad. Az nem illene hozzád! *Próbálja kigondolni, hogy mi is lenne a jó választás. Na nem mintha értene a ehhez, mert ruhák terén elég alacsony szépérzékkel rendelkezik. Ezt mutatja saját egyszínű inge is.*
-Talán egy barnás, zöldes, egyszerű darab, valami finom anyagból. Viszont semmi túlzó öltözet! Szerintem. *teszi még hozzá ezt az utolsó szót, hiszen ha a lány mégis úgy szeretne kinézni mint egy hercegnő, akkor neki ahhoz is asszisztálni kell.*
-A te döntésed! Akárhogy öltözöl fel, az én szememben gyönyörű leszel! *Mert, ugye nem a ruha teszi az embert, hanem ami alatta van. A Sajt-mester pedig látta, hogy alatta nagyon szép test rejtezik. Eközben feláll, leporolja magát, és Khrosast is, ezután kézen fogja, hogy elindulhassanak. Egy füttyentéssel újra elindítja a kecskéket akik már szemmel láthatóan kezdik unni, a folyamatos megállásokat.*
-Tudom, furcsa kérdés ez most, de tervezzek gyerekkel? *Tudja milyen furcsa népek vannak itt. Már két nőt is megkörnyékezett, de mind a kettő előbb vágta volna ki a méhét egy késsel, mint, hogy gyereket szüljön. Nem csak neki, hanem úgy általában.*
*Valóban nem egy szerelemtől fűtött beszélgetés az övék. Ilyen korban érdekes is lenne. Mind a ketten sok mindent megéltek. Learon a maga részéről nem akar semmibe belemenni ami felelőtlenség. Jól át van ez az egész gondolva. Semmi baja nem sülhet ki. Csak valami betegséget kaphatott volna el tegnap, de azt is kivesézték, hogy nincs a lánynak. Hazudni sem hazudott, mert a pásztor jól megnézte mibe kezd bele...*
-Egész szép darab! *Mondja, ahogy végignéz az ékszert.*
-Miért nem hordod? *Így első ránézésre nem igazán illenek a csillogó darabok a lányra, de lehet, hogy valami dísz pont, hogy kiemelné a természetes szépségét.*
-Hát, ezt örömmel hallom! *Bólogat az elfelejtés kérdésére. Ő sem fog elfelejteni egy ilyen lányt, főleg mivel már feleségül is kérte. És valóban, Learon már nem túl sokáig fog élni. Túl van élete derekán, már csak arra vár, hogy felépítse majorságát és átörökíthesse valakire és pár zsellérnek munkát adhasson, segítve a falut. Életét jól élte le, kecskékkel körülvéve, jó emberként.*
-Én sem kéket képzeltem el rajtad. Az nem illene hozzád! *Próbálja kigondolni, hogy mi is lenne a jó választás. Na nem mintha értene a ehhez, mert ruhák terén elég alacsony szépérzékkel rendelkezik. Ezt mutatja saját egyszínű inge is.*
-Talán egy barnás, zöldes, egyszerű darab, valami finom anyagból. Viszont semmi túlzó öltözet! Szerintem. *teszi még hozzá ezt az utolsó szót, hiszen ha a lány mégis úgy szeretne kinézni mint egy hercegnő, akkor neki ahhoz is asszisztálni kell.*
-A te döntésed! Akárhogy öltözöl fel, az én szememben gyönyörű leszel! *Mert, ugye nem a ruha teszi az embert, hanem ami alatta van. A Sajt-mester pedig látta, hogy alatta nagyon szép test rejtezik. Eközben feláll, leporolja magát, és Khrosast is, ezután kézen fogja, hogy elindulhassanak. Egy füttyentéssel újra elindítja a kecskéket akik már szemmel láthatóan kezdik unni, a folyamatos megállásokat.*
-Tudom, furcsa kérdés ez most, de tervezzek gyerekkel? *Tudja milyen furcsa népek vannak itt. Már két nőt is megkörnyékezett, de mind a kettő előbb vágta volna ki a méhét egy késsel, mint, hogy gyereket szüljön. Nem csak neki, hanem úgy általában.*
1708. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-15 12:01:51
Üzenet elküldve: 2017-04-15 12:01:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Khrosas nem tudná megmondani mi a legrosszabb eshetőség a számára. Szerencsére nem is esik szóba, furcsa is lenne ilyesmiről beszélni, már ilyenkor, még akkor is ha mindkettejük fejében megfordul a dolog. Úgy nézne ki, mint azok akik érdekből házasodnak és lefektetnek pár szabályt, arra vonatkozólag, hogy mi történik, ha valamelyikük meghátrálna. Még sem olyan ez a pillanat, mint a suhancok fülig szerelmes fogadalom tétele. Valahová a kettő közé tudná beilleszteni.*
- Egyetlen ékszerem ez a kis függő. *Ki kotor a zsebéből egy zsebszöszmösszel és száraz növény levelekkel tele tűzdelt tűzköves nyakláncot, miközben beszél. Kicsit előre nyújtja, s lefújkálja róla az oda nem illő dolgokat. Nem úgy néz ki, mintha sokat hordta volna.*
- Ha szeretnél valamit ami összeköt, ám legyen. *Mosolyodik el, majd a követ vissza is süllyeszti a zsebébe. Legalább arra jó lesz, hogy valamit rá akasszon, ami emlékezteti arra, hogy van egy házastársa.*
- Megunni... *Nevetgél, majd hozzá teszi.* Lehet, de elfelejteni biztosan nem.
