//Második szál//
*Egy vagy két hat is eltelt már azóta, hogy utoljára elhagyta a kikötőt. Nem, ez így nem igaz. Körülbelül két hat telt el azóta, hogy Artheniorból a kikötőbe menekült. Történt azóta egy, s más, akár Az Arkkal való találkozására gondol, akár arra, hogy Clion valahogy elintézte, maradhasson a barlangban, és talán még a tündérgyilkosságról szóló ügy is lecsillapodott kissé a városban.
Még most sem tartja azonban jó ötletnek, hogy visszamenjen a városba, nem is arrafelé tart. Nem azért hagyta el a kikötőt, mert unatkozik, hanem mert rejtélyes körülmények között érkezett hozzá egy levél. Soha nem tudja senki, hol tartózkodik, mégis mindig eljutnak hozzá a neki címzett küldemények. Mindenesetre fura, de ez a levél legalább egy teljesen normális levélnek tűnik, habár a szerző ezt sem írta alá.
Arról a sötétségoltáról van benne szó, aminek a hollétéről talán ő az egyetlen, aki tud annak tulajdonosán, azon az orkon kívül. Egyértelmű, valaki meg akarja tudni, hol van, és úgy gondolja, majd belőle kiszedheti. Meg lehet próbálni, de ő maga nem fűz sok reményt ahhoz, hogy csak úgy elárulja.
A találkozó helye is pontosan le van írva. Itt, ezen a ponton, ahová épp megérkezett. Legalábbis reméli, hisz a pusztaság mindenhol ugyanolyan, de a levél legalább tartalmaz némi felismerhető támpontot a helyről.
Ahogy az szokása, csuklyája a fején, karjai összefonva, miközben mozdulatlanul várja az illetőt, aki hamarosan majd elkezdi az oltár helyéről faggatni. Vicces lesz, az biztos. Vigyorodik el a csuklyája alatt, miközben fel-fel pillant, hogy lát-e valakit, vagy valamit a közelében.*