*Nem hiszi, azt hogy megunná az ember jelenlétét. Túl sok időnek kellene ahhoz eltelnie, s úgy gondolja, még ha ez gonoszságra is vall, hogy nem fogja azt megérni Learon, hogy megunja. Túl rövid éltű ahhoz.
A következő kérdésekre nem tudja mit válaszoljon. Ruha? Sejtelme sincs róla. Na, meg, hogy ki adja őket össze. Hát meg nem tudná mondani. Van valaki a Thargoknál, vagy a falubeliek között aki ezt meg tudja tenni?*
- Egyszer láttam az anyám ruháját. Kék színű volt és olyan... mint a tenger. Hullámzott és fodrozódott mindenhol. *Egykedvűen mondja, nem úgy mintha nagyon irigyelné a dolgot.*
- Annál ocsmányabbat ritkán láttam. *Jelenti ki gunyorosan.* Legyen olyan, csak az ellentettje. *Válaszol végül. Ha már választani kell, akkor legyen egyszerű és mondjuk vörös.
Arra nem tud mit mondani, hogy ki adja őket össze, s mikor, s hogyan. Bár a hogyanra lenne egy-két ötlete, amit nem hisz, hogy a férfi annyira osztana. Végül felnéz a szemébe és elő áll egy teljesen máshoz kapcsolódó ötlettel.*
- Sétáljunk. Közben kitaláljuk. *Veti fel, mert fél, hogy még egy napot gyommal a hátsójában kell leélnie, és az annyira nem kecsegtető.*
*Khrosas nem tudná megmondani mi a legrosszabb eshetőség a számára. Szerencsére nem is esik szóba, furcsa is lenne ilyesmiről beszélni, már ilyenkor, még akkor is ha mindkettejük fejében megfordul a dolog. Úgy nézne ki, mint azok akik érdekből házasodnak és lefektetnek pár szabályt, arra vonatkozólag, hogy mi történik, ha valamelyikük meghátrálna. Még sem olyan ez a pillanat, mint a suhancok fülig szerelmes fogadalom tétele. Valahová a kettő közé tudná beilleszteni.*
- Egyetlen ékszerem ez a kis függő. *Ki kotor a zsebéből egy zsebszöszmösszel és száraz növény levelekkel tele tűzdelt tűzköves nyakláncot, miközben beszél. Kicsit előre nyújtja, s lefújkálja róla az oda nem illő dolgokat. Nem úgy néz ki, mintha sokat hordta volna.*
- Ha szeretnél valamit ami összeköt, ám legyen. *Mosolyodik el, majd a követ vissza is süllyeszti a zsebébe. Legalább arra jó lesz, hogy valamit rá akasszon, ami emlékezteti arra, hogy van egy házastársa.*
- Megunni... *Nevetgél, majd hozzá teszi.* Lehet, de elfelejteni biztosan nem.
*Nem hiszi, azt hogy megunná az ember jelenlétét. Túl sok időnek kellene ahhoz eltelnie, s úgy gondolja, még ha ez gonoszságra is vall, hogy nem fogja azt megérni Learon, hogy megunja. Túl rövid éltű ahhoz.
A következő kérdésekre nem tudja mit válaszoljon. Ruha? Sejtelme sincs róla. Na, meg, hogy ki adja őket össze. Hát meg nem tudná mondani. Van valaki a Thargoknál, vagy a falubeliek között aki ezt meg tudja tenni?*
- Egyszer láttam az anyám ruháját. Kék színű volt és olyan... mint a tenger. Hullámzott és fodrozódott mindenhol. *Egykedvűen mondja, nem úgy mintha nagyon irigyelné a dolgot.*
- Annál ocsmányabbat ritkán láttam. *Jelenti ki gunyorosan.* Legyen olyan, csak az ellentettje. *Válaszol végül. Ha már választani kell, akkor legyen egyszerű és mondjuk vörös.
Arra nem tud mit mondani, hogy ki adja őket össze, s mikor, s hogyan. Bár a hogyanra lenne egy-két ötlete, amit nem hisz, hogy a férfi annyira osztana. Végül felnéz a szemébe és elő áll egy teljesen máshoz kapcsolódó ötlettel.*
- Sétáljunk. Közben kitaláljuk. *Veti fel, mert fél, hogy még egy napot gyommal a hátsójában kell leélnie, és az annyira nem kecsegtető.*
1707. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-15 09:20:14
Üzenet elküldve: 2017-04-15 09:20:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
~Amúgy meg, ha esetleg nem sikerül, nem fog semmi sem történni!~ *Gondolkodik el még a legrosszabb eshetőségen is. ha szül neki egy gyereket a lány, de aztán úgy dönt, hogy mégsem kell neki, Learon fel tudja nevelni egyedül is. Azonban mindig arra lukad ki, hogy ez nem történik majd meg. Kölcsönös boldogságában és nyugalomban élnek majd. Ha ráunnak egymásra akkor sem lesz gond, mert nem egy házban fognak lakni. Sokkal nehezebb úgy besokallni a másiktól. Első gondolata azonban mégis az, hogy valamit kezdeniük kéne magukkal és vágyaikkal.* ~Csak érjünk vissza a Vashegyre!~ *Húzódik félmosolyra a szája és megnyalja annak sajkát, miközben elnyomja a folyamatosan feltörősóvárgását. Nem lepődik meg a gyűrű dolgán, hiszen valami ilyesmire számított.*
-Hát, igazad van, én is elhagynám kapálás közben. *Gondolkodik el, hogy azért mégis legyen valami közös ékszerük vagy ilyesmi. Ahogy városiaknak.*
-Hallottam olyat, hogy nyakláncra fűzve hordat gyűrűt. Vagy egyszerűen nyakláncot, de nem kötelező persze. Csak egy ötlet volt. *Nem erőltet ő semmit. A következő mondatot nagyon romantikusnak, kedvesnek véli, ezért először valami szépet akar válaszolni, de nem jut eszébe semmi olyasmi.*
-Ha minden nap látsz, meg fogsz unni, Kedvesem! *Neveti el magát.*
-Egyébként, hogy képzelted a formalitásokat? Ki ad össze? Milyen ruhát szeretnél? *Öleli még szorosabban magához a lányt, mintha attól félne, hogy ezekre a kérdésekre bepánikol és elszalad. Mondjuk, nem mintha ez nem lenne egy teljesen jogosan vélt reakció a mai nap fényében.* ~Na és hány gyereket meg lányt fogsz nekem szülni?~ *Vigyorodik el gonoszkásan.*
~Amúgy meg, ha esetleg nem sikerül, nem fog semmi sem történni!~ *Gondolkodik el még a legrosszabb eshetőségen is. ha szül neki egy gyereket a lány, de aztán úgy dönt, hogy mégsem kell neki, Learon fel tudja nevelni egyedül is. Azonban mindig arra lukad ki, hogy ez nem történik majd meg. Kölcsönös boldogságában és nyugalomban élnek majd. Ha ráunnak egymásra akkor sem lesz gond, mert nem egy házban fognak lakni. Sokkal nehezebb úgy besokallni a másiktól. Első gondolata azonban mégis az, hogy valamit kezdeniük kéne magukkal és vágyaikkal.* ~Csak érjünk vissza a Vashegyre!~ *Húzódik félmosolyra a szája és megnyalja annak sajkát, miközben elnyomja a folyamatosan feltörősóvárgását. Nem lepődik meg a gyűrű dolgán, hiszen valami ilyesmire számított.*
-Hát, igazad van, én is elhagynám kapálás közben. *Gondolkodik el, hogy azért mégis legyen valami közös ékszerük vagy ilyesmi. Ahogy városiaknak.*
-Hallottam olyat, hogy nyakláncra fűzve hordat gyűrűt. Vagy egyszerűen nyakláncot, de nem kötelező persze. Csak egy ötlet volt. *Nem erőltet ő semmit. A következő mondatot nagyon romantikusnak, kedvesnek véli, ezért először valami szépet akar válaszolni, de nem jut eszébe semmi olyasmi.*
-Ha minden nap látsz, meg fogsz unni, Kedvesem! *Neveti el magát.*
-Egyébként, hogy képzelted a formalitásokat? Ki ad össze? Milyen ruhát szeretnél? *Öleli még szorosabban magához a lányt, mintha attól félne, hogy ezekre a kérdésekre bepánikol és elszalad. Mondjuk, nem mintha ez nem lenne egy teljesen jogosan vélt reakció a mai nap fényében.* ~Na és hány gyereket meg lányt fogsz nekem szülni?~ *Vigyorodik el gonoszkásan.*
1706. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-14 21:15:57
Üzenet elküldve: 2017-04-14 21:15:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A mai egy nagyon szórakoztató este lesz Khrosas számára. Tudja, hogy nem fogja megállni, hogy ne ezen járjon az esze alvás helyett. Úgy érzi halálra fogják pörgetni a gondolatai. Végül mégis csak egyetlen egy dologra fog kilyukadni, mégpedig arra, hogy sodortatni fogja magát a dolgok alakulásának árvizével. Tudja, hogy kár ezen egy percig is elmélkedni. Talán csak belefojtja elméjét egy újabb pipába. Hátradől és élvezi a menetet.
A közös élet kifejezésére elvigyorodik, nem boldogan, vagy sóvárgóan, inkább gonosz vadsággal, de igyekszik lehajtani a fejét, hogy ez aligha legyen észrevehető.
Amit érez az nála is leginkább a vágy tüze. Amikor annyira jó valami, hogy azt többször akarja, s elhiteti magával, hogy akár élete végéig is elbírja viselni, minden nap. Vagy legfeljebb az ember élete végéig. Csak nehogy megcsömöröljön tőle. A jó dolgokkal ez szokott történni, ha túl sokat akar belőle, mohó lesz és bele betegszik. Reméli ez, ami kettejük között van, nem jut arra a sorsa, mint egy nagyon finom sütemény.*
- Remélem igazad lesz. *Jelenti ki, s őszintén reméli, hogy tényleg így lesz.
A gyűrű kérdésére nem lepődik meg, ő is tudja, hogy milyen szokásaik vannak az ilyesminek emberek körében.*
- Nem szükségszerű. *Kicsit szárazon sikerül kimondania, de igyekszik korrigálni.* A gyűrű nem a legkényelmesebb. Kétkezi munkát végzőeknél, meg pláne. *Teszi még hozzá. Most, hogy a kovácsnál dolgozik sem tudna elképzelni egy koloncot a kezén, pláne, ha a növényeit fogja tutujgatni, akkor meg pláne. Tizenhatszor el fogja hagyni a kertjében.*
- Amíg minden nap láthatlak, nem kell semmi, hogy emlékeztessen rád. *Próbál viccelni.*
*A mai egy nagyon szórakoztató este lesz Khrosas számára. Tudja, hogy nem fogja megállni, hogy ne ezen járjon az esze alvás helyett. Úgy érzi halálra fogják pörgetni a gondolatai. Végül mégis csak egyetlen egy dologra fog kilyukadni, mégpedig arra, hogy sodortatni fogja magát a dolgok alakulásának árvizével. Tudja, hogy kár ezen egy percig is elmélkedni. Talán csak belefojtja elméjét egy újabb pipába. Hátradől és élvezi a menetet.
A közös élet kifejezésére elvigyorodik, nem boldogan, vagy sóvárgóan, inkább gonosz vadsággal, de igyekszik lehajtani a fejét, hogy ez aligha legyen észrevehető.
Amit érez az nála is leginkább a vágy tüze. Amikor annyira jó valami, hogy azt többször akarja, s elhiteti magával, hogy akár élete végéig is elbírja viselni, minden nap. Vagy legfeljebb az ember élete végéig. Csak nehogy megcsömöröljön tőle. A jó dolgokkal ez szokott történni, ha túl sokat akar belőle, mohó lesz és bele betegszik. Reméli ez, ami kettejük között van, nem jut arra a sorsa, mint egy nagyon finom sütemény.*
- Remélem igazad lesz. *Jelenti ki, s őszintén reméli, hogy tényleg így lesz.
A gyűrű kérdésére nem lepődik meg, ő is tudja, hogy milyen szokásaik vannak az ilyesminek emberek körében.*
- Nem szükségszerű. *Kicsit szárazon sikerül kimondania, de igyekszik korrigálni.* A gyűrű nem a legkényelmesebb. Kétkezi munkát végzőeknél, meg pláne. *Teszi még hozzá. Most, hogy a kovácsnál dolgozik sem tudna elképzelni egy koloncot a kezén, pláne, ha a növényeit fogja tutujgatni, akkor meg pláne. Tizenhatszor el fogja hagyni a kertjében.*
- Amíg minden nap láthatlak, nem kell semmi, hogy emlékeztessen rád. *Próbál viccelni.*
1705. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-14 20:30:11
Üzenet elküldve: 2017-04-14 20:30:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Learont jelen pillanatban ilyesmik nem foglalkoztatják. Mit számít, hogy mikor ismerte meg, amikor olyan kalandos útjuk volt idáig?* ~És az egész Hrothi izélgetéséből indult ki! Jövök neked egyel, vén törpe!~ *Gondolkodik el, hogy esetleg ha nem kerül szóba az a téma, akkor el se jutnak addig, hogy egymásra másszanak, és akkor nem lett volna milyen vonalon eljutni egyáltalán a csókokig sem, ami meg az érzelmek legelső lépcsői. Ezután pedig a lány veszi át a kezdeményező szerepet a csókkal, ami ellen a pásztornak eszébe sem jut ellenkezni. Gyakorlatilag elérték azt, amit ma reggel felkelve szeretett volna. Mennyivel egyszerűbb lett volna mondjuk, ha rögtön ébredés után kapja ezt meg, de azért így sem rossz! Belemerül a csókba, ami már-már egy szerelmes férfié is lehetne. nem tudja eldönteni, hogy mit is érez. Testileg fűti a vágy, de a lélek szintjén sem közömbös, és a lehető legjobbat akarja a lánynak.*
-Hát, akkor előre látom, milyen jó lesz a közös életünk! *Mosolyog a lányra. Egyébként Learon sem teljesen normális a legtöbb ember szerint, ezért is kapta a városban a bolond-kecskés nevet, de tény, hogy nyájára, amibe most már Khrosas is beletartozik, a lehető legjobban vigyáz és odafigyel rájuk.* ~Közös élet? De furcsa kimondani!~
-Nem tudom mit gondolsz erről, de a városban van egy ilyen szokás, hogy a férfiak meggyűrűzik azokat akiket el szeretnének venni! *Mosolyog a furcsa szokásra.*
-Szeretnél egy gyűrűt?
*Learont jelen pillanatban ilyesmik nem foglalkoztatják. Mit számít, hogy mikor ismerte meg, amikor olyan kalandos útjuk volt idáig?* ~És az egész Hrothi izélgetéséből indult ki! Jövök neked egyel, vén törpe!~ *Gondolkodik el, hogy esetleg ha nem kerül szóba az a téma, akkor el se jutnak addig, hogy egymásra másszanak, és akkor nem lett volna milyen vonalon eljutni egyáltalán a csókokig sem, ami meg az érzelmek legelső lépcsői. Ezután pedig a lány veszi át a kezdeményező szerepet a csókkal, ami ellen a pásztornak eszébe sem jut ellenkezni. Gyakorlatilag elérték azt, amit ma reggel felkelve szeretett volna. Mennyivel egyszerűbb lett volna mondjuk, ha rögtön ébredés után kapja ezt meg, de azért így sem rossz! Belemerül a csókba, ami már-már egy szerelmes férfié is lehetne. nem tudja eldönteni, hogy mit is érez. Testileg fűti a vágy, de a lélek szintjén sem közömbös, és a lehető legjobbat akarja a lánynak.*
-Hát, akkor előre látom, milyen jó lesz a közös életünk! *Mosolyog a lányra. Egyébként Learon sem teljesen normális a legtöbb ember szerint, ezért is kapta a városban a bolond-kecskés nevet, de tény, hogy nyájára, amibe most már Khrosas is beletartozik, a lehető legjobban vigyáz és odafigyel rájuk.* ~Közös élet? De furcsa kimondani!~
-Nem tudom mit gondolsz erről, de a városban van egy ilyen szokás, hogy a férfiak meggyűrűzik azokat akiket el szeretnének venni! *Mosolyog a furcsa szokásra.*
-Szeretnél egy gyűrűt?
1704. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-14 20:12:56
Üzenet elküldve: 2017-04-14 20:12:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Annyi minden van ebben a pár percben, ami borzasztóan, sőt idegtépően zavarná a nőstényt. Kezdve a mosdatlanság állapotától, a fűszálakkal az alfelében egészen a tényig, hogy egy olyan férfi szemeibe bámul elmerülten, akit tegnap délben még nem is ismert. Butaság, felelőtlenség, egyáltalán nem a józan ész akarata, de ugyanúgy nem érdekli, mint ahogy tegnap este sem érdekelte, sőt, helyet sem kapott a fejében az a gondolat, hogy ne csinálja azt amit akar. Úgy dönt nem vágja haza ezt a napot sem azzal, hogy gondolkodni kezdjen azon, helyes e amit tesz. Az első gondolata az, hogy igen és ezzel együtt tud élni.
Pár pillanatnyi sötétség és csend után kiűzi magából a jajveszékelő sakál üvöltéseket és kinyitja a szemét. Azt a kezét, amire a pásztor csókot nyomott hozzáérinti a férfi arcához és maga felé vonja őt. Ha nem kap ellenkezést, akkor ő viszont hozzá érinti ajkát Learonéhoz és egy kezdetben bátortalan csókot lehel rá.
~Jó, jó. Tedd amit akarsz. Tedd. Teszem... teszem.~
Amikor elválnak az ajkaik, akkor mosollyal a képén néz fel az ember szemeibe.*
- Igyekszem bizonyítani, hogy te döntöttél jól, Learon. *Ismétli meg majdnem pontosan a férfi szavait, halkan. Mert ez rá is épp úgy vonatkozik, mint a társára. Elvégre még mindég úgy érzi, hogy kettejük közül ő az akinek nincs ki mind a négy kereke. A jó hír, hogy ezzel tisztában is van és azzal is, hogy ha bár nem normális, nem közveszélyes. Legalább is állatot és olyan teremtményt, akit szeret nem bántana soha.
Úgy gondolja immáron, ha egyszer haza érnek sem fogja tudni levakarni a pofájáról a mosolyt.*
*Annyi minden van ebben a pár percben, ami borzasztóan, sőt idegtépően zavarná a nőstényt. Kezdve a mosdatlanság állapotától, a fűszálakkal az alfelében egészen a tényig, hogy egy olyan férfi szemeibe bámul elmerülten, akit tegnap délben még nem is ismert. Butaság, felelőtlenség, egyáltalán nem a józan ész akarata, de ugyanúgy nem érdekli, mint ahogy tegnap este sem érdekelte, sőt, helyet sem kapott a fejében az a gondolat, hogy ne csinálja azt amit akar. Úgy dönt nem vágja haza ezt a napot sem azzal, hogy gondolkodni kezdjen azon, helyes e amit tesz. Az első gondolata az, hogy igen és ezzel együtt tud élni.
Pár pillanatnyi sötétség és csend után kiűzi magából a jajveszékelő sakál üvöltéseket és kinyitja a szemét. Azt a kezét, amire a pásztor csókot nyomott hozzáérinti a férfi arcához és maga felé vonja őt. Ha nem kap ellenkezést, akkor ő viszont hozzá érinti ajkát Learonéhoz és egy kezdetben bátortalan csókot lehel rá.
~Jó, jó. Tedd amit akarsz. Tedd. Teszem... teszem.~
Amikor elválnak az ajkaik, akkor mosollyal a képén néz fel az ember szemeibe.*
- Igyekszem bizonyítani, hogy te döntöttél jól, Learon. *Ismétli meg majdnem pontosan a férfi szavait, halkan. Mert ez rá is épp úgy vonatkozik, mint a társára. Elvégre még mindég úgy érzi, hogy kettejük közül ő az akinek nincs ki mind a négy kereke. A jó hír, hogy ezzel tisztában is van és azzal is, hogy ha bár nem normális, nem közveszélyes. Legalább is állatot és olyan teremtményt, akit szeret nem bántana soha.
Úgy gondolja immáron, ha egyszer haza érnek sem fogja tudni levakarni a pofájáról a mosolyt.*
1703. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-14 19:46:57
Üzenet elküldve: 2017-04-14 19:46:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Learont nem igazán zavarja, hogy ki hol akar élni, a lényeg csak annyi, hogy ez a lány közel lesz hozzá. A földjétől nem messze már az erdő van, ahova majd meghúzza magát a lány. Lóval pár perc alatt elérni oda, hiszen nem nagy távolságokról van szó szerencsére. Azért a mosdatlanság kérdésén lassan már változtatniuk kellene. Persze a férfit nem zavarja ez, de nem maradhatnak mindig így. A két véglet között kell maradni a pásztor szerint. Mosolyogva és nevetve figyeli ahogy a lány magában gyötrődik. Olyan dolgok ezek, amikbe neki csak kevés beleszólása van. Vágyik a nő közelségére, és arra, hogy akár mindig vele legyen, de nem fogja leütni és elrabolni, hogy aztán minden nap a falhoz láncolva magáévá tegye. Az nem az ő stílusa, még ha minden tekintetben könnyebb is volna...*
-Én már eldöntöttem, hogy kit szeretnék elvenni! Ez már csak a te életed. *Feleli, mintegy próbálva önbizalmat önteni a nehéz döntés előtt álló elfbe. Learon mellette ülve és őt átkarolva várja a választ. Nem sürget ő semmit, és így legalább tovább élvezhetik a most kifejezetten jóleső csendet. Amikor pedig az megérkezik, táncolni volna kedve. felugrani és tapsolni örömében. Azonban nem teszi, csak egy pillanatra lehunyja a szemét, és egy nagy sóhajjal kiereszti a feszültséget amit a várakozás akasztott rá.*
Akkor hát, Khrosas, számíts rá, hogy valamikor, ha alkalmas lesz a helyzet, elveszlek feleségül! *Aztán amikor a lány lehunyja a szemét, Learon megfogja a kezét és finoman megszorítja.*
-Igyekezni fogok, hogy bizonyítsam, jól döntöttél! *Ezzel felemeli a nő kezét és megcsókolja azt. Szándékosan nem a száját. Látja a lányon, hogy mennyire nehéz ez most neki, így nem akarja ebből a sok akarattal ráerőltetett nyugalomból kizökkenteni.*
*Learont nem igazán zavarja, hogy ki hol akar élni, a lényeg csak annyi, hogy ez a lány közel lesz hozzá. A földjétől nem messze már az erdő van, ahova majd meghúzza magát a lány. Lóval pár perc alatt elérni oda, hiszen nem nagy távolságokról van szó szerencsére. Azért a mosdatlanság kérdésén lassan már változtatniuk kellene. Persze a férfit nem zavarja ez, de nem maradhatnak mindig így. A két véglet között kell maradni a pásztor szerint. Mosolyogva és nevetve figyeli ahogy a lány magában gyötrődik. Olyan dolgok ezek, amikbe neki csak kevés beleszólása van. Vágyik a nő közelségére, és arra, hogy akár mindig vele legyen, de nem fogja leütni és elrabolni, hogy aztán minden nap a falhoz láncolva magáévá tegye. Az nem az ő stílusa, még ha minden tekintetben könnyebb is volna...*
-Én már eldöntöttem, hogy kit szeretnék elvenni! Ez már csak a te életed. *Feleli, mintegy próbálva önbizalmat önteni a nehéz döntés előtt álló elfbe. Learon mellette ülve és őt átkarolva várja a választ. Nem sürget ő semmit, és így legalább tovább élvezhetik a most kifejezetten jóleső csendet. Amikor pedig az megérkezik, táncolni volna kedve. felugrani és tapsolni örömében. Azonban nem teszi, csak egy pillanatra lehunyja a szemét, és egy nagy sóhajjal kiereszti a feszültséget amit a várakozás akasztott rá.*
Akkor hát, Khrosas, számíts rá, hogy valamikor, ha alkalmas lesz a helyzet, elveszlek feleségül! *Aztán amikor a lány lehunyja a szemét, Learon megfogja a kezét és finoman megszorítja.*
-Igyekezni fogok, hogy bizonyítsam, jól döntöttél! *Ezzel felemeli a nő kezét és megcsókolja azt. Szándékosan nem a száját. Látja a lányon, hogy mennyire nehéz ez most neki, így nem akarja ebből a sok akarattal ráerőltetett nyugalomból kizökkenteni.*
1702. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-14 18:38:36
Üzenet elküldve: 2017-04-14 18:38:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Faluban valóban könnyebb a helyzet. Na, meg az olyan helyeken ahol mindenki egyenlő és egyszerű életet élnek az emberek. Khrosas reméli, hogy Kalácsfalva mellett neki is lehet egy ilyesmi élete, ha még nem is a faluban, csak közel hozzá. Az erdei életet, amit már megálmodott magának nem szívesen adná fel, számára az lenne a tökéletes.
Nem tudja, hogy ezt az éveken át tartó együtt élés a boszorkánnyal tette vele, hogy ennyire megszerette az erdei, mocsári vajákosságot, vagy mindég is benne volt ez a szeretet a főzetek, növények és a természet felé. Azt az egyet viszont tudja, hogy ha egy gazdag, városi ficsúr mellett lenne most - tisztán, illatosan, kifogástalan ruhákban - és nem Learon mellett, kecskék között a puszta közepén, mosdatlanul, akkor nagyon nyomorúságosan érezné magát. Bele gondolni is nyomasztó.*
- Nekem az én életemről. *Válaszolja ugyanazzal az idegességgel a hangjában, amit sokszor bele csempész a rossz természete.* De a tiédről nem. *Igyekszik nyugodt lenni. Elvégre ő eldöntheti, hogy kihez akar hozzá menni, de ennyi erővel ez rajta sem áll, hiszen ott van a másik fél is. Aki nem utolsó sorban még nem is fajtája béli. Ahhoz képest viszont, nagyon vonzó. Khrosas elidőzik a férfi tekintetében, miután Karxa tekintetétől már el tud szakadni. Keze az állat fején marad. Nem mozdul, nem cirógatja már, csak nyugtatja rajta, nagy részben azért, mert az agya nem képes arra is koncentrálni most, hogy simogassa a kecskét.
A kérdéstől minden ép és beteges tudata úgy feszül neki koponyája falának, mint a gőzgép, amikor túl hevül és szét akarná vetni a masina fém falait.
~Hogy, hogy... Hogy? Ezzel szembe kell nézned, némber!~
Egy percig nem tud megszólalni. Azért ez a kérdés, még ha nem is direktben feltett, akkor is elég súlyos. Ez nem olyan, mintha megkérdeznék, hogy mit akar enni, levest vagy salátát és bármikor meg gondolhatja magát.*
- Azt, hogy... szeretnék hozzád tartozni. *Barna szemeit nem tudja levenni a férfi tekintetéről. Fejében sokféle tudat kiabál azzal a szent meggyőződéssel, hogy nem lesz képes elbírni a dolgot. Megerőltetve magát lehunyja a szemeit, s ezzel elnémít mindent magában.*
*Faluban valóban könnyebb a helyzet. Na, meg az olyan helyeken ahol mindenki egyenlő és egyszerű életet élnek az emberek. Khrosas reméli, hogy Kalácsfalva mellett neki is lehet egy ilyesmi élete, ha még nem is a faluban, csak közel hozzá. Az erdei életet, amit már megálmodott magának nem szívesen adná fel, számára az lenne a tökéletes.
Nem tudja, hogy ezt az éveken át tartó együtt élés a boszorkánnyal tette vele, hogy ennyire megszerette az erdei, mocsári vajákosságot, vagy mindég is benne volt ez a szeretet a főzetek, növények és a természet felé. Azt az egyet viszont tudja, hogy ha egy gazdag, városi ficsúr mellett lenne most - tisztán, illatosan, kifogástalan ruhákban - és nem Learon mellett, kecskék között a puszta közepén, mosdatlanul, akkor nagyon nyomorúságosan érezné magát. Bele gondolni is nyomasztó.*
- Nekem az én életemről. *Válaszolja ugyanazzal az idegességgel a hangjában, amit sokszor bele csempész a rossz természete.* De a tiédről nem. *Igyekszik nyugodt lenni. Elvégre ő eldöntheti, hogy kihez akar hozzá menni, de ennyi erővel ez rajta sem áll, hiszen ott van a másik fél is. Aki nem utolsó sorban még nem is fajtája béli. Ahhoz képest viszont, nagyon vonzó. Khrosas elidőzik a férfi tekintetében, miután Karxa tekintetétől már el tud szakadni. Keze az állat fején marad. Nem mozdul, nem cirógatja már, csak nyugtatja rajta, nagy részben azért, mert az agya nem képes arra is koncentrálni most, hogy simogassa a kecskét.
A kérdéstől minden ép és beteges tudata úgy feszül neki koponyája falának, mint a gőzgép, amikor túl hevül és szét akarná vetni a masina fém falait.
~Hogy, hogy... Hogy? Ezzel szembe kell nézned, némber!~
Egy percig nem tud megszólalni. Azért ez a kérdés, még ha nem is direktben feltett, akkor is elég súlyos. Ez nem olyan, mintha megkérdeznék, hogy mit akar enni, levest vagy salátát és bármikor meg gondolhatja magát.*
- Azt, hogy... szeretnék hozzád tartozni. *Barna szemeit nem tudja levenni a férfi tekintetéről. Fejében sokféle tudat kiabál azzal a szent meggyőződéssel, hogy nem lesz képes elbírni a dolgot. Megerőltetve magát lehunyja a szemeit, s ezzel elnémít mindent magában.*
1701. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-14 18:09:57
Üzenet elküldve: 2017-04-14 18:09:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Learon szerint az az egyik nagyon jó dolog abban, ha valaki falura születik, hogy szerelemből, vagy testi vonzalomból választhat magának párt. ha nagyon szeretne, akár vagyoni alapon is, de semmikképpen sem azért, mert azt mondják neki. Az nem élet, ha valaki olyannal kell lenni, akit csak megtűr maga mellett az ember.*
-Bizony, hogy jobb! *Gondolkodik el a dolgon. Ha most Khrosas valami nemes ágyában lenne, akkor nem tudott volna tegnap Learon alatt lenni. Az mindenképpen rosszabb lett volna, mint a jelenlegi helyzet. Mindkettejük számára. Ahogy a lány visszakérdez, hogy kin is áll, a férfinek felszalad a szemöldöke egy pillanatra meglepődöttségében, de a lágy mosoly legyőzi ezt az arcvonást.*
-Hát, csak rajtad állhat! A te életed! Neked kell eldönteni, hogy kivel kötöd össze! *Ezután, mikor megnézegette a lány a kecske szemében magát, amitől a férfi gyakorlatilag el tudna olvadni és ettől a helyzettől teljesen elvörösödik. Olyan lehetetlenül gyönyörű ez az egész helyzet ahogy két ilyen pompás lány egymással szemez, hogy a pásztor teljesen elvörösödik tőle.* ~Most, akár meg is csókolhatnák egymás! Mennyire jó lenne! Gyerünk már!~ *Kalandozik el gondolatban, de próbál visszatérni a valóságba, ebből a tegnapi füves álomhoz hasonlító pillanatból, így inkább azonnal le is ül a lány mellé a földre és átkarolja annak derekát.*
-Ha feleségül kérnélek, mit válaszolnál? *Szándékosan nem direktben kéri meg a lány kezét, mert úgy sokkal kínosabb lenne a dolog, ha nem azt a választ kapná, amire vár.*
*Learon szerint az az egyik nagyon jó dolog abban, ha valaki falura születik, hogy szerelemből, vagy testi vonzalomból választhat magának párt. ha nagyon szeretne, akár vagyoni alapon is, de semmikképpen sem azért, mert azt mondják neki. Az nem élet, ha valaki olyannal kell lenni, akit csak megtűr maga mellett az ember.*
-Bizony, hogy jobb! *Gondolkodik el a dolgon. Ha most Khrosas valami nemes ágyában lenne, akkor nem tudott volna tegnap Learon alatt lenni. Az mindenképpen rosszabb lett volna, mint a jelenlegi helyzet. Mindkettejük számára. Ahogy a lány visszakérdez, hogy kin is áll, a férfinek felszalad a szemöldöke egy pillanatra meglepődöttségében, de a lágy mosoly legyőzi ezt az arcvonást.*
-Hát, csak rajtad állhat! A te életed! Neked kell eldönteni, hogy kivel kötöd össze! *Ezután, mikor megnézegette a lány a kecske szemében magát, amitől a férfi gyakorlatilag el tudna olvadni és ettől a helyzettől teljesen elvörösödik. Olyan lehetetlenül gyönyörű ez az egész helyzet ahogy két ilyen pompás lány egymással szemez, hogy a pásztor teljesen elvörösödik tőle.* ~Most, akár meg is csókolhatnák egymás! Mennyire jó lenne! Gyerünk már!~ *Kalandozik el gondolatban, de próbál visszatérni a valóságba, ebből a tegnapi füves álomhoz hasonlító pillanatból, így inkább azonnal le is ül a lány mellé a földre és átkarolja annak derekát.*
-Ha feleségül kérnélek, mit válaszolnál? *Szándékosan nem direktben kéri meg a lány kezét, mert úgy sokkal kínosabb lenne a dolog, ha nem azt a választ kapná, amire vár.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2949-2968